Erdőn, mezőn, sivatagon át

Teljes szövegt

(1)

A Naphoz képest csak akkora kis golyó a Föld, mint a görögdinnyéhez képest a sörétszem/ A Nap meg csak kis levegőporszem a viláytér óriási méretei- hez képest, hisz a Naphoz legközelebb 'ragyogó má- sik nap, a - Centaurus-csillagkép legközelebb levő csil- laga olyan messze van, hogy a fénysugárnak három egész esztendő kell, mire odajut, pedig minden má- sodpercben 300.000 kilométernyi utat tesz meg at üres téren át.

Tehát valóban elenyésző, jelentéktelen kis göm- böcske a világ nagyságához mérten, de nekünk, em- bereknek mégis óriási nagyi Milyen sebesen kell szá- guldania az autónak, hogy egy nap alatt akkora utat tegyen meg, amit már a Holdból szabad szemmel ts látni lehetne!

Pedig már nagyon megkisebbedett a Föld az ember szemében is, amióta kormányozható léghajók, repülő- gépek és autók közlekednek rajta. Micsoda óriási volt még akkor, amikor gyalogosan, vagy ^teveháton kellett a nagy pusztaságokon járni s hónapokig tar- tott az az ut, amit ma néhány óra alatt le tudunk gyöznil Milyen rohamosan változnak ma a képek, amikor a repülőgép surranik végig országok, sőt kon- tinensek fölötti Lehet, hogy még reggel téli bundában ültünk a gépre s hófúvásokba temetett vasútállomá- sok fölött emelkedtünk a magasba, estére pedig pál-

(2)

ifdJc m i , Izzó Homoksivatag "buckáiról nézzük a njugvó Napot.

Ityen gyors utazással akarom most olvasóimat vé- Ivinni néhány tájkép fölött.

Repüljünk olyan vidékek fölött, amelyek egyforma iisővcl igen nagy területeket borítanak a Földön,

vidékek tájképi jellegét, azt mondhatnám, hogy a Iszin formáin kívül talán a növényzet minősége i'lja meg legjobban. A növényzet minősége elsősor-.

•-Tn az éghajlattól függ. Igaz, hogy például az erdőt ülönféle fák teszik össze Dél-Amerikában, Afriká-.

in vagy Indiában, de azért mindegyiknek megvan yyanaz a jellege. Botanikusnak kell lennie annak,

ki pontosan megmutatja a növények különbségét.

Llső pillanatra azonban mindegyik forróégövi őserdő lajdnem ugyanolyannak tűnik föl. A hideg mérsékelt 'lövőn a fenyőerdők uralkodnak. A szibiriai fény-

ss őserdő, az úgynevezett taiga alig különbözik a madai őserdőtől, de a fenyőfák egészen más fajták, -ontos, tudományos kifejezéssel úgy mondjuk, hogy ' vegetáció ugyanolyan, de a flóra egészen más.

Vannak füves puszták Amerikában, Ázsiában, usztráliában is. Vegetációjuk tehát ugyanaz. De :ilyen lényegesen különbözik a flórájuk.

Természetes, hogg alapos szemlélet hamar fölfe-.

ezteti velünk azokat a különbségeket is, amit ugyan- Igan vegetáció esetén a flóra különbözősége okoz.

'gészen mások a 'délamerikai pálmák, mint az Afri- aiak. Az afrikai Szahara oázisaiban a datolyapálma z uralkodó, Indiában, Hátsó-Indiában és Óceánia zigetein datolya-pálma nincs, ott a kókusz-pálma az

ralkodó.

Az ázsiai száraz pusztákon a {¿¡növényzet annyira Ingom minden mást, hogy ezeket méltán nevezhet- ők füves pusztáknak. Ugyanennek a vegetációnak 'szak-Amerika pusztáin egészer. más mövéngei von-

oki Ott il X7dra* nnffríÓiv.n <1 Pol/Sfátm ™ al

(3)

mindent! Olgán a puszta, mintha vastagon "Belepi9 volna az országút pora! Még különösebbek a mexicot kaktusz-puszták. Ha valakit a mi vidékünkről erre a vidékre varázsolnának, szájtátva bámulna el a cso*

dálatos, csonka növény-idiótákon!

A vegetáció minősége már elárulja azt is, hogy alkalmas-e a vidék az ember letelepülésére? A vege- táció minősége úgyszólván megszabja, hogy hogyan lehet ott megélni, mivel kell ott az embernek foglal*

koznia?

A sivatagokon csak az oázisokban élhet meg az ember, vagyis ott, ahol az eső hiányát forrásvízzel vagy folyóvízzel, esetleg mesterséges kutakból ki*

emelt vizzel tudjuk csak pótolni. 4 füves pusztákon szintén csak mesterséges öntözéssel lehet művelni a földet, de a pusztákon már lehet állatokat, legeltetni s kifejlődik a sátoros pásztorok nyugtalan élete.

A szavannákon, vagy félpusztákon lehet már föl- det művelni öntözés nélkül is, de még igen sürü népesség nem fejlődhetik ki rajta. Végül az erdős

területek a forró égövön alig alkalmasak az ember otthonául, de a mérsékelt égövön éppen ezek a leg- sűrűbb népességű, legmagasabb műveltségű területek- Az ember átalakítja azt a tájékot, amelyiken lete- lepszik. Kiirtja az erdőt, szabályozza a folyókat,, föl- szántja a füves pusztákat, öntöző művekkel oázisokat teremt a sivatag közepén stb. Valóban, Földünkön a félelmetesen elszaporodott ember olyan nagy válto- zásokat tudott létrehozni, hogy azoknak egy részét a Holdból már bizonyosan látni lehetne, különösen táv- csővel. így pl. az észak-amerikai füves pusztáknak, az úgynevezett preriknek nagy részét az ember föld- művelés alá vette s az óriási gabonaföldeket gabona- érés idején, tehát akkor, amikor az aranykalászok milliárdjai ragyogó sárgás fényt vetnek vissza a világ- tér felé, bizonyosan meglátták volna a holdlakók. Az erdőirtások, folyószabályozások és mocsárlecsapolások

(4)

Wövetkezményel szintén láthatók, sót az éjjel fénye- sen kivilágított metropolisokat is bizonyosan észre- vették már, ha csakugyan laknak ott emberek. (De 'ez majdnem teljesen kizárt dologi)

A Föld rendkívül változatos tájképei közül ismer- tetek meg itt néhányat, talán a legjellemzőbbeket és legismeretlenebbeket. Azokat, amelyeken az ember élete s általában az egész földrajzi kép a legjobban különbözik az európai képektől. Érdemes ezeket meg*

ismerni, mert bármennyire halad is technikai tudá- sunk, óriási módon fejlődtek szállító eszközeink stb., ezeknek a vidékeknek jellegén mai eszközeinkkel változtatni nem tudunk. A forró égövi őserdőket tehe- tetlen kiirtani, a rengeteg esőt ott megfogni 'nem tud- juk és nem vagyunk képesek még csak egy tört r<5- szét sem átterelni a sivatagokra. A ma büszke és el- bizakodott embere semmit sem tekint már lehetet- lennek, de szerényebbeknek kell lennünk. A klimát megváltoztatni, még csak befolyásolni sem vagyunk képesek. Esőt nem tudunk csinálni, felhőket nem tudunk oszlatni. Ezért tehát az őserdők még sok-sok- ezer esztendőn keresztül őserdők maradnak s a siva- tagokon még sok-sokezer esztendeig kergeti a szél a homokot s pattognak a sziklák a tűző nap hevében.

Érdemes tehát megismerkedni velük.

(5)

Afrika forróégövi őserdeiben.

A történelmi Magyarország területén (Horvát*

országgal együtt) 9 millió hektár erdő (tehát kere- ken 15,700.000 kat. liold erdő) volt. Természetesen nem egy tagban, hanem különösen az országot keritő hegyvidéken, a Kárpátokbán, meg a többi hegység- ben. Legnagyobb összefüggő erdőterületünk volt az Északkeleti- és Keleti-Kárpátokban. Egy-egy össze- függő erdőterület nagysága kitehet 60—60.000 hek- tárt (80—100.000 kat. holdat!. Az ilyen rengeteg erdőre azt mondjuk, .hogy határtalan, csodálatos ten- gere az erdőknek! Közép-Afrikában, a Kongó meden- céjében s Guinea partvidékén egyetlen, összefüggő ősrengeteg van, ennek területe körülbelül ,60 000.000 hektár (278 millió kat. holdi). És pedig milyen erdői A mi lombos és fenyves erdeink a fák mé- ireteit tekintve eltörpülnek mellette! Iderajzoltani a mi mérsékelt égövi bükköseink, fenyveseink és a középafrikai, forróégövi őserdők vázlatos rajzát összehasonlításképpen. A fák méretei átlagokat je- lentenek (1. ábra). A mi lombos erdeink, mondjuk pl. a rendes bükkfaerdők fáinak átlagos magassága 15—20 m. Nagyon magas fák emelkednek 25—30 Inéter magasságra a a 35 m. magas lombos fát m á r mutogatják, mint igen ritka kivételt. A fenyőerdők- ben átlag valamivel magasabbak a fák, átlag 15—25

(6)

Eiéter Thngasak, de aztán olyan nagyon kivételesen magas fák nincsenek köztük. Az átlag 20 méter ma- gas fenyőszálakból álló erdő m á r messze földön hires szokott lenni hatalmas méreteiről, törzseinek nagy vastagságáróll Az 50 m. magas fenyőfa nagy ritkaság!

A középafrikai őserdők fái átlag 60 méter maga- saki De vannak ennél jóval magasabb fák is, fel- nyúlnak 70—80 s ritkán 100 méter magasságra is!

A fák ágazata 30—40 méter magasságban szokott kezdődni, tehát a mi. legmagasabb erdeink kényel- mesen beleférnének mint aljanövényzet!

