A HET a SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA

Teljes szövegt

(1)

a

s A H E T a

SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA

most

VIII., Népszinház-u. 22.

szám alatt van.

MALOMSZEGI ELEK PÁLNÉ

ci-.i.vi... f*

(2)

M Ü S C K A R Á C S O N Y I A J Á N D É K .

B B I • T a r t a l m a : Egy eredeti KODAK-GÉP s az összes a fényképezéshez

^ ^ ^ ^ B B • B ^ f a ^ B ^ P ^ ^ szükséges kellék ízléses f a d o b o z b a n f é m f o g a n t y u v a l . K a p h a t ó k nagy-

^ ^ ^ ^ ^ B - B • ^ ^ ság szerint 20 K-tól f e l j e b b eredeti iiijp- i

P

r g

h o n 9Q

• w t k . ^ B ^ ^ W t K ^ r B m • gyári á r b a n minden szaküzletben és

WlGlI, I. UldUoll Z 3 .

B i

Fogorvosi és fogtechnikai műterem

Budapest, IV.' ker., Károly-körut 26. sz., I. emelet.

F H f t A k

| ^ ^ ^ J l I V p a d l á s nélk.

Aranyfogkoronák, arany hidak és mindennemű kaucsuk-fogazatok, melyeket a szájból kivenni nem kell. A gyökerek eltávolitása fölös- leges. Tartós porczellán- és aranytömések. Foghúzás teljes érzés- telenítéssel, 10 évi jótállással. — Vidékiek 1 nap alatt kielégíttetnek,

megvárhatják. — Mérsékelt árak.

D r . E D E L M A N N J Ó Z S E F é s M Á R F A I

néhai dr. Neufeld D. f o g o r v o s volt t e c h n . assistense. (Lift.)

N É M E T Ü L

beszélni és levelezni leg- alaposabban megtanul- hat bárki német egye- temet végzett tanférfiu- nál, Izabella-utcza 35.,

földszint 1.

Dr. KELEMEN, tanár.

(HOETcCHANDON

a legfelsőbb

u d u ő í r

és

a z

arisztokrácia pezsgője

A l a k u l t

1743

V e z é r k é p v i s e l e t : W e i d m a r ) J -

Bécs III.

ggelizés előtt fél pohár

= SCHNIDTHAUER-féle = inálata valódi áldás gyomorbajosok-

és székszorulásban szenvedőknek.

Igmándi k e s e r ű v í z

az elrontott gyom rot 2-3 óra alatt tel lesen rendbe hozza

Kis üveg 40 fill Nagy üveg 60 fill

(3)

XX. évfolyam. 5Ö/10Ő1 szám.

ifíiitl E8' H1«DE*' VASíBIIÁP:

Ni Előfizetési feltételek: r

.. . I . -

"'Egész: évré ... .4 kor. 20.—L . - . , KA .. . Félévié ... >: IO.T-

•• (Negyedévre '... 4 ' *»., ^ 5.-T- , .r Egyes szám ára. 40 fillér... .

i .

r

P 0 L I T I K A I É S Í R O D A L M I S Z E M L E . . ' ' SZERKESZTI K I S S J Ó Z S E F .

Bzertesztíaég 'éa kMóhivatal:

B U D A P E S T , ' '

VIII.) Népszinház-utcza 22. sz.

Telefonszám': 61—38.

H i r d e t é s e k

f é l v é t e l e u g y a n o t t . B u d a p e s t , d e c z e m b e r h ó 1 2 .

E L Ő F I Z E T É S I F E L H Í V Á S

ííi 'HÍ;: ••

Krónika.

Lipót király.

" ] 1 HUSZONEGYEDIK'ÉVFOLYAM ARA.

..— decz. "10.

ír

\t "

Ii i .

M R G J E - L E N I K M I N . D E N V A S A R N A P

' . ? -.}] -: .: . ELŐFIZETÉSI Díj :; ..

" * : Í'EGÉÍSZ..ÉVRÉ... bÁ . . . F.'Ü. "20 KORONA/ "

e-.: > • '•. '.= = ; t v . . ' • ' ; >":.

FÉLEVRE- ... .;.', 10 KORONA. ..

J

V övő ( januárban munkásságánál^1. huszonegyedik.! jesz- ...tendejét kezdi meg A HÉT.. Jogos ; büszkeséggél és a-.

.. . vállalt munka egy része teljes/sikérenék konstatálásá- , -L—J Tval hivatkozunk árra,' hogy irodalmunknak uj korát;

a magyar olvasás'rénesszánszát.-A HÉT indította meg és . A HÉT;

csinálta meg. ;A mi lapunk volt kezdettőh fogva az, amely utat nyitott az - uj' hangoknak, uj irodalmi''iráhy.oicnak/.uj. tehet-', ségeknek 'és á "mi lápunk'volt az, amely'felkeltette a magyar' közönség ;olvasókedvét'az irodalmi magaslaton álló. alkotások iránt is.-r • , • .-- .:. y ; .- ; .",

Mi neveltük fel a. mai. publikumot és mi neveltük fel á mai irói generácziót: is' legnagyobb részében.; Álig van név, - igazán értékes név -a magyar irodalomban, , amely .< ne', A; HÉT hasábjairól , indult volna neki a megismertségnek, megbecsülés- nek, szeretetnek és sikernek.

.. . Husz esztendő munkája ez s mi /megelégedetten tekin- tünk vissza rá, mert érezzük és tudjuk,"hogy lapunk ma isaz á vezető erejű és döntő sulyu tényezője a magyar szépirodalom- nak, amely kezdettől fogva, volt.;.Ma.-is élén állunk a hala- dásnak, ma is a fiatalság erejével Vagyunk eltelve, bár ízlésünk kizárja hasábjainkról a hipermodefnség különféle jeligéi alatt felbukkanó hóbortokat, szigorú mértékünk kizár minden olyan zseniáliskodást, amely alapjában nem más, mint éretlenség.

Lapunkban ezután is lüktető harczias erőt,/ifjúságot, min- dennapos haladást talál az olvasó. Czikkeínket a mai magyar hírlapirodalom legkiválóbb,, legoriginálisabb. erői irják, novel- láink magas irodalmi színvonalon '/mutatják, be a meglévő irányzatok mindegyikét.• Színházi,' művészeti, irodalmi rovatunk szókimondása, . igazságos'1 Vólfcamellett -mint ' olvasmány is művészi formákat ád, két apróbb rovatunk pedig : a TOLL ÉS TŐR és az INNEN-ONNAN1 egészei?! speczialitásai; A HÉT-nek.

Régi erőnkre; és. mindig újnak maradt frisseségünkre, arra a husz éves, diádalmás munkára, amelyét .eddig végez- tünk, hivatkozunk most, amikor kérjük a fnágyár olvasóközön- séget, hogy szeretetének nagy erejével a jövőben is támogasson bennünket. qj. . i dr- , 1 • .: •

Budapest, ,1909. decz4mb(er havában. ' .

fi

KISS JÓZSEF,

A HÉT szerkesztője és kiadója.

A z ut a köztársasághoz a királyoknak nem a nya- kári keresztül, hanem valamivel feljebb vezet : a Bróca- rhézejükön át." A z - atlasz-csigolya; amilyet Guillotine doktorinak bárddá magasztositott bistourija' v á g el a koponyatőtől, a történelemnek eddig való tanúság- tétele szerint még mindig csak olyan vérmagokat ter- rinett,-amelyek csirázóképesék maradtak és tovább sar- jadzottak". I. Károlyria jött II. Károly, tizenhatodik Lajosra'-é—. igaz, hogy egy Napoleon közbevetésévél — a tizennyölczadik, azután X . K á r o l y / u t á n a meg Lajos Fülöp. Ellenben ha' a kit'ünő Broca, ez a jeles tudós és gyakorlati mestere is áz alagcső verésnek, higitja fel a róla elnevezett mező előbb szilárd konszisztencziáj át kávézaczczá, akkor már közéig a vég, nerri csupán áz indi- viduális vég, hanem a fajtának és-a hatalomnak a végé is;

Szinte nevetséges' nagyképüsködés 'volna jövendő- • lésnek -állitani ázt a dolgot, ámi : ökölleL is felérhető bizonyosság s ami mondatban, kifej ezvé igy szól :'• Bel- giiiiri legfeljebb tiz esztendő múlva köztársasággá válik.

N e m ' azért, • mert az ipara páratlanul virágzó "egész:

Európában, nem is azért, mért a jólét' angolerejü' öntudatot' -.adott a polgárainak,' : azért sem; mert a iíyéíve franczia volta -szinte ráösztökéli ( arra, . hogy kövesse arnagy nyelvrokon példáját, :de még azért sem, mért a Rajnának egyik éppen olyan nagyhátalmilag hasznavehetetlen rongya lévén, mint Hollaridia, S v á j c z avagy Luxémburg, nem kell sem németnek, "sem fran- cziának : hanerri azért, mert Lipót 'király befejezte 'a saját dinasztiája- történetét. '

-Lipót király a.Kongó-vidék egyik barátságos, hábár.

nem moszkitó nélkül való kikötőjéből elindult és meg- érkezett egy nem kevésbé nyájas és exotikus tarto- mányba :, Paraguayba'. Oda, ahol nem az adó a p r o - gresszív,,' hanem a bénulás, oda, ahol nem fészkelődik többé, 'az; ágy, .'oda, ahol olyan szent jövőbelátással Léar király és leányai laknak" s ahova az öreg patikus valóban a .falusi gyógyszerész félorvostudományával akarta elhelyezrii - Alving Oszvaldot .is. Lipót .belga;

királyon konstatálták - az orvosok, hogy -paralizis .'pro-, gress'ziva a .baja; h ö g y ' az agya lágyult m é g ; é s hogy- a betegsége' ijesztő-gyorsasággal halad előre. • ..

