kenysége. Egyrészt mivel az itt folyó munka a második világháború utáni korszak egyik leg- érdekesebb internacionalista jellegű nevelési kísérlete. H a a m i internacionalizmusunk lénye- gesen különbözik is a trogeni intézményétől, néhány alapvető vonás teljesen azonos. Isko- láinkban a trogenihez hasonlóan küzdünk a sovinizmus, a nemzeti előítélet és* háborús szellem minden megnyilvánulása ellen, harco- lunk a népek barátságáért, a békés együttélés biztosításáért. Ismerjük azokat a félelmetes erőket, melyek a békét fenyegetik, s melyeknek leküzdéséhez — sajnos — nem elégséges a gyermekfalvak még oly elismerésre méltó nevelő tevékenysége sem. De kétségtelen, hogy a szocialista pedagógiában is nagyra- becsült PESTALOZZI elgondolása szerint nevelt gyermekek a világbéke őszinte és határozott harcosai lehetnek, akikre a békés együttélés hívei bátran támaszkodhatnak. Bizonyára nagyon hasznos lenne számunkra a trogeni
oktató-nevelő módszerek és eredmények ala- posabb és részletesebb tanulmányozása.
Másrészt nem érdektelen számunkra a gyermekfaluban nevelt magyar gyermekek sorsa és gondolkozása sem. Azzal a szemlélettel fordulunk feléjük, amit legtömörebben Nép- köztársaságunk elnöke fejezett ki újévi üdvöz- letében. Boldogulást és j ó egészséget kívánva a külföldre szakadt magyaróknak, arra kérte őket: „Bárhogy fordul sorsuk, szívükben őrizzék meg magyarságuk becsülését, szülő- hazájuk szeretetét. Tapasztalni fogják, hogy önmagukat becsülik meg vele."12 A PESTALOZZI gyermekfalu viszonylagosan kedvező nevelési lehetőségeit nézve minden reményünk meg-' v a n arra, hogy a trogeni fennsíkon épült, s PETŐFI népi hőséről elnevezett magyar családi házban olyan gyermekek nőnek fel, akik más nemzetek megbecsülése mellett meg t u d j á k őrizni szülőhazájuk szeretetét.
B Í R Ó S Á N D O R
F I L O Z Ó F I A I P R O B L É M Á K A M A G A S A B B R E N D Ű I D E G M Ű K Ö D É S F I Z I O L Ó G I Á J Á B A N ÉS A P S Z I C H O L Ó G I Á B A N
Akadémiai Kiadó 1965. 618 1.
Napjainkban soha nem tapasztalt mérték- ben fejlődnek az emberrel foglalkozó tudomá- nyok. Az „ismerd meg önmagad" igénye, a kutató, kísérletező emberi elme egyre újabb és merészebb perspektívákat jelöl a természeti erők legyőzése, a világűr meghódítása, a magas rendű kulturált életforma megvalósítása .felé.
Mindezek az igények és törekvések érthetően megnövelték ezek létrehozójával, az emberi tudattal foglalkozó tudományok jelentőségét.
A magasabb rendű idegrendszer, a fiziológia és pszichológia vizsgálódásainak középpontjába került. Ezek a vizsgálatok és kísérletek azon- ban tömegesen vetnek fel filozófiai kérdéseket is. Az eredmények értelmezése, a levonható következtetések egyre sürgették a filozófiai alátámasztást, és a további kutatások elvi irányítását.
Á fiziológia és pszichológia terén folyó elméleti kutatások számára az 1962 májusában tartott moszkvai országos tanácskozás igen jelentős volt. A Kongresszust a Szovjetunió Tudományos Akadémiája, a Szovjetunió Orvos-
tudományi Akadémiája és a Szovjetunió és az OSZFSZK Közép- és Felsőfokú Szakoktatási Minisztériuma hívta egybe. A konferencia célja
a marxista—leninista filozófia és a baladó természettudományok szoros kapcsolatának hangsúlyozása volt. Megtárgyalásra kerültek a fiziológia és pszichológia legfontosabb elvi és módszertani kérdései. A kongresszus anyaga, sajnos, több évi késéssel jutott el csak hazánkba.
A kongresszus előadói között a szovjet tudomány vezéralakjait találjuk. Í g y többek között a hazánkban is jól ismert A. R . L u R i j Á t , N. A. TI ERNSTEIN t, D. A. BlRJUKOVOt, A . N . LEONTYEvet, F . V . B A S S Z I N Í valamint B . M . T y E P L o v o t s t b . P . N . F E D O S Z E J E V , a Szovjetunió Tudományos A k a d é m i á j á n a k alelnöke megnyitójában vázolta az 1950 óta megtett utat. (1950-ben volt a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának és a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának egyesített tudományos ülésszaka.) A kongresszus határo- zata a pavlovi tanítások népszerűsítése volt.
