U TA S Í TÁ S

(1)

U TA S Í TÁ S A M A G YA R T U D O M Á N YO S A K A D É M I A KÖ N Y V TÁ R A T I S Z T V I S E LŐ I S Z Á M Á R A

Toldy Ferenc - Utasítás a MTA Könyvtára tisztviselői számára.indd 1 22/06/17 16:46

(2)

É R D E K E S S É G E K A Z M TA K Ö N Y V TÁ R Á B Ó L S O R O Z AT S Z E R K E S Z T Ő : M O N O K I S T VÁ N

1

L I C H N I A E

E X B I B L I OT H E C A A C A D E M I A E S C I E N T I A R U M

H U N G A R I C A E

LICHNIAE ex Bibliotheca Academiae Scientiarum Hungaricae

(3)

M TA K Ö N Y V TÁ R É S I N F O R M Á C I Ó S K Ö Z P O N T J A F F A K I A D Ó

B U D A P E S T M M X V I I

T O L D Y F E R E N C

U TA S Í TÁ S

A M A G YA R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A K Ö N Y V TÁ R A T I S Z T V I S E L Ő I S Z Á M Á R A

(4)

A Z U T Ó S Z Ó T Í R TA : K A P U S E R I K A

Szerkesztő Lépesfalvi Zoltán Borító-, sorozat- és belívterv Sipos Géza

Felelős szerkesztő Jolsvai Júlia Felelős kiadó Monok István – Rados Richárd

ISBN 978 615 5715 24 2 ISSN 2559-8325

(5)

Ismeretlen tollrajza Toldy Ferencről 1840-es évek •MTAK Kézirattár, Tört. 4rét, Nr. 26.

(6)

A MTA Könyvtára Haske Ferenc rajza

(7)

(8)

(9)

(10)

(11)

(12)

(13)

(14)

(15)

(16)

(17)

(18)

(19)

(20)

(21)

(22)

(23)

(24)

(25)

(26)

(27)

(28)

(29)

(30)

(31)

(32)

(33)

(34)

(35)

(36)

(37)

(38)

(39)

U T Ó S Z Ó

Virtus a megkeresés, de a megtartás se kicsinység.

(Ovidius)

1848.

május 7-én V. Ferdinánd felszólítja a magyar kormánynak való engedelmességre a főhadpa- rancsnokokat, egy héttel később toborozni kezdik az önkéntes honvédeket, sztrájkok, tüntetések, nemzeti gyűlések és nem- zetiségi villongások országszerte, a forradalmi törvénykezés közepette a létező intézmények elvesztik szilárd alapjaikat, minden létmeghatározó körülmény napról napra változik, életeket felforgató rendelkezések születnek és vonatnak vissza. Mindeközben dolgozószobájában Toldy Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia titoknoka, az Egyetemi Könyv- tár igazgatója hivatalos levelet fogalmaz: írásos javaslatot1 nyújt be a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, br. Eötvös Józsefnek, amelyben egy a hazai könyvtárak számbavételét célzó körút tervét vázolja. Szeretné feltérképezni a könyvtárak állapotát és igényeit az ország nagyobb váro- saiban, s az útra Szabó Károly neves bibliográfust javasolja maga mellé társként. Az éppen május 7-ére keltezett levélben Toldy Eötvöstől egy körrendelet kibocsátását kéri, mely kötelezi a könyvtárvezetőket, hogy gyűjteményük történetét, feltártsági szintjét és katalógusait, valamint a beszerzés forrásait mutassák be neki. A miniszter azonban az aktuális közállapotokra hivatkozva „hazafiui üdvözlettel”2 elutasítja kérését, s az eddigi munka folytatására szólítja fel az igazgatót. Toldy célja, egy országos keretekben gondolkodó könyvtári és könyvtárosi közelítésmód meggyökereztetése így ekkor még nem teljesülhet.

