Telekesy István püspök szerepe az egri vár 1710. évi feladásában

(1)

TELEKESY ISTVÁN PÜSPÖK SZEREPE AZ EGRI VÄR 1710 ÉVI FELADÁSÁBAN

Dr. SZÁNTÓ IMRE

Az egri vár — mint ismeretes — a török időkben a legnevezete- sebb végvárak közé tartozott, Rákóczi korában pedig mind a Felső-Ma- gyarországon, mind a Duna—Tisza közén folyó hadműveletek szem- pontjából elsőrangú stratégiai fontossággal bírt. A fejedelem Munká- cson kívül legszívesebben Egerben tartózkodott és a várat De Riviére francia hadimérnök térvei szerint jól megerősítette. Rákóczi Ferenc Eger védelmi rendszerére vonatkozó, Bercsényi Miklóshoz küldött em- lékiratában Eger várát különösen azért féltette, m e r t Vass Sándor pa- rancsnokot „felettébb okos"-nak tartotta, s éppen azon gondolkodott, hogy valami ürügy alatt „kiigazítsa" őt a várból. Réthey Ferenc alparancsnokot pedig kétes jellemű embernek tartotta. A papok megzabolá- zására csak Szentpétery Imre dandárparancsnokot vélte alkalmasnak.

Határozottan azt követelte, hogy a papokat ne fogadják be a várba „az egy vén püspökön (Telekesy Istvánon — Sz. I.) kívül," kinek hűségé- ben megbízott a fejedelem, sőt úgy tartotta, hogy éppen akkor „fordí- t a n á elméjét az ártalomra", mikor észrevenné, hogy gyanús szemmel nézik és kételkednek benne [1].

Vass Sándor brigadéros halála után Rákóczi 1709 áprilisában az egri várat, ezt a fontos stratégiai jelentőségű helyet, P e r é n y i Miklós kezére bízta [2], A f e j e d e l e m n e k nyomós okai lehettek arra, hogy a papokat kitiltotta Egerből. De mikor a pestistől való félelmükben bebo- csátásért könyörögtek, kinyittatta előttük a kapukat. Perényi várpa- rancsnok azonban az Egerbe menekült világi papokat és szerzeteseket allandóan szemmel tartotta.

1710 szeptember 23-án elesett a szabadságharc legerősebb védő- bástyája, Érsekújvár, s vele egész Nyugatmagyarország. A nyomasztó h í r r e a kurucok ellenállása még inkább meggyengült; az ellenség gyors ü t e m b e n nyomult előre. A szabadságharc a Kassa—Eger—Szolnok vo- naltól keletre eső országrészbe szorult vissza. A k u r u c hadsereg már nemcsak a támadó hadműveletekre, hanem az aktív védelemre is kép- telenné vált. Rákóczi minden reményét a nemzetközi helyzet kedvező fordulatában, az orosz segítség megérkezésében vetette. A fejedelem a remélt orosz segítség megérkezéséig igen fontos szerepet szánt Szolnok és Eger várának. Szolnok feladata a délvidéki „rácok" megfékezése, Eger- nek pedig Felső-Magyarország, illetve az ország északkeleti részébe szo-

(2)

ruló kurucság oltalmazása, s mindkettőnek a tiszai átjárás biztosítása ie^t volna [3]. Rákóczinak az volt a haditerve, hogy odahagyván a me- zőt, a lovas hadakat is a várakban, erősségekben csoportosítja, és lé-

pésről-lépésre megvédelmezi azt a kis kuruc országrészt, amely m á r csak a Tiszatói a Beszkidekig t e r j e d t . Ennek végső bástyái Szolnok, Eger, Kassa és Munkács várai voltak.

Közben Cusani őrgróf lovassági tábornok m e g t á m a d t a a Tisza-vo- nalat. De Viard hadosztálya a Boldva mentén és a Sajó völgyében gyor- san vonult előre. P e r é n y i Miklós egyidejűleg értesítette Károlyi Sán- dort és Bercsényi Miklóst Eger körülzárásáról. Bercsényi azt tanácsol- ta neki, hogy a siroki és hajnácskői hajdúkat vigyék Egerbe. A császá- riak azonban megakadályozták, hogy segítő csapatok jussanak be a vár- ba. Wallis gróf n é m e t csapatai H a t v a n felől úgy elárasztották Heves megyét, hogy a r e n d e k az 1710 október 10-én tartott közgyűlésen be-

hódoltak a császárnak és engedelmesen megfizették a kivetett hadi- sarcot [4].

