h A TXJ
XV. évf. 1. M. IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALMI LAP 1961. január
ÁRA
2FT
A TARTALOMBÓL:
Vita a kultúroHhonokról Műterem -Sí-
-Sí-
Versek, színház, könyvek -Sí-
Rejtvény
I KOVÁCS SÁNDOR
A 3
IVÁN: |ÁZMIN
Kaput kell tárni a sok nyögő, tűzvészbe szorult dalnak,
hogy valami maradjon abból, akit hívtak Hidas Antalnak.
TI
UTCÁTÓL
a Jázmin utcáig
TI
g y e r m e k k o r á t Budapesten, » r a - gyás, magas házsorok között, porral fedett kültelki utcán-", a sokszor megénekelt, drága Jázmin ntcában töltötte — "rongyosan, já- téktalanul és éhesen-" —, mint zú- gó gyárak v a g y néma temetők e l - nyelte proletárgyerek-társai. A p j a
"szurtos suszterműhely-"-ben kala- pált versenyt a "meztélláb s kék- foltosam-c zsibongó gyerekhad zsi- v a j á v a l , m í g "kék-gyökér-ares«
lábú a n y j a mosóteknőjében " f ö l z i - zegett a hab«. Igen, a " k ü l t e l k i "
nép, a legsötétebb nyomorban is forradalmas parazsat szító prole- társág küldte ezt a poétát, akinek verseiben a küldetés később így fogalmazódott költői öntudattá:
Dorong a lant,
amivel hant alá verünk minden [ellenkezést!
Testünkön még a rögök szörnyű (súlya, de szájunk már dübörgőn egy új világ
gyönyörű riadóját fújja!
S a külvárosi suszter fia, aki m á r apró gyerekként itta "szomjas sze- mekkel a betű sorát" tanulni akar. Iskolába kerül, áz itteni él- mények azonban keserűek:
. . . a Millenáris versenypályán a 00 éves vén baromnak, Fósa úrnak,
a t. főváros parancsára mi vittünk virágot:
elzárták előlünk a világot!
A gimnáziumban Ady± szavalja,
>-izgat« — kicsapják. Egyetem?
Messzi álom. A z 1919-ben katedrát kapó Babits előadásaira még el- jut, d e ezután már csak az élet gorkiji egyetemei következnek:
konzervgyár, lőszergyár, téglagyár, fatelep s a forradalmárokat for- máló munkásmozgalom, később a bécsi, moszkvai emigráció. Első versei közvetlenül a Tanácsköztár- saság bukása után jelennek meg
— többnyire álnéven. Hidas A n - tallá az illegalitás, a párt keresz- teli, amikor 1925-ben megjelenik verseinek első kötete, Az ellenfor- radalom földjén. Horthyék kopói hamarosan szaglászni kezdenek a fiatal kommunista után: perbefog- ják, Hidas A n t a l azonban a párt megbízásából a * Szovjetunióba emigrál. Itt él, itt marad magyar író — harminc éven keresztül!
1958-ban tér haza.
Ennek a harmincéves emigrá- ciónak, f e l f e l é ívelő emberi és költői fejlődésnek megragadó do- kumentuma, lírai Odysseiája Hidas Antal ' összegyűjtött verseinek kö- tete, a Jázmin utca. A Jázmin ut- cától a Jázmin utcáig futó út azonban nemcsak Hidas Antal útja. E több mint harminc é v f o r - radalmas nyarainak tüzében érle- lődött nagyszerű költői termés az 1919-ben új korszakába forduló m a g y a r irodalom történetének is egyik legértékesebb fejezetét rep- rezentálja maradandó művészi színvonalon. A versolvasó, a kriti- kus és az irodalomtörténész öröme ezért esik egybe, amikor Hidas Antal verseskötetének utószavát olvasva, Garamvölgyi József — a két világháború közti emigrációs magyar irodalom kitűnő kutatója
— tanulmányának segítségével megismerheti a Jázmin utca v e r - seinek történeti hátterét.
A m i k o r — akár az életmű zárt egysége sugallta tárgyilagos, tudós kimértséggel, akár a költő egyéniségéből, forradalmas, dübör- gő, zakatoló verseinek lobogásából táplált lelkesedéssel — l e m é r j ü k Hidas A n t a l lírájának értékeit, mindenekelőtt az döbbent m e g bennünket: milyen kétségeket, megtorpanásokat legyőző emberi erő és költői bátorság kellett ah- hoz, hogy Hidas Antal harminc- éves emigrációja alatt magyar
nyelven verselő magyar költő ma- radjon! Tragikus életutakat, m e g - hasonlások k o m o r sorozatát bőven produkáló irodalmunk történeté- ben talán csak a nyomtatott betű varázslatos élményétől megfosztott, olvasóközönségtől légmentesen el- zárt Bessenyei G y ö r g y bihari re- meteségének kínzó magánya köve- telt akkora helytállást, mint ami- nek árán Hidas Antal megmarad- hatott a Jázmin utca költőjének.
" M e g f o j t a meleg, purgatóriumban vagyok, minden ember pápista!"
— horkant f e l a magány és kö- zöny nyilaitói halálra sebzett bi- hari renete.. Hidas Antal emigrá- cióban született verseiben ugyan nem ez a tragikus, kétségbeesett hang lüktet, de itt is kitapintható a nagy emberi szomorúság, a re- zignáció makacsul kanyargó v o - nulata:
Sírva simogatom horpadt perselyemet:
benne gyűlt sok árva magyar verseimet.
Ugyanakkor az elvtársi, inter- nacionalista környezetben, a nagy Szovjetunió f ö l d j é n megélt e m i g - rációs évek a hit és a remény szikráit is lángra lobbantják Hidas Antalban. Ebből a Szovjetunióba vetett, töretlen e r ő v e l lobogó hit- ből meríti nyugodt, elégikus hang- ját Hidas egyik legszebb költemé- nye, az Egy proletárforradalmár vallomása:
Most táplálsz. Én most itt [nevelkedek.
Te védsz engem. Igyekszem.
[Dolgozom.
Én odaát már vallottam neved, és vállaltam azt, hogy
[megoltalmazom.
Száműzettem ezért, ölelj magadhoz, hiszen én kétszeres fiad vagyok . ..
S a névtelenségbe, kényszerűen tucatnyi álnév köntösébe burko- lódzó költőnek erőt adott még va- lami harminc éven át: a magyar- országi munkásmozgalom. A m a - gyarországi munkások számára írott indulói — így a Salgótarjáni induló, a Vörös Csepel stb. — s a szavalókórusoknak készülő, sodró erejű allegorikus versek — mint pl. az áttetsző szimbolikájú, nagy- szerű Berberek — utat találtak a mozgalomhoz, feldübörögtek a cse- peli vasasok ajkán, a legsötétebb elnyomatás éveiben is szították a forradalmi lelkesedés lángját. A költőt, akit a gyarmati elnyomás- ban élő népek küzdelmeiről szóló költeményei nemcsak Európában, de Ázsiában is ismertté tettek, itt- hon, az anyanyelvű olvasóközön- ség táborában alig ismerte valaki.
Í g y vált Hidas A n t a l — Garamvöl- gyi József szerint — a kommunista mozgalom Anonymusává. D e n e m - csak Anonymusa, hanem jokulá- tora, népi énekese is volt Hidas A n t a l az illegalitásnak, hisz része- se lett annak a felemelő, csak ke- veseknek kijutó költői dicsőség- nek, hogy búvópatakként terjedő versei népdalokká, a mozgalom népdalaivá váltak. A Jázmin utca költeményeit olvasva azért lehe- tünk most tanúi annak az iroda- lomtörténetünkben alighanem pél-
da nélkül álló jelenségnek, hogy az ismeretlen népdalszerző a f o l k - lór anonimitásából Hidas A n t a l - ként lép az irodalomtörténetbe.
