A konzervatív epigonokat nemcsak szorosan vett irodalmi (pl. prozódiai) nézeteltérések választották el a fiataloktól, — e nézeteltéréseknek társadalmi-politika oka a fiatal, haladó polgári nemzedék igénye a modernebb, városiasabb, kevésbé provinciális életre. Sziklay ebbe a megadott alapba akarja beleágyazni Hviezdoslav életpályáját és műveit.
Dobossy László a tanulmány erényeinek hangsúlyozása mellett — elsősorban annak szerkezetét kifogásolta. A szlovák irodalom régibb korszakainak tárgyalása esszészerű általánosító, míg a dolgozat második fele, amely a Hviezdoslav életművéhez közelebb eső tényeket taglalja, aprólékosan elemző. Ez a fejtegetést széteséssel fenyegeti. Szerinte Sziklay túlságosan sokat emlegeti a magyar és a szlovák irodalom párhuzamait, nemcsak ott szól róluk, ahol a hatás ténylegesen kimutathaló. Figyelmeztet, hogy Hviezdoslav életművére a csehek is hatással voltak és sajnálkozását fejezte ki afölött, hogy a XIX. századi szlovák irodalom nemzetnevelő, tehát politikai funkciója a tanulmányban nem kapott elég hangsúlyt.
Krammer Jenő szükségesnek tartotta, hogy Sziklay a nagy szlovákköltő életművét a kor egyik legfontosabb kérdésével: a nemzetiségi kérdéssel hozza kapcsolatba.
Kemény O. Gábor ugyanakkor, amikor hiányolja Sziklay művében a világirodalmi háttérnek äz egészhez képest arányos rajzát, nem ért egyet Dobossynak a kapcsolatok kuta
tására vonatkozó megjegyzéseivel. A múlt század 50-es,. 60-as éveiben a két irodalom fejlődé
sének párhuzamai nyilvánvalók s azokat Sziklay helyesen és jó módszerrel elemezte. Felteszi a kérdést : kíván-e Sziklay monográfiájában foglalkozni azzal az emelkedett szempontú, humánus magatartással, amellyel Hviezdoslav szembeszállt a korában tomboló sovinizmussal, különösen a magyar kormányzat elnemzetlenítő politikájával. Helyteleníti, hogy Sziklay Gyulai Pállal, mint irodalmi vezérrel túlságosan szigorúan bánik, csak negatívumait emeli k i ; Húrban viszont nem mindég és nem mindenben az a nagytekintélyű diktátor, akinek Sziklay beállítja.
Németh Géza felveti a kérdést, mit szeretnek inkább Arany Jánosban a kor szlovák fiataljai: az európai látókörű embert, vagy a nagy művészt? Mi az oka, hogy a magyar ellen
zékkel nem kötnek szövetséget? Talán Ábrányi és társai nacionalizmusa? S amikor kiéleződik a magyar szlovák politikai viszony, honnan kap a szlovák irodalom további impulzusokat?
Vajda György Mihály szerint a hatások és párhuzamok kérdését Sziklay helyesen veti fel, amikor nem egyoldalúan csak a hatásokat kutatja, de szerinte merészebben kellene levonni
€ párhuzamok konzekvenciáit.
