A rendtartó történész

A rendtartó történész

A rendtartó történész

Tanulmányok Imreh István

születésének századik évfordulójára

Szerkesztette

F

T

, G

E

Kolozsvár–Budapest

2021

A kötet megjelenését támogatták:

Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Titkársága

© Szerzők, 2021

© Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2021

© Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2021 Kiadja az Erdélyi Múzeum-Egyesület és

a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, Eötvös Loránd Kutatási Hálózat

Felelős kiadó: Biró Annamária

Balogh Balázs, Molnár Antal Műszaki szerkesztés: Virág Péter

Borítóterv: Könczey Elemér

Nyomdai munkálatok: F&F INTERNATIONAL Kft., Gyergyószentmiklós Felelős vezető: Ambrus Enikő ügyvezető igazgató

Descrierea CIP a Bibliotecii Naţionale a României

A rendtartó történész : tanulmányok Imreh István születésének századik évfordulójára / szerkesztette: Fejér Tamás, Gálfi Emőke. - Cluj-Napoca : Erdélyi Múzeum-Egyesület; Budapest : Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2021

ISBN 978-606-739-195-4 ISBN 978-963-416-288-9 I. Fejér, Tamás (ed.) II. Gálfi , Emőke (ed.) 94

Imreh István (1919–2003)

Tartalom

Tisztelgő gondolatok (Keszeg Vilmos) ... 7

„Igyekeztem jó tanár lenni, s igazat írni”. Imreh István emlékezete Both Noémi Zsuzsanna

Imreh István munkássága ... 13 Egyed Ákos

A történész Imreh István ... 21 Sipos Gábor

Imreh István, a tanár ... 39 Hermann Gusztáv Mihály

Idősíkok (Imreh István jelenkortörténeti előadásai) ... 49 Vofkori Mária

Imreh István és a hétköznapok. „Nem hűlt ki a szeretet” ... 57 Tanulmányok

Balogh Judit

Főúri küzdelmek Háromszéken Apafi Mihály korában ... 69 Bánkiné Molnár Erzsébet

Az autonómia belső szabályrendszere, avagy a székely falutörvények

jászkunsági rokonai ... 89 Ifj. Barta János

Javaslatok és ötletek az Erdélyi Mezőgazdasági Egyesület programjában

(1769–1772) ...105 Bárth János

Imreh István és a „történeti népéletkutatás” ...119 Bognár Szabina

Imreh István szerepe a magyar népi jogélet kutatásában és Tagányi Károly programindítóinak megvalósításában ...129 Buza János

Infl ációs pénzforgalom törvényes segédlettel; az 1622. évi 77. törvénycikk ...147 Csikós Gábor

Fénytörésben. A Jászság helyi tapasztalatai és a hivatalos történelemszemlélet kölcsönhatásai helytörténeti dolgozatokban (1965–1970) ...161

Filep Antal

Mezővárosi földműves polgár gazdasági feljegyzése ...177 György Árpád Botond

Marosvásárhely 17. századi perrendtartásának vázlata ...197 Jakó Klára

A Soproni kódexről ...215 Mátyás-Rausch Petra

„Ugian felletebb is miveltetik velünk”. Nemesfémbányászat Torockón

a Rákóczi-korban ...241 Mezey Barna

A szankciórendszer alakulása a falutörvények tükrében ...257 Nagy Janka Teodóra

„Régiségbeli szociálpolitika” a székely faluközösségekben. Imreh István és a magyar jogi néprajz ...277 Nánási László

Kísérlet az erdélyi büntetőjog kodifi kálására: az 1810/11-es kolozsvári

országgyűlés büntetőkódexe ...295 Oborni Teréz

Bálintffy Kristóf generalis perceptor elszámolása az 1621–1630 közötti

kincstári bevételekről és kiadásokról ...309 Pál Judit

A székely székek tisztikarának változásai a reformkortól a kiegyezésig

(1840–1867) ...331 Papp Klára

Közösségi rend és törvénykezés a bihari hajdúvárosokban a 18. században ...365 Simon Zsolt

Brassó adózása 1526 és 1551 között ...383 Veress Emőd

A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületének visszaszolgáltatása:

jogtörténeti kulcskérdések ...405

B^UZA J^ÁNOS

Infl ációs pénzforgalom törvényes segédlettel; az 1622. évi 77. törvénycikk

Akkor, amikor az 1622. évi országgyűlésre, Sopronba hívták a Magyar Királyság rendjeit, Közép-Európában mindenki megértette volna a magyar közmondást, mely szerint „a rossz pénz nem vész el”. Messzemenően igaz volt ez már néhány éve Bethlen Gábor fejedelemségében is, Imreh István szavait idézve: „Erdélynek meg kellett tehát tanulnia a Gresham-törvényt, azt a pénzügyi axiómát, miszerint a rossz pénz kiszorítja a forgalomból a jót”.¹

Történetírásunk² az utóbbi időben kitüntetett fi gyelmet fordított a soproni országgyűlésekre, így a nagy pénzrontás idején született 1622. évi 77. törvény- cikk is a súlyának megfelelő helyet kapott a „civitas fi delissima” 2015. évi³ konfe- renciáján. Természetesen korábban sem maradt említetlenül, mert nagyszabású időrendi áttekintésünk⁴ is tartalmazza azt, hogy a „77. [törvénycikk] szabályozza a magyarországi pénzek értékét”, s pontosan így olvasható az úgynevezett „tíz- kötetes” összegezés kronológiájában⁵ is. A Magyar Királyság 1608–1918 közötti

*A tanulmány megjelent: Buza János: Aranyforintok és ezüsttallérok nyomában. Válogatott írások a pénz- és gazdaságtörténet köréből. Szerk. Draskóczy István. Bp. 2021. 211–221.

1 Imreh István: A fejedelmi gazdálkodás Bethlen Gábor idejében. Kvár 1992. (Erdélyi Tudományos Füzetek 211.) 73.

2 Egy új együttműködés kezdete. Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés. Szerk. Dominkovits Péter–Kato- na Csaba. Sopron–Bp. 2014. (Annales Archivi Soproniensis 1.).

3 Előadásom címe: Pénzforgalom és pénzértékek a soproni országgyűlések idején. Elhangzott a „Rendiség és par- lamentarizmus a helyi és az országos politikában a 17–20. században Sopron város analógiáján” c. konferencián (Sopron, 2015. december 8.) Bővebb változatára lásd Buza János: Pénzforgalom és pénzértékek a soproni országgyűlések idején (1622–1625). In: Amikor Sopronra fi gyelt Európa. Az 1625. évi soproni koronázó ország- gyűlés. Szerk. Dominkovits Péter–Katona Csaba–Pálffy Géza. Sopron–Bp. 2020. (Annales Archivi Soproniensis 2.) 425–472.

