szolgálat
83.szám
nonministrari , sed ministrare
1989 Kisboldogasszony TARTALOM
Közösség- közösségforrn ál ás
TANULMÁNYOK
3
Morel Gyula: A közösségmint emberi alkotás 5
Kereszty Rókus:Közösségaz Egyházban 12
ŐrsyLászló: Az Egyházéletébenvaló részvételúj korszaka 18 Lukács László: Egységes lelkipásztorkodás,lelkipásztor i egység 28 Németh László:Keresztényközösségek formálása
a Fülöp-szigeteken 35
Fehér Gyula:A francia Don Bosco 43
AZ EGYHÁZ SZAVA A családtól függ az emberiségjövője(II.Jáno sPál) Katolikus egyesületek (NémetPüspöki Kar)
ÉLET A PLÉBÁNIÁN Teleki Béla:Hitoktatás gyakorlata
Baranyi Imre: Világiak a lelkipásztorkod ásban ESZ MÉ KÉSESEMÉNYEK Miklósházy Attila, akülföldimagyarokpüsp öke AzÖröm Hegyén (II. JánosPál43.külföldi útja) Dr. Batthyány-Strattmann Lászlóboldoggá avatása
(Ternyák Csab a)
.A tömegtájékoztatási eszközök(Sz.) Krisztusköntöse (FrereRoger)
Lelkigyakorlatos-h ázBácskában (U tas iJenő)
48 51
56 60
63 63
64 65 73 77
Elmélkedjünk-imádkozzunk Levelesládankból
Levelek a missziókból
KÖNYVSZEM LE Imádkozzunkegyütt (Horváth Csaba) F. Trochu: Az arsi plébános (Kerny Géza) Henri Boulad: A szív okossága (Péteri András) Szabó Ferenc:Személy,házasság és család (tb) Két könyv Batthyányhercegről(sz.)
HALOTIAI NK P. Majsai MórOFM (confrater)
Fr. Magócsy István SJ (M.J.)
80 85 87
90 90 91 92 93
94 95
Szolgálat (Dicnst), spirituelle Quarta lschr ift, Klerusblatt.- Eigentümer, Herausgéber und Verleger: Trágcrve rc in der Unio Cleri Hungarici. - Prcsidcnt: DOr. Stefan László, Bischof von Eisenstadt. - Obmann und Rcdaktcur: Dr. Teleki Béla SJ.Administrator und Herausgeber: György Hegyi. Beide: A-Wien, Gcrlgassc 1013. - Erscheinungsort: A-1030Wien.
Postamt: 7000 Eisenstadt. - Mit Druckerl aubnis des Bischöflichen Ordinariats, Eisenstadt. - Levelezési cím: Szolgálat, A-1030 Wien, Gerlgassc 10/3. - Druck: Eiscnstádtc r Graphischc Ges. MBH, A-7000
KÖZÖSSÉG-KÖZÖSSÉGFORMÁLÁS
':.4vallás magánügy! "- hangsúlyozzák egyesek kétes értékűjelszavukat.Ha aztszetetn ékkifejezni ,hOg}'avallás hatósugara csak atemplomésasekrestye falai között érvényesűlh et, akkorez homlokegyen est ellenkezik a keresztény valláslényeg ével, dcmégaz emberalaptermészet évelis,am inekpedigalkotó elen ic a vallásosság.Jézusugyanis eleve közösségetfonnálttanítványaiból,cl- várása: éljenekövéi közösségben és a közösségért.Ismeretcsek a korintusi és rómaikeresztény "h áznép -k özösségck", dcaz őskcrcszténycknaty általános- ságban anyagi és kulturálisközösségckben éltek (vö. ApCsel2). A pogány társadalmat is befolyásolták élctvitclűkkcl. Ujjal mutathattak rájuk: "Néz- zétek;hogyan szcretikegymást". A kereszt ényekkésűbbitörtén elm ük során is sz ámoskaritativés kulturális akció, sőtmozgalom elindítóivoltak.
Ezérthctő,ha tudjuk, hogy az em ber társaslény,saz emberekalkotják a keresztény vallás i közösségct,az Egyh ázat. AzEgyn é: tulajdonképpen"azok az emberek; akiknek [eladata azevangelizálás"(E.Klingcr].Azembcrckből
álló közösségszükségszcn7cn"beszélget őtársa" (G ánóczy) azemberiségnekés Isten Egyházának s nem csak valami,az összcü tközésbcnközösségctvállaló csoportosulás ("solidarité conflictucllc"- Wamier]. Ezszemélyazonosságuk
gyökcrc, a világban valólétez és űkelve.Azem berés azEgyháztulajdonképpen rokon fogalmak.Azember alkotja az Egyházat,az Egyh ázmagába ölcli az embert éslehctőségckctnyit neki Krisztu sbon.AzEgyházaz embertörtén elm i létének titka,hiszaz Egyház által hívjamegIsten alk o tó társán ak az embert, s azeniber-ismét az Egyházban - igennelválaszo l Istennek;s partnerévé válik.
AzEgyház továbbáaz Isten népeegységénekjele, az em ber rem énységén ek szcntségcés üdvösségén ekbimbója (LG9).Azember minttársaslény igényli ezt a közösségetésfelelősségteljcselhatározásávaltársu l be abba (LG14).Az Egyhéz 'valáságosanjelen van a hivek vala mennyi törvén)'cs hely i közössé- gében:amennyibenpásztoraikhoz ragaszkodnak, őkctisegyházaknaknevezi az újszövetségi Szentirás" (LG 26). "Az Egyház azért van, hogy Krisztus országát az Atyaisten dicsőségérea földvégsőhatáráigeltcrjcss:césílro'min- den embert részesitsen a megváltásban és az űdvosségbcn, az eniberekáltal pedig Krisztushoz kapcsolódjék avitágmindcns ég'(M2).A vallástelt át nem lehet"m agán ügy" a társadalmiéletbőlvalókizárás értelmében.
A hatvanasévcktőlerősödikazifjúságközöss égigénye. Tiltakoznak afo- gyaszunársadalom, az eszménytelen tájékozi ásieszközök ésaszociálisigaz- ságtalanságcllcn.Hódít a karizmatikus mozgalom,a távol -k eletispirituolitás.
Taizéés Ann Arbor szelleme,Felfedezték a kereszténység vallásdinamikáját az cgyéniségfeilödésébcn,azerőszakmen tesszcretetbcn, az életcél és életvitel alakításában, s a házasság és a családfontosságát.Elvetették az "izmusok"
féligazságait és a 'hivatásosforradalm árokálmos vcrbalizm usát"(Hébrard].
Azegyházi közösség több,mint"közösalapkczdeményez és", amilyen pl.a békccsoport, a harmadik világ megsegítésétszolgálámozgalom stb,Az "eg}'- letcknél"is több, akkor is, ha azokat éppenséggelKolpingnak,CAl-na k valro' KALOT-nak hivjuk. Meghaladja az ún. "nyitott közösségckct"is, am elyek
egyes égető és újszerű egynézi kérdés (p l. a felszabadulás- és a femin ista
teológia) körüItömörítikaz embereket.Akeresztényközösségek "azEgyházon belül alakulnak,szavatolják az Egyházcgységét ésszorgalmazzákaz Egyház növekedését" (VI.Pál, EN58).Ezek azok; "am elyekben az cgy és egyedüli katolikusegyház létezik"(Kádex; 368.c.). Ot jellemvonásuk:
1. A keresztényközösségvetcjárojaa"kivonulás":újrakezdés,fölemelke- dés,nempedig amenekülés.A kivonulásmissziós,társadalmi ésszociálisfe-
lelősségvállalásaz egészország,azegészegyházésemberiségjavára.
2. Közösségeinketjellemzi az evilági, szakm ai, politikai,családiés vallási életterek összefogásánakés egymásba fon ásának(integrációjának) óhaja.
3. Ezt kÖl'etiközösségeinksokrétűsége(heterogeneitása] :több generációt és társadalmi réteget; laikusok at,szerzctesekctéspapokatösszef ogó törekvése.
4.A vendégszeretet islényegcs vonás: a nyitottszivés nyitoIIajtó; az áldo- zatos agapé(Mt25)szellemében.
5. Közösségeinketjellemzi tagjainak Egynáz-igenlése:készek bekapcsa- lódllia plébánia, azegyházmegye;a helyi- ésvilágegyház életébe.
Morel Gyula a szociológiaprofesszora Innsbruckban. Tanulmányában a közösség szakmaimeghatározásátirányozzaelő.Nem mutatja be mind az öt- ven közösségtípusl,de néhányra alapos fénytderít. Kihangsúlyozza;hogy a kö- zösség mint emberi alkotás[ormálhat á,bártagjaitisdöntőcllbefolyásolja.