A császári csapatoknak ez a gyors és v á r a t l a n támadása meghiúsí- totta Rákóczi m i n d e n jól kigondolt haditervét, s lehetetlenné tette, hogy a tiszántúli h a d a k k a l egyesülve Szolnok és Eger között kedvező védelmi állást foglaljon el. De Viard Miskolc tájékáról portyázó csa- patokat küldött ki, hogy szükség esetén elvághassák a k u r u c felmentő

s er e g útját. Cusani m á r a Tiszánál állott, hogy kierőszakolja az átke- lést [5]. Az igen jól megerősített szolnoki v á r a t Csajághy parancsnok

alig néhány napi védelem után, október 17-én feladta a császáriaknak.

Eger felmentése stratégiailag n e m volt többé kivihető.

Szolnok feladása u t á n Eger védelmi jelentősége még fontosabbá vált a fejedelem és a szabadságharc számára. Rákóczi most, a végső erőfe- szítések napjaiban n a g y o n számított Egerre; ragaszkodott m i n d e n áron való megtartásához. De hiába könyörgött Perényi Miklós várkapitány a fejedelemhez, Bercsényihez és Károlyihoz írt leveleiben, hogy küld-

jenek segítséget, kérésének m á r n e m tudtak eleget tenni. A fejedelem tisztában volt Eger veszélyeztetett helyzetével, de nem segíthetett r a j - ía. mert már akkor az Eger felé vezető közlekedési vonalakat minde- n ü t t elvágta az ellenség és megtörte a kurucok gyenge ellenállását. Ká- rolyi Sándor H a j d ú n á n á s n á l , Eszterházy Antal Szerencs és Sárospatak

környékén várakozó állást foglalt el [6|.

Cusani a szolnoki olcsó és g y o r s siker u t á n azonnal Eger felé fordult, míg másfelől Wallis gróf ezredes csapatai igyekeztek a vár ostro- mához. Perényi Miklós v á r k a p i t á n y jelentéséből t u d j u k , hogy az ellen- ség főereje az előcsapatok megjelenését követő napokon, október 24-én érkezett a vár alá. Az Eger városi sereg, amolyan tessék-lássék csete- p a t é után. még aznap labanccá lett. A polgárság még ugyanazon a napon behódolt a császári csapatoknak. A hódolás céljából a ferencrendi elöljárót, a plébánost és több szerzetest küldtek ki a császáriak tábo- rába. Itt maga Telekesy István püspök vette kezébe a behódolás ügyét.

Czcbor Alfréd polgári történetíró 1929-ben ezzel kapcsolatban a kö- vetkezőket í r j a : ,,A behódolás t é n y e miatt t e h á t legkevésbé sem érheti gáncs a nehéz helyzetbe jutott várost. S ép kevéssé a Rákóczihoz kez-

(3)

dettől fogva súlyos viszonyok között is tántoríthatatlanul hű, de most a kényszerítő körülmények nyomása alatt legjobb kivezető utat kereső agg Telekesy István püspököt, akinek szükségképpen a polgársággal egyetért őleg kellett eljárnia s mint főpapnak, a császáriak jóakaratá- nak m e g n y e r é s e végett, a behódolás ügyét kezébe vennie" [7],

A polgári és klerikális történetírás igyekszik mentegetni, illetve eltusolni Telekesy püspöknek Eger feladásában játszott szerepét. Az.

erre vonatkozó okmányokat, — bár ismeretesek, voltak előtte, — egy- általán nem, vagy csak töredékesen közölte. Egyrészt figyelmen kívül hagyta De Viard, gróf Wallis Ferenc császári ezredes és gróf Croix csá-

szári tábornok bizonyságleveleit Telekesy István püspöknek „őfelsége iránt tanúsított különös és példás jóindulatáról", midőn a „rebellis"

katonaságot — a várvédő kurucságot — hathatósan arra buzdította, hogy Eger várát a császáriaknak minél gyorsabban a d j a át Másrészt pedig elhallgatta I. József császár 1711. március 6-án kelt kegyelmi dip- lomájának indokló részét, amelynek alapján a felségsértés vádjával il- letett egri püspököt minden előbbi méltóságába és jószágába vissza- helyezve rehabilitált [8]. Ezeknek az okmányoknak a közzététele és fi- gyelembe vétele sok vonatkozásban módosítja Telekesy István egri püs- pöknek a Rákóczi-szabadságharcban játszott szerepéről alkotott véle- ményünket.

