Mágocs

LIBEC. 7 8 1

tára a sokkal hatalmasabb K e g 1 e v i c s M i k l ó s , ónodi kapitány, tette rá kezét, ki is azt néhány évtized J1668.

múlva több itteni jószágaival együtt nejére, C z o b o r É v á r a , iralla át. A puszta egyébként később is, mint M á g o c s s Ú j v á r o s tartozéka, ennek földesurait illette, habár egyébként a vásárhelyi gazdák használatában maradt s az ő balárukba olvadt bele. Emlékét a nép a L e b u k i dűlő és L e b u k i c s á r d a elnevezésekkel örökítette meg.

Mágocs.

A falut az előző korszak végén zavaros birtokviszo- nyok és háborúságok közt hagytuk bálra. Ezeknek idő:

multán a N a g y v á t h i P o r k o l á b o k n a k, kik ma- gokat nemsokára kizárólag M á g o c s r ó 1 nevezték el, erélye és ügyessége vetett véget, habár nekik, a részben- az országos állapotok is segítségökre voltak. Ők el tudták találni, hogy az ellenkirályok között koronként melyik- nek fogadjanak hűséget, hogy birtokaikat és hatalmukat gyarapilhassák. A c s a n á d i püspök és káptalan befo- lyása és birtokai ellenben a növekvő török veszedelem miatt mindinkább vesztek. C s a l i o l i F e r e n c püspök M o h á c s n á l esett el s jószágai világi kézre szállottak, a káptalannak pedig, melv M á g o c s o n is birtokos volt, javait H o r v á t M i h á l y , a J a k s i c s o k és mások fog-

lalták el,1 bár egyébként a kanonok urak földesuraságá itt még jó darabig fenmaradt. Az öreg M á r t o n 11536.

halála után az özvegy és gyermekei kérték J á n o s |1531.

királyt, hogj^r a már rég óta megszerzett . P a k o n y i rész- birtokba való beigtalásuk tárgyában intézkedjék, minek J á n o s eleget is telt. Majd a k é k t ó i vitás ügyet |1533.

igyekeztek megoldani, de az M á g o c s i G á s p á r heves- kedése miatt inkább elfajult. A nagy kiterjedésű nádast ugyanis egy idő óta a család és a káptalan jobbágyai közösen birták, akképen, hogy a M á r t é 1 y felé eső oldalt a család, a D e r e k e g y h á z r a nézőt pedig a káptalan jobbágyai használták. Egy idő óta azonban utóbbiak az egész rétséget magoknak foglalták el, min G á s p á r olyan felindulásba jött, hogy egy alkalommal a káptalan egyik jobbágyát, ki a M á g o c s i a k oldalán legeltette juhait,

l Oltványi, Csan. püsp. 70. 1.

leszúrta, mely eset a perlekedő feleket méginkább elkese- rítette.

A J a k s i c s fiak kihaltával e tájon fekvő javaikat, C s o m o r k á n y t , P e r e s k u t a s t , S á m s o n t a fiatal M á g o c s i G á s p á r n a k sikerült megszereznie. Egy- idejűleg özvegy anyja elveszítvén M á g o c s r ó l szóló birtokleveleit, ezek helyett J á n o s királytól uj adomány- levelet kért és kapott.1 J á n o s halála 1 1537. jan. 26.

után G á s p á r a német pártra lépett át, miért is a király özvegye, I z a b e l l a , megfosztotta itteni javaitól s ezeket bátyjának, A n d r á s n a k , ajándékozta. Ezt a változást az özvegy anya nem sokkal élte lul, mikor | 1543. máj. 24.

