CSANÁDVÁRMEGYEI KÖNYVTÁR.
KIADJÁK:
dr BARNA J Á N O S és dr EPERJESY KÁLMÁN
1.
MAKÓ VÁROS TELEPÜLÉSI ÉS EMBERFÖLDRAJZI VÁZLATA.
IRTA:
BÁLINT ALAJOS.
J000454S76
GAÁL LÁSZLÓ KÖNYVNYOMDÁJA. MAKÓ, 1926.
•
TB 1951 &
Makó városa az északi szélesség 46.8 és a nyugati hosszú
ság 38.9 fokán fekszik Ferrótól. Ma Csanádvármegye és az 1923-ban ideiglenesen hozzácsatolt Torontál és Arad vármegyék megmaradt területeinek is székhelye.
A város az idők folyamán nagy változásokon ment keresztül, az egykor kis faluból hires hagyma termelése révén nagykiterjedésű város fejlődött ki. Egyike a legnagyobb alföldi városainknak kiter
jedt tanyavilágával. Délről a Maros folyó, északról Hódmezővásár
hely tanyavilága, nyugatról Püspökiele, keletről Apátfalva határolja.
Hatalmas, keletfelé nyúló lősztáblán fekszik, mely földmivelésre kiválóan alkalmas. Az ország legjobb talajféleségei épen a megye területén vannak.
Makó város és környéke már a praehistorikus időkben lakott volt. Ma a város határához tartozó Páli pusztán találtak egy sirt, melyben a halott a kőkorszakra jellemzőjsugoritott, guggoló hely
zetben volt eltemetve. Az archaeologiai leletek egymásra következő sora nincs meg, csak a népvándorlás korából van több leletünk a város területérői. Hampel szerint ‘) az V. században Makó kör
nyékén germán törzsek tanyáztak. 1833-ban Margitán honfoglalás
kori lovas sirra bukkantak. A közelmúltban két avarkori sirt találtak több melléklettel a Girizdesen. Különböző tárgyak kerültek elő a Szárazéri csatorna építése közben, továbbá az Akasztóhalomban a vasút építése alkalmával.
A várost az 1256.-Í Árpádházi oklevél Fel- és Al- volnék néven említi.. Felvölnek eredetileg kicsi falucska volt, pár házzal, mely csak a marosi rév miatt játszott nagyobb szerepet. Innen kapta a szláv eredetű nevet is, amely „révészt“ jelent. Idők folya
mán Felvölnek magába olvasztotta a szomszédos apróbb települé- i) Hampel: Alterthtimer des frühen Mittelalters, Braunscliweig, 19o5; I.
köt. 776. lap.
seket, az ! 323-i Csanádi káptalani oklevél már nem is tesz kü- iömbséget a két Völnek között, már akkor egyesültek. 1299-ben még Felvölnek a neve, de már megjelenik egy újabb neve is:
Makófalva. E két nevet okleveleink felváltva használják. 1337-ben már határozottan Makófalváról tesz említést a káptalani oklevél, midőn~meg is határozza annak helyzetét: „Makófalva a Maros vizéből a nyugati oldalon kiszakadó és a Hód nevű rnezöség felé tartó és közönségesen Fok-nak hívott érnél kezdődik, — egy dara
bot közönségesen eresztvénynek hívnak belőle erdejével és falu tel
keivel együtt, — a többi része a Fok-tói két egyenlő részre osz
lott: az egyik egy utca, mely a Kisfalud mellett húzódik el és végül összeér a Hód nevű utcával vagy úttal.“ Ez adatból tudjuk meg, hogy a várost a rajta keresztülhuzódó ér vagy fok két részre osztotta, nyugat felé volt a későbbi település kiinduló helye:
Felvölnek; s keletre feküdt: Alvölnek. A két Völnektől, (most már az egyesitett Makófalvától) északkeleti irányban voltak a Kisfalud telepei, melyet okleveleink 1360-ban említenek utoljára, amikor is teljesen összeépült a vele szomszédos Szent Lőrinccel s abba tel
jesen beleolvadt. Makófalva fontos útvonal mellett feküdt. Ha királyaink Csanádra, a Szent Istvántól alapított püspöki székhelyre mentek, ütjük mindenkor itt vezetett el. János király 1528-ban meg is szállt a községben. Ennek az útvonalnak köszönhette azután a későbbi gyors fejlődését. A mohácsi vész előtti időkben már
„Makó“, mint mezőváros szerepel, esküdt polgárai voltak, kik jobbágysorból emelkedtek ki és szabadságot élveztek.
A nagyon gyors fejlődést a törökök zavarták meg. 1552-ben Kamber bég meghódolásra kényszeritette a várost. Békességesen megadták magukat a törököknek, csakhogy házaikat fel ne dúlják.
A vagyonosabbak, a nemesség és papság a néppel együtt nagy tömegekben költözött el előlük a felvidékre, hol nagyobb bizton
ságban érezhették magukat. De a behódolás dacára sem kerülhette el sorsát a város. 1553— 1556. évek között az átvonuló török csa
patok, — mert az előző átvonulók már teljesen kirabolták s ezek
nek nem hagytak semmit. — bosszújukat úgy elégítették ki, hogy felgyújtották a várost. A megmenekült lakosság a horda eltávozá
sával azonnal hozzálátott az elpusztult házak felépítéséhez. Egy 1557-ik évi kincstári defter szerint már 300, fele uj, fele régi ház
ból állott az ismét felépített város, lakói kivétel nélkül magyarok voltak. A Földváry regestrum 1561-ben már 132 portát is emlit.
A fejlődés, gyarapodás és forgalom rohamosan megindult. 1569-bcn
5
Makón elhalt Husszein török kereskedő hagyatékában maradt fel
jegyzések élénk üzleti forgalomról tanúskodnak.
Báthory Gábor védlevelet ad ki a makóiaknak 1608-ban, mert időközben a törökök ismét elpusztították a város nagy részét, lakóit rabszijra fűzve elhurcolták. E védlevél oltalma alatt indult meg a biztos fejlődés. A lakosság felszaporodott. A nagyszámú állat tartására kevésnek bizonyult az addigi legelő, úgy, hogy a szomszédos igácsi pusztát 1651—54 években örök tulajdonul megvásárolták köz legelőnek. A Szárazér partján fekvő Igács 1580-ban már pusztaság, pedig 1500 körül temploma is volt.
1656 bán az állatállomány ismét megnövekedett, a legelőt nyugat felé Lele pusztára terjesztették ki, melyet Széli Mihály nevű bir
tokostól béreltek ki. Nem sokkal azután örök tulajdonul ezt is megvásárolták.
A kincstár 1671-ben Makót Báthory Zsófia özvegy fejedelem
nőnek adományozta. Az özvegy fia I. Rákóczi Ferenc fejedelem, a lakosságon törvénytelen adókat akart behajtani, miért is megjelen
tek a makói követek az udvari kamara előtt és könyörögve kérték, maradjon Makó továbbra is a kincstár tulajdona, kötelezték ma- ' gukat, hogy az évi adót, a száz tallért (150 frt.-ot) pontosan fi
zetni fogják. Makó városának tehát földesura lett a királyi udvari kamara és ez a jogviszony félszázadnál tovább fennállott. „Királyi szabadosok“ lettek igy a lakósok. A török uralom végén az or
szágból mindinkább kiszoruló törökök az Alföld népét kíméletlenül sanyargatták, házaikat felgyújtották. Így pusztult el Makó tőszom
szédja Szent Lőrinc mezőváros is. Szent Lőrinc 1247-től kezdve sűrűn szerepel okleveleinkben, itt volt a Csanád nemzetség ud
varháza. Templomát Szent Lőrincről nevezték el. Mezővárossá fejlődött ki, mígnem a törökök 1682-ben teljesen elpusztították. A pusztulás után olvadt be Makóba, megalapítva annak a katholikus részét. Nagyon valószínű, hogy e rablás Makót is érintette, de végleg csak 1686-ban jutott Szent Lőrinc sorsára. A várost fel
gyújtották, az elnemmenekült lakósokat leölték vagy elhurcolták.
