Magyarország mezőgazdasági népsűrűsége

5—6. szám

lalkozás nélküli a szülője. A házasságon kívüli születésűek túlnyomó többségének tehát a szülője háztartási alkalmazott, kü—

lönbözö ágbeli napszámos és munkás; a törvényes gondozottak szülői között túl- nyomó többségben a különböző ágbeli nap- számosokat és az ipari, őstermelési mun- kásokat találjuk.

A menhelyek a gondozásba vett gyer- mekek legtöbbjét, 87%-át nevelőszülőkhöz helyezik ki. A menhelyi gyermekeket elfo- gadó és gondozó nevelőszülők leginkább (7570-ban) őstermelők, különböző ágbeli napszámosok és iparosok.

A menhelyekre kerülők állapota általá- ban véve közismerten satnya, kivált a há- zasságon kívüli születésűek, ami már ab-

—605—- 1938

ból is meglátszik, hogy a 863 halálesetből

57'8% esik a házasságon kívüli születésű

gyermekekre, holott az évvégi létszámban

az arányuk (csak 44'7%. Az év folyamán

%—át) a fertőző betegségek pusztították el;,

az emésztőszervek betegségei is sok áldo- zatot (14'570) ragadtak el.

A menhelyek fenntartási költségei, me—

lyek l935-ről 1936-ra több mint félszáz—

ezer pengővel csökkentek, 1936—1'61 1937—re- 133544 pengőnyi emelkedést mutatnak, mely emelkedés csak 7 menhely között oszlik meg, mert a gyulai és pécsi menhely költségei 1937—ben is kevesbedtek.

M. 8. dr.

MEZÖGAZDASÁG

Magyarország mezőgazdasági népsűrűsége. 1)

La densité de la population agricole en HongrieF)

Résumé. Pour ealculer la densite' de la popu- lation agricole, nous auons diuisé le nombre de cette population par la superficíe agricole, en tenant compte des terres labourables, jardins, uignes, prairies et pűturages, et laissant de cóté les foréts, les roseliéres et les ten-es non assujetties a llímpót foncier. Toutefois, les loréts figurent sur le cartogramme ci—dessous, (lui présente le résultat de nos calculs.

Diaprés ceux—cí, dans la Grande Plaine,

la population agricole est la plus dense dans l'angle sitaé le plus ,á l'Est de cette région et sur les versants—Sud des collines centrales. Cela est dű pour le premier de ces endroits a ce gue la popu—

lation y est proli/igue, ce (lui earactérise l'Europe orientale, et pour le second, au fait gue pendant les invasions lurgues, beaucoup d'hubitants s'y étaient réfugiés. La densité de population y est íavorisée par la uiticulture et par une agriculture intensiue. Les environs de Kecskemét et l'angle Sud-Est du pays sont, eux aussi, bien peuple's; cela tient également a ce gue le sol y fauorise la cul- ture iniensive. Mais la population agricole est peu dense dans les endroits gui, avant la construction de digues, étaient souuent rauage's par des inonda- tions; il en est de méme de ceux couuerts de sables mouvants, oü Ilon n'a plante' gue ces derniers temps des arbres afin de flxer, pour ainsi dire, le sable.

Dans le Nord de la Transdanubie, oü

la proportion des grandes propriétés depasse 30%, la densite' de la population agricole est a peu prés également íaible Mais dans la plupart de la' Transdanubie, le tableau de la population est,, sous ce rapport, tres varié; les villages y montrent, pour leur évolution, de tres grandes differences.

Lá oü les conditions naturelles sont propices (par exemple, dans liangle Sud-Guest de la région), la population agricole est extrémement dense.

Dans les vallées du Nor-dx elle est diune torte densíté, () liexception des endroits oü il y a des mines et des établissements industriels, Dans ces endroits-lá, la densité de la population agricole a fort baissé, les mines et Pindustrie ayant embauché de plus en plus de travailleurs de (a campagne.

Csonkamagyarország népsűrűségének elemzésével foglalkozó nagyobb munkánk—f nak gerince tulajdonképen a mezőgazda-

1) A Nemzetközi Nrepiessegtudományí Unió Ma—

gyarországi! Csoportja (a Magyar Statisztikai Tár- saság kesbeléfbené) 1967. február 1-i ülésén tartott előadásnak egy részlete. — Extrait d*une confé- rence [nite dans la séance du Ier février 1937 du Comité Hongrois (forme' au sein de la Société Hon- groise de Statistigue) de l'Union internationale pour Pétude scientifiaue des problemes de la papa—- lation.

::

sági népsűrűségnek községenkénti kiszá— ki a legelőket a mezőgazdasági területből, mítása. A számítás elve kézenfekvő és részben az értéktelen legelők körülhatáro—

egyszerű, megvalósítása annál nehezebb lásának nehézségei miatt, másrészt pedig volt. Az egyszerű elvet a mezőgazdasági azért, mert akármilyen értéktelen is a le- népesség és mezőgazdasági terület világos

viszonya jelenti. A mezőgazdasági népes- ség fogalma sem jelentett komplikációt: az 1930-es népszámlálás foglalkozási főcso- portjai közül az őstermelőket vettük min- den további nélkül annak.