És micsoda törzsek! Nálunk azokat a törzseket, amelyeknek átmérője kezünk magasságában másfél méter, már mutogatják! A klastrompusztai turista- menedékház mellett álló, néhány· ősi tölgyfatörzs kö- zül az egyiknek átmérője 130 cm. s m á r mint kü- lönösen ritka vastagság nevezetes. Rendes erdőben ilyen vastagság már nem igen fordul elő. Az ilyen vastag törzsek már csak speciális védelem alatt, különleges helyen fejlődtek, mint az akarattyai nagy fa stb. A középafrikai őserdőkben a faóriások gyö- kérzete rendkívül erős támasztó-szerkezetté alakult, úgyhogy a valóban hengeralaku törzs csak . 3—4 méter magasságban kezdődik s ott még mindig 2—3 méter átmérőjű. Egyetlen egy ilyen törzsben van 100 köbméter faanyag (ugy értve, hogy minden köbméter teljesen ki van töltve faanyaggal, tehát nem ugy, .ahogy az ölfát mérik, a felrakott köb- méter a hézagokkal együtt!), a mi legjobb bükk- és tölgyerdeink egy-egy törzse nem ad ki 3—5 zárt köb- méternél többet az ágak beleszámításával sem! Mi- csoda rettenetes, kimeríthetetlen faanyagnak kell lennie az egész óriási erdőrengetegbenI Egyetlen egy jól fejlett fa 30—40 családnak szolgáltatna elegendő

8

(7)

fűtőanyaggal az egész télre! G. Escherich, a kitűnő erdész számítása szerint az egész afrikai forróégövi erdőségben 100 milliárd zárt köbméter faanyag vanl

Amikor elhagyjuk a folyót, amelyiken felhato- lunk a tengerről az erdők belsejébe, néhány folyó- parti törzs közé huzzuk ki a csónakot. A törzsek közt fejszével kell utat törnünk, hogy belejussunk az igazi erdőbe, mert a folyó partján, a nagy tör- zsek közt rengeteg buja aljanövényzet tolakodik a folyó fölött ragyogó világosság felé, futó liánák ke- mény vesszői közt kell bujkálnunk, mert elvágni őket nagyon nehéz. De lia áttörtünk ezen a bozó- tos, össze-visszafonódott gubancon, nemsokára sok- kal könnyebb utunk lesz. Rendesen ugy írják le ezeket az erdőket, hogy fejsze nélkül képtelenség Jrajtuk áthatolni. Ez tévedés. Ilyen helyek csak ott

vannak, ahol valami okból tisztás keletkezett, tehát elegendő fény van -az aljanövényzet buja kifejlő- désére. - Folyók, tavak, mocsarak partján, vagy va- lami kemény, sima sziklabérc körül. Egyébként csak egyenes, óriási. törzseket látunk, mint valami gigá- szi templom sürü oszloprendszerét. Nagy magasság- ban indulnak ki az ágak s oly sürü lombot horda-í nak, hogy az erdő bámulatosan sötét. Mellékelt 2.

ábránk az Amerikai Földrajzi Társaság Afrika- expediciójának fényképe után készült. A fényképet fényes nappal vették föl olyan helyen, ahol egy le- dőlt faóriás valami kis tisztást vágott a rengetegben.

S mégis 15 percig kellett exponálni a lemezt, hogy kellő képet kapjanak. Tehát igazán olyan sötét van benne, m i n t valami színes ablakokkal bebomályo- sitott, gótikus templomban!

A fatörzsek néhány száz évesek s meglehetősen sokféle lombos fa törzsei. De nem könnyű ám meg- határozni a fa fajtájátl A bennszülöttek ugyan eso*

(8)

70 метел

« о -

50 -

1. ábra. Különféle erdők összehasonlítása

A) Mérsékelt égövi lombos erdő. RÍ Kivételesen magas, mérsékelt fcüvl lombos fák. C) Rendes fenyőerdő. D) Kivételetea magas evilági

(9)

J & E ) A 'crróégövi őserdő rendes naiív fái. F) A forróégővl ds-

« Í í í í i 1 ? fyr . 'i i n a k i r ny-kában második erdő fejlődik ki. másféle lakból. G) Rendes pálmák. H) Egyetlen Soquoia ¿igantea-törzs fele,

ax éaxakamerikai Sierra Nevadából.

(10)

dálatosan ügyes famászók, de ilyen sima, 2—3 méter átmérőjű, -ágatlan törzsre igazán lelvetetlen külön eszközök nélkül felkúszni. Már pedig csak fenn, toronymagasságban kezdődnek az ágak és levelek.

Alulról nem lehet a levelek és virágok alakját föl- ismerni. Némely botanikus ugy tett, hogy jói cé- lozva, erős puskával átlőtte a virágzó ágat, sokszor több lövéssel, hogy át- meg átlyukassza az ágat, amig végre letörik s lehullik 60 méter magasságból.

Az őserdő hihetetlen csöndjét szinte ijesztően za- varja meg az ilyen lövöldözés!

A fatörzs diadalmasan küzdött meg h a j d a n a tolakodó növényegyveleggel s árnyékával elnémította a küzdőket. Lassankint egyedül lett az u r s minden m á s vetélytársa és ellensége kipusztult az ő terében.

De,aztán ő is csak megöregszik. Törzsét megtámadja·

mindenféle gomba, bogár, más élősdiek és tolako- dók. Egyszer aztán valami vihar csavarint egyet rajta, recseg, ropog az óriás, elveszti egyensúlyát, s végigsujtva a szomszéd fák ágai között, zúgva, re- csegve fekszik végig a földön. Óriási támasztógyöke*

rei szikladarabokat feszítenek ki. vagy talán a tá- maszt ógyökeres tönk ott marad, mert 5—10 m . magasságban tört el a sérült törzs s ugy zuhanik le talapzatáról, mint a trónusáról letaszított, hatal- mas fejedelem! L á t n i az őserdőben ilyen 3 — 4 mé- ter átmérőjű tönköket. Benőtte őket mindenféle más növény, mintha valami mohosult, növényekkel ellepett sziklacsoport volnál

\z őserdők faóriásaival együttélő növényeket a következőképpen csoportosítjuk:

1. Liánáknak vagy futóknak nevezzük azokat a növényeket, amelyek k ü l ö n gyökérzetből indulnak ki s nincs más közük a fához, minthogy reá futnak föl, mint a szőlő a lugasra, vagy a yadszőlő a falra.

(11)

N e k ü n k is van néhány iíyen f ű t ő növényünk az er- dőben, legjobban hasonlit a Iiánához az iszalag, vagy bérese (Clematis vitaiba), sőt erről a m i liá- n á i n k a t iszalagoknak nevezték el általánosságban.

Mindenki ismeri ezt a fehérvirágu, szárnyas levelii' futót. Sokszor egészen agyonnyomja azt, amire rá-i futott. A Király-erdőben, a Révi-cseppkőbarlang kö- riil karvastagságuakat láttam az erdő fáira futni, igazán emlékeztetett a forróégövi liánákra. A forrő- égövön leginkább a rotang (Calatnus) nevezetű f u t ó p á l m a sokféle fajtája b u j k á l a fák kőzött. Eb*

b ő i készül a nádpálca, meg az a nád, amivel a szé- kek ülését szokták befonni. Gyerekkorában min- denki próbált nádpálcából ijjat készíteni s m i n d e n k i tapasztalhatta, bogy milyen rendkívül SZÍVÓS, ke- m é n y a rotang. Persze, még jobban meggyőződhe- tett róla az, aki fenyiték alakjában kei-ült összeütkő*

zcsbe a nádpálcával, Afrikában nem annyira* a ro- tang, ¡mint a Ficus-féléknek néhány fajtája vállal*

kozott a Iiána szerepére. Némelyik olyan kegyeíle- n ü l behálózza a fát, hogy valósággal megfojtja s a kiszáradt fatörzsön az ő lombja tör ki a világos*

ság felé. A hatalmas fatörzsek közt persze azért át- átszökell egyikről a másikra s nehezen eltávolítható akadálya a továbbhatolásnak, hisz derékvastagságú törzse vanl Ezt sem hajlitani, sem elvágni nem egy- könnyen lehet!

. 2. Epifitáknak nevezzük azokat a növényeket, amelyek a fatörzsön, ágakon élnek ugyan, de neiii b n n a k a fának nedvét szivják, amelyre rátelepedtek,·

hanem csak a fá kérgén, ágain meggyülő hulladék-:

b ó l élnek, esetleg a fa ágáról, fejlődés közben gyö- kereket eresztenek a földbe, tehát a fát csak arra használják, hogy a törzsükre támaszkodnak, igy, megtakarítják a faépités m u n k á j á t . Némelyik ugy

13

(12)

behálózza a szegény fát ágaival és gyökereivel, hogy valósággal megfojtja. A legszebb epifiták (vagy ál- élősködők) az Orchideák. Milyen különös, törékeny, szinte nem erre a Földre való virágoknak látszanak!

Aztán milyen csodálatos m ó d o n alkalmazkodtak a k ü l ö n ö s életmódbozl Némelyik csak akkor női és fejlődik, amikor esik az eső, nedvesség lepi be a fa kérgét s az epifita-nővénv ilyenkor meglelik vízzel, Saját 'testébe raktározza, aztán az eső elmultával m é g j ó ideig él a félretett nedvességből. Némelyik nek olyan levele is női, hogy a növény gyökereit m i n t valami vizestál veszi körül alulról. Ebben a nö- vényi ciszternában meggyül az esővíz s j ó ideig el- látja az ügyes, takarékos növényt nemcsak vizzel, h a n e m mivel a ciszternában meggyülő viz a fa kér*

gén csurgott le, tele van mindenféle bomlástermék- kel, sóval,, olyanfélékkel, amelyek a növényt táp- lálni képesek. A mi fáink törzsén a m o h á k és zuz- m ó k szintén epifiták, de a forróégövi őserdők fáiii annyi mindenfele fajuk él, hogy sokszor majdnem;

egészen takarják a törzset, hamis lombot hazudva, h a m i s virágokkal ékeskedve.

