fórt:
Az aradi J
TÖRTENETE.
i r t a :
S Z Ö L L Ő S Y K Á R O L Y ,
polg. isk. tan.
I
- f/K-
AEADQN, 1883.
Nyomatott Réthy L. és fiánál.
E L Ő S Z Ó .
„A régiség becse nem a romok pompájában fekszik A haza mait- kora olyan, mint a szeretett atya élete, minek történeteiről ősz korá- ban körüle tolongé gyermekeinek be- szél. Hallgatják azok a harczokat, a veszélyeket, a fájdalmat, dicsőséget, s mindezek nem az atyáéi már egye- dül. O elhuny, de harczai, veszélyei, fájdalma és dicsősége gyermekeire maradnak osztályrészül. Ezek emlé- kezete köti össze az élőket a holtak- kal. Firól-fira száll a hagyomány, s nem egy unokának keblében lángot
gyújt". Kölcsey.
Az emberi szív a szeretet és kegyelet melegével öleli magához mindazt, mi a szülővárossal, lakóhely·
lyel összeköttetésben van. Nincs sziv, melyben a ro- konszenv föl ne ébredjen, midőn szülővárosának, la- kóhelyének százados emlékéről van szó. így vagyunk Aradon a Szt.-Háromság szoborral is.
Nincs városunknak polgára, legyen az akár katholikus, akár nem, ki uem kegyelettel emlékezik az idő ette szoborra. Nincs ember, ki még romjaiban is ne becsülné azt a szobrot, melyet atyáink vallásos- sága és fogadalma állított egy hosszú szenvedésteljes járvány után mintegy kibékitőül a büntető isten és a szenvedő emberiség között.
Százharmanczhat évig állott a tisztes szobor a róla elnevezett téren. Ez a 136 esztendő épp elég volt aboz, hogy e drága emléket izzó egye az idők foga.
Hozzájárult még, hogy mikor színházat a Szent- háromság-térre építtették, a Szent-háromság szobor-
nak nagyon nem előnyős helye volt, továbbá a kö- vezet fölemelése és a régi városház előtti térnek sza- bályozása miatt is a Szent-háromság szobornak más helyre kellett jönni. Igen, de hová. A város képvi- selőtestülete 1873. deczember 17-én tartott közgyű- lésén kimondotta, hogy a Szent-háromság szobor át- helveztetlk a fő térnek a minorita-templom és az Andrényi-ház közti részére. Ez kétségkívül van olyan előnyös hely, mint a régi. — Ugyanekkor volt szó, hogy á szobornak tervét mindaddig nem lehet elké- szíteni, mig a szobor széjjel nem bontatott, mert csak az elbontás után lehet meghatározni azt, hogy a szobornak mely részeit lehet ismét felhasználni és mely részek lesznek ujakkal pótolaodók és miután a szobor — mint már fönnebb is mondók — jelen- legi helyén tovább nem maradhat, annak lebontása a városi pénztár terhére és a szobor-bizottság ellen- őrzése mellett elrendeltetett. A szobor elbontásának eszközlésével az építészeti bizottság, az alkatrészek befogadására alkalmas raktár kijelölésével a gazda- sági szék jelentésűk bevárása mellett bizattak meg.
A szobor áthelyezési költségeinek fedezése te- kintetéből felhivattak a s z o b o r f e n t a r t ó b i z o t t s á g , a z A r a d v á r o s i p 1 é b á - n i a i h i v a t a l , nemkülömben B e t t e l h e i m Vilmos, f C s o b á n Mihály, D o g a r u Görgy, H á m e d I i Ferencz, H e r z Miksa, H i r s c h- m a n n József, I n s t i t o r i s Kálmán, K r i s- tyory Zsigmond, L u k á c s y Miklós, f P a p p Sándor, P e t r o v i c s Tivadar, f S z a t h m á - r y István, V a r j a s s y József bizottsági tag arak és H e r r 1 Ignácz gyáros ur az őnkénytes ada- kozások gyűjtésére.
Ezen közgyűlési határozat óta agyszólván 9 év mnlt el, mire a Szt.-Háromság lebontására került a sor. 1882. juft. 19-én fogtak a lebontáshoz. Körülbe- lül két hétig tartott a munka.
Mikor a szobor le volt bontva, a szakértők épp ugy mint a nem szakértők egyhangúlag kimondották, hogy a lebontott szoborból egy darabka sem használ- ható, hogy tehát e szobor részei egyáltalában az uj szobor fölállításánál figyelembe sem vehetők.
Salacz Gyula polgármester a szobor lebontatá- sáról szóló jelentését a közgyűléshez bemutatván, az 1882. évi julius hó 12-én tartott ülésen egyszerre vé- tetett tárgyalás alá a szobor-fenntartó-bizottságnak, a szobor mielőbb felállítása iránt beadott kérvé- nyével.
A közgyűlés határozatilag kimondotta, miszerint a Szt.-Háromság-szobor felállíttatását óhajtja, egyi- dejűleg a polgármester elnöklete alatt id. Audrényi Károly Varjassy József, Kristyory Zsigmond, Do- mányi József, Náray Imre, Jánosi Demjón, Grün- wald Ferencz, Barabás Péter, Boros Boni, Fényes Károly, Kishalmi Ferencz, Heincz István, Hász Sán- dor, dr. Schuszter Illés, Hirschmann József, Dogáriu György, Nikolics Péter, Kresztics Döme, Kneffel Ká- roly, Remetey Fülöp Károly, Rozsnyai Mátyás, és Boncs Döme tagokból bizottságot alakítva, e bizott- ságot felhatalmazta, miszerint a szobor felállítása iránt a szükségeseket tegye meg s hasson oda, hogy a felállítandó szobor költségei a város lakosságának adományaiból szereztessék be.
A szoborbizottság buzgalommal fogott felada- tához, s abban állapodott meg, hogy egy egészen u j Szt-Három8ág-szobor fog készíttetni ós az ezen szobor fölállítása költségeinek viselésére nemcsak Aradváros s annak minden rangú és felekezetű lakossága, ha- nem az ország nagyméltóságú püspöki kara is fel fog kéretni, hogy kegyes adakozásaival segítse elő a szo- bor felállítását.
Jelen soroknak is az a czélja, hogy Aradváros nagyérdemű közönségét az adakozásra lelkesítse, el- mondván a Szt-Háromság szobor történetéből mind-
azt, a mi csak a hivatalos naplókban, könyvekben és a városi levéltárban föltalálható volt és a mi Arad közönségét is érdekelheti.
H a sikerülne a Szent-Háromság szobor törté- netének elbeszélésével minden egyes polgár szivét megnyernünk, akkor legközelebb itt lesz az az idő;
mikor ismét lesz Szt-Háromság szobrunk és újra megujithatjuk apáink szent fogadását, kiknek mi sem feküdt annyira szivükön, minthogy Arad pol- gárai ne a szenvedésekben, hanem a szeretetben és szerencsében legyenek gazdagok. Ez az érzés lelke- sítette őket áldozatokra, ez az érzés vezette őket a nehéz és keserves zarándoklásra 03 végre az ő nemes példájuknak lehet köszönni, hogy városunk minden fia igazi gyöngédséggel, föláldozással és önmegtaga- dással van mindannyiszor, valahányszor valamit a közóhaj kiván.
Ilyen közóhaj a Szt.-Háromság szobornak újból való fölállítása. Városunk 35,555 lakossa majdnem egytől egyig óhajtja, kéri, hogy az apák fogadalmá- ból fölállított, de az idők kérlelhetetlen fogától meg- rágott, majd pedig a körülmények következtében szét- bontott Sz.-Háromság szobor helyett egy uj állíttassák.
Arad sz. kir. város képviselőtestülete és az ál- tala kiküldött szobor-bizottság, élén a köztiszteletü polgármesterrel, S a 1 a c z Gyula királyi tanácsos- sal, a fentebbiek szerint megtette már az előmunká- latokat, hogy a Szt-Háromság szobor újból fölépít- tessék. He minekutánna a város közönsége csakis oly szobor fölállításába egyezik bele, mely nemcsak a város lakosságának, hanem magának a városnak is, mint ilyennek díszére válik, ez okból egy kis tü- relemre van szükség. A szobor legfölebb 4—5 év múlva fönn fog állani.
Ez alatt az idő alatt pedig ugy a város, mint a polgárság csak a pénz beszerzésével foglalkozik. Az ez évi augusztus havi közgyűlés 500 forintot szava-
zott meg egyelőre a Szt.-Háromság szobrára; de szükséges, hogy a város polgárai is siessenek szí- ves áldozatkészségükkel a szobor fölállításában résztvenni, mert csak tömeges résztvétük fogja biz- tosítani azon vágyunk teljesültót, hogy a Főteret is- mét egy Szt.-Háromság szobor díszítse.
Ezeknek előrebocsátásával áttérhetünk a régi Szt.-Háromság szobor történetének leírásához, el- mondván : mi adott a szobor fölállításához okot és mily viszontagságok között állott fenn egész 1882.
junius 19-ig, a mikor is a szobor lebontatott, és a le- bontott részei a régi-városházánál helyeztettek el.
ss>se8r*ss
I. A sárgaláz és a pestis pusztításai Aradon.
Széles e hazában alig van város, mely any- nyit szenvedett volna emberektől és elemektől, mint
Arad város.
Mióta Arad történeti szereplését ismerjük, azóta csak gyász és szomorúság fűződik nevéhez oly any- nyira, hogy a sok szerencsétlenség következtében,
mely Arad városához van kötve, az egész nemzet részvétét és kegyeletét nyerte cserébe. 1132-ben II.
