10 tiszatáj
„
ben, annyit jelentettek számára, hogy ez az ember fagytában hal meg, tántorgása csak egy kőszobor – a szelek játékának köszönhető – kiismerhetetlen és renitens egyensúlyozása. Ajánlatomat, hogy a hátán cipeljen el a vasútállomásig, és juttasson vissza otthonomba, ahol testemből felszabadult energiákat gyermekeimmel együtt zárt helyen élvezhetné, kerek‐perec visszautasította.
Sok‐sok szemet láttam még a hosszú tél során a bokrok ágaiból kínlódásokkal kirügyező üvegszerű levelek takarásában felcsillanni, de aztán a halmazom, amely‐
ről rég sejtettem, hogy oktalanul semmibe vesző elemek esetleges szövevénye, már nem tudott engemet felmutatni, talán nem volt kinek, úgy éreztem, hogy visszatér‐
tem, mint a csillagok és csillagképek egy gyönyörűen kiravatalazott sötétségbe, ahol már egyedül és izoláltan ragyognak sejtjeim parányi, engem soha többé összerakni képtelen tűfényei.