• Nem Talált Eredményt

M A Q Y AR T U D O M Á NY

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "M A Q Y AR T U D O M Á NY"

Copied!
632
0
0

Teljes szövegt

(1)

Зоу. 696

M A Q Y A R

T U D O M Á N Y

A M A Q Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A ÉRTESÍTŐJE

1 9 5 8 . 1 — 2 . S Z Á M

(2)

M A Q Y A R T U D O M Á N Y

A M A Q Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A É R T E S Í T Ő J E L X V . K Ö T E T . - Ű J F O L Y A M , I I I . K Ö T E T . 1 — 2. S Z Á M .

1 9 5 8 . J A N U Á R — F E B R U Á R

S Z E R K E S Z T Ő B I Z O T T S Á G

Csűrös Zoltán, E m s t J e n ő , Fogarasi B é l a (a szerkesztőbizottság elnöke), Hevesi Gyula,.

J á n o s s y Lajos, Somos András, Sőtér I s t v á n , Szabó I m r e , Trencsényi-Waldapfel Imre- (főszerkesztő), Zólyomi B á l i n t

S Z E R K E S Z T Ő K R e j t ő I s t v á n , Szántó L a j o s

A Magyar T u d o m á n y o s Akadémia k ö z p o n t i folyóirata, a

M A Q Y A R T U D O M Á N Y

a különböző t u d o m á n y á g a k általános érdekű kérdéseivel, a hazai és nemzetközi t u d o m á n y o s élet fontosabb eseményei- nek ismertetésével, v a l a m i n t tudományos művek b í r á l a t á v a l

foglalkozik.

Évente 12 szám jelenik m e g (esetleg t ö b b szám egy f ü z e t b e összevonva), számonként k b . 3 n y o m d a i ív terjedelemben.

Előfizetési á r 1 évre 60,— f o r i n t .

Belföldi megrendelések az Akadémiai Kiadó (Budapest V . , Alkotmány u. 21. — M a g y a r Nemzeti B a n k egyszámlaszám:

05-915-111-44), külföldi megrendelések a „Kultúra" K ö n y v - és H í r l a p Külkereskedelmi Vállalat (Budapest VI., N é p k ö z - társaság ú t j a 21. — M a g y a r Nemzeti B a n k egyszámlaszám :

43-790-057-181) ú t j á n eszközölhetők.

Szorkesztősóg: Budapest V., Szalay u. 10-14. Telefon: 3 1 3 - 5 2 6 . Kiadóhivatal: Akadémiai K i a d ó , B u d a p e s t V., Alkotmány u. 2 1 .

(3)

M A Q Y A R

T U D O M Ä N Y

A M A Q Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A ÉRTESÍTŐJE

LXV. KÖTET — V>J F O L Y A M III. KÖTET

1958

(4)
(5)

%

Almár Iván: A s z t r o n a u t i k a 107 Bakonyi Sebestyén Endre: A gépipar műszaki fejlesztési feladatai 223

Csanádi György: A k ö z ú t és a k o r s z e r ű közlekedés 67 Erdey-Grúz Tibor: A Magyar K é m i k u s o k Egyesületének 50 éve a hazai kémia

szolgálatában 2 7 5 Erdős Pál: Előadó k ö r ú t o n K a n a d á b a n 335

Fodor István: A n y e l v t a n i nem kialakulása 169 Fogarasi Béla: T u d o m á n y — Világnézet — Ideológia 241 Fülep Ferenc: Régészeti t a n u l m á n y ú t o n a Krim-félszigeten 61

di Gleria János: A sugárzó izotópok alkalmazásánál e l é r t eddigi f o n t o s a b b külföldi

és hazai e r e d m é n y e k a mezőgazdaságban 119 Harkányi István: A korszerű aneszteziológia m i n t t u d o m á n y 269

Kara György—U. Kőhalmi Katalin —Réma Tas András: Nyelvészeti és néprajzi

t a n u l m á n y ú t o n Mongoliában 305 Korach Mór: Az építőanyagok „ f o r r a d a l m a " 3 4 3

Molnár Erik: Irracionalizmus és ösztönösség 409 К agy István György: A mesterséges holdak műszerberendezése 4 1 3

Pál Lénárd —Kiss Dezső —Kiss István: T u d o m á n y o s felkészülés az első magyar

kísérleti a t o m r e a k t o r felhasználására 183 Rázsó Imre: A gépesítés szerepe a szántóföldi n ö v é n y t e r m e s z t é s b e n 73

Rusznyák István a k a d é m i k u s a M a g y a r T u d o m á n y o s Akadémia elnökének fel-

szólalása az Országgyűlésen 163 Soó Rezső: A Szovjetunió n ö v é n y t a n i intézményei és a leningrádi botanikai

kongresszus 125 Sötcr István: I r o d a l o m t u d o m á n y u n k feladatai a n é p i írók v i t á j á b a n 297

St raub F. Brúnó: A béke időszerű kérdései . . . , 199 Szigeti György : A M a g y a r T u d o m á n y o s Akadémia Műszaki Fizikai K u t a t ó Intézete 219

Szigeti József: A Magyar Szocialista Munkáspárt k u l t ú r p o l i t i k á j á r ó l 397 Tamás György: A Magyar T u d o m á n y o s Akadémia Filozófiai I n t é z e t é n e k tevé-

kenysége 329 Tóth Géza: A f ö l d k é r e g árapálya 351

Waldapfel József : Maxim Gorkij 97 Zemplén Jolán: Régi fizikai k é z i r a t o k kutatása E r d é l y b e n 207

Zoltán János: A plasztikai sebészet helyzete és fejlődésének iránya h a z á n k b a n . . . 4 2 3 A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 1957. É V I , ('XVI. N A G Y G Y Ű L É S E

Rusznyák István: E l n ö k i megnyitó 1 Dr. Münnich Ferenc: Üdvözlő b e s z é d 3

hiú

ш и ш к г Л

(6)

Sölér István: Arany J á n o s 7 A Magyar Tudományos A k a d é m i a Elnökségének beszámolója, előadó : Rusznyák

István 19 Melléklet az Л ITA 1957. évi nagygyűlése elnökségi beszámolójához 33

A M A G Y A R TUDOMÁNYOS A K A D É M I A Ü N N E P I Ü L É S E A S Z O V J E T U N I Ó PÁRT- ÉS K O R M Á N Y K Ü L D Ö T T S É G E T I S Z T E L E T É R E

Rusznyák István: Elnöki m e g n y i t ó 149 Üdvözlő beszédek :

Burchard Erzsébet ! 151

Nádasdy Kálmán 152 Kállai Gyula 152 N. Sz. Hruscsov elvtárs b e s z é d e 155

A M A G Y A R TUDOMÁNYOS A K A D É M I A 1958. ÉVI, C X V I I . N A G Y G Y Ű L É S E

Rusznyák István : Elnöki m e g n y i t ó 459 Apró Antal: Üdvözlő beszéd 461 Fogarasi Béla: A m a r x i z m u s és a revízionizmus harca a t u d o m á n y b a n 465

Hozzászólások :

Friss István 479 Molnár Krik 483 Szabó Imre 486 Trencsényi-Waldapfel Imre 489

Erdei Ferenc: A magyar t u d o m á n y helyzete ós fejlesztésének főbb irányai 495 Hozzászólások :

Erdey-Grúz Tibor 514 Hevesi Gyula 518 Kiss Árpád 521 Kónya Albert 524 Tolnai Gábor 530 A Magyar Tudományos A k a d é m i a Elnökségének beszámolója, előadó : Rusznyák

István 533 Az MTA nagygyűlésén r é s z t v e t t külföldi delegátusok üdvözlő beszédei 549

NEKROLÓG^

Marton G é z a (Szabó Imre) 133 S Z E M L E

A Magyar T u d o m á n y o s A k a d é m i a életéből 51, 83, 137, 189, 233, 287, 365, 433 A T u d o m á n y o s Minősítő B i z o t t s á g hírei 57, 89, 142, 237, 292, 384, 442

A Magyar Tudományos A k a d é m i a 1957. é v i nagygyűléséről 49 A Magyar T u d o m á n y o s A k a d é m i a 1957. évi r e n d e s közgyűlése 50 A Magyar T u d o m á n y o s A k a d é m i a 1958. évi nagygyűléséről 558 A Magyar Tudományos A k a d é m i a 1958. évi, C X I X . közgyűlése 557

(7)

A Magyar Tudományos A k a d é m i a 1958. évi, C X I X . közgyűlésének h a t á r o z a t a i . . 562 A Magyar Tudományos A k a d é m i a Elnökségének h a t á r o z a t a az akadémiai k ö n y v -

kiadási terv kidolgozásának irányelveire 433 A m a g y a r t u d o m á n y 1958. évi Kossuth-díjasai 140 A M á t r a h á z i Magfizikai K o l l o k v i u m (Erő János) 235 Az Irodalomtörténeti I n t é z e t v i t á j a a „ n é p i " írók kérdéséről (Sz. M.) 436

Történész-vita a népiesek történetfelfogásának f ő b b kérdéseiről (Márkus László) 439 Nemzetközi tudományos élet

A belga Urológiai Társaság kongresszusáról (Babies Antal) 382 Beszámoló a Szovjetunió Talajtani Társaságának Kongresszusáról (di Oleria

János) 379 E g y matematikai-statisztikai t á r g y ú nemzetközi s z a b v á n y ü g y i értekezlet

(Sarkadi Károly) 86 A N é m e t Matematikai Társaság 1957. évi drezdai kongresszusa (Rózsa Pál) 55

A Szovjetunió T u d o m á n y o s A k a d é m i á j a J o g t u d o m á n y i I n t é z e t é n e k

