Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám 1110
lés- és közlekedésfelület összetevői a követke- zők: épületek és azok környezete, üzemek, gyárak által elfoglalt területek, üdülők, közle- kedési utak és temetők.
A 2004-es földterület-hasznosítási szám- bavétel az 1992-es német újraegyesítés után negyedszer szolgáltatott adatot, ami lehetősé- get nyújt bizonyos tendenciák kiderítésére.
2000 és 2004 között a mezőgazdasági haszno- sítású földterület mértéke 0,9 százalékkal (1703 km2) csökkent. Ugyanakkor relatíve nőtt a települési és közlekedési terület, 1682 négy- zetkilométerrel. Növekedett a vízzel borított terület, miközben az ún. egyéb területek több mint 15 százalékkal csökkentek.
A települési és közlekedési felületek növe- kedése az említett 2000 és 2004 közötti idő- szakban különböző mértékű volt. Százalékban kifejezve a növekedés az épületek esetében 3,7, a közlekedési területeknél 1,9, az üdülőte- rületeknél 17,8, az üzemi célú területeknél (a lebontott területek nélkül) 3,0 és végül a teme- tők esetében 0,3 volt. Az átlagos éves növeke- dés ennél a földterületnél a két felvétel között 420 négyzetkilométer volt, ami a főváros Ber- lin területének felét teszi ki. Az átlagos napi növekedés 115 hektár. (Ugyanez az adat 1992 és 1996 között 120 hektár, 1996 és 2000 kö- zött 129 hektár volt, azaz a növekedés az utol- só négyéves ciklusban lelassult. A települési és közlekedési felületek változásának pontosabb követése érdekében 2001-ben, csak erre kiter- jedően, éves adatfelvételt vezettek be. Az éves adatközlésekben elég sok volt a hibatényező, ezért ezeket a cikk írója szerint csak óvatosan szabad kezelni.
Amiért ajánlott az óvatosság az az, hogy míg a régiek közül Schleswig-Holstein volt az utolsó szövetségi állam, amely a manuálisan vezetett ingatlankataszterről áttért az automati- zált kataszteri naplóra (Automatisiertes Liegenschaftsbuch – ALB), addig a kilenc új tartomány még az új kataszterinformációs-
rendszer (Amtliches Liegenschaftskataster- Informationssystem – ALKIS) előtti automati- zált kataszteri napló bevezetésén fáradozik.
Egyébként is, az ALKIS bevezetése számos elkerülhetetlen problémát vet fel. Ilyen példá- ul, hogy míg a régi osztályozás 17 használati kategóriával dolgozott, az ALKIS 27-tet kü- lönböztet meg. Ez egyben a kategóriákon belül szereplő földterületi adatok nagymértékű ho- mogenizálódását segíti elő. További nagyon jelentős érv az ALKIS mellett, hogy sokkal gyakoribbak benne az adatok geográfiai vo- natkozásai.
Rettich Béla,
a KSH Könyvtár és Levéltár osztályvezetője E-mail: bela.rettich@ksh.hu
Schrör, H.:
Európai statisztika a vállalatdemográfia mutatóiról, 1997—2002
(Unternehmensdemografie in Europa – Ergebnisse 1997 bis 2002.) – Statistik kurz gefasst.
2005. 36. sz. 1–11. old.
A tanulmány letölthető:
http://www.eds-destatis.de/de/downloads/sif/
np_05_36.pdf
Az Eurostat az egyes témakörök kiadvány- sorozataiban elemzéseket ad ki, angol és né- met nyelven, „Statistics in focus”, illetve
„Statistik kurz gefasst” címen. Az egyik ki- emelt témakör az ipari, a kereskedelmi, vala- mint a szolgáltató vállalatok statisztikai muta- tóinak összehasonlító elemzése, többek között az európai vállalatok alapításáról és megszün- tetéséről.
Az Eurostat többévente méri fel és hason- lítja össze az országok vállalatdemográfia mu- tatóit, felhasználva a statisztikai célú vállalati regiszterek alapadatait, így nincs szükség kü- lön adatgyűjtésekre. Ilyen nemzetközi válla-
Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám
1111
latdemográfiai összehasonlításokat egységes módszertannal az 1997. tárgyévtől végeznek.
