KÖNYVET A NÉPNEK!

Teljes szövegt

(1)

KÖNYVET A NÉPNEK!

(AZ ISKOLAI- KS NÉPKÖNYVTÁRAK KÉRDÉSE.)

I R T A :

D O L I N A Y G Y U L A .

S Z E R Z Ő K I A D Á S A . ;

BUDAPEST, 1879.

W I L C K E N S F. C. ÉS FIA K Ö N Y V N Y O M D Á J A , koronaherceg-utca 3. sz.

(2)
(3)
(4)
(5)

E L Ő S Z Ó .

A z iskolai és népkönyvtárak ügye, országos kérdéssé, lett. A sajtó a legmelegebb rokonszenvvel üdvözli az eszmét, megvalósításában a népnevelésügy bajnokai, országszerte a leg­

nagyobb buzgalommal működnek közre

A Budapesten, 1877-ben, iskolai és népkönyvtárak ország­

szerte való szervezése érdekében, számos országos nevü tan- férfiu és tanügybarát közreműködése folytán megalakult köz­

ponti bizottság, szakadatlanul, a lehető legnagyobb propagan­

dát fejti ki az eszme mellett. - . A vallás és közoktatási minister, több nagy hatású ren­

deletével, a mozgalom élére állott; ezen tárgyban 1 8 7 7 janu- árhó 17-én 1 2 3 8 sz. alatt kibocsátott, s az összes felekezeti főhatóságokhoz és tanfelügyelőkhöz megküldött első rendelete,

mintegy bevezetésül a további lépésekhez, proklamálja az eszme nagy horderejű voltát. Ezen rendelet igy szól:

„Tapasztalván, hogy a miveltségnek a nép közötti terjesztésére egyik legbiztosabb eszköz és mód a helyesen szervezett nép s illetőleg iskolai könyv­

tárak fölállitása és gyarapítása, e célból én minden oly törekvést, mely a pony­

vairodalom kiszorítását és jobb irányú népies olvasmányok megkedvelését és, meghonosítását, célozza mindenkor a legmelegebben pártolok. Ennélfogva föl­

hívom (címedet), hogy a gondozására bízott tankeriiletben a nép s különösen az iskolai könyvtárak létrehozását lehetőleg mozdítsa elő, az elért eredményt pedig annak idején, az iskolai állapotokat előtűntető statisztikai jelentésben pontosan jegyezze fel. Trefort Ágoston."

A második ministeri rendelet, kilencz hónappal később kelt, 1 8 7 7 dec. 18-án 20,535 sz. alatt adatott ki. Ebben ujab­

ban nyilváníttatik az iskolai és népkönyvtárügy fontossága s

(6)

kiválóan a könyvtárak anyagi kérdésével, mint legelső szük­

ségességgel foglalkozik a rendelet. A könyvtárak anyagi tá­

mogatására az iskolai beiratási dijak rendeltetnek fordíttatni, ezen kivül óhajtja a minister, hogy az iskolai mulasztások után befolyó büntetéspénz is e célra használtassék fel. Ezen rendelet, mint javaslat és kérelem, a hazai összes felekezeti hatóságok­

hoz is meleg ajánlással megkiildetett.

Ujabban, pedig, 1 8 7 8 októberhó 29-én, 27909 sz. alatt, a következő rendelet adatott ki:

„Közeledvén a téli évszak, midőn a nép inkább ráér ismereteit olva­

sás ntján gyarapítani .• Címednek az iskolai é s n é p k ö n y v t á r Ügyét — hivat­

kozással az 1 8 7 7 évi 1 2 3 8 és 3 0 , 5 3 5 sz. alatt itt kelt rendeletekre, ujolag legmelegebben p á r t f o g á s á b a ajánlom K egyúttal felhívom címedet, hogy ezen fontos közművelődési intézmény fol virágozta tatát JUS, a m. é. 3 0 , 5 3 8 sz. a.

kiadott rendeletben foglalt intézkedéseket e r é l y e s e n S hu.'tjalom 111 al foganato-' sitsa. Egyszersmind föllrvatik Címed annak mielőbbi följelentésére, hogy a gondozására bízott tankeriilet moly községeiben léteztek az 1 8 7 7 ' 8- i k i tanév­

ben iskolai s illetőleg népkönyvtárak s mily tannyelvű iskolák mellett? Az ide mellékelt bővített könyvjegyzék pedig (Az iskolai és népkönyvtárak terjeszté­

sére alakult központi bizottság által egybeállított, iskolai és népkönyvtárakba ajánlható művek sorozata — Szerző) a végre küldtük le, hogy azt az iskolai hatóságokkal tájékozás és illetőleg miheztartás végett közölje. Trefort."

A z eszme kivitel érdekében megindult ily nagyszabású mozgalommal szemben, mindinkább érezhetően szükségessé vált az iskolai és népkönyvtárak s z e r v e z e t i és m ó d s z e r ­ t a n i kérdésével behatóan foglalkozni. Kívánatossá vált főként a kérdést az iskolával szoros összefüggésbe hozni, ,az eszmét mintegy a népiskolai továbbképzés legcélszerűbben, s leghat- hatósabban érvényesíthető módjául állítani. Es átalában óhaj­

tandó volt minden oldalról tisztázni, megvitatni a kérdést.

Ezen szempontok hozták létre e művecskét. A kérdés teljes egészében van ebben felölve, nem hagytam érintetlenül egy pontot sem, és törekedtem minden részletet lehetőleg megvilá­

gítani.

(7)

Hosszú ideje, hogy foglalkozom a kérdéssel. Már hat évvel ezelőtt, 1873 nyarán, a „Hon" cimű napilap 157-ik szá­

mában, az iskolai és népkönyvtárak felállítása érdekében közé­

tett hosszabb közleményemben, következőleg rrtam :

„Be kell immár látnunk, hogy nem elegendő bölcs Salamon szavait hangoztatni és fohászkodásként elrebegni hogy : népnevelés jöjjön el a te or­

szágod — valahányszor a nép vakságának, lelki szegénységének meg megújuló jelenségeivel találkozunk.

Be kell látnunk, hogy még az sem elég, ha kiváló és legfőbb gondos­

kodásunk tárgyává tesszük az iskoláztatás keresztülvitelét, s h i a mennyi kí­

vántatik, annyit elköltünk a felnőttek oktatására. Minlez fél munka, vagy t dán annyi sem, ha arr.i semmi súlyt nem fektetünk, hogy o! vas-e a nép, s ha igen, mi képezi szellemi táplálékát ? A ponyv. irodalom annyira körülfogva tartja népünket, hogy hozzá okos szóval többé közelíteni sem lehet.

Kell végre akarnunk, hogy legyen egészséges irányú népirodalmunk.

Találnunk keli immár eszközt a ponyvairodalom mérgének elfojtására, vagy legalább ellensúlyozására, és meg kell ragadnunk az eszközt, megtestesitésé- ben a haza összes mivelt polgárainak közre kell működni, s az államnak er­

kölcsi, és anyagi támogatást kell nyújtani.

Mindezeket meg kell teremtenünk most mindjárt azonnal. Ks megte­

remthetjük n é p k ö n y v t á r a k fölállítása által.

Állítsunk népiskoláink mellé népiskolai és néykönyvtárakat, melyeknek jól megválogatott darabjait gyermek és felnőtt egyaránt dij nélkül olva-hissi.

Mondja ki ezt a törvényhozás, és vegye kezébe a társad doni a végre­

hajtó szerepet; támogassa és ellenőrizze az állam a mozgalmat: es előállanak a népkönyvtárak könnyebben mint gondolnók sat. sat.u

Ezen, hat évvel ezelőtt fejtegetett elvek nyomán, foly­

tattam az ügy érdekében való agitálást tovább. Cikkeket Ír­

tam az eszme érdekében majd minden tanügyi lapban. H a s z ­ n o s M u l a t t a t ó " cim alatt pedig, azonnal egy ifjúsági és népies folyóiratot alapítottam azon kijelentett céllal, hogy azon folyóirat tartalmas és sürü időközökben megjelenő füze­

tei által, anyagot nyújtsak az iskolai és népkönyytárak megalapithatásához. Most közelebb, 1 8 7 8 szeptember ele­

jén „ I s k o l a i és N é p k ö n y v t á r címmel egy szaklapot indi-

(8)

tottam meg, mely egyedül és kizárólag az eszme mellett agi­

tál, annak tervezetét fejtegeti.

Ily nagy mérvű mozgalom, elvitá/.hatlanul nagy lökést adott az ügynek, s a vallás és közoktatási minisztérium buzgó felkarolása pedig, országossá tette azt.

Azonban mindez nem elég, szükséges volt a nagy kérdést rendszerben állítani elő, szükséges minden oldalról megvilágo­

sítva bemutatni és legfőképen pedagógiai szempontból, továbbá a fentálló tanterv keretébe való beilleszthetésre való tekintetből állapítani meg a tervezetet.

Elhatároztam azért magamat ezen mű megírására. Lét­

rejött az, s először az „Iskolai és Népkönyvtár hasábjain lá­

tott napvilágot, most pedig önállóan is megjelenve, átadatik a t. közönségnek.

Vajha a nagy nemzeti ügyet, megoldásához sikerülne juttatni az itt előadott tervezet által!

B u d a p e s t , 1 8 7 8 . dec. hó végén.

Dolinay Gyula.

(9)

A Z

ISKOLAI- ÉS NÉPKÖNYVTÁRAK KÉRDÉSE,

(10)

I. §. Átalános elvek.

Társadalmi és politikai viszonyaink! ujabb átalakulásával szemben, mindinkább szükségessé válik, hogy két tényező­

vel számoljunk. E két tényező korunk uralkodó eszméje: a b e t ű és p é n z .

A haladásra való törekvés, a szabadság utáni vágy, s minden ezekkel összefüggésben levő tanok, b e t ű k által ter­

jednek tovább, s ugy a haladás mint a szabadság létföltétele a p é n z , a jólét biztosítása. Ma már minden e két eszme körül forog, s elmondhatjuk, hogy mint az ether elhatoltak azok a föld minden részébe, s lázas forrongásba hozták az ál­

lamokat. Csak azon nép boldogul, amely fogékony a kor ezen uralkodó eszméi iránt, ellenkezőleg elmarad, a haladás szele elsöpri, más nemzetek szelleme és pénze fogja lenyűgözni.

Kik a magyar haza igaz barátaiul és hű fiaiul vallják magukat, nem lehetnek közönyösek azon kérdés iránt, hogy minő állást foglal el népünk ama koráramlatokkal szemben s készen vagyunk-e azok befogadására ? És fájdalommal esik a tapasztalat hogy: nem, vagy legjobb esetben részlegesen.

Hazai alkotmányunk visszaállításakor, államférfiaink szük­

ségét érezték ugyan annak, hogy népnevelési állapotainkat emelni, sőt ezen ügyet a legfőbb gondoskodási tárgya kell tenni. Üdvös népoktatási törvények hozattak, s a nevelés és ta- nitás terén minden irányban megindult a mozgalom.

Ámde oly nagy volt elmaradottságunk, hogy a legeré- lyesebben végrehajtott népnevelési törvényektől sem mertünk

1

(11)

oly gyors lendületét remélni, mint a minőre szükségünk lett volna. Ez okból indíttatva érezte magát az országgyűlés a f e l n ő t t e k o k t a t á s á r ó l szóló törvény megalkotására.

A törvényhozást azon jó szándék vezérelte, hogy addig is, mig a már folyamatban levő népnevelési törvények meg- termik üdvös gyümölcsüket, a felnőttek kötelező oktatása ál­

tal, a jelen nemzedéknek is adja meg a legszükségesebb mivelt- séget, legalább annak alapját, az írás és olvasásban való jár­

tasságot. Ezen törekvés azonban a kivitelben eredménytelen maradt, dacára a ráfordított nagy Összegeknek. A felnőttek iskolai képzését abba hagyta a kormány s az idevonatkozó törvény hatályon kivül helyeztetett, és most hazai ncpokta- tásügyiinkkel ugy vagyunk, hogy az, a gyakorlati végeredmény­

ben merőben egy oldalú és szükkorü iskoláztatással véget­

ér, az ezutáni oktatás, nevelés sem törvény által nem ren­

deltetik, sem társadalmilag nem gyakoroltatik. Mig érvény­

ben volt a felnőttek oktatását elrendelő törvény, legalább ta­

karózni lehetett vele 8 fent volt hagyva az ut, hogy lelkes nevelésügybarátok s önzetlen népoktatók, a törvény félszeg voltát és hiányait a gyakorlatban pótolják s ekként a felnőt­

tek okszerű oktatásában eredményeket mutathassanak fel amint hogy valóban erre nézve dicséretes példák fordultak is elő. De ma már még az egyesek, vagy testületek buzgósága is meg van bénítva, nincs a jóakaratú törekvések támogatására egyetlen törvénycikk sem, m e l y a f e l n ő t t e k k é p z é s é r e i r á n y z o t t b u z g a l m a t t á m o g a t n á . Ezzel hallgatag az van mondva, hogy törekvésünket csak a gyermekek iskolai képzé­

sére kell fordítani, az elemi iskolai oktatás legyen a tér, hol minden erőnket öszpontositsuk. Es váljon mit tapasztalunk ezen téren? Allanak-e oly fokon népiskoláink, hogy a nép­

nevelés kérdését egész teljességben megoldhatnák ? Koránsem l Népiskoláink négy évi tanfolyamnak, hatosztályu nép-

(12)

iskola ugy a fővárosban mint a vidéken, csak elvétve talál­

ható. De a nép nagy tömege még a kezdetleges, négy tanfo- lyamu képzésben sem részesül, ezer é s e z e r i s k o l á r a s t a n í t ó r a v o l n a s z ü k s é g ü n k , hogy minden tanköteles gyermek iskolába járhasson A z iskolába járók képzése is na­

gyon csekély, mivelhogy a nép nagy tömege s z a g g a t o t ­ tan bocsátja gyermekét iskolába, csak akkor, midőn gazdasá­

gában nélkülözheti, u g y h o g y a n é g y évi i s k o l a z á s n é g y f é l é v n é l a l i g t e h e t ő t ö b b r e . Könnyű elgondolni, hogy minő értékű azon képzetség, mit a gyermek ilyen iskolázás után az életbe kivisz.

Minek kellene mosta/tán következni?

T o v á b b k é )> /. é s n e k. Ámde ilyen nálunk nincsen. A z ismétlő és vasárnapi oktatás még kevésbé van keresztülvive mint a hat évi tanfolyami! népiskola, s ahol tényleg gyakorol­

tatik, felette hiányos, kevés értékű az eredmény. E z e n kí­

vül t ö b b é s e m m i f é l e t o v á b b k é p z é s b e n n e m r é s z e ­ sül a n é p , de nincsen gondoskodva arról sem, hogy a k é p z é s p ó t l á s á u l legyen alkalmatos, helyes irányú népirodalmunk,

és vasárnapi felolvasások sem tartatnak.

Ez nem jól van igy! Minden pillanat, mit a dolgok fo­

lyásának tétlen szemlélésében közönyösen töltünk el, óriás felelősséget ró reánk. A betű és pénz, vagy másképen nevez­

ve a nyugoti civilisátió, áradatként zúdult be ránk, s pusztít szörnyű mértékben népünk milliói között. Sokszoros kötelessé­

gül áll azért előttünk, hogy t e g y ü k k é p e s s é a n é p e t n y u g a t c i v i l i s á t i ó j á n a k m e g e m é s z t é s é r e , tanítsuk meg szellemi képességeinek használatára. Vagy pedig ha ezt tenni nem vagyunk képesek, akkor zárjuk el hazánkat a kül­

földtől, s ne engedjük itt uralkodni azon tanokat, melyek a nagy és mivelt népeket boldogíthatják, de a tudatlanokat megsemmisithetik.

(13)

Az utóbbi föltételnek teljesítése összeütköznék a hala­

dásra, fejlődésre való törekvés örök törvényével, de most már akarva sem tehetnénk eleget annak, mert vasutaink s más összeköttetéseink teljes mértékben behozták a külföld szoká­

sait, miveltségét, és a nép abból a csábítóan csillogó részeket már át is sajátította; e l t a n u l t a a f é n y ű z é s t , a d o l o g t a ­ l a n s á g o t , a v á l t ó i r a st s a mérték nélküli é l v e z é s t . Ugyanazért nincs más választásunk, mint hogy minél gyor­

sabban, mig igazán késő nem lesz, siessünk a népnek a kor kívánalma szerinti miveltségét megadni.

Fejletlen társadalmi viszonyaink között, nem szabad megelégednünk a hiányos iskolai képzéssel. Ez már mai napság még akkor is elégtelen volna, ha a népiskolai oktatást j o b b a n

keresztül lehetne vinni. Létező állapotainkkal szemben pedig ezer ok szól a mellett, hogy az iskolai oktatást tovább kép­

zéssel kössük Össze, azaz : oda kell hatni, hogy a nép az is­

kolai tanítás mellett és azon felül még másként is mivelhesse, képezhesse magát.

Ezen mivelődés, ezen képzés felnőttek iskolai oktatása által meg nem valósitható, miként arról a felnőttek oktatásá­

éi szóló törvény kivihetetlen volta is tanúskodik. Ugyanazért más eszközökhöz kell folyamodni ha akarjuk a sikert.

Oda keli törekednünk, hogy a nép olvashasson, szeresse a könyveket, s tudjon érdeklődni a könyvek iránt, továbbá hogy elláttassék okszerűen szerkesztett szellemi táplálékkal,

hasznos olvasmányokkal.

Ebben áll adott körülményeink közt a kérdés meg­

oldása.

K ö n y v e t a n é p n e k l

E jelszóban öszpontosul minden igaz népbarátnak legfor­

róbb óhajtása.

Ha megtanítottuk a népet az olvasás szeretésére, ha élet-

(14)

szükségletévé tudtuk tenni a könyveket, és ha képesek va­

gyunk őt jó, ajkalmas olvasnivalókkal mindenkor ellátni : ezen intézkedéseink által oly kincsnek juttattuk birtokába melylyel az élet minden körülményei közt meg fogja szerezni boldogul­

hatásának alapfültételeit.

A z olvasás semmi nem egyéb minit mivelt, tanult em­

berekkel való társalgás. Ki tehát folytonosan olvas, azaz mivelt társaságban él, végre maga is miveltté, tanulttá lesz.

A könyvek a legjobb tanítómesterek, mivelhogy legfőbb bizalmunkat helyezzük beléjük, tudván, hogy változhatlanok, soha meg nem csalnak, igaz barátaink maradnák mindig. A könyvekben foglaltakat saját gondolataival veti egybe az ol­

vasó, az olvasottak nyomán érleli, tisztázza a maga nézeteit, mintegy megemészti, önnön lényével azonosítja az olvasotta­

kat, így a könyvek tanácsai, oktatásai sokkal mélyebben ha­

tolnak a lélekbe, mint a hallott beszédek vagy oktató tanítá­

sok. A könyv előtt nem pirulunk el tudatlanságunk vagy va­

lamely dologban való hiányos ismereteink miatt, s az olvasott tapasztalatok értékesítését nincs okunk restelni. Eként a nép a kellő tervszerűséggel irott könyvekből, könnyebben hasznára fordítja a saját életkörülményeire behatással levő üdvös uta­

sításokat, mint például a tanitó mesterek tanácsait. E g y jó könyvel, feltéve mindig, hogy a népnek van érzéke az olva­

sás iránt s tud és szeret olvasni, könnyebb fölkelteni a nép­

ben a háziipar, méh- vagy selyemtenyésztés iránti érdekelt­

séget, mint utasító rendeletek, vagy magyarázó tanítások által.

És olvasmányokkal, megrendítő példákkal, vesékig ható követ­

keztetésekkel, könnyebb a szivekbe elplántálni az erkölcsöt, a hitet és szeretetet, mint törvények vagy szónaklatok által.

E kettő által t. i. hogy ha olvasni szerető, könyv . iránt érdeklődő néppel van dolgunk, végtelenül meg van könnyítve i népnek a n y a g i és e r k ö l c s i jólétben való gyarapítására

(15)

közreműködhetni, hangosan szól a melleit hogy: könyvet a nép­

nek ! — azaz hozzuk oly helyzetbe őt, hogy könyvek által ta­

níthassuk, befolyást gyakorolhassunk szellemi életére, gondol­

kodására, érző, itélő tehetségeinek fejlesztésére.

De ha a rohamosan terjedő civilisátió, a percenként nö­

vekvő kenyérharc s a zablátlanul dühöngő erkölcsi romlottság nem tenné is égetően szükségessé hogy legyen egy ut, me­

lyen az emberszeretet, az ország jóléteért buzgó hazafiság szól­

hasson a néphez, még több okok követelik az o l v a s á s á ta­

lán o s i t á s á t , a nép szellemi szükségletének hasznos köny­

vek általi kielégítését.

Minden találmány, minden felfedezés között a legüdvö- sebb, az emberiségre legáldásosabb a könyvnyomtatás feltalálása.

Azok a piciny betűk, melyek a sajtók alul milliárdnyi szám­

ban kerülnek napfényre, uj világot varázsolnak az ember elé.

Azok a piciny betűk megelevenítik a képzeletet, felszabadítják az érzést, a gondolkozást, világot gyújtanak a sötétségben, ka­

ron fogva vezetnek az igazság, a tökélyesbülés keresésében.

Azok a piciny betűk töltik be teljességében Isten rendelését:

legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei atyátok tökéletes az égben. A betűk tárják elibünk a nagy elmék, a fenkolt szellemek örökszép gondolatait, istenemberek vigasztaló, bol­

dogító tanait. A könyvek intnek boldogságunkban, megvigaszt­

alnak szenvedéseinkben; tanitnak, oktatnak és nemesítenek.

E g y jó könyv többet ér száz ember üres beszédénél.

Egy jó könyv holtig való, igaz, megvesztegethetlen barátunk, mely szüntelenül serkenthet a jóra, táplálhatja erőinket, vagy visszatarthat bűntől, hibás lépéstől. Ki érti a néma betűk be­

szédét, soha nincs egyedül. A kietlen magányban, a földi szenvedések, a nyomor és ínség között is vele vannak tán- torithatlan hű barátai, kedvelt könyvei, melyeknek társasága-

(16)

ban elszáll a gond, megenyhül a fájdalom s felujjul a csüg­

gedő erő.

Hs váljon, jogunkban áll-e ettől a boldogságtól, az olvas- hatástól eltiltani a népet? Nem a legvastagabb önzés-e saját monopóliumunkul tekinteni az olvasást ?

De ez képtelenség is a betűk roppant elterjedtségének korában, mikor nincs zugoly, hova a nyomtatvány el ne ha­

tolhasson. S hogy ezen képtelenség mégis elkövettetik nálunk, annak szörnyű mértékben való visszahatását borzadva szemlél­

hetjük. A betűt, a nyomtatást szabaddá tette sajtótörvényünk.

E s hogy nem volt gondunk arra, hogy e szabaddá lett forrás éltető italt csörgedeztessen a néphez, ma már megfertőztetett piszkos folyamként száguldja annak nép táplálására szánt ága­

zata hazánk téréit. Csupán könnyelmű közönyösségünk miatt, óriásilag felburjánzott a p o n y v a i r o d a l o m .

A z okszerű neveléstan szabályozza azért a nép szellemi szükségletének olvasmányok általi kielégítését. Nem szabad en­

gednünk, hogy a fékevesztett gazság szólhasson a betűk ál­

tal népünkhöz, mert ekkor inkább kellene óhajtani, hogy ne legyen szabad az irás, a könyvnyomtatás. A ponyvairodalom oly métely, oly undok fekély a nép testén, hogy azt már-már e r ő s z a k k a l kellene letépni. A neveléstudomány szemüve­

gén nézve a kérdést, kimondhatjuk, hogy mindaz, mi bűn, mindaz mi erkölcstelenség, haza, törvény, vallás, embertárs iránti közöny, vétség' található népünk között, a ponyvairoda­

lom terjesztette el. Es szerencsének kell mondanunk, hogy a nép nagyobb része, mint minden olvasmány, ugy a ponyva termékei iránt is közönyös, s ilyképen talán még nincsen erköl­

cse megveszLégetve, a mi különben csak is feltevés, mert a ponyvairodalmi métely nem csak azokat rontja meg, akik be­

szívják, hanem azokat is, kik az ily megmételyezettekkel érül*

köznek.

(17)

Irodalmi szempontból is a legfőbb kívánni való, hogy a nép olvassa a tisztességes sajtó termékeit.

Mindennapi példa nálunk, hogy 8 0 — 1 0 0 hold föld birtokosai, irodalmi termékre egy fillért sem adnak s hogy a százezer forintos gazdag, megelégszik egy német divatlap járatásával családja részére, a maga szellemi szükségletének fedezéséül pedig állítja, a kaszinót, melynek tagja, de mely­

nek lapjait nem olvassa.

Nevelni kell tehát a magyar olvasóközönséget, igy biz­

tosíthatjuk irodalmunk virágzását, mely egyedüli élőbizonyit- ványa lehet életképes voltunknak.

Kgybevetve népoktatási viszonyainkat a világot uraló korkivánalmakkal, ki fog tűnni, hogy népünknek haladásra, felvilágosodásra a szellemi és anyagi erők egyesítésére a je­

l e n l e g i n é l s o k k a l n a g y o b b m é r t é k b e n van szüksége, mi végből mulhatlanul szükséges az elemi népoktatást tovább­

képző s úgyszólván az egész életen át húzódó oktatással egy­

bekapcsolni.

Ezen továbbképzésnek adott körülményeink közt egyet­

len eszköze az o l v a s á s , tehát arrá kell képesíteni a népet, hogy s z e r e s s e n olvasni, kedvvel s haszonnal foglalkozzék a könyvekkel s a l k a l m a t kell n y ú j t a n i , hogy mindenkor jó és hasznos könyveket olvashasson merőben ingyen, vagy elenyésző csekély díjért.