No, én sem bánnárii, ha rajtam is nyolczvan v a g y 'hány 'esztendős koromban konstatálnák az orvosok,

(4)

8 ÍS

hogy paralitikus - v a g y o k és hogy a betegségem olyan ijesztő gyorsasággal halad előre, mint a Londont Edin- burghgal összekötő Flying Scotch legfürgébb, kilencz- venkilornéteres gyorsvonata. Gondolom, te is kiegyez- nél, olvasóm, ebben a megoldásban a hipertrófiáddal, a szklerózisoddal, a gyomorrákoddal, v a g y ázzál a tüdőcsucshurutoddal, amelyet az olasz, szuverén helyes- írással, tizi-nek nevez. A nyolczvanas évek vidékén már nemcsak az öreg mosónék, hanem a királyok sem bánják, ha a derék Broca kiszakít egy-egy hajdan gon- dolatvirágot termett szakaszt az a g y u k mezejéből és jó, minden esőtől, még kénesőtől is mentes, csupán önönmagában posványosodó gombafölddé változtat át.

Kínlódik a föld mindig, amig virágot terem,' a v a g y gyümölcsöt szül, a boldogsága ott kezdődik el, ahol. a gomba térem. Mert nincsenek bolondgombák, csak okos eszkimók vannak, akik még' az agaricus muscarius levéből is le tudják szűrni maguknak még a jégmezők sivó havára is az önmagunk négyzetre-emelésének az arkánumát, a házbérhátralékfeledés és — hogy még rövidebb legyek —: fütőanyagfeleslegességmeggyőződés istenadta léthecseppjeit: a bóditékot.

A z eszkimótól pedig a kongónégerig a távolság nem nagyobb, csak egy lépés ezen a husvagdalék- gombóczon, amelyet Földnek neveznek, amely, ha az ember első ébredésétől máig számítjuk az összes halot- takat, a gránitszivétől kezdve föl egészen a televényig, csupa volt emberhúsból áll. Csak egy lépés; pas ' qü'un pas, de ez az egy lépés a nevetséges eszkimótól a föl- séges Lipót királyig visz el bennünket. A K o n g ó gyö- nyörű afrikai vidékére.

Ezen a vidéken az emberek is, meg a nők is egészén mezítelenül jártak mindaddig, amig a kultura rájuk nem talált. A m i g a spanyol és portugál rabszolgakeres- kedők Las Casas bíborosnak, ennek a nagy megbánó- nak és vezeklőnek az elhirtelenkedett tanácsa szerint nem kezdték meg a négerek elhurczolását Amerikába, addig mezítelenséget nem ismert a szerecsen, mert nem tudta, hogy öltözködni is lehet. Amikor rájuk talált a spanyol kultura, az első dolga az volt, hogy uszógatyát kényszeritett rá a férfiak mezítelen szárára, mert sze- mérmetlenség volna őket egész mezítelenül vinni át Amerikába. Amikor rájuk talált az angol, azt mondta :

»Kulturnéppé kell lennetek, mert' a kultura a szappan- - nál kezdődik és ha ti kultiválódtok, akkor az én windsori és liverpooli szappangyáraim üj fogyasztóterületet ta- "

lálnak«.

De sem uszógatyának, sem szappannak nem parí- rozott a néger, maradt ősi mezítelenségében, mignem azután végezetül és végzetül rá nem talált a belga is.

Es Lipót szemérmesebb lett a spanyolnál is, sőt sze- mérmetességben példát akart mutatni az angolnak is.

A néger asszonyoknak nemcsak a vállukat, nemcsak a , b o k á j u k a t nem volt szabad többé azon nyersen muto- gatni, hanem még a fülüket is — az is asszonyi hus — ' el kellett fedni a hajuk szálaival. U g y , mint ahogy ama nagy- belga kulturmunkás, Cléo de Mérode a gya- korlatban is példát adott nekik.

Szemérmetességben példát. m u t a t o t t . Lipót király még az angolnak is abban, hogy nem szappant a j á n - ' lott a négernek, h a n e m ' — izzadságot, követelt tőle.

Mert a szappannal való mosakodás, különösen a néger- nél, bizonyos levetkőzésfélét, a bőrnek bizonyos még jobb megmutogathat óságát jelenti. Ellenben az izzad- ság, az fedőanyag és hogy ez a természetadta bőr- .burkolat még sürübb legyen, Lipót király azt követelte

•meg a négereitől, hogy — gummit izzadjanak. A kau- csukfa levét.

E s tudjátok-e, hogy mi a gummi ma ? A hajdan inkább vidéki eltréfálkozásra, mint diákrajzlap még jobb bepiszkolására használt gummi má csaknem egyenlőrangu segítőtársa annak az óriási embermun- kának, ami most történik velünk, az elektromossággal es a benzinnel. Gummi nélkül lehetetlen volna az auto- mobil, nélküle meg' sem születhetett volna a repülőgép fullajtárja, a biczikli, asztrológ-ábránd volna a repülő- gép és még csak az oly méltatlanul feledésbe ment aranyér sem lett volna kénytelen helyet adni a sokat

"ülő ember bélpangásának.

Nem mondom, hogy Lipót király a K o n g ó gummi- termésének az összes produktumait a saját maga szá- mára foglalta le. E k k o r a nagyságot még-nála sem sza- bad feltételezni. De az bizonyos, hogy ő. ismerte fel

• először, hogy ma már nem Eldoradót kell keresni, (mint spanyol és portugál kalandorok, hanem Elgum-

„miadót. É s a nagysága ott van, hogy ezt fel is fedezte a Kongó-államban, amelynek a gümmisZüretéből a 'lapok hire szerint a családja számára hatvan-hetven!

milliót tudott csak összeszűrni, de Vaughan bárónőnek

•jés a többi néma csendeknek módjukban lesz a legna- g y o b b . obeliszkeket állítani fel Lipót király emlékére.

Mert Lipót királynak, nemsokára már emléket kell ' állítani. A paralizis nem tréfál s Belgiumban nem-

sokára otthon lesz két régen hiányaérzett vendég : . Lipót király és a köztársaság. A z egyik hazamegy a-,

föld alá, a másik hazatér a föld alól is;

Paganel.

Pleiii air.

Zuhogva ömlik alá a fény, Gyémánt sziporkát szór a fövény S én nyitott szemmel a napba nézek!

A szemem állja. Szivembe' bent, Vakítóbb tűzék forrása reng, Az a nap izzóbb, „mi :ott benn éget!

Te tfizkoronás arany-király!

Sugárkincseddel nehogy megállj, Mig'minden bimbó virággá nem Jett:

Mert, ha az én szivemből kicsap A bíborcsóvás lángtlyilu. nap : A tar-galyon is koszorúk'lengnek 11

Jörgné Draskóczy Ilma.

(5)

A puszta gyászol.

. Irta : KABOS ÉDE. ? T á v i r a t szólított a pusztánkra. J ö j j e k azonnal,

Halmos Piroska az este hirtelen meghalt.

• Mintha kalapácsok v á g ó d t a k volna a táviratból ' agyamra. Halmos Piroska meghalt ! E z az alig husz

esztendős, kaczagó, az élet forró szerelmétől kicsattanó, édes asszonyka, aki csak félesztendeje ment férjhez s aki heteUkint legalább egy bolondos levéllel a távolból is elkaczérkodott velem, ez az örök gyermek, akinek minden borzas hajaszála az életbe s az élet g y ö n y ö r ű édességeibe látszott kapaszkodni, aki még utolsó leve- lében. is azzal pajkoskodott, h o g y i m á d j a az ő medve- urát, de én v a g y o k az ő pesti uracskája, s j a j nekem, ha valami idegen szeretkezésen k a p : ez a tiszta, édes, aranyos gyermek hirtelen meghalt s én már csak a ravatalát fogom l á t h a t n i ! Olyan fejjel jártam, mint aki erdei pázsiton ébred s h a n g y á k lepték el a fejét, a n y a k á t az egész testét.

A vonaton m é g mindig csak elevennek, kaczagö- nak t u d t a m elképzelni. K é t esztendeig v o l t az egész kis társaságunk szerelme, akiért valamennyien bolon- dultunk. ö t fiatal ember, aki a n a g y fővárosban minden reggel szétfut kenyér után, de este pontosan találkozik abban a kis lakásban, amelynek minden kopott bútor- darabja illatos volt Halmos Piroska gyönyörű fiatalságá- tól. A k á r m e l y i k ü n k boldog lett volna, ha Halmos Piroska feleségül jön hozzá, de ő ennivaló kedvességgel s z o k t a mondani, h o g y gyerekek v a g y u n k hozzá képest, hiszen eljegyzett m á t k á j a a medvének, ahogyan mi ne- v e z t ü k el Kerekes Gergelyt, a mi kis társaságunk leg- okosabb, legidősebb t a g j á t , azt a harminczöt esztendős vegyészt, aki u g y nevelte fel magának Halmos Piroskát kicsi kora óta s aki csak azért v á r t olyan sokáig az eskü- vőre, mert - előbb az utolsó leánytestvérét, is férjhez akarta adni. A k á r k i más lett volna a m á t k a , valahogy csak elütjük a kezéről, de Kerekes Gergely volt a mi fejedelmünk, áz urunk, a komolyságunk. Kerekes Ger- gely szent volt s magunk v i g y á z t u n k legjobban az ő kis menyasszonyára. Félesztendővel ezélőtt megvolt aztán a lagzi, Halmos Piroska, mint a mesebeli kaczagó király- leány, ráült a m e d v e hátára, m i u g y néztünk utána, mintha visszamenne a mesébe s most — most ravatalon fekszik. . A z t hittem, a v o n a t kerekei az a g y a m b a n kattognak, dübörögnek.

