• Nem Talált Eredményt

Háborúság Esztergom város és az esztergomi káptalan közt a vám miatt

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Háborúság Esztergom város és az esztergomi káptalan közt a vám miatt"

Copied!
45
0
0

Teljes szövegt

(1)

KÖZT Á VÁM MIATT.

I r t a : P Ó R A N T A L .

Eltekintve attól, hogy az esztergami káptalannak számba vehető földbirtoka nem volt a XIII. század előtt, amit okiratilag be lehet bizo- nyítani ; annyira semmi se czáfol reá prépostja és tagjai amily egy- hangú, épp oly jóhiszemű bevallására, hogy t. i. szent István király alapította a káptalant és javadalmazta, tagjait aránylagosan,*) azaz körülbelül az 1397. évi állapot szerint, mint a nyomasztó szegénység,- melyben a káptalan a XII., XIII. söt XIV. században leledzett, amin segítem az érsekek, királyok és pápák ismerték szinte folytonos fölada- toknak. Igy már Martirius érsek 1156-ban hetven kisebb-nagyobb falu tizedét engedte át esztergami kanonokjainak, akik az ö koráig vacsora nélJcül szükölködének.2) Jób és ulána Bánci3) István érsekek káptalani testvéreiket az esztergami bordézsmával ajándékozták meg, melynek élvezetében III. illetve IV. Incze pápa megerősítette őket. — I. János érsek tekintettel az esztergami káptalan szegénységére, hogy kietlen helyzetén segítsen, a nagyszombati egyház jövedelmeit, nevezetesen tizedét engedte át neki (1211. febr. 11.), hogy abból mindegyik kano- noknak naponkint egy-egy fehér czipó — és, ha telik, kevés sóba-főtt jusson. Odaadta már előbb a búcsi templomot és a mocsi kápolnát,

hogy szent Adalbert, mint az egyház védő szentje ünnepén, — továbbá szemerei tizedét, hogy annak jövedelméből mindszent napján (novem- ber 1.) ünnepi ebédet kapjanak a kanonok urak. III. Incze pápa mind- két rendelkezést jóvá hagyta, míg III. Honorius pápa általában meg- engedte, hogy az esztergami főtemplom jövedelme más templomok javadalma hozzácsatolásával gyarapíttassék. — Még a XIV. században is (1314. április 22.) Gyermek Teofil, az esztergami prépostok egyik legerélyesbike, a káptalan élén II. Tamás érsek elé járulván, bemutatta

!) In membris proporcionabiliter. . . olv. Visitatio E. M. Strigoniensis anno 1397. Közli Kollányi Ferencz a Történelmi Tár. 1901. évfolyama 79. lapján.

2) Knauz, Mommenta Eccl. Strigon., akit rövidség okáért csak így idézek : Kn. I. 107.

3) De Bancha, kit tévesen Vancsainak is hínak.

Gazdaságtörténelmi Szemle 1904. 11

(2)

neki elődje, Benedek választott érsek levelét, melylyel a kéméndi. (Esz- tergám vármegyében) tizedet a káptalannak engedte, hogy jövedelméből, csakúgy mint a nagyszombatiból, a káptalanbeliek zsemlyéket (similas, fehér czipókat) kapjanak. Tamás érsek megadta erre az engedelmet, de oly föltétel mellett, hogy a naponkénti kiosztásnál a prépost és olvasó kanonok, már mint az egyház első méltóságai se kapjanak egy czipónál többet.1) Persze sokan voltak a káptalanbeliek. Még 1397-ben is kanonok 39 és 12 prebendárius (javadalmas segítő pap), ide nem számítva a különféle más segítőket, oltárosokat, énekeseket, tanítókat, mestereket, kispapokat, tanulókat, kiknek száma előbb, midőn az állapotok szorosan rendezve s az állások száma meghatározva nem volt, még több lehetett.

S így nem csoda, hogy IX. Bonifáczius pápa 1391-ben, midőn a buda- vidéki sasadi és őrsi plébániák javadalmait Zsigmond király kérelmére az esztergami káptalanhoz csatolá, ennek jövedelmeit még mindig elég- teleneknek jelzi,2) pedig ekkor már valamennyire megvelőzött az eszter- gami főszékesegyházi káptalan fekvőségekben, tizedekben és egyéb jöve- delmekben, mint ezt a 1397. évi visatatio canonica jegyzőkönyvéből megértjük.3)

Az esztergami káptalan e szűkös helyzete indította királyainkat arra, hogy kanonok „testvéreiket" megsegítsék.4)

Az első III. Béla király volt, ki e végből az esztergami piacz vámjának két (negyed-) részét a káptalannak adományozta 1174-ben.5)

*)Kn. I. 153., 186., 195., 197., 239., 356., II. 679. —Fejér, CD. IV/III. 556. — Nagy-Szombat és Kéménd tizedéhez utóbb hozzá került Nagy-Sarlóé is — az 1397.

évi kánoni vizitáció szerint azon mindennapi kenyér váltságául (?), melylyel az érsek tartozott azoknak, kik az istentiszteleten megjelentek. A kanonokok az istentisztelet gyarapítása végett ezen régi szokást visszaállíttatni kérik, amikor min- den kanonok, ki karingbe, — mint az esztergamiak mondják — gyolcsingbe öltözve (indutus superpellicio) a konventuális misét végig hallgatta, egy napra elégséges kenyeret és három dénárt (mintegy 30 fillért), — aki pedig a délesti istenszolgálaton, a vecsernyén is részt vett, még kél dénárt kapott, {Tört. Tár. 1901. évfolyam 86. lap.)

2) Vatikáni magyar okirattár, I/III. 164.

3) L. Kollányi idézett másolatát a Tört. Tár. 1901. évf. 81. és köv. lapjain.

4) Midőn úgy találjuk, hogy királyaink az esztergami főegyházi kanonokokat testvéreiknek czímezik, megerősítést nyer az 1397. évi kánoni látogatás jegyzőköny- vének azon előadása, mely szerint a káptalani urak úgy hallották öregeiktől, hogy egykoron a király és királyné ő felségeik hódolatból a főegyház és papjai iránt, fölvétették magokat a kanonokok közé, de javadalmazást nem kértek, (sine prae- . bendis tarnen!) Tört. Tár, 1901. 99. .

5) III. Béla király ezen adománylevele elveszett ugyan, de egy másik, reánk maradt okiratában megemlíti ez adományát, mint amelyet Bánfi Lukács érsek idejében tett.

Minthogy pedig Bánfi Lukács mint érsek 1174 után, III. Béla pedig mint király 1174 előtt elő nem fordul, a szóban forgó adományozás csakis ez évre tehető: (Kn. I. 123.)

(3)

Ezen adományát III. Béla király 1188-ban megszerezte, megjobbította azzal, hogy a mondott vámjövedelem harmadik negyedét is a kanono- koknak fölajánlotta és csak a negyediket tartotta fönn saját rendelke- zésének.1) — Végre Imre király 1198-ban megerősítvén boldogult atyja imént említett kegyes adományát, melylyel az esztergami vám három negyedrészét az esztergami egyház kanonokjainak átengedte, a maga részéről saját lelki üdve megváltására a negyedik részt is fölajánlotta.2) Sőt, minden kétség kikerülése végett, hogy az esztergami káptalan örökkön-örökké békességben bírhassa az atyja s az ő kegyes· intézke- déséből az esztergami piacz vámját. Imre király 1201-ben, a püspökök és főurak tanácsára, magát az esztergami vásártért a rajta levő ház- helyekkel, házakkal és épületekkel együtt a kisdunai révtől, ahol a halakat „bárkák"-ban tartják, egyenesen kelet felé indulván a határ- árokig, és innét a Héviz tava mellett elhaladva egész a (nagy) Duna révéig az egész területet, az ott lakó zsellérekkel együtt, az esztergami egyháznak és a benne székelő testvéreknek adta, ajándékozta és átru- házta örök birtokul. Elrendelte továbbá, hogy a körülírt területen lakó vendégnépek és zsellérek el legyenek különítve a latinok városrészétől (vicus) és a latin városrészben lakóknak semmiképpen (nullo iure) se legyenek alávetve ; hanem a földbért, a szokásos adót és ajándékokat, amint erre az egyház egyéb szabad vendégnépei (hospites) kötelezvék, a testvéreknek vagyis a káptalannak szolgáltassák ki, mely teljes jogon ítélkezzék fölöttök mindenkoron. Minthogy pedig a királyi udvarnokok-

nak a szent Lőrincz temploma kerületéhez tartozó, tehát közbeneső földjeit (házait, házhelyeit) Job érsek kérelmére szintén a káptalanbeli testvéreknek ajándékozta Imre király, nehogy emez udvarnokok ürügyet keressenek a káptalanbebek megzavarására,3) ugyancsak Imre király a következő 1202. évben szinte szószerint ismétli imént előadott adomá- nyos levele tartalmát és kibővíti azt a káptalannak átengedett összes terület újabb helyrajzával. Mely földnek — úgymond — mennyisége és fekvése ekkép határoltatik : keletről van az út, mely a kapu felé vezet ; éjszakról a kis Dunáig terjedő árok ; dél felől a szent Miklós templo-

1) Kn. I. 137.