TI
TJidas Antal költői útjának első szakasza Kun Béla gon- dolatának a jegyéiben formálódik, melyet Illés Béla így tolmácsol: " A közvetlenül forradalmi v a g y ellen- forradalmi szakaszban csak a köz- vetlen propagandának van jelen- tősége. A k i ilyenkor más, távolabb f e k v ő kérdésekkel foglalkozik, le- gyen bár szubjektíve a legbecsü- letesebb ember, gyakorlatilag azo- kat erősíti, akik a proletariátus f i - gyelmét el akarják terelni az ége- tően fontos feladatokról.-" M a g y a r proletárköltőnek nem lehetett ek- kor szebb és történetileg igazabb célkitűzése, mint a Tanácsköztár- saság emlékének ébrentartása. H i - das Antal az elsők között vállalta ezt a feladatot, s nem kisebb em- beri és költői igénnyel, mint azok a magyar poéták, akiknek versei- ben a levert szabadságharc után felsír és fellobog 1848 emléke.
Teiigerek
az undortól szűkölnek és rengenek.
Rög felett
halk szellők is gyászindulőt hörgenek
— veti papírra 1919 decemberé- b ő l , amikor a fehér lovon pará- dézó miniatűr Bach-huszár és v i - tézei tajtékzó örömmel a kegyet- len bosszú torát ülik. A z egyéves évfordulón meghökkentő képpel érzékelteti a magára maradt, ha- zátlan forradalmár kábult magá- nyát:
Szegény kutya: házát keresi.
Idegen lett a portál, Szíve a torkát verdesi, s ö — érzéseket ahortál.
Az ellenforradalom földjén cím- mel összefoglalt ciklusának epiku- sán egymásba futó versei szinte egyetlen monumentális emlékosz- lopként komorlanak, melyre örök időkre felvésettek a dermesztő döbbenetet v a j ú d ó sorok:
Fordulj le, vers, mint akasztott [legény, ha minden fölfordult és kicsavart:
Nyelvét ölti az akasztott remény...
E harmincegy versben a forra- dalmi események rohanva áradó ritmusára szaggatottan, sokszor kö- tetlenül marsolnak, cikáznak az érzések: az édes emlék, a kínzó fájdalom, a kétségbeesés és a biza- kodás, mind át- m e g átszőve a nemzetközi proletariátus j ö v ő j é b e vetett hit biztos tudatával:
Itt forradalom volt, itt kommün volt, itt proletárdiktatúra volt.
Magyarország e tavaszon a világ homlokán tombolt. * Az ellenforradalom nevetett.
Nevetett és fegyverkezett.
Várt, Várt.
Hatalmunk megdőlt.
Megérdemeltük.
Közeledik az idő. *
Fegyverek és kések élére áll a harc.
Megindul a kommunista forradalom.
S ezerkilencszáztizenkilenc em- léke még tíz é v után is élő, élőbb, mint valaha. A költői eszközök f i - nomulnak, csiszolódik a f o r m a : da- rabos sorok helyett gyeplőbe f o - gott ritmus robog könnyedén, a gondolatsor befejezése szinte ki- számítottan a lényeggél terhes, az emlék vöröse azonban változatlan erővel izzik:
Bolygótűz gyulladt.. . Csoportok mentek, Vitatkoztak, keveredtek, puskák kerepeltek;
akarattól s haragtól égtek az [orcák .. . Csepel, Váci út,
Alföld, Somogyország egy roppanással magához ragadta sorsát!
Hidas Antal úgynevezett gyar- mat; költeményei (A gyarmatok kiáltanak c. kötet anyaga) a T a - nácsköztársaság, a magyar mun- kásság f é n y l ő tetteinek, dicső m á r - tírjainak emlékét ápoló versekhez hasonlóan a forradalmas művészi agitációt szolgálják. A népmozgal- mak, a forradalom útjára lépő ázsiai, afrikai, dél-amerikai népek harcai ihletik ezeket a költemé- nyeket. A z évezredes feudális sö- tétség kárpitjait hasogató " a r a b testvér-", a kantoni kommün m e g - segítésére marsoló, fejszés kínai paraszt, a baromként karóba hú- zott jávai bennszülött, a kuli, a pária, a néger e versek hőse, az ő naiv ritmusú, f o r r ó gyűlöletet gör- gető dalaik telítődnek meg Hidas A n t a l tolla alatt az internaciona- lizmus, a világfelszabadítás esz- méivel. A gyarmati versek szim- bolikája egyértelműen áttetsző, hisz ki ne érezné világosan, hogy pl. a Berberek alábbi sorai —
A Tanger öble vérvörös, francia zászlók
lobognak
az árbocerdők ormán, s a berber orcán korbácsok zuhognak.
Ölünkből kifordult a kenyér és a gyerek.
Részegen nevet a tisztek szája a marokkói bortól
— az intervenciós segítséggel vér- befojtott magyar Tanácsköztársa- ságra, Horthy hírhedt tiszti külö- nítményeinek kegyetlenkedéseire
utalnak. S ki ne tudná: » a sza- badság csillaga-", "hogy a franciák itala — édesebb l e g y e n « — , nem- csak " A Bu-Regrág folyóba-", d e a Dunába, a Tiszába is " b e l e f u l - ladt".
Az ellenforradalom földjén és A gyarmatok kiáltanak ciklusok
között szoros a művészi, formai összefüggés. A m i l y e n hajlékony le- leménnyel idézik f e l — szaggatott, darabos sorokban — az első ciklus költeményei a forradalom zaka- toló, rohanó sodrását, olyan ta- láló formai eszközökkel éli m a - gáévá Hidas A n t a l gyarmati v e r - seiben távoli földrészek költésze- tének primitív zengésű ritmikai titkait. E megejtő formai bravúr eredménye, hogy Hidas gyarmati versei sokáig gyarmati költők ere- deti műveiként éltek az olvasók és hallgatók tudatában.
TI
A politikus, szenvedélyes, f o r - radalmi mondanivaló prio- ritása jellemző Hidas költői f e j l ő - désének a második világháború ér- lelődése idején kezdődő második korszakára is, amikor m á r Európa mellén térdel a fasizmus lidérce.
Ü j r á a legelső sorokban menetel, s a humanitás, az emberi egyen- lőség, a harc jelszavával tiltako- zik a galádul settenkedő, m a j d nyílt sisakkal is támadó fasiszta barbárság ellen. Életútjának tra- gikus mozzanatai, az ismét v á g ó - hídra hajtott magyarság sebei többszörös f á j d a l o m m a l marnak ekkor belé, s mint ahogy A d y Endre költészete is e g y háborús világégés idején termette a hitvesi hűség legszebb dalait, úgy virág- zik ki ebben az ordas-időben Hi- das sötét színekkel átszőtt szerelmi lírája:
Kedves, ne haragudj. Tudom:
[olykor bántalak, de száz emlék-gyilkos van belém
[préselve.
Roncsolja szövetét agyam
[hártyájának, szivemet húzza rá iszonyú késére.
Almomban talpfákra szögezve [ordítok.
A korábbi korszakában mások fájdalmát, örömét vállaló, legbel- sőbb érzéseit, rezignált megtorpa- násait többnyire szemérmesen ma- gába záró Hidas Antal költészete
(Folyt, a 10. oldalon).
• G Q f l n U O Q Q B a a
— A Szegedi Postás Művelődési Otthonban az „Ismerd meg a vilá- got!" előadás-sorozat keretében no- vember 25-én dr. Krasznay László tartott érdekes előadást „Ismeret- len tájak — egzotikus országok"
címmel. A hallgatók az előadáson a Közel-, Közép- és Távol-Kelet országaival ismerkedhettek meg.
Előadás után rövid dokumentum- filmeket vetítettek.
*
— A Tudományos Ismeretter- jesztő Társulat klubjában dr. Hajdú Péter egyetemi tanár tartott elő- adást „Szamojéd nyelvrokonaink között" címmel. , *
— Az Űjságíró-klubban novem- ber 13-án dr. Szabó Dénes tartott élménybeszámolót olaszországi út- járól.
*
— A Szegedi Zeneművészeti Szakiskola nagytermében tartották meg Bán Sándor és Kutrucz Éva hangverseny-estjét. A műsoron Schumann, Brahms, Kodály, Bee- thoven, Haydn, Bach, Debussy művei szerepeltek.
*
— A Szegedi MÁV Petőfi Sán- dor Művelődési Otthonban Júlia Buicu Ceanu énekesnő és Costache Constin hegedűművész nagysikerű hangversenyt adtak. A két román vendégművész a műsorban Rossini, Hándel, Schubert, Verdi, Bach, Paganini műveket mutatott be. *
— A Szegedi Móra Ferenc Mú- zeum Horváth Mihály utcai kép- tárában nyitották meg „A magyar akvarell a XIX—XX. században"
kiállítást. A Magyar Nemzeti Galé- ria anyagából összeállított tárlatot Dr. Csenyenyné Nagy Zsuzsa nyi- totta meg.
