TANÜGYI HAVI-KÖZLÖNY.

'AGYAR

AEDAGOGIAI SZEMLE

TANÜGYI HAVI-KÖZLÖNY.

Alapította é s az 1880—88-iki időközben s z e r k e s z t e t t e :

R I L L J Ó Z S E F .

fcl&V.^JSFf» felvirágoztatására és terjesztésére alakúit „Százas IíiU-bizottság" határozata folytan az eddig, iskolajogi elvek és progfammpontok változaüan megőrzésével folytatólagosan

SZERKESZTI ÉS KIADJA:

GL A T Z G Y Ö R G Y.

T A R T A L O M :

Az ev. reform, tanítók törekvései.

Irta : K i 8 B .Sándor. (Józsa Pál életrajzával, fénynyomatú arcképé- vel és neve sajátkezű aláírásá- nak lenyomatával.) 41. old.

A magyar nyelv tanítása a ma- gyar és a nem magyar ajkú népiskolában. (Különös figyelem- mel a nemzeti szellem ápolására.) Irta : M a s z t e l y á k Pál. 46. old Az országos közoktatásügyi ta-

nács — új kiadásban. Irta:

G l a t z György 52. old.

Tanügytörténeti adalékok. (I. A tanfelügyeletről. D á n i e l Márton orsz. gy. képv. jelentéséből. — II.

A »berlini iskolai parlament.« Sz.

E.-től. — III. A népiskolai alkot- mánytan kérdéséhez. Közli: S z ó - k i m o n d ó Ember. — IV. »Ki a liibás?" A l f ö l d i t ő l . ) 55. old.

Irodalmi Kalaúz:

a) Könyvek és taneszközök.

(14 bírálat, 4 ism.) . . . 62. old.

(b Tanitóegyletek irodalmi működése.

c) Tanintézetek állapota.

(5 tudósítás) 64. old.

d) Tanügy- s egyéb irodalmi mozgalmak. (2 hír.) 64. old.

e)Könyvészet.

Tanügyi lapok és folyóiratok re- pertóriuma lapszemlével.

65-68. old.

Tanügyi Havi-Krónika (80 hír.) 68—72. old.

„Tanitók Emlékeztető"-je február havára. (3 pont.) 72. old.

Szerkesztői mondanivalók a 40.

oldalon és a borítékon.

TIZENKETTEDIK KÖTET.

FEBRUÁR. II. F Ű Z E T .

Éti előfizetés ára 2 irt 50 kr., ntőflzetéssel füzetenkint 25 kr.

B U D A P E S T , 1 8 9 1 .

A „MAGYAR PAEDAGOGIAI SZEMLE" KIADÓSÁGA.

Wesselényi-utca 48. sz„ L em. 18. ajtó.

Folyóiratunk sutes pártolását és terjesztését kérjük!!

szereny, sokat ta le kellen intéz to ér E csele ki s nekiinli segélyeg;

könyv jó minél tői

El;

kilenc év évfolyann

felrilágof

A

2 f r t 5C

valami példái

formábar A , A mit eg erőnk eg<

hogy bár tanítók k

b i z t a t á s

Nem aka sem a kc vezetben mint min.

posta-ügy többet nt államban' önállósítás szakérdek A ki e tó vereivel!

Tndnlri 2-2'/, iv, l mely egy ki kit füzetre irt kiadóság

(Folytatása a „Szerkesztői mondanivalók"-nak a 72-ik oldalról.)

Sz. M. Vas-Bozsók. »A hivatás áldozatát« megküldtük. Meggyőződhetett belőle, hogy a Vasvármegye butaságig roszlelkü, vagy : roszlelkűségig buta támadása mily alaptalan volt. D e h á t j ó az a püspöki kegyelemmorzsa, melyért a talpnyalás a viszontszolgálat.

Majd kiderül még, minő nemtelen eljárást követtek »azok a becsületes és nemes- keblü emberek.« — Scli. F . Baja. Mivel a Paed. Szemle nem »újság«, mely epkemertermészetü : ugyanazért az egyes évfolyamok mindig megtartják értékü- ket. Ha nem kell: kérjük viszszaküldeni. — L. Á. Nagyszlatina. Tudjuk, hogy az ungi jövedelem nem nagy s hogy a tanítónak ott különösen nagy türelemre van szüksége. De- h á t miért nem mozog ? írjon támadó cikkeket különösen e folyóirat alapitója ellen. Ez által hires ember lesz, mint más ember. S meg lehet n y u g t a t v a : vannak aztán Budapesten emberek, kik ez érdemeit Önnek megjutal- maznák. Még az egyetemes gyűlésen is adnának Önnek ezért szerepkört. Csak rajta 1 K. E Büdöskút. Mi felhívását rendelésnek vettük. Ezért küldtük a novem- berig megjelent füzeteket, melyeknek — természetes — ára is van, melyet meg kell fizetni. Ha ezt tenni nem a k a r j a : szíveskedjék a füzeteket viszszaküldeni.

H. S. Szobránc. Apostolkodásáért fogadja legjobb köszönetünket. A tanitók közös ügyének teszen vele szolgálatot. A hároműj gárdista »beállítását« örömmel várjuk D. M. Szenic. A nyugdíjjilleték részletenkint leendő fizetését bélyegmentes folya- modvány által a kir. tanfelügyelő hatósága űtján kell kérelmezni. P . R. Topolo- vecz. »Tekintsen a Paed. Szemle egyik leghívebb gárdistájának a nagy hadsereg- ben!« Megnyugtat, hogy a »tábor« minden híve így gondolkozik Ez azért van.

mert a »láthatatlan« hadvezér nálunk nem személy, hanem elv, mely folyóiratunk programmjában nyert kifejezést. K. I. Lapásgyarmat. Nagyon téved, ha azt hiszi, hogy a Paed. Szemle eddig megjelent füzeteinek olvasása nem »időszerű.« Mi nem a napi hullámzásnak dolgozunk ; hanem maradandóbeesüt akarunk nyújtani. A menynyiben ez álláspontot nem osztja s a küldött füzeteket fizetni nem akarja : szíveskedjék viszszajuttatni. P. L. Lajosfalva. Helyesen tette, hogy üdvkivánatait a felelős szerkesztő személyétől különválasztva az egész szerkesztőségnek küldötte ; mert csakugyan nem egy ember munkája a folyóirat megszerkesztése. Hogy miként van szervezve szerkesztőségünk : erről nem sokára nyilatkozatot fogunk közölni. Türelem. Most még nem lehet ! I). K. Aranyosmaróth. Nem szeretjük a melegített ételt ; azért a másutt közlött cikkeket nem hozzuk. Azt azonban szí- vesen teszszük, hogy a lapszemlében utalunk reá. Ifészitse el a kivonatot! — N. L. Sajógömör. Tudjuk, érezzük, hogy az aknaharc s az ellenfél nem árthat ; az eddigi bajok meg fognatc szűnni ; beáll ismét a régi rend. Kiadónak átadni folyóiratunkat, nem jutott eszébe eddig sem az alapitónak, sem a szerkesztőségnek.

Nem is életrevaló gondolat ez. Bővebbet magánlevél által. — V. L. Arad. A füzei sok port vert tel : félők vagyunk azonban, hogy eredménye nem lesz ; mert épen

tanitók dolgoznak e tervünk ellen. Különben is veszedelmes lejtőre jutnánk, ha a népiskolai törvény reviziója kerülne napirendre. Erről azonban csak magánlevél- ben szólhatunk 1 — E. S. Temesvár. Radikális reformot sürgető müvecskéje igen kedvünkre való. EnnelUmár kifejezést is adtunk. — Ungarisclier Sehulfreund szerkesztősége Katalinfalva. Mit akarnak nálunk intésükkel ? A »Repertórium;

rovatvezetőjéhez fordúljanak. Folyóiratunk felelős szerkesztőjének GyOáfgyevios úrhoz nincs semmi köze. D. L. Temesvár. Akár volt az Úristen jókedvében, akár nem ; de az még sem járja, hogy a tanfelügyelő mindenkivel szemben játszsza az alázatos szolgát ós hatalmát csakis a mindenki által nyomorgatott tanítóval érez- tesse A mi az »írói tálentumra vonatkozó megjegyzést illeti: köszönjük a bókot, de nem fogadjuk el. Majd csak érdekes és tanulságos Paed. Szemle öszszeállitú- sában keressük továbbra is ambicíónk kielégítését. — Ny. K. J . Jászberény. Er- dődive] szemben tökéletesen igaza van. Az osztrák császárság és a magyar király- ság k é t külön államot képeznek. Egy monarchiának azért mondják, mert egy az uralkodó. Két szövetséges állam. Hogy E. a közoktatásügyi tanács tekintélyére hivatkozik, ezt megtehette, de — a tanácsot compromittálta. Igaz, másban is ta- núsított már e tanács felületességet magyar alkotmányossági szempontból. Nem kifogásol román, tót, német stb. népiskolák számára írt tankönyveket. Pedig e cím alkotmányos uonsons 1 Magyarorszógon m i n d e n népiskola magyar ; de ez a magyar népiskola l e h e t német-, szerb- vagy román t a n nyelvíi, a mint pl. Romániában léteznek magyartannyelvű román iskolák. — Hogy P. E. nem pártolt el : annak módfelett örvendünk : de tán örvend az a budai »vén aszszony«

is, a ki hozta.

(Folytatása a „Szerk. mondanivalók"-nak a boríték 3. oldalán.)

- - ™ —

Az e v r e f o r m , t a n í t ó k t ö r e k v é s e i .

bbi le- az aint lokuzottabb mérv BE ÍJ előmozdítani.

•y e Íjuk isuk íép- szó- ma-

íun- kin- fele- ídné logy f é l e k e z * f i i e 11 e B T íí i s k o l a is l e bet m a g y a r n e m z e t i sz él-

és figyelmet igényük.

