15. Adás-vevés, kereskedelem, mértékek.
Az üzleti forgalom csekélysége. — Ingatlanok forgalma. — Termény-, állal- és fakereskedések. — A bolti kereskedések. — A görög és zsidó kereskedők beköltözései. —• A kereskedők elszaporodása és meg magyarosodása.— A boltok haszonbére. — Az áruk eredete és szállítása. — A boltok elhelyezése. — Országos vásáraink és eredetök. — A különféle mértékek. —
Városunk az adás-vevésnek és kereskedelem- nek sokáig igen szűk tért juttathatott, a miatt, hogy a lakosság ősfoglalkozását űzvén, szükségeit és vágyait igen kevésre szorította össze és a hasz- nálati cikkeket lehetőségig a maga házánál igyeke- zett előállítani, egyéb, másunnét való, nélkülözhe- tetlen árucikkekért pedig rendszerint maga ment s a termelőtől közvetítés nélkül szerezte be — egy rész- ben csere árúkért. A legszükségesebb fenntartási alapokat, minők a beltelek, szántóföld, legelő, halá- szó víz, stb. a lakosság sokáig legnagyobb részt ingyen kapta, olykor csekély jobbágyi szolgáltatá- sok fejében. A török uralom megszűnése s a ren- dezett viszonyok helyreállítása után mindezekért a tulajdonosok s illet, a korábbi haszonélvezők némi fizetést is kívántak, a bírtok változást az urada- lomnak kellett bejelenteni s házat, beltelket, szőllőt és szántóföldet, tanyát, épületeket csakis ennek engedelmével lehetett eladni vagy elcserélni. Külön- ben a belteleknél csupán a beruházás, ház és egyéb épület volt a jobbágyok tulajdona s csupán ezt adhatták el. Ezen kívül a városnál is be kellett jelenteni az ügyet, hol az adás-vételt jegyzőkönyvbe
igtatták. Később a szerződés érvényére nézve egye-
INGATLATÍ FORGALOM. TERMENY KERÉSKEDES. 3 9 ?
nesen megkívánták, "hogy annak megkötésén \ 1816.
egy uradalmi tiszt, vagy két városi hites személy is jelen legyen.1 Fekvőségekkel először a szomszé- dokat kellett megkínálni, ennek elmulasztása esetén a tanács felbonthatta az alkut s a birtokot a szom- szédnak adhatta. A ki az alkut megmásította, »ha- zug pénzt® (három forintot) fizetett a városnak. Az alku megkötéséhez »áldomás pohárt ittak«.2
T e r m é n y e k (buza, árpa, zab, len, kender, olaj, viasz, méz, faggyú, szalonna, füstölt sertéshús- darabok, sonka, stb.) közvetlen a termelőktől, azok házánál vagy a piacon voltak kaphatók s mikor az uradalom a neki is hasznot adó üzletek érdeké- ben a termények piaci forgalmát korlátozni vagy megszüntetni akarta, a lakosság részéről mindig nagy visszahatással találkozott, mely a vármegye előtti panaszokban s olykor, mint fentebb láttuk, nyílt zendülésben is nyilatkozott, a mi annyival érthetőbb volt, mert a törvény minden termény- nek, ide értve a dohányt, mézet, viaszt, vajat, lent, kendert is, szabad eladását és vásárlását bizto- sította s csupán annyit kötött ki, hogy ezekre nézve az uradalomnak elővételi joga legyen.3 Nagyobb szállilások esetén s különösen háborús időkben az üzletet a város közvetítette esküdtei útján, kik a terményeket házról-házra összeszedték s helyszí- nére fuvaroztatták. Később (a XIX. század elejétől kezdve) az egyébként megvetett és kizárt zsidók eszközölték a beszerzést s olykor-maga a város is ezek közvetítését vette igénybe.4 Egyébként sok közrendű lakos szokta olcsó árakon összevásárolni a terményeket, hogy rajtok az árak emelkedésével
1 V. ltr. Rvi. 3a. cs. 115. sz.
3 V. tjk. II. 358. 1.
3 Lásd 1723: LXXV. t.-c. és az Urbárionr 7-dik pont III. §. '
4 Y. tjkv. VII. Proth. Judic. (1802-ből.)
398 TERMÉNY, TOLL, GYAPJÚ ÉS JUH KERESKEDÉS.
helyben vagy távolabbi vidékre, olykor Pestre is, elszállítva, túladjon. A korszak vége felé I 1847.
