a nagylaki tanács
Irta Gergely Sándor Részlet Gergely Sándor Dó-
zsa-trilógiájának most ké- szütő utolsó kötetéből, „A tüzes trónus"-bót.
É
JJEL fáklyafényben is, dol- goztak a nagylaki várfal romlásain a jobbágyök s kora reggelre, a forró napban párázott s gőzben állt a szik- kadó, nedves vertföld.A kétöles m a g a s f a l a k mere- deken r ú g t a k k i a vízzel telt, széles á r k o k r a , de befelé kényel- mesen lejtősödtek. A lejtő szé- lén, a belső v á r p a l á n k f a l á t védve, latorkerítés húzódott. Két- _ ölnyi mély és két öl széles volt
az árok, s a l j á n éles vas- és fa- karók erdeje vicsorgott fölfelé.
A vén várdeák, Iván, a külső v á r f a l o n állt. Mellette a tülkös várt. N y u g a t r a , az a p á t f a l v i erdő felé figyeltek. Néha délre is elnéztek. A r r a feküdt a falu, mögötte az erdő volt s azon túl a Maros. De a déli lejtő felől m i n d i g bosszankodva k a p t a el fejét a deák. A déli k a p u n most is dolgozták a jobbágyok, pedig v á r u r é k vendégfogadásra ké- szültek. A belső v á r b á n ünnepi csönd volt s tisztaság, mert nagyságos . vendégeket vártak, de a külső v á r f a l a t mégis éjjel- nappal tatarozták. S mégis: lát- szata se volt a n a g y hajszának.
A déli k a p u n á l egyre romlott a fal. Amit két n a p i g raktak, egy óvatlan pillanatban leomlott, biába támasztották meg geren- dákkal.
— Huszosok, i s t e n t e l e n e k . . . — morogta á vén deák. — Hej, m i lészen itt, ha a- rühös keresztes erre vetődik. Az egész f a l leom- lik előttük, mint J e r i k h ó n á l . Hej, ezek a buszosok. H o g y ette vón őket a f r a n c o s n y a v a l y a . U r u n k is csak a m a i napot nézi.
A nagylaki v á r u r a , J a k s i t s Péter, északmagyar t á j a k r ó l te- lepített ide v a g y száz huszos családot. Mert jó dolgos hírök volt. S igaz: a tizedük egy esz- tendőben több volt, m i n t ameny- nyit a Maroson föl, a püspöki u r a d a l m a k jobbágyai két esz- tendőben adtak. Csáky Miklós püspök js azt tervelte már, hogy idehozatja a felső vidék minden eretnekét, hadd vezekeljék le hifibéli. el'bitangolásukat a bő dézsmával.
Az, a p á t f a l v i erdőből hirtelen lovas jött ki v á g t a t v a és inte- getve. A várfalon, a deák mel- lett, szájához illesztette szer- számját a tülkös.
— V á r j te — csitította a deák.
— H a d d jelentse előbb: u r a i m é k jönnek-e.
— Gyünnek — ordította a por- felhőben közelítő lovas. — Gyün- nek má.
— H á t a k k o r . . . — intett ke- gyesen- a m o g o r v a ember. Aztán lefelé kiáltott. — Kapus, ereszd.
A tülök elbődült s az emelcsős- kíd is csörögve ereszkedett. E r r e a belsővár palánkkerítésének a k a p u j a is kinyílt. H á r o m fényes öltözetű lovas u g r a t o t t ki r a j t a .
Átrepültek a latorkerítés fahíd- j á n és átdobogtak a leeresztett
vashídon, ki az útra, az erdő felé, a h o n n a n m á r kibukkant a n a g y vendég, a k i hófehér lovon n y a r - galt, messze előzve ötven f ő n y i lovaskíséretét. Az útról, amerre jött, a mezőre tisztulták a nagy- laki csatlósok s ő komoran, a fe- jét leszegve, m i n t h a p a r i p á j a f ü l é t nézné, r o h a n t a v á r felé. S csak a m i k o r a n a g y l a k i ' u r a k r á j a köszöntötték jókívánságai- kat, nézett föl elmosolyodva. Mo- solyában i s volt v a l a m i komor- ság. Fekete a r c a fénylett s fe- kete szeme s z ú r t . . . Mintha nagy, fekete kígyó, ágaskodott volna fel a fehér ló nyergében s nézett volna hátborzongatóan.
Aztán ú j r a elmosolyodott vastag, fekete harcsabajsza a l a t t a ven- dég: B á t h o r y István, a temesi gróf.
— Meggyüttem — m o n d t a kel- lemes, f é r f i a s hangon. — H á t J a n k ó itt van-e?
— Zápolya J á n o s ú r őnagy- sága m á r v á r j a kegyelmedet — mondta az egyik ú r : Werbőczy István.
— Engem? A' fene! A koronát v á r j a m á húsz esztendeje — s csak most n y ú j t o t t a kezét a déli végek rettegett u r a előbb Wer- bőczynek, aztán Szokoly Mihály- nak^ Becse u r á n a k , egy alacsony, fürgeszemű, széparcú, szemes em- berkének, aki sujtásos, meggy- piros mentében, n a d r á g b a n és s á r g a csizmában Werbőczy mel- lett amolyan érdemesebb főszol- g á n a k látszott. A temesi gróf p a r o l á j á t f ő h a j t v a fogadta, s u t á n a azonmód h á t r a f a r o l t a t t a lovát, helyet adva N a g y l a k urá-
nak, J a k s i t s Péternek, a k i t B á t h o r y vidám szemmel foga- dott. De vissza is k a p t a gyorsain p a r o l á r a n y ú j t o t t kezét.
— No, beste lelke! — kiáltotta.
— M é g mindig ilyen barom- erőbe vagy? — s r á f ú j t megnyo- morított u j j a i r a .
J a k s i t s nem felelt. E l se moso- lyodott. Fekete volt ő is, a k á r - csak Bátibory s az ő személben i s volt valami szúrós. B á t h o r y t á n azért szívelte különöskép ezt az embert, m e r t hozzá hasonlított arcban is, lélekben is.
— Tudom m á , h o n n a n ez a bivalerőd — r á z t a t e n y e r é t Bá- thory. — Minden embörséged a m a r k o d b a szállt. Hiszen a me- nyecskét m á n csak markolászod, mi, te szegény!
J a k s i t s v a g y tíz esztendeje, negyedmagával, E r d é l y r ő l ki- szállt l a t o r b a j t ó k k a l keveredett csatába. H á r o m csatlósát levág- ták, őt m e g kiiherélve h a g y t á k a f á k között. E r r e a f é r f i a t l a n s á - g á r a célzott B á t h o r y , de J a k s i t s nem h a r a g u d o t t érte. E g y k e d v ű m a r a d t fekete szeme s h i d e g mo- solya.
A v á r f a l o n ú j r a megzendült a tülök. Az emelcsős híd esiko- rogva emelkedett fel u t á n u k .
— No — h ö r d ü l t fel B á t o r y .
— A hadam kinnreked.
— Megparoláztuk — csudálko-
* zott Jaksits. — Se nagyságod, se Zápolya nem j ö n he haddal.
— H a j — h a j ! N e m vót m á n tenmap se igaz, a m i r e m á m a es- k ü t tesz J a n k ó !
— Szavamat a d t a m én is — kiáltotta mögöttük Werbőczy.
— Az is valami? K i bízik e g y
ítélőmesterben?... Pétör, te, m i t eszelt ellenem J a n k ó ?
A p a l á n k k a p u előtt magányos, ősz öreg ú r v á r t a őket gyalogon.
•Egyszerű, gujtástalan fűzöld gú- n y á b a n volt s osák zöld kucs- m á j á n a k ágaskodó kócsagtolla s szikrázó ékköve m u t a t t a : úr, s n a g y ú r a magányoskodó. Bá- thory feléje r i k k a n t o t t :
— A d j o n Isten, Telegdy Ist- v á n b á t y á m .
AZ URAK lóról szálltak .s így mentek tovább. B á t h o r y erő- sen bicegett. B o k á j á t m á r ne- gyedszázada török nyíl érte. Kö- lyöknyi legény volt akkor B á t h o r y s türelmetlenkedve rán- g a t t a az acélbegyet a sebből, de m e r t nem b í r t véle, vadászkésó- vel v á g t a ki azt n a g y darab hús- sal " és izomzattal együtt. Azóta u g r á l v a , szökkelve j á r t , m i n t h a
minden járókelő t o r k á n a k akar- na esni.
— De megrútolt éngem bá- t y á m — k i a b á l t a Telegdynek. — E g y kúsasszony-ember megud- v a r l á s á r a bírt.