Kereszty Rókus cisztercita teológusDallasban, az Egyház közösségének egységétvizsgálja. A tartósegység kritériumaként a "tiszta és egyetemcs sze- retetet" jelöli meg. Mivel azonban azegyházi közösségegységét a Lélek hozza létre, nem teremt unifonn itást.AzEgyházattehát nem lehet egy néppel, kul- túrával,történelmikorral vagyszervezeti[annával azonosítani.Azegyházi kö- zösség"a Szeiulélek révénvalóegymásbanlevés".
AzEgyház életében való részvételújIchetőségeitvázoljaŐrsyLászló köz- ismert amerikai szaktekintély.A kihasználatlan szellemi-lelkienergia sok
zűrzavartokoza hívek körében és azegészEgyházéletében. Ha a részvétel kommunióvá,egym ással ésavilággalvaló clkötelezctttörődésséválik, a[eszi-
tőés zavartkcltőenergiákalkotó alkalm azást nyernek.
Lukács László piarista,a Vigiliafőszcrkesztőjea közösségépítés vagy az eg)'séges lelkipásztorkodáskérdéseit[eszegeti. Elemzi avidékiés a nagyvárosi közhangulatot,ötletekkel állelőés gondolkodásra, útkercsésre késztet: mit kell tennünk"újpogányhazánkban"? .
Hogyan jön létre a keresztényközösség amissziókban?Ezzel a térnával néz szembeNémeth László,azIsteniIgeTársaságánaktagja,aki a Fülöp-szi- geteken mz7ködik.Visszamegyegészenazottanikezdetekrc, 1565-re, de bete- kintésinyújta"kibontakozójÖI'őbe"is.
FehérGyula boldogDanielBrouieréletéttárja elénk, aki fáradhatatlan apostola volt a közösségnek:úgyszolgáltaKrisztust,hogyközösségckctalko- toll és másokért élt.
Am ikor a Közösség - Közössé!!fonnálás anyagát útjárabocsátom,remé- lem,hogy táplálékot szolgáltatokveleújraéledőhelyiegyházunknak.
Aszerk csztő
TANULMÁNYOK
Morel Gyula
A KÖZÖSSÉGMINTEMBERIALKOTÁS
Egyének sokaságamégnemközösség."Sok lúd" is csak abbanaz esetben
"győz disznót",ha - vala miféleösztön paran csár a - egyszerre támadnak a közös ellenségre.Ha egyik a másik után,akőzösakciótöbbleríelőnyenél- kül próbálkozna,mindegyikpórul járna.
Emberiközösségrölis csak akkor beszélh etünk,ha két vagy több sze- mély részvételével valami minös égilcgmás,valam iúj keletkezik.Erró1 a
többlelrőlArisztotelészótasokszóesett.A görög bölcselőmondata: "Az egész a részekelőttvan"(hitelesmagya rá zata:l'A z egésztöbb,mint a részek összessége")fó1egazún. rendszer elméletben(alapítója Ludwig von Berta- lanffy) vált sok tudományág hasznos elemévé.Azalapelgondolástulajdon- képpenegyszerűés világos. Egy falióraösszes része csak attól a pillanattól kezdve képes minőségiújdonságr a,tud niillikidőt mérni,amikor- meg- tervezett elgondolásalapj án - az órás egy bizon yosrendbe kapcsoljaössze azokat.Azorganizmus minde n eleme együttvéve sem alkalmaséletfo lya- matokmegvalósítására.hanem egy bizonyosszerkczct alkot az elemekbó1
"egészet". - Sokszor keletkezh etne k azonosré szekb ől-eltérőrendezőielvek alapján -kűl önb özö"egé sze k":egy bizonyosmennyiségű kőbőllehet gátat, istállót, piramistvagy házat építe ni.
Azutóbbi meglátásoksegíts égévelazembe riközőss ég, a társas"egész"
néhány lényeges vonásáhozJuthatunkcl. Világo s,hogy aközösségelemei személyek, de a közösségtöbb,mint a közösséget alkotószemélyek, és ez a többlet függ a szem élyeket össze kapcsolószerkeze ttípusá tól.Ebbőlaz is következik,hogy akiknekközösséggclvan dolguk,hasznosan elgondolkoz- hatnak azon, hogy milyen közösségtípus felel meg a legjobban kitűzött
céljaiknak illetve azadottelvárásoknak. Hiszen minden közösségtípusnak más és mástörvényszerűségekszerintfolyik leaz élete.Sokszor emberi dön- tések eredménye egybizonyos faj tájú közöss églétrehozása vagyelősegí
tése,mint ahogy avállalkozó sokszor szabadon választhat pl. a részvény- társaság, a korlátoltfelelősségűtá rsaság vagyaszövetk czctgazdasági for- mái között a célok és alehetőségek mérlcgcl éscalapján.
Szociológiai tankön yvek és lexikon ok megkül önböztet nek legalább 50 közösségtípust. Itt csak néhán ypéldafölsorolásáraszorítkozhatun k,leegy- szeríísítés által kikerülve a több fajta csoportosítás lehetőségeinek és a finomabb megkülönböztetéseknek a tárgyalását.
Aközösségckegyiklegegyszerűbbfajtája a t á r sada Im i kör ny e- z e t i e g y s é g (személyek aggrcgátu ma). A részekből"egészet"alkotó elv itt a fizikai közelség, amely vagy rövid időre érvé nyesü l (színházi
közönség,előadás hallgató i, templomi szcrtart ásrésztvevőistb.),vagy vi- szonylag tartósállapot ot idézelő(falu,bérházakközösudvarralstb.). Az adott környezet egyrésztszelektív hat ással rendelkezik (leginkább olyan emberek kerülnek egymás közelébe, akikne k hasonlóazérdeklődése,ilIet - ve akiknek a környezet ilyenvagy olyan szempontbólmegfelel),másr észt rányomja bélyegét a környezetiegység ré sztvevőirc (azonos személyek is más és más magatartást tanúsítanakameccsen ésa templomban).Deettől
eltekintve az ilyenközösséghezneh ézmegtal álnia megfelelőstílust, mert nagyon külőnb özőrétegekhez,műveltségiés egyébkat egóriákh oz tartozó emberekbó1tevődhetössze.
Azutóbb említettprobléma már kevésbé áll fön n az ún. t á r s a d a I - m i k a t egÓr i á k esetében. Itt olyan személyekró1vanszó,akik legalább egy,azemberi együttélés szempontjábóljelentősnekíté ltjeggyel rendel- keznek (egy társadalomhoz tar tozónők,munkások,akadémikusok,millio- mosok stb.). Minthogy az ado ttjegy atá rsad alom számá ra fontos, elvá rá - sokat köt hozzájuk, melyeknek akötegértár sad almi szerepneknevezzük, és melyek tipikus magatartások szociológiai magyarázatát adják (tipikus
nőiviselkedés,tipikus akadémikus-menta litásstb.egytársad alm onbelül).
Természetesensoha nincs dolgunk"tiszta"ka tegóriákkal: egycsak nőkből
álló közösségben lehetnek munkásés akadémikus nők,egy csakmunká- sokból állóközösségbenlehetneknőkésfér fiak .Demárezekbenazesetek- ben is van egyközösalap.
Társadalmi kategóriáktagjaiköz öttálta lába n nemléteznekszem élyes kapcsolatok. Személyek, akik egymássalviszonylag gyak ran,személyesen érintkeznek, c s o p o r t ot alkotnak.Ennekamár szorosabbér te lemben vett emberi közösségnekszámosváltoza ta található: a bandáktól és klik- kektó1 az érdekcsoportokon át a primér csopo rto kig, mint amilyen pl. a család. -Elsőpillantásra aztlehetne gondo lni, hogyrmnél homogénebb egy csoport (pl. csak akadémikus nőkből áll), annál egyszerűbb és ered - ményesebb az élete.Ezt azonban nem lehe t tételk én t kimond ani. Esetr ől
esetrelemérhető,mekkora szercpct játszik az ellenté tes előny:ti. akülön -
bözőadottságok,képességek ésta pasztalato kközöskincsként valófelhasz- nálásaa kölcs önöskiegészítés éskicgészülésáltal.
Ha egy csoportvagynagyobbközösségmegh at áro zott célokeléré sé t
tűzi ki maga elé felada tkén t,és amegvalósítás lehet őségének optimal ása érdekébenmegfelelőtartós szcrk czet ctter emt,akkor sz er v eze t ről beszélünk.A célokésaszerkezet tudatos megtervez ése.világoslcszögez ésc és viszonylag tartósankötelezővétét elerendkívülmegn övelh etiaközöss ég eredményességét. A szervezetekbe n a szer kez e te k többféle típusát lehet
célszerűségielvek alapján variálni. Közismert a "lineá r is" (vagy átvitt értelemben hiera rchikusna kisnevezett) fölé- és alárendel tség i beosztás, ahol a fölérendelt a célokeléréseérdekébenmegha tá rozo tt számúaláren- delt tevékenységére nézve rende lkezési joggal van felruházva,mellyeladott esetben köteles is élni.