is a. fiu testvérek tekintetbe sem véve I z a b e l l a meg- torló rendelkezését, az ősi javakon csakhamar megosz- toztak, mivel e vidéken F e r d i n á n d tekintélye külön- ben is igen megnövekedelt s C s a n á d—C s o n g r á d - megyék is hozzá csatlakoztak. M á g o c s o n és F á b i á n - S e b e s t y é n e n feküdtek a házak, udvarlelkek, gazda- sági udvarok, kertek, csűrök, istállók, béres- és jobbágy- lakások, szertárak, vetések, kisebb-nagyobb lábas jószágok s egyéb ingó és ingatlan javak. Mindezeken békésen meg- egyeztek oly kikötés mellett, hogy A n d r á s , -mint öre- gebb testvér, elégítse ki a női osztályos rokonokat, egye- temlegesen kötelezték is magokat, hogy a nyert örökség birtokában egymást kölcsönösen egyesitett erővel olial- mazzák s csakis közös beleegyezéssel lépnek uj osztályra, A n d r á s javai pedig, ha fiörökös nélkül halna el, férfi testvéreire, G á s p á r r a és T a m á s r a szálljanak.2 Sok ha- tárra terjedt a családi birtokok, melyek általában V á s á r - h e l y körül feküdlek, úgymint M á g o c s, A p o r , M i n d - s z e n t , Ií ö r t v é 1 v e s, P e r e s k u t a s, Ú j v á r o s , D 6 c, A 1 g y ő, S á j t i n, S e r k e d , P u s z t a s z e r , S z e n t g y ö r g y . A legnagyobb szerző mégis a testvérek közt G á s p á r volt, a ki minekutána atyja és felesége, P a t ó c s i A n n a , révén G y u l a vár kapitányságát is elnyerte s ebben F e r d i n á n d király is megerősítette, ily minőségben mindenképen rajta volt birtokai szaporí- tásán. Az ő és testvére, T a m á s , jobbágyai teltek foglalá- sokat a d o n á t t o r n y a i határból olt, hol a m á g o c s - d o n á t t o r n y a i ul a K é k t ó partját érinti s a keleti oldalon is a K ó r ó g y partján, — a mi azt tanusilja, hogy

1 Borovszky, i. m. II. 341—2.

2 Az osztálylevél, Borovszky ur szívességéből.

MÁGOCá. 7 8 3

a község ez időben fennállott, bár a K h a 1 i 1 defteréből kimaradt. D o n á 11 o r n y a a n y u 1 s z i g e t i, most |1545.

p o z s o n y i , apácák tulajdona volt és S ó s G y ö r g y , M á g o c s i tisztje ezek jobbágyait űzte el a kérdéses terü- letről, melyet ura számára felszántalolt. Az apácák gazda- tisztje, P o s z t ó s G e r g e l y , azonban visszaszántatta a földet, egyszersmint a kegyes szüzek G y ö r g y baráthoz, az ország kormányzójához, fordultak panaszukkal a hatal- maskodó Gáspár ellenében. A kormányzó a b é k é s m e - g y e i szolgabírót és a c s a n á d i káptalant bizta meg a vizsgálattal, kik aztán, t. i. G y u l a i P é t e r kanonok, K a m u t i P i n c z e k G e r g e l y és E n d r é d i B e r - n ó t i A ii d r á s 34 tanútól vettek ki vallomásokat, melyek kivétel nélkül az apácák javára szólottak.1. M á g o c s határa ily módon megnövekedelt ugyan, de az 1552-diki pusztuláskor a falu lakói, a mennyiben le nem öletlek, elmeneküllek, a községi élet megszűnt, miért is nem emlé- keznek többé arról az a korbeli tizedjegyzékek. Ez évben 19 kaput számlált a helység. G á s p á r ur csakhamar azzal kárpótolta magát, hogy több g y u l a i tiszttársával együtt az uratlan jószágokban nagyobb 'mérvű foglalásokat tett.

Igy foglalta el C s o m o r k á n y t , N a g y l a k o t , S z e - c s é t , C s ó k á s t^ D a l e g y h á z á t , M e z ő k o p á n - c s o t , leginkább az elpusztult csanádi káptalan javait.2

Ezek egy részére adománylevelel is eszközöltek a foglalók : igy G á s p á r ur, ki azzal, hogy J á n o s király e vidéki hiveit megtörte, különös szolgálatot tett F e r d i n á n d : n a k, az egész P e r e s k u t a s r a , Ú j v á r o s r a , nem- különben a káptalan m á g o c s i részbirto- | 1555. jul. 25.

kára, mindazáltal azzal a megszorítással, hogy csak addig legyenek az övéi, mig »az isteni kegyelem« az ország dolgait jobbra fordítván, a káptalan régi állapotját és erejét vissza nem nyeri, a mikor is tartozzék azokat minden tör- vénykezés és pereskedés nélkül visszabocsátani.3 Minthogy azonban vidékünk csakhamar ismét elszakadt a némettől s J á n o s - Z s i g m o n d h o z csatlakozott, ennek ország- gyűlése pedig a F e r d i n á n d - p á r t i a k birtokait elvé- tetni rendelte, szükséges volt megujitlalni ennek adomány- leveleit,4 mit a király M á g o c s i kapitány részére kész-

1 A csan. kápt. vizsg. jkve 1549. nov. 13-ról Orsz. ltr. Miscell. fasc.

44., No 40. és fasc. 58. No 58.

