• Nem Talált Eredményt

Tisza Kálmán és gróf Andrássy Gyula

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Tisza Kálmán és gróf Andrássy Gyula"

Copied!
25
0
0

Teljes szövegt

(1)

Tissa Kálmán és gróf Andrássy Gyula.

gyobb alakjainak is voltak gyöngeségeik. Egy hitvány falevél elegendő volt, hogy sebhetővé tegye Siegfriedet, és hogy dárdáját hátulról és orozva, szivéig döfhesse az áruló Hágen. Egy kis pont, mely a földön kivül állana, elég lenne, hogy e nagy állományt kisujjával bármily gyermek kizökkentse sarkaiból. Achilles, ki szemtől- szembe győzhetetlen vala, sebhető volt hátulról a — sarkán. A Deák-pártnak is megvoltak az ő sebhető oldalai.

Ezeket leste ki Tisza Kálmán.

Kellett-e ehhez nagy lángész, vagy diplomatiai ügyesség?

Legkevésbbé sem. Hiszen mindenki látta.

Mindenki tudta, hogy Deák Ferencz a kiegyezés után nem vállalta el a kormányelnökséget, mely pedig az egyedüli positió lett volna, hogy pártjának tényleges vezére, s ezáltal pártjának és a kormánynak tetteiért felelős, és ugy a pártnak, mint a kormánynak szerves alkatrésze legyen.

Ez volt az egyik.

A másik, (mely szintén csakhamar köztudomásúvá lett,) az volt, hogy gróf Andrássy Gyulának a magyar ministerelnökség csák grádus ad parnassum: s hogy foltjai. A világtörténet legna-

(2)

T I S Z A K Á L M Á N É S G R Ó F A N D R Á S S Y G Y U L A . 1 0 7

Andrássy lelkének egész hevével a ktilügyministerségre aspirál.

Epp oly kétségtelen, a hogy ha a Deák-pártnak e gyöngéi nincsenek, Tisza Kálmán, daczára minden ár- mányos alattomosságnak, el nem érheti czélját, mint a mily kétségtelen az, hogy a Deák-pártnak e két gyön- gesége eleinte nem volt szervi baja, s nem is lett volna azzá soha, ha nem áll vele szemben a balközép élén Tisza Kálmán.

Ezért mond a » n é v t e l e n l e v e l e k « irója nagy igazságot abban, hogy Tisza Kálmán nemcsak a balol- dal tetteiért, létezéseért felelős, hanem felelős a jobbol- dal későbbi megromlott szervezetéért, számos mulasztá- sáért és hibáiért is.

Mert hogy a Deák-párt a közjogi alapot e párt ellen megvédje, kényszerült oly elemekkel is szövetkezni, melyekkel a dissolutió magvát fogadta keheiéhe. Kény- telen volt fölfelé licitálni oly kérdéseknél, melyeket, ha balközép nincs, ledobott volna a napirendről. De többre kényszerült. Kénytelen volt reform és alkotó politika helyett kortes-politikát űzni. Szemet hunyni saját mi- nistereinek és képviselőinek visszaélései előtt, nehogy a pártszakadást provocálja. Kénytelen volt tagadni az elkövetett hibákat, nehogy a közjogi ellenzék kizsák- mányolhassa azokat. így szült egy hiba százat. A bal- közép semmiben sem volt méltányos. Mindent párt- és személykérdésnek tekintett. ígért, ámitott; a nemzet pedig hitt és békétlenkedett.

*

r t

Es éppen abban fekszik Tisza Kálmán politikai erkölcstelenségének feneketlensége, hogy ő, a ki már 1869-ben kész lett volna feladni elveit a kormány ha-

(3)

talomért, tehát már akkor nem hitt az ügyben, melynek élén állt, s nem vette komolyan elveit, melyekkel a nemzetet bolonditá: 1869. után még teljes h a t é v i g játszta e bűnös, erkölcstelen szerepet.

Játszta pedig ugy, hogy mig elveit a Deák-párttal szemben egészen végig, mindig t e l j e s s é g ü k b e n bangoztatá, és minden alkalommal azt hirdette, hogy ö nem adott föl elveiből semmit;

addig ugyanazon elveket, 1872-től kezdve, tehát teljes három éven át, rendszeresen p r o f a n i s á l t a t t a saját bivei előtt; s ugyanakkor, mikor a Deák-párttal szemben azt vitatta, hogy ő szilárdan áll a régi közjogi ellenzék bázisán, ugyanakkor azt íratta Csernátonyval, hogy a b s u r d u m a k ö z ö s ü g y i t ö r v é n y j a v a s - l a t o k m e g v á l t o z t a t á s á h o z k ö t n i a k o r - m á n y b a l é p é s t . Es mikor Csernátonyt ezért az elvbű balközépiek megtámadták, Tisza Kálmán maga állt ki a sikra, és bizonyitá, hogy » C s e r n á t o n y e l v h t í s é g e m i n d e n k é t s é g e n k í v ü l áll.«

*

Mig tehát a Deák-pártra nézve folyton fennállt a veszély, hogy a közjogi ellenzék többségre jut, s ezál- tal a közjogi alapot halomra döntheti, vagy beláthatat- lan belzavarokra vezethet: addig Tisza Kálmánra nézve folyton kisebbedett a veszély, hogy elveinek föladása esetén, elveszti párthiveinek bizalmát.

Kevesbedett a veszély, mert bármily cynikus és erkölcstelen volt a játék, melyet Csernátony a saját elveinek durva profanálása által űzött, annak mégis nagy hatása volt a balközépi publikumra.

Nagy hatása volt az okosabbakra azért, mert azok Csernátony nélkül is belátták már, hogy az egész bal- középi politika a b s u r d u m .

(4)

T I S Z A K Á L M Á N É S G R Ó F A N D R Á S S Y G Y U L A . 1 0 9

A többiekre nézve pedig azért, mert Csernátony folyvást a hatalomra jutás áldásait rejtette a sorok közé s kecsegtette vele a tönkrejutás szélén álló, vagy kor- mánypárti protectió gyönyöreire áhítozó balközépi publicumot.

Ámde az államférfiúi lángész műve volt-e ez, avagy a tiszta hazafiságé ?