Képes Géza a felvetett prozódiai kérdésekre tért ki. Hangsúlyozta, hogy ha Hviezdoslav nem kap méltó magyar tolmácsolást, más szóval, ha nem gondoskodunk megfelelő műfordí
tókról, Sziklay vállalkozása könnyen elbukhat.-
Sziklay László Dobossy Lászlónak válaszolva bemutatta, hogy a bevezetés szerkezeti kettőssége mondanivalójából adódik. A párhuzamok a magyar és a szlovák irodalom között e korban adva vannak a két nemzet társadalmi fejlődésének hasonlóságában. Elismeri a cseh vonatkozásokat Hviezdoslav életművében, ez azonban már csak a hetvenes évek második felében jelentkezik, taglalására csak később kerülhet sor. A kor nemzetiségpolitikájának és a költő magatartásának összefüggéseivel kapcsolatban rámutatott, hogyan lett éppen a kor
tragikus fordulatai miatt a nagy költő és a nagy ember magányos jelenséggé, de egyúttal útmutatóvá is a következő nemzedék számára. A Gyulai ellenes élt tanulmányában enyhíti, viszont továbbra is fenntartja véleményét Hurbanról, mint társadalmi és irodalmi diktá
torról. Arany Hviezdoslav egész életén át megmarad példaképnek, de ebből a szempontból el nem választható Petőfitől: a nagy szlovák költő mindkettejükben egyformán értékelte az európai embert és a művészt. Magyar ellenzéki kortársait valóban nacionalizmusuk miatt nem szerette ; Adyhoz viszont azért írt üdvözlő ódát, mert értékelte benne az elnyomott nemzetek védelmezőjét, esztétikailag azonban nem tudott vele egyetérteni.
Sz. L.
VAJDA GYÖRGY MIHÁLY: „FEJEZETEK A POLGÁRI SZOMORÚJÁTÉK MAGYAR ÉS NÉMET TÖRTÉNETÉBŐL" CÍMŰ TANULMÁNYÁNAK VITÁJA I
A Világirodalmi Osztály 1958. május 30-án vitatta meg Vajda György Mihály dolgozatát, mely a német klasszikus dráma műfajairól készülő értekezésének részlete. A munka három benyújtott fejezete közül az első a polgári szomorújáték konfliktusának fokozatait különböz
teti meg ; közülük a legalacsonyabb a tragikus konfliktusban ábrázolt polgárság, a következő a polgári és feudális osztály nyílt konfliktusa, a legmagasabb az, amely az állami és társadalmi rend megváltoztatásának igényét is felveti. (Emilia Galotti, Ármány és szerelem). A fejezet foglalkozik az antik görögség XVIÍL sz.-i német befogadásának jellegével, kimutatja ennek összefüggését a polgári szomorújáték alakjainak magatartásával, utal Lessing Aristotelesre
593
támaszkodó tragikum-emiélete és a polgári tragédia közötti összefüggésre. Végül indokolja, miért öltött Franciaországban vígjátéki, Németországban tragikus formát a drámairodalomban kifejeződő, polgári-feudális konfliktus. A következő fejezet Goethe polgári szomorújátékairól szól, amelyek közül az eredetileg nem tragikus végződésű Stella a tragikumot kiengesztelő huma
nitásdráma felé m u t a t . ' A harmadik fejezet a polgári szomorújáték előbb meghatározott formájának megjelenése Magyarországon, amelyre a kutatás eddig nem figyelt. A színház kialakulása már maga is a polgárosodás jele, Kun-Szabó Sándor 1786-ban megjelent Romeo, és Júliája, Weisse polgári szomorújátékának fordítása az első rhagyar nyelvű polgári szomorú
játék. Kazinczy világosan látja a műfaj különállását a divatos polgári színműirodalomtól, Döbrentei pedig az Erdélyi Múzeumban sokszor emlegeti a hősi mellett a polgári szomorú
játékot. A műfaj eredeti magyar példánya Gombos Imre Elek és Polyxena c. szomorújátéka, amely a szerelmesek tragédiáját okozó konfliktust magyar viszonyok szerint katolikus-protes
táns vallási ellentétbe helyezi. Kéziratos anyag alapján az elkallódott dráma cselekménye pontosan rekonstruálható, ugyanígy előadásának dátuma is ismeretessé vált. A fejezet végül a polgári szomorújátéktól és színműirodalomtól eredő magatartás hatására utal, amely a történeti műfajban, így a Bánk bán-ban is megmutatkozik.
Solt Andor helyesnek tartotta a magyar anyagra való kiterjeszkedést, amely mintegy új anyag felfedezésére vezetett. Gombos szóban forgó drámájának eddig csak — Gyulai alap
ján — a létezéséről tudott- a kutatás. Egyetért azzal, hogy a magyar játékszíni törekvés kezdet
től fogva a polgárosodás irányába mutat, mégha nem polgári jellegű anyagot használ is fel.