2 Lib. reg. II. 222. V. ö. a kincstári adóösszeirásokkal 1553-ból.

3 U. o. 167. és Bécsi lib. reg. III. 269.

4 U. o. 313. és Bécsi lib. reg. III. 5131.

séggel teljesített is, annyival inkább, mert az őrségnek pénzt úgysem küldhetett. Nemsokára a falut ismét 11556.

benépesítve találjuk1 s a török is besorozta a c s a n á d i n á h i e b e 45 házzal (40 régi és 5 uj) s lakóinak 11557.

neveit is felírva hagyta, melyek is ezek voltak :

Biró Ferenc, Boltos Balázs, Csótán Benedek, Dáma János, Deszki Tamás, Dombi László és Mihály, Ecscri Albert, Gyura és Imre, Endródi György, Faragó Gergely, Farkas Lukács és Sándor, Fodor Pál, Fonó Pál, Hegyes Imre, Kapás Pál, Karassó Demeter, Kazdag Gergely, Kotormány

"Ferenc, Kovács Boldizsár, Lázár Demeter, Mácsai Márton, Meggyesi Fábián, Nemeskéri Márton, Olasz Mihály, Sajtini Fábián, Salamon János, László, Lukács és Miklós, Sánta Demeter, Sebő Imre és Tamás, Simonyi Gáspár és György, Szabó Antal, Szekeres Antal és János, Szentiváni Tamás, Szűcs Lőrinc, Tót Lukács és Márton, Varga Benedek.²

A jobbágyok fő kötelessége természetesen az adó- és dézmafizelés volt — azon kivül, hogy uraiknak különböző szolgáltatásokat teljesítettek, melyek azonban, minthogy a magyar földesurak helyben nem lakhaltak s igy roboto- lásról többé szó sem lehetett, már ez időben, szintén csak fizetésből állottak. Országos adóba fizettek a mágocsiak 1558-ban 32, 1559-ben 110, 1560-ban 60 kapu után — ezen kivül 5 pusztán állott — 66 frtot, 1561-ben 35 kapu után 38 forint 40 dénárt, 1564-ben 34 után 51-et.³ Ezen kivül szedték a dézmát tőlök a g y u l a i vár részére következő- képen : 1560-ban szemes terményt 306 köblöt, pénzt 176 frt 35 dénárt, bárányt 75-öt, 1561-ben M á g o c s i adott 18 kapu után 19 frt 80 dénárt, a káptalan pedig 22 kapu után 24 frt 20 dénárt, végre 1562-ben 8 jobbágytól bevettek 37 bárányt.⁴ Ebből az tűnik ki, a mit egyebünnét is tudunk, hogy a pénz-szűkében levő vár erősen zsarolta e vidéket. M á g o c s i cz állapotot megunva, pár évvel ezelőtt már vissza is lépett a parancsnokságtól. Utódai, iránta való gyűlölködésből is, még tovább mentek a kiméletjenség- ben, űgyhogy B o r n e m i s s z a B e n e d e k és Á b r a - h á m f i I s t v á n az egész M á g o c s o t lefoglalták [1559.

s elvették M á g o c s i t ó l s a királynak ismételten kellelt ennek visszahelyezése tárgyában rendelkeznie. A vár- parancsnokok ez indulatából magyarázható, hogy a kapi- tányok a káptalannak is visszaadták itteni tekintélyes bir- tokát. De M á g o c s i T n m á s n a k, ki G y u l á n lakott, szintén része volt a faluban, mert mikor Z a y é k a t

1 Csanádmegyei adóösszeirás.

2 Borovszky, i. m. II. 343. Véiics, Defterek II 194. (Bagocs név alatt.)

3 Borovszky, i. h. Az 1561-diki adóösszeirás Rácznál, Zar. e. m. tört. 107.

4 A vár számadásai Orsz. ltr. Vegyes decimalis regestrumok.

MÁGOCS. '785

V á s á r h e 1 y' birtokába' beigtatták", á szomszédos |1560.

