'TÖDOMÁNY
I FŐSZERKESZTŐ:
I s z e n t - q y ö p G y i x ALBERT
^•H^^HH^^B^HHB • 1946 május 4 szám.
Az új tudományos gondolkodás
Irta Kenyeres Imre
A
TUDOMÁNY haladása ren- desen sok apró lépésegymásutánjából áll — oly ködön át, melyben a leg- élesebb szemű kutató sem lát pár lépésnyinél tovább. Olykor fel-felszáll a köd, a kutató ma- gaslatra ér és nagyobb tájrész- leteket tud áttekinteni, gyak- ran meglepő eredménnyel.
Ilyenkor aztán megesik, hogy az egész tudomány kaleido- szkópszerűen átcsoportosul s töredékes ismeretelemek vá- ratlanul összezárjíóznak. En- nek az átcsoportosulásnak len- dülete aztán továbbterjed más tudományokra is, sőt az is megeshet, hogy az egész em- beri gondolkodás menete más irányba tér."
James H. Jeans a nálunk is jól ismert angol tudós magyarul nemrégiben megje-
lent könyvének (Az új világ- kép. Fizika és'" filozófia.) be-
vezető sorai ezek s vele mint- egy vázlatát írtam le annak a közleménynek, melynek aktuá- lis jelentőségét pontosan az a d j 4 amiről Jeans ír: „a töre-
dékes ismeretelemek váratla- nul összezárkóznak". Az utóbbi évtizedekben nem tarthattunk lépést az egyetemes világ tudo- mányos fejlődésével, csak az
elzárkózott szakemberek tud- ták, mi történik azon a körön kívül, melyben éltünk. Most, amikor „felszáll a köd", egy- szerre látjuk és egyidejűleg azokat a jelenségeket, melyek együttesen valóban — Jeans könyvének címével — új világ- képet állítanak elénk. Merev, kategorikus szemléletű tudo- mányosságunkat új fogalmak és értékmérők szemléletére kényszerítik, mert a tudomá- nyosság egésze szemünk előtt
„kaleidoszkópszerűen átcsopor- tosul". Jeans nem keresi a szai-
Tudomány, 7
vakat, kérlelhetetlenül forrada- lomnak nevezi azt a változást, amely a fizika világában vég- bement,, csajk Kopernikus és Newton rendszerének válto- zást hozó uralmával tudja ösz- szehasonlítani az új fizikai fel- fedezéseket s úgy, mint azok- nak, „következményei messze túlterjednek a fizika körén;
befolyásolják mindenekelőtt általános nézeteinket a világ- ról, melyben élnünk adatott, vagyis egyszóval a filozófiát."
Könyve végigmegy a fizika és filozófia határterületén, a filozófiai megállapításokkal szemben a fizika, az új fizika eredményeit szegezi szembe, hogy végül önmaga -is filozófiai konklúzióval fejezze be mű- vét. A. könyv egy objektív 'és égy szubjektív részből áll, Jeans nem gondol a kétféle anyag külön elbírálása, in- nen vitatható állásfoglalása. A
fizikai megállapítások objek- tív eredményeiből szubjektív ér- tékű filozófiai következtetése- ket von le a fizikai szemlélet változásának hatása alatt.
Mi lényegében ez a nagy vál- tozás? Jeans említett könyve a bizonyságok fölsorolása mel- lett teljes részletességgel igyekszik elhelyezni az ú j gon- dolkodás alapjait; egyik ki- sebb, de jelentősen tömör ta- nulmánya részletek nélkül a puszta tényeket közli. (Az új fizika világké-pe.) Belőle idézem:
„ , . . a természet, amit vizsgá- lunk, nem abból áll, amit ész- reveszünk, hanem a mi észre- vételeinkből". Vagyis nem a valóságot ismerjük meg, ha- nem csupán jelenségeket tapasz- talunk s ebből, következtetünk az egészre,, a világ tényleges, struktúrájára. Hogyan? Ugy, hogy bizonyos gondolkodási segédkonstrukciókat támasz- tunk, melyek keretében ábrá- zoljuk a megismert jelensége- ket, sőt magyarázzuk az ok- sági viszony hitével. Az ú j fizika nem magyaráz, hanem exakt mérések összehasonlítá- sával jut eredményeihez. A megismerés lehetősége már nem korlátozódik az érzékeink- kel tapasztalható világdarabok- ra, már nem a tér és idő kor- látozásai szerint kapjuk a kül- világból származó. híreket. A részecske-alakzat és a hullám- alakzat, mint egymást kiegé- szítő képei a fizikai világ fo-
"lyaimatainak, a tér-idő egység- ben s a causalitás teljes men- tességével bizonyítják azokat a megismerhető folyamatokat, melyeknek még nevet sem tu-
dunk adni, annyira kezdetén vagyunk a tájékozódás ú j fo- galmainak. Az ú j fizika fel- osztja a fizikai fogalmakat megismerhetőkre és megismer- hetetlenekre. A megfigyelhető magában foglalja a megfigye- lés tényét, tehát tartalmánál fogva tiszta számszerű és ma-
tematikai. Határai is eddig terjednek, a megfigyelhetetlen- re vonakozó elképzeléseket tel- jesen mellőzni kívánja, a meg- figyelés képszerűsítését is.