A másik szcrkezeti formát"funkcionálisnak"nevezzük.Ittugyanis kü-
lönb özőszemélyekvagy csoportokegyenrangú,egymásmcll érendelt tevé-
kenységének a koordinálásáról vanszó(pl.egy fu tószalagrncnténdolgozó munkások vagy pl. a beszerzés, szállítás,gyártásstb.osztályai).
Gyakran használt modell a"törzskar i" szerkezet.Atörzs kartszakértők
alkotják,mint pl. magasképzettsé gűkémia ikutat ókegy gyógyszergyárban.
Avezetőségrészletes szaktudáshián yáb an csakirányelveket adhat nekik,
"lefelé" pedig nincs a törzskarnakrendelkezési joga:szakmunkájuk ered- ményeinek sorsáról a "lineáris"vezetőségdönt az összes szempontok (pl.
gazdaságosság,munkapiac,környezetvéd e lem ) tekintetbevételével.-Ilyen szempontbólISértelmezendő a II. Vatikán i Zsinat nem egy kijelentése a laikusokszcrepérőlsaját szakterületeikenazEgyház szcrvczcténbelül.
Jelen rövid tanulmányunk kereteib e nem fér bele a "község",a "kö- zösség"és a"társadalom" fogalmaknak pontos megkülönböztetése és beha- tó tárgyalása. A teljességminimális foka megkíván azonban néhány meg- jegyzést és utalást. A három kifejezéssel kapcsolatos bonyodalom részben nyelvi probléma. A fogalmakfejlődésénektört én etében ugyanisdöntősze- repet Játszott egy német szociológus, Ferdinand Tönnies "Gemeinschaft und Gesellschaft"címűkönyve.A cím még pontosanlefordíthatómagyarra:
"Közöss égés társadalom".Aszerzőérvelés eazonban pl. magyarra fordítva már sokszor használhatatlan, mert mi ott is megkülönböztetjük a "tár- saságot" és "társadalmat", ahol a német mindkét esetbena "Gesellschaít" ki- fejezést használja.Tönnies:"A fiatalt óvjuka rossztársaságtól (vorschlech- ter Gesellschaft); rossz közösségröl (sch lechte Gemeinschaft) beszélni, szemben áll a nyelvérzékkel". Beszélünk részvénytár saságról (Aktienge- sellschaít),de nem részvényk özösségr öl(A ktic ngc mein schaft) stb. - Egy másik bonyodalom onnan származik,hogya"község"(G emeinde) szó a né- metben is és a magyarban is két fogalomrahasználhat ó: Községnek hívunk egy települési formát (kisközség,nagyközség) , de vallási használatban szer- vezeti egységet és emberi közösséget is (hitközség, egyházközség).
"Társadalmon" a szociológiáb an álta lábanazt a legkiterjedtebb emberi együttlétet értjük, amelyben még viszonylag egységes magatartásiszabályok (nyelv,népszokások, társadalmiszer ep ek, intézmények stb.) érvényesek.
De pl. a magyar társadalomban uralkod ó,a helyes női magatartásravo- natkozószerepelvárásokviszonylag egységesek, és erősen különbözncka
megfelelő,szintén viszonylagegységesirán imagatartásinor máktól.Azan- gol szabadpiaci gazdasági intézményviszon ylag egységes normáijelentősen eltérnek az albán tervgazdaságiintézm én y viszonylag egységes szabályaitól stb. Más szóvala társadalom a legátfogóbbnormarendszernek, egy bizo- nyos értelembenvégsőtársa s a koordináta-rendszern ek hordozója. (Mel- lesleg, ugyanezt a szerepet töltötte beaközség azokszámára,akikközségük határát egész életük folyamán sem fizikailag, sem szellemilegnemlépték át.) - A társadalomban uralkodó értékrenddel és norma re ndszerrelazért érdemes behatóan foglalkozni, mert azösszes többiközöss égitípusebben a koordináta-rendszerben mozog, a társadalom nyomja rá a leghatá- sosabban a benneélőközösségre bélyegét,ésnem felesleges tudni, meny- nyiben felelnek meg a kisebb emberi közösségck "játékszabályai"a tár- sadalom "j át ékszab ályainak" és mennyiben ellenpólusai azoknak. Ez a
megfontoláskülönös súlyt kap azidő, a változások síkján.Szükségszerűen
konfliktusokhoz vezet egy"ma radi" csoport élete a "halódó" társadalomban, és egy "halódó" csoport élete a "maradi" társadalomban.Ezen konfliktusok elkerü lése , csökkentése, vagy - a dolgok ismeretében - tudatos elvállalása feltételez i az ilyen mérlegelést és összehasonlítást, ha az a konkrét helyzetbenne mis olyanegyszerű,rnintaz itt vázolt elvi síkon.
40• •
Azemberikőzöss égc k Iőbbtípusainak rövidáttekintéseután térjünk rá néhányszempontra,amelyek a legtöbb közöss égbelsőmikéntjére vonat- koznak. Ezen a téren isgyakorlatilas mindig az embertőlvagy az embe-
rektőlfügg a végeredmény, ha nem IS könnyedén vagy rövid távorivaló- sítható meg a cél - a haladás előfeltételea világos látás. Közösségekbcn uralkodhat több é-kevésb é d e m o k r a t i k u s vagy egyáltalán nem demokratikus stru ktúra.Azadott időben, azadott helyzetben és az adott közösségitagok figyelembevételével optimális megoldás keresésében gon- dolnikell arra, hogy a nem demokratikus struktúra többféle változatban je- lentkezhet. A dikta túra elnyomásrendszere (pl. egy fiúcsoportban a leg-
erősebbtcrrorizálja a gyengébbeket) nem tekinthetőteljesen azonosnak a patriarchálisszerkezettel (amelyben pl. természet adta tekintély párosulhat tárgyilagosan indokolt hálával), vagy egy karizmatikus vezértípus szere- pével, -A demokrá cia fogalmánakvannak ugyan eléggé általánosan elfo- gadott alap meghatár ozói: a hatalom ideiglenes, szabad választás ered- ménye,ellenőrzésala tt áll, a választók általvisszavonható; a többségi döntés érvénye, a kisebbség véd elme stb.,mégis a legtöbb konkrét esetben csak
"de mokr atikusabb"vagy "kevésb é demokratikus" megoldásokról beszél-
hetünk(pl. népszavazá s vagy parlamenti demokrácia), s a változatok közti döntésneknagyonsok szempontot kell mérlegelnie.Egy példa a sok közül:
a politikai demokrá ciár a nézveáltalánosmcggyőz ödéssévált az "egy ember egy szavazat" elve. Az egyetemi demokráciában Ausztriában vitatott kérdés,hogyhelyes-eszavazatijogot adni diákoknakolyan kérdésekben is, ahol- noha még nem szakért ök - tanári állásra pályázók szakmaiminő
sítéséró1 kelldön teniük.Ebben az értelembenalapvetőerrtéves a kijelentés, hogy "a katonaságban vagy az Egyházban nem lehetséges a demokrácia".
Teljesen érthetetle n, hogymiértne szavazhatnának egy egyházközségta~ai
arról,hogy 7vagy8órakor legyen azelsővasárnapi mise,vagy hogymiért nedönthetnea közlegénységa kaszárnyaiélet rengetegrészletérőlaz adott anyagiés funkcionáliskeretekközött,A kérdésezekben az esetekben nem az "ige n vagy nem", hanem hogy hol a lehetséges ill. az ésszerű határ.
Bonyolult szakmai kérdés,amely azonban érvényes a demokrácia politikai ésmás területeinis.
Szocio lógiailag különösenjelentősés számtalan gyakorlati következ- ménnyel jár,hogy milyen s z a b á l Yr e n d s z e r van érvényben egy adott közösségben. Ez függ az uralkodó normák mennyisé~étőlésminőségétől,
- Nemcsakegyesüle te kr e és szervezetekre vonatkozik: a közösségiéletet
messzemenően befolyásolj a a szabályok száma: az, hogy 10 vagy 1000
előírásszabályozzaa szabadjátékteretill.csökkenti az önkénylehetőségeit.
- Az sem közörnbös,hogy az érvényben lévőnormák uniformis vagy plu- ralistajellegüek-e. Másaz,ha egy pártot választhatok,más az,ha töb bpár t közöttdönthetek. Azelőírás:"Pénteken hozz valamiáldoza tot!" ugyanú gy
egyértelmű,mint a másik: "Péntckcn tartózkodj ahúsevést ől! ",de azelső
mégis több szabadságot jelent. - Emberek alkothatnak együttélésükszabá- lyozása érdekében merev (dogmatikus) vagy elasztikusnormákat.Mindkét típusra találunk példát európai egyetemeken. Azegyikeneontosanelőírják a diploma elnyerésének egyetlen lehetséges útját, a másikon ugyana zt az eredményt saját személyes beosztása alapján nyeri el a diák. - Globális szabályok (pl. "Szcresd felebarátodat!")ugyan rengeteg választásilehető
séget hagynak nyitva (a szeretet gyakorlására nézve), de mindent tiltanak, ami a szabállyal (a felebaráti szeretettel) ellentétben áll. Partikuláris sza- bályok (pl. "Ne ölj!") csak egyetlen magatartásra vonatkoznak,de minden választásilehetőségnélkül. - Egyre többközösségbcnés egyre gyakrabban váltják fel a megokolás nélküli "Tilos!"előírásokat a megokolást is tar- talmazó"Ké rjük, hogy ne ..: megfogalmazások. A mai ember nemszívcscn tííri arégi politikai és társadalmi rendszerek uralkodói stílusát, de általában megszívlel gondosan fogalmazott felhívásokat, mint pl. egy osztrák erdő
szélén: "Értelmes emberek nem szemetelnek az úton és az erdőben, az összes többinek pedig meg van tiltva."- Mindezek csak példák arra, hogy érdemes meggondolni, milyen típusú írott és íratlan szabályozások ural- kodnak ill. uralkodjanakközösségünkben.