Az akkor uralkodó és a tudományos életben is
11 N é p s z a b a d s á g , 1966. j a n u á r 4. D o b i I s t v á u ú j é v i k ö s z ö n t ő j e .
248
elterjedt dogmatizmus, a szabad tudományos kritika és véleménycsere hiánya azonban az egyébként helyes határozat megvalósítását eltorzította. A rákövetkező években jelentke- zett az ember biológizálásának tendenciája.
Ennek az lett a következménye, hogy többen kísérletet tettek a pszichológiának a magasabb rendű idegműködés fiziológiájában való fel- oldására. Jelentkezett ez a pavlovi tanítások vulgarizálási törekvéseiben is. Bevezetőjében FEDOSZEJEV hangsúlyozta: „Tanácskozásunk- nak az a feladata, hogy filozófiáilag elemezze és általánosítsa annak a fejlődésnek az eredmé- nyeit, amelyet a pavlovi elmélet megtett a két akadémiai ülésszak óta, pontosabban akkor, amikor m á r felszámolták a személyi kultuszt káros következményeivel együtt, és korlátlan- ná váltak a lehetőségek a t u d o m á n y alkotó fej- lődése számára." Az elnök a kongresszus célját a magasabb rendű idegműködésről szóló fizioló- giai elmélet és a pszichológia helyes viszonyá- nak pontos körvonalazásában jelölte meg.
A kötetben szereplő 13 előadás témaválasz- tásában és ezek kifejtésében messzemenően igazolja, hogy a központi idegrendszerrel fog- lalkozó tudományok sajátos diszciplínájukat megőrizve ugyan, de egy ú j szintézisre törekednek.
E helyen nincs alkalmunk ismertetni az összes előadást-, még a legfontosabbakat sem.
V . S O R O H O V A é s V . N . K A G A N O V : A p s z i c h o l ó -
gia filozófiai problémái; és N . A. BERNSTEIN:
A fejlődés ú j vonalai a fiziológiában és ezek kapcsolata a kibernetikával című előadások azonban a két t u d o m á n y legfontosabb kérdé- seit érintik, s ezért ezekről röviden tájékozta- t u n k . SOROHOVA és KAGANOV e l ő a d á s u k b a n a jelenkori pszichológia legtöbbet vitatott kérdé- seit érintik. Így a pavlovi elmélet pszichológiai jelentősege, a pszichikai természete, a fiziológia és -pszichológia egymáshoz való viszonya, a pszichikum dctermináltsága képezik fejtege- téseik gerincét.
A pavlovi elmélet sajátos térhódítására jellemző, hogy a nyugat-európai és a tengeren t úli szakemberek m a m á r legtöbben úgy véle- kednek, hogy „Pavlovnak az agykéreg műkö- déséről szóló alapvető m u n k á j a most m á r objektív tudományos bázist n y ú j t az emberi tiidat tanulmányozásához". (J. CLAYTON : Somé Problems i n the Struggle Psychoanalyis 1954.) A szerzők r á m u t a t n a k arra, hogy milyen ve- szély származik abból, ha a fiziológia és pszichológia úgy kerül szembe egymással, hogy kizárólag a fiziológiai folyamatokat tekint- j ü k objektívnak, a pszichológiait nem. Ezzel rí vész a pszichikus jelenség alapvető funkciója, a tükrözés. Maga PAVLOV is hangsúlyozta, hogy magas rendű idegműködésen azt érti, amit általában pszichikus tevékeúységnek neveznek. A két fogalom azonosítása azonban csak akkor helyes, ha hozzátesszük, hogy ugyanannak a jelenségnek 'különböző aspek-
tusára vonatkozik. A két t u d o m á n y á g vizsgá- lódási-területe ugyanaz, ti. az élő organizmus igen sokféle jelenség hordozója, részben fizioló- giai, részben pedig lelki jelenségek hordozója.
Sőt, ha például az élő organizmust megfosztjuk alátámasztásától — éppen úgy leesik, m i n t egy élettelen tárgy — , tehát bizonyos összefüggés- ben, még fizikai jelenségek hordozója is.
Fontos tehát a fiziológia és pszichológia egy- mást kölcsönösen segítő, egymást feltételező kutatásainak pontos megjelölése.
A determinizmus elvének a pszichikus jelenségekre való kiterjesztése a szerzők további fejtegetése szerint azt jelenti, hogy a „pszichi- kus tevékenység nemcsak a valóság vissza- tükrözése, hanem egyben az a tényező is, amely megszabja az egyén számára a visszatükrözött jelenségek,jeléntőségét, és éppen azért szabá- lyozza a viselkedést". (119 ].) A cselekvés külső és belső feltételei szoros egységet alkot- nak. Sz. L. RUBINSTEIN ezzel kapcsolatosan a gondolkodásban érvényesülő külső és belső feltételek dinamikáját vizsgálja. A szerzők RUBINSTEIN kutatásait ebből a szempontból úttörőnek és rendkívül jelentősnek m u t a t j á k be. A kongresszuson elhangzott előadások közül ugyancsak kiemelkedik N. A. BBRNSTEIN:
A fejlődés ú j vonalai a fiziológiában és ezek kapcsolata a kibernetikával című m u n k á j a . BERNSTEIN előadásában az elméleti fiziológia két modern ágazatával a szabályozás és akti- vitás fiziológiájával foglalkozik. A két téma közül az aktivitás kérdése a figyelemreméltóbb.
SZECSENOV tétele, hogy „ m i hallgatunk, nem pedig hallunk; nézünk, nem pedig csak l á t u n k " , a modern fiziológiának m a m á r bizo- nyított alapelve. Az élő szervezet aktivitása, mely magában foglalja az ingerekre való optimális beállítódást, azok nyomonkövetését, a különböző receptorok „kereszt-kontroliját"
stb. általános érvényű biológiai faktor. A ré- gebbi íiziológusok a nyitott reflex-ív alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a reflex elemi cselekvés, nem pedig a cselekvés eleme.
Ma m á r ezen messze t ú l j u t v a állítjuk, hogy az élő szervezetben, az összes célszerű történések szabályozása és kontrollja a visszacsatolás elve szerint megy végbe. Ezzel a „nyitott reflex-ív"
fogalmát a „reflex-gyűrű" váltotta fel. A reflex gyűrű az elsődleges jelzések mellett kontroll és korrekciós funkcióval is bír. A folyamat a
„ n y i t o t t " elvtől eltérően a gyűrű bármely pontján megkezdődhet. Ez a koncepció máris óriási jelentőségű a t u d o m á n y alkalmazásában, s hatalmas perspektívákat jelöl a további fiziológiai kutatások számára. I t t találkoznak a modern fiziológia és kibernetika alapkutatá- sai. A jövő feladata meghatározni „azt a víz- választót, amelyet a technikai vagy modellező gondolkodás semmiféleképpen nem t u d átlépni, de amely tökéletes pontossággal fejezi ki azt, ami az élő és mesterséges rendszerek különbé ségét a l k o t j á " — írja BERNSTEIN.
249
• A kötetben publikált előadások k ö z ü l ki- e m e l k e d i k m é g A . N . L E O N T Y E V é s D . J . P A N O V Az ember pszichológiája és a technikai haladás című m u n k á j a , mely elmélyülten tárgyalja az ember .és gép viszonyát, az automatizáció lehetőségét.
F. V. BASSZIN a t u d a t és a „ t u d a t t a l a n "
című előadásában a freudizmus elemző bírála- t á t adja, és egyben felhívja a figyelmet a napjainkban a pszichoanalízist értékelő vitára.
( 0 . V . K E R T I K O V , F . M I H A J L O V , V . S O R O H O V A és más kutatók munkáira.)
Összefoglalva megállapíthatjuk, h o g y az 1962-es tudományos ülésszak a fiziológia és pszichológia halaszthatatlan elvi kérdéseit vetette fel. A kérdésfeltevések m ó d j a és ezek kifejtése valóban közelebb vitt a két t u d o m á n y határkérdéseinek és filozófiai problémáinak megoldásához.
A z Akadémiai K i a d ó olyan kötetet adott á t a szaktudományok művelőinek s a két t u d o m á n y iránti érdeklődőknek, mely a to- v á b b i kutatások elvi segítője lehet.
A N D R Á S V E R A
Tóni L A J O S : B E N K A G Y U L A M U N K Á S S Á G A É S A S Z A R V A S I N E V E L Ö K É P Z É S S Z Á Z - É V E S T Ö R T É N E T E
Szarvas, 1964.' Szarvasi Községi Tanács V. B. kiadása, 1964
„Nemzeti m ú l t u n k haladó kulturális érté- keinek feltárása és megbecsülése megtisztelő feladat a szocialista jelen építőinek." E.szavak- kal vezeti be a szerző a könyvét, amely egy korábban jelentékeny pedagógus küzdelmes és eredményekben gazdag életét és munkás- ságát vizsgálja.'
