vezér emlékére zenésítse meg a bizánci szertartásokat ősi magyar népi dallamokon, amelyek mégis hasonlatosak a bizánci egyház akkoriban használt hangnemeihez. Vigh Kristóf és Dr. Váralljai Csocsán Jen

2

MAGYAR VIRRASZTÁS

a bizánci alkonyati és napkelti zsolozsma, és a

BIZÁNCI LITURGIA ősi magyar dallamokon

Vigh Kristóf zeneszerzőt, aki [Édesanyja révén, anyai ágon] görög katolikus papi családok leszármazottja, közel 7 éve kérte meg Dr. Váralljai Csocsán Jenő pro- fesszor, hogy nemzetségéből származva, a Bizáncban megkeresztelkedett Gyula vezér emlékére zenésítse meg a bizánci szertartásokat ősi magyar népi dallamokon, amelyek mégis hasonlatosak a bizánci egyház akkoriban használt hangnemeihez.

Vigh Kristóf és Dr. Váralljai Csocsán Jenő a Magyar Virrasztás bemutatóján

3

Melles Emil Görögkatolikus Szertartástan könyvében írja, hogy „az Egyház a napot estétől estéig számítja. Ebben az ószövetségi törvényt követi, mely szerint a nap mindig estétől estéig számítódott, amennyiben a világ teremtése alkalmával is sötét- ség előzte meg a világosságot, s a teremtés napjai a Szentírás tanúsága szerint szintén estével kezdődtek (Lásd Móz.I.1.5.).”¹ Bizáncban este az Alkonyati isten- tiszteletet végezték, majd a Nap kelte után a Hajnali istentiszteletet közvetlenül kö- vette a liturgia. Athénben ma is általában akkor harangoznak be a liturgiára, amíg a hajnali zsolozsma nagy doxológiáját, vagyis a Glóriát énekelik. Tulajdonképpen ezért került a latin mise elejére a Glória. Ezért logikusan a Magyar Virrasztással kellett volna a munkát megkezdeni, de Vigh Kristóf Bizánci Liturgiáját fontossága miatt előbb komponálta meg.

A Bizánci Liturgia 2010-ben készült el a következő vezérmotívumokkal:

A bizánci liturgia dráma, Krisztus kereszthalálának és föltámadásának drámája, és ezen dráma során az idézett motívumok visszatérnek, így például a Fiú motívuma a Bölcsesség, a Szentlélek motívuma a Békesség említésekor, valamint az Epiklézis során. A Hiszekegy alatt a hit motívumán kívül természetesen az Atya, a Fiú és a Szentlélek motívumait halljuk, és a remény motívuma jelzi a Feltámadást. Az Átváltozás a szeretet motívumából épül, amely visszatér a Miatyánk-ban is más motívumokkal.

1 Melles Emil (átdolg. Szántay-Szémán István és Kozma János): Görögkatolikus Szertartástan. Budapest, Szent István-Társulat kiadása, 1937. 61. o.

4

A Gyula vezér emlékére 2010-ben megírt Bizánci Liturgiának ugyancsak Dr. Váralljai Csocsán Jenő professzor megbízására készült el az ikerműve, a Magyar Virrasztás.

Az ugyanis nemcsak a vesperást komponálja meg, hanem a bizánci éjjeli vigília során elővételezett reggeli istentiszteletet is, amelyeket Bizáncban a napnyugatkor és a nap keltét várva az örök Fény ihlette.

Napkeleti fény a Hagia Sophiában

A Magyar Virrasztás ősbemutatójára 2012. október 13-án a Hajdúdorogi Görög- katolikus Egyházmegye alapításának 100. évfordulója alkalmából ugyancsak a pálosok építette Egyetemi Templomban került sor, ahol Budapesten először mutattak be bizánci liturgiát magyar nyelven 1896-ban. Az 50,14 perces zenedarabot a Szent Romanosz Vegyeskar adta elő, Bubnó Tamás vezényletével.

5

A Szent Romanosz Vegyeskar Bubnó Tamás karnaggyal a Magyar Virrasztás bemutatóján

Elementáris erejű, ősi hangvétel teszi a Magyar Virrasztást különlegessé, amelyben a liturgia vezérmotívumai is visszatérnek, de újítása, hogy ebben négy szólista és bizánci jellegű iszon aláfestő szólamok is szerepelnek. A Liturgiában és a Virrasz- tásban a zeneszerző felszínre hozta, megidézte egy letűnt, ősi kor hangvételét, komolyságát, drámaiságát és Istenhez való viszonyát.

A Magyar Virrasztás a következő tételekre oszlik (a tételek mellett ismét megjelöljük a hangnemet):

I. Alkonyati istentisztelet

1. Áldjad én lelkem az Urat dór

(103-104.) zsoltár

2. Uram, Tehozzád kiáltok... mixolyd

3. Örvendetes fény dór

4. Add Urunk, hogy az estén mixolyd

5. Most bocsátod el Uram dór

6. Üdvözlégy fríg

II. Hajnali istentisztelet

1. Dicsérjétek az Úr nevét... dór

2. Áldott vagy te, Uram... mixolyd

3. Ifjúságomtól kezdve... fríg

4. Látván Krisztus... mixolyd-fríg

Dicsőség... mixolyd

5. Áldásteljes vagy Te... fríg

6. Magnificat eol-frig

7. Nagy Doxológia

Gloria ion-dur

Mindennap áldunk... mixolyd

Add Urunk... mixolyd

Hozzád menekülék... dór

8. Trisagion mixolyd

6

A Bizánci Liturgia CD-re történt felvételére 2010-ben került sor, a Schola Cantorum Budapestiensis és a Szent Efrém Férfikar tagjaiból alakult 12 tagú énekegyüttes előadásában, Bubnó Tamás vezénylésével (aki a papi fennhangokat is énekelte). A mintegy 80 percig tartó megzenésített liturgia a következő tételeket foglalta magába (a tétel mellett található annak hangneme):