B é l a királyunk nejének, I l o n á n a k paran- csára Borics párthívei közül batvaonyolcz főnemest vagdaltak össze. 1459-ben M o h a m e d szultán hadai Aradig portyáznak és városunkat pusztítják.
1551. szépt. 18-án a vár a káptalannal együtt kard csapás nélkül esik a török birtokába. 1658. julius 15-ón az aradi mezőn II. R á k ó c z y György meg- veri budai pasát. Kimondhatlan sokat szenvedett vá- rosunk még 1685-ben, mikor a töröktől visszafoglal- ták. Ezen végeredményére nézve mégis szerencsés háború után lett városunk, az ő mostani helyén vég- legesen megalapítva.
Kamarai város lett az egykori hatalmas és gaz- dag káptalan városból. A hely köröskörül erősen mo- csáros volt, ugy, hogy éppen ezen kedvezőtlen kö- rülmények miatt máig is érzi a roppant halálozások- ból származó bajokat és hátrányokat. Mióta csak Arad a mostani helyén van, azóta kisebb-nagyobb szünetekben mindig ki volt téve a ragályos betegsé- geknek. A XVJLl. században háromszor, a X V H I . században pedig hatszor szenvedett. Hogy pedig mennyire szenvedett, azt leginkább azon körülmény- ből fejthetjük meg, hogy szegény őseink a borzasztó sok csapás után, megtörve, egyedül a vallásban ke-
restek menekülést. A mit sem a hatóság, sem az or- vosság, sem a tudomány meg nem adott nekik, azt megadta az Istenbe vetett hit és bizalom. Öszszes szenvedéseikre Istentől vártak vigasztalást és meg
is kapták.
A városunk lakosságát leginkább pusztító pestis 1708-ban Temesvárról jött Aradra, Ráczkatonák hozták be és pedig először a várba, a honnan, daczá- ra a várparancsnok szigorú intézkedéseinek, a város- ba is kiczipelték és a város lakosságát is megméte- lyezték. Az ez évi ragály leginkább a várban pusztított.
R á j a a következő évben újra föllépett a ragály és pedig a tábori ragály, melyet a sarkadi táborból hoztak hozzánk. Ezen a háborúskodásokkal járó typ- hosus, bubonicus és syphilitikus ragályos betegségek 1710-tól egész 1732-ig pusztították a lakosság nagy- ját és apraját.
Kétszeresen szenvedett azonban a város ifjúsága az 1710 óta vívott viszszafoglalási háborúkban. Mind- járt 1710 ben a pestis felezte meg őket. Hogy mily
kegyetlenül dühöngött 1710-ben a pestis, azt onnan is megítélhetjük, hogy a Minorita rendnek eperjesi és lőcsei házában egyetlen egy ember sem maradt meg. Nem kevésbé ujult meg a veszedelem a Nán- dorfehérvár viszsza foglalására inditott harczokban ; 1717-ben Eugen herczeg alatt Arad minden fegyver- fogható férfía megjelen a csatában és kilencz-tizedré- sze hal még részint a csatában, részint a táborozás közben. A Maros-, Tisza- és Duna által kerített vidék egy óriás temető volt, melyben leginkább az Alföld fiai kaptak nem óhajtott, idő előtti nyughelyet. Az 1717-diki csatatyphus közel két esztendeig szedeget- te áldozatát. 1719-ben pillanatnyira szünet állott be.
A szegény polgárok kezdettek szabadabban lélekze- ni. Már bizalmuk volt az egészségi állapotok teljes kedvező fordulásához. B i z a 1 m u k azonban
2
— 10 -
\
megint csak k i j á t s z o t t a . 1720-ban a sárga láz váltotta föl a syphilitikus ragályos betegségeket.
25 franczia hajó hozta e szerencsétlenséget Európá- ba és többé-kevésbé Magyarország, ngy városunk is lefizette a sárga láznak adóját. Ez a sárga láz egész 1731-ig pusztított, mire rögtön a pestis követ- kezett.
Oly kegyetlenül pusztított az amúgy is megfogyott lakosságban, hogy valóságos rémület szállta meg az embereket. Számtalanon csak öszszeestek és a nél- kül, hogy betegek lettek volna, rögtön meghaltak ; mások két-három, sőt négy napig is betegeskedtek, mig a roppant szenvedésektől végre megmentette őket a már sokszor „jótevő"-nek mondott halál.
A hatóság az ez évi járvány alkalmával szokat- lan szigorúsággal lépett föl. Mindenkinek — külömb- 80» nélkül — a -szobájában, tulajdonképpen otthon kellett maraduia. Csak a padlásra való hurczolkodás volt megengedve. A hatóság maga szedte el a kapu- kulcsokat, hogy a polgárok találkozását lehetetlenné tegye. Roppant büntetések voltak azokra szabva, kik akár a kerítésen, akár pedig másképp merészkedtek valakinek a házába menni. Halálbüntetés várt arra, ki a városból ki mert volna menni. Az őrök sűrűn voltak fölállítva, ezeknek volt a kötelességük az ele- séget házról házra vinni. Minden házra alkalmaztak egy csengetyűt, és mikor az étkezés ideje itt volt, a hatóság fölügyelete alatt készült ételeket az őrök házról házra vitték. Meghúzták a csengetyűket, mire valaki megjelent a kapunál és átvette az ételeket.
Átvévén az ételeket, nagyon természetesen, a kulcs megint-ráfordult és megint szépen be voltak csukva.
És a mi a legfőbb, a pestis tavaszszal pusztított.
Hogy hányan haltak el benne, azt nem tudni. De hogy borzasztó lehetett a pusztítás, azt onnan követ- keztetjük, hogy a lakosság az óriási csapások követ- keztében tökéletesen meg volt törve. Nem volt csa-
- I l -
lád, melynek valamelyik kedvesét el ne ragadta vol- na a ragály.
A pestis-temető ott volt, hol ma a Pászthory-báz van a Ferdinánd-utczában. A sírásók egész nap foly- ton dolgoztak. A pestisben elhalt szegényeket csak ugy lökték a kocsikra és minden egyházi é j világi kiséret vagy beszentelés nélkül vitték a pestis-teme- tőbe. Itt nagy gödröket ástak és először egy sor ol- tott meszet, azután egy sor halottat és újra egy sor meszet és ugy tovább rakták.
A bútorokat mind a város végére hordották ki és ugy égették el.
A borzasztó lángok, melyek annyi kedves em- léket hamuvá tettek; a lelki nagy megindulás és szomorúság végkép megtörték az aradiakat. A ször- nyű csapásokra és az átélt izgalmas időkre való fáj- dalmas visszaemlékezés valamint a szerencsés meg- maradás érzésének hatása alatt sírva kérték az isteni gondviselést, hogy távoztassa el tőlük a keserű po- harat és költse föl már reájuk is egyszer a boldogság és a nyugalom napját.
M e g f o g a d t á k , hogy Isten haragjának kiengesztelése végett R a d n á r a f o g n a k m e n n i , ott a boldogságos Szüzet fogják kérni, hogy járjon az ő szent fiánál közre és adjon Arad- városának békés, nyugalmas és áldásteli napokat.
Ok pedig azon isteni kegyelem és hála fejében, hogy életben maradtak, a N a g y - p i a c z o n . p , S z t - H á r o m s á g t i s z t e l e t é r e s z o b r o t f o g n a k e m e l n i . A S z t-H á r o m s á g k e g y e l m é b e é s p á r t f o g á s á b a a j á n l - j á k a v á r o s t é s e l h a t á r o z t á k , h o g y a z á l t a l u k e m e l e n d ő S z t-H á r o m- s á g s z o b o r n á l m i n d e n e s z t e n d ő - b e n n a g y m i s é t é s p r é d i k á c z i ó t m o n d a t n a k ' é s e z e n f o g a d á s u k a t , t. i. a S z t-H á r o m s á g s z o b o r á p o l á -
— 12 -
\
s á t és f e n t a r t á s á t , n e m k ü l ö n b e n a f o g a d a l m i á j t a t o s s á g m e g t a r - t á s á t u n o k á i k r a n é z v e i s k ö t e l e - z ő v é t e t t é k .
II. Az aradiak Radnára mennek.
Elérkezvén a Radnára való menés n a p j a , ^ a ju- lius 28-ka, a polgárság szine-java, fiatalja öregje sietett a zarándokolásbao részt venni. Csak azok ma- radtak itthon, kik betegség vagy más okok miatt nem mehettek el.
Födetlen fővel, a nők szétbontott hajjal, mezít- láb, étlen és szomjan mentek Radnára és útközben sem ettek, sem ittak. Voltak a zarándokok között olyanok is, kik hajukba kötelet fontak és arra ko- lonczot kötve, ugy kinozták magukat; mások köve- ket burezoltak; mások veszszőzték m a g u k a t ; mások szíjjal verték egymást és térden állva csusztak-kusz- tak addig, a míg csak a test kibírta.
Legelői fehérbe öltözött 12 fiu és 12 leány ment ugyancsak kibontott hajjal. Egyikük sem volt ki- leDCz évesnél idősebb. — Ok voltak az elsők, a kik Radnán a templomba bementek és párosával so- rakoztak a főoltár előtt, azután ártatlan kezeikkel magasra emelték és Istennek és a boldogságos Szűz- nek ajánlották az aranyból, ezüstből és drágakövek- ből álló áldozat-kincset. Mikor a fölajánlás és az imádság megvolt, párosával mentek föl az oltár elé és lerakták az ékszereket.
Három napig tartott a zarándoklás. Imádkoztak, böjtöltek és önmagukat sanyargatták. Negyed nap azon sorban, a mint Aradról elindultak, hazajöttek.