2) Kn. I. 156. — Az esztergami káptalan sietett ezen bőséges adományt a római szentszék által megerősíttetni. III. Ince pápa tehát az esztergami vásártérnek vámja (tributum) nemcsak azon részét, melyet a jeles emlékű Béla király ajándé- kozott az esztergami káptalannak, hanem azt is, melyet fia és utóda Aimerióus (Imre) király az esztergami egyháznak adott és amelyet a káptalan tényleg jogosan és békességben élvez, megerősíti dedato 1199 márcz. 10. (Kn. I. 159.)

3) Hogy Imre király helyesen látott a jövendőbe, kitűnik Miklós nádor 1221-ben kelt leveléből, melylyel az udvarnokok Imre király által a káptalannak adott földjét, a hajdani birtokosok követelődzése ellenében a káptalannak itéli oda. (Kn.'l. 231.)

11*

(4)

mától és a kis Duna részétől kezdve, ahol a halakat tartják és árulják, a vásártér.1)

Világosan kitűnik e levelekből, hogy Imre király az egész terü- letet, mely egye.s vonalban a mai Budautczától a ferenczrendi barátok és a királyi városi plébánia temploma mentén a kis Dunáig terjed, lefelé innét, beleszámítva a kis Duna partján fekvő házakat a Szent- Lőrinez-utczáig, a Szent-Lőrincz-utczától az árokig vagyis az egykori

„czifra" (Gábris-)hídig és a kis Duna mellett levő újhídig, a mai kis- piacczal, a szent-tamási és az akkor még be nem épített vízi-városi részszel, egész a mai primási palotáig, melynek közelében volt a nagy- dunai rév, a káptalannak ajándékozta. A hévíz tava, melyet e sorok írója még látott, a fürdő-vendégfogadó helyén állott. A Buda-utcza, „az út, mely a kapuig (vagyis a mai kapu-iskoláig) vezet," még teljesen nem lehetett kiépítve, minthogy tt/nak és nem utczának neveztetik.

A latinok városrésze az Öreg-utcza (ujabban Jókai-utcza) tájéka volt ; ott állottak a latinok áruházai is. A szent Miklós temploma helyén vagy közelében épült a királyi városi plébánia mai temploma.

A kis-dunai rév azon, a nevezett plébánia-templom közelében kivölgyelt tér, ahol még nem régen a lovakat úsztatták. Ezen rév fölött vannak mind e napig kikötve a haltartó bárkák. Minthogy pedig a mai megyeház, városház, az egykori gymnásium, a mai népiskola, reáliskola sokkal későbbi építmények, a vásártérnek már azért is tágasabbnak kellett lennie, hogy elférjen rajta a sokadalom, mely Esztergám székes- főváros vásárait Európa minden tájékáról látogatta.

Imre király ezen nagylelkű adománya által, melyet utódai az Árpád házából készségesen megerősítettek, az esztergami káptalan Esz- tergám város igen jelentékeny részének lett, törvényes ura, mely ura- ságot fokozta, hogy az érsekek kegyességéből az esztergami hegyeken a szőlődézsmát is a káptalan szedte, valamint hogy II. Endre király a kakati (párkányi) királyi révet, ahol a mindenünnen érkező kereskedőkre elég súlyos várnot róttak, 1215-ben szintén a főkáptalannak engedte át, mert — úgymond — nem akarja, hogy az esztergami érsekségnek, mely Esztergám vármegyében immár az örökös (fő) ispánságot elnyerte, valamely királyi ispán zavart és kárt okozzon.2)

Kétségbe vonni ugyan nem lehet Imre király adománya szigorú törvényességét, hisz a király sajátja volt, amit a káptalannak adott.

Némi méltánytalanság rejlett benne mégis, hogy a területet, mely e^dig Esztergám királyi városhoz tartozott, habár . talán csak tényleg a meg-

i) Kn. I. 162.

2) Kn. I. 207.

(5)

szokás útján, a latinok, vagyis a városi urak hatósága alól kivette és a káptalan hatósága alá rendelte Esztergámban, ugyanis, mely tekin- télyes szőlőhegyek alján a kis Duna partjáig terjed, a hegyekből lero- hanó záporvizek által kivájt árkok (fossata) határolták, az egyesítés legújabb koráig, a város belső területét. Az egyik árok, mely a szent- tamási kápolna mellett lezúgó záporvíz által keletkezett, és melynek partjait — mint említők — már akkor két híd kötötte össze, a káp- talan területét határolta; a másik árok, mely mellett manap az Ároksor vonul végig s melyet az Angyalhíd köt össze, a királyi városnak képezte határát. Itt állott a város kapuja is azon út mentén, mely Esztergám- ból Dorogon, Csabán és Szent-Jakabon át Budára vezetett.1) Tekintve továbbá, hogy minden vám korlátozza a kereskedelmet, melyből Esz- tergám királyi város polgárai jólétöket első sorban merítették, tekintve végre, hogy midőn Imre király a káptalannak adta a vámszedés jogát, Esztergámban oly viszonyok állottak be, melyek következtében a keres- kedelem ott igen megcsappant, jóllehet ennek oka a káptalan nem volt: csodálkozni azon nem lehet, hogy az antagonismus, de talán ennél is több, az ellenszenv a polgárság és káptalan közt mind éleseb- ben kifejlődött és végre engesztelhetetlen háborúságban tört ki.

A viszonyok pedig Esztergámban az által változtak, hogy Imre király ugyanazon oklevelében, melylyel az egész vámot káptalannak engedte át, egyúttal az esztergami királyi várat az érseknek ajándé- kozta királyi palotájával együtt, csak azt kötvén ki, hogy az érsek úr öt szükség esetén a várba befogadni köteles.2) — Jóllehet a királyi palota egyhamar nem került még az érsek teljes birtokába, Esztergám megszűnt a király székhelye, az ország székesfővárosa lenni, miáltal kereskedelmének, iparának, jólétének lassan-lassan ina szakadt, mely sülyedését az Anjouk minden jóakaró igyekezete se tudta megállítani.

Hozzájárult mind e bajokhoz, hogy Esztergamot, értem a város összes lakott területét a tatárok 1242-ben teljesen elpusztították, mint ezt Rogerius mester, váradi kanonok Siralmas Énekéből körülményesen tudjuk,3) és a lakosságot mind a kard élére hányták. Nem hiszem, úgy-

!) Később, a XIV. század közepén, midőn a Csanád érsek által megnépesített érseki város, melyet akkor Német-városnak hittak, ma Vizi-városnak hínak, meg- alakult, ezt ismét egy vízvájás választotta el a káptalani Szent-Tamástól; az, mely a napjainkban úgynevezett Malyamalom és fürdő közt vitte le a hegyi vizet a Kis-Dunába. A szóban forgó malom és fürdő jelenleg az esztergami takarékpénztár tulajdona.

2) Kn. I. 156.

3) Jó magyar fordításban Szabó Károly, Magyarország tört. forrásai I. köt.

2. füz. 45. és köv. lapok.

(6)

mond a nevezett író, hogy tizenöten maradtak volna életben az egész városból. A várat azonban megtartotta Simon, a Spanyolországból,.

Aragóniából származott vitéz, a Nagy-Martoniaknak, kiket akkor Bajó- tiaknak, utóbb Fraknóiaknak hittak, ose.1) A várba menekülének a városiak közül is néhányan, kik. — kétséget nem szenved — férfiasan közremüködének annak védelmében és közvetve menekülésükön. — IV. Béla király a tatárok elvonulása után Dalmácziából visszaérkezvén,, azon félelmében, hogy a tatárok megint visszatérnek, Esztergám városa maradék polgárait, kik a tatár veszedelmet elkerülték, valamint azokat,, akik latin földről újból hozzájok csatlakozának, hihetőleg ezek szabó- dására,2) de a főurak tanácsára is, az esztergami várba elhelyezte..

E végett átengedvén Bánci István érseknek a királyi, délnek fekvő- palotát, továbbá föntartván a kolostort, ahol a kanonokok laktak, a.

préposti udvart és a czínterem vagyis temető tekintélyes részét egyházi czélokra: a várnak többi, éjszaknak fekvő helyiségeit az érseki palo- tával együtt a polgárokoak adományozta lakóhelyül, hangsúlyozván és- biztosítván az érsekség eddig élvezett jogait a polgárokkal szemben.3) — Azt meg is tette, hogy a káptalant Fülöp pilis-vármegyei ispán által újból beigtatta az esztergami vámszedési jog teljes birodalmába.4)

Esztergám a tatárjárás után tényleg megszűnt az ország fővárosa lenni, jóllehet helyette még más főváros nem keletkezett: Béla király jóllehet a Nyulak (a mai Margit.) szigetén tornyot építtetett, ezzel szem- ben a mai Ó-Buda azon részét, ahol a Szent-Péterről és Pálról neve- zett káptalan lakott, szintén megerősíttette, sőt az új-pesti (budavári)·

hegynek felső részét kőfallal bekeríttette, hol itt, hol ott lakott, állandó székhelye nem lévén. Viszont, minthogy a tatárok az^ esztergami palo- tákat és kőházakat föl nem dúlták, az oda. költözködő belföldiek és.

külföldiek ezeket elfoglalták, faházakat is hamarosan építhettek : Eszter- gám úgy ahogy gyorsan összeszedte magát. De a külföldi kereskedők,, kik az előtt elsősorban Esztergamot látogatták meg árúikkal, kezdettek.