Ismeretes, hogy az egyetlen Rákóczi oldalán álló püspök, Telekesy István is mint hadifogoly került a kurucok közé. Az 1705 szeptemberé- ben tartott szécsényi országgyűlésen a r e n d e k nevében m á r az egri püs- pök üdvözölte a fejedelmet, ő mondotta az ország sátorában az ü n n e p é - lyes misét a fejedelem eskütétele előtt. Utána Pethes András címzetes püspök, egri káptalani nagyprépost felolvasta az eskümintát, a f e j e d e - lem pedig az egri püspök kezébe tette le az esküt. Rákóczi a senatus tag- jai sorába felvette Telekesy István egri püspököt és Pethes András egri

nagyprépost is [9], Telekesy résztvett az 1707. m á j u s 31-én megnyílt ónodi országgyűlésen is. — mint í r j a — ,,nagy kitelensigemből" [10].

A rendek elhatározták, hogy a távollévő királypárti esztergomi érsek helyett az egri püspököt kérik meg az üdvözlő beszéd tartására. A p ü s - pök erre csak a harmadik üzenet u t á n vállalkozott, de rögtönözve is igen szép beszédet tartott, amikor a f e j e d e l e m a szenátoroktól körülvé- ve megjelent az ország sátorában [11]. Az egyetlen Rákóczi oldalán ál- ló (egri) püspök elsők között írta alá azt a végzést, amely az osztrák h á - zat a magyar tróntól megfosztottnak nyilvánította. Telekesynek az ónodi gyűlésén tanúsított magatartására talán a legjellemzőbb magának a

püspöknek az ország nádorához. Eszterházy Pálhoz intézett levele, ké- sőbbi folyamodványa. Ebben Telekesy többek között így ír: „. . . Én szegény megöregedett lelkipásztor ezelőtt hét esztendővel látván, hogy nemcsak az erdélyi, de a körülöttem lévő püspökségek úgymint váradi, váczi. nitrai, sőt esztergomiak is nagyobb része lelkipásztorok, avagy

püspökök nélkül vannak, hogy mindezek, a magam egri dioecesisem- mel (püspökségemmel — Sz. 1) együtt, a ki 13 vármegyéből áll, lelki föpásztorok nélkül ne m a r a d j a n a k , s a catholica religio (katolikus val- lás — Sz. I.) sok esztendőkig helyre sem állható fogyatkozásokban ne

(4)

essék, megszánván a Krisztus vérével megváltott és mind annyi p ü s - pökségi helyen az oltár s pásztor nélkül hagyott lelki juhoknak so- kaságát. . . sokakban kéntelenítettem n e m annyira velők egyet érteni, mint a r e á m és szegény alattam való egyházi és szerzetes f r a t e r i m r e adózásban a kemény igát viselnem. . . Ónodban nagy parancsolat a l a t t gyűlés h i v a t v á n compareálnom (megjelennem — Sz. I.) kellett n a g y kitelensígemből; meg n e m gondolván, hogy arra az átkozott detroniza- tiora (trónfosztásra — Sz. I.) f a k a d j a n a k . . . én soha őfelsége kegyelmes

urur.k k i r á l y u n k ellen n e m tusakodtam, ellene fegyvert n e m f o g t a m , s most is oly hive vagyok, mint a n n a k előtte, hogy erre a tündéres föld- re csaknem erővel hoztak, melyről testimoniumot (bizonyságot — Sz. I.)

is készek azon főtisztek (Heister, Croix, Viard és Wallis — Sz. I.) adni" [12].

I. József király az ónodi gyűlés trónfosztó határozata kimondása után XI. Kelemen pápához fordult és arra kérte, a d j o n az esztergomi érseknek felhatalmazást arra, hogy a szabadságharchoz csatlakozott egyházi személyek ellen törvényesen eljárhasson. A pápa 1709. augusz- tus 17-én brévét bocsátott ki Keresztély Ágost prímáshoz, amelyben meghagyta minden egyházi embernek, hogy azonnal álljon el Rákóczi ügye mellől. Büntetésül kilátásba helyezte a viselt méltóságtól és j a v a - dalomtól való megfosztást. Ez a magyarázata annak, hogy Telekesy István egri püspök az ónodi trónfosztás u t á n egyenesen távoltartotta magát mind Rákóczitól, mind a szabadságharc más híveitől. Az 1708 november 22-én t a r t o t t sárospataki gyűlésen már meg sem jelent, ami nem kis feltűnést keltett. Az egri püspök ekkor m á r nemcsak maga igyekezett félrevonulni, hanem k á p t a l a n é t és papságát is törekedett visszatartani a szabadságharctól [13].