*
— A Szegedi Üjságíró-klubban november 27-én rendezték meg Tóth Béla szerzői estjét. Az író munkásságát Kiss Lajos adjunktus mutatta be, m a j d Kovács János, Lakwer Anna, Molnár Éva és Ko- pasz György olvastak fel Tóth Béla írásaiból.
*
— A Szegedi Nemzeti Színház tagjai művészeti tanácsot hoztak létre. A művészeti tanácsban részt vesz Horváth József, Kiss Ferenc, Kormos Lajos, Mentes József, Szabó Miklós, Váradi Szabolcs, valamint a rendezők és a karmes- terek.
— Az Országos Filharmónia ren- dezésében a Zeneművészeti Szak- iskola nagytermében tartották meg Höchtl Margit zongorahangverse- nyét. A sikeres esten Beethoven, Schumann, Chopin műveket ját- szott a szegedi közönségtől mindig nagy érdeklődéssel fogadott mű- vésznő.
*
— A Szegedi Postás Művelődési Otthonban december 2-án Szepesi György tartott érdekes élmény- beszámolót a XVII. nyári olimpiá- ról.
*
— A Szegedi Juhász Gyula Mű- velődési Otthonban Farkas Gyula tartott szemléltető eszközök bemu- tatásával egybekötött előadást „Az ősember nyomában" címmel.
*
— A kiskundorozsmai filmszín- házban Dezséry László tartott ér- dekes előadást Japánról. Előadás után bemutatták a „Tájfun Naga- szaki felett" című filmet.
*
— A TIT rendezésében a Szegedi Postás Művelődési Otthonban tar- tott előadást dr. Berky Imre a ser- dülő lányok erkölcsi és társadalmi problémáiról.
*
— A Szegedi Kábel- és Sodrony- kötélgyárban Vinkler László, Szek- f ű János, Szőke Győző, Rimanóczy Géza, Horváth Mihály, Erdélyi Mi- hály és Papp György szegedi fes- tőművészek műveiből kiállítás nyílt. Az érdekes kezdeményezés a dolgozók közt nagy sikert ara- tott.
*
— A Helyiipari és Városgazda- sági Dolgozók Szakszervezete az üzemi foto-szakkörök tagjainak legsikerültebb felvételeiből fotó- kiállítást rendezett.
*
— A Szegedi Nemzeti Színház Kamaraszínházában november 26- án nagy sikerrel mutatták be Moliére: A nők iskolája című há- romfelvonásos vígjátékát. A da- rabban Kátay Endre, Földi Teri, Budai István, Király Levente, Si- mon Erika, Váradi Szabolcs, Put- nik Bálint, Gémesi Imre és Ma- rosi Károly léptek fel.
*
— A Deutsches Theater kitűnő művészei — Gisela May, Ernst Busch és Wolfgang Langhoff — nagy sikerrel vendégszerepeltek Stockholmban.
— A Szegedi Petőfi Sándor Mű- velődési Otthonban Erkel Ferenc születésének 150. évfordulója al- kalmából emlékestet rendezett a Hazafias Népfront és a Zenemű- vészeti Szakiskola.
*
— Jánoska Tivadar, a nemrég elhunyt szegedi festőművész mun- káiból december elején hagyatéki kiállítást rendeztek.
*
— A szegedi gyermekszínház de- cember 4-én nyitotta meg kapuit.
Elsőként Hegyi Péter dramatizá- lásában a „Légy jó mindhalálig"
című színművet mutatták be. Már készülnek a következő bemutató- ra is, Szergej Mihalkov színművé- vel, a „Szombreró"-val.
*
— A Szegedi Pedagógiai Főiskola kulturális bizottsága romantikus szerzők műveiből rendezett duett- hangversenyt. A műsorban fellépett Berdál Valéria és Kovács Gabriel- la, Mészáros Emma pedig Beetho- ven- és Liszt-műveket játszott.
*
— A Kulturális Kapcsolatok In- tézetének vendégeként Szegedre látogattak Mihalca Elisa és Borza L.ucia román pedagógusok. Felke- resték a város több gimnáziumát és a Pedagógiai Főiskolát.
*
— A Szegedi Újságíró-Klubban a Magyar Könyv Juhász Gyula könyvesboltja december 8-án sorso- lással egybekötött hanglemez-be- mutatót tartott. Az estét Varga Ferenc bevezetője nyitotta meg, majd Lődi Ferenc és Papp Lajos olvastak fel írásaikból.
*
— A december 13-án és I4-én Drezdában megtartott kerületi kul- turális konferencia abból az elvből indult ki, hogy a szocialista kul- túrforradalom a kapitalizmusból a
^ocializmusba való átmenet álta- lános törvényszerűsége. Hogy a szocializmust győzelemre juttassák, a dolgozóknak, különösen pedig a munkásosztálynak, sokkal maga- sabb műveltségre van szükségük, mint amilyet a kapitalista társa- dalmi rendben megszerezhettek. A szocializmusnak azonban nemcsak művelt emberekre, hanem erköl- csi tulajdonságaikban is új, szo- cialista módon gondolkozó, cse- lekvő és érző emberekre van szük- sége. Az ú j szocialista ember kép- zésének és nevelésének ebben a folyamatában igen nagy jelentő- sége van a kulturális tömegmun- kának — szögezte le a megbeszé- lés, amely igen nagy teret szen- telt az írómunkás-mozgalom ered- ményei értékelésének is.
— „Drezda, szerétett városunk- címen jelent meg nemrég egy könyv a Sachsenverlagnál. A köny- vet Ruth Seydewitz állította össze a szocialista brigádokkal folytatott beszélgetések alapján.
*
— A lipcsei opera Prokofjev Háború és béke című operájának németországi ősbemutatójára ké- szül.
— Az NDK kultuszminisztériu- ma számos művész, tudós, kultu- rális funcionárius és kultúrotthon- vezető részvételével megbeszélést tartott a falu kulturális életének fejlesztéséről.
— A Szegedi Móra Ferenc Mú- zeum kupolacsarnokában nyílt meg Félegyházi László és Bíró Lajos festőművészek közös kiállítása. *
— A Magyar írók Szövetsége küldöttségének tagjaként dr. Sza- bolcsi Gábor a közelmúltban 3 he- tes tanulmányúton vett részt az NDK-ban. Kiss Lajos egyetemi ad- junktust a Humboldt-egyetem látta
vendégül.
> — December I—4. között Lipcsé- ben nyugat-német vendégek rész- vételével az NDK kórusbizottságá- nak ünnepi ülésével nyitották meg a szocialista dalosmozgalom első kongresszusát.
f~í\ r e.. . levelet kaptam December kozepen Erzsitől, régi ba- rátnőmtől: . - Ellátogathatnál hozzánk a szünetben egy-két napra. Rossz egyedül ka- rácsonykor ... Várunk. Gyere!. •«
... Igaza van. Jó lenne ... Azelőtt elvá- laszthatatlanok voltunk. Együtt indultunk, jártunk napszámra, kopogtunk az írógépen Kormosné magániskolájában meg az irodá- ban, együtt kezdtünk újra tanulni, együtt is fejeztük be. Katedrára is egyszerre áll- tunk, csak már akkor elválasztott bennün- ket jó néhány kilométer. Azóta — másfél év alatt — gyér leveleink nem tudták pó- tolni a régi összebújós, suttogás estéket. El- megyek. Hogy is csak.-.? 20-án kezdődik a szünet, 21-én... ejnye, hiszen ez Erzsi születésnapja! Meglepem — magammal.
21-én reggel zúzmarás csókkal ébresztet- tem régi barátnőmet, örültünk egymásnak módfelett, mesélni is alig tudtunk, bár lett volna mit, csak bolondoztunk egész nap, nem tudtunk betelni egymással. Délután hátbavágott: — Gyere, te téli díszvirág, sé- táljunk egyet a kinti hócsipkés festményben
— hívott a városba.
