3. szám.
——265— 1936
foglalkozását illeti, elsősorban az ipari és kereske—, delmi segédszemélyzet aránya emelkedik ki (2'9%);
mellette az önálló iparosoké és kereskedőké is számottevő (2000); az egyéb segédszemélyzethez tartozók (vasúti, rendőri, postaaltiszti személyzet, szolga, cseléd, napszámos) aránya is együttesen 27%—ot tesz. A tanulmányi eredményről szintén
érdekes adatok állanak rendelkezésünkre; itt csak
annyit említünk meg, hogy a tanulóknak közel le%—át utasították osztályismétle'sre s hogyez .17.
arány a századforduló idején még %% volt, A községi iskolákról külön táblázatok számolnak be s ezek közt kivált a tanszemélyzetre vonatkozóak, tartalmaznak olyan adatokat, amelyek más forrás- ban alig lelhetők fel. —— Csupán néhány fontosabb adatot ragadtunk itt ki; az egész (12—i oldalra ter—
jedö) adatkomplexum hűségében igen sok
még meg.
a kutató szem érdekes és tanulságos részletet láthat
A kiadvány ll. kötete a tanoneoktatás mai helyzetének monografikus leirása, amennyiben egyenkint sorra veszi a 44 budapesti tanoneiskolát és ismerteti azok létesítését, felszerelését, statisz—
likáját, tantestületi adatait_ tanterveit, tanműhelyeit
stb. Elsősorban az önálló (külön épületben elhe- lyezett) tanonciskolákat, amelyeknek összesen öt a számuk, taglalja az ismertetés részletesebben, az—
után sorolja fel a nem önálló tanonciskolákat s azok adatait. Végül a tanulók egészségügyi és szo- ciális gondozásáról, a tanoncotthonokról és a tan—
személyzetről találunk a kötetben érdekes adato—
kat s ezeket befejezésül ismét (ezúttal csak az 1'933/34. tanévről szóló) statisztikai táblák köve- tik, amelyek nagyobbára a tanulók adatait tartal—
mazzák éspedig az iskolák egyenkinii felsorolásá—
val. Ez a kötet így szerves kiegészítője az első, azaz a történeti multat tárgyaló kötetnek. A mult áttekintése a mai helyzet megítéléséhez, a jelen- legi állapot ismerete pedig a gyakorlati feladatok megoldásának a sikerességéhez feltétlenül szüksé—
ges, statisztikai szempontból pedig a nagyvonalú.
átfogó ismeretek mellett a gyakorlati célok elérhe- tése miatt elengedhetetlen a részletek tüzetes tanul- mányozása is. Ilyen nézőpontból a munka második része értékét tekintve
első
nem marad mögötte az (történelmi) résznek. A. J. dr.
A székesfőváros közigazgatása.
L'administmtion de la ville de Budapest.
Statisztikai Közlemények. (Szerkeszti Illvefalvi I, Lajos dr.) 66. kötet 4. szám, 77. kötet 3. szám. Kiadja Budapest székesfőváros Statisztikai Hivatala.
Publications Slatistiones. (Rédígées par le Dr Louis [.
Illyejalvil. ír'őe volume, numéro 4, 7712 volume, numém 3. Publication du Bureau de Statístigue de la Ville de Budapest.
Budapest, 19-"4. 5901. —— p. 1935. 706 1. —— p.
A Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló jelentés a főváros statisztikai évkönyvével
egyesítve mint ,,Burlapest székesfőváros statisztikai és közigazgatás évkönyve" jelenik meg. A magyar közigazgatási szakkörök speciális igényeire tekin- tettel célszerűségi szempontokból a Statisztikai Közlemények sorozatban külön is közzétett jelen- tés Általános igazgatás, Községi háztartás és város-
gazdaság, Városépítés és közmunkák, Közegész- ségügy, Közgazdaság, Közlekedés, Közművelődés, Közélelmeze's, Szociális ügyek, Közjótékonyság, Gyámügyi közigazgatás főcímekre tagolva, bő és igen részletes krónikája a főváros közéletének.
Babirák Mihály és Kokovaí Lajos dr.:
A székesfővárosi községi polgári iskolák kiala—
kulása és társadalmi jelentősége.
Michel Babirák et Dr Louis Kokovai : Evolution et importance sociale des e'coles primaires supe'rieuzes communales de Budapest.