— " I s t v á n — szólt r á ijedten Telegdy. — Megin kezded? Csak- hogy egymáshó térítsen benne- teket iaz én jó Istenem, egyre ezen imádkozok.
— E g y m á s h ó ? H á t nem azér g y ü t t u n k ide, hogy lássuk: ki kit hogy f e j meg?
— S utána, akárcsak a rossz tehén: ki r ú g elsőként a tejjel teli s a j t á r b a ? — szólalt meg" de- rűsen Szokoly.
— Ez az igazi. E t t ü l t a n u l h a t b á t y á m — elengedte Telegdyt és Szokolyba karolt. — De azér te
se tudod jól. M e r abba a s a j t á r tejbe, kit m á m a l e a d n a Báthory, meg J a n k ó , m á n régen belerúg- t u n k . . .
— A n a g y veszedelembe t á n egymáshó téríti u r a i m é k a t a n a g y jó Úristen véghetetlen ke- gyelme — m o n d t a dörmögőn s á j t a t o s a n Weribőczy.
— Hé, te Miska — m o n d t a Szo- kolynak Báthory, eleresztetve füle mellett az istenes szavakat.
— Meg v a n még a r á c kancád?
— Hogy' vóna? — mérgeske- dett Szokoly. — E l r o n t o t t a a do- got Dózsa. A parasztveszede- lemre hazagyiitt Becsére az asz- szony.
— S kitette a szürit a kablá- nak, mi?
— Nem a! Megtette belső lyánynak. Szeme előtt legyen.
E g y szobába hál véle. E n meg, szegény árva, be se lépek hites nyoszolya-házu nkba a szemérme- tességtül. í g y h á t ú j l y á n y t kel- lett nyereg alá törnöm vénsé- gemre.
— E j . . . ej t e . . . — kacagott - n a g y o k a t B á t h o r y s meg-meg- öklözte a t r é f á s bús, kicsi u r a t
— Segítsek néked, h e ? . . . A főpalota b e j á r a t á n á l földig- omló, f a h a j s z í n taláros r u h á b a n Jafcsits Péterné v á r t a az u r a k a t . Balján, u g y a n c s a k f a h a j s z í n ta- lárruihában tízéves kislánya s jobbján kardosan, meggyszínű mentében, kócsagtollas süvegben, tizenkét éves k i s f i a állt. Mind- h á r m a n mélyen bókoltak a te- mesvári gróf előtt, aki az asz- szonnyal kezet fogott s a gyere- kek fejére barackot nyomott. A gyerekek elhátráltak, meghajol-
t a k s egymást kézenfogva, elvo- nultak a folyosón.
J a k s i t s n é felfelé lépkedett az emeletre. B á t h o r y mellette ug- ' rándozott.
— Asszony-asszonyom, m á s fo- g a d t a t á s t v á r t a m . E g y csókot, ki nem a vendégnek, h a n e m a f é r f i e m b e r n e k . . . — játékosan kapta szája elé a kezét. — H a j , Uramisten, veréb ül az ereszen.
— Nem s a j n á l j a u r a m az urak- tól — mosolygott Jaksitsné. — T u d j a ő: j u t néki is s m a r a d másnak is.
— Csak t á n nem? — nevetett.
— E j , ej • • • átállok a huszospk hitére. H a l l o m : a huszosok egyre csak esókolóznak.
— Biz'a — m o n d t a Szokoly, — Werbőczy u r a m m á r régen hu- ' szos vóna, de őt éppen a csóko-
lózás riasztja.
— A beste jebuzeusát a vén • sátánnak. T á n ü szoktatta el J a n k ó t is az asszony néptől? —
— fölértek az emeletre, ott kö- rülnézett s m i n t akit v á r a t l a n megszúrtak, elbődült. — Hé, J a n k ó küsasszony, h u n vagy?
— I s t v á n . . . ö c s é m . . . csönde- sedj m á n . . . Node ejjen vad- disznót — sopánkodott Telegdy.
Lassan, szótlanul lépkedett a vendégsereg .a folyosó vöröstég- lás padlóján. Elül B á t h o r y ment Jaksitsnéval, aki az álláig se ért az elkomorodott úrnak. Ami- kor a folyosó végén strázsáló, talpig fekete bőrbe öltözött csat- lósok elé értek, B á t h o r y felmor- dult:
— Küsasszonyodat őrzöd? — belerúgott az a j t ó b a s bekiáltott a szobába — H u n v a g y hé?
Nagy, teremszerű szoba mé- lyén, p á r n á z o t t karosszékben mozdulatlanul ü l t Zápolya J á n o s . De felpattant frissen, a m i k o r a látogatók m ö g ö t t bezárult a z ajtó. Meggyszín, rövid d o l m á n y volt r a j t a , h ó d p r é m m e l szegve.
Drágakövekkel k i v e r t a r a n y - fonatos k a r d s z í j á n a r a n y m a r k o - latú, hosszú olasz tőr lógott.
Karcsún, felmagasodva, íödet- len fővel várt. Vörösesszőke h a j a hátraomlott a v á l l á r a s keskeny, m a g a s homloka a l a t t mélyen ü l ő világos szeme derűsen, hódol- tatón nézett. T e j f e h é r , á p o l t ke- zét a közeledő B á t h o r y felé n y ú j - totta, de tejpiros a r c a fejedel- mien hűvös m a r a d t s csak vé- kony a j k a i t h ú z t a mosolyra.
— J ó r a f o r d u l sorsunk U r a m
— kezdte szokatlanul vékony, gyengécske h a n g o n . — Áldom Úristenünket, a k i megengedte, hogy értésére a d h a s s u k egymás- nak jókívánságainkat,
— H u n v a n n a k azok még? — morogta Báthory. — Azok a jó- kívánságok?
A
z ASZTALON hideg sültek s ' sódarok h a l m a v á r t a az éhe- seket. A bor csőrös, n a g y ezüst- vedrekben állt, K ö r ö t t ü k hatal- m a s ezüstkupák ásítottak. Az asztal éléről a szer szolgák elhúz- ták a t r ó n u s f o r m á j ú karosszéket s helyére mélyölű, b á r s o n n y a l bélelt alkalmatosságot állítottak.Ide a háziasszony ült. J o b b r a - balra tőle B á t h o r y m e g Z á p o l y a telepedtek le.
A szolgák k i t a k a r o d t a k s az u r a k falatozni kezdtek. B á t h o r y m e g v á r t a , a m í g Zápolya m á r szelt a sódarból s c§ak a k k o r vá-
gott m a g á n a k is. Mindig csak abból a húsból, kenyérből evett, amiből Zápolya s telt k u p á j á b ó l
" J a k s i t s P é t e r szopott előbb egyet.
— J ó ház ez — m o n d t a végül s kezét f e h é r asztali kendőjébe törülve jelezte, hogy befejezte az étkezést. — Jó, m e r nem érezni setmmibe H e d v i g bereegasszony k o n y h á j á n a k a büzit.
Országszerte suttogták, hogy H e d v i g teseheni hercegasszony- nak, Zápolya J á n o s a n y j á n a k a k o n y h á j á r ó l származó kotyvalé- koktól m á r sokan a m á s v i l á g r a költöztek. Az asztal k ö r ü l ülők most h a l á l s á p a d t a n néztek a ve- szett temesi g r ó f r a . Csak Zápolya mosolygott rendületlenül.
— Tele m á n a bendő? — szólt r á Báthory. — H a d d ' hallom akkor, m e n n y l é r méred ország bőrit?
J a k s i t s n é felállt, biccentett az u r a k felé és balkan, sietőn ki- m e n t a teremből.
Felemelkedett Telegdy I s t v á n s elpanaszolta, hogy a keresz- tesek karóba verik a nemes ura- kat, meggyalázzák a nemesasz- szonyokat s b a j a d o n l á n y a i k a t s főlatruk, Dózsa György, há- romszáznál több szüzet hurcol- tatott m a g á h o z Ceglédre.
— Idefigyeljék, b á t y á m ! — akasztotta m e g a szóáradatot Báthory. — Werbőczy ú r kolozs- v á r i d e á k j a i m á n hetek óta pa- p í r r a vetik, m e n n y i minden go- noszságot követnek m a j d el a keresztesek. M a j d . Ezek az esze- lések m e g ú g y kerülnek a histó- riába, m i n t h a valók volnának.
De nékem ne sorolja. Nem köll éngem uszítani, ö l é g nékem az is, 'hogy emberszámba merték
m a g u k a t számítani a rühesek.
