Aromás elektrofil szubsztitúció

Aromás elektrofil szubsztitúció

az alapvegyület a benzol

MO modell

VB modell

általános mechanizmus

-komplex vagy Wheland intermedier

halogénezés

mechanizmus

támadó ágens

nitrálás

támadó ágens szulfonálás

támadó ágens

Friedel-Crafts reakciók

alkilezés

acilezés

monoszubsztiuált benzolszármazékok reaktivitása

viszonyítási alap: a benzol hasonló reakciója

a szubsztiuensek lehetnek aktiválóak vagy dezaktiválóak  ezt az induktív és mezomer hatások eredője dönti el

csak induktív hatás van

NR₃ R

+I -I

CF₃

-I

aktiváló gyengén dezaktiváló erősen dezaktiváló

az elektronszívó induktív hatás (-I) erősebb, mint az elektronküldő

konjugációs (mezomer) hatás [+M vagy +K]  gyengén dezaktiváló szubsztituens

X X X

X (X = halogén)

kvantitatív skála  ¹H NMR mérések alapján

itt már elektronban gazdagabb a gyűrű, mint a benzolnál

az elektronszívó induktív hatás (-I) gyengébb, mint az elektronküldő konjugációs (mezomer) hatás [+M vagy +K]  aktiváló szubsztituens

OH OH OH

OH

NH₂ NH₂ NH₂ NH₂

O O O

O

electron donating and electron-withdrawing groups

lehetnek eszméletlenül reaktívak  ez nem mindig jó kvantitatív skála  ¹H NMR mérések alapján

a reaktivitás moderálható

kvantitatív skála  ¹H NMR mérések alapján

nincs induktív hatás, csak elektronszívó konjugációs (mezomer) hatás [-M vagy -K]  dezaktiváló szubsztituens

H O

O O O

a bentlévő (mono)szubsztituens irányító hatása

a  komplex stabilitását vizsgáljuk, ez modellezi az átmeneti komplexet (Hammond posztulátum) alkilcsoport a bentlévő szubsztituens

elektronszívó és elektronküldő hatású a bentlévő szubsztituens (−I, +M vagy +K)

elektronszívó hatású a bentlévő szubsztituens (I~0, M vagy K)

Összefoglalás