Adóstatisztika. II. füzet

9'. szám.

—— 785 —— '1932

és augusztus havában, tehát rövid két hónap

alatt 11'l%—al csökkent, ugyanakkor az élelmezési

költségek alakulását mutató index nemcsak, hogy nem csökkent, hanem valamivel emelkedett is. Igaz, hogy a nagykereskedelmi indexnek most említett nagyarányú csökkenését elsősorban a takarmány—

t'élék áresése okozta, ami természetesen nem bír-

hatott befolyással a létfenntartási indexre.

A ruházati cikkeknél észlehető a múlt év őszén a válságos idők behatása. Ez az index meglehető- sen megegyezik a nagykereskedelmi index ipar- indexének árvonalával. Az őszi emelkedés után, mely kulminációs pontját december végén érte el,

lassú, fokozatos és megszakítás nélküli árlemorzso—

lódás következett.

A lakásbért teljesen változatlannak kellett megállapítani, mert a hivatal az index számításá—

nál a megkötött béreket vette alapul, miután a la- kások jóval nagyobb felénél még mindig nem sza- badultak fel a bérek.

A létfenntartási költségek alakulását néhány külföldi államban az alábbi kis összeállítás mu- tatja be.

Létfenntartási költségek indexszámat néhány országban.

Bázis 1931. 1 9 8 2.

:100) XII. I ll. Ill. IV. V,. VI. VII.

1914.Vll 108 109 108 108 107 107 109 108 Ausztria,.

Németország 1913/14. 130 124 122 122 122 121 121 122 Bulgária... .. 1914. 80 78 76 76 76 75 75 75 Dánia .. .. 1913. VII. 154 _— —— 155 — —— 154 —- Am. Egy. All. 1923. 88 St 80 80 79 78 77 77

Franciaország 1914. 108 108 109

Olaszország .. 1914.1-VI. 129 13; Ig! 130 re,—1 1559 120 155

Norvégia .. .. 1914. VII. 150 150 150 150 150 149 149 149 Németalföld 1911—1913.145 —— — 141 -— —— 141 _—

Lengyelország 1914. 88 80 81 80 82 84 82 781 Pománia . .. 1914. 86 84 83 82 81 80 77

Nagy—Britannia 1914. VII. 147 147 146 144 143 142 143 13

Svédország .. 1914. VII. 157 — — 157 — — 156 ——

Svájc .. .. .. 1914. VI. 145 144 142 142 140 139 138 138 Cseh-Szlov. 1914. VH. 102 102 101 104 102 103 104 102 Magyarország 1913. 100 99 98 98 97 99 99 98

Az indexszámok összeliasonlításánál a leg—

nagyobb óvatossággal kell eljárni, mert a számi—

tási rendszerek annyira különbözők, hogy az in- dexek abszolut színvonala tulajdonképen egyálta—

tán nem alkalmas arra, hogy egymással szembe- állítsák. Összehasonlításra csak irányzatok, emel—

kedő, vagy csökkenő mozgásuk alkalmas. Ezt te—

kintve látjuk, hogy az indexek jórészénél az irány—

zat csökkenő volt. . zőnyi Gyula dr.

' . ._ .

I a

a IRODALMISZEMLE e §

Könyvismertetések.

Chronigue de liwes.

Adóstatísztika. Il. tüzet.

Statistigue des impőts, Iíe'fascicule.

Kiadja a M. kir. Pénzügyminiszter.

Publíéc par le ministre royal hongroís des Finam'es.

Budapest, 1932. 239 l. —— ?.

Re'sume. Ijouvmge contient des tubleuux com- pfiratifs sur les contributions en 1929—31, ainsi (lue des renseignements détaillés sur l'assiette et le rende-- ment des impóts (lirects. Les elit/izes relatifs aux contributions indiouent aussi la proportion des im- póts pur Itubitont, et la répartition des contributions entre les collectivités ayant leve' (les impóts, Les (lmpitres sur l'assiette et le rendeznent des impóts font connaítre, entre autres, la répartition des im-

póts et (les contribuubles por comitat et ville auto- nome, les urrémges d'impóts () la fin (les années envisagées, et les résultats des adjudicutions et des ventes aprés soisie,

Pur ses ubondunts documents, ce travail peut ötre considéré comme la plus importante — source strttistígue des contributions de Hongrie.

