• Nem Talált Eredményt

A rizsről és az öntözésről I I. rész

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "A rizsről és az öntözésről I I. rész"

Copied!
4
0
0

Teljes szövegt

(1)

A rizsről és az öntözésről

I I . rész

A rizzsel kapcsolatos tennivalók közt a tisztítás volt a legkeservesebb, ez okozott legtöbb szenvedést, ezt szokták meg a munkások a legnehezebben. Nem- csak az én tapasztalatom ez, így véle- kedtek a rizsőrök is, akiknek a tisztítás- ból is jutott bőségesen:

A szenvedést a rizsszalma pora okoz- ta, amely sokkal élesebb és csipősebb, m i n t az árpáé. Mintha finom üvegport vegyítettek volna bele. Kint a földeken, a szérűkön ősszel m á r nem reked meg ar levegő, mindig f ú j annyi szél, hogy a port elVigye, a szalma se tökéletes szá- raz, nem porzik nagyon, a por mégis sok b a j t okozott.

A mi gyapotgyári telepünkön pedig sűrű, szürke porfelhőben csattogtak éj- jel-nappal a rosták. Az üvegszerűen éles

•porszemek rátapadnak nemcsak a ned- ves, hanem a száraz bőrre is. Ha valaki megállt a gépek közelében, két perc m ú l v a már vakaródzott, mintha tétűk lepték volna el. A pornak pedig egyéb se kell, csak egy kis dörzsölés, máris bele- eszi- magát a bőrbe. A szemnél gyulla- dásokat okoz, a nyakon meg a csukló- kon kisebesíti és elgennyesíti a bőrt.

Voltak olyan érzékeny bőrű munkások, akik egyáltalán nem bírták elviselni ezt a port, egy-két n a p múlva otthagyták a telepet.

Két műszakban dolgoztunk, a két bri- gád hetenként váltogatta a nappali m ű - szakot az éjszakaival. Az első héten na- ponként cserélődtek a tagok. Igaz, hogy a b é r miatt is heves vitára került sor.

A munkások kevesellték az 1,20 Ft-ot mázsánként. A rizs ugyanis sokkal tapa- dósabb, m i n t a búza vagy a többi gabo- na, a rosták ezek tisztítására készültek;

a nagyon szennyezett s főképp a sza- kállas rizsekből óránként öt-hat mázsá- nál többet nem tudtak feldolgozni. A rendelkezések szerencsére elég rugal- masak. Az első hét tapasztalatai alapján

„helyi" normát és bért alakítottunk ki,

•amellyel a munkások megkereshették a napi 50—60 Ft-ot anélkül, hogy a gépeket vagy önmagukat hajszolniok kellett vol- na. Közben a por ellen is találtak védel- met. Az ing u j j á t a csuklónál szorosan bekötötték, fejükre ráhúzták az esőkö- peny csuklyáját s szélét a kabátgallér alá dugva körülkötötték. Volt, aki sálat

vagy sebkötöző fáslit tekert- a nyaka kö- ré. Védőszemüvegről a gazdaság gondos- kodott. Tökéletes szigetelést ez az egzo- tikus öltözet sem nyújtott. A bőr kisebe- sedését csak az kerülte el, aki türelem- mel viselte a csípést, aki keveset vaka- ródzott. Önuralomból és fegyelemből is naponként vizsgáztak a tisztító mun- kásai.

A következő őszön már a vajháti üzemegység ú j fedett p a j t á j á b a n szállító- szalaggal is rendelkező cséplővel végez- tük ezt a munkát, ott a portól mór csak a zsákolok szenvedtek, akiknek a nya- kába a durva vászonról könnyen bele- dörzsölődött, ha nem voltak elég óva- tosak.

