A GLOBÁLIS PÉNZÜGYI KÖZPONTOK
VILÁGGAZDASÁGI SZEREPÉNEK VÁLTOZÁSAI
BEVEZETÉS
A pénzügyi szolgáltatók globalizálódásának korszakában felvetődhet az a kérdés, hogy mennyiben játszottak szerepet az egyes nemzetközi pénzügyi központok a bankok nemzetköziesedésének előmozdításában, vagy éppen fordítva is feltehető a kérdés, hogy esetleg éppen a különböző pénzügyi szolgáltatók játszottak-e döntő szerepet abban, hogy az egyes pénzügyi központok kialakultak és megerősödtek.
Joggal aktuális az a gondolat is, hogy ezen pénzügyi központok szerepe a magas fokú liberalizáció és az infokommunikációs technológiák térhódítása miatt világ- szerte csökkenőben lehet, de a valóság meglepő módon teljesen más képet mutat:
a pénzügyi központok fejlődése napjainkban konszolidált trendet követ. Egyre több új pénzügyi központ jön létre a világgazdaság különböző pontjain, különösen Bra- zíliában, Oroszországban, Indiában és Kínában. A nagy nemzetközi kereskedelmi bankok életében tehát még mindig meghatározó szerepet töltenek be a pénzügyi központok, különösen a bankfiókhálózat-építés esetében, illetve a nemzetközileg is aktív nagybankok releváns hatást gyakorolnak az egyes pénzügyi centrumok fejlő- désére és növekedésére.
A világgazdaság történetében évszázadok óta léteznek a nemzetközi értelemben vett pénzügyi központok, amelyek szerepe és súlya folytonosan változott: hol fel- emelkedtek, hol hanyatlásnak indultak, vagy éppen hosszú időszakon keresztül megtartották kiemelkedően fontos szerepüket. Az egyes pénzügyi központok már akár az ókorban is előfordultak, elég az ókori Babilóniai Birodalom városaira vagy éppen az ókori Athénra, Rómára gondolni. Végigtekintve a világgazdaság történe- tén, kétségtelenül az egyes pénzügyi központok egy-egy adott korszakban a fontos kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkező városállamokban, illetve városokban léte- sültek, amelyek működési feltételeit és funkcióit nézve igen eltérő, vegyes képet A pénzügyi központok jelentős mértékben hozzájárulhatnak a bankok nem- zetköziesedéséhez. A világgazdaság története során már évszázadokkal ezelőtt létrejött a nemzetközi pénzügyi központok többsége, amelyek szerepe és súlya folytonosan változott. A vezető globális pénzügyi központokban álta- lában mindenféle pénzügyi művelet végrehajtható, intenzíven egy helyre kon- centrálódnak a pénzügyi-üzleti műveletek és tranzakciók. Az 1990-es évekre még jellemző globális triád – amit New York, London és Tokió alkotott – nap- jainkra már megszűnt. A globális pénzügyi központok szerepét a 2010-es évek- ben London és New York képes betölteni. Kérdéses azonban, hogy az ázsiai tér- ségben globális pénzügyi központtá válhat-e Hong Kong, esetleg Szingapúr.
A tanulmány megjelenését a TÁMOP 4.2.2/B-10/1-2010-0023 projekt tette lehetővé.
mutattak. A pénzügyi központok kialakulásában és fejlődésében vannak különböző időbeli szakaszok is, amelyek jól elhatárolhatóak, így a két világháború közötti idő- szak fontos választóvonal volt a pénzügyi centrumok időbeli fejlődésében, a XX.
században pedig további szakaszt jelentettek az 1960-as évek, majd a harmadik nagy fejlődésbeli korszakhatárt az 1980-as évek képezték, a jelenlegi nagyobb fejlődésbe- li szakaszt ugyanakkor a 2000-es évek jelentik. A nemzetközi pénzügyi központok kialakulásában döntően befolyásoló tényezőnek számítottak az adott nemzetgazda- ság pénzügyi-valutáris kapcsolatai és a magas fokú gazdasági liberalizáció. Termé- szetesen a nemzetközi pénzügyi központok forgalma, a forgalom volumene és összetétele, valamint ezen központok súlya a világgazdaságban idővel jelentős mér- tékben módosult.
A XXI. században már korántsem tekinthető az egyes pénzügyi központok fel- adatának az elégséges forrásokhoz való hozzájutás elősegítése vagy a pénzeszközök kihelyezése, ugyanis ezen központok a világgazdaság globális működésének elen- gedhetetlen részeivé válva a pénz- és tőkepiacok komplex intézményei, amelyek hátterében a pénzügyi szolgáltatások nagymérvű kiszélesedése, a liberalizálódás, a piacokon a forgalom volumenének megsokszorozódása és a nemzetközi tőkespeku- láció megélénkülése áll. Az 1990-es évek utáni liberalizáció, valamint az európai tőkepiacok egységesülése rányomta a bélyegét a nemzetközi pénzügyi központok életére: a legtöbb nagybank és értékpapír-kereskedő cég érdekeltté vált abban, hogy a bizonyos fokig jelen legyenek az adott pénzügyi központban. A legtöbb pénzügyi központ pedig érdekeltté vált abban, hogy a befektetőket vonzza.