R fi. i y óhat fiicélja a mag t>dn< +• t cikkíró is tadja i aj i a, hogy a jelenben a n tek közjogi helyzete ezek

- a kitűzőt i cél k e z e • i >.«. 1. e 2 i

110)1-

csak tünk

isa s lésök

;ágos yesü- os és . . . . emlékiratba foglalták és az akkor ülésező

töl Bár ezt megelőzőleg nem volt eb

felől minden illeték« ténye?/- meggyőzi:, e l é r t e k . h o g y toSrelré< i részben • - i i j e m t e t

a m t o k a ' Most. h iilni, ()ku :galmat. 3 o t : ennek b í z t á k töl

kezeti egyházi é. ;ik : •• v m idegeukedr

•

»gy a z ev. re ív > gybáz az 1991. évben ismét, va az eddigi fcapa ' iátokon, m á r jó előre m e g i n t

egalapították e célra a . Protestáns Néptanító* <-i hasú iáin föh • • ik < - ..••..•;>.-r ••. • • yes n *uvn örékvéseík lényegét sth. és é l ő m u n k á n a k a? Í r

n t a r t o t t országos gyűlésüket, melyen n .r aens SR

•ogrammjukat. m u t a t h a t t á k b e ; d e egy «••••, b-k i r a t b a meggondolt és ásegví íjott kíván

refoiyj. tanítók >•' • » Imi, itatási intézetek t- : -. / is í' u-i t ék min

i- melyek teljesítésétől fi ;g :«S Í! . -;•. általuk kezt

* íi jol nii^üTr.tlt'

•elloguiauanui

érzettel konstatálhatjuk, hogy kezet hatásköre alatt állanak

Magy. Raed. Szemle. XII. *8t.

liktól áthoz vésők ynyit hogy meg- íelyet dnak.

inatot ták a

heti- áikat;

ugusz- glalva meg- makat, ek ja- zatait,

öröm- nolia j o g i l a g es t e n y i e g egy fele- egv pillanatra som tévesz:ették el sze-

41 4

Az ev. r e f o r m , t a n í t ó k t ö r e k v é s e i .

A ki figyelemmel kisérte hazánk tanítóságának, különösen az utóbbi pár év alatt, mind szélesebb-szélesebb mederben haladó mozgalmait; le- hetetlen, hogy föl ne tűnt volna előtte az a tevékenység, melylyel az ev. reform, felekezeti tanítók is igyekeznek a tanítóság ügyeit mint fokozottabb mérvben előmozdítani.

Nem tartozik föladatunk keretébe, sem nem célunk az, hogy e helyen és ez alkalommal akármi más, mellékes szempontokból bíráljuk el e törekvések intentióit, - de kötelességünk, hogy á l t a l á n o s nép- oktatasiigyi szempontokból foglalkozzunk e törekvésekkel s méltassuk azokat oly mértékben, mint a mily mérvben a szakkörök figyelmét ma- gukra vonják s a menynyire tanügy-társadalmi tekintetben a hozzászó- lást és figyelmet igénylik.

E folyóirat főcélja a magyar nemzeti iskola megteremtésén mun- kálkodni, ezt cikkíró is tudja és tiszteli a célt, — azonban tekin- tettel arra, hogy a jelenben uralgó iskolajogi elvek s különösen a fele- kezetek közjogi helyzete ezek létesítését csak idők eltöltével engedné meg - a kitűzött cél megtagadása nélkül bátran lehet állítani, hogy f e l e k e z e t i j e l l e g ű i s k o l a is l e h e t m a g y a r n e m z e t i s z e l - l e m ű , — sőt ha nem ilyen: úgy az egyik legfőbb kötelességnek „h o 11- s z e r e t ő , h a z a f i a s p o l g á r o k a t n e v e l n i " nem felel meg s csak bitorolná az i s k o l a nevet. Ezek előre bocsátása után reá térhetünk tulajdonképeni tárgyunkra.

Az ev. reform, felekezeti tanítóknak általános helyzetük javítása s ezzel kapcsolatban a népoktatás ügyének elöbbvítelét célozó tömörülésük és mozgalmuk nem mai keletű Már az 1881. évben tartott országos képviseleti tanítógyűlés azon tagjai, kik reform, felekezeti tanítóegyesü- leteket képviseltek, gyűlést tartottak Budapesten, hol mindazon jogos és méltányos kívánalmaikat, melyek megadása felekezeti iskolahatóságaiktól függ, egy emlékiratba foglalták és az akkor ülésező egyházi zsinathoz terjesztették föl. Bár ezt megelőzőleg nem volt elég idejök törekvésök valódi célzatai felöl minden illetékes tényezőt meggyőzhetni, anynyit azonban mégis elértek, hogy kérelmök némi részben teljesíttetett s hogy a reform, felekezeti egyházi és iskolai hatóságok nem idegenkednek meg- hallgatni tanítóikat s nem kicsinylik azt az erkölcsi befolyást, melyet a tanítók a népoktatás és valláserkölcsi élet terén érvényesíteni tudnak.

Most. hogy az ev. reform, egyház az 1891. évben ismét zsinatot fog ülni, okúivá az eddigi tapasztalatokon, már jó előre megindították a mozgalmat. Megalapították e célra a „Protestáns Néptanító" című heti- lapot; ennek hasábjain fölvetették eszméiket, egészséges irányú vitáikat;

tisztázták törekvéseik lényegét stb. és elömunkálták az 1890. évi augusz- tus hó 19-én tartott országos gyűlésüket, melyen már nem csak meg- állapított programmjukat mutathatták be; de egy emlékiratba foglalva előterjeszthették mindazon jól meggondolt és megvitatott kívánalmakat ís, melyek teljesítésétől függ a reform, tanítók általános helyzetének ja- vítása s az általuk kezelt népoktatási intézetek fejlődése.

Midőn jól megfontolva a reform, tanítók törekvéseinek célzatait, elfogulatlanul ítélkezni akarunk eddigi ténykedéseik fölött; jól eső öröm- érzettel konstatálhatjuk, hogy — noha j o g i l a g és t é n y l e g egy fele- kezet hatásköre alatt állanak - egy pillanatra sem tévesztették el sze-

Magy. Vard. Sí.emlB. XII. *8t 41 4

meik elől azt a föladatot, hogy nekik, mint a hazai öszszes tanítóság egyik nagyon is számbavehető részének, az egyetemes tanítóság közös érdekei előbbviteiére is közre kell működni. Sőt a mint törekvéseik és céljaik elérésére szolgáló eszközöknek és kívánalmaiknak, finom tapinta- tosságra valló, észszerű megválasztásából is kitűnik, az első sorba he- lyezhetők a tanítóság igaz érdekei és jogaiért való küzdésben. Hason- lítanak ők egy olyan hadtesthez, mely csak elnevezése és a zászló sza- lagja tekintetében különbözik a többi hadtesttől; de ugyanazon sereg alkatrésze, ugyanazon nemzeti zászló alatt és ugyanazon célok eléréseért küzd, mint a többi.

Hazánkban, hol nem csak a különböző felekezetek sajátos érdekei;

de ezeken kívül külön nemzetiségi velleitások is időnként előtérbe nyo- múlni igyekeznek, a népoktatásügy dacára az 1848. XX. t.-c rendel- kezéseinek — nem fejlődhetett tisztán nemzetivé. Népoktatási intézeteink túlnyomó nagy száma a felekezetek jog- és hatásköre alatt áll s ezek első sorban a felekezeti érdekek ápolására vannak lekötelezve, mert ezek tartják fönn. Az állami főfelügyelet jogának gyakorlása lendíthet ugyan a felekezeti tanügyön is: de nem korlátozhatja egészben az oly irány felé haladást, melynek be nem vallott célja nemzeti-ellenes s az iskola fölötti teljesen szabad rendelkezés monopolizálása a mások rovására.

A nélkül, hogy bármely iskolafentartó nagy testület eddigi irány- zatai fölött bírálatot vagy Ítéletet akarnánk mondani, vagy egyiket a másik rovására különösen is kiemelni, n e m z e t i s z e m p o n t b ó l öröm- mel regisztrálhatjuk azt a tényt, hogy a reformatió, mely egyúttal a tu- lajdonképeni népiskola megteremtője volt hazánkban anynyira öszsze- forrasztotta a hazafiságot a valláserkölcsi neveléssel, hogy irmagúl sem lehetne találni olyan reform népiskolát, mely ne a magyarság szolgála- tában állana. Ha még tekintetbe veszszük, hogy a reformátusok tanító- képzése is azon a színvonalon mozog, mely versenyezni akar az állami tanítóképzéssel s hogy e felekezet nem csak egyházi, de iskolai tekin- tetben is széles alapra fektetett önkormányzati joggal bír, melynek ke- retében a hazafias nemzeti célzatok és egészséges tanügyi reformeszmék is érvényesülhetnek: senki sem fog csodálkozni azon, hogy a reform, felekezeti tanítók úgy a tanügy előbbviteiére, mint az egyetemes taní- tóság általános helyzetének javítására irányuló mozgalmakban és küz- désben folyton és mindig az első harcvonalban állanak.

Sokan akadhatnak, kiknek ez a kérdés ötlik eszükbe: m i é rt t ö- m ö r ü l n e k a r e f o r m , t a n í t ó k k ü l ö n i s ? Miért nem csupán az egyetemessel együtt folytatják a nemes küzdelmet?

Mi, a kik a tanítóság k ö z ö s érdekei munkálásában hazánk össz- tanítóságát egyetlen táborban szeretjük látni, elsők volnánk a megro- vásban, ha nem tudnók és nem tapasztalnék, hogy a mi a tanitók egye- temes közérdekét illeti, ott a reform, tanítók is szívvel-lélekkel munkál- nak közre. A külön tömörülést, a más jellegű tanítókkal nem közös ér- dekeik igazolják.