Szobanövényeink közül a szép, nagy, hasogatott le- velii • Philodendron igazi "epifita, de nem afrikai, ha- p e m délamerikai fajta.

3. A paraziták vagy élősködők m á r a növény testé- b ő l szívják táplálékukat, tehát a gazdanövénynek ár- talmára vannak Nálunk is van elég élősködő, m i n t a fagyöngy, a fakin, a vicsorgó, a gyökereken élős- k ö d ő szádor, az aranka, meg temérdek gomba és bak- térium. De a forróégövi őserdőkben rengeteg a szá- m u k s rettenetes küzdelmet fejtenek ki s rendesen az firegedő fákat t u d j á k úgy ellepni, hogy tőnkre is te- szik.

. 4. Végül szaprofitáknak nevezzük azokat a nővé- 14

(13)

nyeltet, amelyek növényi Hulladékon, korhadélrokoB élnek. Ezek a növényvilág hiénái. Elő növényt nem bántanak, de a hullát fölemésztik s eltüntetik.

Ennyi mindenféle társnövénye van a maga kenye- rén élő, hosszú életű, trópusi fáknak. A- ledőlt óriás elterült testén egy ideig még rajta élnek az epifiták és paraziták, de aztán mindent elnyomnak a szápfo- fiták. A pompás törzs néhány évtized alatt szétkor- had, elporlik. Közben a fa magjaiból uj fák kezdenek nőni. Alig birnak a sok mindenféle vendéggel és ellen- séggel. Végre az egyik szerencsésebben fejlődött, erő- sebb a többinél. Gyorsan kezd a magasba szökelni s lerázza magáról az alkalmatlankodókat. Nemsokára legyőzhetetlen ellentámadásba indul, mert kezdi lombját kiterjeszteni s beárnyékolja törzsét és kör-

nyékét. Ezzel menekülésre kényszeríti az alkalmat-;

lankodókat. Elhullanak az ellenségek, letörnek a po- tyázók s diadalmasan emelkedik a «kiváló» a törpe

•szomszédság fölé. Mint amikor a családból· égy nagy tehetség fölfelé kezd emelkedni! Ott csüngnek-lógnák rajta a família törpe tagjai s mindent tőle várnak, mindenki vele akarja magát ellarthtni. Ugy húzzák lefelé, ugy akadályozzák az előtörésben, mint a h'inár áz úszót. Aztán megjelennek az irigyek, az ellensé- gek, az áskálódók. Seppegéssel, alattomosan igyekez- nek neki ártani, mert nem elég tehetségesek ahhoz, hogy maguk lábán emelkedjenek a «kiváló» fölé, ha- nem igyekeznek azt lerántani, lehúzni, mint a' liána, mint a fáfojtó, hogy a tönkretett nagyság romjain

•ők-emelkedjenek magasra. De a «kiváló» lerázza a Bánát, szétszórja a parazitákat s ellenállhatatlanul tör fölfélé. Végre beárnyékolja'· környezetét s éltör- p ü l mellette minden ellenség, minden irigy, mindén alávaló, mert övé a napsugár, övé a kék ég, övé az évszázadókra terjedő diadal! Hogy hasonlít az ős-

(14)

erdő növénysokaságának küzdelme az emberi társa- dalom csúnya marakodásához!.;.

Az afrikai őserdőknek az a típusa, amii az imént leírtam, távolabb a tengertől és a nagyobb fo- lyóktó' mindenütt föllelhető a nem nagy magasságú lapályokon, vagy a nedves, esős fensikon. A csapa- dék évi összege legalább 1500-2000 mm, de egyenle- tesen elosztva, ugv hogy igazi száraz periódus ne le- gyen közbe. Ezért mindig meleg, nedves, valóságos me- legházi levegő van az ilyen őserdőben. .A hőmérséklet rendkívül keveset ingadozik s állandóan 2 5 — 2 6 k ö - rül van.

Amint a hegytetőkre, vagy éppen magas hegységbe kerülünk, lényegesen megváltozik a kép. Az aljanö- vényzet úrrá lesz az erdőben s a fák magassága meg- csökkenik, de helyette a keresztül-kasul futó iiánák, a mindent benövő pálmák, barasztok és epifiták olyan tömege lepi el a törzsek közeit, hogy itt igazán lehetetlen fejsze és fürész nélkül keresztültörni.

Ilyen áthatolhatatlan sűrűségek övezik a folyókat, azért az utazók, akik rendesen csak a folyókon Jár- nak, mint pl. Stanlev. ilyennek írják le az erdőket, ilyen .emberriasztó, ilyen bevehetetlen, legyőzhetetlen növénygubancnak. Ilyen helyeken csak a tisztásokon lehet valami fogalmat szerezni a növényzet általános képéről s csak itt lehet fölállítani a fényképezőgépet, hogy fogalmat nyújthassanak a hihetetlen össze- visszaságról az olvasónak is.

Bizonyos magasságon tul, az ekvátor vidékén mint- egy 3000 méteren tul, lényegesen megváltozik a kép.

Egészen idegen világba kerülünk például a Kili- mandzsáró. a Kénia vagy a Ruvenzori oldalán.

Lenn a Niger deltá ján, vagy a Gabun és a Kongó mentén terül el az az igazi őserdő, a faóriásokkal, amint ezt leírtuk. Nagyon kevés utazó hatolt be

16

(15)

ezekbe, mert nem igen van mit keresni ott. Legnagy- szerűbb látvány valamelyik csodálatosan magányos, teljesen kopasz sziklabérc tetejéről. A most leirt Ős- eTdők vidékén a talaj mindenütt mállott kristályos közetekből vagy gránitból van. A málladék legfelső része néhány méter vastagságban mindig vörös agyag, úgynevezett laterit. De éppen a gránitnak van meg -az a tulajdonsága, hogy egyes részei csodálatosan el-

lcntállnak minden mállásnak és pusztulásnak. Ren- desen óriási, gömbölyded részletek ezek s csodálatosan mállnak ki a környezetből, mint ahogy a kemény, csomó kiáll a lekopott padlóból. A gránitbörc fel- színe teljesen ép, minden földpát, csillám és kvarc- kristály frissen ragyog benne, mintha mindegyik va- .lami elpusztíthatatlan drágakő volna, A kupolasze- rűén kiemelkedő szikla felszine teljesen sima s csak a legnagyobb nehézséggel lehet r á . felmászni. De a bőre tetejéről felülmúlhatatlan kilátás nyílik, mert magasabb az őserdő leghatalmasabb faóriásainál is.

Köröskörül, ameddig csak a szem ellát, összefüggő, fényes zöld lombtenger. A legmagasabb, 60—70 nl magas faóriások sürün emelkednek az átlag 50 ni ma- gas, főlombsátor fölé, de ez csak tarkítja a képet, de .teljes egyformaságán nem változtat. Még a kisebb fo- gyókat is annyira beboltozza az óriási lomb, hogy nem

látni belőlük semmit. Nincs, nincs semmi pihenő. S a kép mindig ugyanaz, januáriusban vagy juliusban, .mert az erdő minden fája örökzöld lombos fa. Innen felülről meglátni, hogy mennyi sokféle fa nő ott egy- más mellett! Valami 200 különféle fafajtából áll a minden mesét, minden álmot felülmúló rengeteg s .egy-egy faféléből csak ritkán van csoport, rendesen

minden fának minden szomszédja más. Mivel nincse- nek évszakok, a fáknak nincsenek is évgyűrűik, nem igen lehet tehát megmondani, hogy hány évesek. De

Erdőn, mezőn, sivatagon át 2 17

(16)

mindenesetre többszáz éveseit a legnagyobbak s ezek

• bizonyosan kidőlt fatörzsek helyén tudtak felnőlni.

Azok is több száz évesek lehettek. így megy ez nemzedékről nemzedékre, egyik a másiknak hullá- ján női föl s a kép ugyanaz, tehát legalább is száz- ezer esztendeje. Ha repülőgéppel surranhatnánk el fölötte, akkor is napokon át ugyanaz volna a kép, de j a j annak a gépnek, amely itt leszállásra kény- szerüli ·

' Ebbe a rengetegbe" az ember csak ritkán hatol be.

Vannak egészen hangtalan ürességek, talán akkorák, mint egy-egy magyar vármegye. Aztán a folyók mentén akadunk gyakrabban emberi településekre,·

a bantu-négerek számtalan törzséhez tartozó, vala- melyik népnek a falujára. Vannak ilyenek a folya- moktól távolabb is, de az ott lakók micsoda kínnal tudják telepüktől «távol tartani· az erdőtl Egy .év alatt teljesen 'fölveri az őserdő növénygubanca azt az

•irtást, amelyen az elhagyott falu némi romjait ls alig lehet fölismerni.' Oly gyorsan nőinek a nővé*

nyék, oly ' gyorsan kúsznak, kapaszkodnak egymá- son keresztül, amilyen gyorsan megy a kivágott 'vagy kidőlt fáknak a korhadása. Roppant gyorsan

él itt minden, és mégis itt vannak a leghosszabb 'életű növények és állatok. Mert mindig, minden

•olyan egyforma. •

• A lakatlannak vélt erdőben nagy ritkán különös emberek nyomaira akadunk. Lábuk nyoma csak ak- kora, mint a gyermeké, dé meglátni őket nagyon nehéz, mert vadátlatok módjára rejtőzködnek el a hozzáférhetetlen" sűrűségekben. Ezek a pigmeusok, vagy törpék, a legcsodálatosabb emberfajta. Rossz- indulatú, veszedelmesen alattomos és bosszúálló nép' ez; külsejük ijesztően csnnya, alakjuk förtelem, ar- cuk rémület, megjelenésük rossz álomhoz hasonlít

18

(17)

*

2. ábra. Öscrdö Belga-Kongóban.

Aa Amerikai Földrajzi Társaság Afrika-expediciójának fényképe után, Ai erdő oly sötét, hogy a fényképet 15 percig kellett exponálni.

(18)

és egész lényük csak abban különbözik az állattól, hogy beszélni tudnak és eszközöket használnak.

