A Jászság mezőgazdasági statisztikája 1699-ben

5. szám.

—— 186 ——

1935 10 sztrájk közül 5 szintén cipőüzemi lésre irányult és részleges sikerrel végző—

sztrájk volt ugyancsak az év első negye— dött. A szombathelyi márciusban két hé- dében, különösen vidéki (Ujpest, Szombat-

hely, Debrecen) cipőüzemerkben. Úgy ezek,

mint a többi 5 sztrájk túlnyomórészt bér—

emelésre irányult és nagyrészükben részle- ges sikerrel járt.

A IX. iparcsoport 3 sztrájkja közül a kispesti péksztrájk volt a legjelentéke—

nyebb, mely 12 üzemre terjedt ki az év kö- zepén; időtartama az üzemek egy részében egy, más részében két hét volt. Ez a bér—

követelésre irányuló sztrájk azonban tel—

jesen sikertelenül végződött.

Végül a XI. iparcsoportban az 5 építő- ipari sztrájk közül három volt több üzemre kiterjedő. A nyíregyházi március—április hóban 13 üzemre terjedt ki, béremelésre és

munkaidő'leszállailtáSm irányult s! részleges sikerrel járt. A szegedi az év közepén 4 napig tartott, 6 üzemre terjedt ki, béreme—

tig tartott, béremelésre irányult, 6 üzemre terjedt ki és részleges sikerrel zárult.

Mindezekben a munkaviszályokban résztvett összes szünetelő munkások száma 1934—ben jóval több mint évenkint az 1930 óta eltelt 5 esztendős periódusban; a szüne—

telő munkások által elvesztett munkana—

pok száma és az általuk e réven szenvedett bérveszteség azonban mégis kisebb, mint 1931—ben volt, még pedig azért, mert 1934- ben a sztrájkok időtartama általában lé—

nyegesen rövidebb volt, mint az 1931. év- ben lezajlott munkaviszályoké. Ugyanerre nek következtében kisebb 1934-ben az el—

maradt termelési veszteség is mint 1931—

ben volt. A számos üzemre kiterjedő álta—

lános jellegű sztrájkokat az egyes szak—

szervezetek kezdeményezték és irányítot—

ták. M. S. dr.

§ e

MEZÖGAZDASÁG Ö

...-....u.n.-...nunlo-u-n..-.-.-

A jászság mezőgazdasági statisztikája 1699-ben.

La statistigue agricole du Jászság en 1699.

Résume'. Avant (lue la région du Jászsa'g ait

été vendue en 1703 a PDI-dm teutonigue, un fonc—

tionnaire de la Camera, Jean Pentz, a dressé, en 1699, un tableau de ce pays, y indiguant nom—

m—ément les habitants, leguel contient de précieux documents permettant de se faire une idée nette de la vie économíaue du Jászság au XVIIe siecle.

(En 1699, le Jászság, stétendant jusguiá la Tisza, comprenait Ie plateau_ situe' au—dessus de la Grande Plaine hongroise, le long des riviéres Zagyva et Tarna, avec 1 Icommurres jouissant de préroga- tives anciennes, dont les habitants niont pas entie- rement péri pendant Iloccupation turaue),

Dans ce tableau, [es super/icies ensemencées sont indiguées en kilos, mesure turgue éguivalant, selon toute probabilité, a 36 litres. On peut établir, diaprés les données, gue ces superiicies représen—

taient 8.010 arpents cadastraux, soit seulement 4%

du territoire d'alors du Jászság (200000 arpenits cadastrauac).

Les autres terres, fort Iiun'zides, servaient au páturage. Aussi, liélevage e'tait énorme'ment déve- Ioppe' dans le Jászság; on ycomptait, en moyenne, 31'3 animaux de ferme par famille. On y élevaít surtout des bétes á comes; venaient ensuite, sous

ce rapport, les chevaux et les moutons, II y avait ld un agriculteur gui possédait non moins de 472 animaum de ferme. Comme on ne fauchait guére les prés, le bétail était nourri presrjue exclusive—

ment sur les páturages. Les ímmigrés avaient, emr aussi, un grand nombre de bestiaux; il paraít

(Iunprés liexpulsion des Turcs, (lui avaient occupé longtemps le Jászság, il y immigra beaucoup de pátres, gui amenéren't leurs troupeaux.

La production agricole y était alors diune proportion bien infe'rieure a celle de liélevage.

Certains proprie'taires ruraux possédant un grand nombre dianímaux de ferme ne cultivaient le íra—

ment gue sur guelgues arpents; il y en avait méme (lui n'ensemeneaient point leurs tettes. D*apres les clziffres de Jean Pentz, on y cultívait surtout le froment d'automne; on y produísait, en outre, du iroment de printemps, de Forge, de Pavoine, de millet. Dans les communes pauvres, la culture de Forge était Ie plus rxépandue. Galant aux vignes, les documents en indiguent la superficie suivant les houeurs (,,fossores") y employe's; en coniron—

tant diliérentes données dtautreiois, une super—

ficie de vigne nécessitant un houeur peut étre évaluée á 200 toises carrées.

