Nagy-Britannia

(1)

1923 , __ 389 __

elevátorainak befogadó képessége a mult év folyamán jelentékeny mértékban fokoztatott és ennélfogva reménylik, hogy e példátlanul nagy szállítások javarészét még a folyamhajózás be- szüntetése előtt lehetséges lesz komolyabb aka- dályok nélkül lebonyolítani. A nagy tavakon és a Szent Lőrinc-folyamon rendelkezésre álló haj óűrt azonban beavatott szakkörökben koránt—

sem tartják elegendőnek és e miatt a vízi- szállításnál nagyobb mérvű fennakadásoktól tartanak.

A búzatermés jobb értékesítése céljából tett tanulmányok és kísérletek már évek óta igen élénken kötötték le az összes nyugat—

kanadai érdekeltségek figyelmét és az előbb táplált szervezési tervek meghiúsulása után a folyó év tavaszán, kivált pedig a nyáron, midőn már a jövendő termés fényes ered- ménye mindenütt előrelátható volt, fokozott eréllyel újból felvetettek. Ezen újabb tervek önkéntes szervezkedések létesítését célozták az egyes tartományokban az0n az alapon, hogy a szervezkedéshez csatlakozó mezőgazdák az egylettel szemben ötévi érvényességgel bíró szerződések által kötelezik magukat összes termésüket kizárólagosan az egyleti közegek által értékesittetni. A központi vezetőség aztán gondoskodik mindazon intézkedésekről, melyek a létező gabonaelevátorok és magtárak használatbavételét, a szállítási vállalatok közre- működését és a bankok hozzájárulását bizto- sítják a szervezetnek. Az utolsó pont kiválóan fontos, mert az egész terv eredményes meg- valósítása igen jelentékeny tőkét igényel, me—

lyet esak a bankházak együttes kooperációja bocsáthat kellő mértékben a szervezet rendel- kezésére. A szervezési propaganda Alberta

95—12; szám. :

m _

tartományban indult meg a legerélyesebben

és Ott a nyár fOIyamán már oly kitűnően ha- '

ladt előre, hegy ezen úgynevezett ,,Wheat Pool" tényleges működését már a folyó év kiviteli kampányjában remélték megindíthatni.

A legutolsó hírek szerint ez azonban még nem látszik biztosítottnak, úgyhogy tényleg csak a jövő 1924niki termés fog előrelátható- lag az Alberta Wheat Pool által kezeltetni.

A mozgalomhoz a Saskatchewan tartomány- beli mezőgazdasági egyletek is csatlakoztak, e tartományban a szervezkedés azonban még nem haladt annyira előre, míg Manitoba tar- tomány még jobban hátramaradt. A ,,Pool"

szervezete, ahogy az Alberta tartományban kialakult, egy igazgató-bizottságot foglal ma—

gában, amelyben a mezőgazdasági szakszer- vezetek képviselői, a gabonakereskedők, a kereskedelmi kamarák, a sajtó, a bankházak és a tartományi kormány kiküldöttjei foglal- nak helyett; az egyes teendők végzésére

albizottságoklétesíttettek, amelyek a pénzügyi

részletek elintézésével, az elevatorkérdéssel, az intézmény állandó alkalmazottaival, az üzlet keresztülvitelével, propagandamunkával, új tagok megnyerésével és a szervezet jogi helyzetének szabályozásával lesznek elfog- lalva. A szervezet létrejöttét elsősorban Alberta tartomány ez évi termése rendkívüli bősége- nek és kitűnő minőségének köszönheti, amely körülmény hatása alatt számos albertai mező- gazda, aki eddig búzatermeléssel csak mellé- kesen foglalkontt, a szervezetbe mint tag lépett be és a búzatermelés fokozatos ápo- lására határozta el magát. A Pool ennél- fogva egyelőre igen sikeres működésnek néz elébe.

Nagy-Britannia.

Grande-Bretagne.

(szeptember—november).

London, 1923. november 20.

