• Nem Talált Eredményt

2005. ÉVI MIKROCENZUS 11. Az időskorúak helyzete

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "2005. ÉVI MIKROCENZUS 11. Az időskorúak helyzete"

Copied!
183
0
0

Teljes szövegt

(1)

KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL

2005. ÉVI MIKROCENZUS 11. Az időskorúak helyzete

BUDAPEST, 2007

(2)

© KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL, 2007 ISBN 978 963 235 085 1

Készült

a Központi Statisztikai Hivatal Népességstatisztikai főosztálya

Népszámlálási osztályán

Főosztályvezető:

Waffenschmidt Jánosné

Osztályvezető:

Szűcs Zoltán

Összeállította:

Kasza Jánosné A szöveges elemzést írta:

Lakatos Miklós

Másodlagos közlés csak a forrás megjelölésével történhet!

A közlés formájának kialakítása egyedi, annak tördelési, elrendezési és megjelenési megoldásai a KSH tulajdonát képezik. Ezek átvétele, alkalmazása esetén a KSH engedélyét kell kérni.

Internet:

www.ksh.hu www.nepszamlalas.hu

www.mikrocenzus.hu

(3)

TARTALOM

Bevezető ... 7

Az adatok értékelése ... Az időskorúak főbb demográfiai jellemzői ... 9

Iskolázottság ... 13

Az időskorúak főbb foglalkozási jellemzői ... 14

Az időskorúak háztartási, családi kapcsolatai ... 18

Az időskorúak lakáskörülményei ... 20

Táblázatok 1 Összefoglaló adatok 1.1.1 A népesség korcsoport és nemek szerint, 1930, 1980, 1990, 2001, 2005... 24

1.1.2 A 15 éves és idősebb férfiak és nők családi állapot és korcsoport szerint, 1980–2005 1.1.2.1 Férfi... 25

1.1.2.2 Nő ... 26

1.1.3 A népesség iskolai végzettség és korcsoport szerint, 1930, 1970–2005 1.1.3.1 Összesen... 27

1.1.3.2 Férfi... 28

1.1.3.3 Nő ... 29

1.2 A népesség gazdasági aktivitás és nemek szerint, 1990–2005 ... 30

1.3 A háztartások háztartás-összetétel és a háztartásban élők korösszetétele szerint, 1980–2005... 31

1.4 A lakott lakások a lakók korösszetétele és száma szerint, 1980–2005 ... 32

1.5 A lakott lakások a lakók korösszetétele és szobaszám szerint, 1980–2005... 33

1.6 A lakott lakások a lakók korösszetétele és komfortosság szerint, 1990–2005 ... 33

2 Részletes adatok 2.1 Demográfia 2.1.1 A 15 éves és idősebb férfiak, nők családi állapot és korcsoport szerint ... 37

2.1.2 A férfiak és a nők családi állás, korcsoport és családi állapot szerint 2.1.2.1 Férfi... 38

2.1.2.2 Nő ... 39

2.1.3 A 15 éves és idősebb nők az élve született gyermekek száma és korcsoport szerint... 40

2.1.4 Az időskorúak nemek, korcsoport, a házasságkötés főbb adatai és az élve született gyermekek száma szerint ... 41

2.1.5 A 7 éves és idősebb népesség legmagasabb befejezett iskolai végzettség, korcsoport és nemek szerint... 42

2.2 Foglalkozás 2.2.1 A népesség gazdasági aktivitás és korcsoport szerint ... 43

2.2.2 A foglalkoztatottak foglalkozási főcsoport, nemzetgazdasági ág, a munkáltató tulajdoni jellege, érdekeltsége és dolgozói létszáma szerint 2.2.2.1 Összesen... 44

2.2.2.2 60–X éves... 46

2.2.3 Az időskorú foglalkoztatottak családi állapot, legmagasabb befejezett iskolai végzettség és

nemek szerint ... 48

(4)

2.2.4 Az időskorú foglalkoztatottak foglalkozási jellemzők és a legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint

2.2.4.1 Összesen... 49 2.2.4.2 Férfi... 50 2.2.4.3 Nő ... 51 2.2.5 A 15 éves és idősebb népesség legmagasabb iskolai végzettségének jellege és szintje

korcsoport szerint

2.2.5.1 Összesen... 52 2.2.5.2 Férfi... 54 2.2.5.3 Nő ... 56 2.2.6 A foglalkoztatottak legmagasabb iskolai végzettségének jellege és szintje korcsoport szerint

2.2.6.1 Összesen... 58 2.2.6.2 Férfi... 60 2.2.6.3 Nő ... 62 2.2.7 Az időskorú foglalkoztatottak legmagasabb iskolai végzettségének jellege és szintje fontosabb

foglalkozási ismérvek szerint... 64 2.2.8 A 15 éves és idősebb, legalább középfokú végzettségű népesség legmagasabb iskolai

végzettségének jellege és szakiránya korcsoport szerint

2.2.8.1 Összesen... 66 2.2.8.2 Férfi... 70 2.2.8.3 Nő ... 74 2.2.9 A legalább középfokú végzettségű foglalkoztatottak legmagasabb iskolai végzettségének jellege

és szakiránya korcsoport szerint

2.2.9.1 Összesen... 78 2.2.9.2 Férfi... 82 2.2.9.3 Nő ... 86 2.2.10 A legalább középfokú végzettségű időskorú foglalkoztatottak legmagasabb iskolai

végzettségének jellege és szakiránya fontosabb foglalkozási ismérvek szerint... 90 2.2.11 Az időskorú foglalkoztatottak foglalkozási jellemzők és szokásos heti munkaidő szerint... 94 2.2.12 Az időskorú foglalkoztatottak napi ingázás, nemek és főbb demográfiai, foglalkozási jellemzők

szerint... 95 2.2.13 Az időskorú foglalkoztatottak napi ingázás, foglalkozási jellemzők és a közlekedés ideje szerint

2.2.13.1 Összesen... 96 2.2.13.2 Helyben lakó és dolgozó... 97 2.2.13.3 Naponta ingázó... 98 2.2.14 Az időskorú foglalkoztatottak közlekedésének módja főbb demográfiai és foglalkozási jellemzők

szerint... 99 2.2.15 A nem foglalkoztatott időskorúak az utolsó foglalkozás abbahagyása óta eltelt idő (év), utolsó

foglalkozási főcsoport és foglalkozási viszony szerint

2.2.15.1 Összesen... 100 2.2.15.2 Férfi... 101 2.2.15.3 Nő ... 102 2.2.16 A saját jogú nyugdíjasok nemek, családi állapot, utolsó foglalkozási főcsoport, foglalkozási

viszony és az utolsó foglalkozás abbahagyása óta eltelt idő (év) szerint

2.2.16.1 Összesen... 103

2.2.16.2 15–59 éves ... 104

2.2.16.3 60–X éves... 105

2.2.17 A nem foglalkoztatott időskorúak az utolsó foglalkozási főcsoport, csoport és korcsoport szerint .. 106

(5)

2.2.18 A nem foglalkoztatott időskorúak az utolsó foglalkozási főcsoport, csoport és legmagasabb

befejezett iskolai végzettség szerint ... 107

2.2.19 A 15 éves és idősebb nem mezőgazdasági foglalkozású népesség korcsoport, családi állapot, mezőgazdasági munkavégzés és nemek szerint ... 108

2.2.20 A 15 éves és idősebb nem mezőgazdasági foglalkozású népesség gazdasági aktivitás, nemek és mezőgazdasági munkavégzés szerint 2.2.20.1 Összesen... 109

2.2.20.2 15–59 éves ... 110

2.2.20.3 60–X éves... 111

2.2.21 Az időskorú nem mezőgazdasági foglalkozású foglalkoztatottak kiegészítő tevékenységként folytatott mezőgazdasági munkavégzése főbb demográfiai és foglalkozási jellemzők szerint ... 112

2.2.22 A nem mezőgazdasági foglalkozású időskorú foglalkoztatottak mezőgazdasági munkavégzése foglalkozási főcsoport, csoport szerint... 113

2.2.23 A nem foglalkoztatott időskorú népesség mezőgazdasági munkavégzése az utolsó foglalkozási főcsoport, csoport szerint ... 114

2.2.24 Az időskorú népesség korcsoport, gazdasági aktivitás, nemek és alkalmi munkavégzés szerint ... 115

2.2.25 A nem foglalkoztatott időskorú népesség utolsó foglalkozási főcsoport, foglalkozási viszony, nemek és alkalmi munkavégzés szerint ... 116

2.3 Háztartás, család 2.3.1 A háztartások a háztartásfő neme, korcsoportja, családi állapota, legmagasabb befejezett iskolai végzettsége és gazdasági aktivitása szerint... 117

2.3.2 A háztartások háztartás-összetétel és a háztartásban élők korösszetétele szerint... 118

2.3.3 A háztartások háztartás-összetétel és részletes korösszetétel szerint... 120

2.3.4 A háztartások az időskorú háztartásfő neme, családi állapota, legmagasabb befejezett iskolai végzettsége, gazdasági aktivitása és jelenlegi foglalkozása szerint 2.3.4.1 Összesen... 122

2.3.4.2 A háztartásfő 60–69 éves ... 123

2.3.4.3 A háztartásfő 70–X éves... 124

2.3.5 A háztartások háztartás-összetétel és a háztartásban élő időskorú személyek korcsoportja szerint... 125

2.3.6 A háztartások a háztartástagok száma és részletes korösszetétel szerint... 126

2.3.7 A háztartások háztartás-, illetve korösszetétel szerint... 127

2.3.8 A házaspáros típusú családok a férj (férfi élettárs) korcsoportja, legmagasabb befejezett iskolai végzettsége, gazdasági aktivitása és a házastársak (élettársak) életkora közötti eltérés szerint... 128