A játékszini mozgalom sajátos paradoxonja azonban az, hogy a nemesség számára és támo
gatásával kellett városias-polgári jellegű kulturális mozgalmat szervezni. A mozgalmon belül két főirányzat alakul ki, egy nemesi-konzervatív, (Dugonics, Kisfaludy S., sőt a kezdő Kis
faludy K. is) és egy demokrata plebejusnak nevezhető (Kármán, Gombos, Katona); a roman
tika oldja föl a kettő ellentétét. Ezt a bonyolult kérdést tüzetesebben kell megvizsgálni, mint Vajda tette. Egyetért azzal, hogy a költőiség-színszerűség ellentéte már a század elején, jelentkezik, s itt a költőiség igényét Kazinczy képviseli következetesen. Végül nem ért egyet a Bánk bán polgári jellegű drámának minősítésével. Kétségtelen, hogy Katona felhasznál polgári dráma-motivumokat, Bánk és Melinda viszonyában a polgár-erkölcs szemlélete jelent
kezik, de a dráma egészében hősi ellenzéki-nemesi felfogás nyilvánul meg.
Sziklay László utal arra a jelenségre, hogy a németeknél a latin antikvitás helyett a görög a példa, s okainak kimutatását kívánja. A vígjáték — szomorújáték ellentétben francia
német nemzeti sajátosságokat is keres. A magyar-német polgári törekvések párhuzamba állításával kapcsolatban megjegyzi, hogy ki kell emelni a magyar polgárosodás „akartságát" ; a Bánk bán polgári vonásai is mutatnak ilyet, történeti hitelességére pedig analógiaként felhozza Jonas Zabörsky XIX. sz.-i szlovák drámaírót.
Mezey László a görögség problémájával kapcsolatban azt kutatja, miért volt görög
mentes a XVI. sz. német humanizmus. A Bánk bánnal kapcsolatban megjegyzi, hogy abban az értelemben játszik polgári szerepet, ahogy a 48-as forradalmat is a nemesség hordozta.
A plebejus jelző használatát a kérdéses korban még vitathatónak tartja.
Szenczi Miklós túlságosan merev ellentétet lát a hősi-barokk- és „introvertált" polgári tragédia meghatározása között. Utal arra, hogy a tragikus-hós és a néző hasonlóságának követelménye megvan már Aristoteles „homoios"-elvében, s Lessing ezt aktualizálja polgári életkörülményekre, továbbá hogy a polgárság tragikus magaslatra emelésének van előzménye az angol irodalomban sokkal korábban, főleg Heywood-nál, ugyancsak a humanitásdrámának Shakespeare késői drámáiban. Ezeket nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Miklós Pál hiányolja a polgári szomorújátékok szerkezet> szituáció és konfliktus szerinti elemzését. Kívánja a magyar polgárosodás sajátos vonásainak erősebb hangsúlyozását.
Képes Géza utal arra, hogy Vajda nem érzékeltette eléggé a magyarországi politikai légkört, a „nemzetté levés" vágyát. Utal Goethe Egmont-jára, amelynek a polgárosulás és a nemzeti felszabadulás eszméi szempontjából olyan fontos szerepe van. Hansúlyozta, hogy a történelmi dráma is a polgárosulás jegyében keletkezett német-magyar viszonylatban egyaránt.
Vajda Gy. M. válaszában, elismeri a Bánk bán probléma elmélyítésének és a magyar polgári fejlődés részletesebb feltárásának szükségességét; egyetért abban, hogy a történeti drámák, így Schilleré-i is polgári műfajok, — ez szintén a Bánk bán polgári vonásai mellett bizonyít. A görögség és az irodalmi előzmények kérdésével bővebben kíván foglalkozni, vala
mint a német polgári dráma alacsonyabb fajtájának bemutatásával is.