(40)

40 / UTASÍTÁS A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖNYVTÁRA TISZTVISELŐI…

Alig telik el két hónap, 1848 történelmi lendülete egyre erősödik, a fana tikus tudós-könyvtárnok pedig újabb fogalmazvány végére tesz pon- tot, s az Egyetemi Nyomdába küldi, hogy sokszorosítsák. A kézirat kelte- zése 1848. július 3., címe: Utasítás a’ M. Academiai Könyvtár tisztviselői’

számára.3 A Budán székelő Egyetemi Nyomda távolabb áll a felgyorsuló események forgatagától, a forradalom sajtótermékei a pesti magánnyom- dákban készülnek. Bár a történelem Budán sem hagyja érintetlenül a szedőgépeket, s itt látnak napvilágot A Felsőház ideiglenes rendszabályai, Nyáry Albert A’ magyar forradalom nagyjai vagy Táncsics Mihály Hun- nia függetlensége című kiadványai, a gépeken többnyire az első felelős minisztérium hivatalos nyomtatványai, elsősorban a pénzügyi rendeletek forognak, és itt nyomják a bankjegyeket is.4 Ilyen közegben sokszorosítják az első népképviseleti országgyűlés ünnepélyes megnyitása előtt két nap- pal formába öntött könyvtári szabályzatot, melyet Toldy Ferenc az akadé- miai könyvtári bizottmány megbízásából és jóváhagyásával fogalmazott meg.A népképviseleti országgyűlést később feloszlatják, a haza sorsát oly radikálisan meghatározó események lecsendesednek, remények vesznek el Világosnál, majd új remények születnek a kiegyezéssel, az Akadémiai Könyvtár virágkorát éli, az Egyetemi Könyvtár beköltözik a Toldy által megálmodott új épületbe, közben a megszállott könyvtárnok is bevégzi földi küzdelmeit, s közel negyven évvel az Akadémiai Könyvtár tiszt- viselői számára írt szabályzat megjelenése után a Magyar Könyv-Szemle újraközli az egész szöveget, kiemelve céljukat: „Azt hiszszük tehát, hogy a hazai könyvtárügynek teszünk szolgálatot, midőn ezen szabályzatot, mely több meghaladott pontja daczára, egészben véve a bibliographia és könyvtártudomány színvonalán áll, becsületére válik szerzőjének s még ma is több tekintetben tanulságos, mint adalékot a hazai könyv- tárak fejlődéséhez, folyóiratunkban egész terjedelmében reproducáljuk.

Megjegyezzük, hogy ezen szabályzat oly időből való, midőn a m. tudo- mányos Akadémia könyvtára bérházban és nem saját palotájában volt elhelyezve.”5

(41)

UTÓSZÓ / 41

Ma pedig, mikor ismét egy átalakított bérház, s nem a Palota szolgál Teleki József azóta szépen kibővített gyűjteménye otthonául, az Akadé- mia Könyvtára reprintként újra kiadja ezt a közel kétszáz éves útmutatót.

Ahhoz, hogy ennek jelentőségét megértsük, mélyebbre kell ásnunk a közölt szöveg szemantikai szintjénél. Olyan szöveghálóban kell szem- ügyre vennünk Toldy Ferenc sorait, mely megvilágítja, mit gondolt a nagy rendszeralkotó tudós magáról a tudományról, a tudományos élet- ről és annak intézményrendszeréről, az Akadémiáról, melyet az egész komplexum csúcsára állított s mindennek személyi feltételeiről. Meg kell vizsgálnunk, hogyan illeszkednek ebbe a tudományos élmezőnyt alkotó közegbe a kutatókat kiszolgáló szakkönyvtárak, hogyan kapcsolódnak hozzá a tudományos ismeretterjesztést és az igényes művelődést szolgáló közkönyvtárak, hogyan vélekedett Toldy a könyvszakma egészéről, s mi- lyen könyvészeti és könyvtár-üzemeltetési problémák foglalkoztatták.