2.3.9 A házaspáros típusú családok a férj (férfi élettárs) és a feleség (nő élettárs) legmagasabb befejezett iskolai végzettsége szerint 2.3.9.1 Összesen... 129

2.3.9.2 A férj (férfi élettárs) időskorú... 130

2.3.9.3 A feleség (nő élettárs) időskorú ... 131

2.3.10 Az időskorúak a lakásban élés módja, gazdasági aktivitás és alkalmi munkavégzés szerint... 132

2.3.11 Az időskorúak a lakásban élés módja és főbb lakásadatok szerint... 134

2.3.12 Az időskorúak a lakásban élés módja és a lakásuk környezetének lakóövezeti jellege szerint ... 136

2.4 Lakás, épület 2.4.1 A lakott lakások főbb jellemzői a lakók korösszetétele szerint... 138

2.4.2 Az időskorúak által lakott lakások főbb jellemzői a lakók korösszetétele szerint... 140

2.4.3 Az időskorúak által lakott lakások fűtési mód, fűtőanyag és a lakók korösszetétele szerint... 144

(6)

3 Területi adatok

3.1 A népesség korcsoport szerint ... 148

3.2 A gyermekkorú és az időskorú népesség száma és aránya ... 149

3.3 Az időskorú népesség családi állapot és nemek szerint ... 150

3.4 Az időskorú népesség a legmagasabb befejezett iskolai végzettség és nemek szerint... 152

3.5 Az időskorú népesség gazdasági aktivitás és nemek szerint... 154

3.6 A foglalkoztatottak legmagasabb iskolai végzettségük jellege szerint 3.6.1 Összesen... 156

3.6.2 60–X éves... 158

3.7 Az időskorú foglalkoztatottak korcsoport, legmagasabb befejezett iskolai végzettség, összevont nemzetgazdasági ág és összevont foglalkozási főcsoport szerint... 160

3.8 A nem foglalkoztatott időskorú népesség utolsó foglalkozási viszony és utolsó foglalkozási főcsoport szerint ... 162

3.9 Az időskorúak a lakásban élés módja szerint... 164

3.10 Az időskorú személyek által lakott lakások főbb jellemzői... 166

A fogalmak magyarázata ... 169

(7)

BEVEZETŐ

A Központi Statisztikai Hivatal a népesség és a lakásállomány 2 százalékára kiterjedő 2005. évi mikrocenzus eredményeit kötetsorozatban teszi közzé. A sorozat első két kötete az országgyűlési egyéni választókerületek, illetve a népesség és a lakások általános jellemzőit mutatta be. Ezt követően – papíralapú és internetes formában egyaránt – folyamatosan jelentek meg az adatfelvétel egyes témáit összefoglaló kötetek: A foglalkoztatottak helyze- te; Termékenységi adatok; Háztartástípusok, családformák; A munkát keresők, munkanélküliek adatai; Lakások, lakáskörülmények; A foglalkoztatottak és a nappali tagozatos tanulók napi közlekedése; Iskolázottsági adatok;

Gyermek a családban. A kiadványsorozat folytatásaként adjuk közre az időskorúak legfontosabb adatait bemutató összeállításunkat, amely csak interneten érhető el.

A táblázatok három fő csoportra tagolódnak. Az első csoport táblázatai a korábbi népszámlálások és a 2005. évi mikrocenzus adatait egymással összehasonlítva, összefoglaló jelleggel közlik. A visszatekintő idősorokat főleg az 1990. és a 2001. évi népszámlálás eredményei alapján állítottuk össze.

A táblázatok második csoportja többféle aspektusból vizsgálja a különböző gazdasági aktivitású – elsősorban idős- korú – népességet. Részletes adatok találhatók e korosztály kormegoszlásáról, iskolai végzettségéről, foglalkozási jellemzőiről, háztartási, családi viszonyairól, lakáshelyzetéről.

Végezetül ezek az ismérvek területi bontásban is megjelennek, ahol régiók és megyék szintjén, valamint település- típusonként mutatjuk be az időskorúak adatait.

Az adatok értékelését szöveges elemzés segíti. Ez a legfontosabb országos és területi jellemzőikről ad áttekintést.

Az adatok pontos értelmezéséhez a kiadvány végén ismertetjük a kötetben szereplő fontosabb fogalmak magyará- zatát.

2007. február

(8)
(9)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE

Az időskorúak főbb demográfiai jellemzői

Magyarország népesedési viszonyait az elmúlt negyedszázadban fogyás és öregedés jellemezte. A mikrocenzus időpontjában, 2005. április 1-jén 10 millió 90 ezer fő élt az országban, ami 1980 óta 600 ezret meghaladó csökke- nést jelent. A csökkenés folyamatos volt, bár üteme– az 1980-as évekhez képest – újabban némileg mérséklődött.

Az utolsó időszakban – 2001–2005 között – 108 ezres, vagyis évenkénti átlagban több mint negyedszázalékos fogyást lehetett kimutatni.

A vázolt folyamat mögött az áll, hogy a halálesetek száma 1981 óta évről évre meghaladja a születésekét. Az ily módon bekövetkező természetes fogyást 1990 után is csak részlegesen kompenzálhatta a bevándorlási többlet, ami jelzi azt a fordulatot, hogy hazánk a rendszerváltozás eredményeként „befogadó” országgá vált. A lényeget tehát mindenképpen az évtizedek óta tartó kedvezőtlen népesedési folyamatok képezik, amelyek közepes termé- kenységben és magas halandóságban jutnak kifejezésre. E folyamatok eredményeként Magyarország napjainkban Európa legkedvezőtlenebb demográfiai helyzetű országai közé sorolható.

A népesség száma és kormegoszlása, 1870–2005

0–14 15–59 60–X

Év Népesség

évesek a népesség százalékában

1870 5 011 310 36,7 58,2 5,1

1880 5 329 191 35,2 58,1 6,7

1890 6 009 351 36,2 56,9 6,9

1900 6 854 415 34,9 57,6 7,5

1910 7 612 114 34,8 57,3 8,0

1920 7 986 875 30,6 60,4 9,0

1930 8 685 109 27,5 62,7 9,8

1941 9 316 074 26,0 63,3 10,7

1949 9 204 799 24,9 63,5 11,7

1960 9 961 044 25,4 60,8 13,8

1970 10 300 996 21,1 61,8 17,1

1980 10 709 463 21,9 61,1 17,1

1990 10 374 823 20,5 60,6 18,9

2001 10 198 315 16,6 63,0 20,4

2005 10 090 330 15,6 63,0 21,4

A táblázat adatai jól mutatják, hogy az utóbbi évtizedekben a népesség korösszetétele fokozatosan eltolódott az idősebb korosztályok felé. A gyermekkorúak (0–14 évesek) aránya szembetűnően csökkent: 1980-ban a népesség 21,9 százaléka tartozott ebbe a csoportba, 2001-re arányuk 16,6 százalékra esett vissza. E tendencia az ezredfor- duló után is folytatódott: a 0–14 évesek hányada további 1 százalékponttal lett alacsonyabb, a 2005. évi mikrocenzus időpontjában részesedésük 15,6 százalék volt.

A fiatal munkaképes korúak részaránya összességében kevéssé változott. Ezzel szemben növekedés tapasztalha- tó az idősebb munkaképes korúaknál és a nyugdíjas korban lévő népességnél. A 40–59 évesek együttes részese- dése 1980–2005 között 2 százalékponttal (25,3 százalékról 27,4 százalékra) emelkedett. E változás döntően azok- ban a korcsoportokban jelentkezett, amelyekbe a szigorú abortusztilalom (az ún. „Ratkó-korszak”) idején született nagy létszámú évjáratok tartoznak. Ide lehetett sorolni a 2001. évi népszámlálás időpontjában a 45–49 évesek, a 2005. évi mikrocenzus időpontjában pedig az 50–54 évesek csoportját.

Az elmúlt negyedszázadban igazán jelentős gyarapodás a 60 éven felüli népességnél volt kimutatható. Az idősko-

rúak aránya 1980 óta 17,2 százalékról 21,4 százalékra emelkedett. A több mint 4 százalékpontot jelentő növekedés

folyamatos volt, ebből 1 százalékpontnyi a 2001–2005 közötti időszakra esett. Számolni kell azzal, hogy az idősné-

(10)

gyorsulhat a következő évtized első felében, amikor a jelzett nagy létszámú évjáratokba tartozók is belépnek az idős korosztályba.

A népesség kormegoszlásának főbb mutatószámai, 1870–2005 100 felnőtt korúra jutó

gyermek- és idős- gyermek- idős-

Év

korú

100 gyermekkorúra jutó időskorú

1870 72 63 9 14

1880 72 61 12 19

1890 76 64 12 19

1900 74 61 13 21

1910 75 61 14 23

1920 66 51 15 29

1930 60 44 16 35

1941 58 41 17 41

1949 58 39 18 47

1960 64 42 23 54

1970 62 34 28 81

1980 64 36 28 78

1990 65 34 31 92

2001 59 26 32 123

2005 59 25 34 137

A korösszetétel időskorúak felé történő eltolódását jól mutatja a 100 felnőtt korúra jutó időskorúak számának alaku- lása. E mutató értéke az 1980. évi 28-ról 2001-re 32-re, 2005-re pedig 34-re emelkedett. Egyértelmű tehát, hogy a munkaképesség szempontjából számításba vehető felnőtt népességre egyre több időskorú eltartásának terhe há- rul.