A magyar ev. reform, egyház nem csupán felekezeti, hanem a ki- rály által szentesített i s k o l a i autonómiával is bír s a reform, tanítók mint kivatalnokok egyenesen és legelső sorban saját felekezeti iskola- hatóságaiknak vannak alárendelve, mely iskolai hatóságok nem hierar- chiai, hanem demokratikus, képviseleti alapon vannak szervezve, melyek megalakításába és működésébe közvetlenül vagy közvetve minden egy- háztag, s í g y a t a n i t ó is b e f o l y h a t ! A reform, felekezet egyházi

42

és iskolai szervezete nem ignorálja a tanitót, s az egyházközség helyi kormányzatában, mint a lelkész munkatársának, bizonyos jogokat bizto- sít. Ezen kívül a reform, tanítók az egyházkormányzó hatóságok tan- ügyi bizottságaiban is több-kevesebb számmal képviselve vannak és az egyházmegyei gyűléseken ( m e l y g y ű l é s e k e g y h á z i é s i s k o l a i h a t ó s á g o t k é p e z n e k ) képviselőik által nem csupán iskolai, hanem minden más egyházi ü.-yek intézésébe is befolyást gyakorolnak. A re- formátus népiskolákban a valláserkölcsi képzés egészen a tanítókra van bízva, a lelkészek nem igazgatói a tanítóknak, hanem — mint isko- laszéki elnökök - csak felügyeletet gyakorolnak, stb. Ezen az egy- házhoz, az egyházi és iskolai hatóságaikhoz való különleges viszonyaik- ból különleges érdekeik is fejlődtek, s aki ezen viszonyt és a reform, tanítók különleges érdekeit ismeri, az nem fogja egy pillanatig sem kár- hoztatni őket, hogy illetékes hatóságaik elé utalt ügyeik és érdekeikben a saját törvényes íorumaikhoz fordulnak. Mert a mily nevetséges volna, ha azt kérné egyik-másik felekezeti tanító az e g y h á z i hatóságok előtt, hogy a kir. tanfelügyelőket a minister által a tanítók sorából neveztesse ki, — ép oly megmosolyogni való badarság lenne, ha az e g y e t e m e s t a n í t ó g y ű l é s t ő l azt kívánná valaki, hogy járjon közbe a m i n i s z - t e r n é l , miszerint az rendelje el, mikép a reform, tanítók ezentúl na- gyobb számban legyenek képviselve az egyházmegyei gyűléseken és a felsőbb egyházi és iskolai hatóságoknak ne csak népiskolai tanügyi bi- zottságaiban, de magukban a hatóságokban is képviselve legyenek.

Természetes, hogy reform, tanítóinknak az egyházi és iskolai ön- kormányzatban elfoglalt jogi helyzete, az iskolai adminisztráczió, stb. sok külön kérdés megvitatását tette szükségessé. Hogy mik ezek? s meny- nyiben egyeznek a „Paed. Szemle" álláspontjával, annak fejtegetése nem tartozik e cikk keretébe, — a menynyiben azonban reform, tanítóink e mozgalma, törekvéseik, ezek elérésében követett maguktartása és a ki- vitel módozatainak gondos megválasztása stb, melyekről országos gyű- lésük megtartása után a napisajtó és a tanügyi lapok oly elismerőleg n y i l a t k o z t a k , k ö z v e t v e a z e g y e t e m e s t a n í t ó s á g é r d e k e i t i s e l ő m o z d í t j á k : a „Paed. Szemle" méltánylása sem marad el. Ha a reform, tanítóság a mellett, bog}

az egyetemes tanítósággal egybeol- vadva munkálja a közös ügyet, az ő különleges helyzetében is érvénye- síteni akarja a tanítói jogokat s ezeket illetékes fórumaitól megnyeri;

ha jogi, társadalmi és anyagi helyzete méltányosan javíttatik: ez által az e g y e t e m e s n e k is hasznot tesz; mert példája vonzani fog s a hazai más jellegű tanítók is m i n d e n v o n a l o n megindítják az actiót álta- lános helyzetük javítására és a nemzeti tanügy egészségesebb irányú fejlődhetésére.

Ezen szempontból véve a dolgot, szivünkből óhajtjuk, hogy a ref.

tanítók törekvéseit, akkor is, midőn saját egyházi és felekezeti iskola- hatóságaik utján kivánják munkálni helyzetük javítását és a népoktatás- ügy fejlesztését, a kívánt siker nyomon kisérje. — Elismerjük, hogy azon kérdésekben és azon kívánalmaikra nézve, melyeket külön gyűlé- sükben hangoztattak — a hol férfi s nyíltsággal kimondták, hogy mind ama dolgokban, melyek a hazai tanítóságot eg y ü 11 e s e n érdeklik, az egyetemes tanítósággal közösen óhajtanak munkálkodni — mondjuk ama dolgokra nézve nem fordulhatnak másfelé, mint a saját törvényes fel- sőbbségükhöz. Gondosan meg vannak válogatva kívánalmaik, — semmit nem kérnek olyat, mi nem hatóságuk jogköréhez tartoznék és semmit ki

43 4*

nem hagytak olyat, mi oda való volna. Nehéz mnnka volt ez; mert az iskolajogi elvek, a felekezet különleges jogi helyzete sat. könynyen öszszeütközésbe hozhatta volna törekvéseik irányát magával a tiszta cél- lal ; s míg a separatizmusra hajtással vádolhatta volna őket az egyete- mes tanítóság, addig egyházellenes tendentiákkal maga a felekezet. Hála Istennek, jó érzékük és a helyes vezetés megóvta őket mindkettőtől, s most már álláspontjuk is anynyira szabatosan van megvilágítva, hogy tisztán áll mindenki előtt az ő kettős céljok: a z á l t a l á n o s nép- o k t a t á s é s v a l l á s e r k ö l c s i n e v e l é s f e l v i r á g o z t a t á s a .

Ez alkalommal a reform, tanítóság mozgalmának egyik irányadó vezérférfia arcképét és életrajzát mutatjuk be olvasóinknak; ki mint ügyes és bölcs kormányos nagy körültekintéssel és kitűnő érzékkel irá- nyította a mozgalmat a kívánt révpart felé. E férfin J ó z s a P á l kisúj- szállási reform, igazgatótanító, ki mint nz ev. reform, tanítók országos gyűlésének s az ezt előkészítő bizottságnak elnöke, maradandó érdeme- ket, szerzett magának s ki mint tanító is kiváló helyet foglal el so- rainkban.

J ó z s a P á l született 1848. ápril 10-én Cegléden, jó módú iparos szülőktől.

Atyja Pál, anyja Tömösközy Mária volt ; kik egyetlen gyermeküket féltett kincs- ként őrizték és gondosan nevelték. A természet ép, erős testalkattal és szép elme- beli tehetséggel áldotta meg s már gyermekkorában kitűnt gyors felfogása és élénk észjárásával. Elemi iskoláit Cegléden végezte, hol tanítóinak kedvence s a kiterjedt Józsa családnak büszkesége volt. Ottani tanítói közül már csak a széles körben ismert és nagy tekintélyben álló Nyújtó Pál van életben. Józsa Pált 1859- ben vitték át szülei Nagy-Kőrösre, hol a gymnasiumi ötödik osztály végzése után

— engedve a lelkében megfogamzott titkos erőnek — átlépett a tanítóképző in- tézetbe, melynek akkor a nagy nevű paedagogus Nagy László volt igazgatója. Itt is kitűnt lankadatlan szorgalmával s egyike volt a képző legjobb növendékeinek.

Sok hasznát vette már itt is ügyes rajztanítói képességének, melynek alapját még elemi iskolás korában sajátította el s melybe tanítói, a kiváló tehetségű Krisz- tiani Alajos (jelenben debreceni főiskolai rajztanár) ós atyjának legifjabb öcscse Józsa Károly, bajai állami tanítóképző intézeti rajztanár szép eredménynyel ve- zették be. Nagy László ajánlatára több úri család gyermekei nevelője volt, sőt egész rajziskolát rendeztek be számára, hol Nagy László és tanártársai gyermekei nyertek tőle oktatást. Egészen otthonos volt tanárai házánál. Gyakori meghívott s később rendes vasárnapi vendége volt Nagy Lászlónak, kinek áldott jó lelkű neje csaknem gyermekéül tekintette s két idősebb fia : Dezső — most már tekintélyes fő- városi ügyvéd — és László, tanítóképző tanár s a »Magyar Tanítóképző« derék szerkesztője, szintén testvéries bizalommal vonzódtak hozzá. Házi nevelő volt még a tanítványai által rajongásig szeretett, galamb szelidségű Borostyán Sándor ta- nárnál s bejáró instructor volt Ballagi Károly, a későbbi kir. tanfelügyelő és Sz.

Nagy József, jelenben sárospataki áll. kép. zenetanár gyermekei mellett. Hogy ezen szép körben Józsa Pálnak, a minden szépre és jóra kiváló fogékonysággal bíró ifjúnak lelki tehetsége milyen szépen fejlődtek, képzelhető. — Mint másod- éves képzőintézeti növendék már az intézeti énekkar vezénylésével lett megbízva;

a Sz. Nagy József s később Oláh Károly zenetanárok álta' kitűnően betanított énekdarabok előadását vezette. Harmadéves növendék korában contrascriba lett, s mint ilyen tanulótársai osztatlan szeretetével dicsekedhetett. Midőn utolsó vizs- gálatát tette, a vizsgálatot személyesen vezető Török Pál, budapesti ev. reform, püspök anynyira megszerette a kitűnő képzettségű és kedves modorú művelt ifjút, hogy a vizsgálat végeztével meghívta a fővárosba egyik megürült ev. reform, ta- nítói állásra; de J. P. köszönettel lemondott ez ajánlat elfogadásáról s engedett a török-szent-miklósi egyház meghívásának, hova. az I—II. leányosztály vezetésére lett megválasztva. Mint tanító is kitnt J. P. Szeretetteljes bánásmódja, ügyes, élénk eladása, finom nevelői tapintatával egészen meghódította magának iskoláját s tanítványainak rajongó szeretete volt az ő egyetlen fegyelmi eszköze, mely nem tévesztette el hatását soha, nem csak a szülőkre, de fölebbvalóira sem. Két évi tauítóskodása után az ottani kisebb fiiskola vezetésére választották meg s egyide- jűleg D.-Ványa és Tisza Bura tisztelték meg meghívásukkal; ő az utóbbi egyház meghívását fogadta el. Törökszentmiklóson adott évzáró vizsgálatára szokatlanúl

44

nagy számú közönség gyűlt egybe és fénye* sikerű vizsgája után tanítványai és a szülök részéről a ragaszkodó szeretet minden jeleivel elhalmozva vett búcsút.

