KÖNYV, KÖNYVTÁR, KÖNYVTÁROS
9. évfolyam 11. szám 2000. november
Tartalom
Könyvtárpolitika
A felsőoktatási intézmények könyvtárainak fejlesztési stratégiája. Beszélgetés
dr. Téglási Ágnessel, az OM főtanácsosával 3 Hegedűs Péter: Információval az együttműködésért: a jövő globális könyvtá
rának megteremtése (Az IFLA 66. Kongresszusa) 17 Fórum
Fülöp Géza: Fogunk-e olvasni a XXI. században? 24 Line, Maurice B.: Állati! - A szervezeti kultúra típusai 26 Műhelykérdések
Halász Béla: Könyvtári hétköznapok. Múlt - Jelen - Jövő 29 Villám Judit: A Magyar Parlamenti Gyűjtemény: történetiség és korszerű
szolgáltatás 40 Kürti L ászióné: Könyvtárközi kölcsönzés - elektronikus dokumentumküldés 47
Konferenciák
- y - y : Zenei könyvtárosok tanácskozása Szegeden 53 Tóth Katalin: Elektronikus dokumentumok a helyismereti gyűjteményekben 55
Könyv
Sz. Nagy Lajos: A sokszínűség egysége 57
A sajtótörténet-írás nehézségei 59
1
From the contents
Strategic plan for developing academic libraries. Interview with dr. Ágnes Téglási, chief counsellor of Ministry of Education (3);
Péter Hegedűs: On the 66th conference of IFLA (17);
Béla Halász: Everyday life in the library - some important topics (29)
Cikkeink szerzői
Fülöp Géza, informatikus (Marosvásárhely); Halász Béla, a Veszprémi Megyei Könyvtár igazgatója; Hegedűs Péter, az OSZK főigazgató-helyettese; Kürti László- né, az OSZK osztályvezetője; Line, Maurice B., angol könyvtári szakíró; Sz. Nagy Lajos, a 3K szerkesztője; Tóth Katalin, a Miskolci Városi Könyvtár munkatársa;
Villám Judit, az Országgyűlési Könyvtár munkatársa
Szerkesztőbizottság:
Biczák Péter (elnök)
Borostyániné Rákóczi Mária, Kenyéri Kornélia, Poprády Géza, dr. Tóth Elek
Szerkesztik:
Győri Erzsébet, Sz. Nagy Lajos, Vajda Kornél
A szerkesztőség címe: Budapest, I. Budavári Palota F épület - Telefon: 224-3791
Közreadja: az Informatikai és Könyvtári Szövetség, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, az Országos Széchényi Könyvtár
Felelős kiadó: Monok István, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója Technikai szerkesztő: Korpás István
Nyomta az ETO-Print Nyomdaipari Kft., Budapest
Felelős vezető: Balogh Mihály . . . . Terjedelem: 5,7 A/5 kiadói ív. *<f
Lapunk megjelenését támogatta a
Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti Kulturális Alapprogram
Terjeszti az Országos Széchényi Könyvtár
Előfizetési díj 1 évre 3000 forint. Egy szám ára 250 forint HU-ISSN 1216-6804
VKM7.CTI KUI.TURÁI.IS OROKSfC MINISZTÉRIUMA
KÖNYVTÁRPOLITIKA
A felsőoktatási intézmények könyvtárainak fejlesztési stratégiája
Beszélgetés dr. Téglási Ágnessel, az OM főtanácsosával
- Kedves Agnes! A felsőoktatási intézmények könyvtárairól sok szó esik mostanában. Nem vélet
lenül. Igen jelentős könyvtárakról van szó, amelyek
nek számos problémája közimert. De előtérbe ke
rültek a könyvtárak a felsőoktatási integráció per- traktálása következtében is. Úgy tudjuk, helyzetük, állapotuk felmérésére - mert hisz igen sok bizony
talan adat volt forgalomban - idén igen nagy erő
feszítéseket tett az Oktatási Minisztérium. De mi
előtt e felmérések eredményei felől érdeklődnék, hadd kérjem arra, hogy szóljon e könyvtárak min
den bizonnyal sajátos jellegéről, helyzetéről.
- A felsőoktatási intézmények könyvtárai, de különösen az egyetemi könyvtárak hivatottak arra, hogy nagy értékű külföldi szakirodalommal lássák el a hazai kutatásban, oktatásban résztvevőket, hiszen feladatuk, hogy a tudo
mányos élet nemzetközi vérkeringésébe bekapcsolják az országot. Köztudott, hogy a tudományos információ ára, bár soha nem volt olcsó, folyamatosan emelkedik, így ennek beszerzése évtizedek óta égető gondot jelent nemcsak egy-egy intézmény számára, hanem országos méretekben is. Ez a tevékenység nem tehető ki ad hoc beszerzésnek, pályázati szerencsének, itt hosszú távú megoldások és garanciák kel
lenek az állomány gyarapítására, a friss tudományos eredmények rendszeres, folya
matos megvásárlására.
Használóittekintve is eltér atöbbi könyvtártípustól, hiszen nem kell a használókat toboroznia, nem feladata a használói létszám növelése, hanem a meglévő, adott hall
gatói, oktatói gárda ellátását hivatott biztosítani. Ez a réteg a legaktívabb könyvtár
használó, rájuk hivatkozik mindenki, amikor több forrást akar megnyerni könyvtára számára. Fontos ezért, hogy a felsőoktatáson belül teremtsünk olyan feltételeket, amelyek lehetőséget biztosítanak a jobb és javuló könyvtári ellátáshoz, a hallgatói létszám növekedésével és a megváltozott használói szokásokkal párhuzamosan.
Tehát a felsőoktatási intézmények könyvtárainak fejlesztése az egész könyvtári rendszer egészségesebb működését is elősegíti, hiszen ha a többi könyvtártípusban nem jelentkezik, ill. csökken a hallgatói igény, akkor a nemzeti könyvtár, valamint a közkönyvtárak saját funkcióik ellátására tudnak koncentrálni.
3
Az információs társadalom, a tudás társadalma feltételezi az intelligens polgá
rok számának növelését, a felsőoktatásban végzettek számának emelkedését, va
lamint az életen át tartó tanulás, átképzés, továbbképzés stb. életformává válását.
Az információhoz való szabad hozzáférés, a tudással, információval élni tudó (és nem visszaélő) végzett szakemberek kibocsátása a felsőoktatási intézmények
ből a könyvtári kultúrától is függ!
- Milyen felmérések voltak, mit eredményeztek a számbavételek, mik e könyv
tárak pozitívumai, negatívumai, hogyan állnak jelenleg?
- Rossz pozícióból indultak a könyvtárak: a rendszerváltáskor elhanyagolt, rosszul finanszírozott szervezeteket örökítettek át a felsőoktatási intézmények.
Az elaprózott szervezeti, szerkezeti felépítés még markánsabban jelentkezik az integráció után. Ezen a problémán enyhítenek az információ- és kommunikáció
technikai fejlesztések, a hálózat kiépítése, de még ezzel együtt is nehezen meg
valósítható a több mint 900 tanszéki könyvtárban az információhoz való hozzá
férés egyenlő esélyeinek biztosítása a hallgatók és oktatók számára, és a racionális működtetés is megkérdőjelezhető.
A felsőoktatási intézmény könyvtárainak együttese, azaz könyvtári rendszere integrálja a diákokat, az oktatókat és a kutatókat, így egységesen kell, hogy szol
gáltatást biztosítson mindegyik réteg számára. Az intézményi integráció szüksé
gessé teszi a szolgáltatások egységesítését, az intézmény hallgatóinak egyenlő jo
gok és közel azonos feltételek biztosítását minden tagkönyvtárban.
A felsőoktatás terén a hallgatói létszámnövekedés maga után vonja az önálló tanulás, információkeresés és információfeldolgozás készségének kialakítását, ami azt jelenti, hogy a könyvtárak közvetlenül is be kell, hogy kapcsolódjanak a tanítás-tanulás folyamatába a használók képzése révén.
A létszámnövekedéssel együtt járó fejlesztések lemaradása, pl. könyvtári ál
lományfejlesztés, a könyvtári férőhelyek száma stb. komoly terhet jelent a könyv
tárak számára is, különösen akkor, ha párhuzamosan a fejlesztéssel korábbi lema
radásaikat is be kell hozniuk.
A kutatás alapfeltételeinek megteremtése elképzelhetetlen a szakirodalommal való ellátás folyamatos, rendszeres biztosítása, a kutatás információs hátterének kiépítése nélkül.
Az oktatás minőségének javításához a könyvtári/információs szolgáltatások nagy mértékben hozzá kell, hogy járuljanak, mivel szakirodalmi, információs bá
zis nélkül nincs minőségi oktatás, kutatás.
A korábban született tervezési dokumentumok, a szakirodalom és a személyes konzultációk alapján kirajzolódott, hogy két alapvető felmérést kell elvégezni ah
hoz, hogy a felsőoktatási intézmények stratégiai tervét kialakíthassuk.