Most is mezit fővel, mezit láb, kibontott hajjal, étlen és szomjan j ö t t e k ; csakis a legnagyobb szükségben vettek magukhoz valamit. Szóval e zarándoklás a
r
- 13 - Imegtört sziv és bánat oly ritka jelenete volt, milyent az Istenével kibékülni és vele egyesülni óhajtó szen- tek szoktak szenvedni. Hogy egészen hűek marad- junk forrásunkhoz, még éjjel is imádkoztak és éne-
keltek, csakis a gyermekek és a gyengélkedők aludtak.
A mint hazajöttek Radnáról, K 1 e m p a y Márton, alispán, pataki E d e l s p a c h e r György ós D e P o r t h Gallusz polgármester vezetése és elnöklete mellett a Szt.-Háromság szobor helyének kijelöléséhez fogtak, megtévén az alapkő letevését.
Az első vágást J u n g Tamás, a másodikat K r e b s z György, a harmadikat S i t t e r József, a negye- diket Ö c h 81 Adám és az ötödiket P r i e s János tette. Mind az öten városunk legelőbbkelő polgárai voltak. Utánuk a város katholikus polgársága ipar-
kodott egy-egy hantot rántani.
Minek utána a szoborra szánt összeg is össze- gyűlt, egy bizottság ment Budára, hogy ott valami
„kőfaragóival a szobor ügyében véglegesen érte- kezzék.
III. A Szent-Háromság-szobor.
. Tizennégy esztendő múlva lett csak kész a szo- bor. A mester, kinek nevét sajnálatunkra nem tud- hatni, 6000 ezüst forintot kapott művéért. A szállí- tás és fölállítás 1500 ezüst forintba került. Oly rop- pant öszszegbe került a Szt.Háromság szobor, hogy az akkori pénzértéket a mai pénzértékkel párhu- zamba téve, bátran mondhatjuk, hogy a Szt.-Három- ság-szobor a mai pénzérték szerint 40—50,000 fo- rintba került.
1746-ban állították fel és még az év május 29- dikén tartották meg az első istentiszteletet.
A Szt.-Háromság-szobor egy magas gúlát ábrá-
— 14 —
1
zolt, tetejében a Szt.-Háromságot kifejező három alakkal; az alakoktél az oltárig koszorú futott a gúlán végig; az oltárnál háromszöget alkotva Szt.- Fiórián és Szt.-Sebestyón szobrai voltak elhelyezve.
A szentek szobrai alatt a város régi czimere és a kö- vetkező chronosticonok voltak.
Az északi oldalon:
„HanC VotIVae pletatls statVaM eX slgno honorls ereXerVnt benefaCtores Araülenses." — Vagyis „Ezen ájtatossági fogadalmi szobrot tisztelet
jeléül az aradi adakozók állították föl." ° A déli oldalon : ·
„Pro LVe eXstlnCta Vni trilnaeqVe Deltát I Vota AraDIenses DeVote soLVere". Azaz: „A meg- szűnt vész után a három egy Istenségnek fogadalom- ból emelték az aradiak".
Az északi oldalon látható volt még e felírás:
„Hi tres unum". Renov, 1833. — Magyarul: E há- rom egy. Megujittatott 1833-ban.
1751-ben limburgi L i m b u r g Jenő kanonok és püspök-helyettes nagy ünnepélyességgel fölszen- telte a szobrot, hogy így ugy a szobor egyházi érté- két, mint a bivek ájtatosságát annál inkább fo- kozzák.
Minekutánna a Szt.-Háromság-szobor fölállítá- sánál nemcsak az Isten dicsősége, hanem a hivek buzgóságának előmozdítása is főczél volt, ez okból, hogy a Szt-Háromsági ájtatosságokat meg lehessen tartani: oltárt és sátort is építettek. Leírjuk mind a kettőt.
1. Az o l t á r . Ez egészen S i 11 e r József czipő- készitőnek, a külső tanács tagjának köszönhető. Ó volt az első, ki az oltár-épités eszméjét megpendí- tette, ki azt keresztül is vitte és mig óit, Szt.-Három- ság-vasárnapján virágokkal is miodig díszítette.
A Sitter által emelt oltár rajza a következő :
r
— 15 -Az oltár közepére főképiil a Szt.-Háromság és a bold. szűz M á r i a-képe; a főképet jobbról Szt.- S e b e s t y é n , mint a járványos betegségek elleni, balról pedig Szt.-F 1 ó r i á n, mint a tűz elleni pát- rónus állottak. A főkép alatt állott a tabernákulum két kánontáblával és hat gyertyatartóval.
Az oltárképnek volt még két szárnya is. Az egyiken a teremtés volt festve Ádámmal ós Évával;
a másikon egy női alak jelképesé a vallást, a mint lábaival a bálványokat öszszetöri. Háttérben a Szt.- Háromság-szobra volt látható Arad kis számn pol- gárságával. Végre volt még ágakból kötött két fal broncz-angyalkákkal diszitve.
Sitter az általa emelt oltár gondozását 1765-ig vitte, ekkor a jó ember meghalt és az oltár gondozá- sát veje A n n i n g e r András, szintén czipőkészitő és városi képviselő vette át. Anninger azonban ma- gában már nem győzte a sok munkát, azért A r n o l d József asztalost vette maga mellé segédül, kivel együtt egész 1790-ig díszítették az oltárt. Anninger halála után fia N á n d o r , bőrkereskedő, vette át az ügyet. Anninger Nándor is megtartotta maga mellett Arnold Józsefet és mikor ez elhalt, H e i n t z Antal bábsütőt alkalmazta helyébe.
Anninger igen sokat tett a Szt.-Háromság heti ájtatosság emelésére. így az ő kezdeményezésére' megalakult 1796-ban a német polgárőrség; eddig a katonák adták meg a külső fényt. Anninger a kato- nákat mellőzni kérte és helyettük a polgárőrséget vették elő.
Heintz után következett B r a u m ü l l e r József, ugyancsak czipőkészitő, ki négy évig gon- dozta az oltárt. 1812-ben T u n n e r Mihály vette kezébe az oltár díszítését. Tunner külömben kádár- mester ós képviselő volt. Neje, született N e u b a u e r meszsze vidékekről hozatta a szebbnél-szebb és drá- gábbnál-drágább virágokat. A Szt-Háromság-ol'tár a
— 16 -
\
Tunnerék idejében volt a legpazarabbul díszítve. És mindezt sajátjukból viselték. Tunnernek 1823. febr.
6-án bekövetkezett halála után L i s t e r Antal szűcs és szintén képviselő lett az utódja. Ez 10 évig viselte tisztét. Utánna következett Anninger Nándor fia, A n n i n g e r János, órás és a polgárőrség fő- hadnagya, ki kora gyermekségétől fogva egész halá- láig viselte szivén a Szt-Háromság-szobor ügyét.
Ez a derék férfiú, t. i. A n n i n g e r János L i s t e r Antallal 1826-ban egy társaságot, egyesü- letet alkotott, melynek tagjai megfogadták, hogy a Szt-Háromság-szobor ügyét a legkitelheiőbb módon fogják ápolni; továbbá a szobor szépítése, fentar- tása, diszitése tárgyában hivatkozva az ősök eré- nyeire és magasztos példájára, épp úgy meghoznak minden áldozatot, mint őseik meghoztak akkor, mi- kor a szobor fölállítását elhatározták.
A Szt-Háromság-egyletrőI majd külön fejezet- ben fogunk szólani.
II. A s á t o r . A sátort a meglevő írások szerint 1805-ben építették. Ez évben a sátor meglehetős sze- rény volt, mindöszsze 277 rőf vásznat vettek és abból készítették az első sátort; de már három év múlva 100 rőföt vettek hozzá. 1826-ban már 639 rőffel na- gyobbították meg és egész 1830-ig mindöszsze 1081 rőf vásznat használtak föl a sátorhoz, a menynyiben az imént mondott évben is 61 rőföt vettek hozzá.
1828-ban kettős sátrat csináltattak, vévén a sá- torhoz még 126 rőf vásznat. 1830-ig tehát 1207 rőf vászon kellett a sátorhoz.
A sátort rendesen az a r a d i k e r e s k e d ő k t e s t ü l e t é n e k k a t b o l i k u s t a g j a i g o n d o z t á k a város költségére. Addig, mig a kereskedők testülete meg nem alakult, a város fejei ügyeltek a sátorra.
Mindenki, ki a szobornál vagy a sátornál dolgo- zott, kapott fizetést és este vacsorát. Ez a szokás
r
— 17 —egész S c h w o b Bonaventura polgármesternek 1803.
január 11-én, életének 43-ik évében bekövetkezett haláláig tartott. Ekkor a város pénztára beszüntette a Szt-Három8ág-szobor gondozását és az egész szo- borügy a polgárság kegyeletére bizatott. Arad polgá- rai atyáik fogadalmát szentnek és megtartandónak tartván, jótékony adakozással oly tőkét szedtek ösz- sze, hogy mint fönnebb mondók, megalkották a ma- guk erejéből és becsületéből az első sátort. Azóta folytonosan a polgárság kegyelete ápolta az ősök szent fogadását és folytonosan azon volt, hogy a Szt- Háromság ünnepe, mint a nagy fogadás emlékün- nepe, minél díszesebben és nagyszerűen tartassék meg.
IV. A Szt-Háromság napi ájtatosság.
1731-ben tett fogadalomhoz hiven, Arad pol- gárai minden Szt Háromság vasárnapján misét és német prédikácziót hallgattak, a litániát azonban egy világi ember tartotta. Az ájtatosság körül fölmerült költségeket a város fizette egész 1803-ig. Ekkor azonban, mint már más helyütt is mondottuk a város megtagadta a költség kiutalványozását.