Az elmult három hónapnak gazdaságilag legkimagaslóbb eseménye az október eleje óta a birodalmi konferencia kebelében ülésező birodalmi gazdasági konferencia. Kétségtelen, hogy e tanácskozások a birodalom gazdasági sruktú—

ráját hosszú időre és fundamentálisan fogják befolyásolni. Első helyen az u. n. ,,Imperial preference" kell hogy említést nyerjen. A preferenciális vámtarifa a birodalomközi ke- reskedelemben természetszerűleg nem új fo—

galom. Kanada 1897-ben már biztosított bizo—

nyos kedvezményt a brit eredetű árúk részére

s New-Foundland kivételével minden Dominion és Kolónia ad váltakozó mérvű kedvezményt az anyaországból importált cikkekre. A mos—

tani tanácskozások tehát inkább a meglevő szisztémának szélesebb alapokra való fekte- tését célozzák. A Board of Trade elnöke egy a konferencia előtt tartott beszédében vázolta e kedvezmény kiszélesítésének a brit kormány által tervbe vett mérvét. Pregrammja röviden a következő:

1. Megszűnnek a szárított füge, raisin, szilva és mazsolára ma érvényben levő vámok, amennyiben e cikkek a birodalom részeiből

27*

(2)

9m42.MMR —390— 1923

jönnek és vámmal fogják snjtani azon idegen országokból jövő szárított gyümölcsöket, melyek eddig vámmentesek voltak, fenntartva a vámmentességet a birodalmi termékekre.

2. A brit kormány javasolja a cukor fontján levő l/2 penny kedvezménynek 10 évre való stabilizálását, az esetben is, ha a vám álta- lános mérve időközben redukáltatnék. ' 3. A dohányra vonatkozólag a brit kor—

mány alternativ tervezi vagy a jelenleg fenn—

álló fontonkénti 1/s. és 4/d. kedvezmény ál—

landósítását, vagy az idegen dohánnyal szem-

ben ma mutatkozó 1/6 kedvezménynek 1/4-re

való felemelését.

E hivatalos helyről jövő javaslat látszólag igen szűk keretek között mozog, de jelentő- sége az interpretálás szerint erősen emelked—

hetik. A szabad kereskedelem hívei ugyanis már harcot hirdetnek a fenti javaslatok első pontjában foglalt azon kormánykijelentés ellen, hogy eddig 'vámme'ntes idegen gyümölcs be- hozatali vám alá essék. Szárított gyümölcsnél ennek nem volna persze nagy jelentősége, de az elv szempontjából rendkívül figyelemreméltó.

Ugyanis e javasolt vám egy élelmicikket suj- tana, tehát elvben el lenne ismerve az a thézis, amiért Joseph Chamberlain harcolt annak idején sikertelenül.

Az "Imperial Preference" ezen látszólag

ártatlan térhódítási kisérlete ilymódon sző- nyegre hozta az egész Free Trade-Protection- ismus-téle évtizedes ellentéteket s a kormány—

programm az utóbbi mellett nyiltan lándzsát törvén, újra megindul a két tábor harca, mely—

nek eldöntése egyébként a választópolgárok útján az országra lesz bízva.

Visszatérve az ,Imperial Preference"—re, a Dominiumok és gyarmatok jelenleg a követ—

kező kedvezményeket adják a brit produktumoknak. Ausztrália 1921-ben módosított vám-

tarifája mintegy 10—15 százalék preferenciát

biztosit idegen árúkkal szemben a brit import- nak. New-Zealand az általános érvényű be- hozatali vámoknak csak 2/:;-át rója ki az anyaországból jövő importra, míg Kanadánál e kedvezmény a generális tarifa Var-ára emel- kedik. Dél—Afrika preferenciája a Nagy-Bri—

tanniából importált árúknál ,,ad valorem* 3 százalékot tesz ki. India, mely _a birodalom részei közül az anyaország kereskedelmi ex—

portja szempontjából az első helyen áll, nem ad semminemű kedvezményt, sőt jelenleg a brit importtal szemben vámvédelmi intézkedé- sek foganatosítására gondol, dacára annak, hogy az anyaország elég messzemenően %

preferenciát ad indiai tea és dohány részére.

A kolóniák közül pl. a ,,Westvlndies" néhány

szigete teljes 500/0'08 vámkedvezményt biztosít

brit produktumoknak s általában a kolóniák preferenciája az autonom Dominiumoknál sokkal kedvezőbbnek nevezhető.

A kedvezményes rendszer kifejlesztése elsősorban foglalkoztatja a gazdasági konfe—

renciát és e kérdésnek a brit kormányra és az anyaországra való fontossága még jobban kidomborodik, ha az ,,Imperial Tradea fej- lesztése és az Egyesült Királyság munkanél- külisége közötti eausalis nexust figyelembe veszik. Ezen láncolatban az Imperial Preference csak egy lépcsőfok azon magaslat elérésére, mely szélesebb perspektívát fog nyujtani, hogy a munkátlanság ijesztő rémével sikeresen harcba szállhassanak. A hivatalos körök fel—

fogása ugyanis az, hogy mig egyrészt piacokat szerez a birodalom kebelében a preferencia kölcsönös kiterjesztése által, addig másrészt korlátolt mérvű protekcionista vámpolitikát inaugurál, különös tekintettel azon iparcik- kekre, melyeknek iparágai a munkanélküliség statisztikájában a legmagasabb percentszámok—

kal szerepelnek.