1. Áldott az Atya... pentaton-mixolyd (szó pentaton) Könyörgések

Legszentebb, legtisztább... fríg

2. Örvendezzetek az Úrnak... dó és lá pentaton-mixolyd

Könyörgések pentaton-mixolyd

3. Könyörüljön rajtunk az Isten lá pentaton Ref.: Üdvözíts minket Isten fia...

4. Dicsőség az Atyának... mixolyd Istennek egyszülött fia fríg

Könyörgések pentaton- mixolyd

Legszentebb, legtisztább... fríg

Mert Tied a hatalom... pentaton-mixolyd 5. Jertek örvendezzünk az Úrnak lá pentaton Jertek imádjuk Krisztust....

Ref.: Üdvözíts minket Isten fia...

Könyörgések pentaton- mixolyd

6. Szent Isten, Szent Erős... eol

Dicsőség az Atyának... pentaton-mixolyd (Szentlecke és Evangélium)

7. Könyörgések dó pentaton

8. Kerubének I.... dór

Könyörgés mixolyd

Kerub ének II.... dór

9. Könyörgések pentaton-mixolyd

10. Hiszekegy... fríg

11. Könyörgések (Álljunk illően...) pentaton-mixolyd Szent, Szent, Szent

a Seregek Ura eol

7

12. Átváltozás eol (Váralljai Csocsán professzortól

kapott, átvett dallam)

13. Téged éneklünk... lá pentaton

14. Kiváltképpen legszentebb,

legtisztább... fríg

Valóban méltó dicsérni Téged fríg

Könyörgések pentaton-mixolyd

15. Könyörgések pentaton-mixolyd

16. Miatyánk... mixolyd

Könyörgések pentaton-mixolyd

17. Áldozási énekek:

Áldott ki az Úr nevében jő... mixolyd Krisztus testét vegyétek... eol Ízleljétek és lássátok... dór

Dicsérjétek Istent... eol

Sok esztendőre Uram... mixolyd

18. Áldott a mi Istenünk... pentaton-mixolyd Teljenek be ajkaink... mixolyd

Könyörgések pentaton-mixolyd-eol

19. Ambóni ima mixolyd

20. Áldott legyen az Úr neve... lá pentaton Ki a Keruboknál tiszteltebb... fríg

Dicsőség az Atyának... mixolyd

Záró könyörgés pentaton-eol-mixolyd

Láthatjuk, hogy mindkét szerzeményben a dallamok egyházi hangnemekben állnak.

Tillyard professzor már 1935-ben kifejtette: „A bizánci zene fő vonásaiban a Grego- riánra hasonlít. Nyolc hangneme van...”². Jóllehet a Monumenta Musicae Byzantinae átírásai általában az 1200-as évek után keletkezett kódexekből készültek, mert az addigra már általános úgynevezett közép bizánci neuma-rendszer egyértelmű, hatá- rozott hangértékeket jelöl, Tillyard professzor azonban azt is kifejtette, hogy „általá- ban a váltás a korábbi bizánci neuma-rendszerből a közép bizánci neuma-rend- szerbe nem jelentett új dallamot, hanem a régi dallam rögzítését; ezért azt állíthatjuk, hogy olyan dallamaink vannak [az átírásokban], amelyek eredete a tizedik vagy a tizen- egyedik századra, ha nem régebbre mennek vissza”³. Ezért írtuk a bevezetésben, hogy ezek az István névre keresztelt⁴ Gyula vezér emlékére írott dallamok mégis hasonlatosak a bizánci egyház akkoriban használt hangnemeihez Szent Hierothosz korában, akit Gyula vezért hozott hazájába.⁵

2 „Byzantine Music in its main features resembles Gregorian, It has eight Modes: ...” Handbook of the Middle Byzantine Musical Notation, (Monumenta Musicae Byzantinae), Copenhague 1935. page 13.

3 „As a rule the change from the early to the middle notation did not mean a new tune, but only fixing of an old one; so that we may claim to have melodies whose origin goes back to the tenth or eleven centuries, if not further.” ibidem pages 14-15.

4 According to the XV. Century Collection of the Povesti o latinech (Narration about the Latins), and according to the Nikon Chronicle. See Gyula Kristó: A honfoglalás korának írott forrásai (Written sources of the age of the Hungarian Conquest), Szeged, 1995, pages 178-179.

5 Johannes Skylitzes: Σύνοψις ιστοριών. Moravcsik Gyula: Görögnyelvű monostorok Szent István korában (Byzantine Monasteries in [King] Saint Stephen’s age). in: Serédi Jusztinián: Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján (Festschrift on the nine hundred anniversary of King Saint Stephen’s death). Budapest 1938, volume I., page 392. Cf.: Georgius Cedrenus Ioannis Scylitzae ope ab Immanuele Bekkero suppletus et emendatus II. Bonnae 1829, p. 328, 3-22.