Sokkal problematikusabb volt a mező- gazdasági terület fogalmának kiszabása.

Forrásunk az 1935. évi mezőgazdasági ösz—

szeírásnak a földbirtokviszonyokra vonat- kozó anyaga voltf) Az összeírás a föld—

birtokok területét a következő mívelési ágak szerint különbözteti meg: szántóföld, kert, rét, szőlő, legelő, erdő, nádas, földadó

alá nem eső területek. Az utolsó kettőt minden további nélkül kihagytuk a mező- gazdasági területből. De el kellett hagy- nunk az erdőt is, annál az egyszerü meggondolásnál fogva, hogy bár nyujt ugyan munkaalkalmat a mezőgazdasági népesség egyes rétegeinek; azonban az erdő által nyujtott munkaalkalmak csak elenyésző részét jelentik az ugyanakkora szántóföld-terület által nyujtott munka—

alkalmaknakz) és így a mezőgazdasági te- rületből helyesen ki kell hagyni az erdőt.

Annál is inkább, mert területileg is élesen elválik, úgyhogy az elkülönülés a való- ságban is majd—mindig fennáll. Az viszont kétségtelen, hogy számos munkaalkalom- mal és lehetőséggel megkönnyíti különö—

sen a mezőgazdasági népesség szegényebb elemeinek életét. De bármilyen jelentőséget is tulajdonítsön akárki az erdőnek. a mel- lékelt mezőgazdasági népsűrűségi térképen, a mezőgazdasági területből levont erdő- terület hűen kí van rajzolva, és így az er- dőnek szerepe akár községenként is le—

olvasható—

De ha már az erdőt elhagytuk, nem kel—

lene'ugyanezt tenni a legelővel? Nevezete- sen az alföldi szikesekkel, ahol követke- zetesen csak a semmire sem használható területeket hagyják meg legelőnek. Hiszen értékben ezek a területek messze alatta maradnak az erdőnek! Mégsem vehettük

1) Magyarország földbirtokviszonyai az 1935.

évben. Magyar Statisztikai Közlemények. Új soro—

zat. 99, kötet. Ia. tábla.

2) Matolcsy Mátyás dr.: Mezőgazdasági mun—

kanélküliség Magyarországon. Budapest, 1933. LV.

táblázat. Az erdőségek által nyujtott kézimunka—

szükséglet a mezőgazdaság összes munkaszükség- letének 0'5%—a.

gelő, az az állattenyésztésnek a tere, rend—, szerint ugyanazoknak a birtokosoknak kezén, akik ugyanott szántóföldet is mű- velnek. A legelő tehát a mezőgazdasági üzemnek többé—kevésbbé szorosan kap—

csolt része, attól véglegesen el nem vá- lasztható. Ezért azután a legelőt a mező—

gazdasági területbe bevettük. a népsűrű- ségre gyakorolt különleges hatásával pedig majd néhány olyan tájjal kapcsolatban fog- lalkozunk, ahol szerepe jellegzetes. A me- zőgazdasági terület tehátzföldbirtokok összes területe, levonva az erdő, nádas és földadó alá nem eső területet.

A mezőgazdasági népességet az ország valamennyi községében elosztottuk a me- zőgazdasági területtel. Az így nyert mező- gazdasági népsú'rűségi szám sokban eltér a teljes népsűrűségi számtól, amelyet az 1930—iki népszámlálás I. kötete ' közöl községenként. Nagyobb a mezőgazdasági népsűrűség az utóbbinál akkor, ha az osz- tót jelentősebb erdő—, vagy vízterületekkel csökkentettük. Jellegzetesen megnöveke- dett tehát a hegyvidékeken és általában az erdővidékeken (mint pl. Zala, Dél-Somogy is) s köröskörül a Balaton partján is. Ha a községterület legnagyobbrészt művelés alatt áll, akkor a mezőgazdasági népsűrű- ség általánosan alacsonyabb a teljes nép- sűrűségi számnál, hiszen a majdnem válto—

zatlan területtel az iparforgalmi és kultúr—

rétegekkel csökkentett népességet kell elosz- tani. Különösen lecsökkennek ilymódon az egyes iparvidékek népsűrűségei, nem be- szélve a tipikus (tehát kishatárú) városok- ról, amelyek a mezőgazdasági népsűrűség-*

nél természetszerüleg nem jönnek számba;

a valóságnak megfelelő értékre csökken—

nek az alföldi nagyhatárü városok nép- sűrűségei is. Feltűnően kifejeződik a me—

zőgazdasági népsűrűség fogalmának ma— _ gasabb értéke a teljes népsűrííséggel szem-*

ben, ha a kétféle népsűrűség alapján ké- szült részletes térképeket!) összehasonlít—

juk. Míg az utóbbin úgyszólván alig vannak egységes népsűrűségű területfoltok és bán tóan ugrik ki az iparvidékek magas nép-