4 Magyarország történeti kronológiája. II. 1526–1848. Főszerk. Benda Kálmán. Bp. 1982. 452.

5 Magyarország története 1526–1686. II. Főszerk. Pach Zsigmond Pál. Szerk. R. Várkonyi Ágnes. Bp.

1985. (Magyarország története tíz kötetben 3/2.) 1697.

148 ^{BUZA JÁNOS} országgyűléseinek történetét áttekintő mű ugyancsak hasonlóan foglalt állást:

„… a LXXVII. törvény a magyar pénzek értékével foglalkozott”.⁶ Bár a törvény- cikk szövege ismert, célszerűnek tűnik felidézni azt, hogy a jogalkotók miként határoztak a 77. törvénycikkben⁷ „a mai pénz értékéről és árfolyamáról…

A folyó pénznek az értékére nézve…

1. §. … a szegény, és kiváltképpen a török uralomnak alávetett nép megma- radásán segíteni kívánván elhatározzák, hogy a most három krajcárral forgalom- ban lévő garasok Magyarországon is annyit érjenek, mint a többi szomszédos tartományokban, azaz három krajcárt vagy négy magyar dénárt és hogy huszon- öt ilyen magyar garas egy magyar forintot tegyen.

2. §. A mostani egyes és kettős, valamint az arányosított többi új garasnak pedig ilyen és ekkora értéke a jövő év húsvét ünnepéig [ti. 1623. ápr. 16-ig] tart- son.

3. §. Annak elérkeztével minden mostani új garas csak három dénárt érjen.

4. §. Éppen így mindenféle ezüst és arany nagyobb pénzt is, tudniillik a bi- rodalmi tallért és aranyat is, három magyar dénár szerint kell számítani.

5. §. Mindazonáltal a régi nagyobb garasok mindenkor négy dénárt tegye- nek. De addig is felette szükségesnek tartják, hogy a magyar pénzt a régi jó ligá- ban verjék, és Ő felsége az aranynak, ezüstnek és a jó pénznek a kivitelét, meg az azokkal való üzérkedést és beváltást, elkobzás büntetése alatt még a bányaváro- sokban is eltiltsa”.

Tekintettel arra, hogy az idézett törvénycikk a pénznemek tételes felsorolá- sát nem tartalmazza, illetve a törvénycikket említő szakirodalom részletezés nél- kül szól a magyarországi pénzek értékének szabályozásáról, egy pillantást kell vetni arra, hogy milyen magyar pénzeket vertek⁸ ebben az időben.

Az igen értékes aranypénzek közül 1619-ből ötszörös, 1622-ből négyszeres és kettős aranyak ismertek, illetve 1620–1622 között aranyforintokat – azaz du- kátokat – bocsátottak ki. Nem volt folyamatos a tallérverés, de 1622-ben készült kétszeres tallér, illetve 1620-ban és 1622-ben egész, fél, valamint negyed talléro- kat is bocsátottak ki.

6 Jean Bérenger–Kecskeméti Károly: Országgyűlés és parlamenti élet Magyarországon 1608–1918. Bp. 2008.

65.

7 1608–1657. évi törvényczikkek. Fordították és utalásokkal ellátták Kolosvári Sándor és Óvári Kelemen, magyarázó jegyzetekkel kíséri Márkus Dezső. Bp. 1900. (Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár 1000–1895). 231.

8 Huszár Lajos: Habsburg-házi királyok pénzei 1526–1657. Bp. 1975. (Corpus Nummorum Hungariae.

Magyar Egyetemes Éremtár 3.) 34–35., 125–136. (a továbbiakban Huszár: Habsburg-házi).

INFLÁCIÓS PÉNZFORGALOM TÖRVÉNYES SEGÉDLETTEL 149 A váltópénzek között újdonságnak számított a 9 dénár értékű⁹ duttik, a dénárverés pedig folyamatos volt. Garast és obulust – azaz fél dénárt – azonban nem vertek.

Az utóbbiak közül a garas verésének hiánya az, ami szembetűnő. Szembe- tűnő azért, mert az 1622. évi 77. törvénycikk 2. paragrafusa „a mostani egyes és kettős, valamint az arányosított többi új garasnak” az értékéről rendelkezett. Ha az 1. paragrafust olvasva nem „a török uralomnak alávetett nép megmaradására”

összpontosítunk, akkor részben világossá, részben homályossá válik a kép: „… a most három krajcárral forgalomban lévő garasok Magyarországon is annyit érje- nek, mint a többi szomszédos tartományokban, azaz három krajcárt vagy négy magyar dénárt és hogy huszonöt ilyen magyar garas egy magyar forintot tegyen”.

Világossá válik a kép azért, mert fény derül arra, hogy a garasok a 3 krajcá- rosokkal voltak azonosak, homályos lesz viszont azért, mert „magyar garasok- nak” nevezi e pénzeket, miközben – mint láttuk – magyar garasokat, kiváltkép- pen magyar 3 krajcárosokat nem vertek. A homály azonban eloszlik akkor, ha a törvény latin szövegére vetünk egy pillantást, ugyanis abban szó sincs magyar garasról. Az „ejusmodique grossi 25” rész alatt csak „25 ilyen garasok” értendő.

Ezen túlmenően gondot okoz a törvényszöveg 2. paragrafusa is: „A mosta- ni egyes és kettős, valamint az arányosított többi új garasnak pedig ilyen és ekko- ra értéke a jövő év húsvét ünnepéig [ti. 1623. ápr. 16-ig] tartson”. Az olvasó gondja joggal eredhet abból, hogy a magyarországi veretek fentebbi áttekintése- kor „arányosított többi új garasnak” nyomát sem láthattuk. A 3 krajcárossal azo- nosított „egyes és kettős, valamint az arányosított többi új garas” nyomait – a kettős garas kivételével – az 1622. évi országgyűlés megnyitása előtti, azaz a már- cius 15-én keltezett pátensben¹⁰ lelhetjük fel. Ismereteink jelen állása szerint úgy tűnik, hogy pénztörténetünkben sem erre az eredeti uralkodói rendeletre, sem a későbbi kiadására¹¹ nem történt utalás. Összevetés hiányában nem derülhetett fény arra, hogy a pátens a kisebb, közönséges 3 krajcáros garas becsértékét négy és fél dénárban¹² állapította meg, azaz fél dénárral magasabban az 1622. évi 77.

törvénycikkben meghatározott négy dénáros értékénél.

9 Uo. 34–35.; Huszár Lajos: A körmöcbányai veretű dutkák. Folia Archaeologica 19(1968). 185–189.

10 Österreichisches Staatsarchiv, Hofkammerarchiv, Patente, r. N. 6. n. 113/1–2. Anyaggyűjtésem ideje óta változtak a jelzetek, vö. Segédletek az Osztrák Állami Levéltár (Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Finanz- und Hofkammerarchiv) magyar vonatkozású irataihoz. CD ROM. A segédleteket készítették Buzási János et al. Szerk. Fazekas István–Kenyeres István–Sarusi Kiss Béla. Bp. 2011.

