108"
meg. Ezután az előadó a mérlegre vezetendő könyvvizsgálói záradék jelentőségéről szólott, majd röviden foglalkozott a rendes hites könyv- vizsgálói gondosság és — a végrehajtási rendelet által előírt, de szi-
gorúan nem követhető — személyes eljárás követelményével, mint amelyek a revízió teljesítésének módjára vonatkoznak, végül pedig kiemelte a titoktartás negatív tartalmú kötelességének fontosságát.
Az előadó előadása során behatóan foglalkozott a vonatkozó angol judikatúrával, és ismertette a főbb külföldi jogrendszerek álláspontját.
Az előadás főbb pontjaihoz dr. Beck Salamon ügyvéd, Graber h.
könyvvizsgáló és az elnöklő dr. Blau György ügyvéd szóltak hozzá.
ÜGYVÉDSÉG.
A falu jegyzője. A kir. Kúria egyik legutóbbi ítélete (V.
147-2/1933. sz.) érdekes adalékkal szolgál a községi jegyzők ál- l a l elkövetett műhibák jegyzékéhez. Az eset a következő:
A falusi felek a község pennáját bízták meg azzal, hogy a vételi szerződés megkötése előtt tekintse meg a telekkönyvet.
A jegyző a telekkönyvet megnézte ugyan, abból megállapította, hogy a haszonélvezeti jog törölve van, de m á r a telekkönyvi irattárba nem nézett bele, holott a kir. Kúria ítéleti indokolása szerint ,,az adott esetben nemcsak magát a telekkönyvet kellett volna alpereseknek megnézetniük, hanem a telekkönyv kiegé- szítő részét képező irattárban a felperes haszonélvezeti joga törlésének elrendelésére alapul szolgáló okiratot is tartoztak volna megnézetni, amely esetben pedig azonnal meggyőződhet- l e k volna, hogy a felperesnek haszonélvezeti joga a kereseti
ingatlanra fennáll, erről ő le nem mondott, a telekkönyvi ható- ságnak a törlést elrendelő végzése téves és amennyiben az al- peresek által megbízott községi jegyző a kellő gondosságot ki nem fejtette, mert csak a telekkönyvet nézte meg és megelége- dett az abban foglalt törléssel és nem tekintette be a törlés be- kebelezésének elrendelésére alapul szolgáló okiratot: a meg- bízottnak ez az e l j á r á s a a megbízó alperesek terhére esik." A kifejtettek a l a p j á n a kir. Kúria megállapítván, hogy alperesek (a megbízók) a kellő gondosságot ki nem fejtvén, jóhiszemű szerzőknek nem tekinthetők s így az á l t a l u k kötött jogügylet, amennyiben az a felperes haszonélvezeti jogát sérti, vele szem- ben hatálytalan.
A falu j e g y z ő j e . . . . ez az a sokat vitatott magánmunkálat kérdése, amelyhez bizonyos körök olyannyira r a g a s z k o d n a k a nép egyszerű gyermekei avagy más szóval a vidéki jogkereső közönség érdekében. Egy példa arra, hogy az elméleti és gya- korlati tudás egész harci vértezetével legyen a t a n á c s a d ó felsze- relve, különben a kontár féltudása csak b a j b a és hátrányos hely- zetbe hozza azt a felet, aki az ilyen fél vagy h a r m a d t u d ó s jog- tudományában bízva, mellőzi a hivatottság minden próbakövét k i á l l ó jogászt: az ügyvédet.
Az tény, hogy még az írott jog expressis verbis nem tartal- m a z z a azt a követelményt, amely a kir. Kúria fentebbi ítéleté-
109"
ben jogszabályként van idézve és belátjuk, hogy a községi jegyző, akit a közigazgatási és adóproblémák amúgy is túlontúl igénybe vesznek, nem foglalkozhatik állandóan a jurispruden- tiával és hogy kevés ráérő idejét nem fordíthatja arra, hogy a szinte napról-napra megjelenő ú j törvényeket, rendeleteket és kúriai döntéseket böngéssze, csak azért, hogy az ügyesbajos dolgaikban egy kis jogsegélyért hozzá forduló falusi embereket hiánytalan jogi tanáccsal és hézagmentesen megszerkesztett o k - iratokkal elláthassa.
Ámde talán nem is tartoznék az ilyesmi az egyébként ki- tűnő közigazgatási hivatalnok amúgy is elég széles körben meg- vont feladatai k ö z é ? Talán inkább oly emberre kellene bízni a falusi emberek jogi szükségleteinek kielégítését, aki például — hogy a fenti ítélet t é m á j á n á l m a r a d j u n k — gyakorló jogász l é t é r a ismeri a kir. Kúriának állandóan megismétlődő döntéseit, mely szerint már a telekkönyvi rendtartás 62. §-ának utolsó bekezdé- sére való tekintettel is valamely bejegyzett jog közelebbi meg- határozásai a bejegyzés a l a p j á u l szolgáló okiratból ítélendők meg s ennélfogva aki a telekkönyvi jóhiszeműséget a maga ré- szére vitatja, tekintse meg a telekkönyvi irattárban az illető ok- iratot és szerezzen t á j é k o z ó d á s t mindarra vonatkozólag, ami az ügyletkötés szempontjából releváns lehet. így például egy ugyancsak 1933', évben hozott ítélet (744, ex 1933! sz.) tény- állása szerint a telekkönyvi irattárban elfekvő adásvételi szer- ződés t á j é k o z t a volna a peres felet arról, hogy van-e és ha igen, minő rendelkezés az adásvételi szerződésben a megváltási eljá- rást illetően, mert az a körülmény, hogy mi képezheti adásvétel tárgyát, az adott esetben a megváltási eljárás eredményétől füg- gött; minthogy pedig az illető ügyfél e tájékozódási kötelessé- gét elmulasztotta, ennek a következménye a pervesztés volt.
Az ilyen és hasonló esetek eléggé dokumentálják, hogy a jogtudomány is száz százalékosan képzett s gyakorlatban is ab- szolút verzátus embert kíván meg és ép úgy, mint a falusi bor- bély aligha alkalmas a foghúzáshoz, hanem ahoz med. univ.
orvos szükséges, ép így a félig-meddig való tudásnak és a vala- micskét való hozzáértésnek a jogélet terén sincs keresni valója.
Ha az ügyvédség célt akar érni a jegyzői magánmunkála- tok elleni küzdelmében, akkor a kongresszusokon és ankéteken való panaszkodás helyett a fentihez hasonló esétek feltárásával' kell a nagyközönséget meggyőznie arról, hogy a jegyzői magán- munkálatok betiltását nem az ő kenyéririgysége, hanem a köz- érdek előmozdítása teszi eminens kívánalommá. F. P.
Az. új telefonkönyv érdekes, de épp annyira f á j d a l m a s ada- lék a budapesti ügyvédség helyzetére. Az összes foglalkozási ágakhoz képest aránylag a legnagyobb mértékben volt kényte- len leszereltetni telefonját a budapesti ügyvéd. Ennek a gazda- sági kihatásairól kár sokat beszélni. Annyira köztudomásu az ügyvédség leromlott gazdasági helyzete, hogy ez legfeljebb csak- további bizonyítékot jelent. De érdemes szólni arról, hogy mily rövidlátó politikát folytat a telefonigazgatóság, amikor az olyan .