pán közvetlenül szólnak korunkhoz, hanem a középkori és koramodern gondolkozás értel
mezésének a kulcsát ís rejtik, mely viszont kortársi világunk közvetlen előzménye." (Paul Oskar Krísteller.) A klasszikusoknak a későbbi gondolkodásra és t u d o m á n y r a t e t t hatása mutatja meg, hogy lehetséges t a n u l n i a múlt
tól és ugyanakkor eredetinek is lenni.
A kiváló történettudós 85. születésnapjára állították össze t a n í t v á n y a i és tisztelői e t a n u l m á n y k ö t e t e t . A Mályusz Elemérnek ajánlott opusszal az utóbbi évek egyik leg
színvonalasabb történettudományi kötetét ve
heti kézbe az olvasó. Ez azért is örvendetes, mivel a m a g y a r könyvkiadásban az emlék
könyv-műfaj az utóbbi évtizedekben már-már elsorvadni látszott — b á r egyetemi tanszékek kiadásában színvonalas kötetek jelentek meg H o r v á t h Jánosnak, Sínkovícs Istvánnak, Kumorovitz L. B e r n á t n a k ajánlva stb. —, a kötet azonban bizonyítja, hogy ezért nem a műfaj h i b á z t a t h a t ó .
Az írások a magyarországi feudalizmus korszaka társadalom-, gazdaság- és ideológia- történetének számtalan témáját és vonatkozá
sát érintik. í g y ismertetésünkben sem szorít
kozhatunk csak a szorosabb értelemben v e t t hadtörténelmi írások értékelésére, hiszen ezzel a középkori társadalmi életét a rá jellemző összetettségtől és sokszínűségtől fosztanánk meg.
Gerics József Kálmán-kori krónikáink és legendáink koronafogalmát elemezte. A Képes Krónikának a mogyoródi csatát leíró 120.
fejezete tendenciáját elemezve kimutatja a b b a n V I I . Gergely Gézához küldött levelének ismeretét. Felhívja a figyelmet a fejezet pápaellenes élére, s a szerző eljárásának Widukind császárpárti megfogalmazásaival való hasonlóságára. A 133. krónikafejezet tanúsága szerint a Salamon detronízálásának elvi jogtalanságát hirdető legitimista felfogás későbbi az ídoneísta krónikaszerkesztésnél.
Az idoneista felfogás K á l m á n király idejére u t a l , amire a szerző meggyőző filológiai érveket a Hartvik-féle legendában talál. H a r t v i k a m a g y a r királyoknak j u t t a t o t t jogok esetében
A t a n á r o k és diákok figyelmébe egyaránt ajánlható sorozat további — ókori, középkori és újkori — köteteit ís érdeklődéssel várjuk.
Ismertetésünket egy Zrínyi által ís használt Tacítus-idézettel zárjuk: „ U n u m esse ín armis salutem, sed ea consilio t e m p e r a n d a " . Ehhez segít hozzá a hadtörténelem alaposabb ismerete. Veszprémy László
pedig a ravennai antigregoríánus hamisítvá
n y o k a t követte. A 120. krónikafejezet és a Hartvik-legenda — t a r t a l m u k a t tekintve — egymás mellé állíthatók, noha feladatuknak el
térő módon feleltek meg.
Vajay Szabolcs Árpád-házi J o l á n t a , I I . András leánya, Hódító J a k a b aragon király felesége m a g y a r kíséretének a tagjairól közölt új a d a t o k a t , akik többek között Valencia 1238.
évi ostrománál ís vitézkedtek.
Szűcs Jenő az 1267. évi dekrétum keletkezési körülményeinek és a köznemesség kialakulásá
n a k kapcsolatát m u t a t t a be. Felfogása szerint a „serviens" és a „nobilis" megnevezést illető látens terminológiai víta a formálódó közne
messég és a királyi hatalom közti felfogáskü
lönbségről árulkodik. Nem egyszer u t a l Má
lyusz Elemérre, aki felhívta a figyelmet a
„nobilis" jelző terjedésének a hadíreformhoz való kapcsolódására, a „nobíli a p p a r a t u " fel
szerelt serviensek számának növekedésére.