Rendesen növényi táplálékból nem élhetnének"

meg, mert ezekben nagyon kevés a konyhasó. Ezért mindig bustápláíékra vágynak s szenvedélyes vadá-.

szok. Még mindig ösi fegyvereiket használják, nyi- lat, mérgezett nyilat, lándzsát, dárdát, tőrt, bajitó- bunlíót stb. Ezekkel természetesen igen nehéz vesze- delmesebb, erősebb vadakra vadászni, de azért hi- hetetlenül ügyesek és vakmerőek s meg merik tá- madni a kivert elefántbikát, vagy a bivalyt, sőt a leopárdot is. Csak a gorillától félnek rettenetesen.

Mert ezek a néma őserdők néhány csodálatos ter- metű állatfélét rejtegetnek. Legborzasztóbb köztük a gorilla, mert annyira emlékeztet az emberre s olyan könnyű összemérni az emberrel- Borzalmas látvány is a 2 méter magas, néha 300 kilogramm' suiyu szörnyeteg, mert ilyen méretekre, sőt még többre is megnől a him gorilla. Ez az emberhez né- mileg hasonlító szörnyeteg olyan erejű, hogy kar- vastagságú élőfákat tud kicsavarni, elharapja a va- dászpuska csövét s rettenetes kezének egyetlen mar- kolása halálra zúzza a legerősebb embert is! Aztán nemcsak védekezik, hanem támad is és bár nem eszik hust, széjjelmarcangolja az embert és az ellen- ségnek vélt állatot. Gondoljuk el, hogy micsoda ré- ínüietet állnak ki az asszonyok és gyei ekek, akik az erdő tisztásán a földet művelik s egyszerre megje- lenik az erdő szélén a kétlábra állt, tehát támadni készülő gorilla! Rettenetes méretű, idétlen, szőrös teste olyan, mint valami elátkozott, gonosz rem, valami meséből kikeli, kísérteties csodaszörny. Sző- rös pofáján a torzalakn, széles orr, dühösen vicsor- gatott, óriási fogazata az ördögi nagy szájban s az- tán rémitően hosszú karja, görbe Iába (helyesebben

20

(19)

hátsó keze), vérben forgó szeme, mind olyan lát- vány, hogy még a legbátrabb Is megborzad tőle. Az- tán nemcsak védelemből támad az emberre, hanem;

ugy látszik, mindegyiknek volt már vele dolga, ezzel a szőrtelen, ványadt testű, meztelen szörnyeteggel, mert éppen ugy gyűlöli és halálát kívánja neki, m i n t viszont. A harc a kettő közi nagyon kétes ki- menetelű. A ravasz ember mérgezett nyillal, vagy az a sáppadí képű éppen puskájával támadt rá. A mo- dern európai fegyverekkel szemben hiába a majom- nak minden ereje, ügyessége és gyorsasága. Nyu- godt európai vadász, j ó fegyverrel nem ijed meg a

nyíltan, orditva, mellét tépve támadó, idétlen ször- nyetegtől. De a bennszülötteknek rendesen csak igen gyarló, elültöltő puskája van, ha elhibázta a lö- vést, akkor nagyon egyenlőtlen küzdelem kezdődik a kettő között. A négerek közt herkulesi erejű, gyö- nyörű alakú, rugalmas óriások vannak, de a gorillá;

inak csak játék minden emberi erő. Csak ravaszság- gal menekülhet előle s ez különösen a kigyószerü pigmeusnak sokszor sikerül is. A lövés helyét va- lami vékony, keresztben felfuíó, szilárdan fekvő liána mellett választja s ha a lövést elhibázta s a gorilla támadásba megy át, akkor a vékony liánán macskaügyességgel kúszik föl. Ezen ,a nehéz majort!

nem tudja követni s csali, morogva, bambán néz utána, mint az elröppent madár után. De mit csinál- jon a mezőn dolgozó asszony- és gyereknépség?

'Állítólag, ha a fákra menekülnek s valami éles sivító hangot adnak, akkor a gorilla nem támadja meg őket, hanem ellenkezőleg, elkotródik. A félelem a gorillától állandó s az elejtett szörnyeteget való- ságos diadalmenetben hordozzák körül a faluban.

A csimpánz a másik nagytermetű majom az afri- kai őserdőkben. Ez sokkal kevésbbé veszedelmes,

21

(20)

mert félénkebE s nem támadja meg az embert, Ka- nem ellenkezőleg, sietve elkotródik a közeléből. Na- gyon jól ismeri már a gonosz, alattomos és kegyet- len törpétl A gorilla rendesen csak egyedül van csa- ládjával, de a csimpánz csapatostól jár és sokkal job- ban szeret a magas- lombok közt, mint a gorilla.

Érdekes, hogy mindegyik nagy majom mennyire fél a villámlástól és mennydörgéstől. Az egyik vadász- nak sikerült elcsípnie valami gorilla-kölyköt s any- nyira megszelídítette, hogy egész nyugodtan mász- kált a ház körül, felügyelő négerének szót fogadott, s még segített is hatalmas erejével. De a kosztot nem jól birta. Valami hiányzott a táplálékából, amit a kitűnő zoológus vadász sem tudott kitalálni. Emiatt erős szorulásai szoktak lenni. A hashajtót valaho- gyan nehezen, ravaszul bele lehetett ugyan diktálni, mert olyankor nagyon beteg volt s valósággal kö- nyörgött a gazdájának, hogv segítsen rajta. Egy al- halommal igen erős hashajtó sem használt s az állat nagyon beteg kezdett lenni, őrzője, a néger, egy- szer csak azt mondja: «Bárcsak jönne a zivatar! a Villámlástól ugy meg szokott ijedni, hogy ijedtében rögtön összecsinálja magáit»

Meglepetve hallotta ezt a vadász és azonnal mes- terséges zivatarra gondolt. A majom sötét kamrában kuporgott, nem láthatta, milyen idő van. A vadás2 elkezdte a zugó szél hangját utánozni valami desz- kán való súrolással, aztán a kunyhó egyik résén á£

magnéziumport lobbantott föl, mint amilyent fény- képezéshez használnak, utána pedig egy nagv bá- 'doglappai oly sikeresen utánozták a mennydörgést, hogy amit már nanok öta nem sikerült elérni has- hajtózással, egy pillanat alatt elvégezte az ijedelem s tiz perc múlva a majom boldogan, és egészségesen Ugrált őrzője melletti

22

(21)

Apróbb majom is temérdek van az őserdőkben, sajnos, a legszebbet, a selyemmajmot annyira meg- ritkították már, hogy alig-alig látni, mert • bundája nagyon értékes prém. Szegény állati Miért j á r olyan fényűző viseletben! Az irigy ember mindjárt leszedi róla. Az erdőnek ezek az apróbb majmok a leghan- gosabb lakói. Különösen este és reggel olyan zsi- vajt csapnak, hogy majd megsiketül az ember. De nem sokáig tart ez a bőbeszédüség, nemsókára el- hallgatnak s ismét halotti csend borul az erdőre.

Ugyancsak lármásak a kakadu- és papagájfélék, Nagy csapatokba verődnek össze s ilyenkor- ugy lát- szik, borzasztó sok mondanivalójuk van egymásnak, mert mindegyik kiabál, mindegyik csacsog. Mint az iskolában a gyerekek óraközben: Hihetetlen, mi- csoda zsivajt tudnak csapni, de ugy látszik, hogji erre szüksége van a tüdejüknek. Aztán bejön a ta- nitönéní s egyszerre halotti csönd. Akár csak az ős- erdőben. Valami történt s a szép tollú, ügyesen li- begő állatok egy pillanat alatt elnémulnak s egész napra megint nyomasztóan csöndes az erdő. Csak a szél zúgása hallik fenn, fenn magasan a toronyma- gas fák legmagasabb koronája közt, mert az erdő mélyére csak a vihar fuvalma tud megtörten be- hatolni.

A csöndes erdőben egész némán lépked az óriási felefánt. Az afrikai elefánt más fajta, mint az indiai.

Az afrikainak magasabban van a feje, mint a háta, az indiainak a háta a legmagasabb. Az afrikait nem lehet megszeliditeni, sőt igen' veszedelmes, bosszúálló természetű, különösen a csordából kivert him, ame- lyik magányosan jár s állandóan bőszülten haragos.

És az a nyomorult kis embervákarcs, az erdei'törpe ezt is meg meri támadni. Rejtekhelyükből addig nyi- lazzák, dárdázzák, amig az állat a vérveszteség kö-

23

(22)

vetkcztében ossZerogf. Fátlan Bozótban igen vesze- delmes megtámadni, mert a rettenetes testű óriás minden bokron, minden fiatal fán keresztültörve veszi üldözőbe az embert s ott bizony a menekülés majdnem teljesen lehetetlent Az utolért embert at elefánt vagy összegázolja, vagy agyarával átdöfi, vagy feldobja a levegőbe, hogy holtan nyekkenik a földre s a hullát még palacsintává tapossa a földön.

Vannak európai vadászok, akik komoly idegsokkót kaptak sikertelen elefántvadászat következtében. A legerősebb puska is csak némely fejlövéssel tud olyan sebet ejteni a kolosszuson, hogy tűzben össze- roskad s kimúlik. Ha a félelmes szörnyeteg láttán a vadász ideges lesz. és elhibázza a lövést, akkor jobb lett volna nem születnie. A szörnyű állat magasra tartott fejjel, ellenállhatatlanul tör keresztül a bozó- ton, mint valami túlvilági, kísérteties rém közeledik*

az emberhez s csodának kell történnie, hogy meg- meneküljön a szerencsétlen. De ha sikerült is utolsó pillanatban még egy szerencsés lövéssel leterí- tenie, egész életén át kisérteni fog az a látvány, amit a sötét, ormótlan tömeg végzetszerűen tör a re- csegő, ropogó, de az állatkolosszust feltartani kép- telen bozóton, át s az ember, mint a rossz álomban, nem tud menekülni a bozót ágai, a lábára csava- rodó indák, a ruhájába kapaszkodó tövisek miatt- Még évtizedek múlva is fel-felriad álmából, mert a becsavart ormányu, sötét tömeget látja, amint előre- szegzett agyarával, kolosszális lábával, trombitasze- rtíen üvöltő. hangjával irtóztatóan közeledik a nö- vényzet közé bonyolódott, halálra rémült vadász felé.