En comparant les chiffres concernant les super-

3. szám.

íicies ensemence'es au nombre de la population, on uoít gue, dans le Jászság, il n'e revenait, de celles-ci, en moyenne, gue 1'11 arpent cadastral par habitant.

Au moyen de calculs approprie's, on peut également établir la guantité des produits agricoles. On ;]

produisait par an (non compris les graíns á semer) environ 9.818 (1 de froment d7automne, 1.114 (]

de froment de printemps, 4.712 (] d'orge, 638 (;

d'avoine, 136 (] de millet. On peut calculer gu'e, de la re'colte, il revenait en 1699, par habitant, en moyenne 154 kilos de iroment (y compris le seigle), 65 kilos d'orge, 9 kilos diavoine et 2 kilos d'e millet. La proportion par léte d'habitant était donc fuible; dans ltalimentation des habitants, les pro- duits de l'élevage auaieni un rőle bien supérieur á celui des produits des terres labourées. En cer- tains endroits, par exemple d Dósa, commune pauvre (! tous égards, les proportions étaient izu—(lessons de celles (]ue nous venons dtindiguer.

On voit par les données, indiguant nommément les habilants, gue les agriculteurs, méme les plus riches, n'ensemeneaient pas beaucoup de terres; la production des terms labourables était born—ée á ce (lui était absolument nécessaire. Celui des agri- culteurs (lui cultivait le plus de terres avait affecte' seulement 23 arpents cadastraux á la production du iroment, 2'2 arp. á celle de Forge et 3!) arp.

§

(! celle de lyavoin'e.

Probablement, Forge et Pavoine ne servaienl point á nourrir les animaux. Il est donc super-fla de comparer les chi/fres concernant l'es surfaces ensemencées au nombre du bétail; on sait nayon Wavait guére encore de cultures lfourragéres, et Von faisait peu de foin. Il serait également inutile de comparer le nombre du be'tail á ltint'en- site de la production agricole. Les bestiaux étaient toute liannée aux pdturages; dans Pagriculture, on employait á peine du fumier; de l'engra'is fourni par le peu dlanimaux nourris á la maison, on fois-ait de la tourbe, auton *employait au chauf- fage, et cela diautant plus gulil nly avait pas encore de foréts dans le Jászság.

En 1699, Ie Jászság, oui venait diétre libére', était, pour ainsi dire, un grand pdturoge. La pro- duction agricole y a repris peu á peu.

*

Mielőtt a Jász—Kunságot eladták volna a német lovagrendnek, egy összeírás készült róla, amelynek demográfiai anyagát már feldolgoztam és közrebocsátottam. Ezt az összeírást Pentz János készítettef) Az ősz- szeírás demográfiai anyagával egyenlően érték—es a benne lévő gazdasági anyag is,

!) Orsz. Levéltár, Urb. et Conschesc. 71., No. 4.

—— 187 —

71935

amely nagy részletességgel és esaládonkint vette fel a lakosság egész vagyonát, állat—

állományát éppen úgy, mint az évente be—

vetett terület nagyságát terményenkint. Ez az első történelemi forrásunk a jász földről, amely gazdasági statisztikai' vizsgálatokra

alkalmas. (

Ezt megelőzőleg is vannak adataink a Jászsálg gazdasági életéről; ezek azonban még meglehetősen hiányosak és csupán kvalitatív vizsgálatokra alkalmasak, de az állattartás és földművelés eredményeinek számszerű vizsgálatára még nem valók.

Mégis kibontakozik belőlük egy általános kép a jász földről, a török hódoltság alatti világ nagy nyomorúsága, teljesen kezdetle- ges gazdasági élete, amelyben még a gyűj- tögető gazdálkodásnak is jelentékeny sze—

repe volt a nép eltartáisában. Egy-egy határ- pör tanuvallomásainak adatai értesítenek, hogy egy-egy nagy menekülés után hogyan kezdődött meg újból a mezőgazdasági ter- melés egészen primitív és kezdetleges mó—

don, s főleg, hogy a nép eltartásában első—

sorban a pásztorkodásnak volt túlnyomó resze.

A török világ vége felé azonban nyugal- masabb időszak állott be itt is, a szétszéledt nép lassan visszaszivárgott a jász földre és nyomukban bőségesen jöttek új betelepülők is. Az újból benépesült Jászság lakosságá- nak számát 1699-ben Pentz nyomán 7.204 főben szálmítottam ki. Gazdasági anyagát pedig a következőkben ismertetem.

E század végének gazdasági képe hi- ven megrajzolható Pentz nagyértékű össze- írásának pompásan részletezett adataiból.