Olyan érzékeny .jelenet fejlődött ki ez alkalommal, melynek emléke ínég ma is él az akkor jelenvoltak szivében s Józsa Pált megérdemelt gyönyörrel tölti el mig él. — T.-Burán szintén két évet töltött, hol már magához vette szüleit is, kik az apának egy, évekkel azelőtt szerencsétlenül kiütött vállalata folytán elszegényedtek.

1*70. tavaszán Kenderesre költözött, hova kántortanítónak hívatott még. Itt új tér nyílt munkásságának. Mindjárt az első év őszén dalárdát szervezett iparosok- ból s iljú földniivesekből. A dalárda templomi ünnepélyes alkalmakkor és temeté- seken szerepelt s ezen kívül orgona-alap gyűjtésére nyilvános dalestélyeket ren- dezett. 1875-ben, midőn J. P. Kenderestől is megvált, átadta az orgona-alapot lel- készének, mely ma 240 f r t 00 krt tesz ki Ez idők alatt is folyton képezte magát Uedvencfoglalkozásában, a rajzolás és festészetben. Magasra törő ambitiója nem volt e tekintetben; ő megmaradt a természet utáni arckép-festés serényebb lépcsőjénél. Kenderesen érte az a kitüntetés, hogy az akkori kir. tanfelügyelő Dr.

Montedegói Albert Ferenc látogatásával tisztelte meg a szerény külsejű rektori lakot s műhirálói szemmel tekintve meg J. P. festményeit, felajánlotta személyes kalauzolását Olaszország nagyobb városaiba a s a j á t k ö l t s é g é n : a célból, hogy alkalma legyen J. Pálnak a híves olasz mesterek festményeit tanulmányozni.

.1. P. szegényebb volt, hogy sem önerején tehette volna meg e tanulmányútat és szerényebb s egyszersmind büszkébb, hogy sem másnak anyagi segélyét veg.ye igénvhe. Montedegói A. F. kifejezett sajnálatára nem fogadta el ajánlatát. — Szervezett olvasóegyletet is, hol gyakran tartott felolvasásokat. Legkedvesebb em- lékű Kenderesen töltött éveiből a nagy tekintélyű Hortliy-csatád megtisztelő bi- zalma. E család — melyben a nagyobb fiúknak vallástanítőja s a kisebb Miklós- nak rendes házi tanítója volt — J. Pálra továbbképző hatással is bírt. Itt ta- pasztalta, hogy a magas műveltségű édes anya, miként tudja finom tapintattal és észrevétlenül ellensúlyozni egyik másik tanító ferde irányát. Itt látta második helyen érvényesülni az észszerű családi nevelés elveit, az édes anyai gyöngédség és szeretet bölcs mérsékletét, melyet nem a sziv vonzalma ural, hanem a finom nevelői érzék, logika és lélekismeret s a gyakorlati tapasztalatok tüzében meg- edzett ész kormányoz. Az általános műveltség megszerzése szempontjából, a Horthy- saládban is már korán kellett tanulniok a gyermekeknek a német és írancia nyelvet is. J. P. különösen az utóbbiban gyenge volt, még csak a grammatikánál j á r t ; s hogy ez se legyen akadály, mit tett az édes a n y a ? . . . tanította a házi tanítót, hogy legyen mit átadni tanítványának! És ezt mind oly finom tanítói és nevelői érzékkel tette a magas műveltségű úrnő, hogy J. P. ma is hálás szívvel és hüszkességgel emlegeti, hogy a neveléstudomány művészettel alkalmazásában oly anyai példánykép állt előtte és oly kitűnő tanító mestere volt, mint Horthyné.

Kenderesi lakását J. P. 1875. év tavaszán Kisújszállással cserélte fel, hova az Y. elemi fiú osztály vezetésére és a gymnasiumi rajztanárságra liivaták meg.

Ugyanekkor mellőzte a török-szent-miklósi egyház meghívását, hol még mindig élénk emlékezetben volt .1. P. mint Kitűnő tanító. Kisújszálláson még nagyobb tér nyílt munkásságának. Tevékeny részt vett minden társadalmi mozgalomban ; több egyesület alapításában volt része, olvasókörnek, dalegyletnek s más egyesületek- nek jegyzője, majd elnöke lett. Küzdött a helyi tanítótestület szervezkedése mel- lett, részt vett a megyei tanító-egyesület megalkotásában, egyik járáskörnek négy évig, s a megyei tan.-egyesiiletnek három évig elnöke volt. Majd belement az ev.

reform, tanítók országos mozgalmát megindítók és szervezők társaságába, kiknek bizalma őt az 1889. évben az ügyvezetés élére állította. E megbízatásában mu- tatta meg P. J., hogy mily kitűnő szervező képességgel bír. Az ev. reform, taní- tók országos gyűlését előkészítő bizottságnak H.-M.-Vásárhelyen 1890. május 28 - 2 9 - é n tartott gyűlésének rendezése, a kiválóbb erők csoportosítása mérsékelt,, de határozott irány megadása sthen döntő befolyással bírt. Általában, különösen a külső siker, mely a reform, tanítóság bizottsági és egyéb gyűlését nyomon kö- vette, s a szép erkölcsi elismerés, melyet a napi sajtón kívül a felekezeti lapok is kiemeltek, nagy részben az ő lankadatlan tevékenységének következménye. Mun- kássága és ügyszeretete emelte őt oda, hogy a reform, tanítók mozgalmának egyik főbb vezetője legyen s aki valamikor megemlékezik ezen — a reform, felekezeti tanügyet érdeklőíeg — nagion fontos, sőt mondhatni korszakot alkotó mozgalom- ról, nem teheti ezt a nélkül, hogy ne említse ezen mozgalommal összeforrott s ezt kiváló tapintattal vezetett Józsa Pált is. Az 1890. évben aug. 19-én tartott országos ev. reform, tanítógyülés őt a nagynevű paedagogus Dr. K i s s Áron mellé társelnökké választotta meg, — ugyanezt tette ezen gyűlés állandó orszá- gos választmánya is ; mely állásában sokat várhatunk tevékeny erejétől. — Józsa

45

Pál irodalmilag is működött ; írt tanügyi és társadalmi cikkeket a „Nagy Kun- ság", „Jász-Nagykun-Szolnok", „Szolnoki Hiradó", „Népzászlója", „Magyar Föld",

„Népiskolai Lap", „Magyar Paedagogiai Szemle", „Protestáns Néptanító", „Népis- kolai Közlöny", „Debreczeni Protestáns Lap" stb. című közlönyökbe, molyok egy részének ma is rendes munkatársa. Önálló müve is van tudtommal kettő; de ki- adatlan. Egyik egy hoszszabb értekezés „A családi nőnevelés előnyei a növeldci modern nevelés fölött" címmel, a másik „Magyar, történeti életrajzok", mely a tiszántúli ev. reform, egyházkerület által hirdetett pályázaton dicsérettel lett ki- tüntetve.

J ó z s a Pál 1869. év végén nősült, elvévén Nagy-Kőrösről Czira Esztert, ki mint gondos, hű nő és az önfeláldozásig jó lolkti édes anya boldogítja J. Pált és kilenc gyermekét.

J ó z s a P. élte derekán levő, munkabíró férfi, kinek életszükség- lete az, hogy iskolában és azon kívül szóval, tettel munkáljon közre a tanügy fejlesztése és felvirágoztatására. Törekvése a szép, jó és igaz érvényre emelése ; eszközei a nyíltság, őszinteség, becsületesség, lanka- datlan buzgalom, kedves, megnyerő modor és széles ismeretköre. Egye- düli ambítiója, hogy mindig j ó t akarjon és j ó 1 akarjon. Ez az ö életföl- tétele, melyről nem fog letérni soha s melyben hogy késő vénségig mind fokozottabb elismerést és szebbnél szebb sikereket arathasson, bátran kí- vánhatja mindenki.

Kornádi. Kiss Sándor.

A magyar nyelv tanítása a magyar és a nem magyar ajkú népiskolában.)

(Kiváló figyelemmel a nemzeti szellem ápolására.)

„A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen sors keze Itt élned, halnod kell."

Az uralkodó nemzetek egy idő óta mindjobban kezdik érezni jo- gosultságát, sőt szükségszerűségét azon általános iránynak, mely emez elvben nyeri legfőbb kifejezését: „A nemzet nyelvében él."

Ha igazságot rejt magában Korunk ezen jelszava, mit manapság tagadni alig lehetne, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy a nemzetek féltékenyen őrzik drága kincsöket, életök legbiztosabb zálogát: a nyelvet.

Régóta lejárta már magát az az idő, midőn egy ember anynyi embert ért, a hány nyelven beszélt, inert egy ember — bizony csak egy szív- vel, egy hazát, egy nemzetet és uralkodót szerethet és védelmezhet, hacsak a két széken iilö kényes helyzetébe nem akar jutni, mely eset- ben könynyen a hontalanok sorában találja magát.

Nem a véletlen írta zászlajára a nemzeteknek a jelszót: Közösnyelv!

a történet gyászos lapjairól olvasták azt ki, és tanulták meg, hogy jövő- beli igyekezetöknek irányúi szolgálhasson s hogy kikerülhessék a biztos veszélyt, mely megpróbáltatások idejében a különnyelvűség forrásából fakad, és barátságos kézszoritásra bírhassák a nemzettestet alkotó test- vér nemzetiségeket.

A menynyire szükséges, hogy egy nemzet a közös nyelvet felka- rolja, fejle3zsze és minden hozzátartozójának legszentebb kötelességévé tegye annak elsajátítását: auynyira elitélendő, bűnül ronandó fel a kis-

*) Fel lett olvasva az ungvármegyei néptanító-egyesület nagygyűlése alkal- mából az 1890. év jun. hó 12-én Ungváron.

