D R . L ASKAY G ÁBOR EMLÉKÉRE
Így ismertük mi…
Aki ismerte, annak nem kell elmesélni, milyen ember volt. Én még azon szerencsések közé tartozom, akiknek nem egy órát tartott és színessé tette az olykor nehézkes egyetemi éveket. Az órákon mindig lelkesen „mesélte” az épp aktuális anyagot és szinte úgy éreztem magam, mintha a nagypapám mesélne nekem. Egyfajta hangulat övezte az órákat, amiket át kellett élni ahhoz, hogy az ember tudja, milyen Laskay bácsi órája.
Szokták mondani, hogy az ember arra törekszik, hogy élete során maradandót alkosson.
A Tanár Úr nem csak szakmai területen, hanem a diákjai körében is maradandót alkotott, mert akiket tanított azokban biztosan szép emléket hagyott és garantáltan mindenki a szívébe zárta.
Fazekas Emese
Nehéz szívvel kezdek hozzá, hogy megírjam ezt a néhány gondolatot. Mindebben közre játszik, hogy alapvetően sem találja az ember a megfelelő szavakat ilyen helyzetben. Másfelől pedig még mindig hihetetlennek tűnik, hogy eltávozott közülünk egy ilyen értékes ember.
Részemről viszonylag későn ismertem meg őt személyesen is. Ennek apropója az épület felújítása volt, amikor is a labor felszerelésünk egy részének az ő laborja biztosított helyet, ezáltal én is csak ott tudtam dolgozni. Már első alkalommal is roppant mód energikusnak láttam őt, és mondanom sem kell mennyire pozitív benyomást keltett a kedvességével.
Szeretettel, sőt mi több, érdeklődéssel fogadott. Abban a néhány hónapban többször is volt alkalmam vele beszélgetni, és rájöttem, hogy az a fajta lendületesség, ami magánemberként is jellemezte, a tudomány iránti lelkesedésében is megmutatkozott. Annak ellenére, hogy nem azzal foglalkoztam, ami szorosan kötődött az ő munkásságához, mindig érdeklődéssel kérdezgetett erről-arról. Ezen kérdések mögött nem csupán felszínes kíváncsiság volt, hanem egy igazi tudós ember kérdései. Őszintén bevallom, hogy néha igencsak sarokba szorított, annak ellenére, hogy úgy gondoltam, tudom mit csinálok.
Mindehhez persze az is hozzátartozik, hogy lelkesítőnek tartottam ezeket a beszélgetéseket.
Egyfelől azért, mert az irányából valódi érdeklődést éreztem, másfelől pedig engem is gondolkodásra késztetett, és sok olyan dologra rájöttem időközben, ami addig fel sem merült bennem. Már csak ezért is mindenképp hálával tartozom neki, és sosem feledem azokat a beszélgetéseket.
Közvetetten is volt szerencsém vele találkozni az előző félévben egy kurzus keretein belül. Túlzásnak hangozhatna, de nem érzem annak, hogy a legjobb előadások között tartom számon azokat, amelyeket ő tartott. Felesleges lenne ecsetelni, hogy mennyire inspiráló gondolatmenettel tette mindezt, és, hogy mennyire szuggesztív előadó volt. Aki hallotta őt, az ennyivel is több lett, és szívesen visszaülne még néhány előadásra, ha tehetné.
Végezetül még annyit írnék, hogy nagyon boldog vagyok, hogy megismerhettem, és köszönöm neki mindazt, amit tanáromként és emberként nyújtani tudott nekem. Remélem sosem felejtem el, és mindig példaként fog szolgálni számomra és másoknak is az a fajta elhivatottság, amit ő képviselt. Ez pedig vonatkozzék a tudományos szemléletre, és a jövő nemzedék tudósainak nevelésére egyaránt, akiknek a sorsát mindig a szívén viselte.
Nyugodjék Békében!