1) Móric: Miklós dr.: Magyarország nagybir- tokainak és népsűrűségének térképe. 140000!) Bu—

dapest, 1935. (Kézirat gyanánt.) és a szerző által—

1937—ben készített, e számhoz csatolt mezőgaz- '—

dasági népsiírüségi térkép. '

54—6. szám —-—607——— 1938 sűrűségű erdőterületet mellett a nagyha—

tárú városok külterületein elosztott városi népesség, addig a mezőgazdasági népsű- rűség térképének jellegzetes színképei hűen tükrözik vissza a magyar élettér történelmének és földrajzának fontos je-

lenségeit. ,

A továbbiakban a mezőgazdasági népsű- rűségi térkép legfőbb tanulságait vesszük sorra.

Az Alföld.

Keletről nyugatra haladva az első na- gyobb magas mezőgazdasági népsűrűség- gel bíró terület a Nyírség. Keleti jellemvo- násokban gazdag ez a táj: általánosságban 20%o-en felüli természetes szaporodási) az analfabétizmusnak magyarországi viszo—

nyokhoz képest rendkívül nagy aránya?) (a 6 éven felüli népesség 20—30%-al), az elég kiterjedten fennmaradt ugaroló gaz- dálkodás a nyomáskényszerrel és az orto- dox zsidóság nagy tömege, ezek a keleti jellemvonások, amelyek a bukovinai, gali- ciai magas népsűrűségű tájakhoz teszik hasonlóvá. Amellett ez a táj kimaradt, a török pusztításokból, ami az országon be—

lüli összehasonlításban sokat jelent. A homok pedig kerti—gazdálkodást is lehe- tővé tesz és, ez szintén hozzájárul a népsű- rűség emelkedéséhez. Mégis, ha azt néz—

zük, hogy a Nyírség egész nagy területén, sőt még azon is túl, a szegélyező lösztábla utolsó déli romjaiig (kb. Berettyóújfaluig) a mezőgazdasági népsűrűség sehol sem száll négyzetkilométerenként 50 alá, és észak felé a 80-as, 100-as értékek a gyako- riak, (: magas mezőgazdasági népsűrűség—

nelc ez az egyenletes előfordulása, —— a hát- l' térben a természetes szaporodás töretlen vo- nalával — mind azt mondják, hogy a Nyir- ség mezőgazdasági népsűrűségének igazi természetét a keleteurópai jellemvonások

adják meg.

A csonkaország középső részén, a Mátra és Bükk lejtőitől lefelé kb. Ceglédig, délfelé elkeskenyedő területen még a Nyírségne'l is nagyobb népsűrűségi értéke- ket találunk. A népsűrűség egyenletessége is fennáll, de a keleteurópai jellemvoná—

1) 1980. népszámlálás. I. rész. Demográfiai ada—

tok község és külterületi lakotthelyek szerint.

Magyar Statisztikai Közlemények, Új sorozat. 83.

kötet. Budapest, 1932.

2) L. bővebben Thinn'ng Lajos dr.: Az analfabé—

tizmus területi képe. Magy. Stat. Szemle. 1934. évf.

ööö—582. l.

sokról itt már szó sem lehet. Ennek a táj- nak dinamikus élete, de egyben az életfor—

mák sokfélesége adja népsűrűségi jelle- gét. A hegylábvidék élénk földrajzi ener- giái is nagyban előmozdítják a hatalmas népsűrűsödés létrejöttét. De joggal gondol—

hatunk a néptömörülés történelmi okára is, amiről legújabban Prinz Gyula írt tklasszikus szépséggel?) Mint az özönár, úgy tolult föl az Alföld népessége a török hódítás pusztító rohama elől a Mátra és a Bükk hegylábaira és torlódott meg ott, mert a hontalan nép egy része a hegyek mögötti medencék sorát is megtöltötte. A feltorlódott tömeg részei áramlottak visz- sza azután a XVIII. és XIX. század folya- mán az Alföldre?) Ez a folyamat ma is tart, egyik legnagyobb fejezete, a Duna-Ti—

sza közének meghódítása, csak a közhit szerint végződött már be, tulajdonképen

javában folyik még.

Az özönár visszaáramlása joggal alkal- mazott hasonlat volt, mert az Alföldnelc a török pusztítás utáni benépesülése pontról—

pontra követhető folyamat. Ezt annál is inkább kell hangsúlyozni, mert az Alföld mindenféle bajainak forrását sokan egye—

dűl a törökpusztításban vélik megtalálni.