20 gazda K o v á c s F e r e n c ügyvéd vezetése és buzdítása mellett 6 évre 50 forintos befizetésekkel részvénytársulatot alakított termények adás-vevése s a gazdasági ágakban való kísérletezés céljából akképen, hogy annak tisztviselői dij nélkül szolgálja- nak s magok költségén még utazásokat is tegyenek a társulat érdekében. Az első év 25% tiszta hasznot eredményezett. A bekövetkezett háborús idők. azon- ban két évi fennállás után a szépen indult kezde- ményt elsöpörték.1 A t o l l k e r e s k e d é s leginkább makai és pesti zsidók kezében volt s utóbbiak éven- ként 2000 forintnál többet forgattak ez árú-1 1828.
cikkben. Az uradalom, hogy a haszonban része- sedjék, idővel e g y pesti zsidónak adta kizárólagosan haszonbérbe, de mivel ekkép a toll árát lenyomták, a helybeli zsidók pedig elestek keresetüktől, ezek az uradalom eljárása ellen a vármegyén panaszt emeltek, minek következtében a tollszedés ismét szabaddá lett annyira, hogy a felett a helybeli és pesti zsidók összeveszve, egymást késsel is meg- szurkálták.2 A h á z a l ó k többször csalást és szer- telenséget követvén el a tanulatlan lakosokkal szem- ben, a városi tanács olykor el is tiltotta a | 1833.
házalást, mi ellen amazok a vármegyére jártak panaszkodni s évek során át pereltek. Még közvet- lenebbül avatkozott a város a g y a p j ú és j u h k e r e s k e d é s b e , melyet több mint harminc esz- tendőn keresztül maga kezelt akképen, | 1773—1806.
hogy városszerte összeiratta, hogy kinek-kinek mennyi kosa, ürüje,. meddő juha és gyapjúja van eladó ? aztán távoli (legtöbbször tatai csapómeste-
1 A társulat jkvei Kovács F. iratai közt a főgymn. ktr- ban és Csongr. vm. ltrában.
2 Az ügyiratok 1828. és 9-ről Csongr. vui. ltrában.
GYAPJÚ, JÜH, MÁRHA ÉS LÓ KERESKEDÉS. 3 9 9
rek és győri állatkereskedők) nagy-iparosokkal és kereskedőkkel j ó előre alkut kötött azokra, a ve- vőktől átvett pénzből pedig a gazdákat kielégítette. A kosokat és üriiket páronként 4—44 forintjával (időn- ként emelkedő árak), a meddő juhokat 7 forinton (1782.) alkudták el, a kopaszokat 30—50 krajcárral olcsóbban, a gyapjút százanként 22 forintjával (1773). A gazdák más vevővel büntetés terhe alatt nem köthettek alkut s meghatározott ideig tartoztak az állatoknak gondját viselni: tilos volt, más köz- ségbeli állatot a magokéval együtt eladni, a gyapjút megszaggatni, piszkosan, nedvesen és mosatlanul átadni s abból a falkából, melyben himlős állat volt, egyet is szállítani. Az ekkép létrejött, üzlet mérvéről tájékozást nvujtanak a következő adatok.
Gyapjút 1796-ban 30609 juhról írtak ősszé. 1803.
májusban 21 gazda adott, el 1331 darab kost .6569 forint értékben, juniusb^n 15063 juh gyapja kelt él 6477 forinton, 1805-ben 2696 darab kos és. ürü ment el 16176 forint áron, de ez években a gazdák már más városba is szabadon elhajthatták eladó jószágaikat! Később a város visszalépett ez üzlettől
s az eladást és vásárlást teljesen a magánvállalko- zásnak hagyta fenn.
A s z a r v a s m a r h á k és l o v a k is szabad kereskedés tárgyai voltak, mi célból a kereskedők és magán emberek' messze vidékekről is el szoktak látogatni vásárainkra, valamint helybeli kupeceink és gazdáink is századok óta elhajtották jószágaikat a szomszédos, sőt a távolabbi (gyulai, kecskeméti, pesti, fejérvári stb.) piacokra is. A kupecek pénzeiket összerakva, rendszerint társaságba (4-en, 8-an) állva működtek2 s elég gyakran igénybe vették a bírák be- avatkozását is. E foglalkozást a c i g á n y o k különös
1 Az ide vonatkozó számadások a város ltrában, Rvi.
3. cs. 16. sz. és 26. cs. 13. sz. •
2 V. tjk. 111. 67. . . .
40Ö CIGÁNY ÉS ZSIDÓ LÓKERESKEDŐK. FAKERESKEDES.