Toldy Ferenc felfogása a tudományos életről s abban az Akadémia szerepéről a 21. századból visszanézve sem tekinthető elavultnak. Olyan tudósközösséget tart kívánatosnak, amely demokratikus, kooperatív, melyben „tudós és közönség élénk csereviszonyba lép”6, melynek hierarchikus felépítése nem öncélú hatalmi-tekintélybeli alapokon nyugszik, hanem elismerve és kiaknázva az egyes elmék kiemelkedő tehetségét, éppen a tudományok minél szélesebb körű elterjedését szolgálja. Hisz abban, hogy egy erős központtal rendelkező rendszer Magyarország akkori állapotában inkább szolgálja a tudomány terjedését, mint egy decentralizált változat, ugyanakkor nem vitatja, hogy más nemzeteknél, vagy Magyarország más történelmi periódusaiban utóbbi is eredményes lehet: „… az egyes nemzeteknek kü lön szükségeik is vannak, tudományos és irodalmi fejlettségük höz és korukhoz képest; s valamint nincs intéz- vény, melynek egyenlő érvényessége volna minden korban és népnél.”7 A korának gyakran felrótt „nacionalizmus” Toldynál nem saját nemzeté-

nek különbségét, felsőbbrendűségét tekinti alapnak, hanem – elismerve, hogy a kor magyar tudományos irodalma elmarad a legtöbb európai ország színvonalától – a magyarság történelmi és társadalmi sajátossá- gait hangsúlyozva tartja fontosnak a nemzeti nyelv és a nemzetközi

(42)

tudományos közegbe illeszkedő nemzeti tudomány ügyét. Elképzelése a magyar tudományos élet előmozdításáról nem hagymázas nemzetieskedés, de érvekkel alátámasztott, pragmatikus gondolatmenet, mely komoly tudományszervezési, gazdasági és logisztikai alapokon nyugszik, s a tudo- mányos elit kialakításán túl határozott tudománynépszerűsítési céllal is bír „mindig közremunkálásával élve az összes közönségnek.”8 Noha Toldy az Akadémiát képzeli el a tudományos és művelt közélet irányadó és tekintélyt sugárzó intézményeként, megelégedéssel nyugtázza, hogy első huszonöt évében az Akadémia „inkább közvélemény fejlesztésére mint annak csinálására törekve, józan s a nemzet szabad szellemét tisztelő tapintattal járt el.”9

Ebben a központosított, hierarchikus, mégis kellően rugalmas rend- szerben kitüntetett helyet kap a könyvtár intézménye. Toldy meghatá- rozása szerint egy „[k]önyvhalmaz, bármelly tetemes legyen is, még azért nem könyvtár. Csak olly gyűjtemény érdemli e’ nevet, melly bizonyos czélra, határozott rendszerrel, a’ teljesség’ bizonyos fokáig gyűjtve, ’s úgy van felállítva, hogy minden benne találtató munka hamar és könnyen feltalálható legyen.”10 Toldy Ferenc az Athenaeum 1843. évfolyamának I. kötetében közreadott vázlata fogalmaz így, melynek célja Toldy méltó követője, Kudora Károly szerint, hogy „a hazai müvelt közönséget ép ugy, mint a szakférfiakat a könyvtár rejtelmeiben kalauzolja.”11 Tudjuk, hogy Toldy külföldi útjai során felkereste a fontosabb nyugat-európai könyvtárakat és feljegyzései alapján tapasztalatait kívánta összegezni egy

„könyvtártani müvecskében”. Az már a könyv vázlatából világossá válik, hogy szerzője, saját megfigyelésein túl, korának könyvtártani szakiro- dalmát is jól ismerte. Maga a kötet végül nem készül el, így jóval később a Szegedi Tudományegyetem is csupán a bevezető vázlatot jelentetheti meg.12

Az Akadémia könyvtárának készített szabályzat öt évvel e vázlat után immár részletesebben mutatja be a könyvtár gyűjteményszervezési alap- elveit és a beszerzés forrásait, a dokumentumok bevételezésétől a polcra kerülésig vezető utat, a katalogizálás eszközeit és munkamenetét, a rak- tározási rendszert, az olvasóterem házirendjét, nyitvatartását, a haszná-

(43)

UTÓSZÓ / 43

lati és kölcsönzési szabályokat, ugyanakkor nem mulasztja el megadni a kívánatos instrukciókat a köteteket veszélyeztető „makacs furdancs”, a ptinus pertinax ellen sem. Aprólékos gondosságára jellemző, hogy olyan állományvédelmi titkokat árul el útmutatójában, miszerint pl. a könyv hátát védekezés céljából „szalmiasóval vegyített tojásfehérrel” kell bevonni aranyozás előtt. 13