Állam- és J o g t u d o m á n y i Konferenciájáról (Szabó Imre) 376

A Szovjetunió T u d o m á n y o s A k a d é m i á j á n a k ú j tagjai 374

T a l a j szerkezet i konferencia Münchebergben 87 T a n u l m á n y ú t o n Csehszlovákiában (Ekés László) 380

K Ö N Y V S Z E M L E

Balázs Béla : A l á t h a t ó e m b e r , A film szelleme (Rejtő István) 391

Barta György : Földmágnesség (Haáz István Béla) 94 Fejér E. —Oláh D. —Szathmáry S. —Szodoray L. — Uri J . : Orvosi mykológia

(Flórián Ede) 239 Gáldi László : A m a g y a r szótárirodalom a felvilágosodás k o r á b a n ós a r e f o r m k o r b a n

(Terestyéni Ferenc) 454 di Gleria J á n o s —Klimes-Szmik Andor — Dvoracsek Miklós : Talajfizika és t a l a j -

kolloidika (Fekete Zoltán) 294 Győrfi J á n o s : Erdészeti r o v a r t a n (Jenny Tibor) 456

H a t v a n y L a j o s : í g y ólt Petőfi (Pándi Pál) 91 I m r e S a m u : A Szabács Viadala (Tompa József) 391

Pavlov — B o m a n k o v —Noszkov : Vegyipari műveletek és készülékek s z á m í t á s a i

(Németh Jenő) 458 Sándor P á l : A X I X . s z á z a d v é g ir a g r á r v á l s á g Magyarországon (Simon Péter). •• 386

T a r j á n R e z s ő : A gondolkodó gépek (Münnich Antal) 394 George T h o m s o n : Aischylos és Athén (Trencsényi-Waldapfel Imre) 446

Tóth Dezső : Vörösmarty Mihály (Horváth Károly) 195 Vadász E l e m é r : F ö l d t ö r t é n e t ós Földfejlödés (Tasnádi Kubacska András) 389

Budapest régiségei XVTII. (Csemegi József) 451 Gyógyszerek és gyógyszergyártás (Lempert Károly) 453 A k ő o l a j k u t a t á s és feltárás módszerei Magyarországon (Szilas A. Pál) i 59

-Magyarország Ásvány- ós Gyógyvizei (Chatel Andor) 144

Statisztikai minőségellenőrzés (Palásti Ilona) 392

(8)
(9)
(10)
(11)

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 1957. ÉVI, CXVI. NAGYGYŰLÉSE

Elnöki megnyitó

R U S Z N Y Á K I S T V Á N a k a d é m i k u s

A Magyar Tudományos Akadémia Nagygyűlése az egész magyar tudományos élet kiemelkedő eseménye és az az érdeklődés, amelyet hazánk tudományos dolgozói ezen esemény iránt tanúsítanak, bizonyítéka annak az egyre növekvő jelentőségnek, amelyet Akadémiánk az ország tudományos életében elfoglal. Nagygyűléseink az alkotó t u d o m á n y újabb és ú j a b b ered-

ményeit t á r j á k a közvélemény elé s mintegy tanúbizonyságot szolgáltatnak arról a munkáról, mely a kutatóintézetekben, tudósaink laboratóriumaiban vagy íróasztalai mellett folyik.

Idei Nagygyűlésünket azonban az új tudományos eredményekről való beszámolás feladatán kívül egyéb, történelminek és jelképesnek egyaránt nevezhető mozzanatok is gazdagítják. Ahg néhány hete, hogy a világ dolgozói megünnepelték a Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyvenedik évfor- fordulóját. E megemlékezésből Akadémiánk is kivette részét, s november 5-i ülésén emlékezett meg a világtörténelem arculatát, az emberiség fejlődésének ú j korszakát megszabó nagy eseményről.

Különleges jelentőséget ad ez idei Nagygyűlésünknek az a körülmény is, hogy erre a megnyilvánulásunkra most kerül első ízben sor a tavalyi, ellen- forradalmi események óta. Az ellenforradalomnak a Magyar Tudományos Akadémiát érintő kihatásaival, valamint ezeknek következményeivel az elnökségi beszámoló részletesen foglalkozik m a j d , és éppen ezért ezekre most nem kívánok kitérni.

De Nagygyűlésünk ünnepi megnyitásának ez idén még különös jelentő- séget ad az az évforduló is, mely nagy költőnknek, Arany Jánosnak hetvenöt esztendővel ezelőtt bekövetkezett halálára késztet emlékeznünk.

Arany János emléke az Akadémia számára nagy örökséget, kegyelettel őrzendő eszmei hagyatékot is jelent. Arany János ugyanis alkotóereje egy igen értékes részét , pályájának úgyszólván delelőjét áldozta fel az Akadémiáért, melynek főtitkára volt. Azok a jegyzőkönyvek, levelek, számlák és meghívók, melyeket saját kezével rótt papírra, valóságos irattárat képeznek. Arany J á n o s jelenléte ennek az épületnek falai közt azért mondható jelképesnek, mivel őt, a népi sorból felemelkedett költőt és tudóst, a m a j d a n i népi szár- mazású értelmiség egyik előfutárjának tekinthetjük. A népi v a g y plebejusi sorból származott értelmiség volt 1848 nagy átalakulásának egyik mozgatója és később is, mostoha körülmények közt, a haladás gondolatának zászlóvivője.

Arany J á n o s akadémiai működésének jelentőségét csak most kezdi felmérni a k u t a t á s . Annyit máris látunk, hogy ő az Akadémiát nemcsak hiva- t a l n a k tekintette, hanem egy nagyarányú kulturális koncepció megvalósí-

1 Magyar Tudomány, 1958. 1—2 1 D i f i ?

(12)

tási eszközének is. Arany János olyan nemzeti kultúrát akart létrehozni, mely a nép kultúráján is alapul, és a nagy világkultúra vívmányait is magába olvasztja. Ez a műveltség-eszmény sok rokon vonást m u t a t fel azzal a kultúrá- val, melyet a szocializmus akar megvalósítani. Nagy veszteségnek érezhetjük, hogy Arany János az ő elképzeléseit a maga korának ellentmondásos viszo- nyai közt nem t u d t a maradéktalanul megvalósítani.

De még így is, h á n y kezdeményezés, hány úttörő vállalkozás őrzi az ő kezenyomát. Ha néprajztudományról, népköltészetről beszélünk, az ő elméleti és gyakorlati munkássága is eszünkbe jut. Irodalomtörténetírásunk nem egy nagy kérdésben az ő szemléletét fejlesztette tovább. Esztétikai gondolkodá- sunknak is Arany volt egyik úttörője. Nyelvtudományunk máig is újból és újból hivatkozik az ő megállapításaira. A világirodalom kutatója is mérföld- kőnek érzi Arany működését. Shakespeare- és Aristophanes- fordításai, a világirodalom nagy eposzainak lefordítását célzó szerkesztői tevékenysége, működése idején megkezdődött nagy, akadémiai kiadványsorozatok, melyek a kortársi irodalom, történettudomány és filozófia legújabb vívmányait k í v á n t á k elterjeszteni magyar földön : mindez arra figyelmeztet bennünket, hogy Arany sok tekintetben a modern magyar műveltség egyik megalapozója volt. Arany működése idején az Akadémia, az 1848-at előkészítő korszak e nagyarányú, szellemi létesítménye nemzeti kultúránk valódi műhelye volt.

Meg kell emlékeznünk Arany nagyarányú tudományszervező tevékeny- ségéről is. Nemcsak a magyar t u d o m á n y művelőit állította csatasorba a nagy feladatok elvégzésére, hanem az ő érdeme az is. hogy számos jeles külföldi tudóst, akiket h a z á j u k b a n nemegyszer a maradiság üldözött még, a mi Aka- démiánk máris t a g j a i közé választotta. Arany érdeme az, hogy Darwin, Baer, Mommsen, Quetelet, Broca és más tudósok Akadémiánk tiszteleti t a g j a i v á lettek.

Ezen az évfordulón kötelességemnek érzem, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége és tagsága nevében kifejezzem kegyeletünket és büszke- ségünket, amiért ennyire magunkénak tekinthetjük Arany János emlékét,

— s amiért az országos ünneplésben olyan testületként vehetünk részt, mely sok vonatkozásban A r a n y János szellemi, kulturális örökségét őrzi és fejleszti tovább.

Mielőtt azonban átadnám a szót az Arany emlékét idéző művészeknek és ünnepi ülésünk előadójának, szeretném felhívni figyelmüket még egy körül- ményre, melynek szinte szimbolikus jelentősége van.

Ma, amikor egy nagy költő és akadémikus halálának hetvenötödik év- fordulóját ünnepeljük, — egy másik, nagy magyar költő és akadémikus szüle- tésének hetvenötödik évfordulója is küszöbön áll. Kodály Zoltán akadémikus- t á r s u n k holnap tölti be hetvenötödik életévét. Engedjék meg, hogy ebből az alkalomból mindannyiunk meleg szeretetét és jókívánságait tolmácsoljam a m a g y a r zene és a m a g y a r zenetudomány világhírű képviselőjének.

(13)

Üdvözlő beszéd

D K . M Ü N N I C H F E R E N C

a Forradalmi M u n k á s - P a r a s z t K o r m á n y első elnökhelyettese

Tisztelt Nagygyűlés!

