Pinter, H.: A foglalkoztatottság és a termelékenység alakulása Ausztriában

948

spontán gazdasági folyamatokba való beavat—

kozást állami támogatások és adómentesség formájában.

Fourastié elmélete szerint egy gazdaság fej- lettségi szintje az egyes szektorok gazdaságban való részesedésének aránykülönbségeivel jelle- mezhető. Egy gazdaságban, amelyet folyamatos növekedés jellemez, az elsődleges szektor (me- ző- és erdőgazdaság, kitermelőipar) aránya bár- mely statisztikai mutatószám alapján folyama- tosan csökken, míg a másodlagos (feldolgozó—

ipari) és harmadlagos (szolgáltatások) szektor aránya nő. A fejlettségi szint egy bizonyos fo- kán azonban már a másodlagos szektor aránya is csökken, és csak a tercier szektor aránya nö—

vekszik.

Fourastié elméletét megerősíti a Német Szö- vetségi Köztársaság (korábban Németország) adatsora, amely a foglalkoztatottak számának megoszlását mutatja be a három szektor között az elmúlt csaknem 200 év során. 1800—ban az elsődleges szektorban foglalkoztatottak számá- nak aránya 80 százalékot tett ki a gazdaság egé—

szében, míg a másodlagOSban 15, a harmadla—

gosban 5 százalék volt a részesedés. Mintegy száz évvel később, 1907—ben a megoszlási ará- nyok a következők: 33,9, 39,9 és 26,2. A má- sodlagos szektor 1972-ben érte el a legnagyobb részesedést (48,5%) a gazdaságon belül. Az utolsó közölt év adatai szerint (1985) a foglal- koztatottak számának megoszlása szektoron—

ként 6,5, 40,3 és 53,2 volt. 1972—höz képest a másodlagos szektor részesedése 82 százalékkal csökkent, míg a tercier szektorban foglalkozta—

tottak számának aránya 9,1 százalékkal nőtt.

A hozzáadott érték alapján számított szerke- zetváltozás adatait az 1970—1983. évekre vonat- kozóan közli a szerző. Ezen időszakban a szer- kezetváltozást a bankszolgáltatások és biztosí—

tások körének lendületes növekedése és a bá- nyászat, kohászat és a ruházati ipar arányának jelentős csökkenése kísérte.

A szerkezet várható alakulását a szerző a kö—

vetkezőképpen itéli meg:

—a szerkezetváltozás múltbeli trendjei nagy valószinű- séggel a jövőre is igazak lesznek, az igények a tömegtermé- kek felől továbbra is a luxuscikkek és szolgáltatások felé tolódnak;

— a termelést átszervezik, a korábbi gyakorlattal szemben a vállalatok optimális nagysága inkább kisebb, mint na- gyobb lesz;

—— a távközlés és információszolgálat jelentőségének nö- vekedésére lehet számitani; ezt úgy lehet tekinteni, hogy a jövőben egy új, negyedik szektor jön létre;

-— a protekcionizmus háttérbe szorításával a verseny erő- södni fog, az újonnan iparosított országok átveszik azon termékek gyártását, amelyeket ma még jövedelmezőbb a fejlett iparú országokban gyártani; a fejlett országoknak a kutatás-fejlesztés területén kell továbblépniök a csúcstech—

nológiák további sikerei érdekében;

— számolni kell a társadalmi értékítélet változásával, az ökológiai témák prioritást kapnak, és a környezetvédelemre orientált termékeket gyártó iparágak a nyertesek oldalára kerülnek;

— a szektorális szerkezetváltozás elősegítésében a szabá- lyozók továbbra is szerepet fognakjátszani.

(Ism.: Deáky Györgyné)

PINTER, H.:

A FOGLALKOZTATOTTSÁG , És A TERMELÉKENYSÉG ALAKULASA

AUSZTRIABAN

(Bescháftigung und Produktivitát 1970—1987. Ergebnisse der Volkseinkommensrechnung nach Wirtschaftsbereiehen.)

—— Statirtische Nachrichten. 1989, I. sz. 75—84 p.

