A N Y E L V ÉS S Z É P TUDOMÁNYOK K Ö R É B Ő L .

É R T E K E Z É S E K

A N Y E L V ÉS S Z É P TUDOMÁNYOK K Ö R É B Ő L .

K I A D J A A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A .

A II. O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L

S Z E R K E S Z T I

G Y U L A I Í > Á L .

O S Z T Á L Y T I T K Á R .

VI. K Ö T E T . I. SZÁM. 1 8 7 6 .

LÁGY ASPJRATÁK KIEJTÉSÉRŐ ^u

Z E N I) B E N.

IY- M A Y 11 A U R É L T Ó L .

Ara 10 Kr.

BUDAPEST, 1876.

M. TUD. AKADÉMIA KÖNYVKIADÓ HIVATALÁBAN.

( A Z A K A D É M I A B É R H Á Z Á B A N ) .

É R T E K E Z É S E K

A N Y E L V - É S S Z É P T U D O M Á N Y O K K Ö K É B Ő L . '

E l s ő . k ö t e t . 1 8 6 7 — 1 S 6 9 .

I. Szám. Solon adótörvényéről. T é l f y I v á n t ó l . 1867. 14 1. . Árá l ő kr.

II. Szám. Adalékok az attikai törvkönyvhöz. T é l f y I v á n t ól. 1868. 16 1. 10 kr.

III. Szám. A legújabb m a g y a r Szentírásról. T a r k á n y i J. B é l á t ó l . 1868. 30 1 20 kr

• IV. Szám. A Nibelung-ének keletkezéséről é s , gyanítható szerzőjéről.

S z á s z K á r ó l y"t ó l . 1868. 20 1 1 10 kr.

V. Szám. T u d o m á n y b e l i h á t r a m a r a d á s u n k okai, s ezek tekintetéből A k a d é -

miánk feladása T o l d y F e r e n c z t ű l . 1868. 15 1 10 kr.

VI. Szám. A keleti török nyelvről. V á m b é r y Á r m i n t ó l . 1868. 18 1. 10 kr.

VÜ. Szám. Geleji Katona István főlé'g mint nyelvész. I m r e S á n d o r t ó l . 1869. 98 1 30 kr.

VIII. Szám. A magyar egyházak szertartásos énekei a XVI. és XVII. szá-

zadban. B a r t a 1 u s I s t v á n t ó 1. Hangjegyekkel. 1869. 184 1. . 60 kr.

IX. Szám. Adalékok á régibb magyar irodalom történetéhez.(l.Sztárai Mi- hálynak eddig ismeretlen színdarabjai 1550 — 5 9 . - 2 . Egy népirodalmi emlék 1550—75-ből. — 3. Baldi Magyar-Ola^z Szótárkája 1583-ból. — 4. Báthory István országbírói mint író. — 5 Szenczi Molnár Albert

1574—1633). T o l d y F e r e n c z t ő i . 1869. 176J • . 60 kr.

X. Szám. A magyar bővített mondat. B r a s s a i S á m u e l t ő l . 1870. 46 1 20 kr.

XI. Szám. Jelentés a felső-austriai kolostoroknak Magyarországot illető

k é z i r a t a i - é s nyomtatványairól. B a r t a l u s I s v á n t ó l . 1870. 43 1. 20 kr.

Második kötet. 1869—1872.

6

I. Sz ám. A Konstantinápolyból legújabban érkezett négy Cofvinreodex-

r ö L M á t r a y G á b o r 1. tagtól. 1870. 16 1 • . . 10 kr.

II. Szám. A tragikai felfogásról. Székfoglaló. S z á s z K s r o l y r. tagtól.

1 8 7 0 . 3 2 1. . . . ' . * : . . " . „ 20 k i . III. Szám.-A dalékok a magyar szóalkotás kérdéséhee. J a n n o v i c s Gy.

1. tagtól 1870. 43 1. . . . . 20 kr.

IV. Szám. Adalékok a magyar rokonértelmü szók értelmezéséhez, F i-

n a 1 y H e r i k 1. t a g t ó l , 1870. 47 1 20 kr.

V. Szám. Solomos Dénes költeményei és a hétszigeti görög népnyelv.

T é 1 f y I v á n lev. tagtól. 1870. 23 1 . 20 kT.

VI. Szám. Q. Horatius satirái (Ethikai tanulmány). Székfoglaló. Z i c h y

A n t a i 1. tagtól. 1871'.-33 J 20 kr.

• VII. Szám. Ujabb adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez (I.

Magyar Bál XIII. századbeli kanonista. II. Margit kir. herczegnő, mint ethikai iró. III. Baldi Bernardin magyar-olasz szótárkája 1582- ből. Második közlés IV.Egy X V I . századbeli növénytani névtár XVII.

és XVIII. századbeli párhuzamokkal. V. Akadémiai eszme Magyaror-

szágon Besenyei előtt) T o 1 dy. F e r e n c z r. tagtól. 1871. 124 1. Ára 40 kr-

A

LÁGY ASPIRATÁK KÍEJTESERÖ

A

Z E N D B E N.

IV M A Y R A U R É L T Ó L .

BUDAPEST, 187G.

A M. T. AKADÉMIA KÖNYVKIADÓ-HIVATALÁBAN.

(Az Akadémia bérházában.)

Budapest, 187«. N y o m a t o t t az A t h e n a e u m r. t á r s . n y o m d á j á b a n .

A lágy aspiraták kiejtéséről a zenében.

(Olvastatott a m. tud. Akadémia 1876. márcz. 13-ki ülésén.)

B e v e z e t é s .

Hangtani szempontból a mássalhangzók a zajokhoz t a r - toznak. A szájüreg valamely helyén képzett zár vagy rés a hangszalagok periodicus rezgésétől független nesz, zaj (ge- räusch) képzésére szolgáltat alkalmat, s e szerint a mással- hangzók zár- (explosivae, momentaneae, verschlusslaute) (k, g, t, d, h, p) és réshangokra (continuae, fricativae, cngelaute) (te, j, s, z , f , v) oszlanak. A szerint, a mint a hangrés ki van tárva, vagy szűkítve, mely utóbbi esetben a hangszalagok is rez- gésbe jönnek, hangtalan (tonlose) (k, t, p, s, f ) s hangzatos (tönende) mássalhangzókat {g, d, b, j, z, v) különböztethetni meg. Ez utóbbiakhoz tartoznak a resonantes, ( n \ n, m) ám- b á r nem önálló zajok (geräusche), hanem a különböző helyen elzárt szájcső s ezenfelül az orrüregnek az emberi szóval való együtthangzásán alapulnak. Az explosivae akár a zár kép- zése, akár annak megtörése folytán keletkezhetnek. A kép- zési t á j (articulationsgebiet) illetőleg a szervek szerint, me- lyekkel a zár, illetőleg rés a szájban képeztetik: p, t, k avagy ajak, fog s torok betűket (labiales, dentales, gutturales) szo- kás megkülönböztetni. A p , /, k sorok e megnevezése külön- ben csak is mint terminus technicus fogadható el. A z első sorban ugyanis a fogak is szerepelhetnek, (p-), a másodikban a cacuminales avagy cerebrales (í³) a fogak hozzájárulta nél- kül képeztetnek, a toroknak pedig a zárképzésével nincs semmi köze. Közönségesen 2p, 4t és 2/o-t különböztetni meg.

Még fölemlitendők az r-hangok, melyek vagy a nyelv begye vagy az inyvitorla rezgésén alapulnak. Közel állanak ezekhez

M. T U D . A K A D . É R T . A N Y E L V ÉS S Z É P . T U D . KÖRÉRŐL. 1 *

4 DR. MAYR AURÉL

az Z-hangok, melyeknél azonban a rés minden eddig említet- tektől eltérően oldalvást s-nem a fej közép síkjában képezte- tik. Végre a h-ról megjegyzendő, bogy a puszta kileliellést (exspiratio) leginkább megközelíti; liangrésszükülésnek mind- azáltal itt épugy, mint a susogó hangnál van helye. (Leg- alább Czermak¹) szerint, 100 oldal). Különben az indgerman nyelvekben általában csak is a légáramlat kiömlésén alapuló mássalhangzókat (exspiratac) ismerünk, inspiratae pedig nin- csenek. Kettős mássalhangzó tán az S és s, ha mindegyikük csakugyan két rés képzésétől tételeztetik fel. Az eredeti ind- german j és v fölötte valószínűen oly értelemben diphthong

(Brücke, VIT. Abschnitt) hogy bennük vocalis és consonnans együttes ejtésére akadunk. Bővebbet a consonantes geneticus felosztásáról Brücke, Grundzüge der Physiologie. Wien 1856.