előszeretettel űzték, de mivel olykor lopott jószá- gokat is találtak kezökön, ez okból a vármegye ismételt izben eltiltotta őket az üzlettől. Némely esetben lovaikat is eladatta s azok árából | 1811.
adósságaikat fizette ki. Volt azonban arra is példa, hogy a megejtett vizsgálat eljárásukat és | 1804.
büntelenségiiket igazolta, midőn a kupeckedés tovább is engedélyeztetett nekik, oly föltétel alatt, hogy pásztoroktól vásárolniok nem szabad, s másoktól is csak a bírák jelenlétében irott bizonylat mellett, a nélkül, hogy azt másik cigány kezére játszanák.1
A XIX. század elejétől kezdve leginkább z s i d ó volt a lókereskedő. Az első Károlyi földesurak magok is vették s adták a szarvasmarhákat (kiváltképen a göbölynek valókat és a lovakat), később azonban csupán saját uradalmaik tenyésztésire szorítkoztak s ezeket szokott módon, a XIX. század elejétől kezdve újságok hirdetései útján is, árverések útján bocsá- tották eladásra. Egyébként állatkereskedésünk a miatt, hogy hazánk a nyugoti és délnyugoti nagy fogyasztó piacoktól földrajzi fekvése s az osztrák- ság önzése miatt el volt zárva, távolról sem érte el azt a jelentőséget, melyre az anyag jóságánál s a termelés kiterjedt voltánál fogva hivatva volt s ezért folytonosan a bécsi piactól függött, mely bajt a törvényhozási végzések2 és királyi ígéretek sem orvosolták.
A f a k e r e s k e d é s r e nézve a T i s z a és Ma- r o s közelsége s ezekkel való vizi összeköttetéseink miatt elég kedvező Helyzetben voltunk, mert az északi és. keleti hegységek termékeit közvetlen a házak alá lehetett szállítani. E célból a szálfákat és deszkákat legtöbbször S z o l n o k o n és M a k ó n rendelték meg: a város azonban, melynek éven-
1 Csongr. m. határozatai a vármegye levéltárában.
3 Egyebek közt 1723: CXIX. és 1741 : X X V I I .
FANEMÜEK ÉS BOLTI KERESKEDÉS. 401
ként nagyobb mennyiségű tűzi- és épületfára volt szüksége, közelebb ment a forráshoz s olykor V á r i b ó l , B á j r ó l , vagy M á r a m a r o s b ó l és T i s z a u j 1 a k r ó 1 rendelt. Ide fordultak jobbára épít- kezőink és fakereskedőink is, mely utóbbiakról már a XVIII. század első felében is van emlékezés.
Később, a század 3-dik és 4-dik tizedében, T a r - c z a l i J á n o s n a k volt nagyobb fakereskedése. A keményfát azonban leginkább az . E r d ő h á t r ó l kocsiszámra vásárolták, a tűzifát. olykor a közeli z ö m b o r i erdőből is, amonnét főkép' búzáért vagy árpáért. így szerezték be az épületfákat, a kút- ágast, vályút s a gazdasági és háztartási faedénj^eket is. mely utóbbiakat az arad-, bihar- stb. megyei oláhok szállították. Három szekérre való fát 221/2
véka, 2 szál fenyőt vagy egy kútágast 4—4 véka búzán cseréltek, míg 12 szál fenyőért 72, 11 szál deszkáért pedig 10 véka árpát adtak. Ugyanakkor pénzen egy szál fenyőt 45 krajcáron, egy szekérré való épületfát 3 forint 12 krajcáron s egy kapufélfát
1 forint 20 krajcáron lehetett vásárolni.1 | 1744.
A b o l t i k e r e s k e d é s a félhold uralma alatt az utazó török kereskedők és a .törökök által meg- erősített városok kezében volt. Szegedre konstanti- nápolyi nagyobb kereskedők is eljártak portékáik- kal, Belgrád elestével pedig az innét kiszorult rác kereskedők telepedtek le ott, mint a rác határ- őrség és a királyi harmincad hivatal székhelyén, hol ily viszonyok között élénk piac és virágzó kereskedelem fejlődött ki.2 A vidéki lakosság sűrűn járt oda adni-venni,3 annyival inkább, mert a vidéki
1 V. It. Rvi. H. 3. sor, 17. cs. 5. sz.
2 Reizner, Szeged tört. II. 494. s köv. 11.
3 Megyei bizottsági jelentés a város úrbéri ügyei stb.
felől 1770. nov. 23-ról Csongr. m. és a város ltrában.