Pedig a törökök és a visszahódítók tabula rasa-ja óta eltelt 250 év alatt az ember mindenütt rendkívül magas népsűrűség—

gel töltötte fel az Alföldet, ahol csak a természet —— és nem a török —— nem emelt

neki gátat. És valóban, az országnak már

említett telített közepe, —— már csak az alakbeli hasonlatosság kedvéért is elmond- hatjuk, az ország szíve —— cegléd-abonyi csücskétől délre Kecskemét, Szeged vidé—

kén át a Bácska felé, egy másik ágon pe- dig délkeletre a Tiszazúgon keresztül, Bé- kés, Csanád, Arad vármegyéken át le a Bánátig, sehol máshol nem látható egyen- letes, magas népsűrűségű, összefüggő nagy területek. Rendkívül nagy kár, hogy szem- léletüket megakadályozzák térképünkön a

csonkaország határai.

Az összefüggő magas népsűrűségű te- rületek között rikító ürességek ásítanak.

Az első pillanatra felismerhetjük bennük a Tiszavölgy nagy árterületeinek zömét?)

1) Prinz Gyula dr.: Magyar Földrajz III. k.

314. l. Bp. 1938).

2) L. Prinz i. ni.—ának tuérképeit a 231. és 319.

lapokon.

3) L. Pécsi Albertdr. térképeit, Az Alföld mélye—

dései 0, Cikkében. Földrajzi Közlemények 1937. évf.

191—211. l.

Ezeknek meghódítását is megkísérelte az ember; sajnos, ez csak részben sikerült.

A betelepülésnek akadályát jelentő árvi- zektől való mentesítés. és a belvizek lecsa- polása után felszínre került területek nagy- része rossz szikes mező volt csupán, ame- lyek nem bírnak el nagyobb népsűrűséget.

Egy másik népsűrűséget csökkentő jelenség pedig az volt,

talan, vízjárta területek (a szabad kún he-

lyek kivételével) a nagybirtokosok kezén maradtak és vannak jórészt mindmáigf)

ami a települések sűrűségét szintén nem emeli egy csöppet sem.

Az Alföld tehát nagyjából egyenletesen benépesült az előbb említett alluviális öblözeteket kivéve. Ezek mellé a fri5sen hódított területek mellé csatlakozik azon- ban a Duna-Tisza köze is, ahol a meghódí- tás jobban, bár még itt is hiányosan sike—

rült. Ez abból következik, hogy bár a fu—

tóhomok megkötése már nagyrészt meg—

történt, de az intenzív földmívelés elterje—

dése még nagyon kezdetleges. Hiszen még a legfejlettebbek közé tartozó kecskeméti határon belül is rendkívül nagy eltéréseket tapasztalunk a népsűrűség tekintetében.

Igazolásul elég megemlíteni a kecskeméti határ egyes részeinek mezőgazdasági nép- sűrűségi adatait, természetesen csak azt a népességet számítva, amelyet az 1930-as népszámlálás mint a határban kint lakó—

kat talált?)

Mezőgaz- Mezőgaz-

A külterületi dggggl A külterületi dsg?

lakotthely neve sűrűség lakotthely neve sűrűség

kmÉ—re km2-re

Ágasegyháza. . 32 Borbás . . . . 29

Ballószög . . . 45 Katonatelep . . 47 Helvécia-Könosög 56 Méntelek . . . 58 Matkó . . . . . 28 Hetényegyháza 88 Városföld . . . 35 Bugac .! 11 Kohárysztlőrinc . 29 Monostorfalva . 46 Lakytelek . . . 66 Alsómononstor 21 Pnsztasztkirály . 33 ]

Eszerint még Kecskemét határában is nagyon nagyok a népsűrűségi különbségek és egyes nagyterületű határrészek 30-on aluli népsűrűségükkel tűnnek ki. Ezeket még nemhogy a kerti kultúra, de az inten-

1) L. Elek Péter: Rét és legelő problémája a Szarvas és Szentes közti területen. Magyar Gazdák

Szemléje. 1937. évf. 434—447. 1.

2) Alsó, Benisch, Mártonffy: A tanyai közigaz—

gatás rendezése. Bp 1937. Adatgyüjtemény. 107 l.

alapján számítva.

hogy az eredetileg haszon-*

zívebb földművelés sem hódította meg.

Nem csodálkozhatunk tehát azon, ha Duna—Tisza-Icözi Ilomolchárságnak köz fele, a szorosan vett ( történelmi) Kiskán ság átlagos mezőgazdasági népsűrűsége 30 körül van. A Kiskúnság testében a . _ vevények községeiben (Kiskőrös, Soltvad—í kert stb.) található magasabb népsűrűség azonban felhívja figyelmünket arra, hogy a népsűrűség alacsonysága, azaz a művelés belterjessé válásának késedelme a törzsö—

kös kúnközségek sajátos népi, illetőleg társadalmi jellegére vezethető visszaf) Es felmerül mindjárt az a kérdés is, vajjon a Nagykúnság községeinek szintén meg- lehetősen alacsony népsűrűsége't is nem ha- sonló okra vezethetjük-e vissza? Részlete—

sebb analizis nélkül már most is le kell szögeznünk, hogy az alacsony népsűrűség hátterében, a kedvezőtlen talajviszonyok mellett, mint második ok ott áll a sajátos társadalmi viszonyok által fenntartott jel- legzetes tanyarendszer.