!) A Nagy-Martoniak leszármazását megírtam a Turul 1889. évfolyamában.

2) Nem látszik valószínűnek, hogy a polgárok ekkora veszedelem idején arra.

gondoltak : miképen meneküljenek a káptalan felsősége alól ; de kétségtelen, hogy már előbb, II. Endre életében szereztek magoknak ettől a gyönge királytól oly leve- leket, melyek a káptalan jogait sértették. Valamint kétségtelen az is, hogyc Róbert esztergami érsek idejében (1226—1239) a latinok s egyéb polgárok megtagadták a.

káptalannak a vámfizetést, amiért a király, midőn atyja III. Béla és Imre bátyja adományait a káptalan érdekében megerősíté, egyúttal megsemmisítette mindazon leveleit, melyeket a vámszedési jog ellen tőle fölkértek. (Kn. I., 311. 425.)

3) Kn. I. 375. ded. 1249. márcz. 15.·

4) Kn. I. 386. ded. 1251. május 19.

(7)

egyéb vidéki központokat : Székesfehérvárt, Budát, Pestet, Győrt is föl- keresni. Ez a középkor szellemében törvényi elen eljárás volt, minthogy Esztergám mintegy árumegállító jogot (Stapelrecht) élvezett, amennyiben minden külföldi árút legelőbb Esztergamba kellett hozni, hogy itt kibon- tatván, a harminczadot a királyné részére megvegyék raj:a, továbbá megvámolják a káptalan javára és csak ezután vihették ehdás végett az ország egyéb piaczaira..

Ha az esztergami polgárok helyesen fölfogják vala emez előnyös helyzetöket, az összes magyar közvelítö kereskedelmet lefoglalhatták volna a maguk számára.

Ök maradhattak volna a magyar kereskedelem kizárólagos központja.

Haki külföldi portékát akart vásárolni, annak Esztergamba kellett volna jönnie, mert legolcsóbban itten kaphatta. Esztergám tehát az ország leglátogatottabb, leggazdagabb és leghatalmasabb városa leendett továbbra, ahova királyainknak, kik állandó helyöket az országban egy századon át nem találták, vissza kellett volna térniök. Hanem az idegenek dölyfös nagyképűsége, melyről már Rogerius mester tudott és talán a .papgyűlölet elvakította a latinokat, a polgárság vezéreit.

Nem azt nézték, mi válhatik hasznukra, hanem azt, mi károsítja leg- inkább a vámjövedelmet élvező káptalaniakat.

IV. Béla király leveléből értesülünk e fonák eljárásról. Jóllehet

— úgymond a király — az Esztergám városában fizetendő vám az ottani káptalant illeti, valaminthogy azt régi helyes szokás szerint mégis fizették neki, a tatárjárás után az esztergami polgárok ezt megakadá- lyozni igyekeztek, állítván, hogy a posztók és egyéb áruk után, melyeket idegen országokból és tartományokból Esztergamba hoznak, a szokásos vámot meg kell ugyan fizetni, ellenben oly árúk után, melyeket Fehér- várról., Budáról vagy Magyarország egyéb városaiból hoznak Esztergamba, vámfizetség nem jár. A káptalan a város és saját érdekeit szeme előtt tartván, ezen káros eljárás miatt pört indított a király előtt és bebizo- nyította, hogy a polgároknak nincs igázok, mert a latinok és minden más polgárok a posztók és egyéb árúk után, melyeket Fehérvárról, Budáról, Pestről vagy az ország bármely városából Esztergamba hoznak, a káptalannak vámot fizetni tartoznak, aminthogy a tatárjárás előtt mindig fizettek is.1) Egy ízben, Robert érsek idején — mondák a hites

!) A káptalan megbízottjai Nagy Lajos király előtt 1365-beu bemutatták IV.

Béla királynak 1255-ben kelt levelét a következő tartalommal: cum super facto dicti tributi inter prescriptum capilulum Strigoniense ас ciues de e'adem Strigonio lis et contencionis materia coram ipso domino Bela Rege diucius fuisset uentilata, Prepo- situs ac capituluTi per prelatos et mullarum ecclesiarum capitula, per Comités, qui Strigonij comitatum pro tempora tenuissent, quandem ex ipso tributo percipientes

(8)

tanúk — megtörtént, hogy a latinok a vámfizetést megtagadták; de az érsek ez okon a hivek közösségéből kiigtatta, exkommunikálta őket és előbb föl se vette ismét, míg esküvel nem fogadták, hogy azontúl a vámot megfizetik, amit meg is tőnek.

Béla király tehát tanácsot ülvén az ország világi főuraival, úgy ítélt, hogy ezentúl, haki posztót vagy egyéb portékát hoz Esztergamba, akár az országban, akár az országon kívül vette azt, a szokásos vámot a káptalannak megfizetni tartozik, kivévén az olyan árúkat, melyekért a vámot Esztergámban már megfizették, aztán innét kivitték, de később újra visszahozták, ezek után másodszor fizetni senki se tartozik.1)

Más vereség is érte Esztergám latin urait.2) Minthogy a vár azon részében, melyet lakóhelyül kaptak, kezdettek palotákat építeni és garáz- dálkodni, a király kitiltotta őket a várból, leparancsolta őket innen és utasította, hogy vonuljanak vissza az eredeti latin városrészbe. Az érseknek pedig véglegesen átengedte (amint ezt már Imre és II. Endre királyok tevék) az egész várat a vár aljával és a nagydunai révvel együtt, hogy ott új várost alapíthasson és a Duna révében vásárt tart- hasson,3)

V. István király, ki atyját, IV. Béla királyt a trónon követte, elődei

porcionem, ac alios Regni magnates et quosdam Ciuitatis Strigoniensis ciues probas- sent euidenter, Quod undecunque pannos uel alia mereimonia, de quibus Strigonij tributum solutum non fuisset, illuc portari contingeret, tributum ex bijs deberent soluere consuetum Ipse itaque dominus Bela Rex audit s et intellectis parcium raci- onibus decreuisset secundum eleccionem et uoluntatem ciuium predictorum, quod sex de testibus Capituli, videlicet Tomas lector Agriensis pro se, Farcasius Archidia- conus de Borsua pro capitolo Agriensi, Stephanus comes filius Martini, Jakou comes fráter Martini Bani, Sefridus de Zendyn (sic, valószínűleg Szölgyén), comes Albensis- Item sex alij de eodem capitulo Strigoniensi : Philippes prepositus, magister Paulus lector, Vincencius Archidiaconus Nitrensis, Bensa cantor Andreas prepositus Sancii Thome et Nicolaus Sacerdos, pro fundanda super premissis intencione capituli memo rati prestare deberent apud ecclesiam Sancti Regis de Strigonio (a Szent-Királyi János-lovagoknál) Sacramentum ; qui omnes loco et termino ad hoc statutis iura- mentum huiusmodi, presentibus coram Lorando palatino et comité posoniensi pres- titissent super eo : quod Latini et ciues Strigonienses de panuis et alijs merciraonijs, que de Alba, de Buda et de Pesth et undecunque de alijs locis Hungarie Strigonium defferrent, de quibus scilicet prius Strigonij tributum Solutum non fuisset, ipsi capi- tulo tributum soluere tenerentur."

(Az esztergami káptalan magánlevéltárában, 47. fiók, 4. nyaláb, 1. szám.) Kn. I., 424. ded. 1255. okt. 14.

2) „A francziák és lombardok (tehát a latinok), kik miotegy urai valának Esztergám városának, mely Magyarországon valamennyi városnál, mindnél külömb vala", írja Bogerms mester Szabó-nál idézett művében a 45. és 47. lapon.

3) Kn. I., 439. ded. 1256. dec 17.