*

És csodálható-e Tisza Kálmánnál, hogy ő, ki éppen a saját sikereiből tanulhatta megismerni a nemzet gyön- géit és gyöngeségeit, (m ex t e z e k n é l k ü l n e k i , n e m l e h e t t e k v o l n a s i k e r e i ; ) hogy ő meg tudta

találni a Deák-pártnak mindenki által ismert gyöngéit is, és megtalálván,kitudta zsákmányolni azokat egyéni czéljaira?

Hisz nincs oly erős constructió, nincs oly egészsé- ges test, hogy az végre is el ne betegedjék, ha folyvást romlott levegőben él.

És Tisza Kálmán romlottá tette a politikai légkört, öntudatosan, gonosz kiszámítással, hogy a Deák-párt, gyöngéit belső kórrá, duló betegséggé fejleszsze ki.

*

Romlottá tette a politikai légkört, mert nem tör- ténhetett az országban olyan rend, vagy államellenes politikai merény, hogy az, ha a Deák-párt ellen irányult, T i s z a K á l m á n p á r t f o g á s á r a és v é d e l m é r e n e s z á m o l h a t o t t v o l n a .

És nem indulhatott meg a Deák-párt részéről semmi olyan üdvös, és nagyobbszabásu actió, hogy az ellen Tisza Kálmán ne küzdött volna a legperfidebb akadé- koskodással.

Már a 67-es bizottság tárgyalásain idegessé tette D e á k o t , mikor a »personál uniót« fejtegetvén, a vé- delmi szövetséget következőleg definiálta Tisza Kálmán:

(5)

»Mi tartozunk fejedelmünket j o g a i b a n , ő tarto- zik védelmezni minket a k a p c s o l a t következtében t ö b b i á l l a m a i n a k e r e j é v e l is; de a kötelezett- ség a f e j e d e l e m r e v o n a t k o z i k , és n e m az or- s z á g o k r a . «

A mely absurdomot D e á k Ferencz az ő hatalmas logikájával rögtön igy szedte szét:

»Mi a fejedelemtől k í v á n h a t j u k , és a fejede- lemnek t a r t o z u n k , de a többi országoktól n e m k í - v á n h a t u n k , s azoknak n e m t a r t o z u n k ; azaz:

hogy a f e j e d e l e m t ő l kívánhatjuk, hogy határainkat védje, és a f e j e d e l e m n e k tartozunk, hogy t ö b b i b i r t o k a i t v é d j ü k , de nem tartozunk a t ö b b i o r - s z á g o k n a k ezen kötelezettséggel és azon országoktól s e m k ö v e t e l h e t j ü k ezen kötelezettséget.«

íme ilyen volt a Tisza Kálmán personál uniója.

*

Es hogy százszor elmondott, ezerszer ismételt, és ime mégis e l f e l e j t e t t n e k látszó dolgokat ismétel- jek: mi volt Tisza Kálmán közösügyi különvéleménye ?

Volt-e abban csak egy önálló eszme? — s a mi volt (a fejedelmi döntés), nem rejlett-e abban az egye- nes absolutismus ? — s igy nem volt é az az alkotmá- nyosság szempontjából durva non sens? Es e külön- vélemény a többi részletében is, nem-é tisztán a Deák művének plágiuma volt, azzal a különbséggel, hogy mindenben a Deák-párttól várta az e s z m é t : s meg- kapván, mindenkor annak el- és megrontásán fára- dozott ?

Mikor a király a koronázási ajándékot az 1849-ki honvédeknek ajándékozá, nem követelte-é Tisza Kálmán rögtön a honvédség állami nyugdíjazását ? Melyre Mile- tics rögtön nyugdíjazását követelte azoknak, kik

(6)

T I S Z A K Á L M Á N É S G R Ó F A N D R Á S S Y G Y U L A . 1 1 1

1849-ben Magyarország e l l e n ontották vérüket. Es mikor a Deák-pártból — válaszul e követelésre, — meg- indult a mozgalom, hogy az 1849-ki honvédeknek ön- kéntes adakozásból nemzeti tö'ke gyűljön össze, s Andrássy aláirt tízezer, Lónyay ötezer forintot, — Tisza Kálmán, a dúsgazdag dynasta, a honvédség nyugdíjazásának szószólója, nem röstelte csak k é t ezer forintot írni alá. S ugyanazon Tisza Kálmán, most, mi- kor a kormányon ül, annyit sem tesz az 1849-ki hon- védekért, hogy azok a honvédmenházban s z ü k s é g e t s z e n v e d n i k é n y t e l e n e k !

Mikor Kossuth, váczi levelében, a dynastiát detro- nizálta, Tisza Kálmán a parlamentben szemeit forgatta és áradozott a loyalitástól: közlönye pedig a »Hon,«

ugyanakkor megtámadta Keményt, a miért Kossuthot bírálni merte, s megtámadta a kormányt, mivel nem engedte meg Hevesmegyének, hogy Kossuth mellett demonstráljon.

Ha a Deák-párt az államhatalom erősítésére gon- dolt, Tisza lázította a megyéket. Ha a Deák-párt erélyes intézkedésekhez nyúlt a nemzetiségek túlkapásai ellen, Tisza Kálmán a méltányosság farizeusi nagylelkűségét hirdette a képviselőházban. Mikor a Deák-párt megte- remtette a magyar honvédséget, a halközép közlönyei

országos gúnyolódással fogadták s elnevezték a honvé- deket » b e l ü g y ő r ö k n e k . « Az igazságszolgáltatás reformjánál küzdöttek a választott bíróságok mellett.

S mikor az anyagi jólét fejlődésével, ennek előnyeit természetszerűen élvezték azok, a kiknek érdemük volt benne, a balközép megkezdte pikáns s kétértelmű alak- ban a titkos rágalmazást, melyből később az az ellen- zéki közvélemény nőtte ki magát, bogy a deák-párti kormányférfiak az ország pénzéből gazdagodnak. Es

(7)

noha soha egyetlen tényt nem tudtak kideríteni, sőt a vádat bárki ellen még csak formulázni sem bírták, meg nem szűntek soha a deák-párti politikusok zsebeiben turkálni, s mert a deák-párti államférfiak nem jártak rongyos csizmában, mint Aristides, s nem akarták, hogy haláluk után családjuk koldulni járjon, rendszeres és szemtelen taktikával lassanként odáig fokozták a vidéki ellenzék képzeletét, hogy az a Deák-pártban egy r a b l ó b a n d á t l á t o t t .