Készült egy fejlesztési terv az egyetemi könyvtárak külföldi folyóirat-ellátottsá- gárólés az igényekről, valamintjavaslatabeszerzésről és annak pénzügyi vetületéről (1999. szeptember-december) egy háromtagú szakértői csoportközremúködésével.
Az állománygyarapítás mind az oktatás, mind a kutatás alapvető bázisa kell, hogy legyen, így finanszírozása is több-összetevőjű- derül ki többek között az anyagból.
A felmérésből kitűnik, hogy a külföldi folyóirat-beszerzés (a jelen előfizetések és egy szerény mértékű" kiegészítés) összértéke az egyetemi könyvtárakban 12 mil-
lió USD éves költséget jelent, aminek egy jelentős részét - a magfolyóiratok beszer
zését-célszerű lenne központi keretből biztosítani.
Ezt követte a felsőoktatási intézmények könyvtári vagyonának feltérképezése (2000. február-április), amelynek célja az egyetemi könyvtárak szervezeti, szerke
zeti felépítésének megismerése, a személyi, tárgyi és információs vagyon (doku
mentumbázis) számbavétele.
Kiemelendő, hogy az integráció kapcsán még szembetűnőbb a könyvtári rend
szer szétaprózottsága, hiszen 11 egyetemen 907 tanszéki könyvtár működik, s ezek közül 477 tanszéki könyvtár működéséről a központi könyvtárban nincsenek ada
tok!! A több lépcsős szervezeti felépítés és a szétaprózottság mellett probléma, hogy nincs egységes szervezeti keret, alá- és fölérendeltségi viszony, egyes tanszéki könyvtárak a központi könyvtárhoz, mások kari könyvtárakhoz tartoznak.
Hogy mik a könyvtárak erősségei, pozitívumai? Több ilyent is sorolhatnék.
Ilyen, mindenek előtt az állományuk. A pénzügyi keretek szűkösségéhez mérten körültekintő és szisztematikus válogatással alakultak/alakulnak a gyűjtemények.
A történeti értékű dokumentumok (legtöbb esetben különgyűjteményként) köre, nagysága impozáns. Az anyagi lehetőségekhez mérten gyorsan reagálnak a piaci változásokra, a modern hordozók könyvtárban való megjelenése, a több szempon
tú megközelítés érvényesítése a beszerzés során elsősorban mennyiségi lemara
dást mutat a fejlett nyugati világ könyvtáraival összevetve.
Pozitívum az infrastruktúra kiépítettsége is.
Az NIIF fejlesztése, az akadémiai hálózat kiépítése, majd bővítése jótékony hatással van a könyvtári együttműködésre, az adatbázisok fejlesztésére. Jó ütem
ben halad a számítógépes katalógusok építése, a visszakeresési lehetőség, a közös felületek kialakításának fejlesztése országos összefogás eredményeként (VOCAL, MOKKA).
A könyvtárak belső működési rendjét nagy mértékben segíti az integráltkönyv
tári rendszerek bevezetése. A 90-es évek végére ez a legtöbb felsőoktatási könyv
tárban már rutin szerint működik (kivétel a művészeti egyetemek könyvtárai), s ma már egyértelmű, hogy nem okoz gondot a többféle rendszer egymás mellett élése. A felsőoktatási könyvtárakban a legelterjedtebbek a Corvina, az Aleph, az Oracle, a TinLib, a Dynix stb. integrált rendszerek. Új költségtényezőt jelent vi
szont fenntartásuk, időről időre a felújításuk.
A számítógép mint munkaeszköz a 90-es évek elejétől elterjedt és jól bevált a könyvtári munkában. Ezek folyamatos felújítása, cseréje időről időre megoldandó feladat.
Jó ezeknek a könyvtáraknak a személyi ellátottsága. A központi könyvtárak és a kari könyvtárak személyi ellátottsága, szakképzettsége magas színvonalú, a könyv
tárosi végzettség mellett a szakirányú végzettséggel is rendelkezők száma kielégítő, bár még mindig domináns a bölcsész, de közgazdász, műszaki, agrár és egyéb vég
zettségű is található a központi és a kari könyvtárakban. 14 egyetemen 1081 fő dolgozik a könyvtári rendszerben, ebből 599 fő a központi könyvtárakban, 180 fő a kari könyvtárakban. A tanszéki könyvtárak munkaerő-ellátottsága csak részben is
mert, 7 intézményben 302 fő dolgozik. (Itt leépítés vagy munkaerő-átcsoportosítás lenne célszerű a tanszéki könyvtárak racionalizálása kapcsán).
Az 1/2000. évi NKÖM rendelet a szakmai továbbképzésről keretet biztosít a szakmai fejlődéshez, és forrást is rendel mellé, bár gondot okoz a 7 évre szóló terve-
5
zés és a képzési programok kínálatának a hiánya. Fontos, hogy a továbbképző prog
ramok akkreditációja mielőbb elkezdődjék.
A nemzetközi trendeket követve a hazai könyvtárak is fokozatosan váltanak a gyűjteményközpontú könyvtártól a szolgáltatásközpontú könyvtár felé.
A használói igényekhez igazodó szolgáltatások bevezetése, a könyvtár falain kívül is elérhető adatbázisok használata a legtöbb könyvtárban működő gyakorlat.
A könyvtári rendszeren belül e könyvtártípus látja el a legtöbb használót.
A reprográfiai szolgáltatások, a piaci ár alatti másolási lehetőségek jól működ
tek, bár ezeket most fenyegeti a szerzői jogi törvény.
És persze sorolhatom a gyenge pontokat \s.A szakma érdekérvényesítő képessé
gének hiányát. Azt, hogy az intézményen belül egyéni kapcsolatteremtő képesség (lobbyzás) alapján alakul a könyvtár helyzete, nincsenek normák, amelyeket köte
lező érvénnyel biztosítani kellene minden felsőoktatási intézményben, a teljes könyvtári rendszerre vonatkozóan. Célszerű a szakirodalmi ellátást, a könyvtárra fordított összeget, az egy hallgatóra jutó beszerzési keretet figyelembe venni.
Országos, szakmai szinten is hiányzik az érdekérvényesítés. Nemzetközi szinten a könyvtárak az információs társadalom alapintézményei, a könyvtárosoknak en
nek megfelelően rangjuk és tekintélyük van. Az informatika - mint technikai, háló
zati háttér - mellett a tartalmi kérdések, az információ szerkezete, feltártsága, visszakereshetővé tétele nagyobb súllyal esik latba, mint a technikai tudás, hiszen a tartalomipar termékei képezik a maradandóbb értéket a társadalom számára.
A szerzői jog megkötései ellen hiányzik egy támogatott, egységes szakmai plat
form, hiszen a szolgáltatások színvonalának romlásához vezetnek mindazok a megkötések, amelyek a szerzők, előállítók jogait védik. Az Egyesült Királyságban létezik egy önálló Lending right (kölcsönzési jog) törvény, amelyet célszerű be
hatóbban tanulmányozni a szerzői jogi törvény ellensúlyozása érdekében.
Jelentős negatívum a könyvtári rendszer szétaprózottsága.
A szétaprózott szerkezet az erőforrásokat is szétaprózza, nincs a XX. század végének megfelelő könyvtára sem a felsőoktatásnak, nemhogy a XXI. század el
várásainak meg tudna felelni! Az épületeket nem a könyvtári funkciónak megfe
lelően alakították, sokkal inkább szükségmegoldásokat követő gyakorlatot isme
rünk. Folyosók beépítése, több szinten, kisebb-nagyobb terekben más-más funk
ciót betöltő zsúfolt terek kialakítása nem egyedi eset. Ilyen körülmények között ergonómiai vagy esztétikai követelmények már sajnos fel sem merülnek.
A szabadpolcos tér minimális kapacitása, a használói férőhelyek szűkössége, a számítógépes munkaállomások alacsony száma a legelőször orvosolandó gond.
A hozzáférést alig biztosító tanszéki könyvtárak összevonása, kari, intézeti könyvtárba való beolvasztása hosszú folyamat, de el kell kezdeni, mint ahogy erre már példa az ELTE és a BME törekvése.
Az eddigi két felmérés világosan mutatja, hogy nehezen összemérhetőek, vizs
gálhatóak a könyvtárak, hiszen nincs egységes mérési rendszer, ill. módszer. Hiány
zik a teljesítménymutatók általában könyvtárakban alkalmazandó köre és a felsőok
tatási könyvtárak speciális helyzetéhez igazodó specifikus mutatók rendszere. A hazai könyvtárak összevetése is nehéz, és az Európai Unió mérési, értékelési gya
korlatába sem tudunk bekapcsolódni, hiszen alapvető adatokat nem gyűjtünk, ill.
nincs megfelelő definíciórendszerünk adott fogalmak értelmezésére, egységesíté
sére.
Gyengeség a belső hálózatok hiányossága.
Az NIIF-fejlesztések az integrált egyetemek központjainak HBONE-ra kötését célozták meg, a földrajzilag távol eső telephelyek hálózati kapcsolatkialakítása nem megoldott. Ezzel a problémával már foglalkozik a NIIF programtanács, de fontos kérdés ez a könyvtárfejlesztés szempontjából is, hiszen például a nagy sebes
ségű hálózat Veszprémig eljut, de a hozzá tartozó Keszthely már nem érhető el azonos feltételekkel.