Mivel m á r a tatárjárás előtt megindult a „de genere" alsó és a „servíentes regis" felső zónáiban elhelyezkedők összeolvadásának fo
l y a m a t a , az 1267. évi esztergomi gyűlésen e csoport érvényesítette érdekeit. A szerző álláspontja szerint alulról, a megyéből a ki
rályi u d v a r b a alkalomszerűen felszivárogtak ugyan a nemesi autonómia és korporativ ö n t u d a t nyomai, a király azonban a mögöttük meghúzódó társadalmi változásokat csak hall
gatólagosan vette tudomásul, hiszen a még h a t a l o m nélküli nemesi collegium mellett a királyi megye működésképes volt. A nemesi rendi ö n t u d a t alapelemei így m á r akkor ki
alakulóban voltak, amikor „ a hűbéríes szerve
zet alapelemei még éppen csak csíráztak".
E témához kapcsolható — az azóta elhunyt — Makmy Ferenc áttekintése is a magyarországi
TÁRSADALOM-ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK MÁLYUSZ ELEMÉR EMLÉKKÖNYV
Szerk.: H. Balázs Éva, Fügedi Erik, Maksay Ferenc
(Akadémiai Kiadó, Buda/pest, 1984. 456. o.)
— 207 —
nemesség a r á n y á n a k alakulásáról az Árpád- háztól a X V I I I . századig, megrajzolva a közép-európai nemesség sajátos útját.
Borosy András a lovassággal foglalkozó 1962-es n a g y t a n u l m á n y a u t á n most időben leszűkítve a lovagi haditechnika és a lovagság Árpád-kori elterjedését m u t a t t a be. A X I I I . századra a nehézfegyverzetú lovasok száma jelentősen megnövekedett, ekkora a lovagi fegyverzetűek alkották a hadsereg csatadöntő elemét. Ütközetekben a nehéz-, könnyű- és átmeneti fegyverzetű lovasság kombinált har
cászata vezetett sikerre (v.o. D ü r n k r u t ) . A lovagi harcmodor terjedésének társadalmi ós kulturális h a t á s a k i m u t a t h a t ó , ám szerepük nem vált oly kizárólagossá, hogy a X I I I . században m a g y a r lovagkorról beszélhet
nénk.
Az időközben elhunyt Bolla Ilona az egyházi nemesek sorsának alakulására gyűjtött adato
k a t . Az egyházak még a X I V . században is szinte változatlanul a k a r t á k érvényesíteni a személy feletti tulajdonjogukat e réteg felett, megőrizve a korábbi archaikus jellegű függést.
Jellemző módon a beállott nemesek az egyház
hoz fűződő kapcsolatukat a familiaritással azonos viszonynak képzelték, míg az egyházi földesúr a familiaritássá történő fejlődést kánonjogi h a t a l m a alapján megakadályozta.
Ladányi Erzsébet Zsigmond 1405. évi törvé
nyeinek keletkezésével igazolta, hogy a tör
vényszöveget megőrző, privilegiális formában kiállított oklevelek kelte n e m perdöntő a törvényszöveg közzétételének vizsgálatakor.
A decretumoknak eltérő keltű autentikus példányait is k i a d h a t t á k .