Pentz János gazdasági összeírása olyan be—

cses gazdasági statisztikát szolgáltat nekünk 1699-ből a jász földről, amelynek alig van sok párja ebből az időből a magyar föld—

ről. Az a kép, ami belőle kibontakozik, még mindig elsősorban állattenyésztő és pedig legeltető gazdasági táij képe. Bár csak a ve—

tésterületeket írták össze és külön nem tün- tették fel a legelők terjedelmét, mégis köny- nyen kimutatható, hogy alapjában véve az egész jász föld egyetlen nagy legelő Volt még a 17. század végén. Azt ugyanis fel—

jegyezték) hogy a Jászság eladatása előtt kereken 20 négyszögmérföldet, azaz 200000 k. holdat tett, mert hiszen 1699-ben bí- zonyos puszták még hozzátartoztak, ame-

1) Hornyilc János: Kecskemét város gazdasági fejlődésének tönténetd 49. l.

3. szám.

——188——

M1935 1. A Jászság állatállománya 1699-ben. — Le cheptel dans le Jászság em 1699.

Község Ló Csikó Ökör Tehén Tinó Úsző Juh Bárány Sertés Malac Méhkas

commune,- Chat/aux Poulaíns Boeujfs Vaches 732325 Génisses .lloutons Agneaux Poros 633072? Ruche's

Berény ... 522 223 1.427 1.461 957 1.929 3.360 1.578 1.415 904 91 .

Arokszállás . . . 191 90 700 532 293 717 1.759 639 538 361 58

Fényszaru . . . . 165 83 599 566 271 689 1.091 514 669 320 56 .

Felsőszentgyörgy 28 13 112 87 38 112 12 2 109 105 56

Dósa ... 26 8 83 74 37 103 6 5 84 37 32

Jákóhalma . . . 22 16 136 110 56 140 68 28 138 63 2

Mihálytelke . . . 54: 29 184 82 67 185 185 79 180 117 65 .;

Alsószentgyörgy . 67 29 252 212 138 219 255 196 256 365 64 ;

Ladány ... 51 29 190 207 137 357 449 193 409 245 79 L

Apáti ... 64 28 169 184 57 231 216 75 217 151 70 I

Kisél' ... 82 42 379 269 145 399 498 229 368 425 26 —

Jászság 1.272 590 4.231 3. 784 2.l96 5.081 7.899 3.538 4.383 3.093 599 - '

lyek a redempció után már nem voltak az övék, mások pedig még nem voltak a já- szoké. Pentz alapján össze lehet számolni, hogy őszi és tavaszi búza alá, árpátnak, zab—

nak és kölesnek évente bevetettek összesen 18.431 kilás területet. Egy kila vetés pedig a később kifejtendők szerint kitett 0'57 po—

zsonyim'érős terület. Az átszámításban a tőr- tek javítása, valamint a részletek vagy ösz—

szegek átszámítása folytán előálló különb—

ségek figyelembevétele után az egész vetés 8010 k. holdna tehető. Ami ezenkívül maradt a területből, azt nyugodtan legelőnek vehet—

jük, mert ha két fordulóban használták is a .földet, az ugart mégis legeltették, de azu—

tán az összes vétségek, vizenyők ugyancsak az állatot táplálták, ahová a hely termé—

szete szerint télen, vagy nyáron beverték a jószágot. Legfeljebb az utak, kertek, köz—

ségek belső területét kell még leszámíta—

nunk. Eszerint a török világ végével a játsz földnek! hozzávetőleges számítáls szerint még mintegy 96%—a legelőnek számított. A kaszálók sem sokkal csökkentették ezt az arányt, hiszen átlag egy évben mindössze csak 4.385 szekér szénát gyűjtöttek a já—szok.

De nézzük mindjárt az állatállományt számszerűleg. Összesen összeírtak itt 15.292 drb. szarvasmarhát, 1.862 drb. lovat, 11.437 drb. juihot, 7.476 drb. sertést. Ez aránylag bizony nem is sok, ha a legelők hatalmas terjedelméhez viszonyítjuk. De ha hozzá—

tesszük, hogy a leggondosabb számítások szerint sem volt több lakosa ekkor a j'ász földnek, mint 7.204 lélek, mindjárt más-

képpen látjuk a dolgot. ,

Az egyes állatfajok a következőképen oszlottak meg. A 15.292 drb szarvasmarhá—

ból ökör volt 4.231, tehén 3.784, tinó 2.196.

üszőborjú 5.081 drb. Az 1.862 drb. lóból

csikókra jutott 590, felnőtt állat volt 1.272 drb. A juhokból bárány volt 3.538, anya- és apaállat 7.899 drb. A sertéseket szintén ta—

golja Pentz korcsoportok szerint is, még-—

pedig volt 4.383 felnőtt állat és 3.093 drb.

malac.

Ha most a lakosok számához viszonyít—

juk az állatállományt, a következő arány- számokat kapjuk: egy lakosra jut szarvas—

marha 2'1, ló 0'3, juh 1'6, sertés 1'0 drb.

