1 0 6 KISEBB KÖZLEMÉNYEK.
mány egyszerre szűkül és bővül, szűkül elvileg és bővül tartal- milag. A jövő fogja megmutatni, hogy e széthúzó erővonalak hogyan találkoznak újra. B A R A N Y A I E R Z S É B E T .
KISEBB KÖZLEMÉNYEK.
Pedagógiai tanulságok két egyetemi beszéd nyomán.
Két olyan egyetemi dékáni hivatalos beszéd, egy évnyitó és egy évzáró, jelent meg a közelmúltban rövid egymásután- ban, az egyetemen kívüli körök okulására is, melyekre a ne- velésügy barátainak föl kell íigyelniök. Egyik beszéd, bár csak mostanában látott napvilágot, már tíz évvel ezelőtt, 1923 okt. 24-én hangzott el, mikor a pozsonyi menekült egyetepi megtalálta ú j otthonát és megnyitotta első tanévét Pécsett, a Dunántúl régi műveltségi centrumában, Nagy Lajos közép- kori egyetemének utódjaként és örököseként. És mégis idő- szerű ez a beszéd ma is. Weszely Ödönnek, a pedagógia taná- rának, akkori bölcsészetkari dékánnak gondolatait foglalja macában az egyetemi tanulmányok módszeréről. Pedagógiai eszméi, bár alkalmilag, egyetemi évnyitón öltöttek formát, ünnepi harangszóként hangzanak ki tovább tér és idő távolába is s a szellemi munka apoteózisát zengik olyan korban, mely a világháború utáni évek erkölcsi és gazdasági romlásában, tíz év alatt, a „kultúra válságá"-hoz vezetett. Rendkívül nagyra becsüljük, bogy ma, amikor testi k u l t ú r a és rideg technikai és gazdasági légkör jutnak uralomra a világban és nemzeti életünkben egyaránt, van bátor szó, mely kimondja azt a tételt, hogy bármennyire becsüljük és fontosnak t a r t j u k is az élet materiális feltételeit s a fejlődés gazdasági ténye- zőit, a szebb jövőt csak a szellemi munka segítségével fogjuk kiküzdhetni. Kongruenciában vannak e gondolatok a világ- háború utáni évtized legkiválóbb magyar kultúrpolitikusának, néhai Klebelsberg Kunónak eszméivel és törekvéseivel, ki ha istápolta is a testi nevelést a nemzet egészséges fejlődése érde- kében, a helyzet súlypontját mégis a szellemi munkával szer- zett kultúrfölényben látta. Weszely Ödön egyetemi megnyitó beszéde alaptételének értelmét sohasem f o g j a megzavarni, nagy súlyát és tekintélyét sohasem fogja megingatni semmi- féle hullámcsapás; se gazdasági, se politikai, se kultúrális, se világnézeti válság, mert ez Széchenyi Istvánnak az az örök- érvényű tétele, hogy „a tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma". Ma a kultúrmunkások elproletarizáló- dásának veszélyétől rettegő időben ismét bátorság kell e tétel melletti rendületlen kitartáshoz, s ez az, ami nagyrabecsülést érdemel e professzori beszédben. A tudomány tűzhelyei az egyetemek, a tudománynak azonban nemcsak terjesztői, ha- nem továbbfejlesztői is. Ebbe a tudományt továbbfejlesztő
107 KISEBB K Ö Z L E M É N Y E K .
muukába kívánja az egyetem a maga i f j ú polgárait beve- zetni. Mielőtt minden egyes i f j ú erre az ú t r a lép, haszonnal 'olvashatná — ha már nem hallhatja élőszóval — e dékáni be-
széd gondolatait az egyetemi tanulmányok módszeréről; az önálló munkakörről, melynek prozelitája lesz; eszméket az elő- adások és könyvek szerepéről; a szemináriumokban és labora- tóriumokban érvényesülő munkaközösség elvéről; az aktív munkáról, melyet ki kell fejtenie; az egyetemi tanári karnak az ifjúsággal való együttműködéséről, melynek alapja a köl- csönös bizalom; a tudományos munka akadályairól, melynek leküzdése szociális feladat. A dékáni beszéd melódiájának leg- szebb s főiskolai pedagógiai szempontból legbecsesebb szaka- szai a műveltség és világnézet viszonyáról és az i f j ú erkölcsi jellemének kialakulásáról szólnak, méltóképen fejezik be az egyetemi ifjaknak szánt parainesist, - és e hivatalos beszédet nemcsak tanulságossá, hanem pedagógiai tudományunk és irodalmunk egyik jeles és gazdag munkásságú művelőjének becses irodalmi alkotásává avatják.