Az állományokkal kapcsolatos negatívumok sorában a redundanciára hívnám fel a figyelmet.
Az integráció kapcsán a felsőoktatási intézmény könyvtári rendszerében különö
sen a magyar anyag nagy átfedést, sok duplum példányt eredményez- Szükséges egy átgondolt, szisztematikus selejtezést anyagilag is segíteni, mielőtt ezek a dokumen
tumok számítógépes feldolgozásra kerülnek. A hazai folyóiratok közül számtalan olyan cím van, amelyet az elmúlt 40 év alatt kötelező jelleggel megvásároltak a könyvtárak (pl. Béke és Szocializmus), s amelyből most kb. 40 évfolyamnyi anyag 3-4 példányban található meg egy integrált intézmény könyvtári rendszerében.
A hazai szakkönyvek selejtezése is régóta várat magára, sok intézmény archi
válási funkciót is vállal (feleslegesen), és nehezen megy bele a selejtezés hosz- szadalmas és fárasztó munkájába.
Ugyancsak ide tartozik a hozzáférés hiánya.
A szabadpolcon hozzáférhető dokumentumok aránya minimális, átlagban 30%
körül mozog, bár az átlag óriási különbségeket takar: az ELTE Egyetemi Könyv
tárában és a Szegedi Tudományegyetem Központi Könyvtárában pl. az állomány 4%-a van szabadpolcon. Jobb a helyzet az ún. új egyetemeken (pl. Veszprém, Miskolc), illetve a főiskolákon, valamint a főiskolai karok többségében.
Az állomány számítógépes feldolgozottsága 10 könyvtár esetében 50% alatti, zömmel 12-25% között mozog. A felmérésben e kérdésre választ adó 14 könyvtár közül csak 2 könyvtár éri el, illetve haladja meg a 75%-os feltártságot. (Ezek ki
sebb és újabb gyűjtemények)
A nyitva tartás a hozzáférés egyik mutatója, így érdemes kiemelni, hogy a tan
széki könyvtárak nyitva tartása átlagban heti 20-25 óra, a központi könyvtárakban heti 60 óra az átlagos hozzáférési lehetőség, vizsgaidőszakban néhol eléri a heti 87 órát (Semmelweis Egyetem!)
A kötelező irodalom és a jegyzetek kevés példányban állnak a hallgatók ren
delkezésére, ez állandó gondot jelent, sok esetben ezen állományrészek eltűnését eredményezi.
Komoly gondok vannak a nemzetközi szakirodalom beszerzése terén is.
A külföldi folyó iratok beszerzését nem lehet ad hoc pályázati szerencsének kité
ve beszerezni, itt hosszú távú megoldás szükséges, egyrészt mivel olcsóbb megol
dást kínál, másrészt biztosítja, hogy egy-egy folyóirat nem hiányosan, hanem teljes egészében megtalálható a könyvtárban. Könyvtári gyűjteményben nem engedhető meg, hogy egy évfolyam kimaradjon egy tudományterület ún. magfolyóiratából.
Az elektronikus információhordozók esetében is hasonló a helyzet, nehezítve azzal, hogy ha a folytonosságot akarja biztosítani a könyvtár, akkor ez már a máso
dik, ill. a további években nem tekinthető valóságos pályázatnak. A legtöbb pályá
zati kiírás limitálja a kérhető összeget, így félmegoldások születnek pályázati vásár
lás címén.
7
Hiányosság, hogy a számítógép mint a használók segédeszköze, mint az infor
mációkeresés és -feldolgozás eszköze nem igazán elterjedt a könyvtárakban. A köz
ponti könyvtárakban a munkaállomások száma kicsi, a BME Központi Könyvtára vezet 30 terminállal! Helyenként a kari könyvtárakban jobb a helyzet, itt maximum 50 gép áll az olvasók rendelkezésére (ELTE kari könyvtárai, összesített adat). Az információ-keresés modern eszközeinek alkalmazása, egységes rendszerek, felüle
tek kialakítása fontos feladata az integrált intézmény könyvtári rendszerének, de a teljes könyvtári rendszernek is.
Szemben a hagyományos és bevált dokumentumszolgáltatással (kölcsönzés, könyvtárközi kölcsönzés, másolatszolgáltatás, tájékoztatás), kialakulatlan, ill. kez
detleges stádiumban vannak az információszolgáltatás (internetes témafigyelés.
Intranet kialakítás, tájékoztatás elektronikus forrásokból stb.) különböző formái - ennek személyi, tárgyi feltételeit meg kell teremteni, ill. javítani kell.
A használók képzése, az információs kultúra könyvtári alapjainak megismerte
tése, az információkeresés, válogatás, értékelés módszereinek elsajátíttatása mar
ginális figyelmet kap a legtöbb intézményben, s csak személyes kapcsolatok men
tén szerveződik.
- Az OM-nek nyilván van valamiféle jövőképe a könyvtárak vonatkozásában, hisz csak meghatározott jövőkép birtokában alakítható ki a fejlesztési koncepció, fejlesztési stratégia. Hogyan foglalná össze ezt a jövőképet?
- A könyvtár olyan központi szolgáltató egysége a felsőoktatási intézménynek, amely az egyetemek küldetésnyilatkozatában megfogalmazott általános, az okta
tó és kutató, valamint a tanulmányi tevékenységgel kapcsolatos egyetemi célokat, egyetemi politikát és folyamatokat mindenkor támogatja. Ezzel párhuzamosan nyil
vános könyvtári funkciót is betölt, és könyvtári eszközökkel és módszerekkel, támo
gatja az életen át tartó tanulási, valamint az állampolgári igényként is jelentkezőku
tatói igényeket. Fontos szerepet tölt be az oktatásban is az információkultúra könyv
tári alapjainak megismertetésével, a módszerek és technikák elsajátíttatásával az önálló ismeretszerzés folyamatában, hogy azinformációáradatbaneligazodni képes, válogatásra, értékelésre kész hallgatók kerüljenek ki afelsőoktatási intézményekből.
Ebből következően afelsőoktatási intézmény könyvtára, illetve könyvtári rend
szere a minőségi oktatás színtere és bázisa, ahol oktató és hallgató egyenlő feltételek mellett használhatja az oktatás-tanulás folyamatát segítő dokumentumokat, ill. in
formációt. A tudományos kutatás infrastruktúrájának fontos része. A hallgatók in- formációkullúrájának (információkeresés, válogatás, értékelés) megalapozója és eszköztára. Dolgozószoba, amely hosszú nyitva tartásával és jól kialakított elektro
nikus környezetével ideális tér a hallgatók önálló munkavégzéséhez, az információ
kereséshez és -feldolgozáshoz, valamint információközpont és szabadidőközpont is, teret engedve a hallgatók egymás közötti kapcsolatainak erősítésére, valamint a különböző kommunikációs formák művelésére.
- Az eddig elmondottak alapján valóban láthatóvá válnak a szakember, a könyvtáros szamára bizonyos fejlesztési tennivalók, fejlesztési irányok. Ezek ki
dolgozása azonban - a részletekben rejtezik az ördög — hatalmas munkát kívánó, igen kemény szakmai feladat. Milyen fejlesztési irányokat fogalmazna meg Ön?
- Az eddig elkészített két háttéranyag világosan mutatja, hogy mindenek előtt meg kell teremteni a teljesítményméréshez szükséges egységes adatszolgáltatást, ki kell dolgozni a teljesítménymutatók egységes rendszerét, amely hozzásegít ah
hoz, hogy közös nyelvet beszéljünk szakmán belül, és adataink nemzetközi mé
retekben is összehasonlíthatóak legyenek.
Az NIIF hálózata az információáramlás alapját képezi. A sávszélesség bővítése lehetővé teszi a tartalomipar fejlesztését és hálózati úton történő szétsugárzását.
Megoldandó viszont a földrajzilag távol eső integrált intézmények telephelyeinek hálózati kiépítése, hiszen ez saját erőből nem megvalósítható. Pl. ha a Veszprémi Egyetem hálózati fejlesztése csak Veszprémig húzódó vonal kiépítését jelenti, ak
kor Keszthelyen a könyvtárba nem jutnak el azok a szolgáltatások, amelyek or
szágosan hozzáférhetőek kellene hogy legyenek. Szükséges a könyvtárak számí
tógépes infrastruktúrájának rendszeres fejlesztése, megújítása, bővítése.
A változás menedzseléséhez a humán hálózatok, kapcsolatok kiépítése és fenn
tartása éppen olyan fontos, mint az információ- és kommunikációtechnika fejlesz
tése. A folyamatos párbeszéd fenntartása, konferenciák, szemináriumok, szakmai fórumok működésének a támogatása fontos feladat, ami az integráció kapcsán még nagyobb hangsúlyt kell, hogy kapjon. Szükséges a szakmai szervezetekkel (EKK, az IKSZ és az MKE stb.) is a folyamatos párbeszéd biztosítása.