(9)

rendelkezéseit örökös alamizsna czímén a maga részéről is megerősí- tette, megbízván Mojs nádort, hogy Esztergám vármegye birodalmába Fülöp érseket, az esztergami váméba pedig az esztergami káptalant beigtassa. Amit a nádor, senki ellent nem mondván, meg is tett.1)

Ezen világos királyi határozatokat, melyek értelmét elcsavarni nem lehetett, a polgárok siketségre nem vehették, de hogy meg nem nyugodtak rajtuk, annak kétségtelen jele, hogy immár a kápt^an bor- tized-jövedelme ellen fenekedtek. Mint ez 1848-ig gyakorlatban volt,

szüretkor a szőlők közelében, az út mentén helyiséget rendeztek be ahol a tizedelést végezték. Igy cselekedett már akkor, a XIII. században a káptalan, félszert készíttetett a határban, ahova a dézsmát le kellett adni. Az esztergami polgárok e szokásos berendezést figyelmen kívül kezdték hagyni ; aki dézsmát akar — mondogatták — jöjön a házhoz, ott megkaphatja. Czélja pedig ez ellenkezésnek csalás volt, mint ezt IV. László király leveléből értjük. Tapasztalván — úgymond a király — hogy némely esztergami polgárok a káptalannak tartozó dézs- májokat nem a dézsmálás végett fölállított félszerekben adják meg, hanem házaikban — csalnak. Ám legyen! Tartsák meg az ily csalók a tizedet, de ha rajt' éretnek a csaláson, a többi kilencz részt szedjék el

tőlük.2)

Ugy látszik, ezen az időben nem éppen szokatlan eljárást meg- kísérlették végre hajtani, mire azonban a polgárok közös elhatáro- zással úgy feleltek, hogy a tizedadást két évig makacsul beszüntették, amiért viszont kártérítésül 200 márka ezüst és 20 hordó bor fizetésében marasztalták el őket. Ekkor azután könyörgésre fanyalodtak, hogy könyörüljön rajtok a káptalan, mert ez idő szerint amúgy is nagy szük- séget szenvednek ; hisz ezentúl — erősen ígérik — László király ren- delete értelmében készséggel megadják a köteles tizedet akár a határ- ban, akár a félszerben, vagy ahol a káptalannak tetszik, esküttet is adnak a tizedszedö mellé és kötelezik magokat a fönt kiírt 200 márka fizetségre a perindítás előtt, ha legkisebb zavargást vagy konokságot tanúsítanának. A káptalan a polgárságra kirótt bírságot ez Ígéretre

!) Kn. I., 575,576. ded. 1270 május 13., 18. Ekkor értesülünk, hogyan oszlott meg a vám jövedelme : 2/2o-át tized czímén kapta az esztergami szent-tamási prépost,

3/20-át régibb adományozás czímén az esztergám-szigeti szent-benedek-rendi apáczák,

15/2o-ot az esztergam-főegyházi káptalan. Ezen kulcs szerint osztotta föl a káptalan 1397-ben is a vámátalányt: háromnegyed részét megtartotta magának, a négyedik pedig felközőlte a szenttamási préposttal és a szigeti apáczákkal valószínűleg úgy, hogy három ötcdöt az apáczák, két ötödöt pedig a prépost kapott, de ez nincs kifejezve az 1397. évi canonica visitatióban. L. Tört. Tár., 1901., 82.

2) Kn. II., 56. ded. 1276. julius 1.

(10)

leszállította kétszáz márkáról hatvan márkára és tizenöt hordó bor helyett beérte nyolez hordóval.1)

Sőt a jó viszony a polgárok és káptalan közt megizmosodni lát- szott, midőn a káptalan vámszedő házát a hozzá tartozó területtel együtt a városháza építésére (pro edificacione domus iudicialis ciuitatis) a tanács kérelmére átengedte, mert — mondának — másképpen város- házat sem építhetnénk.2) Viszont a káptalan megnyugtatására kötelezték az összes városi és idegen kereskedőket, hogy a vámot a káptalannak, ahol ez akarja, akár a város kapujában, akár az ő, a latinok város- részében (in vico nostro), akár árúházaikban, akár a vásártéren okvetr lenül megfizessék. Az ellenszegülök ellen a káptalani vámszedőknek segítséget adnak, ha kívánják ; semminemű kártevést., csempészséget.

vagy akadékoskodást nem tűrnek, hanem mindennek úgy kell történnie, mint az Béla király privilégiumában foglaltatik. Ha pedig bármely ürügy alatt nehézséget támasztanának a város elüljárói, a káptalan maga területén épített városházát, legott visszaveheti, melyet ha pör nélkül visszaadni a város nem akarna, azonnal száz márka bírság megfizetésére köteleztetik.3)

Ekkor meg, miután a város ideig-óráig megnyugodott, a külföldi német, nevezetesen bécsi kereskedők kezdettek a káptalannal ellenkezni és árúikat fizetség nélkül vizén és szárazon Magyarországba esempészni, állítván,, hogy az élésnemüek : buza, rozs, árpa, zab, borsó, , bab, répa, zöldség s egyéb veteményekből vámot fizetni nem tartoznak, míg András jogtudor és esztergami prépost-ez állítás ellenkezőjét vitatta Ladomér esztergami érsek és örökös főispán előtt, ki hiteles és eskü alatt kivett tanúzásokból annak tudomására jutott, hogy a fölsorolt árúk után vámot kell fizetni, amiért ítéletileg kimondotta, hogy minden kereskedő, ki árúit, legyenek azok akármilyen neműek és fajúak, Magyarországba hozza eladás végett, a törvényesen megszabott vámot megfizetni tartozik.4)

De a németek veszteg csak nem lehettek, mint ezt IV. László királynak élete utolsó, jobb fordulatában az esztergami káptalan részére kiadott levele tanúsítja. E gyönyörű bevezetéssel ellátott levelet akkor iratta a nemes gondolkozású, de gyönge jellemű fejedelem, midőn

!) En. II., 156. ded. 1282. nov. 8. Boros hojdó (tunella, kistonna), melybe száz cubulus (köböl, csöbör, vödör) bor fért; minthogy egy csöbör nyolez itezét tett, egy- hordó bor 800 iteze volt, ami megfelel tiz pesti akónak.

2J Ezen átengedett vámház — úgy vétem — ott feküdt a piaezon, ahol később a „Fekete Sas"-ról czímzett vendéglő, utóbb kaszárnya, legújabban a járásbíróság épült.

3) En. II., 181. ded. 1284. június 4.

Kn. д.. 175. ded. Esztergám, 1284. febr. 20.

(11)

„testvérei", az esztergami kanonokok közt időzvén, megcsömörödve ifjúkori botlásaitól, azon gondolkozott, hogy komolyan hozzá fog élete megjobbitásához, az ország gondosabb, igazgatásához s a csapongó szabadosság megfékezéséhez. A káptalan eléje terjesztette ekkoron leveleit, melyeket Imre és Béla királyoktól nyert az esztergami vám- szedésre nézve, s a melyeket — jóllehet a napnál világosabbak. — hamis, és gonosz értelmezéssel csorbítani szándékoznak az egyház rossz- akarói, kik, hogy a vámfizetést kikerüljék, Esztérgamot elkerülik, a miért a bevett törvényes szokás szerint megérdemelnék, hogy becsempészett árúiktól megfoszszák őket, a mely jogos eljárás a külföldön is dívik.

Mire nézve rendeli a király, hogy az esztergami káptalan azon keres- kedőktől, kik Győrből — Esztérgamot elkerülendő — a Dorog vagy Bánhida mellett vezető úton Budára vagy Pestre törekesznek, Győrben szedhesse a vámot, s azonfölül az ily törvénytelen eljárásra kivetett büntetéspénzt is. Dicsérettel említi a király a francziákat s egyéb rajnán- túli, sőt velenczei kereskedőket, kik kötelezettségöknek pontosan meg- felelnek. Nem így a bécsiek, regensburgiak és más a Rajnán innen lakó kereskedők, kik, jóllehet mások negyven vég színes posztó után

еёУ"е8У márkát fizetnek, minden köteg, vagyis bál után, tartalmazzon az akármennyi, ha száz véget is, csak egy nehezéket szeretnének fizetni.

Kötegeiket nem borítják föl, noha ezt Esztergámban tenni kötelesek volnának, ha gyolcsot, ha szürke posztót, barchetet vagy flanelt hoznak eladás végett.

A király tehát szorgosan meghányván e kérdéseket, meghagyja, hogy mindazon kereskedők, kik Esztergám elkerülésével Győrön át akár Dorog, akár Bánhida felé viszik portékájokat Pestre vagy Budára, Győrött fizessék meg az esztergami káptalannak tartozó vámot s ezen- fölül a szokásos bírságot, mely fizetségek beszedése végett az esztergami káptalan a győri vámházban külön vámszedőt tarthat. A mi a másik kérdést illeti, ugyancsak gondos megfontolás és szigorú meghányás után úgy határoztak az ország főurai a királylyal együtt, hogy az osztrák, bécsi, regensburgi, bajor, szász, cseh és lengyel, szóval a Rajnán innen lakó kereskedők csakoly elbánásban részesüljenek, mint a rajnántúliák.1) A lábrakapott sokféle visszaélések és szabálytalanságok hathatós ellenszeréül az esztergami főkáptalan, igen helyesen, arra kérte a királyt : szabályozza újból az esztergami vásárügyet; rendelje el, hogy a külföldi kereskedők Esztérgamot el ne kerüljék se vízen, se szárazon, s .a kik ezt menthető okból megteszik, a szokásos bírságot megfizessék. A mi

1) Kn. II, 228. ddo 1288 márcz. 21., mely rendeletet 1290 szept. 9-én átírta és megerősítette III. Endre király, lásd Kn. II., 269.

(12)

pedig a legfontosabb, határozza meg újból a különböző vámtételeket, a vámtarifát, mely szerint az idegen és városi kereskedőknek és iparo- soknak fizetségeiket teljesíteniük kelletik.