— Rákopogott az asztalra. — Másról v a n szó. Csanád a l a t t négyezeres l o v a s h a d a m áll. A fele "vértes. K i fizeti a kötséget?
Hónapra" v á r o m C s a n á d r a temes- v á r i lovashadam felit: nyolcszáz jó vitézemet. Uradalmaimból meg m é g ötszáz jön. K i fizeti ezt? — hirtelen éktelen dühbe jött, felugrott és ú g y ordította.
— Ne uszítsanak éngem! Azt m o n d j á k m e g : ki fizet? Mer m é g olyan B á t h o r y nem élt, aki in- gyen kihúzta volna a tokból a szablyát. Még h a m a g a Szűz M á r i a szállna le hozzám, a k k o r ' se! Ingyen? E n ? — nagyot rán- tott a vállán s hirtelen, m i n t ahogy dühbe gurult, elcsönde- sedett, visszaült a helyére és megkérdezte: — Mit fizettek?
H a d d hallom.
Werbőczy állt fel. B a j s z á h o z nyúlt, aztán hirtelen leejtette a kezét, duzzadt szempilláit is le- engedte s olyan lett ez a pózna- magas, a p r ó f e j ű úr, m i n t egy bánatos agár.
— Temesvári gróf u r u n k el- felejti . . . az a . . . e l f e l e j t i , , . nem á m az itt a kérdés, m i ' lesz, h a a keresztesek beömlenek Erdély- b e . . . az a . . . b a n e m : m i lesz, h a megveszik Temesvárét?
— Temesvárét? — csudálkozott Báthory. — K i venné meg?
— Dózsa.
— Temesvárét? — hűlt el a vérmes ember. — H o g y ' kerül Temesvár a l á a lator lófő?
— Á t a Maroson. De előbb át- gázol Csanádon.
— H i j n y e az istenedet — r ú g t a ki a széket m a g a alól B á t h o r y .
— T e . . . te egyszálbél! — ordí-
totta s fekete képe elsötétült a vértolulástóL — Nékem mond- t a d ! Nékem? H o g y éngem koszos j o b b á g y í g y megrútol? — T e . . .
— hápogott és két kezét rázta Werbőczy felé.
TELEGDY c s i t t í t g a t n i kezdte a felindult u r a t . Az elrúgott széket Szokoly hozta vissza.
B á t h o r y ú j r a leült és Telegdy mellette m a r a d v a rákezdte:
— Ország g o n d j á t tervelve, mindenben előre gondoljunk.
Budán, s z a b a d j á r a engedvén a jobbágyot, n a g y o t vétkeztek. É n ' voltam az egyetlen, aki a bulla el'len szóltam. De ez m á elmúlt.
Most a jövendőt nézzük. A jó hadivezér számol: itt h a b a j é r . . . emitt hozom helyre. H a C s a n á d n á l b a j l e s z e n . . .
— Elborzasztó — f ú j t Báthory.
— B á t y á m , elborzasztó: í g y áll hadba s alám, latolgatva, hogy t á n erőt is vehetne r a j t u n k a koszos jobbágy? I n k á b b fussék, fussék. Menjék az o l á j v a j d á - hoz követségbe, ahová küldte a íelség.
— Én?. J o b b á g y elől? É s h a
•ott veszek e l . . . — tört ki az in- d u l a t az öreg emberen.
— H á t k á r o g j a m á n ki, mit a k a r ?
Telegdy elvörösödött és sértő- dötten l e ü l t E r r e ú j r a Werbőczy kezdett beszélni: -
— H a úgy f o r d u l n a . . . az a . . . h a Csanád a l a t t erőt vesz az ú r o n Dózsa, a k á r Temesvár, a k á r Kolozsvár alá, akadék nél- k ü l e l j u t Zápolya h a d a akkor ' r á j a esik és k i i r t j a egy szálig.
A z a . . . Ezért g y ű j t i és szapo-
r í t j a még ma is a h a d a t Zápolya úr. De kérdi a n a g y s á g o s v a j d a ú r : 'ki fizeti a költségeit? B á r telik néki e r r e is. A z a . . . Negyedország u r a l j a m á n . De- h á t az ő p r i n c í p i u m a : i n g y e n semmit. Az a . . . No ki f i z e t ? . . . Az a . . . — körülnézett s leeresz- kedett a székére.
K i s csönd u t á n Szokoly állt
— Csanád a l a t t szép a h a d és leszen m é g szelbb és erősb is — kezdte a k i s ú r mosolygón, m i n t h a mesét m o n d a n a . — E z a szép had a déli végeket védi, ahol Zápolya ú r állt fül. Ü g y gondolja Zápolya úr, hogy a szép csanádi tábor, mielőtt á t g á z o l n a r a j t a Dózsa, sokezer keresztest a m á s v i l á g r a küld. Az a . . . — bic- centett Werbőczy felé. — í g y aztán a déli v é g e k r e m á r erőt- vesztve é r a jobbágy, akivel Zá- polya ú r k ö n n y e n végezne. A Csanádiak halála á r á n . De ítélő- mester u r a m — a kis ú r W e r - bőczyre nevetett, — ú g y is tör- ténhetik' ám, h o g y a osanádi h a d félrevonni, szabadon h a g y v á n a marosi gázlókat a k a d é k nélkül engedvén délnek ömleni a keresz- teseket. Mi lészen akkor? A k k o r Zápolya szép h a d a a keresztesek bocskora alatt leheli ki p á r á j á t s a v a j d a ú r ő n a g y s á g a a meg- áhított budai trónszék helyett ölnyire • a föld a l a t t r á g ó d h a t i k azon: miként kellett v é n a N a g y - lakon szert kötni? — rámosoly- gott az asztal k ö r ü l ülőkre s leült.
— J ó van, M i s k a — m o n d t a Báthory. — E z i t t a fő, m i t fi- zetnek, h a m i n k l e z á r j u k a m a - rosi kaput?
— Nem a. Az i t t a kérdés: mit fizetnek, h a m i n k nem n y i t j u k k i a m a r o s i kaput, — mondta a kis ember s l á b u j j r a állva nézte az arcokat.
Most m á r egymáshoz békéltek az urak. Werbőczy felszabadul- t a n sóhajtott.
— K e z d h e t j ü k ! — mondta. — Elsőbbnek: ország n á d o r a leszen Zápolya J á n o s .
— B á n j a az Isten — vélekedett B á t h o r y s a többiek is felvidul- tak a kedvek sima fordulásán.
— Másodszor — parancsolta Werbőczy, — E r d é l y v a j d á j a : Werbőczy I s t v á n .
— Ott egye a fene — m o r o g t a a temesi ú r s u t á n a mosolyogva hozzámondta. — Az a . . .
Werbőczy komor m a r a d t a ne- vetök közt és tovább f o l y t a t t a :
— H a r m a d s z o r : k i r á l y u r u n k s f i a L a j o s ú r , ki gyenge, s kó- ros, h a e l h a l á l o z n a k . . .
— M a j d k ű t t ö k néki f ü v e t Tescbenből — dünnyögte Bá- thory.
— De m í g élteti őt a felséges Úristen, ország tanácsa legyen mellettek. E n n e k a feje leszen Zápolya, k i n e k képét Werbőczy, Telegdy, B á t h o r y s P e r é n y i ú r e g y f o r m á n viseli'k.
— A köccségről k á r o g j — in- tette B á t h o r y .
— Minden nemes úr, k i keresz- teshadba állt, jószágvesztésre ítéltessék.
— A m e n — türelmetlenkedett a temesi gróf.
— B i h a r b a n , Szatmáron, Ugo- csán, Beregben, Szabolcsban s túl a D u n á n s Bácsban temén- telen birtok v á r ú j gazdára.
— Vegyétek no, megmondtam
a m a g y a r nemesurak t á b o r á n a k m á — szólt közbe B á t h o r y s ne- hézkesen felállt,, körbemutatva fekete a r c á t és szúrós, kegyetlen tekintetét, aztán rákezdte: — Nem kell nékem országtanácsa, fő- tisztesség. Legyen n á d o r Zá- polya. Küldheti a f ü v e s nénő- ket a k i r á l y f i mellé. N e m kell keresztes nemesek birtoka se. De csanádi k i á l l á s o m é r . . . nékem s a csanádi püspöknek, Csáky M i k l ó s n a k . . . m ó r i n g ó l j á k a b r a n d e n b u r g i lator gróf vala- m e n n y i birtokát.
Telegdy szörnyülködve csapta össze két 'kezét. Werbőczy rosz- szalóan csóválta fejét. Szokoly, B á t h o r y mellett előregörbülve lesett r á j u k , m i n t egy kandúr.