Szereinlei, H . M . V á s á r h e l y története, I V . 26
4Ö2 BÖLTÍ KERESKEDÉS A T Ö R Ö K A L A f f .
községekben még kisebb szatócsok és kalmárok sem igen voltak s a lakosság háztartási, ruházati és gazdasági szükségleteit, melyeket házilag nem állithatott elő, a környék vásárain kényszerült beszerezni. Az egész Békésmegyében csak Gyulán volt két rendes kereskedés, a többi ] 1737—1758.
városokban pedig csak apróbb cikkeket áruló görög kalmár volt egy-egy! Nagyobb kereskedők drá- gább áruikkal csak a török által őrzött városok vásáraira utaztak le, mi íelől a pasák és bégek a környék lakosságát jó előre hirdetmények útján értesítették. Egyes török kereskedők körutat is tettek az üzlet kedvéért. így S z a l a z i m j 1708.
és M u i k ó K á r o 1 y i S á n d o r t ó l rezet vásá- roltak s aba posztókat ajánlottak neki. Előbbiekért azonban a K e c s k e m é t e n lakó K a r á c s o n S á n - d o r görög kereskedő megveszi rajtok a harmin- cadot. Temesváron ez időben zsidó kereskedők is voltak! Egyébként leginkább a törökországi görö- gök foglalkoztak a kereskedéssel, mely, miután a törökök kiűzettek az országból s a hatóságok a zsidókat sem tűrték, jóformán kizárólagosan az ő kezökben maradt. A vidéki mag}'ar faj, melynek a kereskedéshez nyelvismerete, pénze, hozzáértése egyaránt hiányzott, következetesen tartózkodott a kalmárkodástói, melynek pedig a mindinkább sza- porodó lakosság szükségét érezte. Végre a bírák valahonnét, egy görögöt, majd másikat is hoztak a városba, használatukra ingyen telket, csekéty bérért házat, kész boltokat és pincéket adtak át s ekkép' ide édesgették őket. A legelső kereskedő » J á n o s g ö r ö g « volt, ki a » V a s í a g « melléknevet kapta s 1708-tól fogva sót, vasat és sok egyebet árult
1 Zsilinszky, Békés vm. rég. évk. X . 105. 109.
2 Egykorú levelek a gróf Károlyi neriizetség bpesti Urában.
Á GÖRÖGÖK KÉZÉRE JUT A KERESKEDÉS. 403
a városban. Ámbár többször állott vád alatt, de a bírák előtt mindenkor igazolta magát s jó módra tett szert: mignem egyszer éjszakának idején | 1749.
értékesebb portékáit O r o s h á z á r a és S z e n t e s r e egy másik göröghöz vitette, vásárhelyi hitelezőit pedig kielégítés nélkül hagyva — megbukott. Boltját a város borbélynak adta ki.1 Egyébként évtizedek óta öt-hat görög árult a városban, kik közül azon- ban az 1724-iki adóösszeíráskor csak kettő vallott be némi vagyont (650 és 6 forint érték) és nyereséget (65 és 6 forint), kiadást azonban (9—24 forintig) valamennyi. Mindazáltal valamennyien 10—20 frtnyi adózásra szoríttattak a város részére,2 a bolt-taksán kivül. Lassanként a görög és örmény kalmárok igy terjedtek és szaporodtak el nemcsak az alföl- dön, hanem az ország távolabbi vidékein is s a kereskedést egészen magukhoz kaparitották, a mellett pedig keresményöket külföldre vitték ki, mert egyszersmint török alattvalók is maradtak, családjokat is korábbi hazájokban hagyták, oda adóztak, a török kormánnyal is összeköttetésben állottak, miért a magyar törvényhatóságok ország- gyülésileg is felszólaltak ellenök.3 A kormány és a megyék azért folyton szemmel tartották őket és arra szorították, hogy állandóan itt telepedjenek le s a zsidókkal együtt csupán apróbb bolti cikkekkel üzérkedjenek, a marha, bor, só, gabonakereske- déstől pedig tartózkodjanak. A bolti cikkeknek felet- tébb drágán árusítását az 1659: 71. t.cikk bírság alatt tilalmazta ugyan, mindazáltal országszerte nag}7
volt a panasz a portékák drágára szabott árai ellen.