Veszedelmes a bivaly is. Ezt is nagyon nehezen fogja a puska, ez is bosszúálló és rettenetes erejű, de ilyen kevesebb van az erdőkben, mert csak á

24

(23)

tisztásokon talál kellő mennyiségű táplálékot. Ez inkább a szavannák állata s mondhatni, hogy a leg- veszedelmesebb odakinn a szavannákon.

A legelő hiánya miatt olyan kevés aránylag az állat ezekben a néma őserdőkben. Néhány antilope- féle téved bele, inkább véletlenül, mert nem ez az igazi hazája. A legelésző állatok hiján kevés a ra- gadozó is, még leggyakoribb a leopárd. Az embert azonban nem igen meri megtámadni.

Csodálatos dolog az, hogy itt, ahol a növényzet ilyen óriási arányokat ölt, ahol a termelés minden nehézség nélkül rendkívül bőven el tudná látni az embert élelemmel, itt egész nagy, vármegyényi területek teljesen üresek s ahol ember lakik, az ls a legalacsonyabb fokú műveltségben, majdnem állati életet él, olyan gyéren, olyan rettenetes elhagyatott- ságban, hogy szinte a Föld első benépesedésének ősállapola maradt meg itt előttünk. Itt meg tudtak maradni ezek az ősi fajtájú emberkorcsok, itt nem inditott ellenük senki sem irtóháboiut. Különben mindenütt gyűlölik őket. Mert alatlomosak, rosszin- dulatuak s az eltévedt négerre éppen ugy vadásznak, mint az antilopéra s az elejtett feketét éppen ugy meg is eszik, mintha állat volna. Különösen mér- gezett nyilaik és utolérhetetlen alattomosságuk miatt gyűlöletesek.

Alacsony kunyhókban, rendesen néhány faóriás falmagasságu támasztógyökereinek egy-egy zugába épitett lombsátorban laknak, de nagyon be kell fedni, mert az e§ő ellen gondosan védekezni kell.

Állítólag még a gorilla is lombsátort készít családjá- nak a zubogó esők ellen. Ruhájuk úgyszólván egy- általában nincs, ugylátszik, ezeknek a kihalt erdő- rengetegcknek mélyén még csípős bogarak sem igen vannak. Csak a tisztásokon látni pompás szinü,

(24)

óriási nagyságú lepkéket. Egy-egy ledőlt faóriás helyen beszökő napsugárban, mint mesésszinü virá- gok ékesítik a korhadó törzset ellepő, bujazöld

» növényegyveleget. ' . A pigmeusok kis csoportjának néhány kunyhója

olyan teret vesz körül, amelyről gondosan kiirtot- ták az aljanövényzetet, olyan kerületben, hogy a bozót közül előbukkanó ellenség váratlan támadása

ne érhesse őket. Ezen a helyen rakják a tüzeket s "

bol eiefánthust, bol emberhúst sütnek-főznek rajta, .de legtöbbször csak gumókat-, gyümölcsöket, ehető

magokat stb. Az egyenetlen táplálkozás miatt mind- nek püffedt hasa van, mindegyiknek ráncos a

bőre, szennyesek, rettenetesen rossz szaguak és egy- "H mással is kíméletlen durvák, mint a marakodó ku- ' ' tyák. Nyelvük még alig ismeretes, hisz nem igeu

lehet érintkezni velük, de állítólag aránylag elég fejlett nyelvük van. Azért is nehéz a nyelvüket ta- nulmányozni, mert a kérdezősködönek mindig azon a bantu-néger nyelven felelnek, ' amelyik törzzsel érintkeznek, a saját nyelvüket valósággal rejtegetik.

Fegyvereik, szerszámaik rendkívül kezdetlegesek.

Kőszerszámaik nagyon aprók s kevés van, mert az őserdők mélyén követ találni a legnagyobb ritkaság.

Egyszóval olyan ősállapotban élnek, olyan alacsony- műveltségben és oly . kezdetleges civilizációban, hogy igazán j ó képét mutatják a legkezdetlegesebb em-

beri művelődésnek, a paleolitos kpkorót élő, európai * ősembernek.

Valószínű, hogy Itt élnek már százezer esztendeje s műveltségűk nem emelkedett azóta sem semmit,., mert nincs semmi ok, amely a művelődés fejlődését"

megindítaná. Ezért ősi emberfajnak is kell őket tekintenünk.. Hisz különben nem érthetnénk, hogy miért különböznek annyira a szomszédos bantu-

26

(25)

négerektől? A" legmagasabb férfi köztük legfeljebb' 14& cm. magas, nők nem szoktak egy méternél, a férfiak 1.20-nál magasabbak .'enni. Lábuk aránylag nagyon rövid, fejük nagy. Testüket finom pehely- szőr fedi s - ha a néger nincs mindjárt tisztában azzal, hogy néger gyermekkel, vagy felnőtt törpé- vel van-e dolga, csak azt nézi meg, hogy fedi-e testét ilyen finom pehelyszőr vagy nem? Ez az utolsó maradványa a hajdan, hidegebb égöveken bizonyosan az egész emberi testet elborító, vastag szőrzetnek. Bőrük világosabb, mint a négereké s- ebben is, más tekintetben is nagyon hasonlítanak a busmanokhoz Dél-Afrikában, meg a negritókhoz .a Fülöp-szigeteken. Lehetetlenség csak véletlenre gondolnunk, inkább fel kell tennünk, hogy ezek a legősibb, tisztán és változatlanul fennmaradt ember- fajták.

Nyomorult kunyhóikba mélyen elrejtőzve . alusz- nak a sötét éjszakában. Körülöttük üres az őserdő, nem kell félni úgyszólván semmi ellenségtől. Sürii éjszakai sötétség borul az erdőre, teljes a szélcsend, Talán néha lehull egy-egy alulról. láthatatlan termés a toronymagas faóriás koronájáról s levélre, ágra koppanva hull le, majd a földön erősebhet csat- tanva felpattan s a kemény burokból kihull a csira- kéües mag, hogy azonnal a főldöz tapadjon. Csak eső kell s mindjárt végleg hozzátapad és belekötő- dik a földbe. Az ilyen zajt annyira megszokták, hogy nem is ébrednek föl. A meleg fülledt, nyo- masztó; minden valóságos kábult álomban pihen.

„ tme, egyszerre távoli villámlás fénye dereng a' lombok közt. Nemsokára megismétlődik s mind gyakrabban, mind erősebben világit foszforeszkálő fénye, kísérteties reflexekben ragyogva '•a hatalmas, fényes leveleken, lenn a törzsek cpifitái közt.

(26)

' Nemsokára hallani a? első tompa. dörgést is, szellő sóhajt végig a lombokon. A dörgés erősödik, nem akar szűnni, a szellő széllé erősödik. Ugy zug az erdő, ugy süvöltenek a magasban a merészen ki- nyúló ágak! Egyszer csak nyikorogva hajol meg a nagy törzs is. Viharrá erősült a szél. A tompa dör- gést hatalmas csattogás és mindent megrázó menny- dörgés váltja föl. Nagy cseppekben ered meg az eső.

Eleinte csak ritkán sikerül egy-egy cseppnek elérni a földet, mindegyik fennakad a leveleken. De hal- lani a zúgását még a mennydörgésen és a vihartól hajladozó faágak zúgásán és nyikorgásán tul is.

Hatalmas ág törik le, fenn, 50—60 m. magasságban, j a j annak, akire véletlenül ráesik. De kire esne rá?.

Nincs itt senki, semmi. A törpék odúikban nyugod- tan alusznak, legföljebb a gyerekek riadnak néha föl, de hamár elcsöndesednek anyjuk ölében, hisz ugy szorítja magához az az idétlen kis nő, mint a majom, mert akármilyen szörnyű rut a mi sze- münkben, mégis anya, még pedig j ó anya, h ü anya, mint a romlatlan erkölcsű vadállatok nősténye.

A levelek átáztak, most már özönlik róluk a víz a földre. Nemsokára elönti az esővíz a talajt, mé- lyen fölázik, most lehetetlen volna a karavánnak·

előrehaladnia. A villámok szünet nélkül, szakadat- lanul villognak s megesik, hogy egész közel csap te valamelyik faóriásba. Rendcsen lefut a fa nedves, átázott kérgén, a reá kapaszkodó bánókon s ugy szétoszlik, hogy alig hagy égő sebeket, de néha bi- zony végigszalad- a fa belső anyagán, ott robbanás- szerűen változtatja gőzzé a fa nedvességét s végig- hasad a törzs irtózatos recsegéssel, hogy aztán nagy íésze végigzuhanjon a növénytömkelegen s .kis tisz-

tást vágva az évszázadok óta sötét, napsugarat nem látott rengetegben. Erre kinéz az egyik férfi a kuhy-

28

(27)

Iiőbóí. Körüljárja a környékét, hogy Kol tőrtént a fa leomlása, káros-e, vagy liasznos-e? Aztán megint visszabuvik. Ruhája nincs, bőréről könnyen lesza- lad a viz.

Lassankint abbamarad a dörgés és villámlás, de szünet nélkül, szakadatlanul zuhog az eső. Olyan zúgás van az erdőben, liogy az ember alig érti a szavát. Az éjszaka múlófélben, a hajnal hideg fénye helyettesíti a villámok kísérteties világosságát, de az eső nem szűnik egy percre sem. Nappal lesz. A fel- hők lomhán súrolják az erdő faóriásait, minden gőzölög a melegtől s nedvességíől s az eső zuhog, mintha őntenék, kegyetlenül, pihenés nélkül. A pigmeus agyonaludta már magát, ott áll kunyhója aj-

tajában s egykedvűen bámul a szakadó esőre, a föl- ázott talajra, a vizes, nyirkos fatörzsekre. Minden,

minden csupa viz, nincs egyetlen talpalatnyi száraz hely. S az ember is izzad, csiírog le testén az izzad-

ság, de mit érzi azt a pigmeus? Tudja jól, hogy, most napokig fog hasonlóképen, szünet nélkül zu- hogni s üres gyomrára és gyenge éléstárára gondol.