K i v i h e t ő - é ez a l é t e z ő v i s z o n y o k k e r e t é n b e l ü l ? Feleletünk: i g e n .

Ez „igen" szó megvilágositása s tüzetes tárgyalása, fel­

adata a következő közleményeknek.

(18)

II. §• Az iskolai- és népkönyvtárakról átalátan.

A nép olvasásvágyának felköltésére s szellemi szükség­

letének kielégítésére, több ízben tétettek figyelemre méltó kí­

sérletek, sok jeles fő s lánglelkesedésü népbarát foglalkozott már ezen tárgygyal; idevonatkozólag többféle terv merült fel s jutott a megvalósítás stádiumába.

Legnevezetesebb, legtöbb sikerrel biztató volt a „ K o r ­ v i n a " címmel olcsó könyvek terjesztése végett alakult köz­

hasznú társulat, mely jelentékeny tőkével, az ország mivelt kö­

reinek erkölcsi támogatása mellett kezdett nagy feladata megoldásához. Célja volt a népet olvasásra szoktatni s alkalmas olvasnivalókkal ellátni. Ezen cél megvalósítása végett, az or­

szág minden zugában, ugy szólván minden faluban ügynök­

séget állított, melyek által gyorsan egymásután kiadott ol­

csó népies füzeteit áruitatta a nép közt. A társulat részvénye­

sei nem kímélték a pénzt, bele nyugodtak abba is, hogy osz talékot nem kaptak. Hogy annál jobban lehessen az üzletet folytatni, nyomdát állítottak s így minden eszköz meg volt a népies fii/.etek kellő mérvben való előállítására és terjesztésére.

Azonban a legbuzgóbb működésnek, az óriási tőke felál­

dozásának eredménye egy rengeteg halom könyv lett, mely a társulat nyakán maradt. A nép nem vette a helyébe, házához eljuttatott füzeteket, a befolyt pénzből alig lehetett fedezni a kezelési s igazgatási költségeket.

A „Korvina", felemésztvén a befizetett részvényösszegeket, pár évi sikertelen működése után m e g s z ű n t .

Indultak meg jóravaló népies folyóiratok s néplapok.

Megbuktak mindannyian. Hasonló sors érte a nép számára adott könyvtárszeríi füzetes kiadványokat is, s a mai napság létező ilyféle vállalatok nem a szorosan vett nép, hanem a

(19)

»

szegényebb sorsú középosztály s a tanuló ifjúság által tartat­

nak fent.

N é p ü n k n e k nem s z ü k s é g l e t e a k ö n y v , n i n c s é r z é k e az o l v a s á s iránt, ez okból nem szeret pénzt adni olvasmányokért és nem is tudja az olvasást értékesíteni, hasznára fordítani. Ezen körülményben van magyarázata annak, hogy nem veszi a számara szerkesztett könyveket, folyóiratokat. Na­

gyon természetes, hogy ily körülmények közt hiábavaló min­

den kísérlet.

Fellehet ennek ellenében hozni, hogy hát a ponyvairo­

dalom miért virágzik?

Beismerjük, virágzik a ponyvairodalom, s magán adata­

ink szerint konstatálhatjuk, hogy ilynemű röpivekkel „kalen­

dáriumokkal" kiadóik évenkét két millió forintnyi átlagos for­

galmat csinálnak, elgondolható, hogy mily temérdek röpiv, fü­

zet s több efféle jut ekként a nep kezébe. Ebből azonban még­

sem szabad azt következtetnünk, hogy a népben meg van az olvasásvágy, a könyvek iránti vonzalom. Látszólag ugyan ellenmondás ez, de ha megBgyeljük a ponyva termékeit, s a módot, mely szerint azokat a nép veszi, azonnal tiszta világí­

tásban fogjuk látni a kérdést.

A ponyvairodalom kizárólag nyerészkedésre alapított üzlet. Minden sor, mi itt napvilágot lát, kalmár szellemű üzér­

kedésre van szánva. Csak oly dolgokkal találkozunk itt, me­

lyeknek tömeges kelendősége a cím, a tárgy feldolgozás ál­

tal biztosítva van. Bármily figyelemmel vizsgáljuk is át ezen termékeket, nem találunk azok közt népszerű gazdasági mü­

veket, oktató útbaigazításokat a gazdálkodás, kertészet, állatte­

nyésztés sat. köréből. Hanem igenis rablók élettörténetét,

„Disznóvá vált zsidót." „Égből hullott szent levelet", boszor­

kányhistóriákat, trágár népdalokat s több efféléket. E g y szóval a kedélyre, érzékekre való hatásban keresi a sikert, s főcélja

(20)

már első pillanatra megragadni, lebilincselni a figyelmet. A nép rendesen v á s á r f i a g y a n á n t veszi a krajcáros rop- iveket. A szülék azon szándékkal vásárolják azokat, hogy a gyermekeknek otthon legyen mit olvasni. Ebből folyólag viszik haza a „mult héten felakasztott zsivány történetét" mint újsá­

got, legújabb érdekességet. Nagyon szomorú, hogy az ilyen vásárfíával a zsenge korú g y e r m e k e k lelke mételyeztetik meg első sorban.

Tehát nem az olvasásra való hajlam az, mi a népet a ponyvatermékek vásárlására ösztönzi, hanem vagy azon szán­

dék, hogy olyan ajándékot is vigyen haza az otthon marad­

tak számára, vagy pedig a röpivek érzékcsiklandozó cime, trá- gárságban feltűnő hatásvadászó tartalma. De elvégre is a ponyvairodalmi termékek kelendősége, a millió és millió fo­

gyasztó közönséggel szemben távolról sem oly nagy, hogy ab­

ból a nép olvasásszeretetére lehetne következtetni. Igaz, hogy az is, mi eljut a néphez, mint a maszlag vagy kútba dobott

méreg, nagy kiterjedésben rombolja össze a nép és gyermekek erkölcsét, szép, nemes iránti érzékét.

Az elmondottak nyomán világos, hogy a nép olvasás­

vágyát népiratok terjesztése által nem lehet felkölteni. A z iskolai továbbképzést tehát jelen körülmények közt nem esz­

közölhetjük olvasmányoknak a néphez való eljuttatása által, de miként nyilván való tapasztalataink bizonyítják, felnőttek­

nek iskolaszerű tanítása által sem; — ebbeli kísérletünk, da­

cára a ráfordított nagy Összegeknek, aránytalanul csekély ered­

ményű vala.

És mégis kell valamit tennünk, szemet nem szabad hunyni e kérdés felett, sőt immár a tizenkettedik órához jutott annak szüksége, hogy az a nélkül is hiányos iskolázás után, gondoskodjunk a nép továbbképzéséről. Ugyanazért ha tévesz­

tett alapokon megindított kísérleteink sikertelenek voltak, kell

(21)

«

választanunk helyesebb, a p e d a g ó g i á v a l ö s z h a n g z ó ki­

indulási pontot, s a kérdés megoldását mas u t ó n k e l l esz­

közölni.

Rövid fejtegetésünk fonalán eljutottunk ezen más, peda­

gógiával öszhangzó, tehát helyes kiindulási ponthoz.

Ha nem bir érdekeltséggel a nép az olvasás iránt, ha nem szereti a könyveket: k é p e s í t e n i k e l l a r r a , h o g y s z e r e s s e n o l v a s n i , h o g y l e g y e n v á g y b e n n e olva­

sás á l t a l t á p l á l n i l e l k é t .

Ebben áll nézetünk szerint a kérdés megoldása.

Hisszük és állítjuk, hogy a mely percben s z e r e t a nép olvasni, s vágy támad benne lelkének ily módon való szóra­

koztatására, ugyanakkor továbbképződhetésének, mivelődheté- nek kulcsát kezébe adtuk. Hasznos könyvek által szólhatunk hozzá, oktathatjuk őt mindazokra, melyek által szivét, erköl­

csét nemesbitheti s melyek által megélhetésére az útbaigazító ismereteket megszerezheti.

Hol képesitsük a népet arra, hogy szeressen olvasni?

A z i s k o l á b a n . Itt kell a gyermekben k ü l ö n ö s e n nevelni az olvasási ingert, az okszerű", figyelmes, és hasznos olvasási tehetséget.

Ha beismerjük azt, hogy oly igen szükséges a népet arra képesíteni miként szeresse a könyveket, vágyó kedvvel olvasson, nem lehet okot felhozni, miért ne tekinthesse a nép­

iskola különös feladatának az arra való szoktatást, rendszeres tanítást és nevelést? Még akkor is tennie kellene ezt, ha a tanterv keretébe nehéz volna beilleszteni emez ujabb kívánság teljesítését, hiszen ettől annyi minden, a nép mivelődésének, haladásának, jóllétének ügye, tehát az ország sorsa függ, s az iskola még akkor is hálára kötelezné magát, ha más egyebek rovására adná meg ezen egyben a népnek a kellő képességet,

(22)

mert ez által minden egyéb hiányok és mulasztások pótolha­

tók lennének.

Azonban nem áll ugy a dolog, az olvasásra való különös, oly fokú nevelés és szoktatás által, hogy a gyermeknek mint­

egy vérébe menjen át, természetévé váljék az olvasásvágy, nem rövidül meg a többi tantárgyak oktatási ideje, mert a kérdést érvényben levő t a n t e r v e i n k k e r e t é n belül, a t ö b b i t a n u 1 n i *v a 1 ó k k a 1 k a p c s o l a t b a n l e h e t meg- o 1 d a ni.

Ámde sietünk megjegyezni, hogy a népiskolához kötött ezen ujabb feltételünk megoldhatását a tanterv keretén belül csak ugy kívánhatjuk, ha ide hatólag alkalmas, könnyen érté­

kesíthető t a n e s z k ö z t állítunk az iskola mellé.

E z e n t a n e s z k ö z e g y p e d a g ó g i a i l a g j ó l s z e r v e ­ z e t t iskolai könyvtár e g y b e k a p c s o l v a n é p k ö n y v t á r ­ ral, t e h á t iskolai-és népkönyvtár. ,

E nélkül az olvasásra való különös nevelés felette nehe­

zen volna megvalósítható, s az eredmény múló értékű lenne.

Mert a legnagyobb buzgalommal vezetett olvasástanitás s az olvasás megkedvelésére irányzott minden törekvés, a soknemű tanulni valók tömegében elenyésznék, s gyakorlati eredményül alig maradna valami meg. Ellenben ha a gyermek iskolába járása alatt folytonosan használja a könyvtárt, annak gazdag tárházát ügyes vezetés mellett rendszeresen élvezi, végre meg­

szokja az olvasást, és természetévé válik az ilynemű szellemi táplálkozás, később is fog törekedni annak gyakorlására, *s nekünk csak módot kell arra nyújtani az iskolai könyvtárnak i s k o l á b ó l k i k e r ü l t n ö v e n d é k e k s z á m á r a v a l ó ki­

t e r j e s z t é s e á l t a l .

Azon eszme, hogy a nép használatára könyvtárak állít­

tassanak, nem uj, sőt a közönség ítéletet is mondott már ezen tervezet felett.

(23)

A 6o-as evek vegén, az újraéledés korában, addig soha sem tapasztalt élénkséget vett a társulási szellem is, s mi különösen ör­

vendetes jelenségnek látszott, ezen társulási mozgalom* az ön­

képzés terén indult meg. Nyakra-főre alakultak a „népkörök",

„nép-olvasó-egyletek", s nagyon elhagyatott falu volt az, "hol legalább egy ilyféle társulat létre ne jött volna. Mindezen egyleteknek, olvasó-nép köröknek egyik nevezetesebb célja volt tagjai számára egy könyvtár alakítása s hírlapok, folyóiratok járatása. Tulajdonképen ez is volt az első cél, a kiindulási pont. Es szinte hihetetlen, ezen nemes célú egyletek sorra m e g b u k t a k , a nagy mozgalom maradványaként csak itt-ott, leginkább városokban léteznek még olvasó-egyletek vagy nép­

körök, oly helyeken t. i., hol a „nép" nélkül, az iparosok és középosztály által is fontarthatók.

A népnek nem kell sem az olvasó-egylet, sem a nép­

könyvtár. Mondották, hogy azért nem kell, mert a politikában érdekeltsége eltompult, fásulttá, közönyössé lett minden iránt, azután meg a rosz időjárás, a nagy szegénység földhöz sze­

gezte, véginségre juttatta, nem bírja a csekély tagdijat sem fizetni.

Mindezek nem igazak. A z értelmes népet éppen a po­

litikai élet figyelemmel kisérése szokta belevonni a mivelt em­

berek társadalmi életébe, a haladás, mivelődés mozzanataiba.

Továbbá az olvasó egylet épen gazdálkodó üzlet, hol a befi­

zetett csekély díjért munkaszünetben szórakozás, kellemes idő­

töltés nyujtatik s igy elvonatik a tag a tétlenség óráinak költséges, s e mellett rosz utókövetkezményü elpazarlásától.

Nem ezért buktak tehát meg az olvasó-egyletek, s azok­

kal a népkönyvtárak, hanem egyszerűen azért, mert a t a g o k ­ nak n e m volt é r z é k ü k , é r d e k l ő d ő b u z g a 1 m U k a z o k iránt. Es ez természetes is akkor, ha a társulás legfőbb célja az olvasás, Önképzés, merőben ismeretlen előttük. Nincs a nép-

(24)

ben meg az olvasási kedv, az önképzésre van hajlam, tehát lehetetlen, hogy állandóan érdeklődjék olyan egylet iránt, melynek összetartó kapcsa e két eszme. Kezdetben, hogy a szabadság éltető levegőjében lélckzctt a nemzet, mint a sza­

badság gyakorolhatásának egyik eszközét, örömmel fogadta a nép az olvasó-egyletet, s szabad állam szabad polgári jogát vélte gyakorolni, midőn tagul beiratkozott. Később aztán,, hogy lohadt a lelkesedés, lassanként tagok nélkül, maradtak az olvasó-egyletek, s nem sokkal azután örök álomra szen­

derültek, a könyvtárak pedig elkallódtak, megsemmisültek.

Ezen, szemünk előtt lefolyt tényből, és a dolog termé­

szetszerű logikai egymásutánjából önként következik, hogy a nép számára most hasztalan állítunk könyvtárt, annak gyakorlati eredménye kevés. Ha a kormány vagy felekezetek minden községben szerveznék, óriási pénzbefektetésekkel felállítanák is a népkönyvtárt, hatása annak alig lenne.

Mert az iskola és népkönyvtár között nagy ugrás van( számokban kifejezve 8 — 1 0 esztendő. A nép számára szerve­

zett népkönyvtart a tíz éves gyermek-ifjú nem használhatná, csupán „nép" korában, tehát életének 18—20-dik évében len­

ne jogosult arra. Itt elveszne az emberi életben legfogéko­

nyabb 1 0 — 2 0 évi időköz kora, s egyúttal aztán ezen nagy időköz, teljesen elégséges volna arra is, hogy mindent elfelejt­

sen a gyermek, s mire már használhatná a könyvtárt, telje­

sen közönyös legyen az olvasás iránt.

Ezt kikerülendők, ha a népkönyvtárt gyermekek, ser­

dült korúak előtt is megnyitják, jobb, ha föl sem állitják azokat.

Népkönyvtár tehát igy magában frázis, meg nem való­

sitható ábránd.

Hanem iskolai és népkönyvtár együtt, kész tervezet, gya­

korlatilag áldásosán értékesíthető nagy eszme.

Könyvtárunknak három főrészből kell állani. Első része,

(25)

i s k o l á b a j á r ó n ö v e n d é k e k , másik része iskolából kike­

rült s e r d ü 11 k o r ú a k, a harmadik pedig f e l n ő t t e k számára tartalmazzon olvasnivalókát. Ezen olvasnivalók megválasztása, a szervezés, kezelés és felügyelet, szakértő figyelemmel hajtandó

végre, mindenkor szem előtt t.irtván, hogy az olvasás ál­

dás ugyan, de átokká fajulhat ha összevisszaságban gondozó ellenőrködés nélkül történik.

A könyvtár a népiskola egyik kiegészítő részéül, leg­

értékesebb taneszközéül tekintendő. Mint ilyen az iskolában állítandó fel, s a tanító felügyeletére bízandó.

Megismerkedik a tanító az olvasásra való különös neve­

lés módszertanával, a könyvtár pedagógiai berendezésével. A z iskolai idő alatt megvalósítja az olvasásra való nevelés elvét, az iskolázás bevégezte után pedig tevékenységi köre a könyv­

tár használatának ellenőrzésében, s a felügyelet gyakorlásában nyilvánul.

Ilyképcn, az iskolai és népkönyvtár okszerű hasznáttatása által lehetséges olvasni szerető, olvasmányok iránt érdeklődő népet nevelni; a gyermekben fokozatosan fejleszthető az ol­

vasásvágy annyira, hogy később mintegy vérébe megy az át, természetévé válik; más részről pedig a könyvtár bölcsőjétől sirja széléig ellátja hasznos olvasnivalókkal. Iskolai és nép­

könyvtár által miveltté, haladásra képessé tehetjük a népet, emelhetjük az irodalmat, s azzal, hogy az iskolához kapcsoltuk a könyvtárt, Összekötjük az iskolát az élettel.