A NKÖM Könyvtári Osztályával a jogszabályok előkészítése során szükség van egyeztetésre, megbeszélésre, közös álláspontok kialakítására, szakmai konzultációs al
kalmak teremtésére. Fontos feladat az érvényben lévő kulturális törvény felsőokta
tási könyvtárakat érintő paragrafusainak a revideálása. Szakmai szervezetek bevo
násával újra kell gondolni, majd szakértők felkérésével át kell fogalmazni a rendelet többféleképpen értelmezhető passzusait a nyilvános könyvtári ellátásról.
Kiemelt hangsúlyt kell, hogy kapjon a szerzői jogi kérdések könyvtárak számára is megnyugtató rendezése, amelyhez nem elegendő a szakmai fórumok összefogá
sa, itt kormányzati segítség is szükséges. Veszélyben van a kutatáshoz használható szakirodalom bizonyos keretek közötti másolási gyakorlata, és új kereteket kell ki
alakítani az elektronikus információ felhasználásához. Az EU csatlakozás kapcsán számolnunk kell azzal, hogy a copyright törvények extra kiadásokat rónak a könyv
tárakra.
Fontos a nemzetközi programokban való részvétel (Európai Unió, British Coun
cil) különösen az alábbi területeken: új szolgáltatások kialakítása, az életen át tartó tanulás intézményrendszerében a könyvtárak szerepének meghatározása, teljesít
ménymutatók kidolgozása, magfolyóiratok országos rendszerének kialakítása, di
gitalizálás stb.
A könyvtárépítés, bővítés kapcsán követendő legfontosabb alapelvek: a hall
gatói férőhelyek számának növelése, a helyben használat tereinek bővítése, a szá
mítógépes munkaállomások: információkereső és információfeldolgozó övezetek kialakítása a tanulás és a kutatás támogatására. A számítógépes munkahelyek ki
alakításának térigénye kétszer akkora, mint a hagyományos olvasótermi férőhe
lyek térigénye. A számítógépes munkaállomások létrehozásának igénye rohamo
san nő, s bár ezek elhelyezése egy felsőoktatási intézményen belül lehet megosz
tott (kari, tanszéki laborok), mégis a leggazdaságosabb és a legbiztonságosabb ezeket a könyvtárba telepíteni. Egyrészt sokszor a nyomtatott és az elektronikus információt együtt kell felhasználni, másrészt mind a technikai segítséget, mind
a felügyeletet könnyebb egy megjelölt helyen megteremteni, mint számtalan szét
szórt kisebb-nagyobb teremben. A könyvtárak hosszú nyitva tartása lehetővé teszi, hogy a hallgatók akár 10-12 órát dolgozhassanak.
A raktári anyag jelentős részének szabadpolcra kerülése vagy ha ez nem megold
ható, akkor nyitott raktárak kialakítása, azaz a szabadon hozzáférhető állomány- részekarányánakjelentősnöveléseacél. Figyelembekel] venni atudományterületek szakirodalmi avulásának idejét! Míg afejlett nyugati világban a szabadpolcos tereket csökkentik, és raktárakat kezdenek kialakítani, addignálunk fordított a helyzet: ami- nimális szabadpolcos övezeteket kell növelni a raktári helyek csökkentésével. Opti
málisnak tűnik egy 6CM-0 százalékos arány a szabadpolcos elhelyezés javára.
Ugyanakkor az elektronikus információhordozók terjedésével nem támogatan
dó a nagy mértékű alapterület növekedés, inkább törekedni kell az állomány di
namikus fejlesztésére, ami magában foglalja a régi, elévült dokumentumok folya
matos selejtezését is, a gyarapítással párhuzamosan. Az állomány elhelyezésére szolgáló raktári és szabadpolcos négyzetméterre vonatkozó igényeket egyenként kell megvizsgálni és elbírálni a meglévő állomány, az éves gyarapodás és a terv
szerű selejtezés függvényében.
Kívánatos tanulási forrásközpont létrehozása, a tanulás és kutatás optimális fel
tételeinek megteremtése modern elektronikus környezet kialakításával.
Fontos, hogy a könyvtár, illetve a könyvtári rendszer minden telephelye háló
zati összekapcsolással működhessen; a felsőoktatási intézmények Informatikai Központjaival együttműködve biztosítani kell a korszerű informatikai infrastruk
túrát és a kapcsolódó jogtiszta szoftverek használatát.
A belső terek kialakításánál figyelmet kell fordítani a különféle funkciók egy
más mellett élésének biztosítására: a mozgalmasabb információs központ és sza
badidős központ építészetileg is el kell, hogy különüljön a nyugodt, elmélyült ta
nulást biztosító kutató övezetektől.
Könyvtári beruházásoknál célszerű figyelembe venni az IFLA előírásait, nor
máit.
A szétaprózott struktúra egyben tartására két modell van kialakulóban:
Központi könyvtár irányítása alatt működik az intézmény minden könyvtára, ezek egységes rendszert alkotnak, a központi könyvtár koordinál olyan tevékeny
ségeket, mint a beszerzés, a könyvtári számítógépes rendszer működtetése, fenn
tartása, a feldolgozás egységesítése, a szakmai továbbképzés stb.
A könyvtári rendszerben nincs tényleges központi könyvtár, hanem a szak
könyvtárak együttese rendszerként, hálózatként működik egy központi koordináló szerv (hivatal) irányításával. Ebben az esetben is azokat a feladatokat kell ellátni, mint a fenti esetben, bár tényleges könyvtári háttér nélkül. Itt hiányt jelent a köz
ponti könyvtár, egy általános, magas színvonalú kézikönyvtári gyűjtemény, vala
mint a szakkönyvtárakban nem gyűjtött szakirodalom, különösen az interdiszcip
lináris területeken.
Elérendő cél, hogy a tanszéki könyvtárak számát radikálisan csökkentsék az intézmények, beolvasztva az állományt a kari, intézeti vagy központi könyvtárba, munkaerőt szabadítva fel és hozzáférhetővé téve az állományt a hallgatók számára is. Ez a racionalizálási folyamat elkezdődött az ELTE-n és a BME-n. Az OM pályázat útján kívánja támogatni e törekvéseket azzal a céllal, hogy az intézmé
nyen belül a könyvtári rendszer világos, átlátható szerkezetű legyen, s minél ke-
vesebb hierarchiai lépcsőfoka legyen a rendszerben található könyvtáraknak. Rö
vid távú cél az egy könyvtári rendszeren belüli három lépcsős alá- és fölérendelt
ségi rendszer megvalósítása: központi - kari, ill. intézeti - tanszéki könyvtárakkal.
Az új szervezeti struktúrában elsősorban a tanszéki könyvtárak számát kell radi
kálisan csökkenteni. Hosszú távú cél a tanszéki kis könyvtárak megszüntetése, s ezzel egy kétlépcsős rendszer kialakítása.
A szervezeti, szerkezeti keret átalakításával párhuzamosanafeladatok racionali- zálásaismeg kell, hogy kezdődjék. Ide tartozik az egységes beszerzés és feldolgozás éppen úgy, mint a szolgáltatások egységesítése, minden helyen azonos színvonalú szolgáltatás működtetése, az átkölcsönzések rendszerének kialakítása, a másolat
szolgáltatás biztosítása, azaz abeszerzés-feldolgozás-szolgáltatás folyamatának át
szervezése.
A koordinációs tevékenység az alábbi területekre terjed ki: egységes dokumen
tum- és információbeszerzés; a könyvtári integrált rendszer(ek) egységes kezelése, fejlesztése; a meglévő állomány összehangolása, régi duplum anyagok selejtezése (elsősorban hazai folyóiratok, szakkönyvek); az állomány egységes kezelése. A gyűjteményeket élő, dinamikusan változó szakirodalmi bázissá kell fejleszteni, amely egyaránt szolgálja az oktatást és a kutatást.
A szakemberek továbbképzését, átképzését egységes terv szerint célszerű vé
gezni, hatékonyabbá kell tenni a kis tanszéki könyvtárakban dolgozó munkatársak munkavégzését; s feladat az egységes arculat megteremtése, a szolgáltatások rend
szerének újragondolása, egymásra építése, valamint új információs szolgáltatások elindítása.
Ezek megvalósulását, gyorsítását az OM szintén fontos feladatnak tartja.
Az intézmények könyvtári rendszerének finanszírozása az anyaintézményéhez hasonlóan négy forrásból tevődik össze: hallgatói, képzési normatíva, kutatási nor
matíva, programfinanszírozás, valamint saját bevétel.
Mivel a felsőoktatási könyvtárak nem önálló részjogkörű költségvetési szerve
zetek, fenntartásuk, állománygyarapítási kereteik nagy mértékben függnek az egyetemi vezetés belátásától, ill. döntéseitől. A nemzetközi gyakorlatban két mód
szer alakult ki a könyvtárak finanszírozására. A fenntartótól kapott képzési és lé
tesítmény-fenntartási normatíva, valamint kutatási normatíva adott százalékát elő
re leemelik az intézmények (top slicing) a központi szolgáltató egységek fenntar
tására, működtetésére. A másik megoldás, hogy a karoknak leosztott pénzből a karok összeadják a központi szervezeti egységek számára a fenntartás, működtetés költségeit, amiben az állománygyarapítás is benne van. Ez utóbbi jelen hazai vi
szonyaink között nehezen látszik megvalósíthatónak.