Kabátot kaptunk, és vidáman futottunk ki. A kendőt már a kapuban igazgattuk a fejünkre. Egymást kézen fogva, gyerekként rugdalva a havat rendetlenkedtünk a város felé, nevettük a fákat, az útszéli bokrok furcsa alakját, mindent, míg csak bele nem fáradtunk.
— Ugyan, legyünk végre felnőttek — ka- rolt belém Erzsi. — Mégsem illik, hogy két komoly tanár a legvásottabb tanítvá- nyain is túltegyen.
A házakat vastag, nagycsipkéjű hófüg- göny takarta előttünk, azon csillantak ke- resztül az ablakok meg az utcai lámpák fényei. Elgondolkozva kóboroltunk a jól is- mert, görbe kis utcákon. Megrohantak ben- nünket a gyermekkor édes emlékei. Erzsi törte meg a csendet:
— Egy régi születésnap jár az eszemben.
— Szokatlanul csendes, meleg volt a hang- ja. — Akkor még nem ismertük egymást. A háború alatt volt, 1944 decemberében... — szállt a szó a hópelyhek között. ... — Fur- csa tél volt. Nem nagyon hideg. Tudod, mi kint éltük át az ostromot a borospin- cében, az intézet szőlejében. Ott voltak nagyapáék is, őket kitelepítették a faluból.
Sokáig tartott az ostrom? Nekem igen. Hosz- szú volt az a két hét a nyirkos odúban, két összetolt lócán, főtt étel nélkül. Különösen az utolsó éjszaka. Fölöttünk a ház hét talá- latot kapott. Az ócska pince járt, mint a bolond hinta. A lócák szétcsúsztak, lees- tem köztük a földre. Onnan szedett fel nagyapó hajnalban, amikor csend lett, és elindult kifelé megnézni: mi újság? Va- aogva ültem a pokrócban. Amikor vissza-
iimiis Hiigmiüit!?} I! III HUSII'*,
jött, könnyes szemmel, elfúló hangon mondta: »Édes fiam, itt vannak az oro- szok!« Ahogy megölelt, éreztem, remeg.
Sírt? Nem tudom. Fél óra múlva fent vol- tunk a házban. No, ez még novemberben volt, nem érdekes. Később a városba men- tünk, nagybátyámék lakásába, ahol egye- dül volt ángyikám meg egyéves kisfia. Mi négyen voltunk: anyám, öcsém, kishúgom meg én. Két asszony meg négy neveletlen gyerek. A házigazdáéknál is két asszony, két gyerek. De az ö nagy szobájukba beköl- tözött a Kapitány, Szakács, Lovász meg ör.
Kapitány parancsnokféle volt. Homályosan emlékszem már csak rájuk. Kapitány ne- künk, gyerekeknek játékot hozott, a fiatal- asszonyoknak tréfásan udvarolt, vidította őket, az öreg háziasszonyt körülcirógatta, mamkának hívta, s rávette: főzzön neki magyar ételt. A vén Szakács meg nekünk hozta az orosz ételeket, mit tudom én, mi volt, de jó volt és meleg. Lovász nagyokat nevetett, hancúrozott velünk. Ör hallga- tott. Legtöbb, amit hallottunk tőle, egy-egy
»umm« volt, de minden reggel letette a konyhaajtóba a napi tüzelő-adagot.
Anyám, ángyikám a kórházba jártak se- gíteni. Meleg levest, főzeléket hoztak haza.
Jaj, azok a szárított krumplik! Sohase kel- lett, hiszen mire hazaértek, már bepakol- tunk Szakács húsos fazekából.
Mi, gyerekek nem vettük komolyan a vi- lágot. Játszottunk egész nap, nem kellett a kertben dolgozni, mint a háború előtt.
(Nekem a háború 44 tavaszától számított, gyerekfejjel csak a bombázást vettem an- nak, a sorbanállást még nem.) Szakács en- nivalóról, Lovász játékról, ör melegről gon- doskodott. Mi kellett még? Apa... Ha apa jutott eszembe, nem kellett a játék...
December 20-án délben Kapitány nagyon komolyan telepedett közénk a vacokra:
— Gyerek — húzta magához öcsém ma- szatos arcát. — Kapitány menni. Messze- Front.
öcsém ránézett:
— Elmégy? De Szakácsot hagyd itt!
Kapitány nevetett, megértette:
— Szakács is menni. Lovász is, ör is.
— Mikor mégy? — kottyantam közbe. — Holnap?
— Nem. Holnap-holnap — magyarázta a holnaputáni.
Este Szakács húsosabb levest hozott.
Anyámék meg nagyon csendesek voltak- Ügy bújt össze a négy asszony, mint négy fázós veréb. Kapitány biztonságot jelentett a zűrzavarban, védelmet. Most hát fáztak, nagyon.
Mi, gyerekek, kotyogtunk Kapitány körül Meséltük, hogy nekem holnap születésna- pom lesz, ilyenkor ajándékot kell adni.
— Születesnap. Ajandelc — nevetett Ka- pitány, és meghúzta a copfom.
f . kivette táskájából a cigarettát.
Si Rágyújtottunk. Régi szokásunk, még abból az időből, amikor mind a ketten füstös, nehéz levegőjű értekezletek hozzá- szólásait jegyezgettük a gyorsíró-tömbben.
Mind a ketten azt fogadtuk: akkor dobjuk el az utolsó cigarettát, amikor rátalálunk az »áldozatot« megérő férfire: a párunkra.
— Ezalatt — folytatta Erzsi — a néme- tek a bükkszéli erdőkön hajtották keresz- tül az embereket. Apám nem bírt tovább- menni. Nem tudta elhagyni az utolsó isme- rős tájékot, az ismert falvakat, az utat, ahol kocsival járt mint cseléd. De tovább nem volt még soha, nem ismeri ő messzebb ezt az utat, nem megy most sem! — hatá- rozta el kemény fejjel, és belépett az er- dőbe. A hegyi barlangban voltak már má- sok is. Ott húzódtak meg hetekig, oda hord- ták ki nekik titokban a bükki menyecskék a szilkét, reménykedve:
— Hátha reggelre az én uram is ide- ér ...!
20-án reggel nagykendős kis fickó rohant az erdőbe:
— Idesapám! Gyüjjenek elé! Itt vannak a muszkák! — újságolta, ahogy első világ- háborút járt nagyapja mondta neki.
S apám, bár váltig biztatták, maradjon egy-két napot, pihenjen, erősödjön, kará- csonyra majd hazaér, csak elindult össze- tört, elcsigázott testével azonnal —. haza- felé.
Lassan leszállt az est. A szerpentinen hosszú sorban kocsik, autók, gyalogosok vo- nultak felfelé, szemben apámmal. Oroszok.
Ö meg az útszélen, ereje fogytán ballagott előre.
— Davaj, davaj! — kiabált rá hátulról egy erős férfihang. Apám megfordult, oda- nézett. Kocsi jött mögötte, bakancsos ma- gyar hajtotta, mellette orosz katona.
— Hová, koma? — állt meg a kocsis.
— Haza, Egerbe — mormolta az elgyö- tört férfi.
— No, ha haza, lépjen fel. Elvisszük, ugye, komám? — nézett a katonára. Az bólintott, megértőn nevetve:
— Komám, komám — tetszett neki « most megismert új spó.
Apám fellépett.
— No, isten segíjj! Gyerünk, no! — le- gyintett lovára a magyar.
— Honnan?
— Bükkszékről.
— Maga is a barlangosok között vót? En is. De Szilvásná. Jók ezek az odúk, mi? — nevetett harsányan.
A város szélén leszállt apám a kocsiról.
— Jó karácsonyt — szorította meg a ke- zét a kocsis. Az orosz is:
— Viszonlatas!
A szőlőbeli kis ház romjaival kétségbe- ejtette apámat. Ereje maradékával járta az ismerősöket. Hajnalban talált ránk. Or jelentette Kapitánynak, hogy egy ember be akar jönni a kapun. Kapitány kivette apám- ból, hogy minket keres. Szelíden kopogott az ablakon:
— Zsenyka!
Felriadtunk mindnyájan. S mikor apám borostás, hideg arcához szorítottam álom- tól piros arcomat, és sírva csókolgattam drága, fagyos kezét, Kapitány megsimo- gatta a fejem:
— Szuletesnapi ajandek ...
