olyan tényállítás vagy adatközlés, amely a jogi személy társadalmi, piaci stb. megítélését hát- rányosan befolyásolná, azaz ártana jóhírnevének. A közigazgatási szerv jogsértést megállapító, tárgyszerű határozatának közzété- tele nem jelenti a jóhírnév sérelmét, az ilyen határozat közzétételét lehetővé tevő vagy el- rendelő jogszabály jogellenességet kizáró ok, illetve ilyen esetekben hiányzik a károkozás jogellenessége is. Az ajánlás kezdeményezte, hogy ismétlődő, súlyos, szándékos jogsértések esetén a hatóságoknak ne legyen mérlegelési joguk a közzétételt illetően, hanem jogszabály kötelezze őket a határozatok közzétételére, a lakosság tájékoztatására. A fogyasztók joggal igénylik a szélesebb körű tájékoztatást, mégpe- dig nemcsak a súlyosabb ügyekben, hanem a kisebb jogsértések esetén, vagy akár akkor is,
ha egyszerűen a termék vagy a szolgáltatás mi- nőségéről szeretnének többet tudni. (Beszámoló [2007] 139–140. old.)
A korábbi beszámolókhoz képest az adatvé- delmi biztos sokkal részletesebben szól a nem- zetközi kapcsolatokról, részletesen beszámol az Európai Adatvédelmi Biztosok konferenciáiról, az európai adatvédelmi biztos tevékenységéről.
(elérhetősége: www.edps.europa.eu). Az adatvé- delmi biztos beszámolója végül a jogszabályok véleményezésével kapcsolatos tevékenységek, az adatvédelmi nyilvántartás helyzetének bemu- tatásával zárul.
Dr. Lakatos Miklós,
a Statisztikai Szemle főszerkesztője E-mail: miklos.lakatos@ksh.hu
Beszélgetés dr. Fóti Jánossal
Dr. Fóti János ny. főosztályvezető-helyettes 1931-ben, Budapesten született, a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen diplomázott 1953-ban. 1957-től – rövid megszakítással – a Központi Statisztikai Hivatalban dolgozott. Először egészségügyi és szociális statisztikával, majd döntően a munkaerő-témával foglal- kozott. Ez utóbbi tárgykör keretében közel két évtizeden keresztül az ország mun- kaerő-mérlegének összeállításáért felelt, különböző beosztásokban. 1990-től a KSH Népszámlálási főosztályon a Foglalkozásstatisztikai osztály vezetője volt.
Addigi beosztása mellett, 1991-ben, a főosztályvezető helyettesítésével is megbíz- ták. 1995-ben ment nyugdíjba. Hivatali munkáját nyugdíjba vonulása után is aktí- van folytatta, részt vállalt az 1996. évi mikrocenzus és a 2001. évi népszámlálás feladataiban. Munkássága során számos cikke, tanulmánya jelent meg különböző szakmai folyóiratokban.
Munkája elismeréseként többször részesült a „statisztika kiváló dolgozója” ki- tüntetésben, illetve elnöki dicséretben. 1994-ban megkapta a magyar statisztikusok legmagasabb elismerését, a Fényes Elek-díjat.
Milyen családból származol, milyenek vol- tak ifjúkori tanulmányaid, egyetemi éveid?
Több generációs értelmiségi családból szár- mazom, apám vegyészmérnök volt, az egyik
dédapám vasútépítő mérnökként tevékenyke- dett, és részt vett a Brenner-hágón áthaladó vas- út építésében, mely már 140 évvel ezelőtt ösz- szeköttetést biztosított az Alpokon keresztül Eu- rópa belseje és a mai Olaszország között. Ez
annak idején nagy dolog volt, ma ezt a munkát talán a XX. század második felének autópálya- építéseihez lehetne hasonlítani. Nagyapám egyik testvére építészmérnök volt, és az Or- szágház építésére kiírt pályázatra az ő irodája is benevezett. Családunk úgy döntött, hogy a 8 osztályos gimnáziumot Budapest belvárosában, a piaristák által működtetett iskolában végez- zem. Nagyrészt kiváló paptanáraim voltak. Ösz- szességében elmondható, hogy ott magas szín- vonalú oktató-nevelő munka folyt. Tanárom volt például az 1970-es évek ismeretterjesztő műsoraiból is ismert Öveges József professzor.