Toldy Ferenc figyelme egyúttal kiterjed a könyvszakma igen szerte- ágazó területeire, olyanokra is, melyek ma szintén folyamatosan foglal- koztatják a kiadókat és a könyvtárosszakmát egyaránt. Ilyen a szerzői jog kérdése, melynek szabályozása, egyáltalán a szellemi alkotás mint tulaj- don fogalma éppen a reformkorban kezd körvonalazódni Magyarorszá- gon. Toldy, felismerve a joghézagot, egy terjedelmes cikkében14 részletezi azt a folyamatot, ahogyan egy-egy író gondolatai a nyomdában fizikai testet öltve tárgyiasulnak, s tulajdonná válnak. Felhívja a figyelmet arra is, hogy minden államnak érdekében áll saját szellemi termékeit védeni.

Ezeket a nemzeti szellemi termékeket pedig a könyvkereskedők feladata eljuttatni az olvasóközönséghez, sőt Toldy az ő felelősségüknek tartja az olvasóközönség kinevelését is: egy cikkében15 megrója a többségében idegen ajkú kereskedői réteget, hogy nem tesz eleget a magyar nyelvű könyv megfelelő népszerűsítéséért, nem ad arra, hogy előkelő portékáját kellően vonzóvá tegye vevői körében.

Könyves szakmai tevékenységének jelentékeny részét képezi kiadói működése, melynek eredményeként számos irodalmi és történeti forrás- kiadvány, több kallódó nyelvemlék és jó néhány segédkönyv (pl. szótárak, bibliográfiák) lát napvilágot. 1842-ben indítja el nagyszabású vállalko- zását, a Nemzeti Könyvtár-sorozatot, melynek tagjaként akkoriban csakugyan ritka, hozzáférhetetlen és az ébredező irodalomtörténet-írás számára pótolhatatlan értékű kötetek kerülnek a polcokra, s – ami fontosabb – szakértő kezekbe. Munkáját a tudomány előmozdításán túl a nemzeti eszme motiválja: „… hogy maga az irodalom a nemzet szellemi köz kincse gazdagítására ismét köz vagyonná legyen: a többi mívelt né- pek kegyeletét és bölcs gondoskodását követve, mindent, mi bármely

(44)

tekintetben becses, új kiadások által ismét fel kell élesztenünk. Nemzeti bűnt követünk el, ha ezt tenni még tovább is elmulasztjuk.”16

Toldy Ferenc személye megkerülhetetlen a 19. század derekának kultu- rális és tudományos életében. Gyulai Pál az irodalomtörténet atyjaként említi, ő a Kisfaludy Társaság alapítója, neves bölcsész, számos rangos szaklap (köztük a nagynevű Athenaeum) szerkesztője, ugyanakkor orvos, szemészmester, a makrobiotika és a diaetetika professzora, évtizedekig az Egyetemi Könyvtár igazgatója, az Akadémia titoknoka s könyvtárának gondozója, akinek arra is gondja van, hogy a tudósok kedvelt szenté- lyében „minden könyv évenként legalább egyszer tisztogató kézbe ke- rüljön”. Életét kiadókban és könyvtárakban tölti; míg otthonában az idők során három feleség kilenc gyermeket nevel fel, gyakran komoly anyagi gondokkal küzdve, ő rendíthetetlen munkabírással fáradozik a magyar kultúra felélesztéséért. A könyvtárak épületét halála után sem hagyja el soha, hiszen 2003-ban az elte Magyar Irodalom- és Kultúra- tudományi Intézete könyvtárának névadója lesz, s mellszobra őrzi az Akadémiai Könyvtár olvasótermének bejáratát. „Minden könyvtárnak két lényeges alkotó része van, egy anyagi: a’ könyvek […] ’s egy szellemi:

a’ könyvtárnok. Ez t.i. valóságos lelke, életereje minden bibliothecának.