Czermak Populäre physiologische Vorträge. Wien 1869, 117—124. Max Müller Lectures on the science of language I I . L e c t u r e I I I . London 1871. és velős rövidséggel Friedrich Müller Grundriss der Sprachwissenschaft I. Band C) I I I . Phonologie I I . Wien 1 876. Scherer zur Geschichte der deut- schen Sprache Berlin .1868, 39—45.

M á r Franciscus J u n i u s²) (1589—1677)észlelte azt, hogy görög-latin Unak h felel meg,3) a mássalhangzók megfelelé- sében a törvényszerűséget pedig L a m b e r t ten K a t e (1674—

1731) hangsúlyozta, ki a különböző német nyelvekben egy- másnak megfelelő hangzókat és mássalhangzókat összeállí- tani meg is kisérlette,⁴) de a törvény tulajdonképi felfedezője B a s k volt") 1818-ban. Max Müller0) ugy véli, hogy ő nevezte el e törvényt legelső Grimm törvénynek. Ugyancsak J a k o b Grimm terjesztette ki figyelmét az ó felnémetben (althoch-

') P u r k i i l e ig a h a n g z a t o s betűkhöz sorolja a li-i. (Brücke 77).

Máskép B r ü c k e , ki nem is t e k i n t i consonnansnak 58 , 84.

-) N. M. Petersen k ü l ö n b e n azt állítja, h o g y a n é m á k v á l t o z á s á t (fralyd) E r i c P o n t o p p i d a n (f 1678) is észrevette). Bidrag til d. dans ke Lit.

Hist. III. 48. 1,

3) K. v . Kaumer Geschichte der germanischen Philologie vorzugs- weise in Deutschland, M ü n c h e n 1870., 127 old.

R ä u m e r s. 143.

5) Undersögelse om del gamle Nordiske eller Islandsice sprogs oprin- delse. 169. ff. 1. Bopp vergleichend,e Grammatik 1.³ 119., u. B e n f e y Ge- schichte der Sprachwissenschaft München 1869. s, 4 3 5 .

6) Lectures II.6 216.

A LÁGY ASPIRATÁIÍ K I E J T É S É R Ő L A ZEND BEN. 5

deutsch) előforduló ilynemű jelenségekre¹) s pedig nyelvtana második kiadásában. Követték R . v. Räumer-'), Th. J a k o b³) , Lottner³), Grassmann⁵), Soberer⁶), Delbrück⁷) ismét Sche- rer"), Braune⁹), Paul^{1 0}), Heinzel^{1 1}).

A mássalhangzók sorában főleg az u. n. némák vonják magukra figyelmünket. Ezek a görögben rr, ß, cp; •/., y, y;

r, S, i'/-val jelölvék, a gótban pedig e jegyeknek f , p, h ; h, k, g; th, t, d felelnek meg nagyjában. A törvényszerűség a mássalhangzók megfelelésében általában s a némák terén különösen sokáig nem lett felismerve, az pedig, mily hangér- ték illette meg a némák jelölésére használt jegyeket általá- ban, az u. n. aspiratákat pedig különösen az mind az egyes nyelvek, mind az ős indgerman nyelvre nézve kérdéses, s már eddig is számos vitára szolgáltatott alkalmat. Legnagyobb mérvben történt ez az u. n. lautverschiebung (permutation of

mutes, lydfremskydning) terén, mely alatt a szónak jelenlegi (tulajdonképen szorosabb s specializált, de azért általánosan elfogadott) értelme szerint a német néma betűk egymáshozi viszonyainak törvényeit a különböző német nyelvekben, ille- tőleg azok tovafejlését, valamint viszonyukat a többi indger- man nyelvekben nekik megfelelő hangokhoz kell értenünk.

Kétségtelen, hogyha a mássalhangzók egymáshozi viszo- nyát, a törvényt, mely szerint egymásnak a különböző nyel- vekben megfelelnek, k u t a t j u k , nem a hangjegyeket, vagy is az irást, hanem a jelölt hangokat, vagyis a kiejtést kell szemmel

') Deutsche Grammatik I.» 1822. (A 3-ik k i a d á s Berlin 1870-ben) und Geschichte der deutschen Sprache 1848. 392. ff.

2) Über die Aspiration und die Lautverschiebung 1837. (Gesammelte S c h r i f t e n 1863., 1 — 104. und 3 6 8 — 4 0 4 ) .

3) Beitrüge cur deutschen Grammatik 1843.

*) K u h n Zschrift für vgl. Sprachforschung X I . 161. ff. Berlin 1862.

5) K u h n X I I . 81 — 139. B e r l i n 1863.

6) Z. G. D. S. 63. ff'.

') Hüpfner u. Z a c h e r Zeitschrift für deutsche Philologie Halle 1869.

») Zeitschrift für die österreichischen Gymnasien X X I . 1870. 639. ff'.

°) Beitrüge zur Geschichte der deutschen Sprache v. P a u l u. B r a u n e . I. H a l l e 1874. 1 — 57., 5 1 3 — 5 2 7 .

'») P a u l und B r a u n e I. 1 4 7 — 2 0 2 .

n) Geschichte der niederfränkischen Geschäftssprache, P a d e r b o r n 1874, 115 — 179. m e g b í r á l v a P a u l által a Germanidban X X . 85—94. W i e n 1875.

6 DR. MAYR AURÉL

t a r t a n u n k ; miért is az irott jegyek a régi kiejtés meghatáro- zásánál csakis a kiindulási pontot képezik. Epugy nem tekint- hetni a mai kiejtést végleges bizonyítéknak arra, hogy ejtet- tek e hangok hajdan. Másrészt figyelembe veendő, hogy a végezel nem abba helyezendő, hogy p. o. meghatároztassék : mily német¹) betűk felelnek meg bizonyos ind betűknek, ha- nem hogy kiderítessék : mily indgerman hangok változtak át.

Hogy a mai vagy a k á r régi ind kiejtés nem szükségképen azonos az eredeti indgerman kiejtéssel, azt említeni sem kell.

E g y ú t t a l lehetséges az is, hogy az inductiv módszer segélyé- vel ugyan nem volna meghatározható az eredeti indgerman kiejtés, de mégis ki birnók mutatni azt, hogy p. az alnémet és gót kiejtés feltételez bizonyos régibb kiejtést, melyre azt visz- szavinnünk lehet, avagy kell is. Végre azt is vívmánynak fog- juk tekinteni, ha ugyan positiv eredményhez nem juthatunk,

de eddigi hypothesisek tarthatlanságát kitüntethetjük.

Az első kérdés, melyre végleges feleletet nem adhatunk, még az, vájjon eredetileg 3 vagy 4 néma betű létezett-e, más szóval: vájjon az indgerman nyelvek szétválása előtt volt-e m á r kemény, azaz hangtalan aspirata²), illetőleg affricata.

Szerencsére tekintettel a kérdéses aspiraták csekély számára e kérdés megoldása gyakorlati szempontból csekélyebb fon- tosságú.

A második kérdés a z : vájjon milyen természetű volt ere- detileg a néma betűk sorában a harmadik betű. Ascoli³) és Curtius") az aspirata mellett nyilatkoznak. Ellenben Sche- rer⁵) és utána Heinzel⁶), sőt ujabban maga Brücke is⁷) affri-

') A z e l ő t t szokásos v o l t a g ó t betűk m a i kiejtését a legrégibb n é - m e t kiejtéssel m i n d e n hosszasb i n d u c t i o n é l k ü l azonositani. H o g y e z i n d u c t i o n á l az összes n é m e t n y e l v e k r e kell támaszkodni, az t e r m é - szetes.