*

Az igy romlottá és dögleletessé tett légkörben aztán nem csoda, ha a Deák-párt gyöngeségei dúló be- tegséggé fajultak el.

Deák Ferencz, noha nem volt a kormánynak activ részese, mégis, mint a kormánypárt vezére, legfőbb fórum volt minden kormányzati kérdésben. Ebből ter- mészetesen folyt, hogy Deák Ferencz, bármily éles ész és nagy ítélő volt, sok dolgot másképen látott az Angol királyné két szobájának 8 fala közt, mint látta az élet gyakorlati érdekeinek hullámain küzdő kormány.

Ebből következik, hogy a Deák-párt tulaj donkép nem kormánypárt, hanem Deák Ferencznek személyes pártja lett, épen mint a balközép a Tisza Kálmáné. Azzal a fontos és a Deák-pártra hátrányos különbséggel, hogy míg Tiszának egyetlen vágya és czélja volt kormányra jutni: addig Deák Ferencznek ez sem czélja, sem vágya

nem volt. Tisza Kálmán együtt élt pártjával: Deák külön élt tőle. Deák Ferencz öregedvén, már csak a nyugalmat óhajtotta s szeretett volna mindent s i m á n i n t é z n i el. S mert nemes lelke nem tehette föl Tisza Kálmánról, bármennyire nem rokonszenvezett vele, hogy az f a c t i ó z n s ellenzéket folytat a kormány el- len, sok dologban kereste az érintkezési pontot, mely a

(8)

T T S Z A K Á L M Á N K S G R Ö F A N D R Á S S Y G Y 0 L A. 1 1 3

Tisza követeléseit is szem elö'tt tartsa, a meddig leliet.

Csakhogy ez lehetetlen volt s minden kísérlet, mely erre czélzott, a Deák-pártnak ártott.

*

Abból a viszonyból, mely Deák Ferencz és pártja közt létezett, természetszerűen kellett kifejlődni a kor- mányzat több kérdésében a divergentiáknak. Nem csu- pán tárgyi, de személyi tekintetekben is. Mert a Deák- párt egy része elfoglalván a tért Deák személye körül, Deák nymbusát személyes befolyások emelésére zsák- mányolta ki. — Titokban e csoport a kormány felsőbb birósága lett s Deákot a maga érdekeiben informálta.

Ebből származott, hogy egy ízben E ö t v ö s J ó z s e f a kinek a közoktatási politika komolyan a szivén fe-' küdt, egy Deákkal folytatott kanapé-per ntán oda vágta tárczáját a minister-tanácsban, s kifakadt keserűen a kor- mányzás lehetetlensége fölött.

_ *

A kormány csak akkor számithatott a többség tá- mogatására, ha intézkedéseit Deák Ferencz is helye- selte. Deáknak pedig semmi sem feküdt jobban a szivén, mint a közjogi alap és annak védelme: s igy sokszor akadályozott oly radicális reformokat, melyek üdvösek lettek volna ngyan az országra, de nem lettek volna népszerűek a Deák-pártra. Hanem Deák Ferencz semmi esetre sem gátolta volna ezeket, ha T i s z a K á l - m á n n e m á l l t v o l n a a h a l k ö z é p é l é n , ki mialatt a Deák-pártot mindenben népszerütleniteni törekedett, a közjogi alap biztonságát fenyegette. E di- vergentiákból számos suttogás és pletyka támadt. Tisza Kálmánnak pedig mindig voltak hírvivői. S nem egy parlamenti beszéde van ezen időből, melynek rejtett

TISZA KÁLMÁN P O L I T . K L E T - É S J E L L E M R . 1 8 7 8 . 8

(9)

éle ily sugdosásokon és pletykákon alapul. Egészen méltók voltak hozzá.

A Deák-pártnak ezen imparlainentáris helyzetét a maga önző czéljaira kizsákmányolni Tisza Kálmánnak könnyű volt. Csak várnia kellett, hogy minél több divergentia fejlődjék ki a pártnak kormánypárti és Deák személye körüli része közt. És minél önállóbb szelleműek valának többen a ministerek közül, kiknek s a j á t e s z m é i k voltak s kiknek, hogy ezeket keresz- tül vigyék, a Deák-párt osztatlan és feltétlen támogatá- sára volt szükségük (milyenek voltak Eötvös, Lónyay, Horváth Boldizsár) annál gyorsabban és biztosabbban fejlődtek ki a divergentiák, melyek Tisza Kálmán mal- mára hajtották a vizet. Ez időből származik Deák barát- ságának hidegülése Lónyay iránt, részint az ellene besúgott aljasságoknak, részint Lónyay heves természe- tének, s igaz ügyért buzogván, jogos indignatiójának egyes keserű kifakadásai következtében. Deák Ferencz a mily mértékben megszűnt pártvezér lenni, oly mér- tékben kezdett bálvány lenni. Utóbb már csak pap- jainak lőn hozzáférhető. És papjai kivétel nélkül az

Andrássy klikkbe tartozának, mert Andrássy Gyula nemcsak azért tudott elbánni és kijönni Deákkal, mivel kegyencze volt neki, kitől (épen mint V ö r ö s m a r t y B é l á t ó l ) eltűrte, ba lábait az asztalra rakja előtte, hanem azért is, mert Andrássy absolute nem törődött Magyarország belügyi kérdéseivel, s neki mindegy volt, akárkinek teszünk és adunk concessiókat: csak az ő cbanceai a külügyministerséghez ne romoljanak.

*

És ha Jókai Mór megengedhette magának azt a juxot, kiírni, hogy »Deák Ferencz azért nem lépett

(10)

T I S Z A K Á L M Á N ÉS G R Ó F A N D R Á S S Y G Y U L A . 1 1 5

kormányra, mert a »közösügyes alapon« kormányozni nem akar«, — (a mi csaknem olyan, mint mikor azt irta, hogy a királyné b a l o l d a l i ) hogyne engedhette volna meg magának Tisza Kálmán azt, hogy Deák Ferenczet különválaszsza pártjától s Deákot magasztalja,

Deáknak hízelegjen ugyanakkor, mikor pártja ellen a legigazságtalanabb és leggonoszabb invektivákkal élt?

És ez a taktika (melyben »rendszer« volt, mint Hamlet őrültségében) sikeresnek bizonyult: mert Deák Ferencz nem utasította vissza Tisza magasztalásait és hizelgéseit, — s pártja védelmére utóbbi időben csak akkor szólalt fel, mikor Tisza Kálmán már b o t r á n y b a k e v e r t e .