A puszta feltételes megállóhely volt s a vonat éppen csak annyi időre állott meg, h o g y leugorhattam. Állomás- épület ott nincsen, de fölösleges is volna, mert száz lépésnyire láthatók az uradalmi házak s én a kopasz, őszi fákon tul láttam a gyászoló pusztát, a vöröstéglás kis mezőgazdasági szeszgyárat, melyet a halál meg- állított, az irodákat, melyeknek tágra n y i t o t t ablakai, mint a kisirt szemek, dülledtek a messzeségbe, a kétség- beesetten ődöngő embereket, akik valamennyieri ott keringtek egy magas, földszintes ház előtt, mintha a halott Halmos Piroska testőrsége volnának.

Á t v á g t a m az ősi fasoron. A szennyesbarna levél- szőnyeg, melyben a lehullott falevelek zizegtek, u g y

~ mozgott és hullámzott, mintha millió és millió bogár czipelné a hátán. S az alig észrevehetően mozgó avar- szörnyeteg n y ö g ö t t és ropogott a lábaim alatt. Már l á t t a m ismerősöket, de csodálatosképpen egyik sem sietett elém. De nem is kellett nekem vezető, m a g a m is oda találtam a- szomorú szobába, ahol Halmos Piroska r a v a t a l a állott. Boldogtalan édes gyermek, — az ősz minden v i r á g á v a l beszórva, égő v i a s z g y e r t y á k között ott feküdt s a b b a n a csöpp szobában, melynek levegő-

jében a hervadó virágok illata összeházasodott á forró viasz szagával, a szegény gyermek egy m e g f a g y o t t segélykiáltásnak tetszett. Borzas szőke h a j a mintha minden szálával most is az életbe akart volna még

kapaszkodni. . 1

Kerekes Gergely egy széken görnyedt a r a v a t a l mellett. Mikor észrevett, csak összecsapta kezét a feje fölött : . '

— K i t u d j a ezt elhinni?

S abban a pillanatban, mintha megtört volna valami csúf varázs, kórusban megindult a suttogás.

A z uradalom hivatalnokai, férfiak, asszonyok feleltek a kétségbeesett férj kérdésére. Hihetetlen. T e g n a p még kaczagott, élt, ragyogott, bearanyozta k e d v é v e l a .-pusztát s estére egy görcsöt kap, a szivéhez k a p s már halott. Ilyen fiatal teremtés és két perez v é g z e t t vele.

• H a egy bűvész eleven galambot szorongat a kezében s. a másik pillanatban a galamb helyén egy élettelen rongyot m u t o g a t : az ember- azt- mondja, h o g y bűvészet, ügyesség, különös. Azért az az eltűnt galamb v a n és piheg valahol. D e hol v a n Kerekesné ? H o l v a n ez a leg- édesebb galamb ? Micsoda bűvész t u d t a igy eltüntetni ?

Kerekes Gergely csak ismételte rekedten :

— K i t u d j a ezt elhinni ?

A z a szép, ijedt halott mégis elhitte.. A h e r v a d ó . virágok beillatozták, az égő v i a s z g y e r t y á k rávilágítottak s Halmos Piroska fehér volt, mint legelső szerelmi álma.

Kerekes Gergely beakaszkodott a k a r o m b a s kive- zetett a szabadba? ' -

— Nézd, az egész puszta gyászol.

Valóban olyan volt a puszta, mintha Halmos Piroskát gyászolná. A gépek álltak, az irodák üresek . voltak, a fák kopaszok s fenn a levegőben fájdalmas bucsuzással húztak a darvak. A n n a k a halottnak arcza, melyből kiszökött az élet, az egész pusztában is tükröző- dött, melyből kihalt az ő kaczagása. S az emberek is gyászoltak. A z irodaépület n y i t o t t ablakai alatt egy fiatal ember járt fel s alá, -kalap nélkül, gallér nélkül, feltűrt kabátgallérral, m a g a az eleven kétségbeesés.

T u l az épületeken, a v o n a t felé vezető fasorban megint egy férfi-alak látszott, aki mellére horgasztott fejjel, g y ű r ö t t ruhában, mindenről megfeledkezve járta az avart. A kis mezőgazdasági szeszgyár bejárójánál egy harmadik fiatal ember guggolt s ahogyan előrehajolt, u g y rémlett, mintha minden pillanatban térdre akarna roskadni.

Kerekes torkából görcsösen, vonagolva szakadtak fel a szavak :

— Nézd, nézd- ezeket a szegény fiukat ! K i j ü k volt nekik Piroska ? Alig félesztendeje ismerték, de u g y siratják, mintha a legédesebb testvérük lett volna.

N a g y o t sóhajtott.

— E s az is volt. Mindenkinek legédesebb testvére volt. U g y jöttek hozzánk, mintha hazajönnének. E z e k a szegény magányos fiuk elfonnyadtak volna itt a pusztán, de Piroska a n y j u k volt, testvérük volt. Oh, h o g y tudott szeretni mindenkit !

Megint k a r o m b a akaszkodott s megindult velem az irodaépület felé. Megszólította azt a fiatal embert, aki kalap nélkül, feltűrt kabátgallérral ődöngött az ablakok alatt..

— Mért nem pihensz le egy kicsit ? A z iroda- vezetőnk — m u t a t t a be nekem — azóta le nem tette a fejét. — A z t á n megint h o z z á f o r d u l t : — Tönkreteszed magad, máris olyan v a g y , mintha ötven évet öregedtél volna.

A z irodavezető az első hangnál m e g r i a d t s olyan ijedten nézett Kerekesre, mintha r a j t a k a p t á k volna

(6)

.820

^valamin. A z u t á n is,csak dadogott, az arczát elfordította s mindenképpen u g y viselkedett, mint aki, egyedül akar maradni bánatával. Kerekes aztán t o v á b b v i t t engem, előbb a fasorba,, ahol az uradalom intézőjét, aztán a g y á r elé, ahol a gyárvezetőt m u t a t t a be nekem.

E z e k e t is megkorholta szelíden, bánatosan, hogy tönkre- teszik magukat, s - a k a r a t l a n u l is feltűnt nekem, hogy Kerekes hangjára" ezek is olyan riadtan dadogtak, mint az imént az irodavezető." E z e k az emberek m i n d külön akartak gyászolni s föllélegzettek, mikor a nyug- hatatlan Kerekes t o v á b b sétált velem. ,-

E s t i g járkáltam özvegyül maradt szegény barátom- mal s r a j t a voltam, h o g y lelkét kissé kiegyenesítsem.

A z édes anyjáról, a nővéreiről, az ő szép kötelességeiről beszéltem,. s a "medve halkan," bólongatva- morgott.

Mikor azonban az éjszaka leborult a-pusztárá, Kerekes gyöngéden betuszkolt egy szobába, h o g y pihenjek le,, ő m a g a ezt az utolsó éjszakát még ott a k a r j a tölteni Piroskával. . • . . ' ,

N e m volt lelkem, hogy elszakítsam halottja mellől.

E z az .öregedő, okos, jó fiu olyan sokáig készült a boldog- ságra s olyan rövid ideig " élvézte, - h o g y ezt az utolsó éjszakát csakugyan nem lehetett-tőle ellopni. Szobámba tértem tehát s világot ! se g y ú j t o t t a m , : csak u g y az a b l a k h o z ' ültem és bámultam k i a .puszta mélységes homályába. Mintha a" világ is meghalt .volna : a puszta némán, lélegzetvétel nélkül, feküdt az éjszaka ravatalán s a csillagok égő szemekkel sirtak fölötte, mint a z o k . a .viaszgyertyák Piroska fölött; Állott a gyár, aludtak a

k u t y á k , pihenni tértek az emberek : félelmesen halálos csönd ült a pusztára. A magam" lélegzését, u g y . hallot- tam, mintha vonat robogása volna.

N e m akartam lefeküdni. S ' a k k o r egyszerre u g y rémlett, hogy halk léptek ropognak-az ablakom alatt.

A z t hittem, Kerekes- jön ki a halottja mellől, mert a ravatal ott állott a szomszédos szobában. N e m akartam elárulni, hogy ébren v a g y o k s leheletemet visszafojtva ültem az ablakban. A léptek azonnal elhaltak s valaki- nek halk, görcsös zokogása hallatszott.

A nyitott ablakból világosan hallottam elfojtott

szavait : ,

— P i r o s k a . ! . vége, vége a mi szép titkunknak.!

A te hü szeretőd most búcsúzik tőled titokban . . . A z o n v e t t e m m a g a m észre,' hogy az a j k a m b a haraptam. Mintha valaki orvul," hátulról főbe kólintott volna. Egyszerre szikrák tánczbltak égő szemeim előtt s már ki akartam hajolni az ablakon, mikor u j a b b léptek ropogását hallottam. Némi távolságban az ablaktól, h o g y még a sötétben se láthassanak, kiegyenesedtem s u g y figyeltem az éjszakába. A sötéthez szokott szemeim jól látták, hogy valaki' közeledik s u g y a n a k k o r az a másik, aki előbb jött, nesztelenül suhan el a ravatalos szoba ablaka alól. Olyan érzésem volt, mintha csalán- nal csiklándoznák a meztelen testemet. E g y v é k o n y , magas árnyék vonult el előttem, csöndesen, v i g y á z v a s aztán u g y tetszett, hogy a z - a z árnyék összeomlik az ablak alatt. V a l a k i letérdelt a földre. S most megint halk, tört szavak hatoltak el hozzám :

— Senkisem t u d j a . - . , hát -itt h a g y t á l ? V ö l t lelked "engem itt hagyni ? S most, amikor utoljára volna, még csak meg sem csókolhatom a te" szép, édes ajkaidat, ó P i r o s k a , ' Piroska . . .

Illetlen kaczagás csendült a lelkem mélyén.. H a ez az éjszaka nem játszik, velem, akkor itt többen marad- tak özvegyül, .semmint gondoltam. V a l a h o g y a n ugy rémlett, hogy látom Piroskát a ravatalon és elpirul.