1. A PÉNZÜGYI KÖZPONTOK RANGSORA ÉS HIERARCHIÁJA
A világgazdaságban az egyes nemzetközi pénzügyi központok nem egyforma fon- tosságú szerepet töltenek be: állandóan versenyeznek egymással a jobb pozíció eléréséért, ami nem egy zéró összegű játék. Vannak köztük olyanok, amelyek nagyobb hasznot, jobb tőkevonzó-képességet érhetnek el, míg mások kénytelenek csak szerényebb mértékkel beérni. Minél erősebb egy pénzügyi központ, annál job- ban és szélesebben tud kapcsolódni a világgazdasághoz és a globális pénzügyi rend- szerhez. A nemzetközi pénzügyi hálózatok részeként az egyes városok a pénzügyi központjaikon keresztül képesek hasznot húzni a nemzetközi kereskedelemből és a világgazdasági növekedésből. A pénzügyi központok alapvetően az FDI ki- és be- áramlásának lehetősége révén növelhetik a jóléti színvonalat és teszik az adott város lakosai számára elérhetővé a lehetőségek széles skáláját.
Egy pénzügyi központ versenyképességi helyzetének objektívebb és komparatí- vebb megállapítására nem az egyes kultúrák, sem világgazdasági régiók, illetve nemzetgazdaságok szintjén kerülhet sor, hanem maguknak az egyes pénzügyi köz- pontoknak, illetve városoknak a szintjén. A nemzetközi pénzügyi központok ver- senyképességének összehasonlítására többféle módszer is létezhet, de a legszofisz- tikáltabban a Global Financial Centres Index (GFCI) mutatja be a központok ver- senyhelyzetét, amely egyben ezen központok közötti rangsort is felállítja. A GFCI a versenyképesség megállapításához alapvető instrumentális tényezőként öt kulcs- fontosságú determináns változását és súlyát veszi figyelembe: lakosság, üzleti kör-
nyezet, piachoz való hozzáférés, infrastruktúra és általános versenyképesség.
Ezen determináló tényezők alapján (a GFCI rangsor számításánál az egyes paramé- terek és tényezők súlyának és pontszámának összesítése alapján maximálisan 1000 pont érhető el) napjaink pénzügyi központjai között a következő rangsor állítható fel:
1. táblázat: Nemzetközi pénzügyi központok GFCI rangsora
Forrás: GFCI [2007, 2008]
Mindezek alapján London a vezető globális pénzügyi központ, megelőzve New Yorkot. London tekinthető az elsőszámú pénzügyi központnak mind az öt verseny- képességi tényezőt illetően. Az 1990-es években még létező globális triád, amit New York, London és Tokió alkotott, napjainkra már megszűnt. A globális pénzügyi köz- pontok szerepét teljesen egyértelműen csak a két fő pénzügyi központ, London és New York képes betölteni. Lényegesen lemaradva tőlük a GFCI rangsorban a mára felemelkedett Hongkong és Szingapúr a távol-keleti térség vezető pénzügyi köz- pontja. Európát tekintve Zürich, Genf és Frankfurt sorolható a legjobbak közé, de Párizs szerepe sem elhanyagolható.
A globálispénzügyi központok – amelyek közé az 1990-es években New York, London és Tokió tartozott – szerepe kiemelkedő a nemzetközi pénz- és tőkepiaci folyamatok valamennyi területén. Globális pénzügyi centrumnak 2005 után már csak New York és London tekinthető. Az 1990-es éveken át egészen 2005-ig New York töltötte be a világgazdaság vezető globális pénzügyi központjának szerepét, amit mára London vett át. A vezető pénzügyi központokban gyakorlatilag szinte mindenféle művelet végezhető, vagyis egy globális pénzügyi központban intenzí- ven egy helyre koncentrálódik a pénzügyi-üzleti műveletek és tranzakciók széles skálája, tehát jelen vannak a piacokon az USA kincstári kötvényei és a legnagyobb transznacionális vállalatok részvényei és kötvényei egyaránt.
A globális pénzügyi központoktól lemaradva a hierarchiában azok a nemzetkö- zipénzügyi központok következnek, amelyek tevékenysége szintén globális hatású, de ez nem minden pénzügyi területen jelenik meg. Ezeken a nemzetközi pénzügyi központokon keresztül jelentős mennyiségű határokon átnyúló tranzakció zajlik.
Míg az 1990-es években a legfontosabbak közé Párizs, Zürich, Frankfurt, Amszter-
Pénzügyi központ Rangsor 2008. Pontszám 2008. Rangsor 2007. Pontszám 2007.
London 1. 795 1. 765
New York 2. 786 2. 760
Hongkong 3. 695 3. 684
Szingapúr 4. 675 4. 660
Zürich 5. 665 5. 656
Frankfurt 6. 642 6. 647
Genf 7. 640 10. 628
Chicago 8. 637 8. 636
Tokió 9. 628 9. 632
Sydney 10. 621 7. 639
dam, Szingapúr, Chicago tartozott, addig napjainkban Hongkong, Tokió, Sydney, Frankfurt, Chicago, Genf és Zürich tartozik ebbe a körbe. A pénzügyi központok hierarchiarendszerének harmadik csoportját azon specializáltnaknevezhető nem- zetközi pénzügyi központok alkotják, amelyek globálisan vezető szerepet tudnak betölteni, de kizárólag egy pénzügyi szektoron belül, vagyis a pénzügyi szolgáltatá- sok egy bizonyos szűk körén belül igen erősnek bizonyulnak a különböző pénzügyi központok között. Ilyennek nevezhető Zürich a private banking, Párizs a derivatí- vokterületén. A specializált pénzügyi központok azonban nem érhetik el London vagy New York szintjét. A pénzügyi központok negyedik csoportját azon országos központok alkotják, amelyek egy adott nemzetgazdaságon, országon belül jelentős pénzügyi-üzleti tevékenységet bonyolítanak le, amelyek sorába például Kanada ese- tében Toronto tartozik. A pénzügyi központok hiearchiájának legalsó fokán azok az adott nemzetgazdaságon, országon belüli regionálisankiemelkedő pénzügyi köz- pontok fordulnak elő, amelyek egy adott régióban, a helyi viszonylatokban képesek betölteni a vezető pénzügyi központ szerepét. Ilyen többek között Chicago, amely egyben ugyan nemzetközi pénzügyi központ is, de alapvetően az Egyesült Államok közép-nyugati régiójában regionális központi szerepet is betölt. Ezek sorában említ- hető még meg Bécs, Milánó vagy éppen Ciprus is.