Ehhez járult még az is, hogy később a Deák sze- mélye körüli klikkek, félve a conservativ elemek és esz- mék mindinkább tapasztalt erősbödésétől, beleugrasz- tották az öreg urat ama nevezetes egyházi beszédébe, hogy ezáltal a conservativ elemeket i z o l á l j á k , s a Deák-párt felbomlását annál biztosabban elősegítsék.

#

Mert ha komoly szükség lett volna Deák egyházi beszédjére, akkor bizonyára nem enyészett volna el annak hatása s megszülte volna gyakorlati eredményét.

De megszülte- é ? Nem tértek-é a viszonyok régen napi rendre felette ?

Abban az időben nagy zajt csaptak nemcsak a hal- oldali, hanem a deák-párti lapok is abból, hogy Sennyey nem állt e beszéd után Deák mellé. Ultramontánnak nevezték el őt: pedig Sennyey csak a czélszerüségi szempontokból birálta azt. Es biztos lehet benne min- denki, hogy ha Sennyey akkor f e l á l l t v o l n a , hát utána nem ü l t v o l n a el.

(11)

Azok pedig, a kik abban az időben nagy garral f e l á l l t a k , azóta szépen — e l ü l t e k .

Talán azért, mert nltramontánok lettek ?

Nem. Hanem mivel ők is meggyőződtek — c z é l - s z e r ti 11 e n s é g é r ő 1.

a

Innen kezdve elfogadott szokás lőn, a Deák-párt- nak mind ama tényét, melyek a balközépnek árthattak, úgy tüntetni föl, hogy Deák Ferencz nem helyesli azokat. A balközépi publicum, melyet Tisza Kálmán hozzá szoktatott elhinni mindent — » q u i a a b s u r - d u m « : hitte, és a naivabb része nem is szűnt meg remélleni, hogy el fog jönni az idő, mikor Deák Ferencz is közjogi oppositio lesz. Hogy pedig a Deák-párt er- kölcsi súlyának ez a következetes megkülönböztetés mennyit ártott, azt a Deák-párt maga is belátta, de későn!

Mert már akkor annyi klikk és annyi cottéria kép- ződött benne, hogy a kiegyenlítésről többé álmodni sem lehetett.

De még abból a viszonyból, melyben a Deák-párt Deák Ferenczczel állt, s melyet a saját önző czéljaira öly perfid módon zsákmányolt ki Tisza Kálmán, nem következett volna szükségkép a Deák-párt szétforgácso- lása, s utóbb fölbomlása: ha erre nézve a döntő be- folyást nem gyakorolja Andrássy, tinek, mint előbb mondtuk, — a politika szint oly személyes czélja volt, mint Tiszának.

(12)

T I S Z A K Á L M Á N É S G R Ó F A N D R Á S S Y G Y U L A . 1 1 7

II.

..Gróf Andrássy Gyulát lerészegité a »pr ovidén ti- alis jelszó, s ettől kezdve ambitiójának szűk leve egy ország.

Tisztelettel kell azonban beismernünk róla, hogy ő maga belátta, és legkevésbbé sem titkolá, bogy nem ért a financziákboz, nem ért a nemzetgazdasághoz, nem ért az administrátióhoz, nem ért a justitiához; belátta, hogy a mit tud, azt szalonokban, társalgás közt tanulta ; ha irnia kellett, a hideg lelte; ha valamely sok paragra- fusból álló törvényjavaslatot nem magyaráztak meg neki g y o r s a n , elvesztette a türelmét. Hanem mikor Andrássy mindezeket belátta és nem titkolá, hozzátette (vagy gondolta) egyszersmind, hogy a genienek nincs is szüksége mindezekre.

A genie mindent tud, a mire szüksége van. A genie önmagától tanul, és nem tömi tele a fejét fölösleges tudománynyal. S ezért gyűlölt Andrássy minden elmé- letet, melyelőtte »szürke« volt, s gúnyolta azokat, akik súlyt fektettek az elméletekre. S ebben a tekintetben Andrássy teljesen azonos T i s z á v a l , ki elejétől kezdve szintén a » g y a k o r l a t i « államférfi hírében állt, azon egyszerű okból, mert arra, hogy az elméletekkel tisztá- ban legyen, soha sem volt elegendő tudománya. Smert Tisza sem becsülte soha az »elméletet,« ebből szárma- zott talán, hogy nem mondott soha egy olyan elméletet sem, melyet a gyakorlati téren m e g n e h a z u d t o l t v o l n a — t e t t e i v e l .

Andrássy tehát nem birván ama tulajdonságokkal, melyek a magyar ministerelnöki missió betöltéséhez kellettek, fitymálva beszélt a ministerelnökségről, és

(13)

geniejéhez m é l t ó hatáskört csak a külügyministeri positióban látott.

És törekedett is ezt elérni minden áron. . Mert meg akarta verni a m u s z k á t .

És kéjelgett a gondolatban, hogy a honvédek milyen derekasan fognak verekedni a muszka ellen!

És nem gondolta, hogy lesz idő, mikor őt fogja megtánczoltatni a — c z a r e w n a.

És mikorőfog k e z e t c s ó k o l n i a — m u s z k a c z á r n a k.

*

Gróf Andrássy Gyula mint »genie«,tisztában volt czéljainak eszközeivel.

Jól tudta, hogy neki alulról kell megbuktatnia Beustot.

De a társalgás közt tanulván mindent, társalgás közt bizonyára hallhatta azt az ismert latin közmon- dást is, hogy: »hodie mihi, cras tibi.« És ebből köny- nyen eszébe juthatott neki, hogy valamint ő megbuktat- hatja alulról Beustot, épp ugy akadhat más, a ki példát vesz róla, s esetleg őt is megbuktathatja — a l u l r ó l .

Hogy pedig ez meg ne történhessék, tehát gróf Andrássy Gyula kiváló diplomatiával, elejétől fogva odairányozta minden törekvését, hogy a magyar par- lament többsége, ő rajta kiviil, soha olyan államférfi befolyása és suprematiája alá ne kerüljön, a kinek van szelleme kül- és belpolitikát kapcsolatosan concipiálni, s a ki tehát a külügyminister politikájának nem lenne c s a k vakeszköze, hanem egyszersmind éles szemű bírálója is.