Első pillanatra feltűnő, hogy a szarvasmar- hák aránya meghaladja juhok arányát,

azonban ne feledjük el, hogy a jász föld le—

gelői elsősorban a marhatenyésztésre és nem a juhtenyésztésre valók voltak. A ma- gasabb homokperemek kivételével mély, nedves réteken legelt a .jószág, ami a juh—

nak nem való. Ez a tény abból is felismer—

hető, hogy a magasabb fekvésű községek—

ben a juhok arányszáma magasabb, sőt fö—

léje is emelkedhet a szarvasmarha arányá—

nak. így pl. Árokszállás magasabban fekvő,

száraz legelőin ez az arány a szarvasmarhára csak 26, a juhra 2'8, Fényszarun is elég ima—

gas a szarvasmarhához képest, sőt Berényben is megközelíti a szarvasmarháét, mert mind—

ezeknek a községeknek voltak határukban magasabb, szárazabb részek is. Ezzel szem- ben a mélyen fekvő községekben, mint pl.

Felsősz—entgyörgyön, Dósán, Jákóhalmán fel-

tűnő kicsi a juhálllomány arányszáma. Úgy

látszik viszont, hogy a sertések arányszáma a vizenyős határú községekében magasabb.

így Alsószentgyörgyön, Ladányban, Kis—

éren, valamint Berényben, amelynek hatá—

rában szintén bővebben volt mocsár.

Meglepően kevés a lóállomány arány—

száma is, egy-egy lakosra csak 03 jut. Még érdekesebb, ha a lovak számát a családok számával vetjük egybe, (mert kitűnik, hogy

3. szám. —-- 189 —— 1935

2. A jászság állatállománya a lakosság számához arányitva 1699-ben.

Le cheptel dans le Jászság en 1699, par rapport au nombre des habitants.

el: 33

Családok § Az állatok száma S'Éü llakosra jut Szarvasmarha .] u h Familles ":: Nombre des bestiaux __ s § - Bétes a comes des Moutons des

e

a § Propartzon,

"_, ví"; § %M— 4—7 3 gés pour] habi-

,_ , § ._. Éj %% § § ÉSN tant, des hely— jövevé- hely- jövevé—

Kozseg § ÉÉO ág, a (A R ; % 3 § ; a, ,, ,, belieké nyeké belieké nyeke' 0 293 ÉS ! § § 3 S É " ? l 32 § § § § aborígé— im- aborígé- im- Communes * g—g fog E É; § § % ' ifj—__ ÉS 3 "§ § ms migrés nes migws

l *A; s: (* § § ] r: 0.513 0 § § r,, , A ___w_z,_____

,

*0) . AG.)

§ 0/0 0/0 % §§ ' ,: § § O§a§§12§n§ 0/0 p§0/0 ps 0/0 n§ 0/0

% ..: És 29 3, az zo fe'—"3 mag-ím-EÉ %; Ég Ég

Berény .. 388 ' 426 2.256 5.774 745 4.9382.319 13.776 355 25 0'312'21'33652 (rá)—2 2.122 36'8 3.863 782 1.075 21'8 Arokszállás 150 . ' 440 870 2242 281 2.398 899 5.820 3813 2'6032'81'01359 60-7 883 39'31602 öli-8 796 332 Fónyszaru 168 '4 536 1.176 2.125 248 1.605 989 4.967 296 1'8 0'2l1'40'ó 1.071 504 1.054 496 898 55'9 707 440 Felsőszentgyörg 39 '1 M'!) 252 849 41 14 214 618 158 14 0'210'10'8 68 194 281 806 () 07) 14 100'0

Dósa .. .. 39 9461 238 297 34 11 121 463 11—8 1—2 0-1k0-10—5 232 78'] 65 215 11100-0 () 0—0

Jákóhalma 87 . 9; 541 208 442 38- 96 201 777 21'() 2'10'2j0'5ll' 173 39'1 269 609 66 687 80 31'2 Mihalytelek ,. 47 29'7170—3 812 518 82 264 297 1.162 247 17 0'310'80'6 147 279 371 720 86 321? 178 687 Alsószentgyörgy 65 ZO'OWSIPO 454 821 96 451 621 1.989 30'6 1'8 0'210'9il'4 179 218 642 78'2 0 0'0 451 1000 Ladany . .. .. 40 400; 600 272 891 80 642 654 2.267 56'6 3'3 0'3§2'4N2-4 358 401 533 598 428 606 214 333

Apáti .. ... 78 179'82-1 476 641 92 291 368 1.392 178 1-3 0-210-60- 119 18-5 522814 56 1972 235 807 Kisér .. 102 29—4l70-o' 690 1.192 124 727 793 2.836 278 1-7 o—le'lll-J 419 35-1 773 64-79 430 59-1 297 40-8 ]ászság .. .. 1.153 45-9 541 7.204 15.292ll.862%11.43737A76j86067 31-9 2-150-331-31-073773 50'8575151149'2 anok 602331", 33-8

l ; l , l

1.153 családnak 1.862 lova volt, tehát csa—

ládonkint átlag egy lovat tartottak. Azt je—

lenti ez, hogy általánosan nem a lovat hasz- nálták igavonónak, hanem inkább csak há- tas állat volt a ló, de még így is éppen csak hogy családonkint jutott egy—egy darab, mert hiszen csak 1.272 volt a felnőtt állat.