Még dorombolt i®... s közben Zápolyát figyelte, aki hidegen, köves arccal ® szemmel ült a helyén.
— K i r á l y ú r u n k u n o k a ö c c s e . . .
— kezdte tétován Telegdy, — a brandenburgi. V á d alá venni őt, hogy keresztesekkel c i m b o r á l . . . főbenjáró.
— V á d o l j a az I s t e n ! — mo- rogta Báthory.
— Debát akkor m é r akarsz konfiskálni? — kiáltotta -két- ségbeesetten Telegdy.
— Menjék vissza pereputtyá- hoz ez a német lator. Corvin M á t y á s k i r á l y u n k szent s ú r i jószágába ne üljék német. Se németbe ojtott rác. De én: igen.
Z
ÁPOLYA hideg kék szeme meg- villant, szájaszéle m e g r á n d u l t s a r c a kegyetlen ónossá lett- Bosnyák ú r volt a n a g y a p j a s a p j a is csak törte a m a g y a r nyelvet. A n y j a , tescheni H e d v i g Irodalom 2német volt s a gyerek J á n o s t a zöme azzal a p a r o l á v a l jelölte a «trónra, hogy: „ezentúl szín- m a g y a r k i r á l y a legyék a ma- g y a r n a k . . . "
— A b r a n d e n b u r g i őrgróf jó- szágairól ne essék szó — mondta most halkan s vékonyan Zá- polya.
— Miért? — kérdezte Báthory.
— M e r é n í g y a k a r o m .
— Igen? No nézd . c s a k . . . Mer te akarod? M e r a kiisasszony megáhította? M e r a küsasszony csak ilyen u r a d a l m a k k a l v á r a n - dós? Nohát, ebbül pedig nem eszöl — felállt. — Miska, gye- r ü n k — m e g f o r d u l t s u g r á l v a ment az a j t ó felé.
— I s t v á n . . . öcsém — szólt u t á n a Telegdy.
Báthory m e g f o r d u l t s Zápolyát nézte. Azt várta, t á n visszahívja ez a kórságos képű siheder. T á n alkudozásba kezd. De n e m ! Fe- léje se nézett ez a f e l f u v a l k o d o t t asszonyos senki. Egyetlen szem- pillantással átlátta, hogy ez a betegpofájú, c i f r a r u h á s legény- asszony megszégyeníteni, meg- alázni h í v t a őt N a g y l a k r a . Szo- r u l t s á g á t a k a r t a kihasználni s tetézve fizetni azt a sok bosszan- tást, amivel az utóbbi eszten- dőkben i l l e t t e . . . E z a senki, ez a kölyök m e r i ezt? Vele?
Megdühödött. Ü g y érezte: meg- f a g y a szíve s a nyelve. Aka- dozva m o n d t a :
— J a k s i t s u r a m , Telegdy u r a m ! U r a k ! Csanád a l a t t a seregünk.
Első n a g y j a , k i r á l y u r u n k pa- rancsára, én v a g y o k . . . E n most meghagyom kegyelmeteknek:
azonmód táborba szállnak. H a estére nem lelem kegyelmeteket
d a n d ^ r a i k élén, v a s b a tétetem mindkettőjüket.
— István, ne m e n j m é g — kö- nyörgött Telegdy. — Ü l j le, te is e n g e d s z . . . ü is — s esdeklőn nézett Zápolya felé.
B á t h o r y várt. K o m o r szemét ú j r a Zápolyára vetette. De az erdélyi v a j d a fennsőbbségesen, lenézően mosolygott. A / gróf m e g f o r d u l t s c s i z m á j á v a l meg- r ú g t a az ajtót. Az asztal mellől felugrott Szokoly s a halálos dühben kifelé csörtető ember u t á n sietett. S u t á n a t o t y o g o t t ' Telegdy is. A folyosó végén érte ntól őket. A lépcsőfokon állt a két ú r és J a k s i t n é v a l beszél- gettek.
— A f r a n c o s n y a v a l y a m a r j a ennek a küsasszony v a j d á n a k a nyelvét. A n y e l v é t elsőbben — mondta Báthory. — Azér j ö n a n n y i gonoszság a s z á j á r a .
— A szó a szívből indul ki — nevetett Jaksitsné. — A n n a k m e g m i köze a n y a v a l y á h o z ?
— A j . . . h a j . . , v a n asszo- nyául, v a n — mosolygott Szo- koly, kihajolt az ablakon s lekiáltott: — V i n c e . . . hé, Vin- c e . . . Hallod-e, h i j d csak Vince fődeák u r a m a t .
— Egenis — felelte l e n n egy ' ácsorgó fegyveres.
Lefelé ballagtak aHépesó'n. Te- legdy B á t h o r y b a akaszkodott.
— I s t v á n . . . ö c s é m . . . g y e r e v i s s z a . . . — kérte.
— Nyughassék b á t y á m — r á z t a le m a g á r ó l az öreget. A z t á n , m i n t akinek t r é f á s ötlete t á m a d t , elnevette m a g á t s szelíden szólt:
— I s t v á n b á t y á m , lovaslegényt küldjék B u d á r a . N á d o r u r a m írásba h a a d j a p a r a n c s á t , h o g y
m e n n y e k r á és veressem karóba ezt a f r a n c o s d ö g ö t . . . Isten en- gem ú g y s e g é l j e n . . . azonmód megteszem. De í r á s t küldjék róla.
Telegdy h a l á l r a v á l t a n hökkent h á t r a , aztán lehajtott fejjel ma- r a d t el tőlük a l é p c s ő n . . .
— Ide, ide! — hallotta most Szokoly kiáltozását. — Hé.JHnce, ide... — A k a p u felől deákruhás, kövérkés ember jött, kissé ka- csázó j á r á s s a l . — Asszonyám, ez tudós, derék orvos, lyánykerítő, ország-világ dolgában jártas, pénzváltó boltokban, históriák- ban olyan otthon v a n . . . oda nem a d n á m egy hordó aranyér.
E g y bécsi pénzváltó d e á k j a vót.
Kóbor latrok, martalócok rabja- ként került Bácsba, onnan kere-
ket oldott s egyenest hozzám..
Hé, Vince, világosítsd meg asz- szonyámat, m é r lákozhatik a f r a n c o s n y a v a l y a J a n k ó v a j d a n y e l v é n . . .
A hallgatózó öregember ú g y m e g r é m ü l t a szemérmetlen kiál- tozástól, h o g y felsietett a lépcsőn s f u l l a d t a n m e n t vissza, a ta- nácshoz.
— Fösvény, h a r á c s o s eb Bát- hory ! — kiáltotta J a k s i t s n a k Werbőczy. — Néki ország rendei s becsületi semmi. E'mmég meg- n y i t j a a m a r o s i k a p u t a jobbágy- latroknak.
— Báthory? Soha! — m o n d t a Telegdy f á r a d t a n s két kezébe temetve arcát, könyökölt az asz- talra.
J a k s i t s P é t e r h a n g o s a n neve- tett. Olyan szokatlan volt ennek a komor embernek a hangos de- r ű j e , hogy valamennyien feléje fordultak.
— E' jjó vót, J á n o s — mondta Zápolyána'k, aki atyai n a g y a p j a u t á n a t y a f i a volt. — J ó bizony.
— Ú j r a n a g y o t kacagott. — Neki- megy B á t h o r y a parasztnak, a k á r fizetik a köccséget, a k á r nem. Mer ú r nem enged koszos jobbágynak. N e m hát.
— N a n a — figyelmeztetett Werbőczy. — I t t ez a Szokoly.
— Néki B á t h o r y a mestere — vélte Telegdy.
— Csák csúfot ne tegyen r a j t a . Sokfelé v i g y o r i n t ez a kis úr.
— A n n y i r a f á j n a ez kegyel- meteknek? — kérdezte szomor- k á s á n az öreg ember.
— F á j n a — k a p t a el a kérdést Zápolya. — Nekünk ország ren- deinek sorsa: a m a g u n k élete.
De előbb ezt a veszett temesi u r a t t é r d r e kell szorítani. Mer amíg nem térdel, addig nincs egyesség.
— A m i r e ez letérdel, ország rendei is r a v a t a l o n fekszenek.
Hej, ö c s é m . . .
— Nem v a g y u n k öcsém — k a p t a fel állát Zápolya, — Er-
dély v a j d á j a vagyunk.
Az öreg ember megnémult, el- vörösödött. S J a k s i t s is f a k ó n állt.
— B á t y á m — m o n d t a nagy- sokára Telegdynek, — Csanád alá v á r seregnagy urunk, Bát- hory úr.
