• Nem Talált Eredményt

(1)Sem fény, sem árnyék

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "(1)Sem fény, sem árnyék"

Copied!
1
0
0

Teljes szövegt

(1)

Sem fény, sem árnyék. Az első télbe hullott vasárnap. S ebben a télben nincs hóesés. Pedig december van, fagy illene, és hó az árokpartra, a ház- tetőkre. Jégcsap is illene a lyukas bádogcsatornákra.

Nyirkosság dölyföl a világban, megreped és eltörik benne a nagymisére hívó harangkondulás.

„Szerettelek, Eszter" — akár itatóspapíron a tintafolt, terjed a páramaszat az ablaküvegen. És Eszter előtűnik a szürkeségből. Kiolvad napsugaras neve- tése a beteg világból, szél rezzen, hogy fésülje Eszter fekete haját.

A rádióban énekelnek. A kisember hunyt szemmel képzelete színpadán huszárruhában. „Kék tó, tiszta tó, melyből az élet vize támad, add vissza nékem ő t . . . "

— Te meg mit bámészkodsz? — az anya nyit be, a kályha elé térdel.

— Már kész vagyok — retten föl a kisember.

— Milyen takarítás az, amit ilyen hamar össze lehet csapni? Mindent le- törülgettél? — az anya rázza le a hamut.

— Igen.

— A szekrények, a székek csínját is?

— Azt is.

— Az ágyak alatt sincs por?

— Nincs.

— Akkor gyere a konyhába prézlit darálni.

— Igen.

Az anya arca vörös az erőlködéstől. A kisember nem tud mosolyogni.

SZABÓ IVAN: TINÖDI-EMLÉKMÜ, SARVAR 24

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Nem tudok úgy felkelni, hogy ne választana valami fájdalmat, aki belém költözött az elmúlt két évben.. Középöregség, ilyen sincs, de

Tizenegy éves koromban, a nagyapám halála után, egyre ritkábban mentem ki vidékre, de Ancába még mindig szerelmes voltam, és tudtam, hogy most, a nagy-

ismerhetők a Barbaricumban: „Farkasokká lettünk immár, / Egymás odúját, ha van még ilyen, / Messze elkerüljük. 1979, 11.) Nehéz ezt nem generációs versként

Fekete farmer volt rajta, a teste pedig vázaalakú volt, iste- nem, de gyönyörű nagy feneke volt abban a fekete nadrágban.. A haját pedig festette,

Amikor egy évtizede Székelyföld egyik legszebb és legokosabb lánya, a madéfalvai Részeg Imola így kezdte leveleit: Kedves Antonio, nem számoltam azzal, hogy mások komolyan

És az az ember, aki az akasztófa árnyé- kából szabadult, hogy még utána 25 évet fizikai „kényszermunkásként” dolgozzék a kinti, rács nélküli, de szigorúan

Érzékeltethetnéd még vadabb Képekkel is, egyre többet Mutatva magadból, ha volna Értelme, ha ettől könnyebb Lenne bármi – nem a lelked;.. Csak trolira szállni, vagy

Addig is zsebedben kavics, talán be kell törnöd majd e g y ablakot, vagy éhes állatot elűznöd lakhelyed elől. S miközben egyre jobb fogásokat találsz ki, egyre biztosabb: