A lengyel lakosság életkörülményei és az állami vállalatok munkaviszonyai

558

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

A továbbiakban a szerző először a dolgozó asszonyok életkörülményeit és véleményét vizsgálja, majd rátér a házi—

asszonyok és az egyedülálló nők helyze—

tének taglalására.

Mindenekelőtt a dolgozó nőket táma——

tilalmi helyzetüktől függően 3 csoportra

osztja úgy mint AB (felső és középosz—

tály), C (középosztály szegényebb ele—

mei) és DE (szakképzetlen és szakképzett

fizikai munkások).

Ha a társadalmi osztály és a napi

munkában eltöltött idő közötti korrela- ciót vimgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy az alacsonyabb társadalmi osztályba tartozó asszonyok nagyobb előszeretettel vállal-

nak csökkentett munkaidejű állást;

ugyanis a szakképzettséget nem igénylő

állások nagy része ilyen (például háztar—

tási alkalmazott, takarítónő stb.).

A munkavállalás oka is különbözőkép- fpen alakul a társadalmi hovatartozás szerint. Érdekes, hogy a C és DE csopor—

ton belül a megkérdezettek zöme az

anyagi helyzet megjavítását tette az állásba menetel fő okának. Az AB cso—

portot emlitve viszonylag nagy súllyal

szerepeltek az olyan válaszok, hogy ér-

dekli a munkája, vagy a férjével együtt dolgozhat (például együtt vezetik az üzletet). Ugyanezen a csoporton belül az

olyan válaszok sem ritkák, hogy ,,a munka egészségben tart", ,,megőrzi fia—

talságomat".

A háziasszonyoknak több mint fele a

gyermeknevelést hozta fel az otthon—

maradás okának. Viszonylag nagyobb

csoport (10—10 százalék) a rossz egész—

ségi állapotra és a férj ellenzésére hivat- kozott. További akadályok: közlekedési nehémégek, idősebb személy gondozása,

túl idős ahhoz, hogy megfelelő állást kapjon stb.

A fent említett akadályok ellenére a háziasszonyok 53 százaléka szeretne va—

lamely állásban elhelyezkedni. Ezeknek

háromnegyed része a család anyagi hely-

zetén szeretne ezzel lendíteni, némelyek pedig azért vállalnának állást, mert a

házimunka nem elégíti ki érdeklődési

körüket vagy anyagilag függetlenebbek szeretnének lenni.

A nők túlnyomó többsége elvégezvén

tanulmányait, férjhezmenetele előtt ál—

lásba megy. Egy részük a munkát csak férjhezmeneteléig akarja folytatni (28

százalék). Nagyobb hányad (50 százalék) a családi állapot megváltoztatása után is dolgozni óhajt, de csak addig, ameddig valamely zavaró tényező (pl. gyermek) közbe nem jön. Csupán 15 százalékuk

állítja határozottan hogy nemcsak idő- legesen dolgozna tovább férjhezmenetele

után.

(Ism.: Kotász Gyuláné)

A LENGYEL LAKOSSÁG ÉLETKÖRULMÉNYEJ ÉS AZ ÁLLAMI VÁLLALATOK

MUNKAVISZONYAI

(Problemy warunków bytu ludnoaci i sto- sunkow pracy w przedsieblortswie spolecznym.)

Zeszyty Naukowe Szkoly Glownej Planowa- nin ! Statystyki. 1963. 47. sz. 193 p.

A varsói Terv— és Statisztikai Főiskola kiadványaként jelent meg a lakosság anyagi helyzetével és a szocialista üze—

mek munkakörülményeivel foglalkozó 1963. évben Varsóban tartott konferencia előadásainak gyűjteményes kötete. A be—

mutatott tanulmányok élén Rmnaniuk

professzor közel 2000 munkáscsalád ház—

tartásstatisztikai adatait elemzi, kutatva azokat a legfontosabb tényezőket, ame—

lyek a családok életszínvonalát meghatá—

rozzák. A család nagyságát és szerkeze—

tét, valamint a családok jövedelmeit tekintette az életszínvonalat meghatározó legjelentősebb faktoroknak, E faktorok szerint megalkotott családkategóriák élet—

színvonala igen szoros pozitív előjelű

korrelációt mutatott a család alkalmazás—

ban álló, gazdaságilag aktívnak minősít—

hető tagjai létszámával. Ugyanakkor

azonban a családok jövedelmeinek nagy—

sága, valamint a jövedelem szerkezete

és az életszínvonal között nem mutatható

ki ez a szoros kapcsolat. A munkáscsalá—

dok szükségleteinek kielégítését és a

kiadások szerkezetét nagymértékben be—

folyásolják a társadalmi úton juttatott ingyenes vagy közel ingyenes szolgálta—

tások. Ezek együttes hatása sem kívánja azonban az Engel törvények módosítását.

A családok életszínvonalána—k kutatása gyakran mellőzi azt a tényt, hogy a csa-—

ládok nagysága, összetétele jelentős

mértékben és ütemben változik. A gyűj—

teményes kötet következő tanulmányá—

ban Mikolaj Latuch áttekintést nyújt a lengyelországi családkutatás eredményei—

ről; majd pedig Sztrum de Sztrem pro—

fesszor javaslatai alapján bemutatja a

lengyel családok gazdasági—demográfiai

szerkezetét, osztályozva a családokat az

anya foglalkozási viszonya és foglalko—

zási főcsoportja, valamint a gyermekek száma szerint.