Oh, 'oh, hiszen Halmos Piroska többje is volt talán ezeknek a- pusztai gyászolóknak; mint testvérük ! iDe inkább akartam azt hinni, hogy megzaklatott szerve-

zetem s ez a félelmesen néma éjszaka játszik velem.

Halmos Piroska virágzott volna igy k i ezen a pusztán egy félesztendő alatt ? "A mi társaságunk édes király- n ő j e ? É s most ravatala--mellett örök boldogságát siratja az okos, a jó, az önfeláldozó Kerekes.Gergely.

<• ' - :-Kelet: felől, v i l á g o s: színek folytak- az éjszakába.

E g y kicsit -boszankodtam,'; egy. kicsit m á r m u l a t t a m is"az eseten s- a végin azt gondoltam, h o g y . r á m volta- képpén nem ;is- tartozik a. dolog. Nincs az embernek

•zsebkendője-minden v a k férj számára.'

A hajnali szürkületben kinéztem , az ablakon' h arra gondoltam, hogy holnáp ugy se leszek m á r itten, s akármilyen volt szegény Hálrhos Piroska, áz bizonyos, hogy most m á r semmilyen sem. Meghalt, és talán t ö b b virág nő m a j d a sirján, ha többen öntözik a kőnyeiíc- kel. Talán azok az okosabb asszonyok, akik sok'' férfi- szivbe i r t á k - b e az emléküket; N e k e m • mindenesetrfe n a g y o n mindegy l e h e t a Halmos . Piroska özvegyeinek száma. E g y g y e l t ö b b v a g y kevesebb . . . ;

S most megláttam messziről á pusztát,.~Áz iroda- vezető kalap nélkül? feltűrt kabátgallérrar most is egyedül ődöngött az irodaépületnél, a fasorban még- h a j o l v a járt az intéző s'"a gyár. bejárója 'élőtt ott gug- golt a gyárvezető. U g y ; rémlett, • hogy 'mindahárom közelében is akart lenni Piroskának, d e , b e ' m é g se mert hozzá menni. E g y m á s t is " kerülte a három gyászoló ember. Csak egyszer-masszor révedt, él a tekintetük á ravatalós szoba felé. Még'csak szürkült, de én már. vilá- gosan "láttam. .

Reggelre-megmozdult az egész uradalom. Férfiak, asszonyok a ravatalhoz özönlöttek. Halmos Piroska ott feküdt, fehéren, ijedt arczczal, egy m e g f a g y o t t segélykiáltás. A virágok, 'melyekkel beszórták, her-

"Vadva ontották illatukat, a forró v i a s z g y e r t y á k tele- esepegtették a halov'ánykék halotti teritőt, melyen most már a szép hálott menyasszonyi koszorúja is. ott hevert.

A férj megkereste éjszaka s T á t e t t e az q szép; elköltö- zött angyalának ravatalára. ' ! . ' . ; ,

Kerekes Gergely megtörten fuldokolt ".

— O l y a n ' f i a t á l v o l t ! Még. alig élvezett valamit a világból. . .

S az ajtóban,, távol a ravataltól,°megvonaglott a teste az intézőnek, az irodavezetőnek • és a .gyárvezető- nek. Olyan 'fiatal volt szegény Halmos Piroska s még

alig élvezett v a l a m i t - a világból . . . ' ~

Toll és tőr.

— decz. 10.

Az IRODALOM K Ö P E N I C K I K A P I T Á N Y A . F g y fővárosi olvasónktól a következő levelet kap- tuk : Tisztelt szerkesztő ur, körülbelül, három hete, hogy A Hét egy • szatirikus czikkecskében azokkal az irodalmi vacsorákkal -foglalkozott, melyeket Ruszti Ruszt József ur ő méltósága rendezni .szokott egyes irodalmi kitűnőségek tiszteletére. A rendezés

agyafúrtságában nem egy lipótvárosi nagykereskedő, de egy dob-utczai szatócs spekulatív szellemét láttam meg- . nyilatkozni.. De .ördög- vigye a rendezést! Ezerte" lényege- sebb, hogy a fővárosban csakugyan akadnák-e olyan iro- dalmi és közéleti tekintélyek, akik egy jó vacsorát csak ugy tudnak megemészteni, ha azt Ruszti Ruszt József szellemével fűszerezik. Őszintén bevallom, nem hittem se ilyen vacsorákban, se ilyen tekintélyekben, de legkevésbé hittem a Ruszti. Ruszt fűszerező szellemében. Ma aztán ..meggyőződtem egy előkelq fővárosi napilapból, hogy. A Hgt

(7)

.821

mégis igazat irt. Ennek a napilapnak egyik czikkében meg- találtam az irodalmi -vacsorákat, megtaláltam az irodalmi és politikai tekintélyeket; M'ehiábá kerestem a ruszti szelle- met. Ruszt ezen a vacsorán is csak a borával tünt fel, de nem a szellemével. S ahogy a hirlapi tudósitás végére értem, azt kérdeztem magamtól, %hetséges-e? hogy valaki csak a szakácsnéja ügyességével akarjon karriért csinálni, mint

r'f''ahogyan azt. Ruszti Ruszt József szeretné megcselekedni.

'És''élgond'ólkóztam azdny liogy' miféle nobilitás áz, amely V a c s o r a í k a m a t j á u l a "főrendiházi ; tagságot szeretné

^7b'ezsébelm:uMért>íerrőra főrendiházi'tagságról vanj itt szó js n'érmaz-irodalomról,' bárha; szatócsfogásnakcaz sem lenne

,u,tolsó, hogy Ruszti Ruszt József az irodalmároskQcjás örve .alatt egy vacsgráért akarna magyarul, megfenulniqfeákosi 'Jenőtől, Beöthy- r-Zsolttóí,1' Eötvös Károlytól"' és K o z m a

'An'dörtóh De bárüjiryénr-ezelbkat rejtegessenek ezék' á -vacsorák/, méltósága" á koriyhaszáhilát ..neqir- a..'pénztárosával,''^(ie ,á-j4nagy.ar>-„ irodalommal fogja

kifizettetni,. Mert glőbb-ufóbb.megkapjuk..ahivatalos -hirt:

'...'!. az irodalom térén , szerZétt.. érdemn^é,. elismeréséül.

;És akkor nagjf'lesz a'kaczagás sz<§lgs .e hazában;'ahol min- 'dénki ' t u d j a ,ficsak"'á- Vácsöfázók 'nem^-hogy' a"méltóságos -esztéta bizony .csaks'köpenieki'ikapitányavvolt áz"''iroda-'' Jómnak, A .. im ' v.>' r r c o k : .' . • • -. ;

mi t-Z j.: í :-'

VÍCCZ' VAGY FÖRRéDALÖM ? Még'nem tudj ált, Hogy Budapest, yárosatyái vicczelődnek-e; 'vagy*

forradalmároskpdiia-k; Mert. • yiccznek; és /forrada- lomnak egyaránt kitűnő az, az ötlet,.-mely a-buda- pesti városatyák kerületközi értekezletén született.

Tessék csak idefigyelni : Mindig azt hittük!" hogy a népnevelés a papok és tanítók dolga s határozott meggyőződésünk-íét-t, 'hogy az iskola meg 'sem állhat-pap! és tanitó• nél-külícHaS',papot

vagy tanítót látni akartunk, csak' az iskolában kérestük-„,őket.

Ez volt az egyetlen helyük, otthonuk.. De mi történt a kerület- közi értekezleten?. Ott elhatározták, .hogy papot . és .tanitót ezután nem' eresztenek' bé á ' közoktatásügyi bizottságba.

Akárki bejuthat oda, csak-páp meg tanitó.nem, mert éppen

•csak azoktól féltik a közoktatást. Ugy-e;. hogy ez v'i'ccznék. is jó, meg forradalomnak is. Mert tovább'szőve az 'értekezlet gondolatát, oda jutunk, hogy az iskolába is mindenkit be- ereszthetünk, csak papot meg tanitó.t nem, mert a népnévelős- nek mindenki használhat, csak a hivatásos népnevelők nem.

A papot-és tanitót tehát ezután mindenütt kereshetjük, .csak éppen ott nem, ahol hivatásuknál fogva lenniök kellene. Hogy mi lesz velük, ha- nem ' taníthatnak. •? Nem féltjük őket, de az iskolákat ,se. , . - • .

tiprás, szekrénybe, bújtatás, kurizálás _a. csinosabb női fog- l y o k n a k , és megvan az átKélyéitétés?.Mert válóbán", "itt Büda- .'pésten szükség van a z l l y é n friss; üde gavallérokra. Csak~kopr

"jánák,'szűrküljénéií vidéken a szorgos,' hűséges) páiágráfüs- . 'molyok; "de az olyan vidám legényért, mintAVincklér feestér,"

mégis csak kár lenne," ha, Szabadkán ''penészesednek!.. Fel tehát* Pestre ;• fel, fel p és néhány kisjűstizmordöii ját' meg

"feljebb";" még feljebb, a táblához, á'Curiához, áz elnöki székbe, v a g y akár a miniszteri bársonyba, mindegy'; végre Th'emisz se olyan vak, hogy ne tudná, voltaképpen, miért 'is. huny 'szemet. - • ' • • ' " . ! • ' . . .