11 „Münzordnung für Ungarn, ddo. Wien vom 15 März 1622.” Siegfried Becher: Das österreichische Münzwesen vom Jahre 1524 bis 1838. II. Wien 1838. 88–89.

12 „Et tandem minor ordinarius grossus trium cruciferorum pro denariis quatuor et medio aestimetur.”

Uo. 89.

150 ^{BUZA JÁNOS} A látszólag csekély, féldénáros – kerekítve 11%-os – árfolyamkülönbség sej- teti, hogy az uralkodói szándék és a rendi érdekek nem estek egybe. A törvény bevezető mondata ugyancsak ezt tükrözi: „A folyó pénznek az értékére pedig, miután őfelsége ahhoz, amit a karok és rendek egymás közt elhatároznak, szíves beleegyezését kinyilvánította” – született meg a végzés. Nem kétséges, hogy ez esetben is kompromisszum¹³ jött létre, tehát kölcsönös engedmények után fo- gadták el az 1622. évi 77. törvénycikket. Mivel II. Ferdinánd bécsi pátensét már megkapták a törvényhatóságok, s helyenként közzé is tették,¹⁴ a rendek kevésbé tájékozott tagjai némi megnyugvással vehették tudomásul az uralkodó meghátrá- lását. Számottevő visszavonulásra azonban nem került sor, ugyanis az uralkodói álláspont szerint az örökös tartományok jövedelme nem fedezte az udvar kiadá- sait, s a kialakult háborús körülmények között „kizárólag a pénz ára” lehetett az országgyűlés által nyújtandó egyetlen segítség. A pénzértékek rendezésére elvben csak a birodalmi békét követően¹⁵ számíthattak a rendek, ami más szavakkal az infl ációs veretek kényszerárfolyamának fenntartását jelentette.

Mielőtt táblázatos formában áttekintenénk a március 15-én kelt pátensben foglalt, illetve a soproni országgyűlésen elfogadott pénzértékeket, a veretek nevét kell tisztáznunk. Mind a 60 krajcár névértékű, tallérszerű veret, mind a kétszerese – a 120 krajcár névértékű fi zetési eszköz – új pénz volt; ausztriai 75 krajcáros, illetve 150 krajcáros forgalmi értéküket 1621. szeptember 14-én tették¹⁶ közzé. A névértéküknél magasabbra emelt forgalmi értékük megtévesztő, ugyanis egyikük sem volt valódi ezüstpénz, mindkettő az infl ációs monéták sorába tartozott.

Gyenge minőségüket mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a keresett és a dél-

13 Pálffy Géza: Egy elfelejtett kiegyezés a 17. századi magyar történelemben. Az 1622. évi koronázó diéta Sopron- ban. In: Egy új együttműködés kezdete. Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés. Szerk. Dominkovits Pé- ter–Katona Csaba. Sopron–Bp. 2014. (Annales Archivi Soproniensis 1.) 20–21.

14 Győr vármegye 1622. április 22-én tartott közgyűlésén hirdette ki. Gecsényi Lajos: Győr vármegye ne- mesi közgyűlési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái. II. 1617–1626. Győr 1995. 34–35.

15 Bérenger–Kecskeméti: i. m. 65.

16 „Für diesesmal seyn obbemelte Müntz-Sorten de novo in ob specifi cirten Werth, beynebens die nach- folgernde silberne Müntz höher gesetzt, und gesteigert worden; Als die Käyserl. neue Gulden-Thaler (darinnen 60. stehet) pr. 10 Schilling: Die neuen 2. fl . Gulden-Thaler (da 120. stehet) pr. 20 Schilling.”

Codicis Austriaci ordine alphabetico compilati pars 2. Wien 1704. 27. (A szövegben említett „Schilling”-ből 1 = 7,5 krajcár.) (a továbbiakban: Codex Austriacus II.).

INFLÁCIÓS PÉNZFORGALOM TÖRVÉNYES SEGÉDLETTEL 151 német térségben elterjedt 60 krajcáros előd¹⁷ – a Reichsgulden¹⁸ – forgalmi értékét jó két héttel korábban nem 75, hanem 172 krajcárban¹⁹ állapították meg. Mivel a 48, a 24 és a 12 krajcáros váltópénzek névértéke és a forgalmi értéke azonos volt, nyilvánvaló, hogy ezeknek a vereteknek a minősége – az új 3 krajcárosokéval együtt – még az infl ációs 60 és 120 krajcáros „Guldentaler”-ekénél is silányabb volt.

A 48, a 24 és a 12 krajcárosok névértéke magyar szemmel szokatlannak tű- nik, s nehezen illeszthető a Magyarországon és az Erdélyi Fejedelemségben ha- gyományos, 100 dénáros kamarai vagy magyar forint szerinti számítási pénz- rendszerbe. Ausztriában, illetve a délnémet térségben azonban nem okozott gondot a névértékük, mert mind a három címlet osztható volt 4-gyel és 3-mal is, így beleillett az 1 Batzen²⁰ = 4 Kreuzer, illetve az 1 Groschen = 3 Kreuzer sze- rinti számítási módba.

Pénzértékek a bécsi pátens, illetve a soproni országgyűlés szerint 1622-ben Pénzek neve Uralkodói pátens

(Bécs, 1622. márc. 15.) [3 krajcár = 4,5 dénár]

Országgyűlési végzés (Sopron, 1622. 77. tc.) [3 krajcár = 4,0 dénár]

dukát (aranyforint) 405 krajcár = 607 ½ dénár [ : ] imperiális tallér 270 -„- = 405 -„- [ : ] új 60 krajcáros 75 -„- = 112 ½ -„- 100 új 120 krajcáros 150 -„- = 225 -„- 200 48 krajcáros 48 -„- = 72 -„- 64 24 krajcáros 24 -„- = 36 -„- 32 12 krajcáros 12 -„- = 18 -„- 16 3 krajcáros 3 -„- = 4 ½ -„- 4

17 A 60 krajcár névértékű – Guldiner néven is ismert – ezüstpénzt az 1559. évi birodalmi pénzrendelet értelmében verték igen jó minőségű – 931‰-es – ezüstből. Friedrich Frhr. von Schrötter: Wörterbuch der Münzkunde. Berlin 1970⁽²⁾.556. Nürnbergi veretének elő- és hátlapjára lásd 15. tábla, 258. sz. Ba- jorországi változatára lásd Wolfgang Heß–Dietrich Klose: Vom Taler zum Dollar 1486–1986. Mün- chen 1986. 72.

18 Heß–Klose: i. m. 69.

19 Codex Austriacus II. 27. (28. August. 1621.)

20 A „Batzen” pác, patz néven Nyugat-Magyarország pénzforgalmában is előfordult. Horváth Tibor Antal: Régi magyar pénznevek. Numizmatikai Közlöny 52–53(1953–1954). 19. (a továbbiakban Hor- váth: Régi magyar); Huszár: Habsburg-házi 50. A „Batzen” garas típusú váltópénz, lásd Friedrich von Schrötter: i. m. 63–64.