J
EANS A MEGÁLLAPÍTÁSAIBANkérlelhetetlen. Megálla- pítja, hogy a fizikai világ eseményeit sohasem foghatjuk föl önmagukban, meg kell elé- gednünk avval, hogy leírjuk őket. Nagy könyvének részle- tei a filozófia hiú elképzelései- nek eloszlatásával telnek, a fi-' zikai világkép korábbi megal- kotóival száll vitába s megálla- pításaik s felfogásuk tartha- tatlanságát afc új fizika ered- ményei tükrében mutatja ki.
De igyekszik rámutatni a mo- dernebb felfogások revideálá- sának szükségére is. Az anyag fogalmát is gondolkodási se- gédkonstrukciónak tartja, a fizika új eredményei nem mu- tatnak semmi létezőt, ami va- lami elindítója lenne. Szerinte a materializmus és a matéria a fizika új megismeréséinek szemszögéből újra megfogal- maEandók. A 19. század „anya- gától" mindenesetre nagyon különbözik az, amit még most is ennek tekinthetünk s alig több, mint szellemünk kon- strukciója. Természetesen ez a gyors konklúzió nem egyedüli Jeans megállapításai között.
Filozófiai ítéletei érezhetően türelmétlenek s inkább kétféle
lehetőségeket enged, de a kon- klúzió levonását nem mellőzi.
Hasonló szembeállítással vizs- gálja a determinizmus és az in- determinizmus kérdését (egyéb tudományágak körében is je- lentős kérdéseket) s meglepő, hogy a fizikai jelenségek visel- kedésével szemben -a determi- nizmus meghatározását tartja fontosabbnaik. Az indetermi- nista felfogást jelentéktelen képviselők fölemlítésével ismer- teti s végső szavaibafti a filo- zófiai idealizmus felé közeledik.
Megállapításainak ezekben a ré- szeiben felfogása még nem ki- egyensúlyozott, de eléggé vilá- ° gos ahhoz, hogy számunkra is problémává tegye ezeket a kér- déseket.
Érdemes összevetni Jeans megállapításait Werner Hei- senberg magyarul szintén csak most megjelent tanulmányával.
Mintha Jeansszal vitázna, már kezdő szavaiban a természettudo- mányok új eredményeit nem tartja forradalminak, csupán kényszernek, a természet maga
kényszerítette ránk őket. De az eredmények Heisenberg fo- galmazásában sem mások, mint amiket Jeans elmond. A tér- idő elképzelésről való lemon- dást a. relativitás megállapítá- sai óta véglegesnek kell tekin- tenünk ; tapasztalatilag soha- sem volt igazolható. Fel is veti a kérdést, hogy az új megálla- pításoknak milyen hatása lesz
a természettudományi gondol- kodás további alakulására. tJgy hiszi, ai természettudománynak két feladata van: közvetíteni a természetről az ismereteket, hogy az embert a természet erőinek kihasználására és a valódi belátásra képesítse, meg- mutatva a- természet összefüg- gésében az ember szerepét. To- vább is megy ennél a definí- ciónál, Jeanshoz hasonlóan szük- ségét érzi, hogy az új megálla- pítások act a szemléletet, melyet a 19. század természet- tudományos világképének ne- vezünk, valami újjal pótolják.
* Hogy mi ez az új„ arról Heisen- , berg nem sokat beszél, a friss
képzelet nem ragadja el, mint Jeans-et, körvonalaiban azon- ban nála is megállapítható, hogy mire gondol. „Hangsúlyoz- nunk kell, hogy a remény, mely szerint a világ egy kis részének ismeretéből végtelen gazdag- ságának megértését dedukálhat- juk, racionálisán sohasem volt megalapozható!" — mondja, s következtethetjük belőle azt, amire Jeans több mondatot pa- zarol, hogy az ujabb megállar pítások a megismerés tényeihez való. szigorú ragaszkodásukkal voltaképpen egyszerűbbé teszik azt a világképet, melyet eddig annyiféle racionális elemmel cifráztunk. Heisenberg ugyan kimondja, hogy az exakt tudo- mányok változása nem a racio- nális gondolkodásnak szabott
határokat, hanem csak bizo- nyos meghatározott gondolko-
dásformákat utalt szűkebb alkalmazási területre, de ez a megállapítás mégis egyértelmű azzal, hogy a teóriák korszaka már lejárt. A természettudo- mányok új eredményeit nem le- het analogikusan más terüle- tekre érvényesíteni, ha a ta- pasztalás nem támasztja alá. A természettudományt maga a természet kényszerítette arra,
„hogy újból felvesse a kérdést,
°mikép ragadható meg a való- ság a gondolkodás által? Jeans nem késik és keresi a választ.
• Ledönti a materializmus dog- matikus „anyag" alapját, ki- mutatja az indeterminizmus lehetetlenségét, hogy végül mégis az idealizmus irányába nézzen. . Heisenberg figyelmez- tet, hogy az ú j fizikában sohasem remélhetjük egy olyan szilárd operációs bázis meghó- dítását, ahonnan a megismer- hetőnek egész világát feltár- hatnánk. De egyengetni kell az új gondolkodásformák út- ját, mert „talán nem bizonyul túlságosan merésznek az a re- ménység, hogy az ú j szellemi erők tudományos világképünk- nek az utolsó évtizedekben ve- szendőbe ment egységét újból közelebb hozzák".
A két elméleti fizikus egybe- vágó problémái tudományossá- gunk előtt feltétlenül fölvetik az új tájékozódás szükségét.
A természettudományok igé- nyei a megismerés kérdésében egyre inkább szerényebbek let- tek. Heisenberg nem mondja ki világosan, hogy a megisme- rés egyetlen útja a matemati- kai analízis, szemben az isme- retelméleti kísérletezéssel. Tud- juk, ennek a felfogásnak mind nagyobb tábora van. Számunkra azonban elsősorban az a fon- tos, hogy tudomásul vegyük a természettudományok minden- képpen jogos igényét a gondol- kodás új formáinak és szabad- ságának meghatározására. A természettudományok, elsősor- ban a fizika eredményei a jö- vőben hihetőleg a szellem min- den területén alkalmazhatók lesznek. A természettudomá- nyok példaadása arra vonatko- zólag, hogy gondolkodásunk absztrakt alapjait kiterjeszt- hetjük anélkül, hogy ezáltal ho- mályosak, vagy pontatlanok lennének, még felmérhetetlen jelentőségű.
N
EM LENNE MÉLTÓ e nagy eredményekhez, ha jós-lásokba bocsátkoznánk és megpróbálnánk megállapí- tani, hogy a fizika eredményei előreláthatólag milyen változá- sokat fognák eredményezni a többi természettudómányi ágak- ban s milyet az egyéb tudomá- nyokban.. Jeans a filozófiai kö- vetkezményekre vet súlyt, vagyis az egész gondolkodás át-
formálását tartja szükséges- nek és természetesnek. A többi tudományág átalakulása így kö- vetkezmény, a gondolkodás vál- tozásának következménye. A fizika és a filozófia szoros ösz- szefüggése Jeans érvelését ma- gátólértetődőnek mutatja s szép feladat lenne megmutatni a filozófiai gondolkodásban már- is mutatkozó változás-tüneteket, de ennek összefoglalására még nincs lehetőség, mód sincs.
Jeans utal a gondolkodók köré- ben mutatkozó felfogások elto- lódására, de csak addig jut, hogy az idealizmus és a mate- rializmus, valamint a determi- nizmus és indeterminizmus szembenálló tartalmára mutat.