Végre a vármegye megparancsolta, hogy a kalmá-
1 V. tjk. II. 133.
2 Vármegyei összeírás Csongr. m. lírában. Act. miscell.
1724-ről.
3 Csanádmegye 1741-ben. Századok, 1892. 126.
4 0 4 A BOLTI ÁRAK ÉS A GÖRÖGÖK MEGRENDSZABÁLYOZÁSA.
rok a saját beszerzési áraikat jegyzőkönj'vbe írják, azt a szolgabírónak mutassák be, mely áron felül nyereség fejében 25%-nál többet venni ne merész- kedjenek.1 A községek és földesurak azonban mind- két fajta kereskedőknek folyton kedveztek, mert ezek üzleteik után haszonbért fizetlek s az apró kedveskedésekből kifogyhatatlanok voltak, — a görögök és zsidók versenyéből pedig a közönség is hasznot húzott. Egy izben a helytartótanács a török alattvaló kereskedők boltjait bezáratta s | 1752.
azok portékáit városunkban is összeíratta oly végből, hogy azok értékének fele . a földesúré, fele pedig az elárusítóké legyen. Összesen öten voltak ilyenek.2
Még két, más fajta kereskedőnek van nyoma a városban, t. i. O r o s z F e r e n c n e k (kit » F e r e n c g ö r ö g n e k « hittak) é s B a r t a I s t v á n vas-1 1755.
árusnak, mellettök azonban ismét csak a görögök
> szaporodtak el, kik közt több évtizeden át leg- vagyon osabb » T ó d o r g ö r ö g« (P e g a d a T h e o - d o r o s z ) lett. Vele egyidejűleg van szó » K r i s t ó g ö r ö g r ő k ( K o n s t a n t i n o v i c s K r i s t ó f ) is, ki Mionából, Macedóniából, vallási üldözések miatt elköl-
tözvén, családi hagyomány szerint oty városban akart letelepedni, hol a tornyon kakast láthatott.
Utódai valamennyien kereskedők lettek most is azok s minden időben virágzó üzleteket tartottak.
A bolti kereskedőket az uraság j ó ideig a város hatósága alatt hagyta. A z s i d ó és magyar keres- kedők térfoglalása lassan ment. 1786-ban 4 görög, 3 zsidó és 3 magyar; 1798-ban másodrendű keres- kedés egy, harmadrendű öt volt a városban, 1808-ban 9 görög, 5 magyar és 1 zsidó volt köztök.
A század eleje táján legvagyonosabb görög M o j - s i c s (köznéven Mózes), a gör. n. e. egyház főgond-
1 Csongrádmegye limitatiója 1812-ből.
3 Az üzleti leltárak a város ltrában, Rvi. 2. cs. 71. sz.
A ZSIDÓ ÉS MAGYAR KERESKEDŐK. 405
noka volt, kinek virágzó üzletei az Andrássy- és Sz.-Antal-utcák déli sarkán és az Andrássy- és Kállay-utcák Új-templom felőli szögletén állottak.
A zsidók száma idővel jobban emelkedett, mint a magyaroké. Natyobb üzletek lebonyolításánál — niino az 1802-diki hadi élelmiszerek összevásárlása
— zsidók voltak a közvetítők.1 Egyébként pedig régi szabály volt, hogy a lakosság zsidónak semmit se adjon el,2 idegen zsidók árulhatnak ugyan itt, de három napnál tovább maradniok a városban s nekik helyet adiii — megcsapatás alatt tilos volt.3
Pedig, mint emiitők, néha maga a tanács is őket vette igénybe. Minthogy a helytartótanács a XIX.
század eleje felé a zsidó mesterembereknek á céhbe állást megengedte: az állandó zsidó kereskedők mindinkább szaporodtak a városban — a görögök nem kis bosszuságára, kik a vármegyén olykor- olykor panaszt emeltek, hogy a zsidók .csalják a népei. Ellenben a rác kereskedőkre nézve szabad volt a vásár, kik itt, a XIX. század elejétől fogva leginkább Szegedről költözve be, többén nyitottak' üzletet. A kereskedők és kalmárok közt egész á korszak végéig általában kevés magyart ( T a r c z a l i , Vas, N é m e t , J L o i ) találunk, azonban az idegen
! eredetűek is, névszerint K r i s t ó , T ó d o y , G ö r ö g , P a p , M i s k o l c z i , Ú j h e l y i , O r o s z , "Jóka, B o r - n y á s z , M ó z e s , I l l é s , S z á g i c s , D r a s k o v i c s , G e o r g e v i c s , P o p o v i c s , M i s i c s , J a h d l , Po- l i t z e r , A g o r a , Mi h á l ó v i c s , A n t o n o v i c s , . P o l l á k , . J t í r e n á k , B r a u n stb. nyelvre és szoká- saikra nézve magyarokká váltak, habár családi tekintetben a lakosság többi részével kevésbé olvadtak egybe.