A polgárság azért nem esett kétségbe, az atyáik által tett fogadalom kötelezettségéből kiindulva arra törekedtek, hogy az ájtatossság megtartását örök időkre biztosítsák és hogy a litániát is pap tartsa, ez okból osanádi egyházmegye püspökéhez remetei K ő s z e g h y László, val. belső titkos tanácsos- hoz a katholikus polgárok nevében a minorita ko- lostor főnöke következő folyamodványt terjesztette be német nyelven:
„Nagyméltóságú Püspök U r !
Jelen kérőlevelünk arról tanúskodik, hogy 1732-ben, midőn a pestis dühöngött, az ó-aradi pló-
3
- 18 -
Y
bánia megfogadta, hogy a Szt-Háromság tiszteletére kőből emel szobrot és hogy e szobrot a piacz köze- pére, a városház elé teszi. Ezen fogadásunk 1746-ban teljesedett is, a díszes szobor fölállittatott és azóta évenkint Szt Háromság napján és nyolczadán egy pap tartotta az ájtatosságofc mindaddig-, mig a vár-
beli Szent Ferencz rendi atyák Szt-Háromság tiszte- letére testvérületet (társaságot) nem alkottak*); a mint e társulat megalakult, a Szt-Háromság szobor- nál megszűnt minden ájtatosság, mert a nép legna- gyobb része a várba, a Szt-Ferencziek templomába ment.
Miután azonban 1803-ban kiadott királyi ren- delettel fönnevezett várbeü társaság f ö l o s z l a t - t a t o 11, a z ó-a r a d i plébánia az 1732-ben fo- gadalmához hiven megtartotta a Szt.-Háromság áj- tatosságot a szobornál, a mennyiben az időjárás en- gedte; kápolnát huztunk a szobor körül és ugy a helyben, mint a vidéken lakók lelkiüdvére szent mi- sét és prédikácziót mondattunk és az egész nyolczadon át litániát is tartattunk. Miuekutánna azonban a li- tániát addig mindig egy világi ember mondotta, en- gedje meg, Kegyelmes Urunk, hogy ezután mindig egy fölszentelt pap karingben és stolával tarthassa az Isten dicsőségére és a hivők ájtatosságának emlékére
a litániát.
( Nagymóltóságod kegyes parancsát várva, stb, O-Árad, 1810. május 28."
A püspök felelete.
„Folyamodó plébános-helyettesnek nemcsak azt engedem meg, hogy az évenkint megülendő Szt.- Háromság vasárnapján szt. misét és prédikácziót
Hogy mikor alakult ezen társulat, arról nincsenek adataink. A z t hiszszük azonban, hogy 1789-tól 1803-ig jár- hattak az aradi polgárok a várbeli Ferencziekbez proces- sióval.
r
— 19 -mondhasson, hanem azt is megengedem, hogy az egész nyolczadou (oktávon) át a litániát is megtart- hassa. Temesvár, 1810. junius 8."
K n o l l m a y e r Henrik házföuök és lelkész kérvényére érkezett püspöki átiratot Arad katholi- kus közönsége roppant örömmel fogadta, hogy is ne mikor oly igen csüggött a Szt.-Háromság szobrán.
Mindjárt uj éneket szerkesztettek a Szt.-Háromság- ról, hangjegyekre is irták és a városi templomi ze- nekar 1812-ben adta elő először. A litániát és imád- ságot magyar és német nyelven is kinyomtatták és az azok eíárusitásából befolyt összeget évi szám- adásba vették. Az elárusitást A n n i n g e r N á n - d o r kezelte, halála után azonban nem találkozott olyan lelkes ember, a ki az elárusitást tovább vitte volna. Könyvárusi uton szerezték be tehát maguk- nak az illetők ugy a litániát, mint az imádságokat.
V. Vegyesek a Szt.-Hároinság szoborról.
A Szt.-Háromság-szobor kezdetben kettős ke- rítéssel volt körülvéve és pedig belül kőből, kivül fából; 1776-ban újították meg először, de hogy ki- nek a költségén, azt nem tudni. Később, mivel a kerítés nagyon alásülyedt, uj kerítéssel vették kö- rül. Az erre szükségeltető pénzt özv. N o v k i n n é , szül. V o 1 f Anna utalványozta. — A kőoszlopokat lánczczal kötötték őszsze, mely láuczos-keritést csak a legutóbbi időkben kaszszálták, bogy az uj sziuház előtt a forgalom részére több hely maradjon.
1805-ben először tartották meg adakozások ut- ján a Szt.-Háromság napi ünnepélyt.
1826-ban a szobrot újra befestették. Ekkor sze- rezték a szószéket és a nagy ponyvát.*)
*) Az uj szószék 260 forintba került,
- 20 —
1827-ben N o v k i n Aima és S c h i r m e r Tamás 600 forintot adtak a Szt.-Háromság-szobor alapjának kövekkel való kirakására és fölépítették a nagy ponyva-sátort. — Az öszszes újítási költségek A n n i n g e r Nándor tanácsos kimutatása szerint 2086 frt 04 krba kerültek.
Az imént emiitett N o v k i n Anna egy ritka d jószívű nő volt, ki vagyonának jelentékeny részét
bozta a közérdek oltárára. — A városi tanács már 1822-ben tisztelte meg a következő jegyzőkönyvi kivonattal:
„Határozat.
N o v k i n Anna asszony- nak vallásos kegyelet és szeretet sugalta adományát, melylyel a közönséget önkénytesen megajándékozta, Aradváros közönsége és tanácsa köszönettel veszi és köszönetének egy példányát örök emlékül a városi levéltárban helyezi el; egy példányát pedig nevezett N o v k i n Anna asszonynak szolgáltatja ki. Kiadja 1882. jul. 3. Frantzely Albert s. k., jegyző."Hogy Aradváros polgársága mily áldozattal, mily kegyelettel viselkedett a Szt.-Háromság-szobra iránt, azt leginkább azon nagy mérvű adakozásokból ítélhetni meg, a melyeket az éven kint megtartani szokott fogadalmi ünnepély alkalmával hozott. Ez áldozatokról és adakozásokról kiki meggyőződhetik, ha a számadásokat végig lapozza. így, hegy csak az 1826-iki kiadásokat említsük föl. A jövedelem volt 501 frt 20 kr, a kiadás pedig 496 frt 54 kr. Munká- ban, tárgyakban 136 frt 24 kr lett megajánlva. — Ezen ingyen munka és tárgyak folajáulása mellett volt csak lehetséges, hogy a sátor 2/3-ával megna- gyobbittassék.
A Szt-Háromság-szobor fölszerelése az első száz esztendő alatt 12,008 frt 87 krajczárba került.
Föloszlik pedig ezen összeg a következő tételekre:
Az oltár került 1420 forintba; aranyozásra és dí- szítésre kiadtak 459 forint 30 krajczárt; a szószék- ről már irtuk, hogy 260 forintba került; apróságokra
— 21 -
\
136 forint 51 kr kellett; a sátorra kiadtak. 649 frt 06 krajczárt; kövekre és kövezetre 150 forintot; a szobor a hozatallal együtt 7500 forintba került; a megújításra 1818-ban 834 frtot és 04 krajczárt fizet- tek. Az 1775-iki újítás*) nincs beszámítva, valamint nincs beszámítva az olajra, napszámra és apróbb ja- vításokra kiadott 600 forint sem ; valamint nincs be- számítva a Szt.-Flórián- és Szt.-Sebestyén-szobrára és hozatalára kiadott 160 frt és a hat gyertyatartóra 1823-ban kiadott 352 forint és 5 forintnyi borravaló sem. Mindezeket öszszevéve, mondhatjuk, hogy az aprÓ8ágos kiadásokat leszámítva, 13,125 frt 87 kraj- czárba került a Szent-Háromság-szobor alapítása és fenntartása.
A Szt.-Háromság-szobrot száz évig gondozta egy család. A Szt.-Háromaág-szoborűgyet illető Írá- sokban ugy találjuk, hogy S i t t e r József polgár- társunk volt az első, ki a Szt.-Háromság-szobor föl- állítását szorgalmazta; ő volt az első, ki a Szent- Háromság-szobornál istentiszteletet tartatott; — és végül ő volt az első, ki polgártársaival az oltárt épít- tette és a szoborügyet haláláig vezette. A derék fér- fiúnak halála után a szoborügy a vejének jutott, ki- nek halála után az unoka vette kezébe a vezetést.
Tehát a nagyatya, atya és unoka szereztek az első században legtöbb érdemet a Szt.-Háromság-szobor- ügy körül. S i t t e r József az oklevelek és hiteles írások szerint 33 évig volt az ügy élén, veje 25 évig, unokája pedig 42 évig.
Vétkeznénk a hála ellen, ba O c h s 1 Jánosról megfeledkeznénk, ő is igen sokat tett, valamint örö- kösei is sokat tettek a Szt.-Háromság-szobor fenn- tartása körül.
1803-ig a hitszónok 3 forintot, 1803-tól—1812-ig
*) Lakatosnál az első újítás 1776-ra van téve. — L.
Lakatos II. 136. 1.
— 22 —
1
pedig egy aranyat kapott Szt.-Háromsági napi pró- dikáczió jácrt. A zenekar minden esztendőben egyre- másra 10 forint tiszteletdíjjal jutalmaztatott közre- működéséért. Csak 1803—1836-ig van rendes kimu- tatás a jövedelemről és kiadásról.