Ki kell dolgozni egy finanszírozási modellt, amely magában foglalja a központi ellátást (ilyen az elektronikus információszolgáltatás, a magfolyóiratok előfizeté
se), és az egyes intézmények számára is javasol könyvtár-finanszírozási model
leket. A könyvtárak beszerzési keretének meghatározásánál nemcsak a hallgatói létszámot kell figyelembe venni, (amely esetben nem számolhatunk FTE - full time equivalent - hallgatóval, hiszen a könyvtári kölcsönzés, helyben használat szempontjából egyenértékű a nappali és a levelező hallgató (!), hanem a doku
mentum, ill. az információ ára is egyfajta szorzóként kell, hogy szerepeljen.
11
Az állományfejlesztés az egyik leginkább pénzigényes területe a könyvtárak fi
nanszírozásának. A könyvtári állomány hatékonysága nehezen mérhető, a tudo
mányos információ ára magas, és egyre növekszik, a beszerzett információ, ill. do
kumentum megtérülése csak indirekt módon mutatható ki, hiánya viszont komoly károkat okoz, visszavetheti mind az oktatás, mind a kutatás színvonalát.
A hazai szakirodalom beszerzésére jól működő pályázati formák léteznek. Az Országos Dokumentumellátó Rendszer (ODR) programja a hazai termés könyv
tárakba kerülését hivatott segíteni. Az egyes könyvtárak költségvetése és a kiegé
szítésül szolgáló pályázati lehetőségek biztosítják ezen dokumentumok beszerzé
sét, ezt a gyakorlatot célszerű fenntartani.
A külföldi szakirodalom beszerzése viszont égető gondot jelent, s ezek megvá
sárlása elsősorban a tudományos és szakkönyvtárak feladata. A külföldi szakköny
vek közül a nagy értékű kézikönyvtári anyagok, lexikonok, enciklopédiák, segéd
könyvek beszerzéséhez időről időre szükség lenne pályázati támogatásra. Az igazán komoly problémát viszont a külföldi folyóiratok előfizetése jelenti, hiszen itt nem lehet pályázat útján megoldani a beszerzést, itt szükség van központi segítségre, az ún. közös forráshasznosítás és forrásmegosztás rendszerének kialakítására.
A külföldi folyóirat-előfizetések hosszú távú megoldását csak úgy lehet elkép
zelni, ha a tudománypolitika fontos elemének tartjuk a szakirodalmi ellátást, így a kutatástámogatás részeként fogjuk fel az egyetemi könyvtárak külföldi folyó
irat-beszerzéseit. További teendők: tudományterületenként állománygyarapítási normatívát kidolgoztatni, és ezzel párhuzamosan összeállítani egy-egy tudomány
terület magfolyóiratainak jegyzékét a tudomány jeles művelőinek szakértő köz
reműködésével. Ehhez rendelkezésre áll a fent említett anyag melléktermékeként elkészített folyóirat-adatbázis, amely az Egyetemi Könyvtárigazgatók Kollégiu
mának tulajdona. Az ő körükből lehetne kiválasztani azokat a szakértőket, akik e munka könyvtári részét végzik.
Az elektronikus információszolgáltatás (EISZ) része a külföldi folyóirat-be
szerzési stratégiának, bár súlyánál, nagyságánál fogva önállóan kezelendő és a legkorábban (2001-ben) elindítható program.
E két program szorosan összekapcsolódik, hiszen az elektronikus folyóirat-cso
magok megvásárlása függ az országban előfizetett nyomtatott folyóiratok számá
tól, a legtöbb kiadó gyakorlata szerint ezek nem mondhatóak le az elektronikus előfizetéssel.
Bár vannak szakmai ellenérvek a nyomtatott folyóiratok központi programjá
nak kialakítása kapcsán, hiszen az elektronikus információ térhódításával csökken a nyomtatott folyóiratok iránti igény, hazai viszonyaink között azonban erre ma még szükség van. Más olvasói szokásokat feltételez a nyomtatott információ, le
hetőséget nyújtva a folyamatos tájékozódáshoz, a szakirodalom rendszeres átfé- süléséhez. A célirányos információkeresés legjobb eszköze az elektronikus hor
dozó, az adatbázisok. így természetesen mindkettőre szükség van.
A használói szokásokon túl a gyakorlati szempontok is alátámasztják e két prog
ram párhuzamos fejlesztését. A jelenleg előfizetett nyomtatott folyóiratok többlet
költség nélkül nem mondhatóak le, tehát célszerű megtartani pl. a Chemical Ab
stract 4 előfizetett példányát, hogy ne legyen csillagászati az elektronikus előfizetés ára. Ugyanakkor az a négy intézmény, amely előfizet a nyomtatott változatra, meg-
kapja ugyan az elektronikus hozzáférést is, de jóval nagyobb az áldozatvállalása, mint annak a könyvtárnak, amely nem fizetett elő a nyomtatottra, de élvezi az elekt
ronikus előnyeit.
Tehát a központi folyóirat-előfizetési program magában foglalja az elektronikus források nyomtatott változatát, meghatározva a példányszámot és megadva a meg
őrző könyvtár nevét (lelőhelyét) és feladatát; az elektronikus változatban ki nem adott nyomtatott folyóiratok meghatározott körét, szintén meghatározva a megőrző könyvtár nevét és feladatát.
A nyomtatott példányok elhelyezésénél fontos szempont: a legnagyobb felhasz
nálói kört kiszolgáló könyvtárba kerüljenek ezek a magfolyóiratok. A kiválasztásra kerülő intézmények dokumentumszolgáltató feladatot kell, hogy ellássanak a többi intézmény számára, és e könyvtáraknak biztosítani kell a folyóiratok kötésével, ar
chiválásávaljáró többletköltségeket.
2001-ben hosszú távra szóló tárgyalásokat kell indítani szerzőkkel, kiadókkal és terjesztőkkel a kötelező irodalom digitalizálási programjáról, amelynek kere
tében elsődleges cél, hogy érdekeltté tegyük a szerzőket és a kiadókat a digitális formában való elérés biztosítására. így hálózaton keresztül a hallgatóság számára hozzáférhetővé tehetjük azt az anyagot, amelyet a könyvtárak soha nem tudnak elegendő példányszámban beszerezni, és amely több egyetemen, nagy létszámú hallgatóságot érint. (Ehhez első lépésben előtanulmány készítése látszik célsze
rűnek 2001 első felében. Ezzel egyidejűleg partneri kapcsolatot kell kiépíteni és tárgyalásokat kezdeményezni a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egye
sületével, a Neumann-Ház vezetőivel, valamint a Magyar Elektronikus Könyvtár irányítóival.)
Célszerű átfogó felmérést készíttetni a használók oldaláról is, hogy megvizs
gálhassuk a könyvtári rendszer működését, illetve feltárjuk a hiányosságokat.
A nyilvános könyvtár fogalmának értelmezése, újragondolása nagyon fontos abból az aspektusból, hogy kik és milyen feltételekkel vehetik igénybe a könyv
tárat, ill. annak szolgáltatásait.
A használatra, a használat mértékének a kiterjesztésére két alapmodell van: a használat minden, a felsőoktatásban tanuló, ill. dolgozó számára egységes, minden felsőoktatási intézmény könyvtárában minden felsőoktatásban résztvevő egyenlő jogokkal veheti igénybe a szolgáltatásokat; illetve adott intézmény hallgatója csak az adott intézmény könyvtárát használhatja ingyen és megkötés nélkül, másutt térítés ellenében, ill. megkötésekkel.
Mindkét esetben gondolkodni kell a könyvtári belépők és a diákigazolvány egy
séges rendszerének a kidolgozásán.
A problémát megfelelő fórumok elé kell vinni az elvek kialakítása végett, majd szakmai szervezeteknek kell kidolgozniuk a működés lehetséges módját, ill. a jog
szabály-módosításijavaslatot.
Támogatandó az egységes szolgáltatási rendszer kialakítása: nyitva tartás, szol
gáltatások összehangolása, másolatszolgáltatás, átkölcsönzési rendszer biztosítása a földrajzilag távol eső területi könyvtárak között
A felsőoktatási intézmény egységes könyvtárral, ill. könyvtári rendszerrel mű
ködik, amely szervezetét, irányítását tekintve centralizált, szolgáltatásait tekintve 13
decentralizált. A decentralizált szolgáltatás függ a hálózati kiépítettségtől, az adat
átviteli sebességtől, a terminálok számától stb.
A hálózatok kiépítésével, a számítógépek elterjedésével egyre nagyobb hang
súlyt kell fektetni a tartalomipar fejlesztésére, a minőségi információhoz való hoz
záférés biztosítására. Ehhez egyrészt elengedhetetlen a dokumentumszolgáltatás mellett az információszolgáltatás fejlesztése internetes témafigyelés, internet-tá
jékoztatás, Intranet-kiépítés, folyamatos működtetés, frissítés biztosításával. Más
részt fontos, támogatásra érdemes terület az információs kultúra megteremtése, a számítógépes és kommunikációs analfabetizmus visszaszorítása. Ösztönözni kell és lehetőséget kell biztosítani könyvtári oktatási segédletek elkészítésére, könyv
tári programok kidolgozására mind a szervezett keretek között folyó oktatáshoz, mind az önálló tanulást biztosító programokhoz.
