A
17. század első harmadának egyik legjelentősebb magyar irodalmi forrásában, az ún. Madách–Rimay-kódexekben fennmaradt szerelmi tárgyú versgyűjtemény irodalomtör- téneti jelentősége a kánonban elfoglalt speciális helyzetéből fakad. Ezek az énekek esztétikai szempontból úgyszólván marginálisak, ugyanakkor a korabeli magyar költészet csúcs- teljesítményeként értékelt Balassi-, illetve Rimay-életmű köz- vetlen ismeretéről adnak számot. A korábbi szakirodalmak erőfeszítései főleg az attribúcióra irányultak, vagyis annak el- döntésére, hogy a szövegcsoport megalkotása Madách Gáspár vagy Rimay János személyének tulajdonítható-e inkább, ám ez a modern szerzőfogalomra hagyatkozó kérdésfeltevés kizáró- lag negatív eredményeket hozott.E monográfia vizsgálódásai elsősorban nem a szerzőség meghatározására irányulnak, hanem arra, hogy miféle köl- tészettörténeti előzmények ismeretében és milyen retorikai- poétikai stratégiák alapján jöttek létre a tárgyalt versek. Válasz gyanánt a könyv az udvariasság hangján megszólaló szerelmi költészetünk hatástörténetének egy igen fontos, korai fejezetét írja meg mélyreható részletességgel.
BA lá zs -H A Jd u P ét ER
•Zs eng ék, t öred éke k, k éte s h ite lűe k
BAlázs-HAJdu PétER
Zsengék, töredékek, kétes hitelűek
A Madách–Rimay-kódexek Szerelmes énekek című füzetének versanyaga
Irodalomtörténeti füzetek
BalázsHP_IF_borító2.indd 1 2019.06.07. 10:43:55