#

(14)

T I S Z A K Á L M Á N É S G R Ó F A N D R Á S S Y G Y U L A . 1 1 9

Ilyen veszedelmes férfi Andrássyra nézve, a magyar parlamentben eleinte csak egy volt.

L ó n y a y M e n y h é r t .

Később akadt még egy: Báró S e n n y e y P á l . Gróf Andrássy Gyula törekvése tehát elejétől kezd- ve Lónyay, később Sennyey ellen is irányult.

És e törekvésében annyira következetes volt, hogy mindaz, a mi Lónyaynak, bukása óta egészen a fúsióig történt, nem történt semmi egyébért, és nem történt semmi egyéb miatt, mint hogy sem Lónyay, sem Sennyey m i n i s t e r n e l e h e s s e n .

; * .

íme, gróf Andrássy Gyula egyéni érdekei igy támogatták eleinte titokban (és szándék nélkül,) s később igy egészítették ki nyíltan, és már ekkor félig-meddig szándékosan, Tisza Kálmán egyéni érdekeit.

Andrássy ministerelnök volt, de a ministerelnökség nem volt végczélja.

Tisza Kálmán nem volt ministerelnök, és hogy azzá lehessen, végczélja volt.

Andrássynak érdekében állt, hogy utódja a minister- elnöki széken ne rendelkezzék t ő l e f ü g g e t l e n ü l a parlament többségével.

Tiszának épp úgy érdekéhen állt, hogy Andrássy- nak ne legyen olyan utódja a ministerelnöki széken, a ki esetleg hivatva lenne esze és erélye által állandó

uralmat teremteni magának. . S mintán ily férfiú akkor Andrássyra is, Tiszára

nézve is csak e g y volt: törekvéseik önkénytelenül találkoztak e pontban.

Andrássy f é l t Lónyaytól: Tisza g y ű l ö l t e Lónyayt.

Igy készen volt ellene a hallgatólagos coalitió.

(15)

Andrássy akadályozta Lónyayt sok mindenben, a mit k e z d e n i akart.

Tisza üldözte mindenben, a mit Lónyay — v é g z e 11.

Hogy Lónyay abban az időben liáuyszor ütközött össze Andrássyval, bizonyíthatja számos ministertanácsi jegyzőkönyv, és magán levél.

Lónyay, ministertársainak többsége által (kiket Andrássy befolyásolt,) minden olyan kérdésben, melynek éle Austria ellen, vagy a vasúti szédelgések korláto- zására irányult, leszavaztatott: de mindig bejegyeztette különvéleményét.

Ebből az időből származik sok mulasztás, melyekre nézve később számos szemrehányást tettek Lónyay- nak, — pedig jogtalanul.

Mert például, (hogy csak egyet emlitsek,) hogy Lónyay meg nem csinálhatta a magyar nemzeti bankot s nem készíthette elő a fogyasztási adók reformját, — mi volt annak az oka?

Először is az, hogy mivel Andrássy Gyula már ministerelnökségének első korszakában aspirált a kül- íigyministerségre, s mivel hogy ebben megállhasson, ép oly szüksége voltaz osztrákpolitikaikörökrokonszenvére, mint a magyarok ragaszkodására: makacsul ellenzett min-

den olyan actiót, mely az anyagi téren, ellene, mint a k a - b i n et f e j e ellen bőszíthetné az osztrák politikai köröket.

S mivel az osztrák döntő politikai körök már akkor is a nemzeti bank zsebében voltak, Andrássy nem bánta, ha a bankkérdés időnkint napirendre kerül: de hogy meg ne oldassák, főakadálya volt. Es e törekvésében, féltve a dualismust és közjogi alapot, támogatta őt Deák Fe- rencz is, a ki e kérdést a kiegyezési hangulat érdekében

(16)

T I S Z A K Á L M Á N É S G R Ó F A N D R Á S S Y G Y U L A . 1 2 1

későbbre vélte halaszthatónak; — csakhogy később elmultak a jó esztendők, és eljött a K r a c h , s nem a magyar nemzeti bank.

:i:

r -

Es igy történt, hogy Tisza Kálmán és az összes baloldal folyvást Lónyayt támadták, mivel a magyar nemzeti bankot nem állítja fel; — az osztrák pénzügyi és politikai körök pedig Andrássy erélyének és diplo- matiai geniejének adóztak hódoló elismeréssel, mert tudták, hogy a magyar nemzeti bank felállítása rajta mult.

*

Es igy járt Lónyay a budget kérdésben is.

Lónyay ismerte a helyzetét s tudta, hogy a ma- gyarnak természetében van többet költeni, mint a mennyi jövedelme van, — s ezért eleinte titkolta a magyar

állam tiszta jövedelmét s alacsonyabbra tette a valóság- nál a jövedelmi előirányzatot.

Ámde Andrássy, ki a nagyhatalmi politika embere volt, s magára a sugárutra nem sajnált kiadni 24 mil- liót, — ellene volt a »takarékossági szemfényvesztés- nek.« Mialatt Tisza Kálmán és pártja azzal vádolák Ló-

nyayt, hogy megcsalja a — parlamentet. ^

*

A mi Andrássynak használt, igy ártott mindenkor Lónyaynak.

Csakhogy a mi Andrássynak használt, — T i s z á - n a k i s h a s z n á l t .

Más szóval: a mi Lónyaynak ártott, a h a z á n a k i s á r t o t t .

És Lónyay Menyhért, kinek akkor egy igen nagy hibája volt, az, hogy a király kegyét és politikai sze-

(17)

rencséjét elveszithetlennek tartotta, tömérdek terve, pénzügyi alkotásai, folytonos tanulmányai és szétszórt tevékenysége mellett nem ért rá, vagy nem szakított magának időt a meditatióra, s terveiben csak egy szem- pont, a siker reménye által vezetteté magát. Arra, hogy sikertelenség esetén miképen kelljen azt kiköszörülni, arra, hogy kitől és mily érdekekből támadhat az esetle- ges sikertelenség? nem gondolt. És mig ő másnak kár- tyájába bepillantani sohasem iparkodott, s csupán ki- a d á s a i b ó l ítélte meg, hogy mije lehet: ő elég szóra- kozott volt, hogy sokszor megengedte az ő. kártyáiba pillanthatni másnak, a ki ilyenkor ugy b i v o t t r á , hogy idő előtt kellett kirukkolni a — t r o m ff a 1.