A filozófusok egy része, köz- tük a természetfilozófusok is, nem tud és nem akar szabadul- ni az idealizmus tulaj donkép- pen kényszerű keretétől, azt azonban még nem tudjuk meg- állapítani, hogy az idealizmus határai meddig terjednek. Hei- senberg gondol erre, ezért jegyzi meg,, hogy a racionális gondolkodás elé a természettu- dományok új eredményei nem állítanak akadályt, de tovább ő sem következtet.
Ha tehát jóslásokba nem bo- csátkozhatunk, azt talán mégis ki lehet következtetni, "hogy merre fog haladni, vagy eset- leg már merre halad a fizikai eredmények átformáló ereje.
Azt hiszem nem tévedek, ha a
többi tudományágak számára a tér-idő kategória! megváltozá- sát tartom nagy horderejűnek.
Nemcsak az emberi gondolko- dás jól alkalmazott és. látszólag jól bevált segédkonstrukciója volt a tér-idő, a tudományos rendszerek is vele építettek.
Mindenekelőtt vele épített, hogy a természettudományok köré- ben maradjunk, a fejlődés gon- dolatai az egész evolucioniszti- kus fölfogás. Darwin teóriája, mely a marxizmussal mintha segítőt is kapott volnál, a tér- idő gondolaton épül s ha a tér és idő szemléletének megváltoz- tatására kell gondolnunk, jog- gal merül fel a kérdés, hogyan kell értelmezni az evolúció ta- nát? Érdekes feleletünk van
erre a kérdésre. N. Heribert- Nilsson svéd természettudós világos szarvakba fűzi a biológia ú j kutatásain alapuló megálla- pításait, melyek a fejlődés gon- dolatával, az evolúció problé- májával foglalkoznak.
Elsorolja azokat a kísérlete- ket, melyet az evolúció alá-
támasztása végett végeztek s azt az eredményt szűri le, hogy a hasonlóságuk szerint csopor- tosított dolgok egyúttal nem al- kotnak keletkezési sorrendet, mivel a kísérletek állandóan olyan mutációs és variációs ál- lapotokat mutatnak, amelyek nem illeszthetők igazoltán evo- lúciós sorba. Részletesebben foglalkozik a. mendelizmus : té-
téleivel s az átöröklés problé- májával °kapcsolatban azokra a kísérleti eredményekre utal, amelyek szerint a mutációk nem minden esetben vezethetők vissza génváltozásokra. A mu- táció ugrásszerű jelenléte csak azt a bizonyságot érleli, hogy a különböző mutáns alakzatok egyidejűek s semmi sem tá- masztja alá azt a felfogást, hogy a mutáció által létrejött variációs anyag az evolúció fo- galmai szerint a létben való fenntartásért jön létre. Vagyis a fajok eredetére vonatkozó kí- sérleti kutatások nem igazolták a fejlődés elméletét. S fontos kijelentéseket tesz, melyek pár- huzamba vonhatók az új fizika megállapításaival. Kijelenti, hogy a kísérleti eredmények után már nem lehetünk bizo- nyosak abban, hogy a fejlődés olyan, mint egy organizmus; nö-
vekedése a majgtól a terebélyes fáig tart. Az eddigi elképzelé- seket magunk építettük föl s a fejlődés elmélete nem más, mint antropocentrikus gondolkodá- sunk végső maradványa. Dar- win fejlődési elmélete élettelen- nek bizonyult, sőt üres fikció- nak. De vájjon megélhet-é a biológia a fejlődés gondolata nélkül? — teszi föl: a kérdést, a felelet ' rá pontosan olyan, mintha Jeans, vagy még in- kább Heisenberg fogalmazná:
az eddigi eredmények alapján máris útban vagyunk egy
olyan biológia felé, mely exakt tudomány. S ez a hatalmas eredmény. A biológia sem ter- jedhet ki továbbra az „jgnora- mus" összes lehetőségeinek rendszerbe foglalására, még az ü. n. segédkonstrukciók igény- bevételével sem.