Ez volt a harmadik legnagyobb katasztrófája a városnak. A meg
menekültek elvesztve minden vagyonukat a romok között és föld
alatti putrikban húzódtak meg; csak a rablók eltávozásával mertek mutatkozni. A lakókon a szegedi kincstári prefektura azonnal az elmaradt adókat követelte s mert fizetni nem tudtak, lefoglalták a város megmaradt erdejét, azt teljesen kiirtották. Midőn a közálla
potoktól tudomást szerzett 1699-ben a budai udvari kamara, az
elszegényedetteket utasította az újra településre és megengedte, hogy négy~észtendeig adót ne fizessenek. Ez az engedmény adott azután lendületet az építkezéseknek. A régi, visszatérő lakossághoz még jövevények is csatlakoztak. Egy év múlva már megkezdik a katholikus parochia építését is, melyet egyelőre csak sövény foná- sos, sárral betapasztott falakból készítettek el.
Alig fejezték be az újraalapítást, megkezdődött a kuruc-labanc világ. Hol az egyik, hol a másik ellenséges csapat követelte az élelmezését; a határőrök garázdálkodtak a városban. Az elkesere
dés akkor érte el tetőfokát, midőn 1719-ben III. Károly király gróf Nádasdy püspöknek adja a makói földesúri jogot Hiába til
takoztak; az egész város kétségbeesett és kijelentették, hogy in
kább készek az uj házaikat, a várost elhagyni, minthogy földes
uruk legyen. Engedményül azt kapták, hogy csak a püspök élete tartamára és csak a kincstárt megillető haszonvételeket adják át gróf Nádasdynak s a Makó feletti földesúr továbbra is az udvari kamara marad.
Ezután jöttek' a súlyos megpróbáltatások évei. 1737-ben a Maros a gyenge gátakat átszakitotta, árviz pusztított. A lakosságot az elszenvedett tetemes kár, végleg kimerítette. A rákövetkező két esztendőben pestis járvány dühöngött a városban. 312 volt a ha
lottak száma, kik után 158 árva maradt. Ugyancsak az 1739-ik évben olyan hideg volt a tél, hogy a fagytól elpusztult 211 ökör, 652 ló, 700 tehén, 86 öszvér, 575 tinó, 2757 juh, 343 sertés és nagyon sok aprójószág.
Mária Terézia Makó mezővárost 1746-ban a most már hoz
zátartozó Igács, Kopáncs, Csókás, Rákos, Dál, Szent Lőrinc, Tömpös, Lele, Szent Miklós puszták és Margita szállással együtt örök tulajdonul adta Stanislavich püspöknek. A régi szabadosok a Csanádi püspök jobbágyai lettek s azok is maradtak 1848-ig. Régi szabadságaikra hivatkozva örökösen perben állottak a földesurakkal s folyton arra törekedtek, hogy újra szabadok legyenek.
1748 és 1850-ben. a most már jobbágyok termését a sáska aratta le. Alig múlt el ez a veszedelem, még teljesen rendbe sem tudtak jönni, midőn 1781-ben óriási tűzvész pusztította el Makót.
67 épület hamvadt el, köztük a református templom, a papiak és az iskola is.
Mindezeket a károkat és csapásokat a nép lassankint kihe
verte, a munka fokozottabb mértékben indult meg, nyomában az élet és a további fejlődés.
7
A forgalmat a betelepülő iparosok és kereskedők teremtették meg, akik a nép elpolgáriasitásában nagy szerepet játszottak. A XVIII. század második felében jönnek csak be a zsidók, a mai forgalom és kereskedelem legélénkebb közvetitői. 1735-ben, midőn a helytartó tanács az országban a zsidókat összeiratta, meg egyet
len egy sincs Makón, sőt még Csanádmegyében sem. Ez időben a kereskedést inkább a görög kalmárok űzték. Hogy forgalmuk milyen nagy lehetett, legjobban a rájuk kirótt igen magas adókból lehet megállapítani. A városnak akkor még csak két kalmárja volt.
Nagyon híresek voltak a makói vásárok. Három országos vásárt tarthattak, állatvásáraira messze földről jöttek. A földesúr javadal
mát képező heti vásárokat szerdán és pénteken tartották.
Legjobban bizonyítja a lakosság anyagi gyarapodását és az elpolgáriasodását az, hogy 1738-ban sörházat építettek. Kevéssel utána a másodikat is felállították.
Utai nagyon rosszak voltak. A Szeged felé irányuló közleke
dést vizi utón bonyolították le, de nem a Maroson, hanem nyíl
egyenesen a kiöntési területeken keresztül.
Egész uj fejezet kezdődik a XVIII. század beköszöntésével a város történetében. Örökös perben állanak a jobbágyok a földes
urakkal. Makót eleinte ideiglenes használatra kapták csak a Csa
nádi püspökök, kikkel a földesúri javakra és haszonvételekre a város elöljárósága időről-időre bizonyos összegekben megegyezett.
Később pedig, mint teljesjogu és örökös földesurak megmaradtak e gyakorlat mellett. A Mária Terézia urbáriumát a törvény köte
lező volta dacára sem érvényesítették, soha életbe nem léptették, hanem a várossal esetenkint váltsúg szerződéseket kötöttek.
1771-ben az urbárium behozatalakor Makó város úrbéri telkeinek száma 621 .‘Vs sessió volt (egy sessió 56 magy. hold).
Az urbarialis rendelet végrehajtó bizottsága sajátságos hely
zetet tapasztalt Makón. „A makói határban — a jelentés szerint — az összes puszták, mint külön határral nem bíró területek közle- gelökül minősítettek és hogy a földesúrnak a makói határban allodiális (majorsági) földjei egyáltalában nincsenek.“
Christovich Imre az 1777-ben kinevezett püspök kevésnek találta a jövedelmet, panaszt emelt a királynőnél, kérve saját szá
mára az úrbéri tized szedését és a város használatában levő legelőkből egy uradalmi birtok kihasitását. A város ebbe nem nyugodott bele, hosszas perlekedésre került a sor, melynek vége az lett, hogy az érdekelt felek megegyeztek. A dézsma és haszon
'b cLv-c
' ■ / iyk
V 'H r •
bér szedés, továbbá a heti vásárok jogát a város kapta az egyez
mény szerint, csak a robotot adják a jobbágyok a régi, megszo
kott módon. A püspöknek a város három sessió földet adott, melyet majorsági birtokul használt fel. Ezen terhes szolgálatokat Christovich püspök életében pontosan teljesítették is. A következő földesúr, Kőszeghy László már rezidenciát is építtetett Makón 1826-ban. Kőszeghy nem elégedett meg azzal, amit elődje kapott, uj szerződést követelt. Kérte a makói uri-széket, hogy a regálékat Makó városától vegye el, továbbá a valódi urbáriumot hozzák be.
Az uriszék, valamint a Csanádvármegye törvényszéke határozatait mind megfelebbezték, az ügy a királyi helytartó tanács elé került.
A helytartó tanács határozatának az a része a fontos, melyben a legfelsőbb fórum megállapítja, hogy a város területére a Mária Terézia intenciói szerint elkészített urbáriumot behozni nem lehet.
Az időközben elbirtokolt és a legelőkből kihasított földek helyett 15 684 holdat sikerült visszakapnia a városnak a rosszabb minő
ségű kopáncsi szikes és a semlyékes részekből, mig a jobb mi
nőségű földek a földesuraknak maradtak meg. Ez miatt a város ismét felebbezett; 1805-ben követei I. Ferenc királyhoz mentek. A régi 15.684 holdhoz a királyi biztos még 3.395 382/noo holdta ítélt, hozzávéve a Maros mentén felállított töltések jókarbantartá
sáért a földesúr részéről átengedett 4.241 holdat. így Makó város úrbéres legelő állományát 23.320 holdban állapította meg. Ezt mérnökileg térképeztette, felmérette és át is adta a városnak.