Ilyenkor nem lehet vadászni, ilyenkor csak abból élhet, amit félrerakott. S -ebben már lényegcsen különbözik az állattól. Neki m á r van tőkéje, félteni- való vagyona: fegyverei, szerszámai, kunyhója é»

éléstúra. De tovább nem fejlődött emberies volta.

S a felhők lomhán súrolják a faóriások koronáját, ködös homály ül az erdő gigászi oszlopcsarnokában 8 az eső zuhog, ömlik könyörtelenül, amint százezer esztendeje minden évben i l y e n t á j t . . .

in

(28)

Az Amazonasz mentén.

Rongyos kis fakéreg-csónakban két meztelen in- diánus áll. Valami tollcsokorféle a hajukban egyet- len ékességük. A kis csónak olyan, mintha vastag papirosból volna Pedig erös, ügyesen van össze-

tákolva kemény, SZÍVÓS fakéregdarabokból. A csóna- kot hosszú nádpálcákkal, vagy bainbuszvesszökkel hajtja tovább a két néma alak. Olyan csendcsen, olyan némán surrannak, mintha kisértetek volnának.

Tükörsima a viz, de hatalmas fatörzsek, sürü bozót emelkedik ki a vízből, látszik, hogy az indiánusok elöntött őserdőben bolyonganak. A lombok teljesen összeborulnak a fejük fölött s ez a leirnatatlanul nagyszerű lombboltozat teljes pompájában tükrözik a sima vizén, hisz ide még a szellő sem tud belo- pózni. Mintha három lombréteg volna egymás fölött.

A legmagasabbik gyér, meg-m^gszakadozó, 50—60 méter magasságra emelkedő lombozat Ebből alig látni valamit. A második a 20—50 méter magasság- ban záródó, igazi lombtöincg. öriáslevelü, sürü lom- bozatú faóriások ezek, egészen beárnyékolják az er- erdőt. A harmadik réteg néhány méter magasan van a föld felszíne fölött s leginkább pálmafélékből áll.

De óriás leveleiket csak ott tudják igazán kifejteni, ahol a fák megritkulnak s besurranhat a napsugár a titokzatos világba.

(29)

Á csónakosok vadásznak és halásznak. EgyszerS eszközeik ott feküsznek a csónak fenekén, inert még nem éTték el a helyet, ahol megkezdenék munkáju- kat. Óvatosan kell hajtani a kis lélekvesztőt, mert a viz alatt mindenféle inda vagy tönk lehet, a fejüket meg könnyen beleverhetik valamelyik liána karvas- tagságú törzsébe. A buja növényzet közt nagyon jól ismerik az utat, mert hangtalanul, teljes egyetértés- ben surrannak tovább. Egy helyen kinyilik az erdő, tószerü, széles vízfelület áll előttük. Szemüket kény-:

telenek összehunyorgatni, amint az őserdő ünnepé- lyes homályából a ragyogó napsütésben pompázó' tóra jutottak. A tavat ellepik a Föld legnagyszerűbb virágai, a Victoria-Regia asztalnagyságu, kerek leve- lei, meg kalapnagyságu, óriási, gyönyörű virágai. A' levelek pereme fölhajtott, hogy mint csónak ússza-:

n'ak a vizén, mert hisz ezzel vesz a növény lélekze- tet, a levélnek nem szabad elsüllyednie.

Az indiánusok csak átvágtak a tavon, kikerülve az óriási leveleket s ismét befordultak az elöntött1 er- dőbe. A viz egészen tiszta, átlátszó, dé olyan, mintha híg feketekávé volná. Sötétbarna szine van a Víznek, a sok oldott humuszos anyag miatt. A humüszsav kicsapja a vízből a meszet s ez a humuszsavas mész- csapadék reárakódik a vízben lebegő iszapszemekre s lehúzza őket a viz fenékére. Ezért a fekete vizű fo- lyók fenekén mindig fehér csapadék rakódik le, de a viz megtisztul, lelátni a fenekére. Az iiyen vizben nem él meg a szúnyog álcája, azért a feketevizü folyók és tavak környékén kellemesebb az élet. A Rio Négro-folyó, az Amazonasz legbővebb vizű mellék- folyója innen vette a nevét. "

' A két indiános végre szilárd párthoz ért az" elön- tött erdő téveteg útvesztőjén' át. A vörösszinü, agya- gos partokon alig lehet kikötni a temérdek növény.

(30)

törzs, inda és fig miatt. De végre két, a vizbe hajlő törzs között, jói elrejtett helyen parihoz álltak s a csónak most ugy bujt el az ágak és lombok között, mintha maga is csak nagy gyökér lenne. Ember le- gyen, aki ráakad I A két meztelen vadász fölszedte fegyverét s óvatosan kúszott a parton előre. Nincs az a macska, amelyik olyan ügyesen és zajtalanul tudna kúszni, mint ők. Végre megpillantják, amit kerestek.

Égő fekete szemük villog a vadász-szenvedélytől, ha- talmas íjukat óvatosan emelik föl. Még csak levél sem zörren, ágacska sem roppan, szinte hallani a két va- dász szive dobogását. Amott talán tiz lépésre tőlük idétlen, borjufejü, vastagbőrü szörnyeteg terpeszke- dik a part szélén. Olyanforma, mintha óriási hód volna. Széles, lapos farkával, rövid lábával a fókára is emlékeztet. 4 mcter hosszú, hatalmas szörnyeteg.

Vigan ropogtatta a partszéli füvet s nagyokat fujt mellette. Ez az amerikai víziló, vagy vizitehén, a lamanlin (Manalus americanus), az indiánusok leg- értékesebb zsákmánya.

A két vadász szigonynak is beillő, hosszú nyilvesz- szőt röpít az állat testébe. A megsebzett óriás nagyot szökik s a vizbe menekülni igyekszik. Amint vigyá- zatlanul a magosba emelkedett, akkor éri el őt a vadász hatalmas szigonya s halálra sebzi a tehetetlen hustömeget.

Van öröm! Az állatot nagy kinnal partra vontatják s amennyire lehet, szétszedik, hogy valamiképpen elszállíthassák. De a csónakra csak kevés fér belőle.

Az egyik teliát ott marad a zsákmány mellett, a má- sik a legértékesebb darabokkal ismét csónakra száll s most már nem vigyáz arra, hogy zajt üt-e vagy sem, sietve" surranik az ismert uton a kunyhócsoport felé. Az elöntött erdő partján, szigetszerű magaslaton, alig venni észre azt a néhány, lombbal fedett kis

(31)

Kunyhót, amelyeket a mi vadászunk keres. Egy óriási, vagy 70 méter magas Bertholletia excelsa tövében, sürii, sötét rengetegtől körülvéve rejtőzik ez a né- hány ember. Talán 30—40 ember a falu egész lakos- sága. A férfiak most mind vadászaton vagy halásza- ton vaunak, csak az asszonynép meg a gyerekek ját- szanak odahaza. Nagy örömmel üdvözlik a hazaté- rőt, kirakják a csónak terhét s most 4—5 más csó- nakkal együtt indulnak el, a többi csónakot az asz- szonyok hajtják, alig kisebb erővel és majdnem

olyan ügyesen,'mint a férfiak. De mindjárt tudni le- het, hogy asszonyok mennek a zsákmányért, mert egy pillanatra be nem áll a szájuk, fecsegnek, kacag- nak, hiába csitítja őket a némán csáklyázó férfi ott legeiül, hisz minden vadat elriasztanak kacagásuk- kal, csacsogásukkai.

. A zsákmányt aztán felrakják s a jól megterhelt csónakokkal most már nehezebben küzködve, tehát kevesebbet csacsogva érkeznek a faluhoz. Azalatt más vadászok is hazatértek. Némelyik teknősbéká- kat, a másik sok leknősbéfcatojást, a harmadik né- hány galambot hozott haza. A madarakat szélpuská- val lövöldözik. Két-három méter hosszú bámbusz- vagy egyéb nádcső ez. Olyan vesszőt tesznek bele, amelynek hátsó, szélfelfogő felülete éppen kitölti a csövet. Olyan, hatalmasat fuj bele a csőbe az indiá- nus, hogy a mérgezett hegyű kis vessző messze eljut s a madarat halálra sebzi. Sokkal pontosabban lehet vele célozni, mint a nyíllal. Hoztak még halakat is, felszedték a varsákat, kiemelték a hálókát, le is szi- gonvoztak néhányat. A falu tehát el van látva élel- miszerrel. Leginkább húsfélét esznek, de kerül mel- léje elég dióféle, meg gyümölcs az erdőből is.

..Micsoda nép.ez? A férfiak ugyan majdnem mind Erdőn, mezőn, sivatagon őt 3 33

(32)

egészen meztelenek, de a nőknek m á r van valami kis füszoknyája, sőt még ékszer is van rajtuk. A mi fo- galmaink szerint nagyon csúnyák, csak hollófekete bajuk szép, ba tisztességesen megfésiiiSk. Homloku- kon rövidre nyírják, oldalt leeresztik a vállukra,

«xlyan a hajviseletük, mint a divatos elon-frizura, de igen dus hajjal. Érdekes, hogy ez úgyszólván általá- nos indiánus szokás. A férfiak összefonják a hajukat, egy vagy két copfba s aztán madártollakkal ékesítik.

Általában díszesebbek, mint a nők.

Ezek a mi barátaink nu-aruak indiánusok, az Amazonasz-folyó vidékének őslakói. A világ legpom- pásabb őserdejében laknak, alig van gondjuk a megélhetéssel, olyan bőven akad mindig táplálék s mégis! A műveltségnek igen-igen alacsony fokán él- nek, alig magasabb a műveltségük, mint a belső*

afrikai pigmeusoké.