*

Andrássynak a külső viszonyok támogatásában ép oly szerencséje volt, mint Tiszának.

Mikor a feszültség növekvőben volt közte és Lónyay közt s e feszültség kifolyása lőn, hogy a Deák-pártnak tekintélyes tömege a pénzügyminister körül sorako- zott, — a t e m p ó halt meg a közös pénzügyminister.

(A közös pénzügyministerek ugy látszik, azóta is mind A n d r á s s y k e d v é é r t halnak meg. íme legközelebb is ezen az uton sikerült neki báró H o f m a n t ó 1 meg- szabadulni, kit többek közt egyszer az által sértett vérig, hogy valamely udvari estély előtti cziczomázáskor ma- gához hivatta, hogy magyarázza meg a külügyminister- nek, miként kell bordani valamely érdemrend-szalagot, melyet akkor kapott. Báró Hofmane felszólításra ajkába harapott és beküldte a — k o m o r n y i k o t . És lőn belőle közös pénzügyminister.)

*

Andrássy kivitte fönn (könnyű volt kivinnie, mert az osztrákok jobban féltek Lónyay tói a m a g y a r

(18)

T I S Z A K Á L M Á N É S G R Ó F A N D R Á S S Y G Y U L A . 1 2 3

• · > "

pénziigymmisteri széken, nnnt a tűztől), hogy 0 Felsé- gének határozott akarata lőn, hogy Lónyay Bécsbe menjen közös pénzügyministernek. Ekkor mondta el Lónyay híres búcsúbeszédjét, — mely után igazságta- lanul ismét szemére vetették, hogy intéseit mért nem mondta e l e l ő b b ?

Hát pedig nem mondta el elégszer ? — Csakhogy nem akarták a jó urak m e g é r t e n i .

Hogy pedig addig, mig Lónyay magyar pénziigy- minister volt, nem beszélhetett ugy, mint a mikor meg- szűnt az lenni, — ezt talán csak belátja minden ember.

Mig Lónyay magyar pénzügyminister volt, azt hihette, hogy m e g f o g j a t e h e t n i a z t , a m i t e l - h a l l g a t .

Mikor aztán látta, hogy n e m f o g j a m e g t e - li e t n i, mert el kell mennie Bécsbe, — akkor már — n e m h a l l g a t h a t o t t .

*

És nem lehet tagadni, hogy daczára Andrássy minden diplomatikus ármánykodásának, daczára Tisza Kálmán rendszeres hadjáratának Lónyay ellen, ha Lónyay nem kénytelen Bécsbe menni közös pénzügy- ministernek, akkor Andrássy távozása után ő a helyzet ura a magyar parlamentben. De hát neki el kellett mennie közös pénzügyministernek azért, hogy ha majd visszakerül ministerelnöknek, ne lehessen a helyzet ura a magyar parlamentben. És hogy minél hamarább visz- szakeríilhessen, Andrássy azzal a bizalmas missióval bizta meg, hogy segítsen neki megbuktatni. Beustot. A minek Lónyay (folytonos őrszemmel kisérve H o h e n - w a r t h t i t k o s t e n d e n t i á i t ) derekasan eleget is tett.

*

(19)

De mialatt ő Bécsben Hohenwarthot őrizte, azalatt Pesten teljes sikerrel szerveződött az Andrássy-klikk.

Andrássy a Deák-párt leghatalmasabb és legtehetsége- sebb tagjait alkalmazta olyan pontokra, m e l y e k b e n a z o k h a t á s k ö r ü k és b e f o l y á s u k i r á n t i t e r - m é s z e t e s f é l t é k e n y s é g b ő l , é r d e k és a m b i - t i ó e l l e n t é t b e n t a l á l t á k m a g u k a t L ó n y a y - v a l . S mikor Lónyay lejött magyar ministerelnöknek, nemcsak hogy nem voltak kezében az események foly- tonosságának végszálai, hanem ugy tekintetett az An- drásy-klikk által, mint i d e g e n elem, a kinek k i b u k - t a t á s a már akkor titkos aspirátiók és bizalmas meg- beszélgetések tárgyát képezé.

*

Ez annál könnyebben ment, mert Lónyay nem volt népszerű ember. S mint uj gróf még kevésbbé volt, mint azelőtt. Hatalma csak a király kegyében gyöke- redzett. De ugyanakkor, mikor ő magyar minister- elnökké lett, titkos ellenfele, gróf Andrássy Gyula lett a császári ház ministere, kinek érdekében állt a magyar képviselőházat lesiilyeszteni odáig, liogy az a külügyi politikának csak játékszere legyen. S nemcsak az u d- v á r n á l , hanem A u s t r i á b a n is nagyon kedves és n é p s z e r ű e s z m e v o l t az o l y a n p o l i t i k a i b e o s z t á s , hogy A n d r á s s y f ü g g j ö n az u d v a r -

tól, a m a g y a r p a r l a m e n t p e d i g f ü g g j ö n A n d r á s s y t ó l . És nagyon természetes, hogy mihelyt Lónyay önálló magyar parlamentre gondolt, buknia kellett f ö l f e l é is.

*

Lónyay bukása v é g z e t e s bukás volt.

Hogy mért szemelte ki a fátum éppen őt arra, hogy az ő bukása által nyíljék föl e szegény ország Pandora-

(20)

T I S Z A k á l m á n lí S G l i Ó F a n dRá s s y G Y U L A . 12 7

szelenczéje? nehéz eldönteni. De tény, hogy az ő buká- sában kellett beállani a fordulópontnak, hogy e nem- zet újra megbünhődje a multat s jövendőt!

Mert tény az, hogy Lónyay bukása után mind Andrássy, mind Tisza Kálmán elérte czélját. A gonosz machina diadalt ült. Most már nem kellett a balközépi

tf

lapoknak hazudozni, hogy »0 Felsége a trónbeszéd ké- szítésével Szlávyt bizta meg«, — mert Szlávy lett a ministerelnök. És elkövetkezett az a korszak, melyet Szilágyi Dezső szellemdusan a » D o b z s e L á s z l ó k a b i n e t k o r s z a k á n a k « nevezett el.

Es ebből természetesen következett, hogy bármit akart Andrássy, e kabinet szépen rámondta: d o h zse,

És bármit tett Tisza Kálmán, — arra is azt mondta:

d o b z s e.