Keresztély Ágost prímás 1709 december 18-án kelt levelében a Rákóczi p á r t j á n álló és pozsonyi palotájában meg n e m jelent papokat állásuktól és javadalmaiktól megfosztotta. Bár Telekesy később bebi-

zonyította, hogy a maga hűségét még a pozsonyi ítélet előtt jelentette, az elmozdított papok között szerepelt ő is annak ellenére, hogy a rövid határidőre és betegségére való tekintettel nem tudott Pozsonyba utaz- ni [14], De Viard császári tiszt 1710 m á j u s 18-án Rozsnyóról kelt leve- lében í r j a , hogy Telekesynek Keresztély Ágost esztergomi érsekprí- máshoz szóló levelét elküldte és mind az egri püspöknek, mind a k á p - talannak és az egész klérusnak ebben az ügyben előtte ismert á r t a t - lanságát az érsek-prímásnak előadta és figyelmébe ajánlotta [15].

Miután Telekesy István egri püspök elvesztette a szabadságharc kedvező kimenetelében való hitét, igyekezett „hűtlenségét" úgy j ó v á - tenni, hogy érdemeket szerezzen a császáriak előtt. Az egri vár ostromát az első időben Cusani császári tábornok vezette. Gróf Wallis Ferenc

császári ezredes bizonyságlevele szerint az egri püspök, midőn a csá- szári csapatok Heves megye és Eger vára felé közeledtek, nemcsak Cu- sani tábornoknak, h a n e m neki is sietve állt rendelkezésére; szorgasan gondoskodott a császári hadak ellátásáról [16]. Cusani többször megkí- sérelte levél ú t j á n P e r é n y i várparancsnokot és az őrséget rábírni a vár

átadására. Ebben nagy segítségére volt Telekesy püspök is, aki — Wal-

(5)

lis császári ezredes bizonyságlevele szerint — a várparancsnokot és az őrséget titokban beküldött levelek ú t j á n arra buzdította, hogy minél előbb a d j á k át a várat [17]. P e r é n y i várparancsnoknak azonban uta- sítása volt Károlyitól, hogy az ellenséggel való bármiféle levelezés szi-

g G r u a n tilos [18]. Mikor tehát egyes várbeliek először egy szerb kapi- tány, m a j d a városiak megbízásából Cusaninál jártak, s a visszatérő papok által hozott levelet mégis átvették, a várparancsnok felháborodva tiltakozott önkényes eljárásuk ellen, s a két levelet felbontatlanul fél- retette [19].

De közben a klérus kapitulációra felszólító agitációjával kapcsolatban bent a v á r b a n aggasztó t ü n e t e k mutatkoztak. A kapituláns ellen- zék, m e l y Réthey Ferenc alezredes, a vár alparancsnoka vezetése alatt később teljesen ú r r á lett a várban, már az első napon f e l ü t ö t t e fejét.

Réthey alparancsnok, Csala Sándor egri hadbiztos és társaik szembe- szegültek Ferénvivel, s durva hangnemben követelték, hogy illő választ adjon Cusani leveleire, mert — úgymond — „bőrünkben áll" [20]. Pe- rényi várparancsnok azonban ellenállt erőszakoskodásaiknak, s Cusani levelét, melyet szerzetesek hoztak fel a várba, felbontatlanul, a fejedelemhez és Károlyihoz írt saját leveleivel együtt átadta P e t h ő Ferenc főhadnagynak, aki eskü alatt kötelezte magát arra, hogy e l j u t t a t j a azokat a fejedelem kezébe. Pethő azonban „megszédülvén f e j e " , azokat egyenesen Cusanihoz vitte és csapatostól átpártolt az ellenséghez [21].

P e r é n y i n e k tehát még az ostrom megindulása előtt egyetlen napon két árulást is meg kellett érnie; a városi hajdúkét, akik a klérus agitáció]ára átálltak a császáriak oldalára, és Pethő Ferenc főhad-

nagyét. Ugyanakkor s a j á t környezetében is kedvetlenséget, ingadozást és lázongásra való hajlamot tapasztalt. Kettős küzdelem előtt állott;

egyrészt az ostromló császári katonasággal, másrészt, saját engedetlen embereivel kellett megküzdenie. Ezekután érthető, miért írt m á r az ostrom kezdetén „végső desperatiót (kétségbeesést — Sz . I.) ábrázoló"

levelet a fejedelemnek [22]. N e m a vár eredménytelen felkérése után, október 25-én megkezdődött ostrom, vagy Cusani apró bombái nyugta- lanították, h a n e m az említett áruló jelenségek, mint az esetleg meg nem akadályozható kapituláció előhírnökei. Azt kellett ugyanis tapasztalnia, hogy a katonák, különösen a h a j d ú k összesúgnak, tanakodnak és alka- lomadtán szökdösnek a várból, sőt m á r a tisztek is gyanúsan kezdenek viselkedni, mióta Wallis az Egerbe menekült papok és Telekesy püspök segítségével, titkon árulásra csábította az őrséget.