! . V. Gy. M:
594
A kiadásért felel az Akadémiai Kiadó igazgatója Műszaki felelős: Szöllősy K á r o l y A kézirat nyomdába é r k e z e t t : 1958. I X . 25. — P é l d á n y s z á m : 1200 — Terjedelem: 14 (A/5) ív, + 1 old. műmelléklet
Akadémiai N y o m d a , Budapest — 46920/59 — Felelős v e z e t ő : B e r n á t György I I
T A R T A L O M
Tíz esztendő 437 Szabolcsi Miklós: József Attila, Derkovits Gyula, Bartók Béla 440
Horváth Károly: Madách Imre II ; 462 Kisebb közlemények
Nemeskürty István: Bornemisza Péter származása 503 Vita
Dienes András: Petőfi versének parafrázisa egy regensburgi példatárban 507 Dienes András: Egy adalék Petőfi „Nyesi" álneve feletti vitához 509
Adattár
Varga József: Ady Endre elfelejtett vallomása kedves olvasmányairól és ismeretlen
levele Kőhalmi Bélához 510 Szabó Györgyné: Adalék Ady Endre és Balázs Béla kapcsolatához, 1913-ból 512
Ficzay Dénes: Ady Endre levelezőlapja Halmágyi Samuhoz 513 Ficzay Dénes: Tolnai Lajos levele az aradi Kölcsey Egyesülethez 513
H. Fekete Péter: Arany János birtokvásárlása 514
Alszeghy Zsolt: A Rákóczi-eposz 517 Bóta László: Adalék Zrínyi Török áfium-jának bibliográfiájához 524
Grosz Artúr: Balassi Bálint utolsó napjai 525 Varga János: A „Szilágyi és Hajmási" históriásének harmadik változatának töredéke 526
Szemle
Péczely László: Horváth János : Vitás verstani kérdések 530 Rónay György: Sőtér István : Romantika és realizmus 540 Gerézdi Rábán: Kardos Tibor : A magyarországi humanizmus kora 544
Varga József: Bölöni György : Ady az" újságíró ; Lengyel Géza : Ady a műhejyben ; Dénes Zsófia: Akkor a hársak épp szerettek ; Az „Igaz Szó" és az „Utunk"
Ady-emlékszáma ; Ady Endre 1877—1919; Ady Endre : Novellák I—II 561
Vargha Balázs: Gálos Rezső : Kármán József 5/7
Jenéi Ferenc: Tinódi-kiadványok 578 Stoll Béla: Balassi verseinek újabb kiadásai 580
A rokontudományok folyóiratainak irodalomtörténeti vonatkozású írásai 1957-ben
(Szerkesztette: Szabó György) 581 Az Intézet életéből
A Tanácsköztársaság irodalmának kutatása az Irodalomtörténeti Intézetben 588
Intézeti viták 589
СОДЕРЖАНИЕ
Десять лет 437 M. Саболчи: Аттила Йожеф, Дьюла Деркович, Бела Барток 440
К. Хорват: Имре Мадач II 462 Краткие сообщения
И. Немешкюрти: Происхождение Петера Борнемисса 503 Дискуссия
А. Диенеш: Парафраза одного стихотворения Петёфи в регенсбургской хресто-
мантии 507 А. Диенеш: К дискуссии о псевдониме Петёфи „Nyesi" Zehn fahre 509
Документация
Й. Варга: Забытое признание Эндре Ади о своих любимых книгах и неизвестное
его письмо Белу Кёхальми 510 Дь. Сабо: Данные из 1913 года об отношениях между Эндре Ади и Бела Балаж 512
Д. Фицаи: Открытка Эндре Ади написанная им Шаму Хальмадьи 513 Д. Фицаи: Письмо Лайоша Тольнаи арадскому Обществу имени Кёльчеи 513
Р. Г. Фекете: О покупке имении Яношем Арань 514
Ж. Альсеги: Эпос о Ракоци 517 Л. Бота: Данные к библиографии произведения Зриньи «Török áfium» (Турецкий яд) 524
