A
Hargittay Emil szerkesztette, s az Universitas Kiadó gondozásában Bevezetés a régi magyar irodalom filológiájába címmel megjelent új könyv célja, hogy filológiai kérdésekben – pél- dául a kéziratok formailag is kifogástalan megjelentetése vagy a kódexek, kéziratok, nyomtatványok keletkezésének vizsgála- ta, a szövegek gondozása, a szövegek kö- zötti kapcsolatok feltérképezése – útmuta- tást, segítséget nyújtson. E kötet pótolja azt a hiányt, amely a filológia és a régi magyar irodalom azzal igen szorosan ösz- szefonódó kutatása területén már évtize- dek óta jelentkezik. Hargittay Emil szerint e probléma megoldásának kulcsa az egye- temi oktatásban keresendő: „A tanulmá- nyi éveit kezdő egyetemista számára nél- külözhetetlen fontosságú a filológia alap- fogalmaival, módszereivel való ismerke- dés; erre talán soha nem lesz módja ké- sőbbi pályafutása során”. Ha ezen ismere- tek elsajátítása, rutinszerűvé gyakorlása elmarad, az az irodalmár egész életművé- re rányomja bélyegét. A szerkesztő ezen elgondolása szerint a kötet célja a régi magyar irodalom filológiájának bemutatá- sa. A filológiával foglalkozók számára el- engedhetetlen számos más tudományág- ban való jártasság (pl. paleográfia, könyv- és nyomdászattörténet, textológia, bibli- ográfia stb.), amely témakörökkel a gya- korlókönyv foglalkozik. A kötet tartalma az egyetemi oktatás tananyagán alapszik, ennek megfelelően három nagyobb téma- kört ölel fel:1. a legfontosabb kézikönyvek ismerete;
2. textológia és szövegkiadás;
3. tudományos munkák szerkesztése, jegyzetelési technikák.
A számmisztika jegyében a gyakorló- könyv is három nagyobb egységből áll: ta-
nulmányok, gyakorló szöveggyűjtemény, bibliográfia.
A kötet első részében tizenhárom ta- nulmány található – szerzők: Borsa Ge- deon, Érszegi Géza, Holl Béla, Horváth Iván, Klaniczay Tibor, Stoll Béla, Szent- mihályi János, Tolnai Vilmos, Varjas Bé- la–, tartalmukat tekintve egymástól füg- getlen írások, egy kivételével mind után- közlés. A tanulmányokból a régi magyar családnevek helyesírásáról, az írók nem- zeti hovatartozásáról szerezhetünk fon- tos tudnivalókat, útmutatót találunk az idegen nyelvű kiadványok jegyzetelésé- hez, tanulmányt a magyar nemzeti bibli- ográfiákról. Igen fontos minden irodal- mat kutató számára Stoll Bélamunkája, amely a magyar irodalom szövegkritikai problémáit vázolja (már amelyekkel Stoll nagy és igen jelentős szövegkiadói munkássága során találkozott). Az első rész utolsó tanulmánya, egy paleográfiai útmutató a 15-17. századi magyar nyel- vű kéziratokhoz, a gyakorló szöveggyűj- temény olvasásához nyújt nélkülözhetet- len segítséget. Érdemes lett volna eset- leg néhány újabb tanulmányt is bevenni a sorba, például Debreczeni Attilának a genetikus szövegkiadással kapcsolatos gondolatait, vagy példaértékű Csokonai- levél kiadását. Elgondolkodhatunk azon is, hogy talán szükséges lett volna egy kitekintés a külföldi szakirodalom irá- nyába is, mely írások nyilván nem a régi magyar irodalmat tárgyalják, de párhu- zamos eredményeikkel, kérdésfelvetése- ikkel sok tanulsággal szolgálhatnának a magyar olvasóknak. Hargittay Emil olyan tanulmányokat és tanulmányrész- leteket választott, amelyeknek szerzői a szükséges mértékben mélyednek el az adott témában, így a kötet valóban hasz-
Iskolakultúra 1998/1
97
Szemle
Új könyv – régi irodalom
1996-ban jelent meg egy új egyetemi segéd- és gyakorlókönyv, amelynek elsődleges célja, hogy az alapvető filológiai ismereteket egy kötetben foglalja össze. A gyakorlókönyv elsősorban bölcsész-
hallgatóknak készült, de ajánlott az „irodalommal bármilyen szinten és összefüggésben foglalkozók számára egyaránt”.
nálható segédletként, nemcsak egyete- meken, hanem olyan középiskolákban is, ahol a fakultáció, illetve az emelt szintű magyartanítás keretein belül lehe- tőség kínálkozik arra, hogy a tanárok a gimnáziumi anyagból egyre inkább ki- szoruló régi magyar irodalmat megis- mertessék a tanulókkal, a filológiai alap- ismereteket átadják, s így megfelelő elő- képzést biztosítsanak az egyetemre fel- vételizők számára.