2) K u h n Zschrft X I I . 8 2 — 1 1 0 . Grassmanu Über das Vorhandensein der harten und weichen Aspiraten vor der Sprachtrennuig. N é z e t é t osztja S c h e r e r Zschrft für öst. Gymn. X X I . 642. G r i m m a göi ö g ö t vette kiindu- lási p o n t u l Deutsche Gramm. I .3 498. s i g y e kérdés fel n e m merült.

3) Vorlesungen I. Halle 1872. 1 1 8 — 1 4 4 .

«) Grundzüge der griech. Etymologie.* 1873. s. 415. ff.

6) Z. G. D. S. 46.

6) Geschichte der niederfrank. Geschäftssprache s. 153.

7) Zschrft für öst. Gymn. I X . 699.

A LÁGY ASPIRATÁIÍ K I E J T É S É R Ő L A ZEND BEN. 7

catákat g²y², d'z⁴, hhv¹) vesznek fel. Azelőtt B r ü c k e1) hang- zatos résliangokban vélt megnyugodhatni, és miután eme fel- tevéssel egyes nyelvek mai hangtüncményei megértésére be is érnénk, legalább is valószínű, hogy az eredeti affricaták igen korán s sok nyelvben ez alakulatot mutatták fel, de az aspi- r a t á k beosztása az u. n. spárgás, azaz érintés folytán létrejött hangok közzé, kétségtelenné teszi azt, bogy e hetük kiejtésénél Indiában s pedig amaz időben, mikor a régi grammaticusok éltek, teljes zár csakugyan képeztetett.²) Mig az ind gramma- ticusoknak közleményei a hangtalan aspiraták kiejtéséről, ezekre nézve körülbelül kétségtelenné teszi az affricata (k2x2,

t's⁴, p ' f⁴, ) jelleget,3) addig a megfelelő hangzatos betűk ugyanezen természete csakis fölötte valószínű, ámbár ezen utóbbiak h-\al történt kiejtését a fenforgó bizonyítékok alap- ján legalább a későbbi időre el nem vethetni. Az ind gramma- tikusok ugyanis nagyon helyesen nevezték el a réshangokat üsmanás-nak (flatus) azaz leheleteknek, a melyekhez azonban a j és v-t akkori félhangzó természetüknél fogva nem sorol- t á k ; ha már most az aspiratákat sosman névvel jelölik, avagy kiejtésüket e szókkal üsmanäca dvitíyena (spirantique se- cunda) irják le, nincs ok az üsman-ban h-t keresni, midőn a sanskritban más ily hangok tényleg előkerülnek;⁵) helyesebb

') Grundziige der rhysiol. der Sprachlaute 85.

•') M. Müller Lectures II.« 165.

a) M. Müller, Survey of languages X X X I I .

4) A s c o l i Vöries. 124.

5) M. Müller Lectures I I .⁰ 164. H o m á l y o s a n n y i l a t k o z n a k a z o n sanskrit grammaticusok, kik az aspirata kiejtés m e l l e t t fel szoktak ho- z a t n i . M. Müller II. 165. M i u t á n a / i - t . a z indek a h a n g z a t o s b e t ű k h ö z sorolják, (minek n é z e t e m szerint e t y m o l o g i k u s oka is l e h e t ) M. Müller e z t spiritus lenis-nek irja le, s ugyanerről vitatja, h o g y a m a i k i e j t é s b e n a medialaspiratákat k ö v e t n é , mire Brücke 84. felel. E b b ő l is kitűnik, m i l y bajos a h a n g z a t o s m e d i a után hangtalan 7t-ra azaz spiritus asper-re át- m e n n i ; de h o g y ma t é n y l e g u g y ejtenek, azt Brücke (Berichte der Wiener Academie, phil. hist. Abt. X X X I . 2 1 9 — 2 2 4 . ) m i n t állítani szokás, m o s t sem ismeri el, ámbár a p/i-nak v a g y s z ó t a g v á l a s z t á s s a l g-h, v a g y y i / i - v a l i kiejtését constatálja. E k i e j t é s p h y s i o l o g i c e lehetséges, s e z z e l a medial- aspiratáuak (hangzó m e d i a -j- hangtalan h) csakis a z é r t v i t a t o t t priori- tása, m e r t lehetetlen s a z é r t inkább feltehetni, h o g y b e l ő l e lett az affri- c a t a m i n t m e g f o r d í t v a , szerencsére elesik ; a B r ü c k e által leirt aspi-

r á t a kiejtés ugyancsak k ö n n y e b b az affricataénál.

8 DR. MAYR AURÍ'.I,

itt is a liomorganikus flatus-ra gondolni, már csak azért is, mivel a zendben a megfelelő betűk az önálló liomorganicus flatus (lebelet) kiejtésével birtak. Mindez azonban nem zárja ki azt, bogy az affricata kiejtés, ámbár a legrégibb, melyről a hagyomány u t j á n tudomással birunk, ne lehessen másodlagos, mely a történet előtti időkben más kiejtésből kifejlődött. E kiejtést pedig véleményem szerint az önálló hangzatos rés- hangban (tönende spiráns) kell keresnünk. Meglehet, liogy e kiejtés sem az eredeti, de miután e felvétel segítségével a kü- lönböző nyelvek mássalhangzó-változási tüneteit meglehet magyarázni, valószínűnek kell tartanunk, liogy az indgerman nyelvben egyszer e kiejtés általánosan dívott — a mint az is bizonyos, hogy az inductio alapján az említettnél régibb kiej- téshez — ámbár lehetőségét nem tagadhatni — eljutni alig lehet. •)

E bevezetés u t á n térjünk át értekezésünk tulajdonképi t á r g y á r a : a lágy aspiráták kiejtésére a zendben.

Vizsgáljuk mindenekelőtt a gh, dh, tu-vel á t i r t jegyek értékét. Spiranticus természetük mellett már Burnouf, Rask s valószínűleg az óvatos J u s t i is nyilatkoztak. -)

0 Scherer (Ztschrift für üst. Gymn. X X I . 659). kérdésesnek tartja, vájjon az eredeti i n d g e r m a n aspiratákj n e m v o l t a k - e p u s z t á n h a n g z a t o s spirantes m i e l ő t t a m á s s a l h a n g z ó változási processuson á t m e n t e k . Gur- tius pedig ( E t y m o l o g i e⁴ 422*) szemben Ascolival, ki az olasz n y e l v e k r e v o n a t k o z ó l a g h a n g t a l a n spiransokat vesz fel a s z é t v á l á s u k e l ő t t i stádi- umban (144. old.) beismeri azt, h o g y h a n g z a t o s spiránsokban, t e k i n t e t t e l a l a t i n b a n b e á l l o t t m e d i a - f e j l e m é n y e k r e (d z-ből és b r-ből) inkább meg- bírna n y u g o d n i . A v - n e k f - f é változására n é z v e f e l h o z z a a régi s e m i - vocalis v ez á t a l a k u l á s á t a régi ir nyelyben. A lehetőségről, h o g y a g ö - r ö g b e n u g y a n e z t ö r t é n h e t e t t az eredetileg h a n g z a t o s spiránsokkal, a z o n - ban h a l l g a t . V. ö. a m a k e d ó n dialectben a h a n g t a l a n spiránsok h e l y e t t e l ő f o r d u l ó h a n g z a t o s s p i r a n s o k a t . M u l l a c h Grammatik der griechischen

Vidgarsprache Berlin 1856. p. 15. Kulin Zschrft X I . (306) a z o n n é z e t e t vallja, h o g y a media aspirata, az aspirationalis folyamuak n e m k e z d e t é n , h a n e m v é g é n j e l e n t k e z i k . U g y a n c s a k a tenuis aspiratát (kh, th, pli) te- kinti S o n n e (1. Charts s Jig Veda I. 50. é r t e k e z é s e i t a Zschrift für vgl.

Sprachforschung X — X I V . b.) i n d o g e r m a n n a k .