Minden közösségben kialakulnak hivatalosan meghatározott és nem hivatalosan (de nem kevésbé hatásosan) érvényes t á r s a d aIm i sze- r e p e k . Adottságokkal (különbözöképességek) vagy a közösségálta l létrehozottjegyekkel (pl. hivatal) összekötött normatív elvár ásokkötegéről
van ittszó.Aközösségneknem mindegy, hogy pl. anőitagokanőktőlelvárt magatartást tanúsítják-e vagy nem, hogy a tisztségviselők a tőlük elvárt módon töltik-e be feladatukat vagy sem stb. - Ezen szercpckjórósze"te r- mészetesnek" tűnik,és ezért egyben megváltoztathatatlannak is.Világo s, hogy többé-kevésbé szabályos, elvárható emberi magatartás részb entermé- szet adta okokból származikés egy bizonyos determinizmussalkövetkezik be, pl. hogy a nÓK hoznak világra gyermeket, vagy hogy a fiatal általá ba n magasabb fizikai teljesítményre képes, mint az aggastyán.Dc éppen ezért fontos ettó1 megkülönböztetni a nem kevésbévilágos tényt, hogyu,a maga- tartást a normatív elvárások kötege is befolyásolja,és ezért viselkednek pl.
nÓK vagy fiatalokközösségrőlközösségre.társadalomról társadalomra,idő
ró1időremásként. Mégegyszerűbbenbelátható a társadalmiszere p jelen-
tőségeazokban az esetekben, ahol magát a társadalmilag fontosnak ítélt je- gyet is maga a társadalom termeli (és normatívelvárásokkal összeköti) , mint pl. a "tiszteletbeli elnök"vagy a "körzeti felelős" funkciója. - Ez a megkülönböztetés szabadítja fel az emberi elmét annak felülvizsgálatára, hogy adott esetben emberektó1 alkotott társadalmiszcreprőlvan-e szó,és ha igen, célszerűvolna-edolgozni a normatív elvárásokmcgváltoztatásán.
Ilyen úton jött létre a női emancipációs mozgalom sok tagadhatatlan eredménye, de a laikusok szerepének újrafogalmazása is a II. Vatikáni Zsinaton.
Fontosarra is reflektáln i, hogyminde nközösségbe nsajátos komm u- n i k á CiÓs s t íI u s alakul ki,mclyet azonba nmesszemenően lehet tervezni,befolyásolni és változtatui.-Az egyesközöss égckegyedi stílusa sok értéket ésszépségctjelenthetatago k számá ra. Delegalábbkét szem- pontot érdemes tudatosítani. Az egyik a közösségenbelülicélszerűségre
vonatkozik.Akár egy családra,akáregy nagyobb közösségre (pl. egyház- község) gondolunk,felvet ődhetnek kérdések. Elégséges-e a tagok info r- mációja,hogy a közös ügyekkelazonosíthassák maguka t és követ kezmé- nyeiket megértésselegyütt hordozzák? Kiegyensúlyozott dialógusfolyik-e vagy egyoldalú monológ (esetleg kétoldalúmonologizá lás: egymás mellett való elbeszélés)? -Főlegnagyobb közösségeksajátos nyelvezete(gondol- kodás- és kifejezésm ódja) az együttérzés tudatát erősíti,hagyományok at ápol és továbbad, a"titkos nyelv" vonzalmával rendelkezik. Kifelévaló hasz- nálata azonban sokszor káros,kontraproduktív lehel. Sokolyan kifejezést és gesztust használ pl. az Egyház, amelybelsőberkekben járatos,megfelelő
teológiai értelmezések birtokában lévő, sokatelmélkedőker esztén y szá- mára a legalkalmasabb,vagylegalábbisproblémátlan, az összes többiem- bernek azonban nevetséges ,érthetetlen vagyfélrevezető. Ilyen példákkal sajnos sokszor találkozunk, amikor újságbanvagy rádióban pl.technik ai, gazdasági vagy orvostudományi közl eményekközötthíreket fedezün kfel, amelyekben (perszemindenma~arázatnélkül)a "Szentszé kröl",a "Szent- atyáról", a húsvéti "urbi ct orbi áldásról", az "Isten országának a ter- jesztéséró1"vagya "Szc pl őtelcn Fogantatásról"van szó. "Befelé" helyesen
értelmezhető pl. a szerzctcsck szegénységi fogadalma (mint az önren- delkezésijogrólvaló lemondás,szerzeten belüli kiegyenlítés, szociális fele-
lősségstb.), "kifelé" azonban nem hangzikszavahihetőnekazokelőtt,akik a szó eredetiértelmébe n szegények (exisztenciálisbizonytalanság,költsé - gesebbkulturálislehetőségektőlvaló elzártság,magárahagyatottságstb.),
Társadalom-lélektaniismeretekkelvaló foglalkozás is sokat jelenthet a közösségi élet tárgyilagos megítélésében és följavításában. Más és más típusú éskülönbözöszerkezetűközösségekbcneltérő (csoportdina mikai) l é l e k t a n i tÖr v é nye k érvényesek,másfajta lélek tani jelenségek játszódnakle,melyeknek se szcri,se száma. A jelentan ulmán yban csak néhány utalásra szorítkozhatunk.Nem lehet pl.meghitt hangu latotelvárni olyan (nagy)közösségbcn,ahol közvetlen kapcsolatatagokközöttegyelőre
vagy egyáltalán lehetetlen ,ahol nem ismer mindenki mindc nkit, de leh et
ú~tagolni nagyobb közösségckct is,hogy a részegységekönmagukban a kis közösségek minden előnyét élvezhetik, és egymás között harmó nia uralkodik.Pártképződésaközösségckbcnnem mindigkerülhet őel,de saját fegyverét ellene fordíthatjuk és a pártokközöttidialógus által a közösség átfogó erejétés értékét növelhetjük. Minden közösségbe n kialakulna k és néhafázisszerücnváltják egymást kollektívbeállítottságoka célok kalvagy eszközökkel. AlIandó, szenvedély nélküli megfigyelésü k és tudatosításuk megnyitja a lehetőséget arra, hogy felerősítsük vagy fékezz ük azokat.
Minden közösségben vannak,akik túl sokat,és akik túlkeveset beszélne k,
"nehéz"és "kőnnyíí" emberek: a problémák megá lla p ítása és "helymeg-
határozása",valamint az arra következőcéltudatosés diszkrétbevetéslé- nyegesenkönnyíthet a helyzeten.
Végül nem szabad elfelejtenünkazt sem, hogy az eddig mondottakat
erősenmódosítj áka k üIső kör üIm é n y e k is. Erdckes tapasztalatokat bocsáthata közösségiélette ltörődősorstársai rendelkezésére pl. a tanár- ember, aki megfigyelte, hány hallgatója alszik elelőadásai alatt a fülledt
levegőjűés hánya frissenszellőztetett előadótcremben.vagy hogy mennyire függ előadásának sikere az akusztikai viszonyoktól. Köztudom ásű : más- képp alak ula vita vagy a gondolatcsere attól függöcn ,hogy arésztvevők
egymásmögött,sorok ban vagy pedig egymássalszemben,körben ülnek. A gyónta tóés a gyónó között le folyta tott párbeszéd stílusát általában lén ye- gesen befolyásolja, hogy a tárgyalás és megoldáskeresés egy gyóntató- székbe n ülő és egy ugyanott térdelő, vagy két egymással szemben ülő
szemé lyközöttfolyta tó dikle. Atem plom vagy teremfütetlenségcszelektív hatás tváltha tki.A megvilág ításerősségétől függhet,hogy hányan tudnak az isten tisztelet en együtt énekelni vagy a közösségi megbeszélésen jegyzetelni.A helyiségekber endezése ésdíszítési stílusa nemcsak a család ízlésé t tükrözi és han gulat át befolyásolja - érvényes ez a közösségck
"otthoná ra"is.- Ilyen éshasonló kérdéseketsokan huszadrangúnak nyilvá- nítana k,ésténylegesenvannak, akikszámára a közösségkülsökerete vagy annak egyesösszetevőivalóban huszadrangúak.De aligha van ember,aki mind e n küls ö körül ménnyel szemben közömbös lenne. Nem kevés em- bernél elégségesnéh ány negatívadottság összhatása ahhoz, hogy elveszítse kedvétaközöss égéletébenvalórészvételtől.