2. táblázat: A tíz legnagyobb pénzügyi központ szerep szerinti osztályozása
Forrás: GFCI [2008]
2. A NEMZETKÖZI PÉNZÜGYI KÖZPONTOK VÁLTOZÁSAI AZ EZREDFORDULÓ UTÁN
London – New York mellett – már évtizedek óta az egyik globálisnak nevezhető pénzügyi központ szerepét tölti be. Egészen 2003-ig, a magasabb európai adóktól és az EU által teremtett szabályozási környezettől tartva úgy lehetett vélni, hogy nem a globális vezető pénzügyi központ szerepét fogja betölteni, hanem sokkal inkább csak Európa vezető centruma lesz. Meglepő módon azonban az egyes nem- zetközi pénzügyi központok versenyképességi összehasonlítása megcáfolta az előb- bi feltevést, ugyanis versenyképességi szempontból az adózási rendszeren és a sza- bályozásokon kívül más tényezők is – mint akár az életszínvonal, a rugalmas és szak-
Központ Globális Nemzetközi Specializált Országos Regionális
London
New York
Hongkong
Szingapúr
Zürich
Frankfurt
Genf
Chicago
Tokió
Sydney
képzett munkaerő elérhetősége vagy a kormányzattal való kapcsolattartás – fontos szerepet játszanak. London sikerét abban, hogy jelenleg vezető globális pénzügyi központtá válhasson, a magasan szakképzett rugalmas munkaerő rendelkezésre állása, a hosszú ideje meglévő nemzetközi tapasztalat, az angol nyelv és az optimá- lis időzóna tette lehetővé leginkább. Másrészt az OTC derivatívok piacán jócskán megelőzte New Yorkot, amivel lényegesen kiterjedtebb kereskedést tudott elérni és gyorsabb léptékben tudta támogatni a folyamatos innovációkat, ami elengedhetet- lenül fontos a pénzügyi szolgáltatások terén a vezető pozíció eléréséhez. Összessé- gében az újabb derivatív termékek esetében a London nyújtotta szabályozói kör- nyezet sokkal kényelmesebb, mint a túl komplexen szabályozott amerikai piac, hoz- zájárulva a nemzetközi szinten magasan szakképzett, professzionális munkaerő könnyebb áramlásához. A jövőben Londonban nagyobb valószínűséggel fordulhat- nak elő kötvényinnovációk, mint New Yorkban. Nemcsak az innovációk terén, hanem a kockázatkezelés és a különböző tőkebefektetések esetében is a kedvezőb- bek a feltételek Londonban.
A különböző piacokon megvalósítható innovációkon túl London előnye meg- nyilvánul az ún. BRIC-országokból (Brazília, Oroszország, India, Kína) eredő új kibocsátásokban is. Az indiai, arab, orosz vállalatok és befektetők nagy része Lon- dont sokkal vonzóbbnak tartja New Yorknál a már régóta fennálló nemzetközi sze- repének, a globális tőkepiacokhoz fűződő rendkívül jó kapcsolatainak, a pénzügyi szolgáltatások magas színvonalának és – nem utolsó sorban – a jobban áttekinthe- tő szabályozásának köszönhetően, amivel szinte mágnesként képes vonzani a befek- tetőket. New York részesedése az utóbbi néhány évben csökkent az IPO-piacokon (Initial Public Offering) is, amíg az európai – elsősorban londoni – és a Japánon kívüli ázsiai piacok közel megduplázták a részesedésüket ugyanezen időszak alatt [The Banker, 2007. november]. Az IPO-tranzakciók volumenének nagy aránya, a New York-it 270 százalékkal meghaladó mértéke és az életszínvonal GFCI rangsor- ban is figyelembe vett minősége, a versenyképesség különböző tényezőinél meg- mutatkozó előnye, az első számú európai pénzügyi központként a hazai piacokhoz fűződő mélyebb kapcsolatai miatt London képes volt maga mögött hagyni a koráb- bi vezető globális pénzügyi központ New Yorkot. Várható, hogy a jövőben is képes lesz megőrizni vezető globális szerepét.