2) N y i l a t k o z a t a i k a t közli v o n der M ü h l » Über die Aspiration der tenues«. — L e i p z i g 1875. 7 — 1 1 . oldalon, L. különben a Commentaire sur

A LÁGY ASPIRATÁIÍ KIEJTÉSÉRŐL A ZEND BEN. 9

Az ajakbetűk sorában, nincs kétség, hogy w, mely a sanskrit bh-nak felel meg, tényleg mint hangzatos spiráns ejte- tett ki.¹) Kitűnik ez az Írásból, melyben gyakran w kerül elő eredeti semivocalis v helyett, nevezetesen th és clh után²) mig, másrészt v iratik w [bli\ helyett.³) Igaz, hogy a gäthäkban a közönséges aiivi mellett aibi (sanskrit abhi) kerül elő, hasonló- kép gar ebeim, hengrabem, maihjo, hol mindenütt m-t várnánk, de ámbár a gatli idialectus a közönséges zend dialectnél ré-

lc yaqna 52, 101 — 108, 1 3 0 — 1 3 1 , 143 — 147. oldalait. (Paris, 1835) ; Rask Ueber (las Alter und die Echtheit der Zendspraclie ü b e r s e t z t v o n v. d. H a g e n p. 18. u. Justi Handbuch, der Zendspraclie (Leipzig 1864.) 361 u. 362 old.

') Schleicher C'omp³§. 136. 3 A n m , n e m találná i n d o k o l a t l a n n a k a ic-t labial-aspiratának tekinteni. He ez ellen szól az is, h o g y tv f helyéhe lép, v a g y i s a hangtalan spiráns n é m e l y k o r hangzatossá v á l i k . Példákat. Spie-

g e l §. 42. u. 77. V á j j o n / a to h e l y é r e lépett, m i n t S p i e g e l §. 40. e szóban zafarc véli ? Lepsius a to-nek hh kiejtése m e l l e t t a z t h o z t a fel, h o g y az epentlieticus i csak explosivae elé lép, t e h á t a to-t is a n n a k kell tekinte- nünk. (Abhandlungen der Berliner Akademie 1862. p. 361). E z indok a z o n b a n elesik, miután az i nemcsak explosivae lép elé. A z í - t Lepsius s e m nézte e x p l o s i v á u a k (kerenüisi) s tán az n-t s e m s z á m í t h a t t a azok sorába, (mainyu, havainti de barenti), h o g y pedig th és dli n e m jelöltek as- p i r a t á t s i g y e x p l o s i v á t , hanem szintén continuát, a z t b i z o n y í t j a a j e l e n értekezés. (L. Spiegel §. 63. u. Schleicher Comp¹ §. 26.) K ü l ö n b e n a zend m e d i a aspirata spiranticus természetét physiologicus okokból már Arendt (» Phonetische Bemerkungen«, Beiträge zur vgl. Sprachforschung II. Berlin 1861. p. 4 2 9 — 4 4 7 ) . a sanskrit aspiraták hires v é d ő j e is vitatta s pedig E r d é l y b e n . A n é m e t b ő l v e t t a n a l ó g i á j á v a l szemben P a u l és Braune-nek é r t e k e z é s e i r e (a Beiträge zur Geschichte der deutschen Sprache I. H a l l e 1875-ben) utalok. Ujabb védőre akadtak az aspirata kiejtés Ascoliban Studj Iráni Articolo p r i m o ( E s t r a t t o delle M e m o r i e del B e a l e I s t i t u t o L o m b a r d o Vol. X, I. d. s. I I I . ) kinek d o l g o z a t á t a z o n b a n csak a Zschrift Jur vgl. Sprachforschung X V I I - b e n (1868.) k ö z l ö t t e k b ő l (135—142) isme- rem. U az aspiraták e j e l l e g é t a palaeoeranra n é z v e az ujabb eran nyel- v e k b ő l törekszik bizonyítani.

2) Schleicher, Compendium der vergleichenden Grammatik der indo- germanischen Sprachen §. 136. 3. Spiegel, Grammatik der altbaktrischen Sprache. L e i p z i g 1867. §. 75. A n m . 2.

3) PI. gadha-vara V^bhar; — vjó = wjó a dat. pi. ban [-hhyas], ve

= we a dual. dat. abl. ban Spiegel §. 77. E felcserélés oka abban fekszik h o g y az eredeti v lassanként e l v e s z í t e t t e semivocalis j e l l e g é t s spiránssá lőn. H a ez esetek ragai rendesen már — bjö és — hja-ra végződnek, m e g kell emlékeznünk arról, h o g y e l ő t t ü k a t ő v é g h a n g z ó j a á l t a l á n oly a l a - k o t t ü n t e t fel, mint h a a szó végén állana. (V. ö. pl. a -í re v é g z ő d ő tőket S p i e g e l §. 38.)

1 0 DE. MAYR A Ü R É L

gibb, ez emlékek jelenlegi irása épen nem mérvadó. í g y tud- juk, hogy a j és v mint semivocales ejtettek,1) de azért a hv q-val iratik, ámbár hu-1 olvastak ; a v th után w-vel jelöltetik daczára annak, hogy a személyes névmás alakjaiban a gátliák idejében a v szótagként számíttatott; (thwa, thicäm, thwöi, thwé, thwahmüt) sőt a későbbi kiejtéshez képest zbajn, gpéíícá agpencUiratik dacára annak, hogy zuajä-t stb. kell olvasnunk2).

Azon, hogy az áriái \J^lu - f « gyökkel (ind hm) gyökkel van dolgunk, nem kételkedik senki, a b szemben az indgerman

r-vcl, tehát későbbi fejlemény épugy mint e szókban \zbar, ind. hvar, this, ind. is, (mi helyett a gäthäk t irnak, s dvis -t olvasnak³) bis bitja régi persa duvitija, ind dvitíya.⁴) Ugyancsak újnak kell tekintenünk az eredeti v-uek p-vé vál- t á t Q után5) pl. vicpa ind vicva de még vízvancae), ind tu'f- váiíc. Az iránylat a w-1 5-vé változtatni, tehát uj, mert még az eredeti semivocalis r-nek spiránssá válta után is fenn volt_

s tényleg h a t o t t ; téves tehát szemben a verstan segélyével kimutatható b vagy p vagy tc-nek irt régi r-kel azt állítani, hogy a iv a 5-ből lett mindannyiszor s e tekintetben a gäthäk a fenebbiekben kellő szinbe állított tekintélye mellett a régi p e r s á r a⁷) hivatkozni, melyben a b és 55-nak, tehát a zend 5 és w-nek mindig 5 felel meg. Azért, hogy a régi persa irás csak médiákat ismer, épugy mint a sláv-litván nyelv, még nem lehet helyesen következtetni azt, hogy a zendben minden w 5-ből lett (s igy hasonlókép minden gh, 17-ből minden dh d-ből)

Mayr, Resultate der Sübemählung aus den vier ersten gathäs.

W i e n 187J - 6 old.

') Mayr 32.

3) daibis e g y s z ó t a g n a k számit. M a y r 28.

') Schleicher Comp3 §. 136. S p i e g e l §. 43. A persa irás is b i z o n y í - t é k a semivocalicus kiejtés m e l l e t t p. aniya z. anya — haruva z. haurva, i n d sarca Spiegel §. 45.

5) Spiegel §. 73.

6) y. 10. 29 ; Justi Handbuch der Zendsprache Leipzig 1864. Spie- g e l s z e r i n t §. 77 a p l á g y u l t v-vé !

7) Spiegel id. m u n k á j á b a n 396. A r e n d t Beiträge I L 442. s z i n t é n a z t állítja h o g y media és spiráns a z e n d b e n csakis phoneticus o k o k k a l bir, m i n e m zárja ki azt, h o g y a 441. oldalon o d a nyilatkozzék, h o g y a z e n d spiransai nagyrészt historicus alappal n e m birnak s tisztán p h o n e t i c u s i n d o k o k n a k köszönik létüket.