Ugyanazért ezen eszmét tűzzük törekvésünk céljául. Ezen eszme megvalósítása által oldhatjuk meg az iskolai továbbképzés, a felnőttek oktatása nagy kérdését.

Állítsunk iskoláink mellett iskolai és népkönyvtárakat, melyeknek darabjait megállapított rend szerint az iskolábajá-

rók, majd az onnan kikerült növendékek, később a felnőttek, kezdetben teljesen ingyen, azután némi csekély díjért olvas-

(26)

hassák. Ezen könyvtárak által a miveltségnek, a haladásnak megannyi tűzhelyeket állítunk

A z iskolai és népkönyvtár a tanító által többféle neve­

lési és tanítási célokra sikeresen felhasználható. Ezen körül­

ményben, s abban, hogy a könyvtár az iskola és élet össze­

kapcsolójává tehető, találhatja a tanító a könyvtár kezelésére fordított gond és idő kárpótolását, mely időveszteség azonban nem oly jelenteken)', mint talán első tekintetre látszik. Épen ezért remélni lehet, hogy a hazai tanítóság lelkesedő buzga­

lommal fogja felkarolni az iskolai és népkönyvtár ügyét.

III, 8- Az olvasásra való különös nevelés módszere az iskolai könyvtár, mint taneszköz által.

Midőn elfogadjuk annak szükségét, hogy a népiskolában az olvasási vágy fefkÖÍtésére, az olvasási ösztön kifejtésére kü­

lönösen kell nevelni a gyermeket, ugyanakkor meg kell barát­

koznunk azon eszmével is, hogy célunk elérhetése végett, az iskolai oktatásba egy uj m ó d s z e r t kell beillesztenünk.

Szüntelenül szem előtt tartandó a cél, s ennek elérésére min­

den alkalmat ragadjunk meg. Valamint a becsületre, erényes életre minden kínálkozó alkalommal neveljük a gyermeket, ugy kell őt az olvasási képességre is nevelni valamikor csak arra alkalom adatik. Kiváló fontosságot a s z o k t a t á s n a k tu­

lajdonítunk, s ennek alkalmazása által törekszünk célt érni.

Ezen cél elérése azonban nem a tanterv keretén kivül, — mert igy kissé áros lenne — hanem azon belül, az iskolai ren­

des oktatással öszhangzólag érvényesítendő.

Kitűzött célunk megvalósítását már az elemi első osz­

tályban elkezdjük s növekedő terjedelemben szakadatlanul 2

(27)

folytatjuk azt az egész iskolai idő alatt, sőt azután is az életben.

Ily tervszerű, láncolatos eljárást igényelvén az eszme ke­

resztülvitele, kívánatos szakonként megállapítani a főbb elve­

ket, s fokról fokra meghatározni az olvasási képesség nevelé­

sének módszertanát.

A z iskolai és népkönyvtár egész szervezetének ezen módszertan képezvén egyedüli alapját, szükséges hogy azzal részletesen és behatóan foglalkozzunk, s szakonként meghatá­

rozzuk'az alkalmazás, a gyakorlati használhatóság szabályait.

Lássuk tehát az olvasásra való különös nevelés módszer­

tanának főbb elveit

a) A z a l - o s z t á l y b a n .

Mig az irvaolvasás tanításának nehéz munkáját végezzük, addig nem volna helyes' a gyermekek figyelmének oly dolgokra való irányítása, melyekelőttük merőben ismeretlenek ; könyvről, az olvasás fontosságáról, szükséges voltáról nem beszélhetünk. Ha­

nem midőn már minden betűt ismernek és hangoztatnak, -ljött az ideje annak is, hogy feladatunk megoldására a legelső lé­

pést megtegyük. Megkezdjük a képeskönyvek szemléltetését.

A könyvek díszes kiállítása, művészi kivitelű szép képei által, törekszünk felkölteni a könyv iránti érdeltséget, ösztönzünk a képek által az alájuk írt rövidke ismertető szöveg megismeré­

sére, elolvasására. Mikor az addig szerzett betűk ismerése alap­

ján sikerült a kép-aláirás leolvastatása, azonnal utalunk az ol­

vasás hasznára, s öngondolkozásra vezetjük a gyermeket az olvasottaknak a látott képpel való egybevetése által.

A z olvasásra való különös nevelés legelső gyakorlati órája a következő lehetne :

Gyermekeim, ti már minden betűt ismertek-, és irtok, az

(28)

olvasótabláról már olvastatok is. Mostantól kezdve tehát már rendesen fogtok olvasni ebből a kis könyvből. E kis könyv az ábécé. Ebben nagyon sok apró betűt találtok, melyeket sorjá­

ban el lehet olvasni. Majd meglátjátok, milyen könnyen lehet az ábécéből olvasni. Próbáljuk meg csak, nyissuk fel.

likkor a tanító egy szakaszt egyesek által, másikat kar­

ban olvastat fel.

Szünet múlva igy folytatja:

Látjátok, milyen hasznát vettük, hogy tudunk olvasni, milyen sokat olvastunk már eddig is. Hát még majd ezután, ha egészen folyékonyan tudtok olvasni, nem csak az ábécét, hanem másféle szép könyvet is olvashattok, olyanokat, ame­

lyek tele vannak gyönyörű képekkel. Íme mutatok is nektek néhány szép könyvet. (Fölmutat az iskolai és népkönyvtár darabjai közül két-három díszes kiállítású képeskönyvet.)

Ugye, hogy gyönyörű könyvek ezek! Ni milyen aranyos a fedelök, milyen szép nagy betűk vannak rajtuk. Ki tudná megmondani, hogy nevezzük ezt az első nagy betűt ?

(Mindnyájan: K.)

Ki tudná elolvasni az egész sort ? (En is, én is!)

A tanító kiszólít két-három gyermeket, kezükbe adja a könyvet. Hangosan olvassák: „ K é p e s k ö n y v "

Tanító: Olvassátok a másik sort is:

Gyermekek olvassák: „ J ó g y e r m e k e k s z á m á r a . "

A tanító lassan, fennhangon újból elolvassa. — Azután folytatja :

Tehát ez egy képeskönyv jó gyermekek számára. Ti jó gyermekek vagytok, azért én megengedem, hogy nézegethess sétek ezt. a szép képeskönyvet.

Ekkor u g y a n a / o n k é p e s k ö n y vet a tanulók száma-

(29)

ránya szerint kiosztja 5 — 1 0 példányban, ugy hogy minden három-négy gyermekre jusson egy.

Ezen első könyvnek lehető díszes kiállításúnak, szép kö­

tésűnek kell lenni, művészi kivitelű képei hatásosak. A ké­

pek alatt semmi szöveg ne legyen, csupán az ábrázolat meg­

nevezése szép, olvasható betűkkel.

A tanitó időt enged az első lapon levő kép szemlélésére s egy pár figyelmeztető szóval élénkíti a szemléltetést. Azután pedig k a r b a n o l v a s t a t j a a képaláírást, majd tisztán, ért­

hetően és lassan, hogy a gyermekek után kisérhessék m a g a ú j b ó l f e l o l v a s s a azt s rövid magyarázattal kiséri, érdek­

keltő mesét, ismertetést mond a képhez. Ezen eljárást foly­

tatja a könyv következő képeivel szemben is, míg mindegyi­

ket szemléltette s a képaláírást elolvastatta. Végül egybefog­

lalja a könyv tartalmát, ismerteti hogy niit ábrázol az első, mit a második és harmadik kép, nem mulasztja el megje­

gyezni, hogy milyen érdekes dolgokat tudtak meg a növen­

dékek az által, hogy a képek aláírását el tudták olvasni ; buzdítja a gyermekeket, hogy legyenek szorgalmasak, ol­

vasgassanak figyelmesen az ábécéből, mert ha egészen fo­

lyékonyan tudnak olvasni, még sok szép dolgokat fognak megtudni a többi képeskönyvekből. Figyelmeztet, hogy hol­

nap, vagy holnapután megint fog kiosztani képeskönyveket, melyekben a mostaninál is szebb és érdekesebb képek lesznek.

A képeskönyvek szemléltetése hetenként kétszer ismétel­

hető, s fél-fél órát vehet igénybe. Később a képek alatt már némi szöveg, de csak két sorból álló ügyes verseeske is lehet.

Ezen korban óvakodjék a tanitó a képeskönyvek szem­

léltetését büntető vagy jutalmazó eszközöl tüntetni fel, nehogy közönyösséget támasszon a könyvek

iránt.