• HOL' .VAN GG)RKIJ ? Tudók egy nagyszerű, izgató és aktuális^ yexir-képőt! Megmondom, mi van rajta : egymásba ,fonódó - • fák és bokrok ; sínekkel kirakott -utak, ' amikén ' gyorsvonatok czikáznák ide-öda ; szenzácziór'á éhes ' riporterek ; ípáTyáüdvarok, targonczások és bérkocsik ; a háttérben hangos reklám-dobosok, az egyik sarokban egy boldog könyvkiadó, -aki 'elégedetten tűzpirosra dörzsöli á kézét,' az egész kép-

komplexűmnak rövid" cziriie pedig ez- : »Hol ván Gorkij ?«

, Ugy van. Hol van Gorkij-? Gorkij,-a- fényes, a nagyszerű, á halhatatlan/akiről öt nápöri bélül csak-a követkfcző a-proposk- -bóEhállh'átturik :-'szeretőt csereit-'és megnősült,'- tiszta feleséget

váltott, a régi kedvesét pedig jó -áron eladta ; ugyanakkor áz orosz szöcziálista párt megfosztotta az-elvtársi czimtől' és jelleg- emtől,mire Gorkij •'elutazott "Bukarestbe, de mialatt- a román

• királyné tisztelgését fogádtá! 'azalatt Szófiában járt,- atíol egy

••ujságiró:-megintervju'ólta',"'de kiderült, "högy az á szófiai-'egy

"ál-Gorkijt fogott,' 'mert'az: igazi éppen akkor Brassóban járt, .- Vagyis • helyesebben1, csák" egyik iába volt 'a- szászoknál; egy

miiláb, mert a két igazi ugyanakkor Bécsben, á Rár'tnér- strassét rótta. És mialatt Carmen Sylvá. még: mindig Buka- ' '-"íéstbett hódolt Me'k-i, kitudódótt, hogy'mégse áz á Gorkij volt

:'Sz"-igázi;:-háném-' a brass'ófi aki éppen akkor'1 Szófiában--Volt,

•de' •esak*TÍá"fs'z'őlág,' m'e'rt' Valójában' a prágai' Hradzsin'csodái

• liörül -barangolt. " Pőá'ga?í-Becs,- Brassó, Szófia, Bukarest :egy- ' idéjulegdfujta' kórusbán, itt Vafi Görk'ij, á:tiíágyj'«á«dieső;űés -ug.yWákkórTaniikór.a-kórus tartott, egy'olasz-újságíró szerint az Éjjeli menedékh'eiy-f'-szerzőj'e capri-i. villájának erkélyéről gyönyörködött az olaszországi-égnek selymében, bársonyában.

Öt-hat formában szaladgál éz idő ^szerint" Górki] a '• világban és bizonyára irigykedve gondol Ahasvérra, aki ha már örök bolygásra volt kárhoztatva, legalább nem kellett hat részre

"Oszolva "csatangolnia éSzákön"és"délen; "keleten' fetóíyugaton egyidejűleg. Hanem a kiadó vígan dörzsöli a kezét, mi pedig keressük meg az. önreklámnak ezen a , v-exitképén : Hol van Gorkij? .tó..tótótó etó- • -i" -' - . - U j ' -

S i c ITUR-.'. . Winckler István - mester, a. szerencsés .kezű szabadkai -ügyész, akinek Jánossy hasztalan énekelgette daczosan, ! hogy

»olyan- nincs a sifonérba«, mert ő mégmutatta, hogy olyan igen is van a sifonérba, — tehát Winckler István mester, elcsapatván az ügyészségtől, fel- kerül most ide a fővárosba bírónak. B ü n t e t é s b ő l ; - ' — tetszik érteni? Ami egész sereg vidéki.biró álmainak:álma, ámiért hiába dolgozik, kérvényezik és mozgat meg minden protek- cziót: hogy áttegyék ide Budapestre, azt Winckler ur játszva elérte,'csak éppen hogy vétenie kellett kicsinyég á perrend- tartás ellen. Hát nem nagyszerű ez ? Nem tanulságos ?• A k i hűen, pontosan, jól dolgozik, élete fogytáig ott rostokolhat a vidéki hivatalában, ellenben mihelyt valaki irossz íát.tesz.a .tűzre, feléje fordul a magyar 'Themisz legfőbb -papjának

szeme, észreveszi, és felhozza ide,.a bürokrata vágyak Mekká- jába," Budapestre. Aminek tanulságéit valószínűleg nemcsak mi szürjük le, hanem az országban egész" sereg ügyész, vidéki -biró, .és Czután- tudni fogja valamennyi, mit tegyen, ha !a .fővárosba kivánjá.áthelyeztetnLmagát. E g y (kis. parágrafus-

NEMZETI SZALON A PIKTORKÁVÉHÁZBAN.

Első t piktor : Na Simi; mit "küldtél, a .'Szalonba ? Második .piktor ': Tájképet/ Hát .t'e ? .: ':

Első : Tájképet. •

Második : Tájképet •? •• - ; •• .-.'.' Első: Tájképet..- . • ,., » Második : Miféle tájképet ? . . . ...

Első: Tudód azt,"amelyiket sokáig nem) találtam meg.

De aztán megtaláltam. '

Második : Amit sokáig nem találtál meg ? Ha' jól csaló- dom, öregem, az nem tájkép' voltó hahenf .-portré.

Első: Volt, volt. .Most'tájkép, f." ! • •' -• •' Második : Tájkép ? .:... tó :..- ; - : Első : Táikép.

Második .'--Mért; tájkép - > : -, .. .'.'

El$ő.j • Emlékszel,.. hogy a portré eredetije nem akarta átvenni, mert a portrén épp harmin.cz évvel, látszott idősebb- nek, mint amennyi' ő maga, "és nem akarta elfogadni azt az éryé'mef, hogy'sebaj, majd harmincz év múlva jó. lesz. Otthagyta

(8)

m

és én a szemetes ládába dobtam. Onnan az auszguszba került, a cseléd azt hivén, hogy'kompót, a spájzban helyezte el. Sokáig kerestem, amig végül megtaláltam. S akkor megdöbbenve vettem észre, hogy falusi templomot ábrázol szilvafákkal.

Tudod? a szemetesládában érte öt a metamorfózis. Most a Szalonban van. Ára 3000 korona.

Második : Biztos, hogy megveszi egy műértő. Az enyém azonban eredeti tájkép.

Első : Tájkép ? Második : Tájkép.

Első : Milyen tájkép ?

Második : Egy nagy sárga paczni, három tuspont, aztán sok-sok zöld és hallod a fürjet, amint pitypalattyoh '

Első: Szóval van-levegője.

Második : De milyen levegője. Az ég közepén van egy lyuk, ozon jön be a levegő. Ára 4500 korona.

Első : És Döbrentei Spitzer mit küldött be ?

Második : A szép Rcjzné portréját. Nagyon hasonlit.

Első : Kihez ?

Második : Te most azt fogod hinni, Döbrenteihez hasonlit, vagy azt fogod hinni, Blériothoz hasonlit, vagy azt fogod hinni, Janekhez hasonlit! Tévedsz.

Első': Csak nem a szép Rajznéhoz hasonlit?

Második r Tudtam, hogy azt fogod hinni. Nem ! Nem a szép Rajznéhoz hasonlit.

Első : Hát kihez ?

Második : A Tattersallhoz. De levegő van benne. Magán- tulajdon. A Pribék képe is nagyon érdekes. Fésülködő nő.

A nőből nem látszik semmi, mert egy függöny eltakarja, ellen- ben a - fésű zseniális. A fésüfogak aranynyal vannak plom- birozva, maga a fésű hasonlit Tokeramóhoz, a Taifun hőséhez.

Megvették 2000 koronáért.

Első : És még mi van ?

Második : Gersler elküldte egész kollekczióját. A felére' ráirta portré, a'másik feléré tájkép. Forditva kellett volna' irni, de akkor senki sem nézte volna meg. Igy zseniális: Merrcz az összes rongyos harisnyáit küldte be, ajtárlaton mint pleinair- képek szerepelnek. Taposs Pali egy kitöltött váltóblankettá- val szerepel ; a kép alá ez van irya : >>A feleségem és két gyer- mekemé Csendélet. Sok levegő van benne . ...

Első : Kép van a tárlaton ? Második : Kép ? Az nincs.

Mailre Jacques. .

A régi hónapos szoba.

Ó mit csinálhat ma az esti csendben Az ódon bánatos kopott szoba, Hol Makart csókra virult szürkületben S magányban szállt el óráim soka ?

Talán utódom számlálgatja őket S unottan jár a vedlett szőnyegen • Tán versek ütemére tünt időket

Idéz ma fel a rokon idegen ?

Vagy ó öreg és bús szobám, ki tudja Valaki benned életét megunta

Mint egykor én és indul már szegény?

Vagy surranó örömre víg legény Egy hérvatag lányt ölel át s a csendben Makart csokra megcsörren ijedten ?

Juhász Gyula.

Krónika II.

Az üldözött örökös.

— decz. 10.