A világháborút követő évek folyamán a gaz- dasági rend feltűnő strukturális változásokat mu- tat, ami az antarchikus elv mind szélesebb körű

alkalmazz'isával, másrészt az állami beavatkozás

egyre növekvő érvényesülésével van szoros össze—

függésben. A magángazdaságnak az állam részéről történő fokozottabb ellenőrzése és irányítása 5 al—

talában a közületeknek folyton növekvő gazdasági tevékenysége határozott eltolódást jelent a kollek- tív gazdálkodás irányában. Úgy az állam, mint az egyéb kollektív testületek sokkalta nagyobb köll—

ségvetéssel dolgoznak ma, mint a háború előtt s miután a társadalomgazdalkodás számos olyan ága került tevékenységi körükbe, melyekről azelőtt a magángazdaság gondoskodott, a közületek a nem- zeti vagyon- és jövedelemmegoszlás körül is döntő befolyást nyertek. A közületi gazdálkodásnak ez az erős térhódítása érthetővé teszi, hogy a tár- sadalom fokozott érdeklődéssel kíséri annak min—

den tontosabb megnyilvánulását. E szempontból rendkívül fontos feladat vária közületi pénzügyi statisztikára, mely elsősorban van hivatva a közü- letek gazdálkodásába bevilágítani és annak ered- ményéről számot adni. A háború után különö—

sen az állampénzügyi statisztika terén tapasztal- ható jelentős fejlődés, melynek előbbrevitele terén a Nemzetek Szövetségének gazdaságstatisztikai osztálya szerzett kiváló érdemeket, mely a háború

9. szám.

———786——

után az állami költségvetésekről, az állami adóssá-

gokról és az adózási viszonyokról nemzetközileg is összehasonlítható rendszeres kimutatásokat ál-

lít össze. ;

A dolog természetéből folyik, hogy az állam- háztartásra vonatkozó gyüjtőadvatokat az illetékes pénzügyi szervek állítják össze és teszik közzé, de már a budget legfontosabb elemének, a köz- jogi szolgáltatásoknak részletekbemenő analizá- lása és olyan csoportosításban való feldolgozása, mely a közszolgáltatásoknak megoszlására, azok- nak a termelésre és fogyasztásra, valamint az egyes társadalmi rétegekre gyakorolt hatására nézve hivatott felvilágosítást nyujtani, a hivatalos statisztikai szolgálat feladatát kell, hogy alkossa.

Ennek a feladatnak az elvégzésére pedig annál nagyobb súlyt kell helyezni, mert a jól kiépített adóstatisztika nemcsak arra hivatott, hogy az adó- zás elsőrendű fontosságú kérdésének gazdasági és

szociális vonatkozására világosságot derítsen, ha—

nem előfeltétele az egész adórendszer helyes kiala- kitásának is, ami az egész gazdasági életműködést döntően befolyásolhatja.

Az adóstatisztika fejlettsége általában külföl—

dön sem áll még olyan fokon, mint amilyet jelentő—

sége megkívánná. Újabb időben már Németország produkált figyelemreméltó teljesítményeket az adó- statisztika kiépítése terén s a Statistisches Reichs- amt legutóbbi idevonatkozó közleményei a pénz- ügyi statisztika eme fontos ágának jelentős fejlődé—

séről számolnak be.

Hazánkban a háború előtt 1893-ban az egye—

nes adóret'orrmmal kapcsolatban tett közzé a pénz- ügyminiszterium egy kiadványsorzatot, amely az állami és önkormányzati fontosabb adónemek fő- eredményeit foglalta magában. Az adatok sziszte—

matikus elrendezésének és különböző kombiná—

ciókban való feldolgozásának azonban ebben a munkában még csak halvány nyomait látjuk. Ilyen nagyobb terjedelmű adóstatisztikai munkálat ege—

szen a legutolsó időkig nem is jelent meg. A Sta—

tisztikai Hivatal 1925-ben az egyenes adókról ké—

szített ugyan egy nagyobb szabású feldolgozást, ennek eredményei azonban nyilvánosságra

kerültek. 1929-ben a pénzügyminisztérium egy na- gyobb terjedelmű füzetben bocsátotta közre az 1928. évi egyenes adókivetések és befizetések ered—

nem

ményeinek részletes statisztikáját, kiegészítve a többi adónemek országos főeredményeire vonat—

kozó adatokkal. A most megjelent ll. füzet a fenti munkának folytatása s az egyenes adók 1929——

1931. évi kivetési és lerovási eredményeit ismerteti.