A gyommal súlyosan fertőzött és ned- ves rizs tisztítása és szárítása egyébként is sok bajjal és költséggel járt. A csép- lők a gyors munka során a gyommagva- kon kívül a polyva jelentős hányadát is benne hagyták a szemben, a nedvesség miatt örökös volt a befülledés, a dohoso- dás . és a rothadás veszélye. A szabad szérűkön tárolt zsákok sokszor megáz- tak, s mire a telepre beszállították, már gőzöltek s bűzlöttek. Az ilyen szállítmá- nyokat soron kívül ki kellett rostálni, hogy a rizst megszárítva megmenthes- sük. Előbb a raktár cellái teltek meg ilyen rizzsel, ahol 15—20 cm-es rétegben kiterítve s naponként forgatva gondoz- tuk, aztán az udvar is, ahol hatalmas ponyvákon szárítgattuk.

A polyvában és a kiválasztott idegen magvakban 5%-nál több ép rizsnek nem volt szabad maradnia, a tiszta rizs pe- dig 15%-nál több nedvességet n e m tar- talmazhatott, mert másképp nem bírta volna a zárt kocsikban való szállítást.

Amíg ezt elértük, a behordott termés egy részét kétszer, sőt háromszor is át kellett engedni a gépeken. A polyvából, ame- lyet ebben az évben a bruzóne okozta rengeteg léha is szaporított, a százméte- res raktár nagyságát megközelítő ha- lom keletkezett. Ezt is el kellett szállí- tani. Kint a gazdaságban, mivel a gyo- mok miatt trágyának se volt jó, miután a baromfi kiválogatta, elégették. A gyommagvakat, amelyek közt sok volt a törött és a tökéletlenül fejlett rizs- szem is, megőrölve t a k a r m á n y n a k hasz- nálták föl. A tisztítást abban az évben

4 Tiszatáj 209

(2)

december közepén fejeztük be, a telepet Szilveszterkor ürítettük ki. A m u n k a a következő néhány évben a v a j h á t i tele- pen is eltartott decemberig.

*

A növények közt is vannak népszerű- ek és ellenszenvesek. A gyapot például minden propaganda és kedvezmény elle- nére rendkívül népszerűtlen növény volt nálunk is.

„Nem ide való vagyok én" — akkor terjedt el nálunk ez a régi népdal. Csak az első sorát idézték gúnnyal, méreggel és kárörömmel a parasztok, de mások is, ha a gyapot szóba került. 1955-ben az én munkatársaim mór azt mondogat- ták, hogy a rizsnek is hamarosan elda- lolják ezt a nótát. Pedig a rizs, ha egye- sek sajnálták is a feltört legelőket, sok- kal népszerűbb növény lett. Gyomlálás, aratás és tisztítás közben ezt is szidták, mégis szerették, mert jó pénzt lehetett keresni benne. Népies neve: a rizsa is úgy hangzik, mintha egyben becenév is volna. A kipusztulást emlegető jósla- • tokba sajnálkozás is vegyült.

A borúlátásnak persze komoly tárgyi okai voltak. Ezek közt elsőnek a bruzó- nét, a rizs járványos betegségét kell em- lítenünk. A Piriculária nevű gomba okozza, amely barna foltokban jelent- kezik a növény levelén, szárán és bugá- ján, s elszárítja a rizst, olyan lesz, mint ha lepörzsölték volna. Minden évben elő- fordul, de a háború után háromszor katasztrofális mértékben sújtotta a rizst.

A Növényvédelmi Kutató Intézet egyik jelentése szerint 1949-ben hatvanmilli- ós, 1954-ben ötszázmilliós, 1955-ben pe- dig egymilliárdos kárt okozott. A rizs átlagtermése ebben az évben 4,5 mázsa, Vásárhelyen is csak 5,5 mázsa lett. hol- danként. A bruzóne ellen, amelyre a bőtermő, szép hosszú szemű, acélos Dunghan Shali nevű rizs a legfogéko- nyabb, akkor még alig tudtak védekezni.

