BUKODI ERZSÉBET
Jelen dolgozat azoknak a Magyarországon élő unokáknak a társadalmi státusát vizs—
gálja, akiknek nagyszüleik a mai határokon kívül születtek. Az eddigi mobilitás-elemzésekből közismert, hogy az egyén életútjára, társadalmi helyzetére igen nagy hatással van a szárma- zási háttér. Nyilvánvalóan meghatározza az egyén lehetőségeit, gondolkodásmódját, terveit szüleinek iskolai végzettsége, foglalkozása éppúgy, mint az a tény, hogy egy kis nyírségi faluban vagy a fővárosban stb. született-e.
A mobilitás-vizsgálatokban természetes, hogy az egyén jellemzőit összehasonlítjuk szülei hasonló paramétereivel. Az 1983-ban — e témában jelenleg a legutóbbi Magyarországon —— a Központi Statisztikai Hivatalban végzett mobilitás-felvétel módot ad arra is, hogy a meg- kérdezettek származási, családi hátterében még ,,mélyebbre ássunk", ugyanis rendelkezé- sünkre áll a nagyszülőkre vonatkozó egynéhány adat is.
Az elemzések tanulsága szerint az egyének jelenlegi társadalmi helyzete és nagyszüleik társadalmi poziciója között bizonyos mértékű kapcsolatot fedezhetünk fel. Például az, aki—
nek nagyapja diplomával rendelkezett, maga is sokkal nagyobb valószínűséggel válik értel- miségivé, mint az, akinek nagyapja ipari munkás volt, vagy mezőgazdasággal foglalkozott.l Természetesen mindezen hatások a szülői nemzedéken keresztül közvetítődnek.
Tanulmányomban az összeírt személyeknek csak egy igen szűk körével foglalkozom, mégpedig azokkal, akiknek a nagyszülei a jelenlegi országhatáron kívül, közigazgatásilag a szomszéd országokhoz tartozó területeken (Felvidék, Erdély, Kárpátalja. Vajdaság, Auszt- ria bizonyos részei) születtek. Azt vizsgálom, vajon az unokák (összelrtak) élethelyzetét, megszerzett legmagasabb iskolai végzettségét, foglalkozását befolyásolta—e az, hogy nagy- szüleik a ,,külföldnek" számító területeken születtek: vajon van-e valamiféle különbség egy ausztriai és egy erdélyi ,,gyökerű" egyén életútjában. Mindezeket a vizsgálódásokat az teszi lehetővé, hogy a már említett mobilitás-felvételben, melynek adataira elemzésünk során tá- maszkodunk, értékelhető számban fordultak elő azok, akiknek nagyszülei egykor Magyar- országhoz, jelenleg a szomszédos országokhoz tartozó részekről származnak.
Arra a kérdésre nem tudunk választ adni, hogy a mintákban szereplő személyek vagy azok szülei, illetve nagyszülei miként kerültek át Magyarországra, csak feltételezhetjük, hogy az átkerülés egyik ,,módozata" a szocialista rendszer korábbi időszakára jellemző ún. áttele- pítés lehetett, amikor is emberek és családok sokaságát kényszerítették szülőföldjük elhagyá- sára, idegen országba való költözésre.
Azok közül, akiknek nagyszülei a szomszédos országok valamelyikéből származnak, több mint nyolcvan százalékuk Magyarország jelenlegi területén született. Felvetődhet a kérdés, vajon van-e valamilyen térbeli összefüggés a nagyszülő és unokája (megkérdezett)
' Lásd: Kulcsár Rózsa: A szülők és gyermekeik iskolai végzettsége, illetve szakképzettsége közötti családi kapcsolat hazánkban. Munkaügyl Szemle. 1985. évi 12. sz. 25—30. old.
születési helye között.2 Például feltételezhetjük, hogy az Ausztriában születettek leszárma—
zottjai inkább koncentrálódnak az ország nyugati területeire, mint a keletiekre. E kapcsolat szorosságának mérésére a Csuprov-féle asszociációs együtthatót használtuk, amely szerint
— feltételezésünknek megfelelően —- számottevő, több mint O,3 erősségű kapcsolat van az apai nagyapák és az unokák születési helyei között. Ez közelebbről azt a tendenciát jelenti, hogy például a Vajdaságban születettek leszármazottjai jórészt Magyarország dél-dunántúli (III.), dél-alföldi (IV.) megyéiben születtek, míg a felvidéki illetőségűek unokái inkább az iparoso- dottabb északi (VI.), észak—dunántúli (I.) területekről származnak. Ezeket az összefüggéseket jól mutatja az 1. ábra.