New York, amely közel kétszáz éven keresztül annak a helynek számított, ahol a beáramló munkaerő karriert tudott építeni a tehetségéből, ezért a pénzügyi szolgál- tatók sokkal jobb minőséget tudtak nyújtani, vagyis New York legnagyobb kompe- titív előnyének a tehetséges, magasan szakképzett munkaerőszámított, amelyben mára osztozkodnia kell Londonnal. Hosszú évtizedeken keresztül a világgazdaság vezető globális pénzügyi központjaként működött, de alapvetően két okbóleredő- en ez a pozíciója megingott. Az egyik – talán a legmeghatározóbb – ok az igen szi- gorú vízumszabályozás, amelyet a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után vezettek be, így éppen a számára legnagyobb kompetitív előnyt jelentő területén kellett veszteségeket elszenvednie, vagyis meggátolták a szabadabb munkaerőáram- lást, ami ugyanakkor más nemzetközi pénzügyi központoknak kedvezett. A másik oknak az 1990-es évek végén, illetve a 2000-es évek elején kibontakozó vállalati bot- rányok miatt szükségessé vált, néha túlzottan is szigorú szabályozói környezetet lehet tekinteni. A Sarabanes–Oxley Act igen szigorú határokat szab az amerikai
pénzügyi szolgáltatók tevékenységének. Természetesen New Yorknak a vezető glo- bális pénzügyi központ szerepének visszanyeréséhez a következő években komoly erőfeszítéseket kell tennie, főleg a tehetséges munkaerő vonzásához a korábbi kor- látozásokat kell feloldania, továbbá más strukturális reformra is szüksége lesz, ugyanis több okból eredően bizonyos piacokon már jelentősen veszített a pozíció- jából. Nem egyszer kénytelen volt átengedni az elsőbbséget Londonnak vagy egy- két jelentősebb ázsiai központnak [The Banker, 2007. november].
Annak ellenére, hogy lényegesen veszített a pozíciójából, New York London mellett továbbra is a világgazdaság globális pénzügyi központjának számít, míg a többi pénzügyi központ csak nemzetközinek vagy nemzetinek, esetleg specializált- nak nevezhető. A két globális pénzügyi központban való jelenlét mára nélkülözhe- tetlenül fontos a nemzetközi szinten folytatott tevékenységhez a vállalatok, illetve a pénzügyi szolgáltatók esetében. Szinte nyilvánvaló, hogy a következő évtizedben a világgazdaság globális pénzügyi központjainak szerepét London és New York fogja betölteni. Természetesen felvetődik a kérdés, hogy létrejöhet-e a jövőben egy har- madik globális pénzügyi központ. Igaz, ezt még nehéz előre pontosan megjósolni, de nagy a valószínűsége annak, hogy valamelyik ázsiai központ válhat globálissá, ugyanakkor ezek között semmiféleképpen sem jöhet szóba Tokió (amely még a kilencvenes évek triádjának egyik központja volt, mára jócskán elveszítve a korábbi pozícióját), de nem jöhet szóba Szingapúr sem. Amennyiben a nemzetközi pénz- ügyi központok GFCI rangsorát nézzük, akkor a harmadik legjelentősebb központ, Hongkong esetleg esélyes lehet a globálissá válásban, ha sikerül felzárkóznia a két vezető központhoz, amelyekhez képest nagy a lemaradása a rangsorban.
Hongkong egyszerre képes Ázsiában megteremteni a nemzetközi üzleti környe- zetet, magasan szakképzett tehetséges dinamikus munkaerővel rendelkezik, továb- bá képes kívánatos vállalati lokációt nyújtani, párosítva a valódi kozmopolita életstí- lussal. Így amennyiben egy transznacionális vállalat új piaci lehetőségek után kutat- va nyitni akar a szélesebb ázsiai vagy éppen a kínai piacok felé, akkor Hongkong alkalmas mindezekre, amit tükröz az egyre növekvő számú bankok, alapkezelők és biztosítási specialisták megjelenése is. Jelenleg a bankszektort tekintve a világ száz legnagyobb bankjának van Hongkongban érdekeltsége, a világ hatodik legnagyobb valutapiaci központjának számít, továbbá Ázsiában a második legnagyobb, hitel- szindikálásokat lebonyolító központnak, valamint Ázsia vezető alapkezelő központ- jának lehet tekinteni. A tőkepiacokat illetően a második legjobban kapitalizált ázsi- ai tőzsde éppen Hongkongban van, továbbá a legnagyobb részvényalap-növelő köz- pontnak minősül Ázsiában [The Banker, 2007. november].
Hongkong egyik fő előnye földrajzi elhelyezkedésében rejlik, hiszen Ázsia legje- lentősebb piacainak szívében található, így az itt székhellyel rendelkező vállalatok és pénzügyi szolgáltatók ugyanazon az időzónán belül vannak Szingapúrral, Malaj- ziával és a Fülöp-szigetekkel, légi úton pedig jó összeköttetése van Sanghajjal, Pekinggel és más fontos kínai városokkal. A szárazföldön Kína gazdaságilag aktív Guandong tartományával határos, így ezt Hongkong egyik legfőbb üzleti partneré- nek lehet tekinteni, mivel a befektetéseinek közel 40 százaléka ebből a régióból kerül ki. Ezáltal az Ázsiában telephelyet kereső transznacionális vállalatok Tokió és Szingapúr helyett Hongkongot is választhatják, ami a tőkevonzóképesség szem- pontjából kedvezően hat rá. Az előnyös földrajzi elhelyezkedésén kívül az ázsiai tér-
ségben használatos nyelveket illetően sincsenek korlátok Hongkongban, hiszen az ott élők egyaránt beszélik az angolt, a mandarint és a kantonit, így a kínaiul nem beszélő üzleti partnerekkel is könnyen kapcsolatba tudnak lépni. Mindehhez társul még Hongkong hosszú ideje meglévő, ázsiai és nyugat-európai üzleti életben szer- zett bőséges gyakorlata, ötvözése is.