Közben gróf P á l f f y János, a magyarországi császári hadak főve- zére, nagv erővel közeledett. A németek elfoglalták Ónodot, Szendrőt és Tállyát. Szerencsnél felverték a kurucokat, s a Patakon időző Esz- terházy Antalt úgy megszalasztották, hogy a nemes ifjakkal és Rákóczi udvari katonaságával n y a k r a - f ő r e menekült, még a Bodrog hídját is felszedette maga után. De Viard csapatai bevonultak Rákóczi őrizetle-

nül hagyott ősi várkastélyába, Patakra. Bercsényi azt írja Károlyinak, hogy Egernek is nagy „ b o m b á j a " lesz m a j d ez a hír [23].

Az egri vár körüli hadműveleteket bevezető háromnapos bombázás után beállott nyugalmat Perényi Miklós várparancsnok arra használta

(6)

fel. hogy a f e j e d e l m e t október 29-én útnak indított küldönc ú t j á n t á j é - koztassa a várbeli szomorú jelenségekről. Az ebben a megbízatásban eljáró Scarbela h a d n a g y azonban kétkulacsos magatartásával még csak bonyolította a helyzetet. Míg a fejedelem P e r é n y i n e k a m á r említett

„végső desperatiót ábrázoló" levelét olvasta, most a hadnagy úgy t á j é - koztatta, hogy n e m is olyan sötét a helyzet, m i n t amilyennek a v á r - parancsnok azt festi. így aztán a fejedelem n e m látott tisztán. „Isten t u d j a — í r j a K á r o l y i n a k — m i n t van azoknak dolgok" [24].

Mikor pedig Scarbela november 11-én visszaérkezett Egerbe, P e - rényi jelenlétében hangos szóval adta t u d t á r a az összegyűlt tiszteknek és altiszteknek Rákóczi segítséggel biztató üzenetét, háta mögött meg esküdözött, hogy ő bizony ennek a hírét a fejedelmen kívül senkitől sem hallotta. É p p e n hogy azt n e m mondta, hogy az egészet a f e j e d e - lem találta ki a v é d ő k megnyugtatására. Természetes, hogy erre aztán legtöbbjüknek „elesett a szíve". Scarbela t e h á t a fejedelmet hamis é r - tesítésével félrevezette, a várbelieket pedig a valóság feltárásával el- csüggesztette. N e m ok nélkül határozta el a fejedelem — bár már ké- sőn — a kapituláció küszöbén, hogy megtiltja az Egerből való — már

É r s e k ú j v á r n á l is károsnak tapasztalt — f u t á r járást, „mivel oly m e g - unatkozott e m b e r e k e t talál küldeni, akik csak rémítő híreket fognak bevinni" [25].

Cusani hadserege zömével november 6-án elvonult Eger alól Kecs- kemét felé és 10-én Wallis ezrede vette át az ostromot. Ugyanezen a

napon érkezett P á l f f y János gróf, mint a magyarországi hadak főpa- rancsnoka Pestre, s m á r másnap levél ú t j á n felszólította Perényit, hogy késedelem nélkül a d j a fel Eger v á r á t [26]. P á l f f y a várparancsnokhoz intézett e r e d m é n y t e l e n felszólítás u t á n erélyes támadásra határozta el magát. A várvédő tisztek fegyverszüneti kérését válaszra sem méltat- va, Hatvanból és másfelől is megerősítést, Budáról pedig nehéz lövege- ket küldött Eger alá. Ezt megelőzően a császáriak csupán az ostromhoz való előkészületekkel, sánckészítéssel, löveg- és csoport-elhelyezé- sekkei voltak elfoglalva. A várat november közepére teljesen körülzár- ták, a védőket pedig minden külső összeköttetéstől és segítségtől elzárták. Az ellenség november 22-én aztán heves ostromhoz fo- gott [27], Az ostrom megszakítás nélkül egy h é t n é l is tovább tartott. A császári csapatok a Budáról hozott négy mozsárból éjjel-nappal szaka- datlanul ontották a v á r r a a kétszázfontos bombákat. Bár az erős f a l a k - ban ezek alig t e h e t t e k jelentősebb kárt, mégis katasztrofális b a j n a k váltak előidézőivé; a vízhiánynak. A heves bombázás nemcsak a k u t a - kat tette tönkre, h a n e m az odavezető ereket és vízfolyásokat is eltöm- te. Még a védett k a z a m a t á k b a n lévő két k ú t is annyira kiapadt, hogy csak alig két arasznyi sárral elegyes víz m a r a d t bennük [28].