Zahorán Szabolcs
Az első kurzusom felvételekor hallottam már Laskay tanár úrról, de nem ismertem közelebbről. Ahogy beültem az előadására, az első perctől fogva szimpatikus volt, valószínűleg ezért is vagyok elfogult vele kapcsolatban. Képes volt még a kevésbé izgalmas témákat is olyan átéléssel és a szakmában nehezen megvalósítható egyszerűséggel átadni, hogy mindig inspirált, nézzek utána egy-egy témának alaposabban. A tudományos felkészültsége annyira lenyűgözött, hogy a bizonyításvágy egyre csak nőtt bennem mind magam felé, mind az ő irányában. Később volt alkalmam beszélgetni is vele, így megtapasztalhattam, hogy a szakmáján kívül is realistán látja a világ történéseit. Nem szégyellte megosztani a véleményét. Ha látta, hogy tisztességesen, emberien dolgozunk a céljainkért, hitt bennünk és biztatott. Mikor elmeséltem neki, hogy megyek a TDK helyi fordulójára, kérdezgetett a munkámról, én pedig próbáltam minél szakértőbben válaszolni.
Ennek ellenére néha annyira bele tudott kérdezni a részletekbe, hogy csak szótlanul néztem és gondolkodtam, mennyi mindent kell még tanulnom ahhoz, hogy legalább fele olyan felkészült legyek, mint ő. Nemcsak a saját szakterülete iránt tanúsított érdeklődést, kíváncsiságot és tiszteletet, hanem a biológia és az élet minden irányában naprakész volt.
Ha visszanézek, azt tudom mondani, hogy pár év alatt nemcsak a tudását adta át nekünk a lehető legnagyobb beleéléssel, hanem ösztönzött minket, hogy napról napra jobb emberekké váljunk, fejlődjünk, mind a szakmában, mind az élet más területein.
Papp Henriett
UV hét előtti héten mentem vizsgázni, de eléggé rosszul lettem és kb. csak az egyesért mentem be, mert nem nagyon tudtam tanulni. Látta rajtam, hogy nem vagyok a topon, és mondta, hogy próbáljam meg a jövő héten. Aztán eszébe jutott, hogy a jövő hét már UV hét, úgyhogy mondta, hogy nem írja be az egyest, hogy ne kelljen fizetnem a vizsgáért. Ráadásul még ő kérdezte tőlem, hogy mikor érek rá bemenni vizsgázni, aztán jól elbeszélgettünk arról, hogy átmegyek fizikára, és szurkol nekem a továbbiakhoz. Nemcsak szakmailag, de emberileg is nagyon kiváló volt. Hihetetlen aranyos volt, és külön tisztelet, hogy az irodájában vizsgáztatott, nem a táblánál mindenki előtt.
Karasi Cintia
"Sok tanárt megismertünk mióta a padban ülünk, de Laskay Gábor Tanár Úrról elmondható, hogy nem felejtett el ember maradni.
Távolra ment, közel maradt Két keréken örökmozgó lakat A kulcs hozzá mi vagyunk
Keréknyomot is csak általa hagyunk"
Mészáros Ádám
Ő nemcsak egy tanár, egy jelenség volt az SZTE-n! Az egyetlen, aki bármikor, bármivel kapcsolatban került szóba, mindenkitől csupa jót lehetett hallani felőle. A múltkori vizsgaidőszakban a tőle kapott növényi sejtbiosz elmélet-gyakorlat dupla jelesből merítettem erőt a legnehezebb vizsgákra készülve is.
Szabó Gábor
Jártam úszni csütörtökönként, és dél körül mindig jött ki a konditerem felől a Sportcsarnokból. Mindig köszönt, hogy „csókolom”, aztán felpattant a biciklijére, és eltekert a biolig. Bennem ez a kép maradt meg róla a legjobban.
Korom Lídia
A legelső egyetemi napunkon (első évesek) volt vele óránk, és az első benyomásom az volt, hogy de jó, hozzá tuti be fogok járni, mert nagyon kedvesnek tűnik. Ez az utolsóig nem is változott meg. Ő volt az egyedüli, aki sosem kezdte el úgy az órát, hogy meg ne kérdezze, hogy vagyunk. Egyetlen olyan szava sem volt, amivel kevesebbnek érezhettük volna magunkat. Jó volt a tudat, hogy van egy tanár, akitől nem kell félni, ha kérdezünk, mert biztos nem fog megbántani. Örülök, hogy megismerhettem.