•••
Az eddigvázlatosanérintettsok részlet felsorolása után az a benyomás támadh at, hogy azemberiközöss égegy roppantsokrétű,bonyolultjelenség - amivalószínűlegmeg isfelel a valóságnak. A rezignációmégsem volna jogosult.Eltekintveattól,hogy a közösségaz emben egzisztencia kikerül- hete tlen velejá rója,bővenvan okunk arra, hogy építésén ésszépltésénlehe-
tőségeinkkime rítéséveldolgozzunk.
Az egyik indokerreaz a tény,hogy aközösségönérték.Az ember társas lény, ezértléteteljességétcsak aközösségbenérheti el. Ez az állítás persze egy egész (keresztény) antropológiát tartalmaz, Hiszen a közösséga sze- mély számára nemcsa k életeelsőszakaszában létfontosságú,hanem egész éleié n át az ismeretekszerzés énc kösszehasonlíthatatlanul leggazdagabb forrása, lehetőségei nek és kép ességeinek mcgsokszorozása, a szerctct konkrét valóraváltásának a terepe, ahol az egyének elkötelezettsége és köl- csönös kreat ívtevékenysége(végső)értelmet nye r.
Aközösségápo lása irántifelelősségünkmásik alapja aközőss égtartal- makatképviselőés hordozójellege. Az ember i összefogás nemcsak őn é r
ték,han emeszközis magasrangú érté kekszolgá latában:képes azokat meg-
őrizni,újrésztvevőknekhagyom án ykén t átad ni,újraértelmezni,krcatívan tovább fejleszteni, a külvilágfelésokszoroserővel,hathatósanközvetíteni.
Természetesen mindezeknekafordítottjaismegvalósulha t.Az embe ri szabadság ezen a téren is súlyos felelősséget hordoz. Egybizonyos adott közösséglehetönért ék,de lehet az a keret is, amelybenarésztvevőkpokoliá teszik egymás életét. Lehet értékek hordozója és terjesztője, de az em- bertelenségmelegágya is. A közösség embe ri alkotm ány, melynek meg-
felelőtípusa ésmegfelelőbelsőjellemvonásai megtervezhet ők ésmcgva- lósíthatók - ha nem is valamiféle elvont maximáliselgondolások,de min- denképpen a konkrétlehetőoptimum értelmében.
Kereszty Rókus
KÖZÖSSÉG AZ EGYHÁZBAN
Megpróbálom az egyházi egység teológiáját az élmény oldaláról meg- közelíteni,hogy az Egyház egysége úgy álljon elénk,mint azemberalapvető
vágyairafelelő, de egyben ezeket a vágyakat gyökeresenátformáló isteni valóság, nempedi~csupán elvont fogalmakgyűjteménye(1).Olyan élm é-
nyékbőlindulok ki,amelyeket többé-kevésbé,különbözőfor mában mind- annyian megtapasztaltunk.
Az egyik legelemibb erejű egységélmény egy elnyomott népcsoport összefogás ában.valamilyenközösmegmozdulásában alakulhatkl.Azthi- szem, ez az egységélmény sokkal szenvcdélycsebb,ha nemcsakaz egyforma társadalmi elnyomásból származóközössérelmek kapcsoljákössze atöm e- get, hanem egyközösnemzeti illetve nemzetiségi kultúrában gyökerező
összetartozás tudata. Ha ezt aközösnyelvűés kultúrájú otthon, falu, város vagy nemzet létét fenyegeti veszély, az összefogás és az ebből fakadó összetartozás élménye sokkal erősebb és mélyebb, mintha pusztán az azonos munkaviszonyon alapuló közösérdekből származnék.Sok péld a közülegyet említek: az 1988.június 27-itüntetést aHősökterén.Az erdé lyi magyaro k végveszélye mennyi magyart indított meg nemcsakBud ap esten , hanem a világ minden részén. Hányan éppen a tüntetésbenfelvonulva vagy atelevíziótnézve döbbentünk rá arra,amit esetlegmár régóta atudatalá süllyesztettünk:hogy mi magyarok mindannyian egyek vagyunk. Ezer éves közös történetünk szimbólumai, mint pl. a Szerit Jobb, amely előtt a
zászlóvivők a tüntetés elején tisztelegtek, Szcnt László, akine k ünnepé n mindez történt, a Himnuszközöséneklése, és az ór iási tömeglátványaegy minden racionálisan megalapozott, egyetértésen túli érzelmi egységet hozott létre, amelynek félelmetes ereje lenyűgözte, magával sodorta és
"megrészegítette"az egyéneket. Egy ilyen közösszenvedély bűvőlct ébcn
egybeforrott tömeg mindenre képes: könnyenmanip ulálh ató. Szcr cncs ére az erdélyi tüntetés vezetőinek okos józansága ünnepi komolyságot és higgadtságoteredményezett az egész tömegben (már amennyireezt inne n külföldröl fel lehetett mérni). De tudjuk, hogy történelmünk folyamán és
más népekében is aközösnemzeti érzés felébredése sokszor a nemzet ön- imádatává.más nemzetek vagy nemzetiségek irracionális gyú1öletévé, vagy legalábbis lenézésévé torzult.
A nemzeti egységtudat élménye (tehát) kétarcú, kétértelműjelenség.
Egyfelőlút saját emberségünk és azon keresztül az egyetemes emberi meg- tapasztalásához. Hiszen csak egy konkrét nyelven és konkrét kultúrán át és legkönnyebben az "anyatejjel magunkba szívou"nyelven és kultúrán át léphet ünk kiönmagunkb ólés fogadhatjuk be embertársainkat. Amint a sze- relem megkönnyíti,de nem teszi szüks égszcr űvé a másik ember föltétlen elfogadását és szeretetét, hasonlóképpen a nemzeti érzés megkönnyítheti a felebarát,a mellettemélőés rám szoruló embertárs igazi szeretetét. Gon- doljunk arra, milyen kihívás a szcrctctre az erdélyi menekültek jelenléte, hány nem keresztény embert indított és indít el az igazisegítőszerétet útján.
A nemzeti érzés azonban még messze van az igazi felebaráti szeretettó1.
Ha a más nemzetgyűlöletével,vagy csak titkos lenézésével ispárosul,ha a saját nemzetemet illetve nemzetiségemet bármilyen finom és rejtett for- mában is, de a többi fölé emelem, akkor a nemzeti érzés akadály az igazi emberszeretet útján,sőtesetleg bálványimádássá fajul. Minden emberben
rejtőzikolyanélményréteg.amelyet csak a saját anyanyelvén képes kifejezni és átadni. Ha ezt a nyelvet és kultúrát elveszti, vagy elveti, saját cmberségét csonkítja meg, annak mélységcit temeti be.Ellenben, ha valaki meg sem kísérli a más nyclvíí ill. kultúrájú embert elfogadni, akkor más síkon és sokkal gyökeresebben csökkentiIcsaját emberséget mint az, aki elvesztette vagy eldobta anyanyelvi kultúráját. Hiszen éppen az "idegen", "a kü- lönbözö", "az ellenség" megértése és elfogadása kényszerít arra, hogy Iölfe- dezzcm magamban és ezen keresztül őbennea közösemberit, azt, ami a legmélyebben összekapcsol. S itt már közel kerülünk a keresztény valósá- gokhoz, az Egyház egységének a megértéséhez is.Az "idegen"-ben és fó1eg az "ellenség"-ben csak akkor tudom meglátni és értékelni a közös (esetleg csak potenciálisanlétező)emberi értékeket,ha van valami homályos sej- tésem arról, hogy mindannyian testvérek vagyunk. Márpedig a közös emberi testvériség élménye feltételezi egy közös Atya legalábbis homályos, (szaknyelven "nem tematikus") mcgscjtését. Továbbá, ha ellenségemet nemcsak megpróbálom megérteni és elfogadni, hanem akarom, hogy a maga "más" voltában éljen,fejlődjékés virágozzék; segítem, ha rászorul, életemet adom érte, ha kell; egyszóval,haellenségemet úgy szeretem mint önmagamat, ez a szeretet nem jöhet pusztán sajáterőmből.Erre csak az Isten Lelke képesíthet. akinek az erejéb en Krisztus életét adta el- lenségeiért.
