ADATOK A CSÍKOS KECSKERÁGÓ (EUONYMUS EUROPAEUS L.)
GYÖKÉRRENDSZERÉHEZ
Kárász Imre
Eszterházy Károly FĘiskola Környezettudományi Tanszék Abstract: Data to the root – system of Euonymus europaeus L. *
The author studied the roots of Euonymus europaeus species in the oak for- est (Quercetum petraeae-cerris, at SíkfĘkút, northern Hungary).
The soil of the forest at SíkfĘkút is a significantly acidified version (pH=5,3- 5,9) of the clay-containing brown wood soil. In the past few years the pH value has been reduced to some extent.
Throughout the investigations the root structure of five Euonymus of differ- ent ages (2-10 year-old) has been revealed by means of gradual grubbing method. When revealing horizontal and vertical rhyzogram has been taken of the roots, on which each root-item of over 1 mm diameter has been indicated. He observed its root-system is not typically a tap-root system. The Euonymus eu- ropaeus might be classified into the plants with finger-like tap-root capable of secondary thickening in the system of Krasilnikov (1968) (group 1., subgroup 2., type 2.).
Bevezetés
A cserjék gyökérrendszerének szisztematikus kutatása Magyarországon a
„SíkfĘkút Project” komplex környezetbiológiai kutatóprogram részeként 1979- ben kezdĘdött. Az azt megelĘzĘ idĘkbĘl csupán Faragó (1961) tanulmánya fog- lalkozik néhány faj gyökérzetének elemzésével (Kárász, 1986). A síkfĘkúti töl- gyes domináns cserjefajairól már számos tanulmány megjelent (Kárász–Juhar 1982, Kárász 1984, 1984a, 1984b, 1988, 1991, 2006, 2008, Kárász–Kovács 2007). Jelen közleményben az erdĘ cserjeszintjében egyik leggyakoribb fajnak, a csíkos kecskerágónak (Euonymus europaeus) gyökérrendszerére vonatkozó eredményeket foglaltam össze.
Anyag és módszer
A csíkos kecskerágó európai (–mediterrán) jellegĦ flóraelem. Síksági-hegy- vidéki cserje, alföldi területen fĘleg tatárjuharos lösztölgyesben fordul elĘ. A Geum urbanum ökocsoport elemként gyakorlatilag valamennyi hazai síkvidéki valamint hegy- és dombvidéki Ęshonos erdĘtársulásban él, helyenként tömege- sen. Ökológiai skálája a bibircses kecskerágóénál (E. verrucosus) szélesebb.
Fényigényes, az árnyékolást csupán fiatal korban tĦri. Inkább mészkedvelĘ, gyorsan növĘ és tĘrĘl jól sarjadó faj. A talaj tápanyagtartalmával szemben igé- nyes, táperĘben gazdag talajon jól, másutt lassan nĘ, de jól sarjadzik. ErdĘgaz- daságilag nem jelentĘs, legfeljebb mint talajvédĘ játszik szerepet (Csapody et al.
1966, Soó 1966).
A síkfĘkúti cseres-tölgyesben a gyökérvizsgálatok idején (1982–83) a hato- dik leggyakoribb cserjefaj volt, hektáronként több mint kettĘezer talaj feletti hajtásával (Kárász et al. 1987). Annak ellenére, hogy a síkfĘkúti erdĘ talaja Stefanovits (1985) vizsgálatai szerint az anyagbemosódásos barna erdĘtalaj je- lentĘsen savanyú (pH 5,3 – 5-9) változata. ElsĘsorban vegetatív módon szaporo- dik.
A vizsgálatok során 1983-ban öt cserje egyed gyökérzetét tártuk fel fokozatos kiásás módszerrel. Közülük valamennyi különbözĘ korú, méretĦ, és különbözĘ lombborítású helyen élĘ egyed volt. A feltárás során a gyökérzetrĘl horizontális és vertikális rizogramot készítettünk. A feltárásban Szepcsik Csabáné volt segít- ségemre (Szepcsik 1984), akinek munkáját e helyen is köszönöm. A minta- cserjék adatait az 1. táblázatban foglaltuk össze.