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Vezetősége és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nevében őszinte megbecsüléssel üdvözlöm Tudo- mányos Akadémiánk nagygyűlését és a napirendre tűzött fontos kérdések területén szocializmust építő országunk és népünk előrehaladásának elősegí- tését jelentő eredményes m u n k á t kívánok. Megkülönböztetett örömmel veszek részt mai ülésükön, amelyet Arany János, halhatatlan epikus költőnk, a Toldi írója — ahogy Petőfi verses levelében nevezte —, a világhírű balladák alkotója emlékének szentelnek. Önökkel együtt h a j t j a meg az emlékezés zász- l a j á t az egész ország s annak vezetői a nagy költő előtt, aki lánglelkű barát- jával, a világszabadság n a g y hirdetőjével, Petőfivel együtt annyit t e t t édes anyanyelvünk fejlesztéséért, irodalmi nyelvünk kialakításáért.

Ezzel a pár szóval a k a r t a m beleilleszkedni mai ülésünk célkitűzéseinek szolgálatába és most néhány m i n d n y á j u n k a t érdeklő kérdéssel kívánok fog- lalkozni. Ez az értelmiség kérdése. A múlt év őszén leza jlott ellenforradalom ebben a kérdésben zavaros, tudománytalan elképzeléseket vetett fel, nemcsak a kérdések felvetői jelentékeny számának az állam és a társadalom kérdései- ben t a n ú s í t o t t tájékozatlansága, elmaradása miatt, hanem igen gyakran zavartkeltő, kártevő szándékkal. Ennek az volt a következménye, hogy állami és társadalmi életünk rendezése, a konszolidációs folyamat előrevitele során széles tömegekben ellenséges hangulat jelentkezett az értelmiséggel szemben.

Mi élesen szembeszálltunk ezzel a beállítottsággal. Hónapokon keresztül türelmes, k i t a r t ó felvilágosító munkával magyaráztuk Lenin tanításait, hogy a szocializmus építésének elengedhetetlen előfeltétele az értelmiség becsületes, odaadó részvétele feladataink megvalósításában. Törekvéseinket siker koro- názta és az értelmiség-ellenességgel ma már csak szórványosan találkozunk.

Ezzel is meg fogunk birkózni, és pedig nagyon gyorsan az esetben, ha az értelmiség a k t í v részvétele a szocialista építésben támogatni fogja munkánkat.

Az értelmiség jelentékeny része az ellenforradalom napjaiban sem ingott meg és mellénk állott, amikor megindult az építőmunka. Másik részét meggyőz- ték az elmúlt évben barátot és ellenséget egyaránt bámulatba ejtő sikereink, amelyet a dolgozó tömegeknek a munkába való' bevonásával és támogatása mellett országunk életének gyors talpraállása területén értünk el. Feltételez- zük, hogy a harmadik részt is ú j állásfoglalásra ösztönzi a nagy többség pél- dája és a szocialista világ tudományos, technikai eredményeinek legutóbbi megnyilvánulásai.

Tisztában vagyunk azzal, hogy a helytelen állásfoglalások a múltban gyökereznek. Tudományos életünk a 25 éves Horthy-uralom alatt csak a

(14)

Nyugatot ismerte. Csak a felszabadulás után j u t o t t a k egyesek érintkezésbe az első szocialista állani, a Szovjetunió tudományos életével, s nemegyszer felszínesen, mert a kapitalista országok tudósaival fennálló tartós össze- köttetések következtében sokaknál érvényesült az ,,jgnotí nulla eupido"

elve és a szerényen, csendben dolgozó, szenzációt kerülő szovjet t u d o m á n y nem keltette fel érdeklődésüket. Marxista-leninista ideológia hiányában ez az érdeklődés csak keveseknél jelentkezett, ezek a kevesek azonban meg is tudták becsülni a szovjet tudományt. Ma már az atomfizika, a kozmikus sugárzás kutatásának sikerei, a föld körül keringő szputnyikok, a tőkés orszá- gok becsületes tudósainak magas értékelése felkeltik az érdeklődést, mert döntően bizonyítják a szocialista tudomány fölényét.

Ezek a tények, azt hiszem, nagyon alkalmasak a még meglevő kételyek eloszlatására. Ezzel nem a k a r o m azt mondani, hogy számunkra csak a szocialist a országok tudománya létezik. Minden haladást előre vivő tudományos tevékeny- ség érdekel bennünket, bárhol is jelentkezzék a világon, és igyekszünk azzal is megismerkedni. Népi demokráciánk a szocialista béketábor tagja és egyetér- tünk annak törekvéseivel abban is, hogy mindent, így a tudományt is a béke szolgálatába kell állítani. Ez az álláspontja táborunk vezető erejének, a Szovjetuniónak is.

Az imperialisták a szputnyikok kilövését úgy értékelték, hogy a Szovjet- unió háborús potenciálja növekedett és nekik az eddiginél is nagyobb fegyver- kezésre kell felkészülniök. A Szovjetunió vezetői ezt a sikert arra használták fel, hogy fokozott mértékben hívják fel az imperialistákat a békés megegyezésre, a békés egymás mellett élés megteremtésére, a tömegpusztító fegyverek hasz- nálatának és gyártásának beszüntetésére. Sőt ennél is többet tesznek. A Szovjet- unió vezetői és kiemelkedő tudósai felajánlották az Egyesült Államoknak, az amerikai tudósoknak a békés együttműködést ezen a területen is. Nem hiszem, hogy ugyanez történt volna, ha a t u d o m á n y és a technika terén ezt a törté- nelmi jelentőségű ugrást az Egyesült Államok tudománya és technikája teszi meg.

A fentiekről azért szóltam, hogy a tények összefoglalásával mutassam be a szocialista tudomány felsőbbrendűségét és az egész emberiség jövőjére vonatkozólag döntő jelentőségű szerepét a béke védelmében. Nem hiszem, hogy a k a d n a valaki, akit ezek a tények nem győznek meg és helytelen állásfoglalásának igazolására azt mondaná : annál rosszabb a tényekre nézve.

Azt sem kell részleteznem, hogy a mesterséges égitestek kilövése nem egyszerű vadászteljesítmény, hanem az egész szovjet tudomány, a technika, a kultúra magas fejlettségének összteljesítménye, a szocialista tudomány, a dialektika alkalmazásának győzelme. Országunk t a g j a a szocialista béketábor- nak, politikája békepolitika. Ebben a keretben nemes és felemelő feladat minden dolgozó számára a népi demokrácia erősítése az állami, politikai, gazdasági és kulturális élet minden területén. Nemes felemelő, hazafias feladatot jelent ez tudósainknak, a mérnököknek és szellemi életünk minden tényezőjének. Ennek a feladatnak az eredményes megvalósításában segíteni akarja Önöket a párt és a kormány, az egész dolgozó nép. Mindent megteszünk azért, hogy a tudósok m u n k á j á t megbecsülés és elismerés kísérje, minden erőfeszítésünk arra irányul, hogy az ellenforradalmi pusztítások és kártevések súlyos következményeinek likvidálása közepette is meglegyenek az eredményes munka — viszonyainknak megfelelő — anyagi és erkölcsi előfeltételei. Fejleszteni kell a tudomány minden

(15)

területét és fokozott mértékben az ellenforradalom következtében visszaesett társadalomtudományokat. Szocializmust építő országunk ideológiája a marxizmus-leninizmus, a dialektikus materializmus, melynek segítsége a föld- ről 40 év a l a t t a világűrbe vezette a Szovjetuniót, a cári birodalom kultúrátlan- ságából és nyomorából az egész világ vezető országává, a tudomány nagy- hatalmává emelte. Nemzeti felemelkedésünknek, szocialista építésünknek felbecsülhetetlen lendületet és biztonságot fog adni ennek a tudománynak, ennek az ideológiának gyors térfoglalása, közkinccsé válása a t u d o m á n y területén. Terjesztése, elsajátítása nem szakosztályi, h a n e m általános akadé- miai feladat. Érdeklődéssel követjük nagygyűlésük tárgyalásait és azoktól tudományos, gazdasági és társadalmi életünk menetének fellendülését, tudo- mányos kádereink utánpótlásának megnövekedését v á r j u k .

A szocializmust építő állam politikai, gazdasági és szellemi megerősítése gyarapítani fogja lehetőségeinket és felmérhetetlen t á v l a t o k a t nyújt a tudo- mányos elméleti és gyakorlati munka számára és azok számára, akik ezen a területen odaadással és hazafiasan tevékenykednek. Eredményes, jó m u n k á t kívánok a nagygyűlésnek.

(16)
(17)

Arany János

S Ő T É R I S T V Á N l e v . t a g

H á r o m n e g y e d évszázada, ennek az épületnek egyik ablaka mögött, néhány lépésnyire e helytől, ahol most e g y ü t t vagyunk, lehunyta szemét Arany János, Akadémiánk főtitkára, korának poéta laureatusa, a század egyik legnagyobb költői életmüvének létrehozója, 1848—49 t a n ú j a és részese.

Nemcsak ez az épület maradt árván az ő halálával — ez a székház, melynek termeiben annyiszor kell az ő jelenlétére emlékeznünk —, nemcsak szobájának ablakárt hirdette egy feleslegessé vált, fehér zászlócska az ő aggályos lelkületét, mely a természet és a lelkiismeret viharaira egyaránt végtelenül érzékeny volt. Még á r v á b b a n hagyott h á t r a egy népet, mely múltja, vállalkozásai, harcai emlékéből vele is eltemetett egy d a r a b o t . Es az ő ravatala körül is teremtményei, hősidilljeinek, balladáinak a l a k j a i állhatták a legméltóbb őrséget. Alakok, aminők ma a Múzeum-kerti szobrot őrzik : bronzba ö n t ö t t eszmények, Toldi és Piroska, akik még a talpazaton is elérhetetlenül t á v o l maradnak egymástól.