8

A Magyar Virrasztás sikerére jellemző, hogy a bemutatóról készült CD egy példányát 2013. május 17-én Konstantinápolyban, a Milánói Ediktum 1700. évfordulóján tartott Világszabadság ma elnevezésű konferencián Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, Buda- pest-Esztergomi érsek I. Bartholomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárkának ajándékozta.

Itt kell megemlékeznünk még arról, hogy a magyar dallamvilágot felölelő egyházi zene létrehozása a magyar görögkatolikus hívek körében nagy érdeklődést keltett. A Magyar Virrasztás koncertszerű előadásához jelentős támogatással járult hozzá Jaczkovics Mihálynak, a Hajdúdorogi Egyházmegye első vértanú püspöki helynöké- nek leszármazottja, az Egyesült Államokban élő Jaczkovics Tamás is.

9

Vigh Kristóf:A bizánci egyházi énekekről

A bizánci liturgikus énekeket a gregoriánhoz hasonlóan egyházi hangnemekben írták, de egy-egy éneken belül egy bizonyos tonális körben gyakran változik a hang- nem, még lochrisi végződés is előfordul. Ilyen uralkodó tonális kör lehet például az ion-myxolid, vagy az ion-eol hangnem váltakozás, vagy az ion-eol-dór-líd rendszer, amelyhez elég csupán a dó és a lá tonálisok váltakozása és a fi megjelenése.

A magyar népzene és az általam készített Liturgia és Virrasztás hasonlatos az ősi bizánci énekekhez a modális egyházi hangnemek, a szinkópák, nyújtott és éles ritmusok alkalmazásában, és a dramatikus szövegkiemelések, jellemző melizmák használatában. A magyar liturgia papi énekei a bizáncihoz hasonlóan recitáló, kis motívumlépésű dallamok, amelyek bár főként pentatonikusak, de pentatonikus jellegük ellenére modális karakterrel, dó, lá vagy szó tonalitással bírnak, és több helyen föllelhető bennük a bizáncihoz hasonló kisszekundos dallamlépés is.

Példa: 1. Kottarészlet: a „vegyétek, egyétek” motívum hasonlatossága az 1/a kotta- részlet eredeti bizánci dallamfordulattal (T.H.J. W Tillyard: The Hymnus of the Octoechus, part I. Copenhagen 1940, Alphabetica, 113. oldal, második sor. – Mode I.

Theotkion)

Szeretet

A magyar liturgia papi énekeinek jellemző kiemelt melizmáihoz hasonlókat ugyan- csak találunk az ősi bizánci dallamokban. Példa: 2. kotta. Atya motívum hasonló a 2/a kotta bizánci dallamrészlethez (T.H.J. W Tillyard: The Hymnus of the Octoechus, part I. Copenhagen 1940, Alphabetica, 127. oldal, harmadik sor. – Mode I. pl. No.1.)

A 3. kotta Fiú motívum hasonló a 3/a kotta bizánci dallamlépéséhez (T.H.J. W Tillyard: The Hymnus of the Octoechus, part II. Copenhagen 1949, Resurrection – verses 94. oldal, hatodik sor. – Nr. 11 Mode IV)

A 4. kotta Szentlélek motívum hasonló a 4/a kotta bizánci ének részletéhez (T.H.J. W Tillyard: The Hymnus of the Octoechus, part I. Copenhagen 1940, Alphabetica, 140.

oldal, hatodik sor. – Mode IV pl. No.1) .

10

Véleményem szerint Váralljai Csocsán professzor törekvése, hogy a liturgia fő- szereplőinek, az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek, Szűzanyának jellemző melizma- tikus megjelenítést adjon, összhangban áll az eredeti bizánci kiemelő és ismétlődő melizma struktúrával, sőt a papi fönnhangoknak jelenlegi görög gyakorlatával, amely ugyancsak a dramatikus megjelenítést szolgálja. S bár a magyar liturgia a magyar népzenét és ősi sajátosságát fölvállaló módon számos részletében pentatonikus, Váralljai Csocsán professzor ragaszkodott a modális egyházi hangnemek tonális bázisaihoz, így a pentatonikus részek is lá-dó, vagy szó tonalitással a bizáncihoz hasonló eol, ion, vagy myxolid alapra épülnek.

Ami a magyar népdalok alkalmazását illeti, meg kell jegyeznünk, hogy az általában négysoros, ereszkedő vagy kvintváltó szerkezetű, zárt formájú és egységes tonalitás karakterrel bíró magyar népdalok, ha formailag nem is, de hangkészletüket tekintve a bizáncival csaknem azonosak, a legtöbb egyházi hangnem föllelhető bennük, s ilyenek kerültek alkalmazásra mind a Liturgiában, mind a Magyar Virrasztásban.

Jellemző típusaik főként a myxolid, dór, frig, valamint a lá pentatonhoz közel álló eol.

Fontos, hogy a bizánci énekek ritmikájukban, szinkópák, éles és nyújtott ritmusok alkalmazásában és a dramatikus megjelenítés tekintetében is rokonságban állnak a magyar népi dallamokkal, bár formailag kötetlenebbek. A bizánci dallamok között észlelt ion-eon (dó-lá) tonális kör a recitáló jelleggel párhuzamosan ugyancsak meg- található – pentatonikus jelleg mellett – a „Szivárvány havasán” ősi magyar nép- dalban (melyet a Liturgia I. Antifonájában is használtam), tehát kettős tonális elve éppúgy létezik a magyar népzenében, mint a bizánci dallamokban.