Az ázsiai központok egyre nagyobb részesedést képesek szerezni az adott régió- ban, így a befektetők nemcsak Londont, hanem Hongkongot is egyre szívesebben választják New York helyett, vagyis a nagy volumenű ázsiai értékpapír-kibocsátások számára sokkal kedvezőbb a saját pénzügyi központjaik nyújtotta környezet, ezáltal New York veszíthet korábbi piaci részesedéséből. Ahogyan az amerikai intézményi befektetők könnyen el tudják érni a külföldi piacokat, úgy az ázsiai kibocsátók is hozzáférhetnek az amerikai tőkéhez az amerikai piacok érintése nélkül. Leegysze- rűsítésképpen ahhoz lehetne ezt a meggondolást hasonlítani, mint ahogy az ameri- kai dollárhoz való jutáshoz sem kell New Yorkba menni, így gyakorlatilag Ázsiában is ugyanezt meg lehet tenni a globális likviditásnak köszönhetően. Mindezt alátá- masztja az a tény, hogy a helyi kibocsátók egyre nagyobb volumenben részesítik előnyben a hongkongi vagy a sanghaji tőzsdét, a londoni, New York-i vagy más nyu- gat-európai tőzsdén való jegyzés helyett. Ebben a folyamatban ugyanakkor nem kizárólag az amerikai Sarabanes-Oxley szabályozás eredménye játszott szerepet, hanem maga a kibocsátási környezet is. Ázsiában nagyobb teret engednek a kocká- zatosabb kibocsátásoknak is. Az ázsiai régióban Hongkong a legesélyesebb a tőke- és befektetővonzásban erősebb tőkepiacának, viszonylag lazább szabályozásának, jelentős kibocsátásikockázat-hiányának és a kínai piacokkal való szoros kapcsolatá- nak köszönhetően. Az elmúlt két évben a feltörekvő piacokon lévő mega-IPO-tranz- akciók döntő többségét Hongkongban bonyolították le. Ázsia pénzügyi központjai között a meghatározó trió jelenleg Hongkong, Szingapúr és Tokió, amelyek a legje- lentősebb nemzetközi tranzakciókat bonyolítják le. Mint ahogyan a világ vezető pénzügyi központjainak sorába nagyon nehéz felkapaszkodni, olyan könnyű lecsúszni onnan, ahogyan ez Tokió esetében előfordult. Tokió mára a gyéren szabá- lyozott piacának és a túlzott bürokráciájának is köszönhetően csak nemzeti, illetve nemzetközi központként jöhet számításba. A GFCI rangsor kilencedik helyét elfog- lalva a japán fővárosnak alig van esélye a globális szerep megszerzésére a pénzügyi központok között folytatott versenyben. Ázsiánál maradva – félretéve a Kína-köz- pontú szemléletmódot – a világ ötven vezető pénzügyi központjának sorába sike- rült feltornáznia magát Mumbainak, amely képes lesz a jövőben nemzeti centrum- ként felfutni a relatíve olcsóbb back office banktevékenységének és az IT központ- jának köszönhetően. Összességében az ázsiai – különösen a Hongkongi – pénzügyi központok komoly globális ellenfelei lehetnek az amerikaiaknak és az európaiak- nak.
Az európai pénzügyi központokat tekintve Londonon kívül szinte egyik sem lehet esélyes jelenleg a globális pénzügyi központként való működésre, legfeljebb nemzetközi centrumként tudnak létezni a jövőben. Míg az ezredforduló környékén Frankfurt komoly európai vetélytársnak tűnhetett Londonnal szemben a globális központi szerep megszerzésében, a helyzet másképp alakult. Európa vezető nem- zetközi pénzügyi központjainak sorában Londonon kívül Párizs, Frankfurt és Brüsz- szel jöhet szóba. Az 1990-es években az egységes európai piac létrejötte és az euró
bevezetése adta meg a lehetőséget Párizs és Frankfurt számára, hogy versenybe szállhassanak Londonnal. Frankfurt a jövőben természetesen továbbra is képes megtartani jelentős európai pozícióját, de megvan a remény arra is, hogy előrelép- jen a globálisabb szerepet illetően, mivel hosszú múltra tekint vissza nyitott gondol- kodásmódú, liberális és valódi kozmopolita kereskedővárosként és pénzpiacként egyaránt. Másrészt Frankfurt a pfandbrief (kötvény-) piacon tapasztalható jelentős likviditásának, a világ legnagyobb derivatív piacán, az Eurexen létrejött globális helyzetének köszönhetően, valamint annak, hogy a legfontosabb klíringközpont- nak lehet tekinteni Európa vezető nemzetközi pénzügyi központjainak sorában, még igen hosszú ideig jelentős szereplő marad. A piaci tényezőkön túl Frankfurt stabilitásának megőrzésében építhet arra, hogy továbbra is a számos felsőfokú okta- tási intézménynek és üzleti-pénzügyi kutatóhelynek* helyet tud adni (a GFCI sze- rint is a magasan kvalifikált munkaerővel való rendelkezés a legbefolyásolóbb ver- senyképességi tényező egy pénzügyi központ esetében), illetve mindehhez pozitív módon társul még a német politika nyitott piacok fenntartása iránti elkötelezettsé- ge is. Ugyanakkor Frankfurt szerepe a számos kereskedelmi pénzügyi intézmény – bankok, biztosítók – esetében sem alábecsülendő, mint ahogyan több európai, illet- ve nemzetközi pénzügyi közintézménynek is székhelye, mint az Európai Központi Banknak, az IFC német divíziójának vagy éppen a német Bundesbanknak is. Frank- furt gyenge pontjai – ami gátolta a globális szerep megszerzésében – a rugalmatlan német munkajogi szabályozás, valamint az integrált, határozott és koordinált mar- keting hiánya.