*

És ha e kabinet, melynek nem bűne, hanem sze- r e n c s é t l e n s é g e volt uj megalakulása, mert azt hitte, hogy a háborgó tengert lecsendesíti, ha kilöki a- hajóból Jónást; — ha e kabinet, melynek fejévé Tisza Kálmán és pártja azért forceirozta Szlávyt, mivel ismerte nihilismusát és indolentiáját, s tudta, hogy »csupa tapin- tatból« semmihez sem fog nyúlni, a minek rosz szaga van ; ha tehát e cabinet le tudott járni olyan óriási te- hetséget, fényes észt és vas szorgalmat, mint a K e r- k á p o l y i é , le tudott járni, mert Andrássy szeszélye olyan positióra helyezte őt, melyre nem volt elég ereje;

hogy ne járta volna le magát a Deák-pártot, melyet Andrássy szeszélye szintén olyan positióba helyezett, melyet >fausse«-nak nevez a művelt franczia; — hogy ne járta volna le, mikor ebben a saját fátumán kivíil segített neki Tisza Kálmán, később a tények logikája következtében Lónyay Menybért , sőt némi .részben

(21)

Seunyey Pál is ? Andrássy pedig nem törődött vele, sőt hasznot húzott belőle. Mert az udvari hangulatot bő- szíthette Lónyay és Sennyey ellen, — mialatt Tisza Kálmán » m e g t é r é s é r e « hasonlóképen előkészíthette odafent a terrenumot.

*

És itt, ellentétben ama közmondással, hogy ember tervez, isten végez, — ember tervezett és e m b e r t,e- l e n s é g végezett.

Elvégeztetett, hogy a mi pénzre szükségünk van, azt Rotlischildéktől kell kölcsön venni; a mi a közös kiadásokra szükséges, azt hűségesen meg kell szavazni;

a mi a külügyi kérdésekbe vág, azzal nem szabad fenn- hangon törődni: a többire nézve pedig hadd folyjon a játék, mely Andrássyra nézve nem volt egyéb, mint saját hatalmának erősbitése,— s mikor ez már oly erős lett, hogy Tisza Kálmán ministersége" feltétlenül tőle függött: nem törődött vele, ha a Deák-párt kapitulál Tiszának — f e l t é t l e n ü l .

*

A mily mérvben nőtt a Deák Ferencz betegsége, oly mértékben lett beteg a Deák-párt.

Ama természetes érzésből kiindulva, hogy minden eszmét, mely a hazának hasznára válnék, csak hatalom által lehet kivinni, a Deák-pártban mindazok, a kik azt hitték, hogy eszméik vannak, küzdeni és versenygeni kezdtek a hatalomért. Azoknak pedig, a kik a hatalom polczán ültek, eszméik nem valának.

Szóval, Lónyay bukásának, mely egészen szemé- lyes jellegű volt, végzetes, de természetes következ- ménye volt, hogy a személyes szempontok elnyomták a tárgyi szempontokat. Das ist der Flucli der bő- sen That.

(22)

T I S Z A K Á L M Á N lí S G l i Ó F A N D R Á S S Y G Y U L A . 1 2 7

A Deálí-párt arra a terrenumra lépett, melyen Tisza Kálmán már régen fölkészülten várta: a szemé- lyes küzdelmek terrenumára. És vájjon e téren kiáll- hatta-e valaki a versenyt Tiszával, a kinek oldalán k ü z d ö t t — C s e r n á t o n y ? Kiállhatta-e valaki a ver- senyt, mikor a Deák-párt abban a pillanatban, melyben egymás ellen fordult, Tisza Kálmánnak természetes szövetségese lett?

És bármily sikerült és ügyesen volt is scenirozva az a jelenet, melyben Szlávytól azt kérdé a keleti vasút másod-prioritásainak tárgyalása előtt Lónyay: elég lesz-e e 14 m a j o r i t á s ? — Mire Szlávy szokásos ki- csinylésével és bonhommeiájával kaczagott fel s azt felelte, »majd meglátjuk!« — és mikor eljött a szavazás és a többség nem volt több 14-nél, Kovács Laczi kihi- vatott a folyosóra, hogy számlálja meg mindazokat, a kik készen állnak a kormány e l l e n szavazni, ha Szlávynak a 14 többség n e m v o l n a e l é g , mely hirt Kovács Laczi megvivén Szlávynak, az másnap beadta"

lemondását: tehát bármily sikerülten és ügyesen volt is scenirozva e jelenet, csak siettette a Deák-párt fel- bomlását s csak növelte a Deák-párti zömben azt a vét- kes gondolatot, hogy ha-már bomlani kell, jöjjön inkább Tisza Kálmán, mint álcár Lónyay, akár Sennyey Pál.

Andrássy pedig (hogy kádencziát mondjon rá) azt mondta csak erre: » t o u t e g a l . «

Es hogy mily minden meggyőződést gúnyoló, tisz- tán személyes motívumokra épített humbug-politika volt az, melyet Tisza Kálmán ez időben is (a múltnak méltó folytatásaként) űzött, kitűnik abból, hogy hat év múlva, mikor Kerkápoly kigyógyult az Andrássy-

(23)

mániából, melyért őt Andrássy magas megvetésére mél- tató, mondván: »ez az e g y e t l e n e m b e r , a k i n e m v á l t b e a z én k r e a t ú r á m n a k « , (hanem Tisza Lajos, Tóth Vilmos, Szende Béla, ez mind bevált!) mikor eljött végre az idő, melyben Kerkápoly belátta, hogy az ő antagonismusaLónyayval a b s o l u t e c z é l - t a l a n és i n d o k o l a t l a n , és mikor ezt belátván, a két államférfi, kik közül Kerkápoly a leghatalmasabb eszköz volt Andrássy kezében Lónyay ellen, — Lónyay pedig a leghatalmasabb eszköz volt Tisza Kálmánnak Kerkápoly ellen, közeledni kezdett egymáshoz, és a kor- mánypárti klubban egyszerre csak szárnyra kelt a rém- hir (ez év elején), hogy Kerkápoly m e g l á t o g a t t a L ó n y a y t a b u d a i p a l o t á b a n , (melyről, nolia este volt az idő, rögtön tudomást vettek Jekelfalussy

»hordár«-jai,) sőt tovább bárom óránál időzött Lónyaynál: és mikor e kibékülésnek látható jelei nyi- latkoztak a klubban, ugy mint az országgyűlésen, és kiderült, hogy Lónyay és Kerkápoly közt őszinte ba- rátság van készülőben; — Csernátony zord melancholiá- val dörmögte Szontagb Pálhoz, Kerkápolyra mutatva, a következő áruló igazságot: »és mi e z t a z e m b e r t k í m é l t ü k b á r o m é v e n á t — L ó n y a y é r t . «

*

A bol annyi hazugság, rágalom és ígéret össze- gyűl, a mennyit Tisza Kálmán a saját személye javára és a Deák-párt szétbontására ellenzéki vezérkedése alatt összebalmozott, ott a szavak nem bizonyíthatnak többé, hanem csak a tények.