46

sebb nemzetiségeknek, melyek különben együtt alkotják a tulajdonképeni nenizettestet, a több embert érés pokróca alatt, legtöbbször a nemzeti egységes nyelv rovására folytatott ama lázas igyekezete, mely a nem- zeti nyelv kultiválása és terjesztésének azért állja útját, liogy nemzeti- ségének tegyen szolgálatot, és hogy falat emeljen testvér és testvér között akkor, midőn egyik érdeke a másikéval egyazonos: szeretni a hazát, mely szült és táplál; gyarapítani a nemzetet erkölcsökben, erő- ben és gazdaságban, hogy az képes legyen bárhonnan jövő ellenséggel szembe szállani, hozzátartozói boldogúlhatásának érdekében.

Édes magyar nemzetünk szintén azon nemzetek sorába tartozik, melyeket a múltak szomorú eseményei tanítottak a közös, a magyar- nyelv szeretetére, mert hatalmas nemzetek közé ékelve, páratlanul áll hazánk Európa kontigensén. Ha valamely más nemzetnek, ügy a ma- gyarnak van szüksége árvaságát hozzátartozóinak öszszetartásában, egymás szeretete és becsiilésében kárpótolni.

Hogy kinek áll tisztében magyar nemzetünk legdrágább kincse: a magyarnyelv — kultiválása és terjesztése ? e kérdésre magától jön a felelet, hogy t. i. minden igazkeblű magyarnak, a kit az erdős Kárpátok - félholdja kerit és kinek földjét a Duna, Tisza, Dráva és a Száva folyók

medrei szegélyzik. Vagy hazánk rozoga kunyhója lakójának nem ugyanaz a föld adja-e a darócot, a száraz kenyérhéjat, mely dicsőségesen ural- kodó királyunknak a bíboros trónt?! . . . Ideje is volna már tudni min- dén magyar honpolgárnak a költő ama figyelmeztetését: „A mely nem- zetnek nyelve nincs, nincs hazája, csak szállása, nincs hazafisága, mert nincs hazája, és csak a szerencsés időknek tulajdonithatja, hogy az ilyen nemzetet, ha nem csoportot, más nagy nemzet el nem nyeli." Ennek biz- tos tudatában, nem hiszem, hogy hazánk másajkú magyar polgárai is alább ne szállítanák követeléseiket, milyeneket az egy, magyar nemzeti nyelv érdekeivel szemben anynyi sokszor támasztanak. Magyarország egy, egyformán öleli minden hozzátartozóját kebléhez: egyformán kell, hogy hordjuk sziveinken az édes anya javát, s ez a közösnyelv kérdé- sével anynyira öszszeforr, hogy a ki azt tagadni akarná — előbb le kel- lene mondania magyar hazafiságáról.

A legnagyobb hálát mégis nekünk. Magyarország tanítói karának kell a magyarok Istenéhez meneszteni a közös, a magyarnyelv "terjesz- tését illetőleg. A legfontosabb teendő, minő a magyarnyelv terjesztése körül előjöhet, a legrövidebb és biztosabb mód, mely a nemes cél felé való törekvésekben leghamarább juttat sikerhez : a magyar tanító ke- zeibe van letéve. Nem ok nélkül mondja egyik jelesünk, hogy Magyar- ország újbóli meghódítása a magyar tanitói kaira vár. Mert ellehet az ország nagy erőben és páratlan gazdaságban, ha hiányzik népei között az öszszetartás, testvéri szeretet, mely alapja a tiszta erkölcsök kifejlőd- hetésének: „Róma ledől, rabigába görnyed." Ha tehát a tanító nem akar mostoha gyermeke lenni az édes anyának : kell," hogy komolyan vessen

•számot a föladattal, mely a magyarnyelv tanítása és terjesztése, a nem- zet közérzület megszilárdítása, szóval Magyarország újbóli meghódításá- val legnemesebb teherként vállaira nehezedik.

Hogy pedig a néptanító a magyarnyelv tanítását illetőleg a nem- zeti szellem érdekeinek megtehesse a köteles szolgálatot, a következő általános elveket kell, hogy tartsa szemei előtt :

I. L e g y e n m i n d e n e k e l ő t t ü g y n y e l v r e , m i n t ér- z e l e m r e n é z v e m a g y a r — a t a n í t ó .

47

Azt mondja a nagy paedagogus. hogy tanító az iskola, és viszont iskola: a tanító. Ha valamely tantárgy tanításánál áll ez elv, úgy a magyarnyelvnél méginkább látjuk azt érvényesülni. Én azt tartom, s velem tán minden magyar tanitó, ki a gyakorlati téren mint ilyen mű- ködött, hogy a mely tanító keblét magyar érzelem dagasztja ; a mely tanító magyar nemzeti szellemtől áthatotta» oktatja magyar avagy ide- genajkú magyar gyermekeinket: annak iskolája lehetetlen, hogy meg ue telelne a várakozásnak, melyet zengzetes nyelvűnk, s nemzeti szelle- münk hozzá köt. Egy francia gouvernánt, vagy egy német házi nevelő 2— 3 éven át echt francia, vagy hoch Deuts-ot képes egy magyar főúri család magyar levegőn és magyar földnek született ártatlan gyerme- kéből gyúrni: egy magyar tanító miért ne tudna magyar gyermekből, legyen ez oláh, cigány, vagy bármi más anyanyelvű is, 6 sokszor 9 éven keresztül magyarnyelvű és érzésű generációt képezni?! Több iskolában fordűltam már meg és legtöbbször idegenajkú gyermekeket láttam a tanitó körűi csoportosűlni. S ha a tanítóról tudtam, hogy magyar ér- zelmű, a nemzetiségi aspiratiók nem vehettek rajt' erőt; ha a kifelé való gravitálás nem volt jelleme: tanítványai is mind itthon érezték magukat, a legszívesebben, őszinte büszkeséggel-törték nyelvünket a magyart.

De voltam oly iskolánál is, a hol fájdalom, még mindig a nemzetiségi álmok téves magyarázatának szelleme látszott meg tanítón, úgy mint a növendékeken; szégyenpír borította el már a kis.ártatlan gyermek ál- cát, ha, mint azt a 79. évi törvény követeli, egy-egy magyar szót nyögött ki ajkán.

Mondom tehát, hogy az iskolának lelke a tanitó. Előbb ezt kell megnéznünk és csak azután iskoláját. Ha nyelvre és érzésre nézve magyar tanítót adunk az iskolának: a legszükségesebbet már megtettük, mit a magyarnyelv és nemzeti genius érdeke megkíván tőlünk.

II. T a n í t s a a m a g y a r n y e l v e t g y a k o r l a t i

( t á r s a l g á s i ) ú t o n é s m a g y a r n y e l v e n .

Sokáig haboztam akkortájt, mikor nyakamba vettem a világot, hogy mi útat válaszszak a magyarnyelv tanításának sikeres keresztül- vitelére. A 79. évi ismeretes törvény, mely az illető nemzetiség nyelvét hagyja meg az előadás nyelvének, azt is parancsolja, hogy a 6 éven át iskolába járó gyermek a magyarnyelvet is sajátítsa el anynyira, hogy képessé váljék gondolatait, mint akár nemzetisége nyelvén magyarul is — írásban és szavakban viszszaadni. Megpróbáltam ezt az utat is:

az iskola nyelve maradt a rathén (mert ruthén ajkű népiskolánál mű- ködtem), ezen a nyelven tanítottam a magyar nyelvet is. Ily formán az egész siker, mit a magyarnyelv tanítása körűi elérhettem, anynyi volt, hogy forditani tudtak növendékeim akár a vízfolyás. De mikor az jutott eszébe zárvizsgálaton egyik úri vendégemnek, hogy megkérdezze

egy legjobb tanulótól : Mit ettél reggel fiam ? . . . E kérdésre a felelet mai napig is késik. Pedig csak nyaggattam őket n a p r ó l - n a p r a úgy, hogy másképen már kívánni sem lehet.

Már le akartam mondani minden reményemről, mely a magyar nyelv tanítását illetőleg oly vérmes alakban duzzasztott pályám kezdetén.

Kontár, csak én is kontár maradok, mint sok idegen ajkú népiskola ta- nítója. Magyarországban idegen iskolámmal együtt!.. Fájt, de nagyon is, hegy ezzel a gondolattal kell tépelődnünk, de megbarátkozni vele még sem tudtam.

Mint mikor Deskartes bölcsész 1624. év telén sötét gondolotaitól

18

gyötörtetve, felfogadta, hogy búcsúra megy Lorettóba. ha Isten kivezeti öt nagy szellemi sötétségéből — éu is már a búcsú fogadásról kezdtem gondolkozni, midőn hirtelen á már hetekkel túlélt zárvizsgálat szomorú képe viszszaidéződött agyamban. Mit ettél reggel fiam ? . . . Borzasztó!..

Anvnyi fárasztó igyekezet után, enynyi eredmény nincs! . . Nem-e jobb lett volna az iskolaév kezdetén ezzel a kérdéssel fogadni a felhozott idegen ajkú növendékeket és arra tanítani őket másnap, hogy „mit ebé- deltetek?", harmadnap pedig arra: hogyan kértek majd magyarul anyá- toktól kenyeret, s hogyan mondjátok apáitoknak, miszerint titeket ma- gyarul nem „Palyunak, Mihajlónak, Jánkunak stb. neveznek, hanem Pali-, Miska-, Jancsinak s t b . " . . . Most már én is elmondhattam az ismeretes

„megtaláltam"-ot, mert rájöttem, hogy a magyar nyelv tanítását magyar nyelven, társalogva és ott kell kezdeni, a hol reggel kenyeret kér a gyermek anyjától. De mire is mehet egy osztatlan népiskola tanítója a magyarnyelvi fordításokkal 6 éven át. mikor a gymnasiumokbau 8 éven keresztül tanulják a növendékek a német vagy latin nyelvet és ugyan-, anynyi vagy kevesebb évekig a görögöt: érettségi vizsgálatok alkal- mával mégis csak a fordításokkal tetőzik be idegen nyelvbeli tanul- mányaikat a nélkül, hogy egyik vagy másik nyelvet beszédben is kellő- leg elsajátították volna. A gymnasiumí és elemi népiskolai tanúlók között Ptfdig már csak a különbség is feltűnően nagy. Vagy nitics-e sok tanító, a ki a magyarnyelvi fordításokkal már egészen beleunt, a magyar beszéddel pedig mégis csak ott van, a hol a mádi zsidó szekerével?!