földesurak sorában ő is megjelent.¹ Ez idő tájban H ú s o s G y ö r g y volt a falu birája. M á g o c s i G á s p á r azon- ban, kit, habár méltatlanságokat szenvedett is, sem a török, sem az erdélyi fejedeleni nem voltak képesek, nagy .igérelekkel sem, a király hűségétől eltántorítani, nagy

kegyben állott F e r d i n á n d n á l s ezért őt a g y u - l a i a k is nemsokára az egész falu birtokosának |1564.

voltak kénytelenek elismerni. Olt állolt nemesi udvarháza

•is, melyhez akkor 34 ház tartozott.2 Maga azonban a török fogságból kiszabadulva, már ekkor E g e r b e n lakott, mint az itteni vár parancsnoka, Heves és Borsod egyesült vármegyék főispánja s mint az egri püspöki javak kormányzója.³ G y i i l a azután nenisokára a török hatal- .mába esett s azzal együtt vidékünk, M á g o c s o t is bele- értve, feldulatott. G á s p á r nem is tért többé vissza nagy- száma alföldi birtokaira, hanem gazdag létére még mindig

•azon volt,- hogy a felföldön szerezzen magának uradal- makat és méltóságokét, a ifli annál könnyebben sikerült,

•mert M i k s a és R u d o l f királyok nagy összegekkel voltak adósai.⁴

Mialatt a falu pusztán állott, földjét a szomszédok s leginkább a v á s á r h e l y i e k legeltették, kik ha ezért valami bért fizettek is, legtöbbször csak a töröknek adták

•azt, bár régi magj'ar urai is fentartották hozzá jogaikat.

Igj' M á g o c s i G á s p á r halála után testvére gyermekei

•gyámja, R á k ó c z i Z s i g m o n d , - ki M á g o c s i A n d - r á s özvegyét vette nőül, követelte azt magának, 11587.

bár S z e g e d i P á l c s a n á d i püspök is magáévá akarta tenni, de e törekvésében nem boldogult.5 Ennél nagyobb bajt hozott a falura R u d o l f király és B á t h o r i Z s i g - m o n d fejedelem háborúja a török ellen, miközben ez a K ö r ö s - Ma r o s közét elpusztította, mely alka- [ 1594—6.

lommal M á g o c s o t is újra odahagyták lakosai. De valami haszon is volt a szerencsétlenségben, az t. i., hogy D é l - M a g y a r o r s z á g g a l együtt az is az erdélyi fejedelmek alá került s koronként ezek oltalmában részesülhetett. Az

1 Az egri kápt. bizonyítványa a beigtatásról 1560. máj. 6-ról a gróf

• Károlyi nemzetség bpesti ltrában, 35. fiók, 2. sz.

2 Telegdi István kir. ravó összeírása 1564-ből.

3 Salamon, Magyarország a török hódit, korában. 129.

4 Lib. reg. IV.

5 Borovezky, i. h.

Szeremlei, H.M.Vásárhely története, V. 50

üresen maradt határ haszonvétele léhát a régi földesurakra nézve nem veszett el. Ezért a püspök urak sem nyugodtak meg elődjök iménti kudarcán s később is, bár a viszo- nyokról kellő ismeretök nem volt, újra meg újra panasz- kodtak, hogy » M á g o c s v á r o s nagyobb részét ez idő szerint R á k ó c z i Z s i g m o n d ur nagyon igazságtalanul birja, mert ő nagyságos M á g o c s i G á s p á r halála után annak azt a részét is magának foglalta el, melyet régebben csak haszonbérelt a csanádi piispöklől«. Ezt pedig a p o - z s o n y i kamara pénztári tisztségéhez irták, | 1638. márc.

azzal a megjegyzéssel, hogy a 34 kaput számláló, de most pusztán álló M á g o c s fele része, nevezetesen 16 kapu, illeti a püspököt.1

Ez azonban ép oly kevéssé volt igaz, mint az, mikor az e g r i káptalan azt bizonyította, hogy M á g o c s i [1629.