A munka azonos rendszerben készült s nagyjában ugyanolyan tartalmú, mint az I. sz. kiadvány. A közölt anyagot hármas beosztásban tárgyalja: az I. rész az 1928—31. évi közterhek összehasonlító kimutatását tartalmazza annak részletezésével, hogy

1932 '

m

az adóbevételek az állam és az egyéb közületek k _

zött mikép oszlanak meg, a II. a fenti időszak kive-V

tési eredményeit, a 111. pedig a lerovás adatait fog- lalja magában. A főbb adónemeknél kiterjeszkedik az adóforrások szerinti megoszlásra, a jövedelem- és vagyonadónál pedig az 50.000 P-n felüli adózók foglalkozási ágak szerinti szétválasztására is. Kii- lön táblázatok tartalmazzák az adóhátralékokról, valamint a megtartott ingatlanárverésekről várme- gyék szerinti részletezésben feldolgozott adatokat s végül az egyes főfoglalkozási ágak egyenesacló terhéről összeállított eredményeket. A kiadvány te- hát elég gazdag anyagot ölel fel s publikálását an- nál nagyobb megelégedéssel kell fogadni, mert ez- ; időszerint ez az egyetlen munka, mely a közszol- gáltatások mikénti alakulásáról s néhány fontos vonatkozásban való megoszlásáról tájékoztatást nyújt. Annál is inkább szükség van ma ezeknek az adatoknak meggyőző erejére, mert a közterhek nagyságáról s azoknak a különböző társadalmi ré- tegek közti megoszlásáról szenvedélyes vitákat pro-

vokáló, merőben ellentétes nézetek vannak elter-

jedve. A továbbiakban a tehermegoszlás kérdésére még visszatérünk, egyelőre azonban néhány leg- jellemzőbb es érdeklődésre számottartó adatát ki—

vánjuk a kiadványnak ismertetni. Mindenekelőtt azonban rá kell mutatni a munkának ama feltűnő alaki hibájára, hogy az egyes táblázatokban nap-

tári évek szerint csoportosítja az adatokat, ami az

érvényben levő költségvetési rendszer mellett szo- katlanul hat és félreértésekre ad alkalmat.

A közszolgáltatások (állami és önkormány—

zati adótermészetü bevételek) országos főösszegei az elmúlt 4 év folyamán jelentékeny csökkenést mutatnak. 1928-ban 1.298, 1929-ben 1.298, 1930-ban

1.193 és 1931—ben 1.129 millió pengő volt a közjogi bevétel összege. Ennek megfelelően csökkent a fe—

jenkinti közteher is (még pedig a népesség szapo- rodása folytán a fentinél erősebb mértékbenl, mely az említett évek sorrendjében 150, 149, 137 és 129

pengőt tett (1913-ban 89 pengő volt), (Meg kell itt jegyeznünk, hogy a fejkvóta kiszámításához ata—

pul vett népesség nem egyezik a Statisztikai Hiva—

tal által kimutatott kiszámított népességgel, bár a különbség nem oly nagy, hogy a fejenkinti teher—

nél lényegesebb eltérést eredményezne). Az egye- nesadók kivételével minden bevételi csoport lénye—

ges visszaesést mutat, de legfeltűnőbb a forgalmi

adók, különösen pedig a vámbevételek csökkenése,

mely 1931-ben az 1928. évinek alig a felét tette. Ez a körülmény a kül— és belforgalomnak részben a válságból folyó, részben mesterséges megszorításá—

ból magyarázható. Az egyenesadó hozamánál tn- lajdonképen szintén csökkenés állt be, s a mutat—

kozó emelkedés elsősorban az elmúlt évben belm—

zott szükse'gadó s az alkalmazottak külön adójá—

nak eredménye. Az egyenesadók közül egyedül az

9.— szám. —— 787 —— 1932

önkormányzati pótadók mutatnak jelentékeny zet különben az egész munka legértékesebb részének

emelkedést. tekinthetö, mert az egyes adók eredménye, kivetési

Említésre méltóak a kiadványnak azok az adatai, melyek az egyes adónemeknek az állam és az egyéb, adószedésre jogosított közületek közti megoszlását mutatják. Látható ezekből, hogy az állam részesedése a jövedékeknél 100%-os, a vá-

mok és illetékeknél is meghaladja a 80%—0t, mig az összes egyenes adókból csak 51'60/0 esik rá, mi—

után az általános és az alkalmazottak kereseti adója, valamint a pótadók és útadó közel 200 mil-

lió pengőt kitevő hozama az önkormányzatok be- vételeit alkotja. A közjogi bevételeknek adónemek