Összhangban a NIIF fejlesztéseivel, időközönként szükség van az intézmények Informatikai Központjaival a számítógépes park rendszeres cseréjére: nagy teljesít
ményű szerverek vásárlására (az amortizálódott gépek cseréjére), nagy teljesítmé
nyű háttértárolók beszerzésére, a felhasználók számára a legmodernebb kiépítettsé- gű multimédiás szolgáltatások hozzáférésére is alkalmas munkaállomások beszer
zésére.
Feltétlenül szükséges az adott intézmény könyvtári rendszerén belül a lokális hálózatok frissítése, az elavult helyi megoldások minőségi javítása.
A hálózati karbantartás és a géppark szinten tartása, ill. fejlesztése mellett a softwarc-állomány folyamatos fejlesztése is rendszeresen visszatérő költséget je
lent a könyvtárak fenntartásában. Itt elsősorban azokat az integrált rendszereket kell említeni (pl. Alcph), amelyeknek újabb verziója többletköltséget ró a könyv
tárakra.
- És mikor kerülhet sor e láthatóan igen gondosan kidolgozott stratégiai fej
lesztési terv „életbe léptetésére", a vele kapcsolatos munkálatok, tennivalók meg
kezdésére? Időben hogyan tervezi az OM a „lebonyolítást"?
- A stratégiai terv öt évre szól (2001-2005), a legfontosabb teendők egyike az állomány fejlesztéshez kapcsolódik. Az ún. elektromos információszolgáltató prog
ram nagyon jó úton halad afelé, hogy 2001. január l-jétől - kísérleti jelleggel és fokozatosan - bevezetésre kerüljön, majd 2002-től teljes skálán elinduljon. Ez az állománygyarapításnak egy olyan új módja, amellyel azt szeretnénk megcélozni, hogy a külföldi folyóirat-beszerzés, ami eléggé mostohán kezelt terület volt, most elektronikusan elérhető folyóiratokkal erőteljesebben támogassa a kutatást, illetve az oktatást. Teljes szöveges adatbázisokat, ún. referencia-adatbázisokat próbálunk vásárolni. Ennek meg nem eldöntött a költségvetési kerete, de lehetőség van arra, hogy elinduljunk néhány adatbázissal, és azután bővítsük a kört. Az elsődleges cél az, hogy több információ álljon rendelkezésre, és a korábbi, konzorciumkeretben kialakított társulásoknál sokkal többen férhessenek hozzá, felhasználva az NIIF há
lózatát, valamint olyan tartalomszolgáltatást tudjanak nyújtani, amely eljut a felső
oktatási intézményekbe, sőt az akadémiai kutatóintézetekbe is. Ezt érezzük a leg
fontosabbnak, annál is inkább, mivel a külföldi folyóiratok beszerzése csak így old
ható meg hosszú távon, folyamatosan.
Ezzel párhuzamosan fut egy másik program is, ez pedig a beruházásokhoz kap
csolódik, ez teszi lehetővé, hogy részint könyvtárak épüljenek, részint pedig bő
vüljenek, korszerűsödjenek. Ezt egy kormánybiztos irányításával végzik, tehát egy kicsit elszakad attól a területtől, amellyel én foglalkozom, hiszen a beruházások az egységes felsőoktatási fejlesztésekbe illeszkednek.
Hosszabb távú elképzelés, de nyilvánvalóan szorosan kapcsolódik az elektro
nikus információszolgáltatáshoz a digitalizálás, méghozzá a digitalizálásnak az a része, amely a hallgatók által használt kötelező, ajánlott (stb.) irodalomra vonatko
zik, arra, amely mindig csak kevés példányban áll rendelkezésre. Ez a digitalizálási program természetesen beilleszkedik egy nagyobb országos programba. Idevonha
tok természetesen a távoktatási anyagok is, valamint azok a művek, amelyeket so
kan igényelnek, de mindig csak egy példányban lelhetők fel.
De amivel kezdenem kellett volna, és ami a legtöbb programunk alapja, az az - mint már utaltam rá - , hogy nincs egy mindenki számára elfogadható, egyér
telműen használható teljesítménymérési rendszer. Ez pedig előrelépés lenne a tel
jes könyvtári rendszer számára. Ennek alapján egy nyelven tudnánk beszélni, és a mutatók alapján összemérhetők lennének az adatok és a teljesítmények. Ebben a tekintetben a Könyvtári Intézetnek igen fontos szerepe van.
- Miként illeszkedik mindez a nemzetközi trendekhez, hogyan kapcsolódik más hazai könyvtári fejlesztésekhez ?
A könyvtárfejlesztés nemzetközi trendjei között előkelő helyet foglal el az infor
máció- és kommunikációtechnikai (ICT) hálózatok kiépítésével összhangban az in
formációáramlás biztosítása, a hálózaton keresztül történő tartalomszolgáltatás el
terjedése, a forráshasznosítás és a forrásmegosztás modern, ICT-vel támogatott vál
tozatának kialakulása. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Könyvtári Osztálya az ország könyvtárfejlesztési stratégiáját a nemzetközi tendenciákat követ
ve alakította, alakítja, amelyben fontos szerepet kap a telematikai program, megte
remtve agépi hátteret ahhoz ahálózati munkához, amelyben az információkeresés és az információhoz való hozzáférés biztosítható. Ezzel összhangban alakul a NIIFfej - lesztésiprogramjais, hiszen asávszélességbővítése, anagyobb adatátviteli sebesség biztosításamind afent vázoltiránybamutató fejlesztést célozza, ahálózati együttmű
ködést segíti. Atechnikai fejlesztések, ahálózat kiépítése után nyilvánvaló fejlesztési irány a tartalmi kérdések előtérbe helyezése, az ún. tartalomipar fejlesztése.
- Az eddigiekhői is kiderült, de a dolog természetéből adódik, hogy Önnek, az OM-nek számos kérdésben, számos területen együtt kell működnie a NKÖM-mel, a NKÖM Könyvtári Osztályával. Milyen ez az együttműködés? Milyen az Ön kap
csolata a Könyvtári Osztállyal?
- A könyvtári törvény könyvtári rendszerről beszél, ami azt jelenti, hogy az ága
zati irányítás egységes. Ezen belül azonban markáns különbségek mutatkoznak az egyes könyvtártípusok között, amelyeket továbbra is érdemes fönntartani. Én kez
dettől úgy gondolom, hogy az együttműködés, illetve az, hogy a minisztérium ket
tévált, és külön az OM-nek is van könyvtárakkal foglalkozó szakembere, könyvtári referense, pozitívum abból a szempontból, hogy több oldalról lehet a döntéshozókat
\5
bizonyos dolgok fontosságáról meggyőzni. Lehetőség szerint ki kellene aknázni azt, ami ebben a két minisztérium adta lehetőségben rejtőzik. A könyvtárak járhat
nak így jól: több oldalról, több forrásból kaphatnak segítséget, támogatást, lehetősé
geket. Egy cél érdekében, azonos elvek alapján, kell együtt dolgoznunk, munkál
kodnunk.
- Végül hadd kérdezzek valami személyeset. Az OM-ben Ön foglalkozik a könyvtári kérdésekkel. Jó lenne, ha a 3K olvasói közelebbről is megismerkedhet
nének Önnel mint a magyar könyvtárügy egyik irányítójával. Szóljon hát önma
gáról is néhány szót!
- 1999 júliusában kerültem az Oktatási Minisztériumba a szakma szempontjá
ból pozitív lépés eredményeképpen, hiszen az Egyetemi Könyvtárigazgatók Kollé
giuma sokat tett annak érdekében, hogy a kultusztárca és az OM szétválása után ez utóbbiban is legyen a könyvtárakkal foglalkozó szakember. így kerültem ide, a fel
sőoktatási fejlesztési főosztályra. Korábban, mielőtt a minisztériumba kerültem volna, kilenc éves főiskolai oktatói tapasztalatot szereztem Szombathelyen, a Ber
zsenyi Dániel Főiskolán és így a felsőoktatás berkeibe is betekintést nyertem, ami jelenlegi munkám szamára éppen nem bizonyult feleslegesnek, sőt kitűnően kama
toztatható. A pályámat, mint szinte mindenki a szakmából, természetesen gyakorló könyvtárosként kezdtem agyőri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola könyv
tárában. Ez is persze valamiféle felsőoktatási tapasztalatszerzést jelentett. Majdnem kitérőnek látszhat az a k ét év, amelyet az Országos Széchényi Könyvtárban töltöt
tem mint a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó osztály vezetője, ám ezek a dip
lomáciai tapasztalatok is hasznosnak bizonyulnak számos esetben.
- Köszönöm, a beszélgetést.
Vajda Kornél
Információval az együttműködésért:
a jövő globális könyvtárának megteremtése
(Az IFLA 66. Kongresszusa, Jeruzsálem, 2000. augusztus 13-18.)