Hosszabb távon még inkább figyelmet érdemel a 100 gyermekkorúra jutó időskorúak számának alakulása. A né- pességen belül 1980-ban 100 gyermekkorúra 78, 2001-ben 123, 2005-ben 137 időskorú jutott. Ezek az értékek jelzik a bekövetkezett kedvezőtlen fordulatot: negyedszázaddal ezelőtt még több gyermek volt, mint időskorú, nap- jainkra viszont az időskorúak aránya került túlsúlyba. A fordulat az 1990-es években következett be, ám a kialakult tendencia az ezredforduló utáni években is erőteljes maradt. Ez a jövőre vonatkozóan előrevetíti a gazdaságilag aktív népesség utánpótlásának csökkenését, valamint az e népességcsoportból kilépők arányának az emelkedését.

Ha az időskorúak adatait ötéves korcsoportok szerint vizsgáljuk, jól láthatók a férfiakat és a nőket jellemző eltérő

tendenciák. A 60 éven aluli korosztály aránya a férfiak körében magasabb, a nők körében alacsonyabb a két nemet

együttesen jellemző átlagos mutatónál. Az idősebb korcsoportokban fordított a helyzet: a férfiak mutatói térnek el

lefelé, a nőké pedig felfelé a két nemet jellemző aránytól. Mindez abból a különbségből adódik, amely a két nem

átlagos élettartamában, halandósági viszonyaiban kialakult. A születéskor várható átlagos élettartam elmúlt évek-

beli szerény növekedésével összhangban 2001 és 2005 között emelkedett a 80 évesek és idősebbek aránya, szá-

muk meghaladta a 330 ezret, így jelentősnek mondható azoknak a száma, akiknél igen nagy valószínűséggel szá-

mítani lehet az egészségi állapot, a fizikai erőnlét romlására.

(11)

Az időskorú népesség korcsoportok szerint, nemenként, 1990–2005

1990 2001 2005 1990 2001 2005

Korcsoport (év)

százalék a népesség százalékában

Összesen

60–64 29,9 25,7 26,6 5,6 5,2 5,7

65–69 27,0 23,6 22,1 5,1 4,8 4,7

Együtt 56,9 49,3 48,7 10,8 10,1 10,4

70–74 13,7 21,0 19,8 2,6 4,3 4,2

75–79 16,2 16,3 15,8 3,1 3,3 3,4

Együtt 29,8 37,3 35,6 5,6 7,6 7,6

80–X 13,3 13,4 15,7 2,5 2,7 3,4

Összesen 100,0 100,0 100,0 18,9 20,4 21,4

Férfi

60–64 33,0 28,5 30,4 5,2 4,7 5,3

65–69 28,1 25,2 23,0 4,4 4,2 4,0

Együtt 61,1 53,7 53,4 9,6 8,9 9,3

70–74 13,5 21,0 20,0 2,1 3,5 3,5

75–79 14,9 14,7 14,3 2,3 2,4 2,5

Együtt 28,4 35,7 34,2 4,5 5,9 5,9

80–X 10,5 10,6 12,4 1,7 1,8 2,1

Összesen 100,0 100,0 100,0 15,8 16,6 17,4

60–64 27,8 23,9 24,3 6,0 5,7 6,1

65–69 26,3 22,5 21,5 5,7 5,4 5,4

Együtt 54,1 46,5 45,8 11,8 11,1 11,4

70–74 13,8 21,0 19,7 3,0 5,0 4,9

75–79 17,0 17,2 16,7 3,7 4,1 4,2

Együtt 30,8 38,3 36,4 6,7 9,1 9,1

80–X 15,1 15,2 17,8 3,3 3,6 4,4

Összesen 100,0 100,0 100,0 21,8 23,9 25,0

Az utóbbi évtizedek demográfiai folyamatainak egyik lényeges jellegzetessége, hogy a nemek aránya fokozatosan a nők felé tolódott el: 1980-ban ezer férfira 1064, 2001-ben 1102, 2005-ben 1107 nő jutott. Fontos körülmény, hogy a nők várható átlagos élettartama hosszabb, halandósága alacsonyabb, mint a férfiaké. Ennek következtében a nőtöbblet a 40 évesnél idősebbeknél alakul ki, és a kor előrehaladtával növekszik. A korösszetételt tekintve tehát a nők körében az időskorúak hányada magasabb, mint a férfiaknál. Ez a különbség az utóbbi években fokozódott. Az idősebb korúak között a nőtöbblet igen jelentős, például a 80 évesek és idősebbek körében a 2005. évi mikrocenzus adatai szerint 1000 férfira 2288 nő jutott.

A nemek aránya korcsoport szerint, 1990–2005

1990 2001 2005

Korcsoport

(év) férfi nő 1000

férfira

jutó nő férfi nő 1000 férfira

jutó nő férfi nő 1000 férfira jutó nő

60–64 44,3 55,7 1255 42,9 57,1 1330 44,0 56,0 1272

65–69 41,8 58,2 1395 41,3 58,7 1422 40,2 59,8 1487

Együtt 43,1 56,9 1319 42,1 57,9 1373 42,3 57,7 1365

70–74 39,8 60,2 1514 38,6 61,4 1593 38,9 61,1 1571

75–79 37,0 63,0 1704 35,0 65,0 1856 34,9 65,1 1865

Együtt 38,3 61,7 1614 37,0 63,0 1702 37,1 62,9 1693

80–X 31,8 68,2 2143 30,5 69,5 2283 30,4 69,6 2288

Összesen 40,2 59,8 1489 38,7 61,3 1587 38,6 61,4 1591

(12)

Mind a demográfiai helyzet, a termékenység alakulása, mind a munka világában elfoglalt hely vonatkozásában érdemi tényező a 15 éves és idősebb férfiak és nők családi állapot szerinti arányának alakulása. A házas családi állapotban élő férfiak aránya az 1980. évi 70,8 százalékról 2001-re 55,6, 2005-re 52,4 százalékra, a nőké 64,3 százalékról 49,4, illetve 46,5 százalékra esett vissza. Ezzel szemben mindkét nemnél növekedett az elváltak és házasságot még soha nem kötöttek hányada. E tendencia vonatkozik az özvegyekre is, akiknek döntő része 2005- ben a nők közül került ki: a férfiaknak 4,3, a nőknek 18,9 százaléka volt özvegy családi állapotú. Megjegyezzük, hogy folyamatosan emelkedik azoknak az aránya, akik a házasság helyett az élettársi közösséget választják. E tendencia erőteljes érvényesülése főleg a fiatalabb, 20–39 éves korosztályban figyelhető meg. A házasok részese- désének csökkenését és az élettársi kapcsolatban élőkének az emelkedését összességében vizsgálva is megálla- pítható, hogy az ezredfordulót követő években a párkapcsolatban élők együttes aránya mindkét nemnél csökkent.

Az időskorúak családi állapot szerinti megoszlása jelentősen eltér az össznépességétől. A legmarkánsabb eltérés a házasok és a volt házasok, illetőleg a nőtlenek, hajadonok arányában mutatkozik. A 60 éveseknek és idősebbek- nek csupán töredéke élte le egész életét úgy, hogy nem kötött házasságot. Az ilyen korú férfiak közel háromnegye- de jelenleg is házas, 16 százalékuk özvegy, 7 százalékuk elvált. A nők körében – a férfiak nagyobb halandóságával összefüggésben – ennél jóval alacsonyabb (35 százalék) a házas családi állapotúak, viszont magasabb (53 száza- lék) az özvegyek aránya. Az időskorú nők között az elváltak hányada is magasabb (9 százalék).

A korcsoportonkénti különbségek jelentősek. Az idősebb korcsoportok felé haladva mindkét nemnél jelentősen csökken a házasok aránya. A 70 évesnél fiatalabb férfiak több mint háromnegyede él házasságban. Ennél maga- sabb életkorban ez az arány erőteljesen visszaesik, ugyanakkor egyre növekszik az özvegy családi állapotúaké. A nők között az idős kor kezdetén is jelentős az özvegyek aránya (29 százalék), a legidősebbeknek pedig több mint négyötöde él özvegyként.

Az elvált családi állapotúak hányadának életkor szerint csökkenő trendje abból adódik, hogy az idősebb évjáratok- hoz tartozók körében kevésbé volt általános a válás, bár az elváltak aránya a legidősebb korcsoportokban is nép- számlálásról népszámlálásra emelkedik. Ugyancsak a korábbi szigorúbb erkölcsi normák játszanak közre abban, hogy a házas családi állapotú időskorúak között csak ritkán fordul elő a férjtől, feleségtől való különélés, döntő többségük együtt él házastársával.

Az időskorú férfiak és nők családi állapot és korcsoport szerint, 2005

Százalék Korcsoport

(év) Összesen Nőtlen,

hajadon Házas Özvegy Elvált

Férfi

60–64 100,0 4,8 77,3 7,5 10,4

65–69 100,0 4,6 76,0 11,2 8,2

Együtt 100,0 4,7 76,8 9,1 9,5

70–74 100,0 3,0 75,2 15,1 6,6

75–79 100,0 2,9 68,7 24,4 4,0

Együtt 100,0 3,0 72,5 19,0 5,5

80–X 100,0 3,5 55,9 38,0 2,7

Összesen 100,0 4,0 72,7 16,0 7,3

60–64 100,0 3,4 54,0 29,2 13,5

65–69 100,0 2,7 45,7 42,3 9,3

Együtt 100,0 3,0 50,1 35,4 11,5

70–74 100,0 3,5 34,6 54,6 7,3

75–79 100,0 3,3 22,8 68,0 5,9

Együtt 100,0 3,4 29,2 60,7 6,7

80–X 100,0 4,2 9,8 81,2 4,8

Összesen 100,0 3,4 35,3 52,7 8,5

(13)

A népszámlálásokhoz hasonlóan a mikrocenzus is vizsgálta a 15 éves és idősebb nőknek az adatfelvétel eszmei időpontjáig bekövetkezett termékenységét. Az adatokból jól kirajzolódik a termékenység évtizedek óta tartó nagy- mértékű visszaesése: a száz 15 éves és idősebb nőre jutó élve született gyermekek száma 1960-ban 210, 1980- ban 171, 1990-ben 165, 2001-ben 153, 2005-ben 148 volt.

