14 P E T Z G E D E O N .
okait, ne pedig hideg f o r m á k a t , melyek, m i k é n t e m l í t e t t e m , h a s o n - lítanak a k i f u j t tojáshoz, üres, tartalom nélküli h é j a k azok és s e m m i egyebek.
(Szatmár.) S C H Ő B E K E M I L .
KLEIST HENRIK «MICHAEL KOHLHAAS»-ÁRÓL.
A m i n a p B r a h m Ottó Kleist-életrajzával * foglalkozva, e n n e k k a p c s á n m e g i n t egyszer á t l a p o z g a t t a m a h í r n e v e s n é m e t költő
oMichael Kohlhaas» czímű t ö r t é n e t i elbeszélését. S v a l a h á n y s z o r e novella kezembe kerül, m i n d i g ö n k é n y t e l e n ü l az iskola falai közé s az iskolai padok elé képzelem m a g a m a t : m i n t e g y iskolai emlékké lett r á m nézve e történet, a m i ó t a azt K á r m á n Mór t a n á c s á r a a gyakorló iskola VI. osztályában (1888-ban, s azóta az evang. gym- n a s i u m b a n is) olvastattam. í g y h á t legyen szabad a z o n a l k a l o m b ó l , hogy n e m r é g a tanárképző-intézeti gyakorló-iskola e m l é k ü n n e p é t ültük, az e művecskéhez fűződő b e n y o m á s a i m a t összefoglalnom s e helyen egy p á r szót szólanom a m a z elbeszélés paedagogiai értékéről.
A «Michael Kohlhaas» sesthetikai becséről alig szükséges a szót s z a p o r í t a n o m . E l é g r á m u t a t n o m arra, hogy oly éles k r i t i k á j ú szellemet, m i n t Heinét, e novella olvasása b á m u l a t r a r a g a d t a írója i r á n t («vor k u r z e m habe ich a u c h d e n K o h l h a a s von H e i n r i c h von Kleist gelesen,bin voll B e w u n d e r u n g f ü r denVerfasser; S t r o d t m a n n : H e i n e I, 420.); elég m e g e m l í t e n e m , hogy egy ú j a b b n é m e t iro- dalomtörténetíró, Max Koch, azt m o n d j a róla, hogy az «die gross- artigste aller d e u t s e h e r Novellen.» Aesthetikai és i r o d a l o m t ö r t é n e t i s z e m p o n t b ó l k ü l ö n b e n is elég részletesen t á r g y a l j a emez elbeszé- lést B r a h m említett könyvében (249—262 1.). Kevésbbé ismeretes, vagy legalább kevésbbé elismert a novellának paedagogiai becse.
Kleist «Kohlhaas»-át iskolai fejtegetésre a l k a l m a s s á teszi első s o r b a n m á r az a k ö r ü l m é n y is, hogy világos r a j z á t a d j a egy érdekes egyéniségnek, a m e l y n e k lélektani elemezése okulással jár- h a t . Az elbeszélés főalakja egy egyszerű b r a n d e n b u r g i lócsiszár, a kit a XVI. század története is ismer (Hans Kohlhase néven). Lelki n y u g a l m á t az a szeszélyes és j o g t a l a n b á n á s m ó d z a v a r j a föl, melyet T r o n k a várurától kénytelen elszenvedni, igazságérzete föllázad,
* Heinrich von Kleist. Von Ottó Bralim. Dritte Auflage. Berlin, 1892.