E b b e n az országban, ahol mindenki- k ö n n y e n szeret élni, t a l á n semmi sem oly n a g y bün, m i n t . k ö n n y e n p é n z h e z jutni. L o s o n c z o n esztendők előtt m e g h a l t e g y milliomos és az örökösét m é g m a is üldözik az ü g y v é d i f u r f a n g minden elképzelhető eszközével. A z üldözést polgári p ö r ö k k e l k e z d t é k s m i u t á n h a r e z u k vereséggel v é g z ő d ö t t , a b ü n t e t ő p a r a g r a f u s o k d u m - d u m - á g y u i t v o n u l t a t t á k fel dr. W o h í A l a d á r ellen. S a z ó t a k í m é l e t - lenül, a genfi k o n v e n c z i ó teljes figyelmen k i v ü l h a g y á s á - v a l folyik a harcz. H o l b e s z ü n t e t i k , hol m e g ú j r a k e z d i k . V á d i n d i t v á n y és b ü n ü g y i zárlat e g y m á s t v á l t o g a t j á k . Ma b e s z ü n t e t i k a v i z s g á l a t o t s elrendelik a b ü n ü g y i zárlatot. H o l n a p f e l o l d j á k a zárlatot, de ú j r a m e g i n d í t - j á k a v i z s g á l a t o t . Csoportosan f e l v o n u l n a k az Írás- s z a k é r t ő k , u t á n u k az ü g y v é d e k . M a j d j ö n n e k u j s z a k - értők és m é g u j a b b ü g y v é d e k . A z ü g y v é d c z á f o l j a a szakértőt, a s z a k é r t ő az ü g y v é d e t s v é g ü l a s z a k é r t ő m e g e z á f o l j a ö n m a g á t . R e n d ü l e t l e n ü l csak . az á l l a m - h a t a l o m ?képviselője áll. Mindenki kidől, csak a k i r á l y i ü g y é s z t a r t j a m a g á t . Mindenki m o s o l y o g már, csak az á l l a m h a t a l o m néz a klasszikus szobrok k o m o l y s á g á v a l m a g a elé s r e t t e n t ő k o n o k s á g g a l t á v o l , tart m a g á t ó l m i n d e n o l y a n o k o s szót, a m e l y l y e l m e g d ö n t h e t n é a m a g a előre elkészített v é l e m é n y é t a v é g r e n d e l e t mifé.le- ségéről. -Vannak emberek, a k i k n e m őszinte m e g g y ő z ő - désből, de kényelemszeretetből, r a g a s z k o d n a k v a l a m e l y felfogáshoz. V a l a m i f é l e v é l e m é n y t a l k o t t a k m á r m a g u k - n a k , h á t n e m b o l o n d o k , h o g y m e g v á l j a n a k tőle. N e k i k elég, h o g y v a n e g y v é l e m é n y ü k . N e h e z e n j u t o t t a k h o z z á , kíméletlenség lenne h á t a z t k ö v e t e l n i t ő l ü k , h o g y m e g - h a j o l j a n a k az ellentétes a r g u m e n t u m o k előtt, ö s m e r - t ü n k e g y d a d o g ó p i k t o r t , a k i a vita- h e v é b e n elszólta m a g á t : S z a m á r n a k n e v e z t e a k o l l é g á j á t , mire a k o l l é g a , erélyesen rászólt a d a d o g ó r a : »Vond vissza, a m i t m o n d o t t á l ! « Mire a d a d o g ó ezt f e l e l t e : »Dehogy is v o n o m v i s s z a ! Örülök, h o g y m á r k i m o n d t a m « . K ö r ü l - belül ilyen örömei lehetnek o l y i k - m á s i k ü g y é s z n e k , ö r ü l , h o g y v é g r e k i c z i r k a l m a z t a a v é l e m é n y é t . E l é l d e g é l ő egyetlen ilyen v é l e m é n y n y e l is, m i n e k f á r a s z s z a h á t m a g á t azzal,, h o g y e g y m á s i k a t keressen. B ü n t e t é s n e m j á r azért, h o g y m e l y i k ü g y é s z n e k m i a . v é l e m é n y e . S m i u t á n az i g á z s á g h o z v a l ó r a g a s z k o d á s k o m o l y m e g - g y ő z ő d é s n e k és k ö v e t k e z e t e s s é g n e k is l á t s z h a t i k m é g o l y esetben is, h a az i g a z s á g m á r régen n e m igazság, m i é r t n e r a g a s z k o d n é k az első felfogáshoz. A k ö v e t k e z e t e s s é g m a e r é n y s z á m b a m e g y , s a k i k n e k k e v é s a z e r é n y ü k , .azoknak k a p ó r a jön, h o g y k ö v e t k e z e t e s e k lehetnek.

N e m a mi d o l g u n k , h o g y az e r é n y e k r ő l l e v ő illúzió- k a t s z é j j e l r o m b o l j u k . D e ebben a v é g t e l e n n e k látszó örökösödési pörben a kicsi l á t ó k ö r ü e k n e k ezt az illúzió- j á t embervérrel t á p l á l j á k . E s z t e n d ő k ó t a a t ö r v é n y s z é k i r o v a t b a n s é t á l t a t n a k fel és alá e g y férfit, akinek m i n d e n

(9)

m

bűne, b o g y a n a g y b á t y j a után miiíióka-t örökölt. N a g y v a g y o n várt reá az a t y j a után,, akinek egyetlen gyer- meke volt. A z apai örökség myugodalmas életet bizto- sitott neki s az életét semmivei se tehette már szebbé, h o g y az apai örökség megtízszereződött a losonczi nábob v a g y o n á v a l . Nem- éhezett a nábob pénzére, mert hiszen ősi- v a g y o n a minden elérhető földi jót biztositott neki, a k i - a m ú g y se n a g y i g é n y ű a földi gyönyörűségek dolgá- bán. S hát nem az őrültséggel határos az a feltevés, hogy az ilyen férfit a pusztulás veszedelmének tegyen k i v a l a k i olyan milliókért, amelyek neki semmivel sem n y ú j t h a t n a k többet, mint amennyit az apai örökséggel is megszerezhet ? L á t t u n k végrendelethamisitókat, akik szegénységben éltek, akiknek tehát mindenük az lett volna, amit Örökölnek. I t t logikailag teljesen megokolt-' nak tartottuk a hamisítás g y a n ú j á t . Elvégre mit vészit-1

het a nyomorgó koldus azzal, hogy felfedezik a hamisí- tást s ráhúzzák a büntetőtörvény paragrafusait ? A z ő élete semmivel se szebb a börtönön kivül, mint a börtön dohos czellájában. Penészes a lakása künn is, bent is.:

F e k e t e a kenyere a népkonyhában és f e k e t e , a g y ű j t ő - - fogházban. O csak börtönt cserél. Semmit sem kocz-

k á z t a t s mégis kilátása nyilik rá, hogy'minden koczkázat nélkül százezreket kerít magának. D e miért járjon inkorrekt uton,. aki ezzel mindent koczkáztat és semmit sem nyerhet, még ha tervei sikerülnek is ?

A- kérdésre hiába v á r feleletet az ember. A z ügyészi intézmény m a o l y a n ; h o g y minden embert ab ovo gazembernek néz s ennek az ellenkezőjét csak azokról hiszi el, akik becsületességüket bebizonyították.' E z a rendszer a franczia forradalom szellemének szülöttje.

A jakobinizmus dobta k i ' ilyen könnyelműséggel a- v á d a k a t , s ha a n a g y forradalom szelleme azóta ki is mult, a rendszer ittmaradt a nyakunkon. A jakobiniz- mus eszméje volt a forradalom sikerét azzal véglegesi- teni, hogy törvényekkel robbantotta széjjel a magán- emberek kezében felgyülemlett n a g y v a g y o n t . D e mi nem éljük a forradalmak korát s nem l á t j u k magunk körül azt az óriási v a g y o n t sem, mely állami szükséggé tenné a robbantást. H o g y azonban félre ne értessünk, sietünk kijelenteni, h o g y nem vagyunk' oly feltétlen védője a nagy v a g y o n n a k , mint amilyen feltétlen v á d l ó j a annak ez egyszer , az ügyészi intézmény. Mi v é d j ü k , mert gazdasági filozófiánk mondja, h o g y csak a kon- czentrált v a g y o n tehet, nagy kulturszolgálatokat az államnak és népének. Ma az állam a legnagyobb kapi- talisták egyike, s kérdés, fejlődött-e volna mai nivójáig -a kultura, ha az állam nem t u d j a a szellemi és fizikai

erőket foglalkoztatni és a foglalkoztatással szinte a ; tökéletességig fejleszteni.- A sokat emlegetett szocziális gondolkozás nem g u b ó z h a t j a be m a g á t abba a fel- fogásba, hogy védelemre csak a szegénységnek v a n jussa.

Tessék, védeni, gyámolítani a gyöngét, de ne üldözzék az'erőset. Helyén v a n itt is a kímélet, nem magáért a gazdagért, de a kultura kedvéért. Mert . egy ország - szerencsétlensége nemcsak azon múlik, h o g y sokan v a n n a k a szegények, -de múlik azon is, hogy kevesen:

v a n n a k a' gazdagok. L.

Elek Pálné.

Ez aztán munkamegosztás. Tavaly ugyanazon a helyen ült Elek Pál, nagy paksaméta papirossal és értekezett ipar- fejlesztésről. A részletek érdekesek, az egész okos volt, de volt felolvasásában bölcseség is. Azt mondta, nincs ipar- fejlesztés olcsó sör nélkül, mert a munkásnak ital kell (nem alkohol, de nem is viz), s ahol olcsó italt nem kap, vagy nem tud-megélni, vagy részeges lesz. •

Az idén pedig Elek Pálné előtt van egy paksaméta papiros és értekezik az iparpártolásról. Az ember nem volt banális, de ez könnyű volt neki, mert az iparfejlesztésnek ezer szempontja van, a felesége sem banális, de. ez már művészet, mikor iparpártolásról van szó, arról a fogalomról, mely amig nincs meg, frázis, ha megvan, csak egy módon nyilvánulhat s egy módon istápolható : vásároljuk meg, ami itthon terem.

S ime, egy házaspár, melyre rámondható : komoly embe- rek.-Nem tudom, azaz tudom, hogy amikor Elek Pálné finom vonásait nézem, ezt a szép, természetes arczot, ezekkel a kimondhatatlanul barátságos szemekkel, akkor az angol szuf- fragettekre kell gondolnom, akikről rongyokban lóg le a ruha egy-egy meggyőződési roham után. A z eszmetársulást a véglétek okozzák. Szuffragettek nálunk még nem másznak a kéményen keresztül oda, ahová az ajtón át nem eresztik őket, de vannak. És vannak bőven feministáink, akik' soha- sem tudnak megfeledkezni arról, hogy ők nők s felekezet- szerüen sorakoznak a férfiak ellen, természetesen mélysé;

gesen elitélvén, ha például katolikusok sorakoznak igy a protestánsok vagy zsidók ellen. Nem igen hinnők el, — i g a z , nem is akad, aki azt prédikálná — hogy a hőnek hátránya nem az, hogy a férfiaknak többet j uttat a törvény és az erkölcs, hanem hogy különbség van férfi és nő között. S a nő nem azzal segit magának, ha e különbséget a maga agitácziójá- val is növeli, haneirTott volna a megoldás található, hogy minden további haladás megállapításánál a két nem között az életbeli különbségről egyszerűen megfeledkeznének.