Párizs szerepének növekedését nyitottsága, a hatékony piaci szabályozás, az erős bankszektor, a kiváló pénzügyi kutatókapacitások és a vállalati vagyonkezelés által vezetett innovatív pénzügyi környezet segítette, aminek eredményképpen mára az egyik legsikeresebb európai pénzügyi központnak tekinthető, amely a kvantitatív kockázatalapú modellezésben és a derivatívok terén globális gyakorlatra tudott szert tenni. Párizst az eszközök diverzifikációja, a technológiai fejlődés és a globali- záció hatásai támogatták többek között abban, hogy új és specializált pénzügyi köz- pontként képes legyen a többi központtal – elsősorban Amszterdammal, Brüsszel- lel, Londonnal és Lisszabonnal – hálózatként együttműködni, így a 2000-ben meg- alakult Euronext hálózatának tagjaként óriási növekedési lehetőségei lettek. Az Euronext és a NYSE közötti fúzióval 2007 tavaszán létrejött a világ legnagyobb – a mintegy 25 000 mrd eurós kapitalizációjú – tőzsdéje, amivel a globális pénzpiacok új korszaka nyílhat meg, ugyanis a NYSE Euronexten, ahol a vállalati kibocsátók és nemzetközi befektetők két valutában – dollárban és euróban is – képesek tranzak- ciókat lebonyolítani, napi 13 órán át, két kontinensen folyamatos a kereskedés [The Banker, 2007. november]. Párizs részvénypiaca az elmúlt évtizedben egyébként is rekordméretű növekedést tudott felmutatni, különösen az IPO-k terén. A rekordo- kat döntő növekedéshez az ezredforduló környékén hozzájárult az Európában lezaj- ló fúziós hullám, valamint a nagy francia privatizációs program, amelynek kereté- ben az utóbbi négy évben ugyan a tranzakciók több mint fele Európán kívül zajlott,
* Ilyen oktatási intézmény és kutatóhely többek között a Goethe University and Business School, a Frankfurt School of Finance&Management, a Centre for Financial Studies, a Frankurt MathFinance Ins- titute, az e-Finance Lab, az Institute for Law and Finance.
de a párizsi részvénypiac fejlődését az egyre nagyobb számban és volumenben meg- jelenő lakossági és intézményi befektetők hosszú távú stratégiai befektetései is támogatták [The Banker, 2007. november].
Párizs egyik vezető európai pénzügyi központként való működéséhez nemcsak a részvénypiacai járultak hozzá, hanem az egységes európai piac létrejötte, az euró- pai pénz- és tőkepiacokon kialakuló integráció és az erős egységes valuta. Párizs szerepe ugyanakkor az OTC-derivatívok, a francia államkötvények piacán is jelen- tős, mára a világon az egyik leglikvidebbnek lehet tekinteni. A francia vagyonkeze- lés Európában a vezető helyet foglalja el, dinamizmusa hűen tükrözi az innovatív hozzáállást mind a menedzsmenttechnikák, mind a terméktervezés terén – említve köztük a garantált tőkealapokat. Párizsban természetesen számos különböző befek- tetési alap – többek között a strukturált alapok és az ETF-ek – is megfordul. A fran- cia főváros összességében sikeresnek tűnik a nyitásban a pénzpiacok felé, mivel a párizsi tőzsdének közel felét nemzetközi befektetők uralják. A siker részben magá- nak a piac robusztusságának tudható be, de nagy szerepet játszott benne a befekte- tőkkel szemben alkalmazott protekcionizmus és maga az effektív liberális szabályo- zás is. Nem beszélve arról, hogy igyekeztek egyfajta egyensúlyt kialakítani a pénzpi- aci innovációk alkalmazása és a piaci kontroll között, vagyis egy válság esetleges kibontakozásakor az innovatív pénzügyi eszközökkel a kialakított szabályozói kör- nyezetben – beleértve a nagyobb piaci transzparenciát és a jobb kockázati monito- ringot is – képesek a stabilitást fenntartani. A francia értékpapírpiacok átláthatósá- gát jobban növeli a MiFID implementálása, ami tovább növeli a már meglévő inno- vációkat, csökkenti a tranzakciós költségeket és többek között a befektetők számá- ra szabadabb választást tesz lehetővé.