A termékenység közel fél évszázad óta megfigyelt drasztikus, majd az utóbbi években mérséklődő ütemű csökke- nése azzal járt, hogy megindult és folyamatossá vált a munkaképes kort elérők számának visszaesése is. Ennek következtében a munkaerőpiacon megjelenők, vagyis a gazdaságilag aktív népességbe tartozók köre is mindin- kább az idősebb korcsoportok felé tolódott el.

A 2005. évi adatok szerint a 60 éves és idősebb nők átlagosan kevesebb mint két gyermeket hoztak világra, 100 ilyen korú nőre 187 élve született gyermek jut. A házas családi állapotúak 18 százalékának, az özvegyek 24 és fél százalékának, az elváltak 15 százalékának legalább három gyermeke született.

Az időskorú nők élve született gyermekeik száma és családi állapot szerint, 2005

Százalék

0 1 2 3 4–X

Családi állapot Összesen

élve született gyermekkel

Hajadon 100,0 87,4 8,1 1,9 1,3 1,3

Házas 100,0 6,7 27,9 47,2 12,2 6,0

Özvegy 100,0 8,2 26,7 40,7 14,9 9,6

Elvált 100,0 11,9 38,1 35,2 10,3 4,6

Összesen 100,0 10,7 27,5 41,2 13,1 7,6

A 2005. évi mikrocenzus idején az időskorúak közé számítottak azok a nők, akiknek a családalapítás, a gyermek- szülés szempontjából legideálisabb életkora a nők tömeges munkába állásának idejére esett, viszont az 1960-as évek közepén bevezetett gyermekgondozási segély és a gyermekvállalást ösztönző egyéb intézkedések már alig befolyásolhatták termékenységüket. A „legfiatalabb” időskorú nők így kevesebb gyermeket szültek, mint a náluk idősebb korcsoportba tartozók, akiket érintett a művi terhességmegszakítás szigorú tilalma, a születések számának adminisztratív eszközökkel kierőszakolt növekedése. Ha a 60–64 éves korcsoport mutatóit az utánuk következő, időskorúnak nem számító, ám befejezett termékenységű korcsoport, az 55–59 évesek mutatóival hasonlítjuk össze, látható, hogy a legutóbbi években időskorúvá vált nők átlagos gyermekszáma a náluk néhány évvel később szüle- tettekétől némiképp elmarad.

A legidősebb felnőtt korú és az időskorú nők termékenysége családi állapot és korcsoport szerint, 2005 100

hajadon házas özvegy elvált

nőre

családi állapotú nőre Korcsoport

(év)

jutó élve született gyermekek száma

55–59 188 35 198 205 173

60–X 187 23 189 201 161

Ebből:

60–64 182 28 190 194 163

65–69 179 26 183 190 152

70–74 183 15 186 195 165

75–79 189 29 192 199 157

80– X 206 21 213 217 170

Iskolázottság

A 60 éves és idősebb népesség iskolázottsági szintje napjainkban is alacsonyabb, mint a teljes népességé. Az

időskorúak között az átlagosnál nagyobb azoknak az aránya, akik nem szereztek alapfokúnál magasabb végzett-

séget, ebből következően kisebb körükben a közép-, illetve felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők hányada.

(14)

Az idős generáció iskolai végzettség szerinti összetétele nem a jelenlegi, hanem az évtizedekkel korábbi iskolázott- sági viszonyokat tükrözi. Bár az időskorúakhoz tartozók legfiatalabb évjáratai már az 1945 utáni nyolcévfolyamos általános iskolákban és az újjászervezett középiskolákban tanultak, igen sokan még a háború előtti oktatási rend- szerben kezdték – és fejezték is be – tanulmányaikat. A korcsoportonkénti adatokból jól látható, hogy az a különb- ség, ami a teljes népesség és a 60 éves és idősebb nemzedék iskolázottságában mutatkozik, javarészt a maga- sabb korcsoportokhoz tartozók alacsonyabb iskolai végzettségéből adódik.

Azt, hogy iskolázottság tekintetében a legidősebb, a 20. század első harmadában született generációnak van a legnagyobb hátránya, jól példázzák a 80 évesekre és idősebbekre vonatkozó adatok. A 80 éves és idősebb népes- ség 59 százaléka járt ugyan iskolába, mégsem rendelkezik a mai értelemben vett alapfokú – az általános iskola 8.

évfolyamának megfelelő – iskolai végzettséggel. A 70–79 évesek 35, a 60–69 évesek 9 százaléka nem végezte el az általános iskola 8. évfolyamát.

Az időskorú népesség legmagasabb iskolai és szakmai végzettsége korcsoportok szerint, 2005

Százalék Általános iskola Középiskola érettségi

és szakmai oklevél

nélkül Középiskola Egyetem, főiskola stb.

8. 9–10. 11–12.

Korcsoport

(év) Összesen 8. évfo- lyamnál

alacso-

nyabb évfolyam

érettségi nélkül, szakmai oklevéllel

érettsé-

givel oklevél

nélkül oklevéllel

60–64 100,0 5,4 43,1 0,8 1,1 12,2 22,5 0,4 14,5

65–69 100,0 13,7 52,0 0,9 1,1 3,8 18,5 0,4 9,5

Együtt 100,0 9,2 47,2 0,8 1,1 8,4 20,7 0,4 12,2

70–74 100,0 28,2 45,7 0,5 1,0 2,6 12,5 0,4 9,1

75–79 100,0 43,8 34,2 0,5 1,1 1,8 10,6 0,5 7,5

Együtt 100,0 35,1 40,6 0,5 1,1 2,2 11,7 0,4 8,4

80–X 100,0 59,0 24,2 0,4 1,1 1,0 8,2 0,3 5,8

Összesen 100,0 26,2 41,2 0,7 1,1 5,1 15,5 0,4 9,8

Az időskorúak főbb foglalkozási jellemzői

Az ország népességén belül a foglalkoztatottak aránya az ezredfordulót követő években mérsékelten, mintegy 2 százalékponttal (36,2 százalékról 38,1 százalékra) emelkedett, így a foglalkoztatottak terhelése (a 100 foglalkozta- tottra jutó nem foglalkoztatottak száma) 2001–2005 között kissé mérséklődött. E mutató értéke 176-ról 162-re mó- dosult, ám a negyedszázaddal vagy akár a másfél évtizeddel korábbinál (111, illetve 129) így is lényegesen na- gyobb eltartási teher hárul minden dolgozóra.

Az 1990-es évek első felében a foglalkoztatottak aránya az 50–54 éves népesség, valamint az 55–59 éves férfiak

körében jelentős mértékben visszaesett. A gyors visszaesés csaknem teljes egészében a korengedményes nyugdí-

jazás széleskörű alkalmazására vezethető vissza. A későbbiekben a korengedmény nem szűnt meg, ám korlátozot-

tabban alkalmazták. Közben megkezdődött a nyugdíjkorhatár fokozatos emelése, ami az ezredfordulót követően is

folytatódott. Érthető tehát, hogy az idősebb munkaképes korú népesség foglalkoztatásának csökkenése megállt,

majd az ezredfordulót követően a csökkenést érzékelhető növekedés váltotta fel. 2001–2005 között az 50–54 éve-

sek foglalkoztatása 4 százalékponttal, az 55–59 éveseké 14 százalékponttal (közel másfélszeresére) emelkedett. A

nyugdíjkorhatár emelkedésének következménye, hogy a 60–61 évesek csoportjába tartozók foglalkoztatásának

2001. évi alacsony szintje (9 százalék) csaknem megkétszereződött (17,5 százalék). A 62 éven felüliek foglalkozta-

tásában is növekedés tapasztalható, a foglalkoztatás mértéke azonban e korcsoportokban továbbra is elhanyagol-

ható.

(15)

A népesség gazdasági aktivitás és korcsoport szerint, 2005

Százalék Gazdasági aktivitás Össze-

sen 0–14 15–49 50–54 55–59 60–61 62–64 65–69 70–X

Gazdaságilag aktív népesség

Aktív kereső 36,3 – 58,5 63,1 39,6 7,1 2,0 0,7 0,1

Gyermekgondozási ellátás mellett

dolgozó 0,2 – 0,3 0,0 – 0,0 0,0 – –

Nyugdíj, járadék mellett dolgozó 1,7 – 0,7 2,5 5,5 10,3 7,1 4,3 1,1 Foglalkoztatott együtt 38,1 – 59,4 65,6 45,1 17,5 9,1 5,0 1,2

Munkanélküli 4,6 – 8,0 5,6 3,5 0,8 0,4 0,2 0,0

Gazdaságilag aktív népesség együtt 42,7 – 67,5 71,2 48,6 18,2 9,5 5,2 1,2

Gazdaságilag nem aktív népesség

Gyermekgondozási ellátásban

részesülő 3,0 0,0 6,0 0,2 0,1 0,0 0,1 0,0 0,0

Saját jogú nyugdíjas, járadékos 24,9 – 3,6 21,3 44,9 78,3 86,9 90,3 88,2 Hozzátartozói jogú nyugdíjas,

járadékos 1,3 – 0,1 0,3 0,6 0,8 1,8 2,8 8,9

Egyéb inaktív kereső 1,3 – 1,9 2,1 2,0 0,6 0,2 0,1 0,1

Inaktív kereső együtt 30,5 0,0 11,7 23,9 47,6 79,7 89,0 93,2 97,2

Eltartott 26,7 100,0 20,8 4,9 3,8 2,0 1,5 1,6 1,6

Gazdaságilag nem aktív népesség

együtt 57,3 100,0 32,5 28,8 51,4 81,8 90,5 94,8 98,8 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 A gazdaságilag nem aktív népességen belül a legjelentősebb réteget a nyugdíjasok és járadékosok alkották, akik- nek döntő többsége saját jogú, kisebb hányada hozzátartozói, jellemzően házastársi jogon részesült nyugdíjban. A nyugdíjasok, járadékosok népességen belüli aránya 1990 óta jelentősen nőtt: arányuk 1990-ben 18, 2001-ben 27, 2005-ben 26 százalék volt.