Amilyen közvetlenül szólnak az egyetemi i f j ú s á g lelkéhez Weszely Ödön beszédének irányelvei, melyek végeredményben a magyar kultúrélet hagyományainak szentségét védelmezik, oly általános jelentőségű s magas gondolatok sorozatában törek- szik tisztázni Imre Sándornak, a szegedi egyetem volt peda- gógus-professzorának 1933 máj. 29-én tartott évzáró beszéde a hagyomány és nevelés viszonyát. A hagyománynak mint a nevelés tényezőjének magyarázata és védelme nyilvánul e ta- nulmány eszméiben a nevelői gondolkodásnak, a neveléstudo- mánynak legemelkedettebb elméleti magaslatán. Éppen ma, a nevelésügynek, forradalmi korszakában, nőkor az újítás és kísérletezés vágyának meleg vérhullámai öntik el a nevelésről gondolkodók egész sorának, sőt tömegének lelki világát, kü- lönösen értékes a higgadt mérlegelés szava, mely nem vas- kalapos és oktalan konzervativizmussal, de nem is reform- betegségben szenvedve, mindenáron, sokszor többet rombolva, mint helyébe építve, óhajtja folytatni a nevelés művét, — ha- nem hidegen vizsgálódik, minden oldalról megvilágítva, rész- letesen analizálva tárgyalja a hagyomány és nevelés össze;
függésének kérdését. A gyakorlati pedagógust elvi feladatai meglátásában kiválóan megsegíthetik Imre fejtegetései, úgy- szólván röntgenszerűen világítják meg a nevelés munkájának összetett struktúráját, legrejtettebb vonatkozásait, s szinte té- telekbe foglalva fejezik ki a hagyomány és nevelés egymásra- utaltságát. Nincs nevelés hagyomány nélkül, de viszont a ne- velésnek természetes következménye a hagyomány módosulása.
Éppen azért a nevelésnek a hagyományra nézve feladatai van- nak, főképen és elsősorban az, hogy a hagyományok lassú tisztázódását, különböző hagyományok fokozatos kiegyenlítő- dését, a részek különböző hagyományainak egyesülését igye- kezzék elősegíteni. Szerencsés körülmény az, hogy az ú j nem-
1 0 8 I R O D A L O M .
zedéknek a hagyományhoz való viszonyát nevelőihez való viszonya határozza meg. Emellett a nevelés a fokozatos és folyamatos megújulás tudatos szolgája tartozik lenni, melyet- csak úgy segíthet elő, ha maga is folyamatosan megújul, min- dig megőrizve az eleven régi értékeket, mindig beolvasztva újabbakat. Ezt azonban a művelődéspolitikának megfelelő mó- don, intézményesen kell biztosítania. Nevelésünknek úgy kell alakulnia, hogy valóban érvényesítse a hagyományt, a ma- gunk múltjának éltető hagyományait, és kielégítse a mostani szükségleteket, a magunk jelenének égető szükségleteit.
Ez Imre Sándor dékáni beszédének mindenkorra szóló peda-
gógiai tanulsága. gyá.
IRODALOM.
Fináczy E r n ő : Neveléselméletek a X I X . században. Budapest, 1934. A Ma- gyar Tudományos Akadémia kiadása. (N. 8-r., IV + 179 lap.) A r a 4 pengő.
Amit a magyar tudomány számos jelesének, például a magyar irodalom- tudományban Toldy Ferencnek, Heinrich Gusztávnak, Bodnár Zsigmondnak, Horváth Cirillnek, Csaplár Benedeknek, történészeink közül Virág Benedeknek, Szalay Lászlónak, nyelvészeink sorában Simonyi Zsigmondnak, filozófusaink közül Alexander Bernátnak stb. nem engedett meg a sors, hogy életük főművét, egy-egy többkötetes nagy monográfiájukat v.agy összefoglaló tudományos kézi- könyvüket végig kidolgozzák és befejezzék, a z t a magyar pedagógiai világ nagy őrömére megadta a Gondviselés a mai pedagógusnemzedék mesterének s tudo- mányos életünk egyik díszének, Fináczy Ernőnek. Nagynevű tudósunk nevelés- történeti irodalmunk előző kezdetleges korszakának lezártával, több kiváló részletmonografia megírása után, 1901-ben elfoglalván a tudományegyetemen a neveléstudomány tanszékét, nagy h a t á s t kiváltó, századunk tanárjelölt- nemzedékei előtt igen kedveltté lett, klasszikus szépségű egyetemi előadásainak foHománvaként már 1906-ban kiadta neveléstörténeti kézikönyvének I . kötetét, Az ókori nevelés történetét, mely azután .1922-ben második kiadást is ért.
Már ebben az első kötetben teljes fényükben megvoltak szerzőnknek a classica philologiai tudomány területén előzőleg kifejlett jelességei: a szinte matemati- kailag pontos filológusnak, az idealizmus filozófiai eszmevilágában tökéletesen kialakult s megszilárdult világnézettel élő s mindennemű tanulmányait filozófiai szemlélettel szélesítő tudósnak, az alapos és lelkiismeretes történetírónak s a fér.yestollú íróművésznek elsőrendű kvalitásai, miket rendkívül kellemes olvas- mányul szolgáló könyvében művészi előadása mellett az anyag elrendezésének egyszerűségével és világosságával, egyszóval realitásával még közelebb v i t t az olvasó lelkéhez. A magyar művelődéstörténeti irodalomban régóta, a nevelés- történet magyar irodalmában egyáltalában nem jelent meg előzőleg könyv, mely hazai tudományosságunknak oly kiváló nyereségét és értékét jelentette volna, mint szerzőnk említett műve. Mindnyájan, kiket a nevelés ügye s a nevelés