A nép életmódjának érdekes változását is kiolvashatjuk ebből a tényből, hiszen a já—

szok mint lovas nép érkeztek ide az össze—

írást megelőzőleg majdnem félévezreddel.

Igaz, hogy a Jászság földje teljesen elvadult, elmocsarasodolt állapotában éppen nem volt kedvező a lótenyésztésre, meg azután ebben a zavaros világban aligha a jászok vették hasznát minden felnevelt csikónak, tehát külső körülmények miatt is erősen apadhatott a lóállomány. Hogy a lótenyész- tés itt már valóban csak a minimális szük—

séglet kielégítésére szolgált a 17. század végén, azt kellően megvilágítja az a tény, hogy majdnem minden játsz községben ugyanolyan a lovaknak a lakosság számá- hoz való aránya, átlagosan 0'3.

A jászok, amint látjuk, a 17. században elsősorban marhatcnyésztők voltak, s juhot csak másodsorban tenyésztettek az egy Árok—szállás kivételével, ahol a juh valami- vel több, mint a szarvasmarha. A juh és a sertés azonban határozottan aszerint jut egymással szemben túlsúlyba, hogy mi—

lyen .a határ természete. Dósa, Felsőszent—

györgy, Jáköha'lmta határában alig volt juh, viszont .a mocsaras határú falvakban maga- sabb a sertések száma.

Hogy a lakosság számához képest mi—

lyen nagyarányú volt itt ebben az időben az állattenyésztés, azt főleg az mutatja meg, ha az összes állatok számát a családok, il—

letve a gazdák számához mérjük.

így kitűnik az. hogy egy—egy gazdának

az összesen 36.067 darab állatállományból átlagosan 31 darab jutott. Hol vannak ma ettől a jászo—k, s milyen más volt a gazda- sági életük mintegy harmadfél század előtt.

Különösen kitűnik ebből a szempontból La—

dány, ahol egy—egy gazdára 56'6, Árok-

szállás, ahol 3188, valamint Berény, ahol 35-53

állat jutott. Viszont a többi községhez ké—

pest aránylag kisebb volt az állatállomány Dósán, Felsőszent—györgyön (s Apátiban.

Ennek okát már hiába keresnénk a határ természetében, hanem inkább valószínű, hogy a községek sorsában fogjuk megta- lálni. Dósáról pl. tudjuk, hogy ebben az időben nagyon kevés nép lakta, mindössze csak 39 családja volt, mert népe erősen széjjelszéledt .a török világ vége felé. A hat- vani törökökhöz közel eső Felsőszent- györgynek is csak 39 családját mutatja ki az összeírás, de ugyancsak erős—en elpusztult volt Apáti is, amely csak a török kifizetése után népesedett újból, hiszen lakosságának

82'1%—a mint jövevény iratott össze

1699-ben.

Persze a fenti átlagos számok nagy vég- leteket takarnak, különösen a szarvasmarha és juhállományt illetőleg. Berényben volt olyan gazda, akinek 254 juha is volt, de ökre legföljebb 21; többnyire azonban Csak 1——5 pár, tehene legföljebb 12, lova több- nyire 2—4, legföljebb 8—10, sertése legföl-

3. szám.

— l90 -—

1935

3. A Jászság mezőgazdasági termelése 1699-ben.

§ A vetés területe —— Super/Mes cultive'es

§ , _ , "(, , .

Ég kxlakban — en lmas Max;arattmtefsaam

*3 e § ' l e ") h 3 le "* § *" "§ Ui

Község %? § § " § § 1 $$$ § §É§§m 42333

ha? ta % ; § té; 81.34 es ÉSEaE—ÉSN

§?

323352

9

§ 385:

332555

egeeiataeaía

ae 3533! ; M3135§§ I,, *S*

—s §§§§§ § ;: 19322 x% a ;: $$$—233143:

(tk 361333 §; a fém: 2 %a; s; 1333 2533 ÉzgxxS—SP Berény ... $2256 3.742 1851.526! 326 —— —, 62 1.627 80 664142 — — 27 2.540 126 Négyszállasrokszállás . . . . '8701.31627 774 428174 14646160—— ——17 69 57217 332 18676 2063 — ' ——69 7 34 302l75031'61 Ágó ... 350 0 9591 147 —— —— 25 152 0 417 64 — 11 644 Fényszaru ... 1.176 986 187 545 180 — — 52 428 81 237 78 — _ 29 853 072 FelsőszentgyörgyDósa .... . 238252 236187 2125 160133 429 ———— ——— 1010 10281 109 6957 184 ——— ——-—— 44 190168 070075 Jákóhalma ... 208 270 21 113 20 — —— 3 117 9 49 9 —— —— 1 185 089 Mihálytelke ...Alsószentgyörgy 312454 338498 15883 358201 3836 —-— ————— 368 147217 8666 15587 1715 ———— -— 158 468290 093103 Ladány ... 272 591 22 418 25 _ —— 27 257 10 182 11 -— _ 12 472 173 Apáti ... 476 375 86 282! 33 _ — 20 163 37 123 14 —— 9 346 072 Kisér ... 690 902 250 593 72 — — 44 392109 258 31 _— —— 19 809 117 Jászság ... 7.204l9.818,l.1145.8901.120160 17 312 ')42684