P e r é n y i n e k egy Arndt Á d á m nevű főstrázsamestere még október elején kiszökött a v á r b ó l és felvilágosította az ellenséget, hol lehetne a vizet elvezetni. Míg tehát a r e n d e s kutakat a németek jól irányzott bombáikkal pusztították el, a kazamaták víztartályainak kiapasztásáról a szökevény ú t m u t a t á s a i alapján az azokat ellátó Eger-patak folyásá- nak élvezetesével s elrekesztésével gondoskodtak [29]. A kiszökött f ő -

(7)

strázsamester m u t a t t a meg azt is a labancoknak, melyik a legalkalma- sabb hely aknák ásására. November 24-én a németek hozzá is fogtak a város felőli kapu alatt három akna készítéséhez, s egyidejűleg közvet- lenül a vár körül is sáncokat vontak. Amint Perényi várparancsnok észrevette az ellenség földmunkálatait, r á j u k g y ú j t o t t a a házakat, s a várvédőkkel azonnal ellenaknát kezdett ásatni. De csakhamar félbe kellett hagyniuk az ásást, m e r t nem álltak rendelkezésre hozzáértő em- berek.

Az aknakészítés hírére tovább fokozódott Réthey alparancsnok és a vele egy húron pendülő tisztek erőszakos, durva fellépése, s a várbeli h a j d ú k rémülete és engedetlensége. A főkolompos Réthey egyik durva kifakadása alkalmával Rákóczit, Bercsényit hazugnak nevezte, akik csak á m í t j á k őket az orosz segítséggel. A leghevesebb ostrom napjaiban az ellenség nyílvesszőkkel röpített cédulákat a várba, melyekkel jutalom ígéretével bujtogatta az őrséget a várparancsnok elfogására.

Ekkor már mind a tisztek, mind pedig a h a j d ú k nagyobbrésze Réthey alparancsnok oldalán állottak. Perényi — Réthey szerint — igazán m á r csak ebeknek parancsolt. ,.Semmit sem tartok Nagyságodtul" —- vágta Perényi szemébe alparancsnoka.

Perényi Miklós várparancsnok végülis beadta derekát a kapitulán- sok előtt. November 29-én, azon a napon, amikor a még m i t sem sejtő fejedelem Perényihez szokatlanul kemény hangú levelet intézett, az egri várbástyákon felhangzott a megadás jele. A kapituláció előkészí- tésében és végrehajtásában Réthey alparancsnok és társai voltak a szó- vivők. Wallis a kurucok magyarul írt kapitulációs pontjait a száműze- tésükből visszatért jezsuiták által fordíttatta latinra. A Wallis által ki- kötött pontok (fegyveres kivonulás, kíséret, az ingóságra és ingatlanok- ra vonatkozó határozatok, az amnesztia ügye stb.) lényegileg megegyez- nek Érsekújvár kapitulációs pontjaival.

A vár átadását és a kivonulás napját december 7—8-ára tehetjük.

Réthey alparancsnok zászlók alatt, dobpergés mellett v i t t e a „császár hűségére" a vele tartó magasabb rangú tiszteket és a h a j d ú k a t . Perényi pedig mintegy szász lefegyverzett hűséges h a j d ú v a l és kilenc kisebb- rangú tiszttel elindult a fejedelemhez. Rákóczinak másnap, hogy Mun- kácsról elindult, december 6-án Vámosatyára hozták meg Eger elesté- nek hírét, mégpedig abban a formában, ahogy Emlékirataiban olvas- h a t j u k : „ . . . a z t a kellemetlen hírt kaptam, hogy lovashadtest érkezett Eger alá, megadásra szólította fel a várat, az odamenekült kanonokok megvesztegették az alparancsnokot és az odavaló tiszteket és megadásra kényszerítették báró Pirinyi brigadérost" [21].

A hír igen leverte a fejedelmet, s még aznap megírta Bercsényinek és Károlyinak is [32], Arról, hogy a kapitulációban a „várba m e n e k ü l t "

kanonokok is közrejátszottak volna, Rákóczi Emlékiratain kívül sehol másutt nem történik említés. E híresztelésre valószínűleg az adhatott okot, hogy az ostrom kezdetén az egri lakosok képviseletében — Tele-

kesy István egri püspökkel az élükön — papok tárgyaltak, az ellenség- gel és intézték a hódolást, s hogy Cusani is részben őket használta fel a Perényihez intézett felszóllításai közvetítésére. De arról m á r mélyen

(8)

hallgatott a polgári és klerikális történetírás, hogy Telekesy püspöknek miiven kiemelkedő szerepe volt az egri vár feladásában. I. József csá- szár 1711 március 6 - á n kelt kegyelmi diplomája, amelyben Telekesy Istvánt visszahelyezi m i n d e n előbbi méltóságába és javadalmába, töb- bek között kiemeli a püspöknek azt az „érdemét" is a császár szolgála- tában, hogy az egri v á r állapotáról és az őrség helyzetéről információk- kal szolgált és hogy h a t h a t ó s a n közreműködött a vár feladásában is [33].