]. ábra. A jelenlegi országhatárokon kívül született nagyszülők aránya unokáik születési helye szerint
Az ábrából azt is leolvashatjuk, hogy az erdélyiek unokái az átlagtól valamelyest eltérően viselkednek. Úgy tűnik, ők azok, akik leginkább szétszóródtak az ország területén, hiszen jelentős arányban találhatók meg mind a közép—dunántúli (II.) részeken, mind a dél—, illetve kelet—alföldi (V.) megyékben. Vagyis kis mértékben koncentrálódnak az ország egy bizonyos területére. Arról is érdemes néhány szót szólni, hogy az Ausztriában és a Csehszlo- vákiában született nagyszülők unokái körében fordulnak elő legnagyobb arányban azok, akik városokban születtek (44% ), és a vajdasági nagyszülők leszármazottjai esetében legkisebb ez az arány (26%), ugyanakkor körükben találhatók meg legnagyobb gyakorisággal a fal- vakból származók (650/3). Ugyanezt figyelhetjük meg Budapest esetében is: leginkább az Ausztriából és a Felvidékről elszármazottak jelölték meg születési helyükül a magyar fővá- rost, mig legkevésbé tették ugyanezt a vajdasági illetőségűek unokái.
A megkérdezettek (jelen esetben az unokák) születési helyének vizsgálata fontossá válhat abban az összefüggésben, amelyben majd azok iskolai végzettségét, foglalkozását vizsgáljuk.
Hiszen közismert, hogy az a hely, ahol az egyén gyermekkorában, ifjúkorában nevelkedik jelentős befolyásoló tényezője az életútnak, a későbbi társadalmi helyzetnek; ez igaz mind a közvetlen lakókörnyezet (szomszédság), mind a falu—város, mind a nagyobb tájegységek, országrészek vonatkozásában. Igen valószínű, hogy a falusiasabb, elsősorban mezőgazdasági
' Születési helyen azt a települést értjük, ahol az összeírt születésének idején az édesanya élt.
területeken felnövekvők között nagyobb arányban találjuk azokat, akik maguk is a mező- gazdaságot választják élethivatásukul, mint azok között, akik egy nagy ipari városból szár- maznak. Mindezek figyelembevételével vizsgáljuk a továbbiakban a szomszédos országokban született nagyszülők unokáinak foglalkozási, iskolai pályafutását.
Az életút, később elérendő társadalmi pozició szempontjából fontos vagy legalábbis befolyásoló tényező lehet a családnagyság, amelybe az egyén beleszületik. A családnagyság, a gyermekszám alakulásában pedig közrejátszhatnak bizonyos történelmi hagyományok, melyeknek továbbélését az ország egyes területein még manapság is megfigyelhetjük. Ese- tünkben ilyennek tekinthető, hogy a vajdasági illetőségű nagyapák unokáinak igen nagy hányada (csaknem egynegyede) nyilatkozott úgy, hogy ő volt az egyedüli gyermek a család- ban, és ebben a vonatkozásban ők ,,vezetnek" az egyéb országokban születettek leszárma- zottjai előtt (ugyanez az arány a felvidékieknél 16, az erdélyiek és az ausztriaiak esetében 17, a kárpátaljaiaknál 19 százalék). Ugyancsak a vajdaságiak között nagyobb azoknak az aránya, akiknek egy vagy maximum két testvérük volt. Vagyis bizonyos korlátokon belül még mindig érvényesül az ,,ormánsági egyke" néven emlegetett jelenség. Ehhez kapcsolódóan éppen a Jugoszláviából származók unokái között fordultak elő legkisebb arányban a négy vagy négynél több gyermeket nevelő családokba születettek (20%). Ez az arány a kárpát- aljaiak és az erdélyiek leszármazottjainál a legmagasabb (33, illetve 32%).
A dél-dunántúli (somogyi, sárközi, ormánsági),,egykének",vagyis aszületéskorlátozás- nak igen kiterjedt irodalma van. Már a XIX. század közepi leírásokban szerepelnek az ormán—
sági népesség szaporodásának lassúságára utaló megjegyzések. Figyelemre méltó, hogy tradicionális társadalmi viszonyok között milyen kiterjedtté vált a születéskorlátozás. Ennek okait már többen próbálták megtalálni. Andorka Rudolf szerint3 a magyarázatot elsősorban a gazdasági lehetőségek beszűkülésében kell keresnünk. A XVIII. század végével megrekedt a gazdasági növekedés a térségben, és erre a kihívásra a terület parasztjai nem tudtak meg- felelő ,,kivédési alternatívát" kidolgozni. Természetesen a gazdasági okok mellett nem tekint- he'ünk el a terület kultúrájától, attól az egyedi normarendszertől, amely kiközösítéssel
"jutalmazza" azokat, akik eltérnek az általánosan elfogadott értékektől, vagyis a már-már az ésszerűség határán túlmenő születéskorlátozástól.