IV. László király készséggel megtette, a mit tőle kívántak, hisz országos érdekek, a kereskedelem és a mely vele szorosan összefüggött, az ipar föllendülése, sőt az ország terményeinek értékesítése függött intézkedéseitől. Maga elé terjeszttette tehát a káptalan régi okiratait, hiteles számkönyveit és följegyzéseit, melyekből megszerkesztette az Esztergámban fizetendő vám, vásáradó és helypénz tételeit. Hogy pedig -az esztergami kereskedelmet újból föivirágoztassa, vagy legalább hanyat- lását meggátolja, mérsékelte a különböző vámtételeket, — mint ezt Nagy Lajos király leveleiből, ki IV. László királynak alább közlendő rendelkezéseit 1357-ben és 1365-ben átírta és megerősítette, értesülünk.1)

IV. László király ezen tarifalis oklevele míveltségtörténeti tekin- tetben fölöttébb értékes. Minthogy Esztergamot akkor még az ország fővárosának tekintették, a kül- és belföldi kereskedelemnek még mindig góczpontja vala, a kereskedők és iparosok helyzetének megítélésére e levél elsőrendű kútfőnk. Megértjük belőle azt is, mit értettek az időben a vám, a tributum fori és telonium nevezete alatt, a miért ez oklevelet bő kivonatban kell közölnünk, a mint következik:

Az Oroszországból2) egy lovon érkező kereskedő — így kezdi tételeit a király levele — akár Pesten, akár Esztergámban száll meg, valamint mindazok, kik drága szőrméket, gereznákat hoznak be, fizetnek egy fél márkát (ezüstben).

Az esztergami polgároknak, ha Bulcján-ból, mely Marchia-nak neveztetik, akár hajón, akár kocsin hoznak bort, két nehezék ezüstöt kell fizetniök. Azonképpen, ha Esztergamba érkeznek eladó borok Zalából, Sokoróról vagy Pestről, akár hajón, akár kocsin, ezek minden hordaja után egy nehezék jár. A bulgáni bor után, mely hajón érkezik, a vámszedőnek a vámon fölül adandó egy köböl bor minden hajóból.

Ha pedig idegenek marchiai bort az aranybányákba (úgy látszik, Körmöcz vidékére) vagy Csehországba, szóval az országból kivisznek, a vásárló és a kivitelt eszközlő minden hordó után egy nehezéket tartozik fizetni, mielőtt a Dunán átkél.3)

x) L. az esztergami főkáptalani magánlevéltárban, 25. fiók, 1. nyaláb, 14. és 15. sz. és 47. f., 4. ny., 1. számát.

2) De Ruscya, értendő Ruténország, a mai Galiczia.

3) A Bulgan, qui dicitur Marchia alatt, azt hiszem, a Szerémség értendő, mely a Fruskagórán a középkor leghíresebb borát termelte. Világos a szövegből, hogy a kérdéses hely alatt hazánkban, a Duna mentén fekvő jeles bortermő helyet kell értenünk. A középkorban a Száva—Dráva, közön terült el a pécsi egyházmegye

(13)

Negyven vég behozott szines- posztó után egy márka (ezüst), minden vég skarlát (bíbor szinü szövet) után négy nehezék, nemkülönben negyven vég gyolcs után (de sindone) egy márka fizetendő.

A velenczei kereskedők portékájok egy százalékát fizetik.

Az egy márkát érő barchet (pannus fustanicus) utfn fél nehezék jár, ha többet érő a darab, , aránylag több fizetendő.

Kettőezer evetke gerezna (de pellibus squirionum) után hat nehezék, egyezer nyúlbőr után öt nehezék fizetendő.

Az iparosok,1) kiknek (kirakó) ablakaik vannak, minden szombaton fizetnek egy fél frisiaticust.2)

marchiai főesperessége, melyben a régi Marót és Nagy-Ola sz(i), ma Morovic és Mar- gyelász is benne feküdtek. (L. Csánki, Magyarország tört. földrajza, II., 236.) Ortvay Magyarország egyházi földleírásában (I., 278.) ez foglaltatik a marchiai főesperességröl : E főesperesség a (pápai) tizedjegyzékben archidiaconatus de Marchia néven említ- tetik, mi nem Marchio-ra = határgrófságra, hanem Marót-та, magyarázandó. A régi Marót, a Maróthy-család törzshelye a mai Morovic helyén állott, s e helyről vette a főesperesség nevét (?). A szóban forgó főesperesség határai elég biztosan körülvona- lazhatók. Éjszakon a Duna, délen a. Száva képezték annak határait ; keleten a pécsi egyházmegyének határaival esett a főesperesség határvonala össze, t. i. a régi római útvo- nallal, vagyis a Kőárokkal. A nyugoti határvonal felette nagy fejlődésű. Ma a marchiai főesperesség névleg nem létezik többé. Területe Szerémmegye alispánságának nyugoti, vukovári alispánságának keleti és kisrészben a péterváradi ezredkerület nyugoti részére esik. Ez az egész terület ma a gyakovári püspökség alá tartozik. Kétségtelen, hogy a Marchia név az egész Árpád-koron végigvonul és frank eredetű.

A Bulgán névnek megfelelő Bolgány, úgy látszik, Rumától délkelet felé kere- sendő. (Csánki i. m. II. 242.) Ruma mellett van egy Vogány (Voganj) nevü helység, de jóllehet e találkozás felötlő, e két hely azonossága be nem bizonyítható. Egyéb- iránt Bolgány alatt alighanem egész vidék értendő, csakúgy, mint Marchia alatt.

A Somogy- és Zalából érkezett borok, úgy tetszik, balatonvidékiek.

A Sukoró vagy Sokoró szó összefügg a Suk vagy Sok szóval és feltűnő, hogy e névvel jelölt helyek szintén bortermelők, szőllömívelők. így zalamegyei területen volt hajdan Sukoróhegy (Hazai Okmt. VII. 60.) ; ennél fontosabb a mai fehérmegyei Sokoróalja : Pákozd, Velencze, Sukoró stb. táján (Csánki i. m. III. 346. Fényes Szótára IV. 44.). — Mégis valószínűbbnek veszem, hogy a IV. László király levelében előforduló Sokoró alatt a győrmegyei : Écs, Szőllős, Megver, Baráti, Nyul, továbbá a győr-szentmártoni Sokoró helyek értendők, melyek szintén ős szőllőtermelők valának.

(V. ö. Csánki i. m. III.', 543. — Hazai Okmt. VI., 71.)

Esztergámnak is voltak akkor már híres borai. Az idegen borok megadóztatása s a helybeli borok felmentése a kiviteli vám alól nyilván az esztergami borok érde- kében történt.

!) Csak kétféle van megemlítve névszerint : a faber (e helyt talán kovács^

lakatos) és a sutor (csizmadia, lábbelikészítő).

2) Azaz frisachi dénárt. Frisach Karintiában, ahol a salzburgi érsek helytartója, a vicedom(inus) jóféle pénzt veretett. A fémolvasztó kemenczék romjai mind e napig láthatók. — Szombaton azért, minthogy Esztergámban valószínűleg már akkor is szombaton tartották a heti vásárokat.

(14)

Azonképpen a helybeli sütök*) szombatonkint egy-egy kenyeret adnak.

Esztergám városa bármely részében lakó bor- és sörmérők (taber- narii = kocsmárosok), legyenek ákármilyen nemzetiségűek (cuiuscunque nacionis sint) havonkint három nehezékkel tartoznak.

Minden legelőbeli ökör után, ha nem levágásra veszik, egy frisachit, ugyanannyit fizet a sertések után a vásárló.

Éppúgy fizet öt darab juh után egy frisachit.

Tíz bárány után szintén egy frisachi jár. Báránynak vétetik a gyapjas húsvéttól keresztelő szent Jánosig, azaz június 24-ig; aztán juh számba megy.

Két vég szürke (griseus, szerzetesek által használt) posztó vagy német vászon után egy nehezék fizetendő.

Apróbb árúk, úgymint sajt és gyümölcs után egy százalék veendő.

A terhes hajók (carina, dereglye), melyek idegen földröl (de aliis terris) lefelé jönnek, a föntebb előadott igazságos vámot fizetik a rajtok levő árúk minősége szerint.

Minden szekér után, mely meg van rakva búzával, rozszsal, árpával, zabbal, malátával (brasio) vagy apró hallal, miket naponkint visznek a piaczra, egy nehezék fizetendő ; a királyi szolgák azonban csak a felével tartoznak.

Egy-egy viza után, legyen az élő vagy sózott, azonképpen két kecsege (stuzio) után egy nehezék fizetendő.2)

Minden halas „bárká"-ból, legyen az kisebb vagy nagyobb halakkal telítve, két jobbacska hal adassék.

Egy mássá-nak nevezett szekér, mely kisebb-nagyobb, sózott csukát vagy pozsárt hoz, egy unciát fizet.

Egy mázsa (centenarius) vörösréz után két frisachi, ugyanannyi őlom után egy frisachi fizetendő.