Nem kell különösen taglalnom, hogy 1949-ben milyen perspektíváim lehettek. A családom ta- nácsait is figyelembe véve úgy döntöttem, hogy a közgazdasági pályát választom. Eredetileg, ti- pikus humán érdeklődésem révén, történész sze- rettem volna lenni, de egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy – ha meg akarom őrizni szellemi füg- getlenségemet – kevésbé ideologikus pályát kell választanom. Aki ismerte ezt a korszakot, tudja, hogy az élet minden eleme átpolitizált volt, a közgazdasági egyetemen is eluralkodott a mar- xista szemléletű közgazdaságtan oktatása. Bár maradtak még régi oktatók, de zömmel szovjet tankönyvek tükörfordított magyar változataiból folyt a tanítás. Érdekességként említhetem – mint később kiderült –, a vállalatszervezésről szóló szovjet tankönyv egyszerű fordítása volt egy amerikai tankönyvnek, amely a vállalati menedzsment problémáival foglalkozott, azaz lényegében szovjet közvetítéssel amerikai válla- latszervezési ismereteket is kaptunk. Az egye- temi éveim közepén szakosodni kellett, én az ipari szakot választottam szintén abból a meg- fontolásból, hogy kevésbé ideologikus területen kelljen a későbbiek során dolgoznom.
Az egyetem befejezése után mi történt?
1953-ban fejeztem be az egyetemet. Ez is fontos év volt, hiszen ekkor került kormányra
Nagy Imre, és mondta el híres, az enyhülést szolgáló beszédét. Kritikusan szólt – többek kö- zött – az erőltetett iparosítás káros hatásairól. Ez furcsa módon úgy befolyásolta helyzetemet, hogy az ekkor elkezdődött létszámleépítések – akkori műszóval racionalizálások – következté- ben már nem álltak olyan bőségesen rendelke- zésre közgazdasági képzettséget igénylő állá- sok, ezért sok választásom nem lévén, kénytelen voltam elfogadni a Nehézipari Minisztériumban felajánlott számviteli-revizori munkakört. Nem voltam ettől az állástól elragadtatva, de végül is e munkakör révén sok tapasztalatra tettem szert.
Az országot járva sokszor lehetetlen fizikai kö- rülmények között – például vállalati irodákban összetolt székeken aludtunk – láthattam az or- szág akkori állapotát, azokat a feszültségeket, amelyek ezekben az években felhalmozódtak.
Eljött 1956 ősze, a mai fiatalok el sem tudják képzelni milyen hangulata volt a városnak ezekben a hónapokban, a remény, hogy valami jelentősen változik, benne volt a levegőben.
1956. október 23-án ott voltam a Kossuth téren, láttam a békés tüntető tömeg reményteljes fel- vonulását. Az ezt követő nehéz, feszült napok- ban be sem tudtunk menni a minisztériumba, azonban október végén már megindult a munka, főosztályonként kisebb forradalmi bizottságok alakultak, egy ilyennek én is tagja lettem. Akkor fiatalemberként, reménykedve a változásokban, negatív véleményemnek is hangot adtam a mi- nisztériumi vezetéssel szemben, mely később 1957 elején valószínűleg szerepet játszott ab- ban, hogy racionalizálás címén megszüntették munkakörömet és eltávolítottak a minisztérium- ból. 1956 abból a szempontból is jelentős év volt számomra, mert ebben az évben nősültem, feleségem biológia-kémia szakos tanár, igazga- tóként ment nyugdíjba. Tavaly ünnepeltük 50 éves házassági évfordulónkat. Lányom közgaz- dász, fiam könyvtáros. Egyik unokám szintén az én szakmámat folytatja, közgazdasági főiskolán tanul, a másik unokám bölcsész hallgató.
Gondolom, ezt követően jöttél a Központi Statisztikai Hivatalba?
