K ISS A NNA
Félelmetes
madár lebeg, há kiáltás a hó felett, a föld elébe ajkakat vet föl magából, vallanak, másról se szól a hóesés, lassan világgá nő a rés, legyen bár engedett, tilos, megvallja dolgát, mintha most.
Félelmetes nagy szárny lebeg, há kiáltás a hó felett,
gyolcstól világos bár a szél, feszül az átkozott kötél.
Félelmetes madár, sötét
szárnyak közül süvölt
az ég, félelmetes nagy ég alatt
is még a hold, de már a nap, de már a hold, egymáson át, szárnyakba vész az is,
ki lát, a föld elébe ajkakat vet föl magából, vallanak, gyolcstól világos
bár a szél, feszül az átkozott kötél, gyolcstól világos bár a szél.
A lét
nagy almái sötétek, éjből valók, akár a kések, éjből való a szél, az ablak, hűvös, hideg esők
fakadnak.
A lét nagy almái csak áznak, fogannak, és késekre várnak, a lét nagy almái esőben
áznak a nem fogyó időben.
A lét nagy almái a széllel
késekre várnak minden éjjel, a lét nagy almái sötétek, a lét nagy almái sötétek.
Éjből való a szél, az ablak, kívül a hús, bévül a magvak, és minden változás a széllel, és minden változás a széllel.
Éjből való a szél, az ablak, hűvös, hideg esők
fakadnak,
a lét nagy almái esőben áznak a nem fogyó időben.
A lét nagy almái csak áznak, fogannak és késekre várnak, a lét nagy almái a széllel
késekre várnak minden éjjel.