Az inaktív keresők állománya 2005-ben megközelítette a 3,1 millió főt, vagyis meghaladta az össznépesség 30 százalékát. A saját jogon nyugdíjasok, járadékosok létszáma ezen belül 2,5 milliót tesz ki, ami a népesség egyne- gyedének felel meg. Döntő többségük, 75 százalékuk 60 éven felüli volt. A hozzátartozói jogon nyugdíjasok létszá- ma 2001–2005 között 132 ezer főre csökkent. Ebben a körben az időskorúak aránya 90 százalék volt.

A foglalkoztatottak 2,8 százaléka tartozott a 60 évesek és idősebbek közé, körükben 59 százalék volt a férfiak ará- nya. Az időskorú foglalkoztatottak döntő többsége (95 százalék) főtevékenysége mellett nem végzett más munkát.

Az időskorú és a fiatalabb korosztályok foglalkozási szerkezete lényegesen eltér egymástól. Azt mondhatjuk, hogy az időskorúak közül azok tudják nagyobb eséllyel megtartani munkájukat, akik magasabb képzettséget igénylő feladatokat látnak el. Az idősebbek szakmai ismereteinek és tapasztalatának nagy szerepe lehet az értelmiségi vagy vezetői foglalkozásokban, ezért az időskorú foglalkoztatottak körében ezek a foglalkozások nagyobb arány- ban jelennek meg, mint a fiatalabb korosztályokban. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy egyes nagy fizikai erőkifej- tést igénylő munkakörökben az időseket már csak életkoruk és romló egészségi állapotuk miatt sem foglalkoztatják, így érthető, hogy az időskorúak között az ipari, építőipari foglalkozásúak aránya kisebb mértékű, mint a fiatalabb munkavállalók között. A mezőgazdasági tevékenység az időskorúakra inkább jellemző, mint a fiatalokra. Ez abból az adatból is következik, hogy míg a foglalkoztatottak teljes körében az egyéni vállalkozók aránya 10,4, addig az időskorúak között több mint 27 százalék. Az időskorú egyéni vállalkozók 22 százaléka a mezőgazdaságban dolgo- zott. Ez az arány az összes foglalkoztatotton belül 13 százalék volt.

Az időskorú férfi foglalkoztatottak között inkább a vezetői foglalkozásúak, a felsőfokú iskolai végzettséget igénylő,

valamint az ipari, építőipari munkát végzők aránya jelentős, a 60 éves és idősebb nők között viszont az általában

nem egyetemi, de viszonylag magas iskolai végzettséget igénylő, az önállósági fok tekintetében azonban alacso-

nyabb szintű foglalkozásban dolgozók aránya a magasabb.

(16)

Az összes és az időskorú foglalkoztatottak foglalkozási főcsoport és nemek szerint, 2005

Százalék

Összesen Férfi Nő

Foglalkozási főcsoport

összesen ebből:

időskorú összesen ebből:

időskorú összesen ebből:

időskorú Törvényhozók, igazgatási, érdek-képviseleti

vezetők, gazdasági vezetők 9,5 13,1 11,4 17,2 7,3 7,3

Felsőfokú képzettség önálló alkalmazását

igénylő foglalkozásúak 12,6 26,6 9,6 26,8 16,1 26,3

Egyéb, felsőfokú vagy középfokú képzettséget

igénylő foglalkozásúak 15,4 13,7 9,6 10,3 22,3 18,6

Irodai és ügyviteli (ügyfélforgalmi) jellegű

foglalkozásúak 5,9 4,5 1,0 1,0 11,7 9,4

Szolgáltatási jellegű foglalkozásúak 15,5 11,0 13,1 9,6 18,2 13,1 Mezőgazdasági és erdőgazdálkodási

foglalkozásúak 2,9 8,1 3,9 9,9 1,7 5,6

Ipari és építőipari foglalkozásúak 18,7 9,4 28,8 13,7 6,9 3,4

Gépkezelők, összeszerelők, járművezetők 10,7 3,5 14,8 5,0 6,0 1,2 Szakképzettséget nem igénylő (egyszerű)

foglalkozásúak 7,6 9,9 6,0 6,4 9,5 14,9

Fegyveres szervek foglalkozásaiban dolgozók 1,1 0,1 1,7 0,1 0,4 0,1 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 A 2005. évi mikrocenzus adatainak értékelésében mindenképpen azt a következtetést kell leszűrnünk, hogy az időskorban foglalkoztatottak aránya továbbra is alacsonynak mondható. (Valószínű, hogy a tényleges helyzet ennél valamivel kedvezőbb, ám a foglalkoztatottság eltitkolása nemcsak az időskorúaknál, hanem a fiatalabb korosztá- lyoknál is előfordulhat, így az időskorú foglalkoztatottak aránya jelentősen nem lehet magasabb.) Az időskorú- foglalkoztatottság bővítése érdekében fontos lenne olyan programok kidolgozása, amelyek elősegítik, hogy az e korcsoportokba tartozók minél nagyobb hányada gazdaságilag aktív maradhasson, és lehetőleg olyan kereső tevé- kenységben vegyen részt, ahol tapasztalatait, ismereteit hasznosítani tudja. Ez főleg akkor lehetséges, ha a foglal- koztatás bővülése minden korosztály esetében bekövetkezik.

A 2005. évi mikrocenzus programjában – akárcsak a 2001. évi népszámláláséban – szerepelt a nem foglalkoztatott felnőtt korú népesség (pl. gyermekgondozási ellátásban részesülő, munkanélküli, nyugdíjas, járadékos) utolsó foglalkozására, foglalkozási viszonyára utaló kérdés. Ennek segítségével elemezhetjük a nyugdíjas, járadékos népesség korábbi foglalkozási struktúráját, és összevethetjük a jelenleg foglalkoztatottak hasonló adataival.

A saját jogú nyugdíjasok (ide értve a saját jogon nyugdíjasok teljes körét, tehát nyugdíjkorhatárt el nem érőket is) korábbi foglalkozási összetétele egyben jelzi a nyugdíjbavonulás-kori foglalkoztatottság főbb strukturális jellemzőit.

A saját jogon nyugdíjasok, járadékosok között a fizikai jellegű munkakörben dolgozók aránya jóval magasabb (68

százalék), mint a jelenleg foglalkoztatottak körében (57 százalék). Érthető módon a rokkantsági nyugdíjasok között

ez a mutató még magasabb (74 százalék), hiszen a fizikai munkát végzők – egészségügyi szempontból – veszé-

lyeztetettebb helyzetben vannak, mint a szellemi foglalkozásúak. A szellemi-fizikai munkák arányának időbeni vál-

tozását jelzi, hogy míg a jelenlegi foglalkoztatottak körében a vezetői, értelmiségi foglalkozásúak aránya 22,1 szá-

zalék, addig a saját jogú nyugdíjasok között csak 12,4 százalék volt. 2001-ben ez az arány ennél is alacsonyabb,

11,5 százalék volt, ami azt jelenti, hogy fokozatosan lépnek be a nyugdíjasok, járadékosok közé azok a korosztá-

lyok, melyeknél a foglalkozási szerkezet inkább hasonlít a jelenleg dolgozókéhoz.

(17)

A saját jogú nyugdíjasok nemek és az utolsó foglalkozási főcsoport szerint, 2005

Százalék

Az időskorúak korábbi foglalkozási struktúrája területi vonatkozásban is eltér (hasonlóan a jelenlegi foglalkoztatot- takhoz). Minél lejjebb haladunk a településhierarchiában, annál nagyobb a fizikai jellegű, csak betanítást, illetve szakképzettséget nem igénylő foglalkozásúak aránya. Például a fővárosban az ipari, építőipari és egyéb foglalko- zásúak hányada 35 százalék, a községekben, nagyközségekben 53 százalék volt. Az időskorúak régebbi foglalko- zási összetétele is jelzi Budapest különleges helyzetét: itt a szellemi jellegű foglalkozásúak aránya a többi megye- székhelyhez képest is kiugróan magas, 51 százalék. Ez a jellegzetesség a régiók vonatkozásában is jelentkezik:

Közép-Magyarországon a szellemi jellegű foglalkozásúak 42 százalékos aránya a többi régióban mérthez képest jelentősen magasabb. Az időskorúak korábbi foglalkozása alapján jól megkülönböztethetők azok a régiók, ahol a mezőgazdaságnak kiugró jelentősége van. Különösen az Észak- és a Dél-Alföldön volt az időskorúak körében az országos átlaghoz képest (8 százalék) magas a mezőgazdasági foglalkozásúak aránya (13 százalék).