А. Гросс: Последние дни жизни Балинта Балашши 525 Я. Варга: Фрагмент третьего варианта былины «Силадьи и Хаймаши» 526
Ara t 12,— Ft
Elafiaetés egy évre 40,— Ft
Обзор
Л. Лсцели: Янош Хорват : Спорные стиховедческие вопросы 530
Дь. Ронаи: Иштван Шётер : Романтика и реализм 540 Р. Герезди: Тибор Кардош : Эпоха венгерского гуманизма 544
Й. Варга: Дь. Белени : Ади как журналист ; Геза Лендьел : Ади в мастерской ; Ж. Денеш: Именно тогда любили липы; номера журналов «Igaz szó» (Прав
дивое слово) и «Utunk» (Наш путь), посвященные памяти Эндре Ади ; Эндре
Ади 1877—1919 ; Эндре Ади ; Новеллы I—II 561
Б. Варга: Режэ Галош : Йожеф Карман 577
Ф. Йенеи: Издания Тиноди 578 Б. Штолл: Новые издания стихотворений Балаши 580
Статьи по истории литературы журналов родственных наук в 1957 году (Под редак
цией Дь. Сабо) 581 Из жизни института
Исследование литературы Венгерской Советской Республики в Институте истории
литературы 588
• Дисскусии Инетитута 589
* I N H A L T
Zehn Jahre 437 М. Szabolcsi: Attila József, Gyula Derkovits, Béla Bartók 440
K. Horváth : Imre Madách II. s 462 Kurze Mitteilungen
/ . Nemeskürty: Die Abstammung von Peter Bornemisza 503 Diskussion
A. Dienes: Die Paraphrase eines Gedichtes von Petőfi in einer Regensburger Chresto
mathie 507 A. Dienes: Ein Angabe zum Meinungsaustausch über das Pseudonym „Nyesi" von
Petőfi 509 Dokumentation
J. Varga: Ein vergessenes Geständnis von Endre Ady über eine Lieblingslektüren und
ein unbekannter Brief von ihm an Béla Kőhalmi 510 / Frau Gy. Szabó: Ein Beitrag zu den Beziehungen zwischen Endre Ady und Béla Balázs
aus dem Jahre 1913 512 D. Ficzay: Eine Korrespondenzkarte von Endre Ady an Samu Halmágyi 513
D. Ficzay: Ein Brief von Lajos Tolnai an die Arader Kölcsey-Gesellschaft 513
Péter H. Fekete: Der Kauf einer Besitzung durch János Arany 514
Zs. Alszeghy: Das Rákóczi-Epos. .„. 517 L. Bota: Ein Beitrag zur Bibliographie von Zrínyis „Török áfium" (Türkisches Gift) 5i4
A. Grosz: Die letzten Tage von Bálint Balassi 525 J. Varga: Fragment der dritten Variante der Reimchronik „Szilágyi und Hajmási" 526
Rundschau
L. Péczely: János Horváth : Strittige prosodische Probleme 53J Gy. Rónay: István Sőtér : Romantik und Realismus ^, 540 R. Gerézdi: Tibor Kardos : Die Epoche des ungarischen Humanismus 544
J. Varga: György Bölöni: Ady als Journalist; Géza Lengyel : Ady in der Werk
statt ; Zsófia Dénes : Da liebten Gerade die Linden ; Endre Ady : Gedenk
ausgabe der Zeitschriften „Igaz Szó" (Wahres Wort) und „Ltunk" (Unser Weg)
Endre Ady 1877—1919 ; Endre Ady : Novellen I—II; , 5*4
B. Vargha: Rezső Gálos : József Kármán 577 F. Jenéi: Tinódi-Ausgaben '. 578 B. Stoll: Neuausgaben der Gedichte von Balassi 580 Literarhistorische Studien in den Zeitschriften verwandter Wissenszweige in 1957 (Red.
von György Szabó) 581 Aus dem Leben des Instituts
Forschungen des Literarhistorischen Institutes über das Schrifttum aus der Zeit der
ungarischen Raterepublik 588