Engel Pál H u n y a d i János személyének tárgyilagosabb értékeléséhez járult hozzá az 1444. évi „szegedi b é k e " körülményeinek vizsgálatával. Dlugosz n y o m á n úgy t a r t o t t á k , hogy a béke 1444. augusztus 1-én Szegeden jött létre, majd azt Ulászló, Cesaríní rábeszé
lésére, a békével ellentétes értelmű eskü letéte
lével szegte meg. Az újonnan rekonstruált kronológia szerint Brankovícs követei H u n y a d i és Ulászló nevében június 12-én kötötték meg a szultánnal az előzetes békét, amelyhez Ulászló augusztus 1-én Szegeden előzetesen hozzájárult. A királynak az év április 24-í első esküje u t á n augusztus 4-én ismét esküvel kellett bizonyítania, hogy a török megtáma
dásra irányuló szándékai változatlanul komo
lyak. H u n y a d i biztatására a békét augusztus 15-én Váradon meg is kötötték, amit Ulászló, miként környezete is, eleve érvénytelennek tekintett, a hadjárat előkészületei változatla
n u l folytak t o v á b b . Az események alakulásá
b a n H u n y a d i személye volt a meghatározó, mivel a béke megkötése fejében Brankovícs nekí ígérte h a t a l m a s magyarországi birtokait,
a háborúra pedig a nekí szánt fővezérség egyidejűleg ösztönözte.
A Rákóczi-szabadságharc korához három szerző kapcsolódik. R. Várlconyi Agnes a Rákóczi jobbágypolitikáját meghatározó té
nyezők, az állandó hadsereg és az adóügy összefüggéseit vizsgálta. A rendi széttagoltság keretei között az államhatalom kísérletet t e t t a katonajobbágy-háztartásoknak az egységes adórendszerből és a vármegye hatásköréből való kiemelésére és a hadsereg rendszeres ellátásának biztosítására. Megállapítja, hogy a jobbágypolitika valamennyi — azóta sokat v i t a t o t t — problémája (jobbágykatonák sza
badsága, úrbéri terhek stb.) az ütőképes had
sereg és az azzal összefüggő új rendszerű adózás kialakításával állt kapcsolatban és az állami jobbágypolitika feladatköréhez tartozott. Be
lay Vilmos a Lengyelországban bujdosó kurucok 1718—19. évi visszatéréséről közölt
„hazabocsátó" iratokat, a Magyar Királyi Kancellária levéltárából. Benda Kálmán az
„ E g y lengyel királyi t a n á c s o s . . . " címen ismeretes röpirat keletkezési körülményeit tisztázta. Hangsúlyozza, hogy a R á d a y fogal
m a z v á n y á t felhasználó szerző, Brenner Do
mokos, a kor legigényesebb színvonalán érvelt a szabadságharc ügye mellett. Érvelése a fel
világosodás természetjogának első hazai meg
jelenéseként t a r t h a t ó számon.
Természetesen nincsen lehetőségünk minden tanulmányról az azt megillető terjedelemben szólni. Az 1526 előtti történelmet Hervay Ferenc (A pálos rend elterjedése a középkori Magyarországon), Székely György (A 12. századi m a g y a r nyelvhatár), Fügedi Erik (Középkori nemességünk szóbelisége és az írás), Jakó Zsigmond (Dezsőn László, Bebek Imre, Szé- csónyi F r a n k erdélyi vajdák) és Kubinyi And
rás (A királyi tanács köznemesi ülnökei a Jagelló-korban) tanulmányai t á r t á k fel.
Győrffy György (A pápai tizedlajstromok demográfiai értékelése) és N. Kiss István (Új adatok Magyarország X V I — X V I I . századi de
mográfiai fejlődéséhez) írásai történeti demog
ráfiai ismereteinket bővítik.
Érszegi Géza a „sponsus" szó jelentéskörének felderítésére, H. Balázs Éva a Porto- és Tokaj- vidéki bortermelés gazdaságtörténeti össze
hasonlítására, Iványi Emma Líbercsey Mihály divényi majd gácsi X V I I . századi várkapitány b e m u t a t á s á r a , Szabó T. Attila az erdélyi m a g y a r n y e l v - és nyelvjárástörténeti kutatások értékelésére, Kovács Mihály pedig Érdújhelyi Menyhértnek a kanadai magyarság szervezésé
ben a századfordulón vállalt szerepe feldolgo
zására vállalkozott.
A kötetet Mályusz Elemér 1919 és 1984 között megjelent müveinek bibliográfiája zárja.
V.L.
— 208 —