A munkanélküliség elleni küzdelem egy jelentős fázisa esik az elmult negyedbe. Októ- ber folyamán ugyanis lezáratott és nyilvá—

nosságra hozatott az a nagystílű programm, melyet a munkaügyi miniszter e tárgyban szerkesztett. A programm csúcspontja egy 50 millió fontra rúgó hitelfelhatalmazás, mely kü—

lönböző hasznos —— bár részben improduktív

—— közmunkák végzésére lesz felhasználandó.

Bármily nagyszabású is * e segítség, csak palliatív szerről lehet beszélni, mely a mintegy másfélmillió munkátlannak korántsem fog tudni kenyeret biztosítani. A kormány által fedezendő munkákon kívül a nagy vasúttársaságok is mintegy 10—15 millió fonttal szándékoznak a munkátlanság enyhítésében résztvenni, rész- ben új vonalak építése, részben lokomotív- és vagónrendelések elhelyezése által. A hajóépítő iparról is történt gondoskodás, az Admiralitás felhatalmaztatván a washingtoni egyezmény által ki nem zárt típusú hajóflotta fejlesz-

tésére. *

Hogy e munkaalkalmakat szerző palliatív szer, illetve a némelyek szerint állandóbb ja—

vulással kecsegtető protekcionizmus mily mérv- ben fogja enyhíteni a munkanélküliséget, arra nézve a vélemények eltérők. A protekcioniz—

mussal rokonszenvezők azt hozzák fel, hogy a védvámos országokban (Egyesült-Allamok, Franciaország, Olaszország) a munkátlanok száma elenyésző s hogy pl. Amerikában ma sokkal kevesebb munkátlan van, mint 1920-ban

vagy 1921-ben, azaz az új és erősen protek-

(3)

¹⁹²³ ^{—391——-—} ^{9—12.§Zám.}

cionista vámtarifa életbelépte előtti időben.

Természetes, hogy ily példák sosem lehetnek megbízhatók, tekintve minden egyes allam gaz—

dasági életének és szerkezetének különleges számtalan tény ező által befolyásolt struktúráját és igy csak a tapasztalat fogja megmutatni, hogy a kormány a hely es utat választottae Pénzp'iac. Az Angol Bank heti kimutatásai az aktív bankjegyforgalom és a banktartalé- kok között szokásos ingadozást tüntetik fel.

A kintlévő bankjegymennyiség 6 hó elején 281254900 fontot tett ki, szemben a szeptember elején kimutatott 285,312.000 fonttal, tehat a detláeiós politikától ezideig nincs tá- volodás és ez a jövőben sem várható.

A német márka teljes ele'rtéktelenedése lehetetlenné teszi, hogy e pénznemben üzletek köttessenek.

Az értékpapírtözsdén szeptember elején a japán földrengés hírére japan értékek elég érezhetően estek, de csakhamar lábrakaptak ismét, sőt az ott szükségessé vált rekonstruk- ciós kilátások hosszt eredményeztek az angol vas, acél, kábel és hajózási papiroknál. Ugyan- csak szeptemberben Amsterdam és New-York erősen vásárolt Royal Dutch értékeket, mely- nek hatása az egész olajpiacra kiterjedt Októ—

ber folyamán az értéktőzsde összhangulata inkabb lanyha volt.

Kiegészítésül megjegyzem, hogy a London Joint City X Midland Bank Ltd, elhatározta.

hogy új nevet vesz fel s a jövőben e vezető pénzintézet Midland Bank Ltd. név alatt fog

szerepelni. '

Az indexszam augusztusban 63'10/0-0t mu—

tatott, azóta ismét kezd emelkedni és október—

ben már 68'40/0—0t tett ki. E rosszabbodás oroszlániésze atextilárúkdrágulásánaktudandó be, ezek az augusztusi 82 percent helyett októberben 98 percentre rúgván laz 1914 júliusi arakhoz viszonyitva). Gabonaneműek és hús indexszáma az utolsó negyedben 1 per- centtel javult (43— ról 42- re), a többi élelmi- szerek ára azonban felment, indexszámuk ma 120 lévén szemben az augusztusi llB—tal.