152 ^{BUZA JÁNOS} A 48 krajcáros és az alacsonyabb névértékű krajcárveretről meg kell említe- ni, hogy látszólag egy régebbi, kiváló minőségű tallér törtrészeinek feleltek meg.

A 48 krajcáros veret névlegesen 2/3 része, a 24 krajcáros pedig 1/3 része, továbbá a 12 krajcáros veret 1/6 része, illetve a 3 krajcáros garas 1/24 része volt a 72 krajcár értékű, Reichsguldiner néven ismert, súlyos – 27,5 gramm színezüstöt nyo- mó – tallérnak, amelyet az 1551. évi birodalmi pénzrendelet²¹ nyomán bocsátot- tak ki. A névleges és a valós pénzértékek 1622-ben azonban már annyira távol álltak egymástól, hogy a hajdani 72 krajcárt érő ezüsttallérhoz képest az új krajcárér- tékű veretek inkább a rézpénzek közé tartoztak.

E rövid kitérőt követően arra kell nyomatékosan felhívni a fi gyelmet, hogy az 1622. évi 77. törvénycikk 2. §-ának értelmezése – „A mostani egyes és kettős,²² valamint az arányosított többi új garasnak pedig ilyen és ekkora értéke a jövő év húsvét ünnepéig tartson” – megkövetelte az 1622. március 15-én kelt pátensben felsorolt pénznemek módosított értékeinek ismeretét.

A kutatás jelen szintjén úgy tűnik, hogy a soproni országgyűlés 1622. évi 77.

törvénycikk 2. §-ába sorolható, értékjelzéssel vert pénzek módosított forgalmi értékének közzétételére nem került sor a törvénykönyveinkben. A vármegyék az 1622. március 15-i leiratnak megfelelően ismertették a pénzértékeket, miként az Győr megye – fentebb említett – közgyűlési jegyzőkönyvének²³ kivonata révén a közelmúltban lett olvasható.

Fokozott fi gyelmet érdemel továbbá az is, hogy a magyarországi pénzértékeket szabályozó, 1622. március 15-i pátens sem önálló, sem előzmények nélküli jogforrásnak nem tekinthető. Formailag követte az 1621. november 1-én ugyancsak Bécsben²⁴ kelt

21 Österreichische Münzprägungen 1519–1938. Bearb. von V. Miller zu Aicholtz–A. Loehr– E. Holzmair.

Wien 1938⁽²⁾. XXXVI.; Heß–Klose: i. m. 62–67.; Thomas Christmann: Das Bemühen von Kaiser und Reich um die Vereinheitlichung des Münzwesens. Saarbrücken 1987. 60–72.

22 Nem kizárt a törvényhozók téves fogalmazása! Az „egyes garas” a névértékkel kibocsátott 3 krajcá- ros volt, a „kettős garas” a 6 krajcáros lett volna, ezt a címletet azonban nem tartalmazza II. Ferdi- nánd 1622. március 15-én kelt pátense. Teljesen nem hagyható fi gyelmen kívül a 6 krajcárosok elő- fordulása, a délnémet térségben vertek rontott minőségű 6 krajcárosokat, Tirolban pedig 1621–1622 fordulóján több mint 800 ezer „Kipper-Sechser” – azaz 6 krajcáros – került ki Hall verdéjéből. Hans Christian Altmann: Die Kipper- und Wipperinfl ation in Bayern (1620–23). München 1976. 271., illetve Heinz Moser–Heinz Tursky: Die Münstätte Hall in Tirol 1477–1665. Innsbruck 1977. 248–252.

23 Gecsényi Lajos: i. m. 34–35.

24 Dominkovits Péter: Iratok a „Wipper- und Kipperzeit” nyugat-dunántúli kutatásához (1621–1625). In: Pénz- történet – gazdaságtörténet. Tanulmányok Buza János 70. születésnapjára. Szerk. Bessenyei József–Draskóczy István. Bp.–Miskolc 2009. 100–101. (Az 1621. november 1-i pátens az 1621. augusztus 28-i, illetve szeptember 14-i osztrák rendeletek nyomán született, vö. Codex Austriacus II. 27.)

INFLÁCIÓS PÉNZFORGALOM TÖRVÉNYES SEGÉDLETTEL 153 pátenst, tartalmilag pedig két korábbi, ausztriai pénzrendelet²⁵ lényeges elemei- nek összevonását tükrözi. Kétségtelen tehát, hogy az 1622. március 15-én kelt pátens – az országgyűlés megnyitása előtt (!) – az ausztriai pénzrendeletekben megszabott pénzértékeket kívánta átplántálni a magyarországi pénzforgalomba.

Történt ez olyan körülmények között, amikor Közép-Európában egyre több rossz minőségű váltópénz és kipper-tallér került forgalomba, következésképpen meggyorsult a magas ezüsttartalmú tallérok, illetve a dukátok árfolyamának²⁶ az emelkedése.

Akkor, amikor a rendek az 1622. évi 77. törvénycikket elfogadták, egyesz- tendei időtartamra legalizálták az 1622 előtt kibocsátott infl ációs krajcárveretek és többszöröseik magyarországi forgalmát. Sőt mi több, a szerény engedménnyel – a 3 krajcáros árfolyamának 4 ½ dénárról 4 dénárra tett csökkentésével – bele- sétáltak egy olyan csapdába, amelyik még rontott az amúgy is sanyarú pénzügyi helyzeten.

A mai olvasóban óhatatlanul felmerül a kérdés: az ország néhány főembe- rén kívül sejthették-e a rendek, hogy a nem egészen egy esztendő távolról sem a zilált pénzügyek rendbehozatalára kellett, hanem vélhetően arra, hogy a hírhedt prágai konzorcium 1622. január 18.–1623. február 16-a között császári beleegye- zéssel²⁷ folytathassa nagyszabású pénzrontó²⁸ tevékenységét, majd az értéküket vesztett veretek beváltásakor – a pénzmennyiség megcsapolásával – megnöveljék az állami bevételeket.

A Hans de Witte nevéhez kapcsolt konzorcium²⁹ kizárólagos joggal vette bérbe az Udvari Kamarától Alsó-Ausztria, Cseh- és Morvaország valamennyi

25 Az 1621. szeptember 14-i és az 1622. január 29-i rendelet nyomán állították össze. Az utóbbi, az 1622. január végén kelt „Fünffte Satzung” szerint „Ein Ducaten pr. 6. fl . 45. Kr.” [= 405 krajcár] – illetve – „Reichs-Thaler zu 4. fl . 30. Kr.” [= 270 krajcár], vö. Codex Austriacus II. 27.