Az öt esztendeig tartó nyugtalanságot most már a béke és a nyomában járó munkálkodás váltotta fel. Az időközben lejárt 1805-ik évi szerződést 1821-ben megújították. Az uj szerződés a régivel általánosságban megegyezett, pedig 1821-ben a Maros váratlanul elöntötte a városnak körülbelül az egyharmadát. E csa
pás dacára is beletörődtek a szerződésbe, mely 1836-ban járt le, midőn az urbérről az országgyűlés már törvényt hozott. Ennek figyelembevetelével kellett az uj szerződést Lonovits József püs
pökkel 15 évre megkötni. Mikor fizetésre került a sor, kitört a földesúr ellen a közelégületlenség.
Megkezdődnek újólag a perek láncolatai. 1858-ban fejeződött be a pör a nagyváradi úrbéri törvényszék előtt, melyben Makó város lett a pörnyertes. Biztosítva lett a lakosság, hogy a 23.320 hold közlegelő birtoklása veszélyben nem forog. Nem sok időre rá, mert a város a földesúr és az absolitizmus őszinteségében nem sokat bízott, felosztotta a legelőket és azok birtoklásának
9
minden esetben való biztosítását rendelte el. Ez volt Makón az örök váltság.
Az 1848—49-ik évi szabadságharcban, mint a független magyar haza polgárai szállottak a szabadságért sikra. Nem hitték, hogy a világosi fegyverletétel után következő osztrák absolutizmus uralma megvédi őket a régi jogokban, — miután azok az 1848-ik évi országgyűlés törvényeit eltörölték, — féltek, hogy a földesúri jogok ismét a jobbágyság és a szolgaságba fogják őket vissza- sülyeszteni.
A terület morfológiai kiépítését két tényező végezte el: a viz és a szél. Általában véve azt mondhatjuk, hogy a mélyebb szin
tekben előforduló üledékeket a viz építette fel, illetve a folyók, a felsőrészt pedig, ami tulajdonképen a termő talaj, a szél for
málta ki. A terület legrégibb képződménye a felszínen az a lőszhát, amely Makótól északnyugatra, körülbelül 10 km -nyi tá
volságra a Maros és a Szárazér egyik mellékága között kezdődik és általában véve északkeleti irányban Csanádpalota, Mezőhegyes irányában terjed.
Ez a magashát idősebb és fiatalabb löszből van felépítve, amelynek alsóbb szintjei az agrogeologusok „mocsár lősz“ néven ^ jelölnek meg és képződését körülbelül a diluvium közepe tájára ^ . helyezik, mig felsőrésze, a valódi lősz, amelynek ' legnagyobb AÁv«'« - része a felső diluviumban ülepedett le. E szigetként kiálló magas- rft f/yj háton kivül, amely morfológiai szempontból nem más, mint a f *■
Maros és a Szárazér terrasza a leirt terület legnagyobb részét '* ' ártéri üledékek foglalják el. Ezen üledékek keletkezése legalábbis ' a felszínen ó-alluviális korú, de a mélyebb rétegek, a Maros, a
Szárazér, valamint a Kőrösök a diluviumból visszamaradt déli ágainak ártéri iszap lerakodása. Az ártézi kutak földtani szelvé
nyeiből tudjuk, hogy a diluviális üledékek körülbelül 150— 160 ‘ méter rétegsora alatt, a felső levantei üledék csoport következik,
.amely Makónál több száz méter vastag. Ez a réteg csoport ben
nünket különösképen a viz szolgáltatás szempontjából érdekel.
A levantei üledék csoport is folyó lerakodásoknak köszöni lécezését s lencsésen kiékelődő homok, agyag s kavics lerakodá
sokból áll.
A szóban levő területeken a következő termőtalajféleségeket
találjuk: a) vályogtalajok, b) homokos vályog, c) réti agyag, d) öntési talajok, e) termő szik, f) vizállásos helyek.
Annak a lőszhátnak a felsőrétege, amely a Maros és a Szá
razér között szigetként kiemelkedve kelet felé mindnagyobb mére
teket ölt, általában vályog. Ez több-kevesebb meszet és humust tartalmazó porhanyó, kitűnő termő erejű földféleség. Minden idő
ben nagyon jól lehet művelni s az időjárás viszontagságait köny- nyen elviseli. Az agrogeologusok szerint általában ez hazánk leg
biztosabb termőföldje. Makó környékén „fekete földnek“ hívják, főleg porhanyó homokra valló színe miatt, holott fizikai összeté
tele szerint nem mondható homoknak, mert 10 — 15% agyagos rész is van benne. Nagy porhanyósága mésztartalmától ered, amely az agyagos részt is morzsákká szedi szét, ennélfogva vályog talaj sohasem tömődik össze. Ez a talajforma a felső diluviális korú valódi löszből keletkezett. Vannak egyes részei, ahol homo
kosabb, azonban ez területünknek főleg csak a keleti részén, Mezőhegyes felé található és olyan helyeken keletkezik, ahol az eke a nyeis löszt hozza a felszínre. Miután ez a magas lősz tábla a legrégibb idők óta áll bolygatatlanu! Makó környékén s miután termő képessége is a legelső rangú, méltán következtethetünk arra, hogy a település és a mezőgazdasági munkálatok ezen a a részen a legrégibbek. A nagyobb települések is, mint Makó, Csanádpalota, Mezőhegyes, Battonya az említett magas lőszháton keletkeztek, természetes magyarázatául annak, hogy ez a terület legalább is a felső diluvium, tehát az emberi letelepülés egy te
kintélyes időszaka óta alkalmassá vált biztosabb emberi letelepe- désie annális inkább, mert mint szigetként kiálló terület a Maros és a Szárazér valamint a Kőrös áradásaitól mentes terület volt.
Ezzel szemben a lőszhátat körülvevő ártéri területek tulajdonképen csak a folyó szabályozása óta nevezhetők kulturális területeknek, mert legújabb részük még a múlt század közepén is az év leg
nagyobb részében ártéri terület volt.
Az egész alluviális terület, amely az említett löszhátat szi
getszerűen körülveszi, mint a Maros és a Szárazér széles árterü
lete, kétféle anyagból áll: egy régibb korú, fekete, kötött agyag az úgynevezett réti agyag, amely hulló pornak, tehát lösznek és öntési iszapnak nedves területeken, lapos réteken való átalakulásá
ból származik. A másik, a ma is még évről-évre növekedő öntés iszap, vagy öntés agyag. A Maros magas partjainak szelvényeiből egészen jól kivehető, hogy a tavaszi áradások után hátrahagyott
11
üledék hol homokosabb, hol agyagosabb anyagokból áll. A fiata
labb korú lerakódásokat természetszerűleg ma már csak a folyók völgyében, a töltéseken belül és azok közelében találjuk, mig a régebbi kiöntéseknek az anyaga sokkal agyagosabb mint a mai mert régebben a Maros, mig nem szabályozták, sokkal lassabban folyt, s mint lassan mozgó viz, agyagos volt a hordaléka. Ezek a régi szabályozás előtti vizek óiiási területeket öntöttek el árvizek alkalmával. A mélyebben fekvő területeken megmaradt a viz egész éven keresztül s végeredményben a mocsári növényzet az iszap s a folyton hulló por ásványszemeiből egy tulnyomólag agyagos tartalmú, termő talaj keletkezett. Ez a réti agyag, amely mésztelen, kötött talajféleség, erősen humuszos, többnyire ez is fekete, mint a vályog talaj, azonban szintén kitűnő termő képességű. Az alföldi vizek lecsapolása után humusz tartalma megnagyobbodott és ma már körülbelül egyenlő értékű a fekete földdel.