Igen, némi munkahelykeresés után, ismeret- ség révén kerültem a KSH Fővárosi Igazgatósá- gára, ahol a KSH későbbi elnökhelyettese, Pesti Lajos volt az igazgató. Szerencsém volt, mert – mint ismeretes – az egész akkori KSH vezetés, de Pesti Lajos is, toleráns magatartást tanúsított, semmiféle retorziót nem kezdett a forradalom után, igyekezett normális munkahelyi légkört kialakítani. Nekem ez nagyon megfelelt, hiszen egész pályafutásom során igyekeztem a politi- kától távol tartani magam, és a szakmai munká- ra koncentrálni. Az igazgatóságon a szociális és kulturális osztályra kerültem. Pápai Béla, köz- vetlen főnököm emberileg és szakmailag is ki- váló egyéniség volt, sokat tanultam tőle. Szíve- sen emlékszem vissza ezekre az évekre, jó munkatársi közösségbe kerültem, érdekes mun- kákat végeztünk, és ettől az időtől kezdve kezd- tem el foglalkozni munkaügyi témákkal.
Ahogy ezt mondod, eszembe jut, hogy sok régi hivatali munkatárs ezekről az 1960-as évekről hasonlóan pozitívan nyilatkozik.
Igen, én is úgy gondolom, hogy ez az idő- szak a KSH-nak egy különösen fejlődő, jó kor- szaka volt. Ehhez nagy lökést adhatott az 1960- as népszámlálás, mely az egész Hivatalt és ezen belül az igazgatóságot is megmozgatta, élő kap- csolatot teremtett a lakosság és a Hivatal között.
Budapest XI. kerületében voltam területi felelős, részt vettem az összeírás irányításában, szerve- zésében, sok hivatali kollégát ott ismertem meg, példaként említhetem Klinger Andrást, Miltényi Károlyt, Kepecs Józsefet. A hivatal akkori veze- tői nagy figyelmet fordítottak a népszámlálásra, többször megjelent a helyszínen a népszámlálás akkori vezetője Szabady Egon, továbbá a KSH akkori elnöke, Péter György még rádióbeszédet is mondott a népszámlálás sikere érdekében.
Mint említetted, ekkor már munkaügyi té- májú elemzéseket, adat-összeállításokat is ké- szítettél.
Valóban, ebben az időben már cikkeket ír- tam a Megyei és Városi Statisztikai Értesítőbe (A Területi Statisztika elődje), ismertetve a fő- város munkaerőhelyzetét, elemezve a főváros és vidék kapcsolatát. Szakmai munkámra nagy hatással volt, hogy részt vehettem több olyan megbeszélésen, ahol a munkaerő-prognózisok összeállítása volt a cél. Ezeket a megbeszélé- seket a magyar munkaügyi statisztika jelentős személyisége, Tímár János írányította, aki ak- kor az Országos Tervhivatalban a munkaerő- prognózisokkal foglalkozó osztály vezetője volt. Ez a munka felkeltette érdeklődésemet, ugyanis itt nem olyan típusú tervezésről volt szó, hogy egy szakmunkás hány csavart gyárt- son a jövőben, hanem a munkaerő-kínálat és - kereslet együttmozgásának, elvi jellegű elem- zését lehetett elvégezni. Ehhez a munkához közgazdasági, demográfiai, sőt szociológiai ismeretek is szükségesek voltak, és úgy érez- tem, hogy alkatomhoz, képességeimhez ez a munka igen közel áll. Azt is látni kell, hogy a körülmények is kedveztek ilyen típusú munka- erő-prognózisok előállításához, hiszen akkori- ban az országban elméletileg pontosan lehetett tudni a munkaerő-forrást befolyásoló összete- vőket (például egy-egy fiatal korosztálynak a munkaerőpiacra belépő létszámát, a nyugdíjba menők számát), melyek szükségesek voltak e munka elvégzéséhez. Olyan bizonytalansági tényező, mint például a külföldön munkát vál- lalni szándékozók száma, akkoriban még nem jelent meg. Így aztán, amikor 1963-ban fel- ajánlották, hogy az ország akkor legfőbb ter- vezési centrumában, az Országos Tervhivatal- ban dolgozhatok, elfogadtam a felkérést, és a következő évek során ebben az intézményben tevékenykedtem. Szintén a szakmai munkámat segítette, hogy ebben az időszakban folytak az
előkészületek az ún. új gazdasági mechaniz- mus bevezetésére, melynek a munkaerőre gya- korolt hatása az akkori legizgalmasabb kérdé- sek közé tartozott, hiszen joggal tartottak már abban az időben is a tömeges munkanélküliség megjelenésétől.
A munkaerő-tervezéssel kapcsolatban, ér- dekességként említhetem, hogy az 1980-as évek elején Tímár János összehívott egy érte- kezletet, ahol azok vettek részt, akik az 1960- as években a munkaerő-prognózisokat készí- tették, és közösen elemeztük, hogy az akkori megállapításaink a későbbiekben, hogyan ér- vényesültek. Meg kell mondanom, hogy némi hibaszázalékkal ugyan, de bejöttek az akkor készített prognózisok.
Végül is hogyan kerültél vissza a Központi Statisztikai Hivatalba?
Azért az akkori Országos Tervhivatal is egy hatalmas bürokratikus intézmény volt. Ott is di- vatban voltak az állandó átszervezések, az osztá- lyok ide-oda tologatása, megszűntetése, szemé- lyi változások stb. Sajnos, ahol én dolgoztam, a munkaerő-prognózist készítő osztály is a Terv- hivatal más, inkább bürokratikusabb részlegébe került. Közben folyamatosan kapcsolatban ma- radtam a KSH munkaügyi szakembereivel, ahol az 1960-as évek végén felmerült egy új szelle- mű, az én elképzeléseimhez közel álló munka- erő-mérleg összeállításának gondolata. Horányi Péterné, Szabady Egonnak a KSH elnökhelyet- tesének közeli munkatársa, a népszámlálási rész- leg egyik vezetője, keresett meg azzal, hogy nem lenne-e kedvem egy újonnan alakuló osztály, a Foglalkozásstatisztikai osztály keretében a mun- kaerő-mérleg összeállításának munkálatait ve- zetni, az éves munkaerő-mérleget összeállítani.
Némi gondolkodás után, 1970-ben elvállaltam ezt a feladatot. Tudni kell, hogy a KSH-ban a munkaügyi szakterületet sokszor átszervezték, nem volt világos, hogy e téma mely szakmai fő-
osztályhoz tartozzon. Egyes szakmai főosztály- okon is, például az Ipari főosztályon is gyűjtöt- tek munkaügyi adatokat, a Közgazdasági főosz- tályon is, a társadalomstatisztikai lakossági fel- vételek keretében szintén foglalkoztak munka- ügyi adatok gyűjtésével. Ezért felmerült a lehe- tőség, hogy azon a részlegen, ahol a népszámlá- lási adatokat gyűjtik, a kismintás lakossági felvé- telek keretében dolgozzák fel a társadalmi- demográfiai alapadatokat, szervezetileg ott ké- szüljön az ország munkaerő-mérlege. Ez a meg- oldás végül 1970 és 1985 között működött, a munkaerő-mérleg ebben az időben a Népesedés- statisztikai főosztály, népszámlálási részlegéhez tartozó Foglalkozásstatisztikai osztályán készült.
1985-ben aztán a téma – velem együtt – vissza- került a Közgazdasági főosztály Munkaügyi osz- tályára.
Ha megtennéd, hogy a Statisztikai Szemle olvasói számára röviden összefoglalnád ennek a nagyjelentőségű munkának a lényegét, szól- nál azokról a módszertani és egyéb problé- mákról, melyek a munkaerő-mérleg összeállí- tásánál szembesültél.
A munkaerő-mérleg komplex, átfogó jelle- géből adódott, hogy különböző adatforrásokat hasznosított. Ezek között említhetők a népszám- lálásból továbbvezetett népességadatok, a válla- latok és más szervezetek információi, az okta- tásból és a nyugdíjazásból eredő számítások. A cél az volt, hogy két népszámlálás között éven- ként áttekintést kapjunk a munkaképes népes- ségről, a munkaerő-forrásról és felhasználásról, az aktív keresők állományáról, valamint a mun- kaerő-tartalékról. A népszámlálással való mód- szertani összhang fenntartásához az ún. „mun- kajogi állomány” alkalmazása bizonyult a leg- megfelelőbb eszköznek, miáltal a gazdaságilag aktívnak minősülők teljes köre megfigyelésre kerülhetett. (E körbe tartoztak például a sorka- tonák, a fizetés nélküli szabadságon levők is.)