Ez a rizs nálunk olyan értékes tulaj- donságokat vett föl, hogy a világpiacon minőségben és árban minden más rizst maga mögött hagyott. Termelését mégis korlátozni kellett. Az állami gazdaságok 1956 óta nem vethetik, csak a tsz-ek meg az egyéniek. Helyette a bruzónéval szemben rezisztens külföldi f a j t á k a t igyekeztek meghonosítani, ezek azonban ú j a b b problémákat vetettek föl: gyen- gébb csírázásuk állományritkulást' oko- zott, tenyészidejűk kitolódott, rosszul kötöttek és értek, minőségük silányabb, sem a termelők, sem a fogyasztók tet- szését nem tudták megnyerni. Ezekután

mást m á r n e m tehettek: csökkenteni kellett a rizs vetésterületét, m e r t e g y e - lőre a veszteségek elkerülésére jóbb meg- oldás n e m kínálkozott. A fordulópontot jelentő 1955-ös esztendő u t á n h a t év alatt.

42 ezer holdra, kereken a felére zsugoro- dott a rizzsel hasznosított terület, V á - sárhelyen pedig egy negyedére, 840- holdra.

Ezt a negatív előjelű változást egyedül a bruzóne, illetve a tőle való félelem, nem magyarázza meg. Az igazság az,, hogy mezőgazdászaink n e m t u d t a k si- keresen megbirkózni ezen kívül a többi növényi és állati kártevővel, a f a j t á k , kiválasztásának, a vetésforgó kialakító-"

sának és a betakarítás gépesítésének, egyre nyomasztóbb problémáival sem.

A monokultúrás termelés kimerítette, elgyomosította a telepeket és sok helyen elmocsarasította a környező mélyfekvé- sű földeket is. Ezt is föl kellett végre szá- molni, m e r t a termésátlagok folyton csökkentek, a termelési- költségek pedig' egyre emelkedtek. Amíg 1950 és 1955 k ö - zött kb. egymilliárd Ft hasznot hozott az országnak a rizs, 1960-tól m á r n e m j ö v e - delmezett, h a n e m ráfizettünk. A szak- értők m á r ekkor nyíltan feltették a kérdést: tekintve, hogy h a z á n k a r i z s - Övezet legészakibb vonalán . fekszik és.

rendkívül szeszélyes időjárása is m i n d e n évben bizonytalanná teszi a termést, é r - demes-e nagyban foglalkozni vele, v a n - e egyáltalán létjogosultsága nálunk, s h a igen, milyen keretek között?

A sokoldalú vizsgálat és vita e r e d m é - nyeként 1961-ben az az álláspont a l a k u l t ki, hogy a rizstermesztést n e m szünte- tik meg, csak ésszerű területi keretek közt fogják tartani. A hazai szükséglet évi 30—35 ezer tonna hántolt rizs, ezt;

30—40 ezer. holdon veszteség nélkül meg- tudjuk termelni, ebből Vásárhely mint- egy 8—900 holddal veszi ki a részét. Ezt.

a területet m i n d e n ü t t ott jelölik ki, ahol ' más növényt öntözéssel se "tudnának terrrielni, s itt megteremtik a rizs szá- mára a legkedvezőbb feltételeket.

Az utóbbi években, a rizsterület csök- kentésével párhuzamosan, valóban sok minden történt a m ú l t hibáinak kikü- szöbölése és a biztonságosabb termelés megalapozása érdekében: a régi telepe- ken tereprendezést h a j t o t t a k végre, be- vezették a hazai kísérletek során is jól bevált hatos vetésforgót: h á r o m é v i g rizst, aztán háromig pillangósokat ter- melnek. A f a j t a k é r d é s még megoldatlan, mert k u t a t ó i n k n a k n e m sikerült olyan rizst előállítani, amely m i n d e n v e l e 210.

(3)