és az adóztató közületek szerinti megoszlását fel- tüntető rendkívül érdekes táblázatok adatainak ismertetésénél nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül

azt a statisztikai szempontból kifogásolható hibát,

mely az összesítő táblázatok szerkezetében olyan szembeszökő módon jelentkezik. Az 1928. év (40.

lap) százalékos táblája pl. azt mutatja, hogy az egyes közületek összes saját bevételeiből a külön- böző bevételi nemek milyen arányban részesed- nek, a részlettáblák viszont azt tüntetik fel, hogy az adónemek összbevételéből a különböző közü- letek mily mértékben részesednek; a részlet- és az összesítő százalékos táblázatok között tehát nincs meg a logikai kapcsolat. Másik feltűnő fogyatékos- ság, hogy az egyes évek összesítő táblai nem azo- nos szerkezetűek s így az összehasonlítást meg- nehezítik. Az 1980. és 1931. évek összefoglaló táblai ugyanezen részben nem az egyes közületek össz- bevételeit veszik IDO-nak, hanem az egyes adó- nemek végösszegeit. Az 1929. év összesítő táblá- zata pedig egészen érthetetlen, mivel egyik része az 1928., másik fele az 1930—1931. évekhez ha-

sonlóan van összeállítva. Ugyanezek a megjegyzé—

sek vonatkoznak a következő (4. sz.) kimutatás összefoglaló százalékos tábl—ázataira is.

A fentebb tárgyalt részt a helyhatóságok és hitfelekezetek által szedett, a főkimutatásban gyüj- tőnév alá foglalt adók és illetékek részletezésére vonatkozó adatok egészítik ki. Az adatok szerint a hitfelekezetek 1931-ben 214 millió P adót szed- tek be, melynek közel a fele a róm. kath. egyház javára esett, a ref. egyház részesedése kerek 2576, az ág. h. evangélikusoké 11%, az izraelitáké kerek 2096.

A II. fejezet, mint említettük, az egyenes adó- kivetéseket és a kivetések alapjait tárgyalja. Az egyes adónemek ismertetésénél az adózók számá- nak és az adó összegének törvényhatóságonkinti megoszlására is kiterjeszkedik, ami az adóforrás és adóerő területi elhelyezkedésére nézve nyújt jel- lemző képet. E szempontból csak sajnálni lehet, hogy az adóhivatali kerületenkint való részletezése az adatoknak —— mely az előző kiadványban kö—

zöltetett, —— a II. sz. füzetből elmaradt. A H. feje-

alapja a területtel .és lakossággal való összevetés által, továbbá az adóalapoknak a jövedelemforrás, illetőleg vagyoni erő szerinti részletezése által az egyenesadók jelentősége és szerepe számos vonat- kozásban kitűnő _megvilág'ítást nyer. Némi hézaga e résznek, hogy a társulati adónál az adóalapot nem mutatja ki. Egyébként a fejezet gazdag anyagából nem lesz érdektelen néhány jellemző adatot kira- gadni. A földadóra vonatkozó adatok szerint az adóalapul vett kataszteri tiszta jövedelem 1931-ben

14—1'5 millió P volt, ami 15 millió kat. hold adó-

köteles területet véve alapul, kerek 10 pengő hol- dankinti jövedelemnek felel meg, ami feltűnően alacsonynak mondható, bár figyelembe kell venni, hogy ez a tiszta jövedelem nem azonos a jövede—

lem gazdaságtani fogalmával, hanem annál szű—

kebb körű.

A jövedelemadóra vonatkozó részletes adatok szerint az ország lakosságának 3'6%-a jövedelem- adóköteles s két olyan adózó van, aki egy millió pengön felüli jövedelem után adózik. A kivetett 42"! millió pengő adóösszegnek több, mint % ré- szét az 50.000 pengőn aluli jövedelemmel rendel- kezők fizetik. A megadóztatott jövedelem összege 1.346 millió pengőben van kimutatva.