A nemzeti egységtudatnál még erősebb talán az az ösztönös egységélmény,amelyet a közösvallási élmény táplál. A vallási ösztön a nemzeti összetartozásnál is mélyebb forrásokból táplálkozik, és éppúgy kétarcú, mint az utóbbi. Egy olyan vallásos lelkesedésben egyesült tö- megben, ahol a vallásos ösztön minden racionális kontrollt elsöpör, az egyén éppúgy feladja egyéni felelősségtudatátés értelmi döntésen alapuló szabadságát,hasonlóképpen "fölolvad"a tömegben és megrészegülettőla
fölolvadástöl, mint a faji egység és nagyság réviiletében tobzódó náci
tűntetök.Simone Weil mély meglátásából kiindulva azt mondhatjuk, hogy az eltorzult nacionalista és vallásos lelkesedésben cgy hamis transzcon- deneia élménye részegít meg. Mindkett6ben valami egyéneket megolvasztó kollektív emóció erejeműködik:a tömegek a saját kollektívemóciójukat imádják, a saját közös öszt önükerejebíívőlielőket,és ezért adják fel em- beri méltóságukalapját, az egyéni felelőscselekvés szabadságát. A kétfajta fanatizmus nem is könnyen választható el egymástól: a nacionalizmus a ki nem elégült vallásos ösztönt ismozgósítja,míg a vallásos vakbuzgóság gyak- ran vak nacionalizmussal párosul.
Azonban a vallásos ösztön kollektív megnyilvánulása, pl. egy kisebb cso- port vagy nagyobb tömeg vallásos lelkesedése nemszükségképpcntér rossz útra: segíthet a hit kifejezésében, amennyiben a hit az egész embert és így érzelmeit is átformálja, továbbá másoknak is megkönnyítheti a hithez
vezetőutat. De a vallásosösztönbőlfakadó lelkesedés önmagában még nem tudja létrehozni a hit és a szeretetSzemlélekiölihletett egységét.
Akritérium itt isaz,mint a nemzetiérzésnél:tiszta és egyetemes szere- terre vezet-e ez a lelkesedés, vagy klikket, másokat lenéző, sőta többieket többé-kevésbé burkollanmegvetőzárt csoportot alkot? Továbbá mennyire kívánja meg az egyéni Iclelösség a személyes lelkiismereti szabadság fela- dását? Ha az egység aLélektőljön, akkor az egyszerre növeli az egyetemes szeretet és a személyes érettséget; az egyént nem felolvasztja, hanem integ- rálja a közösségbe. A Lélekben való egység megtapasztalása is megrészegít, de ez a hagyomány nyelvén sOb r i a e b r i e t a s.józanrészegség, amelyben a személyes erkölcsi érzék megtisztul,nem pedig elhomályosul.
Ezekre a megkülönböztetésekreszükségvolt, hogy eljussunk az Egyház sajátos egységének amegértéséhez.Bár az Isten Lelke ott fú, ahol akar, és mindenütt jelen van, ahol az "ellcnségt-ct, az idegent igazi szeretettel elfogadó emberek élnek és cselekednek, mégis az Isten Lelke az Egyházban van "otthon", hiszen Krisztus apostolaira lehelle a Lelket, és ezek adják tovább az igehirdetésben,aszcntségckbcn,aközösségiéletkülönbözömeg- nyilvánulásaiban.
A Szeritatyáknemcsak u n a ,hanem u n i c a Ecclesia-ról beszéllek.
Azaz az Egyház nemcsak egységes, hanem egysége egydülálló és páratlan a világon, mivel a Léleknek, Krisztusnak és az Atyának, egyszóval magának a Szentháromságnak az egységében részesedik. Lássuk ezt most részlete- sebben: elsősorbanaz Egyház egységének Krisztushoz és a Szemlélekhez való viszonyát.
Az örök Fiú emberré lett, belépett kontingens, idő és tér állal meghatározott történelmünkbe. A zsidó nép fiaként Dávid házából, Máriától született, 12 galileait választott ki, hogy művét továbbvigyék,a zsidó szent iratokon nevelkedett, a zsidó húsvéti vacsorán a kenyeret és bort tette föláldozandó teste és vére életadó szemségévé. Fellámadása után Péter és Pál Rómába helyezte át aterjedőEgyház súlypontját. Egyszóval a megtestesülés miatt az Egyház egysége konkrét, történetileg meghatározott formákhoz van kötve. A történelem folyamán az Egyház egysége mindig a
zsidóés gör ögnyelve nmegírt Bibliához,a galileai apostolokhoz, Pálhoz és azok utódaihoz,a püsp ökökh öz, ezeken belül kül önös módon a római püs- pökhöz, valamint tört én etileg megha tá rozott egyet emes zsinatokhitvallá- saihoz kapcsol ódik. Legfőbbszemségé be nazEgyház mindiga kenyeretés a bort,a földközi-teng eri kultúra termék eit fogja felhasználni, nem pedig rizst és teát , ame lya keletikultúr árajellemző. Az egység e formái mind kontingens formák;azazha az Ist en Fia másutttestesült volna meg, más formákhoz kötödnc az egyházi egység. Bár e formák mind esedékesek, mégis a jelen üdvre ndben kötclczőck, az Egyház nem változtathatja meg
őket,nem azért,mcrt az egyházi hier ar chi a megcsontosodott,kon zervatív bürokratákból áll,hanem azért, rncrt az Egyház a történelmi Krisztussal kapcsol össze.Léon Bloyszavaiszerint az egész kereszté nyvilágminde n- napegy zsidóvérétissza(nem egykínaiét vagycszkimóét),Az Egyházegy- ségénekés így az egészemberiség egységének a kezdőpontja, kovásza és
előlegezettmegvalósulásaa názáretiJézu s, ésnem anepaliSiddha r ta Gau - tama vagy a kínai Kunk-Fu-Tzu.Mindez természet esen lehe te ltvolna más- ként,ha az Isten Fia másban ,másholésmásidőbentestesül meg (2).
Ám a megtestesülés csa k egyikalapvetőmegh at ározój a az Egyházegy- ségének.Ezmagyarázza meg,miértvan szükségkonkrét ,láth at ótört én eti intézményekre, Szentírásr a, hitvall ásokra, szentségekr e és az egyházi rendre. Eza láthat ó Egyház ana lóg módon a Krisztu s láth at ójclcnl étét folytatja minden helyen és mindenkorban atör té nelem végéig. Amásik,az
elsőtőlelválaszthatat lan ,de altólkülőnbö ző,egyfor mán lén yegesmegha- tározó elv maga a Szenilélek.AzemberJézus aSzemlé lekbe nfogantatik és ezértIstenegyszülött Fia (Mt 1,18;Lk1,35).ASzem l élekúj módon ára d kirá és nyugszik megrajtanyilvánosmííköd ésének a kez de tén, hogymes- siási rníívétaSzenilélekerejébenhajtsavégr e(Mt3,16, par .).ASzeritlélek
"hajtja ki"a pusztáb a(Mk 1,12),aSzcntl élck erejébengyógyít(Lk 4,18), a Szemlélekben hallj aAtyja szavát (Lk 3,22),Obcnncimádkozik Atyjáhozés találja Atyjaaka ra tába n legn agyobb örömé t (Lk10,21); végül a Lélekáltal adja magát a kereszten(Zsid9,14). Röviden , abűnuralm aala tt szenvcdö emberi egzisztenciabaniste nfiúságátaSzentlélek erejébe néli meg, és ami ezzel azonos,megváltóművétis aSzenil élek erejébenviszivégbe.Jézus föl- di élete idején "még nem vollLélek" a tanítván yo kban (Jn7,39), ti. aLélek tevékenysége Jézustevékenységér eko rlátozó don .A kereszten, utolsó le- heletéveláta dja a Lelket (Jn 19,30).A felt ám ad tJézuselsőlehelet e a tanít- ványokra ezt az átad ástfolytatj a ésjelk é pezi (Jn 20,22).A Léleknek aKrisz- tus megnyitottoldalából, azaz ére ttünk feláldozo ttemberségébőlvalókiá- radása a világra a világvége zet éigtart(Jn19,34 Jn20,22-velegyültolvasva).
Mivel a Szenilélek transzcendens iste nielv,egyszer re a legnagyobb, transzcendens isteni egységethozza létre és ugyan ak kor megőrzi, sőt ki- fejleszti minden ember éskultúra,mindentermészetes és természetfölölt i adomány gazdagkülönfélcség ét.Egyszerre a legnagyob b egység ésaleg- gazdagabbkülönbözöségekforrása .A Lélek álla l lé tre hoz oltegység szöges ellentétben állaz egyformasággal:u n i t as-t,nem u n i for mita s-t hoz létre. Az Egyház ezért nem azon osulhat egyetlen néppel vagykult úr ával sem (amikor missziósai a nyugati kultúra elfogadásá t azonosították a
kereszténység elfogadásával, az Egyház igazi egysége ellen vétettek). Nem ragaszkodhat egyetlen történeti kor formáihoz sem (amint láttuk, a kezdetek apostoli Egyháza más lapra tar tozik); mindig mcgújul, mindig minden újban fel kell ismernie ésel kellfogadniaa jót, de el kell vetnie a rosszat.Mindezáll az egyházikultúra,tanításés szervezeti életkül őnbözö
formáira .Nem lehet egy nyelvet, egy kultúrát,egyfajtae~házszervezetet
azegység nevébenabszolútésvégérvényes értéknektartam. A Lélek transz- cendens jelenl éte iste nihajlé konyságot biztosítóés a legnagyobbkülönféle- ségeketisegyesítőerőaz Egyházban.