A LÁGY ASPIRATÁIÍ KIEJTÉSÉRŐL A ZEND BEN. 1 1

még akkor sem, lia valaki arról, hogy a zend terén nt-ből lett b-k kimutathatók, nem bir tudomással, mert a többi indger- man nyelvek tényleg bírnak ily hangzatos spiránsokkal; meg is maradtak a nasales, spirantes és r előtt, valamint magán- hangzók közt¹), mig másrészt az eredeti médiák ily körülmé- nyek közt hangzatos spiránsokká lettek nagyrészt;2) megfor- dítva pedig a hangzatos spiránsok a szó elején általán médi- ákká lettek.3) Bizonyos kiegyenlítés állott be a könnyebb kiejtés kedveért, mint az a gótban is történt, ámbár sokkal később s függetlenül, miután itt media és spiráns (helyeseb- ben hangzatos és hangtalan spiráns) spiráns és tenuisből let- tek. De azt lehetne állítani, hogy dacára a már kimutatott lehetőségnek, hogy a jelenlegi resultatumok, (alakulatok), me- lyekkel szemben állunk, egy kiegyenlítési processusra vezet- hetők vissza — melynek egykori léte különben nemcsak indo- koltan vétethetik fel a tünemények magyarázatára, hanem ujjal mutathatunk rá mint folyamban levőre — mégis nem lehetetlen, hogy tényleg a zend és persa együttesen változtat- ták át a hangzatos spiransokat médiákká, épugy mint a szláv és litván — csakhogy e (t. i. érán) testvérnyelvek elseje t. i.

a zend hangzatos spiransokat újonnan fejlesztett. De ez hihe- tetlen, mert az érán ág a palatalisokban (értsd az ujabbakat tS és dz-t) megegyezik a sanskrittal¹), ámbár ezeket csakis kö- zös áriái special fejleménynek lehet tekintenünk, de mi több

•— mind a persa, mind a zend ismer hangtalan spiransokat;

hogy pedig kh, th, f a zendben csak részben u j fejlemény (vagy mint Spiegel mondja secundür) részben pedig sanskrit kh, th, ph-nak felel meg, azt — (ámbár azért nem nevezném vele primärnek) maga Spiegel is elismeri5); e hangtalan spi-

') Schleicher Comp. §. 139. 2. v. ö. Spiegel §. 74. p. gharema és garema, äghairyät, daregha, dadhäiti, jüidhyciti, madhu, garewa, bawrare, aiwi.

') H o g y a zendben m é g találni g-t s d-t, hol a h a n g t ö r v é n y e k sze- rint <jh és dh-nék kellene állani, a z t Spiegel is elismeri. §. 31. és §. 37.

anm. v. ö. u. o. gäthädialect §. 9. p . aogare, a o g a z d a g t e m a , y a z a m a i d e , vadare, k h s h u d r a stb.

3) Megőriztetett a w az összetételben p. gadhavara a v a g y k e t t ő z ö t t a l a k o k b a n p. bawrare, ind babhrus.

*) Spiegel §. 32.

5) §§. 29., 35., 40.

1 2 D E . MAYR AÜRÉL

ransok pedig nagyrészben mindenesetre (még akkor is ba e spiransokat csekély számú szókban a közös indgerman nyelv számára is elfogadnók, mint Grassmann) csak áriái téren fej- lődtek. Miből következik, hogy az áriái nyelvekben számos tenuis lett (valószínűleg az affricata utján) spiránssá; a pro- cessus azonban az érán nyelvekben azoknak a sanskrittóli elválása után is folyamban maradt, s igy fel nem tehetni, hogy ugyanezen időben egy ellenkező áramlat a hangzatos spiran- sokat médiákká változtatta volna. Az iránylat, mely a zár- hangokat réshangokká változtatta a zendben, annak a persá- tól elválása után is fenmaradt, meg is t á m a d t a a continuae előtt avagy magánhangzók közt álló médiákat, s átváltoztatta azokat is tartós hangokká, ellenben a hangzatos spiránsoknak pillanatnyi hangokká változta a persában s zendben később s egymástól független állott be, mert ha a zend és persa osztja a sanskrittal a palatal hangokat s hangtalan spiransokat, melyek mindketten csak is az áriái közösségben fejlődtek, a zend pedig azonfelül a hangzatos spiransokat bizonyos posi- tiókban még feltünteti, ez utóbbiakról is méltán feltehetjük, hogy a közös áriái korszakból vétettek át, s igy direct utódai az eredeit indgerman hangzatos spiránsoknak. Mi már most Spiegel azon érvét illeti, hogy a hangzatos spiránsoknak meg- jelölésérc használt jegyek secundär fejlemények¹), a mennyi- ben az eredeti tenuesből lettek, az által, hogy azokhoz alul egy vonás hozzá lön függesztve, miből következnék, hogy ma- guk e hangok is hiányoztak az előtt2) — azt feleljük, hogy ugyanezen érv ép oly joggal fel volna hozható a hangtalan spiránsok ellen, melyeket maga Spiegel is némely szókban elsőlegeseknek elismer, holott mint maga u. a. §-ban mondja, a megjelölésükre használt jegyek szintén a tenuesből lettek átalakítva, egy felfelé irányzott vonás hozzá fiiggesztésével — de szerintünk e körülmény csak is a r r a mutat, hogy az irók egy adott abc-vel álltak szemben, melyet a megoldandó fel- adathoz képest megbővitettek. Nincs ok az emiitett palaeo- graficus jelenségből azt következtetni, hogy az Avesta azelőtt más kevesebb jegyre szorítkozó abc-vel Íratott, de feltéve,

') Spiegel §. 6.

2) Spiegel u. o. Sclilussbemerk. 39?. old.

A LÁGY ASPIRATÁIÍ K I E J T É S É R Ő L A ZEND BEN. 1 3

liogy ez igy is lett volna, az Írásnak tökéletlensége1) itt ép oly kevéssé bizonyítana a hangok hiánya mellett mint akár a régi umhriai Írásban hiányzó hangjegyek nem eshetnek latba az ujabb umbriaiban tényleg meg is jelölt s a többi olasz nyelvekkel megegyező médiák eredetisége ellen.

Altérünk a fogbetükre. A közönségesen dk-xcl átirt jegygyei jelölt mássalhangzó réshang természetét méltán kö- vetkeztethetni abból, hogy más betűvel szokott felcseréltetni, melynek spiráns természete majdnem kétségen fölüli, mig ama feltevés, hogy aspirata, teljesen ki van zárva. Ismeretes ugyanis, hogy a guttural zárhangok régibb s ujabb időkben dentalis affricatákká és spiránsokká váltak. Ujabban történt ez a román és szláv nyelvek terén, s ide sorolhatni a specialis áriái téren fejlődött palatalisokat is. E tünemény megmagya- rázására rendesen egy parasiticus^ feltevéséhez2) szokás nyúlni s fölötte valószinü, a mennyiben részben a történeti nyelvészet adataival is támogattatik, sőt mondhatnám, physiologice csak is azon fejlődés-folyam indokolt, mely szerint a j dentalis spi- ránssá válik először³), a guttural hang pedig csak később lesz dental zárhanggá, mig végre egyszerűsítés folytán a dental- affricatából csakis a hangtalan illetőleg hangzatos spiráns — a szerint, hogy a kiindulási pont h vagy g") volt — marad meg. De ez ujabb fejleményeken kivül az áriái s litván- szláv nyelvekben találni közös dentalspiransokat, tehát gut- tural zárhangokat az ez irányban átváltozás végső stádiumá- ban, melyek régisége mellett, mind a közösség mind a fejlődés végső stadiuma bizonyít mindenesetre, akár hogy e közösség- nek okát az emiitett nyelvek szorosabb rokonságában, hely-

') Az ujabb runa futhark (abc) s z i n t é n n é l k ü l ö z i a d és y-t, m i g a régibb e bangók megjelölésére a tli és /.-bél alakított külön j e g y e k k e l bir. ÍJ. »Wimmer, Runeskrifternes, Oprindelse og üdvikling i Norden« az Arhnger for Nordisk Oldkyndighed og Historie 1874. évi kötetének 1. és 2.

füzetében.

2) Asooli Vorlesungen.

a) Ascoli Vorlesungen 39. és 168. és J o h a n n e s S c h m i d t a Beiträge zur vgl. Sprachforschung VI. 144. old.