G á s p á r a falunak csak bérlője volt s érette a haszonbért a c s a n á d i p ü s p ö k n e k fizette.2

Erősebb alapon állott a S ö v é n y h á z i M ó r i c z M á r t o n m á g o c s i joga, mert ő unokája volt M ó - r i c z P é t e r n e k és M á g o c s i D o r o t t y á n a k , ez utóbbi pedig testvérhúga M á g o c s i A n d r á s n a k és G á s p á r n a k . Ez uton sikerült neki és szüleinek a Má- gocsi-uradalmak egy részét R á k ó c z i gyámsága ellenére is birtokba venniök és megtartaniok, mely célból B e t h - l e n G á b o r fejedelem oltalomlevelet adott liivének, az ifjú M ó r i c z M á r t o n n a k , melyben a maga 11612.

l i p p a i és b o r o s j e n i kapitányait utasította, hogy M á r t o n t, mint M á g o c s i F e r e n c örökösét, a maga birtokaiban, melyek közt M á g o c s , A l g y ő , D ó c, S ö - v é n y h á z a , M i n d s z e n t , A p o r , F á b á n s e b e s -

*t y é n és S z e n t g y ö r g y is említtetnek, védelmezzék és tartsák meg.3

Ez időtájon a M o c s á r i család is jogot szer- |1631.

zett a pusztához, mert M o c s á r i I l o n a és G y ő r f i J á n o s fia, G y ő r f i J á n o s , az egri káptalan előtt az őt és lestvérhugát illető C s a n á d - , C s o n g r á d - , B á c s - stb. megyékben fekvő javak közt M á g o c s , V e r e s e g y - h á z , K é t l e b e c , L e n g , S o l t , K ö r t v é l y e s irányá-

1 Dőlni püspök 1701-diki fölség kérvényének s az erre kiadott császári rendeletnek mellékletei közt kamarai észrevételek, bécsi Staatsarchiv, Hung.

fasc. 76. 1712—16.

2 Oltványi, Csan. püsp. e.megye, 101. 1.

3 Bethlen G. levele 1612. jan. 12-ről a Nemz. Muz, kézir. fol. lat.

2201. sz. (Borovszky ur szívességéből.)

V

MÁGOCS. 7 8 7

ban a magok igényét kifejezték s azok eladományozása ellen az 1625: LX. törvénycikk alapján óvást emeltek, mivelhogy senkit sem szabad a maga birtokától s annak haszonélvezetétől megfosztani.1 Hasonló óvást |1636. jun. 28.

tett M o c s á r i E r z s é b e t I l o s v a i I s t v á n özvegye a leleszi konvent előtt a nevezett csanádmegyei s egyéb birtokok irányában azok elfoglalói, bitorlói, eladói s elado- mányozói ellenében.² Igen valószínű, hogy a két tiltakozó az elfoglalók es bitorlók közt első sorban is a v á s á r - h e l y i gazdákat értetlék, kik az elhagyott m á g o c s i földeket legeltették, azután pedig a hozzájok közel eső I í e g l e v i c s M i k l ó s ónodi kapitányt, ki M á g o c s o t, Ú j v á r o s t , P e r e s k u t a s t , K ö r t v é l y e s t elődeink- nek 110 tallérért és valamennyi karmazsin csizmáért bérbe adta,3 ki azonban e helyekhez felesége, M ó r i c z B o r - b á l a (Márton lánya), révén méltán formált jogot. K e g - 1 e v i c s ezután nemsokára meghalt, M á g o c s pedig M ó r i c z A n n a révén ennek fiára, S e m s e i P á l r a szállott át, mit abból következtetünk, hogy nincs többé nyoma annak, hogy a v á s á r h e l y i e k földbér cimén K e g l e v i c s fiának, szintén M i k l ó s n a k , ki pedig erős kézzel tartotta a mit megfogott, M á g o c s é r t fizettek volna s hogy mikor ez a K e g l e v i c s a maga csongrád- megyei íalvain ( A p o r , M i n d s z e n t , S e r k é d , A l g y ő ) S e m s e i P á l l a l Borsodmegye alispánja közbejöttével megosztozik, M á g o c s r ó l nincs többé szó,4 annak jeléül, hogy ez már akkor nem volt K e g l e v i c s birtokában.

Talán ez bátorithatta fel ismét a c s a n á d i püspököket, hogy e helyre néző jogaikkal is újra előálljanak, annyival inkább, mert M á g o c s o t ismét megülték, legalább "az a körülmény, hogy itteni malmokról tétetik emlités, azt lát- szik bizonyítani. P á I f i T a m á s püspök tehát, valamint M a k r i . p o d á r i J á c i n t is, mikor szerét I 1653—1660.

ejthették, beszedték az adót M á g o c s é r t is a v á s á r - h e l y i e k t ő l , bár ezek gyakran a püspök panasza sze- rint »vakmerőségre hajtották fejeikel« s a fizetést elmu-

1 Az egri kápt. bizonyítványa az óvásról 1631. dec. 7. hit. más. a gr.

Károlyi nemzetség bpesti ltrában, 35. fiók, 4.' sz.