26 A tallér árfolyamának – időnként kismértékű eltéréseket mutató – emelkedését Bécs, München és Nürnberg 1603–1623 közötti adataival szemléltettem. Buza János: Még egyszer a polturákról. Pénztörté- neti tévutunkról helyes irányba. Századok 142(2008). 977–978. (a továbbiakban Buza: Még egyszer a pol- turákról).

27 Az „érmeszerződést” megelőző tárgyalásokon II. Ferdinánd személyesen vett részt. Anton Ernst- berger: Hans de Witte, Finanzmann Wallensteins. Wiesbaden 1958. 94.

28 A konzorcium tevékenységére lásd Huszár Lajos: Bethlen Gábor pénzei. Kvár 1945. 28–29. (a további- akban Huszár: Bethlen Gábor pénzei); Huszár: Habsburg-házi 32.

29 A híres-hírhedt prágai konzorcium külföldi irodalmából ízelítőül: Johann Newald: Die lange Münze in Österreich. Ein Beitrag zur österreichischen Finanz- und Münzgeschichte. Numismatische Zeitschrift 13(1881).

128.; Anton Ernstberger: i. m. 86–108.; Golo Mann: Wallenstein. Frankfurt a. M. 1971⁽³⁾. 237–245.;

Günther Probszt: Österreichische Münz- und Geldgeschichte. Von den Anfängen bis 1918. Wien–Köln–

Graz 1983⁽²⁾. 428–432.; Eduard Šimek: K činnosti moravskych mincoven v dobe de Wittova Konsorcia 1622–

1623. Numismatický Sborník Praha 14(1976). 117–132.; Antonín Kostlán: Dlouhá mince v Cechách.

154 ^{BUZA JÁNOS} verdéjét. Megtiltották a régebbi veretek külföldre vitelét, illetve elrendelték sza- bott áron történő felvásárlásukat a legközelebbi olvasztóműhelyekben. Kitiltot- ták a forgalomból a külföldi pénzeket. Jogot nyert a konzorcium a csehországi bányaezüst kötött áron történő felvásárlására. Tevékenységének kezdetén a kon- zorcium ingyen kapott tekintélyes mennyiségű rezet, illetve ígéretet arra, hogy a későbbiekben elfogadható áron vásárolhatja meg a keresett színesfémet, továbbá mérsékelt áron vehet fát és szenet. Kizárólagos jogot nyertek a bérlők a tört ezüst felvásárlására, s ezt Oberpfalzra is kiterjesztették, illetve biztonsági okból védőőrizet ügyelt a szállítmányaikra. A bérlők viszont kötelesek voltak 150 kraj- cár névértékű³⁰ kettős, 75 krajcáros egyes, illetve 37½ krajcár névértékű fél forin- tosokat és garasokat – azaz 3 krajcárosokat³¹ – előállítani, s természetesen a szer- ződés szerinti bérleti díjat³² megfi zetni. Az utóbbi elengedhetetlenül szükséges volt a hadviseléshez, az udvari kiadások fedezéséhez, a cseh rebellisek megbün- tetését célzó konfi skációs ügyletek lebonyolításához stb.

Bár a bérlők a Magyar Királyság területére is kiterjesztették volna tevékeny- ségüket, ehhez csak részleges uralkodói hozzájárulást³³ kaptak, ami a bevezető- ben említett kompromisszum jeleként is felfogható. Nem tehették rá a kezüket a hazai nemesérc- és rézlelőhelyekre, számos patinás külföldi verde³⁴ mellé nem kaparinthatták meg a körmöcbányait, s Sziléziával szemben Magyarországon csak a tört ezüstöt vásárolhatták fel. A részleges, illetve teljes korlátozások hosz- szúnak tűnő sorát látva sem téveszthető szem elől azonban az, hogy az egyre nagyobb mennyiségben előállított s egyre értéktelenebb pénz egy része keleti irányba is áramolhatott. Ha még azt is fi gyelembe vesszük, hogy a Német-római Birodalom északabbi és nyugati térségeiben már a pénzrontás megfékezésére törekedtek, akkor nyilvánvaló, hogy a rossz pénz nyugat felé egyre nehezebben

Acta Universitatis Carolinae – Philosophica et Historica 1, Studia Historica 34(1989). 101–127.; Ar- nost Klíma: Infl ation in Bohemia in the Early Stage of the 17^th Century. In: Uő: Economy, Industry and Society in Bohemia in the 17^th and 19^th Centuries. Praha 1991. 51–60.

30 Sorrend szerint: Doppelgulden zu 150 Kreuzern, Gulden zu 75 Kreuzern, halbe Gulden zu 37 1/2 Kreuzern.

31 A csehországi verdék valószínűsíthetően 10 milliós nagyságrendben, a morvaországiak csaknem 5 milliós tételben vertek 3 krajcárosokat. Antonín Kostlán: i. m. 111., illetve Eduard Šimek: i. m. 125., 131–132.

32 A szerződésre lásd Anton Ernstberger: i. m. 99–100.; Günther Probszt: i. m. 429.; újabban: Steffen Leins: Das Prager Münzkonsortium 1622/23. Ein Kapitalgeschäft im Dreißigjährigen Krieg am Rand der Katast- rophe. Münster 2012. 65–78., 165–173.

33 Anton Ernstberger: i. m. 102.

34 Prága és Bécs verdéi mellett Kuttenberg, Joachimstal, Brünn, Olmütz, később a sziléziai Neiße püs- pöki verdéje került kezelésükbe. Uo. 100.

INFLÁCIÓS PÉNZFORGALOM TÖRVÉNYES SEGÉDLETTEL 155 talált utat, keleti irányba történő kivitele előtt azonban egy ideig még nem tornyo- sultak akadályok.

Az 1622. esztendő – a prágai konzorciumtól függetlenül – a hazai váltópénz minőségének rontása terén ugyancsak mélyponthoz vezetett, ugyanis a Ferdi- nánd kezéhez visszajutott Körmöcbányáról kerültek ki a legsilányabb magyar dénárok, noha éppen a soproni diéta végzése nyomán „ a magyar pénzt a régi jó ligában” kellett volna³⁵ verni. A pénzrontás legelterjedtebb hordozói azonban nem a magyar dénárok, hanem a birodalomszerte³⁶ mérhetetlenül nagy mennyi- ségben, sok-sok változatban³⁷ vert és az előírt ezüsthányad helyett mind több rezet tartalmazó 3 krajcárosok voltak.