Az adatgyűjtést megkönnyítette, hogy az 1970-es években és a 80-as évek első felében a foglalkoztatottak 96-97 százaléka állami válla- latokhoz és szövetkezetekhez tartozott, ame- lyek viszonylag pontos és megbízható adatokat szolgáltattak. Az önállókról a különböző szer- vezetek (KIOSZ, KISOSZ stb.) révén szintén kielégítő tájékoztatást kaptunk.
A mérlegrendszer fő részét képező össze- vont munkaerőmérleg tehát viszonylag alapos képet adott a foglalkoztatottakról, a számításba vehető munkaerő-tartalékokról, az érintett né- pesség kor, nem és nemzetgazdasági ágak stb.
szerinti összetételéről.
Az összevont mérleget kiegészítő számítá- sok közül kiemelkedő jelentőségű volt a szük- ségleti és fedezeti mérleg, amely meghatározta az adott év folyamán az iskolából belépők és a nyugdíjazás, halálozás miatt kilépők számát. E számítások tehát mutatták a két év eleji állapot között bekövetkezett növekedés és csökkenés egyensúlyát. Ilyen módon egyúttal az állapot- adatok kontrollját jelentették. Végső fokon te- hát a munkaerő-mérleg nem csupán átfogó, hanem belsőleg ellenőrzött, érzékeny rendszer volt. Érzékenységét bizonyították például az akkor új gazdasági mechanizmusnak nevezett részleges átalakítás hatásainak feltárása, a két olajválságot követő változások, majd – főleg az 1980-as évek közepe-vége felé – a fellazu- lás kimutatása. Ez utóbbi – többek között – abban nyilvánult meg, hogy növekedett a gaz- daságilag nem aktív és nem nyugdíjas munka- képes életkorú népesség – elsősorban a férfiak – állománya. Nyilvánvaló volt számunkra, hogy akkor már megjelent a tényleges munka- nélküliség, amelyet eleinte hivatalosan nem ismertek el, illetve eufemisztikus jelzőkkel („elhelyezkedési segély”, „átmeneti álláskere- sési támogatás”) jelöltek.
A munkaerő-mérleget összevetettük az 1980. évi cenzus eredményeivel. A különbsé- gek minimálisak voltak.
Mennyire voltál szuverén a munkaerő- statisztika összeállításában, volt-e valamilyen külső presszió az összeállítása terén?
Gondolom arra célzol, hogy volt-e valami- lyen kívánság, hogy az adatok ezt vagy azt mutassák. Ezzel kapcsolatban, meg kell mon- dani, az 1990 előtti korszakban szakmai pálya- futásom során ilyen behatással nem találkoz- tam, nem szólítottak fel az adatok megváltoz- tatására, manipulálására. A ’80-as évek máso- dik felében tapasztaltam aggodalmat a kezdő- dő munkanélküliséget jelző említett adatokkal kapcsolatban, de nem igényelték az adatok módosítását. Azokon a területeken, ahol én dolgoztam az akkori statisztikai összeállítások hitelesnek tekinthetők.
1990-ben visszakerültél a Népszámlálási főosztályra, átvetted a Foglalkozásstatisztikai osztály vezetését, részt vettél az 1990. évi nép- számlálás munkaügyi adatainak feldolgozásá- ban, publikálásában, és beindítottad a magyar foglalkozási osztályozási rendszer (FEOR) át- alakítását.
Még röviden arról: én is úgy gondoltam, hogy a munkaerő-mérleg összeállítása a nép- számlálási részlegen egy kicsit mindig kilógott a sorból, és talán a Közgazdasági főosztály Munkaügyi osztályán jobb feltételek között le- het a munkát folytatni. Ez valamennyire így is volt, némileg több publikálási lehetőséget kap- tam, több országba (például Lengyelország, az akkori Csehszlovákia) kiutazhattam tapasztalat- szerzésre. Azonban 1990-ben, a rendszerváltás környékén az egész munkaügyi statisztika új ki- hívások elé került, megváltoztak a munkaerő- mérleg összeállításához szükséges adatgyűjté- sek, adatátvételi lehetőségek, ezért úgy gondol- tam, hogy ezt a munkát már folytassák a fiata- labb kollégák, és elfogadtam a Népszámlálás ál- tal nyújtott lehetőséget, és ezen a részlegen foly-
tattam tovább pályafutásom. Mindjárt szembe- sülni kellett azonban azzal a ténnyel, hogy a FEOR-t (mely nomenklatúra a népszámlálási foglalkozási jegyzékekből állt össze) hozzá kel- lett igazítani a nemzetközi foglalkozási no- menklatúrához, az ISCO 88-hoz. Tudod, milyen nagy munka volt, hiszen Te is részese voltál.