A magyar nevelés története számos kiváló nevelőt tarthat számon. Ezek közül kevésnek életét és munkásságát ismerjük közelebbről, pedig többen vannak olyanok, akikre ráillik a könyv szerzőjének megállapítása BENKA GYUIÁTÓI: „Pedagógiai, didaktikai, pszicho- lógiai, művészeti nézeteiből, politikai magatar- tásából és emberi jellemvonásaiból tanulhat a m a embere és ifjúsága, a szocialista kultúr- politika. . . .megvalósításáért dolgozó mai és jövőbeni pedagógus is.".
Tanítóink és tanáraink jelentékeny része a-múltban is haladó gondolkozású volt, baladó politikai és pedagógiai eszméket hirdetett és törekedett megvalósítani. Ilyen pedagógus volt BENKA GYULA is, akinek fél évszázados sokoldalú pedagógiai, tudományos és kulturális tevékenységéről TÓTH LAJOS könyvében beszá- mol. A könyvből egy pedagógiai gondolatokban gazdag, kiváló gyakorlati eredményeket fel- m u t a t ó tanár és népnevelő egyénisége bontako- zik ki, olyan egyéniségé, akinek sokoldalú munkássága valóban része haladó kulturális örökségünknek.
B E N K A G Y U L A S z a r v a s o n é l t és t a n í t o t t , és Szarvasnak jelentékeny pedagógiai hagyománya van. Jogos büszkeséggel írhatta TÓTH LAJOS könyvében: „Szarvas kultúrtörténete bővel- kedik olyan hagyományokban, amelyeket szo- cialista jelenünk sokra becsül. Elég csupán Tessedik Sámuel, Vajda és a kevéssé ismert Petz Gyula, Tatay István nevét említenünk a X V I I I — X I X . századból, vagy a forradalmi lendülettel dolgozó Krecsmárik Endrére gon- dolnunk annak igazolására. A szarvasi panteon méltó és illusztris alakja Benka Gyula is, akit méltatlanul mellőzött az utókor. .
Szarvas nemes kultúrtörténetihagyományai- n a k megbecsülését és folytatását jelenti TÓTH L A J O S B E N K A G Y U L A é l e t é t é s m u n k á s s á g á t m é l t a t ó könyve., Elismerés illeti a szarvasi tanácsot, hogy a könyv szép és ízléses f o r m á j ú megjelenését lehetővé tette.
BENKA GYULA a soproni és pozsonyi főis- kolai t a n u l m á n y a i után Németországban ismer- kedett meg kora neveléstudományával. Első- sorban a tanítóképzést tanulmányozta, többek között a FRANCKE alapította hallei és a DIES- TERWEG-féle berlini tanítóképzőben. Szerzett ismereteit Szarvason gyümölcsöztette, ahol közel fél évszázadon á t aktívan m ű k ö d ö t t .
B E N K A G Y U L A t a n á r i , i s k o l a s z e r v e z é s i és igazgatói m u n k á j a mellett a neveléstudomány aktív művelője is volt. Alapvető nevelési gondolata: „Az élet számára, az élet serkentő hatásának felhasználása mellett" nevelni, m a is helytálló pedagógiai szemlélet.
B E N K A G Y U L A a n e v e l é s t u d o m á n y m i n d e n területével foglalkozott. K u t a t ó j a volt a tapasztalati lélektannak. Legfőbb nevelési gondolatait a k ö n y v á következőkben foglalja össze: A nevelést konkrét emberi tevékenység- nek tartotta, amely függ a kor uralkodó eszme- áramlatától, ugyanakkor főleg szervezett és céltudatos iskolai tevékenység . . . a testi és lelki tulajdonságok harmonikus fejlesztésén alapul és széles demokratizmus h a t j a á t . . . a szeretettől és optimizmustól vezérelt nevelő gyakorolja a helyesen kialakított nevelési szituációk révén . . . A z eredményes nevelés ú g y valósítható meg a legnagyobb hatásfok- kal, h a „az iskola és a társadalom egyetértve odahatnak, hogy a tanulóság hivatásszerű munkásságát kedvteléssel, fokozódó lelkesedés- sel űzze . . . "
A nevelés és oktatás viszonyával kapcsolat-, b a n BENKA nézete, hogy m i n d e n tanítás a nevelés szolgálatában áll, tehát a nevelésé a vezető szerep az oktató-nevelő m u n k á b a n . BENKA GYULA nagy fontosságot tulajdo- nított a t a n í t ó „szeméíyes arravalóságának",
250