Bár meglepő, de a magyar népdalokra jellemző kvintváltás sem idegen a bizánci egyházi zenében. Példa: 5. kotta (T.H.J. W Tillyard: The Hymnus of the Octoechus, part I. Copenhagen 1940, Alphabetica, 113. oldal, első és második sor. – Mode I.

Theotkion)

s a 6. kotta (T.H.J. W Tillyard: The Hymnus of the Octoechus, part I. Copenhagen 1940, Alphabetica, 137. oldal legalján lévő sor. – Mode III pl.. No.2)

11

Ezek a kották strukturált kvintváltást mutatnak, s abban is megfelelést mutatnak a magyar népdalok jellegével, hogy éppen az alapdallam szekundlépéseinek hason- lósága céljából jelenik meg a fi hang. A 6. kotta motívuma bizonyos hasonlóságot mutat a Madárka, madárka... című magyar népdallal, amely egyébként a Virrasztás első zsoltártételében alkalmazásra is került:

A hatodik kottarészletben a mi-fi-szó-mi lépés lenne a tökéletes kvintváltás, de a bizánci dallam a fi-szó lépést szó-fi lépésre változtatja, ezzel mintegy „tükörfordítást”

hoz létre. Ugyanezt teszi az 5. kotta motívumában is, ahol a dó-ti-lá-dó-ti-lá motívum- ra a szó-fi-mi-szó-fi-mi lenne a tökéletes kvintváltás, de ennek hangjait is fölcseréli.

Miközben bizonyos dallamszimmetriára tör, a teljes egyezést mégis ki akarja zárni.

Ez sokat elárul a bizánci dallamvilág belső struktúraigényéről, ugyanakkor tendenció- zus variáló jellegéről.

Összegezve, véleményem szerint Váralljai Csocsán professzor munkája, amellyel az ősi bizánci liturgikus zene magyar változatát kívánta létrehozni, hűen támaszkodik a feltárt és megragadható azonosságokra a magyar népzene és bizánci dallamvilág között, évek hosszú munkájával megteremtve ezeknek az azonosságoknak talaján annak a magyar liturgikus zenei karakternek egyéni másságát, amely ugyanakkor a legteljesebb mértékben hű a tudományos alapossággal föltárt bizánci jellegzetes- ségekhez.

MAGYAR VIRRASZTÁS

Bizánci alkonyati s napkelti zsolozsma

Vigh Kristóf zeneszerzőt, aki édesanyja révén görög katolikus papi családokból ered, közel 7 éve kérte meg dr. Váralljai Csocsán Jenő professzor, hogy nemzetségéből származva, a Bizáncban megkeresztelkedett Gyula vezér emlékére zenésítse meg a bizánci szertartásokat ősi magyar népi dallamokon, amelyek mégis hasonlatosak a bizánci egyház akkoriban használt hangnemeihez. 2010-ben készült el a bizánci liturgia a következő motívumokkal:

1—i- i o i n i fl i . —

•F—j- Jf_ á I /* \ I I I —

Atya Fiú Szentlélek Szűz Mária

J J J £

Hit

4+

Remény Szeretet

Egyház •*.

A bizánci liturgia dráma, Krisztus kereszthalálának és föltámadásának drámája, és ezen dráma során az idézett motívumok visszatérnek, így például a Fiú motívuma a Bölcsesség, a Szentlélek motívuma a Békesség említésekor, valamint az Epiklézis során. A Hiszekegy alatt a hit motívumán kívül természetesen az Atya, a Fiú és a Szentlélek motívumait halljuk, és a remény motívuma jelzi a Föltámadást. Az Átváltozás a szeretet motívumából épül, amely visszatér a Miatyánkban is más motívumokkal.

A Gyula vezér emlékére 2010-ben megírt liturgiának ugyancsak Váralljai Csocsán Jenő professzor megbízására készült el az ikerműve, a Magyar Virrasztás. Az nemcsak a vesperást komponálja meg, hanem a bizánci éjjeli vigilia során elővételezett reggeli istentiszteletet is, amelyeket Bizáncban a napnyugtakor és a Nap keltét várva az örök Fény ihlette.

Elementáris erejű, ősi hangvétel teszi a Magyar Virrasztást különlegessé, amelyben a liturgia vezérmotívumai is visszatérnek, de újítása, hogy ebben négy szólista és bizánci jellegű iszon aláfestő szólamok is szerepelnek.

A Liturgiában és a Virrasztásban a zeneszerző felszínre hozta, megidézte egy letűnt, ősi kor hangvételét, komolyságát, drámaiságát és Istenhez való viszonyát.

A Magyar Virrasztás ősbemutatójára a hajdúdorogi egyházmegye alapításának 100. évfordulója alkalmából 2012. október 13-án 18 órakor került sor a pálosok építette Egyetemi Templomban, ahol Budapesten először mutattak be bizánci liturgiát magyar nyelven 1896-ban.

Ámbár Vigh Kristóf Bizánci Liturgiája fontossága miatt előbb készült el, mint a Magyar Virrasztás, Bizáncban a liturgia közvetlenül a napkelti zsolozsmát követi. Athénben ma is általában akkor harangoznak be a liturgiára, amig a hajnali zsolozsma végén a Nagy Doxológiát, vagyis a Glóriát énekelik. Tulajdonképpen ezért került a latin szentmise elejére a Glória. Ugyanezért a következő leírás sem a keletkezés egymás utánját, hanem a liturgikus sorrendet követi.