A következőkben azt vizsgáljuk, hogy a nagyszülő származási helye mennyiben differen- ciálja a saját, illetve leszármazottjai foglalkozási pályafutását. Az 1. táblában egy ,,generációs láncolatot" láthatunk, melynek alapján nemzedékről nemzedékre nyomon követhetjük a foglalkozások alakulását. Ezt figyelembe véve elmondhatjuk, hogy a nagyapa születési helye jelentős befolyásoló hatással bírt nemcsak a saját és gyermeke (az összeírt apja) társadalmi státusára, hanem még unokája, sőt dédunokája (a megkérdezett gyermeke) foglalkozására is.
(A foglalkozási csoportok jelölésére éppen az összehasonlíthatóság kedvéért használtunk Viszonylag tömör kategóriákat.)
Látható, hogy az Ausztriából származó nagyapák, illetve leszármazottjaik körében for—
dulnak elő legmagasabb arányban a ,,szellemi" foglalkozásúak. Ennek mértéke a ,, jugoszlá- viaiak" között a legalacsonyabb. Ugyanakkor éppen az utóbbiak esetében képviselnek leg- nagyobb arányt a mezőgazdasággal foglalkozók, illetve segítő családtagjaik. Figyelmet érde- mel még az önálló kisiparosok és kiskereskedők szereplése a mintában. Ez a foglalkozási csoport az Ausztriában születettek és leszármazottjaik között a leggyakoribb. Az elmondot- takban a legérdekesebb talán az, hogy ezek a tendenciák nemcsak a nagyszülői vagy apai generációkra érvényesek, hanem mind a négy vizsgált nemzedékre: hozzátéve ehhez azt, hogy minél inkább ,,távolodunk" a kiindulási pontnak tekintett nagyapáktól, annál inkább tompulnak a szóban forgó különbségek az egyes országokhoz ,,tartozók" között. Végül is az
9 Lásd: Andorka Rudolf: Adalékok az ormánsági ,,egyke" történetéhez Vajszló és Besence református anyakönyvei- nek családrekonstrukciós vizsgálata alapján. KSH Népességtudományi Kutató Intézet. Történeti Demográfiai Füzetek 3.
Budapest. 1987. 39 old.
adatokból úgy tűnik, hogy a fejlettebb, urbanizáltabb ,,nyugatról" jöttekre a legjellemzőbb hogy értelmiségi vagy legalábbis érettségit igénylő pályákra kerülnek, és ugyancsak hozzájuk áll közelebb az önállóságot, megfelelő szakmai tudást, kockázatvállaló képességet igénylő kisiparosi, kiskereskedői tevékenység. Az ellenpólust a vajdasági ,,gyökerűek" jelentik, ahol is tradícionálisabb a foglalkozási szerkezet, sokkal több embernek nyújt megélhetést a mező- gazdaság, és jóval kisebb arányban fordulnak elő az értelmiségiek vagy a középszintű ,,szel- lemi" dolgozók. Ebben a vonatkozásban hozzájuk legközelebb az Erdélyből elszármazot- tak állnak.
1. tábla Az egyes nemzedékek aktív keresó'inek foglalkozás szerinti megoszlása
az apai nagyapa születési helye szerint
Az apai nagyapa születési helye
Foglalkozás Ausztria 5563 111150: Románia szoty-
.. S V 8 S 18, ..
("" 80) (Ní- 616) (NZ: goz) (N- 730) (zs/"31 10)
Az apai nagyapa
Szellemi dolgozó ... 26,7 13,0 8,0 11,0 16,0 Nem mezőgazdasági fizikai ... 30,7 26,9 27,0 26,2 27,0 Mezőgazdaságban dolgozó ... 25,2 53,0 56,5 54,0 46,0
Kisiparos, kiskereskedő ... l7,4 7,1 8,5 8,8 ll,O
Összesen 100,0 100,0 100,o 100,0 100,0
Az apa
Szellemi dolgozó ... 30,0 28,0 22,0 24,0 29,0 Nem mezőgazdasági fizikai ... 51,1 46,7 48,6 48,2 45,6 Mezőgazdaságban dolgozó ... 12,7 24,1 28,0 24,8 24,1 Kisiparos, kiskereskedő ... 6,2 1,2 1,4 3,0 1,3
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
Az unoka (az összeírt)
Szellemi dolgozó ... 59,0 46,8 36,1 39,5 43,2 Nem mezőgazdasági fizikai ... 30,1 43,6 49,2 48,3 45,4 Mezőgazdaságban dolgozó ... 6,8 8,5 12,5 10,4 9,0 Kisiparos, kiskereskedő . . . ... 4,1 1,1 2,2 1,8 2,4
Összesen ]00,0 100,0 ma,!) ]00,0 100,0
A dédunoka (az összeírt első gyermeke) Szellemi dolgozó ... 61,0 54,0 44,0 47,0 49,0 Nem mezőgazdasági fizikai ... 33,0 36,0 38,0 46,0 40,0 Mezőgazdaságban dolgozó ... 3,4 8,0 16,0 7,0 11,0 Kisiparos, kiskereskedő ... 2,6 l,3 2,0 0,0 0,0 Összesen 100,0 100,0
100,0 100,0 100,0 A fentiekben vázoltak következhetnek a történelmi hagyományokból, a földrajzi térből stb., de mindenképpen figyelemre méltó, hogy olyan mély gyökerű jelenségekről van itt szó, amelyek ,,kisugárzása" még távoli nemzedékeken is érezhető.