Úgy kellett figyelembe venni a magyar sajátos- ságokat, hogy közben biztosítani kellett a nem- zetközi összehasonlíthatóságot és a régi FEOR- ral történő megfeleltetést. Úgy érzem, hogy ez a munka sikerült, hiszen kisebb változtatásokkal ma is működik a rendszer, a FEOR 93-at szé- leskörűen használja a statisztikai és munkaügyi apparátus egyaránt. Úgy tudom, hogy folyamat- ban van az ISCO 88 felülvizsgálata, és nyilván- valóan ugyanezt kell tenni a magyar foglalkozá- si osztályozási rendszerrel.
Jelenleg is folyik a FEOR 93 felülvizsgála- ta. Azonban a népszámlálási részlegen, mint jó tollú elemzőt több más munkába is bevontak, ha szólnál néhány szót ezekről a munkákról.
A foglalkozási osztályozási rendszer a tár- sadalom rétegződési modelljeinek is alapját ké- pezte, és mint e rendszer jó ismerője, részt vet- tem ezeknek a rétegződési modelleknek a ki- dolgozásában, népszámlálási adatokkal történő feltöltésében, elemzésében. Kapcsolatban vol- tam a társadalomstatisztikai részleggel, ahol ezek az összeállítások leginkább készültek. A népszámlálási részleg 1993-ban végrehajtott egy országos szintű felvételt a cigányság hely- zetéről, ebben a munkában is részt vettem. Na- gyon izgalmas volt ez a munka, mind módszer- tani, mind az adatok értékelése szempontjából.
Módszertani szempontból azért, mert a felvételt úgy hajtották végre – a mai adatvédelmi szabá- lyozás szempontjából kicsit aggályos módon –, hogy az összeíró minősítette a cigány és nem cigány, illetve a vegyes háztartásokat, és ily módon állapították meg a cigányság létszámát,
főbb demográfiai, foglalkozási jellemzőit.
Elemzési szempontból pedig azért volt érdekes ez a munka, mert lehetőségem volt, hogy a rendszerváltozás környékén e nehéz sorsú hon- fitársaink helyzetét értékelhettem, összehason- líthattam a cigány és nem cigány lakosság ada- tait, bemutathattam életkörülményeiket, lakás- helyzetüket.
1995-ben nyugdíjba mentél, de nyugdíj mellett is tovább dolgoztál, a népszámláláson részt vettél az 1996. évi mikrocenzus és a 2001. évi népszámlálás munkáiban.
Nagyon örülök, hogy részt vehettem e két nagy jelentőségű adatfelvétel munkálataiban, hiszen így lehetőségem volt – munkaügyi szempontból is izgalmas korszaknak – a rend- szerváltozást követő egy évtized foglalkozta- tottság helyzetének, a munkanélküliség prob- lémájának áttekintésére, elemzésére. A magyar társadalom e történelmileg rendkívüli rövid idő alatt olyan átalakuláson ment keresztül, mely a történelmünkben csak kivételesen for- dult elő. A foglalkozási szerkezet is jelentősen megváltozott, mely megmutatta, hogy a mo- dernizációs folyamatok ebben a tekintetben is előrehaladottak.
Ha már ezt említetted, megkérdeznélek, hogy miképpen látod a magyar munkaerőpiac jelenlegi és jövőbeni helyzetét, hogyan alkal- mazkodik a globális kihívásokhoz, milyen vál- tozások várhatók?
Nyugdíjasként is igyekszem figyelemmel kísérni a társadalmi-gazdasági folyamatokat, de csak feltételes módban alkothatok véle- ményt. A magyar munkaerőpiac helyzete je- lenleg több vonatkozásban ellentmondásos- nak ítélhető. A jelentős munkanélküliség mellett továbbra is számolni kell hiányszak- mákkal. Területi szempontból is úgy tűnik,
hogy még mindig igen nagy különbségek vannak az egyes térségek között: néhol a munkanélküliség szintje még viszonylag elvi- selhető, más területeken katasztrofális mére- teket ölt. Összességében érthetetlennek és in- dokolatlannak minősíthető a munkaerő- piacon a „középgeneráció” leértékelődése.