Ez a Toldi valamikor méltóbb önarcképnek ígérkezett a magasban trónoló szobornál. A fiatal Arany — Toldinak álmodta magát, s mily r i t k á n adatik meg költőnek, hogy tulajdon álmát egy nemzet is a magáénak érezze.

Toldi föltörésében, győzelmében egy nemzet ismert a maga törekvéseinek kifejezésére, — de Toldi kudarcaiban is egy nemzet kudarca jutott jelképes szóhoz. Arany Jánossal egy n a g y álom, egy n a g y ábránd végső foszlányaira is ráborult a koporsófedél. De ez az álom nemcsak Toldi föltörését vagy b u k á s á t tartalmazta, hanem egyéb, bonyolultabb fájdalmasabb, talányosabb mozza- n a t o k a t is.

Az Arany-művek egy sajátos, eszményi és soha nem létezett világot t á r n a k elénk — világot, mely népi is, nemzeti is —, világot, melyben összhang és demokrácia uralkodik, a nép szabad és fegyverforgató, a fejedelem pedig a n é p a t y j a és gyermeke egyszersmind. Ebben a patriarkális világban az urak csak afféle idősebb testvérek, s szolgák nincsenek is. Ebben a világban szabadság és méltányosság honol, s Lajos király csillagos bicskával szel kenyeret. N é p - mesék és történelmi mondák lehellete járja á t ezt a világot — a nemesurak úgy élnek, mint holmi módosabb gazdák, a királyi tanács lehetne a falu vénei- nek gyülekezete is, a fejedelem bűnéért pedig úgy lakol a nép, mintha e g y családtag tetteiért vállalná a felelősséget. E b b e n a világban nincsenek osztály- korlátok, s a pórsuhanc kivívhatja magának a lovagi sort, erényével, vitéz-

ségével.

E n n e k az á b r á n d n a k / e n n e k az utópiának számbavétele nélkül n e m érthetjük meg A r a n y művét — mert ez az á b r á n d igényt is kifejezett, cselek-

(18)

vési szándékot —, és ez az ábránd a gyermekkor élményeiből táplálkozott, s Arany politikai, emberi magatartására h a t o t t ki elhatározón. Arany elképzelése egy nemzeti és népi, archaikus és demokratikus társadalomról, éppúgy érvényre jut 48 előtti, mint Bach-korszakheli, és 67 utáni magatartásában.

A r a n y n a k ezekről a magatartásairól hosszú ideje folynak a viták, és sokan h a j l a n a k arra, hogy a szabadságharc utáni Arany művében Petőfi eszméinek megtagadását lássák. De ugyanezek a nézetek Petőfi és Arany világnézetének csaknem teljes összhangját is hirdetik a 48-at előkészítő időben, s a szabadságharc idején. Ezek után jogosult a kérdés : ki is volt h á t a férfi, akinek r a v a t a l á t a dualizmus Magyarországa nem a legjobb lelkiismerettel állhatta körül? A forradalom egyik költője volt-e Arany, vagy t a l á n — a kiegyezésé ?

Nem lehet vitás, hogy költészetének kibontakozását, költői p á l y á j á n a k merész és hirtelen fölfelé ívelését Arany Petőfinek köszönhette. Nem kétséges, hogy P e t ő f i a maga táborához tartozónak érezte Aranyt, s ez utóbbi ú g y vette ki részét a forradalomból, s a szabadságharcból, ahogyan az e barátsághoz csak méltó lehetett. Az is bizonyos, h o g y Aranyt egész életén át végigkísérte Petőfi emléke : válságaiban, nehéz próbáinál szinte ösztönösen folyamodott a halott b a r á t példájához, s döbbenve ismerte föl rajzain „szellemujjának"

vonásait. É s Aranyt a m a plebejusi, illetve értelmiségi csoport t a g j á n a k is tekinthetjük, mely P e t ő f i körül a forradalmat készíti elő. Ezek a fiatalok egy időre találkozni t u d n a k a forradalmi demokrataságban, de programjuk egyes p o n t j a i n mást-mást ért némelyikük. Ezért v a n az, hogy csoportjuk felbomlik, s Világos u t á n is pályáik oly meglepő fordulatokat t á r n a k elénk, mint Jókaié vagy Vajdáé. A kiegyezést a Petőfi csoportjától távol álló Tompa vagy éppen Madách indulatosabban, aggódóbban ellenzi, mint az egykori radikálisok némelyike.

A F i a t a l Magyarország körében a legtisztább, a legkövetkezetesebb politikai programja Petőfinek van. Az övéhez képest Aranynak i n k á b b csak igényei és nosztalgiái v a n n a k . De ezek az igények bizonyos időpontban össze- találkozhatnak a forradalmi demokrácia igényeivel is. Ez a találkozás azonban csak ideiglenes — Arany a maga ú t j á n h a l a d tovább, s költői útja még kevésbé hasonlít a Petőfiére, m i n t a politikai. Amikor Arany programot alakít ki magának, ez elsősorban költői, esztétikai színezetű. Tagadhatatlan, hogy az ő népiesség-elmélete kevesebb politikumot tartalmaz, mint Petőfié.

Mégis, nem lehet akármiféle elmélet, akármiféle nosztalgia és igény, mely P e t ő f i programjával találkozni t u d . Arany utópiáinak nemzeti és népi, archaikus és demokratikus színezetére m á r utaltam. Legtöbbet ez utópiákról

— az eredetük tud mondani.

Minden nagy költő létrehoz, megteremt egy világot, melyben igényei és elképzelései, hajlamai és eszményei t e s t e t öltenek. Ilyen világ az Aranyé is : a mindhárom Toldi, a Buda halála, a balladák világa. Életszemléletét, filozófiáját, erkölcsi elveit, sőt, akár politikai felfogását is biztosabban érhet- jük tetten e magateremtette világban, m i n t bármiféle nyilatkozatban vagy állásfoglalásban. Ha a költőt igazán ismerni akarjuk, tekintsünk k ö r ü l leg- bensőbb, legsajátosabb birtokán.

Arany a maga társadalom- és nemzet-eszményét a régi magyar korokba, a népvándorlás, illetve az Anjouk korába olvassa bele. A szabadságot, a demok- ráciát, az emberhez méltó sorsot ott l á t j a ő megvalósultan Lajos király vagy Etele környezetében. P e t ő f i a forradalom tanulságait l á t j a meg a történelem-

(19)

ben — Arany egy nemzeti-népi demokrácia ígéretét. Ez a különbség még akkor is sokat jelent, amikor ők ketten jó ideig egymás oldalán haladnak.

Arany honvágya egy ilyen eszményien nemzeti és demokratikus világ után, szülőföldjének, Szalontának emlékeiből, sugallataiból fakad. A „Zárt sisakon s pajzson kézbe' kivont kardu Nagyfalusi Arany, szalontai h a j d ú "

számára a vitézi sors és a szabadság eszménye mondákban és hagj'ományok- ban még élő volt, s vele e g y ü t t maradt élő a nemzeti érzés, a függetlenség vágya is. Az elmúlt esztendők Arany-kutatásának egyik legfontosabb észre- vétele épp erre a hajdú-hagyományra utal, melyből Arany ugyan t é m á t keveset, de ember- s társadalom-eszményt annál többet merített, s helyes a megállapítás, mely szerint még Toldi bizonyos elemei, a hős egyéniségének bizonyos vonásai is a török harcok hajdú-hagyományaira nyúlnak vissza.

Ezekkel a hagyományokkal hangzik egybe Etele vagy L a j o s király korának régies és népi, demokratikus és nemzeti jellege is.

Ezzel a hagyománnyal — valamint a belőle fejlesztett nemzet- és társa- dalom-eszménnyel — szorosan összefügg Arany népiesség-elmélete is. Ez az elmélet — mint ismeretes — a népies irodalmat lépcsőfoknak tekinti a nemzeti- hez, a nemzeti irodalmat pedig tovább táplálja a világirodalom ősi, klasszikus költészet-forrásaiból, Homerosból és Shakespeare-hől stb. Arany — és Gyulai is — a népköltészetet a magasabb irodalom ifjító, frissítő forrásának tekin- t e t t é k . Fontos körülmény azonban, hogy nemcsak a népköltészetet tekin- t e t t é k ilyennek, hanem a régi magyar költészetet is. E z utóbbi már Vörös- m a r t y n a k is buzdító, n a g y ösztönzést adott, s a romantika, a régi magyar irodalom szövegeinek, műveinek fölfedezésével, ápolásával a népiesség számára már példát is mutatott. Valójában a népköltészet, s a régi magyar költészet is, a magyar irodalom nemzetivé válásához járultak hozzá.

Az Arany és Gyulai hirdette nemzeti irodalom eszmény tehát nemcsak a népköltészetet fogadta el alapjául, h a n e m általában, a régi magyar költé- szetet is. Arany utópisztikus elképzelése egy archaikus és népi társadalomról programszerű kifejezést csak esztétikájában kapott, mely a réginek és népinek összhangba hozását hirdette. Az Arany fölidézte történelem éppoly meghitt és bensőséges, mint a Családi kör hangulata, ezé a csodálatos életképé, melyben jelen van mindaz az emberség, mindaz a nyugalom és biztonság, melyet Arany a nép legfőbb erejének, jövője biztosítékának érzett. De a Bach-korszak éjszakájából ebbe a nyáresti idillbe is betoppan a történelem, a „béna h a r c f i "

képében, aki a szabadság véres napjairól mesél. A nagy elbeszélő költemények történelme viszont ellenkezőleg, a Családi kör hangulatával, színeivel egészülki.