Apró árúk, úgymint len, kender, zöldség, tányérok, poharak3) és egyebek után a szokásos, előírt vám fizetendő.

A mészárosok (a székálló hentesek) minden húsevő napon fél frisachit fizetnek, míg azok, kik marhahúst árulnak, minden levágott ökör után egy fél bőrrel adóznak.

!) Pistores de vico, seu alibi lehet úgy is értelmezni, hogy a pékeknek saját Yárosrészök volt, míg némelyek közülök másutt laktak, s ez valószínűbb, mintha a vicus alatt a latinok vicusát értjük.

2) Esztergám fölött, Ebednél sok vizát és kecsegét halásztak, vagy mint Pápai Páris mondja : „hegyes orrú kerczeget".

3) Értendők fatányérok, melyeket az esztergályosok (torniatores) és a fapoharak, melyeket a pohárosok (bucharii, németül Becherer) készítettek.

(15)

A ki Esztergámból száz összevásárolt (ökör)bőrt kivisz vagy Esztergámon átvisz, akár kocsin, akár hajón, fizet egy unciát; ugyan- annyi jár a kecskebőr vagy juhbőr után.

Egv mázsa viasz után, melynek súlya 200 márka (azaz ÍÖO font), húsz frisachit, vagyis négy . nehezéket kell fizetni.

; Száz darab; kősó után, hozták légyen akárhonnan és akárhogyan Esztergamba, egy só adassék,

Alsó vidékről ökörbőrrel feljövő hajók, száz darab bőrért egy unciát fizetnek.

Soiaragdoból1) hajón hozott élelmiszerek után egy frisachi járja.

A kereskedők, kiknék a piaczon sátraik vannak, valamint a var- gák (sutores) szombatonkint minden szék2) után egy-egy frisachit fizes- senek.

Az ország határára induló megrakott, Esztergámon átmenő sze- kerek, árúik minősége szerint az előírt adót fizetik.

Nagy ökrök után, melyeket a határra hajtanak, ha szekérbe van- nak is fogva, a vevő fizet két frisachit.

A szekerek, melyek Pestről Mosonyba visznek árukat, ha Eszter- gamot ki is kerülik, Táton (szomszédfalu az országút mellett) a teljes vámot megfizetni tartoznak.

Akik (rab-) szolgákat vagy szolgálókat adnak el, negyven forgalmi dénárt fizetnek.

Egy köteg széna után, melyet bytelneh hínak3) vagy szemercze (fertő fü) után egy frisachit fizetnek.4)

Azonban IV. vagyis Kún László magába szállása nem sokáig tar- tott. Uralkodása alatt a törvény tisztelete, tekintélye veszendőbe ment a belföldiek és — amennyiben önző érdekeik kivánta — a külföldiek előtt egyaránt. Szerencse, hogy a főpapok, ösztönözve a római kúria által, Ladomér érsekkel az élőkön, a haza érdekei fölött — még a pápa nézeteivel szemben is (példa reá III. Endre királylyá választása) őrköd- tek. Ez kitűnt az esztergami vámkérdésben is.

Keservesen panaszolja Ladomér érsek, hogy jóllehet Esztergám városának kiváltsága emberemlékezetet meghaladó szokás szerint úgy

követeli, miszerint a Magyarországba érkező összes kereskedők árúikat

*) De Soiaragdo, az átiratban Smaragdo, Snaragdo áll.

2) Áruhely, a pudli a magyar neve csak a mészárszékben maradt fönn, mióta a szláv eredetű asztal is meghonosult.

3) De smgulis oneríbus Cumulonum, que Bytel (zsák, Beitel) voeantur.

4) Kn. II. 238. — Ezen vámszabásOátírta 1290'ben III. Endre király (Kn. II.

269.) 1357-ben és 1365-ben Nagy Lajos király (Arch. Cop. Strigon. priv. lad. 25.

fase. 1. nr. 14. 15. és 47. f. 4. m. 1. sz.)

(16)

e helyen kibontván, a királynénak járó harminczadot. nemkülönben a káptalant megillető vámot megfizessék:1) mindazonáltal a regensburgi, bécsi és más németországi kereskedők a Dunán Magyarországba hajóz- ván, Esztergámban meg nem állanak, hanem se harminczadot, se vámot nem fizetve, egyenesen Budára eveznek. Az érsek — úgymond

— többször intette a budai polgárokat levélben, hogy ezt ne tűrjék, hanem intelmét siketségre vették; Verner comes budai bíró és a városi tanács nem szolgáltattak neki elégtételt. A harminczadosok és vám- szedők is hiába járták meg Budát. Az érsek tehát e vakmerőséget tovább nem tűrhetvén, Buda város egész területét egyházi tilalom alá rekesztette és Verner bírót tizenkét eskütt polgárral együtt kiközö- sítette.

Ez használt. Verner bíró és két eskütt az összes tanács és budái polgárok nevében, az esztergami szentkirályi ispitályosok (Jánoslovagok) mesterével megjelentek az érsek színe előtt, beismerték hibájokat, erősen fogadták, hogy idegen kereskedőket, kik árúikkal, ha Dunán, ha szárazon érkeznek, se várukba, sem a váraljába be nem bocsájtják, míg meg nem mutatták, hogy Esztergámban minden kötelezettségöknek megfeleltek. ígérték azt is, hogy megírják a regensburgiaknak, bécsiek- nek s egyéb német kereskedőknék, ne merészeljenek ezentúl Esztergám mellett elhaladni anélkül, hogy a harminczadot és vámot megfizessék.

Ennyi józan megalázkodás után Ladomér érsek az egyházi tilalom és kiközösítés alól Buda várost és a budai tanácsot föloldotta, minek bizonyságául levelet is adott nekik.2)

A budaiak megalázkodása nagy diadal volt Esztergamra, mely nem csekély anyagi haszonnal járt a város lakosságára is, hisz az idegen kereskedőknek újra meg kellett állapodniok Esztergámban, árúi- kat kicsomagolniok, a harminczadolás és vámolás hosszadalmasságainak magokat alávetniök, miközben nemcsak fogyasztottak, de annál készsé- gesebben ütöttek vásárt, ha túladhattak portékájokon, mert így meg- menekülhettek újabb fáradalmaktól s a budai vámtól.

De az esztergami polgárok ezt észszel föl nem érték. Ugy látszik^

mintha az értelmiség magasabb fokán álló latin kalmárok kezdették volna elhagyogatni a sülyedő várost és részben németek jöttek nyo-

x) Cum ex prerogativa ciuitatis Strigoniensis et ex consuetudine, cuius tem- poris non exstat memoria·, sit locus apud • Strigonium omnibus mercatoribus descén- dendi. et explicatis suis mercibus, tricesimam reginalem et tributum Strigoniensis capituli persoluendi.

2) Kn. II. 252. ded. Esztergám, 1289. szeptember 15.

(17)

csieket ránczba szedték; kajánul néztek a frisachi dénárokra, melyeket honfitársaik a papoknak fizettek. Amit még nehezebben tűrhettek, a vásárpénz, a helypénz volt, melyet rájok róttak, ebben keresvén, mint akkor is, azóta is lenni szokott, minden bajok forrását.

III. Endre király leveléből értjük, hogy Ladomér érsek és kápta- lana panaszt emeltek nála áz esztergami bíró és város ellen a hatal- maskodások miatt, melyeket az „árkon innen," tehát a szoros érte- lemben vett káptalani és érseki területen lakó jobbágyaikon elkövettek.

A pörösködés hosszabb ideig tartott. A király annak eldöntését elsőben a következő országgyűlésre, aztán pedig az 1294. évi Szent-Györgyhöz két hétre, azaz május 8-ra halasztotta, büntetés terhe alatt szigorúan meghagyván a feleknek, hogy időközben, míg a pör foly, veszteg marad- janak, békésen viselkedjenek. De az Esztergám királyi városi polgárok nem türtőztették magokat, hanem — mint a király az érsek, főkáp- talana és a szenttamási prépost sűrű panaszaiból értesült — az egyház jobbágyaira önkényes adót, kollektát vetettek ki, s akik e törvénytelen

adót nem fizették, azok házait föltörték és zálogot vettek tölök; kény- szerítették továbbá az egyház jobbágyait, hogy a városi bíróság előtt megjelenjenek; a mészárosokat rávették, hogy húsvágó székeiket a káptalani területről,2) a káptalan nagy hátrányára, a királyi városba áthelyezzék ; azonképpen a kesztölczi bírót, ugyancsak a káptalan jobbágyát elfogták és börtönbe vetették.

A királyi városiak tehát, mint látjuk, az ellen lázadtak föl, hogy a király a területet a halvásártól (a mai királyi városi plébánia tem- plomtól) és a budai út közepétől (mai kaszárnyától) kezdve, melyet ők a magok részére igényeltek, és a melyen a vásárt kiváltképpen tartot- ták (tartják ma is), a káptalannak ajándékozta, az ottani lakosokat a káptalan jobbágyainak jelentette ki, következőleg a városi adófizetés és bíráskodás alól kivette.