Párizs az 1990-es évek elejétől kezdve – a globalizáció kihívásainak való megfele- lésként – létrehozta a Paris Europlace-t, amivel a párizsi pénzügyi piacokat kívánta modernizálni. Eredetileg közel száz akadémiai intézmény és ezer kutató részvételé- vel három fő célt kívánt megvalósítani: a nemzetközi vonzóképesség előmozdítását, a globális versenyképesség optimalizálása érdekében a jobb szabályozás kialakítását és a pénzügyi kutatások és innovációk fejlesztését. A kutatások és a gyakorlatok igen széles kört ölelnek fel a kockázatkezeléstől a pénzügyi matematikai modellezé- sen át egészen a strukturális és szabályozói tényezőkig. A francia és európai szinten is folyó mélyebb és kifinomultabb pénzügyi kutatások megvalósítása érdekében 2003-ban alapították az EIF-et (Foundation Institute Europlace de Finance), amely szponzorált kutatói programokat hozott létre a komplexebb pénzügyi termékek létrehozásáért, valamint valóságos nemzetközi tudományos és munkaerőpiaci fórumként is működik. Talán a Paris Europlace legjelentősebb innovációjának a Finance Innovationnevű, pénzügyi szolgáltatókat felölelő klaszter létrehozása szá- mít, amelybe egyetemeket, kutatóhelyeket és gyakorlati szakembereket egyaránt bevonnak. A klaszter alapvető célkitűzése, hogy Párizs erősségeire építve magas hozzáadott értékű szektoriális és kutatóprojektet hozzanak létre, valamint növeljék a francia pénzügyi szektor piaci részesedését. A fentiek megvalósítását alapvetően öt stratégiai célkitűzésben fogalmazták meg, nevezetesen egy európai pénzügyi információs platformlétrehozása, a pénzügyi fejlesztések könnyítése(beleértve az ajánlott finanszírozási struktúrák közzétételét is), a pénzügyi innovációk és kutatá- sok előmozdításakülönösen olyan területeken, mint a kockázathedging, a nemzet-
közi pénzügyi képzés fejlesztése, a pénzügyi és a szociális innovációk közötti kap- csolat kiterjesztéseés kutatói partnerkapcsolatok kiépítése olyan témákban, mint a társadalmilag megfelelő befektetések és a fenntartható finanszírozás. Természete- sen ezen célok megvalósításába a pénzügyi szektor minden szegmensét bevonják – így a bankszektort, a biztosítókat, a vagyonkezelőket. A párizsi pénzügyi szolgálta- tók klaszterében olyan projektekre összpontosítanak, amelyeken mind akadémiai, mind gyakorlati pénzügyi szempontból eredményeket érnek el [The Banker, 2007.
november].
Az európai pénzügyi központok sorában említést érdemel Ciprus is, amely az utóbbi évtizedben jelentős változáson ment át. Magának a pénzügyi központnak a kialakulásához a kedvező földrajzi elhelyezkedés mellett a térségben zajló nemzet- közi konfliktusokból eredő feketepénzek átmosása adta meg a lehetőséget. Cipru- son egyfajta off-shore-banking központ alakult ki. Az ország a jelentős pénzügyi kedvezmények nyújtása mellett nagymértékben rá van utalva a külső forrásokra.
Az utóbbi néhány évben a ciprusi pénzügyi szektor látványos és rohamos növeke- désbe kezdett, így Ciprus bankszektorát a GDP-hez viszonyítva, illetve a nem rezi- dens bankbetétesek vonzását alapul véve talán Európa egyik legjelentősebbjének lehetne nevezni. A szigetre igen látványos volumenű FDI áramlik, annak ellenére, hogy némi kritikát érdemel a bankrendszeren belül a transzparencia hiánya. Cip- rusnak, mint pénzügyi központnak a vonzása a jövőben megnőhet, egyrészt a 2004- es EU-tagságának, a legalacsonyabbnak mondható – 10 százalékos – társasági adójá- nak és nem utolsó sorban annak köszönhetően, hogy angolul beszélő országról van szó. A nemzetközi befektetők számára kedvező alacsony adók miatt igen széles nemzetközi hálózatban képes működni, amihez hozzájárul még a nemzetközileg elismert magasan szakképzett munkaerő a bankszektorban. Ciprus valóságosan vonzani képes a befektetéseket és a tőkét, kiváló leányvállalati telephelyet kínál a transznacionális vállalatoknak. Az egyik fő kihívás, amivel Ciprusnak szembe kellett néznie az EU-csatlakozás – illetve a konvergencia-kritériumoknak való megfelelés – következtében, a költségvetési deficit jelentős csökkentése, illetve a szükséges gaz- dasági és foglalkoztatottsági növekedés elérése. A makrogazdasági stabilitás elérése tette lehetővé Ciprus számára, hogy az euró 2008. január 1-jei bevezetése szóba kerülhessen. A másik kihívást az 1999–2000-es tőkepiaci válságból való kilábalás jelentette, amelyre a ciprusi tőzsde (CSE) és az athéni tőzsde közös platformjainak létrehozásával találtak megoldást, elérve, hogy a nemzetközi befektetők a mindkét tőzsdén való jegyzéssel szélesebb termékválaszték között dönthettek. Másrészről az együttműködéssel képesek voltak növelni a likviditást, a működési költségekből ugyanakkor lefaragni. A gazdasági növekedéshez Cipruson elengedhetetlenül fon- tos a jól működő tőkepiac.
A bankszektort tekintve a ciprusi piac a nagy országokéhoz képest relatíve kicsi- nek mondható, de több nagy kiterjedésű és széles nemzetközi ügyfélkörrel rendel- kező bank koncentrálódik ide, ezzel is indukálva az ország gazdasági növekedését.
Az EU-csatlakozás óta különösen a kisebb intézményeknek nehéz kihívásokkal kell szembenézniük a megfelelő szabályozások adaptációja folytán. Mindez természete- sen magában hordozza a kisebb-nagyobb M&A-k (Mergers & Acquisitions, vállalati összeolvadások és felvásárlások) esélyeit a bankszektorban, hiszen a kisebb intéz- mények felvásárlásával a kitűzött célokat sokkal gyorsabban tudják elérni. Az euró
bevezetése Cipruson azonban nem jelent különösebben jelentős eseményt az off- shore vállalatok számára, hiszen már régóta zökkenőmentesen képesek voltak vagy a dollárt vagy az eurót használni. Lokális szempontból nézve azonban a hatás már jelentősnek mondható. Összességében a gazdasági fejlődés Cipruson csak tovább fogja vonzani az FDI-beáramlást és megnőhet a valószínűsége a fúziók száma növe- kedésének [The Banker, 2007. november].