Az SNA-ajánlásoknak megfelelően készülő népgazdasági elszámolások rendszere korábban adós maradt a foglalkoztatottság és a termelé—

kenység ágazatonkénti vizsgálatával. Ezt a hiányt pótolta az a vizsgálat, mely a nemzetközi fogalmi ajánlások figyelembevételével, a ren—

delkezésre álló adatforrásokra támaszkodva végezte el a foglalkoztatottak számának, a nettó e's bruttó termelési érték alakulásának ágaza- tonkénti összevetését. A foglalkoztatottaknál csak az alkalmazásban állókra terjedt ki a vizs—

gálat, jóllehet felvetődött a szélesebb körű (az önállókra is kiterjedő) számbavétel lehetősége is. A bruttó és a nettó termelési értékre vonat- kozó adatok forrásául a folyó nemzetijövede- lem—számítás szolgált. A foglalkoztatottság té- nyének megállapítása a biztosítási kötelezettség alapján történt. A konzisztenciát az osztályozási rendszerek és a megfigyelés időpontjának ösz- szehangolásával sikerült elérni. A ,,sarokéve- ket" a mezőgazdaságon kívüli területek szám—

bavételének évei, vagyis az 1976. és az 1983.

évek jelentették. A két időpont közötti időszak adatai döntően különböző gazdaságstatisztikai forrásokból (például az éves iparstatisztikából), illetve a főcsoportok szerinti foglalkoztatási statisztikából származtak, az időszaki adatok éves átlagra történő átszámítása révén. Az így elvégzett vizsgálatok a következő eredményeket adták.

Az adatok az 1970 és 1987 közötti időszak—

ban a foglalkoztatottak létszámának évi 09 szá- zalékos növekedését jelzik Ausztriában. Ezen belül a hetvenes években a foglalkoztatottság évente átlagosan mintegy l,6 százalékkal bő—

vült, a nyolcvanas években viszont a ——O,1 szá- zalékos index stagnálást, illetve fogyást mutat.

Sem a létszámnövekedés, sem a -fogyás nem jellemezte természetesen azonos mértékben a gazdaság valamennyi területét. A vizsgált idő- szaknak éppen a harmadik szektor sokat emle—

getett térnyerése volt az egyik legfőbb jellem- zője. Ennek eredményeként a tercier szektorban foglalkoztatottak aránya az 1970. évi 49,7—ről 1987—ig 61 százalékra nőtt, miközben a primer szektorban foglalkoztatottaké 3,2-ről 1,4-re, a szekunderben foglalkoztatottaké pedig 47,1—

ről 37,6 százalékra mérséklődött. Ugyanakkor jelentős belső szerkezeti átrendeződés is végbe- ment az egyes szektorokon belül. Az időszak egészében folyamatosan csökkenő létszám jel- lemezte a mezőgazdaságot és erdőgazdálko—

dást, valaminta bányászatot.

A beruházási javakat előállító ágazatokban dolgozók létszáma 1974—ben volt a legmaga—

sabb. Ezek az ágazatok napjainkig mintegy

STATI SZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

130 ezer álláshelyet veszítettek, és a foglalkoz- tatottakon belüli arányuk 36-ról (1970) 29 szá- zalékra (1987) mérséklődött. Az élelmiszer- iparban dolgozók létszáma egészen l980—ig nőtt, azóta viszont folyamatosan mérséklődik.

Az ipari ágazatok közül 1970 és 1987 között a textilipar és a bőrfeldolgozó ipar létszámvesz—

tesége volt a legnagyobb, míg a fafeldolgozó iparban nőtt a létszám. A vegyipart — a nyolc- vanas évek létszámvesztesége következtében — összességében a stagnálás jellemezte, A fém- alapanyag-ipar éves átlagban munkahelyeinek 2 százalékát veszítette el, mi g a foglalkoztatot—

tak arányát tekintve domináns fémfeldolgozó iparban 1980-ig nőtt, utána enyhén csökkent a dolgozói létszám. Az energiaszektor súlya a foglalkoztatottak számát tekintve, a folyama—

tosan növekvő létszám ellenére is relatíve cse- kély. Az építőiparban foglalkoztatottak létszá—