Juhász Erzsébet Antónia
Azon szerencsés diákok közé tartozom én is, akiket tanított Laskay tanár úr. Személy szerint nagyon szerettem az óráit. Azt szerettem a legjobban bennük, hogy egész végig fent tudta tartani az érdeklődésemet a téma iránt a tanár úr, hihetetlen jó előadó volt. Emellett nagyon nagy tudású ember is volt. Nagyon sajnálom, hogy egy ilyen jó ember távozott közülünk.
Papp Henrietta
Laskay tanár úrral nem volt közvetlenebb kapcsolatom, de vizsgáztam már nála egyszer-kétszer. Vizsga alatt az ember fia sosem érezte a hurkot a nyaka körül, a tanár úr higgadt, segítőkész kérdéseivel építtette fel velünk a feleletet. Az Msc-n szembesültem azzal, hogy ő tényleg szeret tanítani, tananyagait magas szintű igényességgel állította össze.
Szakmai felkészültsége előtt bármelyik tudós fejet hajthatott volna. Még valamivel szembesültem vele kapcsolatban, ilyet a Bsc alatt sosem érezhetett az ember. Laskay Gábor szeretett minket diákokat, sőt, érdekelte őt a sorsunk, ami nem sok tanárról mondható el. Az Msc első félévében alakult ki bennem róla egy igazi kép, ő egy jó ember, kiváló oktató és valószínűleg kiváló szülő is volt. Amikor fülembe jutott a rossz hír, összedőlt bennem egy világ, és szerintem nem csak bennem, hanem több diáktársamban is. A tanár úr mindig is fittnek látszott, éppen ezért váratlan dolog volt ez számunkra. Hatalmas űrt hagyott maga után, amit nehéz lesz bárkinek is betölteni. Úgy gondolom, hogy mindenkinek csak szép emlékei vannak vele kapcsolatban, sosem fogom őt elfelejteni. Nyugodjék békében!
Szkibinszkij Edgár
Nekem az első benyomásom a tanár úrról, olyan átlagosnak mondanám, jól magyarázott, jók voltak a diái, viszont észrevettem, hogy nagyon kedves, később rájöttem, hogy a többi tanárhoz képest ő más. Ez mind akkor tisztult ki előttem, mikor növény sejtbioszból és gyakorlatból mentem hozzá szóbelizni. Az anyagot megtanultam, de nagyon izgultam, mivel nála volt az első egyetemi szóbeli vizsgám. Az irodájába hívatott és látta rajtam, hogy nagyon izgulok. Nem érdekelte hogy azért-e, mert nem tudom az anyagot vagy mert ilyen a természetem. Beléptem az ajtón, leültetett és megkérdezte, hogy kérek-e egy pohár vizet (hirtelen annyira meglepődtem a kérdés hallatán, hogy még jobban izgulni kezdtem, egyszerűen nem tudtam hova tenni a kérdést), amit természetesen visszautasítottam illedelmesen. Majd nem az anyagról kérdezett, hanem kíváncsi volt, hogy honnan jövök, mik a céljaim, és miközben megszeppenve válaszolgattam, kezdtem feloldódni. Mikor ezt szerintem ő is érzékelte, megkérdezte melyik témakör tetszett a legjobban és arról meséljek.
Majd miután elmondtam, az egész anyagból kérdezgetett és végül dupla jelessel jöttem ki tőle. Ekkor éreztem, hogy milyen nagyszerű tanár és ember is valójában. A nagy tudása és kedvessége mellett volt egy számomra megmagyarázhatatlan tekintélyt parancsoló jelleme, ami a kedvenc tanárommá tette. Nem találkoztam még ilyen tanárral, és szabályosan egy hatalmas gombócot éreztem a torkomban, mikor megtudtam a hírt, hogy elhunyt. A legjobb tanárt vesztette el az SZTE.