Az olvasásnak fegyelmi eszközzé való emelése csak később, a közép- vagy

(30)

felosztályban történhetik. A képek szemléltetése közben csak a legközvetlenebb hatás értékesítendő nevelési célokra.

A z alosztályban nem lehet feladatunk az olvasásra való rendszeres szoktatás. Itt csak- arra törekszünk, hogy a köny­

vek iránt érdeket költsünk, s megbarátkoztassuk a növendé­

keket azon gondolattal, hogy vannak gyermekek számára ké­

szített könyvek, melyekben igen szép képek találhatók és hogy milyen jó ha eltudják olvasni a képek rövid szövegét, tehát milyen haszna van az olvasásnak.

Ezen korban nyolc-tizféle képeskönyv megteszi a szol­

gálatot, mely könyvek mindegyike több példányban álljon ren­

delkezésünkre, hogy kioszthassuk a növendékek közt. A z itt használható könyvek szerkesztésének föltételeit a fentebbiek­

ből könnyen lehozhatjuk. Nevezetesen hogy szép kiállitásu- aknak, tetszetős külsejüeknek kell lenniök, kezdetben semmi szöveg, később is csak két-három sorban de kedveitető mo­

dorban, könnyen érthető és felfogható alakban legyen irva.

Részletesebb szabályokul állithatjuk fel a következőket.

1) A könyvecskék mindössze is öt-hat, e g é s z o l d a l r a terjedő képet tartalmazzanak. Ezen terjedelem csak az 5-ik, vagy 6-dik képeskönyv szemléltetésénél növekedhetik 1 0 — 1 5 oldalra.

2) A külkiállitás legyen díszes, ízléses, az egész mű nyomása a nyomdai ipar jobb termékeihez tartozzék, nem fe­

ledvén, hogy a látott, szemlélt dolgok a későbbi ember ízlé­

sének, szép iránti érzékének fejlődésére befolyást gyakorolnak.

3) Kezdetben a képek a h á z i élet k ö r é b ő l merített tárgyakkal foglalkozzanak, fokozatosan haladva térjenek át az allatok ábrázolására, azonban óvatosan kerüljék a gyermek is­

meretkörén tnl levő . l i l a t o k bemutatását. Célszerű, ha az ál­

latok mindenkor gyermeki alakok kíséretében adatnak, részint

(31)

azért mert igy könnyebb a szemléltetés, részint pedig azért, mivel az állatok nagyságának a gyermekhez való viszonyítása lehetségessé van téve. Hogy színezettek Jegyeneke a képek vagy egyszerűen sötét nyomásnak, arra nehéz szabályt állí­

tani. Részünkről inkább hajlunk a színes képek felé, ha a szí­

nezés művészi. De hogyha ügyetlen, természeti hűséget nél­

külöző vásári munka, akkor jobb, ha jó árnyalatú sötét a nyo­

más. Miután az iskolai es népkönyvtár felállítását költségc- sebbé tenné a színezett képeskönyvek alkalmazása, s mivel valószínűleg ugy sem érnénk célt, jobb ha a gondosan metszett

jó kivitelű sötét nyomású képek mellett maradunk.

4) Képeskönyvünkben felváltva adhatunk jó kivitelű élet­

képeket. Ezek azonban mindenkor a jó magaviselet, rend­

szeretet, engedelmesség körül mozogjanak, nem szabad pél­

dául dulakodó gyermekeket, pajkoskodó csintalanságot, rosz magaviseletet stb. ábrázolni. Mert hasztalan itt a látott rosz példa kerülésére intő szöveg, a kép hatása durvítja a kedélyt, kérgessé teheti a szívet. Szabály továbbá, hogy a gyermek gon­

dolatkörén s ismeretén tul ne menjünk,, ne ábrázoljunk elibe földet mérő mérnököt, vagy kópékkal vadászó embereket stb.

5) Hazai népoktatási viszonyaink vajúdása közepett nagy kérdés, hogy átalában, de különösen ezen korú gyermekek- olvasmányai tartalmazhatnak-e vallásos tárgyú képeket, s ki­

vált bibliai történeteket? Bármily éléreállitott legyen is e kér­

dés, mi nem habozunk kimondani, hogy a bibliai történeteknek nagy képző erejük van s ilynemű olvasmányokat igenis adha­

tunk, sőt népünk gyermekének kezébe kell is adnunk. A jó kivitelű bibliai kopeknek, s élénk történeteknek hatása nem csak a valláserkölcsi nevelésben, hanem más lelkitulajdonsá­

gok képzésben is előnyösen értekisithető. Azonban vegyes fele­

kezetű tanodákban a vallásos művek olvastatása, a tanitó ré­

széről kellő tapintatot igényel.

(32)

b) A k ö z é p - o s z t á l y b a n .

A könyvtár ezen korban használandó olvasmányainak szerkesztési szabályait, a következőkben foglalhatjuk össze:

1) Könyveink terjedelme növekszik, az egyes füzetek egy nyomtatott ívnyi nagyságúak lehetnek.

2) A szöveg is nyer terjedelemben, a képek pedig kisseb- bek és ritkábban alkalmazandók.

3) Olvasmányunk tárgya az elme, értelein, kedély, szív­

képzés körül forogjon, a kidolgozás rövid, egyszerű monda­

tokban, versben vagy prózában történhetik.

4) A füzet tartalmazhat öt, hat vagy még több olvas­

mánydarabot is, azonban mindegyik u g y a n a z o n t á r g y körül maradjon. A szaggatott változatosság, mint szomorú történet, majd mulattató tréfaság, történelmi rajz vagy isme­

retterjesztés, nem ajánlható szerkesztési mód. A z olvasás ha­

tása s az olvasás által elért eredmény, szétfolyik az ilynemű müvek olvasása által.

5) Ismeretterjesztés nem lehet feladatunk, vagy csak na­

gyon szük korlátok közt, t ö r t é n e l m i j e l l e m r a j z o k adá­

sával tehetjük erre nézve az első lépést.

Iskolai és népkönyvtárunknak a fentebbi igényeknek meg­

felelő füzeteit, hat tanfolyamu népiskolában a harmadik és ne­

gyedik osztályban, négy osztályú tanodánál a második évfo­

lyam végén és a harmadik osztályban egészen, hetenkint két­

szer, háromszor, első alkalommal ugy kezeljük, mint az alosz­

tályban, azon hozzáadással azonban, hogy k a r b a n t ö b b é n e m olvastatunk. Természetesen az olvasástanitás módszere szerint, a felolvasottakat feldolgoztatjuk, ért elemfejlesztő kérdé­

sek és magyarázatok által közérdekűvé tesszük. Később aztán ilyen formán szólhatunk:

(33)

E g y szomorú dologról értesítelek titeket. Ugyanis most már többé nincsen arra idő, hogy itt az iskolában olvassunk a szép képeskönyvekből. Sok a tanulni való, másra kell hasz­

nálni az időt. Pedig volna ám még itt igen sok szép könyv, sokkal szebb még azoknál is, a miket mar eddig itt az isko­

lában olvastunk. Mondjátok csak meg, szeretnétek még ezeket a szép képeskönyveket is olvasni ? (Ekkor felmutat egy csomó könyvet.) Jól van, ha tehát csakugyan szeretnétek ezeket ol­

vasni, a szép képeket nézegetni, hat azt lehet tennetek, de csak o d a h a z a . Igen ám, de aki a tanulni valókat sem vé­

gezi el, feladatát sem készíti el, az olyan gyermeknek nem lehet képeskönyvet adni. Azért tehát ezennel kijelentem, hogy csak azoknak fogok olvasás végett könyveket adni, a kik is­

kolai dolgaikat pontosan elvégzik. Holnap lesz az első könyv­

osztás, majd meglátom ki lesz érdemes.

Másnapra lehető könnyű, mindenki által teljesíthető fela­

datot kapnak a gyermekek, s midőn a tanitó örömét mutatja a felett, hogy mindenki szorgalmasan elkészült, igy szól:

Gyermekeim, ti mindnyájan érdemesek volnátok arra, hogy most olvasás végett nektek egy-egy képeskönyvet ad­

jak. De hátha ti mindnyájan nem is szeretnétek olvasni, a mi könyvet adnék, otthon elő se vennétek, el nem olvasnátok. Azért tehát a ki akar könyvet haza vinni olvasás végett, az jelent­

kezzék.

Bizonyosra lehet venni, hogy mindnyájan jelentkeznek.

Ekkor a tanitó megjegyzi, hogy erre nem is gondolt, nincsen annyi könyve, hogy mindenkinek kölcsönözhetne ki, hangsú­

lyozza, hogy majd később fog szerezni több könyvet, de most egyelőre az osztálynak csak fele kap, s ha ezek visszahozzák, majd a másik felének fogja kikölcsönözni.