Nem én vagyok az első, a ki kimondtam azon elvet, hogy vala- mely élő nyelv csak ugyanazon nyelven és társalgási úton tanítható leg- sikeresebben. Hazánkban úgy tudom Kakujay Károly volt az első, a ki ugyancsak ezen elv vezérlete alatt írt 1872-ben díjnyertes pálya- munkát a magyar nyelvnek német ajkú népiskolákban való tanításáról (Paed. Szemle 1890. évi II. füzet). De ennél régebben beösmerte annak igazságát a gyakorlat. A főúri családoknál alkalmazni szokott francia vagy német névelők, azért fogadtatnak fel ilyenekűl az ifjú növendékek mellé, hogy ezek a francia vagy német nyelvet ugyanazon nyelven, társa- logva sajátíthassák el. Ezen elv vezérli hazánk azon hazafias érzelmű, idegen ajkú falvainak lakóit is, kik a magyar nyelv kön-ynyebb eltanúl- hatása kedveért cserébe adják gyermekeikét más magyar nyelvű közsé- gekbe, kogy azok élve hallhassák és társalogva tanulhassák meg nyel- vünket. Másképen hangzik pl. könyvek útján, magánszorgalomból elsajá- tított magyar nyelvű egyén ajkáról a magyar szó, és másképen egy szü- letett magyarén.

Az elsoroltak alapján félre is érthetne valaki. Azt mondhatná, hogy

én az illető nemzetiség nyelvét, teljesen ki szeretném küszöböltetni a

népiskolából... Korántsem. De mégha mondanám is azt,.a gyakorlat másra

tanítana. Tudok községeket, melyeknek lakói már régebben sajátították

el a magyar nyelvet, sőt legtöbb helyt az iskola nyelve tisztán és ki-

zárólag a magyar; a nép mindazáltal oly hibátlanul beszéli azon nem-

zetiség nyelvét, mely egykor kizárólagos nyelv volt. hogy nem tesz ki

rajta a tisztán azon idegen nyelvet bíró község lakossága sem. Hogy

pedig irodalmi nyelven beszélje egyik vagy másik gyermek nemzetisége

nyelvét, arra semmi szüksége nincsen a gyakorlati életben! mert egy

kisebb nemzetiség, mely évszázadok óta külön lakik azon nemzettől,

melynek nyelvét használja — irodalmi nyelv tekintetéből is anynyira el-

tér nyelvfájától, hogy azt meg sem érti, különválva pédig nyelvét alig

művelhetné anynyira, liogv az a nemzetiség érdekeinea a felvilágosodott- ság terjesztését illetőleg megtehesse a szükséges szolgálatot. Maradjon a nemzetiség nyelve is, mert ez szükségképi kívánalma az idegen ajkú népiskolának, de főnyelve, vagyis inkább azon irány, melynek az illető nemzetiség nyelve is szolgálni akar, a centrum — legyen a magyar nyelv;

e között csoportosuljon minden, mit a népiskola a - nyelvtanítás körül tenni kiván. A fárasztó fordításokkal pedig azért kivánok felhagyatni, hogy meg legyen könynyítve a tanítónak a magyar nyelv tanítása körüli terhe, s hogy a magyarnyelvet társalgási úton tanítván, megkedveltethessük idegen ajkú kis magyarjainkkal nemzetünk zengzetes nyelvét; mert ez már magában véve is első állomás a magyar nyelv elsajátíthatásának útján, és mert a lélekgyötrő fordításokkal, mely manapság anynyira meg- szokott célja a magyarnyelv tanításának idegen ajkú népiskolákban, ép az ell nkezőt nyerjük eredményűi. Azon gyermek, a ki 2 -3 nap jár az iskolába és máris eredményét látja, mert megtudja mondani magyarul nevét sokkal inkább fog vonzódni az iskolához és a magyar nyelv- hez, de vele még szüleje is, mint az, a ki 6 éven át magyarul megtanul olvasni és fordítani akár a vízfolyás, de csak azért, hogy a milyen ne- hezen tanulta, annál könynyebben felejthesse azt el.

III. L e g y e n a t a n í t ó m a g y a r n y e l v i t a n í t á s a m a g y a r n e m z e t i s z e l l e m t ő l á t h a t v a , v a g y i s ú g y v e z e t v e , h o g y az a n e m z e t i s z e l l e m é r d e k e i n e k m e g f e l e l h e s s e n .

Midőn magyarúl magyar nyelvet tanítunk, még nem szükségképen tanítottunk magyar nemzeti szellemben is. Mi az a nemzeti szellem ? . . Nem más, mint azon fő jellemvonása egy nemzetnek, melynél fogva azt más idegen nemzetektől megkülönböztethetjük. Minden mozzanatban, mely egy nemzet, vagy egy-egy hozzátartozója életében előjöhet — van szel- lem, mely más nemzeteknél más és más formában nyilvánul. Más módon iszsza ki pl. a magyar poharából a bort, ha légy esett bele és más mó- don a német, francia stb. Mikor meg szalonát eszik a magyar, a német sokszor elánml rajta, hogy ki nem szúrja késével a szemét, mikor csak egy hajszálvonal választja el a szemet a késtől valahányszor egy-egy szeletke kenyeret közelit szájához. Még a pipák közfii is a magyar egye- nes szárú, makrapipákat szeret, a cseh álla alatt füstölő ilorcellán lúgo- sokat kedvel s így tovább. Ismétlem tehát, miszerint ruházat, viselkedés, vendégszeretet stb. mindenben van szellem, mely különféle nemzeteknél egymástól eltérő irányt követ, de legfőbbképen mégis a nyelv vagyis ennek azon sajátszerűsége, mely a nemzettel együtt született az.

melyben a nemzeti szellem kiválóképen feltűnik. Edes magyar hazánk európai árvaságának is a magyar nyelv rokonnélküli állása a legfőbb bizonyítéka... , Összehozták már nyelvünket a héberrel (Erdősi, Otro- kovics), a latinnal '(Bél, Ortel, Kalmár), a finnel, lappal, törökkel, vo- gullal, sinai ugor, altaj vagy tudj' Isten minő nyelvvel nem (Stralilen- berg, Gyarmathy, Kőrüsy, Kállay stb.) . . . és mégis ha különösen Hnn- falvy, Budenz stbek által eléggé sikeresen bizonyított némi vogul, ugor s igen csekély oláh vagy szláv rokonság valaki által megcáfoltatik még csak távoli rokonunk sem marad, hacsak egész Ádámig nem apel- lálunk. Szavaink, szójárásaink, ige- és szóalakjaink, szólásmódjaink mind oly szellemet rejtenek magukban, melyek nyelvünket s ezzel a magyar nemzett t anynyira elkülönítik más nemzetektől s ezek nyelvétől, hogy még csak egy magyar ajkon elhangzott idegen szóról is leolvoshatja a figyelmes hallgató a magyar jelleget. Ez az általános nemzeti jelleg tehát

50

azon fő irány, mely felé az öszszes magyar iskolai tanításnak, főképen pedig a nyelvoktatásnak törekednie kell, hegy az nemzeti szellemünk érdekeinek megfelelhessen.

A magyar nyelv tanításánál a nemzeti szellem ápolásának szolgá- latában tehát főkötelessége a tanítónak a gyermekeket magyaros kife- jezésekbengyakorolni. Teheti pedig azt azáltal, ha magyar irodalmunk ko- szorús költőinek műveit, melyekben a hagyományos nyelvjárás leginkább meg van, minél részletesebben tárgyaltatja, értelmezteti és begyakorol- tatja anynyira, hogy az a gyermeknek maradandó tulajdonává váljék.

Előadását minden népiskolai tantárgy tanításánál oly szavakba öltözteti, minők — magyar ajkon születtek s ezért legjobban viselik magukon a nemzeti jelleget. En azt tartom, hogy nemcsak magának a tanítónak nem kell viszszarettennie, különösen mikor iskolában van pl. a dunántúli ma- gyar szójarás használatától, mégha anynyira ellenkeznék is az Simonyi vagy mások nyelvtanaival, hanem, mert a magyar alsó osztálynak nevel leginkább: a növendékeket is tanácsosabb különösen idegen ajkú nép- iskolákban az ügynevezett „modern" kifejezések helyett, melyeknek ta- laja sokszor külföldön van magyar stílusú tősgyökeres kiejtésekben gyakoroltatnia.

Ahoz a ponthoz értem, hol már a magyar irodalomnak is szó jut.

De hát maga a „Nyelvőr" is, mely a magyar irodalmi nyelv fejlesztését tűzte feladatául ha nyelvi pótolni valónkhoz anyagot a magyar alsó osztály ajkán keres, sokkal többet köszönhetne neki nemzeti nyelvünk és géniuszunk, mint különben köszön, a mikor Ballagi veterán tudósunk állítása szerint a „Nyelvör"-ék 18 éves küzdelmének eddig nincs más eredménye, minthogy a hordár: hordáros; pincér: pineéres; bibornok:

bíboros; pénztárnok: pénztáros. (L. Vasárnapi Újság 1890. 2. sz.) Ma- gyar szívhez csak a magyar terebélyes nyelvfáján termett szóval jutha- tunk el leghamarább; magyar szívet és nemzeti szellemet is annak ár- nyékában nevelhetünk.

Lebegjen tehát minden igazi magyar tanító lelki szemei előtt sok- szor hányatott magyar nemzetünk múltja. Irányítsa úgy tanítását, hogy minden keze alatt járt tanuló itthon és magyarnak érezze magát; örül- jön azon, hogy magyar lehet. Vésse mélyen szívökbe a magyar koszorús költő ama szavait:

„A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen sors keze Itt élned, halnod kell.'