KLEIST HENRIK (IMICHAEL KOHLHAAS"-ÁRÓL. 1 5
először elfojtani vagy legalább mérsékelni igyekszik haragját, majd a törvény útján keres orvoslást. A sikertelenség kedvetlenné teszi s családi szerencsétlenség — nejének halála —, mely az ügvgyel kap- csolatban van, keserűséggel tölti el szivét. A jogérzet mellett fel- ébred lelkében a boszüvágy, az alapjában helyes érzésből a pusz- tító szenvedély lángja tör fel. Nemcsak önbíráskodásra jogosúltnak, hanem nagy dolgokra hivatottnak tartja m a g á t ; mind többen csat- lakoznak hozzá, ágy, hogy Wittenberg és Lipcse városai ellen való-
/
ságos hadjáratot mer indítani. Útjában egy hatalmas alak szózata állítja m e g : a Luther Mártoné. Kohlhaas magába száll, ismét a törvényes útra akar térni s rendes pör ú t j á n keres igazságot ügyé- ben, mely, a császár szava szerint, m á r a szent római birodalom ügyévé lett. A törvényes Ítélet értelmében azután teljesítik jogos követeléseit, megkapja az erkölcsi elégtételt, — de az ország béké- jének megbontása miatt vérpadon hal meg. Ekkép egy erkölcsileg
helyes érzésnek, a jogérzetnek mértéktelen túlhajtása tragikus sorsra j u t t a t j a ezt az embert, a kinek egyénisége különben is telve van ellentétekkel: igazságot keres az igazságtalanság ú t j a i n ; világ- kormányzattal kérkedik s a mellett szerény és alázatos; pusztít és gyilkol, de az úrvacsorájában való részeltetésért eseng.
Pedagógiailag becsesebbé válik ez olvasmány még az által, hogy ez az érdekes egyén a társadalomhoz és államhoz való viszo- nyában lép fel, s hogy a tanuló példáját látja annak, mikép válik a magánügy általános ügygyé s mikép ölthet egy jelentéktelennek látszó mozgalom mind nagyobb arányokat. A korviszonyoknak s a szereplő személyeknek jellemzetes rajza történeti szempontból is tanulságos. A bíráskodás merev formái, a miket minduntalan át- törnek személyes érdekek és befolyások, a nagyurak önkénye és szeszélyes kedvtelései, a világnak az a tökéletlen berendezése, mely Kohlhaast keserűséggel tölti el, Luther hatalmas erkölcsi tekintélye, a császárnak mintegy a távolságban feltűnő, nagy voná- sokkal rajzolt alakja stb., — mindezek érdekes vonásokkal egészít- hetik ki a tanulónak az újkor első századáról alkotott képét.
Iskoláinkban még egy szempontból: a Schiller « Teli»-jével való összehasonlítás alapján válhatik tanulságossá a «Kohlhaas»
olvasása, a minek ép ezért a «Teli» után kell megtörténnie. Mind a két műben egyéni érdekek szövődnek össze s állanak harczban ál- talánosabb érdekekkel; mind a két hős önbíráskodást gyakorolva lép fel a társadalmi és állami jogrend ellen. Egyéniségükben sok a
1 6 PETZ GEDEON.
hasonló vonás. Mindketten egyszerű, derék, becsületes emberek s főkép jó családapák; Istenben rendíthetetlenül bíznak. Zárkózott természetűek, tervüket n e m közlik mással. Egyéniségükben valami rajongó-féle ábrándos vonás v a n ; Teliről Gessler is m o n d j a : «Man sagte mir, dass du ein Tráumer seist und dich entfernst von and- rer Menschen Weise» (III. felv. 3. sz.), és Kohlhaas «Schwar- m e m » - j é n e k is több példáját látjuk (Eeclam-féle kiad. 35., 41. stb..