Az elemzés a legutóbbi, 2004-ben végzett európai vállalatdemográfiai felvétel eredmé- nyeit tartalmazza. Ennek részeként az Eurostat első alkalommal az EU új tagállamai, valamint Románia 2000., 2001. és 2002. évi adatait is kiadta. A szerző 19 európai országra az összes nem mezőgazdasági vállalat adatait három nagy ágazatcsoport (ipar, építőipar és szolgál- tató ágazatok) szerint is elemzi. A megállapí- tások a C-K ágazatok vállalataira vonatkoznak, az 1997 és 2002 közötti időszak táblákban is részletezett mutatói alapján.
A vállalatalapítási arány: az egyes években újonnan alapított gazdasági szervezetek száza- lékos részesedése a tárgyévben működő összes vállalat számában. A megfigyelt körre jellem- ző, hogy az ipari ágazatokban (C-E ágazatok) viszonylag kisebb a vállalatok alapításának az aránya, mint az építőiparban (F ágazat) és a szolgáltató ágazatokban (G-K ágazatok). Az iparban lényegesen nagyobb a vállalatalapítás kezdeti eszközigénye, mint az inkább munka- igényes többi nemzetgazdasági ágban. Az ala- pításra hatással van a konjunktúra, azonban többnyire a vállalatalapítási arány csökkenő tendenciája jellemző az EU korábbi tagállama- ira a vizsgált 5 évben. Az EU új tagállamait és Romániát a vállalatalapítás viszonylag nagy aránya jellemzi, különösen az építőiparban és a szolgáltató ágazatokban.
Az elemzés táblázatban hasonlítja össze a 2001-ben és 2002-ben újonnan alapított válla- latok foglalkoztatottjainak arányát, az összes foglalkoztatott tárgyévi átlagos számának szá- zalékában mérve. A foglalkoztatási arányokat tartalmazó táblázat országok szerint és ezen belül az említett 3 ágazatcsoportra közli a mu- tatókat, amelyek 1,5–5,0 százalék közöttiek.
Az említett létszámarány mind az országok és ágazatcsoportok, mind a vizsgált két év között eltérést mutat. A szóródásban – a konjunkturá-
lis, valamint szerkezeti hatások mellett – sze- repe van az országok gazdasági fejlettségének is. A legtöbb országra jellemző, hogy az építő- iparban és a szolgáltató ágazatokban erőtelje- sebb az újonnan alapított vállalatok foglalkoz- tatási hatása, mint az iparban.
További elemzési szempont, hogy az újonnan alapított vállalatok átlagosan hány fő- vel működnek az induláskor. A megfigyelt or- szágokban közös vonás, hogy a legkisebb lét- számú új vállalatok a szolgáltató ágazatokra jellemzők. Itt a cseh, a holland és a szlovén építőipar új vállalatai kivételek, ahol kisebb a foglalkoztatottak átlagos száma, mint a többi ágazatcsoportban. A szerző megállapítja, hogy az ipar ágazataiban alapított új vállalatoknak nagyobb akadályokat kell leküzdeni például a felhalmozott eszközeiket, az induló kibocsátás méretküszöbét tekintve, így a kezdő létszámuk is általában nagyobb.
Az azonos évben alapított vállalatokra („évjáratokra”) eltérő túlélési esélyek jellem- zők országok, illetve ágazatcsoportok szerint.
Az elemzés az 1998 és 2001 közötti időszak egyes éveiben alapított vállalatok számához viszonyítja azok arányát, amelyek 2002-ben még működtek. Magyarországon például a 2000-ben alapított iparvállalatok 73,0 százalé- ka, az építőipariak 68,8 százaléka, a szolgálta- tók 66,9 százaléka működött 2002-ben, és a 2001-ben alapítottak megfelelő túlélési arányai (85,1, 83,2 és 81,0 százalék) is megerősítik a szerző megállapítását az egyes ágazatcsopor- tok szerint eltérő túlélési esélyekről. Az 1998- ig visszatekintő túlélési arányokból (például spanyol, olasz és finn adatok alapján) kitűnik az is, hogy a megszűnés kockázata a működés első évében a legnagyobb, és ezt követően mind nagyobb a túlélés esélye.
Az évek során stabilizálódó gazdálkodás az újonnan alapított vállalatok egyes évjáratai- ban foglalkoztatottak átlagos számának alaku- lásában is megnyilvánul. A szerző országok és
Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám 1112
ágazatcsoportok szerint mutatja be az 1998 és 2001 között újonnan alapított vállalatok fog- lalkoztatottjainak 2002. évi átlagos számát. Az évjáratok szerinti átlagos létszámokban kettős hatás érvényesül: a versenyben gyengének bi- zonyulók előbb szűnnek meg, a több évet túl- élő vállalatok viszont képesek a létszámukat stabilizálni, megnövelni.