A számozott trackek az alábbi részeket, tételeket tartalmazzák, amelyeknek hangnemét is föltüntetjük:

Alkonyati istentisztelet 1. Áldjad én lelkem az Urat

103(104.)zsoltár 2. Uram, Tehozzád kiáltok...

3. Örvendetes fény 4. Add Urunk, hogy ezen estén 5. Most bocsátód el Uram 6. Üdvözlégy Hajnali istentisztelet

7. Dicsérjétek az Úr nevét...

8. Áldott vagy te, Uram...

9. Ifjúságomtól kezdve...

10. Látván Krisztus...

Dicsőség...

11. Áldásteljes vagy Te...

12. Magnificat Nagy Doxológia 13. Glória

Mindennap áldunk...

14. Add Urunk...

15. Hozzád menekülék...

16. Trisagion

Magyar virrasztás dór mixolyd dór mixolyd dór fríg dór mixolyd fríg mixolyd-fríg mixolyd fríg eol-fríg ion-dúr mixolyd mixolyd dór mixolyd

Láthatjuk, hogy a dallamok egyházi hangnemekben állnak. Tillyard professzor már 1935-ben kifejtette: „A bizánci zene fő vonásaiban a Gregoriánra hasonlít. Nyolc hangneme van..."¹ Jóllehet a Monumenta Musiucae Byzantinae átírásai általában az

1. „Byzantine Music in its main features resembeles Gregorián, It has eight Modes: "Handbook of ttie Middle Byzantine Musical Notation, (Monumenta Musicae Byzantinae), Copenhague 1935, page 13.

1200-as évek után keletkezett kódexekből készültek, mert az addigra már általános úgynevezett közép bizánci neuma- rendszer egyértelmű, határozott hangértékeket jelöl, Tillyard professzor azonban azt is kifejtette, hogy „általában a váltás a korábbiból a közép [bizánci] neuma-rendszerbe nem jelentett új dallamot, hanem a régi dallam rögzítését; ezért azt állíthatjuk, hogy olyan dallamaink vannak [az átírásokban], amelyek eredete a tizedik vagy a tizenegyedik századra, ha nem régebbre mennek vissza"2. Ezért írtuk a bevezetésben, hogy ezek az István3 névre keresztelt Gyula vezér emlékére írott dallamok mégis hasonlatosak a bizánci egyház akkoriban, Szent Hierotheosz korában használt hangnemeihez, akit Gyula vezér Magyarország püspökeként hozott Bizáncból hazájába⁴.

A bizánci egyházi énekekről

A bizánci liturgikus énekeket a gregoriánhoz hasonlóan egyházi hangnemekben írták, de egy-egy éneken belül egy bizonyos tonális körben gyakran változik a hangnem, még lochrisi végződés is előfordul. Ilyen uralkodó tonális kör lehet például az ion- myxolíd, vagy az ion-eol hangnem váltakozás, vagy az ion-eol-dór-líd rendszer, amelyhez elég csupán a dó és Iá tonálisok váltakozása, és a fi megjelenése.

A magyar népzene s az általam készített Liturgia és Virrasztás hasonlatos az ősi bizánci énekekhez a modális egyházi hangnemek, a szinkópák, nyújtott és éles ritmusok alkalmazásában, s a dramatikus szövegkiemelések, jellemző melizmák használatában. A magyar liturgia papi énekei a bizáncihoz hasonlóan recitáló, kis motívumlépésü dallamok, amelyek bár főként pentatoníkusak, de pentatonikus jellegük ellenére modális karakterrel, dó, Iá vagy szó tónálissal bírnak, s több helyen föllelhető bennük a bizáncihoz hasonló kisszekundos dallamlépés is.

Példa: 1. kottarészlet: a „vegyétek, egyétek" motívum hasonlatossága az 1/a kottarészlet eredeti bizánci dallamfordulattal (T.H.J. W Tillyard: The Hymns of the Octoechus, part I, Copenhagen 1940, Alphabetica, 113. oldal, második sor,- Mode I.

Theotokion) Szeretet

7JJ J J j p ^ J J J j

Ve-gyé-tek, e-gyé-tek (xvov)

A magyar liturgia papi énekeinek jellemző kiemelt melízmáihoz hasonlókat ugyancsak találunk az ősi bizánci dallamokban.

Példa: 2. kotta Atya motívum hasonló a 2/a kotta bizánci dallamrészlethez (T.H.J. W Tillyard: The Hymns of the Octoechus, part I, Copenhagen 1940, Alphabetica, 127 oldal, harmadik sor-Mode I. pl. No. 1.)

Atya

J J

Az 3. kotta Fiú motívum hasonló a 3/a kotta bizánci dallamlépéshez (T.H.J. W Tillyard: The Hymns of the Octoechus, part II, Copenhagen 1949, Resurrection - verses 94. oldal, hatodik sor - No. 11 Mode IV)

Fiú

l j J j

tr~T

és Fi - ú Tcg

A 4. kotta Szentlélek motívum hasonló a 4/a kotta bizánci ének részletéhez {T.H.J. W Tillyard: The Hymns of the Octoechus, part I, Copenhagen 1940, Alphabetica, 140. oldal, hatodik sor - Mode IV pl. No.1.)