Elmentek, r á se nézve a1 vissza- m a r a d ó erdélyi v a j d á r a és ítélő- b í r á j á r a .
Werbőczy derűsen m e n t a te- r e m végébe. Ott medvebőrrel le- terített lócán rézveretes bőrtás- k á j a hevert. Leveleket szedett ki belőle.
— Készen az írások. Nagysá- god meghiteltetésére v á r n a k — m o n d t a Zápolyának.
— Olvasd /bátyám, hallgatjuk...
— suttogta f á r a d t a n a v a j d a . — Törődöttek v a g y u n k — nyögte hátratámaszkodva. — De temes- v á r i gróf u r u n k m o s t a m á s i k lábán is sántít dühében. Ez volt az első leckéje.
— Fölséges volt — bólintott Werbőczy és olvasni kezdte a leveleket.
A
HÉT erdélyi szász város vala- mennyiének azonos í r á s t szerkesztett Werbőczy. Zápolya ígéretet tett b e n n ü k a szász pol- gároknak, ha elmúlik az ország-ról a keresztes vész, nemcsak megerősíti v a l a m e n n y i kiváltsá- gukat, h a n e m m e g is s z a p o r í t j a azokat, nékik j u t t a t v á n a Mező- séget is. A mezőségi m a g y a r u r a k m a j d m á s t á j a k o n -szerez- nek m a g u k n a k csere u r a d a l m a - kat. N a g y o n számít tehát hűsé- gükre k i s u r u k : E r d é l y v a j d á j a , a ki nemsokára. I s t e n segítségé- vel n a g y u r u k : k i r á l y u k lészen.
De ő nemcsak parancsolójuk, hanem vértestvérük is. Bármek- k o r á r a emelte is az Isten kegye, ő német hívse gében soha m e g nem tántorodott. S (hívséges, kö- telességtudó németként m o n d j a : nehogy azt h i g y j é k a szász vá- rosok, hogy a v v a l a két páncé- los, t a l p a s p u s k á s századaljával, akit az aldunai t á b o r b a küldtek, eleget tettek a d ó j u k n a k . Ez a kis h a d csak .felpénz a r r a a m é g m i n d i g küldendő m á s i k tíz tal- pas, vasas, nyilas és puskás szá- zadra, kit két héten belül ú t n a k indítsanak a lugosi gyülekezőre.
Pénzt most ne küldjenek. Elég, h a német hűséggel melléje és a l á j a állanak. S ne felejtsék: az idő Zápolyának é r i k és félelme- tesen azoknak, akik Zápolya J á - nos ellen cselekesznek.
Egyenként o l v a s t a t t a fel a hét levelet Zápolya és csak a z u t á n n y o m t a r á j u k a r a n y pecsét- nyomóját, amelyet külön kis tok- ban hordott s amelyben illatosí- tott fekete pecsétviasz volt.
A m i k o r végeztek a - levekkel, kopogtak az a j t ó n . A csatlós Thurzó I s t v á n g r ó f o t jelentette.
A gróf mosolyogva j ö t t be.
Amikor lekezeltek, Werbőczy végignézte.
— M i n t h a báztűznézőbe ké- szülne.
A gróf s a r k a t l a n deákcsiz- mát, m e g s u j t á s t a l a n fekete d e á k r u h á t hordott. De a posztó selymes és omló volt és c s i z m á j a is lehelletvékony, sötétzöld, bőr- ből készült.
Thurzó felvett az asztalról egy pergamentekercset és olvasni kezdte.
— P á r a t l a n levél. H i s t ó r i á b a való — m o n d t a végül. — K i r á l y í r j a és nem k é r pénzt.
— H a d d g y ű l j é k n á l u k . J o b b a sokba m a r k o l n i — somolygott Werbőczy.
Készen volt a székelyek kapi- tányához, B a r l a bácsi L é n á r t - nak és T o r n a y J á n o s n a k Zá- polya erdélyi ' h a d n a g y á n a k í r t p a r a n c s a is. Kétszáz szász t a l p a s t és u g y a n a n n y i székely lovast rendelt Zápolya az a r a n y - és sóbányák őrzésére, m e r t n a g y o n elbitangosodott a b á n y a n é p . H a ki közülök a kereszt alá igyek- szik: üssék k a r é b a , h a ki m á r
kereket oldott, egész h á z a t á j á t , porontyostul n y á r s r a . Több sót és több a r a n y a t v á r a b á n y á k - tól Thurzó gróf. A bányatisztek felelnek érte, ha a k í v á n s á g csak k í v á n s á g m a r a d n a . Ezért: a bá- n y á k b a ezentúl csak egynyel- vűek dolgozzanak. Ahol m a g y a - rok f e j t i k az a r a n y a t s v á g j á k a sót, oda szász talpasok kerülje- nek strázsára, h a hol oláj szállt a föld alá, oda székelyt állítson T o r n a y u r a m .
— Bene — h a g y t a jóvá a ren- delkezéseket Thurzó
Most Thurzón volt a sor beszá- molni az ú t j á r ó l .
— Pestről jövet találkozásom volt Dózsa Gergellyel — kezdte.
— N a g y o n e l f á r a d t a m — in- tette Zápolya.
A gróf elhallgatott, Werbőczy l á b u j j h e g y e n járt-kélt. E l r a k t a a leveleket, lesimította elránco- sodott dolmányát, felkötötte k a r d j á t , elbúcsúzott az uraktól s h a m a r o s a n felhangzott hintá- j á n a k távozó robaja.
Zápolya beszólította Thurzó- val az egyik ajtónállót, a k i t az öltöztető a p r ó d j á é r t futtatott.
Levetkőztette m a g á t s sápadtan, fekete k a r i k á k k a l a szeme alatt t ű r t e a szolga serénykedését.
A m i r e ledőlt a medvebőrös fek- helyre, didergett, a f o g a vaco- gott s a szeme f e h é r j e ki-kifor- dult.
Jaksitsné, vendégei k í v á n s á g á t jőve tudakolni, rémüldözve nézte.
De Zápolya m á r á j u l t volt s összeszorított f o g a i közül hab v e r t ki. Thurzó kézj elekkel h í v t a m a g a u t á n a folyosóra az asz- szonyt.
— N y a v a l y a t ö r ő s — mondta.
— F r a n c o s k i r á l y u t á n nya- valyatörős k i r á l y u n k leszen.
— ö lesz a király? — csudál- kozott a kis fekete asszony. — H á t az a szegény gyerekecske, Lajoska, Budán?
— Nem éri m e g a pünköstöt.
Tegnapelőtt reggel jöttem el Budáról, akkor is a n y a v a l y a törte őt is. I g a z s á g a van a ke- reszteseknek: a romlott állapotú ország csak ú g y egészségesedik, h a eltakarítunk belőle s elsőbb felőle, minden lomot.
Az asszony nagy, mandula- v á g á s ú fekete szeme rálobbant a deákos-ruhába öltözött gróf gömbölyű képére.
— Kegyelmed — suttogta, — kegyelmed a n n y i t s olyan régen f á r a d , hogy v i l á g r a segítse a keresztesek h a d b a á l l á s á t s hadi- vezéreket is nevelt nékik, most egy ilyennel fogódzik? — S a terem felé biccentett s undo- rodva rázkódott össze. — Ez a nyavalyás, odabe, akárcsak a h ú g a : Borbála, ki, hallom, m á n kislány korába megmetszette sok csatlósuk s deákuk k a r j á t s vért szopotté.. ez a J á n o s még vérbe fog fürdőzni. S most egy ilyen- nel fogódzik? — kérdezte ú j r a .
Thurzó nem felelt. K i h a j o l t az ablakon. Az u d v a r végiben jobbágyok dolgoztak egy épülő ház körül. A gróf csudálkozva f o r d u l t h á t r a .
— Vész idején építtetni? Egy- két hét m ú l v a ezt a v á r a t is földig rombolják a keresztesek.
— Az én v á r a m a t nem b á n t j a Turkevey A m b r u s • népe — mondta fensőbbségesen az asz- szony.
— De nemcsak A m b r u s j á r a
22
haddal. V a n n a k s j á r n a k s na- gyon is az élén, veszett f a r - kasok. V a n ott egy Balogh Gáb- riel n e v e z e t ű . . . — lehajolt, mé- lyen s az asszony kezét zekéje g a l l é r j a alá, a tarkójához tolta.
— Asszony-asszonyom, tapintsa...
itt — s b a l j á v a l a muta- tott helyre vonta az asszony kezét. — T a p i n t s a . . . ott, ott, — s még l e j j e b b . . . a hátamon.
Hegek. Balogh Gábriel veretett meg. M a j d h o g y m e g nem hal- tam.