A következőkben röviden azt vizsgáljuk meg, hogy vajon mutatkoznak—e azonosságok az ,,idegenből jöttek" és az azokról a területekről származó ,,őslakosok" társadalmi—foglal- kozási szerkezetében, ahol — az 1. ábra tanúsága szerint — a külföldi illetőségű nagyszülők unokái a legnagyobb arányban születtek. Erről szolgál információkkal a 2. tábla.
A minta egészét tekintve elmondhatjuk, hogy a külföldi születésű nagyapák unokái között nagyobb arányban találjuk az értelmiségieket, vezetőket és középszintű szellemi dolgozókat, mint az ,,őshonos" lakosság körében; míg a szakképzetlen és a mezőgazdasági munkások esetében fordított a helyzet. (Egyedüli kivételt a ,,vajdasági" értelmiségiek jelen—
tenek, akiknek aránya közel azonos a származási helyük szempontjából domináns terüle- teken születettekével.) A 2. tábla adatai szerint az ,,ausztriaiak", illetve a ,,felvidékiek" és kontrollcsoportjaik esetében tapasztaljuk a legnagyobb, a Vajdaságból, Erdélyből elszár—
mazottak és kontrollcsoportjaik között pedig a legkisebb különbségeket a foglalkozási szer- kezetet illetően. Vagyis az utóbbiak a leghajlamosabbak arra — természetesen sajátos ,,gyö- kereiket" nem elveszítve —, hogy hasonuljanak az őket befogadó település, országrész tár- sadalmi-foglalkozási szerkezetéhez, ezen keresztül kultúrájához, gondolkodásmódjához.
2. tábla
A ,,beva'ndarlók" és az ,,ó'slakasok" megoszlása a megkérdezettek foglalkozása szerint Szakk M ző-
A %Éáígfmu Vezető, _ Egyéb Szak- zene? gazgasági _Kis— Összesen
születési helye értelmiségi szellemi iparos
munkás
I—II. régió
Ausztria ... 22,2 37,0 17,8 12,3 6,8 4,1 100,0
őslakosok ... 12,2 16,6 29,0 30,2 10,6 1,4 100,0
III—IV. régió
Vajdaság ... 1 1,9 24,4 25,0 24,2 12,3 2,2 100,0
őslakosok ... 12,3 14,9 22,8 30,5 17,4 2,l 100,0
IV—V. régió
Erdély ... 14,6 25,7 21,5 26,0 10,4 l,8 100,0
őslakosok ... 12,1 14,9 21,7 32,0 17,2 2,1 100,0
V. régió
Kárpátalja ... 15,9 27,2 18,1 27,4 9,0 2,4 100,0
őslakosok ... 12,1 16,0 22,7 32,0 15,1 2,1 100,0
VI. régió
Felvidék ... 16,5 30,3 22,3 21,2 8,5 1,2 100,0
őslakosok ... 11,0 13,8 25,6 36,5 12,0 1.1 100,0
Megjegyzés. Az egyes régiók területét az 1. ábra mutatja. ,,Bevándorlóknak" nevezzük azokat, akik nek nagyszülei külföldön születtek, az ,,őslakosok" kontrollcsoport tagjainak nagyszülei is Magyarországon éltek.
Ha csak a Vizsgált öt országban születettek leszármazottjaira ügyelünk, akkor is lát- hatjuk, hogy a diplomássá válás az ,,ausztriaiaknál" a leggyakoribb, a ,,vajdaságiaknál" és az ,,erdélyiekné " pedig a legritkább. A nem mezőgazdaságban dolgozó fizikai munkás kate—
górián belül a betanított és a segédmunkások aránya a hazánkkal keletről, illetve dél—keletről szomszédos részekről elszármazottaknál a legmagasabb. Érdemes még említést tenni a szak- munkások arányának alakulásáról a mintában. Némileg meglepő módon a vajdasági ,,gyö- kerűekre" a legjellemzőbb az ebbe a rétegcsoportba való bekerülés; ez azért meglepő, mert az eddigiekből úgy tűnik, róluk mondható el leginkább, hogy őrzik tradicionálisabb társa- dalmi tagolódásukat, amellyel talán jobban összeegyeztethető a mezőgazdasági és szakkép- zetlen munkás csoportba kerülés, mint a magasan kvalifikált szakmunkássá válás.