1.). A naivság biztosságával, kötelességszerűen és hivatásszerűleg cselekesznek: «Ich hab' gethan, was ich nicht lassen konnte» úgy- mond Teli (I. 1.) és Kohlhaas azt hiszi adass er mit seinen Kráften der Welt in der Pflicht verfallen sei, sich Genugthuung f ü r die er- littene Kránkung nnd Sicherheit für zukünftige seinen Mitbürgern zu schaffeni) (11. 1.) és adass es ein Werk Gottes v á r é , Unordnun- gen, gleich diesen, Einhalt zu t h u n . (17. 1.). Azért erős az önbizal- m u k : aDer Stárkste ist am máchtigsten alléin» (Teli I. 3.), de — a cselekvény elején — ép oly erős önmérsékletük is, mely akkor legnagyobb, mikor másokat mérsékelnek (v. ö. Telinek Stauffacher- rel való dialógusát I., 3. és Kohlhaasnak Hersével való beszélgeté- sét 12. s k. 1.). Családi életükben is sok az analógia. Teli Hedvig- jére nem egy vonásban emlékeztet Kohlhaas Lisbethje s a férj és- nő párbeszéde (Teli III., 1. Kohlhaas 24. 1.) több tekintetben, pár- húzamba állítható. De még több hasonlóságot m u t a t n a k a külső viszonyok, a melyek közt hőseink élnek. Itt is, ott is a hatalmasok gőgös önkénye, szeszélyessége és szívtelensége s a jognak és igaz- ságnak l á b b a l tiprása. E hasonló vonások mellett azonban ki kell emelnünk a helyzetbeli különbségeket is, hisz ép ezek adják meg- a kifejlés különböző voltának a magyarázatát. Kétségtelen, hogy Kohlhaas ügye ép oly igazságos, mint a Telié s a svájcziaké, és hogy elvi szempontból sincsen különbség igazság ós igazság között.
De formai és egyéb körülmények mégis kifogástalanabbnak tün- tetik föl az utóbbit, mint az előbbit. A svájcziakra nehezedő ura- lom nemcsak önkényes és szívtelen, hanem törvénytelen eredetű, alkotmányellenes is, a följebbvalók részéről való orvoslás ki van zárva, s nincs más mód, m i n t az önsegély; ellenben Kohlhaas ügyében, minden fogyatékossága mellett is, rendes és törvényes bíróság működik. A Svájczban uralkodó idegenek pártjának erkölcsi romlottsága is sokkal általánosabb, mint emitt, a hol m i n d e n kör- ben akadnak az igazságos ügynek szószólói. S a kiindulópontul szolgáló esetek nagyság és fontosság dolgában is nagyon külön-
KliEIST H E N R I K aMICHAEL KOHLHAAS')-ÁRÓL. 1 7
böznek egymástól: mennyire eltörpül a Kohlhaas két fekete lová- nak esete amaz életkérdések mellett, a mikért Teli és a svájcziak küzdenek! Ebből kifolyólag más-más megitélés alá esik a két hős- nek viselkedése is: Teli első sorban magánügyet intéz el s mind- végig megmarad a maga jogos hatáskörében, Kohlhaas, a ki talán nagyobb idealista, mindinkább átlépi e kört, az ábrándos szenve- dély elkapja, nagy dolgokra tartja magát hivatottnak, a ,veleszüle- tett hatalomnál fogva' Ítélkezik (21. 1.) s a világon tapasztalt álta- lános rendetlenséget rablással és öldökléssel akarja helyrehozni.
Telinek csupán az önvédelem és családja védelme adja kezébe a fegyvert, Kohlhaas eleinte szintén így fogja fel a dolgot, ő azon- ban mindinkább a boszúvágy uralma alá kerül. Ekkép aztán mái- nem Telihez, hanem Johannes Parricidához lesz hasonlóvá s a mit erről mond Stauffacher, az ő rá is illik, neki is az az elhatározása:
«da er Recht nicht konnte finden, sich Rach' zu holen mit der eignen Hand.» (Teli V. 1.). Ezért a végnek is különbözőnek kell lennie: Teli ügyével együtt győzedelmeskedik, Kohlhaas ellen- ben — bár az ügyében rejlő igazság diadalmaskodik — személye- sen elbukik.
Kleist elbeszélése előadás szempontjából is eléggé alkalmas iskolai tárgyalásra. A költő egyszerű és objectiv, szinte krónika- szerű előadásra törekedett; e tekintetben egy sorba állíthatjuk azokkal a történeti olvasmányokkal, a melyek a gymn. tanterv szerint «eleven, részletes némikép a korbeli források eredeti han- gulatát visszatükröző előadással a múlt élénk reproductióját elő- segíthetik. » (23.il.). Igaz, hogy épen nyelv szempontjából lehet némi kifogást emelni az elbeszélés ellen: mondatszerkezetei itt-ott hosszadalmasak s nehézkesek (pl. 74., 86. 1.), helylyel-közzel elö- fordúlnak benne provincialismusok s dísztelen kifejezések, főleg Herse beszédében (15.1.). Az efféléken azonban iskolai kiadásban könnyen segíthetni; egy ily iskolai kiadásnak létrejöttét, úgy hi- szem, velem együtt m á s kartásak is örömmel üdvözölnék.