Másnap este elment Kapitány Őrrel, Sza- káccsal, Lovásszal. De most már jó volt minden. Itt volt az apám.
Hát ez az én legszebb születésnapi aján- dékom története — fejezte be Erzsi. Elha- jította cigarettáját, felhúzta kesztyűjét, s hulló parázs után nézve folytatta komolyan:
— Ez volt az utolsó. Többet nem szívok.
Egy másik Kapitány, magyar uniformisban, a réginek neveltje új születésnapi aján- dékot hozott nekem. A szerelmet. Kará- csonykor lesz az eljegyzésünk. Apám név- estéjén. Majd meglátod, milyen. Mesélek majd, mindenről. Holnap. Most gyere, igyunk egy feketét! Átfáztam kicsit. Aztán haza, mert anyus nyugtalankodik majd.
U í H ciQurettavég egy pilla- JÁlz eldobott natig parázslott. Aztán rászállt egy nagyszemű hópehely, s kioltotta a múltat. Erzsi szívében pedig lángolt az új születésnapi ajándék, a Szerelem. Vissz- fénye szemében ragyogott.
SZAL0NTA1 JÓZSEF: V I T A
Néhány szó a kulturális munka mai problémáiról
E CIKK MEGÍRÁSÁRA rész- ben a Tiszatáj 1960. november havi számában megjelent, »A fa- lusi kulturális munka jövője* cí- mű cikk olvasása adott ihletet, írója nem csupán az aktíván el- hangzottak konkrét visszaadására törekedett, hanem — ahogyan megítélem — a maga egyéni vé- leményét is hozzáadta. A vitára (mert bizonyos értelemben vitat- kozni is akarok) nem ez a "hozzá- adás* ad okot, hanem az, hogy néhány kérdéssel kapcsolatban — ha nem is szöges ellentétről van szó — más a véleményem.
Kezdem azzal, ami könnyebb:
valóban helytálló az a megállapí- tás, hogy a falu sokat fejlődött, nagy változás következett be a termelőerők és a termelési viszo- nyok tekintetében, a termelőerők szétfeszítették a továbbfejlődésü- ket gátló viszonyokat, és új, szo- cialista jellegű viszonyokat te- remtettek. Megítélésem szerint az említett kulturális aktíva egyik jelentős mozzanata éppen az volt, hogy a résztvevők, sőt a közvéle- mény figyelmét is ráirányította e törvényszerűen bekövetkezett változásra és az ezzel kapcsolat- ban időszerűvé vált kulturális tennivalókra. De a történelmi igaz- ság kedvéért — éppen a teljesség igényével — arról is kellene szól- ni, hogy ez a változás, mármint a mezőgazdaság szocialista átalaku- lása, nem spontán eredmény, ezek- ben az eredményekben benne sum- mázódik a párt- és az állami, va- lamint a tömeg- és társadalmi szervezetek, pártmunkások és kul- túraktívák áldozatkész,' tudatfor- máló tevékenysége.
Most pedig lássuk a problémá- kat!
Igaz az, hogy dolgozó parasztsá- gunk a termelőszövetkezetbe való belépéssel még nem vált szocialis- tává; kétségtelenül igaz és hiba sajnos, hogy sokszor és sokan a tények ellenére mégis azt hiszik, hogy m á r azzá vált, miközben nem egy vezető kesereg és türelmet-
lenkedik amiatt, hogy dolgozó pa- rasztságunk nagy tömegeinek még a termelőszövetkezeteken belül sem olyan a viszonya a szocialista tulajdonhoz, a szocialista közös- séghez, mint amilyet a körülmé- nyek követelnek. S ezzel össze- függésben azzal is egyet kell ér- teni, hogy a falusi kultúrmunka még nem vált a párt- és állami munka szerves részévé. Ha pedig nem vált azzá, akkor olyan intéz- kedéseket kell tenni, amelyek eredményeként majd azzá válik.
(Egyébként azok a vezetők, akik még ma is lebecsülik a kulturális, tudatformáló munka fontosságát — a termelőszövetkezeti mozgalom megszilárdításával kapcsolatban is
—, azok előbb vagy utóbb a saját kárukon fognak rájönni arra, hogy ezt a m u n k á t nem lehet "meg- spórolni*.) Az említett cikk írója a megoldást részben abban látja, hogy a d j u n k át néhány művelő- dési otthont (még ha kísérleti cél- lal is) a termelőszövetkezeteknek.
De miért? Megvan ennek az elő- feltétele? Fontos és szükséges lé- pés lenne ez? Nem ártunk-e in- kább ezzel, mintsem használunk?
Én határozottan elleneznék egy ilyen lépést; meggyőződéssel ál- lítom, hogy a falusi kultúrmunka fellendítésének nem az a módja, hogy következetesen szocialista szektorokat (állami kezelésben levő művelődési otthonokat) ad- junk át szövetkezeti szektorok- nak. Véleményem szerint ez nem a legjobb, és nem is a soron kö- vetkező lépés, még kísérletképpen sem, még akkor sem, ha magam is vallom, hogy a falvak életében a termelőszövetkezeteknek terme- lő, gazdasági tevékenységük mel- lett fontos kulturális funkciót is be kell tölteniök. Véleményem sze- rint a tanácsoknak, mint az ál- lamhatalom helyi szerveinek, megalakulásukat és működésüket rögzítő, törvénybe iktatott köteles- sége a lakosság széles rétegeinek
kulturális nevelése is, és ez a funkció — mármint a kulturális nevelés — legjobb kezekben to- vábora is a tanácsok kezében van.
Nem elvenni kell az államhatalom helyi szerveitől ezen fontos kul- turális eszközt (a művelődési ott- hont), hanem — ha eddig erre nem is fordítottunk kellő figyel- met — most meg kell tanítani őket bánni e fontos eszközzel.
Mert akkor, ha egy" község jelen- tős kulturális intézményeinek irá- nyítását, az ott folyó munka szer- vezését egy szektor — még ha a
legjelentősebb is — végezné, ez feltétlenül, még ha átmenetileg is, kirekesztené a falu más foglalko- zású rétegeit a kulturális munka vezetéséből. Egyszerűen arra a tényre gondolok, hogy a termelő- szövetkezet által fenntartott mű- velődési otthon tevékenysége első- sorban és talán néha kizárólago- san is a tagság kulturális ellátását szolgálná. De fel kell vetni azt is, hogy vajon a nagyon fontos gaz- dasági, szervező munka mellett jutna-e idő és szellemi energia ar- ra, hogy a tsz-vezetők ne csak a termelőszövetkezet tagságának, ha- nem az egész falu lakosságának kulturális nevelési gondját nya- kukba vegyék. Nem, én úgy ér- zem, hogy az ilyen megoldás ideje még kísérletképpen sem jött el, s a kérdés felvetése még árt is, mert bizonytalanságot kelthet.
A MEGOLDÁST — mert a jobb m u n k a végzése érdekében keresni kell a jobb megoldást — másban látom. Azt a kérdést, hogy a ter- melőszövetkezeteknek, az állami gazdaságoknak, a gépállomások- nak a falu kulturális életében fon- tos szerepük van, nem vitatom, én magam is így látom. De az legyen a cél, hogy egységes irányitassal vonjuk be a falu valamennyi szek- torát és különböző foglalkozású
rétegeit a falusi művelődési ott- honok munkájába. E nagyon fon- tos összefogásnak korábban is. de most aztán igazán eljött az ideje.
Az összefogás érdekében nagy je- lentősége van a koordinálásnak, melynek szükségességére több uta- lás van a kulturális aktíva anya- gában. Milyen legyen ez a koordi- nálás? Azt kell elérni, hogy a pártszervek irányításával, az álla- mi kulturális fórumok szervezésé- vel minden intézmény, tömeg- és társadalmi szerv egységben, a ma- ga anyagi és erkölcsi súlyának, tö- megbázisának arányában vegyen részt a koordináció munkájában.
E koordinációs tevékenység meg- valósítását, véleményem szerint, jól tudnák szolgálni a helyenként jelenleg is más és más elnevezés alatt (művelődési tanács, népmű- velési tanács, művelődési otthon tanácsa, művelődési otthon vá- lasztmánya) működő testületek, ha ezeket valóban aktívvá tennénk.