Ha a v á r b a n nem is tartózkodtak az ostrom idején kanonokok, ez a tény egyáltalán nem menti az Eger városában meghúzódó klerikális reakció hazafiatlan magatartását.

Eger város kapitulációjának okát abban a minden r e m é n y t feladó általános demoralizációban k e r e s h e t j ü k , amely a szabadságharc belső ellentmondásainak kiéleződéséből, a klerikális reakció a k n a m u n k á j á b ó l és — döntő módon — a nemzetközi erőviszonyok kedvezőtlen alakulá- sából szervesen következett. A szabadságharc bukásával a döntő aka- dály is elhárult a H a b s b u r g g y a r m a t i rendszer megvalósulása elől. Az egri püspökségből elmozdított Telekesy István helyett I. József király a kalocsai érsekké kinevezett v á r a d i püspököt, Csáky Imrét emelte a püspökségre. Ez n a g y o n megtörte a 78 éves főpásztort, s kérőre fogta a dolgot a királynál. Elismerte, hogy „rosszat" tett, hogy „vétkezett"

és bocsánatért, méltóságaiba való visszahelyezésért esedezett. Végülis a szabadságharc b u k á s a után, Telekesyt egyházi bíróság elé állították

„kuruckodásáért", a bíróság felmentette, mert bebizonyosodott, hogy sem a pápának, sem a császárnak n e m okozott semmi kárt. A pápai ud- var Telekesynek az egri püspökségtől való megfosztását érvénytelen- nek nyilvánította és I. József császár 1711 március 6-án kelt kegyelmi diplomájával ( m a n d a t u m regium) visszahelyezte méltóságába [34].

A katelikus egyház hű segítőként szegődött az uralkodóházhoz és az uralkodó osztályhoz a kizsákmányolás és idegen elnyomás ellen küz- dő népi tömegek fékentartásában.

I R O D A L O M :

Hl A r c h í v u m Rákóczianum, II. 342—343. 1. — 1708 szept. 24.

[2] A r c h í v u m Rákóczianum, II. 470., V. 248. 1., Komáromy András: Perényi Mik- les egri v á r p a r a n c s n o k , Hadtörténelmi Közlemények, 1915, 132. 1., Perényi Miklós Perényi F e r e n c báró és K o r n i s Krisztina fia. A szabadságharc kezde- tén a kurucok elől nagyszőllősi birtokáról Huszt v á r á b a menekült, a vár el- foglalása után állott Rákóczi hűségére. A f e j e d e l e m gyalogos k a p i t á n n y á , m a j d brigadérossá n e v e z t e ki. P e r é n y i 1709 ápr. 22-től a vár 1710 decemberé- ben történt feladásáig Eger p a r a n c s n o k a volt. V. ö. Esze Tamás: K u r u c vité- zek folyamodványai 1703—1710, Bp., 1955. 394. 1.

[3] Czobor Alfréd: TJj a d a t o k Eger v á r á n a k 1710-i történtéhez, H a d t ö r t é n e l m i Közlemények, 1929, 464—465. 1., K o m á r o m y , Perényi Miklós 157. 1., Heckenast Gusztáv: A Rákóczi szabadságharc, Bp., 1953. 117. 1.

[4] Szederkényi N á n d o r : Heves v á r m e g y e története, IV. köt. Eger, 1893, 126. 1.

[5] Komáromy, Perényi Miklós 498. 1.

[6j A r c h i v u m Rákóczianum, III. 187. 1., Komáromy, P e r é n y i Miklós 499. 1.

[7] Czobor, Ű j adatok E g e r v á r á n a k 1710-i történetéhez 470. 1.

[8] Pázmán Alajos: Telekesy István és az egri papnövelde. E m l é k k ö n y v Kis- Apponyi Bartakovics Béla egri érsek a r a n y m i s é j é n e k ünnepére, Eger, 1865.

(9)

113., 215. 1., Leskó József: Adatok az egri egyházmegye történelméhez, IV.

köt. Eger 1908. 485. 1., Gróf Wallis Ferencz cs. ezredes bizonyítja, hogy Tele- kesy a maga hűsegét még a pozsonjä ítélet előtt jelentette.