VI. A Szent-Háromság-szobor jubileuma 1832-ben.
Az előző fejezetekből ugy hiszszük, hogy t. ol- vasóink eléggé meggyőződtek, hogy Arad város pol- gárai mily kegyelettel és áldozatkészséggel függtek a Sz,-Háromság szobrán és épp azért következetes- ségnek fogják venni, ha ugyanazon lelkes és buzgó polgárok a Sz.-Háromság-szobor felállítását határozó nap századik évfordulóját — tekintettel az átélt nagy és nehéz, nemkülőmben válságos napokra — szokat- lan fénynyel ülték is meg.
Igen meglepő, azon úgyszólván váltásosán, naiv hangulat, mely e napok emlékét nekünk írásban hagyta, ugyanis következőleg vezeti be az ünnepély leírását:
„Száz éve ma, hogy a Három-egy-Isten kegyel- me folytán városunk a pestistől megszabadult. Tizen- nyolca ezer ember szivéből emelkedik ma buzgó fo- hász a szerencsés megszabadulásért, 18,000 békés lakos mond bálát, hogy a jó Isten szabaddá lenni akaró városunk polgárságát a végső pusztulástól meg- mentette. Az isteni goudviselés iránt véghetetlen há- lával eltelt szívvel beszélnek ma a nagyapák az ő unokáiknak, a rokonok az 5 ismerőseiknek és a ba- rát az ő barátjának az Isten azon véghetetlen kegyel- méről, mely megengedte, hogy az őseink által foga- dott ünnep századik évfordulóját megülhetjük."
„ Á p o l j á t o k t i i s k e b l e t e k b e n a m a i n a p k e g y e l m e s e m l é k é t , v é s - s é t e k b e , s z ü l ő k , g y e r m e k e i t e k -
— 23 -
\
g y e n g e s z i v é b e , h o g y a z a p á k f o - g a d a l m a a h á l á s g y e r m e k e k e t i s k ö t e l e z i . E m l é k e z z e n e k m e g a k é - s ő s z á z a d o k u n o k á i i s f o g a d a l m i n a p u n k r a , de különösen fordítsuk sziveinket a mennyei jóság felé, hogy a sziveink szeretetét biró felséges atyánkat, urunkat és királyunkat, dicsősé- gesen uralkodó I. F e r e n c z császárt is üdvözöl- hessük a mai nap hajnalán, hogy ö is örvendezzen az ő örvendező hű jobbágyaival."
„Kétszeresen hálaadó ünnep ez a mai ünnep, hálát adunk, hogy megengedte érnünk e jubiláris na- pot, de hálát aduuk azért is, mert hisz épp a tavaly nyáron is nehezen suhogtatta meg fölöttünk a mi menynyei Atyánk az ő ostorát, de alázatos kérésünk- re csakhamar elvonta tőlünk büntető kezét."
Ily érzelmek között fogtak a 100 éves jubileum megünnepléséhez és meg is tettek mindent, hogy az ünuepélyt minél fényesebbé és emlékét minél mara- dandóbbá tegyék.
Talán mi sem érdekesebb, mint az ünnepély le- folyását adni annál is inkább, mert tudtunkkal ezen ünnepély Arad történetében eddig egyedül áll.
A jubileum napja 1832-ben jun. 17-ére Szt.-Há- romság vasárnapjára esett. Előtte való szerdán fog- tak a sátor és a pyramis (toronyszerű fa-alkotvány) fölállításához. Ugy a sátor, mint a pyramis tervek után készült. Szombat délutánra a sátor is, a pyramis is készen állott és nagyszerű kivitele mindenkit egy-
formán meglepett. r
Esti 7 órakor volt az ünnepély kezdete. Agyuk dörgése, trombiták harsogása és dobok pergése kö- zött magyar litániával kezdődött az ünnepély. Mikor a magyarok elvégezték az ő ájtatosságukat, jöttek a németek.
Míg az ájtatosság tartott, 200 gyertya égett az igazán művészi kivitelű és a napló szavai szerint ide-
— 24 -
\
ális oltáron. Esti 8 órabor 1000 lámpást gyújtottak meg és a pyramis mint égő esdeklés állott a piacz közepén; több mint 2000 ájtatoskodó volt késő éj- félig a sátorban. A katonaság mint diszőrség foglalt helyet ugy az oltárnál, mint a sátorban a pyramis körül. ·
Másnap, vagyis junius 17-én reggel fél nyolcz- kor a czéhek az ő zászlaikkal körülállták a szobrot s 8 órakor magyar egyházi beszéddel kezdődött a ju- bileum. Kilencz órakor volt az ünnepélyes nagy mise
„Te Deum"-mal, mire a német predikáczió követke- zett. Aradmegye „karai és rendei", a városi tanács és óriás számú nép jelent meg még a távol vidékről is, hogy e ritka ünnepélyen részt vehessen és Arad polgáraival örvendezhessen.
Emelte az ünnepély fényét a Máriássy gyalog- ezrednek egy zászlóalja és a huszárezrednek egy sza- kasza. Megjelent továbbá ugyancsak teljes diszbena nemcsak hazánkban, de még az osztrák tartományok- ban is páratlan és egyetlen egyedül álló polgártüzér- ség és a polgárőrség három százada. — A mise fő részeit hatalmas lövésekkel adták a sátoron kivüt ál- ló rengeteg nép tudtára.
Mikor vége volt a misének, megindult a város- házától a processio. Fehérbe öltözött 32 gyermek és pedig 16 fiu és 16 leány jött két sorban, mindegyik gyermek egy-egy városi szegényt vezetett karjánál.
A gyermekek 5—10 év között voltak; sem fiatalab- bak, sem idősebbek nem lehettek. Az öregek a legöre- gebb szegényei voltak a városnak.
Az öregek is, a gyermekek is a városházán gyűltek össze és ugy mentek az oltárhoz, először megkerülték a sátort és ugy foglaltak helyet.
Az öregek a sátor közepén állottak egy sorban, a gyermekek pedig négyesével állottak az oltár előtt és pedig két fiu és két leány egy-egy sorban. Az első sorban állók az oltár zsámolyánál fekvő ezüst tálczát,
— 25 ~
kót-forintosokkal, magasra tartották és felajánlották az Istennek a szegények részére. — Mig az első sor- ban álló négy gyermek Istennek ajánlá a pénzt, — azalatt a többi 28 gyermek fönszóvai, öszszetett ke- zekkel imádkozta az ezen alkalomra készített imád- ságot, melynek következő szavainál: „isteni trónod lábai elé teszszük e pénzt, hogy azt mint áldozatot szegény szorongatott felebarátaink és ember társaink közt kiosszd!" — a gyermekek a tálczát az oltárra tették és visszatértek előbbi helyükre. Az imádság végével a gyermekek az ő szegényeikhez mentek viszsza és pedig a leányok az asszonyokhoz, a fiuk pedig a férfiakhoz. Az öregek legöregebbike 92, leg- fiatalabbika pedig 60 éves volt.
Megfogván az öregek kezét, bevárták H e i m Domokos polgármestert és S c h a e r f e n e d e r Ferencz városi tanácsost. Megérkezvén ezek, a gyer- mekek párosával mentek az oltár elé és átvették sze- gényeik számára az ezüst forintosokat; mikor már mind a 16 pár átvette az ezüstforintosokat, a gyer- mekek újból párosával mentek az oltár elé, a hol a polgármester az egyik, a tanácsos pedig a másik gyermek nyakába akasztá a város által készíttetett emlékérmeket a következő szavak kíséretében: „Arad város nevében örök emlékül átadom neked ez emlék- pénzt." A polgármester magyarul, a tanácsos néme- tül beszélt.
A jubileum alkalmával „örök emlékül" kiosz- tott emez emlékérmek ónból készülvék; magassá- guk 4 cm., szélességük 4 cm., vastagságuk 3 millim., sulyuk l3/4 lat. Az egyik felén a Szt.-Háromság szobra dombornyomásban, a másik felén pedig a kö- vetkező fölirás:
A SZENT HÁROMSÁG SZAZ ESZTENDEI ÖRÖM ÜNNEPÉNEK EMLÉKEÜL.
4
— 26 -
\
ANDENKEN VON DER J U B E L F E I E R DES 100
JAHRIGEN DREIFAL- TIGKEITS GELÜBD'S
IN ARAD, 1832.
Megkapván a gyermekek az emlékpénzeket, megint négyesével az oltár elé léptek és imádkoztak.
Imádság után mindegyik a maga szegényéhez ment és azután megkerülve a szobrot, a városházára men- tek ; itt ú j r a sorba állottak és pedig a gyermekek elöl, illető szegényeik pedig hátul. A polgármester szivhez szóló beszédben lelkükre kötötte a fogadalmi ünnep megtartását, megdicsérte kedves, ártatlan ma- gaviseletüket és ajánlá nekik a szegények ápolását és gondozását. Végezvén a polgármester az 8 beszé- dét, a kedves kis gyermekek mindegyike megfogta az öregének kezét és az ártatlan sziv örömével vezet- ték haza megvendégelni.
Este ugy az oltár, mint a sátor és a pyramis ki volt világítva.
Junius 18-án, azaz hétfőn délután 3 órakor, mind a 32 gyermek, kiki édes anyja kisóretében, a kiser- dőbe ment és a nap emlékére a lövőház termében mulatságot rendeztek, mely csak késő este ért véget.
Junius 23-án, mint a jubileum nyolczadán, 7 óra felé újból összegyűltek a kis gyermekek a Minoriták templomában és egy pap vezetése mellett a fogadalmi szoborhoz mentek és a számukra készített helyekre leültek, elvégezvén a fogadalmi imádságot, négyesé- vel az oltár elé térdeltek és szépen, összetett kezek- kel mondották el a hálaadó imát, minek végeztével ugyancsak a pap vezetése mellett a templomba men- tek viszsza; itt a „Szent vagy Uram ! szent vagy!" el- éneklése után a pap megáldotta őket és a 100 éves jubileum bevégezést nyert.