Ezért legalább összefoglalásszerűen a ta—

nyakérdéssel is kell foglalkoznunk még pedig annál is inkább, mert az Alföld me—

zőgazdasági népsűrűséget és méginkább a népsűrűség szerkezetét ez lényegesen meg—

világíthatj'a. A magyar paraszti tanya ősi fejlődése során tiszta formáiban ma is még időszaki szállás. Függeléke a nagyobb te- lepülésnek, a parasztvárosnak, mert az egyéni gazdaság súlypontja általában a városban van és csak a nyári mezei mun—

kák idején tevődik át ideiglenesen a város- tól! messze eső földeken épült tanyára?) Ez ' a modern nomadizálás természetesen csak 3 rendkívül külterjes művelési viszonyok közt tartható fenn és ebből következik az hogy ahol a tanyának ez az eredeti ,for mája *a legtisztábban maradt fenn, ott a Iegextenzívebb termelési viszonyokat és a legalacsonyabb mezőgazdasági népsűrűsé—

get kell találnunk. A Nagy- és Kiskúnság azok a területek, ahol ez a tallyatípus a leg—

tisztábban fönnmaradt és ezért előszeretettel nevezzük más, szintén magyar tanyafor—

1) L. Szűts Györgyi dolgozatát Kecskem Thűnen-köreiről. (Magy. Gazdák Szemléje. 193

176—183. ])

2) Igen bőven és alaposan kidolgozva l. Erd Ferenc: Futóhomok. Bp. 1937. c könyvében, K kúnság e. fejezetben.

3) A tanyafejlödés folyamatának részleteit ésa irodalmat l. Győrffy István dr összefoglaló tanu

mányában: A magyar tanya. Földrajzi Közleni

ny.ek 1937. évf. 4—5. sz.

5—6. szám —— 609 —— ' 1938

A TANYAVILÁG NÉPESSÉGE.

LA POPULATION DB HAMEAUX.

. Hl)lelek , hulmunts

.M St 31 nm

máktól való megkülönböztetésül kúntanyá—

nak ezt az ősi magyar tanyatípust.

Ellentétes formája a kúntanyának az állandóan lakott tanya, amely típus legjel—

legzetesebben Szeged határában lelhető fel.

Ezt a típust nevezhetnénk küntlakótanyá- nak, farmtanyának, vagy ,,szegedi" tanyá- nak. A már többször használt farmtanya- kifejezést ezúttal még megtartjuk, b—ár alapjában véve nem a legszerencsésebb ki- fejezés. Természetesen nagyon sok helyen keveredik a két típus, azonkívül átmeneti

formákat is találunk. így például a kun—

tanya módosul azzal, hogy a fiatal gazda családostul kint lakik állandóan a tanyán és csak akkor költözik be a városba, ha a szülők elhalnak. Ezt az átmeneti típust,

H H 41—80 me

amelynek előfordulása igen gyakori, Er- dei családi tanyának nevezi?) '

A tanyavilág népességének itt közölt tér—

képe2 ) élesen kifejezi a felsorolt típusok el—

terjedését. A ritkán lakott kún'tanyaterületek határozottan elkülönülnek, a farmtanya- vidékek pedig aszerint ugranak ki, hogy a belterjességnek mily fokát érték el a sok- kal korszerűbb állandóan tanyánlakással.

(A tanyakérdésnek vázolt problémakompl-e- xumát számszerűen fogja megvilágítani az a vizsgálat, amelyet ugyanezen a nyomona Magyar Közigazgatástudományi Intézetben

1) Erdei i. m. 97. l.

2) Készítette Satu Laura az Alsó-Benisch- Már- ton/Ty i. m. adatgyüjtem-énye alapján a Gazdaság- földrajzi Intézetben, 1937—ben.

"végeznek. A folyamatban lévő munka rész— "

jeredményeiből csak egyetlen adatot raga- gdok ki: a kúntanyavilág népsűrűsége a négyzetkilométerenként ,15—25-ös határok között mozog, aszerint, hogy a talajviszo- nyok és a már említett ,,családi-tanya" el-

!terjedése mennyire befolyásolják a népsű-

rűség alakulását.) _

Részben a Kiskúnsághoz tartozik, rész- ben azzal közvetlenül szomszédos a Duna—

_völgynek csak legújabban lecsapolt szikes—

talajú területe, amelynek alacsony népsű—

rűsége ezekből magától adódik. A Duná-

nak közvetlen partjai ellenben Budapest- től Mohácsig egyformán sűrűn lakottak.