2 A konvent bizonyitványa az óvásról Leleszen, Orsz. ltr. Elench.

1600—1700. Proth. 75. I. 197. "

3 Borovszhy, i. m. I. 234.

4 Vesselényí nádor rendelete az osztály foganatosításáról 1666. szept.

15-ről Borsodm. ltrában. Hit. más. a gróf Károlyi nemzetség bpesti ltrában.

lásztották, a mire több okaik voltak,1' melyek közt leg- első oz. hogy a püspök földesuraságát, miután azt M ó - r i c z , illetve K e g l e v i c s birtoknak tudták, nem ismer- hették el, továbbá pedig az, hogy, ha szinte a püspök katonai végrehajtással, elfogatással és megzsákmán}^rolássnl való fenyegetéseire fizetni akarlak volna is, nem tehették, mért a pénznek messze helyre ( S z e r e d ) szállítása élet- veszéllyel, gyakran lehetetlenséggel járt. A királyok előtt rendkívüli kedvességben álló, nagy befolyású gróf P á 1 f-i T a m á s n a k mindazáltal sikerült ado- I 1654. szept. 2.

mánylévelet is szereznie M á g o c s r a és P e r e s k u - t a s r a is III. F e r d i n á n d t ó l , ki az ország polgári és -katonai kormányzóit rendeletileg utasította, hogy a püs-

pököt minden javainak birtokába helyezzék vissza, a tör- vénytelen és erőszakos foglalók és bitorlók ellen pedig, kik közt K e g l e v i c s M i k l ó s t , S z é k i P é t e r t , T ö r ö k B á i i n t o t és S z é 11 M i h á 1 y t is egyenesen megnevezi, oltalmazzák meg.² Sőt minekutána az alföldi javak már régóta Csáki szalmájává leltek s azokból bárki is, a ki szerét ejthette, erőszakkal és befolyással győzte, tetszés szerint alakithatolt magának uradalmakat, Ma k r i - p o d á r i váci püspök sem maradt el messze a példáktól s " L i p ó l királytól ép olyan oltalomlevelet 11660. jan. 21.

eszközölt ki a maga jószágaira, mint c s a n á d i kollégája s azok közé szintén belefoglaltatta Má g o c s o t és P e r e s - k u t a s t is s a bitorlók közt ő is felsorolja K e g l e v i - c s e l és a fentebb megnevezetteket.3 Mindez azonban nem ejtette zavarba K e g l e v i c s e t , a ki S e m s e i v e l együtt időközben ismét birtokba vette a kis falut s hogy azt családjára is átörökíthesse, a maga ottani, 1 i b e c i és - s z e n t a n d r á s i részbirtokait feleségére, C z o b o r Évára,

iratta rá. Ez idő tájon rác pásztorok települtek a hely-

ségbe.4 j!668.

- ' A derék S e m s e i P á l t azonban, ki a közbejött szabadság-háborúban T ö k ö l i zászlói alá állott s ott tábornokságra emelkedék, a király javaitól meg- |1669.

fosztotta. Halála és Buda elfoglalása után testvérei a király hűségére tértek s L i p ó t ennek következtében C a p r a r a

1 Oltványi, i. m. 12. A püsp. tizedfizetés jegyz. Nemz. Muz. fol. lat.

•2255. Borovszky, L m . II. 344.

2 Az oltalomlevél Orsz. lt. Kanc. iratok 282. sz.

3 Lipót ktrály oltalomlevele az eszterg. főképt. ltrában, capsa 67, fasc.

•8. No 10.'