szemben támasztott igényt tökéletesen kielégítene. A külföldi f a j t á k közt azon- ban találtak olyanokat, amelyek nem- csak a bruzónéval szemben rezisztensek, hanem elég bő és minőségileg is kielé- gítő termést hoznak, aratásuk kézikaszá- val, sőt géppel is végezhető, mert nem peregnek, nem szórnak. Vásárhelyen a Szovjetunióból behozott Uz-Rosz 17 nevű rizs vált be leginkább, ma főképp ezt ter- melik. A vegyszeres gyomirtás fejlődése teljesen kiküszöbölte, feleslegessé tette a költséges gyomlálást. A kétszikű gyomok jól bevált irtószere, a Dikonirt után nemrég fölfedezték a Stam F34 nevű vegyszert, amely a kakaslábfű-féléket pusztítja sikeresen. Hazánkban épp a Vásárhelyi Állami Gazdaság Kísérleti Telepén próbálták ki először 1962-ben, a következő évben m á r nyolcszáz hol- don használták az országban sokfelé, ki- tűnő eredménnyel. A gyomokat és az ál- lati kártevőket irtó vegyianyagot ma m á r repülőgép szórja á nagyüzemek te- lepeire, ez végzi a f e j trágyázását is, biztatóak a vetés repülőgéppel való vég- zésére indított kísérletek, és olyan vegy- szert is találtak már, amely a Dunghan Shalit, a mi legértékesebb rizsünket meg- védi a bruzónétól. Ez azonban még olyan drága, hogy használatba vétele országo- san erősen megemelné a termelés költ- ségeit.

A késő őszbe benyúló betakarítás lát- szik még mindig a legsúlyosabb teher- nek a rizstermelő gazdaságokban. 1960- ban egy országos ankéton azt mondta az előadó: „Félek, hogy rizst rövidesen azért nem m e r ü n k termelni, mert nem t u d j u k betakarítani". A nem pergő rizs- f a j t á k termelésének bevezetése óta. va- lamivel kedvezőbb a helyzet, s remény v a n arra, hogy a második ötéves terv végére a vetésterület 80%-án gépek fog- ják végezni az aratást, de a szállítás, a tisztítás és a szárítás költségeinek csök- kentését is megoldják.

A borúlátó jóslatok tehát, amelyek a gyapottal azonos sorsot szántak a rizs- nek is, nem váltak valóra. A tudomány és a gyakorlat erőfeszítésein kívül ez jórészt annak tudható be, hogy 1957 óta a józan gazdaságosság elvei érvényesül- nek a mezőgazdasági tervezésben is. Nem erőszakolják a rizst, reális határok közt, felényi területen, de viszonylag sokkal biztonságosabban és sikeresebben ter- meljük. A múlt évben pl. a mi gazdasá- gunk 20 mázsás, kiváló minőségű átlag- termést takarított be 500 holdról, s m a j d - n e m ugyanennyit a tsz-ek is 320 hold-

ról. Egyéni rizstermelő 1960 óta nincs nálunk.

Ügy érzem, választ kell adni ezek után arra a kérdésre is, hogy mi történt az öntözésre berendezett, de rizzsel nem hasznosított területekkel? Legfrissebb adatok szerint (1964. febr.) m a 516 ezer hold öntözhető földje van az országnak s ebből 40—50 ezret foglal el a rizs. A többin ma főképp takarmányfélét és kerti növényt termesztenek öntözéssel.

A rizsterület fokozatos szűkítése idején sok telepen ismét száraz gazdálkodást vezettek be, de sok helyen évekig parla- gon hevert és részben tönkre is ment a költséges beruházás igen tekintélyes ré- sze. Az öntözés régi nehézkes módjaival ugyanis nem boldogultak a szántóföldi növényeknél. De mióta az esőztető mód- szert bevezették, ú j és gyors fejlődés- nek indult az öntözéses gazdálkodás- több ágazata is az országban mindenfelé. Ma már a régi öntözőberendezések nem is t u d j á k az igényeket kielégíteni.

Ennek az újabb, igen reális alapokon nyugvó, örvendetes változásnak a szem- léltetésére ismét Vásárhely példáját ho- zom föl. Nálunk, akárcsak az országban csaknem mindenütt, a kritikus 1955-ös évig az öntözéses gazdálkodás m a j d n e m teljesen egyértelmű volt a rizstermesz- téssel. A rizsen kívül ebben az évben csak 659 hold takarmányt és kapást, 248 hold kertet és 120 holdnyi legelőt öntöz- tek nálunk. 1963-ban pedig a 841 hold rizsen kívül már 4528 hold kapást és ta- karmányfélét, 859 hold kertet és 222 hold legelőt. A fejlődés különösen Í960—

61 óta szembeszökő, amikor a mező- gazdaság szocializálása befejeződött. Azó- ta terjedt el nálunk is a korszerű esőz- tető öntözés.