Toldi költőjének legfőbb vágya és törekvése a n é p nemzetté emelése volt. Azok a kutatók, akik Toldi győzelmében a nemzetté emelkedő n é p jel- képét látják, helyes nyomon járnak. Milyennek képzelte Arany a nemzetet, mely a népből frissül föl, akárcsak az irodalom? Bizonyára olyannak, mint az eposzai bemutatta világot. Es ebben az elképzelésben több hely j u t h a t o t t a vágynak, a nosztalgiának, mint a kézzelfogható programszerűségnek.

Arany szerint továbbra is élnek a nép körében Toldi Miklósok, akiknek ereje parlagon marad, mivel nem j u t h a t nekik nemzeti küzdőtér. És a népben tisztán, éppen él a régi, magyar idők hagyománya és valósága — azoké az időké, amikor nem volt szolgaság, és n e m voltak elidegenült vezetőosztályok.

Ilyennek kívánta Arany az ú j Magyarországot, de hogy az miként válhatik ilyenné, arról csak sejtései voltak. Egyvalamit azonban világosan l á t o t t , a maga paraszti-értelmiségi kritikájával és józanságával : a nemesség, legyen

(20)

b á r maradi v a g y liberális, az ú j , a népből születő nemzetet megteremteni és vezetni nem t u d j a . Ebben a fölismerésben A r a n y messze megelőzte Mikszá- t h o t és az úri Magyarország bírálóit. Erről a fölismerésről szól első, és dadogásai ellenére oly élettel zsúfolt, oly eredeti műve, Az elveszett alkotmány. Ez a m ű még nem népies, hanem i n k á b b folklore-jellegű, — a Szalonta környéki for- dulatok, szokások, a paraszti élet mindennapjait idéző utalások, miniatűr anek- doták, ötletek tarkaságában. A nép nemzetté emelése ekkor még nagymérték- ben szociális problémát is jelent Arany számára — s erről A szegény jobbágy életképe, valamint Szőke Panni balladai története e g y a r á n t tanúskodnak.

Ez a régies-népies nemzet-eszmény jócskán szolgáltatott alapot Arany- n a k arra, hogy Petőfi mozgalmához csatlakozzék. S legalább ennyire elősegí- t e t t e egyetértésüket a népiesség esztétikai programja, illetve az a költői forradalom, melyet Petőfi m ű v e fejezett ki, s melyből A r a n y nagyobb részt vállalt is, mint a politikaiból.

Arany forradalmi és szabadságharcos költeményeinek súlyát, jelentő- ségét nem csökkentjük azzal, ha megérezzük mögöttük az „álom-való"

tépelődő kettősségét, s tekintetbe vesszük A r a n y kiindulási helyét, nézőpontját, melyet a már jellemzett nemzet-ábrándban találhatunk meg. Mert A r a n y szenvedélyesen utasítja el m a g á t ó l a régi Magyarországot, s általában mindent,

a m i nemzetietlen, elidegenült és népellenes. Mindezt megteheti a maga néző- pontjából is, mely a Petőfiéből sokmindennel gazdagodik u g y a n , de alapjában mégiscsak sajátosan személyes marad. A szabadságharcot a n n á l könnyebben érezheti a magáénak, mivel az a vitézi örökség támad föl benne, melyet az ő ha jdú-népe is őrzött, s melynek ő is emléket állított már Toldijában. Arany otthon v a n 48—49 mozgalmában, s magáénak érzi — mert a forradalom azt a Magyarországot rombolja le, mely elfalazta előle eszményeit is. Ugyanakkor azonban, forradalmi költeményei kapcsán n e m egészen alaptalanul jegyzi

meg később, hogy ezeknél „merészebbek tapsokkal j u t a l m a z t a t t a k volna".

Arany t e h á t nem Petőfi forradalmi programjának t a l a j á n áll 1848—49- ben, hanem a maga sajátos nemzet-eszményét követi, s ennek jegyében, valamint esztétikai programjuk indítására t a l á l Petőfiével közös utat. E z t azért fontos leszögeznünk, mivel ily módon érthetőbbé válik Arany 49 u t á n i magatartása, melyben nem kell tehát Petőfitől való eltávolodást l á t n u n k . Mindez ugyanis kettejük 48—49-es egységét szorosabbnak tételezné föl, m i n t aminő az valójában volt. Arany elképzelései, aspirációi nem rende- ződnek ugyan olyasféle pregnáns világnézetté, aminő a P e t ő f i é — de nagyonis elégségesek ahhoz, hogy az ellenforradalmi Bach-korszakban irányítsák maga- t a r t á s á t , melynek lényege : a nemzeti érzés ébrentartása, a létében fenye- g e t e t t nemzet bátorítása, ö n t u d a t á n a k serkentése. A nemzeti érzés, a törté- nelem sugallta eszmények ápolása különösen fontos abban az ellenforradalmi légkörben, mely egy fülledt, léha, élvhajhász és hitetlen életstílust alakít ki, az önkényuralommal oly g y a k r a n párosuló hedonizmus lelkületét, mely m i a t t a kortársak az Augustus-korhoz érzik hasonlatosnak a múlt század 50-es éveit.

Arany, és a kor írói nemcsak történelmi, de erkölcsi eseményeket is őriznek, s az eszményített reformpolitikusok, a Szentirmay Rudolfok, a Kárpáthy Zol- t á n o k mellett a kor irodalma fölmutatja a reálpolitika K e m é n y Zsigmond-i ideáltípusait, valamint a nemzeti-népi eszmény olyas képviselőit, mint Etele.

Az Arany őrizte nemzeti-népi eszmény — melyet ne tekintsünk azonosnak az irodalmi Deák-párt nép-nemzetiségével — ihlette a balladákat, melyeknek történelmi képei is egy hősi-patriarkális Magyarországot idéznek föl, —

(21)

tanulságaikkal, célzatukkal pedig a Bach-korszakhoz szólnak. E z az eszmény ihlette a Buda halálát, majd később, a Toldi szerelmét is. A r a n y n a k a Bach- korszakban betöltött szerepe mintegy a Petőfi-örökség folytatását is jelenti ; olyan folytatás ez, melyben A r a n y Petőfihez is nagymértékben hű marad, s ugyanakkor — teljes mértékben — önmagához is.

Arany eszmény-világa t a r t a l m a z utópiákat — de mellettük már jó korán megjelenik a fölismerés, hogy az idill tünékeny, az eszmény esendő, s az össz- h a n g eleve fölbomlásra ítélt. A r a n y nem hajlik az illúziók kultuszára, s m i sincs távolabb tőle, mint J ó k a i lelkes, bizakodó, de kétségekre oly kevéssé hajlamos lelkülete. Valami benső szigor és felelős önvizsgálat A r a n y t egyenest szembefordítja a délibábossággal, a légvárakat építő rajongással. A nagyidai cigányok — melyben oly tévesen látták sokan a szabadságharc „profánálásáf"

— valójában az illúziók, a felelőtlen álmodozások — vagyis : a nemzeti hibák kritikája — nemzeti hibáké, melyek m i a t t a szabadságharc elveszett.

E z a mű is beletartozik az önvizsgálatnak, az önismeretnek abba az áramlatába, mely jórészt Széchenyi sugallatára bontakozik k i az ötvenes években.

A szabadságharc bukása u t á n i helyzetben a valamikori, tisztán politikai problémák immár burkolt, közvetett formában — mégpedig legtöbbnyire morális kérdések formájában t u d n a k csak jelentkezni. A szabadságharc bukását ez a kor morális okokra is visszavezeti, nemzeti hibák, sőt bűnök kihatásait nyomozza, s a jellem megigazulását, megjavulását igyekszik elérni. Arany ugyancsak osztozik ebben a szemléletben — s azt is mondhatnók : az ő nemzeti utópiái épp ezzel a szemlélettel egészülnek ki a szabadságharc u t á n . Mostantól fogva nyer oly fontos helyet gondolkodásában, költői szemléletében az elját- szás mozzanata — vagyis a boldogság, a nagyság, a dicsőség, a már kezünkben t a r t o t t történelmi, vagy emberi lehetőségek felelőtlen, könnyelmű eltékozlá- sáé. A cigányság sorsát játssza el Csóri vajda — a maga, s a Piroska boldogságát játssza el Toldi Miklós. Mindketten ugyanannak a morális kérdésnek k é t a r c á t jelenítik meg. Mindketten egyazon nemzeti hiba részesei, de olyan hibáé, melyet le lehet, s kell is levetkezni.

Valamikor oly sokat emlegették Aranynál a fátum, a finitizmus fontos- s á g á t . E tetszetősen, sőt, költőien hangzó elméletnek azonban vajmi kevés a tényleges alapja. Aranynál bizonnyal a protestáns neveltetés is közrehat abban, hogy a bűnhődést tényleges bűnök, botlások, könnyelműségek következ- ményének lássa. A fátum t e h á t nem névtelen, arcnélküli, irracionális erő Aranynál — hanem világosan kimutatható, kézzelfogható cselekedetek, illetve okok szüleménye. H a az okokat kiküszöbölnők — megszűnnének következményeik is. Ha Csóri v a j d a szilárdan megragadná a sikert - , ha Toldi n e m venné félvállról a lovagi t o r n á t , s hetyke-könnyelműn fegyverzetet n e m cserélne Tar Lőrinccel : egyiküket^ sem s ú j t a n á a végzet. Mert ez a végzet Aranynál nem a semmiből hull alá, nem megtörhetetlen törvény, s nem a lét immanens tartozéka.

Ugyanakkor azonban gyermekkorától magával hozott eszmény és nosztalgia megvalósulhatlanságának érzete, megsejtése — különösen 49 u t á n , d e már korábban is, a Toldi Estéjének t a n ú s á g a szerint — Arany eszményi hősidilljére, szabad és régies, népi és vitéz világára a múlandóság, illetve az eljátszatás árnyait borítja.