A Maros és Szárazér legújabb árterén, amely azonban főleg a Szárazérnél nagy területeket foglal el, újkori öntés, iszap lera
kodásokat találunk. E helyeken sem a növényzet, sem pedig az állatvilág nem változtathatta még meg a lerakodott iszap eredeti összetételét és minőségét. Ez a föld világos szürke, vagy két mé
terig egyenlő, vagy több deciméter réteg vastagságban fedi el a régi felszint, az előbb ismertetett fekete humuszos anyagot.
A Maros öntési iszapja durva szemű homok. Ennek magya
rázata az, hogy a szabályozás folytán a folyó gyorsabb folyású lett, mig a Szárazér öntés iszapja finom szemű, azonban mind a
két folyó öntés földje igen termékeny szántókat ad, mert a folyók hordalékában igen sok szerves maradvány is foglaltatik az ásványi részeken kivtil.
A legújabb termő talajokhoz veendő még a mai vizjárásos helyeket boritó fekete-homokos-agyag is, amely a legújabb idők
ben alakult hulló porból a belvizeket Jevezető völgyek mentén, a vizi növényzet és állatvilág közreműködésével Ezek a kis területek azonban csak napjainkban kerültek eke alá, de szintén nagyon termékenyek.
Szikes talajokat mindig a diluviális, vagy legfeljebb az ó-alluviális lerakodásokon találunk. Uj alluviális talajokon nincs soha szikes folt. A területünkön ott találjuk őket, ahol vizvezető völgyek valamely a divuliális lősz területen egy nagyobb szikes tóban végződnek. Ilyenek: Bogárzó, a mai Honvéd városrész, Kopáncs, Zsombék. Az ezeket környező tavaknak azonban ma már a természetes lefolyását a hulló por betemette, vagy emberi kul
túra szüntette meg, úgy, hogy Makó környékén nagyobb terüle
teken terméketlen szikes foltokat nem is találunk. A termő szik
folt az emlitett helyeken mint humuszos, szikes vályog ismeretes, amelynek a humusz rétege csak 5— 10 deciméter. Ez a termő talaj sokkal kötöttebb, mint a valódi vályog, az altalaja sárga, szikes márga, amely származására nézve ugyan lősz, de a rajta átszivárgó szikes talaj, nedvesség a likacsait annyira betöltötte agyagos részekkel, hogy azt tömötté, vizrekesztővé változtatta át.
Az altalajnak ez az utóbbi tulajdonsága korlátozza elsősorban a termő szik termő erejét.
Terméketlen szik egyáltalán nincsen.
A vizsgált területnek főleg a keleti részén a belvizek leve
zetéséről még nem történt kellő gondoskodás, ezért nedvesebb években, különösen tavaszkor nagy területek kerülnek viz alá.
Ezek a vizdllásos helyek, főleg az agyagos területeken gyakoriak s ahol szárazabb időszakokban megfigyelhető, többféle talajt szol
gáltatnak. Ilyenek pl : humuszos, márgás-agyag, humuszos-ho- mokos-agyag és márgás homokit tó fenék, amelynek a felületén a tó kiszáradásánál a sziksó is kivirágzik.
♦
A város legrégebbi településéről 1323-ból tudunk legelőször a Csanádi káptalani oklevélből, mely szerint a mai térképen a
Czuczor utca melletti vizároknál kezdődött és mellette húzódott el kelet felé, a Kórház utca, majd délkelet felé fordulva a Nagyér partja és annak egyenes folytatásában a város határa. Ezt a terü
letet a Hold utcánál akkor elfolyó ér két részre osztotta. A déli és délkeleti kisebbik rész volt Alvölnek, a nagyobbik, az észak és északnyugati Felvölnek. Közvetlenül mellette volt Vásárhely,
vagy Vásáros-falu, a volt Piac-tér, ma a Szent János-tér és dél
keleti folytatása a Kálvin, Csokonai és Kigyó-utcák által a Nagy
érig bekerített területtel. Okiratainkban 1337, 134+ és 1360-ban fordult a helynév elő, ezentúl teljesen elvész, beleolvad Szent- Lörincz faluba. Szent-Lőrincz az A CSEV pályaudvar melletti sző
lőskertek helyén a Maros folyóig terjedt. Északon Alvölnek és Vásáros-falu volt a határa. A faluról 1247-től van tudomásunk, 1650-ben mezőváros lett, temploma is volt. 1862-iki török dulás után Makóba olvadt. Ugyancsak egy 1247-iki oklevél említi meg Kisfalud-ot is, Alvölnek Vásáros-falu és Szent-Lőiincz között, ez utóbbiba olvadt bele 1360 körül. Közvetlenül a város mellett fe
küdt Malomszög, Felvölnek és a Maros folyó között, a Révész
másunk.
A város határában a következő falvak voltak még: Szent- Margita észak-északkeletre a várostól. 1320 körül még kőből és vályogból készült temploma volt, de a falu 1360 bán pusztult el.
Igás a Szárazér partján 1500—1580-ig ismerik okleveleink, mint templommal biró falucskát.
Rákos ÉK-re. 1500 körül keletkezhetett, de 100 évvel utána puszta rom.
Férged Igás falutól nyugatra. A török pusztítás a még 1850-ben meglevő falut eltüntette a föld színéről, szétszórt ta
nyák formájában niaradtmeg, de ma Hódmezővásárhelyhez tartozik.
Csókás Férgedtől ÉK-re. A XV. századi falu 1686-ban pusz
tult el véglegesen s utóbb puszta földjén Hódmezővásárhely és Makó osztozkodott.
Dálegyház a török dulás szintere volt 1596-ban. Makótól kelet felé Apátfalvától északi irányban feküdt.
Kis és Nagy Tompos a Csanád nemzetség idejében alapítva, hozzátartozott a Maros szigetén egy monostor is. Kastélya mely várszerüen épült kb. a Dózsa-féle lázadás idejében pusztulhatott el 1514-ben. 1700 körül már puszta, mely Makóhoz tartozik. A szigeten levő monostor 1286-ban ment tönkre.
15
Az eltűnt pusztafalvak jórésze a törökök áldozata lett, a lakosság Makóra menekült, a mikor azt is lerombolták, a makói
akkal egybeolvadva fogtak a város újra telepítéséhez.
A XVIII. század elején a békésebb idők beköszöntésével a város települése mind nagvobb arányokat öltött. A városban az 1717-iki kamarai összeírásból megmaradt adatok szerint 84 gazda lakott s a hozzátartozókkal együtt kb, 400 lelket számol a város lakóssága. 1771-ben már jelentős volt a házak száma:
jobbágyház 411
zsellérház 391
ház nélküli zsellér 116
A tulajdonukban 6.695 kát. hold szántóföld és 5.390 em
bervágó rét volt. (egy embervágó 400 négyszögöl). 1730-ban mini legnagyobb helyiség Makó lett Csanádvármegye székhelye.
A váios nyugati határánál, Baranyásnál (a Szegedi-u'ca végén) folyt 1700 körül a Maros, amelynek csak nagyon alacsony töltése volt. 1792-ben az ingói szőlőkből 130 házhelyet osztanak szét, köztük az a 30 ember is kapott, kiknek a háza a Maros árterébe került a folyó 1752 ik hirtelen mederváltoztatásával. .
1805-ben a régi Alvölnek helyén levő Buják, Szent Lőrincz és Újváros a város belterületének részei. (1921-ben Bujákon ház
építés közben több száz drb XVI. századi magyar és lengyel érmet találtak.) A Nagyéren túl csak a zsidók és görög katholikusok lak
tak, de az éren innen is kevés volt még a házaknak a száma.1) A mai Szent János-tér felé csak két sor ház állott, mert a terület nagyon nedves és sáros volt s az arra való közlekedés nagy baj
jal járt. Az egyik kincstári sóház a mai szinház helyén állott, mellette a gimnázium helyén a másik. „A ruthén v. orosz templom“
a mai gör. kath. templom helyén volt; a közelében levő szolga - biróság telkére pedig a katonai laktanyákat és raktárakat építették.