1. táblázat: Az Euonymus europaeus mintacserjék méret, kor és élĘhely adatai Minta
száma
TörzsátmérĘ mm
Magasság cm
Lombvetület m2
Kor
év ÉlĘhely
I. 9,5 82,0 0,11 6
70%-os árnyé- kolás, közepe- sen sĦrĦ cser- jésben
II. 7,9 131,0 0,13 7 50%-os árnyé-
kolás, magányos
III. x=4,8 x=35,3 0,17 x=3
polikormon 50%-os árnyé- kolás
IV. x=4,3 x=13,8 0,12 x=2
polikormon 100%-os árnyé- kolás
V. 14,5 139,0 0,24 10 10%-os árnyé-
kolás, napfényes
Eredmények
A csíkos kecskerágó fiatal és idĘs gyökerei egyaránt fehér vagy sárgásfehér színĦek. A hajszálgyökerek tejfehérek, pozsgások és átesĘ fényben kissé áttet- szĘek. Száradás után a vastag és vékony gyökerek kéreg alatti részei vajsárga színezĘdést kapnak. A vékony gyökerek pattanva, a vastagabbak szálkásan tör- nek. A kb. 5 mm-nél vastagabb gyökereken gombostĦfejnyi paraszemölcsök vagy/és kb. 4–6 mm hosszúságú paralécek láthatók. A paralécek nagysága a gyökerek vastagodásával párhuzamosan növekszik.
A feltárt mintacserjék fontosabb méret adatait az 1. táblázat, a gyökerekre vonatkozó mérési eredményeket a 2. táblázat tartalmazza. A gyökérrendszer elágazási szerkezetét a 1–8. ábrák szemléltetik.
2. táblázat: Az Euonymus europaeus mintacserjék gyökérzetének max. szétterjedése, max. behatolása, az 1 mm-nél vastagabb gyökerek tömege és hosszúsága
Minta száma
Max. szétterjedés cm
Max.
behatolás cm
Gyökértömeg g
Gyökerek hosszúsága
m
I. 27,6 17,1 16,9 8,4
II. 47,8 14,1 12,4 8,1
III. 269,0 28,0 131,3 59,2
IV. 47,2 17,0 8,2 7,3
V. 118,4 19,3 90,6 43,8
Gyökérrendszere valódi és járulékos gyökerekbĘl áll. A járulékos gyökerek a talajfelszínen futó s az avar által takart sztólókon fejlĘdnek. Az elsĘdleges gyö- kerek döntĘ többsége (90%-a) is az avarszintben és a talaj felsĘ 5 cm-es rétegé- ben helyezkednek el. Csökevényes karógyökeret két polikormont nem alkotó, fiatal egyednél észleltünk (I. és II. mintacserje). A karógyökér a növény életko- rának elĘre haladtával elcsökevényesedik, szerepét a laterálisok veszik át. Ezt igazolja Faragó (1961) munkája is, aki egy 28 éves egyed gyökérzetét tárta fel.
Karógyökeret nem talált.
Az E. europaeus gyökérrendszere általában korona vagy trapéz alakú. A gyökérnyakból eredĘ laterálisok néhány cm mélységben a talajfelszínnel párhu- zamosan futnak és igen gazdag elágazódásúak. A rajtuk képzĘdĘ másodrendĦ oldalgyökerek nagy része 1 mm-nél vékonyabb és sok felszívó gyökérvéget fejleszt. E pozsgás, felszíni gyökerek teszik képessé a növényt arra, hogy a nyári szárazságot átvészelje.
A laterálisokban számos rügy fejlĘdhet és belĘlük sarjhajtások alakulnak ki.
Kraszilnyikov (1968) rendszerében az E. europaeus a „másodlagos vastago- dásra képes gyökerekbĘl álló, kombinált gyökérrendszerĦ” növényekhez tarto-
zik, ezen belül a „járulékos gyökerekkel a részben vagy egészben a talajba mé- lyedĘ hajtásokon” típusba (1. csoport, 2. alcsoport, 2, típus).