A nem foglalkoztatott időskorú népesség az utolsó összevont foglalkozási főcsoport, településtípus és régiók szerint, 2005

Százalék Településtípus, régió Összesen Vezető,

értel- miségi

Egyéb

szellemi Szolgál-

tatási Mező-

gazdasági Ipari,

építőipari Egyéb Soha nem dolgozott, ismeretlen

Főváros 100,0 23,5 27,8 9,5 0,5 24,6 10,2 3,8

Megyeszékhely (mjv.) 100,0 17,7 21,1 9,6 2,6 26,6 17,2 5,2

Többi megyei jogú város (mjv.) 100,0 13,9 19,3 9,9 4,3 31,5 14,4 6,7

Többi város 100,0 11,1 13,7 9,1 6,6 31,1 20,5 7,9

Városok együtt 100,0 16,3 19,7 9,4 3,8 28,2 16,6 6,0

Községek, nagyközségek 100,0 6,4 7,0 8,0 15,6 30,1 22,7 10,2

Ország összesen 100,0 13,0 15,4 8,9 7,8 28,8 18,7 7,5 Régiók:

Közép-Magyarország 100,0 19,0 23,0 9,3 1,8 28,0 14,1 4,8

Közép-Dunántúl 100,0 12,0 12,8 9,6 5,4 33,0 19,9 7,1

Nyugat-Dunántúl 100,0 11,3 14,2 8,4 10,7 29,3 18,2 8,0

Dél-Dunántúl 100,0 10,9 12,3 9,9 10,3 28,6 21,1 6,9

Észak-Magyarország 100,0 10,4 14,2 8,1 8,1 31,0 20,7 7,6

Észak-Alföld 100,0 9,4 10,0 9,0 12,5 26,2 22,1 10,8

Dél-Alföld 100,0 9,9 11,2 7,9 13,2 27,8 20,3 9,6

Saját jogú öregségi rokkantsági Foglalkozási főcsoport Összesen

nyugdíjas, járadékos

Férfi Nő Törvényhozók, igazgatási, érdek-képviseleti, gazdasági

vezetők 6,3 7,0 3,7 8,8 4,5

Felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő

foglalkozásúak 6,1 7,1 2,7 6,0 6,2

Egyéb, felsőfokú vagy középfokú képzettséget igénylő

foglalkozásúak 9,6 10,3 7,4 6,8 11,6

Irodai és ügyviteli (ügyfélforgalmi) jellegű foglalkozásúak 6,8 7,1 5,8 0,9 11,0

Szolgáltatási jellegű foglalkozásúak 10,1 9,7 11,3 7,4 12,0

Mezőgazdasági és erdőgazdálkodási foglalkozásúak 7,1 7,4 6,0 6,6 7,5

Ipari és építőipari foglalkozásúak 21,0 19,7 25,5 31,4 13,7

Gépkezelők, összeszerelők, jármű-vezetők 10,7 10,2 12,4 15,8 7,1 Szakképzettséget nem igénylő (egyszerű) foglalkozásúak 18,1 18,1 18,1 11,4 22,9 Fegyveres szervek foglalkozásaiban dolgozók 1,1 1,2 0,6 2,3 0,2

Ismeretlen 3,1 2,0 6,5 2,6 3,4

Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

(18)

A magyar társadalom számára kiemelt jelentősége van annak, hogy a 2005. évi mikrocenzust megelőző évben a népesség viszonylag számottevő része végzett kiegészítő tevékenységként mezőgazdasági munkát. (Kiegészítő tevékenységnek minősült a mezőgazdasági munka a főfoglalkozásban nem mezőgazdasági tevékenységet folytató foglalkoztatottak, valamint a munkavállalók, továbbá a 15 év feletti inaktív keresők és eltartottak esetében.)

A 15 éves és idősebb nem mezőgazdasági foglalkozású népesség gazdasági aktivitás, korcsoport és mezőgazdasági munkavégzés szerint, 2005

Százalék Mezőgazdasági munkát

90 napnál kevesebbet 90 napot vagy többet

Megnevezés Összesen nem

végzett végzett

–29 30–89 90–179 180–X Összesen

Gazdaságilag aktív népesség együtt 100,0 81,0 19,0 8,2 7,9 1,8 1,1 Gazdaságilag nem aktív népesség együtt 100,0 80,5 19,5 7,5 8,0 2,6 1,3

Összesen 100,0 80,8 19,2 7,9 7,9 2,2 1,2

15–59 éves

Gazdaságilag aktív népesség együtt 100,0 80,9 19,1 8,3 7,9 1,8 1,1 Gazdaságilag nem aktív népesség együtt 100,0 83,7 16,3 7,2 6,1 2,0 1,0

Összesen 100,0 81,9 18,1 7,9 7,3 1,9 1,1

60–X éves

Gazdaságilag aktív népesség együtt 100,0 84,4 15,6 5,8 6,1 2,4 1,3 Gazdaságilag nem aktív népesség együtt 100,0 77,1 22,9 7,9 10,0 3,3 1,7

Összesen 100,0 77,5 22,5 7,8 9,8 3,3 1,7

A kiegészítő tevékenységként mezőgazdasági munkát végzők száma 1 millió 618 ezer fő volt, ez az érintett, 15 éven felüli népesség 19 százaléka. A mezőgazdasági munkát végzők 30 százaléka az időskorúak közé tartozott.

Az időskorúak helyzete, életfeltételei szempontjából nem lehet közömbös, hogy végeznek-e és milyen mértékben kiegészítő tevékenységként mezőgazdasági munkát. 2005-ben az időskorúak több mint egyötöde végzett ilyen tevékenységet, ebből több mint 106 ezer fő évi 90 napnál többet. A néhány napig vagy néhány hétig végzett mező- gazdasági munka önmagában általában kevéssé lehet az önálló létfenntartás komoly tényezője, az időskorúak esetében azonban a 30 mezőgazdasági munkanap teljesítése is említésre méltó kiegészítést jelenthet. Érdemes tehát utalni arra, hogy majdnem 211 ezer időskorú végzett legalább 30 napig terjedő, ám 90 napnál rövidebb időtar- tamú mezőgazdasági munkát.

Az időskorúak háztartási, családi kapcsolatai

Az utóbbi évtizedek demográfiai változását jelzi, hogy a háztartások között folyamatosan nőtt a csak időskorú sze- mélyekből álló háztartások hányada. A két vagy több korosztályt magukba foglaló háztartások aránya is csökkenő tendenciát mutat, a háromgenerációs háztartások hányada 1970 óta 11 százalékról 5 százalékra mérséklődött.

Ennek a népesség öregedésén kívül oka a háztartások aprózódása, a generációk különélése és a fiatalok önálló lakáshoz jutásának a korábbinál magasabb aránya.

A háztartás tagjainak korösszetételét nagyban befolyásolja a nem családháztartások korstruktúrája, azokon belül is elsősorban a túlnyomó többséget képviselő egyszemélyes háztartásoké. A 2005. évi mikrocenzus adatai szerint az egyszemélyes háztartások 57 százalékában csak időskorú személy élt. (1970-ben ez az arány még csak 48 száza- lék volt.)

A háztartások 40 százalékában, 1 millió 616 ezer háztartásban él időskorú személy, 28 százalékában egy, 12 szá-

zalékában két vagy több időskorú személy él. Az idős egyedülállók magas száma okozza, hogy a családháztartá-

soknak csak egyharmadában él időskorú. Ebben a körben viszont magas azoknak az aránya (54 százalék), ahol

két vagy több időskorú személy él együtt. Döntő többségüknek él a házastársa, így legalább segíteni tudják egy-

mást egészségügyi és egyéb problémáik megoldásában.

(19)

A háztartások a háztartástagok korösszetétele szerint, 1970–2005

Százalék

Ezeknek a folyamatoknak a kezelése lényeges feladatokat ró a szociálpolitikára, mert az időskorú személyek kü- lönélésük kapcsán kevésbé számíthatnak gyermekeik, unokáik mindennapi segítségére, gondozására. (Külön prob- léma, ha a gyermekek, unokák nem ugyanazon a településen élnek, mint szüleik, nagyszüleik.) Ehhez kapcsolódik az az adat, hogy a 2 millió 156 ezer 60 éves és idősebb személy közül 37 ezer volt azoknak a száma, akik valami- lyen intézeti ellátásban részesültek. (Az időskorúak 1,7 százalékáról van szó, ami azt jelenti, hogy a szociális ellátó- rendszer szempontjából főleg az egyedül élő időskorúak problémáinak megoldására kell koncentrálni.)