A 2. ábráról leolvasható mindaz, amit már a foglalkozási szerkezet alakulása kapcsán elmondtunk, csak ezúttal az elért legmagasabb iskolai végzettségre vonatkoztatva. Ugyanis,
diplomával legnagyobb arányban az ,,ausztriai" nagyapák, illetve unokáik rendelkeztek, és közöttük fordultak elő legritkábban a csupán elemi iskolát végzettek. Ugyanez fordítva igaz a Jugoszláviában született nagyapákra és leszármazottaikra.
2. ábra. A nagyszülők és az unokák iskolai végzettség szerinti megoszlása a nagyszülők származási helye szerint
mamutok uuox'Ax
ma'oa'oms'omweomwő naanmnnmmmmm uwwnnmwwanmtoo oiomwmmmmmamw
_mm ar mm m -a-
A 2. ábrán látható mindkét diagramnak két ,,szárnya" van, amelyek jól láthatóan szimmetrikusak. A bal oldali ,,szárny" mutatja az apai, a másik az anyai nagyapa megszerzett legmagasabb iskolai végzettségét. (Lásd a 2. ábrát.) A jobb oldali az unokák állami iskolai végzettségéről tartalmaz információkat, az apai és az anyai nagyapa származási helyének függvényében. Az, hogy a diagramok ,,szárnyai" szimmetrikusak egyrészt azt jelenti, hogy a szóban forgó öt országban született apai és anyai nagyapák iskolázottsági szerkezete szinte megegyezik, másrészt azt, ha a különböző országokból származó apai nagyapák unokáinak legmagasabb iskolai végzettségét vetjük össze az ugyancsak ezekben az országokban született anyai nagyapák unokáinak iskolai végzettségével, akkor majdhogynem teljes egybeesést tapasztalunk.
Tehát elmondhatjuk, hogy az unokák társadalmi helyzetének vizsgálatakor nem játszik fontos szerepet az, hogy mindezt az apai vagy az anyai nagyapa társadalmi pozíciójának függvényében tesszük—e. Mintánkban csaknem ugyanannyian nyilatkoztak úgy, hogy apai nagyapjuk valamelyik vizsgált országban született, mint ahányan azt mondták, hogy anyai nagyapjuk származik az említett országok valamelyikéből. Ez a tény és az, hogy az anyai és az apai ágon megjelenő nagyapák iskolázottságában nem állapíthatunk meg lényegi különbségeket, arra enged következtetni, hogy például egy Erdélyben született, alsófokú vég- zettséggel rendelkező nagyapa Ha igen nagy valószínűséggel egy ugyancsak Erdélyből szár—
mazó és ugyancsak elemi iskolai végzettséggel biró nagyapa leányával házasodott. Ugyan—
ezek igazak a másik négy országban született nagyapák fiaira és leányaira is. Tehát a köz- benső szülői nemzedék mindkét tagja jórészt egymáshoz illő társadalmi háttérrel rendelkezik (házasságuk ,,homogénnek" tekinthető), és ez megengedi azt, hogy az unokák társadalmi pozícióját csak az apai nagyapa társadalmi paramétereinek függvényében vizsgáljuk.
További kérdés, hogy vajon a nagyapa foglalkozási—társadalmi csoportja gyakorolt—e valamilyen hatást az unoka foglalkozására. A két Változó kapcsolatának szorosságát ebben az esetben is a Csuprov-féle asszociációs együtthatóval mértük. Ezek az értékek mind az öt esetben említésre méltó kapcsolatot jeleznek a két ismérv között. Arra az igen érdekes ered- ményre jutottunk, hogy a nagyapa és az unoka foglalkozása között akkor a legerősebb a kapcsolat, ha a nagyszülő Ausztriában született, és akkor a leggyengébb, ha Jugoszláviában.
A másik három esetben a kapcsolat szorossága jórészt megegyezik. (Az asszociációs együtt-
ható értékei: ha a nagyapa Ausztriában született, 0,22, ha Csehszlovákiában, O,16, ha Jugoszláviában, 0,lO, ha Romániában, O,17, ha a Szovjetunióban, O,16.) Vagyis az ausztriai születésű nagyszülő foglalkozásának, társadalmi pozíciójának volt a legnagyobb hatóereje a leszármazottak társadalmi helyzetére, hiszen még az unokák foglalkozását is számottevő mértékben befolyásolta. A másik oldalt a vajdasági származásúak jelentik, ahol is —— a szá- mított értékek tanúsága szerint — körülbelül fele olyan mértékben birt meghatározó szereppel a nagyapák foglalkozása az unokákéra, mint az ausztriai illetőségűek esetében.