Kedves emlékül közöljük most azon 29 gyer-
- 27 —
mek nevét, kik ez ünnepélyen részt vettek és emlék- éremmel lettek kitüntetve. Három gyermek és pedig egy leány és két fiu nevét nem őrizte meg a kegyelet.
A nevek a következők:
B r a s s o v á n y i K a t a l i n , B. János és Katalin 8 éves leánya.
B u r d a K a t a l i n , B. Mátyás ésFrancziska 7 éves leánya.
E d e l m ü l l e r A l o y s i a , E. Ferencz és Katalin 8 éves leánya.
H e i m F r a n c z i s k a , H. Domokos és Francziska 9 éves leánya.
H e r m a n n L u j z a , H. Ferencz és Borbála 10 éves leánya.
L i s z t e r A n n a , L. Antal és Borbála 6 éves leánya.
M a h r K l á r a , M. Ferencz és Jozefa 8 éves leánya.
P i c h l e r K l á r a , P . Lőrincz és Anna 7 éves leánya.
P r i e g l E l e o n o r a , P . György és Kata- lin 9 éves leánya.
P r o b s z t B o r i s , P. Antal és Teréz 7 éves leánya.
S c h w e i n i t z e r R e g i n a , Sch. Ferencz éa Klára 6 éves leánya.
T e d e s c h i T e r é z , T. Fülöp és Borbála 9 éves leánya.
T e n t z e r S z i d ó n i a , T. Márton és Jo- zefa 5 éves leánya.
T i 11 A n n a , T. Mátyás . és Borbála 6 éves leánya.
" W e i l e r E r z s é b e t , W . János és Kata- lin 8 éves leánya.
B a r t s c h t K á r o l y , B. Ferencz és Júlia 9 éves fia.
— 28 -
\
D e y a c k K á r o l y , D. Ödön és Borbála 8 éves fia.
F i n s t e r S á n d o r , F . József és Borbála 7 éves fia.
F u c h s V i l m o s , F . Samu és Erzsébet 6 éves fia.
G r e c h e n e k B o n a v e n t u r a , G. Bor- bála 10 éves fia.
G r o s z F e r e n c z, G. János és Franczis- ka, 6 éves fia.
K a t o n a A l b e r t , K. Mátyás és Anna 10
éves fia. , P é k á r F e r e n c z, P . János és Ágnes 5
éves fia.
R e c k I s t v á n , R. József és Anna 5 éves fi&ó
R e c k R u d o l f , R. Pál és Regina 7 éves fia.
R i e d l F e r e n c z, Várkonyi Teréz foga- dott 9 éves fia.
S e h e n k e K á r o l y , Sch. József és Teréz 6 éves fia.
S z i k r a-B o r o s F r i g y e s , Sz. András és Teréz 8 éves fia.
V r a n o v i t s-Y a r j a s B y J ó z s e f , V.
József és Eleonora 5 éves fia.
El kell még mondanunk egyet-mást, a mi a ju- bileumhoz tartozik. Az oltár bíborvörös bársonynyal volt behúzva. Az oltár közepén három bibor zászló állott. Az ünnepély végeztével a zászlókat a rajzisko- lába vitték megőrzés végett. (Fájdalom! ezekről a zászlókról se tudni semmit. Elveszett még a hitük is.)
És most jövünk az ünnepély naiv felfogásához és megüléséhez. Ugyanis miért mentek a kis gyerme- kek a városházáról és miért nem mentek a templom- ból a sátorba? Hát bizony csak azért, mert a 100 éves jubileum megünneplése alkalmával az 1732-iki
— 29 -
\
fogadalmi prooessiót akarták föleleveníteni. Ugyanis, mint már az előzőkből tudjuk, 1732. jul. 28-án ment
a processio Aradról Radnára.
A 100-dik évforduló alkalmával azonban nem akartak Radnára menni, tebát hogy mégis az 1732-iki processiónak mását adják, azt mondották a város atyái, minekutánna szükséges, hogy az idei processio az 1732-dikéhez hasonlítson és hogy az ősök által tett fogadalmat fehérbe öltözött gyermekek újítsák meg: Aradvárosát a városháza, Radnát pedig a Szt- Háromság fogja jelképezni. Hogy tehát a városházá- tól a szoborhoz menni épp anynyi, mint Aradról Rad- nára menni; a kis gyermekek itt épp ugy megújít- hatják fogadalmaikat, mint az igazi Radnán és a mint azelőtt Radnára vitték a kincseket, ugy azokat most a város szegényeinek ajánlják föl.
Mikor a városházáról a szoborhoz indultak, két- szer állottak meg és pihentek egy-egy negyed óráig ; az első pihenő a „Déli Kereszt"-et, a másik a „pau- lisi pihenés"-! jelezte, A mint talán kedves olvasóink tudják, az aradi processio Radnára menet kétszer pihen és pedig először Csicsér és Mondorlak között az ugy nevezett „Déli Kereszt"-nél, másodszor pedig Ó-Panlison. Ezt a két pihenőt tartották meg a jubi- leum alkalmával, melyet a vallásosabbak egészen ko- molyan vettek, a menynyiben leültek a piacz köze- pére és előszedték tarisznyáikat és kosaraikat és akárcsak a Déli Keresztnél vagy Paulison a lélek mellett a testet is megvendégelték.
A 100 éves jubileumot a következő imádsággal végezték: „Oh! te várva várt és a teljes Szt-Három- ság tiszteletére és dicsőségére szentelt jubileumi nap, ébreszszd fői sziveinkben a Mindenható iránti hálás emlékezés érzését, gyullaszszd föl Arad város min- den lakójában a forró vágyat, hogy az örök jó Isten az ő áldását mindazokra kiterjeszsze, kik ezen szent
- 30 —
ünnepélyen részt vettek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen."
Az ezen jubileum alkalmával mondott egyházi beszédok mind megjelentek nyomtatásban. Azonban mind anynyi sok érdekes dologról, ugy erről is csak hírből, a Szt-Háromság-szobor könyveiből van tudo- másuuk. Most, mikor nyilvános városi könyvtár van keletkezőben, kétszeres szolgálatot tesznek azok a t.
polgártársaink, kik az ezen emlékünnepély alkalmá- val mondott egyházi beszédeket városunk köztiszte- letü polgármesteréhez beküldik. Ő majd gondoskod- ni fog arról, hogy az ily ereklyeszerü emlékek tiszte- letben tartassanak és megőriztessenek.
Mint minden ünnepélynek, ugy a 100 éves jubi- leumnak is meg volt a maga alkalmi költője. Ez a figyelmes ember pedig B o r o s András volt; osak az kár, hogy örvendező gondolatainak németül adott kifejezést, történeti hűség kedveért, mint a jubileum- hoz tartozó jelenséget, adjuk a 8 sorból álló alkalmi költeményt.
1832.
Der heilige Ruf der Liehe ertönt In Gottes Schöpfung weit und breit, Denn gekommen ist der unvergessliche
17-ter Juni Tag im Jahre 1832, Den feyern wir heute ganz froh im Hertzen,
In wahren Andacht und Dankbarkeit, Den, mit dem Himmel selbst versöhnt
Sich heute unsere Glückseligkeit.
VII. A Szent-Háromság-egyesület.
A HI-ik fejezetben már emiitettük, hogy A n- n i n g e r a Szt-Háromság szoborügy ápolása ér- dekében egy önkénytes társulatot szervezett, most adjuk ezen társulat alapszabályait és a szereplő egyé- nek neveit.
A Szt-Háromság-egylet 1826-ban alakult meg.
- 31 —
A l a p s z a b á l y a i : 1. A tagok minden esztendőben Szt-Háromság előestéjén a sátort fölál- lítják és az oltárt díszítik, ha testük ereje megengedi.
A szobor fenntartását és gondozását lelkiiameretbeli kötelességüknek tartják.
2. A társalat tagjai adakozásokat gyűjtenek és adományokat fogadnak el és azokról könyvet vezet- nek. A fő-gondnok és a legöregebb tagok élethosz- sziglan választatnak, kiknek egyéb dolguk nincs, mint a jövedelmet és kiadást vezetik és azt jóváha- gyás végett a közgyűlésnek bemutatják.
3. Valamint 24 ártatlan gyermek fogadta a rad- nai oltár előtt a Szt-Háromság iránti fogadást, ak- ként tartozik az egylet 24 polgára ezen fogadást ápolni és semmitől sem szabad visszariadnia, a szo- bor fenntartásához a fogadalom értelmében szük- séges.
4. Csak Szt-Háromság napján vétetnek föl ta- gok és iratnak b e a z e g y e s ü l e t anya- könyvébe.
A Szt-Háromság-egyletnek következő beirt tag- jait ismerjük.
A n n i n g e r János, órás, német polgárőrség főhadnagya, 1 8 1 4 - 1 8 3 1 .
A n n i n g e r Nándor, bőrkereskedő, városi képviselő, polgármesteri-helyettes, a német polgár- őrség kapitánya, 1790—1832.
B a r k ó Sándor, szűrszabó, 1845-től.
B a r t s c h t Ferenez, timár-főozéhmester, vá- rosi képviselő és apolgári tüzérség rendes tagja, 1825.
B r u n h u b e r Nándor, ácsmester, 1862.
C s e r m á k Ferenez, szabó, 1845.
D a u r e r József, nyugdíjas hivatalnok, 1862.
D e n c k János, sütő, a polg. őrs. hadnagya.
D e n g 1 József, mészáros, 1863—1881.