') H o g y a sanskritban is régibb s ujabb j (dz)-t k ü l ö n b ö z t e t - h e t n i m e g , bebizonyítja Ascoli 4-dik felolv. V e l e m e g e g y e z i k S c h m i d t

»Die Verwandschaftverháltnisse der indogermanischen SprachenWeimar 1872. 11*).

1 4 DE. MAYR AÜRÉL

beli közelségében keressük¹), akár, h o g y e tüneményt kétféle²) Ä;-t g fölvételével s pedig m á r az eredeti, indgerman nyelvben

—• törekedjünk megmagyarázni. Mellesleg említem, liogy ez utóbbi esetben e különféleséget minden indgerman nyelvnek kellene visszatükröznie, s liogy véleményem szerint ez a tények által illustráltatik is, csak hogy a g-re vonatkozólag az a d a t o k nincsenek még ugy összeállítva, mint az a kétféle k-re nézve történt. A zendben e történet előtti gutturalisok f-vel illetőleg z és z-vel képviselvék. A f-re nézve feltűnő azon körülmény, hogy az Írásban í -j— s és d -f- s helyett használta- tik3), miből a r r a lehetne következtetni, h o g y e jegy valamikor a f f r i c a t á t jelölt, tehát még az irás behozatala idejében — s hogy e megjelölés-mód, mint historicus később az assimilatio beállta után is (ts illetőleg ds, ss s végre s-sé lön) f e n m a r a d t ; mert hogy a f később mint spiráns ejtetett, az kitűnik abból, liogy mássalhangzók előtt gyakran indgerman s helyett is i r a t i k¹) ; továbbá hogy előtte ép ugy, mint th, f , li és z előtt az a -J- n a-vá (nasalis vocalissá) válik5), miből e hangok egyenlő természete következtethető. Miután az ismert hangok köztök spiránsok világos, hogy a többi is az. A f spiranticus termé- szete mellett különben váltakozása z-vel is fel volna hoz- ható⁶). H a már most a kéziratokban a í/i-val átirt mással- hangzó némelykor f-vel iratik⁷), kitűnik, hogy a zend th nem lehetett aspirata⁸), hanem spiráns vagy legfölebb affricata, mi

') Schmidt e. m. 10.

2) F i c k »Die ehemalige Spracheinheit der Indgermanen Europas.«

G ö t t i n g e n 1873. I. és II. czikk.

3) ' S c h l e i c h e r Comp3 §. 139. dregvagü, dagva, magja. A dentales e l ő t t i dissimilatio esetéhen ez lép t, z p e d i g d helyébe. S c h l e i c h e r Comp3

§. 139. 3. V. ö. a z f e l l é p é s é t a nordban W i m m e r Fornnordisk Forrnlüra L a n d . 1874. §. 5. 6) Anm.

4) gtü, gtu, hagta. S p i e g e l §. 46.

5) Schleicher Comp3 §. 137. 1 másod. bek. maliira, mjägca, cízö, zähyamna, jdfna.

c) V yaz, yagna jA miz maegman; m i g a z nasalisok e l ő t t j - v é a d d i g i e l ő t t s-sé válik p. r.arsla V verez, yasta Vyaz. A gz váltára n é z v e 1. S p i e g e l §. 77. azdehis agtan m e l l e t t és §. 83. az összetételben : ravaz- düm, aogazdagtema ; ez e s e t e k b e n t u l a j d o n k é p indgerman s v á l t o z o t t át z-vé. A dentales dissimilatiojára n é z v e I. Spiegel §. 73. anm. 2. is.

7) Spiegel §. 35. gwarsta ós m e g f o r d í t v a jathaiti.

8) Schleicher Comp3 §. 16.

A L Á G Y A S P I R A T Á K K I E J T É S É R Ő L A Z E N D B E N . 1 5

ellen azonban az an ä-vii történt változása szól. De a íá-nak spiráns volta mellett bizonyít az is, liogy a kérdéses dli he- lyébe is lép¹), feltéve, hogy a dli-rúl ki lehet mutatni, hogy a í/i-tól csak is a zöngés (emberi szó) hozzájárulta által külön- bözik. A dh e hangzatos spiráns természete pedig szükségképi folyománya annak, hogy némelykor a gutturalis zárhangból fejlődött z jegyével iratik²). További bizonyítékát annak, liogy a dh spiráns képezik a khdh és fdh csoportok p. ukhdha, trüfdhö, melyekben Spiegel §. 75. kettős aspiratát lát, mit

sem törődvén e csoportnak ily módoni kiejthetlenségével. Vé- leményem szerint a zárhang (k vagy p) itt a t előtt réshanggá

vált ép ugy mint a nordban, tehát »ukhta és *tafta« (mit J u s t i mint tényleges alakot közöl) és assimilatio folytán vált most a második zárhang is réshanggá, csak hogy e fejleményt csak azon stadíumban ismerjük, midőn a második réshang már hangzatossá vált. (Spiegel §. 77.) A p-nek e g y k o r i / - f é válta mellett szól különben a k-val parallel változása s előtt: vükhs, kerefs Schleicher §. 140. 2. Valamint a nordban a ht (í-vé lett, az f t pedig pt-\é, épugy t ö r t é n t másrészt a zendben p. qapta

') Spiegel §. 35. Anm. 1 és Schleicher §. 134. 2 §. 135. 2. p. vit- husi Vvid, dathaite ]fdha. A szó végén s némelykor elején (this etc, Schleicher §. 133. 2) előforduló p o n t o z o t t t is valószínűleg spiráns volt.

E mellett szól — azonkívül h o g y a t a szó végén a persában elesik (Schleicher §. 140.) — az, hogy a zend a szó végén nem tür más conson- nanst, mint nasalist vagy s, j, t-t azaz spiránst, (Schleicher Comp3 §.

140.) továbbá azon körülmény, liogy a t helyett, ha elébe vagy utána tett szótagok következtében a szó közepébe kerül (Spiegel §. 38. nőit naédlia) dh a gáthákban pedig két esetben th iratik. (Spiegel 3 4 7 . o l d . ) A the váltakozása ( t t v a l szintén bizonyít, az utóbbinak rés- hang természete mellett. A í spirantikus természetét különben már Lepsius is vitatta Abhandlungen der Berliner Akademie 1862. p. 356, csakhogy ő ,7-t és <5-t vesz fel, {tkkaesa de SbiS) de kétségtelen, hogy a két jegy, mely felváltva használtatik, csak is kalligraphice különbözik egymástól.

s) yezi, ind : yadi Spiegel §. 49. guz, ind: gudh Schleicher Comp*

187. u. Justi llamlbuch der Zends/irache szerint; ép u g y magyarázandó vaz (y. 52. 5.) vad mellett V vadh Fick. I. 3. 418. v. ö, Spiegel (7. D. §. 11.

— de e dh ép ugy válik {-vé nasalis előtt mint a z e szóban aegma ind : idhma. Spiegel §. 71. 1. yagna, maecman, J V g a z mis. V. ö. zendp.Gl.

gudhra (rejtett) ó persa gud Fick I.3 315. és dhadhanha (the backside) z.

zadanh ind \Zhad y í p o Fick. I.3 464.

1 6 DE. MAYR AÜRÉL

V gap, de hasonlókép gerepta V gareic-ből, mely utóbbi eset- ben kétségtelenül réshangból lett a p.