Addig csak az árasztásos, a barázdás és a csörgedeztető mód volt ismeretes, az esőztető öntözés egyik válfaját, a ha- jós öntözést csak szórványosan, nálunk csak az Atka szigeten alkalmazták. Az ötmilliós beruházás az 550 holdas sziget- ből 328-at tett öntözhetővé, a hajó évi üzemköltsége 173 000 forintra rúg. A 14,5 kilométer hosszú csatornahálózatot min- dig feltöltve kell tartani, mert kisebb ré- szekre zsilipek hiánya miatt nem oszt- h a t j á k föl. A fölöslegesen nagy vízfelü- leten sok a párolgási veszteség, az elszi- várgás megemeli a talajvíz szintjét, s a mélyebb fekvésű helyeken a víz kiöli a növényt. A csatornákban elszaporodó gyomok akadályozzák a hajó mozgását és működését, de a hajómotor is gyönge

4* 211

(4)

a feladathoz. Nem rizst, hanem t a k a r - m á n y t és kerti növényeket termelnek itt.

Ma már nyilvánvaló, amit az ott élő' pa- rasztok akkor is láttak, hogy fölösleges volt megépíteni, m e r t a vízzel körülfo- gott, laza öntésiszap talajú, mindig pára- dús levegőjű szigeten az aszály sohase

pusztította különösebben a növényeket.

Ez a terület nem szerepel az itt fölhasz- nált számszerű adatokban.

Az esőztető öntözés rohamos fejlődésé- re Vásárhelyen jellemző, hogy 1960-ban még csak 450 holdon, 1963-ban pedig már 5356 holdon alkalmazták. A csa- tornákból motoros szivattyúkkal kiemelt víz a földön fekvő csővezetékekre sze- relt, forgatható szórófejekből, apró csep- pekké porlasztva hull a növényre. A be- rendezés könnyű s hordozható. Ahol a főcsöveket beépítették a talajba, ott csak a szárnyvezetéket kell tábláról táblára vinni. A vasból vagy műanyagból ké- szült csövek veszteség nélkül szálítják és pontos mérték szerint adagolják a vi- zet. Rendezetlen, hullámos, laza, homo- kos talajokon is használható ez a beren- dezés. Vannak persze hátrányai is: m a még drága, és a vezeték áttelepítésekor letapossák a fölázott földet, kárt tesz- nek a növényben is. Vitathatatlan elő- nyei miatt azonban ez a legnépszerűbb, ennek van legtöbb jövője nálunk.

Az öntözéses gazdálkodás, illetve a rizstermelés munkásai közül, amint lát- tuk, a gyomlálok teljesen kivesztek, az aratók és a rizsőrök száma pedig meg- fogyatkozott. Akikre a rizsnél nincs szükség, az öntözés más ágazatait, ú j technikáját elsajátítva találnak m u n k á t a határban, mint az öntözés szakmun- kásai. Ezeknek a számát a gyors fejlődés szükséglete szerint évről évre szaporít- ják a rendszeres szakmunkásképző tan- folyamok.

Ilyen körülmények közt tovább kellett fejleszteni az öntözőrendszereket is. Ed-

dig az öntözés a legtöbb helyen a bel- vízlevezető csatornahálózatból történt, amely már a kisüzemek számára sem volt előnyös és a nagyüzemi igényeket sem tudta jól kielégíteni. A lecsapolás megoldatlansága miatt súlyos belvízká- rok keletkeztek az öntözött területeken mindenfelé. A vízügyi hatóságok pár évvel ezelőtt hozzáfogtak a magasveze- tésű öntözőcsatornák építéséhez, amelyek már csak az öntözés céljait szolgálják.

Ezek a tulajdonképpeni korszerű öntö- zőcsatornák.

Folyik az építőmunka a vásárhelyi határban is. A lúdvári öntözőrendszer-

hez tartozó négy öntözőfürt csatornái a terv szerint kereken 20 000 holdat hálóz- n a k be, ebből 13 207 hold föld növényét lehet m a j d a m u n k a befejezése u t á n a különféle öntözőmódokkal az eddig ki- védhetetlen aszálytól m i n d e n évben meg- menteni. A berendezés h á r o m n e g y e d része m á r üzemel, 1965-ben teljesen el- készül.