Az 1810-es években kezdik a város részein kívüli területek betelepítését a mai Honvéd városrészben, amelynek végleges szét
osztása csak 1861-ben történt meg. 1814-ben a Kálvária szőlők
ből osztónak házhelyeket s 1830-ban került a sor a várost kör
nyező szőlők felosztására.
') A görög katolikusokat, akik magyar anyanyelvűek, származásuk is jórészben magyar, Stanislavich püspök telepítette be a N y í r s é g r ő l 1743-ban a városba. Ezeket kezdetben . r u t h é n e k n e k * , később meg „ o r o s z o k n a k “ hívták Makón.
Újvároson, a Sirkert utcán túli legelőkből 200 holdat oszta
nak szét házhelyeknek 1832-ben, ugyanakkor lett a Vásárhelyi utca két oldalán is házsor.
A mai Makó város határát az 1851-ki ingyen földosztás alkalmával állapították meg. 1124 házhelyet osztottak ki Honvéd- ban a 48-as szabadságharcban résztvett katonák és cigányok kö
zött, átlag 105—110 négyzetöl területtel; Újvárosban 153, az ar- dicsi szőlőkből 1097 és a Kálvária még megmaradt szőleiből 257 telket osztottak szét. A város legelőiből 250 négyszögöles terület
tel 88 tanyai birtokos jutott házhelyhez Újvárosban a Mező és Szekfü utcákban.
Legrégebben, 1260-ban, a katholikusoknak volt templomuk;
a mai 1765-ben épült újra. A reformátusoknak 1783-ben, a gör.
katholikusoknak 1745-ben készült el a mai templomuk és az evangélikusoknak 1817-ben volt imaházuk.
Az idők folyamán a következő volt a házak szaporodása:
1761-ben 625 ház
1787-ben 1438 ház
l8oo-ban 1732 ház
l81o-ben 2249 ház
1817-ben 2674 ház
1821-ben 3o72 ház
1857-ben 3446 ház
189o-ben 7210 ház
191o-beo 7630 ház
l92o-ban 7745 ház
*
A várostól délre folyik a Maros, a város szélétől mintegy 800 méter távolságban. Folyási iránya kelet-nyugat, Szeged város fölött ömlik a Tiszába, Délről város és megye határ is. Az ország negyedik legnagyobb folyójának ma csak 35 kilóméteres szakasza folyik Csonka Magyarországon keresztül. Fontos összekötő vizi ut Erdély és a magyar Alföld között, nagyon sok fát szállítottak le a háború előtt rajta Erdélyből. A béke időkben kotró gépekkel tisz
tították a medrét a nagylak-szegedi szakaszon, hogy a homokzá
tonyokat megszüntessék és hajózhatóvá tegyék. A Maros kanya
rulatainak átvágása után (1845) a Duna gőzhajózási társulat a Maroson Szeged és Arad között rendes hajójáratokat akart állan
dósítani. Egyideig a közlekedés elég élénken folyt, különösen
17
Szeged és Makó között, de a rendszeres hajójáratokat lehetetlenné tette a nyári alacsony vízállás s igy a vállalat megszűnt. Tutajo
zásra kotiás nélkül is alkalmas és mint a legolcsóbb szállítási eszközt erősen igénybe is veszik tűzifa szállító tutajosok.
A közúti hídnál felállított vízmérce 0 pontja az Adriai ten
ger színe felett 80203 méter magasan van. A folyó szélesség itt 125 méter. Átlagos mélysége 78.50 méter. Az eddig észlelt leg
nagyobb magasság -|~ 5.41 méter a 0 pont felett. A partmagasság átlag 84 34 méter a t. sz. f.
Nagyon sok veszélynek és kárnak volt okozója a múltban is a folyó. Alsó szakasza tele volt kanyarulatokkal, hol a viz kü
lönösen a tavaszi áradások alkalmával felduzzadt, — kiöntéseivel hihetetlen károkat okozva az árterületeken levő földeken.
Az első szabályozás 1752-ben történt, mikor uj medret ástak a Marosnak, de sikertelenül. A medret nem ásták elég mélyre, a folyó a magával hordott hordalékokkal feltöltötte s ismét vissza
tért a régi kanyargós mederbe. 1781-ben még a mai Szegedi utca végén az úgynevezett Baranyásnál, közvetlenül a város szélén folyt a veszedelmes folyó. Ez évben is kiöntött a Maros.
Legnagyobb pusztítást az 1821-ik évi nyári áradása vitte végbe. A Maros a kis védtöltését Szent Lőrincznél áthágta, a vá
ros nagyrészét a viz elborította. Viz alá kerültek a Piac-tértől (Széchenyi-tér) észak és keletre a Kálvária utcáig a mai Újváros, Honvéd városrészek. A városnak csak a nyugati része maradt mentes az áradástól. Bent a városban másfél méter is volt néhol, a viz magassága. A Margita ér színig megtelt, a rajta levő hidat magával sodorta a felduzzadt ér. Óriási kárt szenvedett a város úgy az ingó, mint az ingatlanokban. A vályog és sárból készült házak összerogytak, a learatott, még kévékben, keresztekben álló gabonát a viz elvitte. 746 ház, 58.467 ut szőlő, 10.600 méter
mázsa kincstári sót pusztított el az ár, 270.533 frt. értékben. A károsultak felsegélyezésére Szeged és Hódmezővásárhely sietett s élelmiszerekkel látták el a szűkölködöket.
A szabályozás kérdése felett megindulnak a tanácskozások.
A határozatot csak húsz esztendő múlva hozzák meg. 1841-ben kezdenek csak hozzá a nagy átmetszésekhez. Átvágják a Felső
szigetnél kezdődő Goszpodi hajlást a Lúdvári erdőig, onnan to
vább folytatva az Egeres nevű szőlőig. Az átvágás után, melyet már 1850 körül teljesen befejeztek, a partvédelmi munkálatokhoz fogtak. 1851-ben Szent Lőrincznél két sarkantyút építettek, kőra-
*
( i l A
későkkel igyekeztek a meder változtatást lehetetlenné tenni. 1854- ben elrendelik a nagylaki, a csanád-apátfalvai kettős, a makó- kutalyi, tömpösi, deszki kanyarulatok átmetszését. Ezek dacára is a következő evben (1855) Apátfalva fele gátat szakított a Maros;
a Makótól ÉÉNy-ra levő Földeákot elöntötte, Makó város külső részei víz alá kerültek. A kar ismét nagy volt, de sokkal kisebb mint az 1827-iki áradásnál. A kiöntött folyó pusztított, de a lefo
lyása után visszamaiadt iszapja, kitűnő talajnak bizonyult a hagyma termelés számára. Az ármentesitésre különböző társulatok alakul tak. A legelső a „Sártó-Tápéi Társulat“ (1852), mely Makó alatt vezette el a vizeket. A másik a „Csongrádi Tisza Szabályozó Társulat“ (1853), a védtöltéseket építi, Kortyogót ármentesiti. Ma a város határán keresztül sok ármentesitő és belvíz levezető csa
torna vezet. Ilyenek: a Sámson-Apátfalvai főcsatorna, mely a régi Szárazér medrében vezet egy darabon s végig húzódik a Bogár- zón, a Dáli ugaron s Apátfalva község felett 2 km -re vezeti a Maros folyóba a battonyai, kovácsházi és Kopáncs mélyen fekvő részeiből a vizet. Ebbe a csatornába folyik a Zsombéki csatorna vize is, mely a nagy Zzómbék vizeit és vizáliásos területeit van hivatva lecsapolni.
A Honvédi vizeket leeresztő Jángori majd Gacsibai csatorna folytatása Gencsháti bsatorna egyesülve a szárazéri csatornával, a Sámson-Földeák mélyebben fekvő területeinek vizeit ereszti le; ez a csatorna Porgánynál torkolik a Tiszába.
Igen fontos csatorna még a város belterületén levő Nagyér csatorna is, mely a varos összes vízlevezető árkainak, elfolyó ár- tézi vizeinek befogadója. Ez a Gacsibai csatornába ömlik.