A jobbparton kétségtelenül közrejátszik ebben a jelenségben az ott elvonuló ősi dunai útvonal, a törökök legfontosabb ha- diútja. De bármilyen közel is volt a hadiút, a Dunának mocsarai közt meghúzódó kis hátakon nagyon sok életképes falumag vé—

szelte át a nehéz időket és indult azonnal szaporodásnak a zord idők múltával. Fo—

kozottan jelentős ugyanez a jelenség a Tisza partjain, ahol szintén megtalálhat- juk, mert ott nem volt semmiféle fonto- sabb útvonal és így a fejlődés minden ener- giája magukban a pusztítástól többé- kevésbbé megmenekült ártéri községekben rejlett?)

Dunántúl.

Népsűrűségi szempontból rendkívül sí- vár képet mutatnak a Dunántúl egyes te- rület—ei, az egész Mezőiöld, Csonka—Komá—

rom és Moson megyék. Ezen a nagy terü- ten, ezekben az igen kedvező fekvésű Vár- megyékben roppant alaCsony értéket jelent az átlagos 47—es mezőgazdasági népsűrű- ség. Az a körülmény, hogy a jelzett terüle—

teken az 500 holdnál nagyobb birtokok át- lagos aránya 50%, nagyon alkalmas arra, hogy az alacsony népsűrűségnek fő oka- ként bárki a nagybirtok túltengése't jelölje meg. Ezeken a területeken semmiesetre sem kapna cáfolatot ez a feltevés.

Már itt le kell azonban szögeznünk, hogy nem fogjuk a népsűrűségnek valamennyi kedvezőtlen alakulását a nagybirtok rová- sára ma olyannyira elterjedt frazeológiával elintézni, bár ez nagyon könnyű feladat volna. A nagybirtoknak és a népsűrűségnek összefüggését más alkalommal óhajtjuk adatszerűen megvilágítani; itt csak néhány általános észrevétel álljon, hogy a Dunán-

1) Települési sűrülse'agüket illetőleg 1. Glaser La- jos kéziratos tiszavölgyi települési térképét. 1:200.000.

túl mezőgazdasági népsűrűségébemélyeb ben is betekinthessünk,

Nagybirtok általában minden községben van a Dunántúlon. Kivételeket ez alól csak az egészen kishatárú munkásközségekben, telepített községekben, vagy néhány sajá—h tos nemes községben találhatunk. Ez ter—§

mészetes is, hiszen a rendi Magyarország?

uralkodó társadalmi jellege a földesúr —;

jobbágyai képlet volt. Már jóval a jobbágy—í felszabadítás előtt, még a XVIII. század—;

ban mindenütt elkülönültek, azonban az_

allodiális földek az urbarialisoktól, azaz, a nagybirtok a falutól. Ez az elkülönülés;

mind a mai napig fennáll s csak erősödött., A nagybirtoktól teljesen függetlenül virág—

zik, vagy pusztul a falu. A falu népének életét a nagybirtok csak a legalsóbb véte-' geibenl befolyásolja. A községhatáron belül két egymástól teljesen független test a falu és a nagybirtok területe. A szorosan vett falu virágzásának, vagy pusztulásának a—

kifejezője a roppant változatos mezőgaz- dasági népsűri'iségi szám, amelynek vál- tozásait a nagybirtok az általa meglehető—

sen változatlan számban eltartott munkás—

népével nem befolyásolja. Hogyan lehet-*

séges mégis, hogy a nagybirtok aránya és, a népsűrűség között oly szoros összefüggés áll fenn, mint pl. a fentnevezett dunántúli területeken?

Már Glaser Lajos rámutatott arra, hogy

az Északdunániúl egyes területei kedve—

zőtlen természeti viszonyaik miatt települ-

tek be ritkán?) így a Mezőség magas, víz—

telen és pusztai növényzetű löszhátai, Csonka-Komárom megye kavicsos, sovány, talaja, keserű vize, Moson kavicsmezeje, ,,Heidéje" és mocsarai a betelepedésre nézve mind kedvezőtlen körülmények.

Ugyanilyen természetűek a nagy pusztítá— , sok, népirtások következményei is. Ahol L

pedig kevés a telep, a nép, ott kevés a '

jobbágytelek és sok az allódium, később nagybirtok (és nagy a községhatár). Lehet,—

nek ezeken a sovány tájakon kitűnő ta—

lajú, remek területfoltok is, de ezek a bef_

település nagy vonásait nem igen zavarják, legalább is a negatív értelemben, a, nem település eseten semmiesetre- sem. Ezeke a helyeken tehát sok a nagybirtok és ala"

csony a népsűrűség, mert a nagy község határok legnagyobbrészét nagybirtokok fog— : lalják le, falu alig van, élettere nagyon:

1] (;Iaser Lajos dr.: Keletdunántúl a honfo ; ; lás és a vezérek korában. Fejér megye monográfiája

1987. *

Wő'e-ö.-szám A '

,,,..,.193§

szűk s az eredetileg is csekély települések népessége kicsiny maradt.