E testületek komolyan tudnák ér- vényesíteni egy-egy falusi kultu- rális intézmény munkájában együttesen is azokat a célkitűzése- ket — és azok megvalósítását —, melyeket az e munkával foglal- kozó szervek eddig külön-külön tűztek maguk elé. Ez az össze- fogás lenne a jó munka alapfel- tétele. Az alapfeltételekhez tar- toznék, hogy a kulturális tevé- kenység egységes munkaterv, egy- séges program, kollektív és rész- felelősség vállalása és teljesítése alapján valósulna meg. Ezekben a testületekben a termelőszövetkeze- tek és más fontos szektorok meg- felelő képviseletet nyernének, de egy ilyen testület irányítására és összefogására nem a termelőszö- vetkezet illetékes elsősorban, ha- nem a helyi állami szerv.
A koordinálással kapcsolatban szólni kívánok az anyagi eszközök koordinálásáról is. Megítélésem szerint (megjegyzésemet néhány konkrét tapasztalat is alátámaszt- ja) a különböző állami és társa- dalmi szervek és mozgalmak bir- tokában a kulturális munka meg- valósítását célzó szándékkal az anyagi javak olyan mennyisége áll rendelkezésre, amelynek egysé- ges felhasználásával messzeme- nően javítani tudnánk a lakosság kulturális ellátását. A kulturális munka tartalmi koordinálása szin- te szükségszerűen írná elő a kul- turális célra rendelkezésre álló anyagi eszközök koordinálását is.
A koordinálás a kulturális célok megvalós'tását szolgáló anyagi esz-
közök vonatkozásában az eddigiek során sem volt teljesen ismeret- len. Számtalan példát tudunk ar- ra, hogy egyik vagy másik állami vagy tömeg- és társadalmi szerv kezdeményezésére megvalósult az anyagi eszközök egy részének va- lamiféle koordinálása. Előfordult nem egyszer, hogy egy-egy szerv által kezdeményezett nagyobb sza- bású kulturális tevékenység meg-
valósításához kevésnek bizonyult az adott szerv rendelkezésére álló pénzösszeg, és ilyen esetben meg- indult a "társkeresés*. A népfront társat keresett, és talált is tájé- koztató kiadvány kiadásához, a KISZ a kulturális seregszemle megrendezéséhez, a TIT béke és barátsági estek vagy különböző jellegű ismeretterjesztő formák szervezéséhez stb. Ezen társkere- sési törekvések — valljuk meg őszintén — legtöbbször anyagi
eszközök biztosítására irányultak.
Ha ilyen — rész-, egyedi — koor- dinációk megvalósulhattak eddig is a kulturális anyagi javak össze- fogása érdekében, miért ne lehet- ne ezt rendszeressé tenni, a kul- turális élet minden területére, a kulturális munkával foglalkozó szervek mindegyikére Kiterjeszte- ni? Szerintem lehet, csak kezde- ményezés és nem utolsó sorban minden egyes szerv részéről jó szándék és megértés kell hozzá.
Megértés elősorban abban a vo- natkozásban, hogy nem azért van szükség az anyagi eszközök koor- dinálására, m e r t egyik vagy má- sik szerv igényt tart bizonyos anyagi eszközökre, amelyekkel ed- dig nem rendelkezett, hanem azért, hogy az összpontosított anyagi eszközök birtokában a kul- turális munka tartalmi kérdéseit összefogó koordinációs bizottságok nagyobb, hatásosabb és tartalma- sabb kulturális akciók megvalósí- tását tűzhessék célul maguk elé.
AZ ANYAGI ESZKÖZÖKET differenciáltan kell felhasználni.
Egységesen nagyobb támogatásban kellene részesíteni minden szerv költségvetéséből az olyan kulturá- lis célkitűzéseket, amelyek, leg- jobban, legközvetlenebbül szolgál- ják a dolgozók szocialista tudat- formálását (gondolok itt elsősor- ban a könyvtárügyre vagy az is- meretterjesztésre). Igaz az, hogy a kulturális munkában a művészeti szórakoztató tevékenység foglalja el a legnagyobb helyet, de ez a munka kisebb anyagi támogatás- sal is beérné, m e r t ezeken a terü- leteken jobban biztosítható a kul- turális rendezvények iránt érdek- lődő dolgozók anyagi hozzájáru- lása. (Bármennyire természetesnek látszik ez, néha még sincs így a gyakorlatban; nem egyszer elő- fordult, hogy egy-egy művészi jel- legű műsor, színdarab-bemutató stb. előkészítéséhez a már egyéb- ként rendelkezésre álló anyagi eszközökből ezreket és ezreket használtak fel indokolatlanul.)
Hogyan valósulhatna meg gya- korlatilag ez az anyagi koordiná- ció? Ügy, hogy az ismeretterjesz- tés, a könyvtárügy, a művészeti tevékenység stb. céljára rendelke- zésre álló anyagi eszközök fölött az a szerv rendelkezne, mely az adott tevékenységgel főhivatás- szerűen foglalkozik. Ezt sem úgy értem, hogy egyszerűen megfosz- t a n á n k különböző szerveket a költségvetésükben törvényesen sze- replő anyagi eszközöktől, hanem konkrét megállapodások alapján, az anyagi eszközök birtokában szerződésben vállalna kötelezett- séget egy-egy szerv a profiljába tartozó kulturális részfeladat zö- mének ellátására. E kérdéssel kap- csolatban is a TIT munkájából lehet példát hozni. A T I T néhány szervvel, így a tanáccsal, a szak- szervezettel, az MSZBT-vel kötött megállapodást, melynek lényege az, hogy az említett szervek anya- gi eszközöket bocsátanak a TIT rendelkezésére, és a TIT ezért meghatározott feladatokat köteles ellátni. (Pl. előadó biztosítása, elő- adási anyag kidolgozása stb.) Eny- nyi már megvalósult; a hiba az, hogy ez a koordináció még nem terjed ki az ismeretterjesztés min- den. területére (a fent felsorolt szervek esetében sem), és egy sor szerv van még, amelynél a kez- deti jelek sem tapasztalhatók az ilyen együttműködésre. Egy má- sik példa: úgy gondolom, helyes lenne, ha az állami könyvtárügyi hálózat nagyobb szerepet kapna a szakszervezeti és más szervek ke- zelésében lévő könyvtárak ellen- őrzésében, segítésében, módszer- tani útmutatásban, és az e célra különböző helyeken rendelkezésre álló anyagi eszközök ésszerű fel- használását is elősegíthetné.
Csak néhány gondolatot ragad- tam ki kulturális életünk problé- mái közül, azokat, amelyeket a legaktuálisabbnak látok. Vitatha- tók is ezek, de úgy gondolom, hogy a vita tisztítja és kristályo- sítja elgondolásainkat, és végül is célkitűzéseink megvalósítását fogja szolgálni.
(A szerkesztő bizottság a fenti vitacikket azzal a megjegyzéssel közli, hogy több elvi megállapítá- sával nem tud egyetérteni.)
LŐDI FERENC:
JCuhi kőiú k
Szótlanok voltak, mint a rideg vermek, mikor tavasztól őszig útrakeltek.
Mentek ... Csapatuk messzi feketéllett végső soraként Dózsa seregének.
Éhség, iszonyú szomjúság a földre mint örök átok vitte őket ölre, dombokra, síkra, úttalan utakra, megélhetést, — csak kenyeret kutatva.
Amazt még hagyták ... (talicskájuk [szarván bogrács lógott kis tarhonyával alján s paprika, só, pár főzet zsír, szalonna), ahogy az asszony otthon bepakolta.
Gyerek rítt érte, s azt hallották vissza, ahogy jajongott, sírt a sok talicska
— kígyózva végig Tisza, Duna mentén s akár gazdástól világnak eredvén...
Mentek ... Sokszor az asszony, gyerek is [ment;
legalább együtt lelni meg a nincsent, ha már az isten éppúgy verte őket, mint végrehajtó, csendőr — s jég a földet.
Micsoda erő Vitte, húzta lábuk!
Muszáj inakból táplált roskadásuk nem látta úri, cifra nép, kíváncsi, s nem győzte volna sohasem kivárni.
Születni, élni, halni maguk voltak, kubikosok ... testvérként összeforrtak.
Szótlanok voltak, mikor útrakeltek, s úgy jöttek meg, mint kiket hazavertek.