Antal Zsolt
Nekem nagyon kedves emlékeim vannak Laskay tanár úrról. A növényszervezettan előadást tartotta nekünk tavaly ősszel. Éreztük a törődését, hiszen egy csomó hasznos információt elmondott nekünk a szakról, az órafelvételről, vizsgaidőszakról ilyesmik.. Mondta, hogy készüljünk fel, mert nehéz lesz a következő pár év, de biztatott is, hogy nem véletlen kerültünk ide. Amikor eltelt kb. egy hónap megkérdezte, hogy hogy vagyunk, hogy érezzük magunkat, nemcsak formaság volt, tényleg beszélgetett a hallgatókkal egy kicsit. Nekem személy szerint nagyon jól esett.
Ő valóban tanított. Mindig hagyott időt, hogy le tudjuk írni, amit mond. Sőt, a zh- kat kiosztotta és elvihettük magunkkal, hogy abból is tanuljunk.
A tanév végén találkoztunk megint. Annál a bizottságnál felvételiztem MSc-re, amelyiknek ő is a tagja volt, és pont növényszervezettanos tételt húztam. Nagyon fáradt voltam már a vizsgaidőszak miatt is és persze izgultam is, de Ő végig olyan türelmes és segítőkész volt. Amikor kijöttem nem voltam feldobódva, féltem, hogy sok pontot levonnak majd, rossznak éreztem az egészet.. Amikor megkaptuk az eredményt és megláttam, hogy csak 3 pontot vont le… tényleg nem tudom leírni azt az érzést. Nehéz volt megállni, hogy ne sírjam el magam.
Biztosan lesz még olyan pillanat a következő félévekben, vizsgaidőszakokban, amikor majd megfordul a fejemben, hogy esetleg feladom. De akkor eszembe fog jutni a biztatása és az, hogy Neki is köszönhetem, hogy olyan pontszámot kaptam, amivel szinte biztos volt, hogy felvesznek. És ezért olyan, de olyan hálás vagyok Neki.
Bárcsak ismerhettem volna még jobban. Nagyon kedves és jó embernek tartom.
Soha senkitől semmi rosszat nem hallottam róla. Igazi Pedagógus, így nagybetűvel.
Fekete Eszter
Ami nekem nagyon meghatározó volt az az, hogy első évesként felvettem a Tanár Úrnál a Sejtek halálát. Bevallom, azért vettem fel, mert mindenki azt mesélte a kurzusról, hogy könnyű tárgy és elsősként igyekeztem begyűjteni pár ilyen órát is. Ezzel szemben a tananyag nehéz volt, apoptózisról szólt, amiről szinte akkor hallottam először bővebben. Ennek ellenére bejártam minden órára, nem csak becsületből, hanem azért is, mert nagyon jó volt hallgatni az órát! Élvezetes volt és nagyon jó hangulatú. Persze fogalmam sem volt arról, hogy hogy fogok belőle levizsgázni. Még vizsga előtt is próbáltuk átbeszélni az anyagot az egyik barátnőmmel. Amikor bementem, Laskay Tanár Úr megkérdezte, hogy melyik a kedvenc témám, kezdjük azzal. Szerintem az első olyan vizsgám volt, ahol anélkül mondtam el a fél anyagot, hogy tételt húztam volna és ezt észre se vettem.
Fehér Mária
Tanár, mentor, barát... Talán ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni, azt amit a Tanár Úr jelentett nekem. Bármiben a segítségemre volt, legyen szó szakdolgozati vagy egyéb tantárgyi gondokról, esetleg magánügyekről. Ha csak pár ösztönző szó, tanács erejéig is, de mindig is éreztem, hogy figyelemmel követi a sorsom. Még az egyetemi évek után is... Kicsit még most se hiszem el, hogy már nincs. Remélem az a tudás, esetleg némi életszemlélet sokakban továbbél majd, amit tőle kaptunk. Hiszen kétszer hal meg az ember: először mikor a lélek elhagyja a testet, és másodjára, amikor az a személy hal meg,aki utoljára emlékezett rá.
Köszönök szépen mindent, Tanár úr: "Kedves Éva"
Rácz Éva