A nemzetnek, mely a Deák-pártról elhitte Tisza rágalmait s Tiszának elhitte Ígéreteit, a t é n y e k b ő l kellett meggyőződnie, hogy a Deák-párt jobb volt, mint Tisza festé: a balközép pedig gonoszabb volt még annál is, a mint azt a deák-párti sajtó lefesté.

(24)

T I S Z A K Á L M Á N lí S G l i Ó F A N D R Á S S Y G Y U L A . 12 7

Ezeken kívül pedig el is következett a meddő har- czok iránti visszatetszés és az erkölcsi » e m b e r v a d á - s z a t « iránti csömör érzete, és indokolttá lőn az a bajiam, bogy a világ legnagyszájubb embere, Tisza Kálmán, hadd lássuk m i t t u d o t t , a h o l n e m b e s z é l n i , h a n e m t e n n i k e l l ?

*

Ebből a bajiamból származott később az a közöny, mely fatális nyugalommal nézte, hogyan tolják be a trójai falovat a várba: bogy kerüli meg e közben Tisza Kálmán a várat, hogy gúnyolja Csernátony naponkint több cynismussal a »lyukas mogyoró« politikáját: és hogy gorombáskodik Tisza Kálmán napról napra kocsi- sosabb stylusban Bittó Istvánnal, a kiben pedig jóval több igazságos ész, jóakarat, komoly törekvés és euró- pai látkör van, mint az egész Tiszában. Ugy, bogy ami a Deák-párt hanyatlási korszakában még helyes és hazafias kormányintézkedés történt, az egyedül a B i t t ó , személyes érdeme, kiben, a milyen kicsi, annyi energia lakik, — s a ki, mig a hóri-horgas Tisza hasra fekszik, ha Bécsből jön valami parancs, egy ízben azt izente vissza Andrássynak, bogy »a magyar ministerek nem inasai a ktilügyministernek.«

Pedig Tisza Kálmán késő'bb bebizonyította, bogy:

a z o k .

* - -

Es mindezekhez hozzájárult az, hogy közeledett az idő nj kiegyezésre Austriával.

A Deák-párt corifeusai látták, hogy olyan szétfor- gácsolt párttal, mint a Deák-párt, az alkudozásoknak nem lehet kedvező sikere.

Tudták, hogy ha a Deák-párt az nj kiegyezésnél nem corrigálja azl867-ki kiegyezésnek hiányait, snem

TISZA KÁLMÁN P O L I T . É L E T - É S J E L L E M R . 1 8 7 8 . 9

(25)

viv ki többet Austriától,mint kivívott 1867-ben, akkor Tisza Kálmán kétségtelenül többségre jut.

Tehát sokan a Deák-párt főbbjei közül a nélkül, hogy intrigálni akartak volna, vagy egyéni érdekeket vadásztak volna benne, a Tiszával való fnsióban látták az egyedüli kijárást.

Mert ha tudták is Tiszáról, hogy elveit csak esz- köznek tekinti a hatalom megnyerésére: nem tették fel róla, hogy annyira megcsúfolja múltját, hogy engedé- kenyebb lesz Anstriával szemben, mint lett volna egy

Zichy Hermán.

Nem tették fel Tiszáról, hogy minél nagyobb nem- zeti erő sorakozik mellé, annál inkább gyáva lesz az osztrák követelésekkel szemben.

*

Es már 1874-ben folytak a titkos alkudozások, melyeknek (az avatottak előtt) látható eredménye lőn, hogy a választási törvény revisiójánál Tisza Kálmán kivánatai m é r t é k e n f e l ü l figyelembe vétettek.

Látható eredménye lőn továbbá az a » v a k s á g « , melylyel Ghyczy machinatióit fogadták s nem tettek ellene semmit.

Es mikor Bittó észrevette a bajt s megkisérlé a Deák-párti fractiók egyesítését Tisza Kálmán ellen: már akkor ő maga siettette február 3-át, — melyből egy hónapi kínos vajúdás után márczius 3-ka következett.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Kétségtelen, hogy Tisza Kálmánt, mint kiválóan nemzeti politikust, a t u d o m á n y tisztelete és szeretete mellett, az annak nagy nemzeti hivatásába vetett hit tette

aminő fegyvert kezeügyében talál, olyannal s addig verekszik, míg csak pozdorjává nem aprít mindent. Bezzeg nem félti a maga nimbuszát Tisza Kálmán, bele- ugrik az minden

Tisza Lajos miniszter is volt már, talán azért tették ide, mert majd nem fekszik le a mostani minisztereknek, hiszen minden miniszter csak addig az, ameddig a bátyus, Tisza

már az Andrássy-miniszterium idejében olyan nagy volt, hogy Tisza Kálmán, elre látván sok más emberrel együtt, hogy gróf Andrássy Gyula mihamarább Bécsbe tétetik

Azért vált Szerbia protektorává, azért mert azon útra térni, amely a háborút elkerülhetetlenné tette, mert olyan nagy volt a németellenes hangulat Francia-

A kiállított munkák elsősorban volt tanítványai alkotásai: „… a tanítás gyakorlatát pe- dig kiragadott példákkal világítom meg: volt tanítványaim „válaszait”

Körülbelül husz éve, hogy Tisza Kálmán, Deák Ferencz örökségét átvéve, a maga szel- leméből, melyről tudvalevőleg Deák Ferencz azt mondotta, hogy „süssétek

20 A politikai reprezentáció hiányában a szlovák nemzeti mozgalom által megjelenített és – tegyük hozzá minden él nélkül – részben általa is konstruált szlovák