Az asszony érdeklődve tapo- gatózott s kukucskált le a gróf h á t á r a s látta is a karcsú f é r f i - testen a vöröslő csíkokat.
— Kegyelmedet?... Megverette?
Istentelen lator — suttogta és sajnálkozva simogatta a férfi tüzelő hátát. — Elrémisztő. Ezt...
ezt az elvetemedettet, ki. kell gyomlálni onnan.
— Ügy-úgy — m o n d t a Thurzó és lassan kiegyenesedett. — Ka- tika — kezdte elváltozott, föl- gerjedt hangon. — A te áldott kezed szegény h á t a m o n . . . el- felejtette vélem a kínokat.
J a k s i t s n é kissé duzzadt a j k a i enyhén mosolyba húzódtak.
—".Beteget vigasztalt tenyerem és semmi m á s t — mondta, s ma- g á r a h a g y t a Thurzót.
*
Harangszó h a r s a n t . . Zápolya így rendelte magához 'híveit.
— Nono, J a n k ó kisasszony — mormogta m a g a elé a gróf s b a r n a arca bíborvörösre gyúlt,
— J a n k ó cézár, erről m a j d le- szoktatlak.
Á t m e n t az ebédlőházba. A ke- reveten, a belépő elől, a szétter-
Gergely Sándor: A nagylaki tanács pesztett lábbal álló Zápolyától elfödve, J a k s i t s n é ü l t s hango- san, pukkadozón nevetett. Zá- polya is jókedvű volt. A déli megrokkanás n y o m t a l a n u l el- szállt róla.
— Törcsvárát k í n á l t a m egyet- len éccakáért — kiáltotta Thurzó felé. — S nem kell.
— T ö r c s v á r a t á n igen, csak n a g y s á g o d nem.
J a k s i t s n é n a g y o t 'kacagott a gróf durcás-éles válaszán, á t ü l t a trónszerű székbe, m a g a alá búzta a két l á b á t s o n n a n ka- csintgatott a két iférfira.
Zápolya kiszólt a s t r á z s á h o z :
— K ü l d j é k A n d o r á s s y Gyula, meg Csiz Máté h a d n a g y u r a k a t .
— Gondold meg, asszonyám. De g y o r s a n — f o r d u l t ú j r a az asz- szonyhoz, — T ö r c s v á r á b á való- ságos Itáliát hozott eszelős gaz- d á j a . K i r á l y i a j á n d é k .
— KiTályi ajándék volna, ha ingyen osztaná felséged — mondta a titulust gúnyosan meg- nyomva az asszony.
— Ingyen sose. Csak hivségért.
S asszonyám b i v ü n k . Szolgálna nékünk, tudom.
— Erdemesb asszonynak j u t - tassa T ö r c s v á r á t s ne is ily vén- nek, aki m á egyre csak istené- vel társalkodna.
— É j j e n á j t a t o s v é n a s s z o n y r a áhítoztunk m i n d é g . . . S nézzed csak ezt a grófot, — Thurzó -felé csippentett a r a n y p i l l á s szeme. — M e j j bőszen r o n t a n a r á n k leg- kedvesebb hivünk.
— R á m ? . . . E l n e m hihetem.
A b b a h a g y t á k a tréfát, m e r t a . szerszolgák két n a g y ezüstkaros g y e r t y a t a r t ó t hoztak. Két, r ő f n y i
magas, k a r v a s t a g g y e r t y a lobo- gott mindegyikben. Letették a világot az asztalra s v á r t a k .
— Jöhetnek h a d n a g y uraimék.
A
S Z O L G Á K ú g y fordultak,m i n t h a két kezük a comb- jukhoz r a g a d t volna s ú g y lép- tek kifelé nesztelenül v a s t a g ne- mezcsizmájukban, m i n t h a n y á r - sat nyeltek volna. Fekete posztó- r u h a volt r a j t u k , de zekéjük mellén és h á t á n széles s á r g a sá- vok voltak. E r r e a sárga-fekete keveredésre hímezték s á r g á n és feketén á Zápolya-címert: a hár- m a s h a l o m tetején ágaskodó, üvöltő f a r k a s t .
Bejött a két, fekete bőrpáncé- los hadnagy. Csíz Máté oldalán térden alul érő tőr lógott. Ándo- ráss'y Gyulán a k ö n n y ű székely- lovasság görbe szablyája volt.
Csiz M á t é vastag, barnásszőke b a j s z a hosszan esett e l ő r e ,v le, h a t a l m a s álla mellett, a n y a k á r a .
Thurzó felugrott l á t t á r a . N á l a is lakott Hetekig ez a Zápolya- szolga. Teschenben, H e d v i g her- cegasszony nemcsak titkos f ü v e k h a s z n á l a t á r a oktatgatott v á j á -
kosnénőket, de itáliai tőrvívó- k a t is tartott, akik tudós orvo- soknál is jobban értették, hol és h o g y a n lehet egyetlen szúrással, metszéssel örökre elnyomni a ki- szemelt áldozat földi mécsesét.
Csiz M á t é a teseheni iskola legjobb d e á k j a volt. Thurzó szol-
g á l a t á b a n h á r o m ember v i l á g á t í ú j t a e l . . . ö is megismerte a g r ó f o t és feléje küldte sárgás hiúzszemének szolgai alázatát.
— Üljék le Andorássy u r a m s igyék meg. velünk egy k u p a bort
— m o n d t a kegyesen Zápolya.
A m i k o r leült a s ü r ü sötétbaj- szú, szakállú, s á r g á s a r c ú nemes- úr, előbb az ölébe emelte szab- l y á j á t , s csak azután itta ki a borát. Zápolya csak kortyolt.
J a k s i t s n é e g y r e a szolgaként állva m a r a d t Csiz M á t é szörnyű- séges vad a r c á t nézte.
— Még egyet? — kérdezte An- dorássyt Zápolya s a csőrös vödör után. nyúlt.
— Sose f á r a d j é k nagyságod — m o n d t a szolgálatkészen a kis- f e j ű ú r s hosszú k a r j a i v a l m a - gához ölelvén, a szájához emelte a vedret, amely lassan felkerült, felfordult a kisúr apró szőrök- kel benőtt fejéhez. Aztán leállí- totta az üres edényt az asztalra s köhintve m o n d t a : — Hallom, n a g y s á g o s u r a m .
— Még m a este vissza, az Al- dunához indulunk. De kegyel- med északra megy.
— Igenis. A m i k é n t m á r meg- tanácskoztuk.
— Amiként m á r m e g o k t a t t a m
— leckéztete Zápolya.
— Igenis. A l h a d n a g y a i m m a l is megtanácskoztam m á r .
— Nemeisurakkal, bandériu- mokkal m i n d e n találkozót el- kerül. Sérelem ne essék a j á n d é - kunkban, kit Dózsa Gergely úr- n a k j u t t a t u n k .
— Háromszáz válogatott vitéz székely lovast.
— S kegyelmed, felettébb vitéz s z e n t k i r á l y i . . .
— S c s í k s z e r e d a i . . .
— A n d o r á s s y Gyula ú r . . .
— Hallom — m o n d t a a nemes- ú r és b o r p á r á s szeme várakozóan verdesett.
— . . . v e t e k e d j é k hivsegben Dó- zsa Gergely v a l a m e n n y i alhad-
nagyával. Érdemelje ki a ke- gyet, hogy lovasainkat kegyel- med alatt k ü l d j e a b r a n d e n b u r g i német lator u r a d a l m a i n a k a meghódoltatására. Lippa, Arad, Világos, Solymos, Borosjenő . . .
— Déva, H u n y a d . . . — sorolta tovább Andorássy.
— D é v á r a s H u n y a d r a ne le- gyék g o n d j a — intette Zápolya.
Sápadt, keskeny homlokán hir- telen veres foltok gyűltek.
— E r t e m — a nemesúr elfordí- t o t t a a fejét, m e r t nem b í r t a a v a j d a tekintetének h i d e g kék fényét. — Ertem. K a n v á r ó szűz- l y á n y k é n t farolok Dózsa úrék- nak. Ertem. De tán Dózsa György ú r belémhaJbarodik, m o n d v á n : Andorássy a székelyekkel ma- r a d j é k a törzshadnál, a bran- d e n b u r g i a k r a meg m á s t menesz- tenek. Mi lészen akkor?
— Lesz, ki kedvünk s akara- t u n k szerint térítgeti kegyelme- tek ú t j á t .
— A'jjó. S ki vóna az?
— Ne pofázz — visította a v a j d a s olyan váratlanul, hogy mégzökkent mindenki a szobában.