Ezek a csatornák a Szárazéri Ármentesitő Társulat csatornái, az általuk árrnentesitett terület, tehát a makói határon kivül esők is: 4039 kát. hold 1086 négyszögöl.
A Mai oson egy közúti és egy vasúti hiti vezet keresztül, melyek a közlekedésnek nagyon fontos tényezői. 1882-ben épí
tették a „Howe“ rendszerű rácsos tahidat, a vasúti Ilid a múlt év őszén (1925) készült el, addig amazon bonyolították le a köz
lekedést. A fahidat 1909-ben építették át vasbeton pillérekre. A pillérek méretezését és építését már úgy végezték, hogy a régi faszerkezetű hid bármikor modern vasszerkezetű hiddá építhető át.
A hidak, amelynek egymástól való távolsága 18 m., forgalmi szempontból rendkívül fontosak. A fahidon átvezető állami műut igen nagy forgalmat bonyolít le. Országos jelentőségét az adta
19
meg, hogy Szegedtől Arad, illetve Makótól Nagy-Szent-Miklóson keresztül Temesvár felé ez az ut vezetett. A vashídon az Acsev vasút vezet át. Nélkülük a Makó és Szeged, valamint a Makó és Bánát megmaradt 9 községe közötti forgalom teljesen megbénulna vagy csak óriási kerülővel (Hódmezővásárhely felé) nagy idővesz
teséggel és tetemes költségtöbblettel volna lebonyolítható. A ke
reskedelmi és forgalmi szempontokon kivül a hadászattal kapcso
latban is különös figyelmet érdemelnek.
*
A lakosság szaporodása naryon gyors volt. Alig száz év alatt 20.000 lélekkel lett több a város lakossága.
1X 27: 1 7 .1 4 8 1
18X 9: 2 o .6 4 4 1
1 3 5 7 : 2 5 .5 9 5 1
~ 1 8 6 9 : 2 7 ." 5 9 1
1 8 8 o : 8 0 .0 6 6 1
“ íratoT 8 2 .6 6 8 1
19 o o : 3 8 .7 o l 1
191 o : 3 4 .9 1 8 1
1 9 2 o : 3 7 .1 4 1 1
A hirtelen emelkedésre nagy hatást gyakorolt a múlt század liarmincas, főleg a negyvenes éveiben a hagyma termelés. Amint e jövedelmező termelési ágat megismerték, a szomszédos Békés- megyéből jöttek betelepülők a városba.
Anyanyelvére nézve a három utolsó népszámlálás adatai szerint:
1900: 1910: 1920:
magyar 33.289 34.317 36.5ol
német 231 2o8 189
tót 85 • 152 253
oláh 62 15o 78
ruthén 2 1 3
horvát — 4 5
szerb 21 43 17
egyéb 32 43 95
összesen 33.722 34.918 37.141
A fenti táblázatból látjuk, hogy a magyarokon kivül a más nemzetiségűek számításba alig jönnek Makón. A tiz évenkinti át-
•agos szaporulat 3.4 %.
A lakosság a következő vallások között oszlik meg:
1900: 1910: 1920:
róni. kath. 13.ol5 13.751 14.897
gör. katli. ‘ l'.5o6 1.392 1.366
református 16.836 16.968 17.484
evangélikus 486 616 742
gör. keleti 14 187 15o
unitárius 12 11 16
izraelita 1642 1.928 2.38o
egyéb 131 65 loö
összesen 33.722 34.918 37.141
A 37.141 lakos közül (1920) 18.498 a kereső és 18.498 az eltartottak száma Foglalkozásra nézve a következő a megoszlás:
összesen: ebből kereső: eltartott:
őstermelés 22.982 11.8o2 11.18o
bányászat 1 — 1
ipar 5.844 2.796 3.038
keresk. és hitel 2.678 l.o72 1 .OoO
kö:lekedés 7o5 24o 465
közszolg. és szab. fogl. 2.172 872 1,3oo
véde’ő 238 16o 78
napszámos 364 2o2 162
nyugd., tőkepénzes 648 349 299
ház cselédek 892 874 18
ismeretlen foglalk. 627 131 496
összesen 37.141 18.498 18.643
Mezőgazdaság és kertészettel 11.797 kereső foglalkozik, kik közül 8.042 férfi, 3.755 nő.
Részletes megoszlása:
önálló:
birtokos és bérlő segítő:
ij.459) l2-6o4n tisztviselő
eltartott:
kereső:
eltartott:
|.6o4 > >
21 -j 17
cseléd kereső:
eltartott:
761 ) 277 '
munkás kereső:
eltartott:
4.952 ^ 4.996 '
Házaikat legnagyobb részt vályog vagy sárból építik fel, kü
lönösen a tanyákon. (Két deszka közé hordott földet jó erősen
21
ledöngölik és erre húzzák fel a tetőszerkezetet.! Összesen 7745 ház van, melyek építési anyaga szerint igy osztályozhatók:
kő, tégla ház
tégla, kő- vályog vegyesen vályog vagy sár
fából és más anyagból tetőzetük:
cserép, pala, bádog tető zsindely, deszka nád, zsúp
A közbiztonsági törvényeink szerint újabban csak cserép, pala és bádog tetővel lehet fedni a házakat, gyakori volt a tüz
eset régebben s éppen ezért tiltották cl a gyúlékony anyagokkal való házfedést
Nagyobb épület kevés van a város nagyságához viszonyítva.1) Az utcái szélesek cs rendezetlenek. Az ACSEV állomásra vezető Csokonai utcának például, mely egyike a legforgalmasabbak
nak, szélessége 15 méter, a Kossuth utcának a Széchenyi térnél kezdődő eleje 70 in., a vége 38 m., a Vásárhelyi utca átlagos szélessége 45 m. A városnak öt tere van, utcáinak száma 212.
Tégla járók hossza 95.9 km., 85.190 négyzetméter területben.
Aszfaltjárdák hossza 26.816 m. 28.773 négyzetméter területben, belterületi kövezett utak 22 046 m. hosszúak, 110.230 négyzetméter területben, ebből 17.933 méter hosszú a törvényhatóság által ke
zelt ut, (ebből a város területén átvezető Kiszombor-apátfalvai ut 4332 m ) Külterüteti utak 63.570 m. hosszúak.
A városnak nagyon jó a vasúti összeköttetése más városok
kal. Két pályaudvara van, melyek igen nagy forgalmat honyolita- nak le. A nagyobbik és forgalmasabb az Arad-Csanádi-Egyesült- Vasutak (ACSEVi pályaudvara, naponta érkezik és indul 8 sze
mélyvonat az állomásáról. A múlt évben (1925) sinautó járatokat indítottak meg Makó és Szeged között az utasok nagyobb kényel
mére, melyek a közönségnek a nap bármely órájában rendelkezé
sére állanak. Az érkező és induló utasok száma (1923-ban) 173.270. Kisebb forgalmat bonyolít le a Makó-Ujvárosi állomás, melyre a Magyar Államvasutak vonatai érkeznek. Ezt a Hódmező
vásárhely felé utazók használják, az ország feldarabolása előtt innen lehetett Nagyszentmiklóson keresztül Temesvár felé utazni.
' *) 9 templom (2 róm. kath., 2 ref., I gör. kath., 1 ág. ev., 3 zsidó, 4 róm. kath. kápolna), 1 nyári fa szmliáz, 32 emeletes ház.
353 1.846
*5.521
6.846
* '2 0 4 695
Állomásá.a két vonat érkezik csak naponta. 28.880 volt az utasok száma 1923-ban. Úgy az egyik, mint a másik vasútvonal a béke
szerződések értelmében erősen megcsonkult, amazon nem lehet már Nagylak, Pécskán át egyenesen Aradra utazni, csak igen nagy kerülővel, Mezőhegyesen át, Békéscsabán keresztül.
A teher- és áruforgalom jelentős, az Acseven 730 tehervonat volt, 8301 kocsival, melyből tekintélyes a hagymavonatok száma.