ma a hetvenes években enyhén, évi mintegy O,7 százalékkal emelkedett, 1980—tól viszont át- lagosan évi 2,4 százalékos csökkenés jellemezte az ágazatot. A kis— és nagykereskedelemben az egész időszakot tekintve mintegy 100000 új munkahely jött létre, de a foglalkoztatottság bővülésének üteme a nyolcvanas években jelen—

tősen lelassult. Hasonló tendencia jellemezte a szálloda- és vendéglátóipart is, míg a közleke—

dés és hírközlés területén a foglalkoztatottak száma folyamatosan, mintegy évi 0,8 százalék—

kal emelkedik. A foglalkoztatottak számának legerőteljesebb növekedése a pénz-, hitel- és bankszférában következett be. Az egész idő—

szakot tekintve átlagosan a 3,2 százalékos növe- kedés mögött azonban a hetvenes évek 4,5 szá- zalékos, illetve a nyolcvanas évek 13 százalékos foglalkoztatotti létszámbővülése húzódik meg.

Jelentős számú munkahely jött létre az egyéb piacorientált szolgáltatások és az egyéb tevé—

kenység (államigazgatás, házilagos szolgáltatás, nem kereső tevékenység jellegű magánszolgál- tatás stb.) szektorban is. Az utóbbi területen a vizsgált időszakban végbement munkahely—

teremtés következtében a foglalkoztatotti arány lát-ról 23 százalékra emelkedett.

Az eddig vázoltakból kirajzolódik, hogy a foglalkoztatotti létszám gyors növekedésével jellemezhető hetvenes évek alapvetően külön- böztek a nyolcvanas évektől. Az utóbbi idő- szakban már a népgazdaság szinte valamennyi területén lelassult a létszámnövekedés illetve meggyorsult a létszámleadás folyamata. A sze- kunder szektor utolsó néhány, a hetvenes évek- ben még létszámbővüléssel jellemezhető ágaza- ta is létszámleadóvá vált. s a tercier szektornak a korábbi éveknél kisebb ütemű létszámbővü—

lése a nyolcvanas években ezt már nem volt ké—

pes ellensúlyozni.

1970 és 1987 között a bruttó hazai termék át- lagosan évi 2,7 százalékkal emelkedett (piaci áron számolva). Ezen belül a hetvenes években a növekedés átlagos üteme még 3,7 volt, szem- ben a nyolcvanas éveket jellemző l,4-del.

949

Az egy foglalkoztatottra jutó bruttó termelési érték (termelékenység) 1970 és 1987 között át- lagosan évi 1, 8 százalékkal bővült. A termelé- kenységnövekedés forrása tekinetében azonban a hetvenes és a nyolcvanas évek közöttigen szá- mottevő különbség mutatkozik. Míg az első időszakban a termelékenység üteme a termelés bővülésének következtében növekvő foglal- koztatottság mellett emelkedett, addig a máso—

dik időszak termelékenységnövekedése már döntően a létszámleépülésből táplálkozott.

Érdekes összehasonlítani a termelés. a foglal- koztatottság és a termelékenység alakulását a fő szektorokban. 1970 és 1987 között a szekunder szektorban a termelékenység átlagosan évi

2,9 százalékkal bővült, kétszer olyan gyorsan,

mint a tercier szektorban. Ez az ütemkülönbség mindkét részidőszakban fennállt, de emögött 1970 és 1980 között a szekunder szektor 3,7, il- letve a tercier szektor 42 százalékos termelés-, valamint 0,6, illetve 29 százalékos foglalkoz—

tatotti létszámnövekedése húzódik meg. Ebben az időszakban tehát a tercier szektorban úgy emelkedett a termelékenység, hogy egyúttal a foglalkoztatottak száma is jelentősen bővült.

A nyolcvanas évekre a szekunder szektor ko- rábbi 3,7 százalékos termelésnövekedési üteme O,9 százalékra mérséklődött, miközben a fog- lalkoztatottak száma évente 1,8 százalékkal csökkent. Jóllehet a tercier szektort is már las- súbb növekedés jellemezte ebben az időszak—

ban, mint korábban, a visszaesés enyhébb volt, s a foglalkoztatottak létszámának további 1,2 százalékos bővülése mellett ment végbe. Az idő- szak egészét tekintve tehát a kibocsátás üteme a tercier szektorban mérséklődött kevésbé.