A jövedelemadó teherstatisztikájával kapcsolat- ban önkénteleniil is felvetődik egy nagyfontosságú kérdés tisztázásának a gondolata, hogy t. i. a mo- dern adórendszerek eme legfontosabb adóneme, mi—

lyen súllyal nehezedik a nemzeti termelés eredmé—

nyére. Ennek a kérdésnek közelebbi vizsgálatáról azonban le kell mondani, mert eltekintve attól, hogy a nemzeti jövedelemre vonatkozó legutolsó számítá—

sok 1928—ra vonatkoznak, amely idő óta a javak értékében szinte páratlanul álló csökkenés követ- kezett be, nincsenek adatok a meg nem adóztatott

e's adómentes jövedelmek nagyságára vonatkozólag sem. Hasonló meggondolás állja útját annak, hogy a vagyonadó szerepe a nemzeti vagyon szempontjából legyen vizsgálható.

Az 1931. évi vagyonadóalap a II, fokú adó—

kivetés szerint 9'4 milliárd P-ben van kimutatva, amely a 32 milliárd pengő nemzeti' vagyonnal szem- beállítva aránytalanul alacsonynak látszik.

A II. fejezet végén külön összeállítás számol be az egyes főfoglalkozási ágak 1931. évi egyenes adóterhéről.

Ezeknek a rendkívül érdekes adatoknak értéke—

lésénél természetesen nem szabad szem elől tévesz—

teni azt a körülményt, hogy nem a tényleges, hanem csak a névleges adóteherről kívánnak számot adni.

Az adófizetés — tudvalevőleg az adóáthárít'ás szö- vevényes funkciója folytán —— nem esik egybe az adóviseléssel, melynek megállapítása azonban ma' még megoldatlan probléma. Az adatok csoporton-_

9. szám. ___—___

tása ellen felmerül az az észrevétel, hogy az egyes foglalkozási kategóriák adóterhe gyanánt csak azt tünteti fel, amit az illetö ágak legfontosabb adó—

alapjuk után fizetnek. Pedig bizonyos pl., hogy a földbirtokosok jelentékeny házadót is fizetnek, a háztulajdonosok, iparosok stb. földadót is rónak le, úgy, hogy ez az összeállítás csak akkor nyugodott volna helyes alapokon, ha minden egyes főfoglalko—

zási csoport által fizetett mindennemű egyenesadót a megfelelö csoporthoz vesz fel.

A kiadvány III. része az adóbefizetéseket is—

merteti. Kitünik ebből, hogy 1931—ben az együtte-

sen könyvelt egyenes adóknál a hátralék 78'7 millió P-t, a külön könyvelt adóknál pedig 19'5 millió pen—

gőt tett.

Bár a kiadvány az adózást illetőleg igen fontos hézagpótló és értékes munkának tekintendő, az adó- zás hatalmas kérdéskomplexumának még számos olyan vonatkozásáról nem nyújt tájékozódást, amelyek a közszolgáltatások gazdasági és szociá- lis jelentőségének megítéléséhez nélkülözhetetle—

nek. Úgy gondoljuk, hogy a rendelkezésre álló anyag alapján is ki lenne bővíthető egy ilyen ki—

mutatás a közvetett adók bizonyosfokú részletezé- sével (pl. forgalmi adóknál milyen forgalom után t'izettetett) az egyenesadóknak természetes és jogi—

személyek szerinti szétválasztásával, az adóbevételek községenkinti tagolásával, továbbá annak kimutatá- sával, hogy az egyes adónemeknél mennyi a meg nem adóztatott és adómentes vagyon, vagy jövede—

lem stb. Ez a néhány kiragadott példa mutatja, hogy az adóstatisztika terén még milyen kiaknázat- lan lehetőségek vannak.

A kiadványnak fent röviden érintett hiányos—

ságai folytán, de meg általában arra való tekintet- tel is, hogy az állampénzügyek statisztikája terén is elérhető legyen az a fejlődés, mely a statisztika többi ágazatainál az adatgyüjtéseknek és a feldol—

gozásnak a hivatalos statisztikai szervek által való ellátása folytán biztosítható volt, kívánatos, hogy az adóstatisztika is a hivatalos statisztikai szol- gálat körébe kerüljön, mert kétségtelen, hogy csak ez rendelkezik olyan felkészültséggel, mely az ál- statisztikának a jelentőségéhez mért

H. S. dr.

lampénziigyi

további kiépítését garantálhatja.