A gyakorló szöveggyűjtemény olyan válogatás, amely igen sokféle szöveget tartalmaz, például RMK-, RMNy-szócik- ket, hazai és külföldi publikációk jegyze- telési, címleírási megoldásait, cikkrész- letet, könyvrészletet, bibliográfiai min- tát, lexikon-szócikket. Ezek után egy korrektúrajavítási szabályzat, majd a gö- rög és gót betűk ismertetése következik.
A gyakorló szöveggyűjtemény nagyobb részét 15–18. századi szövegek teszik ki, amelyeket a korabeli kéziratos, illetve nyomtatott formájukban közöltek, több- nyire az átírás mellékelésével. Az itt köz- readott szövegek elsőrendű feladata, hogy a textológia-, filológiaórákon a hallgatók közös munkaként megvitathas- sák az egy-egy szöveg átírásakor jelent- kező problémákat. A sort Umberto Eco Hogyan írjunk szakdolgozatot című munkájának tartalomjegyzéke zárja. E szöveggyűjtemény szerkezete szándéko- san nem egységes, írja a szerkesztő a kö- tet előszavában, egyes szövegekből több- féle összevethető változatot közöl, más- hol csak az eredetit fakszimile kiadás- ban. Szerkezeti egyenetlenség azonban a kötet más részeire is jellemző. Nem ér- tem, Varjas Lajospaleográfiai útmutató- ja miért a Tanulmányok részbe került, mikor a görög és gót betűk leírása a szö- veggyűjteményben található, és ezek alapján talán Székely Artúrkorrektúraje- lekről szóló írása is a Tanulmányokrész- be illenék jobban. Ezen bizonytalanság- gal együtt is igen jól használható a szö- veggyűjtemény a filológiával ismerke- dők, egyetemisták számára.
E kötet számára készítette el Szentmár- toni Szabó Géza Segédkönyvek és szöveg- kiadások válogatott bibliográfiája a régi magyar irodalomhoz című jegyzékét, amely a legfontosabb köteteket, kiadvá- nyokat tartalmazza a következő témakö- rökben: magyar könyvészet; hazai kézirat- katalógusok; irodalomtörténeti, történettu- dományi, klasszika-filológiai bibliográfi- ák; lexikonok; életrajzgyűjtemények; név- tárak; monográfiák; vallástörténet; szótá- rak; a terminológiával foglalkozó kézi- könyvek; szólásgyűjtemények; helytörté- net; zenetörténet; ortográfia; nyomdatörté- net; emblematika; peregrináció; könyvtár- történet; művelődéstörténet; szövegki- adások (hasonmás, forrás). Éppen a bibli- ográfiákkal kapcsolatban tehető fel a kö- tettel szemben megfogalmazható egyik legfontosabb kérdés: hogyan egyeztethető össze a filológia mint a bármely szöveggel foglalkozó tudomány, és a konkrét szöveg- korpuszt kijelölő régi magyar irodalom kettősége? Mik azok a specialitások, ame- lyek csak a régi magyar irodalomhoz köt- hető filológiai kérdések jellemzői?
A kötet harmadik részéhez tartozó füg- gelék, amely a belföldi kutatóhelyeket, na- gyobb könyvtárakat, levéltárakat nevezi meg, illetve a filológiai bevezetés téma- körében legfontosabbnak ítélt fogalmakat gyűjti egybe, például egyetemi tanárok számára is kiváló „puska” lehet egy filoló- gia dolgozat összeállításakor.
Az új egyetemi segédletről tehát el- mondható, hogy mind a hallgatók, mind a tanárok nagy haszonnal forgathatják mun- kájuk közben, hiszen egyetlen kötetben megtalálható mindaz a legfontosabb tudni- való, amely a Bevezetés a filológiábacímű tárgyhoz szükséges.
Bevezetés a régi magyar irodalom filológiájá- ba.Szerk.: HARGITTAY EMIL, UNIVERSI- TAS, Bp. 1996.
Bajáki Rita
98
Szemle