Az elmondottak alapján i n d í t v á n y o m a t tehát a következőkben terjesztem elő:

Mondja ki az ungvármegyei általános néptanítói egyesület, hogy

„A magyar nyelv tanítása a magyar és a nem magyar ajkú népiskolá- ban, kiváló figyelemmel a nemzeti szellem ápolására" című tételre illető- lég a következő h á r o m i r á n y e l v s z e m e l ő t t t a r t á s á t ó h a j t j a :

I. L e g y e n m i n d e n e k e l ő t t ú g y n y e l v r e m i n t é r z e - l e m r e n é z v e m a g y a r a t a n í t ó , s ehez képest a tanítóképzők- ben a magyar nyelv, érzelem és nemzeti szellem elsajátítását, ápolását és megszilárdítását szigorúan ellenőrizze a törvényhozás.

II. T a n í t t a s s á k a m a g y a r n y e l v g y a k o r l a t i ( t á r s a l - g á s i ) ú t o n é s — m a g y a r n y e l v e n . Ennek alapján a magyar nyelv- nek az idegen ajkú népiskolákban való tanítását tárgyazó 79. évi tör-

öl

vény, illetve az ennék alapján kiadott ministeri tanterv oda lenne mó- dosítandó, hogy ez idegen ajkú népiskolák tanítói ne lennének az illető nemzetiség nyelvéhez kötve, midőn a magyar nyelvnek és szellemnek kí- vánnak szolgálatot tenni. Végre;

111. L e g y e n a t a n í t ó m a g y a r n y e l v i t a n í t á s a m a g y a r n e m z e t i s z e l l e m t ő l á t h a t v a , v a g y i s ú g y v e z e t v e , h o g y az a n e m z e t i s z e l l e m é r d e k e i n e k m e g t e l e l h e s s e n . Ez elv szolgálatában pedig úgy készíttessenek a népiskolai tankönyvek, különö- sen az olvasó-és nyelvkönyvek, hogy azokban a tanító, valamint a növen- dékek megtalálhassák a legszükségesebb anyagot magyar hagyományú-;

nyelvíoimáink s nemzeti géniuszunk elsajátíthatására és ápolhatására.

A n t a l ó c z . M a s z t e l y á k F a l .

Az országos közoktatásügyi tanács — uj kiadásbn.

Szép hazánknak három tanügyi specialitása van: a vallás és köz- oktatásügyi magy. kii*, minister által kinevezett „iskolalátogatók" (id.

est: tanügyi sportsmen-ek) tekintélyes serege, a „gentry" tanfelügyelők csapatja, (a ministeri jelentés szerint - - kihaló félben!) és az országos közoktatásügyi tanács.

A mily veszélyes a két előbbi, oly jámbor, ártatlan az utóbbi. Lé- tezéséről eddig nem is igen tudtunk. Oly csendesen viselte magát, hogy a néptanítók nagy része talán nem is sejtette, mily farkas tanyázik ligetében. Csak midőn 18S7 88-bau arra a hires tankönyvseprésre ébredtünk, kezdtek vele kissé foglalkozni; de akkor sem komolyan, mert.

ki venné komolyan az />ly biráló. bizottságot, mely még a Gönczy-féle német ABC (Lederer Á.) avagy a magyar kir. egyetemi nyomdából ki- került „Számolási gyakorlókönyv az elemi népiskolák III. osztálya szá- niára" című kritikán aluli tákolmányt is „ e n g e d é l y e z e n dő"-nek ja- vasolja ! ?

Ezen tanács, mely miként említettük — 1887 előtt oly viszsza- vonultan élt, életerőt s bátorságot az 1875. évi január hó 17-én kelt és legfelsőbb elhatározással jóváhagyott szervezeti szabályzatából merített.

• E szabályzat értelmében a tanács teendői valának:

a) a törvényjavaslatok s a közoktatás tudományos és methodikus részére vonatkozó rendeletek feletti vélemenyezés; bj a tantervek, uta- sítások. iskolai rendtartások és fegyelmi rendszabályok készítése; c) az iskolai vizsgálatok, nevezetesen az érettségi, tanári és tanítói vizsgála- tok rendszabályainak készítése s a vizsgálati bizottságok eljárásának feliil- őrzése ; d) az iskolai oktatás tudományos és methodikus részének, neve- zetesen a középiskolai és tanítúképezdei tanártestületek, továbbá a tan- kerületi és járási tanítótestületek tanácskozmányainak és eljárásának figyelemmel tartása és irányzása; a) a használatban levő vagy engedé- lyezésre és ajánlásra előterjesztett tankönyvek és taneszközök megbírá- lása; f) az iskolai segédintézmények, u. m. könyvtárak, muzeumok, gyűjtemények stb. tudományos igényeinek megállapítása és gyarapodásá- nak felülvizsgálása és előmozdítása*)

Csakhogy a tanács a hozzája fűzött vérmes reményeknek nem volt képes megfelelni, a miért a szaksajtóban, az országos képviselőház közoktatás- ügyi bizottságában, sőt magában a közoktatási tanácsban ismételten szóba

*) Lásd: A vall. és küzokt m. kir. minister XVIII. jebntését.

52

-került annak újjászervezése. A vall. és közokt. m. kir minister végre belátván a reform szükségességét, a következő kérdéseket intézte a ta- nácshoz •

1. A közoktatási tanácsnak szakosztályokba való osztásánál a tu- dományszakok szerinti beosztás mellett, vagy annak teljes elejtésével alkalmaztassék-e az iskolanemek, illetve a tanítás fokozatai szerint való osztályozás ?

2. A d a s s é k - e a t a n á c s e g y b e a l k o t á s á n á 1 h e l y a z é r - d e k e l t t a n ü g y i k ö r ö k v á l a s z t á s á l t a l i k é p v i s e l t e i é - s é n e k s esetleg mily kiterjedésben? avagy nynjtassék-e mód arra, hogy a tanács bizonyos részben önmagát egészítse ki ?

3. Mily teendők tartozzanak a szakosztályok, mily teendők a ta- nács egyeteme s esetleg melyek valamely, a tanács valamenynyi szakosz- tályát képviselő központi, szűkebb tanács elé?

4. Fentartassék-e az állandó tagok intézménye, vagy legyen min- den tag megbízatása bizonyos időhöz kötve?

5. Birjon-e minden szakosztály külön állandó jegyzővel s mily vi- szonyban álljon a szakosztályok ügykezelése a tanács irodájához?

6. Kik részesüljenek a tanács tagjai s tisztviselői közül állandó díj- jazásban s fizettessenek-e és mily díjjak az egyes előadványok után vagy az ülésekben való részvétel fejében ?

7. Megliagyassék-e a tankönyvek birálata ezentúl is a közoktatási tanácsnál s ha igen, mily eljárás alkalmaztassák a bírálatoknál ?

8. Hozassék-e a közoktatási tanács kapcsolatba a tanszermúzeum intézményével s létesítessék-e tanszermúzeum a közép és szakiskolák ré- szére is?

9. Hozassék-e a közoktatási tanács kapcsolatba az iskolai felügye- lettel a tanácsban állandóan helyet foglaló vagy általa kebeléből kikül- dött országos központi felügyelők által?

10. Hozassék-e a közoktatási tanács szorosabb kapcsolatba a val- lás és közoktatásügyi ministeriummal, ugy, hogy a tanács — a függet- len véleménynyilvánítás biztosítékainak megtartása mellett — a ministe- riumot a szorosan szakszerű megbirálást igénylő folyó ügyek elintézésében is szakvéleményével támogathassa?

Ezen kérdésekre a tanács válaszolt. Hogy mit, erre nézve felvilá- gosítást nyújt a mult évi november 19. legfelsőbb jóváhagyást nyert és a hivatalos lap f. é. jan. 3-ik számában közzétett új szervezet, mely egész terjedelmében így hangzik:

1. §. Az országos közoktatási tanács feladata, a vallás- és közoktatási mi- nisteriiek szakszerű elbírálást igénylő tanügyi kérdésekben, akár külön megkere- sésre, akár saját kezdeményezéséből, véleményt adni és javaslatokat késziteni. E feladat sikeres teljesítése céljából éber szemmel kiséri az ország közoktatási állapotát és szükségleteit s az oktatás tudományos és rnethodicus részei felett való felügyeletben cselekvőleg is részt vesz. 2. §. Az országos közoktatási tanács munkaköre a tanügy minden ágára kiterjedhet ; de első sorban a középiskolák és népiskolák, úgyszintén az alsó és középfokú szakiskolák ügyeit öleli fel. 8. §. Az orgzágos közoktatási tanács teendői : a) Az oktatás tudományos és rnethodicus részeire vonatkozó általános érvényességű intézkedések előkészítése é: véleménye- zése. b) A tanítók és tanárok képzése és képesítése módjának s'zcmmeltartása. c) A tanintézetek szellemi munkásságának figyelemmel tartása, d) A tanítás öszszes segédeszközeinek megbirálása. e) A külföldi tanügyi mozgalmak nyilvántartása.