III. Endre király esetleg Esztergamba érkezvén, rögtön maga elé idézte a pörös feleket és kihallgatta őket. A királyi városbeliek egy- másnak ellenmondó, hamis tanúságot tettek;3) midőn pedig arra került

!) Egyik legszájasabb esztergami polgárt Eunzl-щк hítták, a lázadó mészár rosok közt pedig két Sedi-re akadunk, mely nevek viselői — biztosra vehetjük németek voltak, mint ez a későbbi esküttek névsorából is kitűnik.

. 2) Úgylátszik, az esztergami mészárosok a fejlettebb középkori szokás szerint mind egymás mellett, — ha nem csalódom — a Szent-Anna, a mai káptalani utczá- ban laktak és mérték ki a húst, amiért — mint tudjuk — minden levágott ökör után egy félbőrrel adóztak a káptalannak.

3) In suis responsionibus .··.;.. non sine notabili falsitate plurimum variantibus.

Gazdaságtörténelmi Szemle 1904. 1 2

(18)

volna a sor, hogy a szent János-lovagok Balázs-kápolnájában állításaikat hittel erősítsék, meg se jelentek, amiért a király az érseket, a főkáp- talant és szent-tamási prépostot mindazon régi jogaikban, melyeket királyi őseitől és elődjeitől1) nyertek, megerősítette, a kesztölczi bírót tömlöczéből kivétette, a királyi városiakat az illetéktelen adószedéstől eltiltotta s az elvett zálogot visszaadatni rendelte.

Azonban az esztergami polgárok a gyönge - királytól, kit az ország- gyűlés egy alkalommal gyávának minősített, nem nagyon ijedtek meg;

annál kevésbbé, minthogy az anyakirályné, Thomarina asszonyság, maga is a velenczei polgári köztársaság leánya s egy nagykereskedő család ivadéka jóakarattal viseltetett a polgárok iránt s a vele tartó főurak is engedékenységre hajoltak.

Az esztergami polgárok — mondja a király — a lázadás szelle- métől izgatva, nemcsak hogy vissza nem térítették a beszedett törvény- telen adót s az elvett zálogokat vissza nem szolgáltatták, hanem a nagyprépostnak és a szenttamási prépostnak, midőn ezek a szokásos bért (collecta) a királyi biztos által a fehérvári és a budai káptalanok tanúsága mellett, követelték, fegyveresen ellentállottak, gyalázatos sza- vakkal szidalmazták őket, a káptalan megbízottjait, két kanonokot, fenyegetésekkel megrémítették és. elűzték ; Pégeni2) István káptalani jobbágy feleségét elfogták (noha utóbb Thomarina anyakirályné rende- letére-szabadon bocsájtották) ; Péter mészárost, kinek az árkon túl háza volt, hihetőleg azért, mert a káptalanhoz szított, néhány czéhbeli társa az utczán elverte s a bíróhoz czipelte ; még rosszabbul járt egy érseki molnár, ki a mészárszékek közé · került, hol a mészárosok az orrán borzasztóan megsebesítették. Hatalmaskodva a királyi városi polgárok azt sem engedték meg a káptalannak, hogy a Szent Lőrincz-utcza köze- lében a kis Duna mellett fekvő palotáját, a Zenia palotát, illetve annak csarnokát (deambulatorium) kijavíthassa. Kuncl komes, esztergami polgár a szenttamási prépost valamely szolgáját kilencz napon és éjen át fogvá tartotta, mint ezeket és hasonlókat a királynak hitelesen bejelentették.

A király ezen sérelmek fölött újból törvényt ült és ítéletileg kimon- dotta, hogy az érseki, káptalani és szenttamási népek, lakjanak azok az „árkon" innen vagy túl, a királyi városi bíró hatósága alá nem tartoznak, fölöttük ítélkezni, rájok adót kivetni a királyi városiaknak nincsen joguk, ezt tenni ne is merészeljék. A kik ez ítélettel ellenkeznek, azok mindazon személyi és pénzbeli büntetésekbe visszaesnek, melyektől

*) Per succedentes reges, tritauos, atauos, protauos auosque nosiros.

2) Peygen, Pcgen, Pechen falu volt az esztergami vár aljában, a káptalan birtoka.

(19)

az érsek űr és káptalana kegyessége — a király, királyné, a jelenlevő (megnevezett) főpapok és főurak közbenjárására, hogy fölmenti a bűnö- söket, megígérte. A lázadó polgároknak kötelességévé tétetik az örök hallgatás (azaz ügyök véglegesen befejezettnek vétetik e királyi ítélet által), amiért leveleiket, ha aranypecsétesek is, az érsek és káptalan ellen nem szabad fölmutatniok, mert a király azokat értékteleneknek nyilvánítja. Hogy pedig az esztergami egyház területei, házhelyei a rajtok levő házakkal s egyéb épületekkel soha semminemű támadásnak vagy kétségnek kitéve ne legyenek, a király azokat megjáratta, meg- határoltatta és levelében följegyeztette, mely részletes följegyzésnek ugyan nagy jelentősége van Esztergám helyrajzára, de mi azt a jelen alkalommal mellőzni kényteleníttetünk.1)

A mészárosokkal, névszerint tizenöttel, kik (1293) mindszentkor (nov. 1.) önkényűleg elhagyták meghatározott székeiket és meg nem engedett helyeken bujdosva (in latibulis et locis indebitis) mérik á marhahúst, miáltal a káptalannak évenkint 45 márka (1890 korona, ezüstben) kárt okoztak, maga bánt el Ladomér érsek : minthogy a kánoni hármas intésre engedni nem akartak, kiközösítette őket, hogy senki se érintkezzék velők, mert a ki húst vesz tőlök, szintén kiközösül.2)

E szigorú, ha még oly igazságos eljárás nyomán rózsák nem teremtek. Nincs erre tüzetesb adatunk, csupán számos nemes úr vallo- másából értesülünk, hogy az esztergami káptalan mintegy ezer márka kárt vallott annak következtében, hogy az esztergami polgárok és összes kereskedők megtagadták a vámfizetést. A káptalan ezt aligha nézte egykedvűen, minek következtében tettlegességekre vetemedett a csőcselék, midőn a prépost, Bálint kántor-kanonok és Imre gömöri főesperes házait három izben (valószínűleg úgy kell érteni, hogy minden házat külön-külön más-más alkalommal) megostromolta és lerombolta, az

„egyházi szabadság" és hozzátehetjük: a királyi tekintély nagy gyalá- zatára.3) Minek természetesen az egyházi tilalom, az interdictum kihir- detése lett a következménye.

Végre is a király — és úgy látszik már azután, hogy Habsburgi Ágnest, Albert római király leányát vette volt feleségül, a két király egymást segítette, — Ladomér érsek meghalt, utóda Bicskei Gergely választott érsek pedig eltávolíttatott, Esztergámból, a király — mondom — fáradozott nem eredménytelenül azon, hogy a békét az esztergami káptalan és polgárok közt helyreállítsa. Tamást a kúnok püspökét,

*) Kn. II., 354. ded. 1294. július 29.

2) Kn. II., 362. ded. 1294. szeptember 14.

3) Kn. II., 474. Kelet nélkül.

12*

(20)

bizonyos Hektor ispánt és Tamás mestert bízta meg az egyezkedéssel.

Mint a kunok püspökének a káptalanhoz intézett leveléből értjük, ők hárman bμzgón el is jártak a városi béke érdekében. A városi polgárok megígérték, hogy ezentúl hívei lesznek az érseknek és főkáptalannak ; nem tesznek ezentúl semmit, ami az egyház tisztességével ellenkeznék, vagy kárával járna, a visszaéléseket megszüntetik, a régi szokásokba visszailleszkednek, újításokat nem kezdenek, hanemha közös akarattal és a király hozzájárulásával. A király a békét ily alakban elfogadta^

csak az volt hátra, hogy a káptalan is elfogadja, mert kárpótlásról ugyan szó nem esett, de annyit becsületére (fide data) megígért a kunok püspöke, hogy e föltételek mellett az egyházi tilalom alól a várost, a kiközösítés alól az egyeseket, kik arra rászolgáltak, fölmentik. Esedezik tehát a káptalannak, hogy e tekintetben nehézkesnek ne mutatkozzék, nehogy a közbejárókat hazugságba keverjék.1) Alig szenved kétséget, hogy az elárvult káptalan kénytelen-kelletlen engedékenynek mutatkozott.

Hozzávetjük ezt abból, mert közelebb Esztergám városát egyházi fenyíték nem terheli és mert III. Endre király, azonképpen Ágnes királyné ismételt kedvezménynyel környékelik a káptalant. így a király tekintettel az országban dúló háborgásokra, melyek miatt nem vala tanácsos az eredeti okiratokat a törvényszékekhez vándoroltatni,, készségesen átírta és megerősítette úgy elődei, valamint a maga privilégiumait, melyeket az esztergami vámra vonatkozólag adtak és adott.2) Miután pedig nem sokkal később, 1301. januárius 14-én meghalt és özvegye az országból távozni készült, ez Nezsidert ajándékozta az esztergami káptalannak, tekintettel a jó szolgálatokra, melyeket ez férjének végzett. Ami nyilván arra is mutat, hogy az esztergami káptalan, vagy annak legalább tekin- télyes többsége, daczára annak, hogy Bicskei Gergely választott érsek nyíltan Károly Róberthez szegődött, kitartott törvényes királya, III. Endre mellett.