Budapest-székesfővárosi IX. Mester—utcai irányitó pol- gári iskola kiadványainak IV. kötete.
Publications de l'école prímaire supéríezwe communalc, dite étele-guide, de la rue Mester (IXe arrondisse—
ment de Budapest). IVe volume.
Budapest, 1935. 111 lap. — p. —1— 2 táblázat —- tableaux.
A kultúrstatisztikai és kultúrtörténeti szak—
irodalomnak egyaránt nagy nyeresége a fenti című tanulmány, mely módszertani szempontból igen szerencsés formában állítja párhuzamba a fővárosi községi polgári iskolai oktatásügy szerve—
zéstörténetét a tanulóifjúsz'ig társadalmi összeté—
felében, valamint pályaválasztási törekvéseiben észlelhető változásokkal.
A tanulmány 4 fejezetre oszlik, Az első rész tömör összefoglalásban azokat az okokat ismer- teti, amelyek a polgári iskolák rendszerének kiala- kításában közreműködtek. Feltárja azokat a kísér- leteket, amelyek ebben az irányban a kérdés tör—
vényes rendezése előtt történtek, valamint rész- letesen tárgyalja az 1868. évi XXXVIII. t.—e. vég- rehajtása tárgyában tett intézkedéseket.
A második fejezetben az iskolák benépesedé—
séről, a tanulók társadalmi tagozódásáról, valamint a fővárosi községi polgári iskoláknak a Vidékre gyakorolt vonzóhalásáról találunk részletes sta- tisztikai adatokat. Az első községi polgári iskola 1869—ben nyílt meg Óbudán 19 tanulóval, az 1879!
1880. tanév végén már 709 fiú- és 1.366 leány- 1933/3—l-lwn pedig 11.175 fiú- és 13.223 leánytamilója volt a fővárosi községi polgári is—
koláknak, A leánytannlók száma tehát állandóan meghaladta a fiúkét, bár arányszámnk 1879/80 óta 65'9%.—ról 54'2%—ra esett. A nem községi jel—
legű iskolák tanulólétszama aránylag kevés, 1932/
tanulója,
1933—ban az összes fiúlanulók 3'2%-—a és a leány—
tanulók 12'2%--a tanult más jellegű iskolában.
A tanulmánynak a tanulók társadalmi erede- vonalkozó gondosan kidolgozott fejezetében a szerzők élesen rz'n'ilz'igítanak a polgári iskolának tére
3. szám. A a társadalmi kapillaritás szempontjából való nagy jelentőségére. A mult század végén a polgári iskola még a középosztály iskolájának volt tekinthető, míg napjainkban a tanulók jó kétbarmadrészét azok a társadalmi rétegek adják, amelyek gyerme- keiket 2—3 évtizeddel ezelőtt csak elemi iskolai oktatásban részesítették. Az értelmiségi és önálló iparforgatmi népesség gyermekeinek az aránya ugyanis 1899—től 1935—ig a fiúk között 59'9%4-ról 26"2%-ra, a leányok között pedig 71'2%.—ról 32'2
%nvra esett
Ennek a nagy átalakulásnak az okát szerzők főkép az ipari és kereskedelmi foglalkozások szellemi szinvonalának emelkedésében latjak. Há—
rom évtizeddel ezelőtt még sem az ipar, sem a kereskedelem nem kívánt az ifjúságtól az elemi!
nél nagyobb előképzettséget, a polgári iskolat vég- zett tanulók túlnyomőri'tsze továbbtanult vagy a szellemi foglalkozasok alsó tagozatában helyezke- dett el. Napjainkban azonban a fejlett fővárosi ipar és kereskedelem csaknem minden ága súlyt helyez a magasabb előképzettségre. A fiútanulók között a továbbtanulók aranya 1902—1932 között 84'5%-ról 32'1%—ra csökkent, amivel szemben a kereső pályára lépők aranya 14'6%--ról 61-1%-ra emelkedett, Hasonló változások észlelhetők a leány- tanulók palya—valasztz'lsi törekvéseiben is.
A polgári iskola tehát 3 évtized alatt rendelte- tését illetően nagy átalakuláson ment keresztül, ma már nem a magasabb fokú tanulmanyok elő—
készítője, hanem főkép a fokozottabb követelmé—
nyeket támasztó gyakorlati pályákhoz általános műveltséget szolgáltató iskola.
szükséges A negyedik fejezetben szerzők a fővárosi poi- gári iskolák fejlődésének főiranyait (kereskedelmi, ipari, gazdasági és háztartási) ismertetik. majd függelékben az egyes iskolák tanulólétszámát köz- lik az iskolák alakulásatól kezdve.