Haza, de mint az alvó tüzek lángját, Dózsa serege újra-lobbanását,
hogy Viharsarok büszke hadinépe sötét egeknek rongyát összetépje.
Unokák, késő utódok ha áldják korunkat majd mint jövendőnek fáját s rajta 'e szótlan népet. Viharsarkon:
a hála mint a forrás fölfakadjon.
Az volt és annyi csak, amit az éhe, a teste, lelke kívánt ezer éve, hogy földje tartsa, s vállán ő a földet, egybehasítva, ahogy jobb, a többet.. .
<Víziá
Tiszám, én kedves vándorom, megint az ősz van itt, és partodról elint.
Mindent, mindenkit messze űzve jár. — Fáradt zsombékra dőlt, s kihűlt a nyár.
Pedig azt hittem, mindig megmarad mint félig sellő, félig lányalak.
Nem szőke volt, se barna — tünde lény.
Nyár volt, felizzó vágy és szenvedély.
Feszes húr volt a teste — képzelet, tökély időn túl, szépség tér felett.
Az most a part, hol játékos halak nekiszaladtak lusta víz alatt, s kedvükre nagyot csókoltak bele.
Fölrémlik, jaj, hogy én öleltem-e.
Magam alkotta mű volt, látomás — Ádámból Évát nem szült senki más.
Én voltam isten, én, az ember itt, nagyságát látva s gyöngeségeit, — hogy önhitéből mását szülje meg, a véglegest, bár ő sem műremek.
Én voltam isten egyszer, s akkor is egyszerre voltam szabad és rab is.
Bezárt a tűnő képzelet, az Én, s kitörtem, mint a fény, a fény, a fény Az most a part, — a víz hogy elszaladt - az áradásból ami megráaradt:
homok csupán, ha mégolyan arany s ezüst színekben pompázott halam, a félig sellő, félig lányalak.
Eltűnt, a képzet bár utána kap.
Futószél hordja, viszi már tovább az áradásban maradt lábnyomát.
i
bí re te ta sz ní és fo m és át V ki n<
SL ul fo m n j d(
je ki kc át lő ni ra fii ta n?
a
ki sű át m in
gc n<
El sz m ni a:
ni lá ft k z<
Zl g:
d ál ír tí el A z h n
A LEGMODERNEBB, LEGNÉPSZERŰBB
Kopható szaküzletekben, állami áruházakban!
ÁRA: 5 4 0 0 , — FT
k u ^ a i í i
IRKUT
K U L T U R Á L I S Ö N E L E T R A J Z A f
FERENCSZÁLLÁS termelőszö- vetkezeti község, ma már saját maga irányítja életét, formálja jö- vendőjét. Amilyen csendesen és szerényen húzódik meg a kanyargó Maros védőtöltése mellett, olyan komolyan és őszintén vállalta a társadalmi változások ú j irányát is. Igaz, nem tud hosszú életrajzot írni felszabadult múltjáról, de amit ír, az mind igaz, és lényeges vonásaiban nem csupán Ferenc- 6zállás életére, hanem az ország sok száz hasonló f a l u j á r a jellemző.
A legutóbbi népszámlálás 760 fe- rencszállási lakost jegyzett be az ország nagy statisztikai zsebköny- vébe, akiknek többsége földműve- léssel foglalkozik. Munkahelyük az újjáalakult helyi " Ű j Élet" terme- lőszövetkezet. Kulturális életük a tanácsházán, az iskolában, az ovo- dában és a moziban folyik. A vil- lanyhálózat nagy ütőerébe a fa- lut is bekapcsolták, jövőre pedig felépül a minden követelménynek megfelelő kultúrház.
Ezek az adatok arra engednek következtetni, hogy a falu megte- remtette, vagy rövidesen megte- remti a kulturális lehetőségek alapját. Ferencszállás kulturális életét, igaz, nem jelzik hivalkodó, hangos sikerek. Nincs önálló népi együttese, nem látogatja tájelő- adásaival a Szegedi Nemzeti Szín- ház, de mindezek ellenére nem lehet azt mondani, hogy kívül esik az ország kulturális vérkeringésén.
A maga sajátos módján igyekszik fejlődni, művelődni. A helyi pe- dagógusok segítsége, irányítása, különösen ilyen kis falu életében, igen fontos. A pedagógusok kive- szik részüket a társadalmi m u n - kából, és n e m egy kitűnően sike- rült előadással örvendeztették m á r meg a szülőket ós a falu lakóit.
Sőt, nem egy esetben értékes és követni való kezdeményezést is út- nak ind'tottak. így történt ez leg- utóbb is, mikor a Hazafias Nép- front egyik munkarendi pontját valósították meg: énekkart szer- veztek. A húsz—huszonkét fő kö- zött — akik aláírták a belépési nyilatkozatot — ott találjuk a ta- nácselnököt, a Hazafias Népfront elnökét és titkárát, a népművelési ügyvezetőt is. A vezetők ilyen jellegű példamutatása a legerősebb szervező erő, egyben becsülendő és követendő példa is. A KISZ rend- szeres politikai és ismeretterjesztő előadásai sok fiatalt vonzanak.
Az előadások keretében számos, őket érdeklő kérdésre kapnak vá- laszt. Kérdés pedig van bőven. Két évtizeddel ezelőtt szinte elképzel- hetetlen volt, hogy a fiatalok elő- adásokra gyűljenek össze, most pedig a szemináriumi vitákon a legaktuálisabb politikai és gazda- sági kérdéseket vitatják meg.
Mindez azt a hallatlan tudásvá- gyat, művelődési igényt tükrözi, amely a felszabadult népet ország- szerte jellemzi. A különböző szak- körök módot adnak arra, hogy ne csak a fiatalok, hanem a felnőt- tek is tanulhassanak, szórakoz- hassanak a hosszú téli estéken.
A nők a szabás-varrás szakkört látogatják szép számmal, a lányok pedig a színjátszó csoportot. Be
kell vallani azonban, hogy a ta- nácsháza irodai szobája kicsi ezek- re az alkalmakra, kicsi próbaszín- padnak is. Ezek a nehézségek azonban n e m akadályozzák a fia- talokat munkájukban, lelkesedé- sükben. Legutóbb Fehér Klára vígjátékát, a "Nem vagyunk an- gyalok«-at mutatták b e sikerrel. Jó műsorokat állítottak össze ünnepi alkalrfiakra is. Az emberek igény- lik a színvonalas, tartalmas elő- adásokat, és ez a véleményekben mindenkor megmutatkozik. Persze, az igazság azt is megköveteli, hogy beszéljünk a ferencszállásiak gondjáról is, amit a jövőre meg- valósulni látszó kultúrotthon old meg. Az iskola mellett épül m á r a kultúrház. A szépen berendezett és jól felszerelt kultúrotthon m a j d helyet biztosít a gyűléseknek, elő- adásoknak és a különböző szak- köröknek. Itt kapnak helyet m a j d a színjátszók is, és minden bi- zonnyal kialakul akkor a mosta- nira épülve egy állandóbb öntevé- keny sz'n játszó csoport. Meleg, barátságos otthon fogadja m a j d a televízió kedvelőit és a könyvek olvasóit. (Különben máris számta- lan elképzelés gazdagítja a kultu- rális élet íratlan munkatervét, amelynek megvalósítását a felépülő kultúrház teszi m a j d lehetővé.) Nem lenne teljes a kép, ha nem ismerkednénk meg az iskola tanu- lóinak szorgalmas munkájával is.
Az iskola felsőtagozatos tanulói- ból alakult mezőgazdasági szak- kör kitűnő m u n k á t végez. A ta- nulók — szüleikhez hasonlóan — kollektív gazdálkodást folytatnak 800 négyszögölön. Az idén — ré- szesedésként — mintegy három- ezer forintot osztanak szét. De nemcsak a munkából veszik ki a részüket az úttörők: a két éve mű- ködő úttörő zenekar — amelynek tizenkét tagja van — sok örömet szerzett m á r a közönségnek. Mű- sorukban indulók, kuruc nóták és orosz népdalok szerepelnek. Ű j számaikkal az úttörők kulturális versenyére készülnek. Az általá- nos iskolában az idén megkezdő- dött a politechnikai oktatás is. A gyakorlati óráknak, a technikai is- meretek bővülésének falun külö- nösen nagy jelentősége van, hiszen a tanulók a teohnika és a tudo- mány korszerű ismeretével tarso- lyukban szinte szüleik közvetlen
"népnevelői« lesznek.