Ő tartja fen; ő neveli tudományrendszeresen, hogy folyvást organicus test,

’s ne mechanicus halmaz legyen…”17 Ilyen szellemi alkotórészként lehet elképzelni Toldy Ferencet egy élő organizmusként lüktető szervezetben, a könyvtárban. „Toldy igazi könyvtárnok volt. Valamikor régen thékáról- thékára menve, egymaga számlálta meg a könyveket; úgy adta aztán hozzá az évi szaporodást […] Nem volt oly száraz munka melyet ő kecsegtető szinben ne tudott volna feltüntetni. Minden beérkezett könyvet bib- liographiai pontossággal maga irt be a könyvtár naplókönyvébe […]”18

Az a tevékenység, amit Toldy Ferenc könyvtárvezetőként élete végéig végzett, azok az épülettervek, melyek mentén az Egyetemi Könyvtár ma is működő épülete neki köszönhetően elkészült, azok a fogalmazványok, szabályzatok, melyeket könyvtárai működtetéséhez létrehozott, a cikkek és beszámolók, melyek könyvtárnoki munkáját kísérték, a harc, amit a köteles példányok rendszerének kialakításáért folytatott, mind kerek

(45)

UTÓSZÓ / 45

egésszé állnak össze, s rendszert alkotva alkalmasak és méltók rá, hogy őt tekintsük a magyar könyvtártan megalapozójának. Azt látva pedig, hogy életműve nem egy hosszabb-rövidebb könyvtártani monográfiá- ban, hanem a könyvtárak működését máig meghatározó eredményekben összegződik, joggal mondhatjuk, hogy külföldön szerzett tapasztalatait a hazai viszonyokhoz idomítva Toldy Ferenc gondolatai a könyvtárról valós és maradandó teret foglalnak maguknak a magyar könyvtárak mint információs központok világában.

Kapus Erika

(46)

J E G Y Z E T E K

1 Ld. Valkó� Arisztid, Toldy Ferenc javaslata könyvtárügyben, Magyar Könyvszemle, 1986, 224–225.

2 Uo. 225.

3 Tóldy Ferenc, Utasítás a’ M. Academiai Könyvtár tisztviselői’ számára, Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1848.

4 Ka�fer István, Az Egyete0mi Nyomda négyszáz éve: 1577–1977, Bp., Magyar Heli

kon, 1977, 181.

5 T. F., A M. T. Akadémia Könyvtárának régi szabályai: Utasítás a M. Akadémiai Könyvtár tisztviselői számára, Magyar Könyvszemle, 1887 [1888], 185.

6 T. F., A Magyar Akadémia eddig s ezután, Új Magyar Muzeum, 1859/1, 8.

7 Uo., 14.

8 Uo., 18.

9 Uo., 18. (kiemelés az eredetiben)

10 T.F., Könyvtárakról: Bevezetése dr. Schedel [Toldy] Ferencz’ illy czímű munkájának:

,,A’ könyvtártan’ kézikönyve.” Mutatványul, Athenaeum, 1843/5, 201.

11 Kudóra Károly, Könyvtártan, Bp., Dobrowsky és Franke, 1893, VII.

12 Tóldy Ferenc: Könyvtárakról : dr. Schedel (Toldy) Ferenc „A könyvtártan kézi- könyve” című munkájának bevezetése. Előzetes, szerk., előszó Csapó� Noémi, Szeged, Primaware, 2014 (Művelődéstörténeti könyvtár. Könyv és könyvtártörténelem), 32.

13 Uo., 200.

14 T. F., Néhány szó az írói tulajdonról ’s kérelem a folyóiratok kiadóihoz, Athenaeum, 1838. I. 706–717.

15 T. F., Egy pillanat mult évi literaturánkra, Figyelmező, 1838/8, 122131.

16 T. F., A nemzeti irodalom ismeretének viszonyáról a nemzeti élethez, és buzgó es- deklés a „Nemzeti Könyvtár” ügyében, Új Magyar Muzeum 185051/1, 334.

17 Tóldy 1843, 204.

18 Szinnyei József, Könyvtári emlékek: Külön lenyomat a „Fővárosi Lapok” 1887. évi 94–95. számaiból, Bp., Athenaeum, 1887, 7.

(47)

T A R T A L O M

UTASÍTÁS A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖNYVTÁRA TISZTVISELŐI SZÁMÁRA / 7

UTÓSZÓ / 39 JEGYZETEK / 46

(48)

Nyomta és kötötte a Prime Rate Kft., Budapest Felelős vezető Tomcsányi Péter