A sokak által a könyvtáros szakma legrangosabb nemzetközi eseményének tar
tott IFLA-konferenciát idén is nagy várakozás előzte meg. Ez nem csak az egyesek által az elmúlóban levő évezred utolsó, mások által pedig a beköszönő évezred első IFLA-konferenciájának vélt eseménynek szólt. A felfokozott érdeklődést ezúttal a helyszín kiválasztása is indokolta, a tanácskozásra ugyanis a régóta politikai csatá
rozások középpontjában álló „szent városban", Jeruzsálemben került sor. Csaknem száz országból mintegy ezernyolcszáz résztvevő jelent meg a modern jeruzsálemi konferencia-központban, hogy a szakma legfontosabb kérdéseiről cseréljen eszmét a plenáris üléseken, a különböző szekciókban, bizottsági üléseken és műhelytalál
kozókon.
A helyszínről
Voltak, akik a legutolsó pillanatokig reménykedtek abban, hogy az arab és az iszlám országok könyvtárainak képviselői is eljönnek a konferenciára, sajnos ne
kik (is) csalatkozniuk kellett. A palesztin könyvtárosoknak a konferencia bojkot
tálására vonatkozó felhívása az említett országok körében eredményes volt. Hiába érvelt az IFLA főtitkára, a nemrégiben lovaggá ütött brit Ross Shimmon azzal, hogy az IFLA politikamentes szervezet, lényegét tekintve befogadó s nem disz
kriminatív jellegű. S hiába volt, hogy a helyszínre vonatkozó döntést - az IFLA hagyományainak megfelelően - már jó előre (1995-ben!) meghozták és közzétet
ték, az ellenzők hivatalos tiltakozást csak akkor juttattak el az IFLA titkárságára, amikor már túl késő lett volna új helyszínt kijelölni.
A bojkott tényétől eltekintve elmondható, hogy a konferencia sikeres volt, és különösebb incidens nélkül zajlott le. Bár több kísérlet is történt politikai dekla
rációk kinyilvánítására, a helyi szervezők végül is urai maradtak a helyzetnek. Az átlagos konferencialátogatót talán csak a szokásosnál szigorúbb biztonsági intéz
kedések emlékeztették a vitatott döntésre.
A konferencia programjáról
Az utóbbi évek IFLA-konferenciáihoz hasonlóan a jeruzsálemi is zavarba ejtően gazdag programot kínált. A hivatalos program csaknem kétszázötven szakmai szek
ció- és bizottsági ülést, tanácskozást sorolt fel, s a megfelelő egyéni program össze- 17
állítása még a „tapasztalt" résztvevők számára sem bizonyult könnyű feladatnak, különösen ha figyelembe vesszük a mintegy hatvan céget, kiadót és intézményt felvonultató, gazdag (igaz, az elmúlt évekhez képest valamelyest szerényebb lépté
kű) kiállítást, illetve az egyes cégek által szervezett szakmai bemutatókat. (Az utób
bi évek sikert aratott és népszerű gyakorlata szerint az IFLA ezúttal is orientációs kurzusokat tartott a konferencián első ízben résztvevők között, amelynek keretében nemcsak az IFLÁ-ról adtak tájékoztatást, hanem ahhoz is segítséget nyújtottak, hogy az „újoncok" hogyan hasznosíthatják legjobban a konferencia adta lehetősé
geket. Ez alkalommal mintegy ötszázan viselhették az „újonc" („First Timer") jel
zéssel ellátott azonosító kártyákat, s csaknem nyolcvan résztvevő főként a Magyar
országon is jól ismert Nyitott Társadalom Intézetnek (Open Society Institute), illet
ve a dán Külügyminisztérium fejlesztési szervezetének, a DANIDA-nak az ösztöndíjával látogathatott el a konferenciára.)
Beharangozó nyilatkozatában a szervezőbizottság leszögezte: „A ma létező és a jövőben várható technika hatalmas lehetőségeket kínál az információ cseréjét és hasznosítását célzó nemzetközi együttműködésre. Ez egyedülálló alkalmat te
remt a könyvtáros és információs szakma számára. A bibliográfiai adatok cseréje, az interneten fellelhető multikulturális információs források, valamint az on-line technika és az „offline" együttműködés terén megvalósuló, földrajzi és nyelvi kor
látoktól mentes kutatások iránti növekvő igény olyan kihívás, amelyet a könyv
táraknak üdvözölniük kell, és amelynek meg kell felelniük. Az alakulóban levő és a 21. század elején minden bizonnyal helyére kerülő információs infrastruktúra megköveteli valamennyi információs szakembertől azt, hogy a nemzeti igények
nek és a nemzetközi közösség globálisabb céljainak elkötelezetten digitalizálják, terjesszek, megőrizzék a világ népei számára a világ rendelkezésére álló tudást, s segítsenek az abban való eligazodásban."
A kétségtelenül rendkívül aktuális téma szükségképpen, de talán túlontúl fi
lozofikus jellegű megfogalmazása mögött igen konkrét és izgalmas résztémákat jelöltek ki a szervezők az előadók számára:
- az elektronikus bibliográfiai adatok cseréje;
- kultúrák közötti hálózati együttműködés;
- az internet multikulturális aspektusai;
- az információ „menedzselése", a 21. század könyvtárossága;
- a fizikai könyvtár a virtuális könyvtár korszakában;
- a szakemberek felkészítése a Globális Információs Infrastruktúrára;
- kutatás a globális környezetben;
- olvasáskutatás a digitális társadalom körülményei között;
- a múlt megőrzése a jövő számára.
Aligha lehet arra vállalkozni, hogy a konferencia anyagát, azaz a több mint 150 előadást, a kapcsolódó hozzászólásokat, illetve a vitákat bárki is röviden összefoglalja. Ugyancsak aligha akadna vállalkozó az előadások színvonalának általános értékelésérc. (Mindenesetre több fórumon is megvitatásra került az IF- LA-konferenciák előadásainak minőségi javításával foglalkozó anyag az IFLA sokszor hangoztatott megújulásával összhangban. Ez - néhány vitatható állítása ellenére - j ó segédeszköznek bizonyulhat a következő konferenciák szervezőinek kezében elsősorban azáltal, hogy a korábbinál jóval szigorúbb formai és tartalmi
követelményeket támaszt, s alaposabb szakmai elbírálást tesz kívánatossá). Sze
rencsére a konferencia csaknem teljes anyaga hozzáférhető a valamennyi részt
vevőnek kiosztott IFLANET Unplugged című CD-lemezen, s valamennyi előadás olvasható a bárki által hozzáférhető IFLA honlapon, esetenként az IFLA hivatalos nyelvein megjelenő fordításokban is (www.ifla.org). így mindenki maga választ
hatja ki az érdeklődésének megfelelő előadásokat, anyagokat.
A szokásoknak megfelelően már a hivatalos megnyitó ünnepség előtt megkezd
te munkáját a konferencia. A nyitó tanácsülésen számos fontos kérdésben szavaz
tak a jelenlevő tagok: egyhangúlag elfogadták az alapszabály módosításáról szóló javaslatot, amelynek az egyik legfontosabb eleme egy új, nagyon komoly hatás
körrel rendelkező Irányító Testület (Governing Board) létrehozása, amely felváltja a jelenlegi Végrehajtó Bizottságot és Szakmai Testületet. Határozat született a dif
ferenciált tagdíj bevezetéséről, az állandó bizottságokba történő választás eljárá
sának egyszerűsítéséről, és elfogadták a regionális tevékenységekért felelős diví
zió jövőjére vonatkozó jelentést az IFLA főtitkára által a különböző régiók kép
viseletére felkért tagokból álló Tanácsadó Testület javaslata alapján. (Talán érdemes megemlíteni, hogy a szavazatszámláló bizottság tagja volt Szántó Péter, az OMK igazgatója, az említett Tanácsadó Testület munkájában pedig részt vett e sorok írója is.)
A megnyitó ceremónia legalább annyira volt a tanácskozás helyszínére jellem
ző, mint az a hasonló rendezvényektől általában elvárható... A külvilág által köz
vetlennek és családias viselkedésűnek „értékelt" házigazdák által szervezett ese
mény talán kevésbé volt ünnepélyes a megszokottnál, de az ott fellépő egyik leg
népszerűbb izraeli énekegyüttes jó hangulatot teremtett dzsesszes hangvételű dalaival és oldott előadásmódjával. (A „közvetlen" stílusú szervezésnek - s talán a nagy hőségnek - köszönhetően a konferencián az informális öltözködés volt uralkodó, csak elvétve lehetett öltönyös-nyakkendős vagy kosztümös résztvevők
kel találkozni.) Az eredetileg felkért, de más elfoglaltsága miatt távol levő Simon Peresz, a jelenlegi kormányban is miniszteri posztot betöltő volt izraeli minisz
terelnök helyett a nagy érdeklődéssel kísért megnyitó előadást Shlomo Avineri professzor tartotta - a közel-keleti helyzet politikai perspektíváiról...