4- §. Ehhez képest véleményes jelentés vagy kidolgozás és javaslattétel végett a közoktatásügyi tanács elé terjesztendők : a) iskolai törvényjavaslatok, tantervek, iskolai rendtartások és fegyelmi szabályzatok; b) az elemi és felsőbb népiskolai, polgári iskolai, valamint n középiskolai tanitó, illetőleg tanárképesitő vizsgálatik-

58

ról szóló jegyzőkönyvek és ügyiratok ; c) a főigazgatók és tanfelügyelők, valamint a tanítóképző intézetek és felsőbb leányiskolák igazgatóinak jelentése az okta- tásügy állapotáról (zárójelentések), a gymnasiumi és reáliskolai érettségi vizsgá- latok ügyiratai ; d) a tankönyvek, melyeknek tárgyilagos és lehető gyors raegbi- rálása végett a tanács az ország különböző jellegű és fokú iskoláinak gyakorlati tanerőiből vett bizonyos számú Külső bírálókkal egészíti ki magát. Ez utóbbiakat a tanács ajánlatára meghatározott időtartamra a minister nevezi ki ; «) a tansze- rek, melyeknek megbirálását a tanács az országom tanszermuzeumi bizottsággal egyetértőleg, illetőleg annak meghallgatásával eszközli. 5. §. Hogy a tanács tag- jai az iskolai állapotokat személyesen megismerhessék s a helyszínén szerzett ta- pasztalataikat a közoktatási tanács keblében kifejtendő munkásságuk közben hasz- nosíthassák, a ministernek a tanács ajánlatára az egész tanévre adandó felhatal- mazása alapján — de rendelkezési jog nélkül — meglátogatják év közben vagy a vizsgálatok alkalmával az ország azon tanintézeteit, melyekre felhatalmazásúk szól. A látogatásaikról szóló jelentéseket a tanács felterjeszti a ministernek, ki ha szükségét látja, intézkedik. 6. §. Az országos közoktatási tanács áll: egy elnökből, két alelnökből, egy titkárból, két előadóból és 30 tagból. Ezeken kivül tanácsko- zási joggal, de- szavazati jog nélkül tagjai a közoktatási tanácsnak a vallás- és közoktatásügyi ministerium azon tisztviselői, kiket a minister a tanács tagjaivá kinevez s kik egy megbatározott szakosztály keretébe nem tartozván, a közokta- tási tanács mindennemű ülésén jelen lehetnek. 7. §. Az országos közoktatási ta- nács elnökének jogában áll, szükség esetén, a tanácson kivül álló szakértőket is bevenni a tanácsmunkálataiba és a tanács üléseire meghívni, kiknek azonban sza- vazati joguk nincs. 8. §. Az elnököt, a két alelnököt s a két előadót hat évre, a titkárt élethoszsziglan a vallás- és közoktatásügyi minister előterjesztésére ö csá- szári és apostoli királyi felsége nevezi ki. Az alelnökök és előadók évi tisztelet- díjban, a titkár rendszeres javadalmazásban részesül. 9. §. A tanács többi tagjait, figyelemmel a tudományszakok és iskolanemek lehető teljes képviseltetésére, hat évre a vallás- és közoktatásügyi minister nevezi ki és pedig főleg a gyakorlati tanitás terén működő egyének sorából. Első ízben a harmadik év után, a tagok- fele kisorsoltatik. s helyükbe a tanács kettős ajánlatára új 15 tag neveztetik ki.

Azontúl évenként a liat évig már működő tagok lépnek ki. A kisorsultak, illetve kilépettek újra is kinevezbetők. 10. §. Az elnök, a két alelnök, a titkár és az elő- adók képezik az országos közoktatási tanács elnökségét, mely a tanácshoz utalt sürgősebb folyó ügyeket, a menynyiben azok a szakosztályok tárgyalásait nem igénylik, elintézi, a többi ügyet a szakosztályoknak feldolgozás végett kiadja, a tanács öszszes administratív teendőit végzi s az érintkezést a ministerium s a ta- nács között közvetíti. A szakosztályok határozatait az elnökség maga nem módo- síthatja, csak különvéleménynyel kisérheti, esetleg, igen fontos elvi kérdésekben, az öszszes ülés elé terjesztheti. Jegyzet. Azt, hogy a tankönyvek kiknek adassanak ki bírálat végett, szótöbbséggel az elnökség határozza el. 11. §. A minister által kinevezett 30 tag szakmája, a tanügyi szolgálatban viselt állása és kívánsága szerint besoroztatik egy-egy tudományi és iskolai szakosztályba. A mutatkozó szükséghez képest külön szakiskolai osztály is állitható fel, valamelyik szakosz- t á l l y a l közös elnöklet alatt 12. §. Tudományi szakosztály kettő van -. nyelvészet- történelmi és menynyiségtan-természettudományi ; iskolai szakosztály is egyelőre kettő van : a középiskolai, melybe a tanárképzés és tanárképesítés is tartozik, s a népnevelési, mely — esetleg külön szakosztály felállításáig — a szakiskolák érdekeit is szolgálja. 13 §. A közoktatási tanács két alelnöke egyszersmind elnöke

eg>' egy tudományi és iskolai szakosztálynak. Ép így az előadók mindegyike egy személyben előadója valamelyik tudományi és egyúttal iskolai szakosztálynak.

14. §. A tudományi szakosztályok hatáskörébe főleg azon ügyek tartoznak, me- lyekről az illető szaktudomány szempontjából kivántatik vélemény vagy javaslat ; az iskolai szakosztályok pedig azokkal az ügyekkel foglalkoznak, melyek általá- nosabb paedagogiai vagy didacticai elbirálás alá esnek, vagy a szorosan vett iskolai administrátió köribe vágnak. 15- §. A tanács évenként háromszor öszszes ülést tart, a mutatkozó szükséghez képest az öszszes ülés rendkívüli időben is egybehívható ; tárgyát az illető szakosztály által már letárgyalt fontosabb szer- vezeti vagy didacticai kérdések, úgy szintén a tagajánlások képezik. A szakosztályok és az elnökség anvnyiszor tartanak ülést, a menynyiszer a szükség megkívánja.

16. §. A határozathozatalra bármely ülésen a szavazatra képes tagok legalább felének jelenlétele szükséges A szakosztályok tárgyalásaiban csak az illető szakosz- tály tagjai vehetnek részt, kivéve a külön meghívottakat, kiknek azonban szava- znH joguk nincs. A minister által a tanács tagjaivá kinevezett ministeri tisztvi-.

seh.l, minden ülésre meghívandók. (L. 6. §.) 17.' §. Az öszszes kinevezett és meg- 54

hívott tagok — ide nem értve az elnökséget — azon ülések után, melyeken meg- jelennek, a költségvetésben e célra megszavazott öszszeg keretén belül u. n. je- lenléti díjjban részesülnek, mely azonban egy ülés után 5 frtot meg nem halad- hat. 18. §. A részletes ügyrendet maga a tanács állapítja meg és jóváhagyás vé- gett a vallás és közoktatásügyi ministernek fölterjeszti. 19. §. Az országos köz- oktatási tanács a vallás és közoktatásügyi minister hatósága alatt álló vélemé- nyező testület ; mint ilyen, más hatóságokkal nem közlekedhetik, s a hozzá utalt ügyekre vonatkozó véleményeit s javaslatait további intézkedés végett a vallás- éi közoktatásügyi ministerium elé terjeszti. 20. §. A tanács székhelye : Budapest.

Cime : M. kir. országos közoktatási tanács. Pecsétjén az ország korona címerét használja ezen körirattal : „Országos közoktatási tanács 1871."

A tanács tehát ama régi theoria szerint válaszolt, hogy: „a kecske is jólakjék, a káposzta is megmaradjon." Meg van a reform, de az az átkos klikk rendszer is megmaradt. Miért nem adatott az érdekelt tanügyi kö- röknek az a jog, hogy magukat a tanácsban választás által képviseltet- hessék ? (L. 2 kérdés.) Miért fáznak anynyira a tanítóegyletek, avagy a tanítók egyeteme által választandó tanácstagoktól? Persze sokkal ké- nyelmesebb dolog meghívni azt, ki oda éppen beillik.

Fontos haladást látunk az uj szervezeti szabályzat 4. §-ának c) pontjában, mely megszünteti a tanfelügyelők száraz és élettelen jelentései- nek szokását és megvalósítani van hivatva Benedek Elek képviselőnek a bud- gettárgyalás alkalmával felállított azon követelését, hogy a tanfelügyelők jelentéseiről ne csupán a ministeri bureauban, hanem a képviselőházban s így az országban is tudjanak

Hogy az uj szervezet alapján a harmadik tanügyi specialitásunk mire növi ki magát, nem tudjuk; hogy abba uj élet és a mi fődolog volna — kissé szabadabb lég vonuljon be, azt nem igen reméljük, mert minden jel arra mutat, hogy a tanács uj kiadásában nem egyéb, mint a tegnapi kozmás leves, ma kissé felmelegítve.

Glatz György.

T a n ü g y t ö r t é n e t i a d a l é k o k .

I. A tanfelügyeletről. A hatályos és szakszerű tanfelügyelet érdekében a ministeri jelentés a jövőre nézve a tanfelügyelők munka- körében több rendbeli könynyítéseket helyez kilátásba, tekintettel a törzs- könyvi munkálatok közelgő befejezésére, a statisztikai adatok gyűjtésé- nek és feldolgozásának egyszerűsítésére, s a tanítói nyugdíjtörvény re- visiója következtében beálló könynyítésekre. Sőt már a múlt évi október 19-én 411. ein. sz. a. kibocsátott ministeri körrendelettel 14 rendbeli tanfelügyelői teendőt tényleg részben megszüntetett, részben tetemesen egyszerűsített. Ugyancsak a múlt évi dec. 11-én 47.262. sz. a. kelt körrendeletében elrendelte a minister, hogy az állami és államilag se- gélyezett községi és népoktatási tanintézetek költségyetései a folyó tan- évtől kezdve többé nem évenkint, hanem 5 évről 5 évre állapítandók meg és terjesztendők fel. Hogy a tanfelügyelök a tanítóknak az iskolai administráció terén tapasztalható tájékozatlanságából folyó közbeeső munkatehertől megszabadűljanak, egy oly könyvecske szerkesztése iránt rendelkezett, melyben a tanítói hivatallal kapcsolatos administrativ teen- dők világosan megmagyaráztassanak, s mely a tanítóknak útmutatóid, a képezdékben pedig az iskolai szervezettani oktatásnak alapúi szolgál- jon. Egyúttal figyelmezte te a tanfelügyelőket, hogy ők maguk ís igye- k e z z e n e k irodai munkaterhöket a lehetőség határáig kevesbíteni és egy- szerűsíteni, különösen a gyakoribb iskolalátogatások, a tanítóknak nyúj-

55