3. tábla
Kilépési mobilitási arányok a foglalkozási mobilitás esetében
(százalék)
Az unoka foglalkozása
Az apai nagyapa foglalkozása nem mező- mező-
és születési helye szellemi gazdasági gazdasági _ . Összesen kismaros
j fizikai
Szellemi
Ausztria ... 81,2 18,8 0,0 0,0 1000
Csehszlovákia ... 70, 5 27,9 l,6 0,0 100,0
Jugoszlávia ... 58,1 39,0 29 0,0 100,0
Románia ... 62,2 36, 8 1,0 0,0 ]00,0
Szovjetunió ... 61 ,6 37,2 12 0,0 100,0
Nem mezőgazdasági fizikai
Ausztria ... 52,3 33,3 4,7 9,7 100,0 Csehszlovákia ... 47,0 47 ,4 3,2 2,4 100,0 Jugoszlávia ... 37, 5 54, 5 8,0 0,0 100,0
Románia ... 41,2 53,1 3,8 1,9 100,0
Szovjetunió ... 41 ,1 52,9 6,0 0,0 100,0
Mezőgazdasági fizikai
Ausztria ... 40,6 46,6 12,8 0,0 1000 Csehszlovákia ... 34,1 50,6 14, 5 O,8 100,0 Jugoszlávia ... 26,0 51,1 19,3 3,6 1001) Románia ... 25,5 54,0 18, 5 2,0 100,0
Szovjetunió ... 36,7 47,8 15, 5 0,0 100,0
Kisiparos
Ausztria ... 61,5 25,8 5,0 7,7 100,0
Csehszlovákia ... 42,0 49,0 6,0 3,0 100,0
Jugoszlávia ... 32,8 52,6 12,3 2,3 100,0
Románia ... 38,2 45,5 12,7 3,6 100,0
Szovjetunió ...
42,0 43,6 7,2 7,2 100,0
A 3. tábla adataiból látható, hogy az Ausztriában született nagyszülők esetében, bár- melyik foglalkozási csoportot tekintjük is, a legmagasabb arányban fordulnak elő az unokák között azok, akik legalább érettségit igénylő pályára kerültek. A ,,szellemi" réteg újraterme—
lődése kiugróan magas a megkérdezettek ezen körében (több mint 80 százalék azok aránya, akik úgy nyilatkoztak, hogy már nagyapjuk is ehhez a foglalkozási-társadalmi csoporthoz tartozott). Arról már volt szó, hogy az ausztriai ,,gyökerű" nagyapák között találhatók meg leginkább a ,,szellemi" foglalkozásúak, ehhez hozzátehetjük azt, hogy ezen nagyszülők le- származottjainak legnagyobb része meg is marad ebben a csoportban. De az Ausztriához ,,kötődők" esetében találkozunk a leggyakrabban azzal is, hogy az ipari vagy mezőgazdasági munkás vagy kisiparos, kiskereskedő nagyapa unokájából ,,szellemi" foglalkozású válik.
Vagyis ebben a kategóriában igen magas - a vizsgált körben a legmagasabb — a felfelé mobi- lak aránya.
Ha már a "szellemi" foglalkozásúaknál tartunk, megemlíthetjük azt, hogy a jugoszláviai születésű, érettségivel vagy diplomával rendelkező nagyszülők unokái körében a legalacso- nyabb azok aránya, akik maguk is megmaradnak ebben a foglalkozási csoportban, és ők lesznek leggyakrabban ipari munkássá. (Valószínűleg ez magyarázhatja a szakmunkások magas részvételi arányát a vajdasági ,,kötődésű" megkérdezettek esetében.) Ezek szerint amellett, hogy a vajdasági nagyapák között vannak legkisebb arányban a "szellemi" foglal- kozásúak, úgytűnik, hogy az ő társadalmi állásuk a legkevésbé ,,stabil", hiszen unokáiknak majdnem a fele kikerül ebből a foglalkozási csoportból. A vajdasági származásúak unokái
—- tartozzanak is a nagyapák bármely társadalmi rétegbe — a vizsgált körön belül a legala- csonyabb arányban szereznek diplomát vagy minimum érettségi bizonyítványt. Általában is elmondhatjuk (a származás helyétől eltekintve), hogy a mezőgazdaságban dolgozók leszár- mazottjaiból lesznek a legkisebb valószinűséggel legalább középszintű szakalkalmazottak, emellett azonban külön is kiemelendők az Erdélyben és a Vajdaságban születettek, mint olyanok, akiknek unokáira a minta egészét tekintve a legkevésbé jellemű ez.
Érdekes megfigyelni a mezőgazdaságból élők arányának alakulását. Először is, a Ju- goszláviához kötődők körében legnagyobb mértékű ezen réteg újratermelődése (mint emlék- szünk, itt fordult elő legnagyobb arányban a mezőgazdasági foglalkoztatott nagyapa);
másodszor, legyen bármi is a szomszédos déli országban született nagyszülő foglalkozása, az ő unokáik körében találhatók meg leginkább azok, akik élethivatásul a mezőgazdaságot választják.