Andorássy felugrott s aláza- tosan m o n d t a :
— H a l l ó m nagyságos u r a m ! Megyek L i p p á r a — s félénken kérdezte. — S aztán?
— Mit aztán? — c s a t t a n t fel Zápolya s szája széle ú j r a resz- ketni kezdett. — M i t a z t á n ? . . .
— H a megszálltam a branden- b u r g i t . . . u t á n a hová?
— Ü l j le f i a m — m o n d t a el- mosolyodva a v a j d a . — í g y a ! H a jól mesterkedtél, néked a d j u k Törcsvárát.
— Törcsvárát? — hökkent meg a kis úr. — A'nnem jó. Törcs-
v á r a Andorássy M á r t o n bátyámé.
— Azé, akinek adom.
— Nem kő. Nékem L i p p á t . . . Zápolya elvörösödött' s az ol- dalához kapott, de övén n e m ló- gott a tőr, letette m á r ebédkor.
Elsápadt, reszketni kezdett és segélytkérőn nézett szét. Most m e g l á t t a . . . kétélű t ő r é t félig kiemelve tokjából, parancslesően állt Andorássy m ö g ö t t Csíz Má- t é . . . Megnyugodott. T h u r z ó r i a d t a n f e l á l l t J a k s i t s n é behú- zódott mély karosszékébe és on- n a n lesett ki hideglelős kíváncsi- sággal. •
— U r a m —dadogta A n d o r á s s y ,
— Töresvára közel van.
— H o v á közel? — k i á l t o t t a Zápolya.
— Bátyámho. T ö r c s v á r á r a ő vetett szemet.
— M a j d elfordítjuk.
— A szemit? — mélyet szuszo- gott Andorássy, a z t á n halk rö- hejjel s még halkabb szóval tu- dakolta: — E l f o r d í t j u k a szemit, v a g y a n y a k á t ? — s m e r t Z á - polya n e m felelt, f o l y t a t t a : — Le- gyék. Töresvára szép s jó. S í r á s r ó l a lesz?
— Van. Gróf u r u n k m á r meg- rajzoltatta.
ANDORÁSSY ú g y k a p t a el a pergamentet, m i n t a k u t y a a koncot. Kiterítette m a g a elé, s rátenyerelt. A nevét kereste r a j - ta. í r á s t u d a t l a n volt, de n e v e ké- pét ú g y ismerte, m i n t a lova po- f á j á t , v a g y a m e n t é j e s u j t á s á t . S m á r hetek óta ismerkedett Törcsvár írott képével is. A m i - kor meglátta a betűrengetegben T ö r e s v á r a nevének ismerős vo- n á s a i t s a sorok a l a t t Z á p o l y a
ismeretes f a r k a s o s pecsétjét:
biccentett s mentéje belső zse- bébe dugta az adománylevelet.
— Elmehet — szólt Zápolya a boldogságában elszótlanodott em- berre. — Nékünk még szónk van
Csíz h a d n a g y ú r r a l , k i kegyel- meddel együtt megyen Dózsa úrhoz.
Zápolya a r c á r a hirtelen torz vigyorgás ült ki. E l f o n n y a d t és vértelen lett hosszú képe. Ando- Tássy eltátotta a s z á j á t a csudál- kozástól és h á t r a k a p a r á s z o t t a gerincére. Ügy; érezte: megszúrta valaki. De csiak Csiz Máté állt mögötte lomhán, mozdulatlanul.
E r r e ú j r a Zápolyára nézett, kur- r o g v a felállt s nyöszörögve, m i n t a megrúgott kutya, kiment a szo- bából.
— F i a m , számolj csak fő- asszonyunknak és gróf urunk- n a k : m i r e is oktattalak — p a r a n - csolta Zápolya lágy, kedveskedő hangon.
— Szemmel t a r t o m Andorássy- u r a t — kezdte dörmögve Csiz — S L i p p á n v a g y Solymoson le- szúrom.
J a k s i t s n é hirtelen elsikoltotta m a g á t . U t á n a az asztalra könyö- költ s vadul kacagni kezdett.
Thurzó csittitani próbálta, de az asszony ellökte a kezét s el- csöndesedve, mohón, mosolyogva figyelt Csizre.
— Még mielőtt L i p p á r a men- nénk — m o n d t a most a tőrös ember. — Lesből, Balogh Gábriel u r a t . . . — elhúzta a s z á j á t és csak kezével jelezte a szúrást.
J a k s i t s n é most ú j r a nevetni kezdett, de m á r nem olyan v a d u l s közben helybenhagyólag in- g a t t a a fejét.
— H a sikerrel j á r tőröd, tőlem száz a r a n y a t kapsz — m o n d t a Thurzó.
— Segít nékem a leshányásban Dózsa ú r főlovásza: G e r g e l y . . .
— Néki i s . . . ötven a r a n y a t adok — bólintott a gróf.
— Dózsa u r a t megőrzöm hív- ségben — f o l y t a t t a Csiz a lecke- mondást,
— Melly Dózsát? — kérdezte Thurzó.
Zápolya kacagott és m u t a t ó u j j á v a l intette h a l l g a t á s r a szol- g á j á t , a k i t most m á r kegyesen elbocsátott. Aztán Jaksitsnéhoz - sétált.
— Thurzó u r u n k panaszlá, melly n a g y ellensége néki a m a Balogh Gábriel deákhadnagy. M ü n k meg,
minden réligióknak és tudós eszeléseknek kedvelői, nem túr- hetünk ilyen beste lelket orszá- g u n k b a n — egészen a z asszony elé állt. — Asszony-Asszonyom, T ö r c s v á r á t m u n d t u k . S m e g is adjuk, miként óhajtotta.
— Miként Andorássynak? S u t á n a ? . . . — h u n y o r í t o t t s kar- j á v a l a "szúrást utánozta.
— Ü g y j á r : a k i j ú s s t formál.
J u s s u n k az országban csak né- k ü n k van. De j u t t a t u n k m á s n a k is.
— K i r á l y i mód?
— H a élhírelhetjük, melly gyö- nyörűségesen szép éccakát hál- t u n k N a g y l a k o n az uradalo- m é r t . . .
— E s h o z z á . . . én is híreijem...
melly eszeveszetten jó volt né- kem is ez a társalkodás? — ne- vetett az asszony.
Zápolya elsétált az ajtóhoz.
Kiszólt valamit rácul a z apród-
j á é r t , aki u r a k a r d j á t , strucctol- lás fövegét s porszín, f o k á i g érő
selyemtapintatú s hód prémmel szegett útiköpenyét hozta.
— H a elhírelt n a g y l a k i hálá- sunkból fiúgyermek születnék, L i p p a s tíz jobbágy falu u r á v á tesszük — m o n d t a búcsúzónak a v a j d a , aztán m e g h a j o l t s ki- m e n t furcsa, asszonyos járással, e g y m á s felé h a j l ó térddel s szinte lábujjhegyen lépegetve.
S csak amikpr m á r elhalt a távolodók zaja, állt fel gubbasz- tásából fázósan az asszony. Az a j t ó b a n öreg d a j k á j a prémes ködmönkével várta.
— Lelkem — m o n d t a J a k s i t s n é a nénőnek. •— Az asztalon a két gyertyatartó.* IVesd k'i az ud- v a r r a .
—' Azt? . . . Azt a szépet? . . . Jé- zusom — hüledezett.
— Az u d v a r r a . A pöcegödörbe.
A z t á n forró vízbe mosdózzék, ki csak hozzájuk ért. A szobában, m i n d e n t mi benne van,- f o r r ó lúg- gal öntsetek le. A sátán j á r t itt
— de m e r t a vén asszony nem mozdult, rákiabált. — E r i g g y , k ü l d d a lányokat. Aztán hálóhá- z a m b a hozd Péterkét s K a t i k á t .
K i n y i t o t t egy ajtót. Az a j t ó folyosóra nyíló f a l a s i m á r a gya- l u l t s b a r n á r a festett t ö l g y f a
volt, de belül bronz fedte. S pik- kelyesre kivert bronz borította
el a v a s t a g f a l a t is, föl. egészen a mennyezetig. N a g y terem volt ez a hálóház. A sarokban a p r ó v a s t a g bronzlábakon szerfelett széles s hosszú nyoszolya nyugo- dott. S fölötte brokátból" készült baldachin. A padlót fényesre csiszolt színes fakockákkal r a k t a
ki a mester. H e l y e n k é n t virágo- k a t f o r m á l t a k az egymáshoz il- lesztett rajzos falapok. A f a l a - k a t t á j j a l teleírt színes selyem pokrócok fedték.