D e y á k Alajos Adolf, kereskedő, városi kép- viselő, az alamizsnából élű emberek városi gondo-
— 32 -
\
zója, a temetés-kocsi-vállalat alapitója, polgárőr, 1 8 2 5 - 1 8 2 7 .
D e y á k Ödön József, kereskedő, a polg. őrs.
kapitánya, városi képviselő, gyám, majd később ta- nácsos és több izben a polgármester helyettese,
1828—1832.
D e y á k Ödön, kereskedő, 1860.
E d e l m ü l l e r Gusztáv, hivatalnok, 1863.
E d e l m ü l l e r János, birtokos, 1862.
E i 8 n e r Rudolf, fakereskedő, 1860.
F i n s t e r József, ács, polgárőr, 1828.
F u c b s Samu, kádár, polgárőr, 1824.
G a a 1 Damaszczén, Minorita-rendi tartomány- főnök, 1860—1875.
G o l d s c h e i d e r Henrik, nyomdatulajdo- nos és lapszerkesztő, 1860.
G ö 1 t z József, festő ós aranyozó, 1860.
H a s s i n g e r József, üveges, 1845.
H i n e k Venczel, 1863.
H o r v á t Ádám, polgármester, 1860.
H u m m 1 e r Antal, kovács, polgárőr, 1828.
J a m n i t z k y Antal, üveges, 1863.
K a y l i n g e r János, rézöntő, polg. őrs. káp-
lár, 1825—1844. . K a y l i n g e r József, bognár, 1845.
K i m m e l m a n n Miklós, sütő, polg. őrs.
hadnagya, 1827.
K l i n g e n p ö c k Péter, ácsmester, 1863.
K o d i t e k Yincze, asztalos, 1860.
L i n t n e r Henrik, kötélgyártó, a polg. őrs.
őrmestere, 1826.
L i p p e r t József, 1862.
L i s t e r Antal, szűcsmester, városi képviselő, 1813.
M a k o t k a Márton, szabó, 1845.
M a r s c h a 11 József, 1862.
— 33 —
M a r s c b a 11 Lőrinoz, szabó-főczéhmester, polg. őrs. káplárja, 1824.
M a y e r Imre, városi tanácsos, 1863.
P e r c z e 1 Antal, városi hivatalnok, 1869.
P f 1 i e g 1 János, ácsmester, 1858. november 27-diki tanács-végzéssel kinevezett gondnok.
P ó k a János, kereskedő, városi képviselő, — helyettes város-biró, 1826.
P r i e g 1 György, órás, polg. őrs. őrmester, 1828—1861.
R i t z János, Sándor, üveges, 1862.
R o k i t z k y József, kéményseprő, a német polgárőrség zászlótartója, 1814—1830.
S c h a e r í e n e d e r Antal, kádár-főczéh- mester, 1825.
S c h e n o v i t z Frigyes, városi mérpök, — 1860.
S c h i r m e r Tamás, üveges-ozéhmester, 1798- tól—1808-ig a polg. őrségnek, 1809-től pedig egész 1830-ig a polg. tűzőrség főtűzmestere és parancs- noka, ő felsége I. F e r e n c z királyunk 1818. okt.
8-án A a c h e n b e n keltezett levelével a polgári arany érdeméremmel tisztelte meg. S o h i r m e r ez aranyérmet külön kis karikára akasztva és sza- lagra kötve viselte Dyakán. — Külömben S c h i r- m e r sok oldalú férfiú volt. Először is volt városi képviselő, azután lett városi gyám, majd tanácsos és polgármesteri-helyettes, 1828—1832.
S c h o r Lajos, nyug. városi őrmester, 1862 — 1883.
S t e i n i t z e r J. Farkas, 1860.
S z a t h m á r y István, Aradváros t. főorvosa, a Szt.-Háromság-szoborügy különös pártfogója, 1869
- 1 8 8 3 .
T e d e s c h i János, czinöntő, polgárőr, 1828.
T e p p é Albin, Minoritarendi áldozópap és segédlelkész, 1860.
5
- 34 —
T r e g g János, sütő, a] polg. őrs. káplár, 1822.
V a r j a s s y József, ügyvéd, városi képviselő, 1869.
W u r m b r a n d Lőrinoz, vendéglős, polgár- őr 1827.
A társulat anyakönyvébe be nem irt tagok, de kik külőmben a társulati ülésekben kiválóan sze- repeltek : B r a u m ü l l e r János birtokos ; D u- z s e k István hivatalnok ; F a r k a s Menyhért, főjegyző, K o p c s á n y i József ügyvéd ; L a k a - t o s Ottó házfőnök; H i t t József csendbiztos;
T u n n e r Mihály kádár ; U r b á n y i János fő- kapitány.
A társulat szolgái: H e r z Lipót, K e c z e n- m a c h ^ r Antal és K o h l Antal.
VIII. Hagyinoiiiányok és adakozások.
1. D i e s s e n György, D i e s a e n Erzsébet özvegy rimáménak legidősebb nőtelen fia halálos ágyán meghagyta édes anyjának, hogy azon esetre, ha a mulandó életet az örökkévalósággal kellene föl- váltania, tegyen édes anyja az ő örökségéből 300 fo- rintnyi alapítványt a végből, hogy annak kamataiból minden szombat, vasárnap és ünnep este a Sz.-Há- romság előtti három lámpa meggyujtassék. 1776-ban meghalt az istenes lelkű fiatal ember és édes anyja csakugyan beváltotta fia végakaratát, végrendeletileg hagyott 300 frtot, hogy annak kamataiból a szüksé- geltető olaj beszereztethessék. Megjegyzendő, hogy D i e s s e r n é a lámpákat az nap óta folytonosan meggyújtatta, mely nap fia őt az alapítvány tételre megkérte.
2. H e i n t z, szül. S e i t z Teréz, bábsütőné, 1826. febr. 10-én kelt végrendeletének 4. pontja ér- telmében 4 font viaszt hagyományozott, a mit férje
— 35 -
\
Heintz Ferencz még az év junius 4-ikén ki is szol- gáltatott.
3. P f 1 i e g e 1 Jánosnó 1873-ban 100 forintot hagyott a Sz.-Háromság szoborra.
4. R o t h Mátyás, lisztkereskedő, 1828. nov.
7-én kelt végrendeletének értelmében 50 forintot ha- gyott, hogy annak 6%-a a Sz.-Háromság díszítésére használtassák föl.
5. W a n d r á k Erzsébet, esztergályosné, 1829.
jan. 13-án kelt végrendeletével ugyancsak 50 forintot hagyott, hogy annak kamataiból a Sz.-Háromság- szobra fenntartassék.
6. H o 1 z e r Antal fűszerkereskedö, 1826-ban arra kötelezte magát, hogy évenkint 3 font faolajat ad. Mely példától lelkesülve
7. B a a d e r István fűszerkereskedő, ugyan- azon napon arra kötelezte magát, hogy évenkint egy font viaszgyertyát ád. Végre
8. P o n g r á c z Mátyás, üveges, megigérte, hogy mig 5 él, ellátja a 3 lámpát és a 3 kánontáblát üveggel.
A hagyományok és kötelező adakozások megle- hetős szerény összeget tesznek ugyan, de annál tete- mesebb összegre rug amaz összeg, melyet az éven- kinti adakozásból szereztek be.
Szerettünk volna a Sz.-Háromság-szobor összes jövedelmeiről és kiadásairól egy egyetemes kimuta- tást adni, de fájdalom, adatok hiányában ez teljesen lehetetlen. Egész 1836-ig pontosan ment a könyve- zes, 1836—1859-ig semmi kimutatás, 1859—1867-ig K l i n g e n p ö c k Péter, 1869-től 1880-ig pedig D e n g 1 József vezette a könyveket. 1836-tól fogva semmi részletes kimutatás nincs.
Most midőn a Szt-Háromság szobornak újból való fölállításának ügye van a szőnyegen, kétségkí- vül sokan szívesen vennék, ha a polgárok áldozat- készségét a múltból fölelevenítve a jelen polgárság-
- 36 -
1
nak tükör gyanánt matatva, őket hasonló lelkese- désre és adakozásra buzdíthatnék, de így meg kell elégednünk azon derék polgártársaink neveinek meg- örökítésével, kik 1803—1836 legalább is egy forint- tal járultak a Szt-Háromság alaphoz.
A Szt-Háromság-szoborra adakozók nevei 1803—1836-ig.