1) Az egész Jászságra vonatkozó azon összegek, amelyek átszámított mennyiségeket jelentenek, mindenütt egyeznek meg

nem mindig eredményeztek

jebb 10, csak kivételesen volt egy gazdának 40 di'sznaj—a is. Konesik György bere'nyi gazda állatgazdasága a következő számokat tünteti fel: 6 16, 4 csikó, 21 ökör, 12 tehén.

18 tinó, 12 üsző, 225 birka, 123 hátrány, 40 disznó, 11 malac; s e 472 darab állatnak termelt évente 2, azaz kettő kocsi szénát, volt 6 kilás árpavetése, 9 kilás zabvetése.

Az állat tehát maga kereste meg táplálékát, az állate' volt az egész határnyi legelő. Még a hetényi zselléreknek is volt több-keve—

sebb állatuk.

De nézzük egy árokszállási jó gazda—- nak, Sálnta Andrásnak állatállományát is amely ilyen volt: 4 ló, 23 ökör. 20 tehén.

18 tinó, 35 üszőborjú, 215 birka, 90 bá—

rány, 25 disznó, 10 malac? s mindezeknek begyűjtött évente 5 szekér szénát, de ezen—

kívül sem zabot. sem árpát nem termelt, tehát tisztán a legelőn tartotta állatait.

E helybelieknek mondott gazdák mellé írjuk ide egy jövevényként feljegyzett gaz—

dának, Tóth Márton alsószentgyörgyi lakos- nak állatgazdaságát: 5 ló, 4 csikó. 14 ökör, 10 tehén, 1.5 tinó, 11 imző, 157 juh, 139 bá—

rá'ny, 40 disznó, 30 malac, azaz összesen 425 darab jószága volt egyetlen jövevény—

nek. És ebben a tekintetben nem állott

egész számokat. Az összegeket Jászságra vonatkozó mennyiségek átszámitásából képeztem, a

nem a részletek összeadásából, hanem az egész kilák és a k. h. közti arányt kereken 2'3-nak véve.

egyedül Tóth Márton. Az összes községeket nézve ugyanis arra az eredményre jutunk, hogy amíg a lakosságnak 45'9% —a volt helv—

beli, a szarvas-marhaállománynak 508

%-át birtokolták a helybelieknek összeírt

gazdák, a juhállomímynak pedig 06'2%—a volt helybeli gazdáké. Azt jelenti ez, hogy a török világ vége felé a játsz földre nem—

csak nép jött, hanem tömérdek állatot is hajtottak ide .a nagykitei'j-edésű lege'lőkre.

A Jászság benépesz'ilése'nek egyik legfonto—

sabb csábítóeszlw'íze tehát a 17. században a korlátlan és szinle gazdállun legelők vol—

mIr. Hiszen látjuk. hogy a helybelieknek alig valamivel volt több állatuk, mint a jö—

vevényeknek.

Különösen tanulságosak ebben a tekin—

tetben egyes előbb erősen elpusztult közsé- gek. így pl. Felsőszentgyörgyön, ahol a esa—

ládoknak 23196 -a volt helybeli, a szarvas"

marhának csak 1945? —át mondhatták ma—

gukénak. juliuk pedig egyetlen egy sem volt; de éppen így a l7'9%-ában helybeli lakosságú Apátihan is az őslakosság a szarvasamarhákból csupán csak 186 % -ot birtokolt, a juhokból meg 192 % not. De még a kevésbbé elpusztult községekben is előfordul. hogy a jövevényeknek arányszá—

3. szám. —— 191 —— 1935

La production agricole dans le Jászság en 1699.

A termés mennyisége (vetőmag beszámításával) Szőilő Széna guantíté de la production (y compris les semenczs)

Vignobles Foin Á , , , , 1 lakosra jut kg metermazsakban —-— en gmntaux m. pour 1 habitaní, en kilos

§ _3. § __':_ ! § § _ %; % Communes

* e: 3 * N S 3 ** "§ s) 3

: § § e % § s ? %% E T w § % a "* a § :

?: § % § § 3 "1: "23 É § m § ; s 2 1: ; § §

. . ; : l '

s 1" :; -— § m § : d " 3 a) S S a";