Agazatonként vizsgálva az 1970 és 1987 kö- zötti időszakot megállapítható, hogy a legna- gyobb arányú termelékenységnövekedés a ter—

melő szektoron belül az energetikai ágazatok- ban, a porcelán- és üvegiparban, a papír- és nyomdaiparban, valamint a fémalapanyag- iparban következett be. Átlagos, vagy ahhoz közelálló volt továbbá a textilfeldolgozó ipar az élelmiszeripar, valamint a fémfeldolgozó ipar termelékenységi üteme is. Ugyancsak ma- gas termelékenységnövekedési ütem jellemezte a kereskedelmet és a pénzforgalmi szférát, még- pedig növekvő foglalkoztatottsági szint mellett.

Csökkent viszont az egy főre jutó termelési ér—

ték a szálloda- és vendéglátóiparban, még ak- kor is, ha az eredményt jelentősen rontó fizető- vendéglátást e számításnál figyelmen kívül hagyjuk.

Az egy foglalkoztatottra jutó bruttó termelési érték Ausztriában 1970 és 1987 között 620 000 schillingről 900 000 schillingre emelkedett.

Ezen belül a szekunder szektorban ez az érték 720 000 schillingről 1,2 millió schillingre, a ter- cier szektorban pedig 530 000 schillingről 660 000 schillingre változott.A vizsgált időszak- ban a strukturális tényező hatása évi mínusz 0,4 százalékpont volt, vagyis a foglalkoztatot-

950

taknak a magasabb termelékenységű szekunder szektorból az alacsonyabb termelékenységű tercier szektor felé történő áramlása önmagá- ban évi 0.4 százalékponttal alacsonyabb terme- lékenységnövekedési ütemet eredményezett.

A termelékenység színvonalát tekintve az egyes területek között igen számottevő különb- ségek vannak. Kiemelkedően magas (több mint 2,2 millió schilling/foglalkoztatott) a vegyipar termelékenysége. Ezt követi az élelmiszeripar, mi g a sor végén található a textilfeldolgozó ipar (772 000 schilling), valamint a fafeldolgozó ipar (787000 schilling). Az energetikai ipar 2,8 millió schilling bruttó termelési értékkel lé—

nyegesen megelőzi a feldolgozóipart. Az építő- iparban a termelési érték 845 000 schillinget ért el foglalkoztatottanként, míg a tercier szektor—

ban ágazattól függően 869 000 schilling és 544 000 schilling között változott.

Az egy foglalkoztatottra jutó nettó termelési érték (összehasonlító áron számolva) 1970—ben a szekunder szektorban 310 000 schilling volt, némileg alacsonyabb. mint a tercier szektorra jellemző 349000 schillinges érték. 1987—re ez

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

az arány megfordult, s a szekunder szektor—

ban az egy foglalkoztatottra jutó nettó terme- lési érték 504 000 schillingre, a tercier szektor- ban pedig 425 000 schillingre változott.

Összefoglalva tehát megállapítható, hogy míg Ausztriában a hetvenes évekig a foglalkozta—

tottság színvonala erősen emelkedett, a nyolc- vanas éveket már a stagnálás, illetve a vissza—

esés jellemezte. Ebben döntően az játszott köz- re, hogy a hetvenes évekkel ellentétben, a nyolc—

vanas években már nem jött létre annyi új mun- kahely a tercier szektorban sem. mint amennyi kiegyenlítette volna a szekunder szektorban végbement létszámleépítési folyamatot. 1970 és 1987 között a primér szektorban foglalkoztatot- tak létszámaránya 3,2—ről 1,4 százalékra, a sze- kunder szektorban foglalkoztatottaké 47—ről 38 százalékra mérséklődött, miközben a tercier szektor aránya 50-ről 61 százalékra emelkedett.

Ez az átrétegeződési folyamat döntően megha—

tározta a vizsgált időszak termelékenység- növekedési ütemét is.

