Smith-Gavine, S.A.N.: A szabványosítás arányának mérése

664

mékek mintegy ,,egyenrangúakká" vál—

nak a gyártó vállalat számára.

A kísérletek nemcsak a termelés ésa termelékenység mérésének tökéletesíté- sét, hanem a korszerűbb munkastílus kialakulását, a tartalékok jobb kihaszná- lását, a tervezett gyártmányösszetétel szigorúbb betartását is előmozdítják.

(Ism.: Kovács Tamásné) SMITH-GAVINE, s. A. N.:

A SZABVÁNvosíTAs ARÁNYÁNAK MÉRÉSE

(Mesure en pourcentage de normalisation.)

——- Revue de la Mesure de la Productwité. 1963.

december. 3—113. p.

Szabványosításon szerző azt érti, ami- kor több különböző terméknek azonos alkatrészei (összetevői) vannak. Nem tár—

gya az ismertetett mérési módszernek az a fajta szabványosítás, mely a kereske—

delmi forgalomban előírt műszaki jellem—

ző—határok megadásával biztosítja a megfelelő minőséget.

A szabványosítás —— ilyen értelemben vett —— fokának megállapítása fontos mind a gyakorlati, mind az elméleti közgazdászok számára. Elméleti oldalról úgy vetődik fel a kérdés, hogy a termelés optimalizálásánál az egyik tényezőnek a szabványosítás fokának kell lennie; gya—

korlati oldalról pedig nemegyszer a szab—

ványosítás foka adja a magyarázatát -—-— legalábbis részben -—-— két, azonos fel- tételek között működő vállalat eltérő termelékenységi színvonalának.

Az ajánlott módszer alkalmazásának előfeltétele, hogy meghatározzuk, mi te—

kintendő elemnek, alkatrésznek. Egyúttal az összehasonlításokhoz ki kell jelölni azt az időszakot is, melyre a számítást el kívánjuk végezni. Meg kell határozni továbbá azokat a technológiai folyama—

tokat is, melyeket figyelembe szándé—

kozunk venni az összehasonlításnál. A szabványosítás fokának megállapításá- nál a viszonyítási alap a ráfordítások pénzértékben kifejezett összege. Ebből, azonban le kell vonnunk a vásárolt nyersanyagok értékét, mivel csak az adott vállalaton belül folyó termelési folyama- tok szabványosítottságának mértékét kí—

vánjuk kiszámítani. Elhagyhatók a ter—

melési költségekből továbbá a nem köz—

vetlen termelők bérköltségei, valamint 'az értékcsökkenési leírás is, mivel ezek amúgy is csak számításokkal vetíthetők

az egyes termékekre.

A szabványosítás mértékét kifejező mutatószám értéke magas lesz, ha

—— szűk a termékválaszték:

—-— egy vagy néhány termék teszi ki érték—

ben a termelés túlnyomó részét;

-—- a közös termelési folyamatok (alkatré—

szek) sok terméket érintenek és ezeknek magas a termelési költségük,

—— ha a közös termelési folyamatok költsé-a geinek aránya magas az érintett termékek elő-—

állítási költségeiben;

— nagy a hasonlóság a közös termelési fo—

lyamatok között, mivel ez lehetővé teszi a hasonló összetevők részbeni közös előállítását

E növelő tényezők között számszerűen csak az első négy hatása mutatható ki a javasolt módszerrel, az ötödik befolyá- sának mértéke külön vizsgálatot kíván meg.

A mérési módszer röviden összefoglalva a következő

A termelési programot táblázatba kell foglalni, melynek oszlopai a termékeket, sorai a termelési folyamatokat jelölik, technológiai sorrendben. A találkozási pontok, rovatok az oda jutó termelési költséggel jellemzik az egyes termelési folyamatok részesedését az egyes termé—

kek termelési költségéből. A szabványo—

sítás mértékét jellemző mutatószám a táblázatból az alábbi képlet segítségével.

számítható ki:

R'

4— Zc(b) * Z'c(d) 4- Ecspecw)

172

_?

ahol

R ——- egy termelési folyamat összes költsége (sorösszeg);

F —— az összes termelési költség;

0 — valamely termelési folyamat egy bizonyos termékre jutó költsége:

b —— az ugyanabban az oszlopban e felett elhelyezkedő rovatok érté—v

kei;

d —— azon rovatok, melyek a c rovat felett helyezkednek el és c rovat—

tal a következő kapcsolatban áll- nak:

—- a c rovat feletti sorban kitöltött tova—- tokkal egy oszlopban helyezkednek el;

-—— a rovat ugyanabban a sorban van, mint annak az oszlopnak kitöltött rovatai, melyben—

a 0 rovat van;

—— a rovat a c rovathoz képest átlósan he- lyezkedik el, nem ugyanabban az oszlopban- vagy sorban.

azokat a tagokat jelöli, melye—

két a termelési folyamat kü—

lönleges (nem közös) jellegé—

nél fogva nem b-vel, hanem e—vel kell szorozni;

8— azok a rovatok melyek espec- cel egy sorban helyezkednek.

el és amelyek attól az oszlop—- tól balra helyezkednek el melyben cspec van, ezenkívül cspec—"

STATISZTIKAI lRODALMI FIGYELÖ

665;—

azok a rovatok, melyek más közös sorokban helyezkednek el és balra találhatók attól az oszloptól, melyben cspec he- lyezkedik el, továbbá három—

szöget alkotnak két másik ki- töltött rovattal.