A törvény szerint a „három krajcárral forgalomban lévő garasokat” a nép- nyelv – lengyel mintára – polturáknak nevezte, s mivel sokféle volt belőlük for- galomban, jelzőkkel látta el őket. A korábbi kutatások nyomán³⁸ a jelzős polturák csoportosíthatóak koruk, azaz ó- és új; színük, azaz fehér és barna; méretük, azaz apró és nagy; minőségük, azaz jó és rossz; valamint eredetük szerint, azaz hazai, er- délyi, illetve lengyel; továbbá idesorolhatók még – az újabb közlések eredménye- ként – a bitkoczi,³⁹ a brigai, a keresztes és az oli⁴⁰ polturák. Az igen gyenge minőségű,

„apró fejes polturák” is sziléziai veretek, pontosabban tescheni 3 krajcárosok⁴¹

35 Huszár: Habsburg-házi 33–34., 55.

36 A legális pénzverőházak mellett zugverdék, régebbi megfogalmazás szerint „dugott verdék” kezdték meg s folytatták működésüket. Uo. 31. Pontos számuk megállapíthatatlan, 1621–1623 között Türin- giában mintegy 50 zugverde működése valószínűsíthető. Lásd Wolfgang Steguweit: Geschichte der Münzstätte Gotha vom 12. bis zum 19. Jahrhundert. Weimar 1987. 48.

37 A részletesen feldolgozott, illetve ismertetett éremleletek tárgyi bizonyítékai a számos változatnak.

Niklot Klüßendorf: Der Münzschatz von Herborn zur Kipperzeit in der Grafschaft Nassau-Dillenburg. Mar- burg 1989. Az egykori Wilkau (Wilków, Szilézia) városi lelet 3722 veretet, zömmel 3 krajcárosokat és 1/24 tallérokat tartalmazott. Wilkauer Groschenfund. Berliner Münzblätter 6(1885). nr. 58–59. 562–

575.; Marta Męclewska–Andrzej Mikołajczyk: Skarby monet z lat 1500–1549 na obszarze PRL. Inventarz.

Warszawa 1983. 106–109. Mindkét leletet bővebben ismertettem, Buza: Még egyszer a polturákról 983–

985.

38 Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619–1629. Kassa 1943. 302–304. (a továbbiakban Kerekes: Bethlen Gábor); Huszár: Bethlen Gábor pénzei 47–51.

39 Ez utóbbira lásd Kerekes György: Nemes Almássy István kassai kereskedő és bíró üzleti, köz- és családi élete.

Kereskedelemtörténeti egyedirat. Bp. 1902. 171. A „bitkoczi” poltura identifi kálására lásd Huszár Lajos: A bitkowsky poltura. Numizmatikai Közlöny 84–85(1983–1984). 69–71.

40 Buza János: Sziléziai Kipper-veretek Felső-Magyarország pénzforgalmában. In: Emlékkönyv Bíró-Sey Katalin és Gedai István 65. születésnapjára. Szerk. Bertók Krisztina–Torbágyi Melinda. Bp. 1999. 356–369.

41 Buza János: Tescheni három krajcárosok voltak a „fejes, apró polturák”. Numizmatikai Közlöny 106–

107(2007–2008). 97–100.

156 ^{BUZA JÁNOS} voltak. E monéták a kellő fogódzó hiányában még azonosítatlan nevű⁴² 3 krajcá- rosokkal együtt léphettek be a magyarországi pénzforgalomba az 1622. évi 77.

törvénycikk értelmében.

A 3 krajcárosok és a velük azonos értékű 1/24 talléros garasok természete- sen nem csak a Magyar Királyság és Erdély területére áramlottak be. Évtizedek- kel korábban – gyenge utánzataikkal együtt – benyomultak a Lengyel Királyság területére is, ahol półtorak⁴³ néven váltak ismertté. Poltura nevű valódi lengyel váltópénzeket csak 1614-től vertek, a 3 krajcárosokat takaró półtorak pénznév azonban már a 16. század végén⁴⁴ jól ismert volt a lengyel nyelvben. A Lengyel Királyságban azért tértek rá saját polturáik kibocsátására, mert a Német-római Birodalomból benyomult 3 krajcárosok kitiltása sikertelennek bizonyult.

A lengyel polturákat 1614–1627 között roppant mennyiségben⁴⁵ verték, s bár nemesfémtartalmukat némileg csökkentették, téves az a nézet, hogy a nagy pénzrontást a Lengyel Királyság veretei idézték elő. Sokkal valószínűbb az, hogy a Felső-Magyarországról Erdélybe hozott „jó öreg, jó ezüstű gazdag”⁴⁶ polturák zöme a tényleges lengyel veretek közül került ki.

A rossz és a jó polturák mellett nagy számban kerülhettek bele a hazai pénz- forgalomba a tételesen csak az 1622. március 15-i pátensben, illetve a megyei közgyűléseken felsorolt középértékű veretek, illetve a 60 és 120 krajcáros kip- per-tallérok. Ez utóbbiakat azonban névértékük szerint csak elvétve említették a kortársak. Annak ellenére történt így, hogy 1622 nyarán már szinte sokallta mennyiségüket egy pozsonyi tudósítás szerzője: „… miulta itt vagiunk, mind wj penz, ugymint uj poltura, 60 és 120 kraiczaros tallerok forognak”.⁴⁷ A „20 schil- linges”-nek⁴⁸ nevezett 150 krajcárost 1623 júniusában még elfogadták Pozsony- ban, de egy idő után valószínűleg a nagy címletű infl ációs veretekkel együtt a rossz tallérok közé sorolták.

42 Buza János: Kipper-pénzek a mérlegen. Az 1620-as évek infl ációjának két szakasza. Századok 134(2000).

889. (a továbbiakban Buza: Kipper-pénzek).

43 półtorak = másfeles, azaz másfél lengyel garas értékű pénz.

44 Wizerunk y szacunek mynic wszelakich cudzoziemskich, iáko ktoré w Koronie Polskiéy bráné y wydawáné bydz máią: Vczynjony przez slawnego Kaspra Rytkiera, … Komentarzem opatrzyl Dr. Ryszard Kiersnowski. W Warszawie 1965. Részletesebben lásd Buza: Még egyszer a polturákról 969–971., 998.

45 Több százmilliós az 1623–1627 közötti kibocsátás. Andrzej Mikołajczyk: Einführung in die neuzeitliche Münzgeschichte Polens. Łódż 1988. 72.

46 Maros-Vásárhelyi Nagy Szabó Ferencz memoriáléja. In: Erdélyi Történelmi Adatok. I. Szerk. Gróf Mikó Imre. Kvár 1855. 140. (a továbbiakban: Nagy Szabó Ferencz memoriáléja).

47 Pozsony, 1622. június 14. MTA Könyvtára, Kézirattár, Horváth T. A. hagyatéka Ms. 5260/14.

48 „… az sima 20 ßgest is elveszem, extra vas tallér…” – pozsonyi polgár Nagyszombatba küldött leve- léből. Pozsony, 1623. június 11. Nagyszombati Állami Levéltár (Štátny archív v Trnave), Nagyszom- bat város lt., Missiles.