Ez azonban nem tartozik ide. Azért pedzettem ezt a dolgot, mert rendszerint, aki nem feminista, visszavonul a családi négy fal közé és gazdasszonykodik. Nem talál magá- nak más t é r t ; vagy a köztéren való. szereplés, vagy a teljes magánélet.

\ , Nos, Elek Pálné megtalálta magának'az uj, az eredeti, a harmadik módot: sem nem feminista, sem otthonülő közömbös, hanem — úriasszony, aki érdeklődik.. S ha az úriasszony érdeklődik, akkor egyszerre széles és mély perspektíva nyilik meg előtte. Azon veszi magát észre, hogy nem is olyan rossz dolog nőnek lenni, mert velejár a nőiség minden előnye, s ezenkívül a férfinak mindennemű szabadsága. Ezt a szót ismét meg kell nyomnom. A puszták oroszlánját bajos rabnak mondani azért, mert nem tud repülni? mint á sas. Szabad, mert teheti mindazt, amit az oroszlán tehet. S a nőt sem lehet rabnak mondani, mert nem pödörheti a bajuszát. Szabad és teljes értékű, mert a mivolta szerint való erőkifejtésben nem gátolja senki és semmi. S alélek finomsága és az érvényesülés művészete ott fészkel, hogy ki-ki ismerje még magát s állapítsa meg, mi felel meg az ő mivoltának.

(10)

8á4

Ma Élek Pálné mozgalmat ludit fo nők között a magyar ipar pártolására, akkor megtalálta.azt a terrénumot, melyen úrrá lehet minden jogkivivás nélkül. S lehet hasznosabb, mint az ura, vagy legalább'épp oly hasznos, aki az ipar fej- lesztésében keresi a maga mágasább'rendü hivatását.' Tg.azf

néni. kell verekednie s ezért, a feministák'talán'lenézik. Dé pánaszko.cíha'tik-e á rózsafa, hogy_ a tövisei nem lándzsa- liosszüságuák ? '. _ ' '; " '? ' ' ' _' y

' 8 most 'hadd legyek érzelmes;'Sejtem, hogy Elek Pálné bpldoggá teszi Elek Pál urat és viázont. Mert közös témájuk van, mely iránt érdeklődnek. Elek Pálné nem meg nem értett asszony,'inert megérti áz urát. De inkább ne legyek érzelmes.

Nem azért- foglalkoznak ők a nyilván'ósság előtt áz ipávráV hogy a nyilvánosság ezután velők foglalkozzék.1 ' ' " ' ' .'•'•• •• '• • •' . . . ' - . ; . ,' . . ' - • K . T

-"•;•-. - : Zsuzsa .naplójav T , ; ;

' ''• "'' Irta: ÉÖRSY TÓTH JÜLÍÁ: ' ' " r'(.6)' '7

•*:-•• Megmondhatom,: h o g y gyűlölöm! /magát,- Fauszt;

Gyűlölöm,! . . E z rettenetes ! Ebben a .perezben. azt gondolom, hogy maga .nem'jó .'. ..mikor először meg- látott,' már a testeméit' ?akarta '.'. . nem becsületes)..:"

szép, hangulatos*- szóval ki ' akart'' -fosztani'/. Ön gázember!- .' •••• '. • . -

De nézze. .'. nappal nincsenek,%en gondolataim- hanem most . , . megint éjszaka van ... . kinzó és. gyöt-

relmes, csöndes, sötét . . most ugy rémlik nem akar . mága ázzál az irodalmi rszövetséggél semmit . . '.' rhága; engem akar ."-.•.' egyszerűén izgatja az é n j e á r i y ó s ; tudásra,•• diadalra'"sóvár -..lelkem .' .)...- még." ieány'osább liliomos tg'stem ———" és — -r- .megindult utánam , . ..- fehér szerelmet,, mély .viharokat és, emócziót keresni . ...

F a u s z t . . . én sokszor .gondolok arrá,. hó'gy jöhet égy óra éá ehhez magának nem kell nagyon rossznak;, csak g y á v á n a k és könnyelműnek' lennie?.rhikór megáll az angol drámákkal telt iróasztalá mellett, n e m i fog többé Glóriámnak; kis lányomnak szólitani, hanem m é g mindig szépen, . nyugodtan,, udvariasan.- fölvilágosít engem arról, .hogy ... . nincs ideje . . . foglalkozni áz' írásommal.'. . . . ' ' ' '

' ''Némi . ; . he haragudjék .'..'.-• ez nem lesz- igáz;

hiszen á munka kész, benn az imádatos," szent,'. .diadal- mas szerelemmel .;. . • és .mégis ... -. . ugy- félek ; ,.. ;ön- olyan. melegen, könnyelműen tud örök bucsuzóul kezet fogni.... . láttam . . . a szürke .hölgy . • ,'es niagá" olyan , gypráan rámondta : Consummatüm est A. . •' • • *

•'•• •Tauszt.--.. édes szerelmem.. . ' é n a z t mondom, h o g y : könnyelmű . v a g y . . r o s s z v a g y . . .-gazember v a g y . . . ' ;.•" Most pedig . . . magára-bizom, jöjjön ide, üssön,

arczúl, vagy-' csókoljon meg .,-. , . . . .

. . - x i . '

: r

' ; . .

• • . Juntus 24. . Ma újra, vá,rtam nagy, lélekölő várakozással, és mindig ugy .éreztem ; .eljön. írást ugyan n e m . k a p t a m , de azért válámi .kusza, határozatlan üzenet ott zsongott á s z i v e m b e n ; eljön. - '

Imádom ezeket á~szerda délutánokát. H-á bejelenti,' hogy jön : én sietve,"édes és bóldog várakozással.megyek- a hosszú, fehér akáczokkal szegett ut felé., - - •--.--'

Most megbántam. a.z.t-,a! levelet,., amit fölhevülve, meggondolatlanul elküldtem ' neki. Gonosz hazugság

volt • annaíc minden 'érzése, hiszen- én t u d ó m , - h o g y Fá'űszt"-e'ngeih szeret /'/'nemcsak ;-'á kívánó? iitá'ri'ám

•vágyó érzékeivel,, ' n e p a y ' Fauszt engem. á lelkével szeret I - Nemesen;, tisztán;.. önfeláldozón szeret ! Tanit .eri'gem,- v a l ó s á g g a , ! ; ! ^ ^ ! ^ ! órákat ad, szépen, büszkén-, gyöngéden vezetget )!')".').'_ . .

Fauszt' már riaigyon sok boldogságot adott nekem.

•Talán' mindent- őtőle kaptam, ami tartalmas) szép;

mámorba,fingat: A gondolataim, az érzéseim, az irásom az övé .".szerint -igazodik. ,Es a kezem, a lelkem, érzem;

hogy..visszavpnhatatlanuT:'az övé. . . . . .- Sajnálhatja. Fauszt', hógy ma nem jött el. Éri ma vártam' á; tizennégy szerda közül először kétségbeesett', fánatiküs hittel.-'Má széppé tett-a boldogság és a vágy) . mely . .kiült.' á z ..árckömra,.' hogy- édesén nyugtalanná) ' idegedéT,egye azramngy is ideges testemet,' *

• — Á h , gyönyörű-.termetej.van — szólt mellettem néhány .'stéber, nagyon drága ' pánámákalapos' férfi.

. " . ) ' — . Pedig nem'túlságosan-szép, — "jelenti 'ki a har- madik-)1 barnára égett/-'- agáft'estii dzsentrigyerek —- hanem" á .derekát; amint .aPkorláthóz dőlve; reszket éá vár yarlakiJ.;.jh^'"magamhoz--,ölelbefnjén\, hát .odaadnék tiz .évet az életemből. • ... • t. ,. -

'..' ..A; társa Káczagó'tt' xa.' ") . . . .

"' '• —•• Számárság . ; . 'tiz évet . .'. csak harminczig számolhatsz elj.- azért- 'dobálózol igy-áz idővel.- Különben r— tette' hozzá czinikusah — ugy hallom, ezt a leányt pem;lehet .megölelni, V a g y legalább ebben a-városban még senki sem-volt olyan szerencsés. •

— H á n y mérföld Mekkától'Medináig ? — ' g ú n y o - lódott az első; világos lüszterruhás, energikiis s z á j ú férfi.' — Itt "—<vagy! másutt. Végeredményben mindegy.

Csák n e m gondolod;.!hogy egy. .leány,, "akinek, -ilyen derek3..;yan,,.ölelőuiérékai; pélkül maradjon ? . . . , . • •

. ,:Messzirő.l hallom, hogy most reszketteti .meg a földet) amint' rólián a vonat.

' '• •'.' . '.'Ez se ő' .'". ; ez se ő . . . mondogatoni szomorúan,"

és lassan könybe lábad á'-szemem.- Sokan'jönnék, sokan- v á r n a k . ' . . . . és ' mindegyik megtalálja egymást.

.. ." .Ez .retfone.tes félóra volt. E g y világ sürgött-forgott körülem, csak.az- nem.volt itt, akinek jönni kellett volna).

L é h ű z t á n i megint' a fátyolom, és' ingadozva elhagy- tam'az ezüstös kis erdőt. Tele volt a szivem elhagyatott-' sággal;- b o r ú v a l1 Olyan rettenetes üresnek láttam, a várost.:'. . - ' • • -'.

- . 0 ;:.;,Borongó, - fiircsa, szomorú ma-minden. Valaki hiányzik . m a , innen . . . . ' , ' . . )

;.;.;• : - ' * . ' . - ,7 • .- • Juntus- 30.