4 Borovszky, i. h.

MÁGOCS. '789

cs. tábornok ajánlatára az elhalt tábornok jószágait, ezek' közt M á g o c s o t, melyet időközben a rácok üresen hagy- tak, a testvéreknek adományozta. Eznllal M á g o c s mel- lett a király egyszersmint felemlili a f e c s k é s i, m i n d - s z e n t i és a 1 g y e v i részbirtokokat is — M á g o c s o t és F e c s k é s t mint »elpuszlult.rác falukat« nevezvén meg.¹ Az ekkép visszanyert javakon a testvérek néhány év. múlva az osztályt megkísérelték, ennek nem sikerülése után 11691.

pedig S e m s e i P é t e r a maga m á g o c s i s a fent emiitelt többi birtokbeli részeit testvéröccsének, S e m s e i Z s i g m o n d n a k , zálogosította el 200 magyar forintban, kire ama javak kezelését a többi testvérek is bizták.² S e m s e i Z s i g m o n d azonban nemsokára elhálván, hátra maradt neje, N a g y m i h á l y i . ' P o n g r á c z . M á - jr i a, ki már ekkor S z a l a i B a r k ó c z i F e r e n c [1695.

hitvese volt, meghatalmazást adott ' ennek L e l e s z e n , hogy az alföldi javakat, M á g o c s o t és a többi részeket eladhassa, »a mellett valamennyi adóssága vagyon az föl- dön . . . azt is szabadon felszedhesse, mély summa pén- zeket az felül megnevezett eladott jószágokért tartozik a:

l e l e s z i konventbe behozni és innét az elidegenitett:

jószágait kiváltani — becsületének örökös elvesztése alalt«.3

A török háború épen ez időtájon, még teljes erejével dult e vidéken s ily viszonyok közt aligha került vevő a má- gocsi kies és dus földekre, melyek tehát ily módon, mivel V á s á r h e l y lakói is elfutottak s üresen hagyták a várost, teljes elhagyatottságra jutottak. .

Mikor azonban elődeink ismét visszatértek V á s á r - h e l y r e s itt a baromtenyésztést újra. megkezdették, a többi elhagyott puszták közt M á g o c s o t is birtokba vették s marháikat hajtották oda legelőre. A pusztát azon- ban nem számították a határhoz,, a S c h l i c k számára készült összeíráskor sem vallották be, hogy | 1702. márc.. 2.

azt ők használják s csak ott, a hol az okirat készítők a város határait elsorolják, emiitik »M a k o z - o t«. Igy pedig azért járhattak el, mert előttök is tudva lehetett, hogy a pusztához mások tartanak-jogot, kik közt ismét a K e g - l e v i c s e k kerekedtek felül. »jó szántóföldjei volnának®, úgymond egy másik összeirás ez időről, — 11702. jul. 27.

»elegendők határi, senki sem szántja, se nem kaszálja,

1 A kir. adománylev. 1686. máj. 24-ről, Orsz. ltr. Kanc. iratok 75. sa.

2 Orsz. ltr. NRA fasc. 816. No 43. 136.

3 Semseiné felhatalmazása 1695. jun. 27-ről a leleszi konv. ltrábán,' Elench. 1600—1699. P. 206. (Sub. No 16. 1695.) * • • - .

hanem a v á s á r h e l y i e k marhájok járják szabadjában, senkinek sem fizetnek tőle.«l De a c s a n á d i p ü s p ö k is előljárt a maga követelésével, mert S z e g e d vissza- vétele s e vidéknek a töröktől való megtisztítása után csak- hamar kérte javainak visszaadását s azokon a maga egy- házi joghatóságának helyreállítását. L i p ó t csakhamar eleget is tett a kérésnek s a V á s á r h e l y birtokában levő puszták közt »M a g o s«-t is átadatni rendelte, a mint azt az országgyűlési karok és rendek is ajánlották, sőt az u j s z e r z e m é n y i b i z o t t s á g a puszta tizedét is oda- ítélte a püspöknek.2 A legelső megyei össze-1 1720. okt. 3.

irás kihagyta határunk tartozékai közül, s nem nevezi meg a S c h l i c k é s . K á r o l y i közt létrejött adás-vételi szer- ződés és ez utóbbi javára szóló királyi adománylevél sem.