Ezt kimondva azonban úgytünik,hogy a Lélek akülönféleségettiszte- letbentartó,sőt azt okozó tevékenysége ellentétbe kerül a megtestesülés konkr étformák ategyetemesenkötelezőnormékkáavatóelvével.A feszült- ség a két elv következményei közölt tagadhatatlan.Azonban ez nem ve- zeth etigaziellentétre,hiszen a Lélek a megtestesült Krisztus Lelke. Ezért, amintelőbb mondtuk, a Lélek az apostolokon és a keresztségen, a kenyér ésaborszerns égijelénkeresztül,azaz a megtestesült Isten Fia és apostolai által lefekt et ett struktúrá k közvetítésével van jelen az Egyházban.Hogy ezek a struktúr ák mennyit változhatnak a korok ill. kultúrák igényeinek
megfelelően(pl. ho~a szentmise rítusát mennyire lehet a hindu vagy a kínaikultúraigé nyel szerint átalakítani,hogy a római püspök központilag kormányoz-e,vagy pedig az autonóm helyiegyházak hitben, erkölcsi és szentségi életben megvalósuló egységének legfőbb őrek é nt mífködik-e csupán ), azt azEgyházbanfelszínre törőigények és a történeti helyzetek figyelembevételévelvégsősoron a Tanítóhivataldönti el, hiszen egyedül az kapta meg Krisztus Lelkének erre a célraszolgáló karizmáját.
Miután utaltunk a különbözöségektiszteletben tartására,sőt előmoz
dítására, vizsgáljuk meg,hogy ekülönbözöségckethogyan fogja egységbe a Lélek, pontosabban,milyen ezaz u n i t a s S p i r i t u s , a Lélek által létrehozott egység. A nyugati szentatyák szerint a Lélek az az Isteni
~~mély,akiegészen az Atyábanés egészena Fiúban van: az Atya és a Fiú Qbenneegy.ASzenil élekegyházformálókiáradásaéppen azt jelenti, hogy O,aki egészen azAtyában és egészen amegtestesültFiúban létezik, mint a
keltőközös ésakett őtegybekapcsoló "lehelete", egyszerre az Egyházben is jelen lesz: a maga oszthata tlan isteni valóságában esészen van jelen az egészbenés egészenazEgyház minden egyes (lelkileg)élőtagjában.
A Lélekjelenlé téne k a célja, hogykiterj ess ze azEgyházra az Atyaés a Fiú kapcsolatát. Amint az Atya és megtestesült Fia a Lélekben egy, úgy azok, akik ezt aLelk ethittel és az Egyházszemségcinkeresztülbefogadják (a megfeszítell Krisztu soldaláb ólkiömlővíz és vér egyszerrea Léleknek ésazalapvetőszcnts égcknc k, a keresztségn ek ésaz eukarisztiának a szirn- böluma),azok aKrisztu s és az Atyakapcsolatábanrészesednek.Akikben a. Lélek lakik, azokba n a Lélek kiformálja Krisztu s vonásait. Iréne úszaz Ujszövctségtaní tásátfogla lja össze,amikora Szentlelket c o m m u n i c a- ti o C h ri sti-ne k nevezi,ti.aSzentlélekmííköd éscép pe n abbanáll, hogy Krisztust közli, azaz Krisztus iste ne mbe ri lét ében és éle tformáj áb an, Krisztusgondolataiban, szándéka iban, érzel me ibe n és erén yeiben,Szent
Pál-iszóval n o u s C h r i s t o u-ban részesít mindenhívőt(IKor 2,16).
Am minél inkább részesedünk a Krisztus elméjében és szívébcn,annál közelebb kerülünk Atyjához: a Krisztus gyermeki bizalmával adunk Neki hálát, a Krisztus gyermeki szcretctévcl kérjük és dicsérjük.
Ezért és ennyiben talál imádságunk is meghallgatást az Atyánál. Hl!
Krisztus nevében imádkozunk, azaz amennyiben azŐ imádságát és azÖ szándékait magunkévá tesszük, az Atya mindig meghallgat. A legvilágosabb példa erre a szentségi imádság: mikor azEgyháza Fiú képviselője,a pap által kéri az Atyát, hogySzeritlelkévelszentelje meg a kenyeret és a bort, és tegye szent Fia Testévé ésvérévé, vajon visszautasíthatja-e az Atya ezt az imádságot? De minden keresztény napi imájára is áll ez: ha Krisztussal együtt kéri, hogy jöjjön el az Atya Országa, akkor valóban"lehetövéteszi"
az Atya számára, hogy benne uralkodjék s mindennap egy kicsit jobban megvalósítsa életében az O uralmát.
Az egység a Fiúval azörökkévalósá~banlesz teljes, ahol Szent Ágoston szavai szerint az egyetlen Krisztus fogja Imádni és szeretni az Atyát. O pedig fcj és test; azaz a názáreti Jézus és misztikus Testének minden tagja.
A Lélek erejében nemcsak Krisztusban és az Atyában vagyunk, hanem egymásban is: egymást "belülről"szercthctjük, hiszen az Egyház minden tagjában jelenlévőLélek ihleti a szcrcterünket és képesít arra, hogy a másikatbelülrőlmegértsük és elfogadjuk. Ha a Lélek révén Krisztusban és egymásban vagyunk, akkorérthető,hogy egyet hiszünk és egyet akarunk:
ugyanazon hitben és ugyanazon értékekben részesedünk. Az egy hit és az egy szerétet pedig mélyíti a Lélekben való egységet, a Krisztus elméjében ésszfvébenvaló közösrészesedést. Ezért Szent Pál nem szíínik meg híveit arra buzdítani, hogy ugyanazt gondolják és szercssék (to auto phronein, vagy to hen phroncin (Róm 12,16; 15,5;2Kor 13,11;Fil 2,2;4,2).A legszebb
szővcgettalán a Filippi levélben találjuk.
'Tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértetek, ugyanazzal a szcrcteuel szerettek, egy lélekkel ugyanarra törekedtek. Semmit se tegyetek irigyvetélkedésbőlvagy hiúdicsőségvágyból. Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak. Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is. Ugyanazt a lelkületet ápolj átok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt" (2,2-5).
A Szenilélekrévén való "egymásban levés" nemcsak az Egyház tagjaira, de a helyi egyházi közösségckre is vonatkozik. Minden helyi egyház a másikban is van, valamiképpen azonos minden más helyi egyházzal, hiszen ugyanaz a Lélek változtatja át a kenyeret és a bort mindenütt az egy Krisztus testévé ésvérévé,és ugyanaz a Lélek építi fel az cukarisztiánkeresztül a Krisztus egyetlen misztikus Testét minden egyes helyi egyházban.
Az Egyházak "egymásbanlevését-nekkülönlegesen fontos esete a helyi egyházaknak az apostolok egyházával való azonossága. Mindenidőkhelyi egyházai nemcsak folytatják az apostoli Egyházat, nemcsak annak "jog- utódjai", Ilyen hosszú folytonosság bár ritka, de egy pusztán földi in- tézménynél iselképzelhető. Többrőlvan szó: a mai Egyház az apostolok Egyháza.
Felszínesen és vázlatosan, de talán sikerült érzékcltctni, hogy milyen, minden földi modellt meghaladó, transzcendens, isteni egység az Egyház egysége. Nemcsak minden emberi értelmet, de minden emberi élményt is meghalad. De amint az értelem is megsejthet belőle valamit, így vala- mennyire meg is tapasztalhatjuk. Többször találkoziarn idegen keresz- tényekkelkülönbözökultúrákból és földrészekró1. Egyesekkel kapcsolat- ban mégis az volt az élményem: úgy beszél velem, mintha már régen ismerne: a nyelvi és kulturális távolság ellenére úgy éreztem, hogy"belülr ől"
megértett. Szerétete egészen személyhez szóló,egészen közvetlen volt.
Pedi~most találkoztunkelőször.Hitem révén tudtam, hogy valamiképpen a Knsztussal, az egyetlen és mégisminden "lelki" emberben élő"so kféle"
Krisztussaltalálköztammindcgyikben.
Amikor valaki egy más keresztény egyházból a katolikus Egyházba lép, gyakran így fogalmazza meg élményét: megtaláltam az apostolok Egyházát.
Nemcsakjogutódját,szellemi vagy lelki örökösét; ugyanabba az Egyházba léptem, amelyben Péter és Pál tanított és ma is tanít, amelybe, Tertullián szavaival, a két főapostol"vérével öntötte bele tanítását".
Az egyházi egység misztériumának a megismerése és élménye meg- tisztítja~nemzeti érzésünket, a nemzeti hagyományokhoz való ragaszkodá- sunkat. Apoljuk és tiszteljük ezeket, mivcl ilymódon önmagunk és magyar testvéreink emberségét ápoljuk és tiszteljük. De sohase ragadjon magával a kollektív nemzeti érzés mámora, hogy bálványozzukközösnemzeti hagyo- mányainkat, mintha azok a hit valóságaivalegyenértékűeklennének. Még csak ne is gondoljuk, hogy a mi nemzeti kultúránkmagasabbrendűmás né- pekénél. Sohase legyen az egy nemzethez való tartozásunk tudata akadály az"idegen" elfogadására.