Ez a tanulmány bár csak a fővárosi községi polgári iskolak fejlődéstől-ténetét ismerteti, mégis sok vonatkozásban az egesz magyar polgári irányú oktatásügy multjat tárja az olvasó elé. A társa- dalomért-alakító tényezők s az iskolatípussal szem—
ben támasztott követelmények nemcsak a fővárosi polgári iskolák fejlődésének szabtak irányt, a fő—
városi iskolákat azonban helyzeti adottsátguknál fogva a fejlődés élére helyezték. Éppen ezért teljesen indokolt Szendy Károlynak az élőszóban kifejezett reménye, hogy ez a tanulmány mind a
tanári karnak, mind pedig a kérdés irant érdek- lődő nagyobb nyilvz'mossagnak kellő forrásul fog szolgálni.
J. Gy. (Ir.
1936
Kaán Károly: Gazdaságpotitikaí feladatok.
Charles Kaán : Táches de politígue économigue.
Szerző kiadása. H Publié par llauíeur.
Budapest, 1935. 117 t. _ p.
—— aki irodalom régi jeles
A Szerző különben az agrárpolitikai munkása —— tulajdonképen négy különálló tanulmányát foglalta össze leg- újabb kötetében.
Munkája első részében megállapítja, hogy az ország birtok-állományából ma összesen 395 ezer kat. hold van közvetlen kormányzati ellátás alatt.
Ebből 197 ezer kat. hold a mezőgazdasági birtok, melyből mindössze 62 ezer kat. hold, tehát az egésznek nem egészen egyharmada tartozik csak a főldmivelésiigyi miniszter tárcájához, több mint kétharmadrésze pedig más minisztériumok kor—
mányzati ügykörébe. Ezt a helyzetet a Szerző tart—
hatatlannak latja s mindenképen kívánatosnak tartana, ha a különböző kormányzati agakhoz tar—
tozó birtokokat mind a főldmívelésügyi tárcához utalnak, tern'n'észetesen rendeltetésüknek és
juknak legkisebb érintése nélkül.
_A könyv második része a közületek és köz—
birtokossagok földvagyonával foglalkozik. Kifogá—
solja a Szerző, hogy az idetartozó mintegy mas- félmillió hold földön folyó gazdálkodás irányítá- sára a földmí'velésüugyi
cél—
kormánynak jóformán semmi befolyása nincs s különösen kívánatosnak l:'1tja,liogy az alföldi varosok
mezőgazdasági,
hatalmas földbirtok és egyéb _ népességi és gazdasági —— politikája körébe valamilyen módon bekapcsoitassék.
A harmadik —— leghosszabb _ tanulmány a mezőgazdasági szakoktatás kérdését teszi vizsgá- lat tárgyává. Mintául allitja elénk a porosz mező-
gazdasági szakoktatást, de annak részletes ismer—
tetuésen kivül a többi európai egyes
töldvagyona az allam
állam jelentősebb hasonló intézményeit is bemutatja. Tanulsagképen a magyar szakoktatás fokozatos továbbfejlesztéset sürgeti, melynek alapjául a téli gazdasági iskolai oktatás széleskörű kiépítését gondolja el. Hasznos—
nak látna emellett, ha az elemi- és az ismétlő-
iskolai oktatás körében a felesleges gazdasági tár—
gyak helyét közismereti tárgyak foglalnak el; fel—
tétlen követelménynek tartja azonban, hogy a gazdasági oktatást mindig kizárólag gyakorlati szakemberek lássák el. A téli gaz—dasági iskolák jelentőségét és hasznát Szerző szerint német min- tára az iskolákkal kapcsolatos gazdasági tanács—
adás bevált eszközeivel és a kísérletezés megked- veltetésével nagy mértékben fokozni lehetne. Je- lentős szerepet szán a szakoktatás terén a mező- gazdasági kamarai ínézménynek is.
Legvégül a mezőgazdasági kamarák reform- járól szóló értekezés követk—ezik, melynek kapcsán ismerteti a Szerző mezőgazdasági érdekképvisele- tiink kialakulz'isának elr'izn'iényeit és a mezőgazda—