S eredetileg ez a nép, összesen talán egy-két mil- lió lélek, egyedül lakta az Amazonasz-folyó egész óriási alföldjét! Földünknek ez a legnagyobb, legbő- vebb vizű folyója hét (7) millió négyszögkiloméler térülőiről szedi' össze vizeit. A Duna egész vízgyűjtő terülele 808.000 km*, tehát csak kilenced része az Amazonaszének. De a mi Dunánk viz«yü:tő területén átlag egy évben 600—800 mm csapadék hull a földre, az Amazonasz területén pedig átlag 2400 mm, tehát legalább is háromszor annyi. Eszerint az Amazonasz huszonhétszer, harmincszor annyi vizet kap, mint a m i Dunánk! Kis viz idején Budapest előtt a D u n a másodpercenkint 1000 köbméter (tehát egymillió li- ter) vizet szállít. Legnagyobb árvize idején tízszer ennyi vize van, tehát másodpercenkint 10.000. köb- méter viz fut el a Lánchíd alatt. Az Amazonasz kis viz idején mintegy 30.000 köbmétert, rendes közepes vízállásakor 35—40.000 köbmétert, végül nagy ár-

&4

(33)

vizei idején legalább is 120.000 köbméter vizet szállít másodpercenkint, tehát 12 Duna árvizét, de nem egy hónapig, mint a Duna, hanem három, négy hónapon át, elöntve egész óriási alluviális síkságát! Valóságos édesvizű beltenger, Dél-Amerika Földközi-tengere.

Óriási mellékfolyói olyanok, mint az Adria, vagy az Egei-tenger, Fekete-tenger. A folyók mentén könnyű közlekedő utak nyílnak a rettenetes kiterjedésű sík- ság minden része felé, ezért a folyókról már igen régóta j ó térképeink vannak, viszont a nagy folyók között elterülő őserdőket meg alig ismerjük!

Az Amazonasz rengeteg vízmennyiségét annak kö- szönheti, hogy egész vízgyűjtő területén mindenütt 2000 mm fölött van a csapadék évi összege. Ilyen óriási kiterjedésű, nagyon esős területünk nincs még egy a Föld kerekségén. Vannak vidékek, ahol sokkal, de sokkal töhb az évi eső mennyisége, hisz Indiában, a Himalája déli lejtőin négyszer, ötször ennyi eső esikrsMég Montenegróban is felmegy a csapadék évi összege 5000 mm-re, De mindez csak kicsiny terü- letre szorítkozik. Egy-egy kicsiny folt a térképen. Az Amazonasz óriási medencéje azonban háromnegyed része egész Európának s az egész területen mindenütt nagyobb a "csapadék 2000 mm-nél, sőt felmegy he- lyenkint 3000 mm-re is, a szélnek fordult hegylejtő- kön. Ennek a rengeteg esőnek az az oka, hogy az Amazonasz majdnem éppen az egyenlítőn folyik vé- gigl Már pedig az egyenlítő vidékén a levegő mindig fölemelkedik, mint a nagy földi cirkulációnak egyik ága. Tudjuk, hogy fenn a magasban a levegő az egyenlítőtől szétáramlik, a száraz, sivatagos vidéke- ken ismét leszáll s mint passzátszél visszafut as egyenlítőhöz. A passzátszélnek igazság szerint az egyenlítő északi oldalán északról délre kellene fut- nia, tehát északi szélnek kellene lennie. Ámde a Fi&l

35

(34)

forgása miatt kitér s az 'északi féltekén északkeleti, a délin délkeleti szél lesz belőle. Gondolhatjuk, hogy az Amazonasz óriási síkságára milyen nedves, meleg levegőt lioz a passzátszél az Atlanti-óceánróll Való- ságos gőzfűtéssel látja el a síkságot. Ott pedig a le- vegő mindig fölemelkedni kénytelen, tehát kiejti a csapadékát, mert minden esőnek az az oka, hogy a levegő valami okból fölemelkedik.

Nem tudom, nem unta-e meg az olvasó ezt a fej- tegetést? De nem szabad megunni I Az igazi művelt embernek az ilyesféléről helyes fogalmának kell len- nie. Gyönyörű népszerű tudományos könyvek jelen- nek meg mostanában. Meglehet, hogy sokan megve- szik, megnézegetik, de el nem olvassák, az bizonyosl

Az én olvasóim nem tartoznak ebbe a felületes osztályba, hanem örülnek, ha tanulhatnak valamit, azért nyugodtan írtam le az előbbieket az Amazonasz vidékéről,.

Dél-Amerika három régi szárazföld-darabból van összetevő. Nyugaton a délamerikai Kordillerák, vagy Andes-hegység húzódik végig az egész kontinens csendesóceáni p a r t j á n . K e l e t r e tőle két régi konti- nensdarab emelkedik Iti a tengerből: az egyik Guyana magas földje, a másik a brazíliai hegyvidék. A három régi szárazföld-darab közt mindenütt tengerágak vol- tak. Ma ezek be vannak temetve s óriási síksággá alakultak. Az Andes-hegység és a Guyanai-felvidék közt van az Orinoco hatalmas nagy siksága, az u. n.

lyánók. Igazi szavannák ezek, később lesz majd bő- ven szó róluk.' Az Andes-hegység és a brazíliai hegy- vidék ¡közt van az argentínai pampáit óriási siksága.

A "Paraguay és Parana folyók szállítják le vizét a

La Plaia tölcsértorkolatba. (3. ábra.) _ Végül a brazíliai hegyvidék és Guyana közt nyúlik"

be az Amazonasz medencéje egészen, az Andes-liegy- 36 '

(35)

•0' I— W «V w . V

3. ábra. Dél-Amerika szerkezete.

A) Orinoco-medenee. B) Guavanal felvidék. C) Amazonasz tt -Jenre.

D) Brazília felvidéke. K) I.a I'lata medence. F) Aodes hegység, vagy déiemerikai Kordii'érák. 1. Maracaibo süllyedés. 2. Guayaqr.ilsrUye- dés. 3. Perui magas medence. 4. Bolíviai magas medence. 5. De»·

poplado felvidék. t>. Cordobai lár.-. 7. Sicra de Tandil. 8. Sierr*

d« Veulaaa. a) Parti lánc. b) Sacgciyvdlgy, c) Perem-hegység.

(36)

ség lábáig. Földünk legnagyobb forróégövi síksága.

Az Amazonász 7 millió négyszögkiloméf ennyi vizte- rületéből négy és fél millió négyszögkilométer a sík- ság! Tehát majdnem fele Európánaki Hajdan tenger- öböl volt, de hosszú, hosszú geológiai időkön át a le- rakódások betöltötték ezt a beltengert. A lerakódások vízszintes rétegei alacsony fennsikot építettek föl, mert kiemelkedett a terület a tengerből. Hogy az Amazonasz mai árterületét a folyó völgyének kell-e tartanunk, vagyis hogy a folyó maga vágódott bele a fennsíkba s aztán ilyen szélesre tágította ki a völ- gyét, azt még nem tudjuk megmondani. Valószínűbb- nek tartom, hogy a fennsík közepe megint besüllyedt s így állt elő a mély sikság. A süllyedt területet a fennmaradt fennsik meredek lépcsőfoka veszi köTül, Ezen. a lépcsőfokon minden mellékfolyó vízeséssel zu- bariik le az Amazonasz igazi árterére. '4. ábra.")

Hogy ez az óriási ártér fiatal besüllyedés, azt ab- ból merem következtetni,, hogy a fenekén vastagon fekszik a folyók lerakódása s ebben a medencében a főfolyó is, meg minden mellékfolyója is alsőszakasz jellegű, tehát rengeteg vízmennyiségük sem birja' to- vább hordani a törmeléket. Ezért mind zátonyokat épit, szerteágazik s az árteret majdnem térképezhe- tetlen össze-visszaságban szeldelik a folyóágak. Á folyó torkolatától majdnem a medence közepéig föl lehet hajókázni mellékágakon, anélkül, hogy az em- ber a főágat csak érintené isi Milyen nagyszerű lát- vány lehet ez igen magasan repülő gépről, vagy Zep- pelinről! De csak hidroplán merészkedhetik ide. mert a rengeteg, igazán határtalan őserdő lombtengerében leszállni teljes lehetetlenség. Csakis a folyók alkalma- sak erre,' különösen maga az Amazonasz, mert hisz_

Iquitosnál, még perui területen, mintegy 500 kilomé- terre a hegyek lábától már 1800 méter széles, pedig

38

(37)

Itt még csak két nagy, déli mellékfolyóját vette föl, a Huallagát és az Ucayalit. Ezen tul még: 2700 kilo- méter utat kell megtennie, légvonalban, egészen a tengerig! Csodálatos kicsiny esését mutatja, hogy itt, Iquitosnál csak 106 m magasan van a folyó a tenger szintje fölött.. Ha a folyó valódi hosszát mér- jük, akkor erről a kereken 100 méter magasságról 4000 kilométer - hosszú uton jut el a tengerig, tehát esése kilométerenkint csak 2.5 centiméter átlagban.

Csakhogy a folyó esése eleinte nagyobb, később m i n d kisebb és kisebb lesz. Manaos, a medence fő helye, a folyó hosszának mintegy 2/3-ában már csak 26 mé- ter magasan van a tenger szintje fölött, s innen a ten- gerig a folyó hossza 1600 kilométer, tehát Manaoson alul egy kilométer uton csak 1.6 centimétert esikl Ilyen kis esése a Tiszának- csak Törökbecse alatt van a torkolatáig, L i. egy kilométerre 1.28 cm. Már Szeged táján esése 2.5 cm kilométerenkint, Tisza- derzs és Szolnak közt már 5 cml A · Duna valóságos rohanó hegyipatak hozzá képest, mert esése Budapest vidékén mintegy 7 centiméter kilométerenkint, sőt Pozsony és Komárom közt átlag 30 -cm per km!