Bizottsági munka
Az IFLA-konferenciákon - más nemzetközi rendezvényekhez hasonlóan - kü
lönféle „dimenziókban" folyik a munka. A leginkább látványos tevékenység a kü
lönböző plenáris és szekcióüléseken zajlik (itt kerülnek sorra az előadásokhoz kap
csolódó viták), de nem kevésbe fontos a különféle állandó és ad hoc testületekben folyó „háttér-munka", amelyek eredménye gyakran kézzelfogható projektumokban ölt testet. E sorok írója a Vezetési és Marketing Állandó Bizottság, a Könyvtár- és Információtudományi Folyóiratok Szerkesztőinek Kerekasztal-konferenciája, va
lamint a már említett Tanácsadó Testület tagjaként vett részt ilyen típusú tevékeny
ségekben. A következőkben ezekről esik szó - a fentiek rövid illusztrálására.
Az egyik legaktívabb testületnek tartott Vezetési és Marketing Állandó Bizott
ság idén is szervezett előkonferenciát, ezúttal Haifában, „Marketing és kommu
nikáció a könyvtárak számára" címmel. A szeminárium elsősorban a nagykönyv- 19
tárak marketing és kommunikációs stratégiájának egyes aspektusaival foglalko
zott, s olyan témákban volt lehetőség gyakorlati tapasztalatok megszerzésére is, mint pl. a világháló és a könyvtári szolgáltatások elosztási csatornái. A jeruzsálemi konferencián az Állandó Bizottság két ún. nyílt szekcióülés („Változásmenedzse
lési és marketingismeretek a ma és a jövő könyvtárosa számára 1-2"), valamint egy műhelytalálkozó („Könyvtári statisztika a könyvtárvezetés és könyvtármar
keting szolgálatában") megszervezésében vett részt. A Bizottság szponzorálta a változásmenedzsment témájában megjelent válogatott bibliográfiát, s folyamatban van a könyvtármarketinggel foglalkozó nemzetközi bibliográfia kiadása is. Ha
sonlóan ambiciózus terveket készített a következő IFLA-konferenciákkal össze
függésben is: 200l-re az IFLA Bostonban sorra kerülő következő konferenciáján pl. közös szekcióülést tervez a Nemzeti Könyvtárak Állandó Bizottságával a nem
zeti könyvtárakban alkalmazható marketingstratégiáról és annak eszközeiről. Fo
lyik a munka egyebek között egy nemzetközi könyvtármarketing-díj megalapítá
sára vonatkozóan is.
A Könyvtár- és Információtudományi Folyóiratok Szerkesztőinek Kerekasztal
konferenciája is szervezett nyílt szekcióülést Jeruzsálemben „Információ az együtt
működésért: KIT folyóiratok a jövő globális könyvtárának szolgálatában" címmel.
Ugyancsak érdekes projektumként említhető a KIT folyóiratok olvasóközönségé
nek összetételét elemző kutatás, illetve az említett folyóiratok szerkesztőbizottságai által támasztott minőségi követelmények vizsgálata, amelyekről ezen az ülésen szü
letett határozat.
A Nemzeti Könyvtárak Igazgatóinak Konferenciáját (Conference of Directors of National Libraries - CDNL) általában az IFLA-konferenciához kapcsolódva rendezik meg. A CDNL azonban nem az IFLA szerve, hanem olyan független testület, amely a világ nemzeti könyvtárainak legfelsőbb szintű vezetőit tömöríti magába annak érdekében, hogy a nemzeti könyvtárak számára fontos és közös érdeket képviselő témák megvitatására és az e területeken való együttműködésre fórumot teremtsen. Ennek megfelelően a CDNL Jeruzsálemben is számos olyan
„izgalmas" témát vitatott meg, mint az elektronikus kiadványok kötelespéldány szolgáltatása, a szerzői jog és az állománymegőrzés összefüggéseit taglaló dek
laráció, a CDNL kapcsolata az UNESCO-val és az IFLÁ-val. A testület áttekin
tette az IFLA ún. főprogramjainak (core programs) helyzetét, valamint számos olyan projektumot, amelyet a testület kezdeményezett, illetve tagjai számára csat
lakozásra ajánl (MACS - tárgy szerinti megközelítés több nyelven, NEDLIB - európai hálózati letéti könyvtár, metaadatok használata, stb.). Figyelemre méltó körülmény, hogy az UNESCO is és az IFLA is számos jelentős kérdésben kikéri a CDNL véleményét, s ezért a testületnek - s európai „változatának", a CENL-nek - a munkájában való részvétel valamennyi nemzeti könyvtár számára igen fontos.
(Talán érdemes érdekességképpen idézni a testület által sok vitát követően most elfogadott, a nemzeti könyvtárakra vonatkozó definíciót is, amely szerint: „A nemzeti könyvtár az állam által - közvetlenül vagy közvetve - finanszírozott in
tézmény, amely felelős az adott országban keletkező vagy arra vonatkozó - el
sődlegesen bármilyen típusú, kiadói forgalomban megjelenő - dokumentumban megtestesülő örökség átfogó gyűjtéséért, bibliográfiai rögzítéséért, megóvásáért és elérhetővé tételéért. A nemzeti könyvtár feladata lehet, hogy az adott ország könyvtárainak hatékony és eredményes működését elősegítse, és felvállalhatja
nemzeti szempontból jelentős gyűjtemények kezelését, infrastruktúra rendelkezés
re bocsátását, az ország könyvtári és információs rendszerének koordinálását is."
Az eszmecsere kiterjed az egyes nemzeti könyvtárakban folyó legfontosabb tevé
kenységekre is: a jeruzsálemi tanácskozáson említésre méltó volt a holland nem
zeti könyvtár tapasztalatainak ismertetése a digitális dokumentumok megőrzése kapcsán. Az előadó az ún. emulációs módszer bevezetése mellett érvelt annak a dilemmának a feloldására, amelyet a digitális dokumentumok rögzítésére és hasz
nálatára való szoftverek gyors avulása okoz.
A CDNL jeruzsálemi ülésén választották meg a testület új elnökét, az ausztrál nemzeti könyvtár igazgatónőjét, Jan Fullertont a mandátumának lejártával lekö
szönő, igen nagy népszerűségnek örvendő dél-afrikai Peter Lor helyett.
A Tanácsadó Testület két alkalommal tartott ún. nyílt meghallgatást, s az el
hangzott véleményeket a testület vezetője, az amerikai Marjorie E. Bloss össze
gezte. A nyolcadik - regionális - divízió megtartására és továbbfejlesztésére vo
natkozó javaslatát az IFLA Tanácsa elfogadta.
A „szent város" - a delegátus szemével
Az IFLA 66. konferenciájának zsúfolt szakmai programja mellett nyilván csak kevés idő juthatott a résztvevők számára a helyszínnel való alaposabb megismer
kedésre. Mindenestre már a repülőtérről a városközpontba tartó út alatt világossá vált, hogy a Júdea hegység egyik nyolcszáz méternél is magasabb csúcsán fekvő város nem mindennapi élményeket kínál majd a látogatóknak. Egy, még a brit protektorátus korszakából származó, de felújított rendelet szerint minden házat kőből vagy kővel burkolva kell felépíteni, s a jellegzetes helyi növényzettel, pál
mafákkal és olaj faligetekkel együtt így kialakult dombos-teraszos városkép talán semmilyen más városéhoz sem hasonlítható.
A Jeruzsálembe látogató küldöttek többségének valószínűleg igazán különleges élményt nyújtott a három világvallás követőinek, a zsidó, a keresztény és a muzul
mán zarándokoknak legfőbb célpontjait körülölelő történelmi város. Lenyűgöző látványt nyújt a jeruzsálemi városfal a ma művészeti múzeumként funkcionáló Dávid
toronnyal csakúgy, mint az Óvárosba vezető hét kapu közül a leghíresebb, azaz a mindig nyüzsgő sokaság által övezett Jaffa-kapu vagy a csodálatos Damaszkusz kapu. (Mindezek láttán talán sokan hajlamosak elhinni azt, amit a helybéliek a zsidó hagyományok szerint állítanak: Isten tízmércényi szépséget adott a világnak, s eb
ből kilenc Jeruzsálemnek jutott...) A házigazda szervezők jóvoltából a résztvevők megtekinthették a patinás Óváros negyedeit és nevezetességeit, megcsodálhatták a Szikla mecset aranyló kupoláját, az arab bazár nyüzsgő sokaságát, a páratlan római kori emlékeket vagy éppen az olyan híres kegyhelyeket, mint Jézus sírja a Szentsír Bazilikában vagy a férfiak és a nők által külön-külön megközelíthető Siratófal.
Szinte valamennyi nevezetesség meglátogatásához át kellett esni a rendkívül szigorú biztonsági ellenőrzéseken, s természetesen az sem volt mindegy, hogy az adott helyhez milyen öltözékben közeledett az „óvatlan" látogató. (Nagy derültséget kel
tett egyik férfitársunk, aki - a helyhez nem méltó öltözéknek ítélt rövid sortja miatt-a bejáratnál kiosztott hosszú szoknyában léphetett csak a Templom-hegy területé
re...). A nagy hőségben is vastag fekete ruhát, széles karimájú kalapot, esetleg szőr- 21