Az adatokból arra is következtethetünk, befolyásolta-e valamilyen módon az unokák társadalmi helyzetét, foglalkozási mobilitását az, hogy a nagyszülők mekkora nagyságú gazdasággal, illetve földbirtokkal rendelkeztek. Ennek elemzése azért indokolt, mert 1945 előtt feltehetően viszonylag sokan rendelkeztek saját gazdasággal, földtulajdonnal.
Az ausztriai születésű nagyapákra jellemző a legkevésbé, hogy rendelkeztek volna gaz- dasággal (hetven százalékuknak nem volt földbirtokuk). Ez érthető is, hiszen amint láttuk, közöttük vannak legnagyobb arányban a diplomások és szakalkalmazottak, akik elsősorban a megszerzett általános és szakmai műveltségükre építették karrierjüket. A vajdasági szár- mazású nagyapák mintegy felének volt földbirtoka, ezzel ők ,,vezetnek" a négy másik szom- szédos országból származó nagyszülők előtt. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy eze- ken a déli területeken maradt meg legtovább a hagyományos mezőgazdasági termelésre alapozódó társadalomszerkezet. (A földbirtokkal nem rendelkezők aránya: a Felvidéken 56,5, Erdélyben 58,0, Kárpátalján 59,6 százalék.)
4. tábla
A gazdasággal rendelkező apai nagyapák megoszlása gazdaságnagyság és születési hely szerint (százalék)
Az apai nagyapa születési helye
A gazdaság nagysága. _ ö
(hmmm mm fára aga Románia sar
9 és kevesebb ... 62,4 62,8 63,1 73,7 l 69,0 66,2
10—99 ... 37,6 34,6 32,l 23,7 28,4 31,8
100 és több ... 0,0 2,6 4,8 2,6 2,6 ! 2,0
Összesen
100,0 ' 100,0 1 100,0 ! 100,0
' 100,0 ! 100,0A 4. táblából kitűnik, hogy a megkérdezettek nagyszüleinek jelentős része a kisbirtokos kategóriába tartozott, és csak elhanyagolható hányaduknak volt száz katasztrális holdon felüli gazdasága. Különösen magas a maximum tíz holdas földbirtokkal rendelkezők aránya
NAGYSZULÓK És UNOKÁK 8 8 7 az Erdélyben, illetve a Kárpátalján születettek között. Mig a középbirtokosok (10—99 kat.
hold) az ausztriai származásúak körében találhatók meg leginkább.
A 3. ábrán azt láthatjuk, hogy a különböző birtokkategóriákba sorolható nagyszülők unokái mely foglalkozási csoportokba kerültek.
3. ábra. Az unoka foglalkozása
a nagyapa születési helye és bjrtoknagysága szerint
A nau— birtok.:B—n , , ; . (
§???)le mi tm hold mm" AerPl birtok- io—wm hold
! mo mi .
80 70
UIN! !
A uuuuu u- mmimm imuum namu-l- Mmmm AulmllMiami;- J
, ,, Nem Mezőgndnséui ? . [mu Szellemi ".. mozdgndliőnlmtlxlkíi l/////, mea
mm:
mum—1. namam San-[Huhu
A 3. ábrából kitűnik, hogy a középbirtokos nagyapák unokái általában nagyobb arány- ban foglalkoznak maguk is mezőgazdasággal, mint azok, akiknek nagyszülei csak törpe- birtokkal (0—9 kat. hold) rendelkeztek. Ez utóbbiak leszármazottjai viszont nagyobb gya- korisággal kerültek az ipari munkások, középszintű szakalkalmazottak, értelmiségiek közé.
Ezek szerint, ha az ősök rendelkeztek egy jórészt biztos megélhetést nyújtó közepes nagyságú földbirtokkal, illetve gazdasággal, ez inkább valószínűsítette, hogy az unokák is a mezőgaz- daságot választják élethivatásukul; míg ha a nagyszülők csak kicsiny gazdaságot mondhattak magukénak, leszármazottjaik inkább vállalták az iparban való elhelyezkedést vagy a szak—
alkalmazottá válást. Azt is láthatjuk, hogy —— némileg meglepő módon — az Ausztriából szár- mazó birtokos nagyapák unokáiból lettek legalacsonyabb arányban értelmiségiek vagy középszintű szakemberek, akkor is, ha a nagyszülő csak kisbirtokos volt, és akkor is, ha legalább közepes nagyságú gazdasággal bírt. A vajdasági és az erdélyi illetékességű törpe- birtokos nagyszülők leszármazottjai körülbelül ugyanakkora gyakorisággal váltak ,,szellemi"
dolgozóvá, mint azok a társaik, akiknek nagyapja ugyancsak ezeken a területeken született, és minimum tiz, maximum száz katasztrális hold birtokkal rendelkezett. Vagyis esetükben a birtoknagyság nem bizonyult jelentős differenciáló tényezőnek. A Felvidékről, Kárpát- aljáról, Ausztriából származók unokái nagyobb arányban kerültek a ,,szellemi" rétegcso- portba, ha a nagyszülőnek legfeljebb tíz hold nagyságú gazdasága volt, mint amikor birto- kának mérete ezt meghaladta. Mindent összevéve, a birtoknagyság differenciáló hatása abban nyilvánul meg, hogy egyrészt, a kisebb nagyságú gazdaság nagyobb ,,elbocsátó erővel"
bír az unokák foglalkozását tekintve (az ebbe a kategóriába tartozó nagyszülők unokáinál nagyobb mértékű a mezőgazdaságtól való elfordulás, mint a középméretű gazdasággal ren- delkezők leszármazottjainál); másrészt, a törpebirtokos nagyapák unokái között általában magasabb arányban találjuk az értelmiségieket és a középszintű szakalkalmazottakat, mint a tehetősebb vagyoni helyzetű nagyszülők unokái körében.