Szentlélek

Szent - lé • lek ipv - xwv T] - [IOJV

Véleményem szerint Váralljai Csocsán professzor törekvése, hogy a liturgia főszereplőinek, az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek, Szűzanyának jellemző melizmatikus megjelenítést adjon, összhangban áll az eredeti bizánci kiemelő és ismétlődő melizma struktúrával, sőt a papi fönnhangoknak jelenlegi görög gyakorlatával, amely ugyancsak a dramatikus megjelenítést szolgálja. S bár a magyar liturgia a magyar népzenét és ősi sajátosságát fölvállaló módon számos részletében pentatonikus, Váralljai profeszor ragaszkodott a modális egyházi hangnemek tonális bázisaihoz, így a pentatonikus részek is Iá-dó, vagy szó tonálissal a bizáncihoz hasonló eol, ion, vagy mixolyd alapra épülnek.

Ami a magyar népdalok alkalmazását illeti, meg kell jegyeznünk, hogy az általában négysoros, ereszkedő vagy kvintváltó szerkezetű, zárt formájú és egységes tonális karakterrel bíró magyar népdalok, ha formailag nem is, de hangkészletüket tekintve a bizáncival csaknem azonosak, a legtöbb egyházi hangnem föllelhető bennük, s ilyenek kerültek alkalmazásra mind a Liturgiában, mind a Magyar Virrasztásban. Jellemző típusaik főként a myxolíd, dór, fríg, valamint a Iá pentatonhoz közel álló eol. Fontos, hogy a bizánci énekek ritmikájukban, szinkópák, éles és nyújtott ritmusok alkalmazásában és a dramatikus megjelenítés tekintetében is rokonságban állnak a magyar népi dallamokkal, bár formailag kötetlenebbek. A bizánci dallamok között észlelt ion-eol (dó-Iá) tonális kör a recitáló jelleggel párhuzamosan ugyancsak megtalálható - pentatonikus jelleg mellett - a „Szivárvány havasán" ősi magyar népdalban, (melyet a Liturgia I. Antifonájában is használtam), tehát a kettős tonális elve éppúgy létezik a magyar népzenében, mint a bizánci dallamokban.

S bár meglepő, de a magyar népdalokra jellemző kvintváltás sem idegen a bizánci egyházi zenében:

Példa: 5. kotta (T.H.J. W Tillyard: The Hymns of the Octoechus, part I, Copenhagen 1940, Alphabetica 113. oldal, első és második sor-Mode I. Theotokion)

«J V

> > 1 > >

1

MI ti ao ti ia, oo ti iá mi ti szo ti szo mi ti mi Xvoro - aaig ay - Ka - Xav; fye - pov - (aa)

és 6. kotta (T.H.J. W Tillyard: The Hymns of the Octoechus, part I, Copenhagen 1940, Alphabetica 137.oldal legalján levő sor, -Mode III pl. No.2.)

Lá ti dó Iá ré mi szó fi mi -- \\

TOV Ai-ör|v Kax - e\ - 9Ü)V Xpt • OTE

Ezek a kották strukturált kvintváltást mutatnak, s abban is megfelelést mutatnak a magyar népdalok jellegével, hogy éppen az alapdallam szekundlépésének hasonlósága céljából jelenik meg a fi hang. A 6. kotta motívuma bizonyos hasonlóságot mutat a Madárka, madárka... című magyar népdallal, amely egyébként a Virrasztás első zsoltártételében alkalmazásra is került:

JU J U J-

Ma - dár - ka, ma - dár - ka csá - cso - gó ma - dár - ka

A hatodik kottarészletben a mi- fi-szó-mi lépés lenne a tökéletes kvintváltás, de a bizánci dallam a fi - szó lépést szó-fi lépésre változtatja, ezzel mintegy „tükörfordítást" hoz létre. Ugyanezt teszi a 5. kotta motívumában is, ahol a dó-ti-lá-dó-ti-lá motívumra a szó-fi-mi-szó-fi- mi lenne a tökéletes kvintváltás, de ennek a hangjait is főicseréli.

Miközben bizonyos dallamszimmetriára tör, a teljes egyezést mégis ki akarja zárni. Ez sokat elárul a bizánci dallamvilág belső struktúraigényéről, ugyanakkor tendenciózus variáló jellegéről.

Összegezve, véleményem szerint Váralljai Csocsán professzor munkája, amellyel az ősi bizánci liturgikus zene magyar változatát kívánta létrehozni, hűen támaszkodik a feltárt és megragadható azonosságokra a magyar népzene és bizánci dallamvilág között, évek hosszú munkájával megteremtve ezeknek az azonosságoknak talaján annak a magyar liturgikus zenei karakternek egyéni másságát, amely ugyanakkor a legteljesebb mértékben hű a tudományos alapossággal föltárt bizánci jellegzetességekhez.

Vigh Kristóf

HUNGARIAN VIGIL

Byzantine evening and daybreak service

About seven years ago the composer Kristóf Vigh, who originates from Greek Catholic priestly families through his mother, was asked by Professor Eugene Csocsán de Várallja to tune the Byzantine services according to ancient Hungarian melodies in the memory of his ancestor, Duke Gyula baptized in Byzantium, as the modes of those melodies are nevertheless similar to the music modes used by the Byzantine Church in the tenth century. This composition of the Byzantine liturgy was finished in 2010 using the following motives:

Father Son Holy Spirit Virgin Mary

Church

The Byzantine liturgy is a drama, the drama of Christ's death and of his resurrection, and during this drama the quoted motives return. For example the Wisdom is sung on the Son's motive, the Peace is sung on the Holy Spirit's motive, which returns during the Epiclesis. During the Creed we can hear the motives of the faith, of the Father, of the Son and of the Holy Spirit, and the resurrection is heard on the tune of hope. The Conservation is built from the motive of charity, which returns in the Our Father with otrher motives.