AZ A FORRONGÓ VÁLTOZÁS, amely a nagyüzemi gazdálkodáson és a kultúrforradalmon keresztül napjainkban is formálja Ferenc- szállást, lassan eltörli a múlt bű- neit, a kis falukat egykor annyira jellemző gazdasági elmaradottsá- got, szegénységet. A nagy átalaku- lásnak ma már a község egész la- kossága cselekvő részese. Ez így is van rendjén. Soha ilyen értékes, sok munkát és egész embert igénylő napokat nem ért még a falu, mint /éppen most, napjainkban. Ferenc-
szállás az ország gyors fejlődési ütemével együtt alakul, változik.
A Maros partján élő dolgos és erő- teljes kis falu büszkén vallhatja magáénak rövid, de tartalmas ön- életrajzát.
P. Z.
MINDEN ELFOGULTSÁG nél- kül igaz: az Irkutszki történet szín- rehozatala a Szegedi Nemzeti Színház utóbbi éveinek legjobb produkciói közé tartozik, amihez a Lear király, az Optimista tragé- dia — operában az Othello s utóbb az Ivan Szuszanyin — mérhető.
Nemcsak a dráma igaz volta, a ma emberét leginkább érdeklő hétköznapi történet költői nagy- sága teszi azzá, hanem a korszerű témát megillető modern formai törekvés is, amely ez esetben so- hasem válik öncélúvá. Arbuzov művében a tartalom és forma sze- rencsésen egymásra talált, mint- egy szimbólumaként annak, hogy egységében valami újat és nagy- szerűt foglal magába az életet újrateremtő, a kommunizmust épí- tő, a világot és önmagát megvál- toztató ember megannyi megnyil- vánulásából.
A mondanivalójával és f o r m á j á - val lírai legendává nőtt Irkutszki történet tulajdonképpen három
ember — Válj a, Szergej és Viktor
— drámája. A többi szereplő — bár hozzájuk kötődik — a maga külön-külön sorsával csak kísérő, aláfestő szín: csak együtt hatnak.
Válj a »előnye« és "hátránya" az, hogy az élet felszínes oldaláról indul, amolyan könnyű lányként, aki nőiségének rosszul értelmezett szerepében erősebbnek hiszi ma- gát a társadalom moráljánál. Min- denkivel szemben áll, mert maga- tartása miatt megvetik, még Vik- tor is, amikor arról van szó, hogy feleségül vegye. S nem a szerelem vezeti Válját Szergejhez, hanem különállósága, hogy odakiáltsa
"ellenségeidnek: mit ér a ti er- kölcsötök és világotok, ha a lég- kiválóbbat, Szergejt is meg tud- tam szerezni magamnak? S ha ebben a házasságban Válj a külön énje nem változna fokról fokra, sodródva érzelemben és tudatban Szergej világához, akkor nem hin- nők el, hogy tulajdonképpen Válja
"vesztett«. Régi önmagát vesztette el egy csapásra, amikor az embe-
rek maguk közé fogadták, részben humánumból, részben Szergejért.
Nem történt itt semmi csoda, sőt egyszerűen már eddig ismert fordulattal találkozunk: azzal, hogy a szerelem megszépíti az embert.
Ez esetben Válja Szergfej nagy- szerű emberségéhez hasonult.
Csakhogy itt többről is van szó, egy harmadik személy, a volt sze- rető önmagára ébredéséről, aki mások boldogsága láttán döbben rá, hogy másféle élet is van, mint
amilyen az övé, s azt éppen Vál- jával az oldalán találta volna meg. Hogy mennyire igaz és őszin- te Válja ú j emberi arca, immár gyermekeiben is ragaszkodása em- beréhez s az őt körülvevő világhoz
— annak bizonyítására Szergej halála kellett, amely nem egy- szerűen írói és dramaturgiai trükk
— hogy a dráma tovább sodród- jon —, hanem nagyon is valóságos fordulat. Szergej halálával szélesül a d r á m a társadalmi méretűvé, amikor annak próbája következik:
Szergej — a Válja számára az életet egyedül jelentő férfi — nélkül mivé lesz az ő jövője?
Annyi volt-e dsak Szergej, hogy halálával kihűl az emberek szere- tete is Válja iránt? Igaz volt-e az egymást összetartó, örömben és bánatban egyaránt jelenvaló erő, vagy csak képmutatás, megalku- vás a világ, amelyért nem érde- mes jót tenni és jónak lenni?
Arbuzov írói és emberi nagysá- ga ebben a sorsfordulatban sum-
mázta a szocialista humanizmus élő valóságát, a kommunizmust építő ember önmagát is megvál- toztatni tudó erejét. Szergej he- lyébe odalépnek a munkatársak, hogy helyette is dolgozva kenye- ret a d j a n a k özvegyének és gyer- mekeinek. Viktor azonban többet tesz: nem alamizsnát szán Váljá-
helyénvaló elgondolásából, például a narrátorként szereplő kórus né- hol felesleges jeleneteiből. Válja szerepében Dómján Edit nemcsak az együttes legjobb alakítását nyújtotta, hanem eddigi pálya- futása magaslatát is megcsillan- totta, különösen a második rész- ben. Az első részben ugyanis ne- hezen hittük el neki az önmagá- val és mindenkivel meghasonlott, cinikus Válja típusát, inkább amo- lyan könnyelmű teremtés benyo- mását keltette. Kovács János Szergeje egészében jó alakítás, néhol azonban veszt hiteléből az érzelmi kitörések túljátszásávai, ami jó például a szülőotthon előtti jelenetben, de bántó holdűző naivsága a brigádszálláson a sze- retőjét elvesztő Viktor és társai jelenlétében.
Kaló Flórián természetes Viktor.
A kettős tükrű típus árnyaltságát reális játékfelfogásban a d j a vissza.
Szergyuk brigádvezetőt jó típus- teremtő erővel formálja meg Kiss Ferenc, ugyanígy a kettős szerep- osztásban játszó Bányász Ilona és Bege Margit alakítása is helyén- való Larisza szerepében. Íróilag viszont nem ártott volna erősebb kontúrokkal megrajzolni ezt az ér- dekes teremtést, Lariszát. Pagonyi Nándor és Kátay Endre ugyan- csak kettős szereposztásban hoz- zák közel Lapesenkó, e jelentős epizódfigura énjét. Kátay Lap- csenkója külső megjelenésében sok alkalmat adhatna torzításokra, de ezt kellő mértéktartással ki- kerüli a fiatal művész. Az intel- lektuel Rogyikot XJjréti László és Király Levente alakítja. Mindket- tőjüknek komoly erőpróba ez a szerep, különösen Űjrétinek, aki tavaly egyenest a szentesi gimná- zium padjaiból lépett a Szegedi Nemzeti Színház színpadára mint a szemfüles szegedi rendezők fel- fedezettje, s aki máris jól meg- állja helyét a prózai együttesben.
Lehoczky Zsuzsa Zinka, Mentes József pedig Gyenisz szerepében nyújt kedves színfoltot, továbbá Zádori István és Marosi Károly azonos epizódszerepben. Mint a
nak, hanem élete továbbfolytatását a maga munkájával, s talán-talán a s a j á t j á t is hozzáadva egyszer, de már másképpen, — tisztán, em- beri módon.
Komor István rendezése ennek az emberi fölemelkedésnek, zuha- násnak s az ismétlődő csúcsra- törésnek adta nagyszerű szintézi- sét. A mondanivaló egységes rit- musáért azonban bátrabban húz- hatott volna az író nem mindig
kórus tagjai Radnóthy Éva és Bordás Dezső tűntek ki jó szö- vegmondással, s kedves a két gyer-
mekszereplő: Marfcovits Bori és Rácz Tibi.
Sándor Lajos díszletei kiváló keretét a d j á k az előadásnak. Kár, hogy a színház színpadtechnikai felkészültsége megtöri a modern díszlettervezői munkát.
L. F.
K Ö L N I V Í Z A J A K R U Z S A R C K R É M P Ú D E R S Z A P P A
KAPHATÓK
SZAKÁRUDÁINKBAN
j.