Le kell fejtenünk magunkról a természetfilozófiát — mondja Heribert-Nilsson — és az evo- lucionista romantikát is, csak a biológia exakt mozzanataira szabad támaszkodnunk. Ez azt jelenti, hogy . sem a creatio di- vina ex nihilo koncepcióját nem fogadhatjuk el, sem a creatio darwiniana ex una cella felfo- gását, mert már a legősibb biológiád periódusok is tartal- maznak differenciált organiz- musokat. Nilsson eredménye megfelel az új fizika szemléle- tének s ő is megállapítja, hogy a biológiai és az atomáris vi-
lágban egyaránt egy nagy tör- vény van: a nagy számok tör- vénye.
Nilsson nem foglalkozik Jeans filozófiai kitéréseivel és okfejtéseivel, de vizsgálódásai- ból önként következik, hogy a biológia is egyszerűbbé vált. az- által, hogy kezdi levetni az em- beri gondolkodás képszerű kon- . strukcióit. Az_evolució az idő
szemléletében igyekezett rendet teremteni. A biológiai állapo- tok sem ismerik az idő katego- rikus fogalmát,, mivel a világ differenciált flórája, úgy látszik,
egyszerre, egy csapásra alakult ki, tehát a biológiába® is csu- pán az exakt kísérletek nyo- mán fakadó megállapítások le- hetősége maradt meg.
. Az új fizika emanáeiój a nyi- latkozik a biológia eredményei- ben s az ismertetett eredmé- nyekről már nyelvünkön is tu- domást vehetünk. A tájékozódás további szüksége elengedhetet- len, hazai tudományos szemlé- letünket is föl kell emelni arra a magaslatra, amelyen á kül- föld már évek óta gondolkodik.
E
SOROK ÍRÓJA a szellemtudo- mányok egyikének mun- kása; egyéni tájékozódá- sának útját rajzolta meg ebben a vázlatos beszámolóban. S ne- héz az új világkép kétségtelen eredményeiről beszélni anélkül, hogy a szellemtudományokra is ne vetnénk legalább egy futó pillantást. Az új helyzet itt rendkívüli nehézséget támaszt, szinte leküzdhetetlen akadályo- kat állít. A szellemtudományokmegalapozottsága tulajdonkép- pen konstruktív s ha Jeans megállapítását akarom alkal- mazni, azt kell mondanom: se- gédkonstrukciókon épül, azért, hogy az emberi gondolkodás és eseménysorozat_tartalmait va- lamilyen rendszerbe fögláljukT Elképzelhető, hogy az új gondol- kodás a tudományok, nevezete- sen " a szellemtudományok új hierarchiáját állítja föl. A filö-
zófia,. a tudományok tudomá- nya is erősen függ a fizikától, a: filozófián alapuló tudomá- nyok helyzete is ezért nyilván még inkább másodrendűvé vá- lik. Jeans nem foglalkozik az emberi gondolkodás értékének megállapításaival, noha a gon- dolkodás elemeinek fölhaszná- lásával jut eredményeire, a gondolkodás eredményeinek alá- értékelt mégállapítására. E két- ségtelen ellentmondásból ki kell emelni a filozófiát, mert csak ezáltal képzelhető el a többi szellemtudomány helyzetének tisztázása.
A materializmus és determi- nizmus meglehetősen egyszerű- sítette pl. a történettudomá- nyok szemléletét. Ha Jeans a materializmus alapjának eltű- nését állapítja meg, akkor ezt az alapvető kérdést is tisztázni kell, hogy a rajta épülő ered- mények értéke újból megálla-
pítható legyen. Darwin letaszí- totta az embert kiváltságos he- lyéről s a fejlődési sorba állí- totta, igaz: a fejlődés élére.
Most, hogy az atomizáció ezt a sorrendet is kétségessé tette, feltétlenül meg kell vizsgálni az ember helyzete mellett a gon-
dolkodás építményeit is, a,wal a szándékkal, hogy a szellem- tudományok is közeledhessenek az exakt tudomány ideája felé.
„Olykor fel-felszáll a köd, a kutató magasra ér és nagyobb tájrészleteket tud áttekinteni, gyakran meglepő eredménnyel.
Ilyenkor aztán megesik, hogy az egész tudomány kaleido- szkópszerűen átcsoportosul."
Ilyen magaslaton vagyunk most. A tudományok átcsopor- tosulása szemünk előtt törté- nik. Az új rend megállapítása emberi feladat. Nem feledkez- hetünk meg róla. Mi, magya- rok sém.