*

Itt említjük meg, hogy az ország 28 kísérleti állomása közül egy a vásárhelyi határban működik, száz holdon, a régi Szegedi út mellett, h a t k i l o m é t e r r e a várostól. 1950-ben szervezték. 1962-ig a szarvasi ÖRKI-hez (Öntözési és Rizs- termelési K u t a t ó Intézet) tartozott, de dolgozott itt a Dél-alföldi Mezőgazdasági Kutató Intézet is. Feladata a rizs n e m e - sítése volt. Tavaly az Országos Mező- gazdasági F a j t a és Termeléstechnikai Minősítő Intézet vette át, s most az ú j növényeket próbálják ki itt is, amelye- ket a hazai és külföldi tudományos k u - tatóintézetek állítanak elő. A vásárhelyi telep öntözhető, itt t e h á t nemcsak az erősen kötött, szikes t a l a j o n való t e r - mesztést, h a n e m a vízhasznosítás k é r d é - seit is vizsgálják, de mód van az ú j gyomirtó — főképp a vízigyomokat pusz- tító — vegyszerek h a t á s á n a k t a n u l m á - nyozására is.

Jelenleg 270 ú j hazai és külföldi nö- vényfajtával kísérleteznek, köztük 37 búza-, 50 kukorica-, 30 cirok-, 20 rizs-, és szójabab-, 21 here-, 19 fű-, 12 lucerna-, 12 uborka- és karalábé-, 13 paprika-féleség- gel. A KGST (Kölcsönös Gazdasági Se- gítség Tanácsa) országok mezőgazdasága számára 18 féle ú j konzervbabot próbál- nak ki.

*

Ez a k u r t a beszámoló nem ölelhette föl, még csak n e m is érinthette a rizs és az öntözés valamennyi eddig fölve- tődött problémáját. Évről évre gazdago- dó szakirodalom foglalkozik ezekkel n á - lunk is, ahogy szerte a világon. Csak azt a hatalmas erőfeszítést p r ó b á l t a m itt fölvázolni, amelyet a mögöttünk levő évtizedekben tettünk a rizs meghonosí- tására, valamint a mezőgazdaság gyor- sabb fejlődése és a biztonságosabb t e r - melés szempontjából létfontosságú öntö- zéses gazdálkodás megalapozására, amelynek egyre táguló keretei közt, más termények mellett most m á r reális helyet foglal el a rizs is.

(Vé g e)

KÁRÁSZ J Ó Z S E F

" 212

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

 1919 Versailles Németország (Elzász-Lotharingia Fro-hoz, Saar-vidék Nemzetek Szövetségének igazgatása, Memel-vidék antant közös igazgatása, Danzig önálló

A budapesti Puli Space Technolo- gies akkor már elvitte a Holdi Erőforrások kategória 30 ezer dolláros fődíját,a verseny folytatásában pedig most bekerült a

Ne feledkezzünk meg az expedíció Holdon nem járt harmadik tagjáról, a Apollo–11 Columbia hívó- jelű parancsnoki moduljának (CM) pilótájáról, Mic- hael Collinsról sem,

Elektromos úton való kiválasztása 1880 körül vette kezdetét, nagyipari előállítása azonban csak a dinamóg-épek feltalálásával vált lehetségessé. Az aluminium tehát

A mezőgazdasági fejezet beosztása egyébként azonos a magyar évkönyv be—. osztásával, annyi csupán az eltérés, hogy a gyümölcsfa—állomány és

Ország — évben az előző évi az 1955' év1 százalékában.

A munkások és alkalmazottak által vásárolt fogyasztási cikkek és Szol- gáltatások átlagos árszínvonala — előzetes adatok szerint —— 1,2 százalékkal volt

Ezek után megállapíthatjuk, hogy 1963-ban a magánépítkezéseken felhasz- nált összes anyagok értéke állami árakon számítva 2500 millió forint volt (2850 —— 350 : 2500)..