A gabonatermés Angliában nem mutatja a mult évhez képest azt a kedvező képet, amit a világtermés statisztikája feltüntet. Az Egye—

sült Királyság agrikulturális krízise s a föld—

mívele's rosszul jövedelmező volta miatt a mívelés alatt álló területek megint csökkenő- ben vannak s ez magyarázza, hogy dacára az idei kedvező időjárásnak, egyedüla búzá- ban 3 millió cwt (51 kg) visszaesést látunk.

Az angliai búzából készült liszt csak egy kis percentje lévén a szigetország szükségletének, ez a termésesés nem igen tudja az árakat

befolyásolni, melyek 1920 óta állandóan csök—

kenő tendenciát mutatnak. 1920—21-ben per cwt 21 s. 1 (l.; l92l—22-ben 13 s. 4 d.;

1922—23-ban 9 s ; 1923—24—ben 8 s. 11 d.

A kontinens nagy kereslettel van brit búza iránt, s Olaszország cwt-enként 44 s. 9 d.—s árat tizet ausztráliai és kanadai búzáért.

Gyümó'lcstermés az Egyesült Királyságban rossz. A szeptemberi és októberi sok eső és vihar leverte az érő gyümölcsöket s különö- sen a körtetermés ment ilymódon tönkre.

Szilva aránylag elég jól sikerült, alma kevés és kvalitatív silány

las—, acél— és szém'par elég változatos kó—

pet nyujtott az elmult negyedben, ezen ipar—

ágak kulcsa a Ruhrban lévén, ami érthetővé teszi, hog? végleges irányzat nehezen tud kialakulni. Szeptember kedvezőtlen képet adott a Sheffield-i ipartelepeken, a munkátlanok száma S.OOO—rel emelkedvén ; a depresszió ok- tóberben is tartott. A Lincolnshire-i ,,tinplate"- ipar igen jól megy s a vasúttársaságoktól az 50 millió fontos segély-scheme (l. fent) alap—

ján várható rendelések az egész vas—acél ki—

látásokat rózsásabbakká teszik. Ezen rende- lések némelyike már beérkezett s a novem- beri első heti munkátlankimutatás szerint

ma 10. 000— rel kisebb a munkanélküli segélyt

húzó férfi— és női munkások száma mint a mult év megfelelő hetében.

A hajóépítőipal, a legújabb Glasgow-1 hí- rek szerint visszaesést mutat 19 22 vel szemben. Míg tavaly januártól—októberig 101 hajó épült az ottani gyárakban 289000 tonnatar—

talommal, addig a jelen év kilenc első hó- napja csak 85 gőzöst produkált 155000 tonna—

tartalommal. A külföld a hajóiparban nem szerepel mint jelentékeny rendelő és vevő;

a latviai kormány rendelt az egyik Clyde—i gyárban egy 2.8th tonnatartalmú 5.0001ó- erős jégtörőgépet.

A széniparban még tart a Bahr-megszál—

lás okozta kedvező konjunktúra, ba nem is oly mértékben, mint a tavasz és nyár folya—

mán. Az export csökkent az április—júliusi rekordhónapol(kal szemben. Dél- Walesből ok—

tóberben mintegy 15—200/0 -kal kevesebb sze—

net expóitáltak a kontinensre (főleg Francia—

és Olaszországba), mint szeptember folvamán.

Az árak a kereslet csökkenése folytán estek.

A munkabérek szintén csökkennek; a keres-

let további várható kisebbedése és az a kö-

rülmény, hogy a kontinens helyett más piac nem lesz található, előreláthatólag felszínre fogja vetni az egész széntermelés szabályo—

zását, amire azonban ezideig életképesjavas—

lat nem tétetett.

(4)

9—12. szám. —392-——

¹⁹²³

Gyapjm'par. Ez iparág székhelye, Brad- ford, szeptemberben azzal lepte meg a vilá—

got, hogy ellejtve hagyományos ,,Free-Trade"

jelszavát, protekcionizmust sürgető határoza—

tot' hozott. A védvám iránti óhaj oka, hogy Bradford igen drágán produkál s a honi piac nem brja fizetni a magas árakat. Szá- zalékokban kifejezve így néz ki a helyzet;

nyersgyapjú ára 480/0 az 1914-i ár felett;

—' gyapjúszövetek ára (tehát Bradford'i feldol- gozás után) 1200/0 az 1914-i ár felett, mig a vevők milliói átlagban nem keresnek többet, mint háború előtti jövedelmüket —l— 70 percent, tehát nem bírják venni a drága árút.