De, hogy a »vásárhelyiek által birt többi puszták« közé ezt.

is beleértelte, onnét bizonyos, hogy az átadás és a beigtatás s az ezeket követő szolgabírói öszeirás lakalmával M á g o - c s o t is világosan megnevezték, mint a város tartozékát s az uj földesúr a v á s á r h e l y i e k k e l kötött legelső |1723.

taksaszerződéskor ezek használatába azt is külön meg- nevezve átbocsátotta, — de nem egészen, mert ugyanaz alkalommal annak és B a t i d á n a k felét a m a k a i a k - n a k adta haszonbérbe. Három év múlva K á r o l y i M á - g o c s o t és D e r e k e g y h á z a t S z e g v á r h o z csa- tolta, melyhez régebben is tartozott. A v á s á r h e l y i e k kértére azonban a bérlet nem tartott sokáig. A későbbi, igy az 1741. aug. 1-i, szerződésekben a tisztek arra nézve semmi külön megszorítást sem tettek, csak általában kötöt- ték ki, hogy a földesúr az egyes pusztákon a maga szá- mára kiszakaszlott darab területeket kiveszi a jobbágyság használata alól. M á g o c s o n is voltak ilyen területek. Igy 1745-ben a K i s - N á d a s h a l o m tájékát szántatta dinnye alá.3 Ugyanekkor, minthogy a szomszéd földesurakkal (H a r- r u c k e r n é s b . R u d n y á n s z k y ) a d o n á t i , k i r á l y - s á g i , f á b i á n i és s z e n t t o r n y a i puszták határai felett egyenetlenségek támadtak, a határok megállapítása végett P a l u g y a i I g n á c kir. ítélőtáblai jegyző jött le a helyszínére s husz tanút hallgatott ki a határok tárgyá- ban, kiknek vallomásait jegyzőkönyvbe foglaltatta,⁴ me-

1 Borovszky, i. h.

2 Dőlni kérvénye a bécsi Staatsarchiv-bon, i. h. Borovszky, i. h.

3 Nagy János jószágigazgató levele 1745. ápr. 9-ről. V. ltr. Rvi. 1 cs.

99. szám.

4 E jkv 1745. épr. 14-ről a gróf Károlyi nemzetség bpesti ltrában, 35. Ilók, 108. sz.

MÁGOCS. '791

lyekből egyebek közt az is kitetszik, hogy M á g o c s o t elődeink bírták. Pár év mnlva azonban D e r e k - 11748.

e g y h á z z a l együtt az uradalom használatában találjuk, de 2/3-ad részét ismét visszabocsátotlák a lakosságnak s az urbáriom is ily állapotban találta, a mennyiben ott, mint közlegelőn, a v á s á r h e l y i jobbágyok barmai jártak. Az úrbéri összeírások — fele részben, majd (1789.) egészen, majd (1808.) 23/-ad, majd (1813.) V3-ad részben 11771. okt. 31.

ismerik él a városhoz tartozónak. Mikor a város az ura- sággal a legelő elkülönítés felől egyezkedett, már [1844.

azt megelőzőleg M á g o c s n a k V2-ét nem tarthatta ma- gáénak, annál kevésbbé, mert azt ki is szakították 11838.

a határból s rajta a K á r o l y i grófok űztek kitűnő gaz- dálkodást s főleg állattenyésztést.

Mártély.

Az első tudósítás, melyet róla. e korszakban kapunk,' a királyi ravók összeírásában található, kik, miután jl553.

az erdélyiek e vidéket F e r d i n á n d királynak átbocsá- tották, mi miatt a felbőszült török az egész vidéket elpusz- tította, adó alá vették fel Csongrád- és Csanádmegyéket is — ámbár itt igen kevesen voltak, a kik fizethettek.

Mert a birtokos nemesség és lakosság általában tönkre jutott és elmenekült. Az elpusztult községek száma C s o n - g r á d m e g y é b e n nagyjából számítva 11 volt, a lakot- také ( M á r t é l y , S z e n t e s , S z e n t l á s z l ó és B ő - k é n y ) pedig 4. Mártélyra 3 forint adót vetettek ki a soproni országgyűlés végzése értelmében s a következőket tették jegyzésbe: »A falu a nagyságos N á d a s d y T a - ni á s é. A többi birtokosok szegények és elpusztultak, a biró vallomása szerint.«l A kivetett adót. a m á r t é - l y i a k megfizették. Ez időben 37 kaput számlált a köz- ség. N á d a s d y T a m á s , ez időben F e r d i n á n d főve- zére, bizonyosan hadi érdemeiért kaphatta meg, vagy fog- lalta el a községet, ép úgy, mint a gyulai várőrség tisztjei is a többi, még fennálló, uratlannak tekintett falvakat, ámbár ezekből s Vásárhely egész, környékéből úgyszólva semmi hasznot sem vettek, M á r t é l y n a k pedig még

i Az adó összeírás az Orsz. ltrban, Conscriptiones dicarum lib. XI., XIII. pag. 34, 36, 37.