A b o l t o k taksái, a meddig a földesúri java-
1 V. tjk. Proth. judic. VII.
2 V. tjk. II. 66.
3 Urad. hird. 1812-ből. V. ltr. Rvi; 36. cs. 89. sz.
406 A BOLTOK TAKSÁI. HÁZALÁS. SÓ ELADÁS.
dalmakat taksa melleit a város bírta bérben, termé- szetesen ezt illették. Azután a földesurak a görögö- ket,valamint a cigányokat is, mindenestül a | 1762*
maguk hatósága alá rendelték! Idővel a boltokat s ezek taksáit is az uradalom magának foglalta el.
Utóbbiak öszszege ez időtájon 350 forint volt, de 1789-ben már 636-ra emeltetett (a mikor az uraság boltján kivül 8 kalmár bolt állott fenn a városban);
később, 1814-ben, ismét leszállott 568-ra. Az uradalmi tisztek jelentései a kereskedők vagyonosodásáról szóltak s a taksa emelését ajánlgatták : azok pedig mindig a nagy fogyatkozás felől panaszkodtak. Néme- lyek saját házukban, mások az egyház boltjá-1 1745.
ban is árultak. Rajtok kivül a piacon szabadon árultak a vándor t ó t o k (gyolcsot, csipkét), bár a helyi ke- reskedők többször akarták ezeket kiszorittatni a vá- rosból,2 házaltak a h o r v á t o k ,3 (»babérhordó« vagy
»gyömbéres horvátok«,) mely utóbbiak még jóféle sáfrányt, szegfüborsot, köményt s más fűszerfélét, idővel pedig egyéb apró bolti cikkeket is háti ládák- ban régtől fogva hordoztak. A bolti kereskedések általában vegyesek voltak. Egyaránt találhatók voltak azokban anyag, fűszer, rőfös, rövidáru, vas és élelmi cikkek, férfi és női ruhadarabok, még ABC-ék is, a mint azt a fentebb hivatolt leltárakból egész részletes- séggel láthatjuk. S ó t azonban, melyet nagyban csu- ján a Makón4 és Szegeden lévő raktárakból lehetett capni, alig egy pár helyen árultak. Ehhez is sza- badalmat kellett kérni a kir. kamarától. Ily szaba- dalmas sókereskedő volt ns. P a p i János, 1 1833.
ki a só fontját 4*/4 krajcárjával árulhatta. Külföldi cikkek pecséteit háborús időkben a bírák törték
1 V. lt. Rvi. 1. cs. 163. sz.
3 Y. lt. Rvi. H. 3. sorsz. 6. cs. 2. b. sz. 1745-ből.
3 V. tjk. V..
4 Innét vette eredetét a közmondás: »Makó felé tekinteni«, azaz elsózni az ételt,
BOLTI BERENDEZÉSEK. A KRISTÓ GÖRÖGÖK. 407
fel s ellenőrző vizsgálatnak vetették alá. K e r e s - k e d ő i k ö n y v e k vezetésére legelőször K r i s t ó g ö r ö g n é l találunk példát,1 "ő és a- többi görögök azonban jobbára görög írást használtak, [ 1791.
melyet a hatóság emberei nem értettek. Legelső vaskereskedőnk írást egyáltalában nem tudott.
» G y u r k a görög«-nek azonban (1756-ban) már tisztán rőfös üzlete volt, N é m e t I s t v á n n a k (1786-ban) csupán vaskereskedése. A boltok a piac- téren és főbb utcákon a házak sorain kivül épültek.