Kérdés, hogy e fejtegetésünk megerősittetik-e a régi persa által vagy sem. Ismeretes, hogy e nyelvben a f és z ugyan előfordul, de szó elején s önhangzók közt, helyükbe th') és ti-) lép, tehát ugyanazon jegyek melyek a hangtalan den- tal spiráns vagy affricata és a hangzatos dental zárhangnak kifejezésére szolgálnak. Véleményem szerint ez adatok követ- kezőleg nyerhetnek megoldást. Közelebb fekvőnek látszik ugyan azon feltevés, hogy a dentalis tenuis a régi persában egyes szókban csak is affricatává vált még, mint azt a sans- k r i t r a nézve a grammatikusok constatálják ugyanazon han- goknál, — a guttural /c-ből fejlődött; hangtalan dental affri- cata azonban e természetét csak is a zárhangnak kedvező positiókban, az az a szó elején s önhangzók közt őrizte meg, különben pedig spiránssá lett, mely utóbbi esetben p-vel ira- t i k3) ; avagy ellenkezőleg, ha a guttural tenuisből fejlődött hang spirantikus természetéből akarunk kiindulni — s e mel- lett szólnak a többi nyelvek, de a persának a spiránst üldöző jellege is — azt kell constatálnunk, hogy a hangtalan guttu- r a l zárhangból lett dental spiráns e természetét szó elején és önhangzók közt elveszítette, a mennyiben affricátává vált;

hogy pedig a //t-ben nem pusztán máskép ejtett s-t (s⁴) aka- r u n k a persában felismerni, ennek oka a hangzatos guttural zárhangból fejlődött dental spiráns z-nek változásában fellel- hető, mely ugyanazon esetekben, melyekben a p th-xk vált, d-xé az az zárhanggá lön, a p és z-re nézve pedig a parallel átváltozás valószínű. A z-nek ez átváltozása zárhanggá, mely kizárólag persa — u j bizonyíték amellett, hogy csak is persa téren történt az, — a zendben dh-\al átírt — régi dental réshangnak médiává változása. A lehetőség, hogy a persa tán az eredetibbet őrizte meg, a mennyiben a gj dj-xé⁴) vált volna

1) Spiegel §. 46.

2) Spiegel §. 1. u. 49. paíi/i, faredha, vif; zafta, azem, yezi ; t,hah, tharda, vith ; dafta, adam, yadiy.

3) A persa p i n d g e r m a n s h e l y e t t , b i z o n y í t é k a mellett, h o g y a q spiralis p. daqta, ind hasta.

') H o g y a dj lett v o l n a a gj-nek di v á l t o z á s á n á l a természetes k ö z b e n s ő l é p c s ő m i n t Kulin Beiträge zur Pál! Grammatik 36. állítja, és

A LÁGY ASPIltATÁK K I E J T É 8 É R Ö Í . A ZENDBEN. 1 7

s a persában a szó elején s önhangzók közt csak is a j esett volna el, ki van zárva; mert először a gutturalis ez átváltozási folyama mellett sehol sem találni historicus bizonyítékot, elte-

kintve physiologicus lehetetlen-égétől s másodszor, mert ép e z-k egy az indgerman nyelvek terén beállott régibb palatali-

zálódás eredményei, mi mellett közösségük s utolsó stádiumuk egyaránt bizonyít, miért is concedálván az emiitett lehetet- séget, t. i. a <y'-nek dj-vé váltát, még is a persa csak z-re talált volna.

A kh réshang természete abból következik, hogy ép ott kerül elő a zárhang helyett, hol általán réshangok lépnek a zárhangok helyére¹), tovább abból, hogy némelykor puszta Zi-vá vált.²) Azon tény, hogy helyét némelykor gh foglalja el³), arra enged következtetnünk, hogy ez utóbbinak is réshang természete volt. Hogy pedig az igy (^A)átirt jegy spiránst jelöl, kitűnik abból is, hogy a gátbák ha g - j - 7i-t akarnak irni, ezt a megfelelő két jegygyei teszik4) s épen nein alkalmazzák az

Curtius* 657. a C-nek yj-bőli fejlődésénél (p. giCu) boeot. olbÖw) is felveszi (»die gutturale media s p r a n g zunächst in d i e d e n t a l e um«) azt t a g a d o m . Előfordul, h o g y a spiránsok lépnek e g y m á s h e l y é b e , de m é d i á k n á l ez ismeretlen t ü n e m é n y . A z, mint ismeretes — v a l ó s á g o s kettős mással- hangzó, m e l y n é l két rés képeztetik, az egyik a z, a másik pedig a j számára, miért is a z a j - h e z közel á l l ; a gutturalis zárhang dentalissá v á l t o z á s a pedig assimilatió. Ezek szerint t e h á t a páli terén is kérdésesnek tartjuk, h o g y a palatalis h e l y é b e lépő dentalis a palatalisnak régibb dj alakulatából fejlődött íp.digacchä sanskr. jighalsa)daczára annak, h o g y a paliban a dy dhy sokszor válik jj-vé. A z eredeti d j/-nek palatallá az dz-vé váltára a zendben nincs példa, de a sanskritban is ritka p. jihrü r.

1. dingua ; jihma biyaóe jyut, dyut m e l l e t t , ép u g y a régi szlávban (p.

zega, zesii, — de degu degli) s a litvánban (p. dzuttu, dzuti száradni v . ö.

oaíiu ind du).

') ulchda IrSfdhó S p i e g e l §. 75. S c h l e i c h e r §. 139., §. 2. väkhs kerefs §. 140. és nasalisok előtt Spiegel §. 71. lehn, ghn, thn,fn.

*) vahma, vahmya de väkhs Schleicher §. 139.

!) p. vaghdhauem Spiegel §. 70. 2.

*) géng-liü, (pen/iotan); meng-hai aor. conj. 1. sg. szemben ménhi-ve 1, aor. ind 1. sg. med. (Spiegel G. D. 11.) V m a n - , és az abl sg. cyang-hat i f t ci n é v m á s b ó l (Spiegel G. V. 51.) á m b á r sy-nek a zendben rendesen nh felel m e g . M e g j e g y z e n d ő n e k tartom, h o g y a Lepsius által (» Über das ursprüngliche Zendalphabeti Abhandlungen der Berliner Akademie, v. J.

1862.) k ö z l ö t t 5 zend a l p h a b e t közül 4 a j e l e n l e g közönségesen g és gh- val átirt j e g y e k e n k i v ü l , m e l y e k e t ő g és y-vel fa y h a n g z a t o s spiránst

M. T D D . A K A D . É R T E K . A NYELV ÉS S Z É P . T D D . K Ö R É B Ő L . 2

1 8 D R . MAYR AURÉL

állítólagos gli-t. Különben a guttural sor e hangjának mi- volta mellett szól a tv és dh kétségtelen spiranticus termé- szete s a sanskrit, melyben igen sok guttural spiráns m á r r é g puszta Avá vált.

j e l ö l ) ir át, m é g egy harmadik j e g y fordul elő, m e l y Burnouf s z e r i n t (Commentaire nur le yagna Paris 1835. p. CIX.) csak e g y kéziratban (no.

3. Suppl.) találtatik s itt gh-v&l v á l t a k o z i k . Lepsius a sanskrit parallele k e d v e é r t (318) u g y véli, h o g y e j e g y a gh kifejezésére szolgált, s e véle- m é n y é t azzal is támogatja, h o g y a zend dh-t s bh-t is i s m e r ; ő t. i. a kö- z ö n s é g e s e n dh és ír-vei átirt j e g y e k aspirata kiejtése mellett n y i l a t k o z i k (1. a dh-ra nézve 319, 355, a tr-re 381.) ámbár v o n der Mühl Über die Aspiration der tenues vor nasalen und liguidis im zend und im griechischen.

L e i p z i g 1875. e l ő t t e m i s m e r e t l e n m ó d o n azon m e g g y ő z ő d é s h e z jut, h o g y L e p s i u s értekezéséből a kérdéses aspiraták spiranticus v o l t a k é t s é g t e l e - n ü l kiviláglik (12). E l kell ismernem, h o g y Lepsius gh-ja a g és y j e g y é - t ő l épen nem k ü l ö n b ö z i k p u s z t á n kalligraphice, de a mellett, hog3' e j e g y n e m jelölt külön h a n g o t (laut) szól, h o g y csak egy kéziratban, s i t t is c s a k sporadice kerül elő, t o v á b b á a z o n körülmény, h o g y (Lepsius 343.) a pelilevi-kéziratokban ép u g y , m i n t a 2 pehlevi alphabethen e j e g y hi- á n y z i k , m i g a pehlevi p é n z e k legendáiban, v a l a m i n t az első (Kr. u. 226 — 6 5 1 ) u g y a második korszakban (Kr. u. körülbelül 700-ig) g kifejezésére s z o l g á i . L. Mordtman »Erklärung der Münzen mit Pehlewi-legenden Zeit- schrift der deutschen morgenländischen Gesellschaft VIII. (1 —194). az V.

t á b l á t . Mellesleg m o n d v a k é t jegj' (p. a g ö r ö g b e n 2 s) épen nem b i z o n y i t s z ü k s é g k é p 2 hang m e l l e t t . (V. ö. a s e m i eredetű alphabet 3 s b e t ű j é t , s z e m b e n a görög n y e l v s z ü k s é g l e t é v e l ) .