(1923)
*
Gazdasági viszonyokkal nagyon szoros kapcsolatban van a város élete. Az emberföldrajznak egyik igen fontos tényezője a környezet és annak hatása az emberre.
A város határának területe (1923-ban) 46 709 kát. k. 3520 négyszögöl, melyből
szántóföld 36.462 kát. h. 178 négyszögöl
kert 73o » 463.5 *
rét 1.275 » 971 M
szőlő 324 » n 1126.5 •
legelő 4.528 H » 418.5 ■
erdő 275 n » 157 n
nádas 6 n 61 n
terméketlen 3.1o7 n « 176.5 n
A szántóföldek azon a termékeny lőszháton vannak, mely a Maros és a SzárazSpközött fekszikT kelet felé mindjobban kiszé
lesedve. A szántóföldet az egész országhoz viszonyítva aránylag Csanád vármegye területén találunk 1901 — 15. évi eredmények szerint a legtöbbet, mert a területnek 85.2 %-a szántóföld, ami az 1895 évi 81.9 %-al szemben jelentékeny növekedést jelent, jórészt Makó különös hatására.
A makói hagyma néven nemcsak Makón és külterületein, hanem Csanád vármegye, a békésmegyei orosházi járás, Csongrád vármegye, Arad megyei eleki járás, továbbá Csonka Torontál megyében termett hagyma mennyiség kerül forgalomba. A termés
nek 15-20 %-a az egész országnak fedezi az évi szükségleteit, 80-85 %-ot külföldre exportálnak. A más külföldi hagymával szemben megvan az az óriási előnye, hogy nagyon sokáig eláll és tárolható. Makón kétfélét termelnek: a fok- és vöröshagymát.
A fokhagymát főleg a Városhoz közel eső területeken, a vörös
hagymát pedig a kákási, apátfalvai és királyhegyesi ut mentén termesztik a makói határokon belül intenzivebben. A többi része-
23
ken kevesebbet termesztenek, mert ott a nagyobb gazdák s nem a kis haszonbéres kertészek termelik.
A termelés a XIX. század harmincas, de méginkább a negy
venes éveiben hatalmas lendületét véve intenzív gazdálkodássá fejlődött ki, főleg azon a lőszháton, mely a Maros és a Szárazér között fekszik és kelet felé húzódva az emlitett hagymavidék felé terjed ki. Az ártéri területek és a termékeny lősztábla a fő ténye
zője annak, hogy éppen Makó körül lett az országban a hagyma
termelés a legnagyobb. Hozzájárult a makói nép rendkívüli szor
galma és munkaszeretete továbbá a kereskedelmi szellem. Mig a vasutat nem építették meg a város felé, addig megrakott kocsi
jaikkal bejárták Bánát és Erdély nagy részét, eljutottak egészen Brassóig is. Kezdetben csere kereskedést űztek vele, csak a vonat közlekedés óta fejlődött ki rendes kereskedelemmé. A termelés fokozatában, mint egyik tényező ez szerepel, a másik pedig az olasz-osztrák háború, midőn az olasz hagyma nem juthatott be sem az osztrák tartományokba sem pedig Németországba, a szük
ségletet Magyarországból, éppen Makóról szerezték be a hatvanas években. Ekkor ismerték meg külföldön a makói hagymát. A hagymának legnagyobb piacai a régi osztrák tartományok, főleg Bécs, Csehország és Galiczia; Németország, Lengyelország, Fran
ciaország, Belgium, Anglia, Amerika és Afrika. A háború alatt csak a szövetségeseknek és a semleges Svájcnak tudtak szállítani, de a háború után ismét felvették az érintkezést az emlitett orszá
gokkal. r
A termelők legnagyobb része fél vagy egész holdon kertész
kedik, kis haszonbérlők, kevés a földes gazda közöttük.
' Rendkívül fáradságos és sok munkát igényel a termesztése.
A földet nagyon mélyen kell szántani (30 cm ), erősen trágyázni, mert kiéli a földet, 4--5-ször kell az elduggatott hagymát a gyom
tól megtisztítani. A vetőmagnak szánt dughagymát egész télen át szobáikban a boglya kemence felett gyékény rácson szárítják. Mig a hagymamagból kifejlődött, rendes hagyma lesz, három esztendő eltelik. A sok baj és gond, mely a nehéz munkával jár, megéri a fáradozást. Mindenkor tisztességes megélhetést biztosit a vele fog
lalkozóknak; a földtulajdonos nagy haszonbért kap, a bérlő is megkeresi a maga életszükségleteit vele, emelkedik az általános vagyonosodás. A kishaszonbérlök, hogy a földjüket minél jobban ki tudják használni, a tavaszi hagymaduggatásnál a sorok közé más konyhakerti veteményeket is ültetnek. A hagymát zölden ki-
szedik és úgy értékesítik, a másik vetemény aztán nyugodtan fej
lődhetik. A hagyma értékesítés idején szerzi meg az egész évre valóját a kertész, a ruhát, élelmiszert, gabonát és a főhustáplá- lékát a sertést ilyenkor vásárolja meg. Szociális jelentősége is igen nagy, bőséges munkaalkalmat, építő ipari munkát, pénzfor
galmat jelent, mely a város közgazdasági viszonyaival közvetve az állam közgazdaságára is hatást gyakorol. Nagy az idegen forga
lom, nagyon sok külföldi valutát adnak és vesznek a bankokban.
A mai trianon-szabta ország városai között a 14. helyet foglalja el Makó éppen a hagyma termelés révén.
Az Acsev állomásról 15 tonnás hagyma mennyiséget szállították el:
waggonokban a következő
1886: 17 w. 2>5ST, 19o4: 1562 w .
QJbk'bO
1887: 399 „
5&8S'
19o5: 846 „1888: 686 „ 19o6: 153o „ 2 ? 9 S 9
1889: 577 „ 6 6 5 5 19o7: 1635 ,, 2 ‘< í O 1890: I l l ő „ -TtS6>5 0 / 19o8: 1 4 2 7 ,, 2 1 <t S O
1991: 729 „ ^ O q ' j S J A W S 19o9: 1132
1892: 135 „ , S r S lo : 24o7 „ 3 6 < O S
1893: 1 2 3 2 ,, Óq 1911: 3ol8 „
1894: 817 „ / V ; 1912: 2469 ,, 3 7 0 } 5
1895: 8 5 6 .,, 1 ) 1913: 3 3 3 6 ,,
1896: 17o5 „
jy.}$
1914: 2o27 „ * T / l ü1897: 1 7 3 2 ,, 1915: 1332 ,, ^CfCj^G
1898: 874 „ (<M<0 1916: 163o „ 2.1,8
'/J
1899: 176o „ 1 9 1 7; 1511 „
19oo: 1 3 3 9 ,. 0C-15-> 1918: 1181 „
/T?(5
1901: 1 5 1 6 ,, 1919: 853 „
19o2: 16o7'„ 192o: 424 „ fc 3 5 C f
19o3: 2639 ,,
tn
S» ^22Á
2 ?'
A szemes termények közül legfontosabb a búza. A legjobb, a legacélosabb a tiszavidéki búza az országban, melyből igen nagy mennyiséget a makói tesz ki és ebből a legkiválóbb minőségű az említett lőszháton terem. A búza mellett csak másodsorban ter
mesztik a kukoricát, dacára annak, hogy két fordulós rendszerrel művelik a földet. Az őszi és tavaszi árpa együttvéve sem teszi ki a búzatermésnek egyhatodát sem. A rozs termelés nagyon kevés.
A múlt század közepéig csak a város közelében levő földeket szántották fel, a lakosság állattenyésztő volt főleg. A város kör
nyékén levő sok nedves rét kitűnő legelökül szolgált az állatoknak.
A vadvizek lecsapolásával és a viztelenséggel együtt járt az állattenyésztés hanyatlása is A földeket felszántották és a föld-
25
művelésbe tanultak bele az addig állattenyésztők. A művelést há
rom fordulós rendszerrel kezdették meg (búza, kukorica, ugar), majd a terméshozam fokozására áttértek a kétfordulós rendszerre.