Az egész novellának az iskolában való olvasása és részletes tárgyalása különben nem igen lehetséges, m á r csak a rendelkezé- sünkre álló idő szempontjából sem, s azért egyes részletei, a me- lyek kevésbbé szoros kapcsolatban vannak a főalakkal és a fö- cselekvénynyel, elhagyhatók, illetőleg magánolvasmányra bízhatók.
Ilyen részek a szász választófejedelemnél lefolyt tanácskozás le- írása (51—54. 1.), a Nagelschmidt-epizód (69. s köv. 1.) s a vadá-
Magyar Pedagógia. VII. 1. -
18 RÁCZ L A J O S .
szati jelenettel kezdődő a m a rész, melynek főalakjai a szász vá- lasztófejedelem és a kisértetszerűen megjelenő czigányasszony (86. s köv. 1.), — hogy ez az u t ó b b i epizód k ü l ö n b e n is, aesthetikai szempontból, k á r á r a van az egész elbeszélésnek, azt B r a h m (id. b.
260. 1.) meggyőzően k i m u t a t t a .
E z e k e t leszámítva, Kleist Kohlhaas-áv&l kétségkívül p e d a - gógiailag értékes, t a n u l s á g o s olvasmányt a d u n k a t a n u l ó k e z é b e : oly o l v a s m á n y t , m e l y egy érdekes egyén lelki életének világosan elemezhető r a j z á t a d j a , oly o l v a s m á n y t , a melylyel m á s h o n n a n n y e r t t a n u l s á g o k t e r m é k e n y associatióba l é p h e t n e k s olyat, a melyből becses á l t a l á n o s é r v é n y ű igazságokat v o n h a t le. Meggyőződik itt a j o g n a k és igazságnak m i n d e n k ö r ü l m é n y e k közt d i a d a l m a s k o d ó erejéről, de másfelől azt is m e g t a n u l j a , hogy az egyén törekvései- nek korlátot szab a t á r s a d a l m i r e n d s hogy a m i n m a g u n k j a v á r a való t e k i n t e t n é l f o n t o s a b b lehet az, melylyel a t á r s a d a l o m n a k
t a r t o z u n k . P E T Z G E D E O N .
EGY MODERN PHILOSOPHUS, MINT PAEDAGOGUS.
(Frohschammer Jakab.)
Négy éve mult a most lefolyt év nyarán, hogy Frohschammer Jakab, a müncheni egyetem tanára, a kiváló philosophus és tbeologus bevégezte küzdelmekben és megpróbáltatásokban, munkában és eredmé- nyekben gazdag életét. Yele a német nép egyik nemes fia szállott a sírba, ki rendkívül sokat tett hazája műveltségének emelésére, ki 72 évre terjedő hosszú életét, lelkének gazdag kincseit mind hazája s általában embertársai szellemi gazdagítására, előbbvitelére szentelte, s kinek ezért nagyon kevés elismerés, hanem annál több gúny és üldözés lőu osz- tályrésze. Azonban a támadás, mely őt a katbolikns philosophusok részéről érte, lassankint csillapulni, a közöny és hidegség, melyben őt az egyete- mek'részesíték, halála után engedni kezd s lassan-lassan egyre növekvő méltánylásnak enged helyet. Eszméinek méltatói, elismerői, sőt előhar- czosai a néptanítók, kik philosophiáját a paedagogiára nézve nagyjelentő- ségűnek tekintik, a mennyiben az azon eszményeket, czélokat, a melyek- nek eddig az összes jelentős paedagogusok hódoltak és szolgáltak, a böl- csészet magjává teszi (Dittes). Egymás után jelentek meg Steglich, Baehring, Hockegger (Die Bedeutung der Philosophie der Gegenwart f ü r