The twin composition of the liturgy (composed in the memory of Duke Gyula in 2010) was also commissioned by Professor Eugene Csocsán de Várallja. It is called Hungarian Vigil, because it contains not only the vespers, but also the morning service anticipated during the all night vigils. In Byzantium the vespers were celebrated originally waiting the sunset, and the morning service was held waiting the sunrise and they were inspired by the eternal Light.

Elementary force and ancient sound make the Hungarian Vigil special, in which the motives used in the liturgy return, but compared to the earlier composition, it is new that four soloists are employed, and the Byzantine type isons are used for dubbing. The composer has brought to surface and summoned the sound, the earnestness, dramatic stance and relation to God of a vanished, ancient age.

The premiere of the Hungarian Vigil was held during the hundred year anniversary of the foundation of Hajdudorog diocese on the 13tn October 2012 at 19 o'clock in the University Church in Budapest built by the Hungarian Paulist Fathers, where Byzantine liturgy was first celebrated in Hungarian language in 1896.

Although the Byzantine liturgy of Kristóf Vigh was composed before the Hungarian Vigil because of its importance, in Byzantium the liturgy followed immediately the sunrise service. In Athens, at least in some churches, even today they ring the bells to call for the liturgy, while the Great Doxology, that is to say the Gloria is sung at the end of the sunrise service. In fact this is the reason that we find the Gloria at the beginning of the Latin Mass, and the description below follows the liturgical sequence (and not the chronological order of their composition)

The following list of numbered tracks also gives the mode of the movement (or their parts) in the tracks in question on the disc.

HUNGARIAN VIGIL 1. Psalm 103. (104.) Bless the Lord 0 my soul 2.0 Lord I cry unto Thee

3.0 gladsome light

4. Vouchsafe, 0 Lord, that this evening 5. Lord now lettest Thou Thy servant depart 6. Ave Maria

Morning service

7. Praise ye name of the Lord 8. Blessed art Thou 0 Lord 9. From my youth

Glory

10. We have seen the Resurrection 11. Thou art full of blessing 12. Magnificat Great Doxology 13. Gloria

Every day we will bless Thee 14. Vouchsafe, 0 Lord, that this day 15. 0 Lord.a refuge hast Thou been 16. Trisagion

We can see that all the chants are in Church modes. Already in Music in its main features resembles Gregorian. It has eight Modes:..

Dorian Mixolydian Dorian Mixolydian Dorian Phrygian Dorian Mixolydian Phrygian Mixolydian Mixolydian-Phrygian Aeolian-Phrygian Phrygian Ionian-Dorian Mixolydian Mixolydian Dorian Mixolydian

1935 it was explained by P .."'Although the transcriptior

1. „Byzantine Music in its main features resembeles Gregorian, It has eight Modes:..."Handbook of the Middle Byzantine Musical Notation, (Monumenta Musicae Byzantinae), Copenhague 1935, page 13.

Byzantinae Musicae in general were taken from codices originating from the years after 1200, because by that time the so called Middle Byzantine [or Round] Notation signified unambiguous and fixed values. Nevertheless Professor Tillyard also explained: „As a rule the change from the early to the Middle [Byzantine] Notation did not mean a new tune, but only fixing of an old one; so that we may claim to have melodies [in the transcriptions] whose origin goes back to the tenth or eleven centuries, if not further"². This is the reason that we wrote in the introduction, that these compositions written in the memory of Duke Gyula, who was baptised to the name Stephen³ in Byzantium, are in similar modes to the ones used by the Byzantine Church in the time of Saint Hierotheos, who was brought as Bishop of Hungary by Duke Gyula into his homeland.⁴

The Byzantine Church Chants

The Byzantine chants were written in church scales, but within the same chant they change their mode in certain modal circle, which might even use Lochrisian ending. Such dominating modal circle might consist of the change from Ionian to Mixilydian, or from loanian to Aeolian, or the system of Ionian- Aeolian-Dorian-Lydian, to which it is enogh to change the tonic do into tonic la, and the appearence of fi.

The Hungarian folksongs and the Liturgy and Ail-Night Vigil composed by me are similar to the Mediával Byzantine chants in the use of church scales, syncopas, streched and sharp rhythms, and in the use of dramatic stresses of the text, as well as in the use of characteristic melismas. The priestly intonation of my Hungharian liturgy are similar to the Byzatine music in the reciting, small steps-tunes, which even though they are mainly pentatonic they have modal character, having do la, or so tonics, and on several occasion Byzantine-like minor second steps can be encountered.

Example 1. Charity motive is similar to the Byzantine tune 1/a in the I. Mode Alphabetic Theotokion (T.H.J.W Tillyard: The Hymns of the Octoechus, part I, Copenhagen 1940, Alphabetica, page 113, second line,- Mode I. Theotokion)

Ve-gyé-tek, egyé tek (xvov)

Example 2 Father motive is similar to the Byzantine tune 2/a in the Plagal Mode I. Alphabeic stichira (T.H.J. W Tillyard: The Hymns of the Octoechus, part I, Copenhagen 1940, Alphabetica, page 127, third line-Mode I. pi. No. 1.)