A földet ezzel annyira kikasználták, hogy a növény testének fel
építéséhez szükséges szervetlen ásványi anyagok a talajban erősen megfogytak. Ezeknek a pótlására vált szükségessé a trágyázás, amidőn a növények által elfogyasztott ammoniákot, salétrom-, kén-, foszfor- és szénsavas sókat pótolni kellett. Makón eddig nem lehetett másról szó csak állati trágyázásról. Csak néhány éve kezdették meg a műtrágyázást. A földnek intenzivebb művelése hozta létre a mai tanya-világ kialakulását. A belterjes művelésnek ugyanis nagyon nagy hátránya volt az, hogy igen nagyok a tá
volságok és nem tudták elvégezni a munkások az aznapra kisza
bott munkát; nagyon sok időt vett igénybe a városból ki és este a földről hazamenés. Kezdetben csak nyári szállásul szolgált a gazdának (tavasztól őszig) a tanya. Később pedig állandó lakhelye lett. A legtöbb tanya belseje egy szoba, konyha. A lakás egy fe
dél alatt épült az istállóval. A módosabb gazdának már külön konyhája és esetleg két szobája van, melyből az egyiket a frissen csépelt szemes gabona szárítására használja. A terményt leönti a felmázolt földre, csak azután viszi zsákokba szedve a városban levő házába a kiszáradt gabonát. A tanya mellett nem ritkán konyhakert van, gyümölcsfákkal, a városhoz közelebbi részeken néhol szőlővel vegyesen beültetve. Nyár végén az állatokat kivi
szik a tanyára s a tarlón legeltetik, ezáltal igen sok takarmányt megtakaritanak. A szétszórt tanyák annyira elszaporodtak, hogv azokat összpontosítani kellett, minden központ megkapta a nevét.
Ma a következő tanyaközpontok vannak a város külterületén:
Hatrongyos, Csókás, Dál, Mezőhegyesi utmenti, Rákos, Igás, Lele, Földeák, Komlósi és Királyhegyesi utmenti, összesen 1384 tanyával.
Az egyes központokban iskolákat létesítettek és különböző fogyasztási szövetkezeteket állítottak fel.
A föld első tagosítását 1830-ban kezdették meg, midőn minden telek egy sessiót, 46 kát. h. földet kapott, melyből 30 kát. h. tanyai szántó, 8 kát. h. legelő és 8 kai. h. „Járandóság“
volt.
1 sessiós gazda 84 volt
1 — 2 f f f f G8 „
2__3
f f f f 5 ,.
3 f f f f 1
3 - 5 f f .. 2 „
5 f f f f 0“ f f
A további tagosításoknál megszűnt a régi elosztás, a földet uj birtokosok kapták. 1920-ban
nagy és középbirtokos nincs lo o holdon felüli birtokos 2
3°o „ „ „ 23
3o— loo hold közötti birtokos 338
l o —3o „ „ „ 1163
lo holdon aluli törpe birtokos 3842
Az utóbbi törpe birtokosok közül a legtöbb hagymaterme
léssel, mint a legjövedelmezőbb termelési ággal foglalkozik.
A múlt század közepén az árterekben a fáknak 80 %-a fűz és nyárfa volt. Az ártereket 1897— 1900 évek között újra fásitották, közben kipusztitották, úgy, hogy 1911-ben csak 184 kát. hold maradt meg a város tulajdonában. Ezek az erdők a csipkés és landori földeken vannak a Maros hullámterében. A városon kívüli erdősítést csak 1921-ben kezdik el a magánosok. Egy-egy birto
kosra 160 négyszögölet számítva a fejlődés elég gyors.
11421 -ben 3 erdőbirtokos
1!)22-ben 14 „
1923-ban 53 „
lí>24-ben "l „
1925-ben l2o „
Erdőnek számit a fenti adatokban a tanyák melletti gyümöl
csös is. 1925. végén a város határában levő erdők összesen 246.9 kát. holdat tesznek ki, melyből
tölgy 8.1 kát. hold
akác 51.o )» »>
nyár 22.6 >» »♦
fűz 112.6 M >t
egyéb lomb fa 52.6 f f M
Az akácfát nagyon szívesen ültetik. Ezt használják a mellék
helyiségek építésénél ép úgy, mint szerszámfának. A 12.6 kát.
hold füzesből 9 kát. hold nemes füztelep; a fiatul fűzfa vesszőket kosárfonásra használják. A kosárfonás nem fejlődött ki önálló iparrá, csak a házi szükségletek kielégítésére termelnek.
Makón az északnyugat-délkeleti irányú szél az uralkodó. Az erdőtelepítésnél tekintettel vannak arra, hogy a telepitett erdők, szárnyék erdő jellegével bírjanak. Az erdősítésre legalkalmasabb fafajok az árterekben a tölgy és a nyár. A vizáilásos helyeken uralkodó fa az akác, mellette a japán akác és a különböző kőris
fajok jönnek figyelembe.
Q n ijt b a : Z so m b c k
v e r ttc u Z
Hargita Prv*\dium
•5ütni A'íA/oj
C / in a b c ta in
\ Scrnzdas
Z O t i B O B
(C
S I Ó N I S
T E R R L N U .rí POS ' E WOU/S
FÖLDIÁK
p á r b p R / L D / i
LELE
MAPPA
PASCUUM IN T E R N I OPPIDIANI COMMUNITATIS M A K Ó
13 323 Juaer*
t m*á oo K te ttn tJtn s.
1 6 0 5 . T E f í R E N U M
Te rr e n u kPoss APÁTFALVA
Ma a szikes területek megjavítására főleg a fásítással kísér
leteznek amennyiben keresik azt a fafajt, mellyel a talaj jobbá tehető volna. A zsombékok és a Szárazér szikesein több kevesebb eredményt értek el máris a mezei szil, kanadai nyár, amerikai dió és a koelreutéria fajokkal, — a jövő feladata lesz az eredmények megállapítása.
A gyümölcsfákat nagyon elhanyagolták. Csak a régi szőlők
ben maradtak meg (Ingó, Ardics, Verebes), de több faj kiveszőben van (pl. a birs és a barack). A meggyfákat ültetik legtöbb helyen, a talajnemnek az felel meg legjobban. A város 1925-ben 5 kát.
holdat telepített be meggyfákkal, melyet állandóan növelni fognak 5—10 kát. hold átlaggal évenkint.
A szőlőtermelés nagyot hanyatlott a filoxera pusztítása óta.
A múlt század kilencvenes éveiben még nagyon sok bort termel
tek, de a bort kevés alkohol tartalma miatt eltartani nem tudták, könnyen megecetesedett, azért a termést, mint csemege szőlőt Németországba küldötték, helyette más vidékről szállítottak Makóra.1) Ma a szükségletek kielégítését alig fedezi a termés.
A város területén semmiféle fenyőfát nem tudtak meghono
sítani, itt-ott láthatni csak egy-két darabot belőle.
Iparral foglalkozók három kategóriába tartoznak:
A tulajdonképeni iparral foglalkozó népesség foglalkozási viszonya:
Nagyon fontos ipar, mely a mezőgazdasággal szoros kapcso
latban áll a malomipar. Ma 6 nagy gőz- és hengermalom van a városban s ha elsőrendű lisztet akarnak őrletni, úgy egész Csa- nádmegyéből ide hordják terményeiket feldolgozásra.
Régebben a szél és „száraz“ malmokban őröltettek, a Ma
roson pedig vizj malmok voltak. A száraz malomban lóval darál- ') Innenső-, túlsó Jámgori, Szent Lőrinc, Verébhegy (Verebes), Szardics (Ardics), Priitskös, Fingó (Ingó), Ujj-hegy szőlőiben termelik a szőlőt.
a) tulajdonképeni ipar b) házi és népipar c) vándor ipar
lí) i:i
önálló tisztv.
tanor.c segéd szem.