De nem mindenütt ilyen egyszerű és egy—

oldalú a falu és a nagybirtok viszonya. A Dunántúl legnagyobb részén a betelepülés sűrűbb volna jobbágyfalu nagyobb, erő- sebb és ennélfogva a nagybirtok—hányad kisebb. Mindazonáltal a nagybirtokhá- nyad rendkívül változatos és ez jórészt attól függ, hogy a falu miként küzd még élettere bővítéséért a nagybirtokkal. Külö- nösen konjunktúrák idején és főleg az utolsó 40 esztendőben' hódított sokat a falu olyképen, hogy vásárol a parcelláz- ható nagybirtokból. De ez kötött forgalmú birtokok esetén nem lehetséges 5 konjunk- túra sincs mindig, ha pedig a falu életé- ben hosszas krízis van, akkor az élettér kicsinysége és merevsége a szaporodás vo- nalát kettétörheti. Az Ormányság egy—

kéjének kialakulásában annakidején gyá- szos szerep jutott a nagybirtokok gyűrű—

jénekll) Itt sem szabad azonban általánosí—

tannak, mert pl. a Sárköz egykéjének ki—

alakulásánál a nagybirtoknak semmi sze- repe sincsen, hiszen ott a falvak ' élettere az árvizmentesítés és lecsapolás következté- ben tetemesen bővült. A Sárközben az egykét tisztán belső, társadalmi elfajulás hozta létre?)

Általában a falu társadalma életküzdel—

mét csak kisebb mértékben vívja meg a nagybirtokkal, küzd magával a tájjal is és ennek a küzdelemnek a végeredményét tükrözi meglehetősen híven a népsűrűség.

Ennek a küzdelemnek legkritikusabb idő—

szaka a mult század közepe volt. Erre az időszakra esik a Dunántúlra a népszaporo- dás görbéjének legmeredekebben emelkedő része és a természetes tájnak kultúrtájjá alakításában a legnagyobb aktivitás. Kü- lönösen ez utóbbit nagyban siettette az ugyanebben az időszakban bekövetkezett gyökeres életformaváltozás, amit főleg a jobbágyfelszabadítás körülményei okoz- tak, elsősorban a birtoklás jogrendjének gyökeres megváltozása, az egyéni tulaj- donú kisbirtok végleges kialakulása. Ezek a változások helyenként az élettér nagy—

mértékű megszűkülésével jártak együtt és súlyos következményeik voltak: nagy er—

dők és legelők használatából tiltattak ki a ,

1) L. az Elsüllyedt falu a Dunántúlon c. könyv, Budapest, 1936. ,.Kemse a tájban" és ,,Az egyke ki- alakulása" c. fejezeteit, valamint a függeléket.

2) Bővebben Elek Péter: Az egyke és a táj. Vá- lasz. 1937. évf. ölő—624. l.

jobbágyok és az addig alig művelt szűk szántóik művelésére kényszerültek. Társa—

dahnunk ugyancsak megsínylette ezeket a hirtelen változásokat, ami vagy a szapo- rodás megcsökkenésére, vagy elvándor- lásra, vagy pedig gazdasági elnyomorodásra vezetett. De egészen másként is végződhe—

tett ez a küzdelmes időszak: mindenféle jobbágyi terheitől megszabadulva, önállóan, a maga uraként és javára gazdálkodva ter- melvényeit már kialakult forgalmi. utakon a megnövekedett igények jó piacán értéke—

sítvegyarapodhatott és polgárosodhatott is a parasztgazda, amire jó példa Nyugat-Ma- gyarországon Csorna, vagy Csepreg vidéke.

Ugyanebbe a fejlődésbe kerültek Baranya és Tolna németlakta területei is, gyarapod- nak, polgárosodnak és a területükön lévő nagybirtokokat mind fölaprózzák maguk között. De amint az előbb láttuk, a felvi—

rágzásnak és az elbukásnak lehetőségei olyan változatosak, annyi körülmény be—

folyásolja a falvak kis társadalmainak küzdelmét, hogy nem csodálkozhatunk e küzdelmek eredményének, a népsűrűség—

nek rendkívüli változatosságán. Altalában a Dunántúl mezőgazdasági népsűrűséget ez a már említett okok miatt kialakult rend—

kívüli változatosság jellemzi. Minden falu más és más helyzetben, más és más erővel vívta meg küzdelmét és ez csupa egyéni népsűrűséget jelent szemben az Alföld visszahóditásának és benépesülésének egyenletes és nagyvonalú tömegmozgalmai—

val. Mégis két jellegzetes vonást ki kell emelnünk a Dunántúl legtarkább népsűrű- ségű területén is; ezeknek a jellegzetességek- nek a magyarázatát a tájrajzi, viszonyok—

ban fogjuk megtalálnip

Somogy megye egészében és Tolnának, Baranyának határos nyugati, magyarlakta részeiben a mezőgazdasági népsűrűség nagy tarkasága mellett ' az átlag alacsonysága is szembeötlik, azaz a kevésszámú nagy nép—

sűrűségű község mellett a nagy többség- nek alacsony a népsűrűsége. A magyarázat egyfelől a kedvezőtlen tájviszonryok (sok homok, vizenyő) miatti gyérebb betelepü—

lés, tehát magas nagybirtokhányadban van.