[9] Márki Sándor: II. Rákóczi Ferenc, Bp. 1907. I. köt. 443. 1., U. o. II. köt., Bp., 1810, 107—108. 1., Csanády László: Telekesy István, Eger, 1912, 91. 1.

L10j Balássv Ferenc: Adatok Telekesy István egri püspök életrajzához, Magyar Sion, II. évf. Esztergom, 1864, 404. 1.

[11] Márki, II. Rákóczi Ferenc, II. köt. 5—6. 1., Áldásy Antal: Az 1707. évi ónodi országgyűlés története, Századok, 1895, 631. 1.

112] Balásy, Adatok 404. 1., Leskó, Adatok, IV. 486—490. 1.

[13] Csanády, Telekesy 108—111. 1.

[14] Leskó, Adatok, IV. 485—486. 1., Egri érs. lt. Acta i n t r a n e o r u m , rakt. sz. 157.

Nr. 944. Acta Tempore Installationis D. Exc. Emerici Csáky Archi-Episcopi Colocensis in Episcopatum Agriensem v i v e n t e adhuc D. Steph. Telekesy. Nr. 18.

[15] Egri érs. lt. Acta i n t r a n e o r u m , rakt. sz. 157. Nr. 944. Acta Tempore Installa- tions D. Exc. Emerici Csáky Archi-Episcopi Colocensis in Episcopatum Ag- riensem vivente adhuc D. Steph. Telekesy. Nr. 2.

[16] U.o. Nr. 18.

[17j U.o. Nr. 18. „ . . . hostilem C o m m e n d a n t e m et Garnizon per suas oculte t r a n s - missas Literat a m efficaciter e x h o r t a t u s sit, ut considerando H a j d o n e s q u a sub- diti erga Illustrissimum et Reverendissimum Dominum s u u m debite e x h i - b e n d a m submissionem, se citius t r a d a r e , et arcem Agriensem nobis cedere h a u d iormidaverint".

[18] A r c h í v u m Rákóczianum, III. 314. 1.

[19] Czobor, Ű j adatok Eger v á r á n a k 1710-i történetéhez 467—468. 1.

[20] A r c h í v u m Rákóczianum, III. 314. 1., Czobor, Ü j adatok Eger v á r á n a k 1710-i történetéhez 467—468. 1.

[21 j Czobor, Ű] adatok Eger v á r á n a k 1710-i történetéhez 468—469. 1.

[2^1 Komáromy, Perényi Miklós 501—502. 1., Thaly, Rákóczi Tár, II. köt. 363—364.

[24] A a r c h i v u m Rákóczianum, III. 189. 1.

[26] Márki, II. Rákóczi Ferenc, III. köt. 138. 1., Komáromy, P e r é n y i Miklós 504—

506. 1., Archívum Rákóczianum, III. 203., 314. 1.

[27] A r c h í v u m Rákóczianum, III. 205. 1., Czobor, Ű j adatok Eger v á r á n a k 1710-i történetéhez 472—473. 1.

[28] A r c h í v u m Rákóczianum, III, 207. 1.

[29] U. o.

|30] A r c h í v u m Rákóczianum, III. 206. 1., Komáromy, Perényi Miklós 514. 1.

[31] Rákóczi Ferenc Emlékiratai. Ford.: Vas István. Révai kiadás, Bp. é. n. 203. i., A r c h í v u m Rákóczianum, III. 204., 314—319. 1.

[32] A r c h í v u m Rákóczianum, III. 205—207. 1.

[33] Egri érs. lt. Acta i n t r a n e o r u m , rakt. sz. 157. Nr. 144. Acta Tempore Installa- tionis D. Exc. Eemerici Csáky Archi-Episcopi Colocensis in Episcopatum Ag- riensem vivente adhuc D. Steph. Telekesy, Nr. 23. „.. .Gloriosis d e m u m A r m i s nostris appropinquantibus, a p u d Duces eorum, ac Generales nostros, m a t u r e semet insinuasse, et m u l t i f a r i a s respectu suae devotionis ac fidelitatis, erga M a j e s t a t e m nostram debitae declarationes fecisse, o m n e m q u e proptitudinem, s e d u l u m q u e in promovendo servitio nostro, et procuranda Annona, aliisque requisitis adhubuisse, de constitutione Fortalitii Agriensis, et S t a t u Praesidii, genuinas Informationes subministrasse, ac ad deditionem e t i a m eiusdem For- talitii cooperatum fuisse, fidedignas Attestatorias coram nobis in specie pro- ductas r e m o n s t r a s s e t . . . "

[34] U. o., V. ö.: Csanády, Telekesy István 130—131. 1.