(Ism.: Lakatos Judit)

KULFÖLDI FOLYÓIRATSZEMLE

UJIIIDOMOSCI _J'I'RTVST'ICZIIL

A LENGYEL STATISZTIKAI FÖHIVATAL FOLYÓIRATA

1988. ÉVI 12. SZÁM

kIgokatkiewícz, I.: A munkához való negatív viszony 0 ai.

SzuIc, A.: A szegénység statisztikai vizsgálataiban alkal- mazott fogyasztási egység.

Kulka, S.: Életszínvonal: becslési kísérlet.

Baran, A.: Gyermekvallalás Lengyelországban a nyolc- vanas években.

Kuropka, I.: A kor szerinti halálozás változásainak ha—

sonlósága és ennek alkalmazási lehetőségei a demográfiai prognózisokban.

Kozaki'ewicz, K.: Szakoktatás.

Kufel, M.—Nawak, E.: Ráfordítási struktúra az iparban.

Michalak, B.: A termelési potenciál és hatékonysága kö- zötti kapcsolat elemzése a kerámiaipar példáján.

Zawadzkí , W.—Targielski , J.: A Bialystok vajdaság mező- gazdasági infrastmktúrájának kérdései.

Gucwa-Lesny, E.: Kérdőíves vizsgálatok a háztartások pénzügyi helyzetéről az Egyesült Államokban.

1989. ÉVI 1. SZÁM

Kondrat, B.: A lakosság szociális ellátottsága, 1980—1987.

Samborskí, J.: Az 1989. évi statisztikai beszámolási rendszer változásai.

Kryzanowska, E.: A munkahely-változtatások okai.

Tabeau, E.: A magas férfihalandóság Lengyelországban.

Jarasinski, W.: Néhány strukturális mérőszám és a gaz—

dasági hatékonyság közötti korrelációs kapcsolat nemzet- közi méretekben.

Níedzielski, E.: A magángazdaságok traktorállománya.

Bracha, Cz.-Ledm'ckí, B.: Különböző kiválasztási eljárá- sok hatékonyságának vizsgálata a pótlólagos jellemzőkre vonatkozó információk felhasználása során.

Gruszczynskí, M.: Másodfokú kiválasztásos modellek dichotomikus adatok elemzésére.

Koladziejczyk, D.: A mezőgazdasági területek szociális infrastruktúrája.

Janczy, M.: ldősorok elemzése.

Falkiewicz, E.——Peczkowski, M.: SPSS/PCi' — nagy lehe—

tőségü statisztikai programcsomag.

1939. ÉVI 2. SZÁM

Timofiejuk, I.: Gazdaság és statisztika.

Latuch, M.: A népesedés— és szociálpolitikai tevékenység intenzívebbé tételének feltételei Lengyelországban.

Strihafka, M,: A társadalmasított iparban dolgozók ága- zati összetétele.

Jnrosinski , W.: Reálbérek Lengyelországban az európai KGST-országokéval összehasonlítva.

Bulanda, Ill.—Kacprzak, K.: Az amortizáció és a nettó be—

ruházások a kommunális és lakásszolgáltatásban.

Rysiewicz, B.: A környezetvédelem a beszámolási rend- szerben.

Hozer, J.: Az ökonometriai modellek diagnosztikai funkciói.

Jedynak, T.: A statisztikai adatok megbízhatósága.

Pams, A.: A természetes szaporodás lineáris egyenletei Koninban.

Walkasz, A.: A népesség korösszetételének különbségei vajdaságonként.

Walczak, T.: Mikroszámitógépek az informatikai rend- szerekben.

Klimczyk, M.: Néhány beszámolójelentés helyettesítésé- nek lehetősége elektronikus adathordozókkal.

Paradowska, A.: A KGST-orszagok közötti statisztikai információcsere-rendszerének koncepciója.

Kwafuji, I.: A statisztika Japánban.

Witkawska, D.: A gazdasági növekedés mérésének ma- gyar tapasztalatai.

1989. Évt 3. SZÁM

Niedzielski, E.: A termelési erőforrások hatékonysága a magángazdaságokban.

Stan/co, S.: A mezőgazdaság termelési potenciálja, ter- melési és gazdasági eredményei különböző természeti adott- ságok esetén.