Az egyik uradalmi bolt ( W o d i a n e r J ó z s e f bérli 55 forintért) a Kis-mészárszék déli végéhez volt ragasztva a megszélesített eresz alatt. Volt benne egy láda, a melyen árultak, egy asztal 2 fiókkal, belső állvány 6 polccal, alul 17 fiókkal, egy másik szakaszban 17 fiók egymás felett, egy pántíikatartó sárga stelázsi, belől is "sárgára festve. A másik ura- dalmi kalmár boltot K r i s t ó g ö r ö g (Konstantino- vics Pál) bérelte 60 forintért. Ez a N a g y - m é s z á r - s z é k déli szögletében volt elhelyezve, egy olmozott ablakkal s k é k r e festett bolthajtással. Bal oldalon volt 2 állvány, mindenik 4—5 polccal, 5 alsó fiókkal, egy nagy almáriom üveges ajtókkal, pántlikatartó 4 polccal, más szakaszban 5 polcon 19 hók z ö l d r e festve, mely előtt az áruló és mérő asztal állott két fiókkalkeresztben fele részben 6 polcu állvány k á v é s z i n r e festve, 16 rekeszre osztva, mely előtt másik áruló és mérő asztal fogadta a vevőket, egy fiókkal. A bolthajtást tartó 2 vasrúdra is volt teve egy k é k r e festett deszka, szintén portékákkal megrakva.2 Az egyház a maga boltjait később a Nagy-iskolában helyezte el.
A kereskedések áruk szerinti rendezése már a
1 V. tjk. V. 611.
2 A Csongr. uradalom leírása 1812—ból, Csongr. vm.
ltrában 286—289. 11.
408 A BOLTOK ELHELYEZÉSE. A VÁROSBAN.
40-es évek elején megtörtént — a város központi részein. Példát erre a K o n s t a n t i n o k adtak, kik eddigi vegyes kereskedésöket r ő f ö s s é változtatták át s ezzel iizletök fejlődéséhez és későbbi felvirágzá- sához (miben Konstantin Péternek és Manónak volt fő részök) a döntő lépést megtették. Rőfös keres- kedők voltak még ez időben P u l i c e r L á z á r (Andrássy-utca, a mostani Keleti-ház helyén), a leg- gazdagabb zsidó a városban, S z i l á r d i (Gama) J á n o s (Szentesi-utca elején, 4. sz.), M o j z e s D á - n i e l görög (az Andrássy- és Sz.-Antal-utca déli sarkán s a János-tér és a Kállay-utca délkeleti sar- kán), G u l l a i M i h á l y (az Andrássy- és Szentesi- utcák északi sarkán) és B ő h m I z r á e l (a Hódi Pál és Rónai-utcák sarkán). — F ű s z e r és a n y a g k e r e s k e d ő k : G y u r i c z a G y ö r g y a Kossuth- tér.: és a Szentesi-utca sarkán), P o p p e . r S a l a m o n (Andrássy-utca 7. sz.) és G y o ' r g v e v i c s . P á l (Pályó görög) a Szentesi.-utca nyugoti sarkán, stb. — V a s - k e r e s k e d ő k : H u n t e r , később N é m e t J ó z s e f (Andrássy-utca 8. sz.) és D r a s k o v i c s J á n o s Kossuth-tér, Hmvásárhelyi takarékpénztár széképü- lete helyén). A központon kiviil, a város különböző részein szétszórva levő kereskedések vegyesek vol- tak. A kereskedők áruikat leginkább Pestről s Sze- gedről szerezték be, a vasnemüeket pedig a fel- vidékről. tót fuvarosok szállították, kik tőlünk sza- lonnát vásároltak és vittek ki.
A vásárokban való árulás (heveny észett deszka- bódékban és — az uralkodó nagy sárra való tekin- tetből — h i d a k o n történt, minőket itt a gyolcsos tótok állandóan is tartottak. A . török alatt nem voltak semminemű vásáraink, hanem a kinek eladni vagy venni valója volt, Szegedre, Aradra, Váradra, Pestre vagy más vásáros helyekre utazott el, a mint ez Békésmegyében is szokásban volt. V á s á r i sza- badalmunkat, mint láttuk, Károlyi. Sándor sietett
AZ ORSZÁGOS ÉS HETIVÁSÁROK EREDETE. 409
megszerezni rögtön, a mint a hely tulajdonjoga felől bizonyos lett. József napra, | 1722. dec. 19.