2. „As a rule the change from the early to the Middle Notation did not mean a new tune, but only fixing of an old one; so that we may claim to have melidies whose origin goes back to the tenth or eleven centuries, if not further", ibidem pages 14-15.

3. Povest' o latinech (vagyis az Elbeszélés a latinokról) XV. századi gyűjteménye és a Nikón Krónika szerint. Lásd Kristó Gyula:

A honfoglalás korának írott forrásai, Szeged, 1995, pages 178-179.

4. Johannes Skylidzes: Xi<vni|>ic| hmipuuv Moravcsik Gyula: Görögnyelvű monostorok Szent István korában in: Serédi Jusztinián:

Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. Budapest 1938,1. kötet, 392. oldal Cf.: Georgius Cedrenus loannis Scylitzae ope ab Immánuelé Bekkero suppletus et emendatus II. Bonnae 1829, p 328,3-22..

A - tya öe - B,w a -tia-va

Example 3 the Son motive is similar to the Byzantine tune 3/a in the Mode IV. Resurrection stichira (T.H. J. W Tillyard: The Hymns of the Octoechus, part II, Copenhagen 1949, Resurrection -verses page 94, sixtti line-No, 11 Mode IV)

^ ^ m

és Fi - Ú teg

Example 4 Holy Spirit motive is similar to the Byzantine tune in the Plagal Mode IV Alphabetic stichira (T.H.J. W Tillyard: The Hymns of the Octoechus, part I, Copenhagen 1940, Alphabetica, page 140. sixth line - Mode IV pi, No,1.)

\ Szent - lé - lek tyv - xw v A ~ \iwv

According to my opinion Prof. Csocsán de Várallja's effort to give melismatic motives to the persons appearing in the liturgy, to the Father to the Son to the Holy Spirit and to the Virgin Mary is in harmony with the structure of the original Byzantine emphatic and returning melismas, and even to the present Greek practice of the priestly intonations, which helps the dramatic presentation. Although my Hungarian liturgy is pentatonic in numerous parts following the Hungarian folklore and its ancient characteristics, Prof de Várallja persisted to the tonic bases of the modal church scales, and therefore my pentatonic parts are built with la-do or so tonics on Aeolian, Ionian or Mixolydian base, like the Byzantine chants.

Concerning the use of the Hungatian folk melodies we have to remark, that they usually contain four lines, and have descending or quint-changing structure, closed form and single tonic. Even though they differ from the Byzantine chants in their forms, in their scales they are identical with The Byzantine chants, being in the church scales, which were used both in my Hungarian Liturgy and in my Hungarian Ail-Night Vigil, where mainly Mixilydian, Dorian, Phrygian as well as the Aeolian like la pentatonic scales were used. It is important, that the Byzantine chants are related to the Hungarian folk melodies in their rhythms, and in the use of syncopas, sharp and streched rhythms, though they are unknit and not symmetric.

The circle of loanian to Aeolian (do-la) tonics of the Byzantine chants, as well as the reciting characteristic, just as the pentatonic characteristic can be found in the Hungarian folk melody „Szivárvány havasán (On the Alps of the Rainbow" - used in the I. Antiphon of my Liturgy), therefore the principe of double tonic exists in the Hungarian folksongs just as in the Byzantine chants.

It might be surprising, but the quint-change, which is so characteristic in the Hungarian folksongs, is not unusual in the Byzantine Church Music

Example 5 Mode I. Theotokion (T.H.J. W Tillyard: The Hymns of the Octoechus, part I, Copenhagen 1940, Alphabetica page 113. first and second lines-Mode I. Theotokion)

+51-

Mi ti dó ti Iá, dó ti Iá mi fi szó fi szó mi fi mi XVOTO - o a i ; ay - Ka - Xaig $£ - pou - ( a a )

Example 7. Mode III. Alphabetic stichira (T.H.J. W Tillyard: The Hymns of the Octoechus, part I, Copenhagen 1940, Alphabetica page 137. last line, -Mode III pi. No.2.)

+ 5 '

Lá ti dólá ré mi szó fi mi TOV AI-ÖY]V Kar - 1 \ - 6ajv Xpi - erre

The melodies in these examples show stuctural quint-change, and they corresponds to the character of the Hungarian folksongs in that as well, that fi note appears just in order to give similarity to the second-step of the basic tune.

The tune of Example 6. shows a certain similarity to the folksong „Madárka, madárka... (Little Bird, little bird)", which has been used in the 103.(104.) Psalm at the beginning of the Hungarian Ail-Night Vigil:

é

Ma - dár - ka, ma - dár - ka csá - cso - gó ma - dár - ka

In the 6. Example the perfect quint-change would require steps mi- fi-so-mi, but the Byzantine chant uses the step so-fi instead of the the step fi-so, and by this it produces a "mirror-translation". The same is done in the 5. Example, where after the tune do-ti-la-do-ti-la so-fi-mi-so-fi-mi would be the perfect quint-change, but the two notes follow again in inverse order fi-so. So the Byzantine music strives for a certain symmetry in the tune, but it excludes the complete correspondence. This betrays much about the internal structure-need of the Byzantine music, and at the same time about its variating tendency.

In summary we can say: the work of Professor Csocsán de Várallja, by which he intended the Hungarian version of the ancient Byzantine music is faithfully based on the discovered and significant similarities between the Hungarian folksongs and the Byzantine chants, and with the work of long years he created individual specificity to the character of the Hungarian liturgical music, which at the same time is faithful to the scientifically discovered character of the Byzantine music.

Kristóf Vigh