A háztartások háztartás-összetétel és a háztartásban élő időskorú személyek száma és korcsoportja szerint, 2005

Százalék

1 2

időskorú személlyel, aki(k)

60–79 80–X 60–79 80–X 60–79 és 80–X Háztartás-összetétel Összesen Időskorú

személy nélkül

éves(ek)

3 vagy több időskorú személy-

lyel Egy családból álló háztartás

Házaspár 100,0 65,3 11,0 1,2 18,7 0,9 2,4 0,4

Ebből:

rokon és nem rokon nélkül 100,0 68,9 8,2 0,0 19,7 1,0 2,2 0,0

felmenő rokonnal 100,0 13,2 53,9 18,6 2,3 0,3 6,0 5,7

Élettársi kapcsolat 100,0 84,5 8,6 1,0 5,0 0,2 0,7 0,1

Ebből:

rokon és nem rokon nélkül 100,0 87,8 6,0 0,0 5,3 0,2 0,6 –

felmenő rokonnal 100,0 38,8 44,1 13,2 1,0 – 1,9 1,1

Egy szülő gyermekkel 100,0 70,6 24,1 4,0 0,2 0,0 1,1 0,1

Ebből:

rokon és nem rokon nélkül 100,0 76,0 20,4 2,8 0,0 – 0,7 0,1

felmenő rokonnal 100,0 20,3 60,6 15,4 0,3 – 3,4 –

Egy családból álló háztartás együtt 100,0 68,5 12,8 1,6 14,1 0,7 2,0 0,3 Két vagy több családból álló

háztartás 100,0 54,0 17,9 2,1 21,5 0,7 2,6 1,3

Családháztartás összesen 100,0 67,9 13,0 1,6 14,4 0,7 2,0 0,4 Nem családháztartás

Egyszemélyes háztartás 100,0 43,0 44,2 12,8 – – – –

Egyéb összetételű háztartás 100,0 28,7 42,0 15,1 3,4 0,6 10,0 0,1 Nem családháztartás összesen 100,0 41,8 44,0 13,0 0,3 0,1 0,8 0,0

Összesen 100,0 59,6 22,9 5,2 9,9 0,5 1,6 0,2

Ha az adatokat a családi összetétel szerint vizsgáljuk, megállapítható, hogy a párkapcsolatokban élő (házastárs és élettárs együtt) személyek között általában a férfi az idősebb és a nő a fiatalabb. Minél idősebb korosztályról van szó, annál inkább jellemző ez a tendencia. Ennek köszönhető, hogy az időskorú nők nem csak azért maradnak

Csak

Fiatal- Közép- Fiatal-, közép- fiatal- közép- idős-

Fiatal- és közép-

és idős- Év Összesen

korú személlyel

1970 100,0 11,1 12,4 16,7 37,5 3,1 8,2 11,0

1980 100,0 12,0 15,7 17,8 36,0 2,2 8,7 7,7

1990 100,0 9,4 16,8 21,1 36,3 1,8 8,9 5,7

2001 100,0 7,7 15,9 24,3 36,5 1,4 8,5 5,7

2005 100,0 7,7 17,2 26,1 34,8 1,1 8,3 5,0

(20)

Az időskorú, párkapcsolatokban élő férfiak és nők 5,1 százaléka él élettársként párjával. Ez azt jelenti, hogy az idősebb korosztályoknál az élettársként való együttélés viszonylag csekély mértékű, ugyanakkor emelkedő tenden- ciájú, tekintettel arra, hogy ez az arány 1990-ben még csak 3,3 százalék volt. (Az élettársi kapcsolat inkább a fiata- lokra jellemző, például a 2005. évi mikrocenzus adatai szerint a 25–29 éves, párkapcsolatban élő fiatalok 37,3 százaléka élettársi kapcsolatban élt.)

A lakásban élés módja szerinti adatok településtípusonként is jelentős eltéréseket mutatnak. A fő különbség, hogy a községekben – főleg Budapesthez képest – nagyobb azoknak az időskorúaknak az aránya, akik négy vagy több személy által lakott lakásban laknak. A településtípusok között abban is jelentős a különbség, hogy budapesti idős- korúak 69, a községekben lakók 61 százaléka csak időskorúak által lakott lakásokban él. A községekben lakó idős- korúak tehát kedvezőbb helyzetben vannak a fiatalabbakkal való együttélés szempontjából, mint a Budapesten vagy a városokban élők. Ugyanakkor az egyedül vagy idős házastárssal együtt élő, községben lakó időskorúak az egészségügyi és szociális infrastruktúra hiányosságai miatt kedvezőtlenebb helyzetben vannak, mint a városi társa- ik.

Az időskorúak a lakásban élés módja és településtípus szerint, 2005

Százalék Lakásban élés módja Össze-

sen Budapest Megye- székhely

Többi megyei

jogú város

Többi

város Városok

együtt Közsé- gek Csak időskorú él a lakásban 64,7 69,4 66,8 69,7 63,9 66,4 61,3

Ebből:

egyedül 29,9 37,4 29,8 31,8 27,5 31,1 27,3

házastársként 33,0 29,8 35,5 36,0 34,6 33,5 32,0

Időskorú és nem időskorú is él a lakásban 35,3 30,6 33,2 30,3 36,1 33,6 38,7

Ketten élnek a lakásban 10,8 10,6 11,3 10,2 10,6 10,8 10,8

Ebből:

házastársként 4,5 4,3 5,1 4,3 4,7 4,7 4,2

Hárman élnek a lakásban 11,4 10,1 11,5 10,0 11,5 11,0 12,2

Ebből:

házastársként 7,8 7,0 7,9 6,9 7,8 7,6 8,2

Négyen vagy többen élnek a lakásban 13,1 9,8 10,4 10,2 14,1 11,8 15,7 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Az időskorúak lakáskörülményei

A mikrocenzus adatai alapján megállapítható, hogy az elmúlt évtizedekben a lakások minőségi és mennyiségi mu- tatói egyértelműen javultak. A lakások – köztük az időskorúaké is – nagyobbak és komfortosabbak lettek. Például annak ellenére, hogy nőtt a csak időskorúak által lakott lakások száma, ezek között az egyszobásaké jelentősen, az 1970. évi 68 százalékról 2005-re 14 százalékra csökkent. Ez a tendencia érvényesült valamennyi településtípus- ra. A rendkívül szűkös és kicsi városi lakások korábbi száma és aránya is számottevően alacsonyabb. Hasonlóan kedvező fordulat a felszereltség és a komfortosság tekintetében is kimutatható. Mindazonáltal az időskorúak által lakott lakások komfortossága elmarad a fiatalok, illetve a középkorúak által lakottakétól.

Az összkomfortos lakásokban a legalacsonyabb a csak időskorúak által lakott lakások aránya, ezen belül is különö-

sen alacsony a lakásaikban egyedül élő időskorúak hányada. Ezzel szemben a félkomfortos és komfort nélküli

lakások több mint egyharmadában csak időskorú személy él. Megállapítható, hogy azoknak a lakásoknak a kom-

fortfokozata, amelyekben az időskorúak fiatalabb személyekkel élnek együtt, kedvezőbb az időskorúak által lakott

lakásokénál.

(21)

A lakott lakások komfortossága a lakók korösszetétele szerint, 2005

Százalék

A csak időskorúak által lakott lakások alapterületének 39 százaléka 60 m

2

-nél kisebb. A lakást egyedül lakó idősko- rúaknál ez az arány alig több mint 45 százalék, ami azt jelenti, hogy jelentős számú és arányú időskorú személynek van 60 m

2

-nél nagyobb alapterületű lakása. Ez kedvező lakásfekvés és komfortfokozat esetén jó cserealapot bizto- síthat egy kisebb lakásba költözéshez.

A lakott lakások alapterülete a lakók korösszetétele szerint, 2005

Százalék Csak

időskorú személlyel Fiatal- Közép- Fiatal-, közép- fiatal- közép-

Fiatal- és

közép- és idős- Megnevezés Össze-

sen

korú személlyel együtt ebből:

egyedül

élő korú személlyel

Lakás lakó- népes-

ség nélkül Lakás-alapterület (m

2

)

–29 100,0 13,1 26,1 24,7 22,6 17,8 0,4 3,9 0,6 13,4

30–39 100,0 14,4 25,3 30,3 26,2 16,6 0,8 4,6 0,8 7,1

40–49 100,0 11,2 22,0 32,0 23,8 21,9 1,1 6,2 1,7 3,9

50–59 100,0 9,8 18,6 28,1 19,1 30,1 1,2 7,2 2,9 2,0

60–79 100,0 5,8 14,9 29,8 18,4 33,0 1,3 8,7 4,5 2,0

80–99 100,0 3,2 13,9 26,8 14,8 36,0 1,3 10,3 6,9 1,6

100– X 100,0 2,6 12,5 14,7 6,8 46,7 1,1 9,3 11,9 1,3

Összesen 100,0 6,2 16,1 25,2 15,9 34,4 1,2 8,4 6,1 2,4 Csak

időskorú személlyel Fiatal- Közép- Fiatal-, közép- fiatal- közép-

Fiatal- és

közép- és idős- Megnevezés Össze-

sen

korú személlyel együtt ebből:

egyedül

élő korú személlyel

Lakás lakó- népes-

ség nélkül Komfortosság

összkomfortos 100,0 6,7 16,1 19,0 10,7 40,9 1,0 7,8 7,0 1,4

komfortos 100,0 6,1 15,7 32,6 21,0 27,2 1,3 9,0 5,3 2,7

félkomfortos 100,0 4,6 16,3 35,1 24,6 24,7 1,5 9,7 4,6 3,4 komfort nélküli 100,0 3,9 17,8 37,8 30,2 22,2 1,5 9,4 3,6 3,8 szükség- és egyéb

lakás 100,0 5,5 16,4 23,1 16,3 27,9 0,6 7,0 3,8 15,7

Összesen 100,0 6,2 16,1 25,2 15,9 34,4 1,2 8,4 6,1 2,4

(22)
(23)

TÁBLÁZATOK

1 Összefoglaló adatok

(24)

1.1.1 A NÉPESSÉG KORCSOPORT ÉS NEMEK SZERINT, 1930, 1980, 1990, 2001, 2005

1930 1980 1990 2001 2005

Korcsoport (év) 1930 1980 1990 2001 2005

százalék

0–14 2 392 245 2 341 173 2 130 549 1 694 936 1 575 057 27,5 21,9 20,5 16,6 15,6

15–29 2 421 782 2 355 960 2 065 799 2 264 902 2 151 787 27,9 22,0 19,9 22,2 21,3

30–39 1 280 898 1 476 556 1 621 756 1 309 591 1 447 262 14,7 13,8 15,6 12,8 14,3

40–59 1 742 018 2 705 642 2 596 873 2 847 327 2 760 607 20,1 25,3 25,0 27,9 27,4

60–64 298 568 380 686 585 924 535 309 574 192 3,4 3,6 5,6 5,2 5,7

65–69 229 096 547 372 529 668 490 297 476 529 2,6 5,1 5,1 4,8 4,7

70–74 167 014 416 237 267 782 437 347 426 724 1,9 3,9 2,6 4,3 4,2

75–79 97 022 274 669 316 584 338 823 340 031 1,1 2,6 3,1 3,3 3,4

80– X 56 466 211 168 259 888 279 783 338 141 0,7 2,0 2,5 2,7 3,4

Összesen 8 685 109 10 709 463 10 374 823 10 198 315 10 090 330 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Ebből:

60– X 848 166 1 830 132 1 959 846 2 081 559 2 155 617 9,7 17,2 18,9 20,3 21,4

70– X 320 502 902 074 844 254 1 055 953 1 104 896 3,7 8,5 8,2 10,3 11,0

Férfi

0–14 1 208 908 1 205 392 1 090 427 867 382 806 769 28,5 23,2 21,9 17,9 16,8

15–29 1 201 489 1 202 085 1 053 936 1 156 316 1 097 362 28,3 23,2 21,1 23,8 22,9

30–39 606 133 739 865 812 132 659 338 732 356 14,3 14,3 16,3 13,6 15,3

40–59 821 941 1 283 593 1 241 089 1 362 929 1 321 225 19,3 24,7 24,9 28,1 27,6

60–64 146 123 170 481 259 856 229 703 252 695 3,4 3,3 5,2 4,7 5,3

65–69 112 762 238 087 221 183 202 442 191 638 2,7 4,6 4,4 4,2 4,0

70–74 80 215 172 785 106 513 168 654 165 980 1,9 3,3 2,1 3,5 3,5

75–79 46 238 106 475 117 075 118 653 118 701 1,1 2,1 2,3 2,4 2,5

80– X 24 643 69 946 82 693 85 233 102 839 0,6 1,3 1,7 1,8 2,1

Összesen 4 248 452 5 188 709 4 984 904 4 850 650 4 789 565 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Ebből:

60– X 409 981 757 774 787 320 804 685 831 853 9,7 14,6 15,7 16,6 17,4

70– X 151 096 349 206 306 281 372 540 387 520 3,6 6,7 6,1 7,7 8,1

0–14 1 183 337 1 135 781 1 040 122 827 554 768 288 26,7 20,6 19,3 15,5 14,5

15–29 1 220 293 1 153 875 1 011 863 1 108 586 1 054 425 27,5 20,9 18,8 20,7 19,9

30–39 674 765 736 691 809 624 650 253 714 906 15,2 13,3 15,0 12,2 13,5

40–59 920 077 1 422 049 1 355 784 1 484 398 1 439 382 20,7 25,8 25,2 27,8 27,2

60–64 152 445 210 205 326 068 305 606 321 497 3,4 3,8 6,0 5,7 6,1

65–69 116 334 309 285 308 485 287 855 284 891 2,6 5,6 5,7 5,4 5,4

70–74 86 799 243 452 161 269 268 693 260 744 2,0 4,4 3,0 5,0 4,9

75–79 50 784 168 194 199 509 220 170 221 330 1,1 3,0 3,7 4,1 4,2

80– X 31 823 141 222 177 195 194 550 235 302 0,7 2,6 3,3 3,6 4,4

Összesen 4 436 657 5 520 754 5 389 919 5 347 665 5 300 765 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Ebből:

60– X 438 185 1 072 358 1 172 526 1 276 874 1 323 764 9,8 19,4 21,7 23,8 25,0

70– X 169 406 552 868 537 973 683 413 717 376 3,8 10,0 10,0 12,7 13,5

(25)

1.1.2 A 15 ÉVES ÉS IDŐSEBB FÉRFIAK ÉS NŐK CSALÁDI ÁLLAPOT ÉS KORCSOPORT SZERINT, 1980–2005 1.1.2.1 Férfi

Összesen Nőtlen Házas Özvegy Elvált Korcsoport (év) Összesen Nőtlen Házas Özvegy Elvált

százalék 1980

15–29 1 202 085 706 406 476 412 555 18 712 100,0 58,8 39,6 0,0 1,6

30–39 739 865 74 688 623 010 1998 40 169 100,0 10,1 84,2 0,3 5,4

40–59 1 283 593 65 101 1 126 735 22 213 69 544 100,0 5,1 87,8 1,7 5,4

60–64 170 481 6 114 149 117 8 931 6 319 100,0 3,6 87,5 5,2 3,7

65–69 238 087 9 424 199 987 21 336 7 340 100,0 4,0 84,0 9,0 3,1

70–74 172 785 7 171 134 561 26 770 4 283 100,0 4,2 77,9 15,5 2,5

75–79 106 475 4 146 73 138 27 167 2 024 100,0 3,9 68,7 25,5 1,9

80– X 69 946 2 211 35 972 30 792 971 100,0 3,2 51,4 44,0 1,4

Összesen 3 983 317 875 261 2 818 932 139 762 149 362 100,0 22,0 70,8 3,5 3,7

Ebből:

60 – X 757 774 29 066 592 775 114 996 20 937 100,0 3,8 78,2 15,2 2,8

1990

15–29 1 053 936 747 180 288 553 383 17 820 100,0 70,9 27,4 0,0 1,7

30–39 812 132 125 808 608 513 2944 74 867 100,0 15,5 74,9 0,4 9,2

40–59 1 241 089 79 697 1 010 413 26 678 124 301 100,0 6,4 81,4 2,1 10,0

60–64 259 856 9 428 217 843 18 214 14 371 100,0 3,6 83,8 7,0 5,5

65–69 221 183 7 094 181 656 23 114 9 319 100,0 3,2 82,1 10,5 4,2

70–74 106 513 3 154 83 349 16 413 3 597 100,0 3,0 78,3 15,4 3,4

75–79 117 075 3 779 82 188 27 989 3 119 100,0 3,2 70,2 23,9 2,7

80– X 82 693 2 815 43 407 34 917 1 554 100,0 3,4 52,5 42,2 1,9

Összesen 3 894 477 978 955 2 515 922 150 652 248 948 100,0 25,1 64,6 3,9 6,4

Ebből:

60 – X 787 320 26 270 608 443 120 647 31 960 100,0 3,3 77,3 15,3 4,1

2001

15–29 1 156 316 964 799 177 884 171 13 462 100,0 83,4 15,4 0,0 1,2

30–39 659 338 176 019 421 264 1616 60 439 100,0 26,7 63,9 0,2 9,2

40–59 1 362 929 137 322 1 009 913 31 700 183 994 100,0 10,1 74,1 2,3 13,5

60–64 229 703 11 809 182 432 15 174 20 288 100,0 5,1 79,4 6,6 8,8

65–69 202 442 7 702 161 642 20 015 13 083 100,0 3,8 79,8 9,9 6,5

70–74 168 654 5 844 129 441 25 247 8 122 100,0 3,5 76,7 15,0 4,8

75–79 118 653 4 057 83 344 26 952 4 300 100,0 3,4 70,2 22,7 3,6

80– X 85 233 3 011 47 845 32 052 2 325 100,0 3,5 56,1 37,6 2,7

Összesen 3 983 268 1 310 563 2 213 765 152 927 306 013 100,0 32,9 55,6 3,8 7,7

Ebből:

60 – X 804 685 32 423 604 704 119 440 48 118 100,0 4,0 75,1 14,8 6,0

2005

15–29 1 097 362 963 313 124306 459 9284 100,0 87,8 11,3 0,0 0,8

30–39 732 356 256 955 409 569 1748 64 084 100,0 35,1 55,9 0,2 8,8

40–59 1 321 225 152 950 946 504 34 018 187 753 100,0 11,6 71,6 2,6 14,2

60–64 252 695 12 127 195 409 18 845 26 314 100,0 4,8 77,3 7,5 10,4

65–69 191 638 8 756 145 644 21 503 15 735 100,0 4,6 76,0 11,2 8,2

70–74 165 980 5 032 124 827 25 086 11 035 100,0 3,0 75,2 15,1 6,6

75–79 118 701 3 417 81 563 29 016 4 705 100,0 2,9 68,7 24,4 4,0

80– X 102 839 3 548 57 490 39 059 2 742 100,0 3,5 55,9 38,0 2,7

Összesen 3 982 796 1 406 098 2 085 312 169 734 321 652 100,0 35,3 52,4 4,3 8,1

Ebből:

60 – X 831 853 32 880 604 933 133 509 60 531 100,0 4,0 72,7 16,0 7,3

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

közi szinten (angolul) sem forrtak még ki egységesen, ami a tudományterület fiatalságára te- kintettel egyáltalán nem meglepő; a „gene modification” és a

KOLUMBÁN VILMOS JÓZSEF: EPERJESI ZSIGMOND ÉS KERESZTES MÁTÉ LEVELE 197 átaljában meghatározta vala, hogy a lutheránusokot, kik az Augustana Confessio mellől

A németek által megszállt nyugat-európai országokból közel 53 milliárd birodalmi márka bevétele volt a német államkincstárnak.. A megszállási költségekhez hasonló,

A Naria jelentősen devalválódott, bár a központi bank (Central Bank of Nigeria - CBN) igyekezett az árfolyamot mesterségesen stabilan tartani. Az ország exportja közel

Szekunder kutatást végeztünk melynek célja kettős. Egyfelől, hogy fény derüljön arra, hogy a beáramló pénzmennyiség növeli-e és egyáltalán közvetlen célja-e növelni

[r]

[r]

When the number of colonies formed in liquid culture is used as an index of progenitor cells within the population, it is possible that some of the colonies formed are derived from