Ezért van az, hogy az Arany-epika a l a p j á b a n mélabús, fájdalmas, sőt, tragikus sorsok képét tárja elénk. Az öreg Toldi hiába győzi le az olasz lovagot, hiába reménykedik abban, hogy utolsó esztendeit Lajos király udvarában, a

(22)

m a g y a r lovagvilág fénykörében t ö l t h e t i . Hasztalan röppen föl a „ v é n sas" a félig megásott sírgödörből : ugyanoda kell visszatérnie. Ebben az Arany- alkotta világban a dicsőség a szégyennel, az idill a fájdalommal váltakozik, és a jószándék végül is hajótörést szenved. Mennyi jószándékkal és remény- kedéssel készülnek találkozásukra Toldi is, Lajos király is — de az előszobában egy ú j világ várakozik, olyan világ, melynek küszöbén Toldinak el kell buknia.

Buela és Etele is jót a k a r n a k — békét, egyességet, a hatalom ésszerű megosz- tását — s végül, baljós jelkép, testvérgyilkosság vére festi meg a majdani főváros falait. A férfi Toldi mily zavartalanul élvezhetné a vitézi, lovagi sort, melyet magának kivívott —, de ö n m a g á t rekeszti ki belőle. Arany valójában azt m u t a t j a meg, hogy az álmodta, képzelte világ miként vész el, az idill miként keseredik meg, miként fordul ki visszájára.

Mindez fontos kérdést állít elénk : Arany tragikum-értelmezésének, az Arany-féle tragikum t a r t a l m á n a k problémáját. A „tragikus A r a n y r ó l " szóló nézeteket ugyanoly óvatossággal kell fogadnunk, m i n t az „amor f a t i " Ara- nyáról szólókat. A kor két tragikumelméletet ismer : az egyik a Gyulai- Ivemény-féle, melynek lényege az, h o g y a. tragikus hős „fellázad a létező világrend, a törvény, a társadalom ellen", s ezért bűnhődnie kell. Bűnhődését

„az erkölcsi vagy társadalmi élet tekintetéből szükségesnek is t a r t j u k " . A másik tragikum-elmélet Madáché, akinél a tragikus hős valamely nagy eszme szolgálatában bizonyul elégtelennek, olyan gyarlóság miatt, mely „az emberi természet legbensőbb lényegében rejlik, melyet levetni nem b í r " —, de ennek ellenére, „az eszme folyton fejlik, s győz, nemesedik". Gyulai a maga tragikum-elméletét nagyrészt a B á n k b á n tragikum-példáira építi — viszont feltűnő, hogy Bánkbán-tanulmányaiban Arany mennyire mellékesen foglal- kozik csak a tragikum-problémával, illetve, amikor foglalkozik is, csak a Gyulai-féle felfogást vallja, vagyis a h ő s „jogos bűnhődéséről" szólót, a „.létező világrend, a törvény, a társadalom" elleni lázadás m i a t t . Széptani jegyzeteiben is a „világrend, a dolgok természetes folyása" ellen „nagyszerűen" küzdő hősről szól, ki „nem akasztatván meg az idő kerekét, utoljára elbukik", s míg

„bukásában szánjuk, nagyságában gyönyörködünk". Helyes az a hangoz- t a t o t t megállapítás, hogy Arany tragikum-elméletének lényege : az elv dia- dala — ós a küzdelem igenlése. E n n y i b e n Arany tragikum-felfogása rokon Madáchéval, s talán ez is megérteti v e l ü n k Arany örömét, lelkesedését, mellyel Az ember tragédiáját fogadta.

Az Arany-balladákban azonban mégsem a Bánk-bán-típusú, vagy az Ádám-típusú tragikummal találkozunk elsősorban ; a hős lázadása i t t nem annyira „nagyszerű" v a g y fenséges (gondoljunk Agnes asszonyra vagy a paraszti balladákra általában), mint i n k á b b megrendítő és emberi. A törté- nelmi balladák elbukó és mégis diadalmas hőseinek sorsában pedig a tragi- kumnál sokkalta fontosabb a heroizmus ; nem Brutusok ők, akik „ a régi köztársaságot nem állíthatják többé vissza, mert a r ó m a i nép többé n e m az, aki régen v o l t " — A r a n y történelmi ballada-hősei i n k á b b egy harcos, vitézi sors hordozói, márpedig a vitézi sorsot, a vitézi halált elsősorban nem tragikus- nak, h a n e m heroikusnak érezzük. Ilyen vitézi sors az osztályrésze Szondi két apródjának, a walesi bárdoknak, Török Bálintnak stb. Ezek azok a balladák, melyeket románcosoknak tekint Arany — s az a f a j t a tragikum, melyet Petőfi Apostola vagy Madách Ádámja képvisel, e balladáktól éppoly idegen, mint a Tengeri hántástól vagy a Vörös Rébéktől, az Agnes asszonytól vagy A varró leányoktól is.

(23)

Ugyanakkor azonban Toldi estéje, Buda halála a t r a g i k u m fenséges válfajából is felmutat valamit. Az apródok közt szétütő Toldi, a n é p e egységét testvérgyilkossággal megfertőző Etele mögött n a g y konfliktusok bontakoznak ki, történelmi erők összeütközései, egymást váltó korok ellentétei mutatkoz- nak meg. Az ősz Toldi bukása m ö g ö t t ott van a középkor és a reneszánsz találkozása — még h a ez utóbbi, az apródokban, inkább csak e l f a j u l t és fele- más, elégtelen és alacsonyrendű m ó d o n mutatkozik is meg. Mégis, az új világ gúnyolja ki Toldit, habár legméltatlanabb, legnyeglébb képviselői által.

És Toldi halálos ágyánál mindkét félnek igaza v a n : a haldoklónak is, aki az „idegentől" félti a régi erkölcsöt — s a királynak is, aki az ú j a t , a korszerűt pártolja. Végzetszerű helyzet ez, s a Széptani jegyzetek az eposz egyik kellé- kének tekintik a végzetszerűséget.

Toldi ugyan n e m tudna dacolni végzetével, de igenis tudna Etele, akiben, akárcsak Budában, szintén nemzeti bűnök öltenek testet : a viszálykodás, a testvérgyűlölet bűnei. E bűnök monumentális bűnhődést v o n n a k maguk u t á n : . a hun birodalom szétbomlását — s e bűnhődésből megváltást majd csak Árpád népe fog hozni. De a m i k é n t Nagyidával nemzeti h i b á k a t osto- rozott Árany — úgy Etele sorsával is a nemzeti jellem káros h a j l a m a i r a , baljós vonásaira figyelmeztet. Mindezt azonban bármiféle pesszimista meggyőződés nélkül teszi : a testvérgyilkosságnak éppúgy következménye a bűnhődés, — amiként tanulsága is figyelmeztetés, hogy viszálykodással, erőink megbontá-

sával jövőnket el ne játsszuk.

Amikor végzettel, tragikummal találkozunk Aranynál, az mindig csak a vágyaiban,igényeiben élővilág elérhetetlenségének fölismerésével kapcsolatos.

Ez a fölismerés szólal meg költői módon Toldi estéjében, az ősz Toldi konfik- tusában — illetve végzetszerű tragikumában is. Ugyanakkor azonban a Buda halála hátterében egy merőben morális jellegű szemlélet áll, egy szigorú és következetes, érzékeny és felelős erkölcs szemlélete — olyan erkölcsé,

melynek igazát a költő bebizonyítani, parancsát pedig érvényesíteni kívánja.

E n n e k az erkölcsnek h a t a l m a és érvénye méginkább kiviláglik Toldi szerelméből. A tragédia itt éppen n e m végzetszerű — tehát ugyancsak másféle, mint Toldi estéjé ben volt. A bűnhődés itt is — morális okok m i a t t következik be. De aki hisz az erkölcsben, az n e m hihet a f á t u m b a n , az emberi sorsok eleve elrendeltségében, végzetes megszabottságában. Mert az erkölcsi világban csak a bűnhődés végzetszerű — a bűnt azonban el lehet kerülni. É s A r a n y hiszi is, hogy a bűnökből, még a nemzeti bűnökből is, a megigazulás ú t j á n föl lehet emelkedni. Toldi könnyelműen eljátssza szerelmi boldogságát, de tragikus bűnt, végzetszerű tettet csak egy hosszú drámai szenvedély-viharzás után követ el. S még ebből a bűnből is vissza tud emelkedni a lovagok sorába.

Miként a végzet, úgy a t r a g i k u m sem immanens része t e h á t Arany vilá- gának, szemléletének, - hanem mindkettő egy sajátos, morális felfogás vele- járója. Riedl Frigyes megállapítását, aki bűn és bűnhődés drámáira figyelmeztet Arany műveiben : klasszikusnak, feltétlen érvényűnek kell t e h á t éreznünk.

De ezt a bűn és bűnhődés-foga 1 m a t bele kell illesztenünk Arany erkölcsi szemlé- letébe — ez a szemlélet viszont a n n a k a nemzet-eszménynek szoros tartozéka, mely politikai magatartását és n a g y műveit is ihlette. Az A r a n y áhította nemzeti-népi világban nemcsak a szabadság és a vitézség, de egy felelős és szigorú erkölcs törvényei is uralkodnak.