A gyapjúérdekeltségek tehát védvámot sürget—

nek, nem azért, hogy távol tartsák az idegen versenyt, hanem hogy ne kelljen az olcsóbb idegen árúk miatt saját áraikat leszállítani.

A gyapjúpiac egyébként elég jól dolgo- zik, áraik szilárdak s a kilátások nem rosz—

szak, melyeket nagyon emelt Japánország azon intézkedése, hogy a gyapjúra kirótt be- viteli vámot bizonytalan időre felfüggesztette.

Ez a földrengéssel függ össze, mely elpusztí—

tott nagyszámú szövőtelepet s így a feldol- gozott textilárúk szabadabb importja tudja csak megakadályozni az árak felszökését.

E kapcsolatban érdemes megemlíteni a japán szövőipar fejlődését illusztráló azt a tényt, hogy a Japán által Ausztráliában vásárolt nyersgyapjú 1913—14-ben 20.500 bált, 1922——

23-ban pedig kb. 235.000 bált tett ki.

Gyapotrendelésekben nincs hiány, de az ármegállapítás hiúsítja meg az üzleteket. A kontinens szeretne vásárolni, de nem bír lé- pést tartani az árakkal, mely az amerikai rossz terméshírekre érthetőleg még feljebb szökött. A depressziót fokozza a német hely-

zet bizonytalansága s az általános krízis, melyben a gyapottermelés évek óta sínylódik, s mely állandóan rosszabbodik. Ugyanis az Egyesült-Államok, mint a világ első gyapot- termelő állama, fokozatosan csökkentik a ter—

melést.

Lancashire-ben a munkátlanság percent—

száma aránylag nem túlmagas, de a gyárak minimális nyereséggel dolgoznak. Rendelé- sek helyeztettek el az Egyesült-Allamok ré- széről, Dél—Amerikából és a messze Keletről

is. Az utolsó teljesen békeév (1913) első ki—

lenc hónapjával szemben a jelen ev meg- felelő időszaka így alakul: 1913 ban az Egyesült Királyságból exportált gyapot (da- rabárú) 5.350 millió yard —— 74 millió font sterling értékben; 1923-ban: 3.097 millió yard — 104 millió sterling értékben.

A bőrpiac az elmult negyedben kedvező volt. A német import, illetve verseny most teljesen szünetel, az árak szilárdak, jóllehet 6 hó elején kis visszaesés volt, tekintettel a chicagoi hírekre, ahol a legjobb belföldi marha- bór ára 1 cent—el esett. A cipőexport is elő—

nyös statisztikát mutat, minthogy az idén januártól szeptemberig a kivitt árú értéke 707000 fonttal tett ki többet, mint 1922-ben.

A zongoraipar a békeévekhez arányítva siralmas képet nyujt. Az idén pl. feleannyi zongOrát exportáltak, mint 1913 első tíz hó- napjában.

Az import is erősen visszament, a há—

ború előtti zongorabehozatal túlnyomó része Németországból jövén. Az árak magasak;

angol zongorák átlagára ma 53 font sterling, míg a háború előtti átlagár nem haladta meg a 31—32 fontot. Az export jó részét Ausztrá- lia és Nevaeeland szívja fel.

Olaszország.

Italic.

Bortermelés.

Miláno, 1923 november 19—én.

.Olaszország bortermése a háború előtti években átlag évi 45 millió hektoliter volt.

Dacára a bortermelésben igen gazdag annek—

tált Venezia Giulia-i és Venezia Tridentina-i tartományoknak, a háború utáni megnöveke—

dett Olaszország bortermelése mindezideig a háború előtti átlagot elérni nem tudta és szá—

mokban kifejezve a következőkép alakult:

1919—ben. 35,002.000 hl 1920—ban. 42,294.ooo 1921-ben. 31,908.000 ,, 1922-ben. 35,626.000 ,,

A megcsappant terméssel arányosan azon—

ban, sőt talán még nagyobb mértékben meg—

csappant a belföldi borfogyasztás és főleg az, export is. Ez utóbbi, míg a háború előtt évi 1—2 millió hl között mozgott, sőt gyakran a 2 milliót is meghaladta, addig jelenleg az _

1 milliótsem éri el. Számokban kifejezve akivitel ,