*
Vizsgálódásainkból kitűnik, hogy az unokák társadalmi helyzetére nézve differenciáló tényezőnek bizonyul az, hogy a nagyszülő mely szomszédos országban született. Elemzésünk során egy erősen ,,kétpólusú" kép rajzolódott ki, ahol is az egyik pólust az Ausztriában született, a másikat a Jugoszláviából származó nagyszülők unokái képviselik. Amíg az első
esetben egy modernebb társadalomszerkezet alakulását kisérhetjük végig nemzedékről nem- zedékre (amit a diplomások, szakalkalmazottak magas aránya és a mezőgazdaságban fog- lalkoztatottak szerény részvétele jellemez), addig az utóbbi esetben egy tradicionálisabb társadalomkép rajzolódik ki, amelyre a ,,szellemi" foglalkozási csoport kicsinyre zsugorodása jellemző, melyet a mezőgazdaságból élők magasabb aránya kompenzál. A másik három vizsgált országból származók unokáinál nem tapasztalhatunk jelentősebb különbségeket a foglalkozást és az iskolai végzettséget illetően. Kapcsolatot fedezhetünk fel a nagyszülők és az unokáik foglalkozása között is. Az ausztriai ,,gyökerű" nagyszülők leszármazottjai na—
gyobb arányban kerültek a ,,szellemi" rétegbe (függetlenül attól, hogy a nagyszülő melyik foglalkozási csoportba tartozott), mint a Vajdaságból vagy akár az Erdélyből származók unokái. Az ,,ausztriaiak" körében legnagyobb az értelmiségiek és a középszintű szakalkal- mazottak újratermelődése, míg a Vajdasághoz és az Erdélyhez ,,kötődőknél" figyelhetjük meg leginkább a mezőgazdaságot hivatásul választók reprodukcióját.
TÁRGYSZÓ: Társadalmi mobilitás. Vándorlás.
PE3IOME
Aarop paccmarpnaaer manouccnenonannyio no cnx nop oőnacrb aaanaaa oőuiecrnennoit nomamxnoem, a nmenno omni Ha diakropon nonnmaeMoro B mnpoxom cmmcne oömec'naennoro (bona: reorpatbnuecxo-reppnropnanbnoe nponcxoxcnenne.
B paMKax ami"! remarmcn anrop naőpan n xauec'rae npethera cnoero anamaa cnemadimmyio rpynny nacenenna, KOHerTHO rex onpomeamnx mm, nenymm n őaőymkn Koropmx Gunn pom- nenm B reorpadmuecicnx pernonax, naxonnumxcn ceromm mie rocynapcrnennux rpamm Benrpnn.
Aarop Inner OTBCT Ha BOl'IpOC o rom, liro nonnnxno tm Ha ceronnsmimoio mm,, oőmecrneu- Ho-srconommecxne unnnxaropm (Hammcmee IHKOJ'leOE oőpaaonanne, aanxme) nepenncannnix BHYKOB ro OÖCTOHTCIIBCTBO, nro nx nenymxn n 6a6yxmtn pOIIPIJ'DICI: na reppnropim, cmraromeücx ((sapyőemnoün, H Hmeerca Im, HanpnMep, pasnuua B mnsnermbrx nyi-ax Bnyon ((ancrpnücrcoron mm ((TpaHCKHbBaHCKOro)) nponcxoxcnenna.
SUMMARY
The authoress deals with a less known topic of mobility analyses in Hungary: the geog—
raphico—regional background which is one of the factors of the social origin in a wider sense.
Within this subject-field, for analytical purposes she selected a particular population group, namely those interviewees whose grandparents were born in the geographic region being beyond the present boundaries of the country.
The authoress looks for an answer to the ouestion whether the life of grandchildren (inter—
viewees) at present, their socio-economic characteristics (highest school gualification, occupation) was inüuenced by the fact that their grandparents were born in ,,foreign" territories, moreover is there any difference to be experienced in the course of life for instance of a person of ,,Austrian"
or ,,Transylvanian" origin.