Bár a fenti képletek leirva bonyolult—

nak és nehézkesnek hatnak, vizuálisan egyszerűbbek, s a felhozott számszerű példák bizonyítják, hogy az eljárás a gyakorlatban csak kevés számítást igé—

nyel. Természetesen az eredmények csak nagyságrendi különbségek, arányok kife- jezésére alkalmasak, de —— szerző meg—

itélése szerint —— nem is tűzhető ki más cél ebben a vonatkozásban. Olyan nagy—

vállalatoknál, ahol a termelési folyamat bonyolult és nagy a Választék, a számítás elektronikus számítógép felhasználását igényli.

A tapasztalatok szerint a számításoktól eltekintve 10 óra elegendő a szükséges adatok kigyűjtéséhez és rendezéséhez.

A tanulmány a továbbiakban számos ábrával, grafikonnal és táblázattal igen

szemléltetően igyekszik közérthetővé tenni a számítás menetét, felépítését és;

az elemzési lehetőségeket. Ezt segíti elő a részletes leírás a munka helyes meg'—, szervezéséről is.

A befejező rész 13 angol vállalatnál végzett vizsgálat tapasztalatait foglalja össze. Ezek közül szerző hangsúlyozza a kimutatható összefüggést a költségek színvonala és a szabványosítás foka kö—

zött. Felhívja a figyelmet arra, hogy a kapott eredmények csak azonos ágazatba tartozó vállalatok szabványosítottsága elemzéséhez nyújtanak lehetőséget; nincs közgazdasági tartalma két, különböző ágazatba tartozó vállalat szabványosított——

sági foka összehasonlításának Végül ki—

emeli, hogy a magas szabványosítottsági színvonal lehetővé teszi, hogy kisebb sorozatban is gazdaságos legyen a terme- lés (építőszekrényelv). A tétel tenné—- szetesen forditva is áll; alacsony szabvá—

nyosítási fok csak nagy sorozatok gazda—

ságos gyártását engedi meg,

(Ism.: Szira Tamás)

MEZÖGAZDASÁG! STATISZTIKA

WHITTLESEY, NORMAN —- HEADY, EARL O.:

A RÉGIÓKON BELULI TALAJKULÖNBSÉGEK FIGYELEMBEVÉTELE INTERREGIONÁLIS

KOMPETICIÓS MODELLEKBEN

(Incorporating soil differences Within re—

gions in an interregional competition model.)

—- Agricultural Economics Research. 1964. 4.

sz. 103—109. p.

Az Amerikai Egyesült Államok mező- gazdasági termelésének legkedvezőbb te- rületi elhelyezését több év óta közös munkával vizsgálja az Iowa Állami Egyetem és a Földművelésügyi Miniszté- rium lineáris programozás segítségével.

A kutatás célja, hogy meghatározott cél- függvények mellett

a) kialakítsák a termelés interregionális elhelyezését,

b) kimutassák annak a földterületnek a mennyiségét, amelyet ki kell vonni a mezőgaz—

dasági hasznosítás alól, hogy a termelést és a felhasználást egyensúlyba hozzák,

c) tanulmányozzák a termelést befolyásoló intézkedések hatását a termelés régiók közötti megoszlására és a földhasznosítás változásának mértékére.

Szerzők két modellt vizsgáltak meg párhuzamosan. Mindkettő a búza, a sze—

mestakarmányok, a szója és a gyapot termelésével és felhasználásával foglal—

kozik, és előző, hasonló célú vizsgálatok finomításának tekinthető.

leghatékonyabb

A lineáris programozási feladat cél—

függvénye az országos termelési költsé- gek, továbbá a termelő és felvevő régiók közötti szállítási költségek minimalizálá—

sát tartalmazta.

A két modellben 144, az éghajlat, eddigi hozamok, termelési költségek szempont—

jából egységes termelő régiót vettek fi—

gyelembe. Ezek a régiók a Vizsgált fő—

termékek nemzeti termékének mintegy 96 százalékát termelik. A növénytermesz—

tésre alkalmatlan területeket (hegység, legelő) kizárták a programozandó terü—' létből. A felvevő (ellátandó) régiók száma 31. Határaik az államhatárokkal esnek egybe. A főterményekre nézve (a gyapot kivételével) regionális igényeket állapí- tottak meg, étkezési, takarmányozási, ipari és export részigények alapján. A gyapotra egyetlen országos igényt hatá—

roztak meg.

A szükségleteket 1965—re nagyrészt előrevetített input-output adatok segít—

ségével mérték fel. A szemestakarmány—

és takarmánybúza—igényt takarmányegy—

ségekben fejezték ki. (Ezzel azt érték el, hogy a szükségletet olyan takarmányféle—

séggel lehetett kielégíteni, amelynek ter—

melése és elhelyezése a legkedvezőbb? Volt az adott esetben.) Az exportigényeket a tengerparti területekre koncentrálták és

le