Az elemzés a megszűnő vállalatok körében is évente közli az összes tárgyévben működő vállalat számához viszonyított százalékos ará- nyokat az 1997 és 2001 időszakra, országok és ágazatcsoportok szerint. A megszűnés éves arányait befolyásolja többek között a konjunk- túra, az egyes országok gazdasági fejlődésének üteme és a gazdaság szerkezeti átalakulása. A vállalatok alapításával szervesen összefüggő a megszűnés folyamata, különösen az építőipar- ban és a szolgáltató ágazatokban, ahol sokkal kisebb akadályokkal léphetnek be rövid idő alatt életképtelennek bizonyuló egyéni vállal- kozások, mint az iparban. A megfigyelt orszá- gok iparában 1997 és 2001 között a megszűné- sek aránya 4,3 és 12,0 százalék között alakult, az építőiparban 4,3 és 13,7 százalék közötti, a szolgáltató ágazatokban 5,3 és 14,4 százalék közötti ez az arány.
A szerző az 1999 és 2001 közötti évekre közli a megszűnt vállalatok foglalkoztatottjai- nak átlagos számát, országok és ágazatcsopor- tok szerint. A magyar iparban például átlago- san 3,1 fős vállalatok szűntek meg 1999-ben és 2000-ben, a 2001. évi adat 3,8 fő. A magyar építőiparban (1,9 , 2,0 és 2,0 fő), valamint a szolgáltató ágazatokban (1,4, 1,4 és 1,5 fő) az előbbinél kisebb a megszűnt vállalatok átlagos létszáma. Ennek megfelelő méretviszonyok jellemzik a többi ország megszűnő vállalatait is, bár a két szélső érték eltérő országok sze- rint. A portugál iparban például a 2000-ben megszűnt vállalatok átlagosan 11,8 főt foglal- koztattak, az építőipariak 5,7, a szolgáltatók 3,4 főt. A szerző megállapítja, hogy nem ará-
nyos egymással a megszűnt vállalatok munka- erő-piaci hatása és a vállalatok számához vi- szonyított éves arányuk, éppen az egy meg- szűnt vállaltra jutó létszámok szóródása miatt.
Az elemzés a 2001. évi vállalatalapítások és -megszűnések munkaerő-piaci hatásait a két eseményben érintett foglalkoztatottak számá- val jellemzi országok és ágazatcsoportok sze- rint. Nehezíti a nemzetközi összehasonlítást, hogy a vállalatmegszűnések 2001. évi lét- számadatai hiányoznak a dán és a holland gaz- daságra, a vállalatalapítás létszámai pedig tel- jes munkaidőre számított egyenértékű adatok- kal szerepelnek a dán, a holland és a finn mu- tatókban. Az észt foglalkoztatottak adatai csak a 20 fős és afölötti szervezetekre vonatkoznak a nem jogi személyiségű vállalkozások köré- ben. Lettország nem figyeli meg a természetes személyek vállalkozásainak foglalkoztatási adatait.
A szerző az előbbi, ágazatcsoportok sze- rinti mutatókat kiegészíti az újonnan alapított, az információs és kommunikációs technológi- ával (IKT) kapcsolatos ágazatokba tartozó vál- lalatok fontosabb demográfiai mutatóival. A szakterület mélyebb elemzése tartalmazza az IKT összesített túlélési arányait országok sze- rint, ezen belül három nagy tevékenységcso- portét: az eszközök gyártásának, az IKT- nagykereskedelem, valamint az IKT- szolgáltatások mutatóit. A módszertani rész az ágazati besorolásokkal határozza meg az IKT fogalomkörébe sorolt termelő tevékenysége- ket.
A 2002-ben működő IKT-eszközt gyártó vállalatok aránya a 2000-ben újonnan alapítot- tak számában 76,4 százalék, a 2001-es évjárat- ban 88,5 százalék. Az IKT-nagykereskede- lemben (2000-ben 64,2, 2001-ben 76,9 száza- lék) sokkal kisebbek a túlélés számarányai, az IKT-szolgáltatások újonnan alapított vállalata- inak fennmaradás esélyei (2000-ben 74,5, 2001-ben 87,1 százalék) kedvezőbbek.
Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám
1113
Az IKT-vállalatok alapításának és megszű- nésének 2001. évi számát országok, valamint az említett három tevékenységcsoport szerint, táb- lázatban közli. A magyar IKT-eszközöket gyár- tó újonnan alapított vállalatok száma (2001-ben 304) nagyobb a megszüntetett vállalatok szá- mánál (2001-ben 261), és a nagykereskedelem- ben (+294, –189) is néhány száz a szervezet- szám kétirányú változása. Az IKT- szolgáltatásban 2001-ben 3 511 új vállalatot alapítottak Magyarországon, és 1 821 a meg- szűntek száma. Ilyen sokszoros arányok más or- szágok vállalatdemográfiai mutatóiban is mu- tatkoznak az IKT-szolgáltatások kapacitásainak gyors növekedésére utalva. Az Eurostat válla- latdemográfiai felvétele nem vette figyelembe azokat a szervezeti változásokat, amelyek pél- dául a működő vállalat több részre bontásával, vagy beolvadásával, egyesülésével járnak.
Nádudvari Zoltán,
a Központi Statisztikai Hivatal főtanácsosa E-mail: zoltan.nadudvari@ksh.hu
Lett, E. — Banister, J.:
A feldolgozóipari munkaerôköltség Kínában: az adatok 2003—2004-re történô továbbvezetése
(Labor costs of manufacturing employees in China: an update to 2003–2004.) – Monthly Labor Review. 2006. 11. sz. 40–45. old.
A tanulmány elérhető:
www.bls.gov/opub/mlr/2006/11/art4abs.htm
A kínai feldolgozóipar világkereskedelmi jelentősége egyre növekszik. 2004-re az ipari termékek kereskedelméből az 1990. évi 2 szá- zalékkal szemben Kína már 8 százalékkal ré- szesedett, ugyannyival, mint Japán. A foglal- koztatottak létszáma alapján a kínai feldolgo- zóipar a világon a legnagyobb, több embernek ad munkát, mint a G7-ek együttesen. Növekvő
nemzetközi súlya miatt egyre nagyobb figyel- met kap a kínai feldolgozóipar munkaerőkölt- ség-színvonala, melynek 2002. évi alakulásá- ról a szerzők 2005-ben ugyanezen folyóirat hasábjain már publikáltak egy tanulmányt, s melynek adatait most 2003-ra és 2004-re vo- natkozóan aktualizálták. Miközben a kínai fel- dolgozóipar kompenzációs költsége 2002 és 2004 között radikálisan nőtt, továbbra is lé- nyegesen alatta marad kereskedelmi partnerei- nek. A 2004. évi 0,67 dolláros egy órára jutó átlagos kompenzációs költség csak mintegy 3 százaléka volt az Egyesült Államok hasonló mutatójának. Az urbanizálódott területeken a kompenzációs költség lényegesen magasabb, mint a vidéken (1,19, illetve 0,45 dollár), és a vizsgált kétéves időszakban ez a különbség, ha kismértékben is, de tovább nőtt.
A szerzők a számadatok közreadása előtt kitérnek a bér és a kompenzációs költség kö- zötti különbség kérdésére, arra, hogy az utóbbi bővebb kategória, mely a béren felül tartalmazza az olyan további költségeket, mint a társadalombiztosítási, vagy a lakhatási hozzájárulás stb. A számítás az urbanizáló- dott területek feldolgozóiparára vonatkozik tulajdonforma szerinti bontásban. Az adatok forrása – azonosan a 2005-ben közreadott becslésnél használttal – az éves létszám és kereseti jelentés, melyet a nagyvárosi terüle- tekről a Munkaügyi és Szociális Minisztéri- um, a többiekről pedig a Mezőgazdasági Mi- nisztérium gyűjt be.
A ledolgozott munkaórák becsléséhez a 2002. évről készült számítás a munkaerő- felmérés (labor force survey – LFS) adatait használta fel úgy, hogy éves átlagot képzett az őszi és a tavaszi időszak adatainak felhaszná- lásával a nagyvárosi feldolgozóiparra vonatko- zóan. A 2003–2004. évi továbbvezetés – adat- hiány miatt – csak az őszi időszak trendjére alapozott. A kompenzációs költséghez a kere- seten kívül meg kellett adni az olyan, a mun-