Európától eltávolodva említést érdemel néhány jelentősebbnek mondható közel-keleti pénzügyi központ látványos fejlődése. Dubai New York és London számára komoly kihívást jelenthet, ugyanis Dubai igen jelentős geográfiai előny- ben van a Kelet és Nyugat között elhelyezkedő nagyobb nemzetközi pénzügyi köz- pontokkal szemben. Dubai gyakorlatilag egy on-shore központ, amely teljesen transzparens. A 2001. szeptember 11-i terrortámadások következtében a közel- keleti pénzügyi központokban a vagyonkezelés és a private banking tevékenység erős növekedésbe kezdett, amihez az amerikai kormánynak a terroristák pénzmo- sása elleni háborúja is lökést adott, ami a közel-keleti vagyon sokkal barátságosabb környezetbe való relokálásához vezetett. Dubai a nemzetközi befektetők egyik fő pólusa, ahol a világ vezető 25 bankja közül 21 képviselteti magát [The Banker, 2007. november].
A nemzetközi pénzügyi központok változását nagyban meghatározhatja a GFCI rangsornál figyelembe vett öt versenyképességi tényező együttes változására való érzékenység mértékeis, ami a pénzügyi központok ezredforduló utáni helyzetéről a puszta leírásokon túl sokkal egzaktabb áttekintést képes adni. A pénzügyi közpon- tok rangsorban elfoglalt helye a tényezőváltozókra való érzékenység függvényében alapvetően négy csoportba sorolható: a vezetők, a kialakulók, a kisebbekés a vál- tozókcsoportjába, amelyek pozícióját jól mutatja az 1. ábra.
A vezetőkcsoportjába azok a pénzügyi központok tartozhatnak, amelyek a ver- senyképességi tényezők alapján a rangsor elején vannak és ugyanakkor erős hazai piacokkal is rendelkeznek. Természetesen a két globális pénzügyi központ – Lon- don és New York – ebbe a csoportba tartozik, jóval megelőzve a többi centrumot.
A kisebbekcsoportját azok a centrumok alkotják, amelyek a GFCI rangsorban nem értek el magasabb helyezést, de nem is változnak a versenyképességi tényezők vonatkozásában a jövőben. Meglepő módon ide került Koppenhága és Lisszabon is, amelyek igen kiterjedt hazai piacokkal rendelkeznek, de ez a besorolásukon nem változtat jelentősen. A változók csoportját alkotják azok a pénzügyi központok, amelyek a rangsorban nem szerepelnek elöl, de bizonyos tényezők módosulásakor már teljesen megváltozhat a státuszuk és igen gyorsan képesek felemelkedni a nagyobb centrumok sorába. Ezek között az egyik legérzékenyebb Bécs, amelynek a jövője előreláthatóan a változások függvényében szinte teljesen kiszámíthatatlanul változhat. Az átalakulókazok a nemzetközi centrumok, amelyek a GFCI rangsor- ban igen magasan helyezkednek el, de nagyon érzékenyen reagálnak a versenyké- pességi tényezők bármelyikének a változására. Ennek alapján Dubai és Chicago tekinthetők a leginkább formálódó pénzügyi központoknak, amelyeknek nagy az esélyük igen gyorsan a vezetők csoportjába lépni. Tokió azért került ebbe a csoport- ba, mert annak ellenére, hogy önmagát még mindig a vezető nemzetközi pénzügyi központok közé sorolja, a valóságban az 1990-es évek óta bekövetkezett jelentős pozícióvesztése és a felmerülő nehézségei miatt igen magas az érzékenysége a ver-
senyképességi tényezők változására, így hasonlóan reagálhat az egyes változásokra mint a jelenleg a vezetőkhöz felzárkózó pénzügyi központok [The Global Financial Centres Index, 2008].
A nemzetközi pénzügyi központok természetesen nem egyforma valószínűség- gel reagálhatnak a tényezőváltozásokra. A tényezőváltozásra való érzékenység függ- vényében a változás valószínűsége alapján a centrumok három csoportja különíthe- tő el egymástól. A jövőben nem fog nagy valószínűséggel változni a jelenleg betöl- tött szerepük, viszonylag stabilakfognak maradni a 2. ábrabal alsó sávjába tartozó pénzügyi központok, közöttük említve Londont, New Yorkot, Zürichet, Szingapúrt.
A kiszámíthatatlanokközé (a jobb felső sávba) tartozó központok nagyon érzéke- nyen reagálnak a változásokra és gyakorlatilag pontosan igazán meg nem nevezhe- tő szerepváltozások is bekövetkezhetnek.
Végül a középső sávba tartozó, a változásokra dinamikusan reagáló pénzügyi központok gyakorlatilag a tényezőváltozások függvényében bármilyen irányba elmozdulhatnak [The Global Financial Centres Index, 2008].
Forrás: GFCI [2008]
1. ábra: A legnagyobb pénzügyi központok változásának lehetőségei
IRODALOM
Simai Mihály–Gál Péter [2000]: Új trendek és stratégiák a világgazdaságban, Aka- démiai Kiadó, Budapest
Sizing up the City – London's Ranking as a Financial Centre, June 2003 The Banker, June 2007.
The Banker, November 2007.
The Competitive Position of London as a Global Financial Centre, Z/Yen Limited, November 2005, City of London
The Global Financial Centres Index, March 2007, Z/Yen Group, City of London The Global Financial Centres Index, November 2007, Z/Yen Group, City of London The Global Financial Centres Index, March 2008, Z/Yen Group, City of London
Forrás: GFCI [2008]
2. ábra: A legnagyobb pénzügyi központok
korábbi szerepe megváltozásának valószínűsége a tényezőváltozásoktól függően
