STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ
KÜLFÖLDI STATISZTIKAI IRODALOM
A STATISZTIKA ÁLTALÁNOS ELMÉLETE ÉS MÓDSZERTANA
Megjegyzés. A Statisztikai Irodalmi Figyelő rovatot a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat állítja össze. A rovat minden hónapban Külföldi Statisztikai Irodalom fejezetet (külföldi statisztikai és demográfiai könyvek és cikkek ismertetését Rettich Béla szerkesztésében), páratlan hónapban általában Bibliográfiát (a könyveket az MSZ 3423/2–84, az időszaki kiadványokat az MSZ 3424/2–82 szabvány szerinti feldolgozásban), páros hónapokban Külföldi folyóiratszemlét tartalmaz.
DASHEN, M. – FRICKER, S.:
NYITOTT KATEGORIÁLIS KÉRDÉSEK HATÁSA AZ ADATOK MINŐSÉGÉRE
(Understanding the cognitive processes of open-ended categorical questions and their effects on data quality.) – Journal of Official Statistics, 2001. 4.sz. 457–477. old.
Általánosan elterjedt az a nézet, amely szerint az, ahogyan az emberek értelmezik a kérdéseket, ha- tással van arra, hogy milyen módon jutnak el a vá- laszhoz.
Az adatfelvételek során gyakran alkalmaznak kategoriális kérdéseket, mivel így mérsékelhetők a kérdezett terhei, és időt lehet megtakarítani. Ha túl sok eldöntendő kérdést teszünk fel, a kérdezett haj- lamos gyakran nemmel válaszolni. Ha kategoriális kérdéseket teszünk fel, ezzel csökkenthetjük a
„nem” válaszok arányát.
Az elemeket gyakran a felhasználó, és nem a kérdezett szempontjai szerint csoportosítják, ami fél- reértésekhez vezethet. A bizonytalanság csökkentése és az adatok minőségének javítása érdekében gyak- ran listát is mellékelnek a kategoriális kérdések mel- lé. Ebben az esetben a kérdezettek általában azt fel- tételezik, hogy ami nem szerepel a listán, az nem is tartozik az adott kategóriába. Ez a módszer tehát csak akkor működik jól, ha a lista tartalmazza az összes lehetőséget.
Bár egy ilyen lista kétségkívül hasznos, nem minden esetben alkalmazható (például telefonos kér- dezésnél). Érdekes módon, a szemtől szembe kérdezés során vagy önkitöltős kérdőíveknél is gyakran találko- zunk azzal a szemlélettel, hogy nem mellékelnek listát
az ilyen típusú kérdések mellé, mondván, hogy az megnöveli a válaszadás időtartamát.
A lista hiánya alkalmassá teszi a kategoriális kérdéseket arra, hogy feltárjuk, hogyan hat a kérde- zett értelmezése az adatok minőségére. Lista nélkül a kérdezettek saját megítélésükre és tapasztalataikra hagyatkoznak a kategoriális kérdések értelmezésé- ben. A válaszadók gyakran bizonytalanok abban, hogy az a kritérium, amit ők a beletartozás kritériu- maként meghatároztak, vajon helyes-e vagy sem. Ha a kritérium nem helyes, akkor nem megfelelő ele- meket is beleérthetnek a kategóriába (hamis pozitív válaszok), és kizárhatnak odatartozó elemeket (hi- ányzó válaszok), amelyek egyaránt hatással lehetnek az adatok minőségére.
A nyitott kategoriális kérdéseket gyakran hasz- nálják a különböző adatfelvételek során, és sok kuta- tás vonatkozik arra, hogyan használják az emberek a listát, hogy világosabbak legyenek számukra a kate- góriák. Alig van arra vonatkozó kutatás, miként ér- telmezik az emberek az ilyen típusú kérdéseket lista nélkül. Az ismertetett tanulmány ezt a hiányt igyek- szik pótolni.
A cikk a ruházattal, élelmiszerrel és számítógé- pekkel és tartozékaikkal kapcsolatos vásárlási szoká- sokra vonatkozó telefonos interjúk során általánosan alkalmazott kategóriákkal foglalkozik. A besorolási kritériumok megállapításánál a szerzők három elmé- letre koncentráltak: a fizikai hasonlóság, valamilyen lényeges tulajdonság (essence), illetve valamilyen cél (goal) alapján való besorolásra. (Például, ha a
„női ruhák” kategóriát nézzük, akkor a külső hason- lóság alapján ide sorolható minden olyan ruha, amely egy felső részből és egy hozzá tartozó alsó
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 802
szoknya részből áll, de önmagában egy alj nem tar- tozik bele. Ha a besorolás alapja egy belső tulajdon- ság megléte, a női ruhák esetében ez a tulajdonság lehet az, hogy valamilyen formális alkalomra való ruha, így például ide tartozik a kosztüm mint mun- kahelyi viselet, a koktélruha, a színházi ruha stb., de nem tartozik ide a pólóruha.) A célorientált gondol- kodás két típusát különböztették meg. A „valamivel együtt jár” (to accompany) típusú gondolkodás ese- tén a „kávé” kategóriába sorolhatják a cukrot, a tejet, a kiskanalat stb., mert ezek kapcsolatban vannak a kávéval. A „készítéshez szükséges” (to make) típusú gondolkodás esetén ugyanennél a kategóriánál meg- jelenhet a filter, a víz, a babkávé stb., mert ezek a kávé elkészítéséhez kellenek. Ezek az elméletek megfelelően dokumentáltak, és jól alkalmazhatók ebben az esetben.