Másfelől a falvaknak az előbb vázolt mó- don, társadalmi síkon lefolyó küzdelmét hátrányosan befolyásolta a nagybirtok nagy hányada által szorított élettér és az életnek a forgalomból kieső különben is alacsonyértékű szántóföldekre szorítása sok helyen járt a küzdelem tragikus kime-

netelével, a szaporodás lecsökkenésé- vel stb.

Zalában és Vas megye határos déli felé- ben azonban a tájrajzi viszonyok mások.

Ezen a területen a természeti adottságok folytán az ősi táj viszonylag keveset válto-

zott, ma is az az erdős—rétes, esős, dúsnö- vényzetű parktáj és ebben az eleven, tehát rugalmas környezetben a népszaporodás folytonossága mind a mai napig fennma- radt. Ehhez még az is járult, hogy a bete—

lepülés eredetileg is sűrű volt, tehát a nagy- birtok hányada viszonylag kicsiny és hogy a történelem viharai sem nagyon háborgat—

ták a területet. Az öntudatlanul folytonos népszaporodás, (mert amíg a társadalom egészséges, addig szaporodása öntudatlan, természetes folyamat) és a népsűrűséget előmozdító többi tények azonban színültig megtöltötték, sőt túl is feszítik már a táj- keretet, amelyek akármilyen kedvezőek

is, kérdés, hogy meddig bírják még ezt az)

országunkban páratlan népnyomást.

A hegyvidéki medencék.

A hegyvidéki medencékben általában Szűkös viszonyok között élő megrekedt mezőgazdasági népességet találunk. Éle- tüket általában a tájjal vívott küzdelem jellemzi és társadalmi: oldalról sorsukat egyedül nemzetiségük befolyásolja; a la—

katlan hegyvidékekbe ugyanis elég nagy számmal települtek be a nemzetiségek, csonkaországi viszonylatban főként néme- tek és tótok. Sorsukat főleg az befolyá—

solja, hogy bányakincs nyomán nem fej—

lődik-e közelükben nagyipar, bányászat és ezek révén munkakereset és fogyasztó—

uaitv _

piac. Jó példákat hozhatunk erre az északi hegyvidékiink medencéiből

Hasonlítsuk össze a szomszédos nógrádi, -—

és salgótarjáni, pétervásári és ózdi medem céknek vagy a Hernád-völgye és a Sajó:

völgye mezőgazdasági népsűrűségét. A pá:—

rok elsőjének mindegyikében viszonylag, magas mezőgazdasági népsűrűséget ka—

punk, míg a többiekben a bányakincs nyo.

mán kifejlődött bányászat és ipar munkás- kereslete valósággal lecsapolta a környezet mezőgazdasági népességének fölöslegeit.

Ugyanakkor azt hihetnénk, hogy az itt keletkezett fogyasztópiacok viszont szük- ségleteik kielégítésére a környezetben in- tenzívebbé teszik a mezőgazdaságot és ez—

zel növelik a mezőgazdasági népsűrűséget.

Bár a fogyasztópiac nem fejlődik ki e bá—

nyavidékek munkástömegeinek viszonylag alacsony életszínvonala miatt oly mérték- ben, mint ahogy az várható volna, mégis bizonyOS szükségleteinek ellátása kétség—

telenül befolyásolja a környezet mezőgaz- daságát. De ugyanakkor a mezőgazdasági népsűrűséget ezáltal nem emeli, legfeljebb csak produktivitását növeli. Ez a viszony—

lagos jómód emelkedésében, a kisbirto- kok növekedésében jelentkezik és ez egyik sem mozdítja elő a népszaporodást. Sokrkal számottevőbb ennél az a lecsapolóhatás, amit ezek a bányavidékek a mezőgazdasági

népesség fölöslegeire gyakorolnak. Úgy-

látszik tehát, hogy az ipari proletársors életszínvonalban még mindig fölötte áll a mezőgazdasági társadalom alsóbb réte—

gei életszínvonalánál és az ipari munkás—

rétegbe bekerülni ez utóbbiak számára -——

csábító cél.

Elek Péter.

0

m

m m

m m " m m

m

m % % m

MAGYARORSZÁG MEZÖGAZDASÁGI NÉPSURUSÉGE KÖZSÉGENKNT'