Franciszek Jakubczak az alkalmazás—

ban álló asszonyok és a családi élet összefüggéseit összefoglaló tanulmányá—

ban a lengyel Közgazdasági Intézet

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

559

Szociológiai Csoportjának 1957—1962. évi családkutatási munkálatait ismerteti. Az ismételt adatfelvételek és ankétok töb—

bek között arra kívántak feleletet adni,

hogy a család nagysága és összetétele,

valamint a családanya munkája között

milyen összefüggés áll fenn. Majd részle—

tezték a háztartási munka mennyiségé-

nek és megosztottságának jellemzőit, a dolgozó anya szerepkörének megváltozá—

sát a társadalomban és a családban.

Végül pedig összevetették a család álla—

pota és a dolgozó anyák üzemi munká-

jának eredményeit. Szerző a családkuta-

tás tervezett programját és egyszersmind a munnkáscsalád-modell kialaldtásának munkafázisait is felvázolta.

Az életszínvonal feltételeinek alakulá—

sát a városi lakosság körében nagymér—

tékben befolyásolják a kommunális szol—

gáltatások. A városi lakosság kommuná—

lis ellátottsága fejlődéséről Adam Gins- bert számol be. A globális fejlődést régiók szerint is részletezi, négy típust

különböztetve meg az egyes területek városi népességaránya szerint. Elemzése- ből kitűnik, hogy Lengyelország nyugati területein magasabb a kommunális ellá—

tottság.

A lakosság életszinvonalának egyik leglényegesebb tényezője a lakásellátott—

ság, a lakások felszereltsége. Adam Andrzejewski tanulmánya a lakásépítés eredményeinek tulajdonította azt, hogy az ipari vidékek lakásellátottsága együtt fejlődött ezeknek a régióknak gazdasági fejlődésével. A lakásellátás általánosság- ban azonban elmaradt a többi szociális, kulturális ellátottság fejlődése mellett.

Ez az elmaradottság az önálló lakások

felszereltségének elmaradottságával, a

falusi és városi népesség lakásviszonyai—

nak visszamaradottságával jellemezhető.

A gyűjteményes kötet három követ—

kező tanulmánya (Kordaszewski, Lisikie—

wícz, Rajkiewicz tollából) az életszínvo—

nal alakulásának munkaügyi vonatkozá—

sait elemzi. Egyrészt bemutatják a nehéz

fizikai munka arányainak megváltozását,

másrészt a műszaki fejlesztés és techni- kai szervezettség következtében előálló

időtartalékok és szabadidő problémáit,

majd pedig a munkiaerőpótlás, a munka- erő életkor és szakmai képzettség sze—

rinti összetételét.

Végezetül a konferencia utolsó elő—

adása több kollektíva közös munkájának eredményeként beszámolt a szocialista

üzemek munkásainak egészségügyi és

életvédelmi ellátottságáról.

(Ism.: Dányi Dezső)

KRULOV. P. N.:

AZ ANYAGI NÉPJÓLÉT NÖVELÉSÉNEK TERVEZÉSE És A LAKOSSÁG RACIONÁLIS

KÖLTSÉGVETÉSÉNEK FELHASZNÁLÁSA (Planlrovanije povüsenija narodnogo blago—

szosztojanija i iszpolyzovanie racional'nüh bjudzsetov naszelenija.) Metodologicseszkije voproszü izucsenija urovnja zsizni trudjah—

csihszjaf' Moszkva 1962. 210—223. 1).

Az életszínvonal tervezésének fontos módszertani problémája a lakosság szük—

ségleteinek tudományos pontosságú meg-

állapítása. A korábbi Vizsgálatok nem terjedtek ki a szükséglet fogalmának

meghatározására, s ez a fogalom gyakran összekeveredik a fizetőképes kereslet fogalmával. A szükséglet kategóriája szé—

lesebb, mint a fizetőképes keresleté.

A lakosság szükséglete mindazoknak az anyagi és szellemi javaknak az összessé—

gét tartalmazza, melyek az emberek har—

monikus fizikai és kulturális fejlődésé—

nek biztosításához szükségesek. Ezzel

szemben a fizetőképes keresletet a szerző azoknak az anyagi javaknak és szolgál—

tatásoknak az összegeként határozza meg,

amelyeket a lakosság a munka szerinti elosztásnak megfelelő személyes jövedel- méből meg tud szerezni.

A szükségletek társadalmi szintű meg—

állapítása a nem racionális, az emberre ártalmas fogyasztás kiküszöbölését és a lakossági igények leghatékonyabb kielé—

gítésének szem előtt tartását jelenti.

E szükségletek megállapításának legfon—

tosabb eszköze az alapvető cikkek és szolgáltatások fogyasztására megállapí—

tott tudományos normák rendszere.

Az utóbbi időben a lakosság fogyasz—

tásának vizsgálatával foglalkozó tudomá—

nyos intézmények normákat dolgoztak ki az élelmiszerek, szövetek, kötöttáru, cipő,

valamint a szolgáltatások fogasztására.

Ezek a normák általában helyesen hatá—

rozzák meg a fogyasztás növekedésének és struktúrája változásának fő irányait,

de még további kutatásokra van szükség, elsősorban a tartós javak fogyasztási normáinak kidolgozása terén.

A normák megállapítása mellett nagy jelentősége van a különböző anyagi ja—

vak es szolgáltatások fogyasztásában mutatkozó törvényszerűségek feltárásá- nak. Például a távolsági személyszállítás és hírközléssel kapcsolatos szükségletek növekedésének helyes megállapításánál

figyelembe kell venni ezen ágazatok

* Ugyanebből a kötetből lásd Figurnov, Sz. P. ,,A reáljövedelem és a reálbér mint a szovjet dolgozók életszínvonalának muta- tói" 0. cikkének ismertetését a Statisztikai Szemle 1963. évi 7. számában rna—774. old.)