Ne féljünk, ha hitünk érzelmeinket is átformálja, ha vallásos lelkesedést fakaszt. De ne keressük a vallásos érzelmeket, ne azokrafi~eljünk,hanem az isteni valóságokra, amelyekhez hitünk nyit utat. A hitmisztériumainaka szeretete mindig élményhez vezet, de a hit mindig végtelenüI többet ragad meg, mint aminek a megélésére képesek vagyunk. Igy lassan, a hamis transz- cendenciákhoz való ragaszkodásbó I, a kollektív nemzeti érzés és a kollektív vallásos ösztönbűvkörébőI egyre közelebb juthatunk ahhoz a valósághoz, amelyért minden szentmisében imádkozunk, ti. "hogy egy Test, egy Lélek lehessünkKrisztusban",
ŐrsyLászló
AZ EGYHÁZ ÉLETÉBEN VALÓ RÉSZVÉTELÚj KORSZAKA Tárgyalásunk témája: összekapcsolni az Egyház életében való egyetemes részvétel újminőségétmagával az Egyház természetével. Illetve:
észrevenni és megérteni ezen új egyetemes részvétel kapcsolatát az Egyház természetével.
Vitathatatlan az a tény, hogy az egész Egyházat átszövi az erős és egyetemes részvétel igénye.Miclöttazonban elfogadnánk ezt a törekvést és teljes áttekintést adnánk, tudnunk kell: Az élet hiteles forrásából fakad, vagy a romlás sötéterőitképviseli? Aközösségválaszai és visszhangjai szo- kás szerint nagymértékbentöbbértelműek:a lelkes pártolástól a határozott elutasításig.Ilyen ellentétesviszonyulásokgyakorta súlyos feszültségekhez vezetnek az Egyház társadalmi testében. Ez cselben vitathalatlan az ügy tanulmányozásának és megvilágításánakigénye.Egy tárgyalás nem elég- séges a tanulmányozáshoz, ám e tárgyalás is megmutathatja ajövőkuta- tásokkötelezőirányát. Ezért a célunk: megvizsgálni a részvétel fogalmát;
ezutánszemü~'I"evenni,mennyire tartozik az Egyház lényeséhez a rész- vétel és meanyire fejezi ki az Egyház természetet;végül pedig utalni arra, adhatunk-e ennek teljes létjogosultságot az Egyház életében és rnun- kájában.
1.Hogyanérthetjük meg a részvéte/ foga/mát?
Nem kezdjük pontosdefinícióval. Inkább bevalljuk. hogy a részvételt ilymódon nem határozhatjuk meg, mcrt magfogalom. De mit jelent az, hogy magfogalom - kérdezhetjük. Kél fogalomtípus szembeállításával szcret- nénk válaszolni.
Egyrészt léleznek fogalmak, amelyek addig a pontig Iejlödtck, hogy értelmüket kifejezhetjük olyan dcfinícióval,amelynek pontos és majdnem tökéletes tartalma van. Sok jogi fogalom ilyen, pl. a joghatóság, a felha- talmazás, a tulajdonjog, a szerzödésstb. Másrészt léteznek fogalmak, ame- lyek meglátást jeleznek, aminek a tárgya jól kivehető, ám a föltárás folya- mata még nem Jutott el addig, hogy tartalmáról részletes ismeretet szolgál- tathasson. Számos teológiai fogalomra áll ez: az Ujszövetséghemzsegtőlük.
Jézus Péternek és más apostoloknak lett ígéretei a hierarchikus szerkezet irányába mutatnak, de a szerkczctct nem határozzák meg pontosan és teljesen.
A II. Vatikáni Zsinaton találkozunk a fogalmakmindkét típusával.Egy- részt a Szcnt Liturgiáról szóló Konstitúcióban találkozunk a szeniségek pontos megfogalmazásával. Másrészt az Egyházról szóló dogmatikai kons- titúcióintuitívmeglátásokattartalmaz a kornmunióról,akollegialításról,a participációról,amelyek távol maradnak a pontosmeghatározástól.Alap-
fo~almakvagy alapkijelentések ezek. Ha már a zsinat bevezelett ilyen in- tuitív meglátásokataz Egyház életébe, a nép - beleértve a zsinatiatyákatis, akik hazatértek - feladala elfogadni és továbbfejleszteniazokat. A zsinat tudatában van annak, hogy ezen meglátások a keresztényközösségéletének különbözö szempontjait fejezik ki autentikusan, de nem men l (nem is mchctctt) olyan messzire, hogy ki is fejtse azokat. Azokra bízta ezt, akik hallották és elfogadták a nyilatkozatokat és folytatják azokmérlegelését elméjükben és szívükbcn.
Ha egy alapfogalmat úgy kezelünk, mint egy ércttebbet, ez szükség- szerücn téves eredményhez vezet. A rideg meghatározás, amit bizonyos tudományos módszer nevében rákényszerítünk, könnyen eltorzítja azt,
gátolja fejlődésében.Voltak és vannak ilyen kísérletek (kétségtelenül jó- szándékúak) mégajóncvűteológusok, a II. Vatikáni Zsinat kommentátorai
részérőlis. Egyesek úgy határozzák meg pl. a kollegialitást, hogy az csak egyszer valósulhat meg a századok során, amikor egy egyetemes zsinat ülé- sezik. Másik részük úgy próbálja meghatározni ugyanazt a valóságot, mintha azmegvalósulnaminden esetben,amikor ketten vagy hárman össze - jönnek az Ur nevében.Miutánmár meghúzták a vonalakat,kőnnyűmindkét félnek,hogy síkra szálljon saját fogalmazása érdekében, és igazi csatába bo- csátkozzék,ami azután csakismeddőés eredménytelen lehet. A baj gyökere az, hogy a vitázó felek egyike sem érti meg az alapfogalom sajátságos ter- rnészetét,vagy ha igen,nincs türelme,hogy szo rgalmazza és kivárja annak lassúIejlődését .Elfelejtik, hogy nem kezelhetik az él őlé nyeketúgy, mint az élettelen tárgyakat. A helyes módszertani megoldás: lemondani a precíz megfogalmazásról,elfogadni a magfogalmak létezését s ezután lassúéré- sükön fáradozni együttesen.
Ilyen érés kétféleképpen valósul meg, legalábbis amikor olyan magfo- galmakrói van szó, amelyek az Egyház gyakorlati életére vonatkoznak.
Létrejöhet tehát ez az érés az átélt tapasztalás és a reflexív folyamat útján.
Tényleg számos magfogalmat ismer az ősegyházgyakorlata.Ezeket a leg-
ősibbírott okrnányainkban - az Ujszövctségírásaiban - találta. A szerit- ségekszerkezete - eltekintve akeresztségtőlés eukarisztiától-el volt rejtve
Iők éppmageseményekben és szavakban. Ilyenek pl. Jézus cselekedetei és kijelentései a bűnökbocsánatával,a házasságmcgszentelésével,az apos- tolokszétküld ésévclstb. kapcsolatban. Ezek sugallták azősegyházat,hogy kifejlessze a szent jeleket és szimbólumokat, amelyek a Szeritlélekmeg-
szcntclőbeavatkozásait hirdetik aközöss égbcn.A szcntségckrölszólósa- játságos tanítás megfogalmazása azonban ténylegesen a fogalmazó és reflexívfolyamat általfejlődöttki. Kritikaireflexiótettelehetövéa két jel- nem több és nem kevesebb - pontos azonosítását.
A részvétel fogalmának fejlődésébenmindkét folyamatnak mcsvan a maga szerepe. Afejlődésegyes momentumai csak a tapasztalat útján Ismer-
hetőkmeg. Mások viszonterőselméleti megalapozást igényelnek. A rész- vételmegértéséhezalapvető,hogy elfogadjuk: a részvétel magfogalom. Per-
döntőazon eljárás megtervezésénél IS, amellyel a részvételt gyakorlattá tesszük. Mindig nem járunk kitaposott utakon. Sugallatát kell követnünk.
Hasonlít ez a rnüvészalkotó munkájához: Akkor ismerhetjük föl a kész képet, amikor márelőttünkáll. Bármit is mondunkkésőbba részvételró1, már most teljesen világos: mindannyiunknak részt kell vennünk ezen fo- galom megértésénekfejlődésifolyamatában!
2. Feltételezések, amelyekre építjük eszmefuttatásunkat
Egyetlenelőadósem kezdhetilevegővel.Feltételezésekre építünk. Illő
tehát, hogy - mielőtt mélyebbre ereszkednék a részvétel kérdésébe - számot adjak saját feltételezéseimről.Ezek részben meghatározzák azt, amit mondani szeretnék.