839 105 831 3.742 185 1.220 186 —— -— 27 179 69 11 1 Berény

—— — 153 27 77 342 83 —— —— 3 —— —— —— —— Négyszállás

—— M 333 1.316 4 139 26 150 15 4 211 104 12 2 Árokszállás

—— 117 350 0 767 84 —— _ 11 _ —— _ Ágó

26 3 518 986 187 436 103 4 —— 29 100 37 9 2 Fém/szaru

— 119 236 21 106 24 — —— 4 102 42 9 1 Felsőszontgyőrgy

—— —— 150 187 25 128 5 —— — 4 88 54 2 1 Dósa

— —- 147 270 21 90 11 — — 1 139 43 5 0 Jákóhalma

.__ — 378 338 83 161 22 — —— 3 134 51 7 1 Mihálytelke

— —— 465 498 153 286 20 _ —— 15 142 63 4 3 Alsószentgyo'rgy

—— 565 591 22 334 14 —— ——- 12 226 123 61 4 Ladány

26 3 280 375 86 225 19 —— —— 9 96 47 4 2 Apáti

—— —— 329 902 250 474 41 —— —— 19 167 68 6 3 Kise'r

891 111 4385 9.818 1.114 4.712

1) Gena: des totaum relatifs cm Jászság entier, oni sont emprimés en mesures modemes, ne concordent pas tout a fait avec les totaum se trouvent au—dessus d'enrt, le calcnl de conversion n'ayant pas toujours donné des ohiffres entiers. Les totauw généranw concernant le Jászság sont établis par nous d'apres les guan—

tite's relatives iz la région entiére, ils ne totalisent pas les détm'ls.

mukon felül van a jószáigállományuk, így pl. Alsószentgyörgyön az összes birkák a jövevény lakosságé voltak.

Sőt arra is következtetnünk lehet, hogy a jövevény pásztorok inkáb—b marhával ván- dorolva érkeztek a jász földre, mint birká—

val, aminek, mint már mondottuk nem is volt nagyon jó a jász föld. A jövevények- nek ugyanis nagyobb a részesedési aránya a szarvasmarhaállományban, mint a juh- állományban.

Egyes községeket különösen erösen meg—

szállhattak a nyájaikkal új hazát kereső pásztorok. Ilyennek látszik Alsószentgyörgy, ahol általában több jószága volt a jövevé- nyeknek, mint a törzslakosságlnak.

Hogy mennyi lehetett a jászoknak 1699- ben a háziállam, amelyet otthon, a faluban takarmánnyal tartottak, s mennyi a szilaj állat a legelőn, arra sajnos, nem tudunk következtetni Pentz részletes összeírásából sem. Csupán csak annyit lehet megállapí- tani, hogy a zselléreknek is volt több-keve- sebb jószáguk, amelyet kétségtelenül a ház körül tartottak, hiszen nagyobb—ára csak te- henük és disznajuk volt, mint afféle szegény embereknek.

Az a számszerű kép, amely a jász föld

17. századbeli állattenyésztéséről előttünk kibontakozott, elég nagyvonalú. Az állat- gazdálkodás földje ez még akkor teljes mértékben, egyúttal paradicsoma a legelő—

ket kereső jövevényeknek, akiket, úgylát- szik, a legelő hűségében szívesen fogadtak be a jászok.

Ezzel szemben az a kép, amelyet a föld—

művelésről vagyunk festendők, már bizony

sokkal kisebb méretűnek mutatkozik. Egé—

szen külön világ itt még ekkor a pásztor és a földműves világa, s érdekeik egymással ütköznek is. Hiszen még mindig nem volt ritka az olyan gazda, akinek vetése egyál—

talán nem volt, csak jószága, s még több az olyan, akinek éppen csak néhány holdnyi búzavetése volt, más semmi; feltűnő, hogy inkább (( legnagyobb jószágbirtokosolcnak van kevés vetés-ük. Hogy itt ekkor még mindenekfölött a legeltetés érdeke lebegett a gazdák szeme előtt, bizonyság rá az is, hogy a bere'nyiek által bírt Négyszálláson őszi vetése mindössze két gazdának volt, mert hiszen itt teleltették a jószágot, ame- lyektől aligha lehetett volna a vetést meg- őrizni.

Ha először azt vesszük szemügyre, hogy mit termeltek a török hódoltság végén a

'

3. szám.

__ 192 _—

1935

jászok, bizony elég szűkös a terményeik sora: őszi búza, tavaszi búza, árpa, zab, köles szerepelnek olyan vetésterülettel, hogy mintegy főterményeknek mondhatjuk ezeket.

Egészen jelentéktelen mellettük a kétszeres, amelyet Árokszárllás határában termeltek, rozsból pedig csupán csak a tavaszi rozsot termelték, de ezt is jelentéktelen mennyi- ségben és ezt is csak Árokszálláson. Fel-

tűnő, hogy a kukorica termelésének nyomát sem találjuk az összeírásban. Nem való- színű, hogy mint tavaszi terményt kihagy—

ták volna a felvételkor, mint ahogy az 1720.