Űrnapra és Gál napra szólott az s »az ezeket megelőző és közvetlenül követő napokra«. Az ok- levél taksáját a város fizette meg 100 r. frtban,1
holott a vásárok jövedelmei törvény szerint a földes- urakat illették. A negyedik vásárt (apostolok osz- lását előző vasárnapon) gr. Károlyi Ferenc inspek- tora, Szaplonczay Illés, egészen önkényüleg hozta be s a grófnak is csak utólagosan jelentette.2 Az ötödik vásárt gr. Károlyi József eszközölte ki a hely tarlótanácstól Jézus neve napját követő vasár- napra és hétfőre.3 A h e t i v á s á r o k a t a már emii- tett S z a p l o n c z a y állította fel s rend- 1 1756. ápr.
szeresitette4 k e d d r e és p é n t e k r e , melyek jöve- delme szintén az uradalomra nézett. A v á s á r t é r t mintegy 80 hold kiterjedéssel a belterület észak- nyugoti végében úgy alakították, hogy széleire házakát építettek tágas udvarokkal, melyekbe a vásárolt jószágokat ideiglenes gondozás végett be lehetett hajtani. Vásárpénzt csak a vidékiek fizettek, mégpedig az akkori értékviszonyokhoz képest elég magas dijakat.
A m é r t é k s z á m i t á s r a nézve általán véve keveset különböztünk az ország más vidékeitől, mert az egyenlő közös mértékek használatát a törvény" már az első korszakokban is többször elrendelte s a hatóságok ellenőrizni tartoztak. Az 1772-iki urbáriom is kötelezte a jobbágyokat a
1 V. tjk. V:
2 Szaplonczay levele a gr. Károlyi nemzetség bpesti ltrában 1756. ápr. 26-ról.
3 Az erről szóló szab. levél a gr. Károlyi nemzetség bpesti ltrában és Orsz. lt. Lib. reg. LXI. .506. Az előzetes tárgyalások a vármegyén Csongr. m. lt. 1805. febr. 6. L.
X X X I V . 5. sz.
4 Szaplonczay hiv. levele.
410 A MÉRTÉKEK.
pozsonyi mértékek használatára, melyet az ország- gyűlés már 1655 : XXI-ben általánossá akart tenni.
Mindamellett úgy a mérték, mint a pénz használa- tában országszerte több különbözések állottak fenn, a mi töméntelen zavarra és csalásra adott alkal- mat, de azokat a nép conservativismusa miatt a vármegyék semmiféle tilalma által sem lehetett megszüntetni. T e r ü l e t e k n é l Károlyi Ferenc a szállásföldeket 16 bécsi öl és 4 láb hosszú l á n c - c a l mértette föl,1 s ezért sokáig egy lánc | 1756.
föld alatt is 16 [ j ° és 4 térfogatot értettek, de később majd 10, majd 20 | ölnyi területet. Egy d ü 1 ő hosszában 20 lánc, vagyis 200 öl volt. Egy külső t e l e k vagy h á z h e l y föld kiterjedése 28 lánc, vagyis 56 hold volt, holdját 1100 |__J ölével számítva. S z ő l l ő n é l a p á s z t á t vagy palásztát használták, mi alatt 100 utat, minden útban pedig 50 tőkét értettek. Ű r m é r t é k n e k nálunk a XVI. szá- zadban a gyulai vár dézmálói a simándi köblöt használták, melybe 4 véka vagy 2 túri fertály fért, később — mint emiitők — mind a folyó, mind a száraz tárgyakra nézve a pozsonyi mérő tétetett kötelezővé, de a vármegye a lelkészek fizetését hiványuk értelmében — a régi mértékek szerint rendelte kiadatni, mely azt »csetert« szám- | 1724.
ban fejezte ki.2 Később azonban az egyházak is a vármegye vékáját használták, melybe közönsé- gesen 36 itcét számítottak. A köbölbe 4 kassai fertály vagy véka ment. B o r n á l egy köbölbe szintén 4 akó járt, de már 60—64 pozsonyi itcé- jével számítva.3. Később az akóba 80 itcét számí- tottak, mégpedig úgy, hogy a köbölnek ez csak
«
1 V. lt. Rvi. 1. cs. 130. sz.
2 Békés—bánáti ref. e. megye jkve I. (latinul modius- nak hítták, ép úgy, mint a vékát.)
3 Dézmajegyzék 1731-ből,
KÜLÖNFELE NEMEI. A KAMATLÁB. 411
V5-dét képezte. S u l y méréshez a vármegye a bécsi fontot és bécsi lantot rendelte, amabból százat számitva egy mázsába.
A k a m a t l á b az egyházaknál, céheknél s a legtöbb magánosnál 6°/0 volt. Hitelintézet a vá- rosban nem létezett.