Nem csoda, hogy nagyon lassan folyik és szétte- rül, úgyhogy Manaosnál a folyó szélessége már 5 '(öt!) kilométer, tehát kétszer olyan széles, mint ami- lyen bosszú az Andrássy-utl

Rendkívül, érdekes, hogy a Manaosnál az Amazo- naszba ömlő Rio-Negro még sokkal szélesebb, mint az Amazonasz I Ez az óriási folyó 2150 km hosszúsá- gával alig rövidebb a Dunánál (2890 km) s mégis 50 kilométer széles, tehát majdnem olyan széles, mini amilyen hosszú a Balaton Kénesétől Badacsonyigt Egyik partjáról nem lehet látni a másikat, de meg- akadályoz ebben a temérdek zátony, sziget, uszószi- get stb. is. De nem mondhatnám ezt inkább nagyj

a · .

(38)

hosszú tónak, amelynek vize lassan vonul lefelé? K Rio-Negro, irúelőtt az Amazonaszba ömlene, 2.5 kilo- méterre összeszorul s itt sebesebben mozgó, fekete vizét beleönti az Amazonasz szőke, homályos vizébe a teljesen eltűnik benne.

Manaoson alul a folyó mind szélesebb, mind el- Agazóbb. Óriási mellékfolyókat vesz föl délről s a mellékágak, tavak, mocsarak kibogozhatatlan útvesz- tője veszi körül a hetven kint tóvá szélesedő folyam- 'óriást. Helyenkint a folyó közepéről nem látni a partokat. Majd megint közelebb jönnek az erdők, fényes zöld pálmák koszorúja övezi a szigetek, vagy a partok örökzöld lombos faóriásait. A folyó vize 40—50 méter mély, Obidosnál átlag 70 méter a so- dorban. .

Legutolsó, igazi mellékfolyója a Xingu, délről liőm- pölyget bele rengeteg vizet. Ezen alul már a folyó deltáján vagyunk. Eredetileg olyan öbölbe ömlött a folyó, amelynek közepén a nagy Marajo-sziget fe- küdt. De a delta az öblöt betöltötte s a szigetet a szárazföldhöz csatolta. A folyó főága a szigettől északra ömlik a tengerbe, a szigettől délre csak mel- lékágak futnak bele a Tocantins és Araguaya való- sággal különállónak nevezhető tölcsértorkolatába.

Hogy milyen óriási méretű ez a torkolatrendszer, az Duna torkolatával, természetesen ugyanabban a mér- tékbenl A Duna kis deltája teljesen elvész ebben a rengeteg építményben s szinte nevetségesen kicsiny- nek látszik I

Rettenetes méretek ezek! Á mi finoman részlete- zett, kedvesen kidolgozott kis Európánkhoz képest micsoda széditő méretek ezekt Ha megállunk a Duna partján, mondjuk a Korzónál s csodálkozva nézzük a hatalmas Dunát, amint 400 méter, majdnem fél kilométer széles, medrében szaporán hömpölyög alá

(39)

4. ábra. Az Airazonase medencéje.

A vonalkázott terület határán vannak a mellékfolyók legalsó vízesései.

(40)

a víz, gondoljunk most egyszerre az "Amazonaszral X királyi várat hátra kellene tolnunk a Svábhegy he- lyére, a Svábhegyet aztán messze Zsámbék vidékére

s air.i előttünk van, az m i n d viz, viz, rettenetes mennyiségű viz! Nyugodtan, egyenletesen sikamlik lefelé, uszó fatörzsek, egész szigetek összeverődött fa- törzsekből, liánákbál, elszakított parti növényzetből surrannak vele együtt a tenger felé. Mi minden lehet abban a rengeteg tömeg vízben, hisz másodpercen- kinl kis vízállás idején háromszor, négyszer annyi viz fut el előttünk, mint a D u n a legmagasabb, vesze-

delmes árvizei • Hidat építeni ezen a folyón? Ki gondolhatna reá?]

Egyszerű, evezős hajóval átkelni rajta? Vakmerő vál- lalat! Ha vihar támad, olyan hullámokat hány a folyó, mint a tenger, de rneg lesodorja a csónakot egy-két napi járóföldre, mire áteveztünk rajtái Csakis a gőzgépek képesek megbirkózni vele s csak' azóta van közlekedés' a folyó két partja közt, amióta vitorlások és gőzösök járnak rajta. Azelőtt a két part úgyszólván egyáltalában nem érintkezett egymással.

Sőt ugyanilyen természetűek a nagy mellékfolyók, mint északon a Rio-Negro, délen a Madeira és a Tapajoz. Ezeken is minimális volt a közlekedés egyik partról a másikra. Csoda-e, ha ezek a folyók, külö- nösen az Amazonasz, népválasztó vonal lett. Elég lé- nyegesen különböznek az állatok is a nagy folyókkal elválasztott negyedekben, de nagy különbségek van- nak az emberek közt is. '

Az Amazonasz árvize messze elönti az őserdőket.

Hónapokon át vizben áll az óriási terület rengeteg b u j a növényzetével együtt. Örökzöld ez a növényzet*

de vannak a fák közt lombjahullatók is. És h a va- lami magaslatról széttekinthetünk a végtelen lomb- tenger fölött, gyönyörködhetünk abban a látványban,

£2

(41)

S. ábra. Az Amazouasz torkolatának összehasonlítása a Duna torkolatával.

(42)

hogy hol az egyik, hol a másik faóriás sárgul el, lehullatja levelét, hogy uj köntöst öltsön. Ugyanak- kor valamelyik fa éppen virágdíszbe öltözik. Belül- ről, az erdőből nem látni, csak onnan a sziklafokról, felülről. Mint ahogy tavasszal nálunk a vadgesztenye telerakja a lomb iát gyönyörű fehér vagy rózsaszínű virág-lámpásokkal, ugy ölt virágdíszt valamelyik lom- bos fa, talán óriási mirtus-féle. Maga a fa egész erdői Amott meg a virágállvánnyá nyomorított faóriás tingő-icngő, haldokló lombja közé, valamelyik befu- rakodott liána égőpiros virágfüzérei hazudnak ifjú- ságot, szerelmet!

Es ez az őserdő, az Amazonasz szeloái, ahogy ott nevezik, hangtalan, néma. Az elöntött erdőkből elme- nekül a legtöbb szárazföldi állat, csak a m a j m o k . é s mókusok, meg a madarak maradnak odahaza, ö k a lombokén élnek s megtalálják élelmüket. Lenn a víz- ben lomha teknősök görögnek, halak fickándoznak s lehetővé teszik a nyomorult indiánusok életét. Mert ezeknek az igen-igen alacsony műveltségű népeknek föiápláléka a hal és a teknősbéka tojása.

Ezek a meztelen, de m á r legalább ékszerekkel dí- szített indiánusok aránylag boldogan éltek itt, az örök nyár világában. A hőmérséklet évi ingadozása uüg egy-két fok. Manaosban a legmelegebb hónap, a november közepes hőmérséklete 26.6°, a leghide- gebb (1) hónap, az április közepes hőmérséklete 25®

s az évi átlag 26°. Nagyon melegnek nem mondható, lúsz a hőmérő csak nagyon ritkán emelkedik 83°

főié, ilyen meleg nálunk is van minden nyáron. D e az európai emberre mégis lankasztólag hat, hogy nincs lehűlés, nincs hűvös évszak s mellette a levegő mindig majdnem' páratelt s a szél csak ritkán üdíti föl az erdőben járót. S mégis idetolakodik az európai is. A boldog indiánusok paradicsomi békességét fel-

44

(43)

'dúlta. Álbumingyárakat rendezett be s elkezdte $ teknös-tojásokat olyan m o h ó n gyűjteni, hogy a sze- gény őslakók éhezni kezdtek. Irgalmas misszionáriu- sok emelték föl tiltakozó szavukat, némi sikerrel is,- mert a tojásgyüjlést korlátozták.

A másik ' ok, amiért az európaiak ide tolakodtak, Bz a kaucsuk. A kaucsuk innen származó, indiánus.

szó (a kaucsukfák nedvét az indiánusok «kaim csús- ztak nevezik. Leginkább a m i kutyatej-féléinkkel ro- k o n fafélék szolgáltatják. Ezek közt a legfontosabb;

a Heoea brasiliensis (régi nevén Siphonia elasticaj,·

az el nem öntött őserdők egyik legnagyobb termetű fája. H a kérgét megvágjuk, olyan fehér kutyatej fo- lyik belőle, mint a m i kntyatej-féléinkből, de ez az- i á n melegítve összeáll nyers kaucsukká. Más fákból is lehet kaucsukot nyerni (Mimusops balete, Castilloa elastioa, Hancornia speciosa stb.), de a legfontosabb a Hevea. A kaucsuknyerés a legnagyobb rablógaz- dálkodás volt. A pompás fákat kivágták, lefektették, hogy az egész törzsből kivehessék a tejet. Természe- tesen a könnyen hozzáférhető helyeken h a m a r meg- ritkult a kancsukfák száma s m i n d messzebb és messzebb kénytelenek utána menni. Ma már az ilyen rablőgazdaság tilos, de ki tudja ellenőrizni?

A kaucsukgyüjtés megint az emberi nem egyik legförtelmesebb szégyenfoltjává fajult. Az indiánuso- kat szép. szóval, pálinkával, ékszerekkel stu. maguk- hoz édesgették, aztán felfogadták kaucsukgyfijtők- hek. Ekkor m á r nem szabadulhattak s megkezdő- dött a kegyetlenkedés. Minden munkásra kiróttak bi- zonyos mennyiségű kaucsukot, amennyit nekik egy h ó n a p alatt be kellett szállítaniuk. Ha nem bírtak önnyit hozni, akkor kegyetlenül megkorbácsolták 'őket, vagy levágták a kezüket, lábukat. Szegény ördö- gök egész családjukat befogták segíteni, de igy még

ir.

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Updating...

Kapcsolódó témák :