INFLÁCIÓS PÉNZFORGALOM TÖRVÉNYES SEGÉDLETTEL 157 A gyenge minőségű kipper-pénzek forgalma természetesen nem korlátozó- dott Nyugat-Magyarországra, viszonylag gyorsan eljutottak az ország keleti ré- szébe és Erdélybe is. Kitűnik ez Bethlen Gábor 1622 márciusában kelt követuta- sításából, amelyben a fejedelem II. Ferdinánd és a lengyel uralkodó rossz pénzeivel⁴⁹ indokolta a portai adó megküldésének nehézségeit. A teljesség igénye nélkül utalhatunk arra, hogy 1622-ben és 1623-ban Bethlen is élt a silány minő- ségű krajcárok kibocsátásával. Polturának⁵⁰ nevezett 3 krajcárosát⁵¹ joggal ma- rasztalták el a kortársak, 24 krajcárosa pedig a hírhedten rossz pénzek⁵² egyike volt. Kétségtelen, hogy a pénzügyi zavarok kiváltotta elégedetlenséghez⁵³ a feje- delmi veretek is hozzájárultak, közép-európai mérce szerint azonban csak egy cseppet jelentettek a tengerben. Az 1622. évi soproni országgyűlés kezdetét meg- előző hetekre-hónapokra visszatekintve azt láthatjuk, hogy Felső-Magyarorszá- gon már a diéta előtt áruforgalmi zavarokat okoztak a tévesen polturáknak neve- zett infl ációs 3 krajcárosok, illetve az a tény, hogy különböző minőségű váltópénzek, köztük magasabb ezüsttartalmú, valódi lengyel polturák is forga- lomba kerültek. Nemcsak a köznép elégedetlenkedett a drágaság, illetve a pénz- értékek körüli bizonytalanságok miatt, hanem a legfelsőbb szinten is pattanásig feszültté váló ellentétek alakultak ki.

Ismeretes, hogy Bethlen Gábor és Kassa elöljárósága között heves szóvál- tás zajlott le 1622 márciusában, amikor a fejedelem a drágaság miatt, Alvinczy Péter – a neves prédikátor – pedig a rossz pénz⁵⁴ miatt fakadt ki.

49 „Magyarországban, az egész Német- és Lengyelországban mely rossz pénzzel éljenek mostan, im mindenféle tallért, garast küldtem neki, azokat magával vigye be, mutassa meg Ferdinánd, mely rossz tallérokat, aranyokat veret lengyel király az szerént mely rossz 60 pénzes garasokat, polturát és dutkát veret, kiken az magok képe fel vagyon metszve; ez az oka, hogy mi is az jó pénznek szerét nem te- hetjük…”. 1622. március 29. Török-magyarkori állam-okmánytár. I. Szerk. Szilády Áron–Szilágyi Sán- dor. Pest 1868. 359. Kívül: „1622. való Konstantinápolybeli követségemről való Instructiom. Tholda- lagi.” Uo. 362.

50 Nagy Szabó Ferencz memoriáléja 140. Részletesebben: Buza János: Egy székelyföldi kalmár a nagy pénzron- tásról. Marosvásárhelyi Nagy Szabó Ferenc visszaemlékezése az 1622. esztendőre. In: Csaba királyfi elárvult népe.

Székely konferencia 2009. október 2–3. Szerk. Takács Péter. Debrecen 2009. (Erdély-történeti Köny- vek 8.) 256–257.

51 Huszár Lajos: Az Erdélyi Fejedelemség pénzverése. Bp. 1995. 15., illetve 108. nr. 416. (a továbbiakban Huszár: Az Erdélyi Fejedelemség).

52 Uo. 15., 107., illetve nr. 410., 411.

53 Imreh István: i. m. 75.

54 Kemény Lajos: A magyar valuta történetéből. Századok 44(1910). 222–223. (a továbbiakban Kemény: A magyar valuta); Kerekes: Bethlen Gábor 302.; Huszár: Bethlen Gábor pénzei 47. Bethlen gazdaság- és pénz- politikájára lásd még: Mráz Vera: Bethlen Gábor gazdaságpolitikája. Századok 87(1953). 512–564.; Zimá- nyi Vera: Bethlen Gábor fejedelem gazdaságpolitikája. Századok 115(1981). 703–713. Az egyre bővülő

158 ^{BUZA JÁNOS} Úgy tűnik, hogy az országot elárasztó,⁵⁵ úgynevezett „új polturák” iránti bizalom 1622 őszére teljesen elillant, miként azt a barsi nemesség 1623 első nap- jaiban írott véleménye tükrözi: „… az uj Polturatol ugj megh idegenedtek” a megyében, hogy a szokásos parancs ellenére sem akarták elfogadni.⁵⁶ Kassán már 1622 tavaszán odáig fajultak a zavarok, hogy a sok hitvány pénz miatt a la- kosság a jónak tartott vereteket is fenntartással fogadta. A város főbírája ekkor a megoldást távolról sem hozó, eperjesi példa követését, azaz mindenféle poltura elfogadtatását⁵⁷ javasolta.

A törvényes végzéseket tekintve Magyarországon az 1622. évi soproni, Er- délyben pedig az 1622. őszi besztercei országgyűlés artikulusai lettek volna a meghatározóak 1623. április 16-ig. Az összeomlás azonban valamivel korábban következett be Kassán és a hozzá közel fekvő felső-magyarországi részeken.

Napja ismeretlen ez idő szerint, de az kétségtelen, hogy a hét vármegye számára 1623 februárjára meghirdetett kassai gyűlést megelőző heves viták, illetve a gyűlé- sen előterjesztett fejedelmi javaslatok⁵⁸ adták meg a kegyelemdöfést az ekkorra már teljesen hitelüket vesztett sziléziai és egyéb infl ációs 3 krajcáros váltópénzek- nek. Bethlent kassai tapasztalatai győzhették meg arról, hogy a többnyire „olÿ polturáknak” nevezett infl ációs veretek elfogadási kötelezettségét hatálytalanítani kell, s ez 1623 húsvétja előtt megtörtént. A számos változatban forgalmazott 3 krajcárosok letételének híre⁵⁹ gyorsan terjedt Kassától keletre, s 1623 júniusának

Bethlen-irodalomra lásd még: Bethlen Erdélye, Erdély Bethlene. A Bethlen Gábor trónra lépésének 400. évfor- dulóján rendezett konferencia tanulmányai. Szerk. Dáné Veronka et al. Kvár 2014. passim.

55 „… az rosz pénzel ugy ell bővitettek ezt a feoldet, hogy sohul egiebet nem lát az ember, chyak affele újonnan keöllt és wertt polturakokat…” – panaszolták 1622. október 31-én, idézi: Huszár: Habs- burg-házi 158–159.

56 Az elutasítás oka az volt, hogy a megyén kívül „semmi marhatt nem vehet[ett] […] az vj Poltwran” a lakosság, a török pedig nyilván nem fogadta el adóra. Péch Antal: Alsó Magyarország bányamívelésének története. II. Bp. 1887. 602. Az igen jó kortársi helyzetelemzés más összefüggésben ugyancsak ismert a szakirodalomban, vö. Huszár: Habsburg-házi 34–35., 158.