Megváltozott azonban a hangulat a káptalanban, midőn III. Endre halála ütán Bicskei Gergely érsek Esztergamba érkezett, magával hozta Károly Róbertet, őt főegyházában királynak koronázta és pedig való- színűleg a szent koronával, melylyel Gergely érsek, ki egyúttal a korona- őriző ' székesfehérvári egyház prépostja is volt, rendelkezett.3)

Azonban az esztergami káptalan e pártváltoztatása nagy kárával járt. A Güsszingiek, kiket magyarul helyesen Kőszinieknek nevezhetünk,

!) Kn. II., 471. Kelet nélkül.

2) Kn. II., 484. és 485. ded. 1300. szeptember 8.

8) Ezt azért hangsúlyozom, minthogy eleddig azt a nézetet vallám, hogy Károly Róbert ez első koronázása más és nem a szent koronával történt.

(21)

megfutamították, Esztergamot várastul elfoglalták, azt aztán jó pénzért Cseh Venczelnek eladták, miközben a polgárságot se kímélték ugyan, de még inkább kijutott a káptalannak.

Cseh Venczel az esztergami várba Mesich László nevü cseh hívét ültette rendelkezőnek, ki az anjou-párti káptalant megfosztotta minden Esztergámban élvezett javadalmától. Nevezet szerint elvette tőle az esztergami vásárjövedelmet, a kakati révvámot, az esztergami bor- dézsmát, malmát, fürdőjét, jobbágyait, vendégnépeit és parasztjait. Vagy két év múlva meggondolta a két Venczel király (II. Venczel á cseh- lengyel király, az atya és Venczel-László, a magyar király, a fiú), hogy helytelenül jártak el és más várnagyot rendeltek Esztergamba, Albert nevűt, ki testvérével, Farkas (Lupus) apáttal együtt kijelentette, hogy uraik parancsából, visszaadják a káptalannak összes jogait, tudniillik a vásárvámot Esztergám városában, azt a részét is, mely ökörbörökben megillette a káptalant ; nemkülönben a fizetséget, melylyel a vízen és szárazon jövő-menő kalmárok Esztergámban, Dorogon és másutt tar- toznak, a bordézsmát a város összes területén, malmokat a Tapolczax) hévizén, összes népeiket az „árkon" innen és túlnan vagy másutt létezőket összes jogaikkal és joghatóságaikkal egyetemben, hozzáadván a kakati dunai vámot is.2)

Világos e kijelentésből, hogy Veíiczelék kedvét keresték, mely őket kezdetben pártolta, a papságnak, még az esztergami káptalannak is.

Miután pedig Bicskei Gergely Anagniban a pápáért vérét ontva elbukott (1303. szeptember 7.) és helyébe a Bő-nemzetségből való Mihály zágrábi püspök lett esztergami érsekké (1303. november 4.), ennek még inkább.

Ugy látszik, visszaadták neki Esztergám várát is, vagy legalább a várban levő palotáját azon reményben, hogy az érsek úr, mint a leghivatottabb, az ifjú Vénczelt, kit csak a kalocsai érsek koronázott vala meg, vég- érvényesen fogja megkoronázni. Mihály érsek azonban erre nem volt hajlandó. Távoznia kellett tehát Esztergámból, melyet a fiáért érkező cseh-lengyel király újból elfoglalt, kirabolt és távozván az országból, ismét átadott a Kőszinieknek, kik nemcsak a káptalant, de a népet is sanyargatták mindaddig, míg II. Tamás mester, 1306 januárius 31-től fogva az új esztergami érsek,3) az egyházból kiátkozta őket, Esztergám várát pedig az anjou-pártiak visszafoglalták.

Mind e politikai peripetiák az esztergami királyi városi polgároknak

1) Igy hittak a szenttamási hegy alatt elterülő tavat a csehek.

2) Kn. II., 520. ded. 1303. június 3.

3) Mihály már 1304. végén meghalt.

(22)

káptalanellenes viselkedését meg nem változtatták ugyan, de ideig-óráig kímélni kellett őket, szemet hunyni, minthogy Csák Máté ellenséges hatalma, mint az éles kard függött az egyház fölött, a kereskedelem e bizonytalan időben amúgy is pangott. Miután azonban a rozgonyi csata Csák Máté hatalmát megtörte, Tamás érsek, azelőtt esztergami nagyprépost, elérkezettnek látta az időt, hogy fölujítja a vámkérdést.

Egészen III. Endre 1294. július 29-én kiadott Ítéletére támaszkodott s annak végrehajtását sürgette. Személyesen, más püspökök és szerzetes atyafiak által is kérte és kéretta,az. esztergami királyi városi polgárokat:

szűnjenek meg az egyház jogait bitorolni, jobbágyait sanyargatni; de hasztalan. 1315. szeptemberben tehát székvárosában országos zsinatot tartván, újból atyailag fölhítta a polgárokat, „a jogok és királyi ítéletek megvetőit", hogy hagyjanak föl az ellenkezéssel, mire nézve határnapul szeptember 29-ikét tűzte ki, hogy e napig térjenek vissza az egyház kebelébe, ne folytassák a jogtiprást, ne zaklassák az egyház jobbágyait és tegyenek eleget az eddig okozott károkért ; mit ha bármi ürügy alatt tenni vonakodnának, kénytelen lesz bíráikat és esküttjeiket kiközösíteni s az egész várost egyházi tilalom alá rekeszteni.1

De az esztergamiak csak nem engedtek ; Tamás érsek pedig türtőztette magát s az egyházi fenyítést visszatartotta valószínűleg azért is, mert I. Károly király bitorlónak tartván III. Endre királyt, ítéletét jogérvényesnek aligha ismerte el, azonfölül jóindulattal viseltetett a polgárság iránt, melynek szorgalmától, iparkodásától reméllette az ország .anyagi jóléte föllendülését.

Tamás érsek tehát, noha III. Endre Ítéletére való támaszkodását el nem hagyta, új alapot is keresett, hogy káptalana jogát megvédje.

Talált is. Föltéve — úgymond — hogy az esztergami polgárokat nem is sújtotta volna III. Endre király ítélete, elégségesek a szent kánonok, melyeket újabban Fermoi Fülöp püspök, Ostiai (Boccasino) Miklós püs- pök és Gentile (de Monte Florum) bíborosok és szent-széki követek kihirdettek az egyházi javak megtámadói, elfoglalói és fosztogatói ellen, kik ellen a kiközösítést legott (ipso facto) kimondatni rendelik. S itt szemökre hányja az esztergami polgároknak, hogy Ladomér érsek elhúnyta után az. esztergami egyházat hatalmasul azonnal megfosztották jogaiból, melyeket mind ez ideig bitorolnak : az. egyház házaiban lakó zselléreket illetéktélen "adókkal zaklatják, az egyház ítéleteit fölülbírálják a városházán, melyet az. egyház területén építettek, a káptalant meg- illető jövedelmet a magok hasznára fordítják. Semmi intelem, semmi nyájaskodás (blandimentum) nem fogott rajtok. Gyöngén számítva egy-

Kn. II., 712. ded. 1315. szeptember 2Θ.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

tanévben az általános iskolai tanulók száma 741,5 ezer fő, az érintett korosztály fogyásából adódóan 3800 fővel kevesebb, mint egy évvel korábban.. Az

Nem láttuk több sikerrel biztatónak jólelkű vagy ra- vasz munkáltatók gondoskodását munkásaik anyagi, erkölcsi, szellemi szükségleteiről. Ami a hűbériség korában sem volt

Legyen szabad reménylenünk (Waldapfel bizonyára velem tart), hogy ez a felfogás meg fog változni, De nagyon szükségesnek tar- tanám ehhez, hogy az Altalános Utasítások, melyhez

szokás útján, a latinok, vagyis a városi urak hatósága alól kivette és a káptalan hatósága alá rendelte Esztergámban, ugyanis, mely tekin- télyes szőlőhegyek alján a

Az olyan tartalmak, amelyek ugyan számos vita tárgyát képezik, de a multikulturális pedagógia alapvető alkotóelemei, mint például a kölcsönösség, az interakció, a

A CLIL programban résztvevő pedagógusok szerepe és felelőssége azért is kiemelkedő, mert az egész oktatási-nevelési folyamatra kell koncentrálniuk, nem csupán az idegen

Nagy József, Józsa Krisztián, Vidákovich Tibor és Fazekasné Fenyvesi Margit (2004): Az elemi alapkész- ségek fejlődése 4–8 éves életkorban. Mozaik

A „bárhol bármikor” munkavégzésben kulcsfontosságú lehet, hogy a szervezet hogyan kezeli tudását, miként zajlik a kollé- gák közötti tudásmegosztás és a