Az á g g y a l szemközti sarokban csodálatos asztal állt. E g y e t l e n tömb fekete m á r v á n y b ó l v e r t e ki a kőfejtő mester. A r a n y o s s veres erek lepték el a selymes csillogású m á r v á n y t , a m e l y n e k tetejére kis bokrétát f a r a g t a k . A márványb'okréta v i r á g a i kö- zött csövek b ú j t a k meg. H a a bokréta tövén elrejtett csapot félrefordították, a csőből' bor csorgott. Minden csőből inás és m á s f a j t a . F ö n n a f a l a t elborító selymek, és színes szőttesek mö- gött vastag, zománcos k á d a k b a n állt a bór, amely u g y a n c s a k r e j - tett csöveken á t á r a m l o t t a bok- rétába.
THURZÓ a j á n d é k o z t a esztendő- nek előtte J a k s i t s n é n a k ezt a szép, Itáliában szerzett hálóhá- zat. Azt beszélték akkoriban, hogy tízezer a r a n y á b a k e r ü l t a g r ó f n a k ez a r i t k a holmi. Azt is rebesgették, h o g y J a k s i t s P é t e r nem bánta, inkább jónéven vette a deákos n a g y ú r legyeskedését az asszony körül. Kapzsi, g y a r a - pító ember volt J a k s i t s s a m i ó t a megrútolták f é r f i a s s á g á b a n az erdélyi latorhajtók. h ó n a p s z á m elkerülte Nagylakot. Temesi bir- tokain tanyázott s a m a r o s m e n t i u r a d a l m a t az asszony g o n d j á r a hagyta. Meg is állta a helyét Csáky Kata, A környékbeli neme- sek Csákyné J a k s i t s P é t e r n e k kezdték emlegetni az u r á t , a k i csak most, a c s a n á d i t á b o r b a á l l á s idején kezdte m a g á t ú j r a egész
embernek érezni. Attól, akinek k a r d v a n a kezében s ez a k á r d kétszáz jól megoktatott csatlós élén vezérkedik, nem kérik szá- mon, h a nyergét egy m a r o k n y i , izomzattal kevesebb n y o m j a , m i n t másmilyen vitéznél.
Hálóházában Thurzó mellett állongálva m o n d t a most J a k - sitsné:
— Megmetszené J a k s i t s P é t e r ezt a nyavalyatörős v a j d á t , h a meghallaná, ha m e g m o n d a n á m néki, mily becstelén szavakkal környékezett.
— Nono: e g y u r a d a l o m é r örömmel siketül J a k s i t s Péter.
H á t még h a azt a v a g y o n t felsé- ges ú r a d j a !
Az asszony elpirult. Elnézett s el is. lépett Thurzó mellől s így kérdezte szinte kiáltva:
— Felség? Ez? Ez az orozó, oroztató s beteg lator? E z lesz M a g y a r o r s z á g királya?
— Ez. De akkor megkötöm a kezét-lábát s elsőbbnek: a száját.
— H a m a r a b b megmetszeti ez kegyelmedet, m i n t s e m gondolná.
— A f a r k a s a i r i t k a abrakon élnek: aranyon. S az a r a n y ná- lam van. Odaszaladnak, ahová s mikor én intek nékik.
— S kegyelmed, k i húsz esz- tendeje A m b r u s pappal l a p p a n g egy ú j v i l á g é r t . . . nem szégyelli?
— K a t i k a , ú j világ n e m bibliá- val, inkább vérben s kínban szü- letik. A k á r az ember. E z a ve- szett Zápolya j ó . . . éppen, hogy ez jó egy ú j világ teremtéséhez.
K i i r t j a egy szálig a sok m a g y a r - béli kiskirályt.
— ö ? Nem is ő. Inkább ke- g y e l m e d . . . általa. Nem is hi-
szek kegyelmed sok szép regéi- ben. S az az A m b r u s . . . h a ő hegyelmeddel lappangott, ő sem az, aki ú j v i l á g o t teremt. Ki- r á l y t teremt e g y túrós n y a v a - lyásból! Ez legyen a z ú j v i l á g eljövendője?... — mereven szembe- nézte a grófot. — Az a szilaj az a törcsvári be igazságot hir- detett, amikor kegyelmedről meg- m o n d t a : kegyelmed oly jó gazda, hogy a barázdába leölt embert vettet, kiből a r a n y k a l á s z nő . a kasza alá.
— Az ő v á r á t s kastélyát kí- n á l j a Zápolya. K í n á l j a , m e r t gazdátlan.
— Meghalt? — kérdezte elfehé- redve az asszony.
— Még n e m . . . De m á r ú g y számol véle Zápolya.
— Hol j á r most a . . . az a törés- vári? •
— A keresztesekhez vitt ágyút, lovashadat. Minden jószágát a kereszt alá rakta.
— ö egészen csinál m i n d e n t . . . amit csinál. Néki a p é n z . . . — le- gyintett s elhúzódott, messze a gróftól.
— E n g e m se csábított a pénz sose.
— Mer m i n d i g volt teméntelen.
— Katika, csak néked szabad éngem szavakban í g y rátolni.
Rád nem haragszok. P e d i g m á tíz esztendeje száműztél ebből a szép h á l ó h á z b ó l . . . Katika, h a m á idevetett a jósorsom, éjjel nagyon szeretnék i t t . . .
— Hűséges szolgája eljövendő k i r á l y á n a k kegyelmed! Helyette vetné belém L i p p a u r á t ? — a fe- jét r á z t a s u j j a i v a l olyan moz- dulatot tett, m i n t h a b o g a r a t
/
r á z n a le róluk. A z t á n az ajtóhoz nyúlt. A nehéz bronzalkotmány olajozott r ú g ó r a j á r t és zajtala- nul. k ö n n y e n engedett az. a p r ó kezeknek. — Jösztök, lelkeim — szólt ki és kinyúlt két gyermeke u t á n .
Könyvet t a r t o t t a kezében a két leckemondáshoz előkészült gyermek. M i n t két kis rigó: so-
v á n y a n s aprón álltak itt, de sze- m ü k éretten s s z o m o r ú a n n y í l t hol a n y j u k r a , hol T h u r z ó r a .
— M á m a n e m t a n u l u n k , lel- kecskéim — m o n d t a a n y j u k . — Máma. csak alszunk. E g y ü t t m i n d h á r m a n . Vetkőzni s feküd- n i . . . — s m á r i s vezette őket a nyoszolya felé.
Thurzó m e g h a j o l t s k i h á t r á l t .
£,GY NAPON, a nagy vidámság közepette megjelent az ajtó- ban egy báránybőrruhás jérfi alakja. Jó csizmában és derékszíjjal testéhez szorított szürke ingben, örőmkiáltásokkal jogadták. Az első pillanatban nem értettem meg, hogy ez Tolsztoj. Semmiféle fénykép, semmiféle festmény nem tudja• visszaadni azt az élő arc keltelte benyomást. Hogyan is lehetne vászonra vagy papírra rögzíteni Tolsztoj szemeit ? Hol éles és átható, hol szelíd és derűs volt a tekintete. Amikor Tolsztoj valakit megnézett, mozdulat- lanná, elgondolkodóvá vált. Behatolt a lelke mélyébe és felszívni látszott minden jót vagy rosszat, amit ott talált. Szeme ezekben a pillanatokban szemöldöke mélyére húzódott, mint felhő mögé a nap. Amikor viszont gyermekien felelgetett a tréfálkozásokra, arcát bájos mosoly világította meg. Felviduló szeme előbukott vastag szemöldöke mögül és fényesen ragyogott. Mihelyt valaki mondott valamit, Tolsztoj járt elől a lelkesedésben. Fiatalosan közlékeny, beszédes lett és szemében a lángész szikrái ragyogtak.
Ezen az estén, amikor először találkoztam vele, kedves, gyöngéd és nyugodt volt; barátságos és jóságos aggastyán. Megjelenésekor a gyerekek jelugrottak helyükről és köréje sietlek. Valamennyit ismerte vezeték- és keresztnevén. Otthoni életüket firtatta kérdései- vel, amelyeket mi nem értettünk meg. Minket is bemutattak neki.
Kezünket sokáig tartotta tenyerében és .rajtunk nyugtatta tekin- tetét. Ugy éreztem, mintha golyó járt volna át. Ez a váratlan találkozás valósággal megdermesztett. Már nem is tudtam, mi történik bennem és körülöttem. Az ember nem is csodálkozhat ezen, ha tudja, mit jelentett a számunkra Leo Nikolajevics Tolsztoj.
Konstantin Sztaniszlavszki: Eletem