VIII. £ z á m . A sémi magánhangzókról és megjelölésök módjairól. Gr. K u u n

G é z a fev. tagtól. 1872 59 1 .' Ára 20 kr.

IX. Szám. Magyar szófejtegetések. S z i l á d y Á r o n 1. t a g t ó l . 1872. 16 1. l o kr.

X. Szám. A latin nyelv és dialektusai. Székfoglaló. S z é n á s k y S á n d o r 1. tagtól. 1872 114 1 . . . . 80 kr.

XI. Szám. A defterekről. S z i 1 á d y Á r o n lev. tagtól. 1872. 23 1. . . 20 kr.

XII. Szám. Emlékbeszéd Á r v a y Gergely felett. S z v o r é n y i J ó z s e f lev.

t a g t ó l . « 8 7 2 . 13 1. . . . ' 10 kr.

VI.

VII.

VIII.

IX X.

XI.

*

Harmadik kötet. 1872—J$73.

Szám; Commentator commentatus. Tarlózatok Horatins satiráinak ma- gyarázói után. B r a s s a i S á m u e l r. t a g t ó l . 1872. 109 1. . . . Szám. Apáczai Cséri János Barczaí Á k o s fejedelemhez benyújtott terve

a magyar bazában felállítandó első tudományos e g y e t e m ügyében

S z a b ó K á r o 1 y T. tagtól. 1872. 18 1 . Szám. Emlékbeszéd B i t n i t z Lajos felett. S z a b ó I m r é t , tagtól. 1872. 18

Szám Az első m a g y a r társadalmi regény. Székfoglaló V a d n a i K á r o l - y 1. tagtól. 1873. 64 1

Szám. Emlékbeszéd Engel József felett. F i n á l y H e n r i k I. tagtól 1873. 16 1

Szám. A finn költészetről, tekinteltel a magyar ősköltészetre. B a r n F e r d i n á n d 1. tagtól. 1873. 135 1

Szám. Emlékbeszéd Schleicher Ágost, külső 1. t a g f e l e t t . R i e d S z e n d e 1. tagtól. 1873. 16 1

Szám. A nemzetiségi kérdés az araboknál. Dr. G o l d z i h e r l g u á c z t ó l 1 8 7 3 . 6 4 1. ja . . Szám. Emlékbeszéd Grimm Jakáb felett. I i i e d l S z e n d e 1. tagtó

1873. 12. 1 . . . Szám. Adalékok Krim történetéhez. Gr. K u u n G é z a 1. tagtól

1878. 52 1

Szám. Van-e elfogadható alapja az ik-es igék külön ragozásának R i e d 1 S z e n d e. 1.'tagtól 51 1. . .

Negyedik kötet. 1873—187®.

1. Sáam. Faraleipomena kai 'diorthoumena. A m i t n e m mondtak s a mit roszul mondtak a commentatorpk Virgilihs Aeneise Il-ik'könyvére, különös tekintettel a magyarra. B r a s s a i S á m u e l r. tagtól 1874.151 1

II. Szám. Bálinth Gábor jelentése Oroszország- és Ázsiában tett utazásáról és n y e l v é s z e t i tanulmányairól. Melléklet öt kliálymik dana hangjegye. 1874. 32 1

III. Szám. A classica pliilologiának és az összehasonlitó árja nyelvtudo- mánynak mi ve. ése hazánkban. Székfoglaló B a r t a l A n t a l 1. tag- tól 1874. 182. 1

IV. Szám. A határozott és határozatlan mondatról. B a r n a F e r d i - n a n d 1. tagtól 1874. 31 1

V. Szám. Jelentés a m. t. Akadémia könyvtára számára keletről hozott könyvekről, tekintettel a nyomdai viszonyokra keleten. Dr.

G o l d z i h e r I g n á c z t ó l . 1874. 42 1 . . .

»

40 kr.

10 kr.

10 kr.

20 kr.

10 kr.

40 kr.

10 kr.

30 kr.

10 kr.

20 kr 20 kr.

40 kr.

20 kr.

40 kr.

20 kr.

20 kr.

VI. Szám. J e l e n t é s e k : I. Az orientalistáknak Londonban 1874-ben t a r ' tott nemzetközi gyűléséről. H u n f a l v y P á l r. tagtól. — II. A németországi philologok ós tanférflak 1874-ben Innsbruckban t a j t o t t

gyűléséről. B u d e n z J ó z s e f r. tagtól. 1875. 23 1. . . . Á r a 15 kr.

VII. Szám. A z új szókról. F o g a r a s i J á n o s r. tagtól . . . 15 kr.

VIII. Szám. A z új magyar orthologia. T o l d y F e r e n c z r. tagtól.

1875. 28 1 15 kr.

IX. Szám. A z ik-es igékről. B a r n a F e r d i n á n d l . tagtól. 1875. 32 ^ 15 kr.

X. Szám. A nyelvújításról. S z a r v a s G á b o r 1. tagtól. 1875. 25 lap. 15 kr.

Ötödik k ö t e t . 1875—1876.

91 . Szám. Nyelvészkedő hajlamok a magyar népnél. B a r n a F e r d i -

n á n d 1. tagtól. 1875. 40 1 . . 25 kr.

II. Szám. A neo- és palaeologia ügyében, B r a s s a i S á m u e l r.

tagtól. 1 8 7 5 . 4 8 1 . 30 kr.

III. Szám. A hangsúlyról a m a g y a r nyelvben. B a r n a F e r d - i n á n d

lev. tagtól. 1875. 4 8 . 1 . . . , 30 kr.

IV. Szám. Brassai és a n y elvújítás. B a l l á g i M ó r r. tagtól. 1870. 22 1. 15 kr.

V. Szám. Emlékbeszéd. Kriza J á n o s 1. t. felett S z á s z K á r o l y ri

tagtól. 1876, 40 1 25 kr.

VI. Szám. Művészet és n e m z e t i s é g . B a r t a l u s I s t v á n 1. tagtól.

1876. 35 1 20 kr.

VII. Szám. Aoschylos, T é 1 f y I v á n lev. tagtól. 1876. 141 1. . . . 80 kr, VIII. Szám. A mutató névmás hibás használata. B a r n a F e r d i n á n d

1. tagtól. 1876. 15 1 , 10 kr.

IX. Szám. Nyelvtörténelmi tanulságok á nyelvújításra nézve. I m r e

S á n d o r 1. tagtól 1876. 97. 1 60 kr.

X. Szám. Bérczy Károly emlékezete. A r a n y L á ' s z l ó l . tagtól . 10 kr.

A H E L Y E S M A G Y A R S Á G E L V E I .

I R T A

P O N O R I T E W R E W K E M I L .

T A R T A L M A ; *

6 L A nyelv mivoltáról. I L Nyelvünk viszontagságáról. I I I . Idegen szavaink. I Y . Nyelvérzék és népetymologia. V. Purismus. V I . Neolog- smus. V I I . Mondattan. V I I I . A fordításról. I X . A helyes magyarság elvei.

Á r a r»<> k r .

A magyar nyelvújítás óta divatba jött idegen és hibás szólások birálata,

tekintettel

az ujitás helyes módjára.

Irta

I m r e í S á n d o r ,

a magy. tud. Akadémia 1. tagja.

T A R T A L O M :

Bevezetés. — I. Hangtani újítások. — II. Szóragozás. — III. Szóképzés. — IV. Szófüzés. — V. Stil.

Á r a 1 f r t .

fi_ , — —

B u d a p e s t , 1878. N y o m a t o t t a z A t h e n a e u m r. t á r s . n y o m d á j á b a n .