Pedig támaszkodni kellene az e korcsoport- okba tartozók tapasztalataira, amelyek hosz- szabb távon hasznosíthatók lennének. A pá- lyakezdők egy részének a gondjai is figyel- met érdemelnek. Itt az egyik oldalon a maga- san képzettek, a másik oldalon a képzettség nélkül iskolából kilépők problémái említhe- tők. Az előbbiekre utalva meg kell jegyezni, hogy a felsőoktatásból egyre nagyobb lét- számú évjáratok kerülnek a munkaerő-piacra.
A felvételi keretek és a munkaerő-igények összehangolatlansága miatt tartani kell attól, hogy a fiatal diplomások jelentős hányada nem tudja képességét hasznosítani, sőt eset- leg hosszabb ideig egyáltalán nem helyez- kedhet el.
A gazdasági növekedés lassúsága és az ismert nehézségek miatt a következő egy-két évet illetően nem merek lényeges javulásban reménykedni. Hosszabb távon azonban opti- mista vagyok, mert az EU-hoz való felzárkó- zásunk folyamata bizonyosan – bár a vártnál lassúbb ütemben – előrehalad. A fejlett orszá- gok munkaerő-piaca végül teljes egészében megnyílik a magyar munkavállalók előtt. A cél természetesen nem lehet az, hogy a jól képzett fiatalok tömege végleg elhagyja az országot, kívánatosnak látszik viszont, hogy – egyes ré- gebbi hagyományokat is felelevenítve – kül- földi munka, tanulás keretében fejlesszék is- mereteiket, majd hazatérve tapasztalataikat itt- hon hasznosítsák.
Szakmai munkásságod főleg a KSH-hoz kötődött, nyilvánvaló, hogy a mai hivatal más, mint amikor pályádat elkezdted. Mit gondolsz,
mi vár azokra a fiatal kollégákra, akik most vannak szakmai pályafutásuk elején, és ezt a szép, de nehéz szakmát választják?
A Központi Statisztikai Hivatal széles kör- ben elismert, hosszú hagyományokra visszate- kintő intézmény. A kiváló magyar statisztikusok több évtizeden át külföldön is elismerést szerez- tek a Hivatalnak. Megtiszteltetésnek érzem te- hát, hogy életpályám nagyobb része valóban a KSH-hoz kötődött, és ha – csekély mértékben is – hozzájárulhattam annak működéséhez.
A hivatali munka jellege az elmúlt évtize- dekben szükségképpen jelentősen átalakult. A korábban elképzelhetetlen műszaki fejlődés, az információrobbanás folyamatai gyökeresen új feltételeket teremtettek. A lehetőségek – a rend- szerváltozásnak köszönhetően – összehasonlít- hatatlanul jobbak lettek. A pályakezdők egy ré- sze mégis húzódozik a statisztikától. Többekben ellenérzést keltenek a számok tömegét tartalma- zó táblázatok. Nem érzik, hogy mennyi érdekes mondanivaló húzódhat meg a számsorok mö- gött. Az adatok előállítása könnyebbé vált. Meg kell azonban tanulni elemezni, az adatok lénye- ges összefüggéseit értelmezni.
Egy útravalót mindenesetre tudok ajánlani a statisztikai munkát vállaló fiatal kollégák- nak: tartsák szem előtt azt az ismert latin mon- dást „Sine ira et studio”, vagyis „harag és had- vezér nélkül” csakis a tények alapján, elfogu- latlanul vizsgálják az élet, a társadalom, a gaz- daság jelenségeit. Ezt az elvet következetesen alkalmazva elkötelezhetik magukat a statiszti- ka mellett, és sok élvezetet is találhatnak eb- ben a valóban szép, de nehéz, tudományos ku- tatások alapjául szolgáló munkában.
Köszönöm a beszélgetést, jó egészséget kí- vánok!
Dr. Lakatos Miklós,
a Statisztikai Szemle főszerkesztője E-mail: miklos.lakatos@ksh.hu