Magyar Biztosítási Évkönyv XXIV. évfolyam.

1932 -33.

Annuaire Hongroís des Assurances.

année. 1932—33.

Szerkeszti: Töröl; Jenő Endre. — Kiadják: a Biztosítási és Közgazdasági Lapok.

Rédigc' par Eugéne André Török. —- Publíé par ,Bizto—

sitásí és Közgazdasági Lapok".

Bp. 1932. 348 1. —— p.

A magyar biztosítási irodalom eme számottevő terméke ez évben is azzal a megszokott gazdag tartalommal jelent meg, mely számára a komoly l'orrásmunka jelleget biztosítja. Az évkönyv anyaga,

XXIVe

—788——

1932

___-M.

mely a biztosításügy egész területét felöleli, hár—

mas beosztású. Az első rész a biztosításügyet szol—

gáló intézményeket, a fontosabb biztosításügyi ren- deleteket és a biztosítási joggyakorlatot, a második fejezet az egyes biztosítóintézetek 1931. évi 'mükö- dését és üzleti eredményeit ismerteti, a harmadik rész pedig a biztositásügy körébe vágó tanulmá- nyokat tartalmazza, Az első rész anyagát illetőleg célszerű volna, ha az Évkönyv egyes évfolyamai

nemcsak a legújabb rendelkezéseket, hanem vissza—

térőleg állandóan közölnék a háború utáni legfonto—

sabb törvényeket és rendeleteket is, hogy így a biz- tosításügy törvényes szabályozásának egész kom- plexumát minden egyes kötetben megtalálhassa az olvasó. Igaz, hogy ez a terjedelmet erősen növelné;

de a rendelkezések szaporodásával később elegendő lenne csupán azok felsorolására szorítkozni a leg- fontosabb intézkede'sek kiemelésével s arra való nta—

lással, hogy azok egész terjedelmíikben melyik év- folyamban tétettek közzé. Ily módon az Évkönyv forrásmunka jellege is erősebben kidomborittatnék.

A társaságok üzleti eredményeinek ismertetését

hasznosan egészíti ki az a kompass-szerű kimutatás,

mely az egyes társaságok igazgatásának és felügye- letének és Vidéki hálózatának szervezetéről ad szá- mot. Mindenesetre ez a rész is igen sokat nyert volna értékben, ha a rendelkezésre álló mérleg- és eredményszámlák —— legalább is a legfontosabb té—

telek kiemelésével —— összesített kimutatásban is közzététettek volna.

Az évkönyv harmadik részében közölt tudomá-- nyos értekezések, melyek a biztositásügy legaktuá- lisabb elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkoz- nak, nagyban emeli-k az Évkönyv színvonalát, mely- ben úgy a szakember, mint az érdeklődő nagy—

közönség hézagpótló, hasznos munkát kapott.

Joseph Eysséric: Politigue Laigue et Dépo- pulatíon.

Paris, 1931. 356 1. _ p.

A földrajzi vonatkozású munkáiból előnyösen ismert szerző legújabb könyvének Magyarországon is érdekességet biztosít az a körülmény, hogy az el- néptelenedésröl, az egykét-öl és az ezeket előidéző társadalmi és gazdasági jelenségekről szól. A szerző buzgó katolikus és lelkes francia hazafi: Könyvé- nek első részében hevesen támadja a harmadik köz- társaság összes intézkedéseit, amelyekkel az egyház pozícióját, főleg az iskolákra való befolyását gyen—

gítette. A második részben a világi nevelés következ- ményeként előállott világnézetet és az ebből követ—

kező erkölcsi felfogást tárgyalja, helyesebben szólva ostorozza. A harmadik rész a kérdés demográfiai ré- szével foglalkozik. Kiindul Rousseaunak abból a mon—

dásából, hogy jó kormányzat alatt az ország népe szaporodik, rossz kormányzat alatt pedig fogy. Meg- állapítja, hogy a nagy forradalom óta Franiaország népessége szaporodik ugyan, de a többi országokhoz