A tanulmány célja kettős: egyrészt arra keres választ, hogy a kérdezettek szisztematikusan választ- ják-e ki az adott kategóriába tartozó elemeket, más- részt annak lehetőségeit keresi, hogyan lehet csök- kenteni a hibák előfordulásának valószínűségét.
Két vizsgálat eredményeit mutatják be a szer- zők. Mindkét vizsgálat során önként jelentkezőkkel dolgoztak, akiknek a részvételért fejenként 25 dollárt fizettek. A résztvevők átlagéletkora 49 év volt az el- ső vizsgálatban, 45 év a másodikban, és mindkét vizsgálat résztvevői átlagosan 16 osztályt végeztek.
Az első vizsgálat során arra kérték a résztvevő- ket, hogy egy adott kategóriához (például kávé) tar- tozó minden elemet írjanak le, ami eszükbe jut, és indokolják meg, hogy miért gondolják odatartozó- nak. Például, egy kérdezett mondhatja azt, hogy a
„tejszín” a „kávé” kategóriába tartozik, mert ő min- dig tesz tejszínt a kávéjába (ez a „valamivel együtt járó” típusú válaszok közé tartozik, mivel a kérde- zett azért sorolta ide, mert a kávéjával együtt mindig fogyaszt tejszínt is.
Önkitöltős módszerrel dolgoztak, és nem korlá- tozták a kérdezettek rendelkezésére álló időt. A ka- pott eredményeket megvizsgálták abból a szempont- ból, hogy mennyire egyezett a kérdezés tervezőinek az elképzelésével, illetve megnézték, hogy a válasz- adók milyen indoklás alapján sorolták be az eleme- ket egy-egy kategóriába.
Az eredmények azt mutatták, hogy a kapott vá- laszok nagymértékben eltértek a várttól, tehát a kér- dezettek nem a kérdezők, illetve a kérdőív tervezői- nek szándékai szerint értelmezték a kérdéseket, ezek az eltérések azonban nem voltak véletlenszerűek.
A válaszok indoklása szerint kialakított négy kategória némileg eltért az előzetes elképzelésektől:
a kérdezettek a besorolásnál egyáltalán nem alkal- mazták a fizikai hasonlóság elvét, leggyakrabban
pedig a szűken vett, szó szerinti (literal) értelmezés alapján való besorolás fordult elő (ez utóbbi esetben például a „kávé” kategóriába olyan elemek tartoz- nak, mint koffeinmentes kávé, az instant kávé, a presszókávé stb.). A szó szerinti értelmezés vezetett leginkább az eredeti elképzeléseknek megfelelő eredményekhez. A kérdezettek 64 százaléka, vagyis közel kétharmada egyetlen módszert használt, ami- kor a kategóriákhoz tartozó elemeket felsorolta.
A második vizsgálat során – az első vizsgálat eredményeire támaszkodva – négy csoportot alakí- tottak ki az előző válaszadási típusok szerint, és a résztvevők feladata az volt, hogy előre megadott szempont szerint sorolják fel a kategóriához tartozó elemeket. Összességében nagyon hasonló eredmé- nyeket kaptak, mint az első vizsgálatban, ez pedig azt jelenti, hogy az előző vizsgálatban kapott ered- mények megbízhatók és valóban bepillantást enged- nek abba, hogy az emberek hogyan értelmezik a ka- tegóriák elnevezését.
Ennek a két vizsgálatnak nagyon fontos gyakor- lati következményei vannak: világossá vált, hogy ugyanazon kérdések eltérő értelmezése valóban mé- rési hibát okozhat. Tehát, ha a kategóriák megneve- zését (titles) nem kíséri egy rövid instrukció arról, hogy hogyan kell értelmezni, akkor valószínűleg nem lesz konzisztens az eredmény. Ez a munka se- gítséget nyújthat az instrukciók megfogalmazásában, azzal, hogy egyszerre vizsgálja a válaszokat és in- doklásukat, így kiválasztható és megfogalmazható az a módszer, amely a leginkább kívánatos ered- ményhez vezet.
A jövőben azt is meg kell vizsgálni, hogy három fontos tényező – a felmérés célja, a válaszadó szak- értelme és a felvétel formája – hogyan befolyásolja a kérdezett válaszadását. Egy adott kategória értelme- zése függ a felmérés észlelt céljától (például, ha a
„kávé” egy droghasználatra vonatkozó kérdőívben szerepel, aligha a tejszínt fogják társítani hozzá). A válaszadó szakértelme nyilván befolyásolja a felso- rolt elemek számát és típusát (például a „fotográfiai felszerelés” kategóriába egy profi fotós valószínűleg több különböző típusú kamerát, lencsét és filmet so- rol fel, mint egy amatőr fotós). Az adatfelvétel kö- rülményei – például, ha siet a kérdezett, ami a tele- fonos interjúknál elég gyakran előfordul – szintén befolyásolják a válaszadást. E három tényező együt- tes figyelembevétele hozzásegíthet annak még ár- nyaltabb megértéséhez, hogy az emberek hogyan ér- telmezik a nyitott kérdéseket, és ezáltal hozzájárul- hat az adatminőség javítására szolgáló hatékony módszerek kidolgozásához is.
(Ism.: Földházi Erzsébet)