évi összeírás országosan is csak az őszi ve—

tés területét mutatta ki, illetve annak há- romszoros területét adta mint a szántó te—

rületét, lévén hármas forduló rendszerük;

hiszen az 1699-i összeírás nem a szántók, hanem a bevetett területek nagyságát mu—

tatja ki, s az őszi vetemények mellett egyen- kint felveszi a tavasziakat, tavaszi búzát.

tavaszi rozsot. így el kell fogadnunk mint tényt, hogy a török világ végén a jászok nem termelték, vagy legalább is össze—

írásra sem méftó kis mennyiségben termel—

ték a kukoricát.

Legnagyobb mennyiségben vetett termé- nyük az őszi búza volt, azután az árpa. A tavaszi búzát már sokkal kisebb mértékben művelték a jászok. Ha fontosabb termé- ny—e'i—k vetésterületének arányát csak nagy—

jából egybevetjük, a következő eredményre jutunk: tavaszi búza csak kb. 1/9 része az őszi búzának, árpa a fele, zab 1/g-e. Arány- lag igen nagy mértékben termelték a kölest is, amire a sok vizenyős terület kiváló talaj volt.

Persze ezek az arányok azután az egyes községek határában, nagyrészt a föld ter—

mészete szerint, igen különbözőknek mutat—

koznak. Különösen feltűnő, hogy a tavaszi búza termelése még nem általános, hiszen pl. Árokszállásown alig van nyoma a terme—

lésen-ek. Inkább azokon a pusztákon kulti- válták, ahol az állatokat teleltették, ahol tehát bajos volt őszieket vetni.

Feltűnően nagy eltérés mutatkozik az őszi búza és az árpatermelés egymáshoz való arányában is az egyes községek között. He- lyenkint fele az árpa vetésterülete a búzáé—

nak, de vannak községek, ahol majdnem eléri az árpa a búzát, pl. Dólsán, Mihály- telkén, Apátiban. E községek névsora rész- ben magyarázatot is ad arra, hogy mi en- nek az oka. Ezek voltak a legszegényebb, csak nemrégiben újranépesült falvak, s úgy—

látszik, hogy a mezőgazdasági termelés a nagy pusztulás után a Jászsáfgban az árpa termelésével indult meg. Erre különben adatunk is van, hogy az egyik jász köz—

ségbe egy futás után Visszatért lakosság a vizenyős helyre árpát hintett és azt disznók—

kal turatta a földbe. Egyúttal az is kitetszik ebből, hogy az árpát valószínűleg nemcsak mint takarmányt termelték, hanem emberi tápláléknak is. Éppen azokban a községek—

ben, amelyekben aránylag sok volt az árpa—

vetés, volt viszont a lakossághoz viszonyítva legkisebb az állatállomány, de ebből is kü—

lönösen kevés volt a sertés; tehát aligha sertéstakarmánynak használták el az árpát.

Feltűnő nagy aránytalanság mutatkozik egyes községek zabtermelésében is. A szegé—

nyesebb falvakban, mint pl. Dósán, van a * legkisebb zabvetés. Erős gyanut lehet tehát táplálni, hogy a zab sem csak lótakarmány volt ebben a szegényes világban a jász föl—

dön. De ehhez a kérdéshez talán. közelebb jutunk, ha először feltételezzük, hogy a ló- tenyésztés kedvéért vetették a zabot és a ló—

állomálny pontosan ismert számát egybe- vetjük a zabvetés területével, egyelőre ab—

ban a mértékegységben, ahogy Pentz össze—

írta a termőterületet, kilákban. Eszerint 1 kila zabvetésre jutó lovak száma a követ—

kező: Berény Négyszállássall'ö, Áro—kszállás, Ágóva] 1'4, Fényszaru 1-4, Felsőszent- györgy t'O, Dósa 3'8, Jákólhahma 19, Mi—

shálytelke 2-2, Alzsószentgyörgy 2'7, Ladány 32, Apáti 2'8, Kiser 1'7. Az ezen arányszá—

mok között mutatkozó nagy eltérések arra engednek következtetni, hogy a zabv—etés te—

rülete és a lóállomány nagysága közöt'tsemmi összefüggés nem volt, tehát nem abraknak termelték mindenütt a zabot. A szegény Dósán pl. igen sok ló jut a zabvetésre, de ebből nem következik, hogy azt a keveset is lovaknak termelték volna.

Jelentékeny szerep jutott még a 17. szá—

zad végén a köles termelésének is, hiszen erre a célra pompásan megfeleltek a nagy lapos, vizenyős térségek. Csakugyan azt lát—

juk, hogy inkább azoknak a községeknek volt több köles vetésiik, amelyeknek hatá—

rában sok a vizenyő, mint pl. Berényben, Fényszarun, Als('iszentgyörgyön, Ladány—

ban, Kiséren.

A szőlőtermelés még nem volt általános, mint a 18. század vége felé, hiszen csak

Berényben volt jelentékenyebb szőlő, s va- lami kevés Fényszaru és ,Apáti határának magasabb, homokosabb térségein.