Mármost, a szabadságharc u t á n , az említett nemzet-eszménynek főként az erkölcsi oldala az, mely érvényre juthat. De A r a n y ezt az erkölcsöt abban a

(24)

hitben hirdeti, hogy az a nemzeti lét, sőt a szabadság, a fölemelkedés biztosí- tékait is rejti magában. Nem tagadható, hogy A r a n y morális szemlélete kiszo- rítja azokat a szociális célzatokat, melyek 48 e l ő t t fontos szerepet nyertek műveiben. De ebben nem kell föltétlenül hátrálást, vagy éppen menekülést l á t n u n k . A tényleges korviszonyok között, a morális ráhatás, az erkölcsi meg- javítás, a kötelességek és felelősségek tudatosítása, a könnyelműség, a déli- bábosság, a tunyaság bírálata, a mindinkább növekvő léhaság és cinizmus ostorozása, az egész n é p erkölcsi tartásának óvása, a népet, a nemzetet egyként fenyegető züllés, hitetlenség, demoralizálódás távoltartása : mindez nem csekély, nem megvetendő eszmeiséget képez, s a m i legalább ennyire fontos : a gyakorlatilag megvalósítható, sőt sürgető feladatok közé is tartozik a Bach- korszakban, és a kiegyezés után is.

Bánk-bán-tanulmányaiban A r a n y alig f o r d í t figyelmet a tragikum kérdésére, de annál nagyobb gondossággal kíséri B á n k tettének kialakulását : indulatainak folyamatait, a gyilkosság gondolatának „megizmosodását", s mindazokat a motívumokat, melyek a végzetes tetthez, majd a katasztrófá- hoz vezetnek. Az is közkeletű vélemény már, hogy Arany eposzai mind több regényszerű elemet olvasztanak magukba. Omaga ugyan az eposz és a dráma rokonságát fejtegeti — de amiért a drámához fordul, ugyanaz vonzza a regény- ben is, vagyis : a lélektan. Régóta emlegetik már az Arany-balladák lélektani igazságát, a téboly, a hagymázos látomás hitelességét, kórtani pontosságát Arany bizonyos műveiben. Mindezt ő persze, elsősorban — Shakespeare-től tanulja, s hőseinek vízióiban egykönnyen fedezhetjük föl Hamlet lelkiállapo- tainak elemeit. De m é l y értelme és jelentése v a n annak, hogy a lélektan, a látomás drámája é p p egy parasztballadában, az Agnes asszonyban jelent- kezik — a képzelet hallucinációiba pedig ugyancsak egy parasztballadának a Tengerihántásnak. cselekménye torkollik.

H a Toldi szerelmének középponti drámáját, Miklós és Piroska szerelmé- nek történetét elemezzük, ugyancsak a motívumok, a cselekedeteket meg- szabó és előkészítő mozzanatok, a lélektani folyamatok fokozatos tetéződé- sére bukkanunk. A könnyelmű eljátszás epizódjától kezdve, a föltámadó szerelem, a mélyülő v á g y és kétségbeesés, a rögeszmévé ivódó sóvárgás, a mind iszonyúbbá váló szenvedély micsoda fokozatain keresztül jutunk el a voltaképpeni tragikus tetthez, T a r Lőrinc megöléséhez, melyet még a jel- képes véletlenek ugyanoly láncolata súlyosbít, m i n t a Romeo és Júliában.

Mi szüli ezt a lélektani érdeklődést, mi i r á n y í t j a Arany figyelmét a szív drámái, a lélek megrendülései és hasadásai, a szenvedélyek, az indulatok meg- fogalmazásai és pusztító kitörései felé ? S főként, miért, mi módon kapcsolód- hatik össze ez a f a j t a lélektaniság a népiességgel, m e l y János vitézt és Toldit adta m á r a magyar költészetnek?

E jelenség magyarázatát, s vele együtt A r a n y művészetének fejlődési irányait csak akkor é r t h e t j ü k meg, h a az irodalmi népiesség történeti helyét és funkcióját fölmérjük. P e t ő f i és A r a n y népiessége ugyanis mintegy az utolsó, talán a legfontosabb fokozat a m a g y a r irodalom modernné, korszerűvé válá- sának ú t j á n . A modern, a polgárosult Magyarország irodalmának kialakulása három n a g y hullámban történik meg. Az első még n e m tekinthető egy kiala- kult alapépítmény teljesértékű kifejezésének, ez m é g csak az elmaradottság nyugtalanságait ébreszti föl, nyugtalanságait hozza magával, s a köztudatot a haladás türelmetlen vágyával o l t j a be. A felvilágosodás hulláma ez, s ez a hullám a korszerű, a fejlett irodalmak számos m ű f a j á t , kifejezési eszközét is

(25)

magával hozza, magyar földre. E m ű f a j o k még n e m tudnak meghonosodni eléggé, s az ú j irodalom kissé idegenszerűen hat, a patriarkális-népi színezetű, a meglehetősen provinciális, barokk-hagyományú régi irodalom mellett.

A második hullám, a romantikáé, még merészebben halad előre a korszerű irodalom megteremtése felé, s a korszerűség ekkor m á r nem utolsó sorban a nemzeti jelleg kialakítását is jelenti. A nagykőrösi irodalomtörténeti jegyzeteket diktáló A r a n y azonban nem ok nélkül figyel föl valamelyes idegenszerűségre, még Vörösmarty művében is. Az ú j irodalom valóban nemzetivé fejlesztését csak a harmadik hullám, a népiesség t u d t a elérni. A népiesség ugyanis nagy összhangot, szintézist hozott létre a felvilágosodás és romantika teremtette magasabb irodalom — s az alsóbb, patriarkális-népies, nemzeti színezetű, de elmaradott-provinciális irodalom között. A népiesség valóban nemzeti irodalmat hozott létre, mégpedig legelőször is a lírában, főként a dal-műfajban.

Petőfi révén, majd a költői elbeszélés terén is, J á n o s vitézzel és Toldival.

Eélig-meddig elintézetlen maradt azonban a dráma, és főként a regény nemze- tivé fejlesztése. Ezt a feladatot E ö t v ö s epizódszerű realizmusa, kritikaisága még nem t u d t a ellátni. A magyar regény nemzeti formái részben Jókainál, részben Keménynél kezdtek kialakulni, de végső állapotukat csak Mikszáth nyomán, a X X . század regényében, főként Móricznál találták meg. Az a törek- vés azonban, mellyel J ó k a i az anekdotához, sőt a népmeseiséghez, Kemény pedig az Arany-epikával annyira közös történelmi forrásokhoz folyamodik : a magyar regény nemzeti formáinak, tartalmainak kialakítására irányul.

A népiességen alapuló nemzeti irodalom kialakul tehát P e t ő f i költé- szetében, és a fiatal A r a n y epikájában is. Petőfi költői forradalma teremtette meg ezt az irodalmat, az ő költészete valóban széleskörűen nemzeti, s még szerelmi népdalai is a szabadságharcot megelőző korszak valóságát tartalmaz- zák. Ezeket a dalokat a parasztlegények és a nemesúrfi egyaránt a maga érzésállapotainak kifejezőjeként tekinthette, mivel a forma is, az érzésmód is széleskörűen jellemző volt a forradalommal terhes évek Magyarországára.

Arany, aki Petőfi forradalmi politikájának programjával csak részben, s csak a m a g a sajátos nézőpontjának fönntartásával t u d o t t egyesülni, sokkalta nagyobb mértékben osztozik Petőfi költői forradalmában. Az ódonan parasz- titól, a folklore-szerűtől nem egykönnyen szabadul meg, hogy a P e t ő f i módján általánosat és nemzetit teremtsen. E z a tájhoz k ö t ö t t , sajátszerű folklore még uralkodik Az elveszett alkotmányban, általánosan nemzetivé minősül Totóiban, majd a Rózsa és Ibolya — melyet Arany, igen jellemzően, Toldinál is többre t a r t egy ideig — ismét visszatérést jelent a kizárólagos parasztihoz, sőt, még a hetvenes évek Aristophanes-fordításai is a folklore színeiben pompáznak.

De Arany nemcsak a népköltészetet tekintette forrásnak, hanem Homerost és Dantét, Shakespearet és Goethét is. É s az 50-es években éppúgy, m i n t később, érezte, hogy a népiesből kifejlődött nemzeti irodalomnak nemcsak dalszerűen egyöntésű, népiesen idilli, vagy hősi mondanivalókat kell kifejeznie. Arany érezte, hogy egy mind bonyolultabbá váló kor mind összetettebb emberének valóságát kell megszólaltatnia — minél szélesebb körű és teljesebb valóságot, az egyértelmű érzésállapotok mellett az indulatok, a szenvedélyek bonyolul- tabb, kuszább folyamatait, fokozatait is — a dal vagy az életkép kifejezte sorsokon kívül az élet drámáinak n a g y o b b változatosságát. A kifejlődő kapita- lizmus l á t t á n Arany előtt a korszerűség újabb kívánalmai jelentkeztek : egyrészt egy hanyatló, silányodó közízlés ellen kellett védekeznie — még a népiesség f a t t y ú h a j t á s a i alkalmán is. Másrészt a nemzetivé magasodott

(26)

népiességet változatosabbá, gazdagabbá, egy ú j kor valóságának kifejezésére alkalmasabbá kellett fejlesztenie. Azt mondhatnók, Arany céljainak, törek- véseinek mértékét és irányát Shakespeare jelölte : amit Shakespeare művé- szete a maga népi és nemzeti mivoltában elérhetett, azt akarta elérni Arany is.

íme, Arany Shakespeare-fordításainak valódi indoka.