': ,-^-Igeh) tehát kész ,á második felvonás — k e z d e t t - beszélni Fauszt s a szeme szögletéből k u t a t t a az arczom,

'Nyugtalanul, álltam az Íróasztala mellett.' Oldalról) láttam,. Hogy a könyveknek neki.tárriasztott termetem karcsú, mint áz aczéTpeng'e.'-Ez valáhii jó, meleg örömmel töltött el, aniig -vártam Fauszt szavát. - ' ; • :

• ' — Béfejezteiu,-— mondtam rá bólintva — és-szeret- ném, ha-még ,ma. áldozna néki egy félórát. Esetleg fel- ^ olvasnám -r-. mosolyogtam és kérőn néztem Fausztra.

.,. .Fauszt, megállt az iröda'. közepén ; gondolkodott.

Most hat -óra) • FéP hétre esetleg visszajöhetek. A k k o r lésZ időmrakár kileUcZig. ? ).

j - • — , Glófia-,.-^.;f.ördult.-.hözzám egy perez múlva .—*

ha • akarja, .-szolgálatára , állok. -De ebben a -félórában- hivatalos dolgom, van".. Ne.m. félne a d d i g ' i t t . maradni ?

". 'Halkán elnevettem rnágam; ' - ' . . ' ' . - - L l N e m • — válaszoltam. — De há jön valaki ? -•'- — B e - f o g j a - - z á r n i ' a z ajtót, és leveszi a'kulcsot..

E n ; ha-jövpk, kopogni fogok., Igen .? .-.- _Egy kicsit könnyelműen vontánf vállat... .- ...

" ' — Igen, ha másképp nem lehet. " - '

(11)

.825

Fauszt elment és én a kezembe vettem egy könyvet.

Leültem a diványra, csöndesen lapozgattam a könyvet.

K e m é n y Zsigmond . „... nézegettem — Istenem . . . olyan régen olvastam. Végigdőltem ;aP díványon és bá-

multam a levegőbe. ,,'v

Becsuktam a szemem, és csak akkor n y i t o t t a m ki, mikor már a nap messze, a budai hegyek mögé ' esett, s az ajtón halk kopogtatás hallatszott."' -

Itt v a n ! — és fölugrottam, hogy az ajtóhoz lépjek.

E g y kicsit megsimítottam a kusza hajam, .mikor már zörrent a kulcs v a g y kettőt, elnyomottan csattant á zár, és Fauszt ragyogó szemmel b á m u l t a a kipirult

arczom. n.''

•— Soká j ö t t e m ? . . . •—Megfogta a két kezem, oda- vezetett a dívány mellé, épp szembe az ablakkal,

— Ma gyönyörű a kis leány. Olyan boldog az arcza. U g y a n miért ? . . . Nos — miért ? Szabadna t u d n o m ? ' "••

— Igen. Örülök, hogy a barátságára méltat.

Fausztnak erőset rándult a keze.

— Kis leány, — szólt vontatva — ne provokáljon engem á kedves szavaival, mert baj lesz. *

Csuklón, idegesen fölkaczagtam. . '•'

— N a g y s z e r ű ; ugyan micsoda baj lehet 'abból, ha én sókra', nagyon sokra becsülöm az. ön társáságát ?

— Es ha én még többre ': mindennél többre .'becsül- ném egyetlen szavát, az se lenne baj ?

—• De, az baj lenne. — . Daczosan megráztam a fejem és elléptem Fauszt mellől. Elővettem a', kéz- iratot, fölnyitottam, aztán egy pár sima mozdülattal eligazítottam a divány sarkába a szoknyám. '

Fauszt- megtapogatta a homlokát. Nedves' volt.

Aztán leült mellém.

— Nos, olvasson, kis leány. Hallgatom.

Olvasni kezdtem előbb egyhangún, később szépen, lelkesen. Fauszt hátrahajtotta a fejét és éreztem, hogyan szívja magába a h a j a m illatát.

Tudtam, hogy mikor érek a végsőkig . feszitett drámai, részekhez. Itt, már egy kicsit fáradtan, el-

hallgattam. S Fauszt elém állt. A z arczán, ami máskor mozdu-

latlan és hideg, mint a kő, most azok az indulatok ker- gették egymást, amiket én idéztem elő a hősöm, hősnőm lelkéből.

— Glória — te — ez gyönyörű !

Furcsát, édeset dobbant a szivem'.- Olvastam tovább. Fauszt izgatottan járkálni kezdett. Most az erős, szenvedélyes kitörések következtek. F.xaltáltan.

boldogan és szenvedve olvastam. Fauszt lihegett.

— Te. Miket mersz te. Miket mersz.' Kis. leány, őrült szenvedélyeket mozgatsz. Merész v a g y . Igaz v a g y . Lelkem.. . . Lelkem . . . gyönyörű szépen irsz.

Még csak a nagy, befejező jelenet volt hátra. Már sötétedett, de ki akartam élvezni, meg akartam mámo- rosodni a Fauszt édes szavától.

Ö nem tudta, hogyan oldom én meg ezt a nagy drámai kérdést. Ö csak a témát adta, és általános, inkább szczenikai utasításokat adott.

Most, mikor ennek az égetőn heves jelenetnek a vége elhangzott, Fauszt halvány arczczal dőlt neki a falnak.

— L á t t a m én, Glória, hogy te tudsz irni ! . . . De igy . . . . ah . . . hogy ennyi erőd legyen ! E n n y i szenve- dély-, ennyi sziv ! . . . Megfogod az embereket, Glória ! Belemarkolsz a legtitkosabb érzésükbe ! .

A magas fehér szekrények tetejéről már kósza lilakék árnyak vetődtek. Betakarta a fölhevült, meg- mámorosodott arczunkat selymes fekete fátyollal az este. A kezem, amely eddig az irást tartotta, -fáradtan hanyatlott puha, fénytelen szoknyám mellé.

Fauszt nézte.

-ri- Olyan, mint égy szál, kicsit 'meglankadt Eliom.

Fehér, halványlila erekkel Szőve. Hívogatón fénylik rajt az az egy pár kis brilliáns. Magamhoz vönhatnáih, most, elismerésül ? . . :—- s a másik pillanatbán már

lassan közelgett felé, . . • ' . . í— .Glória- — suttogta, s a díványon lassan, fölemelt

ujakkal siklott a kezem fölé. Még várt egy perczig, aztán erőszakkal a tenyerébe zárta a kezem,

Nem tudtam- elvonni, a szinmü isteni diadala járt az eszemben, hálás voltam Fausztnak minden eszmé- jéért és onnan, felőle, .olyan egyformán, mélyen sugárzott a szeretet . . . Ebben a gyönyörű, exaltált mámorban, ami az irásom sikerétől szállt rám, kéje- sen élveztem a Fauszt alázatos hódolatát.

— Emlékszik még az Éneász dalára ?

— Emlékszem.

— E n mondom, Glória : ez a legnagyobb igazság a világon. »Nem tudhatjuk, lesz-e óra. ennyi könyre,' ennyi szóra . . . ennyi üdvre valaha ? . . .«

Fauszt hosszan, szenvedélyesen nézett az arczombat

— Este-van . . . és te itt ülsz mellettem. Már félig sötét a szobám, csak a szemed lövel nagy világosságo.

az enyémbe. Este van, Glória.

. — Este — ismételtem határozatlanul és ki akartam venni a kezem a kezéből.

Fauszt szorosabban kulcsolta át.

— Nem gondolsz ilyenkor semmit ? — kérdezte mámorosan és a másik, karjával a csípőimhez ér.t.

— N e m ! — szóltam.rá, mig meg nem szédült a fejem, és itt nem.éreztem egy vadul lüktető, halálos melegét:

Megcsuklott a derekam, és lehunyt szemmel éreztem közeledni a divány karját. - ; ..•-.: • •/

— Tudod, hogy este van ? • — beszélt tovább véres lázzal a keblemén .a rábukott szenvedély.- — ' Nagy,;

éjszakábá hajló este van, Glória . . . és mi nem (mernénk ezt megmondani egymásnak ? ' : ' '..

— Menjen innen, F a u s z t ! Megfojt, Es már csön- desebben, lélegzet nélkül, sülyedő öntudattal gondol- tam : ideszállt a nap, amit az előbb vártam, és egy kerek sebben kiégeti a szivemet.. ' -

— Mi ez a hidegség a forró n y a k a d o n ? . .'. E g y darab vértől égő bársony, s rajt keskeny vonalban észak minden szenvtelensége ?

Gyorsan a Fauszt kezéhez kaptam. . . V. .:•

— A nyakékem . . . ne. — Es több hang . ném jöhetett. Fauszt keze súlyosan a szivemre feküdt.

— Három villogó rubinszem .. . lenn, a gyémántok alatt. U g y reszket itt a kebleden, mint három csepp vér.

— Három csepp vér — suhant át már csak reflexként az agyamon. E l n y o m v a pattant valami s a Fauszt a j k a a pokol minden tüzével simult a három rubin helyére. . ' .

Rémülten kerestem a szememmel az aj cót. Nem volt sehol. A helyén ezer meg ezer rubin piroslott villogva a holdfényben, ami áttört az ablakon, és elöntötte boszorkányos, éjszakai sötétlila fénynyel a szobát.

A z írógépen titkos szellemkezek suhantak végig, s az iromba fekete vastestből kék szikrabetük pattogtakfelénk.

A Fauszt véres, indulatos csókjára a'sárgarózsás, vékony selyemszalag sikoltva bomlott fel a.derekamon.

A gyémántok már valahol a földön hevertek;. .

' ' . . - • X I I . - ' " .' k

JuliuS 20.

A karmeliták templomában megszólalt egy kicsi, nagyon. is. lágyszav.u harangocska. Szinte dalos, iiveg- háráhgcsengésnek gondolná az .ember,' amelyet. _yilágos seíyémruhás angyalok csilingelnek bele a zajos nagy- városi levegőbe. . . .

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Updating...

Kapcsolódó témák :