Andrényi Anna, Andrényi József, Bartl János kalapos, Bartolits Miklós czipökészitő, Bartscht Fe- rencz, Bauman János sóraktáros, Bíró Pál, Bohusné (1804.) Bell N. czipökészitő, Bosnyák Antal, Böször- ményi Márton, Brassoványi János, Buchwald József, Csomin Teréz, Daurer Péter üveges, Dániel Antal, Denck János, Denk Antal sütő, Deyák Alajos, Deyák Ödön, Dezső Adám, Dragolovics Simon kereskedő, Eberhard István, Edlinger János, Edlmüller József, Edlmüller Katalin, Edelspacher Zsigmond alispán, Elsen György, kötélgyártó, Ferenezy N. kamarai ügyész, Fischer Jakab, Fisoher Yenczel kereskedő, Flauendorfer A. czipőkész., Fliegler István tégla- égető. Frantzely Albert városi jegyző, Geyer Jakab szabó, Gireth György kovács, Girsek Antal, Girsek Erzsike, Glatz N. mérnök, GodáDyi Antal, Göttl Má- tyás puskamüves, Gruny Jakab, timár, Gruny Kata- lin, Haberle József, Heim Domokos polgármester, Heim Francziska, Heim Mihály czipökészitő, Heintz Ferencz, Hidas Sándor gyógyszerész. Hidas Sán- dorné (oltárkendőre 70 forintot, kehelykendőre 50 forintot adott.) Hiebner Mátyás czipökészitő, Hirsch Frigyes, Hoffer József kőműves, Jaching Frigyes ke- reskedő, Jemm Péter mészáros, Jóst János ács, Ju- hász György, Kabdebo Kristóf, Kabdebó Miklós, Kabdeboné (1807.) Kaill Jozefin, Kassay József, Kaupert György kalapos, Kaylinger János (Szt.-Há- romság képre adott 100 forintot.) Kászonyi Lujza
— 37 -
\
udv. tanácsosné, Kemerer József, Keresztes Pál, Klingenpöck Péter, Koller Zsuzsa üvegesnó, Koll- mann Dávid, Kotzer András szabó, Kőnig Magnus kávés, König Margit, Krautwaschel Nándor bábsütő, Kresztits Regina, Lamberti Márton, Laufer Ferencz, Lebmacber Teréz, Leix Antal, Lengyel Márton, Liudner Henrik, Lovász Biró Amália udv. tanácsosné (2 broncz szobrot 100 forint értékben ós 2 oltárken- dőt 70 frt értékben ajándékozott.), Lovász Imre udv.
tanácsos, Luiger Lipót kádár, Lukács György, Ma- hotka Márton, Markovits András, Markovits Anna, Marschal Lőrincz, Matlekovits János polgármester, Meisztorovits György, Michelbach Teréz, Michel- bauer Sebestyén, Mick Ferencz kőmives, Miksits Má- tyás, Molnár N. seborvos, Nagy Antal csizmadia, Nóvák József kamarai hivatalnok, Novkin Anna ke- reskedő özvegye, Osz Jakab kádár, Pachner Jakab órás, Pálinkás István, Pékár János, Péchy N. kama- rai hivatalnok, Pfliegl János, Piringer Nándor kádár, Pleyer Ferencz kereskedő, Póka Mártha, Priegl Er- zsébet, Probszt Antal, Probszt Mátyás, Reck-Bauern- feind Jozefio, Reck József timár, Reichert Katalin, Richter Keresztély kereskedő, Rítt Éva. Ritz János, Rokitzky József, Rósa Péter, Sailer Jakab, ké- sőbb városi tanácsos, Satzl József kereskedő, Schaer- feneder János, Schillinger Henrik szabó, Schirmer Anna, Schirmer Tamás üveges, Schlőgl Anna vas- árusné, Schlőgl József, Schmidt Erzsébet, Schwei- tzer Ferencz kereskedő, Schwob Borbála polgár- mesterné, Simon József, Stadler Károly, Stampfl Anna, Stampfl Jakab, Stampfl József, Stanislovits alispán, Stotz János rézműves, Svoboda István mé- száros, Szabó Pálné, Szalay Borbála, Szalay József kamarai hivatalnok, Szecsey Mátyás, Szikra Lőrincz, Szokoly János, Szokoly Mária, Tedeschi Fülöp. (Hat gyertyatartót adott 90 frt értékben.) Thoma Gottlieb, Tiefenbach József kötélgyártó, Tóth Ferencz, Váradi
- 38 —
Török Márton szolgabíró, Váradi Török Regina, Tunner Mihály kádár, Urbányi Júlia, Várkouyi Teréz hidpénzszedő, Vertán Antal, gróf Vécsey Anna, Vis- nyai Ferencz csizmadia, Vranovits József, Wadlstei- ner András, Wadlsteiner József, Weiler József, gróf Wenckheim József, Wentzel Óodefrid, Willraader József, kamarai hivatalnok, Willraader Júlia, Wittini Lénárt kereskedő, Zamecsnik Adám.
Ezek voltak azok a kiválóbb adakozók, kik e század első felében a Szt-Háromságszobor ügyét szi- vükön viselték.
Most pedig adunk egy hézagos kimutatást a jö- vedelemről és kiadásról:
1803—1836-ig bejött 5886.12, kiadatott 5627.33Vz, 1859—1867-ig bejött 774.88, kiadatott 686.39, 1869—1880-ig bejött 2326.13, kiadatott 1760.61,
összesen bejött 8987.13, kiadatott 8054.33i/2. H a már most a jövedelemből a kiadást levonjuk, marad 922 forint 79y2 krajczárnyi fölösleg, mely öszszegből a Szt-Háromság-szoborbizottság 868 frt 52 krajczárról szóló betéti könyvet adott át Arad szab. kir. város pénztárába leendő elhelyezés végett.
Ötvennégy forint és 24 krajczár pedig alkalmasint elszámolás alá jutott.
A Szt.-Háromság-szobor leltára.
Hogy Arad sz. kir. város nagyérdemű közönsé- gének mindenről legyen tudomása, mi a Szt-Három- ság-szobor ügyet illeti, szükségesnek látjuk még a leltárt is közölni. Kétszer vettek fel eddig leltárt és pedig 1830-ban és a városi tanácsnak 1858. novem- ber 27-ón tartott ülése 190. számú végzésének ren- delésére másodszor. A városi tanács rendeletére ek- kor a leltárt P f 1 i e g 1 János gondnok vette föl és adjuk azt abban a sorrendben, és azokkal a meg-
— 39 -
\
jegyzésekkel, a mint azt az eredeti, a hivatalos lel- tár^hozzá:
1. H a t p a k f o n g g y e r t y a t a r t ó . Egyiknek hiányzik a felső tálczája.
2. ö t f a g y e r t y a t a r t ó a r a n y o z v a . Ócskák.
3. K é t s z o b o r , és pedig K r i s z t u s és S z e n t F l ó r i á n s z o b r a fából, fehérre festve és megaranyozva. Mindkét szobor jó állapot- ban van.
4. E k é t s z o b o r t a l p a ; ugyancsak fehérre festve és megaranyozva. Szintén jó állapot- ban vannak.
5. K é t s z é l l á m p á s . Elhasznált álla- potban.
6. T e r i t ő. Elhasznált.
7. E g y k i s o l t á r , négy alabástrom osz- loppal és tükör hátlappal. Igen ócska.
8. N é g y p á r n a vörös bársonyból. 2 uj, 2 ócska.
9. M e n y n y e z e t , vörös szövetből, sárga zsinórral. Ócska.
10. K é t K r i s z t u s a l a k . Egy nagyobb, egy kissebb; mindkettő egészen jó.
11. R é z c s e n g e t y ü. Jó.
' 12. L é p c s ő k b e h ú z á s á r a v a l ó v ö - r ö s p o s z t ó . Nagyon el van koptatva.
13. K é k o l t á r k e n d ő . Kopott.
14. E g y t á n y é r k a ó s k é t i b r i k , meg vannak ezüstözve és „Josefine Kari 1826" vé- settel vannak ellátva. Mindhárom darab még jó.
15. T á l c z a k e n d ő , aranyrajtokkal. Jó.
16. P ó n z s z e k r é n y bádogból, kulcs nél- kül. Jó.
17. E g y p e r z s e l y kék selyemből.
18. H í m z e t t o l t á r k e n d ő , vörös selyem- mel behúzva. Jó.
- s ó -
i d . E g y s z e r ű o l t á r k e n d ő . Avult.
20. E g é s z e n u j o l t á r k e n d ö , fehér és rózsaszínű tépéssel. M a s c h i n Anna asszony ajándéka. J ó .
21. H í m z e t t k e h e l y k e n d ő kéttálczaken- dővel. Elkopottak. *
22. P r é d i k á l ó s z é k . — A városházán őrzik.
23. S z t - H á r o m s á g o t á b r á z o l ó n a g y k é p . K a y l i n g e r ur ajándéka.
24. Egy u j és két régi p o n y v a .
25. S á t o r f a , festve. Szintén a városházá- nál van.
26. Öt darab o 1 t á r d e s z k a . Használbatlanál-
lapotban. · 27. Y a s c s a v a E o k (srófok) az oltárhoz. Mind
a négy darab a városházán van.
É tárgyakat 1859. junius 29 én S z e k u 1 i t s János városi főügyész elnöklete alatt P r i t s Mik- lós számvevő, P r i e g 1 György ó s F i n s z t e r Jó- zsef tagokból álló bizottság vette számba és egész másnap kezelték is, a mikor is a Sz.-Háromság-szobor- társulat részéről B a r k ó Sándor, E i s n e r Ru- dolf, F i n s z t e r József és T e p p ó Albin ta- gokból álló bizottság vette át és azóta folytonosan őrizet alatt áll.
Minekutánna mindent elmondottunk, a mi a a Sz.-Háromság-szoborra vonatkozott, nem marad egyéb hátra, minthogy Aszalav szavaival végezzük sorainkat:
„ A k i n e k v a n , a d j o n ; d e n e m m i n d e n k i , k i a d h a t v a g y a d , é r t i a z a d á s m e s t e r s é g é t : e g y e d ü l ne- m e s e b b l e l k e k t i t k a l é v é n : k i k - n e k , m i k o r é s m i k é p k e l l j e n a d n i . "
TARTALOM-JEGYZÉK.
Lap.
Előszó 3 I. A sárgaláz es pestis pusztításai Aradon 8
I I . A z aradiak Radnára mennek 12 TTT. A Szent-Háromság-szobor 13
I V . A Szt-Háromság napi ájtatosság 17 V . Vegyesek a Szt-Háromság-szoborról 19 VT. A Szt-Háromság-szobor jubileuma 1832-ben . . . 2 2
V I I . Szt-Háromság-egyesület 30 V I H . Hagyományok és adakozások 3 4
I X . A Szt-Háromság-szobor leltára 38