1. ábra: Az I. számú Euonymus europaeus mintacserje gyökérzetének horizontális térképe
2. ábra: Az I. számú Euonymus europaeus mintacserje gyökérzetének vertikális térképe
3. ábra: A II. számú Euonymus europaeus mintacserje gyökérzetének horizontális térképe
4. ábra: A II. számú Euonymus europaeus mintacserje gyökérzetének vertikális térképe
5. ábra: A III. számú Euonymus europaeus mintacserje gyökérzetének horizontális tér- képe
6. ábra: A III. számú Euonymus europaeus mintacserje gyökérzetének vertikális térképe
7. ábra: A IV. számú Euonymus europaeus mintacserje gyökérzetének horizontális térképe
8. ábra: A IV. számú Euonymus europaeus mintacserje gyökérzetének vertikális térképe
Irodalom
Csapody I. – Csapody V. – Rott F. (1966): Erdei fák és cserjék. OEE, Budapest, 152–
153.
Faragó S. (1961): A homoki cserjék gyökérfeltárása. Erd. Kut. 1–3. 341–360.
Kárász I. (1984): Az Acer campestre L. gyökérrendszerének szerkezete a síkfĘkúti cse- res-tölgyesben. Bot. Közlem. 71: 79–100.
Kárász I. (1984 a): Adatok a Cornus sanguinea L. gyökérzetének fiziognómiai struktúrá- jához. Acta Acad. Paed. Agriensis. NS. XVII. 739–753.
Kárász I. (1984 b): Egy mérsékelt övi tölgyes cserjefajainak gyökérzete. Kandidátusi értekezés, Eger.
Kárász I. (1986): Gyökérvizsgálatok Magyarországon. Bot. Közlem., 73: 19–24.
Kárász I. (1988): Adatok az Acer tataricum L. gyökérzetérĘl. Erdészeti és Faipari Tu- dományos Közlemények, 1986/2. sz.,43–53.
Kárász I. (1991): Tölgyes cserjefajok gyökér-hajtás aránya. Acta Acad. Paed. Agriensis NS. XX: 132–138.
Kárász I. (2006): Root-system of Crataegus monogyna L. in oak forest of SíkfĘkút. Acta Acad. Paed. Agriensis, Sectio Pericemonologica, XXXIII. 79–84.
Kárász I. (2008): A bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosus Scop.) gyökérrendsze- rének szerkezete a síkfĘkúti tölgyesben. Acta Acad. Paed. Agriensis Sectio Pericemonologica 3, NS. XXXV:25–35.
Kárász I. – Juhar E. (1982): A Cornus mas L. gyökérzetének fiziognómiai struktúrája a síkfĘkúti tölgyesben. Bot. Közlem. 69: 105–130.
Kárász I. – B. Antal Cs. (1998): A síkfĘkúti tölgyes cserje-szintjének struktúra adatai 1988-ban. Acta Acad. Paed. Agriensis. NS. XXIII:83–90.
Kárász I. – Kovács M. (2007): A Ligustrum vulgare L. gyökérrendszerének szerkezete a síkfĘkúti tölgyesben. Acta Acad. Paed. Agriensis Sectio Pericemonologica 2, NS.
XXXIV: 81–98.
Kárász I. – Szabó E. – Korcsog R. (1987): A síkfĘkúti tölgyes cserjeszintjének strukturá- lis változásai 1972 és 1983 között. I. Egyedszám, sĦrĦség, diverzitás, borítás és méretek változása. Acta Acad. Paed. Agriensis XVIII/2. Biológia , 51–80.
Krasilnikov, P. K. (1968): On the classification of the root system of trees and shrubs.
In: N. S. Ghilarov (ed.): Methods of productivity studies in root system and rhyzosphere organisms. Nauka, Leningrad. 106–114.
Soó R. (1966): A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve.
Akadémiai Kiadó, Budapest.
Szepcsik Cs. (1984): Euonymus fajok gyökérzete a síkfĘkúti tölgyesben. Szakdolgozat, Ho Shi Mihn TanárképzĘ FĘiskola, Eger, 1–21.
Stefanovits P. (1985): Soil conditions of the forest. In: Jakucs P. (ed.): Ecology of an oak forest in Hungary. Results of SíkfĘkút Project I. Akadémiai Kiadó, Budapest.