57 „Mivel hogy ighen nagj fogiatkozas vagion az penz mia, ugi hogi immar az iot sem veszik az sok hitvan penz mia. Azert mint hogi masuttis, ugi mint Epperiest kj kialtattak, hogy mindenfele poltura- kot el vegienek.” 1622. április 23. Kassa város lt. (Archív mesta Košice), Prot. delib. pag. 122. A fel- ső-magyarországi városok pénzpolitikájára lásd H. Németh István: Várospolitika és gazdaságpolitika a 16–17. századi Magyarországon. II. Bp. 2004. (Doktori Mestermunkák). 113–124.

58 Bethlen kassai gyűlésen előadott javaslatai keltezetlenek, s a forrás közlésekor kassai tartózkodásának ideje sem volt ismert. Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor fejedelem uralkodása történetéhez. Történelmi Tár 1879. 448–452.

59 Részletesebben lásd Buza: Kipper-pénzek 896–899.

INFLÁCIÓS PÉNZFORGALOM TÖRVÉNYES SEGÉDLETTEL 159 elején, amikor a gyulafehérvári országgyűlés becikkelyezte⁶⁰ a poltura forgalmá- nak tilalmát, vélhetően már az ismert tényállást rögzítette.

1623 februárjára a Dunántúlon is az összeomláshoz közelített a „közönsé- gesen polturáknak nevezett” új garasok – más szóval az infl ációs 3 krajcárosok – forgalmazása. A tévesen polturáknak nevezett infl ációs 3 krajcárosok érték- vesztésével 1623 tavaszán véget ért a gazdaságot szétziláló pénzrontás első szakasza. Nyár elején egy Nagyszombatból Pozsonyba küldött levél szerint⁶¹ „itten és főképpen Nyitra vármegyében az császár és egyéb új polturáknak semmi keletek nincsen, mivel moneta Hungarica és antiqui grossi currens”.

A rossz polturák értékvesztése a természetes és a jogi személyek esetében is a pénzvagyon egy részének elúszásával járt együtt. Az osztrák területeken a kip- per-veretek átváltása a pénzvagyon 86,7–87,5 százalékos elvesztését⁶² vonta maga után. A kassai ispotály készpénzének 75%-át vitte el⁶³ a sziléziai veretek átváltása.

Tetemes kára – 2500 forint! – lett Marosvásárhely⁶⁴ krónikásának, ennek több- szörösét vesztette el Kassa igen tehetős⁶⁵ kalmárja. Sopronban, Lackner Kristóf nejének hagyatékában a tallérok és a dukátok voltak a nagy értékű fi zetési eszkö- zök, de a 11 fontot és 20 latot nyomó „hosszú pénz” jelzi, hogy az igen művelt⁶⁶ városi lakosok sem tudták elkerülni a pénzrontásból⁶⁷ eredő veszteséget. A betű- vetéshez nem értő lakosság kiszolgáltatottsága pedig nyilvánvalóan még nagyobb

60 Gyulafehérvár, 1623. május 14.–június 6. Art. V. Erdélyi Országgyűlési Emlékek. VIII. (1621–1629).

Szerk. Szilágyi Sándor. Bp. 1882. 127.

61 Szilágyi János (= Joannes Zilagi) levele, 1623. június 22. Pozsony város lt. (Archív mesta Bratislavy), 9618/N. 2532. Vö. Štefan Kazimír: Infl ácia na Slovensku v rokoch 1619–1625. Numismatické Listy 31(1976). 147.

62 Johann Newald: i. m. 124.; Rudolf Geyer: Münz- und Geldgeschichte seit der Mitte des 14. Jahrhunderts. In:

Materialien zur Geschichte der Preise und Löhne in Österreich. Hrsg. A. F. Pribram. Wien 1938. 40.

63 „Az Ispotalibely tisztviselők suplikálnak azon, hogi az minemű rosz pénz, oly, brigay vagion az tiszt.

ladajokban, azzal mit cselekedgiünk, mert nincs mitt költenünk. Deliberatum: Adgiak be az Müzhaz- ba, mit tehetünk rola, hogi ha vesztenek rajta, mert csak egi denárban veszik be.” Kassa, 1623. június 25. Kassa város lt., Prot. delib. 223/v. Rövidített változatára lásd Kerekes György: Kassa város jegyző- könyveiből. Történelmi Tár 1908. 98.

64 „Nékem süle oda harmadfél ezer forintom, midőn eszembe vőn magamat.” Nagy Szabó Ferencz memo- riáléja 141.

65 Kassa város lt., A. S. Fasc. S – Szegedi, nr. 60., vö. J. Újváry Zsuzsanna: Egy kereskedőcsalád metamorfó- zisa (A mezőszegedi Szegedi család). In: Óra, szablya, nyoszolya. Életmód és anyagi kultúra Magyarországon a 17–18. században. Szerk. Zimányi Vera. Bp. 1994. 37.

66 Lackner Kristóf műveltségére lásd Lackner Kristófnak, mindkét jog doktorának rövid önéletrajza. A szöve- get gondozta és fordította, a jegyzeteket, a bevezető tanulmányt és a mutatókat készítette Tóth Ger- gely. Sopron 2008.

67 Dominkovits Péter: Egy gazdag városvezető, Lackner Kristóf polgármester javai (Végrendeletek, hagyatéki és vagyonleltárak, osztályok 1591–1632). Sopron 2007. 74.

160 ^{BUZA JÁNOS} lehetett, miként arra az egyik zalai adószedő feljegyzéséből következtethetünk.

Mivel sem aranyat, sem tallért nem kapott a jobbágyoktól, így folytatta: „… ha penigh Chiaszar garassat kerek tölük, azt mondgiak, eők bizoni nem tudgiak, melljk Chiaszare s melljk kiralje, mert eö irast nem tud, eö elöttök egik olljan, mint az masik”.⁶⁸

A tévesen polturáknak nevezett, rontott minőségű 3 krajcárosokat követő- en II. Ferdinánd pozsonyi,⁶⁹ illetve Bethlen kassai, munkácsi és nagybányai gara- sai⁷⁰ sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, így 1625 végéig, pontosab- ban az értékálló új pénzek kibocsátásáig monetáris téren még keserves időszak várt Magyarország és Erdély lakosságára.

68 Részlet a Pozsonyi Kamarához küldött levélből, 1623. március 28. Horváth: Régi magyar 13.

69 Huszár: Habsburg-házi 63–64.

70 Huszár: Az Erdélyi Fejedelemség 15–16., 22. II. Ferdinánd és Bethlen gyenge minőségű pénzverésének párhuzamára lásd Angyal Dávid: Bethlen Gábor életrajza. Bp. 1899. 66.