Azért kell igy megosztva olvastatnunk, mert kívánatos,

(34)

hogy a könyvolvasást nemi nimbuszszal vegyük körül, s a könyv kivi hetest becsvágygyá fokozzuk.

A növendékeket most bevezetjük az iskolai díszterembe, hol az iskolai és népkönyvtár fel van állítva. (Iía díszterme nincs az iskolának, mi több pedagógiai oknál fogva igen érez­

hető hiány, akkor a negyedik osztály tantermében, ha osztat­

lan az iskola, akkor a tanteremben állítjuk fel a könyvtárt.) így szólunk a gyermekekhez:

Íme, itt van az i s k o l a k ö n y v t á r a . Ez a sok könyv mind arra való, hogy a jó magaviseletű és szorgalmas gyer­

mekek olvassák azokat. Ez a könyvtár sok pénzbe került, a könyvek drágák. Epén azért mindenkinek szívére kötöm, hogy á könyvre vigyázzatok, összepiszkolni nem szabad, jó helyen kell tartani, nehogy elvesszen.

Most pedig m i n d n y á j a n k a p t o k e g y j e g y z ő ­ k ö n y v e t , melybe sajátkezüleg Írjátok bele, hogy micsoda című könyvet visztek el olvasás végett.

Ekkor kiosztatnak a 8 —1 0 lapnyi terjedelmű füzetek, melyeknek boritékára a gyermekek feljegyzik saját neveiket, azután pedig a könyvecske illető rovataiba bejegyzik a könyv kivevésének dátumát, azután a könyvecske címét s végül saját nevüket. Van még egy rovat a könyv visszaadási idejének bejegyzésére. A gyermekek megkapják a könyveket, a saját­

kezüleg beirt jegyzőkönyveket visszaadják a tanítónak, ki azokat a könyvtár egy üres fiókjában elhelyezi. Ekkor figyelmezteti a gyermekeket, hogy otthon, mikor szabad idejök lesz, olvas­

sák at könyvüket, és pedig figyelemmel, hogy majd számol­

hassanak az olvasottak felől.

Midőn beérkeznek egy hét múlva a könyvek, rövid kér­

déseket tesz a végből, hogy meggyőződjék, ha váljon figyel­

mes volt-e az átolvasás.

(35)

Később a könyvkiosztás és beszedés ellenőrzésére egy két értelmes növendéket vehet segítségül.

Az ötödik könyv olvastatása után egy lépést teszünk s kívánjuk, hogy az olvasottak felől í r á s b a n adjanak számot növendékeink. Ez ugyan nehéz feladat, de meg kell kezdeni, szoktatni kell erre növendékeinket, mert később nagy hasznát vesszük.

Igy sikerülni fog az ö n k é p z é s megbecsülhetlen hasz­

naira rávezetni a növendékeket, s kezdetét veszi az otthoni munkásságra való szoktatás, mi hogy mily végtelenül fontos, alig szükséges e helyen részletezni.

Röviden egybefoglalva tehát az eddigieket, a követke­

zőkben Összegezhetjük az iskolai és népkönyvtárnak az al- és középosztályokban érvényesíthető kezelési szabályait.

A z alosztályban a rendszeres olvasás megkezdésekor mu­

tatjuk fel a könyvtár első darabjait. Törekvésünk ezen időben csupán csak az, hogy a könyvek díszes kiállítása által mint­

egy felköltsük a gyermekek vágyát az iránt, hogy váljon mit tartalmazhat aranyos külsejű könyvünk. Midőn ez sikerült, a könyv iránti érdeklődést, könyveink szemlélése s a képaláírá­

sok felolvastatása által fokozzuk és a felköltött érdeklődés éb­

rentartására törekszünk.

A középosztályban könyveinkből a szemléleti részt némi­

leg háttérbe szorítjuk s helyet adunk a terjedelmesebb képma­

gyarázatoknak, miket kezdetben magunk olvasunk fel, majd egyesek által felolvastatunk. Ezután megkezdjük a könyvtart a gyermekek használatára bocsátani, kiadjuk olvasás végett a könyveket. Gondunk van arra, hogy az olvasottakról minden gyermek szamot adjon s ezen számonkérést soha cl nem mu­

lasztjuk. Végre kívánjuk, hogy írják le az olvasottak értel­

mét, rövid foglalatját.

(36)

Ezen munkarend mellett vessünk most már egy futó pillanatot a tanítónak a tanítási időben való veszteségére s teendőinek szaporulatára, mit ezen, hogy ugy szóljunk uj tan­

tárgy behozatalából első tekintetre származni vélünk.

Ha szigorúan megfigyelünk minden mellékkörülményt, úgy fogjuk találni, hogy végeredményében sem a tanítási idő nem rövidült még, sem a tanító terhe nem nagyobodott, mert az olvasmányok kezelését úgyis tennünk kellett volna más

alakban, egyszerűen csak az olvasókönyvek által; mindössze a figyelem, melylyel szem előtt kell tartani a kitűzött nagy célt, az olvasásra való különös nevelést, érdemel említést és azon fárad­

ság, mi az először kikölcsönözött könyvekből olvasottak lelki­

ismeretes kikérdezésével jár. Ez teher, sőt mert a lcgpedán- sabb pontossággal kívánnánk végrehajtatni, beismerjük nagy teher. De végre is tíz-tizenkét hétre terjed az eljárás, az az­

utáni könyvekről már írott jelentést adnak növendékeink, mik­

nek átnézése nem oly fárasztó, de meg az anélkül is szüksé­

ges irálygyakorlatok p ó t l á s á u l tekinthetjük az ily kónyvki- vonatozást, s úgy járhatunk el, mint kell eljárnunk az irály­

gyakorlatok kezelésénél.

A mi mégis a könyvtár használtatásánál, az olvasásra való különösebb neveléssel teherül róvható fel, azt egyenlítse kl a tanítók lelkesedő buzgalma és azon tudat, hogy eként értelmesek, önképzéssel haladni tudók lesznek növendékei, a minek már a felosztályban ő is érezhető hasznát fogja venni, hasonlíthatlanul könnyebb feladat lévén az ily gyermekeknek tanítása.

Könyvtárunk idáig nem tartalmaz többet 40—45-féle műnél s ezen szám untig elégséges, hogy a legfényesebb eredményt érhessük el, és esak úgy hozzávetőleg is könnyű belátni, hogy a gyermek, ha három év alatt ennyit olvas, mindenesetre jelentékeny haladást tesz a szellemiek terén.

(37)

c) A k ö n y v t á r h a s z n á l a t a a f e l - o s z t á l y b a n 1 la eljárásunk tervszerű és lelkiismeretes volt az al- és középosztályban, a felosztalylyal szemben teendőnk egyszerűsít­

hető és mondhatni, a felügyeleten kivül alig terjed tovább.

A felosztályban könyveink nagyobbodnak, két, egész há­

rom ívnyi terjedelemig felmennek. A tartalom is magvasabbá válik, a kedély, szív, és értelemképzés mellett tárgyunk lehet most már az ismeretterjesztés is és pedig kihathat az a tör­

ténelmen kivül a természettanra, jelesül a természeti tünemé­

nyek magyarázására, továbbá népismei ismeretesekre, miket csak útleírásokban szabad nyújtanunk. Értékes darabok a gya­

korlati találmányok, felfedezések s gyári készítések ismerte­

tése. Jó ha olvasmányainkat mindig szép kivitelű képek kisérik, de ez már nem tekintendő legfőbbb feltételnek.

Nevezetes részt foglaljanak el könyvtárunkban az élet és jellemrajzok. Ezek az ifjúságnak leghálásabb olvasmányai.

A nagy emberek, a jelesek életrajza mint élénk példa all a gyermek előtt s a hatásból valami mindenkor megmarad.

A z egyes könyvek tartalmazhatnak egynél több dara­

bot, azonban mindenkor egyneműek legyenek. Terjedelmesebb elbeszéléseket csak utolsó időben adhatunk a növendék kezébe.

A könyvtár kezelése most a növendékek közül általunk egy-egy hónapra kinevezett könyvtárnokok által történhetik, de mégis felügyeletünk mellett. A gyakorlati eljárás követ­

kező lehet.

Könyvosztáskor kezünkbe vesszük a gyermekek naplóját, s abból látjuk, hogy az illető mar mely műveket olvasta, tehát azo­

kat mellőzve, keresünk ki olyan művet, a mely még előtte ismeretlen. Tgy a könyveket a naplókkal együtt sorjában ado­

gatjuk át a két könyvtárnoknak s ezek az illető gyermekkel beiratják a könyvet, úgyszólván nyugtáztatjak annak átvételét.

Ábra

Updating...

Hivatkozások

  1. teh.it az
  2. egyhaz.it,
Kapcsolódó témák :