Aranynál a lélektani mondanivaló előtérbenyomulásának ez tehát az egyik indító oka — vagyis, az a törekvés, hogy magasrendű, széleskörű való- ságot, minél gazdagabb életet és emberséget bemutató művészetté fejlessze a népiességből kinőtt nemzeti irodalmat. A másik indító ok a már említett erkölcsi szemlélet volt. Ez a szemlélet vezette el b ű n és bűnhődés folyamatainak vizsgálatához és bemutatásához, s ez vezette el a tragikum elvéhez is, anélkül, hogy emez egyeduralkodóvá vált volna művében és szemléletében.

A korszerűség kívánalma, melyet Arany annyira magáévá t e t t — tehát elsősorban a realizmus kívánalmát jelentette. A r a n y művében ez a realizmus a nemzeti-népi nézőpont állandó érvényesülésében mutatkozott meg ; Arany elbeszélő költeményei egy olyan eszményi egyéniség hangnemét hallatják szüntelen, akinek nyugalma, komoly nyájassága, bölcsessége, megfigyelő tisztasága, emberiessége — mintha a költő elképzelte, eszményi világnak, a régit és népit, a szabadot és nemzetit egységbe rendező, összhangba hozó világnak lenne szüleménye. Mintha ebből az á h í t o t t és egyre elérhetetlenebbnek érzett világból érkezett vohia valaki, hogy Toldi v a g y Etele történetét elmesélje.

És ez a valaki ennek a világnak erkölcsiségét, szabadságvágyát, vitézi szellemét csakúgy elhozta magával, mint józanságát, valóságérzékét, elmélyülésre való hajlamát is. Arany elbeszélő művei mögött erre a költői magatartásra, erre a bensőséges nézőpontra kell mindig ügyelnünk.

Az epika hangnemét, színezetét mindig is az elbeszélő kialakított, tuda- tosan megteremtett vagy ösztönösen érvényesített tartása, nézőpontja szabja meg. Ez a nézőpont, ez az írói-költői alap-magatartás még a stílusnál is fonto- sabb, hisz egy-egy mű színezete, hőfoka, légköre és akusztikája múlik r a j t a .

Gondoljunk Flaubert szenvtelenségére, Tolsztoj klasszikus nyugalmára, Dosztojevszkij felcsigázottságára, Thomas Mann iróniájára, Gorkij pártossá- gára s világossá válik számunkra a nézőpont, az alap-magatartás fontossága.

Jókai humora és kedélye, Kemény zordsága. mosolyt nem ismerő súlyossága, Eötvös értekező-elmélkedő emelkedettsége mellett világlik csak ki igazában Arany költői magatartásának újszerűsége, eredetisége. Ezt a magatartást szokták naivnak nevezni, holott az valójában nem egyéb, mint Arany népies és archaikus szemléletének együttes érvényesülése. Bonyolult, összetett, gyengéden árnyalt magatartás ez, és változatai közt azt a nedélyességet is megtaláljuk, mely a Bolond I s t ó k torzójára mosoly és ború váltakozó fényjátékait veti.

Arany magatartásában a realizmus biztosítékai is benne rejlenek : ez a higgadtság a megfigyelést, ez a szemlélődő mélység a részleteket, a folya- matok iránti érzéket is magábazárja. Az irodalomtörténet m á r rámutatott Petőfi költészetének „családias közvetlenségére". Ehhez hozzátehetnők azt is, hogy Petőfinél e vonás plebejusi magatartásából ered. Arany szemérmesebb, kevésbé impulzív, de ha nem mondhat juk is forradalmárnak, a P e t ő f i módján, az ő világát is el kell különítenünk a kortársi világtól : egy eszményi nemzet fiaként szólal meg elbeszélőként és lírikusként is. De éppen, mivel ezt az eszményi

nemzetet csak a múlt mondáiból t u d j a fölépíteni, mivel egész magatartása egy elképzelt és megálmodott történelemből f a k a d : az ő realizmusának leg-

(27)

gazdagabb talaja a történelem lesz. Népinek l á t j a ezt a történelmet, s ezzel a v a t j a hitelessé, reálissá. A magyar lovagkornak az Aranyénál hitelesebb képét történelmi regény még nem n y ú j t o t t a . A múltnak ez a népi átszínezése hiány- zik épp a kortársi regényíróknál, akik többnyire a maguk jelenének minden- napjaiból ültetnek át részleteket, elemeket a múltba, s néha kínosan moder- nizálják a történelmet. Az Aranyéhoz hasonló eljáráshoz csak Móricz Zsigmond t u d o t t folyamodni, akinek К V I I . százada, v a g y 1848-a szintén egy népi szemlélet fürdőjében válik hitelessé, reálissá.

A radikális V a j d a János a 60-as évek elején kelt Széptani leveleiben Petőfit és Vörösmartyt Attiláknak mondja, „akik tízszer annyit hódítottak", mint Arany ; emennek „országa kisebb, de m á r ebben megmaradunk, s az utódok feladata lesz többet hódítani hozzá". Költői Catonak v a g y Diogenesnek m o n d j a Aranyt V a j d a „szemben a költő Caesárok és Nagy Sándorokkal".

Majd így foglalja össze jellemzését : „Szerénység, de mély önérzet ; könnyel- műség helyett határozottság ; cifraság, fényűzés helyett márvány keménység ; szoborszerű méltóság és idomarány". Ennek a felfogásnak és ítéletnek el- túlzásaként keletkezett a konzervatív Aranyról szóló irodalomtörténeti legenda.

Igaz, a hódító Petőfihez képest A r a n y inkább a megőrző. De mit őriz meg?

P e t ő f i költői forradalmának örökségét, — méghozzá egy politikailag ellen- - forradalmi időszakban. Ez a helyzet ú j és váratlan irányokba tereli költészetét is, a forradalmi örökségen épülőt. E s mindinkább eltávolítja tőle az álmot, az eszményt, melyet gyermekkora ó t a magában hordoz, s melyet a forradalom . előszele segített igazi kibontakozásához. Az 50-es évektől kezdve, de különös-

képp a 60-as években egyre elérhetetlenebbé válik az ő nemzet-eszménye. És ami még súlyosabb, az ilyen eszményektől maga a kor, maga a közönség fordul el leginkább — az a közönség, melynek visszhangja, sugalló visszahatása nélkül, Arany nem t u d alkotni. Hányszor panaszkodik is arról, hogy a közönség már nem az, ami 48 előtt volt! E z é r t hallgat el — és az Oszikéket valójában a hallgatás korszakába foglalhatjuk : nem közönségének, h a n e m kapcsos könyvének születtek m á r ezek. A Toldi szerelmét pedig a régi, az eltűnt, a 48 előtti közönség iránti adósság fejezteti be vele, az utolsó énekek ostromképeinek kényszeredett fenségében. De még így is, az Ószikékben, mintegy a szerepét immár betöltött népiesség romjain, valami megdöbbentően modern költészet bontakozik ki — a nagyvárosi élet körforgásának látomása, és egy babonás, f o j t o t t paraszti világ ballada-képe. A Tengerihántás és a Vörös Rébék mintha már A d y „eltévedt lovasának" bozótjából hangzanának föl, talányosan, nyugtalanítóan, keletkezésük k o r á t ó l oly fájdalmasan idegenül!

A r a n y életművének javarésze — epilógus, P e t ő f i költői forradalmához, és 1848 forradalmához is. Bizonyos, hogy Petőfi költői forradalma messzebb h a t o l h a t o t t voliia, m i n t Aranyé — ha győz a szabadságharc, h a győz az a köztársasági gondolat, mely P e t ő f i költészetét á t h a t o t t a . Arany azonban nem t e h e t e t t többet, m i n t őrizte a n n a k a költői forradalomnak örökségét, mely m á r létét is a politikai forradalomnak köszönhette. És őrizte, vele együtt, a maga nemzet- és társadalom-eszményét, melytől a kor mindinkább elfordult, s melynek őrzésében őmaga is a kortól mindinkább távolodott. A 48 utáni Arany-epika „ár ellen úszásában" van valami szívszorítóan fájdalmas és aggasztó. Egy elkésett, nagy vállalkozás bontakozik ki előttünk ebben az epikában, egy olyan művészet, mely akkor érik teljessé és pompázatossá, amikor az idő már kezd el is h a l a d n i felette, hogy a kor uralkodó műfajává a regényt avassa.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

fejlődésében keresték.. elméletéhez, a darwinizmus győzelméhez vezetett. A fékevesztett reakció, mely Oroszországban dühöngött, nem csak orosz jelenség volt. Az

S ily kíváncsiságot f iatal írótól rossz néven venni tán nem lehet." De Verőczey (Bajza) nem l á t t a meg, hogy az .Éra-ben ott van Petőfi újdonságának kulcsa, s a

Kétségtelen, hogy Tisza Kálmánt, mint kiválóan nemzeti politikust, a t u d o m á n y tisztelete és szeretete mellett, az annak nagy nemzeti hivatásába vetett hit tette

tanévben az általános iskolai tanulók száma 741,5 ezer fő, az érintett korosztály fogyásából adódóan 3800 fővel kevesebb, mint egy évvel korábban.. Az

Minden bizonnyal előfordulnak kiemelkedő helyi termesztési tapasztalatra alapozott fesztiválok, de számos esetben más játszik meghatározó szerepet.. Ez

Az a tény, hogy a hazai dekonstrukció és hermeneutika kérdéseit alighanem minden korábbi iro- dalomértelmez ő rendszernél mélyebben határozza meg az irodalom kettős -

Az ismeretkritikai evidenciák matematikai és geometriai jellegű axiómákkal történő fölcserélése ázt jelentette, hogy a modern fizika és általában korunk tudománya az alkotó

táblázat: Az innovációs index, szervezeti tanulási kapacitás és fejlődési mutató korrelációs mátrixa intézménytí- pus szerinti bontásban (Pearson korrelációs